Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2008/2158(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A6-0358/2008

Viták :

PV 23/10/2008 - 4
CRE 23/10/2008 - 4

Szavazatok :

PV 23/10/2008 - 8.8
CRE 23/10/2008 - 8.8
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0524

Viták
2008. október 23., csütörtök - Strasbourg HL kiadás

10. A szavazáshoz fűzött indokolások
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
  

ELNÖKÖL: RODI KRATSA-TSAGAROPOULOU
alelnök

 
  
  

A szavazáshoz fűzött indokolások

 
  
  

Az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezete

 
  
MPphoto
 

  Hannu Takkula (ALDE). - (FI) Elnök asszony, először is hadd mondjam el, hogy örömömre szolgál, hogy szavaztunk a költségvetési csomagról és elfogadtuk azt. A Kulturális és Oktatási Bizottság alelnökeként természetesen kiemelten nyomon követtem az e területre vonatkozó kérdéseket, és örülök, hogy a szavazáson elfogadásra került egy fontos projekt, a Tamperében megrendezésre kerülő Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál.

Fontosnak tartom annak biztosítását, hogy a költségvetést olyan projektek kidolgozására használjuk fel, amelyek közel állnak az emberekhez. Ekkor ugyanis az emberek láthatják és megtapasztalhatják, hogyan dolgozik az Unió az ő régiójukban. Erős költségvetés ez, de azt el kell mondanom, hogy egy az Európai Uniót globális partnerként említő megnevezés kapcsán, vagyis a 134. pontnál, azt hiszem, rosszul szavaztam, mert a képviselőcsoportom listáját követtem, bár nem értek vele egyet minden tekintetben. Talán érdemes erre rámutatni, de minden más szempontból elégedett vagyok ezzel a költségvetés-tervezettel és örülök, hogy elfogadtuk.

 
  
MPphoto
 

  Avril Doyle (PPE-DE). - Elnök asszony, én tartózkodtam a 2009. évi általános költségvetés tervezetéről szóló 134.  módosítás szavazásán, mivel e módosítás benyújtóinak intellektuális becstelensége és cinizmusa kihasználja sok polgárunk őszinte aggodalmait és félelmeit. Arra próbálnak ugyanis utalni, hogy − most és a múltban − az Unió fejlesztési forrásait a kormányok és szervezetek olyan programokra fordították, amelyek támogatják − idézem − „a kényszerabortuszt, a kényszersterilizációt és a csecsemőgyilkosságokat”, amelyek mindegyikét azonnal elítélnénk. Ezt mondani sem kellene. Így indokolják meg ezt az érzelmi színezettel bíró módosítást, amelynek a szövegét a jövő júniusi európai parlamenti választásokra készülve már használják is. A módosítást úgy állítják be, mint − idézem − „arra irányuló kísérletet, hogy az ilyen projekteket kizárják az Unió 2009. évi költségvetéséből származó uniós támogatásokból”. Mivel az uniós forrásokat sosem használták fel ilyen célokra, hanem mindig kizárólag a kairói Nemzetközi Népesedési és Fejlesztési Konferencia (ICPD) megállapodásainak megfelelően, és az idei költségvetésben sem szerepel ilyen javaslat, az indítvány benyújtóinak politikai csínytevését minden tisztességes és intellektuális szempontból becsületes kommentátornak el kell ismernie.

 
  
  

− Jelentés: Jutta Haug (A6-0398/2008)

 
  
MPphoto
 

  Marusya Ivanova Lyubcheva (PSE) - (BG) Én támogattam a 2009. évi költségvetést és azt a javaslatot is, amely a költségvetésnek a Bizottság által javasolthoz képesti növelését irányozta elő. Bár e költségvetés nem elegendő az összes tagállam hatalmas igényeinek kielégítéséhez, sem az összes elsőbbséget élvező politika teljes körű végrehajtásához, mégis úgy vélem, hogy megfelel az Unió alapelvének, vagyis a szolidaritásnak.

Azáltal, hogy a forrásokat a kevésbé fejlett országok és régiók irányába csoportosítja, ez a pénzügyi eszköz a kiegyensúlyozott fejlődést szolgáló fontos tényezővé lépett elő. E tekintetben a Kohéziós Alap kiemelkedő szerepet játszik, mivel azokat a tagállamokat segíti, amelyeknek be kell hozniuk a gazdasági és szociális fejlődés terén mutatkozó lemaradásaikat. Különösen fontos ez az új tagállamok számára, amelyeknek valóban szükségük van a Közösség pénzügyi erőforrásaira. Úgy vélem, hogy ezeket a forrásokat nem kellene az Európai Unió érvényben lévő szabályainál és eljárásainál szigorúbb feltételekhez kötni.

E források nagyon fontos szerepet kapnak Bulgária felzárkóztatásában a fejlesztés és az Európai Unió átlagos életszínvonalának elérése terén. Helyesen döntöttünk akkor, amikor leszavaztuk a Kohéziós Alap költségvetési tartalékba helyezésére vonatkozó javaslatot. A javaslathoz kapcsolódó kritériumok pontatlanok voltak, főként ami a visszatartott források visszafizetését illeti. Véleményem szerint az Európai Bizottság és a Parlament elegendő ellenőrzési mechanizmussal rendelkezik a források hatékony elköltésének biztosítására.

 
  
MPphoto
 

  Frank Vanhecke (NI). - (NL) Elnök asszony, én a 2009. évi költségvetés-tervezet és különösen a Bizottság költségvetése ellen szavaztam, azért, mert szeretném kinyilvánítani politikai állásfoglalásomat azáltal, hogy semmilyen módon nem támogatom a Bizottság lépéseit.

Általánosságban véve olyan intézménynek tartom a Bizottságot, amely − definíció szerint − az elveit illetően antidemokratikus módon működik, mivel tisztán politikai alapon kinevezett magas rangú tisztviselők testülete, akiknek azonban a viselkedése a maradi európai bürokratákéra emlékeztet, akik szinte nem tűrik az ellenőrzést és akiket gyakorlatilag megbüntetni sem lehet.

Ami a 2009. évi költségvetés hosszú távú vonzatait illeti, én politikailag azokat támogatom, akik – elsőként – szembe akarnak szállni a Bizottsággal, amely állandóan az iszlám és nem európai Törökország Unióba történő felvételének átkozott útján akar továbbhaladni, minden ezzel ellentétes véleményt semmibe véve. Nem áll szándékomban támogatni ezt a politikát.

 
  
  

Az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezete

 
  
MPphoto
 

  Colm Burke (PPE-DE). - Elnök asszony, mi szavazatunkkal támogattuk Sinnott asszony 134. módosításának fő gondolatát, vagyis azt, hogy az olyan kormányok, szervezetek vagy programok, amelyek támogatják az emberi jogokkal való visszaéléseket, például a kényszerabortuszt, a kényszersterilizációt vagy a csecsemőgyilkosságot magukban foglaló programokat, illetve részt vesznek ezek irányításában, ne kaphassanak közösségi támogatást.

Fontosnak tartjuk azonban, hogy megkérdőjelezzük azt, ahogy Sinnott asszony megindokolja e módosítás benyújtását. E heti sajtóközleményében olyan országokra hivatkozott, mint Kína és Vietnám, ahol állítása szerint az ENSZ Népesedési Alapján (UNFPA) keresztül folyósított uniós támogatásokat jelenleg kényszerabortuszokra, kényszersterilizációra és csecsemőgyilkosságokra fordítják. Ma reggel beszéltem az UNFPA brüsszeli irodájának igazgatójával, aki azt mondta, hogy az UNFPA, az ENSZ népesedési programja nem támogatja sem a kényszert, sem az abortuszt. A szervezet az 1994. évi Nemzetközi Népesedési és Fejlesztési Konferencia rendelkezései szerint jár el, amelyek egyértelműen azt írják elő, hogy a reproduktív egészség-gondozási programoknak a lehető legtöbb szolgáltatást kell nyújtaniuk, bármiféle kényszer alkalmazása nélkül. Ezenkívül a globális közösség úgy határozott, hogy az abortuszt soha nem szabad családtervezési módszerként népszerűsíteni. A kínai állampolgárok élvezik az UNFPA kínai jelenlétének és kezdeményezéseinek előnyeit. Kína − és egyéb országok − azon részein, ahol az UNFPA dolgozik, a nők több lehetőség közül is választhatnak a reproduktív egészségüket érintő kérdésekben, és több információ áll − szabadabban − a rendelkezésükre a reproduktív egészség-gondozásról.

 
  
MPphoto
 

  Mairead McGuinness (PPE-DE). - Elnök asszony, összetett szavazás áll mögöttünk egy összetett költségvetésről. Sajnálom, hogy a 133. módosítás elbukott, mivel általa nagyobb figyelmet kaphattak volna az intézetekben elhelyezett fogyatékkal élő gyermekek szükségletei. Ezen gyermekek esetében a célunk az intézményesítettség csökkentése volt. A kérdés azonban továbbra is aktuális marad, és mi tovább küzdünk e gyermekek jogaiért. Remélem, hogy a Bizottság elnöke válaszol majd az ehhez kapcsolódó levelemre.

 
  
  

− Jelentés: Janusz Lewandowski (A6-0397/2008)

 
  
MPphoto
 

  Astrid Lulling (PPE-DE). – (FR) Elnök asszony, én az Európai Unió általános költségvetésének tervezetéről szóló állásfoglalás ellen szavaztam, mivel a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség egy általa benyújtott módosításon keresztül − amelyet képviselőtársaim többsége nem is látott és amelynek hatásait nem mérte fel − ismét az utolsó pillanatban kísérelte meg az európai parlamenti képviselők jövőbeli státuszával foglalkozó híres Cox-csomagot oly módon értelmezni, amely a képviselők önkéntes nyugdíjalapját értelmetlenné tenné.

E módosítás nem tükrözi mindazt, amiben a Cox-csomag kapcsán nyilvánvalóan megállapodtunk. Ezért fel sem merülhet, hogy szinte minden képviselőt megfosszunk új jogaitól. E módosítás a lehető legkisebb hatást sem gyakorolhatja az e tekintetben rögzítendő végrehajtási rendelkezésekre.

Gondoskodunk róla, hogy ezt a helyzetet rendezzük, mivel a szavazás a képviselők tudtán kívül történt, és most egymás után keresnek fel engem, megdöbbenve e módosítás valódi következményei miatt. A nyugdíjalap alelnökeként gondoskodni fogok a helyzet megoldásáról.

 
  
MPphoto
 

  Frank Vanhecke (NI). - (NL) Elnök asszony, a záró szavazáson nem támogattam a különböző európai intézményekre, köztük nyilvánvalóan a Parlamentre is vonatkozó 2009. évi általános költségvetés tervezetét. Azért döntöttem így, mert meg vagyok róla győződve, hogy ezen európai intézmények közül nem mindegyik kezeli gazdaságosan és felelősségteljesen azt a rengeteg pénzt, amely a befolyt adókból származik. Hogy egészen őszinte legyek, szerintem épp az ellenkezője igaz.

A kép, amely szavazóinkban az európai intézményekről kialakult − és ezzel tisztában kell lennünk −, egy pénzeszsákot ábrázol, amelyben a túlfizetett és túl kevéssé megadóztatott apparatcsikok és európai parlamenti képviselők egyfajta szovjet stílusú nómenklatúrát alkotnak, amely gyakran az emberek feje fölött és szinte bizonyosan a polgárok akarata és érdekei ellenére hoz döntéseket.

