Elnök. − A következő napirend pont vita a következő dokumentumokról:

- az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében Catania úr által kidolgozott „az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban – 2004–2008” című jelentés (A6-0479/2008) (2007/2145(INI)),

a Deprez úr által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében a Tanácshoz intézett szóbeli kérdés, amelynek tárgya: A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség (FSJA) megvalósulása terén 2008 során elért haladás (O-0128/2008 – B6-0489/2008),

a Deprez úr által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében a Tanácshoz intézett szóbeli kérdés, amelynek tárgya: a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség (FSJA) megvalósulása terén 2008 során elért haladás (O-0133/2008 - B6-0494/2008).

  Giusto Catania, előadó. − (IT) Elnök asszony, a Tanács tisztelt soros elnöke, biztos úr, hölgyeim és uraim! 60 évvel ezelőtt az Emberi jogok Egyetemes Nyilatkozata igazi globális forradalmat indított el, megerősítve a filozófus Immanuel Kant profetikus elképzelését, miszerint ha az egyik országban egy adott jogot megsértenek, akkor azt a világ más részén is jogsértésnek kell tekinteni.

A nemzetközi közösség elé tárt emberjogi forradalom is két, egymással szorosan összefüggő koncepció. Az első azt jelenti, hogy nem szabad és nem lehet különbséget tenni az állampolgárok és a külföldiek, férfiak és nők, fehérek és feketék, keresztények és zsidók, mohamedánok és nem mohamedánok, hívők és nem hívők között. Röviden, szentesíti azt, hogy mindenki egyenlő a saját jogán. A második koncepció az, hogy a méltóság garanciája maga az emberiség, és ezért senkivel, még a legmegátalkodottabb bűnözővel sem lehet méltatlan módon bánni. Amint maga Kant mondja, nem tagadhatjuk meg a tiszteletet a bűnös embertől, mivel az emberként jár neki.

Az Európai Unió az emberi jogok legkiemelkedőbb védelmezője. Az alapvető jogok hatékony védelmének és támogatásának a demokrácia sarokkövének kell lennie Európában. Minden európai politikának az alapvető jogok megvalósítását kell célul kitűznie, és ezért az EU intézményeinek aktívan kell ezeket támogatni, védelmezni, és teljes mértékben figyelembe venni a jogszabályok kidolgozásakor és elfogadásakor, támogatást merítve az Alapjogi Ügynökség tevékenységéből. Ez az Ügynökség hatékonnyá tudja tenni az Európai Unió Alapjogi Chartáját, és ezzel párhuzamosan biztosítani tudja a megfelelést az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény által létrehozott rendszerrel is.

Sajnálatos módon, az Európai Unión belül, a kormányok politikai választásain és a parlamentek jogszabályi tevékenységén keresztül nem minden esetben tudjuk biztosítani az alapvető jogok védelmét és érvényesítését. Hat éven keresztül az Európai Parlament nem fogadta el az Európai Unión belül az alapvető jogok helyzetéről szóló jelentést, miközben mindig nagyon gyorsan rámutattunk az alapvető jogok megsértésére akkor, ha azokat a területünkön kívül követték el. Nem lehet, bár nagyon helyesen tesszük, hogy csak Guantánamóra, Abu Ghraibra, a Kolumbiában és Kínában elkövetett jogsértésekre hívjuk fel a figyelmet, miközben figyelmen kívül hagyjuk a saját országainkban elkövetett jogsértéseket.

Egyetértek azzal, amit ma Ferrero-Waldner biztos asszony mondott: meg kell teremtenünk az összhangot az Európai Unió kül- és belpolitikája között. Ha alaposan megvizsgáljuk az alapvető jogok helyzetét az Európai Unióban, akkor nyilvánvalóvá válik az a kellemetlen következetés, hogy Európában az emberi jogokat gyakran csak névlegesen védik. A fenti állítás alátámasztására elég megvizsgálni az otthonukból elüldözöttek, a nemzeti kisebbségek, a romák, a hontalanok, a menekültek, a menedékkérők és a gazdasági migránsok helyzetét.

Holnap lesz az Emigránsok Nemzetközi Napja, és az ENSZ-egyezményt még egyetlen tagállam sem ratifikálta. Az elmúlt években már foglalkoztunk a migránsokkal foglalkozó adminisztratív központok állapotának a romlásával, amelyek mind jogi szempontból, mind az életkörülmények tekintetében fekete lyukaknak tekinthetők, ahol a férfiakkal és a nőkkel embertelen és megalázó módon bánnak, a törvényileg előírt jogi biztosítékok megléte nélkül, amelyek gyakran elfogadhatatlanok, és amelyek ugyanakkor lehetővé teszik a visszaéléseket és a büntetlenséget.

Az Európai Unión belül az emberi jogok helyzete semmilyen szempontból nem kielégítő, és ezt az Amnesty International által készített éves jelentés is nyilvánvalóvá teszi. Ezért meg kell próbálnunk olyan aktív politikát működtetni, amely megakadályozza azoknak a jogoknak a rendszeres megsértését, amelyeket hivatalosan biztosítani kellene és amelyeket sérthetetlennek kell tekinteni.

Ezért felhívást intézünk a Tanácshoz – és ezúttal kihasználom a miniszter jelenlétét – annak érdekében, hogy a világ emberjogi helyzetéről a jövőben készülő jelentésekben elemezzék a világban, illetve az egyes tagállamokban uralkodó helyzetet, annak érdekében, hogy elkerülhessük – és most már mindjárt befejezem, elnök asszony – a kettős mérce alkalmazását. Milyen Európát szeretnénk? A jelentés, amelynek nagy megtiszteltetésemre, én vagyok az előadója, erre a kérdésre keresi a választ.

  Gérard Deprez, a kérdések előterjesztője. – (FR) Elnök asszony, Yade asszony, Barrot úr, hölgyeim és uraim! Ma tartjuk az utolsó vitát ebben a parlamenti ciklusban az európai szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megteremtésének terén elért előrehaladásról. A témával kapcsolatos szóbeli kérdést továbbítottam a Bizottságnak és a Tanács elnökségének, ezért a rendelkezésemre álló kevés idő alatt nem kívánom azt elmondani. Elnök asszony, most, amikor Strasbourg városa a karácsony ünnepi hangulatban történő megünneplésére invitált bennünket, ajándékozásra kívánom felhasználni az alkalmat.

Nagy örömömre szolgál, hogy az első ajándékot a Tanács francia elnökségének adhatom át, de nem az állandó jelenlétükért és pontosságukért, hanem, általánosságban, annak a felkészülésnek a minőségéért, ami az elnökségnek a Parlamenttel való kapcsolatát jellemezte, továbbá azért a szakértelemért, amit tanúsított, és, különösen a kiváló kollégákért, akik miniszteri pozícióban vannak, és akik részt vettek az Európai Parlamenttel folytatott, rendkívül kényes tárgyalásokon. Külön köszönetet szeretnék mondani Jouyet úrnak, akinek a szívélyességét, szaktudását és képességeit az egész Ház – egyhangúlag – nagyra értékelte.

A második ajándékomat Barrot úrnak szeretném átnyújtani. Ő olyan alelnöke a Bizottságnak, aki teljes mértékben otthonosan érezte magát a korábbi szerepében, és aki, az Elnök kérésére, illetve azért, hogy megkímélje a Bizottságot azoktól a súlyos politikai problémáktól, amelyeket Frattini úr helyettesítése okozott volna, elvállalta, minden előkészület nélkül, a Bizottság egyik legnehezebb és legérzékenyebb feladatát. Biztos úr, Jacques, kevesebb, mint egy év alatt nemcsak hogy sikerült egy különösen összetett feladatot megoldania, de maradandót is tudott alkotni, amint azt a most előterjesztett, az új menekültügyi politikával kapcsolatos iránymutatásokra vonatkozó javaslatok is bizonyítják.

A harmadik ajándékomat a képviselőtársaimnak szeretném átnyújtani, akik többsége olyan tökéletes szakember, aki szenvedélyes érzelmeket táplál a dossziéja iránt, akik közül néhányan igazi munkamániások, és akik közül egy-kettő, őszintén meg kell mondanunk, olyan igazi jellem, akire én, csak úgy, mint a többiek, tisztelettel és gyengédséggel nézek fel.

Az utolsó ajándékomat a Főtitkárságon – Emilio De Capitani itt van, de nem figyel –, és a képviselőcsoportokban dolgozó kollégáinknak, mindannyiunk segítőinek szeretném átadni, akiknek a lelkesedése, odaadása és képességei alapvető fontosságúak a munkánk sikere szempontjából.

Az ajándékok kiosztása után számvetésre készülök. Senki sem vitathatja azt a tényt, elnök asszony, hogy kevesebb mint tíz év alatt az európai szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség jelentős fejlődésen ment át. Az 1999-es, teljes mértékben embrionális állapothoz képest – szeretnék emlékeztetni arra, hogy a tamperei program célja elsősorban az volt, hogy lefektesse a tagállamok közötti együttműködés alapjait, és hogy elősegítése a bírósági döntések kölcsönös elismerését – a JLS ágazat további növekedésen ment keresztül a hágai program ideje alatt, ami megerősítette a közösségi platformot.

Ennek a kettős alapnak, és a drámai külső hatások által kifejtett nyomásnak – nem kívánok említést tenni azokról a támadásokról, amelyek annyi aggodalommal töltöttek el bennünket, és amelyek oly sok halálos áldozatot és tragédiát okoztak - a következménye, hogy politikáink közül igen sok fantasztikus előrelépést tett: a terrorizmus és a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem, az illegális bevándorlás elleni harc, a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelem, és a kábítószerek és a kábítószer-függőség elleni harc.

Ráadásul, az nem mindannyiunk – a Tanács, a Bizottság, a Parlament – bírálata, ha elismerjük, hogy az elmúlt tíz év alatt a megközelítésünket elsősorban – de nem azt akarom mondani, hogy kizárólag – a reflex-szerű válaszadás jellemezte, amit egyaránt okoztak az általam korábban említett drámai események, és az állampolgáraink jogos biztonsági elvárásai.

Az utóbbi időben azonban fokozatosan kialakult egy másik megközelítés is, ami a korábbinál kevésbé defenzív, és amit a pozitívabb, voluntarista intézkedések iránti igény jellemez annak a térségnek a vonatkozásában, amit együtt kívánunk megteremteni. A Lisszaboni Szerződés – mint tudjuk – e megközelítésre alapozva tette kötelezővé az Alapjogi Chartát. Ennek a megközelítésnek köszönhetően született meg a döntés arról, hogy a bécsi megfigyelőközpont átalakuljon az Európai Unió Alapjogi Ügynökségévé. Ennek a megközelítésnek köszönhető, hogy a Bevándorlási és Menekültügyi Paktum – a védelmi és biztonsági követelmények figyelmen kívül hagyása nélkül – megnyitotta az utat egy olyan, nyitottabb politika előtt, amely a migrációs áramlatok aktív kezelésén és a partnerség fejlesztésén alapul.

Most pedig, elnök asszony, az ajándékok kiosztása, és a számvetés után rá szeretnék térni arra a kihívásra, amivel együtt kell szembenéznünk, és azokra az új útmutatásokra, amelyeknek ösztönzőleg kell hatniuk a stockholmi programra, amivel kapcsolatban őszintén remélem, hogy megvalósítható lesz a Lisszaboni Szerződés alapján, ha majd végre ratifikálásra kerül.

Mivel nincs már időm, csak egyetlen következtetést szeretnék levonni. Nem szabad, hogy a félelmeink, illetve az állampolgáraink félelmei vezéreljenek bennünket. Mindenekelőtt az értékeik alapján kell cselekednünk, amit alá kell támasztani az előttünk álló kockázatok objektív értékelésével. Remélem, hogy ebben a szellemben fogjuk megfogalmazni a stockholmi programot, és fogjuk azt együttesen megvalósítani.

  Rama Yade, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! A Catania-jelentés nagy jelentőségű munka, amely átfogó képet ad az emberi jogok helyzetéről az Európai Unióban. Számtalan, rendkívül hasznos ajánlást tartalmaz, amelyek egyaránt vonatkoznak az emberi jogok intézményi és gyakorlati szempontjaira. A fent említett ajánlások egy része a Bizottságot érinti, és a Bizottságra bízom, hogy ezeket megválaszolja.

Most néhány, Önök által felvetett témával foglalkoznék, amelyeket felvetettek. Például, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségére gondolok. Az európai ügynökséget bírálat érte azért, mert korlátozott hatáskörrel rendelkezik, mivel az Európai Unió három pillére közül az elsőre korlátozódik. Véleményem szerint ebből a szempontból érdemes rámutatni arra, hogy egyrészt van egy záradék az Ügynökség hatáskörének 2009. december 31-ig történő felülvizsgálatára. A záradék engedélyezi, a Bizottság javaslata alapján, az Ügynökség hatáskörének esetleges kibővítését is.

Másrészt viszont minden európai intézmény, illetve mindegyik tagállam számára biztosított az a lehetőség, hogy a különböző felek hatásköreinek figyelembe vételével önkéntes alapon véleményt kapjon az Ügynökségtől. Ebben az összefüggésben először szeptember 3-án kérte ki a Tanács, a francia elnökségen keresztül, az Ügynökség véleményét arról a kerethatározatra irányuló javaslatról, miszerint a tagállamok rendvédelmi szervei felhasználhatják az utasok adatait, hisz ez olyan téma, ami az Európai Unió harmadik pillére alá tartozik.

A Tanács ezáltal megkísérelte bemutatni azt, hogy mekkora jelentőséget tulajdonít az emberi jogok kérdésének.

