Victor Boştinaru (PSE). – (RO) A Moldovai Köztársaságban lezajlott események már hosszú ideje a levegőben lógtak. Mondom ezt azért, mert 2008-ban az EU-Moldovai Köztársaság párbeszéd legalább három fő kérdést vetett föl: a) az ellenzék szabad hozzáférését az állami tömegtájékoztatási eszközökhöz, amit a Voronyin-rezsim rendszeresen megtagadott, és intézményesített; b) a Velencei Bizottság azon kérésének nem teljesítése, hogy tartózkodjanak a törvényhozási választásokról szóló törvény módosításától, a kérést a kisinyovi rezsim és kollaboránsai simán visszautasították; c) az ellenzék bevonása az ország politikájáról, és főként az európai integrációs politikáról szóló legfőbb döntésekbe, amely intézkedés ismét lazán visszautasíttatott.

Az, hogy kisinyovi partnereink erről a három fő témáról nem voltak hajlandóak tudomást venni, vagy rendszeresen elutasították, voltaképpen azt jelzi számunkra, hogy amikor a Moldova jövőjével összefüggő alapvető jelentőségű dolgokra terelődött a szó, Moldova az Európai Uniót kerek-perec elutasította. A választások napján történtek csupán egy olyan történet előrelátható végét jelentették, amelyért az Európai Unió és az Európai Parlament talán némiképp mindketten kárhoztathatók.