Ez a valóban létező kép bizonyosan nem igaz mindenkire és mindenre, de attól tartok, számos európai intézményre valamelyest érvényes.

Véleményem szerint a rendelkezésünkre álló időben rendet kell teremtenünk a saját házunk táján ahhoz, hogy pozitív képet tudjunk sugallni Európáról.

 
  
  

− Ajánlás: Ulrich Stockmann (A6-0375/2008)

 
  
MPphoto
 

  Oldřich Vlasák (PPE-DE). – (CS) Engedjék meg, hogy megindokoljam, miért szavaztam Stockmann úr légi közlekedési díjakról szóló jelentése mellett. Egyrészt örömmel fogadtam azt, hogy az utasok tájékoztatására kötelező lesz a repülőjegyeken és az ajánlatokban feltüntetni az összevont költségeket, köztük a repülőtéri díjakat is, mivel ez az utasok döntéshozatala szempontjából nagyobb átláthatóságot eredményez és ösztönzi a gazdasági versenyt. Leginkább azonban a fő nemzeti és a nagyobb repterek repülőtéri díjait egységesítő korlát bevezetését üdvözlöm, amely lehetővé teszi a kisebb repülőtereknek, hogy alacsonyabb árakat kínáljanak, és versenyben maradjanak egy olyan piacon, amelyről nagyon is hiányzik az átláthatóság. Mindez lehetőséget teremt a regionális repülőtereknek a fejlődésre és a kínált légi közlekedési szolgáltatások körének bővítésére.

 
  
  

− Állásfoglalásra irányuló indítvány: (B6-0537/2008)

 
  
MPphoto
 

  Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök asszony, azt szeretném elmondani, hogy az Afrika szarva nevű térségben folyó tengeri kalózkodás egyre növekvő veszélyére tekintettel a kalózkodásról szóló, állásfoglalásra irányuló indítványtervezet alátámasztja a tagállamok azon akaratát, hogy összehangolt tengeri hadjáratot indítsanak. Sajnálatos azonban, hogy a módosítások nagyrészt csak a naiv reményekre vagy az olyan nyilvánvaló tényekre mutatnak rá, mint hogy Szomália anarchiába süllyedt; olyan eseményekre, melyek teljes következményeivel szükségszerűen szembe kell nézni.

Bizonyosan nem lehet eredményesen felszámolni a kalózkodást, ha a kalózok támaszpontjait nem tudjuk elpusztítani. Sajnálatos az is, hogy ez a szöveg nem mutat rá a kalózkodás feltámadásának fő okára, vagyis arra, hogy az európai civilizáló hatás a világ e táján egyre hanyatlik.

Végezetül úgy vélem, meglehetősen furcsa azt követelni, hogy a tagállamok tengeri haderői válasszák külön a kalózok ellen irányuló és a Tartós Szabadság Művelet keretében − nem igazán világos, hogy milyen céllal − folytatott hadműveleteket, mintha Bin Laden Afganisztánból Pakisztánon át egy fatörzsből kivájt kenuval akarna Új-Zélandra menekülni. Megértem, hogy különbséget akarnak tenni e kettő között, de ezen a területen a hajóknak szükségképpen részt kell venniük mindkét misszióban.

 
  
  

− Állásfoglalásra irányuló indítvány: (B6-0544/2008)

 
  
MPphoto
 

  Peter Skinner (PSE). - Elnök asszony, a számviteli standardok a pénzügyi szolgáltatások nyelvezetének fő elemét képezik. A nemzeti számviteli standardoknak a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokhoz (IFRS) való közelítésére irányuló erőfeszítések a befektetők számára nagy előrelépést jelentenek. Ez ugyanis azt eredményezné, hogy a cégek közzé tudnák tenni kimutatásaikat egy alapnyomtatványon, amelyet a világ minden nagyobb gazdaságában elfogadnának. Kanada, Kína, Japán, az Egyesült Államok − és most már, úgy tűnik, India is − egyetértenek abban, hogy standardjaikat az IFRS-hez akarják közelíteni.

Bár ezt örömmel üdvözlöm, az átláthatósági irányelv előadójaként azt is látom, hogy a tényleges konvergencia eléréséig még van mit tenni. Ezért támogattam előadótársammal, Margarita Starkevičiūtė asszonnyal együtt az e konvergenciafolyamat előrehaladásának nyomon követésére vonatkozó módosításokat. Bízom benne, hogy a Bizottság a különböző nemzeti hatóságokkal folytatott egyeztetései során képes lesz fenntartani ezt a lendületet. Ami az Egyesült Államokat illeti, nagyon szeretném, ha az új kormányzat megbízható lenne és lehetne rá számítani a tervezett nagyszabású előrelépés terén. A Bizottságnak továbbra is nyomást kell gyakorolnia ennek érdekében.

A számviteli standardok ügyében elengedhetetlen, hogy tartsuk magunkat a vezérelvhez, amint arról megállapodás is született a Nemzetközi Számviteli Standard Testületen (IASB) belül. E szabályok sértetlenségét igencsak próbára teszik majd a nemzeti célok érdekében történő felhígításukra irányuló kísérletek. Ezeknek erőteljesen ellen kell állni, és e nyomással szemben támogatni kell a valósérték-alapú elszámolást.

 
  
  

− Állásfoglalásra irányuló indítvány: (B6-0562/2008)

 
  
MPphoto
 

  Philip Claeys (NI). - (NL) Elnök asszony, én tartózkodtam a repülőgépek biztonságáról és a testszkennerekről szóló állásfoglalásra irányuló indítványról való szavazáskor, de nem azért tettem, mert ellenzem a korlátozásokat, melyeket az indítvány az utasok magánélethez való jogára tekintettel szeretne bevezetni, épp ellenkezőleg. Én is úgy gondolom, hogy a testszkennereket nem lehet megrendelni anélkül, hogy világos értékelés állna a rendelkezésünkre, amely tudományos és orvosi szempontból elemzi a szóban forgó technológia használatának a felhasználók egészségére gyakorolt lehetséges hatásait.

Csak sajnálni tudom, hogy elutasították azt a javaslatot, hogy halasszuk el a szavazást és kérjük fel Tajani biztos urat, hogy ismertessen egy tanulmányt, ami lehetővé tette volna számunkra, hogy több információ birtokában hozzunk döntést a testszkennerek használatáról.

Ez nagyon komoly kérdés, amely bizony magában foglalja a polgáraink biztonságának és egy új, úttörő technológia felhasználásának problémáját is. Ezért találom nagyon sajnálatosnak, hogy mi itt a Parlamentben ilyen gondatlanul kezeltük ezt a kérdést.

 
  
  

− Állásfoglalásra irányuló indítvány: (RC-B6-0571/2008)

 
  
MPphoto
 

  Zita Pleštinská, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (SK) Elnök asszony, a Holodomorról, az Ukrajnában 1932-33-ban mesterségesen előidézett éhínségről való megemlékezésről szóló európai parlamenti állásfoglalásra irányuló indítvány egyik társszerzőjeként és a PPE-DE képviselőcsoport tagjaként először is hadd fejezzem ki köszönetemet valamennyi képviselőtársamnak, aki az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavazott.

A PPE-DE képviselőcsoport vezetése alatt kompromisszum született, melynek keretében elfogadásra került, hogy az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja kérésére nem használjuk a „népirtás” szót. Azonban az Ön jelenlétében tartott tegnapi vitát követően, amelyet erős érzelmi töltet és Tajani biztos úr erőteljes szavai jellemeztek, senki számára nem férhet hozzá kétség, hogy minek kell nevezni ezt a megdöbbentő eseményt, amely tízmillió ember életét oltotta ki. Most már a történészek feladata, hogy amíg még köztünk vannak a túlélők, feltárják a tényeket és véget vessenek az ezen eseményeket leplezni kívánó némaságnak és elhallgatásnak. Könyvek kellenek a könyvtárainkba, amelyekből megtudhatjuk a valóságot az ukrajnai éhínségről.

Azáltal, hogy megszavaztuk azt az állásfoglalásra irányuló indítványt, amely az 1932-1933-as ukrajnai éhínséget az ukrán nép és az egész emberiség elleni szörnyű bűntettnek nyilvánítja, ma visszaillesztettünk az európai történelem krónikájába egy lapot, amelyet Sztálin kitépett.

 
  
MPphoto
 

  Tunne Kelam (PPE-DE). - Elnök asszony, én a Holodomorról, a nagy ukrajnai éhínségről szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Az állásfoglalás helyesen nevezi ezt az ukrán nép és valóban az egész emberiség elleni felháborító bűntettnek. Egyes frakciók álláspontja miatt azonban az állásfoglalásban nem szerepel a „népirtás” kifejezés, amelynek használata méltányos és helytálló lenne ebben az esetben.

Az ukrán parlament és további 26 állam nyilvánította népirtásnak ezt a bűntettet, amely legalább négymillió ember halálát okozta. Ezenkívül az állásfoglalás B preambulumbekezdése idézi a népirtásról szóló 1948. évi ENSZ-egyezményt, amely félreérthetetlenül érvényes az ukrajnai esetre is. Ezért nagyon remélem, hogy az Európai Parlament hamarosan csatlakozik az ezen államok által elfogadott állásponthoz.

 
  
MPphoto
 

  Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök asszony, megemlékeztünk a Holodomorról, az ukrán gazdaközösség módszeres, éheztetés általi elpusztításáról, és Parlamentünk elismerte − akárcsak képviselőtársunk egy pillanattal ezelőtt −, hogy ez népirtás volt.

Én csak azt szeretném kiemelni, hogy e népirtás elkövetői Nürnbergben a civilizált világ bírái között foglaltak helyet, és ennek a ténynek ma lehetővé kellene tennie, hogy a nürnbergi per összetételéről, eljárásáról és határozatairól vitát indítsunk. Ennek ellenére azokat az értelmiségieket, akik ma Európában felvetik ennek a vitának a lehetőségét, letartóztatják, őrizetbe veszik, elfogják, tönkreteszik, üldözik és börtönbe vetik. És ami még rosszabb, az ügyvédjeiknek, akik ezeket a tényeket a nyilvánosság elé tárják, hasonló bánásmódban van részük.

Pöttering úr országában például olyan módszerrel kerítik kézre és tartóztatják le őket, amely meglehetősen hasonlít a sztálinista perek eljárásmódjához. Egy másként gondolkodó kínai embernek adtuk idén a gondolkodás szabadságáért járó Szaharov-díjat, de bizonyos európai polgároknak is odaítélhettük volna, például a bátor német ügyvédnek, Sylvia Stolznak.

 
  
  

− Jelentés: Doris Pack (A6-0378/2008)

 
  
MPphoto
 

  Bernd Posselt (PPE-DE).(DE) Elnök asszony, mint mindig, Doris Pack most is kiváló szöveget nyújtott be, mivel nemcsak Dél-Európát ismeri kiválóan, hanem az oktatás területén is szakértő.

