Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2008/2581(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B6-0239/2008

Viták :

PV 22/05/2008 - 14.2
CRE 22/05/2008 - 14.2

Szavazatok :

PV 22/05/2008 - 16.2

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0239

Viták
2008. május 22., Csütörtök - Strasbourg HL kiadás

14.2. Politikai ellenfelek letartóztatása Belaruszban (vita)
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő vita hat állásfoglalásra irányuló indítvány politikai indíttatású letartóztatások ügyében Belaruszban(1).

 
  
MPphoto
 
 

  Marcin Libicki, szerző. − (PL) Ma ismét az alapvető emberi jogok megsértésével foglalkozunk Belaruszban. Amint az az ilyen esetekben megszokott, felhívjuk a figyelmet a diktatúra ismérveire. A diktátorok mindig ellenségüknek tekintik a vallási szervezeteket, mert gyakran ez a népesség legerősebb közös hangja. Harcolni szoktak továbbá a szakszervezetek ellen is. Belaruszban történetesen elég gyengék a szakszervezetek, ezért ebből a szempontból Lukasenko akár még pozitív színben is feltűnhetne, mivel ellenfél hiányában nem harcol a szakszervezetekkel, lévén, hogy azokat még nemigen találták fel. A fentieken kívül pedig a diktátorok még harcolni szoktak az ellenzék azon része ellen is, amelyik demokráciát akar.

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a tényt azonban, hogy Belarusz az Európai Unió jelentős keleti szomszédja, ezért ennek megfelelően kell kezelni. Hajlamosak vagyunk rá, hogy Oroszországot tekintsük az egyetlen keleti szomszédunknak, és elfelejtjük, hogy az Uniónak keleten partnerségre kell törekednie Belarusszal is, mivel az egy igen nagy, és emellett ígéretes ország.

 
  
MPphoto
 
 

  Věra Flasarová, szerző. − (CS) Hölgyeim és uraim, Lukasenko úr rezsimje Belaruszban megérdemli a kritikát, mert elnyomó eszközöket alkalmaz, politikai ellenfeleket tartóztat le, tekintélyelvű kormányzási módszereket alkalmaz, továbbá cenzúrázza és elszigeteli az országot. Ráadásul megtagadja az országba való belépésre jogosító vízumot az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek tagjaitól, akik azért utaznának az országba, hogy első kézből szerezzenek tapasztalatokat az ottani helyzetről. Csoportom indítványában kiemeli az elhangzottakat. Azt gondolom azonban, hogy az emberi jogok megsértését csak abszolút kritériumok szerint szabad kritikával illetnünk, nem szabad elkövetnünk a hibát, hogy abból indulunk ki, hogy jelenleg a világpolitikában mely szereplők az erősebbek. Ez nem lenne helyes. Állandóan ugyanazokat a köröket futjuk, már évszázadok óta nem sikerült előrelépnünk az objektivitás felé. Már a rómaiaknak is mindig igazuk volt, és történetíróik gonosz tettként énekelték meg, ha a birodalom ellenfelei önvédelemmel próbálkoztak.

De térjünk vissza Belaruszra! A Lukasenko rezsim elsősorban kísérlet arra, hogy eltérjenek az euro-atlanti kezdeményezések általános irányától. Lukasenko úr a saját, szűk mozgásterén belül játszik, és nem veszi figyelembe, hogy a közepes méretű országok nem viselkedhetnek így, mert a nemzetek felett álló tőke ezt nem engedi meg. Aki nem engedelmeskedik, az elszigetelődik, a nemzetközi közösség pedig a helyi ellenzéket fogja támogatni. Ez így működik, jól tudjuk. Előbb vagy utóbb Lukasenko úr és csapata komoly árat fizet majd a viselkedéséért. Belarusz földrajzi elhelyezkedése miatt stratégiailag fontos az Egyesült Államok és a NATO számára. Az USA jelenlegi kormánya, néhány más ország kormányával együtt, nagyon szeretné, ha Belarusz csatlakozna a NATO-hoz, Ukrajnával és Grúziával együtt, mert ezzel Oroszország hátrányba kerülne.