Az elkövetkezőkben a migránsok és a menekültek kérdésével szeretnék foglalkozni. Rendkívül sok javaslat született, a jelentés tartalmazza a bevándorlás területére vonatkozó intézkedéseket, és én csak megismételni tudom azt, hogy az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum jelzi, hogy az Európai Tanács határozottan kijelenti, hogy a migrációs politikáknak és a menekültügynek meg kell felelniük a nemzetközi jogi követelményeknek, de különösképpen az emberi jogokra, az emberi méltóságra és a menekültekre vonatkozó szabályoknak.

Szeretnék megemlíteni egy harmadik, a jelentés által taglalt témát is, ami ezúttal a gyermekek jogaival kapcsolatos. Hogy is fordulhatna elő az, hogy valaki nem ért egyet azokkal a következetésekkel, amelyek elítélik a gyermekek ellen elkövetett erőszak minden formáját, követelik a gyermekmunka megszüntetését, a roma gyermekeknek a figyelem középpontjába állítását és a gyermekek megsegítését? Meg szeretném jegyezni, hogy a jelentés szerint a fiatal elkövetők fogva tartása csak a legvégső megoldás lehet, és hogy vannak alternatív megoldások is.

Ebben a jelentésben még sok más téma is felvetésre kerül, de nem tudom mindegyiket megemlíteni. Végezetül azonban szeretnék egy nagyon pozitív megjegyzésre reagálni, aminek különösen örültem, hogy a rasszizmus és idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló kerethatározatot, amire a jelentés utal, a Bel- és Igazságügyi Tanács – hétéves, meghosszabbított vita után – 2008. november 28-án hivatalosan is elfogadta.

Deprez úrnak válaszolva először is köszönetet mondok az Európai Unió francia elnökségének szóló gratulációkért. Higgye el nekem, hogy ez nagyon meghatott bennünket. Sarkozy elnök úr ezzel, azaz a munkájával és az elnökség irányításával – ami végső soron válság-elnökség volt, amint ezt jól példázza a grúz válság és a pénzügyi válság – azt kívánta demonstrálni, hogy visszatért a politikai Európa. Nagyon mélyen érintettek az Ön üdvözlő szavai, és mi is szeretnénk köszönetet mondani Önöknek, hölgyeim és uraim, azért a nagyon szoros együttműködésért, ami az utolsó néhány hónapban a francia elnökség alatt egységbe forrasztott bennünket.

Mielőtt rátérnék az Ön által felvetett témára, két dolgot szeretnék elöljáróban elmondani. Az első az, hogy nagyon érzékeny vagyok a kettős mérce kérdésére, amit többen is megemlítettek. Való igaz, elcsodálkozhatunk azon, hogy valójában lehet-e az emberi jogokat külföldön, Európa határain kívül védelmezni, miközben kevesebb figyelmet szentelünk az Európa határain belül történő eseményekre, amint ez időnként valószínűleg előfordul.

Ez rendkívül találó kérdés, és magam is gyakran ismételgetem, hogy előbb a saját házunk táján kell rendet tennünk ahhoz, hogy az emberi jogok terén az Európai Unió területén kívül hitelesebbek legyünk. Bátorságnak, ugyanakkor mérsékletességnek kell jellemeznie az emberjogi megközelítésünket. A házunk táján kívül csak akkor van esélyünk arra, hogy meghallgassanak bennünket, ha szem előtt tartjuk az emberi jogok sérthetetlenségét.

Önök közül néhányan beszéltek arról is, hogy a Szaharov-díjat Hu Jianak ítéltük oda, és ennek én természetesen nagyon örülök. Örömmel tölt el az a megtiszteltetés, amiben ez az Európai Parlament támogatását élvező kínai blogíró részesült. Szerintem ez fantasztikus. Én magam is intenzíven részt vettem Hu Jia védelmében, és remélem, hogy a Szaharov-díj lehetővé teszi, hogy előrelépés történjen az emberi jogok területén, különösen Kínában.

Szeretnék visszatérni arra a témára, amit Ön vetett fel, Deprez úr, és először azt mondanám el, hogy a Tanács az elmúlt években kötelezettséget vállalt arra, hogy, amint éppen most elmondtam, nagyon szorosan együtt fog működni az Európai Parlamenttel. Az Európai Parlamenttel, és különösen az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsággal, rendkívül gyümölcsöző párbeszéd folyt azokról a szövegekről, amelyeket prioritásként, már ha az intézményi naptár erre lehetőséget ad, el lehet vagy el kellene fogadni.

Az elnökség sürgette a tagállamok ratifikációs folyamatát, és ez lehetővé tette a nemzeti parlamentekben folyó munka felgyorsítását és egy sor szöveg, köztük néhány nagyon fontos dokumentum elfogadását.

A mostani parlamenti ciklus végére azt reméljük, hogy a fontos szövegek, mint például az Europol közösségivé tételéről és a bizonyításfelvételi parancsról szóló szöveg tárgyalása sikeresen befejeződik. Mindent összevetve, a fenti szövegek lehetővé teszik számunkra, hogy átfogó értékelést készítsünk arról, hogy e kérdések tekintetében mi a helyzet az Európai Unióban.

Talán látták azt is, hogy az elnökség valóra váltott, illetve nagy előrelépést tett egy sor, a Ház által prioritásként kezelt kezdeményezés terén is.

Ami elsősorban a harmadik pillért illeti, az elnökség kötelezettséget vállalt arra, hogy az együttdöntési folyamatot teljessé teszi a bevándorlás és az igazságügy, illetve a polgári jog terén. Ami a harmadik országokkal folytatott tárgyalásokat illeti, nagy erőfeszítések árán megvédésre került az az elképzelés, miszerint az Egyesült Államokkal az adatcseréről folytatott jövőbeni tárgyalásokat csak az Európai Parlamentben lehet lefolytatni.

Az utóbbi fontos előrelépést jelent ugyan az említett területeken, de az előrelépés még az eddigieknél is jelentősebb lehetne, ha a közösségi módszert alkalmazták volna a harmadik pillér alá tartozó, a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség területén is.

Az emberi jogok védelme pontosan ott, amit az európai szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségnek nevezünk, valójában állandó kihívást jelent, és Önökhöz hasonlóan én is úgy vélem, hogy pontosan az alapvető jogok védelmén keresztül kellene értelmezni a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében történő fejleményeket.

Nyilvánvalóan én is csak meg tudom erősíteni a Tanács abbéli szándékát, hogy a fentiek szerint fog dolgozni, és elmondhatjuk, hogy a felvetett kérdések többségében egyetértés van közöttünk, habár az intézményi összefüggéseket nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Ami az eljárási jogoknak a büntetőeljárások során történő védelmére tett javaslat megismétlését illeti, a jövő évben megvitatásra kerül az egyéneknek a büntetőeljárások során történő védelméről készülő cselekvési terv, és sor kerül az európai elfogadóparancs értékelésére is, azért, hogy a kerethatározatot egységesen lehessen megvalósítani. Továbbá, a Lisszaboni Szerződés, ha majd életbe lép, új lökést ad ennek a folyamatnak, nem csak azáltal, hogy alkalmazandóvá teszi az Európai Unió Alapjogi Chartáját, de azon intézményi fejlemények eredményeként is, amelyeket az új szerződés lehetővé fog tenni a szabadság, biztonság és a jog érvényesülése területén.

Lehetne még sok más, a jelentés és a képviselők által az elmúlt hónapokban felvetett témát is említeni. Úgy vélem, hogy – a vitát követően – ebben a kérdésben is előbbre tudjuk vinni az ügyeket. De azt hiszem, hogy előtte még szót kellene adnom Barrot úrnak – ezt nekem kell mondani, elnök asszony?

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök asszony, azzal párhuzamosan, hogy őszinte barátsággal üdvözlöm Yade asszonyt, szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Catania úrnak, és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak, bár erre a bizottságra még visszatérek, Deprez úr.

Az Ön által benyújtott jelentés részletes és gazdag, amint erre az elnökség is rámutatott. Catania úr, az alapvető jogok az európai integráció középpontjában állnak, és nyilvánvaló, hogy a Bizottság elkötelezett a fenti jogok szigorú és kérlelhetetlen gyakorlati átültetése mellett.

A jelentésben hangsúlyozza, hogy még nagy előrelépést kell elérni a tagállamok és az intézmények területén. Való igaz, hogy többet kell tennünk az alapvető jogoknak az Unió területén belül történő alkalmazása és érvényesítése érdekében. Az Uniónak példát kell mutatnia nem csak azáltal, hogy hitelessé teszi a külpolitikáját, de oly módon is, hogy ezt a kölcsönös bizalmat megteremti a tagállamok között, hisz a kölcsönös bizalom alapvetően fontos ahhoz, hogy létrejöhessen a valódi, szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség.

Jelentése fontos ajánlásokat tartalmaz, és egyetértünk Önnel abban, hogy létfontosságú az eddigieknél többet tenni a Chartán alapuló jogalkotási javaslatok megfelelőségének figyelemmel kísérése, a migránsok és menedékkérők fogadási körülményeinek javítása, a terrorizmus elleni küzdelem az alapvető jogoknak való teljes megfelelésének biztosítása, a megkülönböztetés ellen folytatott küzdelmünk megkétszerezése, a romák Európai Unión belüli helyzetének javítása, és még hozzátenném, hogy az Európa Tanáccsal való szorosabb együttműködés érdekében is. Én teljes mértékben el kívánom magam kötelezni a fentiek mellett.

Az ajánlásoknak és a jogos kritikáknak azonban nem szabad elhalványítani azt a tényleges haladást, amit a Bizottság és az Európai Unió ért el az alapvető jogok érvényesülésének elősegítése terén, amint Yade asszony is elmondta. Ez a fejlődés magába foglalja a rasszizmusról és idegengyűlöletről, valamint a harmadik pillér keretében az adatvédelemről szóló kerethatározatok nemrégiben történő elfogadását a Tanács által, még akkor is, ha ezt pusztán csak első lépésnek tekintjük.

A Bizottság nemrégiben előterjesztett egy új, a menedékjogról szóló jogalkotási javaslatot, amely magas szintű védelmet fog biztosítani. A tagállamokat emlékeztettem arra a kötelezettségükre, hogy az illegális bevándorlók visszatéréséről szóló irányelv nemzeti jogba történő átültetése során tartsák tiszteletben az alapvető jogokat, és ezt ellenőrizni fogom.

A munkahelyen kívüli megkülönböztetés elleni védelemről szóló irányelvre irányuló új javaslat ki fogja egészíteni a jogszabályi intézkedéseink sorát. A nemek közötti egyenlőség, ami olyan téma, amelynek az előtérbe kerüléséért küzdött az Európai Unió, tárgyát képezte a Bizottság által tett azon javaslatnak, hogy a szülési szabadság minimális időtartamának növelése révén javítsuk a munka és a magánélet közötti egyensúlyt.

Természetes az, hölgyeim és uraim, hogy biztosítanunk kell az alapvető jogoknak a szövegeinkben való megjelenését, de azt is ellenőriznünk kell, hogy a vonatkozó jogokat hogyan alkalmazzák a gyakorlatban. Ez a feladat rendkívül fontos, és sikeres végrehajtása érdekében olyan hiteles stratégiát kell alkalmaznunk, amely biztosítja az alapvető jogok tiszteletben tartását az Európai Unión belül. A jövőbeni többéves programnak, vagyis a stockholmi programnak, véleményem szerint tartalmaznia kell egy olyan közleményt, amely meghatározza ezt az alapvető jogok tiszteletben tartására irányuló politikát az Unión belül, és egyértelművé teszi a Bizottság által ezen a területen megvalósítható cselekvések lehetőségeit és korlátait.

Az alapvető jogokat a lehető leggyakorlatiasabbá kell tennünk. Nincs értelme annak, hogy állandóan új jogszabályokat találjunk ki. Azt mondom, hogy az alapvető jogszabályi keretek megvannak: az emberi jogok védelméről szóló európai egyezmény, az Európai Unió Alapjogi Chartája. Az Európa Tanácstól most már rendelkezünk információval az alapvető jogok megsértésének néhány esetéről is.

Végezetül, amint Önök is hangsúlyozták, kezünkben van egy eszköz – az Alapjogi Ügynökség –, amelynek hatásköre egy jövő év végi felülvizsgálati záradék témája lesz, amint erre a miniszter asszony is rámutatott. Való igaz, hogy az eszközök haszna a gyakorlatban bizonyosodik be.

Először is – megpróbálom összegezni – az Uniót a jogalkotási munkája területén nem érheti kritika. Szisztematikus és alapos nyomon követés segítségével biztosítani kell, hogy az európai jogszabályok összhangban álljanak az Alapjogi Chartával.

2005-ben a Bizottság meghatározta a javaslatok megfelelésének ellenőrzési módszerét, és ennek az alkalmazását tovább kell erősítenünk a gyakorlatban. Tényleg rendkívül fontos, hogy a jogalkotási folyamat során szem előtt tartsuk az alapvető jogokat.

Aztán természetesen, szükség esetén, be kell avatkoznunk a tagállamokban. Ez a jövőbeni stockholmi programban, ahogyan én látom, világos magyarázattal szolgál a Bizottság intervenciós politikájáról. A Szerződésben meghatározott hatáskörök szerint kétféleképpen avatkozhatunk be.

