Elnök. – A következő napirendi pont a következők tárgyalása:
– Svensson asszony által a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság nevében a Tanácshoz intézett szóbeli kérdés a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napjáról (O-0096/2009 – B7-0220/2009),
– Svensson asszony által a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett szóbeli kérdés a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napjáról (O-0096/2009 – B7-0220/2009),
Szeretném emlékeztetni önöket, hogy ma van a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napja, és különösen fontos számunkra az a lehetőség, hogy megtarthatjuk ezt a vitát.
Eva-Britt Svensson , szerző. – (SV) Elnök asszony, ma november 25. van, azaz éppen ma tíz éve, hogy az ENSZ életre hívta a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napját. Egész felnőtt életem során politikailag aktív voltam nőjogi szervezetekben és a nőkkel szembeni erőszak ellen küzdő hálózatokban. Azt hiszem, hogy munkám során minden lehető módon megpróbáltam szavakkal leírni a helyzetet. Úgy gondolom, hogy nagyon sokat beszéltem erről a kérdésről – és tettünk így együtt ebben a küzdelemben. Most úgy érzem, hogy tényleg szükség lenne konkrét intézkedésekre.
Ez a fajta erőszak megfosztja a nőket az emberi jogoktól. Befolyásolja és korlátozza a nők mindennapjait. Ez a fajta erőszak meghatározó a nők és fiatal lányok élete és helyzete szempontjából.
Mindannyiunk felelőssége, hogy megtörjük a hallgatást, és a Parlamentben és azon kívül is együttműködjünk mindazokkal az erőkkel, amelyek véglegesen fel akarják számolni ezt a fajta erőszakot. Ide tartozik a családon belüli erőszak, a szexuális zaklatás, a fizikai és mentális bántalmazás, az erőszakos közösülés, a szexrabszolga-kereskedelem és a női nemi szervek megcsonkítása. Háborúk és fegyveres konfliktusok idején, valamint a konfliktusokat követő újjáépítés során a nők – mind egyénileg, mind közösségileg – nagyobb mértékben vannak erőszaknak kitéve.
Vannak, akik azt állítják, hogy a családon belüli erőszak magánügy, családi ügy. Ez nem igaz. A családon belüli erőszak strukturális erőszak, és ezért társadalmi kérdés. A társadalomnak felelősséget kell vállalnia ezen erőszak felszámolásáért.
Ez minden régióban, országban és kontinensen alapvető és általános problémát jelent. A nemi alapú erőszak minden formájának felszámolása az egyenlőségen alapuló társadalom alapvető eleme. A férfiak által a nők ellen elkövetett erőszak véleményem szerint világosan mutatja a férfiak és nők közötti egyenlőtlen erőviszonyokat. Ugyanakkor segít fenntartani ezeket az erőviszonyokat. A férfiak által a nők és gyermekek ellen elkövetett erőszakos cselekmények felszámolására irányuló munkának azon a felfogáson kell alapulnia, hogy itt erőről, hatalomról, a nemekről kialakított elképzelésekről, valamint arról az uralkodó társadalmi struktúráról van szó, amelyben a férfiakat felsőbbrendűnek tartják a nőkkel szemben. A férfiak által a nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények jól tükrözik a férfiak és nők közötti egyenlőtlen erőviszonyokat.
Ez közegészségügyi probléma. Olyan társadalmi probléma, amely hatalmas kiadásokat jelent a társadalom számára – nem is beszélve az érintett személyek szenvedéseiről. És mindenekelőtt a nemek közötti egyenlőség problémájáról van itt szó. Ezért a nők elleni erőszak problémáját az egyenlőség szempontjából nézve kell kezelnünk. Ez azt is jelenti, hogy az EU rendelkezik azzal a hatáskörrel, hogy intézkedéseket tegyen, és én a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság többi tagjával együtt éppen arra szólítom fel az EU-t, hogy tegye meg ezeket az intézkedéseket.
Az EU-ban jelenleg a Daphne program keretében állnak rendelkezésre bizonyos források a nők elleni erőszakkal kapcsolatos kezdeményezések anyagi támogatására. Ez jó és szükséges, de messze nem elégséges. Ezért a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság azzal a kérdéssel fordul a Bizottsághoz és a Tanácshoz, hogy vannak-e tervek a tagállamok számára a nőkkel szembeni erőszak problémájának kezelésére irányuló nemzeti cselekvési tervek kidolgozására. Tervezi-e a Bizottság az iránymutatásokra vonatkozó javaslatok előterjesztését egy következetesebb EU-stratégia érdekében, és a Tanács támogatni fogja-e ezt? A jelenlegi szerződéses rendelkezések kötelezettségvállalást tartalmaznak a nők és férfiak közötti egyenlőség megteremtését célzó munkára nézve.
Mikor szándékozik a Bizottság megszervezni a nők elleni erőszak felszámolásának európai évét? Ezt a Parlament 1997 óta többször is kérte. Most végre tényleg meg kellene valósítani!
Åsa Torstensson , a Tanács soros elnöke. – (SV) Elnök asszony, tisztelt képviselők, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság tisztelt tagja és elnöke egy komoly és sürgető kérdést vetett fel. Rögtön az elején szeretném világosan elmondani, hogy a nők elleni erőszaknak nincs helye egy civilizált társadalomban.
Idén ünnepeljük a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napját (november 25.) létrehozó ENSZ-határozat 10. évfordulóját. Ma arról a számtalan nőről és lányról emlékezünk meg, akik ki vannak téve az erőszaknak a háború sújtotta területeken és a konfliktusövezetekben. Tudjuk, mit kell elszenvedniük a nőknek világszerte: nemi erőszak, bántalmazás, zaklatás, valamint ártalmas hagyományok áldozataivá válnak. Szolidaritásunkat fejezzük ki a kényszerházasságok és a becsülettel összefüggő bűncselekmények formájában megnyilvánuló erőszak áldozataival szemben, amely sok mindent magában foglal a női nemi szervek megcsonkításától a gyilkosságig. Tudjuk, hogy Európában aggasztó méreteket öltöttek a nők elleni erőszak különböző formái – nap mint nap előfordulnak ilyen esetek.
A nők elleni erőszak olyan probléma, amely számos különböző politikai területtel összefügg. Ezt világosan kijelenti a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló állásfoglalási indítvány, amelyre holnap fognak szavazni. A nők elleni erőszak esetén nemcsak arról kell beszélni, hogy ez bűncselekmény és méltánytalanság a nőkkel szemben, hanem arról is, hogy a tettesek férfiak, és itt az egyenlőségről van szó. A legjobb stratégia az ilyen jellegű erőszak elleni küzdelemben a holisztikus megközelítés, és a nők elleni erőszak tág meghatározásából kiindulva kell dolgozni.
Az egyenlőség előmozdítására irányuló tevékenységében a Tanácsot mindig az egyenlőség integrálásának elve vezérelte. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2. és 3. cikke értelmében a Tanácsnak minden területen elő kell mozdítania a férfiak és nők közötti egyenlőség ügyét.
A Tanács számos alkalommal és számos különböző összefüggésben felvetette a nők elleni erőszak problémáját. Valami pozitívval szeretnék kezdeni. Az egyenlőség integrálására a mai napig az egyik legsikeresebb példa a nők és a fegyveres konfliktusok területe, ahol egy sokkal átfogóbb politika kezd megjelenni a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemben.
Természetesen a Tanács intézkedési lehetőségei e területen a Szerződésben megállapított hatáskörökre korlátozódnak, és a tagállamok felelősek az ő hatáskörükbe tartozó ügyekért, különösen az igazságügyi, belügyi és egészségügyi kérdésekért.
A tagállamoknak jogukban áll saját cselekvési tervet kidolgozniuk a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre vonatkozóan, de az együttműködésből fakadó előnyöket is kihasználhatják. Ezenfelül európai szinten is hoznak intézkedéseket. A nemi alapú erőszak és kereskedelem felszámolása a Bizottságnak a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervében (2006-2010) megállapított hat prioritási terület egyike. Ennek kapcsán még elmondanám, hogy a Bizottság támogatja a tagállamokat a bevált gyakorlatok cseréjében és a kutatási együttműködésben, valamint abban, hogy összehasonlítható statisztikákat hozzanak létre, amelyek ezen a téren bővítik az ismereteket. Most várjuk a Bizottság új, 2011-2015-ös időszakra szóló, egyenlőségre vonatkozó tervét.
A jövő hónapban elfogadandó stockholmi program keretet nyújt a nők elleni erőszak kapcsán az Európai Parlament által kifejezett aggályok egy részének kezeléséhez. Várjuk a programmal kapcsolatos megállapodást, majd annak végrehajtását.