Örömmel hallom, hogy az oktatás különleges, hangsúlyos terület a stabilizációs megállapodás szempontjából. Az általunk alkalmazott megközelítést azonban ki kell szélesítenünk: először is azzal, hogy közelebbről foglalkozunk a vízumliberalizáció folyamatának felgyorsításával, és Bosznia-Hercegovina fiatal polgárainak megadjuk az esélyt, hogy európai tanulmányokon vagy utazásokon keresztül többet tudjanak meg Európáról.

A másik fontos cél egy olyan többvallású európai egyetem megalapítása Szarajevóban, amely az ország mindhárom vallási közösségének támogatását élvezi, és amely a – nem a közönyön, hanem az emberek vallási gyökerein alapuló – tolerancia és kölcsönös megértés egyik európai központjaként működik majd. A mi erőteljes támogatásunk révén az európai egyetem a nagyszabású fejlődés képzetét kelti majd az emberekben Bosznia-Hercegovinában, másrészt az országnak lehetősége nyílik arra is, hogy jelzésértékű üzenetet küldjön az egész európai földrész felé.

 
  
  

- Jelentés: Dushana Zdravkova (A6-0358/2008)

 
  
MPphoto
 

  Frank Vanhecke (NI). - (NL) Elnök asszony, a Petíciós Bizottság előttünk fekvő, az európai ombudsman 2007. évi jelentéséről szóló jelentése összességében nagyon pozitív volt, és ez alkalommal én magam is osztani tudom ezt a véleményt, ezért határozottan támogattam a jelentést.

Mindazonáltal szavazatom indoklásában szeretném még egyszer kiemelni, hogy figyelemre méltó, hogy a Parlament egyrészt gratulál az európai ombudsmannak ahhoz, hogy gondoskodik a szabályok és rendeletek helyes és teljes körű alkalmazásáról, miközben itt a Parlamentben a szemünk láttára történnek jogsértések és rendszeres a szabályok áthágása, s mindez a Parlament közbeavatkozása nélkül, vagy éppen a Parlament napi szintű és nagymértékű együttműködésével.

Az az eljárás például, ahogy a Bizottság és a Parlament továbbra is épít a Lisszaboni Szerződésre, amely az írországi népszavazás óta politikai és jogi szempontból is halott, gúnyt űz minden jogszabályból. Úgy vélem, itt az ideje, hogy rendet teremtsünk a saját házunk táján.

 
  
  

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

 
  
  

− Az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezete − Jelentés: Jutta Haug (A6-0398/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. - (SV) A Júniusi Lista párt úgy véli, hogy az Unió költségvetését a tagállamok átlagos bruttó nemzeti jövedelmének 1%-ában kellene korlátozni. Ezért úgy döntöttünk, hogy az Európai Parlament által javasolt összes emelés ellen szavazunk; ugyanakkor a Júniusi Lista üdvözli azt a néhány megtakarítást, amelyet a Költségvetési Bizottság, illetve egyes képviselők javasoltak módosítások formájában.

Ugyanakkor van több nem éppen szerencsés költségvetési megnevezés. A Júniusi Lista különösen sajnálja, hogy oly nagy összegű támogatást kap az Unió mezőgazdasági politikája, a Kohéziós Alap és a halászat, valamint a különböző típusú tájékoztató kampányokra nyújtott támogatást tartalmazó költségvetési megnevezések.

A Júniusi Lista ezenkívül úgy véli, hogy valamit tenni kell az Európai Parlament Strasbourg és Brüsszel közötti állandó ingázása ellen, illetve hogy fel kellene oszlatni az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot és a Régiók Bizottságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Claude Martinez (NI), írásban. – (FR) Az, hogy huszonhét országnak mintegy 130 milliárd eurós európai költségvetése van − amely megfelel Spanyolország költségvetésének − normális körülmények között meglehetősen furcsa.

Mégis, egy olyan Európában, ahol nincs nagy sebességű vasúti összeköttetés Finnország és Spanyolország, vagy Franciaország és Lengyelország között; az öregedő népesség szökőárja, a világméretű bankközi likviditási válság, a számos gazdaságot sújtó ingatlansokk és a vállalkozók és munkavállalók egyre csökkenő bizalma által sújtott Európában, ahol nincs elég felszerelés és személyzet az egyetemeken, a kutatóközpontokban és az idősek otthonaiban, olyan költségvetési ráfordításra van szükség, amely távol áll a szokásos európai költségvetéstől.

Ezért kivételes költségvetési programozást követelünk egy − nagy „európai pénzügyi népszavazással” elfogadott − nagyszabású infrastrukturális terv számára. Ezalatt egy 1700 milliárd euró összegű európai kölcsönt értek, amelyet a bankszektor termel ki.

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Andersson, Göran Färm, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. (SV) Mi, a svéd szociáldemokraták fájlaljuk, hogy az Unió támogatja a dohánytermelőket, miközben nagy összegeket fektet be az uniós közegészségügyi kampányokba és dohányzásellenes intézkedésekbe.

Botrányosnak tartjuk azt is, hogy az Unió költségvetéséből támogatják a bikaviadalokat, egy olyan hagyományt, amely szerintünk nem fér össze a modern értékekkel és az állatok jogaival.

Sajnáljuk azt is, hogy a sokfajta exporttámogatás a tejkvótákkal együtt részét képezi az Unió költségvetésének.

Mi mindezen javaslatok ellen szavaztunk.

Szeretnénk azt is tisztázni, hogy miért szavaztunk a gyermekeket és a gyermekek jogait szolgáló kísérleti projektre vonatkozó javaslat ellen. Azért döntöttünk így, mert ez a javaslat nem szerepelt a kísérleti projektekben részt vevő képviselőcsoportok közötti kompromisszumban. Mivel nem akartuk veszélybe sodorni ezt az érzékeny kompromisszumot, sajnos nem állt módunkban támogatni a javaslatot, amelynek tartalmával egyébként teljes mértékben szimpatizálunk (133. módosítás).

Végül szeretnénk hangot adni csalódottságunknak amiatt, hogy a plenáris ülésen nem kerültek elfogadásra a kereskedelmi, ipari és az uniós szervezetek közötti együttműködés és párbeszéd erősítését célzó módosítások.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én Haug asszony az Európai Unió 2009. évi általános költségvetésének tervezetéről és az előzetes költségvetési tervezethez fűzött 1/2009. számú módosító indítványról szóló jelentése mellett szavaztam. Sok képviselőtársamhoz hasonlóan sajnálom, hogy a Tanács tovább csökkentette a már amúgy is szűkös költségvetést: az előzetes költségvetés kötelezettségvállalási előirányzatai összesen 134 milliárd eurót tesznek ki, vagyis 469 millió euróval elmaradnak az előzetes költségvetési tervezetben foglalt összegtől, bár a kifizetések 115 milliárd eurót tesznek ki, ez mindenképpen 1,8 milliárd eurós csökkenés. A kifizetések felső határa ezáltal a bruttó nemzeti jövedelem 0,89%-a lett, amelyre korábban még nem volt példa. Mindez rendkívüli mértékben tágítja a kötelezettségvállalások és a kifizetések között tátongó szakadékot, és ez ellentétes a költségvetési fegyelemmel. Ami a mezőgazdaságot illeti, támogatom a három új alap − a tejágazat átalakítását támogató alap, az Unió juh- és kecsketenyésztésének fenntartását szolgáló Eco-Aid és a halászati flottának az emelkedő üzemanyagárak gazdasági következményeihez történő alkalmazkodását segítő ad-hoc pénzügyi eszköz − létrehozatalát.

 
  
MPphoto
 
 

  Bastiaan Belder (IND/DEM), írásban. (NL) A Haug-jelentés nem számíthat a támogatásomra, mivel az Európai Parlament több forrást kér. Támogatom azonban az éghajlatváltozás és az energiaügy terén kijelölt új prioritásokat. Számos módosítás arra irányul, hogy növeljék e költségvetési prioritások ismertségét, aminek örülök. Ez azt is jelenti azonban, hogy meg kell neveznünk azokat a területeket, amelyeken csökkenteni kívánjuk a költségeket. A Parlament állásfoglalásában erről nem tesz említést.

Továbbá szeretném nyíltan kimondani, hogy pártolom a közel-keleti kormányoknak nyújtott egyenletes támogatást. A Palesztin Hatóság kérdése továbbra is megköveteli, hogy odafigyeljünk rá. Támogatásunk helyes, mivel jelenleg úgy tűnik, hogy Fayad miniszterelnök úr a támogatásunkra méltó úton halad.

Végezetül a gyorsan emelkedő élelmiszerárak következtében indokolt, hogy az Európai Unió további élelmiszersegéllyel kívánja segíteni a szegény országokat. Egyetértek viszont az előadóval abban, hogy ezt nem az európai mezőgazdaság költségvetéséből, hanem inkább a külpolitika költségvetéséből kellene finanszírozni.

 
  
MPphoto
 
 

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. (SV) Támogatjuk az Unió 2009. évi költségvetése hátterében meghúzódó alapelveket, és ki kívánjuk emelni, hogy az embereknek a pénzükért cserébe jó minőséget kell kapniuk. A költségvetési keretet be kell tartani, és ezért örömmel látjuk, hogy ez a költségvetés e kereten belül marad.

Nagymértékben csökkenteni kívánjuk a mezőgazdasági és regionális támogatásokat, és szintén csökkenteni akarjuk az összköltségvetést. Több közös erőforrást kívánunk a kutatás-fejlesztésre, a növekedésre, az infrastruktúrára és a biztonságra fordítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Brigitte Douay (PSE), írásban. – (FR) Október 23-án, csütörtökön az Európai Parlament első olvasatra elfogadta az Európai Unió 2009. évi költségvetését.

E költségvetés a szűkös 2007-2013-as pénzügyi terv – amelyet 2006-ban a francia szocialisták nem voltak hajlandóak megszavazni −, a pénzügyi válság és a 2009 júniusában megrendezésre kerülő európai választások előkészületei alkotta környezetbe illeszkedik bele.

A költségvetés számokban kifejezett politika. A Parlament sikeresen visszaállította a kifizetések kielégítő szintjét, annak ellenére, hogy a Tanács olyan költségvetési tételek összegeit akarta keményen megkurtítani, amelyek a képviselők szemében prioritásnak számítanak, mint például az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a KKV-knak nyújtott támogatások, a növekedésre, versenyképességre és a polgárságra irányuló programok.

Ennek kapcsán örömmel tölt el, hogy visszaállítottuk a polgárokat és a médiát érintő kommunikációs kezdeményezések előirányzatainak kielégítő szintjét. A közelgő választások előkészítése érdekében és ahhoz, hogy a polgárokat meggyőzzük, hogy menjenek el szavazni, elengedhetetlen, hogy megfelelő tájékoztatást kapjanak az európai kérdésekről. Ösztönözni kell és elegendő erőforrással kell ellátni a Bizottság és a Parlament valamennyi kezdeményezését, amely arra irányul, hogy felvilágosítást adjon Európáról és annak hozzáadott értékeiről a mindennapi élet és a jövőre való felkészülés tükrében.

 
  
MPphoto
 
 

  Proinsias De Rossa (PSE), írásban. − Én a 134. módosítás ellen szavaztam, mert ha mellette szavaztam vagy tartózkodtam volna, azzal hitelesnek tüntettem volna fel Kathy Sinnott hamis állítását, amely szerint az Unió támogatást nyújt kényszerabortuszokhoz, kényszersterilizációhoz és csecsemőgyilkosságokhoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Amint a korábbi költségvetési eljárások során többször okunk volt rá, hogy azonnal, első olvasatra elutasítsuk őket, elmondhatjuk, hogy most az Európai Unió 2009. évi általános költségvetésének tervezete kapcsán még több okunk van rá, hogy elutasítsuk azt.