Egyrészt akkor, ha a közösségi jogszabályok alkalmazása valamelyik tagállamban az alapvető jogokkal kapcsolatos problémát okoz, a Bizottság alapesetben a Szerződés őrének szerepében lép fel, beleértve a jogsértési eljárások alkalmazását is. Látnunk kell, és minden kétséget kizáróan listát kell készítenünk azokról a helyzetekről, amelyek esetében az alapvető jogok megsértése kifejezetten jogsértési eljárások alkalmazását követeli meg. Különös éberséget tanúsítanék az alapvető jogok, és elsősorban a gyermekek jogainak tiszteletben tartása terén, amikor a tagállamok, amint már említettem, a visszatérésről szóló irányelvet alkalmazzák. Beavatkoztam annak a projektnek a kapcsán, amelynek során digitális ujjlenyomatokat akartak venni az olaszországi nomád táborokban élőktől, amivel az volt a célom, hogy rámutassak a közösségi jog és az alapvető jogok, de különösen a személyes adatok védelméről szóló szabályok tiszteletben tartásának szükségességére.

Vannak olyan helyzetek is, amelyekben túllépünk a Közösség hatáskörein. Ezek politikai lépések, amelyekre olyan esetekben lehet szükség, amikor a nemzeti mechanizmusok alkalmazásának lehetősége nem áll fenn.

Ami a CIA általi titkos fogva tartásokat illeti, a Bizottság több alkalommal beszélt Lengyelországgal és Romániával, hangsúlyozva a vizsgálatok lefolytatásának szükségességét. Lengyelország válaszában tudatta a Bizottsággal, hogy bűnügyi nyomozás indult. A román szenátus lefolytatta a vizsgálatát, de ezt, az Európa Tanács második jelentésének figyelembevétele érdekében, még ki kell bővíteni.

Tisztában vagyok azzal, Catania úr, hogy a jelentésében utal az elhíresült 7. cikkre, amely némi rokonságot mutat a nukleáris elrettentéssel, és nem érti, hogy miért nem került alkalmazásra. Én fenyegetésként éltem vele. Való igaz, hogy amikor emlékeztettem Bulgáriát arra, hogy az a sajtódíj, amit annak az újságírónak ítéltek oda, aki a romákkal szembeni megvető megjegyzéseiről ismert, megkérdőjelezendő, az újságírót végül megfosztották a díjtól. Ugyanakkor való igaz az, hogy foglakoznunk kell a 7. cikk kérdésével is.

A következő lépés természetesen az, hogy egyes kulcsfontosságú területeken valóban közelítenünk kell az emberi jogok ügyét a valósághoz, amiben élünk. A gyermekek jogai – ezek az Unió politikájának egészét érintik. Ugyanakkor ez olyan terület, ahol valós előrelépést lehet felmutatni. Emlékeztetném Önöket arra, hogy az európai menekültügyi politika részévé tettük, hogy nem lehet felnőtt kíséret nélkül kiskorúakat fogva tartani. Általánosságban ragaszkodtunk ahhoz, hogy a gyermekek különleges figyelemben részesüljenek.

A Dublin II. reform esetében hangsúlyoztuk a családegyesítésre vonatkozó követeléseket. Én is hálás vagyok a francia elnökségnek azért, hogy ismét bátorított bennünket a gyorsreagálási mechanizmus alkalmazására, ami létfontosságú ahhoz, hogy megakadályozzuk a gyermekrablásokat. A következő lépésben, 2009 márciusában, javasolni fogom a gyermekek szexuális kizsákmányolásáról, a gyermekpornográfiáról és az emberkereskedelemről szóló kerethatározat felülvizsgálatát.

Ami a személyes adatok védelmét illeti, olyan globális, megújított stratégiára van szükségünk, amely magába foglalja a 95/46/EK irányelv felülvizsgálatát is a műszaki fejlődés tükrében végzett értékelés alapján.

A menedékjogról már beszéltem. Ami a rasszizmus és idegengyűlölet elleni küzdelmet illeti, nyilvánvaló, hogy most, amikor már kész szövegünk van – hálás vagyok a francia elnökségnek azért, hogy végül lehetővé tette számunkra e szöveg kidolgozását –, használnunk is kell azt, és biztosítanunk kell, hogy a gazdasági válság miatt ne fokozódjon tovább az idegengyűlöletet és a rasszizmus, különösen a véleményformálók körében. Biztosítanunk kell, hogy a terrorizmus elleni küzdelem minden területén tiszteletben tartsák az alapvető jogokat. A rasszizmusról és idegengyűlöletről szóló közlemény meghatározhatja azokat a módokat, amelyek javíthatnák a fenti területen végrehajtott cselekvések hatékonyságát.

Végezetül, 2010-ben a Bizottságnak be kell nyújtania a totalitárius rendszerek által elkövetett bűntettekről készült jelentést. A cél a bűncselekmények és az áldozatok elismerésén alapuló, az Európai Unióra jellemező megbékélési kultúra megvalósulásának elősegítése annak érdekében, hogy megszűnjön a jelenlegi megosztottság az új és a régi tagállamok között, hisz az utóbbiak nem miden esetben vannak tisztában az új tagállamok tragikus történelmével. Ez nagy vállalás, és olyan stratégia, ami nagyon sokat tehetne annak biztosítása érdekében, hogy alkalmazásra kerüljenek az Európai Unió alapját képező elvek.

Catania úrnak azt szeretném mondani, hogy ebből a jelentésből természetesen egy sor ötletet merítünk a stockholmi program tartalmasabbá tétele érdekében.

Most pedig rátérek Deprez úr kérdésére. Köszönetet szeretném kifejezni, és el szeretném neki mondani – ez szól a Bizottsága tagjainak is –, hogy számomra, aki a szabadságért, biztonságért és a jog érvényesüléséért felelős biztos vagyok, az a tény, hogy van egy bizottság, ami követelményeket fogalmaz meg, de ugyanakkor rendkívül figyelmes és részt vesz a nehéz problémák megoldásában is, amelyek esetében meg kell találni a helyes egyensúlyt a biztonság iránti teljesen jogos igény, illetve a szabadság és a jogérvényesülés teljes kibontakozási lehetősége között, nagy segítség, és rendkívül nagy lehetőség.

Való igaz, hogy haladás történt a szabadság, biztonság és a jogérvényesülés területén. Ugyanakkor most – Tampere és Hága után – az a feladatunk, hogy kidolgozzuk ezt a többéves stockholmi programot, és ma még korai lenne pontos elképzeléseket alkotni arról, hogy mi is lesz a többéves program tartalma. Csak egy vagy két pontot említek, és elnézést kérek, ha túl sokáig beszélek.

Először is, az alapvető jogoknak az Unión belül, a gyakorlatban történő tiszteletben tartásának az egész többéves program alapelvének kell lennie.

Másodszor, cselekvésünk középpontjában az egyéneknek kell állniuk, függetlenül attól, hogy európai állampolgárról vagy a területünkön élő, harmadik országbeli állampolgárokról van szó. Az eredmények Európáját kell létrehoznunk az emberek érdekében. Ezt az Európát az ő jogaik, és nem utolsósorban a leginkább kiszolgáltatottak (mint amilyenek az áldozatok) jogainak védelme, biztonságának és védelmének garantálása, valamint az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés tartja össze.

Köszönetet szeretnék mondani Yade asszonynak azért, hogy felvetette az eljárási jogok témáját. Számomra ez nagyon fontos. Tisztában vagyok azzal, hogy le kell gyűrni némi ellenállást, de ha tényleg meg akarjuk valósítani a bírósági döntések kölcsönös elismerését, akkor nagyon fontos annak a biztosítása, hogy az igazságszolgáltatás egész Európában egy sor eljárási biztosíték alapján valósuljon meg. Ez a legteljesebb mértékben fontos.

Nyilvánvaló, hogy a jog érvényesülésén alapuló európai térségben egyszerűsíteni kell a kereskedelmi kapcsolatokat és az állampolgárok szabad mozgását, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a terrorizmus és a bűncselekmények ellen a jogállamiság tiszteletben tartásával kell harcolnunk. Az európai jogérvényesülési modell az egyensúly és a következetesség révén erősödik, miután erőfeszítéseket teszünk a bizalom és a kölcsönös elismerés megerősítése érdekében.

Harmadszor, a szabadság, biztonság és a jogérvényesülés külső dimenzióiról szólok. Ezt a külső dimenziót integrálni kell, és hozzá kell adni a belső dimenzióhoz. Nem tudunk harcolni az embercsempészet ellen anélkül, hogy foglalkoznánk a jelenséggel azokban az országokban, ahonnan az esetek többségében a csempészet kiindul. Aztán az egész bevándorlási politika, a bevándorlási hullámok összehangolt kezelésére vonatkozó politika, részét képezi annak az elképzelésnek, hogy összekapcsoljuk a külső és a belső dimenziót.

A Bizottság 2009 májusában egy, a jövőbeni prioritásokról szóló közleményt szándékozik előterjeszteni. Ezt követően, 2009 végén politikai vita lesz a harmadik többéves programról. Meg kell azonban mondanom, hogy – amint ma reggel is elmondtam az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság koordinátorainak –, valóban szükségünk van az Európai Parlamentre ennek a többéves programnak az elkészítése során. Nincs kétségem afelől, hogy számíthatunk a javaslataikra.

Igaz, hogy a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fejlődött, de az is igaz, hogy jelenleg még csak a hajnalán vagyunk a valóban a jog érvényesülésén alapuló közösség megteremtésének, amelyben az emberek szabadon mozoghatnak az európai térségen belül, és ezzel párhuzamosan érvényesíthetik jogaikat, függetlenül attól, hogy éppen melyik tagállamban vannak. Ez nagyon fontos akkor, ha tényleg azt akarjuk, hogy az európai uniós polgárság fogalma konkrétan megnyilvánuljon az európai polgárok életében.

Nagyon sok még a tennivaló, ez rendkívül izgalmas feladat, és ismét szeretnék köszönetet mondani az Európai Parlamentnek, és különösen az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak az általuk oly lelkesen és meggyőződéssel nyújtott segítségért.

  Ignasi Guardans Cambó, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója. – (ES) Elnök asszony, a beszédemhez, amit az Oktatási és Kulturális Bizottság nevében tartok, egyaránt felhasználom a parlamenti képviselőcsoportom számára rendelkezésre álló, mind pedig Mohácsi Viktória képviselőtársam által juttatott időt.

Mindenképpen azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok az előadónak az általa végzett kiváló munkához, és azokhoz az erőfeszítésekhez, amelyeknek személyes tanúja voltam, és amelyeket a többi képviselőcsoporttal a mostani jelentés tartalma kapcsán kialakítandó konszenzus érdekében tett.

Teljes mértékben osztom az előadó emberi jogok iránti elkötelezettségét, és abbéli szándékát, hogy előrelépést érjünk el ezen a területen. Igaz, teljes mértékben egyetértek azzal, amit a beszédében mondott, vagyis hogy mi, itt Európában, időnként azzal az ellentmondással találjuk magunkat szembe, hogy a világ bármely részén védelmezzük az emberi jogokat, illetve támadjuk az emberjogi helyeztet, miközben a saját országainkban szemet hunyunk az elfogadhatatlan megkülönböztetés felett, mert időnként nem találjuk meg a megfelelő eszközt a fenti helyzetek leküzdésére.

Ez olyan dolog, amit ténylegesen el kell ítélni, mivel ez a Parlament rendelkezik az ehhez szükséges a hatáskörrel.

Az előadó maga is szemtanúja annak a ténynek, hogy beszélgetéseket folytattunk arról, miszerint ennek a jelentésnek tartalmaznia kell-e a társadalmunkban fellelhető egyéb, az emberi jogokon kívül eső problémákat-e vagy sem.

Úgy vélem, hogy a jelentés néhány bekezdése – és ez természetesen még inkább áll a korábbi változatára – megszenvedte azt, hogy túlságosan is azon voltunk, hogy mindent, vagyis az Európában jelenleg fellelhető összes társadalmi problémát, megoldjunk, és ne csak az emberi jogi kérdésekkel foglalkozzunk.

Ez időnként meggyengíti cselekvéseinket. Tény, hogy a lakáshiánytól az idősek munkalehetőségének hiányáig mindennel foglalkozni kell, de abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy ezekkel ugyanabban a csomagban, illetve ugyanazon a listán kell foglalkozni, mint az emberi jogok védelmével.

Ugyanakkor tény, hogy a saját határainkon belül is súlyos problémáink vannak: csoportokat érintő, és különösen az egyéneket érintő problémákkal kell szembenéznünk. A társadalmi csoportokat időnként figyelmen kívül hagyják, vagy a megkülönböztetés áldozataivá válnak a nemekkel, a szexuális irányultsággal, az etnikai hovatartozással, a vallással stb. kapcsolatos okok miatt. Fel kell hívni a figyelmet a problémákra, és globálisan kell hozzájuk közelíteni. Ezt a munkát természetesen az Európa Tanáccsal közösen végeztük, és erre a kiváló intézményre megérdemelten hivatkozunk.

Ebből a szempontból a Kulturális Bizottság kifejezetten utalt az egyik olyan problémára, amit én is szeretnék itt hangsúlyozni kollégám, Mohácsi Viktória nevében is, aki a Kulturális Bizottságban ennek a témának a felelőse volt. A roma gyermekekkel szembeni megkülönböztetésről van szó az oktatás területén.

A jelentés általánosságban nagyon jól foglalkozik a gyermekek különböző területen felmerülő problémáival, és különösen a roma származású gyermekek által elszenvedett megkülönböztetéssel, valamint azzal, hogy a médiát – amint már ezt korábban említettük – és az érdekelt feleket, azaz a nem kormányzati szervezeteket és a társadalmi szervezeteket, szintén be kell vonni a megkülönböztetés elleni küzdelembe.

A jelentés rengeteg instruktív anyagot tartalmaz, és a társadalmat tájékoztatni kell arról, hogy ezek az értékek mit is hordoznak magukban. Ebből a szempontból rendkívül nagy a médiának és az oktatás egészének a felelőssége.

