Elnök. – A következő napirendi pont egy jelentés-sorozat – összeses nyolc jelentés – rövid ismertetése, ezért kérem, hogy minden tag szíveskedjen szigorúan betartani a felszólalásra rendelkezésre álló időt, és a Bizottságot is kérem, hogy lényegre törő válaszokat adjanak, különben problémás lesz a napirend betartása. Ez a tolmácsoknak is könnyebbséget fog jelenteni.

A következő napirendi pont Hutchinson úr jelentése (A6-0085/2009), amelyet a Fejlesztési Bizottság nevében ad elő az MFC-szerződésekről (2008/2128(INI)).

  Alain Hutchinson, előadó. – (FR) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió és a tagállamok közel három éve elkötelezetten dolgoznak azon, hogy javítsák a fejlődő országokkal való együttműködésünk hatékonyságát. Már történtek lépések, azonban erős az ellenállás, legfőképpen a tagállamok körében, következésképpen hatalmas előre haladást kell még elérnünk.

Az egészségügyhöz és az alapfokú oktatáshoz való hozzáférés emberek milliói – köztük sok nő – számára csupán álom. Naponta 72 millió gyermek – főképpen lány – nem jár iskolába. Percenként meghal egy asszony a terhesség vagy a szülés során fellépő komplikációk miatt, ugyanakkor minden harmadik másodpercben meghal egy gyermek, orvos segítségével könnyen megelőzhető betegségben.

Földrajzi szempontból Afrika szubszaharai régiója az, ahol továbbra is a legkatasztrofálisabb a helyzet – amint arra az előbb emlékeztettünk –, és ha a dolgok így folytatódnak, nagy a kockázata annak, hogy még sok éven keresztül fennáll ez a helyzet.

Erre vonatkozóan igaz, hogy a költségvetési támogatás – azaz a kedvezményezett országok költségvetésébe közvetlenül beépített pénzügyi támogatás – hasznos módon hozzájárulhatna ahhoz, hogy tervezhetőbb támogatást nyújthassunk, amely prioritást élvező ágazatokra irányulna, következésképpen hatékonyabb lenne. Ezért vetette fel a Bizottság a millenniumi fejlesztési célokról szóló (MFC) szerződések elgondolását, amelyet bizonyos országoknak szándékozik felkínálni azzal a céllal, hogy hatéves időszakra lekötnének bizonyos pénzalapot, és évente nyomon követnék az egészségügyben és oktatásban kitűzött célok teljesítését.

A jelentésünkben aláhúzzuk ennek a kezdeményezésnek a jelentőségét, ugyanakkor felmerül egy sor olyan kérdés is, amire egyértelmű választ kell adnunk. A Bizottság például milyen kritériumokat fog javasolni, amelyeket a fejlődő országoknak teljesíteniük kell, ha ilyen szerződést szeretnének kötni? Milyen hosszú lesz a projekt időtartama, és milyen feltételei lesznek a végrehajtásnak? Azt is hangsúlyozni kívánjuk, hogy a Bizottság még nem adott ki semmilyen hivatalos nyilatkozatot a tárgyban. Amennyiben többet szeretnének tudni, jelenleg nincsen olyan belső dokumentum, amire hivatkozhatnánk, csak az az alapvető információ, ami a Fejlesztési Bizottság weboldalán érhető el.

Habár a Bizottság költségvetési támogatása több pozitív elemet tartalmaz – például, hogy az egészségügyi és oktatási célok teljesítéséhez való kapcsolást vagy hogy általában három évre tervezik –, tudniuk kell, hogy messze van a tökéletestől. Emlékeztetem Önöket, hogy például a Bizottság – a támogatók többségéhez hasonlóan – csak olyan országoknak fog költségvetési támogatást adni, amelyek végrehajtották a Nemzetközi Valutaalap programját. Ez a helyzet különösen problémás annak ismeretében, hogy az ilyen programok korlátozhatják a kormány fejlesztési beruházási képességét, és hogy túl ambiciózus célokat tűzünk ki, különös tekintettel az inflációra és a költségvetési hiányra.

Így azután – még ha a Bizottság úgy is határoz, hogy hosszú távon ad költségvetési támogatást – semmi sem garantálja, hogy maga a támogatás nem válik a bürokratikus eljárások tárgyává, ami – amint azt tudjuk – jelentős késedelmekhez vezet a folyósítás terén.