Időközben sok minden történik uniós szinten, különösen az ismeretek bővítése, az információgyűjtés és a bevált gyakorlatok cseréje terén. Önök közül néhányan ott voltak az elnökség legutóbbi konferenciáján Stockholmban, amelyet pontosan a férfiak által a nőkkel szemben elkövetett erőszak elleni küzdelem témájának szenteltek, és amely lehetőséget nyújtott a résztvevőknek a tapasztalatcserére és a jövőbeli politika megvitatására.
A Daphne III programot létrehozó 2007-es határozat is jelentős lépés volt, és nagyon fontos a gyermekekkel, fiatalokkal és nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemben. Üdvözlöm azt a hatást, amelyet a Daphne program gyakorolt és gyakorol társadalmainkra.
Állásfoglalásukban jogosan hangsúlyozzák, hogy a nők elleni erőszak különböző formáiról nem állnak rendelkezésre pontos és összehasonlítható adatok. A Tanács is tudatában van annak, hogy fontos a pontos és összehasonlítható adatok gyűjtése, ha európai szinten is jobban meg akarjuk érteni a nők elleni erőszak problémáját. Remélem, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete, amelyet a Tanács és az Európai Parlament közösen hoztak létre, jelentős munkát tud majd végezni ezen a területen. A Tanács már konkrét intézkedéseket tett a nők elleni erőszakra vonatkozó statisztikákhoz való hozzáférés fejlesztése terén. A Tanács a Pekingi Cselekvési Program keretében fejti ki tevékenységét, és már három idevágó területen fogadott el különleges mutatókat: 1) családon belüli erőszak a nőkkel szemben, 2) munkahelyi szexuális zaklatás, valamint 3) a nők és a fegyveres konfliktusok. Tehát történt már előrelépés, de természetesen még nagyon sok a teendő.
A világ legkiszolgáltatottabb női közül sokan a fejlődő országokban élnek. Ezt felismerve a Tanács a fejlesztési együttműködésben elfogadott egy sor következtetést a nemek közötti egyenlőségről és a nők egyenjogúságáról, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nemi alapú erőszak minden formájával foglalkozni kell, beleértve az ártalmas hagyományokat és az olyan szokásokat, mint a nemi szervek megcsonkítása. Azonban nem szabad ennyivel beérnünk. A női nemi szervek megcsonkítása, a becsülettel összefüggő bűncselekmények és a kényszerházasságok: ezek az EU-ban is léteznek.
Az Európai Parlament következetes módon mindig is úttörő szerepet töltött be, amikor az ártalmas hagyományok elleni intézkedésekre való felszólításról volt szó. Ezzel a megközelítéssel összhangban a Tanács megerősítette a legkiszolgáltatottabbak védelmére vonatkozó kötelezettségvállalását a leánygyermekek helyzetével kapcsolatban tavaly elfogadott következtetéseiben. Ezekben a következtetésekben a Tanács hangsúlyozta, idézem, hogy „a leánygyermekekkel szembeni erőszak minden formájának felszámolása, beleértve a kereskedelmet és az ártalmas hagyományokat is, elengedhetetlen a nők és lányok jogainak kiteljesítéséhez, valamint a nők és a férfiak társadalmi egyenlőségének eléréséhez”.
Ahogy a tisztelt európai parlamenti képviselő a kérdéssel kapcsolatos bevezetőjében hangsúlyozta, a nők elleni erőszak káros hatást gyakorol a nők társadalmi, politikai és gazdasági életben való részvételére. Azok a nők, akik az erőszak következményeként kirekesztődnek a társadalmi tevékenységekből – beleértve a foglalkoztatást is –,a marginalizáció és a szegénység veszélyének lesznek kitéve.
Ez visszavezet a felszólalásom elején említettem holisztikus megközelítéshez és az ilyen jellegű erőszak strukturális természetéhez, amelyet a Tanácshoz intézett kérdés is hangsúlyoz. A nők elleni erőszak problémája mögött egy sokkal általánosabb probléma húzódik: az egyenlőség hiánya. A nők egyenjogúságát előmozdító, szélesebb körű kampány segíti az erőszak elleni küzdelmet. Azok a nők, akiknek szabadságában áll összes képességüket kiaknázni, kevésbé vannak kiszolgáltatva az erőszaknak, mint azok a nők, akiket kirekesztettek. A Tanács ismételten kifejtette, hogy szükség van a nőket érintő szegénység enyhítésére. Gyakran a foglalkoztatás a legjobb módja a szegénység leküzdésének. Többet kell tenni a nők munkaerő-piaci részvételének megkönnyítése érdekében. A gazdasági és társadalmi válságok még kiszolgáltatottabbá teszik a nőket. A Tanács a 2009. november 30-i ülésén előreláthatólag számos következtetést el fog fogadni a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban: a növekedés és a foglalkoztatás előmozdítása – hozzájárulás a 2010 utáni időszakra szóló lisszaboni stratégia céljainak teljesüléséhez. A cél annak biztosítása, hogy mind az egyenlőség integrálása, mind az egyenlőség érdekében tett különleges intézkedések kiemelkedő szerepet fognak kapjanak a jövőbeli stratégiákban.
A nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napját létrehozó ENSZ-határozat tízedik évfordulóját ünnepelve tudatában vagyunk a probléma nagyságának. Ugyanakkor üdvözöljük azt a tényt, hogy a nemzetek együttműködnek a probléma felszámolása érdekében. A nőkkel szembeni erőszak elleni európai küzdelem jelentős része nemzetközi keretek között valósul meg.
Az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottsága a következő, 2010. márciusi ülésén meg fogja kezdeni a Pekingi Cselekvési Program tizenöt éves felülvizsgálatát. A svéd elnökség már kidolgozott egy jelentést az Európai Unióban elért előrelépésekről és a még előttünk álló kihívásokról. A Tanács november 30-án előreláthatólag számos következtetést fog elfogadni ebben a témában. A Pekingi Cselekvési Program meghatározza a nemzetközi esélyegyenlőségi politika vázát és kidolgoz számunkra egy hosszú távú menetrendet is. A Tanács aktívan részt vesz ebben a munkában, amelynek jelentős része a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemről szól.
A nők elleni erőszak problémája nem ismer országhatárokat. Ezt a problémát mind Európában, mind Európán kívül nemzetközi szinten kell kezelni. Nemzetközi misszióinkban fokoznunk kell a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet, és nem szabad szemet hunynunk az olyan erőszakos cselekmények felett, amelyeket saját polgáraink ellen, családon belül követnek el.
Elnök úr, tisztelt képviselők, elismételném, amit felszólalásom elején mondtam: a nők elleni erőszaknak nincs helye egy civilizált társadalomban. Hálás vagyok a Parlamentnek, amiért ma felvetette ezt a témát. Tudniuk kell, hogy a Tanács és az elnökség teljes támogatását élvezik, és mindazokét, akik küzdenek azért, amiben hisznek, és megvédik az igazságosság, az egyenlőség és a szolidaritás elvét.
Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – (FR) Elnök asszony, a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napja alkalmából a Bizottság szeretné megújítani erőteljes politikai elkötelezettségét a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemben. Ezt az elkötelezettséget a stockholmi programról szóló közlemény is tükrözi, amelynek prioritásai között szerepel, hogy különleges figyelmet kell szentelni a gyermekek jogainak és a különösen kiszolgáltatott személyek – mint például az erőszak áldozatává váló nők és az idősebbek – védelmének.
Az Európai Bizottság a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2006-2010 közötti időszakra szóló ütemtervével elkötelezte magát a szexuális erőszak és az emberkereskedelemmel összefüggő erőszak felszámolásának elősegítése mellett. A nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem az ütemtervet követő, jelenleg kidolgozás alatt álló új stratégiának is fontos prioritása lesz.
Az alapvető gyakorlati intézkedések finanszírozása is döntő fontosságú. A Bizottság a Daphne program révén már sokat tett az erőszak elleni küzdelem előmozdításáért Európában. Az erőszak-megelőzés és a sértettek segítése terén tett erőfeszítéseit a Bizottságnak most gyakorlatiasabb intézkedések révén tovább kell erősítenie.
Először is a Bizottságnak egyértelmű intézkedései vannak a Daphne III program összefüggésében egy következetesebb uniós stratégia végrehajtása érdekében a gyermekek, a fiatalok és a nők elleni erőszak terén. A 2009-ben rendelkezésre álló, hozzávetőlegesen 17 millió EUR összegű éves költségvetésnek köszönhetően a Bizottság közvetlenül a veszélyeztetett csoportokat célozhatta meg. Ezek az alapok kiegészítették a nemzeti programok által biztosított támogatásokat.
A Daphne III program részeként 2010-re előirányozták egy szakértői csoport létrehozását. Ez a csoport képes lesz segíteni a közösségi szinten szükséges intézkedések meghatározásában és a tagállamok közös megközelítésének ösztönzésében.