Nem aggódnánk annyira a belaruszi emberi jogi kérdéseken, ha valójában nem Oroszországról szólna az egész. Kérdés azonban, hogy ami Oroszország befolyását gyengíti, az közben milyen hatással van a világ egészének biztonsági helyzetére. Tartok tőle, hogy az ilyen próbálkozások nyomán olyan erők szabadulnak el, amelyek megfékezésére senki nem képes. Oroszország, ugyanakkor, már évszázadok óta ellenőrzése alatt tartja ezeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Jacek Protasiewicz, szerző. − (PL) Elnök asszony, biztos úr, az Európai Parlament azon tagjai, akiket érdekel a belarusz helyzet, illetve akik figyelemmel kísérik a belarusz helyzetet, egymásnak ellentmondó információkkal találkoznak. Egyfelől ott van a nyilvános és hivatalos nyilatkozat, amely szerint az ország rendezni szeretné kapcsolatait az Európai Unióval. Az Európai Bizottság minszki képviseletének megnyitása ennek a törekvésnek a jelképe volt.

Másfelől, a rendőrség még ugyanabban a hónapban brutálisan lerohant egy demonstráló csoportot, amely az ország függetlenségének tizenkilencedik évfordulóját akarta megünnepelni. Másnap a KGB különleges erői független újságírókat kerestek fel. Egy hónappal később aktivistákat hosszú börtönbüntetésre ítéltek, pedig ők nem is az ellenzék tagjai voltak, csak merész emberek, például Andrej Kim vagy Szergej Parsukiewicz, akik az emberi jogok, illetve a kisvállalkozások jogainak védelmére keltek. A közelmúltban arról is hallottunk beszámolót, hogy Alexander Milinkiewiczet letartóztatták és megbírságolták, mert belarusz állampolgárokkal érintkezett, és közéleti kérdésekről beszélgetett velük. Alexander Kazulin, aki a legfontosabb politikai fogvatartott, egy modern Európában még mindig börtönben van.

A belarusz delegáció elnökeként azt mondom, hogy szeretném megérni azt a napot, amikor az Európai Parlament elé olyan állásfoglalást terjeszthetünk, amely elégedetten nyugtázza, hogy jelentős változások történtek Belaruszban, amelyek lehetővé teszik, hogy az ország a civilizált Európai Közösség részévé váljon.

Sajnos nem ma lesz az a nap. Amíg nincs garancia a szabad és demokratikus választások megtartására, a politikai nézetek szabad kifejezésére, vagy a sajtó- és vallásszabadságra, ami mind alapvető szabadságjog, nincs rá lehetőség, hogy az Európai Unió a belarusz rezsimet együttműködő partnerének, az országot pedig a segítségére érdemesnek tekintse. Soha nem fogjuk támogatni azt a gyakorlatot, amelyet Alexander Lukasenko jelenleg követ. Támogatnunk kell azonban a független belarusz polgári csoportok, illetve egyének európai uniós kapcsolatait, abban a reményben, hogy az ország egy napon ismét normális lesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Marios Matsakis, szerző. − Elnök asszony, Belarusz egy gyönyörű és fontos ország, jelentős fejlődési potenciállal, ami egyszer irigylésre méltó jólétet biztosíthat majd polgárainak. Sajnos jelenleg ebben az országban alapvető demokratikus normák sérülnek. Ennek oka elsősorban az, hogy hatóságok képtelenek felfogni a szólásszabadság és más demokratikus alapelvek tiszteletben tartásának jelentőségét. Pedig a tiszteletben tartásuk elengedhetetlen feltétele minden nem diktatórikus kormányzat működésének.

A Belaruszból érkező jelentések a polgári közösség tagjainak és az ellenzék aktivistáinak alaptalan letartóztatásáról, a békés demonstrálók elleni aránytalan rendőri fellépésről, a független média újságíróinak elnyomásáról szólnak – vagyis olyan tevékenységekről, amelyeket haladéktalanul meg kell állítani. Felszólítjuk a belarusz kormányt, hogy térjen észhez, változtasson a stratégiáján, és az elnyomás és parancsuralom helyett kövesse a szabadság és demokrácia útját, mert ha nem ezt teszi, azzal csak elmélyíti a konfliktusát saját állampolgáraival és a nemzetközi közösséggel.

 
  
MPphoto
 
 

  Milan Horáček, szerző. − (DE) Elnök asszony, biztos úr, azzal, hogy Minszkben és más belarusz városokban március végén erővel léptek fel civil szervezetek, ellenzéki aktivisták és független újságírók ellen, drasztikusan romlott a helyzet abban az országban, amely már eddig is diktatórikus jeleket mutatott.

