A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

- Jelentés: Jo Leinen (A6-0145/2009)

  Michl Ebner (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a Lisszaboni Szerződést követően a Parlament nagyon fontos szerephez jut, és remélem, legjobb tudása szerint él is majd azokkal a lehetőségekkel, amelyek feltárulnak előtte. Egy, az Európai Unióban hagyományosan jelen lévő etnikai kisebbség tagjaként különösen örvendek, hogy az etnikai kisebbségek jogai most először személyi jogokként kerültek megemlítésre a 2. cikkben. Remélem, hogy amint lehet, a csoportos jogokra is sor kerül.

Én úgy döntöttem, hogy saját akaratomból visszavonulok, ám ezzel együtt nosztalgiával gondolok az ebben a Parlamentben töltött öt, valamint a római parlamenti képviselőként eltöltött 15 évemre. Mint német anyanyelvű olasz állampolgár, osztrák-szlovén felmenőkkel és némi tiroli karakterrel – valódi európaiként – különösen örvendek, hogy mindannyian, kisebbségként, összegyűltünk ebben a Parlamentben, és hogy a kisebbségek lehetőségekhez is jutottak. Sokan ugyan még nem éreztek rá valójában, hogy egy kisebbséghez tartoznak, de remélem, hogy egyre inkább érezni fogják ezt, köztük az egyes államok is. Hálás vagyok a tisztelt Háznak a kisebbségek iránt tanúsított megértéséért és segítőkészségéért.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Én Leinen úr jelentése és állásfoglalása mellett szavaztam, mégpedig a következő okokból. Sokszor elismételtük, hogy az Európai Parlament az egyetlen európai intézmény, amelynek tagjait közvetlenül választják az emberek. Mindazonáltal, tekintve, hogy ez egy emberek által választott intézmény, véleményem szerint az Európai Parlament hatásköre mindeddig elégtelen volt.

Ezért úgy vélem, hogy amit ma elfogadtunk, vagyis a Parlamentnek az együttdöntési eljárás alkalmazásával kapcsolatos új hatáskörei, a költségvetési irányítással kapcsolatos új hatáskörei, az új jóváhagyási eljárás és az új felügyeleti hatáskör, mind rendkívül fontos. Úgy gondolom továbbá, hogy a Lisszaboni Szerződés meg fogja erősíteni az Európai Parlament demokratikus legitimitását, különösen azáltal, hogy növeli a Parlament hatáskörét az együttdöntési eljárás alkalmazására.

  Daniel Hannan (NI). – Elnök úr, most már értem, mi a taktika: egyszerűen hagyjuk figyelmen kívül a szavazatokat és alkalmazzuk a Lisszaboni Szerződést, mintha Franciaország, Hollandia és Írország szavazói megszavazták volna azt.

Egyenként hozzák be legvitatottabb cikkeit és rendelkezéseit: a külügyminisztert és a külpolitikát, az Alapjogi Chartát, a bel- és igazságügy harmonizációját. A kollégák aztán odafordulnak az ír választókhoz, és azt mondják: „Most már késő nemmel szavazni, mert már végrehajtottuk az egész dolgot, úgyhogy ezzel már csak a többiek bosszantását és önmagatok elszigetelődését érnétek el, holott a Lisszaboni Szerződés nagy része, ha de jure nem is, azonban de facto már érvényben van.”

Nem tudom, hogy ez működni fog-e. Ez az ír választókon múlik majd, de csalódnom kellene, ha a nyomás hatására beadnák a derekukat. Saját döntéseiket természetesen nekik kell meghozniuk, de ezek az emberek végső soron azok, akiknek apái elbúcsúztatták a Brit Birodalom hatalmát. Ha most megadják magukat az Európai Parlamentnek, véleményem szerint, megtörnek, mint nemzet.

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, hadd csatlakozzam én is az Ön előtt tisztelgők sorához. Nagyon köszönjük az Ön elnökségét és azt a türelmet, amelyet bármely felszólalásunk alkalmával tanúsított.

Úgy vélem, nagyon fontos, hogy a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatban felismerjük, hogy még nem ratifikálták, és hogy nem kellene úgy viselkednünk, mintha már megtették volna. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azon szavazók és országok akaratát, akik, illetve amelyek még nem ratifikálták a szerződést.

Ne feledjük a játék kezdetén lefektetett szabályokat, és ne akarjuk azokat menet közben megváltoztatni. Az alkotmányozási folyamat elején az volt a szabály, hogy minden országnak el kell azt fogadnia, különben megbukik. Franciaország, Hollandia nem fogadta el, az Alkotmány tehát elbukott. A Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatban is úgy szóltak az első szabályok, hogy minden országnak ratifikálnia kell, különben elbukik. Most mégis, amikor az írek nemmel szavaztak rá, mi úgy döntöttünk, folytatjuk, és újfent megszavaztatjuk velük.

Ha valóban azt szeretnék, hogy az emberek akarata kövesse ezt, azt tanácsolnám a brit kormánynak, hogy tegyen eleget kiáltványában tett ígéretének, és tartson népszavazást a Lisszaboni Szerződésről.

  Gay Mitchell (PPE-DE). – Elnök úr, az írek egész biztosan bolondok lennének, ha a Brit Konzervatív Párt szkeptikus szárnyát követnék. Biztosíthatom Hannan urat, hogy az írek nem fognak így tenni, és hogy soha nem is követték a Brit Konzervatív Párt szkeptikus szárnyát.

Ez a menetrend még Nagy-Britannia érdekeit sem szolgálja – ez csak a Konzervatív Párt érdekeit szolgálja. Szégyen, hogy egy ország, aki olyan embert adott számunkra, mint Winston Churchill, ideküldte ezeket az embereket ebbe a Parlamentbe, hogy saját, kisstílű érdekeiket a brit nép és Európa érdekei elé helyezzék.

Furcsállom ezeket a brit konzervatívokat, a tartózkodás politikáját folytató Sinn Féin párt „ikerpárjait”, akik közül senki sem jelent meg ebben a teremben sem tegnap, sem ma. Ők nem jönnek ide. Nem vesznek részt a bizottságokban. Nem tudom, hogyan veszik fel a fizetésüket és költségtérítésüket, de azt mondták a tisztelt Háznak, hogy ennek és a többi jelentésnek az elfogadása a legrosszabb dolog, ami ebben a ciklusban történik, és erre még ide sem jönnek, hogy szavazzanak. Ez óriási szégyen.

- Jelentés: Antonio Masip Hidalgo (A6-0285/2009)

  Robert Evans (PSE). – Elnök úr, 15 év után ez lesz az utolsó felszólalásom az Európai Parlamentben, és úgy vélem, van néhány fontosabb ügy a menedékjog egész kérdésénél, és annál, hogyan állják meg a helyüket az európai országok ezzel a kihívással szemben.

De erre a kérdésre sem létezik egyszerű válasz. Ha lenne, néhány ország mostanra már biztos megtalálta volna. Valójában azt javasolnám, hogy az egyetlen mód a saját hazájától eltérő országban menekült státuszt vagy menedéket kérő, kétségbeesett emberek számának csökkentésére az, hogy azokat az okokat próbáljuk meg kezelni, amelyek arra kényszerítik őket, hogy elhagyják otthonukat, hazájukat. Ezért olyan fontos, hogy mi itt az EU-ban, és minden fejlett, demokratikus országban tanácsot, segítséget és támogatást – többek közt pénzügyi támogatást – nyújtsunk azoknak az országoknak, amelyeket háború, belső erőszak, az emberi jogok megsértése és hátrányos megkülönböztetés sújt.

Ennek megfelelően, foglalkoznunk kell a világban tapasztalható szegénységgel, amely szintén hozzájárul a migrációs nyomáshoz. Sosem szabad elítélnünk azokat az embereket, akik arra kényszerülnek, hogy menedékért vagy menekült státusért folyamodjanak. Sőt, együttérzésünkről és támogatásunkról kell biztosítanunk őket. Ma ezzel a kihívással kell szembenéznünk.

- Jelentés: Jean Lambert (A6-0279/2009)

  Daniel Hannan (NI). – Elnök úr, a határellenőrzés joga az államiság meghatározó jellemzője, míg a tartózkodási jog vagy az állampolgárság megadása a nemzetiség jellemzője. Ha ezeket nemzeti szintről uniós szintre delegáljuk, azzal egységes működési területként kezeljük az EU-t, amelynek saját külső határai vannak, a nemzetiség minden cicomájával együtt. Ennek azonban nincs létjogosultsága: senki sem szavazta meg egy Európai Menedékügyi Hivatal létrehozását. Amit viszont természetesen létrehozunk, az egy új bürokrácia, amelynek most már az évek során anyagi érdeke fűződik a politikák folyamatos, európai szintű harmonizációjához, akár támogatják azt az emberek, akár nem.

Hadd reagáljak – más témában – azokra a szavakra, amelyeket Gay Mitchell, dublini európai parlamenti képviselő nekem címzett néhány perccel ezelőtt. Winston Churchillt húzta elő, és azt mondta, szégyen Churchill pártjára nézve, ha hozzám hasonló embereket küld Brüsszelbe.

Hadd zárjam felszólalásomat egy magától Churchilltől származó, e témával kapcsolatos idézettel. Azt mondta: „Saját álmaink és feladataink vannak. Európával vagyunk, de nem Európa részeként. Ezer szállal kötődünk, de politikailag és gazdaságilag különállunk. Érdekeltek vagyunk benne, és kapcsolatban állunk vele, de nem olvadunk bele. És ha az európai államférfiak a régi szavakkal fordulnának hozzánk, »Mit tehetnénk érted? Lehetne talán egy szót szólni érdekedben a királynál vagy a sereg vezérénél?«, és nekünk a sunemi asszony szavaival kell felelnünk: »Nemzetségem körében élek«.”

- Jelentés: Ruth Hieronymi (A6-0260/2009)

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök úr, nagyon röviden azt szeretném mondani, hogy én Hieronymi asszony jelentése mellett szavaztam. Szeretnék továbbá köszönetet mondani Hieronymi asszonynak, amiért ilyen kiváló munkát végzett a Kulturális és Oktatási Bizottságban, az audiovizuális kérdések terén. Tudom, hogy elhagyja a Parlamentet, és hogy ez volt az utolsó jelentés, amelyet készített számunkra, legalábbis jó ideig.

Nagyon fontos, hogy a MEDIA Mundus program audiovizuális elemét azért bővítettük ki, hogy harmadik országok, többek közt afrikai államok számára is elérhetővé váljon. Ezen a módon lehet szélesíteni az együttműködést. Ez is kiváló formája a fejlesztési együttműködésnek és annak, hogy ösztönözzük ezeket az országokat, hogy elmozduljanak egy jobb élet, egy magasabb szintű fejlődés felé. Ezen a módon etikai felelősséget is vállalunk, mivel ez csakis jogos és méltányos lehet az afrikai nemzetek számára. Mindenekelőtt azonban, felszólalásom célja, hogy köszönetet mondjak Hieronymi asszony csodálatos munkájáért.

- Jelentés: Paolo Costa (A6-0274/2009)

  Neena Gill (PSE). – Elnök úr, azért kívánok szólni, hogy szót emeljek Costa úr jelentése mellett. Aggódom azonban amiatt, és erre szerettem volna a tisztelt Ház figyelmét is felhívni, hogy ezeket az intézkedéseket miként használják inkább a verseny elfojtására semmint a légitársaságok védelmére, ami pedig e jogszabály célja lenne.