A Bizottság egy fontos megvalósíthatósági tanulmányon is elkezd dolgozni, amely meg fogja állapítani, hogy lehetséges és szükséges-e uniós szinten harmonizálni a szexuális erőszakra és a gyermekek elleni erőszakra vonatkozó jogszabályokat. E tanulmány eredményeit 2010 őszén teszik közzé. A Bizottságnak az a szándéka, hogy összehozza a tagállamok kormányai, a közösségi intézmények, a képviselőcsoportok, a civil társadalmi szervezetek, a nemzetközi szervezetek stb. képviselőit azzal a céllal, hogy egy világosabb közösségi politikát fogalmazzanak meg.
Ezenkívül a 2007 decemberében az európai bűnmegelőzési hálózat támogatásával rendezett viták keretében már megkezdődött a legjobb gyakorlatok, előírások és az beavatkozási modellek cseréje.
Végül pedig fontos hangsúlyozni, hogy a nők elleni erőszak szélsőséges formái ellen a legkeményebb eszközökkel kell küzdeni. Ezért a Bizottság márciusban javasolta a legkiszolgáltatottabb nőket és lányokat érintő emberkereskedelem és a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemre vonatkozó európai bűnüldözési keret módosítását.
A nők elleni erőszak európai napjának megszervezésével kapcsolatban elmondanám, hogy a Bizottság egy alapos vizsgálat alapján azt a következtetést vonta le, hogy ez az intézkedés elhamarkodott lenne; előbb egy hiteles stratégiát kell megfogalmazni az erőszak elleni küzdelemre vonatkozóan.
Most szeretném átadni a szót kollégámnak, Ferrero-Waldner asszonynak.
Benita Ferrero-Waldner , a Bizottság tagja. – (FR) Elnök asszony, tisztelt képviselők, ahogy azt mindannyian tudják, én – magam is nő lévén – mindig aktívan részt vettem a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemben és általában a női egyenjogúság ügyében is, nemcsak az utóbbi öt évben, amióta külügyi biztos vagyok, hanem azt megelőzően miniszterként is. Ezért szeretnék néhány szót szólni a témáról.
Ami az Unión kívüli világot illeti, a fejlődő országokban való beavatkozáson kívül, amiről egy kicsivel később képviselőtársam fog beszélni, a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem fontos fókuszpont lett az EU emberi jogi politikájában, és az intézkedést a 2008 decemberében elfogadott különleges iránymutatások is megerősítik.
Ezen iránymutatások végrehajtása különösen kifejezésre jut helyi szinten, azon harmadik országokban, ahol az Európai Unió jelen van. Az EU tagállamainak nagykövetségei és az Európai Bizottság küldöttségei körülbelül 90 harmadik országban dolgozták ki saját cselekvési terveiket, amelyek célja ezen iránymutatások végrehajtása és a 2009-2010-es időszakban végrehajtandó kezdeményezések jegyzékének összeállítása.
Következetesen azt az üzenetet közvetítjük, hogy a nők jogainak megsértését nem lehet igazolni a kulturális relativizmussal vagy a hagyományokkal.
Együttműködés formájában is fel fogjuk ajánlani segítségünket, például a nők elleni erőszakkal foglalkozó különleges előadó ajánlásainak végrehajtása, a nemek közötti egyenlőségért felelős nemzeti intézmények megerősítése, illetve a nőkkel szembeni megkülönböztetésről rendelkező jogszabályok módosítása érdekében.
Nagy figyelmet szentelünk a „Nők, béke és biztonság” témának, amelyről az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325. és 1821. állásfoglalása szól. Ezenkívül 2008 decemberében az Európai Unió általános megközelítést fogadott el ezen iránymutatások végrehajtására vonatkozóan.
Úgy gondolom, hogy ez egységes elvi alapot teremt mind az európai biztonság- és védelempolitikai műveleteket illetően, mind a közösségi eszközök alkalmazásával járó beavatkozásokat illetően. Ezek a tevékenységek lehetővé fogják tenni számunkra, hogy a konfliktus egész folyamatába – a válságok megelőzésétől, kezelésétől és megoldásától kezdve egészen a béke megszilárdításáig és a hosszú távú újjáépítésig – hatékonyabban integráljuk a „női” dimenziót.
Én magam kértem segítséget 40 vezető szerepet játszó asszonytól világszerte, hogy azzal adjanak új ösztönzést a 1325. állásfoglalás végrehajtásához, hogy – amint azt Önök is tudják – javasolják egy miniszteri konferencia összehívását az állásfoglalás történelmi jelentőségű elfogadásának 10 éves évfordulóján. Ban Ki-moon ENSZ-főtitkár jóváhagyta ezt az elképzelést, és erre nagyon büszke vagyok. Azonban talán még figyelemreméltóbb az a tény, hogy e miniszteri konferenciára készülvén egyre több állam és nemzetközi szervezet – pl. az Afrikai Unió – dönt úgy, hogy fokozza a 1325. állásfoglalás támogatására tett erőfeszítéseit, különösképpen nemzeti cselekvési tervek kidolgozásával.
Elnök asszony, egy személyes megjegyzéssel szeretném befejezni. Nagyra értékelem azokat a lehetőségeket, amelyeket az uniós politikák – legyen az bel- vagy külpolitika – nyújtanak a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemben, és örülök minden támogatásnak, amelyet ez a küzdelem általában kapott és kap. Nagy örömmel látom, hogy az a tevékenység, amely a múltban inkább csak személyes elkötelezettségből fakadt, most teljes mértékben közös erőfeszítéssé válik.
ELNÖKÖL: LAMBRINIDIS ÚR alelnök
Barbara Matera , a PPE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim a nők elleni erőszak felszámolása nagyon fontos kérdés, amely mindnyájunktól – az európai intézményektől, a tagállamoktól és a civil társdalomtól egyaránt – nagyobb erőfeszítést és elkötelezettséget követel.
A nők elleni erőszak nemcsak az emberi jogok megsértését jelenti, hanem olyan súlyos egyéni és társadalmi következményei is vannak, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ezért ezzel a kérdéssel különböző nézőpontokból kell foglalkozni.
Kulturális területen küzdenünk kell az ellen az elképzelés ellen, miszerint igazolni lehet a kulturális, vallási vagy szociális alapú erőszakot. Olyan információs és tájékoztató kampányokat kell szerveznünk, amelyek a fiatalokat is elérik, tehát ezeket az iskolákban kell lebonyolítani. Egy európai év megszervezésének, amelyre az Európai Parlament számos alkalommal felszólított, olyan európai és nemzetközi hatása lehet, amely előmozdítja egy következetesebb és hatékonyabb politika kialakítását.
Politikai területen alapvető fontosságú, hogy ez a kérdés prioritásként szerepeljen a nemzeti, európai és nemzetközi menetrendekben. Ezért úgy gondolom, hogy helyénvaló lenne szorosabb kapcsolatot kialakítani az Európai Unió és az ENSZ között – azonnal befejezem –, hogy mindannyian ugyanazon irányban dolgozhassunk. Ebből a szempontból Migiro asszonynak, az ENSZ főtitkárhelyettesének az Európai Parlamentben elhangzott beszéde példamutató volt. Ezért mindnyájunknak azt kívánom, hogy együttműködésünk váljék még szorosabbá.
Britta Thomsen , az S&D képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ma, november 25-én, a nők és a férfiak világszerte megemlékeznek a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napjáról.
A nők elleni erőszak fontos társadalmi kérdés, amelyet nem egyszerűsíthetünk le annyira, hogy azt mondjuk róla, hogy pusztán a nőkérdés körébe tartozik. Hiszen az emberi jogok, az élethez és a biztonsághoz való jog megsértéséről van szó. Az ENSZ becslései szerint tízből hét nő élete során valamikor megtapasztalja a férfiak általi erőszakot. A férfiak általi erőszak valójában több nő életét követeli, mint a malária, a közlekedési balesetek, a terrorizmus és a háború együtt. Nem maradhatunk ennek néma szemlélői. Alapvető fontosságú, hogy mi itt az EU-ban MOST cselekedjünk. A Bizottságnak minél hamarabb elő kell terjesztenie egy tervezetet a nőkkel szembeni erőszak minden formája elleni küzdelemre vonatkozó uniós politikáról.
Ha megnézzük a különböző tagállamok kezdeményezéseit, akkor világossá válik, hogy bizonyos országok komolyabban veszik a problémát, mint mások. Január 1-jén Spanyolország veszi át a Tanács elnökségét. A spanyol elnökség menetrendjében kiemelt helyet kapott a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem. Spanyolország az egyetlen uniós tagállam, amely olyan megfigyelőközpontot hozott létre, amely minden évben jelentést nyújt be a nemi alapú erőszak alakulásáról, valamint rendszeresen aktualizálja az ilyen jellegű erőszak elleni küzdelem stratégiáját. Támogassuk a spanyol elnökség kezdeményezését, és hozzunk létre ilyen megfigyelőközpontot az EU-ban, hiszen ez minden európai nő javát szolgálná.