Végül a költségvetési támogatás esetében súlyos a hiányosság, ami az átláthatóságot és az érintett országok és lakosságuk tulajdonosi szemléletét illeti. A finanszírozási megállapodásokat csak ritkán hozzák nyilvánosságra, és a Bizottság sem vonja be természetszerűleg a civil szervezeteket és a parlamenti képviselőket a fejlődő országok kormányaival folytatott párbeszédeibe, amint azt már korában említettük.

Mára azonban széles körűen elismert dolog, hogy a fejlődést a hatékonyság érdekében nem csak a kormányoknak, hanem a fejlődő országok népeinek is kezükbe kell venniük.

Összegzésképpen az MFC-szerződések projektje csupán lehetőséget fog adni a támogatásunk hatékonyságának növelésére, ha azt a jogosultság, a végrehajtás és az értékelés feltételeivel együtt, nagyon világosan határozzuk meg. A jelentésünk következésképpen hangsúlyozza a kezdeményezés fontosságát, ugyanakkor óvatosságra int, és aláhúzza, hogy a Bizottságnak sokkal világosabban kell megfogalmaznia szándékait, és válaszolnia kell a jelentésben felvetett kérdésekre.

Mielőtt befejezném mondandómat, hadd említsem meg egy pillanatra a Számvevőszék nemrégiben elkészült külön jelentését, aminek témája az Európai Bizottság Afrika szubszaharai régiójának egészségügyi szolgáltatásaihoz nyújtott fejlesztési támogatása. Aggasztóak a jelentés következtetései. Pénzügyi szempontból azt látjuk, hogy az egészségügyi ágazat állami támogatása nem növekedett 2000 óta. Sőt, úgy tűnik, hogy a költségvetési támogatást Afrika szubszaharai régiójában nagyon kismértékben használják fel az egészségügyi ágazat céljaira. Következésképpen, biztos úr, megérti, miért térünk vissza jelentésünkben ahhoz az elképzeléshez, hogy feltétlenül szükséges, hogy jobban koncentráljunk az egészségügyi ágazatra, de arra is, hogy semmi nem garantálja, hogy az MFC-szerződések fogják lehetővé tenni, hogy elérjük ezt.

  Louis Michel, a Bizottság tagja. – (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Legelőször is meg szeretném köszönni a Fejlesztési Bizottságnak, valamint az előadójuknak, Hutchinson úrnak a jelentést, amely ismét felvet számos olyan problémát és aggodalmat, amiben teljesen egyetértünk.

Ha 2015-ig el akarjuk érni a millenniumi fejlesztési célokat (MFC), több és megfelelőbb fejlesztési támogatás szükséges, ugyanakkor olyan támogatásra van szükség, amely tervezhetőbb és kevésbé illékony, amint arra nagyon helyesen emlékeztet minket a jelentés.

Ezekre az erőfeszítésekre természetesen több eszköz kombinációja révén fog sor kerülni. Az én álláspontom szerint azonban azokban az országokban, amelyek lehetővé teszik, a költségvetési támogatás – akár általános, akár ágazati – továbbra is a legalkalmasabb és a legmegfelelőbb eszköz.

A költségvetési támogatás a legjobb módszer arra, hogy megszilárdítsuk a nemzeti rendszereket és folyamatokat, fokozzuk az országok tulajdonosi szemléletét, előmozdítsuk a harmonizálást, csökkentsük a fordítási költséget, és ily módon javítsuk a közkiadások kezelését, és felgyorsítsuk a fejlesztési célok megvalósítását.

A Bizottság már nagymértékben növelte a költségvetési támogatás alkalmazását, és a következő hat év során, a tizedik Európai Fejlesztési Alap keretében is így fog tenni. Az eszközt hatékonyabbá és kiszámíthatóbbá kell tenni, a Bizottság tehát a tagállamokkal és más érdekelt felekkel konzultálva a költségvetési támogatás hosszú távú formáját dolgozta ki – amit MFC-szerződésnek nevezünk – olyan országok számára, amelyek megfelelnek bizonyos kritériumoknak: korábbi jó teljesítmény, a közpénzek megbízható kezelése, megfelelő ágazati politika stb. Az MFC-szerződés az általános költségvetési támogatás természetes fejleménye, nem csak azért, mert tervezhetőbb, hanem mindenekfelett azért, mert az eredményekre helyezi a hangsúlyt, és a teljesítmény függvényében képes reagálni. Olyan partner államokról van szó, amelyek vállalják, hogy az MFC-t helyezik politikáik, és abból következően kiadásaik középpontjába.