  Kinga Gál, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Nehéz feladat az alapvető jogok helyzetéről az Unióban az Európai Parlamentnek átfogó határozatot hozni, hiszen éppen az alapvető jogok azok, amelyeknek legkevésbé kell politika- és pártfüggőnek lennie, sokkal inkább független tényeken és adatokon alapulnia, levetkőzve a képmutatást. Ezért komoly üzenet a Parlament részéről, részünkről, hogy a vizsgált időszakban megteremtettük az Alapvető Jogok Ügynökségét, aminek talán épp ez lesz majd a feladata, és ez a feladata az elkövetkező években. Ugyanakkor persze nagyon fontos, hogy a Parlament milyen üzenetet ad Európa polgárainak alapvető jogaikat érintően. Hogy foglalkozik-e problémáikkal, és hogy tényleg a valós, sokakat érintő problémákkal foglalkozik-e?

Az egyes problémás és vitatott kérdések sokszínűségét a jelentéstervezethez leadott 240 módosító indítvány is jelzi. Az eredeti, nagyon vitatható jelentésből sikerült egy elfogadhatóbb szöveget kovácsolni köszönhetően a jelentéstevőnek és az árnyék-jelentéstevő kollégáknak. Ami nem jelenti azt, hogy ne lenne továbbra is elvi alapokon álló különbség a frakciók között, mint ahogy igenis vannak nagy különbségek a kényes, elvi és sok érzelmi hozzáállást tükröző paragrafusokban – sokak közülük tagállami kompetenciában. Hiszen Európa nyugati felén az alapvető jogok érvényesülésekor szinte mindig a diszkriminációmentesség érvényesülését értik, legyen ez a jelentős számú migráns lakosságú kisebbség, az etnikai hovatartozás vagy a szexuális irányultság alapján. Ugyanakkor az új tagállamokban még máshol tartunk, mikor alapvető jogainkat szeretnénk érvényesíteni. Még alapvető szabadságjogainkat féltjük sok esetben, és amikor kisebbségekről beszélünk, akkor őshonos kisebbségek millióiról beszélünk, akiknek ma is sértik alapvető jogait az új tagállamokban. Fontos, hogy ez a jelentés végre ezekre is kitér. Ugyanakkor a Néppárt számos megfogalmazást – amelyek ma is vitatottak és nincs egységes megítélésük – nem tart elfogadhatónak. De ne feledjük: az alapvető jogaink védelme a gyakorlatban egyénenként eltérő lehet. A legfontosabb kezelésükben az egymás iránti tisztelet - ez segíthet ebben az esetben.

  Martine Roure, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, miniszter úr, biztos úr! Mindannyian tudjuk, hogy az alapvető jogok védelme az európai szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megteremtésének sarokköve. Az Európai Unió hathatós eredményeket akar elérni, és az európai megkülönböztetésellenes jogszabályokkal fel is készült erre. Ugyanakkor, miközben nagyon gyorsan elítéljük a világban uralkodó emberjogi helyzetet, mindenekelőtt arra lenne szükség, hogy a saját házunk táján tegyünk rendet, amint Ön is elmondta, miniszter asszony. Éppen ezért intézünk most felhívást egy olyan aktív politika megvalósítására, ami a megkülönböztetés minden formája ellen fellép, és ami biztosítja az emberi méltóság tiszteletben tartását, különösen a börtönökben, mivel az emberiesség gyakran megáll a börtönkapuk előtt. Másrészt meg kell jegyeznünk, hogy ebben a válságos időszakban a kormányok felfedezni látszanak azokat az európai polgárokat, akik szegénységben és bizonytalanságban élnek, annak ellenére, hogy dolgoznak. A szélsőséges szegénység és a társadalmi kirekesztetés az alapvető jogok egészének a megsértését jelentik. Fel kell vennünk a küzdelmet az ellen az igazságtalanság ellen, amivel a szélsőséges szegénységben élőknek és a szegény munkavállalóknak kell szembenézniük.

Európának meg kell ismételnie, hogy az összes alapvető jog, beleértve a szociális jogokat, oszthatatlan. A gyakorlatban hogyan tudnák az emberek gyakorolni a szólásszabadsághoz való jogukat, ha nincs lakásuk, ha az utcán élnek, vagy ha nem jogosultak egészségügyi ellátásra? Meg kell hallgatnunk azt, amit ezek az emberek mondanak, és biztosítanunk kell mindegyikük számára a Chartában meghatározott alapvető jogokat: a méltó élethez, a magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz, a megfelelő lakhatáshoz, az általános szolgáltatásokhoz és a minimálbérhez való jogot.

Végezetül, ha lehet, megismételném az ATD Negyedik Világ mozgalom alapítójának, Joseph Wresinski atyának a szavait: „Az emberi jogokat mindenütt megsértik, ahol a férfiakat és a nőket arra ítélik, hogy szélsőséges szegénységben éljenek. Legszentebb kötelességünk, hogy együttesen biztosítsuk fenti jogok tiszteletben tartását.”

  Alexander Alvaro, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, Yade asszony, Barrot úr! A mai napon ünnepeljük a Szaharov-díj 20. évfordulóját, és a múlt héten volt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 60. évfordulója – és ez a két esemény még soha nem volt ennyire időszerű. Meg kell erősítenünk az emberi és az alapvető jogok megvalósulásáért jelenleg is folyó erőfeszítéseinket nem csak Európában, de a világ minden részén.

Yade asszony, a lehető legnagyobb tiszteletet érzem Ön iránt azért, mert volt bátorsága bírálni a saját kormányunknak a Líbiával fennálló kapcsolatait. Nem mindenki merné ezt megtenni, és én úgy vélem, hogy ezt hívják úgy, hogy „előbb tegyünk rendet a magunk háza táján”.

2004-ben az Európai Parlamentet biztosították arról, hogy olyan biztosaink vannak, akik saját ügyüknek tekintik az alapvető jogok kérdését. Attól tartok, hogy erről még kapnunk kell egy jelentést; és sajnálatos módon tapasztalnunk kellett során a szabadságjogok megsértését olaszországi utazásaink során, valamint a szólásszabadság megsértését a tagállamokban, és – egyebek mellett – az egyének magánélethez való jogának megsértését az Egyesült Királyságban.

Az alapvető jogok olyanok, mint az izmok: ha nem használjuk, elsorvadnak. Segítsenek nekünk abban, hogy használni tudjuk ezeket az izmokat, és ezek segítségével a jövőben ismét fel tudjuk fedezni a kultúrált együttélés alapjait a társadalmainkban is.

  Tatjana Ždanoka, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, először is köszönetet szeretnék mondani az előadónknak, Catania úrnak, azért az erőfeszítéséért, ami a képviselőcsoportok által benyújtott módosító indítványok figyelembevételére irányult. Ez rendkívül ambiciózus feladat volt, és remélem, hogy az alapvető jogok Európai Unión belüli helyzetéről szóló jelentés végül elfogadásra kerül.

Ami a jövőt illeti, a képviselőcsoportom úgy véli, hogy az ilyen jelentések készítése során nem csak a problémákat kellene felsorolni, hanem meg kellene nevezni, és meg kellene szégyeníteni azokat a tagállamokat, ahol megsértik az egyes alapvető jogokat. Egy erről szóló levelet, amit a Zöld Képviselőcsoport társelnökei is aláírtak, nemrégiben küldtünk el a Parlament elnökének. Természetesen mindannyian el tudjuk képzelni, hogy melyik tagállamról van szó, amikor egyik vagy a másik emberi jog megsértéséről beszélünk, de véleményünk szerint az európaiaknak pontosan kell tudniuk, hogy ki hagyja figyelmen kívül az alapvető jogok tiszteletben tartására vonatkozó legfontosabb alapelvünket.

Ami a szöveget illeti, rendkívül sajnálom, hogy néhány kollégám figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy nem csak a polgári és a politikai jogok számítanak. Véleményem szerint a gazdasági, a szociális és a kulturális jogok ugyanennyire fontosak.

A végső szövegbe bekerült egy sor, a Zöldek Képviselőcsoportja által tett javaslat. Ezek a következők: a magánélet védelme a terrorizmus elleni küzdelem során; a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény, illetve a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának ratifikálása; továbbá a hontalan személyekkel szembeni megkülönböztetés tilalma. Felhívjuk a tagállamokat arra is, hogy ratifikálják a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, és engedélyezzék, hogy a faji megkülönböztetés megszüntetésével foglalkozó ENSZ-bizottság megvizsgálja az egyedi eseteket.

Hazámban, Lettországban, több mint 350 000 úgynevezett „nem állampolgár”, akik közül sokan az országban születtek, de még csak nem is szavazhatnak a helyhatósági választásokon. Sajnálatos módon ezzel a problémával nem foglalkozik a jelentés, azt az elvet követve, hogy nem akarja megemlíteni az egyes tagállamokat, de hangsúlyozni szeretném, hogy a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személyeknek a helyi politikai életből való kizárása veszélyezteti a társadalmi és politikai integrációt. Ezért rendkívül fontos, hogy megadják nekik a szavazati jogot.

  Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, erősen ellenzek legalább két, a jelentés által felvetett témát. Az első a szexuális orientáció kérdése, a második az ún. reprodukciós jogok témája.

Az abortusz egyetemes engedélyezésére és az egyneműek házasságának az összes uniós tagállamban történő elismerésére vonatkozó javaslatoknak semmi közük sincs az alapvető jogokhoz. Nincs olyan nemzetközi dokumentum, amely támogatná a házassághoz való jognak ezt az értelmezését. Ráadásul a fenti javaslatoknak az uniós jogszabályok értelmében sincs jogalapja. Azáltal, hogy állandóan megpróbálja felvenni ezt a témát az alapvető jogok közé, az európai baloldal azt akarja elérni, hogy hozzászokjunk a témához. Én viszont biztosíthatom Önöket arról, hogy mi soha nem fogjuk ehhez a hozzájárulásunkat adni.

Azt szeretném kérdezni az Európai Bizottság képviselőitől, hogy a Bizottságnak tényleg szándékában áll-e benyújtani egy, a homofóbia elleni küzdelemmel foglalkozó irányelvről szóló javaslatot, és ha igen, akkor ez az irányelv milyen rendelkezéseket fog tartalmazni? A Bizottság valóban azt gondolja, hogy van jogalapja egy olyan javaslat megfogalmazásának, amely az azonos neműek között kötendő házasság minden uniós tagállam általi kölcsönös elismeréséről szól? A Bizottságnak vannak ilyen tervei? A munkahelyen kívüli megkülönböztetésről előterjesztett irányelv tulajdonképpen azt kívánja bevezetni, hogy az Európai Unió tagállamaiban elismerjék az egyneműek között létrejött házasságokat? Ragaszkodom ahhoz, hogy pontos és átfogó választ kapjunk ezekre a bonyolult jogi kérdésekre.

  Miguel Portas, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Európa hozzálátott az emberi jogok alapos vizsgálatához a világ mind a négy sarkában – és ezt helyesen teszi –, és ezért ünnepeljük a mai napon a Szaharov-díj 20. évfordulóját. Ez rendben van, de – és ez képezi a legfontosabb részét a Catania-jelentésnek – nem vizsgálja meg azt, hogy az alapvető jogokat mennyire tartják tiszteletben a saját térségünkben. A Bizottság és a Tanács számára ennek politikai programnak kellene lenni, most és a jövőben is, mivel az a felhatalmazás, aminek alapján az alapvető jogokról beszélünk Európán kívül, attól függ, hogy mi mennyire tartjuk tiszteletben a fenti jogokat.

Mondok egy példát egy fontos témával kapcsolatban. Elfogadhatatlan, hogy több kormány jelenleg is elutasítja a Guantánamón fogva tartottak befogadását azokban az esetekben, amikor a bűnösségük nem bizonyosodott be. Az én kormányom ezzel szemben úgy döntött, hogy befogadja ezeket a fogvatartottakat, és én gratulálok ehhez a megközelítéshez. Ugyanakkor azt mondták, hogy azért teszik meg ezt a lépést, hogy segítsenek az amerikai kormánynak, és itt van a probléma. Az is Washington megsegítése érdekében történt, hogy több kormány fogadta az illegális repülőjáratokat. Be kell fogadnunk azokat a fogvatartottakat, akiknek nem bizonyosodott be a bűnössége, ha ezt kérik, de nem kell segédkezni egy országnak a maga által teremtett problémái megoldásában.

  Georgios Georgiou, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony! Természetesen nagyon fontos az emberi jogokról folytatott nemzetközi vita. Ezért feladatomnak tartom azt, hogy megdicsérjem az előadót, Catania urat, az emberi jogok Európán belüli védelmével kapcsolatban tanúsított érzékenységéért és a témához való ragaszkodásáért. Ugyanakkor fel szeretném használni ezt az alkalmat a felszólalásra, és arra, hogy felhívjam a Parlament figyelmét egy olyan új elemre, ami már nem csak a kisebbségeket, az emberi jogok globális megsértését, a gazdasági és politikai menekülteket, az európai kisebbségi csoportokat, a vallási kisebbségeket, a homoszexuálisokat stb. érinti, hanem magukat az európaiakat, mivel a nemzetközi gazdasági válság várható vihara olyan csoportokba fog bennünket szétosztani, amelyeknek meg kell védeni az emberi jogait.