Antonyia Parvanova , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, nemcsak a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napja miatt mondom, hogy amikor állásfoglalást akarunk kiadni erről a kérdésről, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy mindent megtettünk-e ezen a téren. Ma Európában négy nőből egy válik az erőszak, a családon belüli erőszak, a nemi erőszak, a szexuális kizsákmányolás vagy a női nemi szervek megcsonkításának áldozatává.
A nemi alapú erőszakra az egyik legborzalmasabb példa, amikor a nemi erőszakot a háborúban fegyverként használják fel, mint ahogy az Kongóban történik. Ideje kialakítani egy átfogó európai stratégiát, amely egy olyan konkrét cselekvési tervet eredményez, amelynek célja a nőkkel szembeni erőszak minden formája elleni küzdelem, beleértve a nőkereskedelmet is.
Biztos úr, szeretném tájékoztatni arról, hogy ma a stockholmi programról szóló állásfoglalással kapcsolatban szavaztunk egy módosításról, amely a nők elleni erőszakra vonatkozóan egy irányelv, egy európai cselekvési terv elkészítését kéri, amely biztosítaná az erőszak megelőzését, a sértettek védelmét és az elkövetők megbüntetését.
Remélem, hogy ez alkalommal sem képviselőtársaink, sem Ön, sem a Tanács nem fognak a szubszidiaritás elvére hivatkozni, és hogy nagyon rövid időn belül elkészül ez az irányelv és a cselekvési terv. A spanyol elnökségnek is felvetettük ezt a kérdést, és ők nagyon is támogatják ezt a prioritást. Remélem, hogy ez az ügy mindnyájunknál prioritást fog élvezni.
Raül Romeva i Rueda , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, valóban szükséges a nőkkel szembeni erőszak valamennyi formája elleni küzdelem egyértelmű jogalapját létrehozni.
Sürgetem a Tanácsot és a Bizottságot, hogy hozzanak döntést az európai politika teljes mértékű közösségivé tételéről. Az uniós tagállamok egyikének sem sikerül ezeket a problémákat egyedül megoldania. A nők elleni erőszak valamennyi formájával szembeni zéró tolerancia egész Európában valamennyi intézmény számára prioritás kell, hogy legyen.
A Parlamentnek a Tanács és a Bizottság felé irányuló, a nőkkel szembeni erőszak valamennyi formája elleni küzdelemre vonatkozó célzottabb és következetesebb uniós politikai tervre vonatkozó kérése egy lépést jelent a helyes irányba, akárcsak a már említett megfigyelőközpont.
Ezenkívül szeretném emlékeztetni a Bizottságot és a Tanácsot arra a kérelmemre, hogy foglalkozzunk a nők elleni erőszakkal nemzetközi szinten úgy, mint az emberi jogok megsértésének nemi alapú dimenziójával, különösképpen a hatályos és a tárgyalási fázisban lévő, kétoldalú társulási és kereskedelmi megállapodásokkal összefüggésben, ahogy az a nőgyilkosságokról (feminicídiumokról) szóló jelentésemben is szerepel, és szeretném megkérni a biztost, hogy ha lehet, egy kicsit legyen konkrétabb ebben a kérdésben.
Zárásképpen hadd üdvözöljem az ülésteremben barátainkat a Kongói Békéért és Igazságosságért Szövetségtől. Ők adták nekünk ezeket a virágokat, hogy azok minden nap emlékeztessenek minket arra, hogy ez egy közös harc, amelyet együtt kell megvívnunk, együtt azokkal is, akik e csatatéren szenvednek és harcolnak.
Marina Yannakoudakis , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a nők elleni erőszak, különösen a családon belüli erőszak olyan téma, amelyet meg kell vitatni, és gratulálok a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságnak, hogy felhozta ezt a témát.
Azonban látnunk kell, hogy ez a kérdés nemcsak nemi kérdés. Nemcsak az egyenlőséggel kapcsolatos kérdés. És nemcsak emberi jogi kérdés, hanem elsősorban büntetőjogi kérdés. És mivel büntetőjogi kérdés, ezért szuverén államügy, és szabályozása a nemzetállamokra tartozik.
Az Európai Tanács szerint négy nőből egy élete során valamikor családon belüli erőszak áldozatává válik. Az EU indíthat kezdeményezéseket ezen a téren azáltal, hogy forrásokat nyújt oktatási és tudatosságnövelési céljából, valamint vitát kezdeményez nemcsak a nők, hanem a férfiak elleni erőszakról is: a brit belügyminisztérium szerint ugyanis hat férfiból egy családon belüli erőszak áldozatává válik.
Nemrég ellátogattam az Elevate-be, egy bántalmazott nők számára fenntartott londoni menedékotthonba, hogy elbeszélgessek a családon belüli erőszak áldoztaivá vált nőkkel. Ezek a nők a legkülönbözőbb társadalmi-gazdasági csoportokból származnak. Nem érvényesek a sztereotípiák. Az erőszak nemcsak a sértettet, hanem az egész családját és a gyerekeit is érinti. Az erőszaknak vannak belső és külső hatásai is. Az erőszak életeket tesz tönkre. Ezeket az életeket ismét helyrehozni hosszú időt vesz igénybe, és ehhez segítségre van szükség. Az Elevate-projekt biztonságos menedéket kínál a sértetteknek, és segíti őket abban, hogy visszanyerjék bizalmukat és a társadalmi feladatok ellátásra való képességüket. Az ilyen projekteket támogatni kell, pénzügyileg is.
Az EU magához ragadhatja a kezdeményezést azáltal, hogy felszámol néhány, nők – és férfiak – elleni erőszakkal kapcsolatos tabut. A társadalom nem engedheti meg magának, hogy továbbra is figyelmen kívül hagyja ezt a problémát.
Laurence J.A.J. Stassen (NI ). – (NL) Svensson asszony szóbeli kérdést terjesztett elő a nők elleni erőszakról, és benyújtott egy állásfoglalás-tervezetet. Ebben megállapítja, hogy a nők elleni erőszak Európa-szerte alapvető és általánosan elterjedt probléma, amely a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségből fakad.
Habár a holland Szabadságpárt nem tud egyetérteni azzal, hogy ez ellen a probléma ellen európai szinten kell fellépni, mégis támogatjuk ezeket a javaslatokat, és sürgetjük a tagállamokat, hogy tagállami szinten, integráltan lépjenek fel. A Szabadságpárt a lehető legszigorúbban elítéli a nők elleni erőszakot. Sok erőszakos cselekedetet követnek el Európában a muszlim nők ellen is, különösen a családon belül. Ezért foglalkoznunk kell a családon belüli erőszak, a becsülettel összefüggő bűncselekmények és a női nemi szervek megcsonkításának azon eseteivel is, amelyek a férfi és női szerepekről alkotott muszlim felfogásból fakadnak.
Habár a Szabadságpárt a nők elleni erőszak valamennyi formáját teljes mértékben elítélendőnek tartja, különösen az erőszaknak erre a fent említett formájára szeretnénk itt felhívni a figyelmet. Hadd hangsúlyozzam még egyszer: ez teljességgel elfogadhatatlan. Ezért pártom határozottan felszólítja a tagállamokat, hogy küzdjenek az erőszak említett formái ellen, és foganatosítsanak egyedi intézkedéseket a nők elleni erőszak muszlim közösségben előforduló eseteinek kivizsgálására.
Edit Bauer (PPE ). – (HU) Kedves miniszter asszony, kedves biztosok! Hadd emlékeztessek én is arra, amit a miniszter asszony mondott: a civilizált társadalmakban nincs helye az erőszaknak. Tizedszer emlékezünk arra, hogy az ENSZ határozatot hozott a nők elleni erőszak elleni küzdelem ügyében. Ahogy a kollégák és az önök beszédét hallgattam, azon gondolkoztam, hogy 10 év múlva, 20 év múlva vajon még mindig azt fogják mondani ebben a házban az utódaink, hogy a civilizált társadalmakban nincs helye az erőszaknak? Igaz, hogy az idő nem a mi érdekünkben dolgozik, hisz azt látjuk, hogy az agresszivitás a társadalmakban növekszik. Növekszik a média hatása által, de növekszik a válságban is. A pszichológusok azt mondják, hogy a válságban sokkal nagyobb az agresszivitás, mint egyébiránt. Probléma a nők elleni erőszak, és probléma ez akkor is, hogy ha férfikollégák gyakran azt mondják, hogy a férfiakat is éri erőszak. Sajnos a statisztikák mégiscsak azt mutatják, hogy az áldozatok közt 95% a nő. Az emberkereskedelem áldozatainak is 80%-a nő. Én azt hiszem, hogy valóban itt az idő, hogy az európai intézmények komolyabban foglalkozzanak ezzel a problémával.