Az egyetlen német politikai alapítványnak, amely korábban működési engedélyt kapott Minszkben, be kellett zárnia. Az újságok kiadóinál razziákat tartanak a sajtókritika visszaszorítása érdekében. A szabad választásokhoz és gyülekezéshez illetve szólásszabadsághoz való jog súlyosan sérül. Az ellenzéki politikusokat szervezetten üldözik, és hosszú börtönbüntetésekkel sújtják. A hatóságok visszaszorítják a polgári mozgalmakat: kétértelmű jogszabályokat hoznak a civil szervezetek működéséről, vagy jogszabályt alkotnak a szélsőségekről, vagy erőszakkal feloszlatják a békés gyülekezéseket.

Nekünk is tennünk kell valamit a politikai pluralizmus kultúrájának előmozdítására Belaruszban. A demokratikus intézményrendszerekkel találkoznia kell mindenkinek, különösen a fiataloknak, mert az ország jövője nagyban függ ettől. Bölcs döntés volt ismét megnyitni a vilniusi Európai Bölcsészettudományi Egyetem kapuit, mert ez a kitaszított intézmény menedéket nyújthat a politikai üldöztetés áldozatává vált diákoknak.

A következő lépésnek a vízumigénylés megkönnyítésének kell lennie, amint ez a Ház már többször felhívta rá a figyelmet. Nem helyes, hogy az EU még tovább korlátozza az emberek szabad mozgását egy 60 eurós vízumköltséggel. Belaruszban ez az összeg egy átlagos havi jövedelem egyharmada, sokak számára megfizethetetlen. Megtettük Ukrajna, Moldova és Oroszország esetében, most tegyük meg Belaruszért is.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Eija-Riitta Korhola, a PPE-DE csoport részéről. – (FI) Elnök asszony, Belarusz az egyetlen európai ország, ahol még mindig totalitárius rendszer uralkodik és még létezik a halálbüntetés. Lukasenko elnök úr továbbra is egyik szemét a polgári társadalmon tartja, és nem hajlandó engedni a szorításon az országban.

Mindentől függetlenül az ország kormánya azt mondta, hogy szorosabb kapcsolatokat szeretne kiépíteni az Európai Unióval. Ismét eljött az idő, hogy egyértelműen tudassuk Belarusszal az együttműködés feltételeit.

Az állásfoglalás kimondja, hogy az Európai Szomszédságpolitika alapján a szoros együttműködés alapvető feltétele a halálbüntetés eltörlése, a média szabadsága, szólási és gyülekezési szabadság, vallásszabadság, a demokratikus értékek tisztelete, valamint a politikai fogvatartottak haladéktalan szabadon bocsátása. Az állásfoglalás felszólít, hogy azonnal engedjék szabadon az ellenzék letartóztatott tagjait, és ugyanakkor támogatásról és együttérzésről biztosítja mindazokat, akik szenvednek a jelenlegi belarusz rezsim alatt.

Jövő héten a belarusz ellenzék küldöttsége idejön a Parlamentbe, hogy az EU támogatását kérje egy petícióhoz egy Lukasenko által elutasított módosítás ügyében, amelyet eredetileg egy 2002-ben hatályba lépett és a vallásszabadság korlátozásáról szóló törvényhez nyújtottak be. Remélem, hogy ez az igen fontos állásfoglalás, illetve a jövő heti közös vita meg fogja győzni a belarusz kormányt, hogy mindez az ő és állampolgárai ügyében történik.

 
  
MPphoto
 
 

  Marianne Mikko, a PSE részéről. – (ET) Kedves kollégák, december 10-én, az Emberi Jogok Napján Lengyelországban megkezdte működését a Belsat, egy televíziós műsorszóró állomás, amelynek célja független tájékoztatást nyújtani a belarusz, európai és világszintű eseményekről belaruszok számára. A csatorna többnyire belorusz nyelven sugároz, és műholdon keresztül a belaruszok kb. 10%-a számára érhető el.

Az adó állandó nyomásnak van kitéve működése miatt. Március végén a KGB és a belarusz rendőrség razziát tartott, hogy megfélemlítse a Belsat helyi tudósítóit. Lefoglalták a munkaeszközeiket – laptopokat, számítógépet, műsorszóró eszközöket. A független tudósítók a kihallgatástól és letartóztatástól való állandó rettegésben élnek. A helyzet Belaruszban, az Európai Unió közvetlen szomszédságában, éppolyan kritikus, mint a vasfüggöny idején volt. Mint a moldovai delegáció vezetője, és mint észt, ezennel kijelentem, hogy a korábbi Szovjetunió részét képező Belarusz állampolgárainak úgy kell most a független tájékozatás, mint egy falat kenyér. A Belsat kezdetnek elsőrangú, de a jó televízió nem olcsó dolog.