Attól tartok, hogy szembe kell majd néznünk az európaiak olyan csoportjainak kialakulásával, akik a munkanélküliség és a korlátozott szociális védelem következtében elveszítik a státuszukat, akiket demonstrációkba és ellenségeskedésekbe rángatnak bele, akik valószínűleg veszélyeztetni fogják az egész kontinens gazdasági és politikai helyzetét. Az Európai Uniónak a fenti csoportokat a lehető leghamarabb meg kell védeni, és gondoskodásába kell vennie az emberi jogok szempontjából. A közelmúltban Görögországban lezajlott szomorú események nyilvánvalóan érintik Európát, amely ezúttal nem engedheti meg magának azt a korábban megengedhetőnek tartott luxust, hogy a külföldiek és a kisebbségek jogaival törődjön, és amelynek most, a jogok terén a helyzet további rosszabbodásával fenyegetett európai polgárok legfontosabb problémáinak megoldása érdekében kell fellépnie, és nem azok érdekében , akik az Európai Unión belül szíves fogadtatásban részesültek. Sajnálatos módon eljött az ideje annak, hogy Európa foglalkozzon az európai polgárok új emberjogi problémáival.

  Koenraad Dillen (NI). - (NL) Elnök asszony, akasztott ember házában ne emlegess kötelet. Ismét hangsúlyozni szeretném, hogy az EU emberi jogokról szóló jelentése tele van öndicsérettel arról, hogy Európa mennyire törődik az emberi jogok megsértésével, bárhol is kövessék el azokat a világban. Ettől sajnos mi sem tudunk megszabadulni: a szelektív és álságos felháborodás túl gyakran lelhető fel az EU emberjogi politikája mögött.

Nevezetesen, amint már elmondták, még a baloldali képviselőtársaink is, nem lehet, hogy az Európai Parlamentnek először a maga háza táján kellene rendet teremteni? Végül is nincs még két hónapja, hogy ez a Parlament a saját házában megsértette a véleménynyilvánítás szabadságának a jogát, amit a világ minden sarkában, az Antarktisztól az amazonasi esőerdőkig, és Abu Ghraibtól Harare-ig oly nagy együttérzéssel próbál megvédeni.

Kollégám, Frank Vanhecke, aki egy helyi flamand kiadvány felelős kiadója, és akit a belga kormány és annak politikai alapon megválasztott bírái véleménynyilvánításhoz kapcsoló jogsértés miatt elítéltek, nem kapott lehetőséget sem arra, hogy ebben a Parlamentben megvédje magát, amikor a múlt hónapban az a döntés született, hogy megvonják tőle a politikai mentelmi jogát. Hovatovább, a mai napon, amikor a Szaharov-díjat ünnepeljük, azt látjuk, hogy Geert Wilders Fitna című filmjét, amely egy olyan emberről szól, aki iszlám fanatikusoktól halálos fenyegetéseket kapott Hollandiában, ez az Európai Parlament, az Elnökök Értekezletének utasítása alapján betiltja. Éljen a szólás és a véleménynyilvánítás szabadsága! Habár úgy tűnik, hogy nem ebben a Parlamentben.

  Stefano Zappalà (PPE-DE). - (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, nem lehet kétségünk afelől, hogy a Catania-jelentés fontos szakaszt jelez az Európai Unió életében, mivel visszaigazolja az Unión belüli helyzetet.

Nem kétséges, hogy az erős migrációs nyomás, aminek az EU már sok éve ki van téve, az Unión belül lezajló alapvető változásokkal együtt sok problémát okozott, és okoz ma is a tagállamok, továbbá az európai és a nem európai polgárok számára. Nem kétséges az sem, hogy az Európai Uniónak pontosan meghatározott feladatai vannak, mint például a helyzet ellenőrzés alatt tartása – az emberi jogok legmesszebb menő tiszteletben tartása és a saját állampolgárainak és nemzeti szervezeti rendszereinek tiszteletben tartása és védelme mellett.

Ebből a rendkívül hosszú és kimerítő jelentésből azonban a tagállamok általános kritikája látszik körvonalazódni a területükön belül, az ellenőrzésük alatt elkövetett jogsértések szempontjából. A jelentés különböző részei ecsetelnek olyan nézeteket Európáról, amelyek, véleményem szerint, nem felelnek meg a valóságnak, és úgy tűnik, hogy – nyilvánvaló, hogy legalábbis szerintem ez nem állt szándékában az előadónak – mintha prioritást élveznének azok, akik időnként nem tartják be a szabályokat azokkal szemben, akik betartják azokat, illetve biztosítják a betartásukat.

Mindent összevetve, annak ellenére, hogy a jelentés egyes részeit elfogadom, a többi rész mindannyiunk érdekében történő átírása mellett kívánok érvelni. Végezetül, elnök asszony, engedje meg, hogy személyes együttérzésemet fejezzem ki a Vatikánnal, az ellene az ebben az ülésteremben folyó vita során intézett támadások miatt.

  Jan Marinus Wiersma (PSE). - (NL) Elnök asszony, a mai napon ismét fontos vitát folytatunk az emberi jogok előmozdításáról, a valóságban megadva az alaphangot az Európai Parlament és az Európai Unió helyzetét és szerepét illetően. Bizonyos mértékig ez meghatározza azt is, hogy kik vagyunk. Európaiként nagyra értékeljük az egyének egyetemes és elidegeníthetetlen jogait, függetlenül attól, hogy az adott egyén a világ mely részén él. Miközben a közös értékeink, az egyenlő lehetőségeink és az alapvető jogok tiszteletben tartása szerves része az Európai Szerződéseknek és az alapját képezi az Európai Uniónak, ez már sokkal kevésbé kézenfekvő akkor, amikor magyarázatért fordulunk egymáshoz, ha a helyzet rosszra fordul. A Catania úr által készített jelentésnek igaza van abban, hogy rámutat erre, és én gratulálni szeretnék az előadónak, és mindenkinek, aki a segítségére volt e megközelítés kialakításában.

Szeretném megkérdezni a biztos urat, hogy mit gondol arról az ötletről, amit nekünk az Európai Unióban fontolóra kell vennünk, miszerint lenne-e mód arra, hogy jobb szabályokat dogozzunk ki azokra az esetekre, amikor az emberjogi kérdések kapcsán magyarázatot követelünk egymástól.

A jelentésből csak egy témára szeretnék koncentrálni, és ez a romák helyzete az Európai Unióban. Ők nem csak a leginkább diszkriminált közösséget jelentik Európában, hanem olyan transznacionális kisebbség is, amelynek tagjai sok ország határain belül, elszórtan élnek. Miután Olaszországban kitört a romák elleni erőszakhullám, immáron közel egy éve, világosan láthattuk a jogaik biztosításáért felelős, szigorúan nemzeti hatásköröknek a hiányosságait.

Természetesen elsősorban a tagállamok felelősek az állampolgáraikért, de ennek során minden tagállamnak be kell tartania az európai és a nemzetközi szerződéseket. Ugyanakkor túl gyakran vagyunk kényszerű szemtanúi annak, hogy a tagállamok a be nem avatkozás elve mögé bújnak. A kisebbségi kérdéseket kizárólagos, védett nemzeti területnek tekintik. Szerintem ezt a jövőben már nem fogadhatjuk el. Amint elmondtam, vitát kellene kezdeményezni, és fontolóra kellene venni, hogy az Európai Unión belül köthetnénk-e megállapodásokat arról, hogyan foglalkozzunk az Európai Unión belül elkövetett emberjogi sérelmekkel, és hogyan lehet véget vetni annak, hogy nem merünk egymástól magyarázatot kérni.

  Sophia in 't Veld (ALDE). - (NL) Elnök asszony, először is hálás köszönetemet és gratulációmat szeretném kifejezni a francia elnökségnek a homoszexualitás dekriminalizációjáról szóló ENSZ-javaslat kapcsán tett kezdeményezése okán. Szerintem ez fantasztikus előrelépés, mivel attól tartok, hogy a leszbikusok, homoszexuálisok, biszexuálisok és a transzszexuálisok dekriminalizációja a jövőben is napi feladat lesz, még Európában is.

Véleményem szerint Európának jó példát kellene mutatnia annak azon elvnek az alkalmazása tekintetében, miszerint a jog előtt mindenki egyenlő. Ebben a vonatkozásban az megkülönböztetésellenességről szóló irányelv, amely jelenleg napirenden van, szerintem túl sok olyan kivételt tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a megkülönböztetést. Törölni kellene a kivételeket.

Ami az egyneműek közötti házasságkötést illeti, szeretnék válaszolni arra, amit az előző felszólaló, Szymański úr mondott. Őszintén szólva, szerintem függetlenül attól, hogy a politikai paletta melyik részén helyezkedünk el, kultúráltság kérdése, hogy az állam nem avatkozik bele az egyének partnerválasztásába. Az állam a vallás, a bőrszín, illetve szexuális orientáció alapján nem tilthat meg kapcsolatokat. A partner megválasztása teljes mértékben az egyén döntése. Ehhez az államnak semmi köze.

Elnök asszony! Végezetül az utasnyilvántartási adatállomány (PNR) témáját szeretném érinteni, amit Yade asszony hozott szóba. Attól tartok, hogy az Európai Parlamentet cseppet sem teszi boldoggá az Európai Tanács által követett irány. Ez már korábbi viták témája is volt, és remélem, hogy a jövőben a Tanács készen áll arra, hogy ezen a területen figyelembe vegye a Parlament javaslatait.

ELNÖKÖL: MAURO ÚR
alelnök

  Mario Borghezio (UEN). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Országunkat valóban vezetőnek lehet tekinteni a megkülönböztetés és az üldöztetés elleni küzdelem, illetve a roma gyermekek védelme terén, amely témának, véleményem szerint, a Catania-jelentés nagy figyelmet szentel, és őszinte köszönetet kell mondanunk a belügyminiszternek, Maroni úrnak. A roma gyerekek helyzetének átfogó vizsgálata révén felfedett egy olyan jelenséget, amit talán hamarabb is fel lehetett volna tárni.

A táborokban élő roma gyerekek közül 50% magára van hagyva, nem jár iskolába, és nem kap védőoltást. A jelentésnek rá kellett volna mutatnia a roma családok felelősségére is, akik ahelyett hogy iskolába küldenék a gyerekeiket, bűncselekmények elkövetésére sarkallják őket, és oly módon tartják őket, ami megakadályozza az integrációjukat. Ezért örömmel üdvözlöm azoknak a kormányoknak intézkedéseit, amelyek azon dolgoznak – mint például az olasz kormány –, hogy biztosítsák a roma és a bevándorló gyerekek integrációját, például az iskolarendszerbe, azáltal hogy olyan lehetőségeket biztosítanak számukra, például az iskolába járás, amelyek segítségével elkezdhetik megtanulni a nyelvünket.

A hazatelepítés nem minősül lehetséges megoldásnak akkor, ha a származási országban veszélyek merülnek fel. De hát honnan jönnek a bevándorlók? Olyan országokból jönnek, ahol mindenütt veszélyes a helyzet, így tehát a jelentésnek ez a része értelmetlen. Az emberi jogok védelmének elvét kellő józansággal kell alkalmaznunk, az európai állampolgárság szem előtt tartásával, és nem azoknak az ideológiája alapján, akik kioktatnak bennünket a jogok védelméről, miközben olyan pártoknak a nevében beszélnek, amelyek jelképei között szerepel a kommunista sarló és kalapács. Ez aztán a jó hivatkozási alap!

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL). – (SV) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Catania úrnak a jelentésért, az elkötelezettségéért, ami pont olyan erős, mint korábban, és az alapvető jogok tiszteletben tartása érdekében kifejtett munkájáért. Az alapvető jogok terén nem tehetünk engedményeket. Ha az alapvető jogokról van szó, akkor sem politikai, sem kulturális okai nem lehetnek a megalkuvásnak.

Szymański úrhoz szólva azt szeretném elmondani, hogy az alapvető jogok természetesen magukba foglalják a reprodukciós jogokat is. Magukba foglalják a szexuális orientációhoz való jogot is. Most az a fontos az EU valamennyi intézménye számára, hogy együtt dolgozzanak azon, hogy az alapvető jogok – a Charta – ne maradjanak csak papírra vetett szép szavak, hanem ténylegesen megvalósuló, konkrét intézkedésekké váljanak. Biztosítanunk kell az alapvető jogok tiszteletben tartását, és ez a társadalom minden tagjára vonatkozik. Köszönöm.

  Hélène Goudin (IND/DEM). - (SV) Elnök úr, az uniós tagállamokban és intézményekben, és általában a nyugati világban súlyos problémák vannak a homoszexuálisokkal, a biszexuálisokkal, és a transzszexuálisokkal szemben megnyilvánuló megkülönböztetés terén. A világ sok részében még ennél is súlyosabbak a problémák. Ott az emberek a bebörtönzést, illetve a kivégzést kockáztatják a szexuális preferenciáik miatt. Ez természetesen teljes mértékben elfogadhatatlan, és 2008-ban nem szabadna megtörténnie.

Úgy vélem, hogy az emberi jogok egyetemesek és nem viszonylagosak. Nem kelthetjük életre a régi szokásokat a homoszexuálisok, biszexuálisok, és transzszexuálisok üldözésének támogatásával. Nem, az emberi jogok a világ minden emberére vonatkoznak, és sérthetetleneknek. Mindenki, aki demokratának vallja magát, felelősséggel tartozik és köteles az ilyen helyzetekben felvenni a küzdelmet az intolerancia ellen.

Riasztó módon, ennek a Parlamentnek sok olyan tagja van, aki ellenséges nézeteket vall a homoszexuálisokkal kapcsolatban. Ez különösen múlt héten, az általam Brüsszelben rendezett kiállítás előtt és után vált nyilvánvalóvá. Teljesen el voltam hűlve, amikor elolvastam a megjegyzéseket, de sajnálatos módon nem voltam különösen meglepve.