Iratxe García Pérez (S&D) . – (ES) Elnök úr, napjainkban sok millió ember, sok millió nő foglal állást világszerte a nemi alapú erőszak ellen. Ma nem hunyhatunk szemet e fontos társadalmi probléma fölött, amely azokat az erőviszonyokat szemlélteti, amelyek a történelem során mindig is egyenlőtlenek voltak. Nincs olyan magyarázat, nincs olyan érv vagy cél, amely igazolhatná ezeket az eseteket. Nőket ölnek meg csak azért, mert nők.
Ezzel a helyzettel szembesülve kötelességünk minden rendelkezésünkre álló eszközzel, illetve bátor és határozott jogi intézkedésekkel küzdeni a nemi alapú erőszak felszámolásáért és egy egyenlőbb társadalom megteremtéséért. Ez mindannyiunk kötelessége, az európai intézményeké, a tagállamoké és a szervezeteké.
Bizonyos országok, köztük Spanyolország, világos kötelezettségvállalást tettek ezen a téren. A nemi alapú erőszak elleni törvény szükséges és alapvető eszköz. Ezért Spanyolország példaként szolgálhat Európa többi része számára. Megemlíthetném az egyenlőséget elősegítő oktatást, a sztereotípiák leküzdését és a sértetteknek nyújtandó jogsegélyt is. Biztos vagyok abban, hogy ezen a területen még számos egyéb szükséges politikát is megemlíthetnénk. A spanyol elnökség prioritásai között szerepel a nemi alapú erőszak elleni küzdelem. Szerintem ez nagyon fontos, és bízom benne, hogy a Parlament határozottan támogatni fog minden egyes, erre a kérdésre irányuló kezdeményezést.
Közös erőfeszítéssel kell tovább dolgoznunk. Csak így fogunk tudni segíteni a sértett nők millióinak, akik egy percet sem várhatnak tovább.
Corina Creţu (S&D) . – (RO) Ahogy már sokszor hangsúlyoztuk ebben az ülésteremben, a nők elleni erőszak valóban nagyon fontos probléma, amelynek nem szentelünk mindig kellő figyelmet. Ez a probléma megdöbbentő méreteket ölt a fejlődő országokban, különösen a háború sújtotta országokban és a konfliktusövezetekben. A lányok, a nők és a gyermekek ellen irányuló erőszakos közösülés és nemi erőszak járványszerű méreteket öltött a háború sújtotta afrikai országokban, különösen Kongóban, Szomáliában, Burundiban és Libériában. Az erőszakos cselekmények gyakori előfordulása azonban sajnálatos módon nemcsak a konfliktus sújtotta országokra jellemző. Rengeteg erőszakos cselekmény fordul elő a világ legbékésebb és legdemokratikusabb országaiban is.
Kötelességünk, hogy a figyelmünket és az erőfeszítéseinket azok megbüntetésére összpontosítsuk, akik megsértik az emberi jogokat, miközben erőfeszítéseket kell tennünk a nők biztonságának növelésére is, továbbá biztosítanunk kell, hogy a szexuális agresszió áldozatai megfelelő segítséget kapjanak, az orvosi segítségtől kezdve egészen a családba és a társadalomba való visszailleszkedésig.
Végezetül szeretném emlékeztetni önöket azokra az eseményekre, amelyek a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napjával foglalkozó fejlesztési bizottság keretében történtek, és szeretnék köszönetet mondani De Gucht biztos úrnak, hogy részt vett ezeken az eseményeken, és hogy érdeklődést mutatott a téma iránt, valamint Ferrero-Waldner biztos asszonynak, hogy részt vett ezen a vitán.
Silvia Costa (S&D) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napját szeretném Anna Politkovszkaja újságírónő emlékének ajánlani, aki életével fizetett igazságszeretetéért, valamint a konfliktusok sújtotta afrikai országok asszonyainak, és azoknak az európai nőknek, akiknek szenvedéseire gyakran nem is derül fény.
Ezek a példák kiegészülnek azzal a lealacsonyító, a fogyasztás növelését célzó képpel, amelyet a média általában közvetít a női identitásról, és amely segít egy olyan kultúrát létrehozni, ahol a nőket elnyomják és megalázzák. Ez is a nők elleni erőszak egyik komoly formája, amely ellen Európának fel kell emelnie a hangját és be kell avatkoznia.
Ahogy az már többször elhangzott, sürgősen létre kell hoznunk egy következetes európai statisztikai rendszert, különös tekintettel a kiskorúakra, az emberkereskedelemre, a fizikai és nemi erőszakra, valamint a legkiszolgáltatottabb nőkre, mint például a bevándorlókra. Ezenkívül szeretnénk látni a biztos asszony által is említett, a „nők a fegyveres konfliktusokban” témával foglalkozó európai uniós iránymutatásoknak legalább a projekteknek nyújtandó pénzügyi és egyéb támogatások alkalmazásában megnyilvánuló kézzelfogható eredményeit, amely projekteket gyakran kis egyesületek, nem kormányzati szervezetek bonyolítanak le, többek között olyan országokban is, amelyek szívükön viselik az erőszak áldozatává vált nők újrabeilleszkedését és támogatását.
Tudjuk, hogy ma a Lisszaboni Szerződésnek és a stockholmi programnak köszönhetően egy új lehetőség áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy a közösségen belül nagy figyelmet szentelhessünk a megelőzésnek.
Azonban az erőszak egy másik oldaláról sem szabad hallgatnunk: azokról a körülményekről, amelyekben az erőszak történik. Az alkohol- és kábítószer-fogyasztással összefüggő erőszak egyre nagyobb méreteket ölt a fiatalok és kiskorúak körében, és talán ezt nem említjük meg elégszer, amikor a nők elleni erőszakról beszélünk.
Joanna Senyszyn (S&D) . – (PL) Elnök úr, nők millióit verik, molesztálják, adják-veszik, megerőszakolják és megölik csak azért, mert nők. Több nő hal meg az ellenük irányuló agresszió következtében, mint rákban. Meg kell értetnünk a közvéleménnyel, hogy egy modern, demokratikus társadalomban nincs helye a nők elleni erőszaknak. Kezdjük a politikusok tájékoztatásával. A politikusoknak meg kell szabadulniuk azon vallások befolyásaitól, amelyek szentesítik a férfiak dominanciáját. Ez a valódi egyenlőségnek és az erőszak felszámolásának elengedhetetlen feltétele.
Az én hazámban a papság befolyására a konzervatív jobboldal nem garantálja a nők számára teljes mértékben az emberi jogokat. Azt a patriarkális családmodellt támogatják, amelyben a nők szerepe a konyhára, a bölcsőre és a templomra korlátozódik. A nőknek nincs joguk a terhességmegszakításra, és tervek vannak arra nézve, hogy megfosszák őket a mesterséges megtermékenyítés jogától. Az eszményi „lengyel anya” példásan viseli keresztjét, amely egy asszonyverő férj képében ölt alakot - ez annyira abszurd, hogy mind társadalmilag, mind jogilag fel kell lépni ellene.
Szeretettel meghívom Önöket a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló konferenciára, amely december 10-én kerül megrendezésre az Európai Parlamentben, és amelyet a lengyelországi Nőjogi Központ kezdeményezésére hívtak össze.
Pascale Gruny (PPE ). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Európában nap mint nap ötből egy nő erőszak áldozatává válik. A nők elleni erőszak elfogadhatatlan, bármilyen formában is jelentkezzék. Ennek ellenére Európában sok nőnek és fiatal lánynak még mindig az agresszió és kizsákmányolás árnyékolja be az életét.
A számadatok aggasztóak. A nők elleni erőszak sokféle formát ölt, és mindenhol előfordul: családon belüli erőszak, szexuális zaklatás, munkahelyi szexuális zaklatás, nemi erőszak, beleértve a családon belüli nemi erőszakot is – és Európán kívül háborús taktikaként is alkalmazzák a nők elleni erőszakot.
Európában a 16 és 44 éves nők körében bekövetkezett halálesetek és rokkantság legfőbb kiváltó oka a családon belüli erőszak. Ebben a pillanatban is bántalmaznak nőket, mialatt mi ezt a fontos témát vitatjuk meg. Nem elég, ha beszélünk róla. Eljött a cselekvés ideje.
Az Európai Uniónak kötelessége, hogy megvédje legkiszolgáltatottabb polgárait. A nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem tulajdonképpen az alapvető emberi jogokért folytatott harc, és ehhez nem elegendő a Daphne program, amely az erőszak valamennyi formája elleni küzdelemre irányuló intézkedéseket támogatja.