A Belsat Belarus újságírói a demokráciáért harcolnak; márciusban itt voltak az Európai Parlamentben, és szükségük van a támogatásunkra. Kérem az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a Belsatot, pénzügyi és morális értelemben is. Ne feledjük, hogy a szabad sajtó a demokrácia egyik alapköve.

 
  
MPphoto
 
 

  Janusz Onyszkiewicz, az ALDE csoport részéről. – (PL) Pár hónappal ezelőtt Lukasenko úr szabadon engedett minden politikai foglyot, Kazulin úr kivételével, aki lehetőséget kapott rá, hogy elhagyja az országot. Ez az eljárás emlékeztet a kommunista hatóságok lengyel ellenzékkel szemben tanúsított viselkedésére. Úgy tűnt, hogy a helyzet ezután javulni fog, de mint azt Ilia Ehrenburg jól ismert történetének főhőse megállapítja: „Ha szabadon engednek valakit, az azt jelenti, hogy másnak kell a hely”. Ma a börtönök ismét tele vannak olyan fogvatartottakkal, akik különböző demonstrációk alkalmával képviselt politikai meggyőződésük miatt kerültek oda.

Véleményem szerint csak egyféle reakció fogadható el erre: ki kell terjeszteni azoknak a személyeknek a körét, akik nem léphetnek be az Európai Unió országainak területére. Már eddig is létezett ilyen lista, de az, hogy Lukasenko úr személyesen nem léphet az Európai Unió területére, önmagában még nem elég meggyőző. Lényegesen hosszabb listát kellene írnunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Ewa Tomaszewska, az UEN csoport részéről. – (PL) Elnök asszony, ismét Belarusz helyzetéről beszélünk. Kazulin úr, aki Lukasenko úr vetélytársa az elnöki posztért, börtönben van, pedig beteg. A demonstrálók, akiket 2008. március 25-én azért tartóztattak le, mert Belarusz rövid függetlenségének tizenkilencedik évfordulójáról akartak megemlékezni, még mindig le vannak tartóztatva. Az ellenzéket elnyomják, az újságírók tulajdonát lefoglalják, megverik és kiutasítják őket.

A közelmúltban Lukasenko úr arról nyilatkozott, hogy ismét indul az elnöki posztért. Ráadásul megpróbálta megzsarolni az Európai Uniót azzal, hogy emlékeztetett, az Európai Unióba érkező olaj 50%-a, az olajipari termékek 50%-a, és a gáz 30%-a áthalad Belaruszon. Ez a kijelentés a Yamal gázvezetékre és a Barátság olajvezetékre céloz. Ennek ellenére, illetve tulajdonképpen pont emiatt, az Európai Unió nem hagyhat fel az emberi jogok védelmével. Támogatnunk kell a polgári társadalom kialakulását Belaruszban, és ennek részeként biztosítanunk kell a hozzáférést a pénzügyi támogatásokhoz és a független tájékoztatáshoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Urszula Krupa, az IND/DEM csoport részéről. – (PL) Elnök asszony, a Szovjetunió felbomlása óta eltelt tizenhét év eseményei, a szabad és független államok elszakadására előtte álló számos példa ellenére Belarusz Közép- és Kelet-Európában egyedüli diktatúraként fennmaradt. Az országra nem jellemző az emberi jogok tiszteletben tartása. A választások eredményeit meghamisítják, a politikai ellenzéket kiiktatják, a letartóztatások, verések, a szólás- és sajtószabadság korlátozása, a gyülekezési jog korlátozása, de legfőképpen a lakosság tömegeinek fejlett technikai eszközökkel történő állandó megfigyelése mindennapos jelenség – ez a mai belarusz valóság.

Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a határok közelében élők életkörülményei rohamosan romlanak. Ezeken a területeken lengyel kisebbség is él, amelynek tagjai Lengyelország schengeni csatlakozása óta csak különös nehézségek árán tudnak kapcsolatot tartani a Lengyelországban élő családtagokkal, részben a magas vízumköltség miatt. A helyzet problémás, ezért az európai országoknak határozott lépéseket kell tenniük. Meg kell vizsgálni azt is, hogy milyen módon nyújthatunk valódi segítséget azoknak, akik erre a leginkább rászorulnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Urszula Gacek (PPE-DE). – Elnök asszony, a belarusz rezsim sorozatosan figyelmen kívül hagyja a demokrácia alapját képező intézményes garanciákat. Megnyirbálja a jogot politikai pártok alakításához és az azokhoz való csatlakozáshoz, a szólásszabadságot, az információ alternatív forrásokból való megszerzéséhez való jogot, illetve a szabad és igazságos választásokhoz való jogot.