Az MFC-szerződés a következő kulcsfontosságú elemeket kínálja: hatéves kötelezettségvállalás, azaz az általános költségvetési támogatások esetében megszabott három éves normál időtartam helyett hat teljes év, továbbá az összes kötelezettségvállalás legalább 70%-ának garantált, fix kifizetése – feltéve, hogy teljesítik a fizetés esedékességét meghatározó feltételeket illetve az együttműködés alapvető elemeit, továbbá maximum 60%-os változó elem, amely az MFC teljesítését kívánja honorálni, és az eredménymutatóktól – főleg az egészségügy és oktatás területén –, valamint a közpénzek kezelése területén elért haladástól függ.

Azok az országok jogosultak a támogatásra, amelyek a kilencedik EFA keretében, megfelelő módon átültették a gyakorlatba a költségvetési támogatásokat, valamint azok, amelyek határozottan elkötelezik magukat az MFC nyomon követésének és teljesítésének biztosítása mellett. Ennek célja, hogy javítsuk azon országok költségvetési forrás kezelését, ahol együttműködnek az adományozók.

A Bizottság 10 országot értékelt, közülük a következő héttel kötött MFC-szerződést: Burkina Faso, Ghána, Mali, Mozambik, Ruanda, Uganda, Tanzánia és Zambia. Ezeket a programokat a múlt decemberben ismertették és ítélték oda a tagállamok. Három szerződés már aláírásra került Zambiával és Ruandával – amelyet én személyesen írtam alá –, valamint Malival. A többi szerződést az elkövetkezendő néhány hétben végelegesítik. Ez a hét program összesen kb. 1,8 milliárd eurót képvisel, más szóval a teljes általános költségvetési támogatás 50%-át és a tizedik EFA nemzeti előzetes programjai összegének kb. 14%-át teszi ki.

Megállapodtunk abban – a jelentésük is erre ösztönöz –, hogy ezt az intézkedést az első országokkal szerzett tapasztalatok függvényében megpróbáljuk más, akár AKCS-n kívüli országokra is kiterjeszteni. Természetesen másmilyen megközelítést kell kidolgozni azon országok esetében, amelyek még nem jogosultak költségvetési támogatásra, de az MFC-szerződés már jelentős mértékben hozzájárul a támogatás hatékonyságának növeléséhez és a millenniumi fejlesztési célok felé haladás felgyorsításához.

  Elnök. – Az ismertetést lezárom.

A szavazásra 2009. március 24-én, kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Toomas Savi (ALDE), írásban. – Az MFC-szerződések jelentős elmozdulást helyez kilátásba a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez vezető út világosabb meghatározása felé. Természetesen fontos, hogy e szerződések teljesítőképességét nem csökkentsék a Bizottság túlzott adminisztratív eljárásai, amint arra az előadó rámutatott.

AZ EU fejlesztési támogatásának feltételhez kötése csak akkor tudna irányadó lenni, ha az EU monopolhelyzetben működne, egyedül biztosítva a fejlesztési támogatást. Pillanatnyilag az Afrikában tett erőfeszítéseink például bizonyos mértékig hiábavalók, mivel a Kínai Népköztársaság „politikai dömpinget” alkalmaz, és úgy ad támogatást, hogy azt nem köti semmilyen, a demokratikus átalakulás, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának követelményéhez.

Egyes afrikai kormányok áthághatják a Bizottság bürokráciáját, figyelmen kívül hagyva a felkínált fejlesztési támogatásunkat, ami rendkívül veszélyes, mivel ily módon elvesztjük annak lehetőségét, hogy a nevezett országokat a helyes irányba tereljük.

Arra szeretném kérni a Bizottságot, hogy az eljárások egyszerűsítésével reagáljon erre a dologra, ugyanakkor tartsa fenn a juttatott források folyósításának megfelelő ellenőrzését.