Új intézkedéseket kell fontolóra venni következetes európai tervek létrehozása érdekében. Támogatom a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem európai évének megrendezését, amit intézményünk már több mint egy évtizede szorgalmaz.
Licia Ronzulli (PPE ). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném megismételni, amit Matera asszony és Stassen asszony már elmondtak a kulturális és vallási okokból elkövetett erőszakról. Szeretném megragadni a lehetőséget, hogy megosszam önökkel azt a személyes tapasztalatomat, amelyet egyik missziónk önkénteseként szereztem.
A történet egy nőről szól, Karinról. Egy nőről, aki nem akart burkhát viselni. Büntetésképpen a férje savval öntötte le. Savval öntötte le éjszaka, miközben aludt. Karin most már burkhát visel, nem azért, mert akarja, hanem azért, hogy elrejtse e tragikus támadás nyomait.
Remélem, hogy ez a nap nemcsak egy újabb nemzetközi nap lesz a naptárban, hanem valóban segíteni fog mindazokon a nőkön, akik nap mint nap megtapasztalják az erőszakot, és hogy szavaink kézzelfogható intézkedésekké és tettekké válnak majd.
Marc Tarabella (S&D) . – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, sok európai nő és sok nő világszerte nap mint nap harcol, hogy véget vessen a nők elleni erőszaknak, de nem tudják egyedül megvívni ezt a harcot, és nem is kell egyedül megvívniuk, mivel a nők elleni, nagyrészt férfiak által elkövetett erőszakos cselekmények egyben az egész emberiség ellen elkövetett erőszakos cselekmények is.
Nagyon is helyénvaló tehát, hogy a férfiak is bekapcsolódjanak ebbe a küzdelembe. Ezért veszek részt a fehér szalagos kampányban. Ez a kampány Kanadából indult útjára közel 20 éve, és férfiak hozták létre férfitársaik figyelmének felhívása érdekében. Férfiak egy csoportja egy napon elhatározta, hogy kötelességük felszólítaniuk férfitársaikat arra, hogy tiltakozzanak nyilvánosan a nőkkel szembeni erőszak ellen. Ez a fehér szalag szimbólum. A kongói nők erőszak elleni küzdelmét idéző szegfűt szimbolizálja – azokét a kongói nőkét, akik nap mint nap elszenvedik az erőszakot, és akik most itt voltak körünkben.
Ezért sok képviselőtársamhoz hasonlóan én is arra szólítok fel mindenkit, hogy fogjunk össze a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemben, mivel nemcsak fizikai, hanem pszichológiai erőszak is van, és mint tudják, a szavak gyakran nagyobb fájdalmat okoznak, mint a fizikai bántalmazás.
Daciana Octavia Sârbu (S&D) . – (RO) A nők elleni erőszaknak gazdasági, kulturális és politikai háttértől függően különböző formái jelennek meg a társadalomban. Idetartozik a családon belüli lelki és fizikai zaklatás, a fiatal korban köttetett kényszerházasságok és más erőszakos cselekmények. A nők elleni erőszak valamennyi formája az emberi jogok elfogadhatatlan megsértése, és ellentmond a nemek közötti egyenlőség elvének. Ez a fajta erőszak széles körben elterjedt. Több áldozata van, mint a ráknak, és mély sebeket hagy az emberek lelkében és a társadalom szerkezetében egyaránt. Ezért kell még nagyobb erőfeszítéseket tennünk e probléma leküzdésére.
Az ENSZ becslései szerint a bántalmazás nemcsak hogy folytatódik, de még nő is az ilyen esetek száma. Sajnálatos módon a legtöbb esetben ezekre a cselekményekre nem derül fény, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyják őket. Romániában támogatom az ENSZ Népesedési Alapja és az ENSZ Információs Központja által szervezett, „Nők az árnyékban” elnevezésű kampányt. A kampány célja a probléma súlyosságával kapcsolatos tudatosság növelése.
Gesine Meissner (ALDE ). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a nők elleni erőszak – függetlenül attól, hogy milyen formát ölt, pl. kényszerházasság, verés vagy nemi erőszak – az emberi jogok súlyos megsértése. A „becsületbeli gyilkosság” kifejezést különösen visszataszítónak találom, hiszen semmi köze a becsülethez. A becsületbeli gyilkosság szörnyű bűncselekmény, és mindent meg kell tennünk ellene.
Nemsokára aláírják a Lisszaboni Szerződést, és az Alapjogi Charta a Szerződés mellékleteként különösen fontos lesz. Ezért nekünk az Európai Unióban kötelességünk megtenni mindent az ilyen jellegű erőszak elleni küzdelem érdekében.
Már elhangzott az is, hogy a nemi erőszakot fegyverként is lehet használni a háborúban. Hivatkozás történt Kongóra is, ahol ezek a szörnyű esetek évek óta megtörténnek, és ahol a nemi erőszakot elkövetők áldozatai között gyermekek és idősebb nők is vannak. Számos programot indítottunk el, és Ferrero-Waldner asszony említette azt a tényt, hogy felvette a kapcsolatot a világ vezető asszonyaival. Azonban ez nyilvánvalóan nem elégséges. Ez a probléma nem csak a nőket érinti. Ez a probléma mindenkit érint a világon. Nekünk az Európai Unióban mindent meg kell tennünk, hogy javítsunk a helyzeten.
Małgorzata Handzlik (PPE ). – (PL) Elnök úr, az elmúlt években a nők elleni erőszak felszámolására tett kezdeményezések száma megsokszorozódott. Azonban sajnálatos módon ez a jelenség még mindig jelen van Európában, függetlenül a nők korától, iskolai végzettségétől vagy társadalmi helyzetétől. Ezért továbbra is hangsúlyoznunk kell, hogy a nők elleni erőszak se nem természetes, se nem szükségszerű. A nők elleni erőszak, történjék bárhol a világon, egész egyszerűen bűncselekmény, és az élethez való jog, a személyes méltóság, a biztonság, a testi-lelki sérthetetlenség megsértése. Az erőszakról beszélni nemcsak azt jelenti, hogy a nőkről mint sértettekről beszélünk, hanem mindenekelőtt azt is, hogy elítéljük magukat az erőszakos cselekedeteket és azok elkövetőit, akik nem maradhatnak büntetlenül. A nők és a férfiak hosszú távú oktatására van szükség, amely fel fogja számolni a sztereotípiákat, és mindenkivel meg fogja értetni, hogy e jelenség ellen küzdeni kell.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL ). – (PT) Remélem, hogy a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napja a hallgatás és közömbösség felszámolásának kezdetét fogja jelenteni, hiszen társadalmunkban még mindig létezik a hallgatás és a közömbösség e jelenséggel szemben, amely nők millióit érinti az Európai Unióban és világszerte.
A nők elleni erőszak az emberi jogok megsértése, és gátolja a nőket abban, hogy részt vegyenek a társadalmi és politikai életben, a közéletben és a munkában, és így megakadályozza őket abban, hogy teljes jogú polgárok lehessenek. Habár – ahogy az már itt is elhangzott – az erőszak kultúrától és hagyományoktól függően különböző formákat ölt, a kapitalista gazdaság és a társadalmi válságok kiszolgáltatottabbá teszik a nőket, fokozzák kizsákmányolásukat, szegénységhez és marginalizációhoz vezetnek, ami kedvez a nőkereskedelemnek és a prostitúciónak.
Ezért alapvető fontosságú, hogy megerősítsük azokat a pénzügyi forrásokat és politikákat, amelyek valóban megerősítik a nők társadalmi szerepét és egyenlő jogokat biztosítanak nekik, és hogy valódi terveket hozzunk létre a nőkkel szembeni erőszak valamennyi formája elleni küzdelem érdekében, valamint hogy felszámoljuk a még mindig létező megkülönböztetést, és segítsük az áldozatokat.
Nicole Kiil-Nielsen (Verts/ALE ). – (FR) Elnök úr, a 2000-es éveket Európában a biztonsági törvények túlburjánzása jellemezte: felügyelet, visszaszorítás, letartóztatás és bebörtönzés.
E politikák költségvetései robbanásszerűen megnőttek. Azonban a nők elleni erőszak mégsem mutat csökkenő tendenciát. 2008-ban Franciaországban 156 nő halt bele olyan fertőzésbe, amelyet partnerétől kapott el. Franciaországban tíz nőből majdnem egy válik házasságon belüli erőszak áldozatává. Az olyan biztonsági intézkedések, mint a videofelügyelet, a nyilvántartás vagy a biometria, nem elégítik ki a nők valódi biztonsági szükségleteit.