Nem szokatlan, hogy egy légitársaság résidőket vásároljon fel. Hadd osszak meg Önökkel egy példát: a birminghami repülőtér az én választókörzetemben található. Itt tanúi voltunk annak, hogy felfüggesztették az Air India közvetlen amritsari járatát. Ezt a közkedvelt és jövedelmező szolgáltatást múlt októberben törölték el, arra kényszerítve ezzel az utazókat, hogy szükségtelen utazás és kényelmetlenségek árán más repülőterekről induljanak; mindezek mögött az húzódott meg, hogy az Air India nem akarta elveszíteni rendkívül értékes Heathrow-i résidőit. És tényleg elakad a lélegzetünk, hogy mindeközben számos más légitársaság, amely kész volna kitölteni ezeket a résidőket, nem teheti, mert az Air India ragaszkodik hozzájuk.

Reményeim szerint ennek eredményeként azt fogjuk elérni, hogy a légitársaságok nem fognak szükségtelenül ragaszkodni a résidejükhöz. A Bizottságnak éberen kell felügyelnie, nehogy hibásan alkalmazzák ezt a jogszabályt. Nem csak arról van szó, hogy gyanakvó természet vagyok, hanem arról, hogy fennáll a veszélye, hogy a fogyasztóknak csupán alig néhány választása marad.

- Állásfoglalási indítvány B6-0261/2009 (Moldova)

  Daniel Petru Funeriu (PPE-DE) . – (RO) Világossá vált, mi a helyzet a Moldovai Köztársaságban. Ott van a kommunista párt, amely pontosan úgy viselkedik, mint a szovjet típusú kommunista pártok, amelyek fél Európát leigázták a 20. század folyamán. Van egy demokrácia által ihletett ellenzék, amely pedig egy, az európai értékekhez kötődő Moldovai Köztársaságért küzd.

Az állásfoglalás, amelyről ma szavaztunk, határozott politikai jelzést küld Chişinăunak, ám ezt a jelzést világosan meg kell támogatni a Bizottság és a Tanács speciális fellépésével. Ezért arra kérem az Európai Bizottságot, hogy aktívan működjön együtt a chişinăui demokratikus ellenzékkel, hogy hatékony megoldást találjanak a moldovai demokratikus tudatosság megerősítésére. Ennek leghatékonyabb módja, véleményem szerint, ha eltörlik a Moldovai Köztársaság állampolgárai számára a Közösség területén kötelező vízumkövetelményeket.

Szeretném világosan közölni a Tanáccsal, hogy nem szabad illúziókba ringatnunk magunkat. A Moldovai Köztársaság demokratizálódásának kulcsa még mindig Moszkva kezében van. Az Európai Uniónak lépnie kell ezen befolyás csökkentése érdekében. Valójában a történelem azt mutatja számunkra, hogy ennek a fellépésnek nyomatékosnak kell lennie. Moldova állampolgárai pontosan azt várják az Európai Uniótól, amit Kelet-Európa állampolgárai vártak a Nyugattól 1989. előtt.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Én megszavaztam a moldovai helyzetről szóló állásfoglalást, mivel április 5-én egyike voltam azoknak a nemzetközi megfigyelőknek, akik felügyelték az országba zajló parlamenti választásokat. Mindannyian tapasztaltuk azt a nyugtalanságot, amely a választások után jelentkezett Moldovában. Ám egy hónappal a választások után, úgy vélem, különösen fontos újfent hangsúlyozni, egyrészről hogy az Európai Unió és a Moldovai Köztársaság közötti kapcsolatoknak folytatódniuk kell, hogy tovább fejlődhessenek, másrészről hogy mi akarjuk ezt, mivel nagyobb európai stabilitásra, biztonságra és jólétre törekszünk, csakúgy, mint ahogy új választóvonalakat szeretnénk.

Mindazonáltal, az Európai Unió Moldovával való együttműködésének kéz a kézben kell járnia a moldovai kormányzati szervek amelletti őszinte és világos elköteleződésével, miszerint a demokráciára és az emberi jogok tiszteletben tartására törekszenek.

- Jelentés: Raimon Obiols i Germà (A6-0264/2009)

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Nagy örömömre szolgáltak a 2008-as globális emberi jogi helyzetről szóló jelentéssel kapcsolatos állásfoglalásról tartott szavazás eredményei. Különösen nagy örömmel tölt el az, amilyen pozíciót a Parlament képviselt a második módosításra vonatkozó szavazás során, amelynek témája XVI. Benedek pápa volt.

Úgy érzem, hogy a módosításban használt nyelvezet, a problémafelvetés és a szavak teljességgel elfogadhatatlanok voltak, és meglehetősen nehezen tudtam volna elképzelni egy olyan helyzetet, amelyben a Parlament úgy zárta volna parlamenti ciklusát, hogy elfogad egy olyan nyilatkozatot, amelynek kijelentései és az egyház tanításai miatt elítéli XVI. Benedek pápát.

Következésképpen gratulálok a Parlamentnek, hogy elfogadta ezt az igen nagy horderejű, a tavalyi globális emberi jogi helyzetről szóló dokumentumot, amely kiemeli a legégetőbb problémákat: a halálbüntetést, a kínzást, az embertelen viselkedést, az emberijogvédők helyzetét, a nők és a gyermekek jogainak helyzetét és számos egyéb kérdést.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, roppant hálás vagyok a tisztelt Háznak, amiért elutasította a liberálisok pápa elleni botrányos támadását. Az még Graf Lambsdorff úr valamelyest óvatosabb megfogalmazásában is botrányos nyilatkozat lett volna. Egészen nyíltan azt kell mondanom, hogy arra irányuló kísérletek hangzanak el ebben a Házban, hogy a 21. század legmagasabb erkölcsi méltóságát, amely sokkal tovább ér, mint a milliárdnyi katolikus hívő, és amely támogatást nyújt Európának és az egész világnak, egy lapon említse az embereket kínzókkal, az emberi jogokat lábbal tiprókkal és a diktátorokkal. Mindezek hallatlan dolgok, és sokáig fogják még kísérteni a liberális képviselőcsoportot csakúgy, mint a német FDP Pártot.

  Daniel Hannan (NI). – Elnök úr, amikor csak az emberi jogi kérdések megvitatására kerül a sor, úgy tűnik, mintha egy virtuális EU-ról beszélnénk: egy olyan Európai Unióról, amely csak a Parlament állásfoglalásaiban, a Bizottság sajtóközleményeiben és a Tanács közleményeiben létezne. Ez az a csodás, békés, emberi jogokon alapuló EU, amely nem „daisy-cutter” bombákkal, hanem kereskedelmi egyezményeken és partnerségi megállapodásokon keresztül terjeszti értékeit.

Úgy érzem azonban, hogy valakire hárul az a feladat, hogy megálljon és feltegye a kérdést: hol van ez az Európai Unió a való világban. A való világban Brüsszel fegyvert próbál eladni a pekingi kommunista rezsimnek, elszigetelve Tajvant, barátkozik a teheráni ajatollahokkal, megtagadja, hogy üzletet kössön a Castro-ellenes kubai disszidensekkel, és megpróbál pénzt önteni a Hamasba. Protektorátusokat működtet – más néven szatrapiákat, hűbérállamokat, ahogy az ottomán időkben nevezték őket – Boszniában és Koszovóban, és saját határain belül figyelmen kívül hagyja az emberek népszavazáson kinyilvánított véleményét.

Talán, ha már tiszteletben tudjuk tartani azt az alapvető jogot, miszerint a választóurnák segítségével leválthatjuk a kormányunkat és a szavazatunkkal megváltoztathatjuk az Európai Unió közpolitikáját, majd akkor lesz megfelelő erkölcsi alapunk arra, hogy másoknak is leckét adjunk mindebből.

- Jelentés: Maria Grazia Pagano (A6-0262/2009)

  Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, az egyik kérdés, amely többek között a londoni választókerületem lakóit aggasztja, az állampolgári jogok nagymértékű csorbulása, aminek Nagy-Britanniában tanúi vagyunk a Munkáspárt 1997-es kormányra kerülése óta. Ami még ennél is nagyobb aggodalmat kelt körükben, az, amikor az állampolgári jogok uniós szinten jelentkező csorbulásáról számolok be nekik. Számos olyan szerződést láttunk, például a Prüm-szerződés, amely komoly aggodalmat keltett. Az Európai Bíróság közelmúltbéli ítélete azonban szerencsére arra kötelezte a brit kormányt, hogy szolgáltassa vissza az ártatlannak bizonyult emberek adatait és aktáit, akkor is, ha magánál akarta tartani azokat.

Mindazonáltal, a brit kormány azon döntése, miszerint csak legalább hat év elteltével távolítja el az ártatlan emberek aktáit, azt mutatja, hogy aligha veszi figyelembe a szabadságjogainkat. A döntés rámutat, hogy Nagy-Britanniában az „ártatlan, míg bűnösnek nem bizonyul” elvet feledhető félmondatként kezelik, semmint társadalmunk alapelveként. Az is elég baj, hogy a brit rendőri erőknek hozzáférésük van ehhez az óriási mennyiségű adathoz és személyes információhoz, de most még más európai kormányok is hozzáférhetnek majd.

A Prüm-szerződést mindenféle alapos demokratikus felülvizsgálat nélkül kényszerítették bele az európai jogba. Úgy vélték, több mint 3,5 millió ember nyugodtan keringtetheti személyes adatait Unió-szerte. Ez keveseket tölt el bizalommal.

- Jelentések: Jean-Luc Dehaene (A6-0142/2009) és Elmar Brok (A6-0133/2009)

  Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr, tudom, hogy ennek a helynek kevés fogalma van arról, hogy jelenleg mit is akarnak az európai emberek. Sokkal jobban szereti megmondani nekik, hogy mi mit érzünk, mit kellene, hogy akarjanak. Most rosszindulatú vagyok; azt hiszem, az itt ülő képviselők értik, mit szeretnének a választóik, és hogyan éreznek Európa iránt. De sokan közülünk ezzel egész egyszerűen nem törődnek.

Nem törődnek azzal, hogy odafigyeljenek azon kisebbségekre, akik úgy vélik, hogy az EU rossz irányba halad, és nyilvánvalóan azzal sem foglalkoznak, hogy szívükre vegyék azokat a szavazatokat, amelyeket Unió-szerte nem mellettük tesznek le. Nem törődnek vele, ha azáltal érnek el valamit, hogy a kormány – ahogy Nagy-Britanniában – hazudik a választóinak, hogy hamis mandátumokat szereznek, hogy népszavazást ígérnek bizonyos kérdésekben, amitől aztán visszatáncolnak. Amivel itt törődnek, az az idő. Hogy miért? Miért a nagy rohanás, hogy mind a 27 tagállamban ratifikáltassuk a Lisszaboni Szerződést? A válasz roppant egyszerű: hogy megtagadják a britektől azt, hogy legyen egy szavuk ez ügyben.

Én ma elhagyom ezt a helyet, remélhetőleg azért, hogy saját hazám Parlamentjébe térhessek vissza, a brit parlament alsóházába, hogy ott képviseljem a Woodford Halse-i, Daventry-i, Long Buckby-i, Guilsborough-i, Brixworth-i, Earls Barton-i embereket és a Daventry választókerület más településeinek lakóit. Ezek mind olyan emberek, akiknek elegük van abból, hogy a jelenlegi brit kormány, az itteni képviselők és az Európai Bizottság figyelmen kívül hagyja őket. Ha bejutok a brit alsóházba, nem nyugszom addig, amíg választókörzetem lakosai nem nyilváníthatnak véleményt ezzel a szerződéssel kapcsolatban. Szerencsére, úgy hiszem, hogy ez a szavazás igen hamar bekövetkezik az Egyesült Királyságban. Önök tehát rohanjanak csak az itteni dolgokkal. Nagy-Britannia lakosai el fogják mondani véleményüket.