Az intolerancia elleni és az emberi jogok melletti küzdelmet mindenütt folytatni kell – a barátainkkal, országos szinten, az Unión belül, és az ENSZ-en keresztül globálisan. Éppen ezért örömmel üdvözlöm a francia elnökség erre irányuló kezdeményezéseit. Mindössze másfél percig beszéltem. Köszönöm.

  Irena Belohorská (NI). – (SK) Szeretném köszönetet mondani az előadónak, Catania úrnak, az emberi jogok és szabadságok jelenlegi európai helyzetéről készített jelentéséért.

A terrorizmus elleni küzdelem során gyakran megsértik az alapvető emberi jogokat, és ez elvezet a magánélethez való alapvető jog megsértéséhez, a személyes adatok védelméhez való jog fenyegetettségéhez és megsértéséhez, és a gyakori diszkriminációhoz.

Láthattuk, hogy milyen sok parlamenti képviselő használta fel ezt a jelentést arra, hogy az autonómia követelése révén propagálják a pártjuk programját. Az autonómiának nincs helye az Európai Unióban, a 21. században, az autonómiának mint politikai elképzelésnek nincs helye a Lisszaboni Szerződésben sem. Az Európai Unióban, mint legfontosabb privilégium, az emberek szabadon mozoghatnak, és ezért az autonómiát a munkaerőpiac jelenlegi helyzete tükrében kell értelmeznünk. Csak a haladást ellenzők, és azok az emberek, akik képtelenek megérteni az Európai Unió államainak egységesítése mögött meghúzódó elképzelést, melengetnek szeparatista elképzeléseket a fasizmus és a nacionalizmus „tüzénél”, és ezért utasítok el minden, az autonómiát mint a hagyományos társadalmak és a nemzeti kisebbségek problémáit megoldó módszerként bemutató elképzelést.

  Mihael Brejc (PPE-DE). – (SL) Meglehetősen méretes jelentésről van szó, és nem értem, hogy mi lehet a célja. Összesen 28 oldalon keresztül 167 pontot taglal. A jelentés az alapvető jogok tekintetében tartalmazza az összes fontos összetevőt. Ugyanakkor, néhány hangsúlyos, jó megjegyzés kivételével, a jelentés nem tükrözi az emberi jogok jelenlegi helyzetét. Nem tartalmaz tényeket, illetve érveket a megállapítások alátámasztására. Amit tartalmaz, töménytelen sok szó, amelyek gyakran ellentmondanak egymásnak, és nem helyénvalók. Tartalmaz még egy csomó illúziót, ami nem jó. Tele van az illetékes hatóságokhoz intézett kéréssel, és még olyan rendelkezése is van, amely ellentétes a jogszabályokkal.

Meglep, hogy Catania úr nem az Ombudsman éves jelentéseire alapozta a jelentését. Ha ezt tette volna, ahogy tennie kellett volna, akkor össze tudta volna vetni az évek során bekövetkezett változásokat, és meg tudott volna mindenkit ismertetni az ezen a téren bekövetkezett fejlődéssel, illetve a fejlődés elmaradásával. Nem akarok elidőzni az egyes témáknál, de azt gondolom, hogy a jelentés egyszerűen nem következetes. Habár a módosító indítványok beadási határidejét meghosszabbították, attól tartok, azt kell mondanom, hogy ezt a jelentést nem lehet módosítani, mivel hiányzik belőle a megfelelő lényegi és jogi struktúra.

Most pedig, a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentése teljesen más dolog, mivel 12 pontban világosan megfogalmazza az emberi jogokkal kapcsolatos álláspontját. Úgy vélem, hogy Catania úr szándékai, előadóként, nagyon jók voltak. Szerintem őszinte erőfeszítést tett arra, hogy a lehető leghitelesebben mutassa be az alapvető jogok helyzetét, de szerintem ez a jelentés, a néhány rendkívül helytálló súlyponti kérdés ellenére, legnagyobb sajnálatomra nem üti meg a komoly vitához szükséges minimális mércét sem.

Ha ez a jelentés elfogadásra kerül, akkor attól tartok, hogy a nagyközönség még élesebben fogja bírálni. Éppen ezért, Catania úr, azon a véleményen vagyok, hogy jó lenne, ha átírná a jelentést oly módon, hogy világos képet adjon arról, hol tartottunk 2004-ben és hol tartunk most.

Köszönöm.

  Stavros Lambrinidis (PSE). – (EL) Elnök úr, egy dolog teljesen biztos: a globális gazdasági válság növelni fogja az Európába irányuló bevándorlást, és a már most is köztünk élő bevándorlók ezreit fogja munkanélküliségbe taszítani. Éppen ezért rendkívül nagy a kockázata annak, hogy nőni fog az idegengyűlölet és a rasszizmus, és nagy veszélyben van a társadalmi kohézió is Európa országaiban. Ilyen körülmények között a határok megszállott őrizete nem oldja meg a problémát. Komoly politikákra van szükségünk a bevándorlók Európába történő integrációja érdekében, olyan politikákra, amelyek segítségével sem a bevándorlók, sem a gyerekeik nem fogják többé magukat idegen testnek érezni, illetve amelyek megakadályozzák a többieket abban, hogy a társadalomban idegen testként tekintsenek rájuk. És ennek ellenére ez a vita Európában most abbamaradt. Jelen volt Szalonikiben a Tanács ülésén, 2004-ben Groningenben, és most eltűnt. Az oka, ahogy én látom, rendkívül egyszerű: Európában a politikusok nem tudták meggyőzni az általuk képviselt közösségeket arról, hogy napjainkban a másság egyszerűen elkerülhetetlen, és kívánatos a közösségekben. Vissza kell térnie ennek a politikai akaratnak a Tanácsba, a Bizottságba, és a Parlamentbe.

  Inese Vaidere (UEN). – (LV) Hölgyeim és uraim! Az univerzális álláspont kialakításának kísérlete közben a jelentés végül egyoldalú és kiegyensúlyozatlan lett. Azt a benyomást kelti, hogy az alapvető jogok területén rossz a helyzet Európában. Ez nyilvánvaló túlzás, hiteltelenné tesz bennünket, miközben kényelmes azon Európai Unión kívüli országok számára, amelyekkel párbeszédet folytatunk az emberi jogokról. Nem lett figyelembe véve a különböző államokban a kisebbségek és a bevándorlók számában fennálló hatalmas különbség. A 45. cikk helytelenül állítja, hogy a kelet-európai tagállamokban alacsony a bevándorlók száma. Lettország megszállása előtt a lettek aránya Lettországban körülbelül 80%, az oroszoké 8% volt. Az 1990-es évek elején, amikor befejeződött a megszállás, a lettek aránya már csak 51% volt. A maradék többsége, az eloroszosítás közvetlen következményeként, „oroszul beszélő bevándorló”. Azoknak, akik nem akarnak beilleszkedni és állampolgárságot kapni, nem kellene megadni a szavazati jogot. Az az ajánlás, hogy a kisebbségek minden tagjának meg kell adni az oktatáshoz és az anyanyelv használatához való jogot, ellentétes az adott országban honos személyek azon jogával, hogy a saját hazájukban a saját anyanyelvükön beszéljenek. Abban az esetben, ha ez a jelentés elfogadásra kerül, talán majd arra köteleznek bennünket, hogy azonnal egy másik jelentést fogalmazzon meg az Európai Parlament a lettek és a lett nyelv lettországi védelméről. Nincs olyan módosító indítvány, ami javítani tudna ezen a jelentésen. Az egyetlen megoldás az elutasítása. Köszönöm.

  Michael Cashman (PSE). - Elnök úr, a megkülönböztetés él és, köszöni, jól van, mind a világban, mind az Európai Unióban. Ezért szeretnék gratulálni a francia elnökségnek a homoszexualitás dekriminalizációjáról szóló ENSZ-javaslattal kapcsolatos kezdeményezéséhez.

Lehangoló az, amit a mai napon a Házban hallottunk – azaz az intolerancia támogatását. A megkülönböztetés sebet ejt a világon és – a többieknek mondom – megsebzi azoknak a lelkét is, akik ezt gyakorolják. A diszkriminációnak olyan politikusok és intézmények adtak hangot mint a Vatikán, akiknek mindezt jobban kellene tudni. Ezért szeretnék köszönetet mondani Önöknek, azoknak az embereknek a nevében, akik nem hallathatják a hangjukat, mert ha hallatnák, akkor homoszexuálisuk vagy nemi identitásuk miatt megvernék, megkínoznák, bebörtönöznék vagy halálbüntetéssel sújtanák őket – kizárólag azért, mert mások.

Győzni fogunk. El fogjuk érni az egyenlőséget. Homoszexuális férfiként elkötelezett vagyok az ügy mellett. Egyszerűen azért fogjuk megvalósítani az egyenlőséget, mert az igazságosság és a jóság a mi oldalunkon áll. Köszönet az elnökségnek. Nagy megtiszteltetés az Önök számára, hogy ilyen kötelezettségvállalással zárhatják le az elnökségüket.

  Armando França (PSE). – (PT) A Gérard Deprez úr kérdése miatt általunk jelenleg megvitatott tamperei és hágai programok célja az európai szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megteremtése a tagállamok egymás közötti, valamint a tagállamok és az EU intézmények közötti lényegi együttműködés révén. Mindezt azoknak az intézkedéseknek a megerősítése által kívánjuk elérni, amelyek garantálják az európai integrációs folyamat szempontjából fontos szabadságot, biztonságot és jogérvényesülést. A mi Uniónk azonban csak akkor fog valójában létezni, amikor a belső piac és a gazdasági együttműködés mentén megteremtjük a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget; amikor az európai polgárok szintén szabadnak érzik magukat, mivel védettek az alapvető jogaik; és amikor mindenki egyenlő lesz a törvény előtt. Következésképpen, az együttműködés fejlődése ezen a területen rendkívül fontos. Ugyanakkor döntő jelentőségű lesz a Lisszaboni Szerződés, mivel a fenti területtel kapcsolatos rendelkezései szuverének, és biztosítják az Európai Parlament, valamint a nemzeti parlamentek hatásköreit.

  Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Elnök úr, a nemzetközi közösség körülbelül húszévente foglalkozik az emberi jogok kérdésével. 1948-ban elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Közel húsz évvel később elfogadta az emberi jogokról szóló egyezményeket, és 1989-ben egy másik dokumentum, vagyis a gyermekek jogairól szóló egyezmény került elfogadásra.

Miközben mi az Európai Unióban még mindig képtelenek vagyunk kidolgozni egy olyan jogi dokumentumot, illetve elfogadni egy olyan egyezményt, amely, az Alapjogi Chartához hasonlóan, kötelező érvényű dokumentum lenne.

Ezért örömmel üdvözlöm Catani úrnak a gyermekek jogaival foglalkozó jelentését, és szeretném hangsúlyozni, hogy a gyermekek jogai rendkívül fontosak számunkra, mivel a gyerekek Európa jövőjét jelentik, és Európa olyan lesz, ahogy mi neveljük őket. Ezért a szegénységet, ami a megkülönböztetés egyik formája, és ami Európában oly sok gyermeket érint, meg kell szüntetni, és ezért kell ellene küzdenünk a jobb és igazságosabb jövőbeni Európa nevében.

  Carlos Coelho (PPE-DE). – (PT) Jövőre, 2009-ben, a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatban el kellene fogadni az új, többéves programot. Az elmúlt tíz év eredményei pozitívak, de el kell kerülnünk az állandó kísértést arra, hogy a szabadság és a jogérvényesülés rovására előnyben részesítsük a biztonságot.

Például, a jogi együttműködés területén a kölcsönös elismerés elvének alkalmazása rendkívül nagy előnyökkel jár azok számára, akik ezen a területen belül mozognak, de meg kell teremteni a megfelelő másik oldalt is azáltal, hogy egész Európában megvédjük az egyének jogait az eljárásokba beépíthető garanciák segítségével, de erre még nem került sor.

Különböző információs rendszereket hoztak létre a biztonság megerősítése érdekében, de a harmadik pillérben a személyes adatok védelméről szóló kerethatározat még nem került elfogadásra, amint Roure asszony is pontosan tudja. Az alapvető jogok érvényesítése és hatékony védelme demokráciánk alapját jelenti, és minden európai politikában minden időben jelen kellene lenniük. Az alapvető jogok egymástól függnek, és a jogok oszthatatlan egységét alkotják. Az Alapjogi Chartában is ebben a szellemben szerepelnek. Ezért is fontos a Lisszaboni Szerződés módosítása oly módon, hogy a Chartánk jogilag kötelező érvényű legyen.

A Catania-jelentés több prioritást fogalmaz meg, egyebek mellett, a szociális jogoktól az adatvédelmen át a kisebbségi jogok védelméig. Ugyanakkor a jelen gazdasági válság közepette úgy vélem, hogy különös figyelmet kell szentelnünk a szélsőséges szegénység és a társadalmi kirekesztés eseteire, amelyek önmagukban is az alapvető jogok megsértését jelentik. Következésképpen szerintem lényegi kérdés, hogy a szociális dimenziókat és az alapvető jogok védelmét egyaránt integráljuk az EU valamennyi politikájába, miközben biztosítjuk a fenti jogokkal kapcsolatos jogszabályi javaslatok megfelelőségének rendszeres és alapos figyelemmel kísérését.