Az, hogy Belaruszban letartóztatták a politikai ellenzék tagjait, ellentétes minden említett alapvető szabadságjoggal. Ahogy azt a XIX. századi brit politikus, Benjamin Disraeli mondta: „Egyetlen kormány sem lehet meg hosszú távon kemény ellenzék nélkül”. Mivel Lukasenko megfojtja az ellenzéket, reménykedhetünk benne, hogy Disraeli szavai a belarusz rezsim végét jósolják, bízzunk benne, hogy az ellenzék elnyomásával saját elkerülhetetlen bukásukat alapozták meg.

(Taps)

 
  
MPphoto
 
 

  Józef Pinior (PSE). – (PL) Elnök asszony, biztos úr, itt, az Európai Parlamentben újra és újra visszatérünk Belarusz problémájára, egy olyan országéra, amely valójában Európa kellős közepén, az Európai Unióval határosan terül el. Európai mértékkel mérve kivételes országról van szó, mivel nincs benne szabad demokrácia, sem jogállamiság, van viszont cenzúra. Ezt a vitát pedig nem máskor, mint a mai napon, az 1968-as Prágai Tavasz évfordulóján folytatjuk, emlékezzünk tehát a történelmi pillanatra, amikor Európában az emberek végre megelégelték a cenzúrát és a sajtó ellenőrzését!

Mai felszólalásomat Belarusz témakörében kizárólag ennek az ügynek akartam szentelni. A közelmúltban különös kalóztámadást intéztek a független internetes média ellen: a Charter 97, a Radio Liberty és a Belarus Partisan ellen. Azért volt érdekes a támadás, mert az ellenzéki demonstráció előtti napon történt, a csernobili katasztrófa évfordulójának előestéjén.

Belaruszban az internet az egyetlen valóban független médium, a média legnagyobb része a rezsim felügyelete alatt áll. A Charter 97 napi látogatottsága 9000 fő körüli, a háztartások mintegy 30%-a, 3 000 000 család rendelkezik internet-hozzáféréssel. Ez is mutatja, hogy mennyi dinamizmus és potenciál van a belarusz társadalomban.

Biztos úr, az Európai Uniónak komolyan fontolóra kell vennie minden lehetőséget a belarusz emberek megsegítésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Eugenijus Gentvilas (ALDE).(LT) Amikor Alexander Lukasenko megérezte a nyomást Vlagyimir Putyin irányából a gázvezetékekkel kapcsolatban, hirtelen nyilatkozatot tett, hogy szorosabban együtt kíván működni az EU-val. Ma már látszik azonban, hogy ez csak üres szólam volt, amit sajnos nem követett nagyobb tiszteletadás az emberi jogoknak, a sajtószabadságnak vagy más európai értékeknek. Nem jött válasz a „Mit adhat az EU Belarusznak” című nem hivatalos dokumentumra sem. A politikai indíttatású letartóztatások és az elnyomás folytatódik.

Az EU-nak haladéktalanul szakértőket kell küldenie az őszi parlamenti választások előkészületeinek megfigyelésére, hogy nyomon kövessék a választási törvények módosításait, és az ellenzék lehetőségeit a cselekvésre. De a részvételünket nem korlátozhatjuk a választások megfigyelésére. Ez súlyos hiba volna. Természetesen legelőször biztosítanunk kell a belépés lehetőségét az EU diplomaták és parlamenti képviselők számára Belaruszba. Az Európai Bizottságnak és az EU tagállamainak minden rendelkezésükre álló eszközt be kell vetniük ennek érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Elnök asszony, Belarusz a szomszédunk, ezért közel áll hozzánk, különösen mivel jelentős lengyel kisebbségnek ad otthont. Nekünk, lengyeleknek, a többi szomszédos ország lakóihoz hasonlóan fontos, hogy a régióban stabil legyen a politikai és gazdasági helyzet, mert ez az előfeltétele az ott lakók életminősége javulásának. Emlékezzünk rá, hogy a második világháború után, Lengyelországhoz hasonlóan, Belaruszról mindenki megfeledkezett, átadva az országot a szovjet dominanciának, ráadásul minden külső segítségnyújtás lehetősége nélkül. Az ország ennek ellenére kiharcolta a függetlenségét, és mára évi 8%-os, sőt a 2003-2006-os időszakra évi 9,9%-os GDP-növekedéssel büszkélkedhet.