- Jelentés: Elmar Brok (A6-0133/2009)

  Glyn Ford (PSE). – Elnök úr, szeretnék indokolást fűzni a Brok-jelentésre adott szavazatomhoz: először is tisztelettel adózom Brok úr ebben az intézményben végzett munkája előtt, másodszor szeretném támogatásomat kifejezni a Lisszaboni Szerződés ratifikálásával kapcsolatban, de ami még fontosabb, arra kívánom ösztönözni saját kormányomat, hogy amikor a Lisszaboni Szerződést ratifikálták, és amikor az Egyesült Királyság egy új képviselői székhez jut, ezt a széket Gibraltár lakosai számára biztosítsuk.

Büszke vagyok rá, hogy az elmúlt öt évben Gibraltárt képviselhettem ebben a Parlamentben, és örömmel fogom folytatni ezt. De őszintén megmondom, nehéz dolga van a Gibraltár képviseletére megválasztott hét személynek, hogy teljes mértékben eleget tegyenek megbízatásuknak az összes felmerülő kérdésben: emberi jogok, whistle-blowing (adatfeltárás), nyugdíjak, határokon átnyúló szennyezés és természetesen a Spanyolországgal folytatott kétoldalú kapcsolatok.

Vannak, akik úgy érvelnek, hogy a számok nem működnek. Hogy túl sokat kellene feladni, ha még egy képviselői széket juttatnánk Gibraltárnak. Nos, Dánia már évekkel ezelőtt juttatott egy helyet Grönlandnak. Grönlandon körülbelül kétszer annyian élnek, mint Gibraltárban. Dánia képviselői helyeinek 8%-át adta oda 50 000 embernek. Én arra kérem a brit kormányt, hogy képviselői székeinek kevesebb, mint 1,5%-át adja oda Gibraltár 26 000 lakosának.

  Daniel Hannan (NI). – Elnök úr, az ebben a teremben eltöltött 10 évem alatt rengeteg szélhámosságot hallgattam végig, de nem hiszem, hogy volt köztük akkora badarság, mint amit tegnap azzal a jelentéssel kapcsolatban hallottam, amelyet olyan Paleo-föderalisták készítettek, mint Brok és Corbett urak, akik úgy papolnak a nemzeti parlamentek szuverenitásáról, mintha érdekelné őket.

Egy parlament szuverenitása a nép szuverenitásának gyorsirata. Semmi sem garantálja a nemzeti parlamentaristák privilégiumait. Amikor megválasztunk egy Parlamentet, rábízzuk, hogy egy átmeneti és feltételes időszakban felügyelje szabadságjogainkat. A nemzeti parlamenti képviselőknek nincs joguk tartósan megcsorbítani ezeket a jogokat anélkül, hogy vissza ne térjenek az emberekhez, és pontosan erre vonatkozó felhatalmazást ne kérjenek tőlük.

Nekünk az Egyesült Királyságban 646 képviselőnk van. Közülük 638-at azon kifejezett ígéret alapján választottak meg, hogy az Európai Alkotmány ratifikálása előtt népszavazásra bocsájtják azt. Az, hogy azt halljuk, hogy az Európai Alkotmány most már törvényes, mert mindezek a képviselők megszavazták, még nem érvényteleníti a népszavazás kérdését: ily módon a képviseleti demokrácia ügyét érvényteleníti.

Ha szeretnék visszaállítani jelenlegi képviseleti kormányaink rendszerének becsületét, jelentését és célját, bízni kell az emberekben és meg kell adni számukra a népszavazást – ahogy megígértük. Pactio Olisipiensis censenda est!

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

- Jelentés: Libor Rouček (A6-0225/2009)

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Én a nemek közötti esélyegyenlőség EU külkapcsolataiban való érvényesítéséről szóló jelentés mellett szavaztam. A nők nagyobb mértékű bevonása a politikába, különösen a külkapcsolatokba és a diplomáciába, elengedhetetlen az EU külpolitikáinak sikeres végrehajtásához, amelyek közé tartozik például a segélynyújtás, a fejlesztés, a bővítés, a szomszédsági politika, a konfliktusok megoldása, a biztonság és a béketeremtés, valamint a nemzetközi kereskedelem.

Annak dacára, hogy uniós szinten már fogadtak el politikai dokumentumot a nemek közötti esélyegyenlőségről és a nők jogairól, még mindig csekély az ügy melletti gyakorlati elköteleződés, és elégtelenek a kifejezetten a nemek közötti esélyegyenlőségre elkülönített költségvetési források. Fontos hangsúlyozni, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség biztosítása nem csupán magas szintű politikai nyilatkozatokat igényel, hanem az EU és a tagállamok vezetésének politikai akaratát is megkívánja.

  Charles Tannock (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatív európai parlamenti képviselők teljes mértékben támogatják a köz- és kereskedelmi élet minden területén a nők esélyegyenlőségére és megkülönböztetésmentességére vonatkozó politikát. Mindazonáltal e dokumentum megközelítésében túlságosan előíró jellegű, és megpróbálja a külkapcsolatok minden területét a legapróbb részleteiben is irányítani, többek közt azzal, hogy létrehozná a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, anélkül, hogy elismerné azokat a lépéseket, amelyeket minden EU-intézmény megtett annak érdekében, hogy minden lehetőséget elérhetővé tegyen női alkalmazottai számára. A jelentés mércékről és célkitűzésekről beszél, amelyek a nevüket leszámítva nagyban emlékeztetnek a kvótákra, és támogatja, hogy nőket küldjenek európai védelmi és biztonságpolitikai (ESDP) küldetésekre, anélkül, hogy tisztázná harcoló státusukat. A brit konzervatívok ennélfogva tartózkodtak a jelentésről tartott szavazáskor.

- Jelentés: Jo Leinen (A6-0145/2009)

  Jan Andersson, Göran Färm, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) A Parlament ma szavazott egy jelentésről, amely a Parlament új szerepéről és a Lisszaboni Szerződés végrehajtásával kapcsolatos felelősségeiről szól. A jelentés különböző bizottságok véleményét összesíti a Lisszaboni Szerződés által maga után vont változásokkal kapcsolatban. A jelentés üdvözli a tényt, hogy a Parlament nagyobb befolyással bír majd az EU jogalkotási munkájára.

Úgy döntöttünk, hogy megszavazzuk a jelentést, mert az Európai Parlamentnek fel kell készülnie arra, hogy képes legyen megfelelni azoknak a változásoknak, amelyek a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően merülnek fel a munkájával kapcsolatban. Szavazatainkat azonban semmi esetre sem szabad akképp értelmezni, hogy elébe mennénk az egyes tagállamok ratifikációs folyamatának. Teljes mértékben tiszteletben tartjuk a tagállamok azon jogát, hogy saját maguk döntsék el, hogy beiktatják-e a Lisszaboni Szerződést, vagy sem.

  Martin Callanan (PPE-DE), írásban. − Az Európai Parlamentnek nem dolga és nem felelőssége végrehajtani a Lisszaboni Szerződést. Hogy miért nem? Azért, mert a szerződés még nem lépett hatályba: sőt, mi több, az ír szavazók tavaly teljes körűen elutasították. Ezért aztán az Európai Parlamentnek a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő új szerepéről és felelősségi köréről beszélni megdöbbentő önteltség, tünete az EU-t jellemző, a demokratikus véleménnyel szembeni érzéketlenségnek.

Remélem, hogy amikor az ír szavazók ez év folyamán ismét az urnák elé járulnak, ismét elutasítják majd a Lisszaboni Szerződést. Pártom, a Konzervatív Párt vezetője, David Cameron elkötelezettje a Lisszaboni Szerződésről szóló népszavazás megtartásának, amennyiben az még nem lépett hatályba. Így hát remélem, hogy Nagy-Britannia lakosságának is esélye nyílik rá, hogy beüsse az utolsó szeget e szerencsétlen szerződés koporsójába. A brit konzervatívok az Európai Unió más víziójában hisznek, nem abban, amelyet a Lisszaboni Szerződés megtestesít, ezért ennek megfelelően, saját elképzelésünk megvalósítása érdekében új politikai képviselőcsoportot fogunk alakítani az Európai Parlamentben.

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Én Leinen úr jelentése mellett szavaztam. A jelentés részletes elemzést mutat be az Európai Parlament Lisszaboni Szerződés utáni új hatásköreiről, különös tekintettel az új együttdöntési jogkörre, az új költségvetési jogkörre, az új hozzájárulási eljárásra, az új vizsgálati jogkörre, a tájékoztatáshoz való új jogra és a polgárok új jogaira.

A végeredmény az, hogy meg fog erősödni az Európai Parlament hatalma, különösen az együttdöntési eljárással kapcsolatban, és növekedni fog a döntéshozatalra gyakorolt befolyása, ezáltal növelve az Európai Unió demokratikus legitimitását.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalás egy öt állásfoglalásból álló csomag része, amelyet ma fogadott el a Parlament, ami a lehető legvilágosabban megmutatta a francia, a holland és az ír nép demokratikusan és szuverén módon kifejezett akaratának semmibevételét, akik elutasították az Európai Alkotmányt és az úgynevezett Lisszaboni Szerződést. Ez az állásfoglalás is részét képezi annak az antidemokratikus folyamatnak és kampánynak, amelynek az a célja, hogy ránk kényszerítse ezt az elfogadhatatlan szerződéstervezetet.

Az említett népek által kifejezett demokratikus akarat teljes figyelmen kívül hagyásával és a szerződésben foglalt intézkedésekkel – amelyeket a jobboldal és a szociáldemokraták erőinek egyesítésével fogadtak el – arra kényszerítik az ír embereket, hogy új népszavazás alkalmával újra szavazzanak (másokat ugyanakkor megfosztanak attól, hogy ily módon nyilvánítsanak véleményt). Növelik továbbá a nyomást és a beavatkozást, hogy kikényszerítsék a szerződés elfogadását, amely tovább növeli majd az EU-n belüli föderalizmust, a neoliberalizmust és militarizmust.

Ilyen hát a mi képmutató, cinikus európai demokráciánk. Ugyanazok az emberek, figyelmen kívül hagyva a korábban mondottakat (mint a Portugál Szocialista Párt és a Portugál Szociáldemokrata Párt), megtagadják népüktől a népszavazás nyújtotta vita és közösségi véleménynyilvánítás lehetőségét a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatban, és akik csak akkor tisztelik a köz akaratát, ha az egybeesik az övékkel, most az EU minden tagállamában arra kérik az embereket, hogy ruházzák fel őket bizalmukkal, és szavazzanak rájuk a küszöbön álló európai parlamenti választásokon…

Ez egyszerűen orcátlanság…

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) A Lisszaboni Szerződést, amely 96%-ban megegyezik az Alkotmányos Szerződéssel, az Írországban rendezett népszavazáson elutasították. Az Alkotmányos Szerződés tervezetét pedig már ezt megelőzően elutasították mind Franciaországban, mind Hollandiában.

E Parlament többsége nem hajlandó elismerni politikai veszteségeit. Ez felháborító bűntett a demokratikus elvekkel szemben, és éppolyan felháborító példája annak a hatalmi arroganciának, amely az EU-n belüli együttműködést jellemzi.

Leinen úr jelentése az Európai Parlament új szerepköreiről többek között olyan lépéseket tartalmaz, amelyek egy Egyesült Európai Államok felé mutatnak – amint azt a Lisszaboni Szerződés is magában foglalja –, továbbá javasolja, hogy az EU továbblépjen az oktatás területére is, ideértve a sportot és más egyebeket is.