A Tanács egyértelműen ugyanolyan fényben látja a következő költségvetést, mint a korábbiakat. Más szóval arra akarja felhasználni ezt az eszközt, hogy tovább támogassa az Unió neoliberális politikáját. Igazán nem is várhattunk tőle mást.

Ez a költségvetési eljárás ismét világosan megmutatja, hogy hogyan kíván az Unió reagálni az egyre súlyosabbá váló kapitalista válságra, amelyet a rendszer szívében, vagyis az Egyesült Államokban kialakult pénzügyi válság idézett elő. Sem a Bizottság, sem az EP, sem a Tanács nem javasolt olyan intézkedéseket az Unió költségvetésében, amely hatékony választ adna a munkások és általában a lakosság, a mikro-, kis- és középvállalkozások és a termelő ágazat nagy részének egyre fokozódó szükségleteire és problémáira.

Amikor az Európai Unióban egyre súlyosabbá válik a strukturális válság, a Tanács a többéves pénzügyi kerethez képest mintegy 9 milliárd euróval „soha nem látott alacsony szintre” csökkentette a kifizetéseket.

Ezért szavaztunk ellene.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Hedh (PSE), írásban. (SV) Tartózkodtam a szavazástól, mivel az eredmény jelentős része csalódást okozott nekem. Őrültség például, hogy az Unió támogatja a dohánytermelőket, miközben nagy pénzeket fektet uniós közegészségügyi kampányokba és dohányzásellenes intézkedésekbe.

Az is botrányos, hogy az Unió költségvetéséből támogatást kapnak a bikaviadalok, egy olyan hagyomány, amely véleményem szerint összeférhetetlen a modern értékekkel és az állatok jogaival.

Sajnálom azt is, hogy a sokfajta exporttámogatás részét képezi az Unió költségvetésének és hogy a Parlament nem fogadta el a kereskedelmi, ipari és az uniós szervezetek közötti együttműködés és párbeszéd erősítését célzó módosításokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Bairbre de Brún és Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. − Erőteljesen ellenezzük a kényszerabortuszt, a kényszersterilizációt és a csecsemőgyilkosságokat, és egyetértünk abban, hogy ezek sértik az emberi jogokat.

Tartózkodtunk a módosításról szóló szavazástól, mivel az uniós forrásokat még sose fordították ilyen célra és a módosítás nem világít rá, hogy a megbízható és hiteles szervezetek nemzetközi fejlesztési tevékenysége mennyire számottevő szerepet játszott a nők meddőségi kezelése, konkrétan a reproduktív egészségről szóló oktatás, a reproduktív egészség-gondozási szolgáltatások és a családtervezés támogatásában, valamint a nők egészségügyi ellátáshoz való jogáért folytatott kampányokban.

Bár a kérdés fontossága miatt megszavaztuk a 612., 131., 132. és 133. módosítást, úgy véljük, megfelelőbb lenne a gyermekek jogai számára külön költségvetési tételt létrehozni, amely az e módosításokban szereplő kérdéseket is magában foglalná.

 
  
MPphoto
 
 

  Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. (NL) A 05020812-es költségvetési tétel és a 169. módosítás hirtelen és váratlanul nagy jelentőséget tulajdonított az iskolagyümölcs kérdésének azon javaslatoknak köszönhetően, amelyek a jövőben növelni kívánják az erre fordított pénzeket. Jelenleg is érvényben van egy felvásárlói szerződés, amelyre a gyümölcstermesztők támogatása céljából évek óta különítenek el pénzt. Így a felvásárolt gyümölcs hasznos célt szolgál. Előkészület alatt áll több javaslat is, amely 2010-től évi 90 millió vagy még több euróval növelhetné a piacszabályozás költségvetését. A Parlament csak tanácsadó szerepet játszik ebben, a döntéseket a Tanács hozza, és a szubszidiaritás elvének nem kell érvényesülnie, mivel a Szerződés 36. és 37. cikke értelmében ez a hatáskör már régóta az Uniót illeti meg.

Pártunk, a holland Szocialista Párt ezt bizarr helyzetnek tartja. Az iskolagyümölcs-program hasznos lehet abból a szempontból, hogy megakadályozza, hogy a gyermekek még jobban elhízzanak és védi az egészségüket. A kérdés az, hogy ez miért az Unió feladata és miért nem inkább az oktatást irányító helyi önkormányzatoké. A kifizetéseket jelenleg a tagállamok az uniós alapból kapják, majd kötelesek azt kiegészíteni egy bizonyos összeggel, a program végrehajtása pedig végül a helyi önkormányzatokra hárul. Ez a fajta munkafolyamat, ha mást nem is, rengeteg szükségtelen adminisztrációt és felesleges aktatologatást eredményez.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, én az Európai Unió 2009. évi, Haug asszony által kidolgozott általános költségvetés-tervezete mellett szavaztam. Örömmel látom, hogy a következő pénzügyi évre vonatkozó előzetes költségvetési tervezetben összességében több pénzt kap a közlekedés, és üdvözlöm az európai közlekedéspolitikát és az utasjogokat támogató tevékenységekre vonatkozó új költségvetési tétel megalkotását. Mindazonáltal ki kell fejeznem csalódottságomat, amiért − ha nem is túlzott mértékben, de − csökkentek az e területhez kapcsolódó kifizetések.

Végezetül fel szeretném hívni a figyelmet az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság − amelynek én is tagja vagyok − véleményére, és azt kell mondanom, hogy osztom Dührkop asszony elégedettségét, amiért 2009-ben is megmarad a 18. címnek, vagyis a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségnek idén biztosított magasabb költségvetés. Ez is bizonyítja, hogy milyen fontosak a biztonsághoz, a szabadságjogok védelméhez, a migrációs áramlásoknak és az Unió külső határainak irányításához kapcsolódó − az európai polgárok szemében is − egyre hangsúlyosabb kérdések.

 
  
MPphoto
 
 

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. (SV) Mint minden alkalommal, amikor az Unióéhoz hasonló nagyságú költségvetésről szavazunk, vannak olyan részletek, melyeket fenntartással kezelünk. Az Unió szemét természetesen főként az agrárpolitika szúrja. Ezért furcsának tűnhet, hogy egy olyan költségvetés mellett szavazunk, amelynek a domináns költségvetési megnevezését – már ha egyáltalán szükség van rá a költségvetésben – szívesebben helyeztünk volna át a kisebbek közé. Ugyanakkor fontos, hogy a teljes képet vegyük figyelembe. Jó hír például, hogy egyre jobban tudatosul az a tény, hogy jóval több forrást kell elkülöníteni a valóban közös kiadásokra − jelen esetben az éghajlatra. A szavazatomat ezért annak fényében kell értelmezni, hogy az éves költségvetés-tervezet némi előrelépést mutat, de nem szabad azt gondolni, hogy kritika nélkül támogatom annak teljes tartalmát. Két javasolt korrekció − például a dohánytámogatások kapcsán − be is került a szavazásról készített jegyzőkönyvbe.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − A 602. módosítást a Parlament támogatta. Ez újfent csalódást okoz, mivel ezáltal továbbra is fennmarad a dohánytermelőknek nyújtott uniós támogatás. A dohány félmillió uniós polgár halálát okozza évente. Szégyen, hogy még mindig támogatásban részesül egy olyan növény termesztése, amely ilyen sok embert öl meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (EL) Az, hogy az Európai Parlament jobb- és balközép csoportjai az Új Demokrácia, a PASOK (Pánhellén Szocialista Mozgalom) és a LAOS görög képviselőivel együtt megszavazták az Unió 2009. évi költségvetését, jól mutatja a munkások ellen irányuló, az alulról jövő kezdeményezésekkel szembeszálló politika erejét.

A lisszaboni stratégia keretében és a kapitalista rendszer válsága idején az Európai Unió a költségvetést arra használja, hogy a munkásokkal fizettesse meg a legutóbbi válság költségeit; hogy felgyorsítsa a kapitalista átalakításokat; hogy szigorú munkaerő-ellenes intézkedéseket támogasson, amelyek aláássák a kollektív megállapodásokat; hogy általánossá tegye a rugalmas foglalkoztatási formák alkalmazását és hogy privatizálja az állami szociális és biztosítási rendszereket.

Az Európai Bizottság és az Európai Parlament tovább bővíti az Unió imperialista intézkedéseinek körét és egyre több pénzzel támogatja az Unió militarizálási folyamatát, melynek célja, hogy kikövezze az európai monopóliumok útját a harmadik világ országaiba.

Cukorral és korbáccsal próbálják a munkaerő áramlását elterelni és erősítik az elnyomó mechanizmusokat, hogy lesújtsanak a munkások alulról kezdeményezett mozgalmaira. Ugyanakkor a szociális párbeszédet arra használják fel, hogy rávegyék őket arra, hogy fogadják el Európa jövőbeli célkitűzéseinek logikai alapjait.

A Görög Kommunista Párt parlamenti képviselőcsoportja e mélyen osztályalapú költségvetés, valamint a tőke és az Unió imperialista tervei ellen szavazott.

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. (RO) A 2009. évi költségvetés III. szakaszát (Bizottság) elfogadó jelentésről szóló szavazás részeként én a jelentés 14. és 38. bekezdése mellett szavaztam, amely támogatja a Nabucco-projekt intézményi kapacitásának fejlesztését.

Szavazatommal támogattam az 542. módosítást is, amely a 06 03 04-es költségvetési tétel (A transzeurópai energetikai hálózathoz kapcsolódó közös érdekű projektek pénzügyi támogatása) 5 millió euróval történő növeléséről rendelkezik. Bár ez az összeg az energetikai projektek végrehajtásához szükséges költségvetésekhez képest nagyon alacsony, úgy vélem, fontos, hogy fejlesszük a Nabucco-projekt megvalósításához szükséges intézményi kapacitásokat. A kiegészítő összeg a projektkoordinátor igazgatási kapacitásainak fejlesztésére lesz elkülönítve.

Európának diverzifikálnia kell energiaforrásait. E tekintetben a Nabucco-projekt stratégiai fontosságú az Európai Unió számára. Az a többség, amellyel ezek a módosítások elfogadásra kerültek, jelzi, hogy az Európai Parlament mekkora jelentőséget tulajdonít a Nabucco-projektnek. Ezen túlmenően pedig konkrét intézkedéseket várunk, amelyek a Nabucco-projekt építésének megkezdésében realizálódnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Gary Titley (PSE), írásban. − A brit munkáspárti képviselők régóta támogatják a KAP reformját, különös tekintettel a megtakarítást jelentő reformokra: ez az oka annak, hogy nem támogatják az olyan intézkedéseket, amelyek szükségtelenül növelik a költségeket. Konkrétan tehát az EPLP (Európai Parlamenti Munkáspárt) nem támogatja a dohánytermesztésre és a bikaviadalokra nyújtott támogatásokat; a tejágazat, a juh- és kecsketenyésztés támogatására létrehozandó új alapokat; valamint a KAP népszerűsítését célzó alapokat.