Nem vonjuk kétségbe Lusakenko úr jogát az ország politikai fejlődési irányának megválasztására. Aggodalomra ad viszont okot a szemünkben, hogy a belarusz híradások egyre gyakrabban szólnak az emberi jogok megsértéséről, ami azt jelzi, hogy a demokrácia sérül. És ez nem csak a belarusz nemzetiségűeket sújtja, hanem mindenki mást is, például a lengyeleket. Ezért úgy gondoljuk, hogy ez az állásfoglalás helyénvaló, és megérdemli az Unió a Nemzetek Európájáért támogatását.

 
  
MPphoto
 
 

  Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök asszony, mi, európaiak, a keleti határon közelebb kerültünk néhány volt szovjet államhoz. Belarusz azonban elutasít minden párbeszédre irányuló kezdeményezést.

Belaruszban diktatúra van, ezért nincs hivatalos lehetőségünk meghallgatni azoknak a polgároknak a véleményét, akik a nyugat felé nyitottabb párbeszédet szeretnének folytatni. Aki a demokráciáért kiált vagy felhívja a figyelmet az uralkodó rezsim visszaéléseire, börtönben találja magát.

Ezért továbbra is sürgetnünk kell a belarusz rezsimet, hogy lazítson a társadalomra nehezülő szorításon. Ennek egyik módja, hogy a közfigyelem középpontjában tartjuk a politikai, társadalmi vagy vallási okokból bebörtönzött emberek ügyét. A történelem során többször volt már rá példa, hogy ezek a bebörtönzött emberek váltak később az ország felszabadulásának hőseivé.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, ha jól emlékszem, kilencedik alkalommal foglalkozunk Belarusszal, és ennek a figyelemnek ki kell tartania mindaddig, amíg Belaruszot képviselő tagok nem ülnek itt, a strasbourgi Európai Parlamentben.

Három sürgős teendőnk van. Az első sürgetni a belarusz kormányt, hogy engedje végre szabadon a politikai fogvatartottakat – nem csak azokat, akik már egy ideje fogságban vannak, hanem az újakat is, akiket a közelmúltban olyan alapvető szabadságjogok gyakorlásáért tartóztattak le, mint újságíróként a foglalkozásuk gyakorlása, a szólásszabadság, vagy a demonstráláshoz való jog.

Másodszor, fel kell szólítanunk őket, hogy módosítsák a vallásgyakorlásról szóló törvényt, és így biztosítsák a szabad vallásgyakorláshoz való jogot. Az Európai Parlament nem tűrheti, hogy Európa szívében európai keresztényeket nyomnak el. Ez ellen minden eszközzel tiltakoznunk kell.

Harmadszor, sürgősen gondoskodnunk kell róla, hogy Belarusz megnyissa a határait az Európai Parlament tagjai és Európa polgárai előtt, hogy ezzel is gyengítsük azt a falat, amelyet a belarusz rezsim épített az ott lakók elszigetelésére, hogy jelen lehessünk és partnerek lehessünk bármilyen vitában, és elősegíthessük egy Belorusz Tavasz kialakulását, a Prágai Tavasz 40. évfordulóján.

 
  
MPphoto
 
 

  Tunne Kelam (PPE-DE). – Elnök asszony, Lukasenko úr és a nemzetközi közösség felé közvetítenünk kell az üzenetet, hogy az Európai Parlament foglalkozik Belarusz ügyével, az utolsó diktatúráéval Európában, és a továbbiakban is foglalkozni fog.

Ez a figyelem kiterjed a békés állampolgárok politikai indíttatású bebörtönzésére is. A minszki rezsim a közelmúltban jelezte, hogy szeretne javítani kapcsolatán az Európai Unióval. Minden értelmes párbeszédnek van azonban egy teljesen normális előfeltétele: a politikai fogvatartottak szabadon bocsátása, az önkényes letartóztatások megszüntetése, a szólásszabadság és a bíróságok függetlenségének biztosítása, illetve az ellenzék számára részvételi lehetőség biztosítása a politikai életben.

Szeretnék csatlakozni Mikko asszonyhoz, és arra kérni az EU-t, hogy terjessze ki a politikai és főként anyagi támogatását a független Belsat televíziós csatorna felé. A belarusz helyzet megváltoztatására ez egy jó módszer lenne, jobb, mint az állásfoglalások.

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Kedves kollégák, nagyon elszomorít, hogy Belaruszban nem javul a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság helyzete. Alexander Lukasenko arroganciája nem ismer határokat. A belarusz kormány nyilatkozata, amely szerint szándékukban áll javítani az Európai Unióval fennálló kapcsolatokon, gúnyt űz a demokratikus világból.