Kívánatos lett volna, ha a jelentés ehelyett az Európai Parlament demokratikus legitimitásának hiányával foglalkozott volna. Most ismét olyan választásokra készülünk, amelyen a választók részvételi aránya várhatóan alacsony lesz. A tagállamok választói még mindig kevéssé érzik úgy, hogy be lennének vonva a szupercentralista Európai Parlamentbe. Míg a képviseleti demokráciáról szóló politikai viták központjában a nemzeti parlamenti választások állnak, a nemzeti parlamenteknek kellene az Unión belüli legmagasabb szintű döntéshozó testületeknek lenniük – nem az Európai Parlamentnek.

Én a jelentéstervezet ellen szavaztam.

- Jelentés: Catherine Guy-Quint (A6-0183/2009)

  Martin Callanan (PPE-DE), írásban. − Miért beszélünk egyáltalán a Lisszaboni Szerződésről, ha még csak hatályba sem lépett? Miért vesszük gyakorlatilag semmibe az ír emberek demokratikus akaratát, akik egy évvel ezelőtt úgy szavaztak, hogy elvetik a szerződést? Természetesen azért, mert az EU vajmi kevéssé törődik a demokratikus véleménnyel és elszánt gyorsasággal halad egy még szorosabb unió felé, annak ellenére, hogy híján van nép által ráruházott legitimitásnak. Az ír szavazóknak ismét szavazniuk kell a szerződésről, egyszerűen azért, mert az EU nem fogadja el válaszként a „nem”-et.

Az EU és a polgárai között húzódó szakadék egyre mélyül. Úgy utalni a Lisszaboni Szerződésre, mintha az már a való élet volna, csak ráerősít erre a demokratikus hiányra. Ebből és számos egyéb okból kifolyólag örülök, hogy a brit konzervatívok egy új képviselőcsoport tagjai lesznek a következő Parlamentben, amely annak szenteli idejét, hogy megreformálja az EU-t és megkérdőjelezze a most uralkodó, egyre szorosabb uniót kívánó nézeteket, amelyek mára rendkívül népszerűtlenné váltak és oly sok kárt okoztak szűkebb hazámban, Északkelet-Angliában.

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. – (SV) Mi a Lisszaboni Szerződés pénzügyi vonatkozásairól szóló jelentés mellett szavaztunk, amely a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő költségvetési eljárás formájával foglalkozik.

Nem támogatjuk a jelentés azon részeit, amelyek azzal foglalkoznak, hogy az EU adóztatás révén jusson saját forrásokhoz. Szintén ellenezzük a rugalmassági mechanizmusok bevezetését.

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) A Lisszaboni Szerződést, amely 96%-ban megegyezik az Alkotmányos Szerződéssel, az Írországban rendezett népszavazáson elutasították. Az Alkotmányos Szerződés tervezetét pedig már ezt megelőzően elutasították Franciaországban és Hollandiában.

E Parlament többsége nem hajlandó elismerni politikai veszteségeit. Ez felháborító bűntett a demokratikus elvekkel szemben, és éppolyan felháborító példája annak a hatalmi arroganciának, amely az EU-n belüli együttműködést jellemzi.

Nem hiszem, hogy az Európai Parlamentnek nagyobb befolyással kellene bírnia az EU költségvetésére. A Parlamentben eltöltött időm alatt időről időre azt vettem észre, hogy a föderalista többség szeretne szabadon adományozni mindenfélére, a kulturális projektektől kezdve a strukturális támogatásokon keresztül a megnövekedett EU-bürokráciáig. Az Európai Parlament többsége szerint a regionális politika, a halászati ágazat és a mezőgazdaság különböző érdekcsoportjai mindegyikének kell egy szeletet kapnia az EU-tortából. Bizonyos esetekben a kiadások csupán a PR-mutatványokra mennek el. Az EU épp a pénzügyi válság idején folytat ilyen liberális kiadáspolitikát, amikor a tagállamoknak az egészségügyre, az iskolákra és a jóléti juttatásokra szánt kiadásaikat kell megnyirbálniuk.

A legfontosabb, hogy az Európai Parlamentnek szerencsére nincs túl nagy befolyása az EU mezőgazdasági politikájára. Ha ugyanis lenne, az EU a protekcionizmus csávájába került volna, és óriási támogatásokat fizetne a mezőgazdasági ágazat összes különféle érdekcsoportjának.

Én nem szavaztam meg a jelentést.

- Jelentés: Bárbara Dührkop Dührkop (A6-0280/2009)

  Philip Bradbourn (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívok a menedékjogi csomag ellen szavaztak, mert bár hiszünk az e területen való együttműködésben, nem hiszünk a menedék- és menekültügyi politikák „közösségiesített” megközelítésében. Úgy véljük, hogy a nemzeti határok védelme számunkra továbbra is a nemzeti szintű közszolgálat egyik legfontosabb eleme marad.

- Jelentés: Antonio Masip Hidalgo (A6-0285/2009)

  Carl Lang és Fernand Le Rachinel (NI), írásban. – (FR) Az Európai Parlament két héttel ezelőtt elfogadott egy jelentést a közös európai bevándorlási politikáról, ezáltal utat nyitva annak, amit az Európai Bizottság már korábban tervbe vett: a tömeges bevándorlásnak. Ma a menedékkérők következnek; a cél, hogy megteremtsük „a menedék Európáját”.

Csakugyan, a világosan kimondott cél, hogy magasabb színvonalú bánásmódot biztosítsunk a menedékkérőknek, már ami fogadtatásuk körülményeit illeti. Ez nem csupán a fogadtatási körülmények minimális szintjének minden tagállamban való egységesítését jelenti, de azt is támogatja, hogy a menedékkérők óriási számban tudjanak letelepedni.

E célból e jövőbeni irányelv alkalmazási körét minden személyre ki fogják terjeszteni, aki akár legálisan, akár illegálisan lépett az Európai Unió területére. A tagállamok munkaerőpiachoz való hozzáférésre vonatkozó adminisztratív korlátozásait teljesen el kell majd törölni. A befogadó tagállamoknak szociális, orvosi, pszichológiai és lakhatási, valamint jogi segítséget kell majd nyújtaniuk. Az efféle segítség megtagadása jogi következményeket és nyomozást fog maga után vonni… holott ebben sokszor még saját állampolgáraik sem részesülnek…

A menedékügyi csomag második részének elfogadásával Brüsszel az Európába irányuló globális bevándorlást könnyíti meg és ösztönzi.

Mi mindig is ellenezni fogjuk ezt az internacionalista víziót, amelynek egyetlen világos célja az, hogy egyszerűen lerombolja Európa népeit és nemzeteit.

  Martine Roure (PSE), írásban. – (FR) E parlamenti ciklus utolsó szavazása alkalmával a menedékügyi csomagról kell ítélkeznünk. Ez egy olyan folyamat végét jelzi, amely egész hivatali időnket áthatotta. Bár történt némi előrelépés, a menekültek státuszának elismerését illetőleg a tagállamok közti különbségek sajnos továbbra is fennállnak. Ennek bizonyítékai a menedékkérők fogadtatási körülményeiről szóló irányelvben található korlátozások. Megint csak a tagállamok kerültek előtérbe az e területen kívánatos európai egység rovására. Remélem, hogy a következő parlamenti ciklus alatt, a második olvasatban, tudunk majd fordítani a dolgok állásán, hogy valódi európai menedékjogot hozhassunk létre, amely valódi védelmet biztosít ezeknek a különösen sérülékeny férfiaknak és nőknek.

- Jelentés: Jeanine Hennis-Plasschaert (A6-0284/2009)

  Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. – (SV) Mi konzervatívok ma megszavaztuk Hennis-Plasschaert asszony A6-0284/2009 sz. jelentését, amely egy harmadik országból származó vagy hontalan személy által benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételekkel és eljárási szabályokkal foglalkozik.

Tudatában vagyunk, és megértjük, hogy a Földközi-tengeren át, csónakokban érkező emberek áradata nehéz helyzetbe hozza az EU déli, tengeri határai mentén található kisebb államok némelyikét, és egyetértünk azzal, hogy valamit tenni kell e helyzet megoldása érdekében.

Lényeges, hogy az úgynevezett felfüggesztési mechanizmust nem úgy fogalmazták meg, hogy fennállna a veszélye, hogy megszűnne a tagállamok arra való ösztönzése, hogy javítsák a menedékkérés és befogadás folyamatát, ami ellentétes lenne a közös rendelet mögött meghúzódó alapvető szándékkal.

- Jelentések: Antonio Masip Hidalgo (A6-0285/2009) és Jeanine Hennis-Plasschaert (A6-0284/2009)

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. – (SV) Mi, szociáldemokraták minden olyan kezdeményezést üdvözlünk, amely javítja a menedékkérők és a dokumentumokkal nem rendelkező emberek helyzetét. Támogatjuk a nagylelkű közös menedék- és bevándorlásügyi politikát, amely az emberek szükségleteire összpontosít, összhangban a tagállamok genfi egyezményben vállalt elköteleződésével. Bár a „menedékügyi csomag” néhány kedvező előrelépést is tartalmaz, úgy döntöttünk, nem szavazzuk meg Hennis-Plasschaert asszony és Masip Hidalgo úr jelentését.

Mi, szociáldemokraták ellenezzük azt a fajta menedék- és bevándorlásügyi politikát, amelyet az Európai Parlament jobbra hajló többsége folytat. Különösképpen, elhatárolódunk attól, hogy ne legyen kötelező az általuk értett nyelven szóbeli tájékoztatást nyújtani a bevándorlóknak, hogy a fogva tartás ne a genfi egyezmény keretei között történjen, hogy orvosi vizsgálattal állapítsák meg az érintettek korát, valamint az ingyenes jogsegély kérdésétől. Továbbá sajnálatosnak tartjuk, hogy a jobboldaliak nem kívánják megadni a menedékkérőknek a jogot, hogy hat hónapon belül belépjenek a munkaerőpiacra.

- Jelentés: Jean Lambert (A6-0279/2009)

  Martin Callanan (PPE-DE), írásban. − E hivatal létrehozása újabb lépés a közös európai uniós menedék- és bevándorlásügyi politika felé, amely politikát én teljes egészében elutasítom. Úgy vélem, annak a kérdése, hogy kit engedjünk be az Egyesült Királyságba, az Egyesült Királyságban megválasztott parlamenti képviselők és felelős miniszterek felelőssége kell, hogy legyen, nem az Európai Unióé.

Az EU kezébe adni a menedék- és menekültügyi politika irányítását, mélységesen ellenkezne nemzeti érdekünkkel, továbbá potenciálisan a terrorizmus és a szervezett bűnözés még nagyobb veszélyének tenne ki bennünket.

A közös menedék- és bevándorlásügyi politika felé irányuló folyamat újabb jele az EU az iránti elköteleződésének, hogy egy olyan egységes politikai entitást hozzon létre, amelyben mindenkire egyforma szabályok vonatkoznak. Ez nem az az elképzelés, amit a brit konzervatívok magukénak vallanak az EU-ról, és mi egy ettől nagymértékben eltérő elképzelést fogunk támogatni, amikor új képviselőcsoportot alakítunk a következő parlamentben.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A mai szavazás tárgyát képező menedéküggyel kapcsolatos jelentések mindegyike a jobboldal menedéküggyel kapcsolatos laza és széles körű értelmezését tükrözi, amely végső soron káros azokra nézve, akiknek valóban nemzetközi védelemre van szükségük életük, testi épségük és szabadságuk megóvása érdekében.