A brit Munkáspárt képviselői örömmel fogadnak minden lehetőséget a kis- és középvállalkozások támogatására, mivel ezek alkotják gazdaságunk gerincét, és az Unióban ezek biztosítják a munkahelyek nagy többségét. Ha sikerülne ezeket a forrásokat egy költségvetési megnevezés alatt összevonni, az segítene felhívni a figyelmet a KKV-k szükségleteire.

 
  
  

− Jelentés: Janusz Lewandowski (A6-0397/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Lewandowski úr jelentése alapján az Európai Bizottság költségvetésének kivételével az EU költségvetési szakaszairól szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Habár látszólag a jelentésben szereplő egyik költségvetés sem mutat nagy problémát, továbbra is meggyőződésem, hogy az Európai Parlament nem rendelkezik a megfelelő erőforrásokkal arra, hogy meg tudjon felelni politikai feladatainak. A Parlament politikai felelősségének forrása a Szerződések kidolgozásában és a képviselői munkában betöltött szerepe, valamint az a funkciója, hogy csökkentse az európai integráció és az emberek között kialakult szakadékot, amely az utóbbi idők különböző referendumai nyomán csak tovább növekedett. Képviselőtársaim nagy többségéhez hasonlóan magam is támogatom az Európai Számvevőszék ellenőrzési kapacitásának megerősítését célzó 20 új álláshely létrehozására irányuló javaslatot. A Számvevőszéknek otthont adó épület kibővítésének költségeit az adófizetők érdekében a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani, és helyes elképzelésnek tartom, hogy inkább négy éven keresztül közvetlenül a költségvetésből fedezzük ezt a kiadást, mint hogy eltussoljuk a 25 éves bérleti-vételi opcióval járó lényegesen magasabb költségeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélene Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) A jelentés az uniós intézményeken belüli szolgáltatások általános bővülésével együtt járó fokozottabb intézményközi együttműködést veszi kiindulási alapul. Az előadó úgy gondolja, hogy ezáltal javulni fog a hatékonyság. Javaslata szerint például a képviselőcsoportok személyzeti erőforrásait 53 álláshellyel kellene növelni, s emellett a költségvetési tervezetben foglalt új álláshelyeken kívül két magasabb besorolású pozíciót is létre kellene hozni.

A Júniusi Lista nagyon is pozitívan áll hozzá ahhoz, hogy hatékonyabbá tegyük az EU rendszerét, de nem gondolja, hogy ezt több álláshely teremtésével automatikusan el lehet érni. Alapvetően ellenezzük akár az EU költségvetésének, akár az álláshelyek számának növelését, mert úgy véljük, ez növekvő bürokráciával és a tagállamok kisebb mértékű önrendelkezésével járna együtt. Ha a képviselőcsoportok nagyobb számú álláshelyet kapnának, az álláspontunk szerint a nagy képviselőcsoportoknak lenne a legelőnyösebb – ez a fejlemény megnehezítené a többi képviselőcsoport számára, hogy a saját politikájukat képviseljék.

Sőt mi több, az Európai Parlament már a múltban is tett lépéseket egyes „EU-pártok” és a hozzájuk kapcsolódó pártpolitikai alapítványok számára elkülönített uniós támogatások bevezetésére. Úgy gondoljuk, hogy ily módon – az adófizetők költségén – bőséges előnyhöz juttatták a nagy, biztos alapokkal rendelkező pártokat és európai parlamenti képviselőcsoportjaikat. Ezért a Júniusi Lista úgy döntött, hogy a jelentés ellen szavaz.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A Lewandowski úr által bemutatott 2009. évi általános költségvetési tervezet mellett szavaztam. Sőt, úgy gondolom, az Európai Uniónak szigorúan be kell tartania a pénzügyi rendet, hogy határozott példát mutasson a piacokon uralkodó nagy bizonytalanság idején. Felhívom a figyelmet, hogy még mindig van mit javítani; rengeteg munkát kell még elvégezni az intézményközi együttműködés szorosabbra fűzése érdekében.

Végezetül kötelességem kijelenteni, hogy ellenzem azokat a módosításokat, amelyek jelentősen csökkentik a dél-olaszországi régióknak szánt európai pénzforrásokat: véleményem szerint nem ez a módja az európai integráció elérésének, még akkor sem, ha ezeken a területeken valóban jobban is lehetne kezelni ezeket az eszközöket. Ha egy csap csöpög, nem az a megoldás, hogy elzárjuk, hanem hogy megjavítjuk. Az elv itt is ugyanez – a megfelelő arányok betartása mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Hannes Swoboda (PSE), írásban. (DE) Tekintettel Lewandowski úr jelentésének 4. módosítására, szeretném megjegyezni, hogy egy tévedés folytán a PSE képviselőcsoport ezt az indítványt nem írta alá, azonban teljes mértékben támogatta és továbbra is támogatja.

 
  
MPphoto
 
 

  Gary Titley (PSE), írásban. − A Brit Munkáspárt parlamenti képviselői támogatják azt az elvet, hogy az Európai Parlamentnek tudásalapú intézménynek kell lennie, ám úgy döntöttek, hogy tartózkodnak a képviselőcsoportok alkalmazotti létszámának növeléséről szóló döntéstől a jelenlegi pénzügyi körülmények és a miattuk szükségessé váló takarékoskodás miatt.

 
  
  

− Ajánlás: Ulrich Stockmann (A6-0375/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Amint az egész folyamatban hangsúlyoztuk, a cél a „verseny” összemosása és szándékos összekeverése az „átláthatósággal”.

Nyilvánvaló, hogy meg kell határozni a repülőtéri díjak lényeges feltételeit és azt, hogy e díjak valójában mit takarnak.

Azonban ennek nem egy olyan stratégiai közszolgáltatás privatizálását célzó politikán belül kell megtörténnie, mint amilyen a légi közlekedés, s főként nem a „valóban versenyképes repülőtérpiac” létrehozása, vagy a „felhasználó fizet” elv alkalmazása révén, illetve azáltal, hogy előírják egy közszolgáltatás nyereségességét. Sőt, ahogy már korábban kiemeltük, a cél éppen az állami ellenőrzés és a „felügyeleti szerep” elválasztása, átadva ez utóbbit a „független” felügyeleti hatóságoknak vagy szerveknek.

Ismét szeretnénk rámutatni, hogy ezen ágazat korábbi privatizációja nem eredményezett hozzáadott értéket a nyújtott szolgáltatásokban, viszont állások megszüntetéséhez és a dolgozók jogainak megnyirbálásához vezetett, valamint néhány esetben műszaki és üzemeltetési problémákat is okozott.

Annak ellenére, hogy a legkülső régiók nincsenek kifejezetten kivonva az irányelv területi hatálya alól − az e területeket sújtó tartós természeti és földrajzi hátrányok és korlátok elismerése, valamint az egyetemes közszolgáltatási kötelezettségek alóli megfelelő mentességek biztosítása mellett −, üdvözöljük, hogy javaslatunknak megfelelően az irányelv hatálya olyan repülőterekre korlátozódik, amelyek éves utasforgalma meghaladja az 5 millió főt.

 
  
MPphoto
 
 

  Timothy Kirkhope (PPE-DE), írásban. − Miközben a brit konzervatívok elismerik, hogy a repülőterek felhasználókra kivetett díjait alkalomadtán felül kell vizsgálni, a konzervatívok tartózkodtak a repülőtéri díjakról szóló irányelv-tervezet második olvasata során tárgyalt módosítások szavazásánál. Ennek az az oka, hogy továbbra is aggodalommal tölti el őket, hogy néhány regionális repülőtér szabályozása teljességgel szükségtelen, viszont befolyásolhatja ezek versenyképes működési lehetőségeit. A konzervatívok mindenképpen amellett foglaltak állást, hogy az EU az első olvasatra fogadjon el százalékos küszöbértéket. A jelenlegi küszöbérték önkényes és nincs tekintettel az ágazat versenyképes növekedésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. (DE) Én a Stockmann úr által előterjesztett repülőtéri díjakról szóló irányelv mellett fogok szavazni.

A jelentésnek köszönhetően kevesebb lesz a visszaélés, és a verseny torzulása is csökkenni fog. Ezzel megakadályozzuk, hogy a repülőterek visszaéljenek a piacon meglévő erőfölényükkel és túlzott díjakat vessenek ki a légitársaságokra.

Helyesnek tartom, hogy a díjszintek a jövőben differenciáltabbak lesznek, és hogy ezáltal az új rendszer a felhasználók javát is szolgálja majd. A repülőterek használóinak ugyanis minden esetben fontos, hogy tudják, milyen alapon kerülnek felszámításra a díjak.

Az is fontos, hogy az irányelv egységes szabályozást ír elő az információszolgáltatás kölcsönös kötelezettségére, a követelmények átláthatóvá tételére és a díjszámítási módszerre vonatkozóan.

 
  
MPphoto
 
 

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. (DE) Ugyanúgy, mint az első olvasat során, a repülőtéri díjakról szóló irányelv második olvasata során sem szavaztam az irányelv mellett, mert ami itt előterjesztésre kerül, az a Luxembourg repülőtér elfogadhatatlan diszkriminációjához vezet. Nem lehet így bánni egy kis országgal. Az irányelv alkalmazása az évi 1,6 millió utassal rendelkező Luxembourg repülőtérre, ugyanakkor nem alkalmazása közvetlen versenytársaira – a Frankfurt-Hahn vagy a Brüsszel-Charleroi repülőtérre, amelyek éves utasforgalma a 3 milliót is meghaladja – csak azért, mert nemzeti határ húzódik közöttük, az egységes piacon elfogadhatatlan hátrányos megkülönböztetést jelent.

Ilyen esetben nem a nemzeti határoknak, hanem objektív kritériumoknak kellene mérvadóknak lenniük, főleg mivel az irányelv célja éppen az, hogy megakadályozza a repülőterek piaci erőfölényükkel történő esetleges visszaélését.

Egy kisebb repülőtér esetében − különösen, ha az az egyetlen repülőtér az adott országban − nem merül fel az ilyen visszaélés kockázata, annál is inkább, mivel a konkurens repülőterek, amelyek diszkont légitársaságoknak is otthont adnak, kényelmesen elérhető közelségben vannak. Luxembourg olyan kicsi, hogy három szomszédos ország is elérhető fél órás autózással.

Itt az arányosság kirívó megsértése áll fenn. Ezért ezt a kompromisszumosnak szánt szöveget a második olvasatban is tiltakozva elutasítom.

 
  
MPphoto
 
 

  Seán Ó Neachtain (UEN), írásban. − (GA) Az előadó és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság rengeteget dolgozott ezen a jelentésen. A módosítások hiánya azt mutatja, hogy a Parlament határozott és egységes álláspontot alakított ki erről az ügyről, és a képviselők felismerték, hogy a repülőtéri díjakról szóló irányelv ügyében előrelépés szükséges.

Örülök, hogy az első olvasat során elfogadtuk az irányelv rendelkezését, amely évi 1 millióról 5 millió utasra módosítja a repülőtéri kapacitást. Az is elismerésre méltó, hogy a környezetvédelmi rendelkezések bekerültek a közös álláspontba.