Az erőszak valamennyi ország minden nőjét érinti, függetlenül származásuktól, szociális hátterüktől vagy vallásuktól. Az erőszak a nemi alapú megkülönbözetéshez köthető. A szexizmus, akárcsak a rasszizmus, abban áll, hogy egy másik személytől megtagadjuk azt a lehetőséget, hogy megszabaduljon a sztereotípiák fogságából.
Hogyan küzdhetünk a szexizmus ellen? Erős politikai akaratra van szükség, amely elősegíti a tájékoztatást, a megelőzést és a védelmet. Erős politikai akaratra van szükség, amely az erőszak ágyát megvető megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolására irányul. Az európai polgárok több mint a felének, azaz Európa nőnemű polgárainak biztonsága nem érdemel meg egy valódi politikai befektetést?
Åsa Torstensson , a Tanács soros elnöke. – (SV) Elnök úr, Svensson asszony, tisztelt képviselők, köszönöm ezt a nagyon fontos vitát. A férfiak által a nők ellen elkövetett erőszaknak számos formája van, de a kiszolgáltatottság és a fájdalom ugyanaz, függetlenül az érintettektől.
Jó, hogy a Bizottság ezen a területen sok kezdeményezést tesz, és remélem, hogy az európai együttműködés jelentős erőt fog képviselni az erőszak elleni küzdelemben és az egyenlőség megerősítésében, továbbá hogy stratégikusan fogunk dolgozni. A parlamenti képviselők közül sokan felszólítottak már erre a kezdeményezésre és tevékenységre.
Szeretném megismételni, hogy a nők elleni erőszak témája a svéd elnökség egyik prioritása. 1. Ahogy azt a Parlament is hangsúlyozta, a jövő hónapban elfogadásra kerülő stockholmi program keretében több lehetőség lesz ezen probléma kezelésére, amely azokat a nőket érinti, akik erőszak áldozatává válnak.
2. November 9-én az elnökség volt annak a konferenciának a házigazdája, ahol a tagállamoknak és a civil társadalom képviselőinek lehetőségük nyílt megosztani egymással a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem terén szerzett tapasztalataikat és információikat. Idén ősszel az elnökség Brüsszelben is szervezett egy konferenciát az emberkereskedelem áldozatainak témájában, amelynek célja annak hangsúlyozása volt, hogy intézkedéseket kell tenni az érintettek érdekében és együtt kell működni azon országokkal, amelyeknek polgárai az emberkereskedelem áldozatává válnak.
Szeretném megköszönni ezt a nagyon fontos vitát. Az út hosszú és számos akadály áll még előttünk, de lebegjen szemünk előtt a cél: a nők elleni erőszak felszámolása.
Karel De Gucht , a Bizottság tagja. – Elnök úr, lenne néhány záró megjegyzésem, de mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani azoknak a képviselőknek, akik felszólaltak ebben a nagyon fontos vitában. Ez az emberi jogok megsértésének egyik legbrutálisabb és nagyon elterjedt formája, és nemcsak a fejlődő országokban. Sokat beszélünk Kongóról, de beszélnünk kellene más fejlődő országokról is, például Pakisztánról. Tegnap éjszaka a parlamenti ülés után a tévét néztem, és a 24/24-en volt egy műsor a pakisztáni nők bántalmazásáról. Szörnyű volt, egész egyszerűen szörnyű. De ez a valóság. Az egyik képviselő említette azt a nőt, aki nem akart burkhát viselni.
Nyilvánvaló, hogy a konfliktus súlyosbodik, és ez tovább súlyosbítja a nők bántalmazását is. Nyilvánvaló, hogy a szexuális erőszakot a háborúkban fegyverként használják. Nyilvánvaló, hogy egy idő után a társadalmi szerkezet és kohézió megsérül, elpusztul, hogy az erkölcsi normák eltűnnek, és végül olyan helyzet alakul ki, hogy nemcsak a felkelők és a katonák, hanem az átlagpolgárok is elkövetik ezeket a rettenetes támadásokat a nők és gyerekek ellen.
Számos képviselő feltette a kérdést, hogy lehetséges lenne-e egy európai irányelv a nők elleni erőszakról, amely biztosítaná az erőszak megelőzését, az áldozatok védelmét és az elkövetők megbüntetését. Sajnálatos módon nem hiszem, hogy ehhez meglenne a jogalap. A Lisszaboni Szerződés jogalapot biztosít néhány intézkedésre…
, a Bizottság tagja. – (FR) … különösen az emberkereskedelem, a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia terén. Erre nyilvánvaló hivatkozás történik a Lisszaboni Szerződésben, de az Emberi Jogok Nyilatkozata mint olyan nem biztosít jogalapot egy irányelv létrehozásához.
Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a Bizottságnak továbbra is meg kell próbálnia számos módon kezelni ezt a problémát, különösen olyan programok által, amelyek nemcsak a fejlődő országokat célozzák meg, hanem tagállamaink bizonyos kiszolgáltatott csoportjait is, mivel még itt nálunk, az Európai Unióban is vannak problémák, pedig ami az emberi jogok és a nők jogainak védelmét illeti, példát kellene mutatnunk a világnak.
Számíthatnak arra, hogy mind a jelenlegi, mind a következő Bizottság továbbra is folytatni és fejleszteni fogja ezeket az intézkedéseket – azon egyszerű oknál fogva, hogy ezt szükségesnek tartjuk. Ahogy valamelyik felszólaló utalt rá, nem kérdés, hogy a tagállamoknak, a Bizottságnak vagy az Európai Uniónak kell-e magához ragadnia a kezdeményezést. Úgy gondolom, hogy minden szinten és minden felelősségi körben foglalkozni kell ezzel a problémával.
ELNÖKÖL: WALLIS ASSZONY alelnök
Elnök. − Kaptam egy állásfoglalásra irányuló indítványt(1), amelyet az eljárási szabályzat 115. cikke (5) bekezdésének megfelelően terjesztettek elő a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság nevében.
A vitát lezárom.
A szavazásra holnap, 2009. november 26-án, csütörtökön kerül sor.
Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)
Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Egyetértek az állásfoglalással, és sürgetem a Bizottságot a nők elleni erőszak felszámolása évének létrehozására. Úgy gondolom, hogy akkor a tagállamok gyorsabban létrehoznák a nőkkel szembeni erőszak – különösen a családon belüli erőszak – elleni küzdelemre vonatkozó nemzeti törvényeiket, és hatékonyan végrehajtanák a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemről szóló nemzeti cselekvési programjaikat. A tagállamoknak egységes rendszert kell bevezetniük a nők elleni erőszak visszaszorítására – a megelőzés, a védelem és a segítségnyújtás megerősítésére. Ezért nagyon fontos, hogy ez a téma a prioritások közé tartozzon, amikor az új Bizottság és a spanyol elnökség megkezdi a munkáját.
Proinsias De Rossa (S&D) , írásban. – Ma van a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napja. A nők elleni erőszak mindenhol és minden társadalmi osztályban jelen van, létezik a gazdagoknál és a szegényeknél, a szociálisan mobil és a marginalizált csoportoknál, és a probléma tovább gyűrűzik, ám a társadalom továbbra is szemet huny felette. Ez az állásfoglalás célzott és következetes uniós politikai tervre szólít fel a nőkkel szembeni erőszak valamennyi formája elleni küzdelem tekintetében, ahogy az a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó uniós ütemtervben is szerepel. A megelőzésre, a védelemre és a büntetőjogi eljárásokra vonatkozó átfogó nemzeti cselekvési tervek létrehozása révén fejleszteni kell a nemzeti törvényeket és politikákat. Írországban tavaly 1947 nő és 3269 gyermek kapott menedéket. 1996 óta több mint 120 nőt gyilkoltak meg, jelentős részüket a partnerük vagy a volt partnerük. Uniós felmérések szerint öt nőből egy saját partnere erőszakos cselekedetének áldozatává vált, és Európában valamennyi erőszakos bűncselekmény 25%-át férfiak követik el saját feleségük vagy partnerük ellen. A családon belüli erőszakkal az a férfiak célja, hogy a másik ember fölött átvegyék az uralmat. Az, hogy az ír kormány akár 30%-os csökkentést is tervez bizonyos szolgáltatások esetében, világosan megmutatja, hogy egyáltalán nem veszik komolyan a megelőzést, a védelmet és az elkövetők megbüntetését.