Az új szociális, pénzügyi, családi és egyéb jogok, amelyeknek a menedékkérőknek való garantálását most rá akarják kényszeríteni a tagállamokra, mágnesként fog vonzani minden leendő gazdasági bevándorlót, ami még jobban leterheli majd az ezekért a problémákért felelős szolgálatokat, és tovább lassítja az esetek kivizsgálásának menetét. Mindez azért, mert Önök ismételten elutasítják, hogy figyelembe vegyék az eljárások során történő visszaéléseket és jogsértéseket, és mert ragaszkodnak ahhoz, hogy összemossuk az elismert menekülteket megillető jogokat és státuszokat azokkal, amelyeket Önök az egyszerű menedékkérőknek kívánnak megadni.

Mindezek közül a legelfogadhatatlanabb azonban a Lambert-jelentés, amely létrehozza az európai „támogatási” irodát, amely, ha úgy tartja kedve, eloszthatja a menedékkérőket a tagállamok között.

Nem ellenezzük ezeken a területeken a kormányközi együttműködést, minek során tiszteletben tartják a tagállamok szuverén jogát, hogy eldönthessék, ki, milyen körülmények között léphet be a területükre, ám az Önök intézkedéseit nem támogatjuk.

- Jelentés: Tadeusz Zwiefka (A6-0270/2009)

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Én megszavaztam a Zwiefka-jelentést, mert úgy vélem, lényeges, hogy létrehozzunk egy olyan folyamatot, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy nemzetközi megállapodásokról tárgyaljanak olyan esetekben, amikor bár az kizárólagos közösségi hatáskörbe tartozik, ám a Közösség mégis úgy dönt, hogy nem gyakorolja ezt a hatáskörét.

Más szóval, Portugália jelenleg nem köthet olyan nemzetközi megállapodásokat, amelyek célja az igazságügyi együttműködés felgyorsítása, többek közt a válással és a házasság érvénytelenítésével kapcsolatos kérdésekben, mert úgy tekintik, hogy a Közösség részben kizárólagos kompetenciát szerzett ezeken a területeken. Ez a javaslat lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy engedélyezze az ilyen megállapodások megkötését, feltéve, hogy a Közösség maga nem kötött vagy nem szándékozik kötni ugyanilyen tárgyú megállapodást harmadik országokkal. Úgy érzem, nagyon fontos, hogy ezt a rendeletet mielőbb meghozzuk, mivel ez nem csak a portugál polgároknak áll érdekében, hanem Európa összes többi polgárának is.

- Jelentés: Ruth Hieronymi (A6-0260/2009)

  Marie-Hélène Descamps (PPE-DE), írásban. – (FR) Az EU-tagállamok és a harmadik országok audiovizuális iparai között kialakult kapcsolatoknak folytatódniuk kell és meg kell erősödniük, nem csak a szakmabeliek, hanem a fogyasztók érdekében is. A MEDIA Mundus audiovizuális együttműködési program, amelyet az Európai Parlament ma elfogadott és én is támogatok, ezt a célt szolgálja.

Valójában megfelelő keretet szolgáltat, amelyen belül javítani lehet az audiovizuális alkotások versenyképességét és világméretű, országok közötti terjesztését. Az Európai Parlament kezdeményezése szerint ez a program a kulturális sokféleség támogatásában is segítséget nyújt, míg valódi hozzáadott értékkel gyarapítja az Unió és a tagállamok eddig ezen a területen végzett tevékenységét.

Köszönjük az előadó arra irányuló erőfeszítéseit, hogy már első olvasatban megegyezés szülessen arról, hogy mihamarabb új kereskedelmi lehetőségek nyílhassanak, és az audiovizuális szakemberek számára harmadik országbeli kollégáikkal hosszú távú munkakapcsolatok kialakításának lehetőségét kínálhassuk.

- Jelentés: Paolo Costa (A6-0274/2009)

  Jim Higgins (PPE-DE), írásban. − Én a repülőtéri résidőkről szóló Costa-jelentés ellen szavaztam, hogy rávilágítsak a repülőtéri hatóságokkal való egyeztetés teljes hiányára, az európai parlamenti képviselőkkel folytatott vita hiányára és a jogszabály megalkotásának elhamarkodottságára. Ez az intézkedés csak súlyosbítani fogja a repülési ágazat problémáit.

- Jelentés: Gérard Deprez (A6-0265/2009)

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Én megszavaztam a Deprez-jelentést. Ez a rendelet a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú megállapodások létrehozásának folyamatát szabályozza. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy létrehozzunk egy olyan eljárást, amely lehetővé tegye a tagállamok számára, hogy nemzetközi megállapodásokat kössenek azokban az esetekben, amelyekben a Közösség úgy dönt, nem gyakorolja hatáskörét.

Példaként említem Portugáliát, aki most nem köthet nemzetközi megállapodást az igazságügyi együttműködés meggyorsítása érdekében, többek közt olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint a szülői felelősség, a tartási kötelezettség és a válás, mert úgy tekintik, hogy a Közösség részben kizárólagos hatáskört szerzett ezeken a területeken. Ez a javaslat lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy engedélyezze az ilyen megállapodások megkötését.

Tekintettel a Portugáliát bizonyos országokhoz fűző szoros kötelékre, különös tekintettel a Portugál Nyelvű Országok Szövetségére és a különböző országokban élő portugál bevándorlók nagy számára, rendkívül fontos a családjog szempontjából, hogy Portugália fel tudja gyorsítani a portugál állampolgárok jogainak elismertetését ezekben az országokban, azáltal, hogy kétoldalú megállapodásokat köthet, illetve felülvizsgálhatja a már meglévő szerződéseket. Habár Portugália példáját említettem, úgy vélem, minden EU-polgár számára egyaránt fontos, hogy a lehető leghamarabb megszülessen ez a rendelet.

- Jelentések: Tadeusz Zwiefka (A6-0270/2009) és Gérard Deprez (A6-0265/2009)

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) Az Európai Bíróság kimondta, hogy a Közösség kizárólagos hatáskörrel bír abban, hogy bizonyos területeken nemzetközi megállapodásokat kössön harmadik országokkal. Ugyanezen rendelkezés értelmében, egyes tagállamok, amelyek korábban már kötöttek kétoldalú megállapodást harmadik országokkal vagy így kívánnak tenni a jövőben, nem tehetik ezt meg, mert ez nem lenne összeegyeztethető az EK-Szerződéssel. Kivételes esetekben azonban, az EU felhatalmazhatja az adott tagállamot arra, hogy kétoldalú megállapodást kössön: ha a Közösség nem érdekelt abban, hogy megállapodásokat kössön az adott harmadik országgal, ha az adott tagállamnak kifejezett érdeke fűződik a megállapodáshoz, és ha a megállapodásnak nincs kedvezőtlen hatása a közösségi jogra.

A Júniusi Lista támogatja a belső piac megvalósítását és támogatja azt a munkát, amelynek célja, hogy uniós szintű megoldásokat találjunk az Európát fenyegető környezetvédelmi kihívásokra. Ezeken a területeken elfogadjuk a nemzetek felettiség bizonyos mértékét. Ezen kívül azonban ellenezzük a nemzetek feletti jogszabályi intézkedéseket. Az egyes tagállamoknak természetesen képesnek kell lenniük kétoldalú jogi megállapodásokat kötni harmadik országokkal, ha úgy ítélik meg, hogy ezek a megállapodások előnyösebbek számukra, mint az európai uniós szintű megállapodások! Míg az kétségkívül jó, hogy a tárgyalásos eljárás bevezetésével javasolják az önrendelkezés ilyen kismértékű lehetőségét, ez azonban csekély vigasz, és nem is változtat az EU-állam létrehozásának világos – még ha nyíltan ki nem is mondott – célján.

Ezért a jelentés ellen szavaztam.

- Állásfoglalási indítvány B6-0261/2009 (Moldova)

  Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. − (NL) Ami a moldovai választási eredmények elleni tiltakozásokat illeti, képviselőcsoportom benyújtott egy külön állásfoglalást, amely eltér a négy képviselőcsoport által meghozott kompromisszumtól. A szabad és tisztességes választásokra való felhívásunk tekintetében nincs különbség a két állásfoglalás között, abban azonban különböznek, hogyan ítélik meg a moldovai kormányt és a többséggel bíró pártot.

Képviselőcsoportom azt az okfejtést követte, miszerint a tiltakozásokat nem demokratikus erők szervezték azzal a céllal, hogy ellenszegüljenek a megismételt választásnak, amelyben a választók fele a kommunista pártra szavazott. Ráadásul feltételezhető, hogy a tiltakozásokat Moldova szomszédja, Románia szervezte, aki magához szeretné csatolni Moldovát. Mindezek fényében képviselőcsoportom többsége a közös állásfoglalás ellen fog szavazni. Én személy szerint viszont meg fogom szavazni azt.

Sok moldovai kért román állampolgárságot. A Moldovában jelenleg hivatalban lévő párttal való politikai összeköttetésünk nem gátolhat meg bennünket abban, hogy tiszteletben tartsuk a moldovai lakosság jelentős részének kívánságát, miszerint csatlakozni szeretnének Romániához. Ezt a vágyat az is táplálta, hogy számos tagállam közvéleménye nem támogatja a további bővítést. A moldovaiak számára tehát a Romániához való csatlakozás volna az egyetlen módja annak, hogy beléphessenek az EU-ba.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE), írásban. – (PL) Moldova komoly politikai és gazdasági nehézségekkel küzd. A választásokat követő április 5-i, 7-i és 8-i, Chişinău utcáin történt drámai események azt mutatják, hogy a társadalom, különösen a fiatalok változást akarnak, és gyorsan egyesülni szeretnének az Európai Unióval. A kommunisták blokkolják a létfontosságú reformokat, és Oroszországgal tárgyalnak, bár hivatalosan támogatják az európai struktúrákhoz való igazodást.

Segítenünk kell Moldovát ezen az úton. Az EU nagyobb mértékű elköteleződése nagyobb bizonyosságot adna Moldova kormányának és lakosságának abban, hogy az EU és az EU-tagság lehetősége valóságos.

A kormánynak alapvető reformokat kell végrehajtania a normális politikai és gazdasági fejlődés lehetővé tétele érdekében, olyan reformokat, amelyek piacgazdasághoz, a közélet demokratizálódásához és az állampolgárok jogainak biztosításához vezetnek.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. – (RO) Én a Moldovai Köztársaságbeli helyzetről szóló európai parlamenti állásfoglalás mellett szavaztam. Úgy hiszem, rendkívül fontos, hogy minden képviselőcsoport kellő figyelemmel és támogatással forduljon e kérdés felé.

Az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának tagjaként támogatom azt a tényt, hogy az Európai Unió továbbra is megad a Moldovai Köztársaságnak minden szükséges támogatást, hogy segítse az országot európai sorsának beteljesítésében, összhangban az ország lakosainak törekvéseivel. A Moldovai Köztársaságnak fontos, hogy gazdaságilag fejlődjön, hogy a lehető legjobb életkörülményeket tudja kínálni állampolgárai számára, és esélyt adjon nekik lehetőségeik megvalósítására. Úgy vélem, Romániának, mint az Európai Unió Moldovai Köztársasággal szomszédos tagállamának, az együttműködés elősegítéséről, a jó szomszédságról és a kölcsönös tiszteletről szóló megállapodás alapján és annak értelmében hozzá kell járulnia ezen ország gazdasági és társadalmi fejlődéséhez.

- Jelentés: Raimon Obiols i Germà (A6-0264/2009)

  Martin Callanan (PPE-DE), írásban. − Az EU egyik pozitív aspektusa az a mód, ahogyan harmadik országokkal való kapcsolatai révén megpróbálja világszerte terjeszteni a demokrácia, az emberi jogok, a jó kormányzás értékeit. Mélyen ironikus azonban, hogy az EU oly nagy hangsúlyt fektet a demokráciára mindenhol máshol, míg magán az Unión belül figyelmen kívül hagyja azt – amint azt abból is látjuk, miként reagált arra, hogy Írország elutasította a Lisszaboni Szerződést.