Ugyanakkor úgy éreztem, hogy bizonyos elemek hiányoztak a közös állásfoglalásból, de a második olvasat során az előadónak sikerült ezeket orvosolnia. Ennélfogva teljes mértékben támogatom a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. (PL) A repülőtéri díjakról szóló irányelv pontot tesz a repülőterek és légitársaságok között hosszú ideje fennálló, a szolgáltatások költségét és minőségét illető ellentétek és viták végére. Az új rendelkezések az utasokat is védeni fogják az indokolatlanul magas repülőtéri díjaktól, mivel korlátozzák az árakat mesterségesen óriási magasságokba pumpáló nagy repülőterek tevékenységét. A légitársaságok a rájuk kivetett repülőtéri díjakat máig továbbhárítják a fogyasztókra.

Az irányelv célja, hogy növelje a repülőtéri díjak beszedésének átláthatóságát és erősítse annak elvi alapjait. Ezeken túlmenően a szolgáltatások minőségi színvonalát illető konkrétabb rendelkezéseket is bevezet, illetve kijelöli a független felügyelő szerveket. Az új irányelvnek köszönhetően a repülőtéri díjak valós költségeket fognak tartalmazni, és megszűnik az egyes légitársaságok közötti hátrányos megkülönböztetés.

A szóban forgó irányelv hatálya az évente több mint öt millió utassal rendelkező 67 legnagyobb európai repülőtérre terjed ki. Ezek egyike a varsói Okęcie repülőtér. Az irányelv hatálya alá tartoznak az Unió egyes tagállamainak legnagyobb repülőterei is. 2010-re az irányelv további tíz repülőteret érint majd.

 
  
MPphoto
 
 

  Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. (SV) Amióta csak a Parlament elé terjesztették az indítványt, ellenzem, mert véleményem szerint a repülőtéri díjakat illető alapvető rendelkezéseket jelenleg szabályozó Chicagói Egyezménynek a jövőben is ugyanilyen jelentőséggel kell bírnia a tagállamokra nézve. Semmi sem indokolja, hogy megváltoztassuk azokat a rendelkezéseket, amelyek általánosan elfogadottak, vagyis csak a tagállamok által szabályozhatók.

Az új uniós szabályozás azt is jelenti, hogy vita esetén az árképzést végső körben az Európai Bíróság értelmezheti, és nyilvánvalóan ez volt az egyik oka az indítvány előterjesztésének. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy van okunk szkeptikusnak lenni, amikor arra kerül a sor, hogy az Európai Bíróságnak kell értelmeznie jogerős közösségi jogszabályokat. Aggodalmamat fejezem ki amiatt, hogy vonakodnak figyelembe venni a nemzeti rendelkezéseket, amikor bizonyos témákról van szó. Úgy vélem, a jövőben is okkal lehet majd megkérdőjelezni az Európai Bíróság szerepét, különösen ilyen kérdések tekintetében.

 
  
  

− Jelentés: Doris Pack (A6-0378/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről Bosznia-Hercegovina közötti stabilizációs és társulási megállapodás megkötéséről Pack asszony által előterjesztett jelentés mellett szavaztam, mert meggyőződésem, hogy ez a lépés segít kialakítani a két fél közötti szerződéses viszonyt, amely megkönnyíti Bosznia-Hercegovina átalakulását teljes mértékben működő állammá.

Ez felgyorsítja majd az ország gazdasági növekedését, lehetővé teszi, hogy jogalkotása és jogszabályai fokozatosan közelebb kerüljenek az Európai Unió acquis communautaire-éhez. Mindez tovább erősíti majd a stabilizációs és társulási megállapodást (SAA), mivel az etnikai megosztottság leküzdéséhez és a felek közötti igazi megbékélés felé történő elmozduláshoz nagyobb erőfeszítések szükségesek. Kiemelten egyetértek azzal is, hogy ezen erőfeszítések során a fiatal nemzedékekre kell összpontosítani, például a mindkét népcsoport számára nyújtott közös oktatási programokon és az országban a közelmúltban bekövetkezett tragikus események közös feldolgozásán keresztül.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Parlament „hozzájárul a megállapodás megkötéséhez”…

E néhány szó mögött egy 65 oldalas „megállapodás” áll, amelyet – számos más negatív aspektusa mellett – az eufemisztikusan megfogalmazott „szabad piacgazdaság elvei” szabályoznak.

Néhány nyugtalanító politikai szemponton kívül a megállapodás elsődleges célja Bosznia-Hercegovina európai belső piaci integrációja, amely az egyik módja annak, hogy az EU főbb transznacionális tényezői ellenőrzésük alatt tartsák az ország gazdaságát.

A megállapodást telehintették olyan kifejezésekkel, mint „szabadkereskedelem”, „a tőke szabad áramlása”, „a szolgáltatások létesítésének és nyújtásának liberalizálása” és a „közlekedés liberalizálása” (légi, tengeri, belvízi utak és közutak). A célja, hogy hat éven belül Bosznia-Hercegovina a belső piacon és „egyéb kereskedelemmel kapcsolatos területeken” is „megfelelően végrehajtsa és érvénybe léptesse” a szabad versenyre vonatkozó közösségi acquis-t.

Nyilvánvalóan mi is támogatjuk a más országokhoz fűződő baráti kapcsolatok kialakítását, ám ennek a valós szükségleteikre adott reakcióként kell történnie. E kapcsolatoknak kölcsönösen előnyöseknek kell lenniük, és hozzá kell járulniuk a kétoldalú fejlődéshez; továbbá meg kell felelniük a be nem avatkozás és a nemzeti függetlenség tiszteletben tartása elvének.

Ez a megállapodás azonban ellentétes ezzel az elvvel.

 
  
  

− Állásfoglalásra irányuló indítvány: (B6-0537/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE-DE), írásban. (RO) A tengeri kalózkodás ugyanolyan időszerű téma manapság, mint néhány száz éve. Azonban messze nem az a romantikus, nemes „foglalkozás”, ahogyan azt a kalandregényekben vagy a „Karib-tenger kalózai” filmekben lefestik.

A kalózkodásnak emberek esnek áldozatul, miközben óriási jövedelmeket termel e „foglalkozás” művelőinek. Egyes statisztikák szerint a kalózok csak tavaly több mint 60 hajót támadtak meg, közülük 14-et hatalmukba kerítettek, és tengerészek százait ejtették túszul. Az Ádeni-öbölben történt kalózcselekmények – a hajók és legénységük visszaszerzéséért fizetendő váltságdíj formájában – 18–30 millió USA dollárnyi kárt okoztak a hajótulajdonosoknak.

Ezen túlmenően a kalózkodás bonyolult helyzeteket is eredményezhet, gondolok itt arra az esetre, amikor egy több mint 30 rakétát szállító ukrán hajó szomáli kalózok karmaiba került. E fegyverek nagyon könnyen eljuthattak volna a szomáliai iszlám aktivistákhoz, vagy az afrikai kontinens más konfliktus sújtotta övezeteibe. Nehéz megmagyarázni, hogy miért élő jelenség még mindig a kalózkodás 2008-ban ugyanúgy, mint a középkorban. Általában véve a nemzetközi közösség és különösen az Európai Unió feladata, hogy tanulmányozza ezt a történelmi anomáliát és – az egész régió javára – kifejlesszen egy hatékony mechanizmust annak megszüntetésére.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − Teljes mértékben támogatom a tengeri kalózkodásról szóló állásfoglalást. Jelenleg naponta két támadásra kerül sor az Afrika szarva térségben, a kalózok akadályozzák a kereskedelmi folyamatokat és a nemzetközi segélyek eljutását Szomáliába. Ez az állásfoglalás az EU, az ENSZ és az Afrikai Unió összehangolt fellépésére szólít fel annak érdekében, hogy elszigeteljék a kalózokat és biztosítsák a segélyek eljutását e nehézségek sújtotta régióba. Támogatom ezeket az állásfoglalásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) Az EU NAVCO küldetés egyik legfontosabb tényezője az, hogy ez az EU első haditengerészeti vállalkozása. Azt is meg kell jegyezni azonban, hogy a kalózkodás elleni fellépés során az EU tisztában van azzal, hogy a saját érdekeit védi. Ez a tudatosság kétségkívül a globalizáció eredményeképpen jött létre. Ahogy a világban minden egyre jobban összekapcsolódik és az európai gazdaság egyre inkább behálózza a földet, világos, hogy az érdekeink is messze túlnyúlnak a határainkon és védelmük Európa földrajzi határain túlmutató erőforrásokat is igényel.

Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy ezek az érdekek és védelmük rendszerint Európára és a szövetségeseire egyaránt érvényesek. Emiatt létfontosságú többek között a NATO szerepvállalása a kalózkodás elleni harcban, és e változó helyzet elemzésében ezt is figyelembe kell vennünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Luca Romagnoli (NI), írásban. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Én a tengeri kalózkodásról szóló közös állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam. A hajók akadálytalan haladása a nemzetközi kereskedelem elengedhetetlen előfeltétele: az Európai Unió nem tűrheti a Szomália partjainál – ezeken a tengeren dúló tolvajok gazdag vadászterületének számító vizeken – hajózó közösségi halászhajók ellen elkövetett kalózcselekményeket.

Üdvözlöm a szomáliai átmeneti kormányhoz intézett felhívást, hogy az Egyesült Nemzetekkel és az Afrikai Unióval együttműködve a humanitárius segélyszállító hajók ellen a szomáliai partokról elkövetett kalóztámadásokat és fegyveres rablásokat kezelje üldözendő bűncselekményekként azáltal, hogy az elkövetőket a hatályos nemzetközi jog szerint letartóztatja. Végezetül pedig helyeslem a Tanács által támogatott együttes fellépést, amelynek célja a kalózok légi és tengeri üldözési jogának kiterjesztése a part menti államok felségvizeire – feltéve, hogy az érintett államok egyetértenek –, valamint hogy a tengeri kalózkodás ellen hozzanak létre összehangolt segítségnyújtási eljárást.

 
  
MPphoto
 
 

  Brian Simpson (PSE), írásban. − Az állásfoglalás mellett fogok szavazni és gratulálok a Közlekedési Bizottságban dolgozó kollégáknak, hogy kidolgozták ezt a kezdeményezést.

A tengeri kalózkodás nemcsak a hajózók életét fenyegető bűncselekmény, hanem tönkreteszi a törvényes kereskedelmet, sőt a humanitárius segítségnyújtást is.

A jelenkori kalózok nem romantikus jelenségek, nem Johnny Depphez hasonló személyek, akik egyik árbocról ugrálnak a másikra. Mindenre elszánt veszélyes bűnözők, akiket felelősségre kell vonni.

A kalózkodás a világ minden táján problémát jelent, különösen Szomália partjainál, ahol járványszerű méreteket öltött. Elérkezett az összehangolt nemzetközi cselekvés ideje, hogy véget vessünk az effajta tevékenységnek. Ez az állásfoglalás kellő időben jött létre, és remélem, segíteni fogja kormányainkat, hogy részt vállaljanak ebben a nemzetközi erőfeszítésben.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Toussas (GUE/NGL), írásban.(EL) Az Európai Parlament jobbközép és a balközép politikai erőinek nagykoalíciója által elfogadott állásfoglalásra irányuló indítvány a kalózkodást ürügyül használja arra, hogy segítse az EU új imperialista törekvéseit Szomáliában és az Afrikai szarva térségben. Az indítvány ürügyül használja a kalózkodást, hogy ebbe a térségbe, ahol az EU, az USA, Oroszország és egyéb hatalmak imperialista törekvései ütköznek, uniós haderőket telepíthessen, amelyek maroknyi fegyverrel támogatják majd az Unió imperialista terveit, hogy geostratégiai ellenőrzésre tehessen szert.