Úgy vélem, hogy a 2008. március 25-i dátum, amely napon Lukasenko úr békés belarusz polgárokra küldte rá a rendőrséget, szimbolikus jelentőséggel bír, mert ez fogja jelezni a belarusz diktatúra hanyatlásának kezdetét, nagyon hasonlóan az 1988. március 25-i szlovák gyertyagyújtáshoz. Együttérzésemről szeretném biztosítani a belarusz demokratikus ellenzék egészét és minden belarusz polgárt is.

Felszólítom a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a schengeni vízumköltségek mérséklésének lehetőségét a belarusz állampolgárok számára. Ezzel talán meg tudjuk előzni a belarusz polgárok további elszigetelődését.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, biztos úr, a demokratizálódás és a gazdasági átalakulás akkor indulhat meg Belaruszban, ha az ottani hatóságok párbeszédbe bocsátkoznak minden politikai erővel, az ellenzéket is beleértve, és szabad választásokat tartanak. Erre példaként állíthatunk számos közép- és kelet-európai országot, köztük Lengyelországot is.

A belarusz emberek tudatosságának felébresztése, a demokrácia és a piacgazdaság elveinek megismertetése érdekében meg kell könnyíteni és szorgalmazni kell a kapcsolatfelvételt a belarusz társadalom és az EU országai között. Ehhez az kell, hogy jelentősen leegyszerűsödjön a vízumigénylés folyamata a belaruszok számára, a vízumköltségek pedig csökkenjenek.

Meg kell nyitni az Európai Unióhoz tartozó országok egyetemeit és más felsőoktatási intézményeit a belarusz diákok előtt, és segítséget kell nekik juttatni EU-s, nemzeti, helyi és magánforrásokból. Az EU-nak meg kell nyílnia Belarusz előtt, akkor is, ha a jelenlegi hatóságoknak ez nem tetszik.

 
  
MPphoto
 
 

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, biztos úr, szeretnék még egy adalékkal szolgálni a politikai és társadalmi problémák felsorolásához. Michel biztos úr tisztában van az oktatás Európán belüli, és a határokon túli jelentőségével. Én jelenleg is dolgozom belarusz diákokkal, mivel sokan járnak a Lublini Katolikus Egyetemre, ezért ezzel fordulok Önhöz: biztos úr, javaslom, hogy növeljük az erre a célra rendelkezésre álló pénzügyi és egyéb segélyeket, a lehető legnagyobb mértékben, mert a belarusz diákok oktatása olyan befektetés, amely nemcsak Belarusz, de egész Európa érdekeit szolgálja.

 
  
MPphoto
 
 

  Tadeusz Zwiefka (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, a 2008. évi Belarusz folt mindannyiunk lelkiismeretén. Szégyen, hogy a 21. században létezhet diktatórikus állam Európában. Strasbourgban csütörtöki üléseinken az emberi jogok megsértésének kérdéskörével foglalkozunk az egész világban, miközben Belarusz itt van, az Európai Unió közvetlen szomszédságában.

Az a benyomásom, hogy 1989 előtt a nyugati demokráciák mindent megtettek, ami módjukban állt, hogy felszabadítsák a szovjet elnyomás alatt álló országokat, de Belaruszban semmi nem változott. Úgy érzem, hogy bár most nem több országról van szó, hanem csak egyről, mégis kevesebbet teszünk. És az biztos, hogy nem eleget. Egyértelmű, hogy nincs közvetlen politikai vagy gazdasági befolyásunk arra, ami Belaruszban történik, de azért tehetünk, hogy a független tájékoztatás eljusson az ottani emberekhez, és ezáltal segítségükre legyünk a függetlenségért vívott harcban.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Michel, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, úgy látszik, a pozitív hullám, amelyet a hat politikai fogvatartott közül öt szabadon bocsátása keltett Belaruszban, mára elült. Sajnos a polgári társadalomra nehezedő nyomás fokozódása és néhány aránytalanul szigorú büntetés kiszabása elrontotta ezt a kedvező légkört. Továbbra is elítéljük a politikai indíttatású letartóztatásokat, és a polgári társadalommal illetve a független médiával szemben tanúsított bánásmódot.

Ugyanakkor meg kell értetnünk Belarusszal, hogy mit jelent az, hogy a partnerségi viszony feltétele a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság területén tett előrelépés. Ilyen előrelépés csak akkor történhet, ha először Belarusz teszi meg a számunkra alapvető fontosságú első lépéseket. Ezek közé tartozik valamennyi politikai fogvatartott szabadon bocsátása, Alexander Kazuliné is.