Szeretném felhívni a figyelmet a világ két másik részére: elsőként Közép-Ázsiára. Bár elismerem, milyen stratégiai jelentőséggel bír ez a térség az EU számára, úgy vélem, hogy az EU részéről tapasztalható folyamatos elköteleződést követnie kellene a közép-ázsiai emberi jogi helyzet és demokratizálódás előrelépésének.

Másodszor szeretném összehasonlítani a tekintélyelvű kommunista diktatúra, Kína és az életerős, szabad demokrácia, Tajvan emberi jogi helyzetét. Tajvanban, Kelet-Ázsia más országaihoz képest különösen nagymértékben tisztelik az emberi jogokat, ami példaként mutathatja meg Kína számára, hogy mit érhet el egy társadalom, ha meghozza azt a bátor döntést, hogy valóban szabad lesz.

  Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − A 2008-as emberi jogi éves jelentésről szóló beszámoló az emberi jogok helyzetét értékeli szerte a világon, és bizonyos kulcsfontosságú területeken felszólít annak javítására.

A 2. módosítással kapcsolatban, bár egyáltalán nem értek egyet Benedek pápa idézett kijelentésével a gumióvszer betegségmegelőző használatát illetőleg, a HIV/AIDS terjedésének megakadályozásával kapcsolatban, alaptalan és pontatlan megfogalmazása folytán nem tudom támogatni ezt a módosítást.

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Én az emberi jogok helyzete a világban című 2008-as éves jelentés mellett szavaztam. Ennek a jelentésnek lényegében két célja van. Először is az, hogy dokumentációs referenciaalapot szolgáltasson, lehetővé téve ezáltal az év történéseivel kapcsolatos tudatosságot, vitát és értékelést, a jobbítás, a javítás és a terjesztés szándékával, tekintettel a jövőbeni műveletekre. Másodszor, a jelentés célja, hogy az EU fellépéseinek lehető legszélesebb közönségét szólítsa meg, az emberi jogok világszerte való támogatása céljából.

Úgy vélem, nagyon fontos, hogy vitát folytassunk a prioritások és az uniós szintű fellépést igénylő kérdések meghatározása céljából, és azért, hogy időszakos értékelés mellett napirenden tartsuk a különleges odafigyelést igénylő helyzetek sorát.

A jelentés továbbá tartalmazza a nők jogainak kérdését, és bemutatja azt a szakadékot, amelyet át kell hidalni az EU által a nők jogainak érdekében kifejtett speciális tevékenységek és politikák fejlesztése során.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Elég ránézni a palesztin helyzetről szóló állásfoglalás tartalmára, hogy lássuk, mennyire elfogadhatatlan képmutatás és cinizmus ez a Parlament többsége részéről az emberi jogok (és azok világbeli helyzetének) tekintetében.

Az állásfoglalás egyetlen szóval sem ítéli el Izraelnek a palesztin nép elleni kegyetlen agresszióját, amit pedig semmi sem igazol. Az állásfoglalás tisztára mossa a Gázai övezetben élő palesztin nép elleni barbarizmust – amit az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának határozata erősen kritizált és elítélt – és egyetlen szót sem szól a palesztin emberek iránti szolidaritás jegyében, akik az emberi jogok legkegyetlenebb megsértésének áldozatai, amelyet az izraeli hadsereg és az izraeli állam terrorizmusa követ el ellenük.

Az állásfoglalás azon részei, amelyekkel egyet tudnánk érteni, nem feledtetik a tényt, hogy az EP ezen éves kezdeményezése gyakorlatilag semmi több, mint álnok gyakorlat az emberi jogokkal való manipulációra, valamint azoknak az EU legfőbb hatalmai (illetve nagy gazdasági és pénzügyi csoportjai) által a szuverenitásukat és jogaikat gyakorló emberek ellen irányuló, a beavatkozás fegyvereként való elfogadhatatlan használatára.

Ismét elmondjuk: számíthatnak ránk abban, hogy megvédjük az emberi jogokat, de nem számíthatnak ránk abban, hogy részt vegyünk e képmutatásban.

  Filip Kaczmarek (PPE-DE), írásban. – (PL) Én az emberi jogok 2008-as világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló Obiols i Germà-jelentés elfogadására szavaztam. Azért szavaztam a jelentés mellett, mert a XVI. Benedek pápát támadó botrányos módosítást elutasítottuk. Ha a pápát az emberi jogokat fenyegető veszélyként ítélnénk meg, az azt jelentené, hogy a világ kifordult a négy sarkából. Nem értem e módosítás szerzőit.

Sajnos számtalan esetben sérülnek az emberi jogok szerte a világban. Ezekkel törődnünk kell, el kell ítélnünk őket, és fel kell lépnünk ellenük. A katolikus egyház és számos más hitvallás a szövetségesünk az emberi méltóság tiszteletének biztosításáért vívott harcban. A pápa emiatti támadása csupán a választások előtti cinizmus és a kártékony radikalizmus bizonyítéka. Kár, hogy néhány európai parlamenti képviselő hivatali idejének végén ilyen kellemetlen ügybe keveredett.

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) A nemzeti szuverenitás fenntartásához elengedhetetlen a független külpolitika. Az egyes tagállamok külkapcsolatainak demokratikus ellenőrzés alá kell tartozniuk. Az EU-nak nem szabad közös külpolitikát folytatnia, mert az ilyen irányba mutató fejlemények azzal a veszéllyel járnak, hogy elveszik az emberektől azt a lehetőséget, hogy az idegen országokkal való kapcsolatok terén tett lépéseikért felelősségre vonhassák saját, választott politikusaikat.

A szóban forgó jelentés számos fontos kijelentést tartalmaz, amely támogatja az emberi jogok bizonyos vonatkozásait. Én természetesen ezek mellett szavaztam. A jelentés egésze azonban a külpolitikával kapcsolatos uniós álláspont támogatásának eszköze.

A zárószavazáson viszont emiatt én ellene szavaztam.

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL), írásban. − (DA) Elismerem az állásfoglalás céljának jelentőségét, miszerint javítani igyekszik az emberi jogi helyzetet a világ számos sebezhető országában. Osztozom abbéli ambícióiban, hogy elérje a halálbüntetés eltörlését és javítsa az emberi jogi jogvédők és a nem kormányzati szervek munkakörülményeit. Továbbá egyetértek azzal, hogy az EU-val együttműködő országokban követelményeket kell szabni az emberi jogokkal kapcsolatban.

Ennek ellenére nem tudom megszavazni az állásfoglalást, mert határozottan ellenzem a Lisszaboni Szerződés késedelmes ratifikálásának említését, amely sértés az ír lakosság azon döntésére nézve, hogy elutasította a szerződést. Mi több, ellenzem, hogy közös szervezetekkel és személyzettel tényleges uniós nagykövetségeket hozzunk létre. Úgy vélem, az EU-nak nincs hatásköre ezen a területen, és nem is kellene, hogy legyen.

  Charles Tannock (PPE-DE), írásban. − Én vitába szállok a 2. módosítással, amely az óvszerhasználattal kapcsolatos nézeteiért kritizálta a Római Katolikus Egyházat és annak vezetőjét, Benedek pápát, ám amely módosítást a Ház nagyon bölcsen elvetett. Elég csekély mennyiségű bizonyíték támasztja alá, hogy az óvszerhasználatra való buzdítás valóban megakadályozná az AIDS terjedését.

Benedek pápának emberi joga, hogy ilyen nézeteket valljon, akár egyetértenek ezzel mások, akár nem. Kíváncsi vagyok, hogy ez a jelentés vajon merte-e volna ugyanilyen ellenséges módon kritikával illetni egy másik fő világvallás vezetőjét. A Római Katolikus Egyház szerepe, hogy vezesse a hívőket, s nem az, hogy őt vezessék. Több tiszteletet kellene tanúsítanunk az iránt az egyház és vallás iránt, amelynek értékein Uniónk alapjai nyugszanak.

Az Európai Parlament brit konzervatív képviselői támogatják, hogy az emberi jogok magas szinten létezzenek világszerte, de összességében tartózkodtak a jelentés zárószavazásán, mivel az olyan témákat is érintett, mint a „reproduktív egészséghez való jog” – amely gyakorlatilag az abortuszt jelenti –, valamint a halálbüntetés, amely egyéni lelkiismereti kérdés, csakúgy, mint az olyan tevékenységi területek támogatása, mint az ICC és a Lisszaboni Szerződés, amelyet pártunk ellenez.

  Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban. − Én vagyok a valódi emberi jogok leglelkesebb támogatója, ezért a jelentés számos szempontból semmilyen gondot nem jelentett számomra. Személyesen én feleltem azért a bekezdésért, amelyben arra kértük a Tanácsot és a tagállamokat, hogy még hatékonyabban lépjenek fel az ellen az emberi jogi katasztrófa ellen, amelyet a Mugabe rezsim okozott Zimbabwében.

A jelentés azonban következetesen és meglehetősen rejtélyes módon úgy utal az EU-ra, mintha az szuverén állam lenne – amely utalásokat a bizottsági ülések alatt jómagam és más képviselőtársaim is sikertelenül próbáltunk meg eltávolítani a szövegből. Az elképzelés, miszerint az egyes tagállamoknak az emberi jogok terén át kellene adniuk nemzeti kiváltságaikat az Európai Uniónak, akár az Egyesült Nemeztek fórumán, akár máshol, teljességgel elfogadhatatlan. Ellenzem továbbá a Lisszaboni Szerződésre való felesleges és indokolatlan utalásokat, amelyet a konzervatívok és számos más képviselő is következetesen elleneznek. A jelentés zárószavazásakor ezen okoknál fogva tartózkodtam.

  Anna Záborská (PPE-DE), írásban. – (SK) A jelentés 84. és 96 . cikke az emberi jogok kubai helyzetéről szól. El kell mondjam, hogy a nemzetközi nyomás ellenére 2008-ban is tovább zajlott a „Fehér ruhás asszonyok” ellen a szisztematikus megfélemlítés, a vallatás és az erőszak kifinomult formái. Néhány héttel ezelőtt a rezsim mindenféle módon igyekezett megakadályozni őket abban, hogy csendes tiltakozást tartsanak férjeik bebörtönzésének hatodik évfordulóján. 2009. április 28-án Pozsonyban a „Fehér ruhás asszonyok” és férjeik támogatása jeléül szolidáris felvonulást tartottak. A hat évvel ezelőtt bebörtönzött 75 aktivista közül, akiknek az ügyét több szervezet, többek közt az EU is támogatta, 54-en még mindig börtönben vannak. Csak ha figyelemmel kísérjük helyzetüket, sikerülhet kiszabadítanunk őket, még mielőtt emberi roncsokká válnának. Ne feledjük, hogy hamarosan a közép- és kelet-európai kommunizmus megdőlésének 20. évfordulóját fogjuk ünnepelni. Annyit tehetünk a kubai börtönökben raboskodókért és feleségeikért, hogy a kubai jogsértésekről szóló bekezdést benne hagyjuk a jelentés szövegében.

Úgy érzem, a 2. módosításról is említést kell tennem, arról, amely élesen bírálta XVI. Benedek pápát. Ez a módosítás becsmérli a katolikus egyház fejét. Emellett, a pápa kijelentéseit egy szinten említi az olyan országok által elkövetett bűncselekményekkel, amelyekben alkalmazzák a halálbüntetést, ahol embereket kínoznak és ölnek meg azért, mert kinyilvánították a véleményüket, és ahol semmiféle tisztelet nem övezi a legalapvetőbb emberi jogokat sem. Utasítsuk el ezt a módosítást!