  Charles Tannock (PPE-DE). – Elnök úr, örömmel üdvözlöm a Catania-jelentés őszinteségét és részletességét, még akkor is, ha vannak olyan részek, amelyekkel nem értek egyet. A saját hiányosságaink feltárása egy olyan jelentésben, mint ez, arra kellene emlékeztessen bennünket, hogy hagyjunk fel az elsősorban az Unión kívülieknek szóló prédikálással. A Házban levők közül sokan sorban álltak, hogy leszólják Amerikát a foglyok rendkívüli átadása miatt, és hogy bírálják az európai kormányokat, mert együttműködtek a CIA-val. Én személy szerint azt tartanám rettenetesnek, ha semmilyen formában nem működtünk volna együtt a CIA-val a terrorista fanatikusok ellen, akik az általunk létrehozott világ elpusztítására törekednek.

Ebben a jelentésben nem esik szó például Olaszország azon intézkedéséről, amely a külföldi bűnözők deportálására irányult. Ez a népszerű és sikeres politika, úgy tűnhet, túlságosan ellentmondásos ahhoz, hogy itt említést tegyünk róla. Súlyos csapást jelent arra a megkérdőjelezhetetlen és abszolutista dogmára is, amely megfertőzte az emberi jogokról szóló vitát. Többek között azt szeretném, ha a hazámban, az Egyesült Királyságban, mi is deportálnánk az olyan külföldi bűnözőket, mint az én választókörzetemben élő olasz állampolgár, aki meggyilkolta az iskola igazgatóját, de a börtönbüntetés letöltése után a bírák, az emberi jogaira való hivatkozással, engedélyezték számára, hogy az Egyesült Királyságban maradjon. A jogszabályokat tiszteletben tartó állampolgároknak Európában joguk van tudni, hogy a saját jogaikat is megvédik-e azokkal szemben, akik megpróbálnak rájuk támadni.

  Marios Matsakis (ALDE). - Elnök úr, a homoszexuálisok jogai fontos témát jelentenek az Európai Unióban, és időről-időre heves viták tárgyát képezik.

Az elmúlt időben ismét felszínre került a homoszexuális párok azon joga, hogy gyermeket fogadhassanak örökbe. Ezzel kapcsolatban szeretném megragadni az alkalmat, hogy egy nagyon őszinte kérdéssel forduljak a Bizottsághoz és a Tanácshoz: egyetértenek-e azzal, illetve és támogatnák-e azt a lépést, ami ugyanúgy engedélyezné a homoszexuális párok számára a gyermekek örökbefogadását, mint a heteroszexuális pároknak, vagy pedig úgy gondolják, hogy az örökbe fogadott gyermekek azon joga, hogy heteroszexuális környezetbe kerüljenek rendkívül fontos, és ezért a homoszexuális párok által történő örökbefogadás nemkívánatosnak minősül, így azt nem engedélyezhetik az EU jogszabályai? Várom a biztos úr és a miniszter asszony bátor, egyenes válaszát, amit nagyra értékelnénk, és ami nagy segítségünkre lenne.

  Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök úr, az emberiség történelmének legtragikusabb epizódjai abban gyökereztek, hogy az emberi faj egyik csoportja megtagadta az emberséget az emberiség egy másik csoportjától. A múltban a rabszolgaság, az üldözetés és a népirtás volt a sorsa azoknak, akiket nyelvi, faji, vallási vagy más okok miatt alacsonyabb rendűnek tekintettek.

Manapság az Európai Unióban szeretjük azt gondolni, hogy felette állunk ennek a barbárságnak, holott napjainkban életkor, méret és képességek alapján tagadják meg az emberséget. A meg nem született gyermeket, és a fogyatékkal élő gyerekeket – még születés után is – sokan nem veszik emberszámba, aminek következtében az Európai Unióban évente egymilliónál több gyereket pusztítanak el még a születésük előtt, vagy azt követően.

Ennél még sokkal megdöbbentőbb az, hogy ezt a vérfürdőt az emberi jogok nevében hajtják végre. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, amit mi 60 év után is tisztelettel övezünk, elismeri a még meg nem született gyermek teljes emberi mivoltát.

  Csaba Sógor (PPE-DE). – (HU) Nemzeti kisebbségek önhibájukon kívül kerültek új országokba. Sajnos nagyon sok új tagállamban kollektív bűnösséggel sújtják őket, meg akarják tiltani, hogy anyanyelvükön tanulják meg történelmüket, lakóhelyük, helységeik, folyóik neveit, sőt új „sportág” van születőben egyes új tagállamokban: hogy verik a kisebbségeket rendőri segédlettel. Van, aki az önrendelkezés bármely formáját azért tiltaná be, mert fragmentizálódik az EU, mondják. De hát azok az országok, például Olaszország vagy Finnország, akik kulturális vagy területi autonómiát adtak a kisebbségeiknek, nem mentek tönkre! Meg kell adni a lehetőséget minden EU-tagállamnak, hogy tartsa tiszteletben a nemzeti kisebbségek jogait.

  Rama Yade, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr! Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 60. évfordulóján a Catania-jelentés a legjobbkor jött. A felvetett témák változatossága, a megtett javaslatok határozottsága, csakúgy mint az Önök reakciói, összhangban állnak azoknak az ügyeknek a fontosságával, amelyek miatt a mai napon egybegyűltünk. Ezért megpróbálom megválaszolni a nekem feltett kérdéseket, és mindent megteszek annak érdekében, hogy csoportosítsam a hozzászólásokat, mivel több közülük ugyanazzal a témával foglalkozik.

Először, a szociális jogok és a szélsőséges szegénység témáját szeretném megemlíteni, amelyekről több parlamenti képviselő, beleértve Roure asszonyt is, beszélt. Nyilvánvaló, hogy fontosak ezek a gazdasági, szociális, és kulturális jogok. Az emberi jogok második generációjának részét képezik, és ezek olyan jogok, amelyeket a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egységokmányának 1966-ban történő aláírása szimbolizál. Valóban helyesen hangsúlyozták a fenti jogok alkalmazásának a fontosságát, mert az alkalmazásuk hiánya esetén könnyen figyelmen kívül hagyhatjuk őket.

Ebből egyenesen következik, hogy az Európai Unió és Franciaország természetesen aktívan részt vesz a szélsőséges szegénység elleni küzdelemben. Szeretném Önöket emlékeztetni arra, hogy az Emberi Jogok Bizottságán belül létrehoztuk a különleges előadó tisztségét, kifejezetten azzal a céllal, hogy a fenti kérdésekkel és jogokkal foglalkozzon. A szélsőséges szegénység elleni küzdelem fokozása terén a vezérelvet éppen most fogalmazzák meg az ENSZ-ben. Végül, az Európai Unió, pontosabban Franciaország, szerintem érdekes kezdeményezéseket tett. Az Európai Unió támogatta és helybenhagyta a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egységokmányának fakultatív jegyzőkönyvét, amit mostanában fogadott el az ENSZ közgyűlése, és létrehozott egy egyéni panasztételi mechanizmust.

Ugyanakkor nyilvánvalóan egyetértek Önökkel abban, hogy ez hosszú küzdelem lesz, és egész addig, amíg ilyen sok a megkülönböztetés és ilyen nagy a szegénység, amíg ilyen sok a munkanélküli, és ilyen sok az egészségügyi ellátás hiányából fakadó probléma, nem lehetünk elégedettek; viszont erőfeszítések történnek – folyamatos, állandó erőfeszítések – annak biztosítása érdekében, hogy a gazdasági, szociális, és kulturális jogokat egyértelműen és egységesen alkalmazzák, amit az Európai Unió az elsők között támogat.

Most pedig van egy másik kérdés is, amit Önök közül sokan felvetettek, és ez a homoszexualitás kérdése. Ezzel kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy a Franciaország által tett kezdeményezés nagyon egyszerű, és meg szeretném ismételni, hogy a kiindulópontunk az a felismerés volt, hogy a mai világban kilencven olyan ország van, ahol büntetendő a homoszexualitás, és ezek közül hat országban halálbüntetéssel. Ez azt jelenti, hogy a férfiak és a nők, a bebörtönzés, illetve az üldöztetés kockázata nélkül, nem dönthetnek szabadon arról, hogy a szexuális irányultságuk szerint éljenek. Ezért ezen a ponton elérkeztünk az alapvető jogokhoz.

Nem az a cél, hogy új témákat vessünk fel – legyenek azok bármilyen érdekesek is – a homoszexuális szülőkkel, illetve házasságokkal kapcsolatban, vagy hogy a társadalmi vitára irányuló kezdeményezés révén döntéseket hozzunk. Ehelyett inkább ennek az alapvető – a szexuális irányultság szabad, a szabadság megfosztásának kockázatától mentes kinyilvánításához való – jognak a kiterjesztése a cél a társadalom minden tagjára.

Ennyire egyszerű, és úgy vélem, hogy az Európai Uniónak, az Európai Unió tagállamainak – mivel közülünk sokan támogatják ezt a projektet – a javára íródik, hogy holnap az ENSZ-ben várhatóan átmegy ez a kezdeményezés. Remélem, hogy a lehető legtöbb állam csatlakozik hozzánk, mert úgy vélem, hogy amikor az alapvető jogokról van szó, akkor nincs helye a vitának, mivel ez tisztán és egyszerűen az emberiesség és a szabadság kérdése.

Most pedig térjünk rá egy másik kérdésre, a romákkal kapcsolatos témára, és általánosabban a migránsok kérdésére, amit Önök közül többen felvetettek. Ami a romákat illeti, július 2-án a Bizottság a közleményéhez kapcsolódóan előterjesztett egy jelentést. Ez a jelentés felsorolja a meglévő politikákat és eszközöket, hozzájárul a roma népesség befogadásához, és javasolja a fenti politikáknak és eszközöknek a rendszeresebb alkalmazását pontosan azért, hogy elősegítsük a romák integrációját.

Amint Önök is tudják, szeptember 16-án Brüsszelben a francia elnökség részt vett az első európai roma csúcsértekezleten, amit nem más szervezett mint az Európai Bizottság, a Soros Alapítvány segítségével. Ezen a csúcsértekezleten egybegyűltek az európai intézmények és a tagállamok képviselői, és nagy létszámban voltak jelen a civil társadalom képviselői is. Kollégám a francia kormányból, a lakás- és városügyi miniszter, és a külügyminisztérium képviselői is tiszteletüket tették ezen a rendkívüli eseményen, ahol a legkülönbözőbb hátterű európaiak jelentek meg.

Ez a csúcstalálkozó azért volt fontos, mert a roma kérdés közös érdeklődésre tart számot az európaiak esetében, és a tagállamok által vezérelt, proaktív politikát sürget – természetesen olyat, amit a sajátos nemzeti körülményekhez igazítanak. Egy ilyen önkéntes politikának nemzeti szinten azt a célkitűzést kell szolgálnia, hogy biztosítsa a roma népesség számára a tényleges hozzáférést az oktatáshoz, a munkahelyekhez, az egészségügyi ellátáshoz és a lakhatáshoz, és nyilvánvaló, hogy az Unió tagállamai közötti együttműködés alapvető és rendkívül fontos.

Ami a francia elnökség kezdeményezését illeti, sok elképzelés tette lehetővé a témában rendezendő hivatalos vita megtartását. 2008. szeptember 29-én és 30-án Párizsban megrendezésre került egy második csúcsértekezlet is. 2008. október 15-én és 16-án Marseille-ben kerekasztal-megbeszélést tartottak a szegénységről és a kirekesztésről, két kormányzati kollégám részvételével. Röviden, az Európai Unió tagállamai nagy figyelmet szentelnek a roma közösség helyzetének, és úgy vélem, mi több, biztos vagyok abban, hogy ebből a szempontból a munkánk az Európai Unió francia elnökségét követően is tovább fog folytatódni. Félreértés ne essék, teljes mértékben elkötelezettek vagyunk a téma iránt.

A migránsok szélesebb értelemben vett témakörével kapcsolatban ezt követően, mivel az Európai Unió francia elnöksége a végéhez közeledik, meg szeretném említeni az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumot, és azt, hogy ez mekkora siker volt. Ezzel a Paktummal az Európai Unió, illetve az Európai Unió tagállamai első ízben fogalmaznak meg közös célkitűzéseket, alakítanak ki közös álláspontot ezzel a kérdéssel, és elsősorban a menekültügyi hivatal létrehozásával, a biometrikus vízum célkitűzésével, valamint az Európai Uniótól abban az esetben megkövetelt intézkedésekkel kapcsolatban, amikor egy adott államra túl nagy nyomás nehezedik, különösen a bevándorlás tekintetében.

A paktum, amit – csak hogy emlékeztessem Önöket – az Európai Tanács októberben fogadott el, olyan politikai kötelezettségvállalásokra tesz javaslatot mint a legális bevándorlás megszervezése a lehetőségek és az igények figyelembevételével, az illegális bevándorlás közös erővel történő leküzdése, a határellenőrzések hatékonyabbá tétele, és a menedéket nyújtó Európa megteremtése.

Röviden, úgy vélem, hogy az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumhoz kapcsolódóan fent említett elemek lehetővé teszik az Európai Unió számára, hogy ezen a területen közös stratégiát fogadjon el, és esetleg e közös stratégia segítségével egy hiteles politikát valósítson meg a legális bevándorlásra vonatkozóan, és biztosítsa az ehhez kapcsolódó jogok érvényesülését.

Most pedig egy Guantánamóra, illetve a bezárásának következményire vonatkozó pontot, illetve észrevételt szeretnék megválaszolni azért, hogy elmondhassam Önöknek, hogy az Európai Unió már többször kifejtette, hogy a terrorizmus elleni harcot a jogállamisággal összhangban, vagyis az emberi jogok, a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi menekültügyi jogszabályok tiszteletben tartásával kell folytatni. Azt is elmondtuk, hogy a fogvatartottak esetében – függetlenül a személyüktől – nem lehet jogi vákuum, és hogy elfogadhatatlan a titkos börtönök léte.