Ide tartozik továbbá a szeptemberi parlamenti választások megtartása is, mégpedig demokratikus elvek alapján. Ezzel kapcsolatban kérjük, hogy biztosítsanak hozzáférést a nemzetközi OSCE/ODIHR megfigyelői számára. A belarusz hatóságok jelezték, hogy szándékukban áll mind a rövid távú, mind a hosszú távú megfigyelők fogadása, ezért gondoskodnunk kell róla, hogy állják is a szavukat. Az Európai Parlament megfigyelőinek jelenléte természetesen további szakértelem rendelkezésre állását jelentené. Az is nagyon fontos, hogy az ellenzék igazságos feltételekkel indulhasson a választásokon, ezért a Parlament valamennyi ezzel kapcsolatos javaslatát szívesen fogadjuk.

A fejlődés valódi bizonyítéka az lenne, ha az ellenzék tagjai jelen lennének itt a Parlamentben, de jelenleg nem ez a helyzet. Pedig ebben az esetben számítani lehetne az Európai Unió pozitív reakciójára, mivel éppen a múlt hónapban látott napvilágot az a nyilatkozat, amely a szankciókról és a szankciók feloldásának feltételéül szolgáló fejlődésről szólt.

Hadd szóljak most arról a kérdésről, amely a legtöbb indulatot váltja ki részünkről: a kapcsolattartásról a belarusz néppel. Bérmennyire is sajnálatos a belarusz helyzet, a kapcsolatainkat fejlesztenünk kell. A miniszteri szintű korlátozások a belarusz hatóságokkal való kapcsolattartásban természetesen továbbra is érvényesek. Úgy vélem azonban, hogy különbséget kell tennünk a politikai és technikai kérdések között. Ennek megfelelően a Bizottság találkozókat tart a belarusz kormány szakértőinek részvételével olyan technikai kérdésekben, mint az energia, szállítmányozás vagy környezetvédelem ügye. Ez a kapcsolatfelvétel egyúttal jó alkalom arra is, hogy közvetítsük az álláspontunkat egyéb, számunkra igen fontos kérdésekkel kapcsolatban.

Az egyik küldöttségünk jelenleg is Minszkben van, így szorosabb kapcsolatot tud kiépíteni a belarusz kormánnyal, a polgári társadalommal, a helyi civil szervezetekkel, a független médiával és a diákokkal, vagyis minden olyan szereplővel, akik a segítségünkre számíthatnak, amint az a jelentésben és több hozzászólásban is elhangzott. Ezen felül támogatjuk az Európai Bölcsészettudományi Egyetemet is, amely jelenleg száműzetésben működik Vilniusban, és mindaddig működni is fog, amíg vissza nem térhet Belaruszba.

Végül szeretnék néhány szót szólni még egy visszatérő kérdésről, a vízumokról. Amint azt Önök és én is jól tudjuk, jelenleg nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a vízumkönnyítésről tárgyalásokat kezdeményezzünk Belarusszal – erről a Tanács határozott – ami mindazonáltal nem jelenti, hogy ne használhatnánk ki az előnyt, amelyet a tagállamok élveznek a schengeni szabályok alatti konzuli kiváltságok keretében.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra a vitákat követően kerül sor.

Írásbeli nyilatkozat (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE) , írásban. – (IT) Köszönöm, elnök asszony. Sajnos nem először hallunk olyanról, hogy az uralkodó rezsim válogatás nélkül letartóztat mindenkit, aki a rendszert ellenzi. A Parlament már eddig is túl sokat vitázott Belaruszról: sok beszéd, kevés értelmes cselekvés.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Lukasenko rezsim nyíltan ellenséges az Európai Unióval szemben, hogy az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos követeléseinket válaszra sem méltatja. Ahhoz, hogy valódi változást érjünk el, a társadalmi kapcsolatainkat kell megerősítenünk és a belső mozgalmakat támogatnunk: erre az első konkrét példa a Szaharov-díj volt.

De itt nem állhatunk meg, tovább kell haladni ebbe az irányba. A közelmúltban Belaruszban jártam, és a polgári lakosság körében a változásnak kedvező, erősödő tudatosságot tapasztaltam, igényt a szabadsággal, igazságszolgáltatással, egyenlőséggel és demokráciával kapcsolatos garanciákra. Kérem a Bizottságot, hogy forduljon különös figyelemmel Belarusz felé, mert stratégiai helyzeténél fogva az ország kulcsfontosságú az egész európai kontinens békéjének és biztonságának biztosításában.

 
  

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.

Utolsó frissítés: 2008. október 22.Jogi nyilatkozat