- Jelentés: Maria Grazia Pagano (A6-0262/2009)

  Philip Bradbourn (PPE-DE), írásban. − A Egyesült Királyságbeli konzervatívok úgy vélik, hogy bár fontos a határokon átnyúló büntetőjogi együttműködés, a jelentés egy olyan egységes európai igazságügyi térséget kíván létrehozni, amely jelentős mértékben veszélyeztetné azon országok hagyományait, amelyek jogrendszere a szokásjogon alapszik. Ennélfogva nem tudjuk támogatni a javaslatot.

  Martin Callanan (PPE-DE), írásban. − A büntetőjog határozottan az EU-tagállamok felelősségi körébe tartozik. El tudom fogadni, hogy a tagállamoknak együtt kell működniük a nemzetek közötti büntetőjogi ügyekben, azonban nem fogadom el egy uniós büntetőjogi térség kialakítását. Az EU úgynevezett hatáskörének a büntetőjogra való kiterjesztése indokolatlan és elfogadhatatlan beavatkozást jelentene a brit szuverenitás tekintetében. Szűkebb hazám, Északkelet-Anglia lakói azt akarják, hogy a büntetőjogot elszámoltatható brit parlamenti képviselők alkossák és brit bírák alkalmazzák.

Az, hogy az EU eddig a kizárólagosan tagállami hatáskörbe tartozó területekre is ki szeretné terjeszteni hatalmát, jól mutatja az EU valódi célját: egy föderális szuperállam létrehozását. Az én vidékemen élők nem szeretnék látni, hogy ez bekövetkezik. Elutasítják az egyre szorosabb unió konvencionális bölcsességét, és a kormányközi együttműködés lazább, rugalmasabb rendszerét szeretnénk látni. Remélem, hogy az új képviselőcsoport, amelyben a következő parlamenti ciklus alatt a brit konzervatívok helyet fognak foglalni, képes lesz közvetíteni, mit vár a britek többsége Európától.

  Carl Lang (NI), írásban. – (FR) A brüsszeli eurokraták a maffiaszervezetek és általában véve a szervezett bűnözés elleni harc álarca mögé bújva még inkább szeretnék érvényesíteni a nemzeteket, népeket és identitásukat leromboló, föderalista nézeteiket.

Csakugyan, míg bár mindenki tudja, hogy az EU minden tagállamának megvannak a maga törvényei, jogi hagyományai és törvénykönyvei, itt a fanatikus euro-föderalisták újabb rohama, mégpedig az „európai igazságügyi kultúra” megteremtésére irányuló vágyaik képében.

E kultúra létrehozása érdekében a következőket kell ugyancsak megteremteni: egy európai igazságügyi iskola, egy európai jogi akadémia a bírók, ügyészek, védőügyvédek és az igazságszolgáltatásban érintett mindenki más számára.

És mi lesz a nemzeti igazságügyi iskolákkal? Mi lesz a szokásjogból eredő jogszabályok és az írott jog jogszabályai közötti áthidalhatatlan különbségekkel?

Erre természetesen nincs válasz.

A gyakorlatban a tagállamok teljes igazságügyi és büntetőjogi rendszerei eltűnnek majd ennek az erőltetett jogharmonizációnak a következtében – amely egy rossz irányba mutató harmonizáció.

Ezek az európai bűvészinasok egy valamit nem értettek meg; csak a nemzetállamok, Európa legfőbb alkotóelemei lesznek képesek gyarapítani és a világban az őt megillető helyre visszaállítani Európát.

Európát nem szabad az európai nemzetek és népek kárán építeni.

- Jelentés: Jean-Luc Dehaene (A6-0142/2009)

  Jan Andersson, Göran Färm, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) A Parlament ma szavazott „a Lisszaboni Szerződés hatása az Európai Unió intézményi egyensúlyának fejlődésére” című jelentésről. A jelentés azt javasolja, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével Svédország és más tagállamok részére biztosított új képviselői helyekre már a most következő európai parlamenti választások alkalmával válasszanak képviselőket, akik ezután kapjanak megfigyelői státuszt a Parlamentben. A jelentés azt javasolja továbbá, hogy a Bizottság új elnökének jelölése a Lisszaboni Szerződésnek megfelelően történjen. Ez azt jelenti, hogy az elnök megválasztásának tükröznie kell az Európai Parlamentben kialakult többséget, és hogy a jelölt kiválasztását a Tanács és a parlamenti képviselőcsoportok közti egyeztetésnek kell megelőznie.

Úgy döntöttünk, hogy megszavazzuk a jelentést, mert az Európai Parlamentnek fel kell készülnie arra, hogy képes legyen végrehajtani a munkáját érintő olyan változásokat, amelyek a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével aktuálissá válnak. Szavazatainkat azonban semmi esetre sem szabad akképp értelmezni, hogy elébe mennénk az egyes tagállamok ratifikációs folyamatának. Teljes mértékben tiszteletben tartjuk a tagállamok azon jogát, hogy saját maguk döntsék el, hogy beiktatják-e a Lisszaboni Szerződést vagy sem.

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Én megszavaztam „a Lisszaboni Szerződés hatása az Európai Unió intézményi egyensúlyának fejlődésére” című jelentést. Ez a jelentés azzal foglalkozik, hogy a Lisszaboni Szerződés milyen hatást gyakorolt az Európai Unió intézményi egyensúlyának alakulására. Rávilágít az új intézkedések meghozatalának és az első kinevezések megtételének fontosságára.

A Lisszaboni Szerződés 2009 végére való lehetséges hatálybalépéséhez a Tanács és az Európai Parlament közötti politikai megállapodásra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottság következő elnökét megválasztó eljárás és a leendő Bizottság jelölése bármely esetben tiszteletben tartsa azon új jogköröket, amelyeket a Lisszaboni Szerződés ez ügyben az Európai Parlamentre ruház.

Ennek eredményeképpen a jelentés tartalmaz egy sor ajánlást az intézményi egyensúly fejlesztésére vonatkozólag, és hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés minden európai intézményt megerősít hatásköre tekintetében.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalás egy öt állásfoglalásból álló csomag része, amelyet ma fogadott el a parlamenti többség, ami a lehető legvilágosabban megmutatta a francia, a holland és az ír nép demokratikusan és szuverén módon kifejezett akaratának semmibevételét, akik népszavazás útján elutasították az Európai Alkotmányt és ikertestvérét, az úgynevezett Lisszaboni Szerződést. Ez is csak egy a sok kezdeményezés közül, amelyek ezt az elfogadhatatlan szerződéstervezetet kényszerítik ránk.

Ahelyett, hogy egyszer és mindenkorra eltemetnénk a Lisszaboni Szerződést, az EP most újra elfogad egy állásfoglalást, amely dicsőíti az Európai Uniónak ebben az állásfoglalásban javasolt antidemokratikus intézményi egyensúlyát, titkolva számos egyéb között azt a tényt, hogy ez:

- szuverén jogköröket ad át a portugál emberektől az EU nemzetek feletti intézményeinek, amelyeket a legfőbb hatalmak uralják, és amelyre élő példa a kizárólagos gazdasági övezetünkben lévő tengerbiológiai erőforrások kezelése;

- kiterjeszti a többségi döntés szabályának alkalmazási körét a döntéshozatalban, amely tovább fogja erősíteni nagyhatalmak dominanciáját, és meg fogja akadályozni, hogy Portugália megvétózza a nemzeti érdekeivel ellentétes döntéseket;

- fokozza a nemzeti demokratikus intézményektől való hatáskörmegvonást (holott ezek az egyetlenek, amelyek közvetlenül az emberek demokratikus akaratán alapulnak); ennek egyik példája, hogy átruházza a nemzeti parlamentek bizonyos hatásköreit, amelyek így elvesztik bizonyos alapvető területeken való döntéshozatali hatáskörüket, és amelyek így egyfajta tanácsadói testületté válnak, amelyeknek nincs joguk megvétózni a saját nemzeti érdekeikkel ellentétes közösségi döntéseket.

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) A Lisszaboni Szerződést, amely 96%-ban megegyezik az Alkotmányos Szerződéssel, az Írországban rendezett népszavazáson elutasították. Az Alkotmányos Szerződés tervezetét pedig már ezt megelőzően elutasították Franciaországban és Hollandiában.

E Parlament többsége nem hajlandó elismerni politikai veszteségeit. Ez felháborító bűntett a demokratikus elvekkel szemben, és éppolyan felháborító példája annak a hatalmi arroganciának, amely az EU-n belüli együttműködést jellemzi.

Érdemes megjegyezni, hogy Dehaene úr jelentésének 4. bekezdésében ez olvasható (idézet): „üdvözli, hogy a Lisszaboni Szerződés meghatározza, hogy az Európai Tanács egyhangúlag és az Európai Parlament beleegyezésével újabb területekre terjesztheti ki a minősített többséggel történő döntéshozatalt és a rendes jogalkotási eljárást, feltéve hogy a nemzeti parlamenteknek nem lesz ellenvetésük”.

Annak dacára, hogy több tagállam választói nyilvánvalóan szkeptikusak az egyre inkább nemzetek felettivé váló Unióval szemben, az Európai Parlamenten belüli föderalista többség azt jelzi, hogy lehetőség van az Európai Uniót a Lisszaboni Szerződés értelmében még inkább nemzetek felettivé alakítani és még több hatáskört ruházni át rá anélkül, hogy új szerződés köttetne.

Én a jelentés ellen szavaztam.

- Jelentés: Elmar Brok (A6-0133/2009)

  Jan Andersson, Göran Färm, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) A Parlament ma a Lisszaboni Szerződés fényében az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatok fejlődéséről szóló jelentésről szavazott. A jelentés üdvözli a Lisszaboni Szerződés alapján a nemzeti parlamenteket megillető új jogokat. Továbbá tanulmányozza az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatok jövőbeni fejlődésének lehetőségeit.

Azért szavaztunk a jelentés mellett, mert az Európai Parlamentnek fel kell készülnie arra, hogy képes legyen végrehajtani a változtatásokat, amelyek munkájával kapcsolatban előfordulnak majd, ha a Lisszaboni Szerződés hatályba lép. Ugyanakkor szavazatainkat semmiképpen nem szabad az egyes tagállamok jóváhagyási folyamatainak megsértéseként tekinteni. Teljes mértékben tiszteletben tartjuk minden egyes tagállam jogát arra, hogy maga döntsön arról, jóváhagyja-e a Lisszaboni Szerződést.

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Én Brok úr jelentése mellett szavaztam. A jelentés üdvözli a Lisszaboni Szerződés alapján a nemzeti parlamenteket megillető új jogokat, és megvizsgálja a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament közötti jövőbeni együttműködés lehetőségeit.

A Lisszaboni Szerződés elfogadása a Cseh Köztársaságban fontos lépést jelent a szerződés gyors hatálybalépése felé. A jelentés bemutatja, mennyire fontos az Európai Unió új szerződése.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Mi a jelentés ellen szavaztunk, először is azért, mert okafogyott: a Lisszaboni Szerződés nem létezik; három népszavazás utasította el.

Másodszor azért szavaztunk ellene, mert azt javasolja, hogy a nemzeti parlamentek rendelődjenek alá az Európai Parlamentnek: ez utóbbi felsőbbsége erejének és kétségtelenül elviselhetetlen arroganciájának biztonságában támogatást nyújtana a nemzeti parlamenteknek – amelyek az ő szemében nyilvánvalóan szűk látókörűekből és idiótákból állnak –, hogy uniós szövegeket vizsgáljon meg. Vajon ez támogatás vagy nyomásgyakorlás? Meghívatná magát a nemzeti parlamentek plenáris üléseire; tanácsadó szerepet játszana; befolyásolná a módot, ahogyan a parlamentek átültetik a szövegeket, csupán annak érdekében, hogy erősítse az egységességet; érvényesítené az akaratát, hogy a védelmi költségvetés mindenképpen megvitatásra kerüljön… talán azt is megszabná számukra, hogyan ellenőrizzék a kormányokat és a tevékenységüket a Tanácson belül?