Az álláspontunk nem változott, és mindez azon a bizonyosságon alapul, hogy a demokratikus társadalmak hosszú távon csak akkor tudják kezelni a terrorizmus kérdését, ha hűek maradnak a saját értékeikhez. Az Európai Unió úgy véli, hogy az Egyesült Államoknak ennek megfelelően lépéseket kellene tenni Guantánamo mihamarabbi bezárása érdekében. Éppen ezért állandó párbeszédet folytatunk az Amerikai Egyesült Államok kormányával erről a témáról.

Még egy kérdést vetettek fel sokan Önök közül, hölgyeim és uraim. Az emberi jogokra gondolok itt, Európában, és elsősorban az Európa Tanács szerepére. Először is, elismerésemet szeretném kifejezni az Európa Tanács által az alapvető jogok érvényesítése és védelme terén játszott szerep iránt. Úgy vélem, hogy a megalapítása óta az Európa Tanács, különösen az Emberi Jogok Európai Bíróságával karöltve, ezen a téren kiváló munkát végzett.

Már léteznek az emberi jogok helyzetét az Európai Unión belül nyomon követő mechanizmusok, és úgy vélem, hogy ezeknek a mechanizmusoknak a használata az egyik lehetőség számunkra ahhoz, hogy ne alkalmazzunk kettős mércét, hanem tényleg a magunk háza táján tegyünk rendet, mivel az Európa Tanács és a jogi eszközei, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága alapvető szerepet töltenek be abban, hogy emlékeztessék az Unió tagállamait és másokat – mivel az Európa Tanácsnak több tagja van, mint az Európai Uniónak – arra a feladatukra, hogy rámutassanak a gyenge pontjaikra, és hogy kérjék tőlük ezeknek az orvoslását. Az Európa Tanács éppen ezért az emberi jogok védelme és érvényesítése terén kulcsfontosságú eszköz, kulcsfontosságú intézmény.

Ezzel párhuzamosan ott van az Alapjogi Ügynökség, ami szintén az emberi jogok helyzetével foglalkozik az Európai Unión belül, és amit számtalan, az utóbbi időben kiadott jelentés említ. Ugyanakkor az Ügynökség azoknak az országoknak az emberjogi helyzetére fókuszál, ahol megvalósításra került a közösségi jog, és ez minden. Tudva azt, hogy az egyes intézmények hatásköre csak egyes területekre korlátozódik, úgy gondolom, hogy ki lehet közöttük alakítani egy adott modus vivendi-t. És így, nem korlátozva a hatáskörét, ennek az általam említett rendelkezésnek pontosan az a célja, hogy megakadályozza az Európa Tanács tevékenységeinek megkettőzését.

Az Ügynökség létrehozásáról szóló rendelet egyértelműen kimondja például, hogy az Ügynökség köteles szorosan együttműködni az Európa Tanáccsal. Ez az együttműködés biztosítani fogja az átfedések elkerülését, és most a szöveget idézem: „Ezen együttműködésnek biztosítania kell az Ügynökség és az Európa Tanács tevékenységei közötti átfedések elkerülését”. Éppen ezért az Alapjogi Ügynökség és az Európa Tanács intézményei számára fontos, hogy megkíséreljék biztosítani az erőfeszítéseik kiegészítő jellegét. Ezért az Ügynökség jelenlegi feladata nyilvánvalóan az, hogy a saját hatáskörén belül tevékenykedjen, miközben kiegészíti az Európa Tanács cselekvéseit.

Úgy gondolom, hölgyeim és uraim, hogy röviden megválaszoltam az Önök által felvetett kérdéseket. Most pedig átadom a szót a biztos úrnak, hogy megválaszolja a rá vonatkozó, illetve a neki feltett kérdéseket.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök úr, az elnökség megválaszolta a kérdések egy részét, ezért megpróbálok rövid lenni.

Először, elismerésemet szeretném kifejezni az iránt, amit Roure asszony a vitánk megnyitójában mondott, vagyis hogy, és ez tényleg így van, az Alapjogi Charta egyesíteni tudta a szociális és a polgári jogokat. Véleményem szerint ez a Charta részéről olyan pozitív hozzájárulás, ami – reményeink szerint – beépül majd az európai jogba. Valóban ez jelenti a polgári jogok és a szociális jogok közötti kapcsolatot.

Mivel így áll a helyzet, a kisebbségekkel kapcsolatos néhány kérdésre szeretnék válaszolni. Valójában nem rendelkezünk olyan különleges felhatalmazással, aminek segítségével külön tudnánk foglalkozni a kisebbségek helyzetével a tagállamokban, de fel tudjuk venni a harcot az olyan személyekkel szembeni megkülönbözetés ellen, akik valamely kisebbséghez tartoznak. A személlyel szembeni megkülönböztetés a megkülönböztetés elleni küzdelem hatáskörébe tartozik.

Ami a roma közösségeket illeti – úgy vélem, hogy az elnökség megválaszolta a vonatkozó kérdéseket –, valójában arra a tényre szeretnék rámutatni, hogy szeptember 16-án megszerveztük a roma csúcsértekezletet. Én zártam le a csúcsértekezletet, és meg kell mondanom Önöknek, nekem és Špidla biztos úrnak a roma gyerekek elleni megkülönböztetés az egyik legfontosabb prioritásunk lesz.

Teljes mértékben elfogadhatatlan az ilyen megkülönböztetés, de Európának sok időbe tellett, amíg képes lett a problémákkal foglalkozni. A fenti területen rendkívül nagy a tagállamok felelőssége, és csak sok idő után vették napirendre a problémát. Való igaz, hogy most már megpróbáljuk az összes rendelkezésünkre álló eszközt felhasználni a roma közösség tényleges integrációja érdekében.

Ezek után el kell mondanom azt is, hogy igyekszünk elkerülni, hogy a romák esetében alkalmazott stratégiánk kizárólag etnikai alapokon nyugodjon. Az ilyen megközelítés célszerűtlen lehet, és semmissé tenné azokat az előnyöket, amelyek a roma kérdésnek az Európai Unió politikáiban való megjelenéséből származnának.

Örömmel üdvözlöm a nemi differenciálódás kérdésének felvetését is. Őszintén úgy vélem, hogy az elnökség válasza fején találta a szöget. Valóban tolerancia kérdése a nemi differenciálódás tiszteletben tartása és tiszteletben tartásának biztosítása. Tudjuk, hogy a megkülönböztetésről már kidolgoztak egy szöveget, de biztosítanunk kell az alkalmazását is.

El szeretném mondani azt is, hogy a Bizottságnak valójában nem áll szándékában, hogy állást foglaljon a tagállamok nevében a családjog kérdésében. Amint Önök is tudják, már korábban is voltak nehézségeink a válással kapcsolatos jogszabályok megalkotása terén. Ráadásul nem evezhetünk olyan vizekre, ahol az egyhangú szavazat követelmény.

Ugyanakkor azt is hozzá szeretném tenni, hogy a személyek szabad mozgásáról szóló törvény, természetesen kötelezi a tagállamokat arra, hogy elismerjenek bizonyos, más tagállamokban kötött kapcsolatokat, és ebből a szempontból ismét csak az európai jogra tudok hivatkozni.

Végezetül el szeretném mondani, hogy szerintem a legfontosabb – amit Deprez úr nagyon helyesen mondott –, hogy ne a félelmeink vezéreljenek bennünket. Fel kell ismernünk, hogy a szeptember 11-i támadások óta jelen van a terrorizmustól való félelem, ami azt jelenti, hogy időnként szem elől tévesztjük a jogvédelmet, az egyéni szabadságjogok védelmét és a magánélet védelmét, és, véleményem szerint, figyelnünk kellene erre az egyensúlyra. A terrorizmus elleni hatékony fellépés nem az alapvető jogok, az emberi jogok és a magánélethez való jog lekicsinylésével valósul meg. Úgy gondolom, hogy a tényleges célnak a terrorizmus elleni hatékony küzdelmet kell tekinteni.

Következtetésként azt szeretném elmondani, hogy az alapvető jogok terén a feladatunk nemcsak a szövegek megfogalmazása, hanem az alkalmazásuk biztosítása is. Gondoskodnunk kell erről. Nyugodtak lehetnek afelől, hogy, ami a Bizottságot, illetve a szabadságért, biztonságért és jogérvényesülésért felelős biztosukat illeti, én személyesen gondoskodom arról, hogy minden szinten, teljes éberséggel őrködjünk az európai jog alkalmazása felett.

  Giusto Catania, előadó. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Köszönetet szeretnék mondani Barrot biztos úrnak és Yade asszonynak a jelentésem mellett elhangzott szavaikért. Köszönetet szeretnék mondani továbbá az árnyékelőadóknak, Gál asszonynak, Roure asszonynak, Guardans úrnak, és Ždanoka asszonynak a jelentés elkészítése érdekében tett aktív hozzájárulásukért.

Úgy vélem, hogy a felvetett kérdések rendkívül érdekesek, és szeretnék egy kicsit elidőzni a Barrot biztos úr által felvetett egyik témánál. A gazdasági válság súlyosbodásának időszakában el kell kerülnünk, hogy az Európai Unión belül leplezetlen harc folyjon a szegények, és a szociális helyzetük miatt diszkriminált állampolgárok, illetve az életkörülményeik vagy elvárásaik, vagy akár az Európai Unióba való érkezésük, és az ottani lehető legjobb fogadtatásuk miatt diszkriminált állampolgárok között.

Való igaz, a válság a felelős a rasszizmus és az idegengyűlölet erősödéséért, és Brejc úrnak azt szeretném mondani, hogy nagyon alaposan tanulmányoztuk az Európai Alapjogi Ügynökség által készített jelentést, és azt megelőzően a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja által készített jelentést, és úgy találtuk, hogy az elmúlt években exponenciálisan megnőtt a rasszizmus és idegengyűlölet által motivált cselekmények száma az Európai Unióban. Ezért nagy aggodalommal töltenek el bennünket az események, és úgy véljük, hogy olyan folyamatokat kellene bátorítanunk, amelyek aktívan hozzájárulnának egy olyan szerep megteremtéséhez, aminek az alapvető jogok érvényesítése és védelme áll a középpontjában a béke Európájának megteremtése érdekében, és amely elkötelezett a kultúrák közötti párbeszéd mellett, továbbá mentes a barbár gyakorlatoktól.

Úgy vélem, hogy ily módon, a jelentés segítségével javítani tudunk az EU által a nemzetközi porondon betöltött szerepen. Nem szentelek időt a vita során felvetett egyéb kérdésekre, amelyek egy része válaszomra sem méltó, de nagyon nagy örömmel üdvözöltem a lezajlott eszmecserét, és azon képviselőtársak részéről tett javaslatokat, akik aktívan részt vettek a vitában.

  Elnök. – A közös vitát berekesztem.

Hamarosan sor kerül a szavazásra.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban. – (RO) Az Alapjogi Charta szerint az EU minden állampolgárának joga van ahhoz, hogy egy másik tagállamban munkát keressen, dolgozzon és ott éljen.

Sajnálatos módon ez ideig még nem adatott meg Európa minden állampolgára számára ez a szabadság. Az új tagállamokra kivetett kétéves munkaerő-piaci korlátozás ez év végén lejár. Eközben nyolc tagállam már bejelentette abbéli szándékát, hogy a jelenlegi pénzügyi válságra tekintettel további három évvel meg kívánja hosszabbítani ezt az időszakot.

A Bizottság 2008. november 11-i jelentése szerint nincs perdöntő bizonyíték arra, hogy a helyi munkaerő nagy számban veszítette volna el a munkáját, vagy hogy csökkent volna a bérük az új tagállamokból érkező munkaerő miatt.

A munkaerőpiac zárva tartása meghosszabbítja az európai polgárok közötti eltérő bánásmódot. A fenti korlátozások eltörlése hozzájárulna a bejelentés nélkül végzett munkavégzésből, illetve a színlelt önfoglalkoztatásból eredő problémák elkerüléséhez.

Ezért úgy vélem, hogy a munkaerő-piaci korlátozásokat a jövőben is alkalmazó tagállamoknak mindenekelőtt a munkaerő tényleges szabad áramlása által a fenntartható gazdasági növekedésre gyakorolt pozitív hatásokat kellene szem előtt tartaniuk.

A szabad mozgás nem csak pozitív jelenség, de szükségszerűség is.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE-DE), írásban. – (RO) Anélkül, hogy a jelentés tartalmára, amivel szemben rengeteg kritika fogalmazódott meg, részletesen reagálnék, egy olyan cikkre szeretném felhívni a figyelmet, amit én le fogok szavazni, annak ellenére, hogy a Bizottságban elutasítottam az eltávolítására irányuló módosító indítványt. A 46. pontra utalok, amely azt tartalmazza, hogy az Európa Tanács 1201. sz. (1993) ajánlása alapján, európai szinten kerüljön meghatározásra a nemzeti kisebbségek fogalma. Nem szabadna erre az ajánlásra hivatkozni anélkül, hogy rendkívül pontosan tisztáznánk az ennek tulajdonított értelmezést, mivel olyan, kétértelmű megfogalmazást tartalmaz, amit úgy lehet értelmezni, mintha kollektív jogokat biztosítanánk a kisebbségeknek, illetve etnikai alapon területi autonómiát. Úgy vélem, hogy az Európai Parlamentnek nem lenne szabad minden kritika nélkül elfogadnia a fenti ajánlásra való hivatkozást. Még a Velencei Bizottság (Jog a Demokráciáért Európai Bizottság) is hangsúlyozta, hogy nagy óvatossággal kell eljárni a 1201. sz. ajánlás értelmezésekor.