Louis Grech (S&D) , írásban. – Európában öt nőből egy családon belüli erőszak áldozatává válik. Máltán 2009 januárja és októbere között a családon belüli erőszak 467 esetét jelentették, de ezek a számadatok talán nem teljesen érzékeltetik a problémát. És hasonlóképpen: más tagállamok statisztikái is félrevezetőek. Ez azért van, mert a nők gyakran attól tartanak, hogy a hatóságok és a bírói szervek félreértik őket. Ez az állásfoglalás tartalmazza, hogy az erőszak nemcsak bűncselekmény, hanem egyben megkülönböztetés és egyenlőtlenség is – és ezek az EU hatáskörébe tartozó területek. Az indítvány helyesen az elkövetők megbüntetésére összpontosít. Fontos, hogy ne legyenek olyan jogi kiskapuk, amelyek lehetővé teszik, hogy az elkövetők büntetlenek maradjanak. Emellett azonban az erőszakot elkövetők rehabilitációját is meg kell fontolni az erőszak jövőbeli megismétlődésének elkerülése érdekében. Bizonyos tagállamok nem képeztek ki megfelelő munkaerőt a sértettek támogatására, megsegítésére és a nekik nyújtandó tanácsadásra. Nem elegendő az, ha a sértettek számára menedékotthonokat hozunk létre. Ezeknek a nőknek segítségre van szükségük a kormánytól ahhoz, hogy újra beilleszkedjenek a munkaerőpiacra, és így gazdaságilag valóban függetlenné váljanak a bántalmazójuktól. Növelni kell a sértettek számára rendelkezésre álló képzési programok számát, hogy lehetővé tegyük számukra a társadalomba való teljes visszailleszkedést, és az EU-nak fel kell használnia a hatalmát, hogy felhívja a figyelmet az ilyen nyilvánvaló egyenlőtlenségekre.
Zita Gurmai (S&D) , írásban. – A nők elleni erőszak világszerte komoly probléma. A nők – és a gyermekek – a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjai, akik a leggyakrabban válnak bántalmazás áldozatává. Becslések szerint például Európában a nők 20-25%-a válik fizikai erőszak áldozatává felnőtt élete során, míg a nők 10%-ának a szexuális erőszakot is el kell tűrnie. Ami a családon belüli erőszakot illeti, ennek 98%-át férfiak követik el nők ellen, ezért azt kell mondanunk, hogy itt nemi alapú erőszakról van szó. Ha az erőszakról beszélünk, nemcsak a fizikai erőszakra gondolunk: és így a fent említetteknél még rosszabb eredményeket kapunk.
Szerintem nem fogadhatjuk el ezeket a számadatokat, és nem fogadhatjuk el ezeket a tényeket, amelyek főleg a nőket érintik. Az Európai Szocialisták már régóta sürgetik a hatékony megelőzést és a megfelelő programokat. A Daphne program jó kezdet, többet kell tennünk tagállami szinten. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy a spanyol elnökség prioritássá tette a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelmet. Hat hónap alatt egyetlen társadalmi problémát sem lehet teljes mértékben megoldani. Ezért mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a belga és a magyar elnökség is folytassa a spanyol elnökség által megkezdett munkát.
Lívia Járóka (PPE) , írásban. – A kényszersterilizálás a nők elleni erőszak egyik legszörnyűbb formája és az emberi jogok megengedhetetlen megsértése. A roma nők számos tagállamban kényszersterilizálás áldozatává válnak, amelynek célja a születések „magas, egészségtelen” számának csökkentése. A számos feljegyezett eset és a sértettek javára hozott bírósági ítéletek ellenére még mindig függőben van a megfelelő kárpótlások és a hivatalos bocsánatkérések ügye. Ezúton szeretném üdvözölni Jan Fischer miniszterelnök bocsánatkérését, valamint a Cseh Köztársaság kormányának újkeletű indítványát arra nézve, hogy 2009. december 31-től az Egészségügyi Minisztérium tegyen intézkedéseket annak érdekében, hogy ilyen jogsértések többé ne forduljanak elő. Remélem, hogy más országok, így például Szlovákia is csatlakozni fognak a cseh kezdeményezéshez, és be fognak vezetni egy olyan mechanizmust, amely megfelelő kárpótlást nyújt azoknak a nőknek, akiket beleegyezésük nélkül sterilizáltak. Nélkülözhetetlen, hogy a tagállamok késlekedés nélkül kivizsgálják a roma nők emberi jogainak szélsőséges megsértését, megbüntessék az elkövetőket, valamint biztosítsák valamennyi sértett azonosítását, és jóvátételt biztosítsanak nekik. Az európai országok közös célja, hogy megvédjék a kontinens valamennyi nőjének egészségét és fizikai sértetlenségét.
Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE) , írásban. – (PL) Úgy tűnik, hogy a nők elleni erőszak, beleértve a családon belüli erőszakot is, túl kevés figyelmet kap az emberi jogokért folytatott általános kampányban. Az ENSZ 2008-as kampánya, amely világszerte a nők elleni erőszak felszámolására irányult, azt az eredményt hozta, hogy a 15 és 44 év közötti nők jobban ki vannak téve a nemi erőszak és családon belüli erőszak veszélyének, mint a ráknak, a közlekedési baleseteknek, a háború vagy a malária veszélyének. Az EU-ban a nők 40-50%-ától érkezik bejelentés a munkahelyi szexuális zaklatás különböző formáiról. Becslések szerint évente 500 000 és 2 000 000 közé tehető azoknak az embereknek a száma – és a többségük nő vagy gyermek –, akik emberkereskedelem áldozatává válnak, akiket prostitúcióra, munkára, rabszolgaságra vagy szexuális rabszolgaságra kényszerítenek. Ezért örülök annak a ténynek, hogy a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság állásfoglalásában felvetette ezt a problémát. Fontos, hogy harmonizáljuk a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem megközelítését, és ez remélhetőleg hatékonyabbá teszi erőfeszítéseinket. Az is fontos, hogy megfelelő segítséget nyújtsunk az erőszak áldozataivá vált nőknek, embereknek. Nem kevésbé fontos az sem, hogy tudatosítsuk a társadalomban, hogy nem szabad, hogy a családon belüli erőszak annak kínos jellege miatt titokban maradjon.
Anna Záborská (PPE) , írásban. – (SK) Ma, november 25-én nemcsak a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napja van. A keresztény világ ma emlékezik meg Alexandriai Szent Katalinról, akit a 4. század elején börtönbe vetettek, és erőszak áldozatává vált, a lelkiismereti és a szólásszabadság mártírjává. Néhányan annyira túlhangsúlyozzák az erőszak problémáját, hogy néha az az érzésem, hogy nekünk, nőknek semmi egyéb problémánk nincs. Szilárdan hiszem, hogy a nők sokkal többet aggódnak a szegénység, az egészségügyi problémák, a családban végzett munkájuk értéke, az oktatás és az egyéb körülmények miatt.
Mindazonáltal el kell ismerni, hogy az erőszak problémája is létezik. Ez a probléma nem méltó egy civilizált társadalomhoz, ez a probléma az emberi méltóságot sérti. Azonban úgy gondolom, hogy az Európai Parlamentben létezik politikailag korrekt erőszak és politikailag inkorrekt erőszak. Ez lehet az egyetlen oka annak, hogy a nők kényszersterilizálását és az erőszakos terhességmegszakításokat elítélő módosítástervezetemet nem fogadta el a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság.
Zbigniew Ziobro (ECR) , írásban. – (PL) Nagy szégyen, hogy Európában még mindig ilyen sok erőszak történik a nők ellen. Különösen aggályos az a tény, hogy az erőszakos esetek jelentős részét nem jelentik a rendőrségnek. Különösen aggályos ez, ha meggondoljuk, hogy olyan komoly bűncselekményekről van szó, mint például a nemi erőszak. A nők elleni erőszak felszámolására irányuló semmiféle stratégia nem lehet sikeres, ha a sértettek nem jelentik az erőszak tényét a megfelelő hatóságoknak. A törvénynek ezen a területen határozottan kell reagálnia, hogy a sértettek visszanyerjék igazságérzetüket, és hogy mind őket, mind a társadalom egészét meg lehessen védeni a jövőbeli hasonló esetektől. Aggályos az a tény, hogy számos uniós tagállamban, köztük Lengyelországban is, a szexuális természetű bűncselekményekre kiszabható büntetések nagyon enyhék, ráadásul ezeket a büntetéseket gyakran felfüggesztik. Példaképpen megemlíteném azt a tényt, hogy Lengyelországban a nemi erőszakért kiszabott büntetések 40%-a felfüggesztett börtönbüntetés. Az ilyen enyhe büntetések kiszabása nem más, mint az áldozatok arculcsapása a bíróságok részéről, amelyek ilyen könnyedén veszik a sértettek ellen elkövetett bűncselekményt. A nők elleni erőszak problémája komoly megközelítésének magában kell foglalnia azt is, hogy az erőszakos bűncselekmények elkövetőivel szigorúan kell bánni, azaz biztosítani kell, hogy az elkövetett bűncselekményért méltó büntetést kapjanak, ami egyben a társadalom biztonságos jövőjének záloga is.