Végül, azért szavaztunk ellene, mert kettős képmutatáson alapul: a nemzeti parlamentek semmi egyebet nem kaptak, mint egy rendkívül nehezen végrehajtható, ebből eredően hatástalan jogot arra, hogy ellenőrizzék a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartását; ez az elv áltatás, minthogy sok kizárólagosnak mondott uniós hatáskör érinthetetlen, és a szubszidiaritásnak a szerződések által meghatározott fogalma ténylegesen Brüsszel jogainak kedvez.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalás egy öt állásfoglalásból álló csomag része, amelyet ma fogadott el a parlamenti többség, ami a lehető legvilágosabban megmutatta a francia, a holland és az ír nép demokratikusan és szuverén módon kifejezett akaratának semmibevételét, akik népszavazás útján elutasították az Európai Alkotmányt és ikertestvérét, az úgynevezett Lisszaboni Szerződést. Ez is csak egy a sok kezdeményezés közül, amelyek ezt az elfogadhatatlan szerződéstervezetet kényszerítik ránk.

A Lisszaboni Szerződés fényében az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatok fejlődéséről szóló állásfoglalás a csalás kiváló példája.

Az EP üdvözli a „a Lisszaboni Szerződés … alapján a nemzeti parlamenteket megillető kötelezettségeket és jogokat, amelyek növelik ezek szerepét az Európai Unió politikai folyamataiban”. Nevetni lehetne rajta, ha nem volna ilyen komoly. Az EP elrejti a tényt, hogy tekintettel a nemzeti parlamenteknek a döntéshozatal folyamatában való szerepének feltételezett növekedésére, a Lisszaboni Szerződés által valójában az történik, hogy ezek a parlamentek sokkal többet vesztenek, mint amennyit (látszólag) nyernek, figyelembe véve a jogok széles körű átruházását az Európai Unió intézményeire. Még a szubszidiaritás elve tiszteletben tartásának (ál)ellenőrzése (a közösségi intézmények által gyakorolt olyan határkörök felett, amelyeket időközben a nemzeti parlamentek az EU-ra ruháztak) sem adja meg egyik nemzeti parlamentnek sem a vétó jogát.

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) A Lisszaboni Szerződést, amely 96%-ban megegyezik az Alkotmányos Szerződés tervezetével, az Írországban rendezett népszavazáson elutasították. Az Alkotmányos Szerződés tervezetét pedig már ezt megelőzően elutasították Franciaországban és Hollandiában.

E Parlament többsége nem hajlandó elismerni politikai veszteségeit. Ez felháborító bűntett a demokratikus elvekkel szemben, és éppolyan felháborító példája annak a hatalmi arroganciának, amely az EU-n belüli együttműködést jellemzi.

Brok úr jelentése dicséri az Alkotmányt, amely létrehozta az Alkotmányos Szerződés tervezetét. Ezt az Alkotmányt erősen kritizálták teljes egészében antidemokratikus volta miatt, és mert felülről elnöke, Giscard d’Estaing ellenőrzi.

Véleményem szerint Brok úr jelentésének arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy mivel addig, míg a képviseleti demokrácia politikai vitái a nemzeti parlamenti választásokra összpontosítanak, a nemzeti parlamenteknek kellene az Unión belüli legfelsőbb döntéshozó testületeknek lenniük, nem pedig az Európai Parlamentnek.

A jelentés ellen szavaztam.

- Jelentés: Sylvia-Yvonne Kaufmann (A6-0043/2009)

  Jan Andersson, Göran Färm, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) A Parlament ma szavazott a jelentésről, amely felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be egy polgári kezdeményezésről szóló rendeletre irányuló javaslatot, amint a Lisszaboni Szerződést jóváhagyták. A polgári kezdeményezés azt fogja jelenteni, hogy jelentős számú tagállamból származó egymillió polgár lesz képes felkérni a Bizottságot jogalkotási javaslat benyújtására. Ez a Tanácséval egyenértékű jogot fog adni a polgároknak ahhoz, hogy jogalkotási javaslat benyújtására kérjék fel a Bizottságot.

Azért szavaztunk a jelentés mellett, mert az Európai Parlamentnek fel kell készülnie arra, hogy képes legyen végrehajtani a változtatásokat, amelyek munkájával kapcsolatban előfordulnak majd, ha a Lisszaboni Szerződés hatályba lép. Ugyanakkor szavazatainkat semmiképpen nem szabad az egyes tagállamok jóváhagyási folyamatainak megsértéseként tekinteni. Teljes mértékben tiszteletben tartjuk minden egyes tagállam jogát arra, hogy maga döntsön arról, jóváhagyja-e a Lisszaboni Szerződést.

  Richard Corbett (PSE), írásban. − Én és munkáspárti kollégáim támogatjuk a polgári kezdeményezés bevezetését a Lisszaboni Szerződés sikeres jóváhagyása esetén. Ez megerősítené a polgárok európai politikai folyamatokban való részvételi jogait, és kiegészítené azt a már létező értékes jogát, hogy petíciót nyújthat be a Parlamenthez.

Ugyanakkor nyugtalanít, hogy Kaufmann asszony javaslatai nyomán a polgári kezdeményezés folyamata megreked vagy akadályokba ütközik a fárasztó bürokratikus követelmények miatt (például a tagállamoknak ellenőrizniük kell minden aláírás és előzetes bizottsági hitelesítés törvényességét). A nagyobb részvételre való ösztönzésben a polgári kezdeményezés szellemét kellene követnünk – nevezetesen azt, hogy a lehető legkönnyebben hozzáférhetőnek és használhatónak kellene lennie. Ezért nem tehetünk mást, tartózkodunk a jelentésről tartott szavazáskor.

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Én a polgári kezdeményezés megvalósításáról szóló jelentés mellett szavaztam. A Lisszaboni Szerződés bevezeti az uniós állampolgárok kezdeményezését vagy más szóval az állampolgárok európai törvényhozási folyamatban való részvételhez való jogát. Ez egy tökéletesen új eszköz a demokrácia és az állampolgári jogok megerősítésére.

Kétségtelen, hogy az uniós polgárok ezáltal közelebb kerülnek majd az európai intézményekhez, valamint tudatosabban és fokozottan vesznek majd részt a döntéshozatali folyamatban.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A Kaufmann-jelentés célja, hogy közvetlenné tegye a „polgári kezdeményezések” megvalósítását, ahogyan azt az Európai Unióról szóló szerződés sikertelen változatának 11. cikke meghatározza: „legalább egymillió uniós polgár, akik egyben a tagállamok egy jelentős számának állampolgárai, kezdeményezheti, hogy a Bizottság – hatáskörén belül – terjesszen elő megfelelő javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség”.

Szeretném itt figyelmeztetni az állampolgárokat. Ez az új „jog” áltatás. Egyetlen dologról gondoskodik: annak lehetőségéről, hogy a Bizottságot új uniós jogszabályok meghozatalára kérjék fel, arra nem, hogy a már létezőket eltörölje vagy megváltoztassa; nem arra, hogy változtasson az irányelveken. Továbbá egyetlen esetben sem kötelezhető a Bizottság a meghallgatásukra.

Ha az eurokraták annyira szeretnének jogot adni az uniós polgároknak, akkor azzal kellene kezdeniük, hogy tiszteletben tartják a szavazatukat, és végre felfogják, hogy a „Nem” szavazat nemet jelent francia, holland, angol, kelta és minden más nyelven.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalás egy öt állásfoglalásból álló csomag része, amelyet ma fogadott el a parlamenti többség, ami a lehető legvilágosabban megmutatta a francia, a holland és az ír nép demokratikusan és szuverén módon kifejezett akaratának semmibevételét. Ez is csak egy a sok kezdeményezés közül, amelyek az elfogadhatatlan Lisszaboni Szerződés tervezetét kényszerítik ránk.

Az állásfoglalást az értelmetlenség és a képmutatás jellemzi.

Az EP dicsérheti fellengzősen „az állampolgárok részvételi jogának gördülékeny, átlátható és hatékony gyakorlását”, és az úgynevezett „polgári kezdeményezést”, amelyet a Lisszaboni Szerződésként ismert szerződéstervezetbe vezettek be. Az igazság az, hogy azok az erők, amelyek vezetik és előmozdítják az európai integrációt és a Lisszaboni Szerződést, megtettek és megtesznek mindent, amit csak tudnak, hogy megakadályozzák az embereket abban, hogy azok megvitassák és megértsék a szerződéstervezet tartalmát, és népszavazás útján kinyilváníthassák véleményüket.

Mi több, miután az írek elutasították ezt a föderalista, neoliberális és katonai jellegű szerződéstervezetet, mindent megtesznek, amit csak tudnak, hogy egy újabb népszavazást kényszerítsenek ki az országban (annyiszor lesz újabb, amíg az írek igent nem mondanak).

Más szóval megakadályozzák az embereket abban, hogy népszavazás útján kifejezzék demokratikus és szuverén akaratukat, majd mézesmázos szavakkal az úgynevezett „polgári kezdeményezés” felmagasztalásával ködösítenek, amelyet láthatóan már a kezdetek kezdetétől rengeteg feltételnek rendeltek alá.

  Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) A Lisszaboni Szerződést, amely 96%-ban megegyezik az Alkotmányos Szerződés tervezetével, az Írországban rendezett népszavazáson elutasították. Az Alkotmányos Szerződés tervezetét pedig már ezt megelőzően elutasították Franciaországban és Hollandiában.

E Parlament többsége nem hajlandó elismerni politikai veszteségeit. Ez felháborító bűntett a demokratikus elvekkel szemben, és éppolyan felháborító példája annak a hatalmi arroganciának, amely az EU-n belüli együttműködést jellemzi.

Kaufmann asszony jelentése előre iszik a medve bőrére. Kivételes arroganciát mutat a demokrácia, és mindenekelőtt az ír lakosság iránt, akiket újra népszavazásra fognak kényszeríteni, mivel – a politikai berendezkedés nézőpontjából – legutóbb „rossz” választ adtak. Ebben a helyzetben nincs értelme megvitatni a jelentést az Európai Parlamentben. A javasolt polgári kezdeményezés önmagában véve igen zavaros javaslat arra, hogy a polgárok a választott politikusok tekintetében bármilyen befolyást élvezzenek. Az utóbbiak megtehetik, hogy tökéletesen figyelmen kívül hagyják ezeket a kezdeményezéseket, ha ahhoz van kedvük.

A jelentés ellen szavaztam.

- Állásfoglalási indítvány B6-0258/2009 (Vegyi anyagok)

  Kartika Tamara Liotard (GUE/NGL), írásban. − (NL) Noha az állásfoglalás jó, ellene szavaztam, mert az Európai Parlament egyetértését adta az állásfoglalásban ahhoz, hogy a Bizottság mentességet adjon bizonyos elektrolitikus berendezéseknek az azbesztre vonatkozó tilalom alól. Azt gondolom, hogy amennyiben Önök azt állítják, hogy Európában az azbesztre teljes tilalom vonatkozik, akkor ezt következetesen be is kell tartani, és semmilyen mentességet nem szabad adni. Továbbra is vannak az azbeszttel kapcsolatos kockázatok miatti súlyos betegeink, és érthetetlennek tartom, hogy a Bizottság miért nem vette ezt figyelembe. Ezért az azbeszt áldozataival való szolidaritásból az állásfoglalás ellen szavaztam.