Elnök. - A következő pont a Danuta Maria Hübner által a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett, a 2013 utáni kohéziós politikáról szóló szóbeli választ igénylő kérdésről folytatott vita (O-0121/2009/mód.1 - B7-0229/2009).

  Danuta Maria Hübner, szerző. – Elnök úr, három évvel ezelőtt az európai kohéziós politika nagyszabású reformját vezették be, amely figyelembe vette az Unió addig nem tapasztalt mértékű bővítését és az ebből eredő új kihívásokat.

Nem volt véletlen, hogy 2005-ben és 2006-ban az európai kohéziós politika fő prioritásai a következők voltak: a lisszaboni stratégia, az innováció és a versenyképesség, az éghajlatváltozás, az energiabiztonság és az energiahatékonyság, a vízfelhasználás hatékonysága, az új szakismeretekbe való befektetés, a területek vonzóvá tétele a fiatalok számára, valamint az életminőség.

Azért tűztük a kohéziós politika 2007–2013-ra vonatkozó napirendjére mindazokat a prioritásokat, amelyeket ma a Bizottságnak az „Európa 2020” stratégiával kapcsolatos napirendjén látunk, mert felismertük, hogy a kohéziós politika küldetése a változásra való felkészülés, és nem a változás követése.

Ezért adtuk ki a „Régiók 2020-ban” elemző jelentést több mint két évvel ezelőtt. A jelentés célja az volt, hogy megtudjuk, melyek legyenek a kohéziós politika prioritásai 2013 után. Mostanra jól felkészültünk, hogy szembenézzünk a jövővel.

Egy évvel ezelőtt a politika összes eszközét az európai gazdaságélénkítési csomag rendelkezésére bocsátotta, ezáltal biztosítva a létfontosságú kapcsolatot egyrészről a gazdasági válságból kivezető stratégia, másrészről a hosszú távú fenntartható növekedés és a strukturális átalakulás között.

Szóbeli választ igénylő kérdésünk azonban a jövőre vonatkozik. Az elkövetkezendő években annak az Európának, amelyben élünk, erős, kollektív cselekvésre lesz szüksége, hogy megfeleljen állampolgárai elvárásainak, akik mára tájékozott állampolgárok, és teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy milyen sok múlik a politikai döntéshozók választásain. Ezeket az elvárásokat a közvélemény-kutatások is megerősítik.

Jacques Delors egyszer azt mondta, hogy az európai egységes piac a versenyről szól, amely ösztönöz, az együttműködésről, amely erősebbé tesz, és a szolidaritásról, amely egyesít minket. Az európai kohéziót, amely működőképessé teszi az egységes piacot, az európai regionális politika biztosítja, amely ma pontosan ezen a hármas alapon nyugszik: versenyképesség, együttműködés és szolidaritás.

Évek óta beszélünk az összes európai régió és város fejlődési potenciálja feloldásának, mobilizációjának szükségességéről. A tapasztalat és a logika egyértelműen azt mutatja, hogy ez a mobilizáció akkor a leghatásosabb és leghatékonyabb, ha az európai kormányok szubnacionális szintjeinek közvetlen elkötelezettségén alapul.

Az európai regionális politika már átment a szubszidiaritási teszten. A szubszidiaritás működik Európában.

A kohéziós politika 2006. évi reformja azt egy modern, területi alapú politikává változtatta, amely a méltányosság és a hatékonyság közötti, az alulról felfelé építkező és a felülről jövő kezdeményezésen alapuló megközelítések közötti, a közös európai stratégiai célkitűzések és a helyi rugalmasság közötti egyensúlyon alapul.

Szükség van arra, hogy tovább foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel, hogy folytassuk a szakpolitikai irányítás reformját, bizonyos alapelveket azonban nem szabad elhagynunk. Az új szerződés bebetonozta a kohéziós politikában már eddig is mélyen gyökerező európai szubszidiaritás új értelmezését, vagyis a kormányzás helyi és regionális szintjeire kiterjesztett szubszidiaritást.

Azonban még többet lehet tenni ezért, különösen helyi szinten. Azok, akik azt állítják, hogy a kohéziós politikát elég Brüsszelre vagy nemzeti szintre korlátozni, vagy nem ismerik az európai valóságot, vagy nem értik, hogy a helyi és a regionális Európa közös európai célkitűzésekből való kizárása gazdaságilag esztelen és politikailag veszélyes dolog lenne.

A kohézió olyan fogalom, amely kizárja a kizárást. Politikai, gazdasági, társadalmi és legitimációs okokból a kohéziós politikának nem szabad megosztónak lennie: e politikának mindenkire egyformán kell vonatkoznia, ahogy a belső piacnak és a közös valutának is.

Az integrációs háromszög mindegyik eleme – közös piac, közös valuta, kohézió – kölcsönösen erősíti egymást és kölcsönösen függ egymástól. Ezek a mi közös európai közjavaink.

Mi, politikai döntéshozók emeltük a tétet azzal, hogy megígértük, hogy teljesítünk. A kihívások jól ismertek; az EU 2020 stratégiát nyilvános konzultációra bocsátották.