Az Európai Parlament üdvözli az Európai Unió Tanácsának határozatát, hogy létre kell hozni és ki kell küldeni egy egyesített európai haditengerészeti egységet, amely pedig alapvetően a nagyobb piaci részesedésre és a piacok újraelosztására törekvő, csak a saját érdekeit néző európai monopol üzleti csoportokat szolgáló fegyveres erő lenne. Ez az új imperialista művelet a terület jólétet teremtő erőforrásainak még fokozottabb kizsákmányolását, az embereknek a monopol profitok biztosítása érdekében történő még intenzívebb kifosztását, valamint az egymással versengő imperialisták csataterén zajló opportunista háborúk újabb veszélyét eredményezné.

Az emberek elutasíthatják ezeket az új imperialista törekvéseket, és közös érdekeikre alapozva, ezen imperialista tervek és törekvések ellenében akár erővel is képviselhetik elidegeníthetetlen jogukat arra, hogy megszabják a saját jövőjüket és sorsukat.

 
  
MPphoto
 
 

  Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívok küldöttsége támogatja a kalózkodás elleni határozott haditengerészeti fellépést, de nem gondoljuk, hogy ez egy olyan folyamat lenne, amelybe az EU-nak be lehetne, sőt be kellene kapcsolódnia. Ezért mi tartózkodtunk az állásfoglalás szavazásánál. A NATO haditengerészeti alakulata már csatarendbe állt az Afrika szarva térségében zajló tengeri kalózkodás ellen folytatott hadműveletben. Azon EU-tagállamok, amelyeknek hadihajóikkal hozzá kellene járulniuk az „EU haditengerészeti erejéhez”, már részt vesznek a NATO akciójában. Az EU nem rendelkezik további anyagi eszközökkel. Ezzel nem teremtünk hozzáadott értéket, csak bonyolultságot, zűrzavart és párhuzamosságot idézünk elő, miközben a helyzet következetességet, félreérthetetlen hierarchiát, politikai kontrollt, valamint szigorú kötelezettségvállalási szabályokat igényelne. Ez a NATO-nak való feladat. Ellenezzük az „uniós halászhajók”, „uniós halászok”, „közösségi halász-, kereskedelmi és utasszállító hajók” említését is. Az EU nem rendelkezik hajókkal, és senki nem hajózik EU-zászló alatt.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) 2000 és 2006 között a világszerte feljegyzett kalózcselekmények száma 2 400 volt. Ez a szám nem foglalja magában azokat az eseteket, amelyeket a fuvarozási vállalkozások a biztosítási díjuk megemelkedésétől tartva nem jelentenek. Az ausztrál kormány kiszámította, hogy a kalózcselekmények tényleges száma kétezer százalékkal magasabb is lehet. A kalózkodás évente nagyságrendileg 13–16 milliárd USA dollárnyi kárt okoz, és ez a szám az elkövetkezendő néhány évben várhatóan jelentősen nőni fog.

Szomália csak a jéghegy csúcsa. 2000 óta a világ legveszélyesebb vizei Délkelet-Ázsia partjai mentén, Malajzia, Indonézia, Nigéria, Irak és Tanzánia körül találhatóak.

A kalózcselekmények nemcsak az emberekre, hanem a tengeri hajózás biztonságára is komoly veszélyt jelentenek. Az EU-nak ezért mindent meg kell tennie, hogy elhárítsa ezt a veszélyt.

 
  
  

– Állásfoglalásra irányuló indítvány (B6-0544/2008) – A számviteli standardok egyenértékűsége

 
  
MPphoto
 
 

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) A Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS) szilárd alapot jelentenek, amelyek szerint az egész világon egységesíthetők a számviteli standardok. A világszerte elfogadott számviteli standardok javítják a pénzügyi beszámolók átláthatóságát és összehasonlíthatóságát. Ennek előnyeit a vállalkozások és a befektetők egyaránt érezni fogják. A Egyesült Államok kizárólag a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) által kiadott IFRS szerint elkészített pénzügyi kimutatásokat ismeri el. Mindazonáltal az Egyesült Államok jelezte, hogy átmeneti időszakra az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott IFRS-nek megfelelően elkészített pénzügyi kimutatásokat is elfogadja egyéb egyeztetési követelmények nélkül.

 
  
  

− Állásfoglalásra irányuló indítvány: (B6-0562/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Az Európai Parlament a repülésbiztonsági intézkedéseknek és a testszkennereknek az emberi jogokra, magánéletre, adatvédelemre és emberi méltóságra gyakorolt hatásáról szóló állásfoglalásra irányuló indítványa mellett szavaztam, jóllehet olyan gépekről van szó, amelyek olyan képet készítenek az utasokról, mintha azok meztelenek volnának, ami egyenlő egy virtuális levetkőztetéssel és motozással. Egyetértek ugyanis az előadóval, hogy ez a korántsem pusztán technikai intézkedés komoly hatással van a magánélethez, az adatvédelemhez és az emberi méltósághoz való jogra. Ezért úgy gondolom, hogy megvalósítását határozott és megfelelő biztosítékoknak kell kísérniük.

Mivel a határozathozatal feltételei nem teljesültek, mert még fontos információk hiányoznak, szeretném hangsúlyozni annak szükségességét, hogy fel kell kérni a Bizottságot, hogy még a három hónapos határidő lejárta előtt készítse el az alapvető jogokra vonatkozó hatásvizsgálatot és 2008. november elejéig sürgősen fejtse ki véleményét a testszkennerekről.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. – (PT) Támogatom az Európai Parlamentnek a repülésbiztonsági intézkedések és a testszkennerek emberi jogokra, magánéletre, adatvédelemre és emberi méltóságra gyakorolt hatásáról szóló állásfoglalásra irányuló indítványát.

Aggodalmam fejezem ki a rendelettervezettel kapcsolatban, amely az utasok átvizsgálására engedélyezett módszerek keretében az uniós repülőtereken lehetővé teszi „testszkennerek” használatát. Ezek a gépek olyan képet készítenek az utasokról, mintha azok meztelenek volnának, ami egyenlő egy virtuális levetkőztetéssel és motozással. Ez a korántsem pusztán technikai intézkedés komoly hatással van a magánélethez, az adatvédelemhez és az emberi méltósághoz való jogra.

Úgy vélem, a határozathozatal feltételei nem teljesültek, mivel még az Európai Parlament számára fontos információk hiányoznak, ezért a Bizottságnak még a három hónapos határidő lejárta előtt el kell készítenie az alapvető jogokra vonatkozó hatásvizsgálatot, konzultálnia kell a független adatvédelmi hatóságokkal, valamint tudományos és orvosi értékelést kell készítenie az ehhez hasonló technológiák lehetséges egészségügyi következményeiről.

A mindezek hiányában történő határozathozatal az európai polgárok számára érthetetlen elhamarkodottságot mutat és újabb lépést jelent az alapvető szabadságjogokat nélkülöző és az emberi méltóságot teljességgel figyelmen kívül hagyó biztonság eszkalációja irányába.

 
  
MPphoto
 
 

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE-DE), írásban. (RO) Tartózkodtam ezen állásfoglalásra irányuló indítvány szavazásakor, mert az Európai Uniónak sokkal érettebben kell mérlegelnie a biztonság és a szabadság egyensúlyát. Magától értetődik, hogy a tagállamok polgárai számára mindkettő alapérték, és egyenlő intézkedésekkel kell védeni őket. Mindazonáltal tudatában kell lennünk, hogy a bűnözői csoportok és terroristák által használt technológia nagyon sok esetben fejlettebb, mint amilyennel a rendvédelmi hatóságaink rendelkeznek. Az EU-nak nem lehet arra mentsége, hogy nem használja ki a létező legfejlettebb technikai megoldásokat, ha ezek bevonásával elkerülhető az emberéletet érintő veszteség.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) Az utóbbi években a légi közlekedésben bevezetett szigorúbb biztonsági követelmények egyre inkább felvetik a kérdést, hogy ezek mennyire egyeztethetők össze az egyéni jogokkal. Az érdekek harmonizálásának igénye hagyományosan kiemelten a szabadság és a magánélet területén merül fel. Ezek az aggodalmak újra felbukkantak ebben az esetben, és megfelelő választ igényelnek, amely szerintünk lehetséges is. Ha figyelembe vesszük egyfelől a jelenlegi módszerek széles körét, másfelől a képek rögzítésével operáló megoldások által biztosított válaszokat, amelyek fizikai távolságot biztosítanak az ellenőrzött utas és a biztonsági személyzet között, akkor úgy tűnik, hogy néhány ilyen felmerült kérdésen sikerül vagy legalábbis sikerülhet túljutni.

Van viszont egy másik kérdés is, amellyel véleményem szerint még nem foglalkoztunk kielégítően, és amely még komolyabb aggodalmakat vet fel: az, hogy e technológia egészségügyi vonzatait még nem vizsgálták megfelelően. Az ebben az esetben kockára tett érték, vagyis a polgárok egészsége megköveteli a gondos eljárást. Ezt nehéz lesz biztosítani, ha a szavazásra bocsátott eredeti szövegváltozat által javasolt feltételek nélkül kerülnek elfogadásra az intézkedések. Ezért én azon módosítás ellen szavaztam, amely el kívánta távolítani ezeket a feltételeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. (SV) Én ezen állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavazok, amely azt követeli, hogy a testszkenneléssel kapcsolatos problémákat a határozathozatal előtt vizsgálják meg. Ám az állásfoglalás tovább is mehetett volna. Elvben ellenzem a testszkennelést, amely a magánélet túlzott megsértésével jár és nem áll arányban az elérni kívánt céllal. Már a jelenlegi rendszer is a magánéletbe történő behatolás határát súrolja és megfelelően biztonságos.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Τoussas (GUE/NGL), írásban. (EL) Az EU elfogadhatatlan – repülőtereken alkalmazandó testszkennerekről szóló – állásfoglalásra irányuló indítványának semmi köze sincs a repülésbiztonsághoz; az EU reakciós politikájának része, és kirívóan durván sérti a dolgozók személyiségi jogait és személyi szabadságát, miközben fájdalmas következményekkel jár az egészségükre és biztonságukra nézve.

Az Európai Parlament által benyújtott szóban forgó állásfoglalásra irányuló indítványban foglalt demagóg hivatkozások, a testszkennerekkel kapcsolatos garanciák és fenntartások hiánya előkészíti ezen elfogadhatatlan és rendkívül veszélyes rendszer alkalmazását.

A tervezett intézkedés, amely az emberi méltóság és az ember legszemélyesebb magánszférájának közönséges megsértése, egyszersmind súlyos kockázatnak teszi ki az emberek egészségét, és ismét feltárja a tőke által uralt EU valódi, visszataszító arcát. A polgároknak ismét le kell vonniuk a következtetéseket. A polgárok akár „garanciákkal”, akár anélkül történő elektronikus levetkőztetése teljességgel elfogadhatatlan, és azt azonnal nyíltan és határozottan el kell utasítani. Az emberek alapvető méltóságát egyedül az EU politikájával és intézkedéseivel szembeni ellenállás, az engedetlenség és az ellenszegülés révén lehet megőrizni.

 
  
  

− Állásfoglalásra irányuló indítvány: (B6-0541/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. (NL) A volt Jugoszlávia összes nemzetének túlnyomó többsége csatlakozni kíván az Unióhoz. Ezt a kívánságot nemcsak a Macedóniában élő albánok és macedónok fejezték ki, akik csak mostanában találtak kompromisszumot az ország kormányát illető véleménykülönbségük feloldására, hanem a szerbek, montenegróiak és albán koszovóiak is, akik nemrég intettek búcsút a közös államnak, a Bosznia-Hercegovinában élő szerbekkel, horvátokkal és bosnyákokkal együtt. Az EU jól tenné, ha nem értékelné túl ennek a jelentőségét. Az, hogy együtt kívánnak működni az EU-n belül, országaik államszerkezetére vonatkozóan semmit sem jelent. Ez pedig nem az Unión, hanem az embereken múlik. Ha a regionális önkormányzat és a hatáskörök központi kormányra ruházása között kell választaniuk – mert az EU ezt akarja –, akkor az előbbi mellett fognak dönteni. 1992 és 1995 között azért folyt háború Boszniában, mert a lakosok többsége nem akart központi kormányzatot, hanem legfeljebb laza partnerséget. A tegnapi vita világosan megmutatta, hogy ennek a Parlamentnek a nagy többsége inkább a bosznia-hercegovinai központi kormányzat, mint a decentralizáció mellett döntene. Mivel ez a cél elérhetetlen, az EU határozatlan idejű jelenlétre kárhoztatja magát a szóban forgó országban. Ezért szavazok az indítvány ellen.

 
  
  

− Állásfoglalásra irányuló indítvány: (RC-B6-0571/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalásra irányuló indítvány nem más, mint a történelem meghamisítását célzó durva kampány, amely egyenlőségjelet tesz a kommunizmus és a fasizmus közé, miközben szégyenletesen fehérre mossa az utóbbit, és az emberiség rabszolgasorba taszítását célul tűzőket egy sorba helyezi azokkal, akik hősiesen harcoltak a szabadságért.

Ahogy korábban kiemeltük, ez egy mélyen kommunistaellenes kampány, amelynek célja, hogy a kommunistáknak a fasizmus elleni harcban és a civilizációnk fejlődésében szerzett érdemeit letagadja és meghamisítsa. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy számos fasiszta diktatúra ideológiai összetartó ereje a kommunizmusellenesség volt, ezt alkalmazták a demokratikus erők megosztására.

Ezen állásfoglalásra irányuló indítvány arra is kísérletet tesz, hogy elfedje azt a tényt, hogy éppen a kapitalizmus hinti el a világban a nyomor és az éhezés magvát. Figyeljünk csak az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetére, amely nemrég számolt be arról, hogy emberek tízmilliói esnek áldozatul az éhezésnek, amely immár közel egymilliárd embert érint a világon.

Ezen állásfoglalásra irányuló indítványt annak tudatában kell szemlélni, hogy hátterében az ukrán nacionalista erők felemelkedése, az ukrán fasizmuspárti csoportok és a nácik közötti együttműködés tisztára mosási kísérlete, valamint a NATO kibővítésére irányuló nyomásgyakorlás és a napjainkban zajló Oroszország-ellenes kampány áll.

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Howitt (PSE), írásban. −

Mi, a Munkáspárt európai parlamenti képviselői kifejezésre akarjuk juttatni, hogy határozottan támogatjuk azt a meggyőződést, hogy az 1932-33. évi éhínség megdöbbentő, szándékosan előidézett emberi tragédia volt. Úgy gondoljuk, hogy a szándékosan keltett éhínségre való megemlékezés, és az esemény Ukrajna történelmében betöltött szerepének tudatosítása egyaránt fontos az emberek számára.

2008. május 15-én Nagy-Britannia miniszterelnöke, Gordon Brown Ukrajna elnökével közösen nyilatkozatot adott ki, amelyben Nagy-Britannia együttműködést ígért a nemzetközi szervezetek keretein belül, hogy előmozdítsák a Holodomorra történő megemlékezést. Habár hivatalosan nem ismerjük el, hogy az 1932-33. évi események az ENSZ népirtásról szóló 1948. évi egyezménye fogalommeghatározásának körébe esnek, elismerjük, hogy néhány tudományos vélemény támogatja ezt a nézetet, és vállaljuk, hogy figyelemmel követjük majd az erről szóló vitát, és gondosan tanulmányozzuk a felmerülő bizonyítékokat. .

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Lang és Fernand Le Rachinel (NI), írásban. – (FR) A Parlamentünk végre elismeri az éhínséggel okozott pusztítás borzalmait – a Holodomort –, amelynek előidézője Ukrajnában a szovjet rezsim volt. Sajnálatos azonban, hogy nem fogadta el az ukrán parlament kívánságát, és nem nyilvánította ezt a tömegesen elkövetett bűntettet népirtássá.

Sőt, az éhínség, amely 1932 és 1933 között ukránok millióit ölte meg, nem kizárólag a kommunizmus gazdasági és társadalmi abszurditásának az eredménye, hanem egy olyan pusztító terv következménye volt, amelyre ráillik a népirtás fogalma, azaz: „egy nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport részének vagy egészének elpusztítása szándékával” [elkövetett cselekedet]; és „a csoport olyan életkörülményekre való kényszerítése, amelyeket a csoport egészének vagy részének fizikai elpusztítása szándékával idéztek elő”.

Olyankor, amikor például Franciaországban a média egy középosztálybeli kommunista szélsőbaloldalt támogat, az ilyen népirtás elismerése lehetővé tenné az emlékezést a borzalmakra, melyeket a marxizmus-leninizmus idézett elő, amely az 1917-es bolsevik forradalom óta több mint 200 millió ember haláláért felelős, és amely mai is több mint félmilliárd embert tart elnyomás alatt Kubában, Észak-Koreában, Vietnamban és mindenekelőtt Kínában, ahol a kapitalizmus legzabolátlanabb formája kiválóan elegyedik a kommunista totalitarizmussal.

 
  
MPphoto
 
 

  Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. (NL) A képviselőcsoportom nem írta alá ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt, és többségében ellene szavazott, aminek az az oka, hogy úgy vélik, a Szovjetunió létrejötte az akkori elmaradott Oroszországban előrelépést jelentett és jobb életet tett lehetővé rengeteg rosszul képzett, rosszul fizetett és jogfosztott ember számára.

Osztom ezt a vélekedést, de ez nem indokolja mindazon eszközöket, amelyeket akkoriban alkalmaztak. Néhányan a modernizációt támogatók közül − nem utolsósorban a vezetőjük, Sztálin − a más nézeteket valló emberek egyéni élethez fűződő jogát teljesen jelentéktelennek tekintették. Ez a hozzáállás illeszkedett az elnyomás és erőszak hosszú orosz hagyományának keretébe. A múltban alkalmazott jogtalan eszközöket leporolták, ezúttal azért, hogy a fejlődés ellenzőit megtörjék. A demokrácia és minden ember egyenlő jogainak eredeti eszménye ehhez képest másodrangúvá vált. A jó, amelyre törekedtek, igazolta azt a rosszat, amelyet elkövettek, azon elképzelés alapján, hogy a történelem mindig a győztesek mellé áll. Azóta eltelt 75 év, és nagyon is jogos és méltányos, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk mindannak, ami rossz irányt vett, és ennek kapcsán a számos áldozatnak is. Ezért fogok ezen állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavazni.

 
  
  

− Jelentés: Dushana Zdravkova (A6-0358/2008)

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Atkins (PPE-DE), írásban. − Jómagam és brit konzervatív képviselőtársaim támogatjuk az európai ombudsman munkáját, és úgy véljük, az e jelentésben foglalt számos, az ombudsman szerepének fejlesztésére irányuló javaslat méltó a támogatásra.

Figyelemmel a B preambulumbekezdésre, szeretném leszögezni, hogy a brit konzervatív európai parlamenti képviselők delegációja ellenzi a Lisszaboni Szerződést, valamint az Alapjogi Charta beemelését a Szerződésbe. Úgy véljük, miután már határozott „nem” szavazat érkezett Írországból, e Szerződés ratifikálási folyamatát be kell szüntetni.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) E jelentésben a Petíciós Bizottság arra buzdítja az ombudsmant, hogy folytassa a 2006-os éves jelentésében bejelentett kettős cél megvalósítását, azaz az intézményekkel a megfelelő ügyintézés előmozdítása érdekében történő együttműködést, valamint a kommunikációs erőfeszítések fokozását, hogy azon állampolgárok, akiknek szükségük lehet az ombudsman szolgáltatásaira, megfelelő tájékoztatást kapjanak arról, hogyan vehetik azokat igénybe. A benyújtott panaszok számának növekedése alátámasztja ennek fontosságát.

Ne feledjük, hogy az ombudsmannak most nagyobb hatásköre van, miután az Európai Parlament az ombudsman kérésére fogadott el egyes módosításokat. Az ombudsman által vizsgált összes eset száma 2007-ben 641-re emelkedett. Ezek 64%-a az Európai Bizottságra, 14%-a az EPSO-ra (Európai Személyzeti Felvételi Hivatal), 9%-a az Európai Parlamentre és 1%-a az Európai Unió Tanácsára vonatkozott. A feltételezett hivatali visszásságok főbb típusai a következők voltak: az átláthatóság hiánya, beleértve a tájékoztatás megtagadását; méltánytalanság és hatalommal való visszaélés; nem kielégítő eljárás; elkerülhető késedelem; megkülönböztetés; hanyagság; jogi hiba és a kötelezettségek teljesítésének biztosítására irányuló eljárás elmulasztása. Néhány esetben a visszásságokat rendezték.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) 2008. május 19-én az európai ombudsman, Diamandouros úr előterjesztette jelentését a Petíciós Bizottságnak. Ebben részletesen – az abszolút számadatok és százalékarányok magadásával – ismertette a tevékenységeit. A jelentés szerint az ombudsmanhoz beérkezett elfogadható panaszok száma növekedett, a 2006-os 449-ről 2007-ben 518-ra. 2006-hoz képest az elfogadhatatlan panaszok száma tavaly alacsonyabb volt. A panaszok benyújtásának különböző okai voltak és a következőket foglalták magukban: az átláthatóság hiánya; nem kielégítő eljárás; elkerülhető késedelem; megkülönböztetés; jogi hiba és a kötelezettségek teljesítésének biztosítására irányuló eljárás elmulasztása. A panaszok többsége, az összes mintegy 65%-a az Európai Bizottságra vonatkozott. Az ombudsmanhoz érkezett panaszok csupán 9%-a vonatkozott az Európai Parlamentre. Az európai ombudsman az európai intézmények részéről felmerült hibákat is megemlítette. Diamandouros úr bírálta az Európai Bizottságot azért, mert nem tett eleget annak a jogi követelménynek, hogy 2006-ban közzétegye az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való hozzáférésről szóló 2005. évi jelentését.

 
Utolsó frissítés: 2009. augusztus 17.Jogi nyilatkozat