Egyértelmű célkitűzésekkel és eszközökkel rendelkező fejlesztési politikára van szükség. A kohéziós politika egy olyan fejlesztési politika, amelyben az európai kormányzás összes szintje összhangban dolgozik az európai állampolgárokért.

Zárásképpen, Európának új energiára van szüksége, hogy vigyázni tudjon jövőjére, hogy magabiztosan újítsa meg önmagát. Jogos megkérdezni, hogy honnan származhat és honnan kell származnia ennek az energiának. Számomra egyértelmű a válasz. Ma ennek az energiának alulról kell érkeznie. Ma ezt az energiát az európai kormányzás helyi és regionális szintjeinek közvetlen bevonásán keresztül lehet felszabadítani a közös európai célkitűzések érdekében.

  Paweł Samecki, a Bizottság tagja. – Elnök úr, az előterjesztett kérdések nagyon alkalomszerűek, amelyek hangsúlyozzák az Ön által a kohéziós politikának tulajdonít jelentőséget, csakúgy, mint az Ön arra irányuló elkötelezettségét, hogy a politikát az európai integráció központjában tartsuk.

Ami a többszintű kormányzásra vonatkozó kérdését illeti, a többszintű kormányzást az EU politikai prioritásai megvalósításának alapvető mechanizmusaként ismerték fel. A kormányzás különböző szintjei közötti egyre növekvő egymásrautaltságot az Unióban a Bizottság által kiadott, az EU 2020 stratégiáról szóló konzultációs dokumentuma hangsúlyozta.

A kohéziós politika jó példája a többszintű kormányzásnak. Egy olyan kormányzási rendszert kínál, amely értékeli és kiaknázza a regionális tudást, ezt közösségi szintű stratégiai iránymutatással ötvözi, és összehangolja a kormányzati szintek közötti beavatkozásokat.

A többszintű kormányzás erősségeit a Régiók Bizottsága is hangsúlyozta a 2009. júniusi fehér könyvében, amelyben felszólította az Uniót, hogy erősítse meg a többszintű kormányzási mechanizmusokat, és rámutatott a kohéziós politika által létrehozott kiegyenlítő hatásra, amely hozzájárult más közösségi politikák végrehajtásához is.

A 2. célkitűzés végleges megszüntetésére és az összes európai régió támogathatóságára irányuló két kérdésére válaszolva, a 2007-2013-as időszakban minden régió strukturális támogatásra jogosult. A 2013 utáni időszakot illetően egyelőre nincs hivatalos bizottsági álláspont.

Az addicionalitás elvének gyengítésére vonatkozó harmadik kérdésére válaszolva, az addicionalitás a kohéziós politika alapelveinek egyike. Biztosítja, hogy a strukturális alapok ne helyettesítsék egy tagállam közkiadásait vagy egyenértékű strukturális kiadásait. Így garantálja az uniós intervenciók valódi gazdasági hatását, és fontos európai hozzáadott értéket teremt a kohéziós politika részére.

A kohéziós politika 2013 utáni regionális dimenziójára vonatkozó kérdésére válaszolva, a Lisszaboni Szerződés a 174. cikk értelmében az EU gazdasági, társadalmi és területi kohéziójával kapcsolatos megbízatásának részeként fenntartja a különböző régiók fejlettségi szintje közötti különbségek és a legkevésbé kedvezményezett régiók elmaradottsága csökkentésének célkitűzését .

A 176. cikk továbbá kimondja, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap rendeltetése, hogy elősegítse az Unión belüli legjelentősebb regionális egyenlőtlenségek orvoslását a fejlődésben lemaradt régiók fejlesztésében és strukturális alkalmazkodásában, valamint a hanyatló ipari régiók átalakításában való részvétel útján.

A regionális és helyi szintű kormányzásnak az európai célkitűzések 2013 utáni kohéziós politika keretén belüli megvalósításába való bevonásáról feltett kérdésére válaszolva, ismételten fel szeretném hívni a figyelmét a Bizottságnak az EU 2020 stratégiáról szóló konzultációs dokumentumára, amely az olyan érdekelt felek aktív támogatását keresi, mint a szociális partnerek és a civil társadalom, és felismeri, hogy az EU 2020-ra vonatkozó elképzeléseinek elfogadása az EU összes régiójában szintén létfontosságú a siker érdekében.

A Bizottság még nem alakította ki álláspontját arról, hogy milyen szerepet fog játszani a kohéziós politika az EU 2020 stratégia megvalósításában. A kohéziós politikában azonban benne rejlik az a lehetőség, hogy az európai célkitűzések megvalósítása érdekében a határokon átnyúlóan mobilizálják a regionális vagy helyi szereplőket.

Arra a kérdésére, hogy a Bizottság tervezi-e egy fehér könyv kiadását a területi kohézióról, azt tudom válaszolni, hogy jelenleg nem tervezi egy külön fehér könyv kiadását a területi kohézióról. E helyett a területi kohézióról szóló zöld könyvről való nyilvános vitából eredő politikai következtetéseket fogják beilleszteni a 2013 utáni időszakra vonatkozó átfogó kohéziós politikai intézkedéscsomagba, amelyet az új szerződésnek megfelelően 2010-ben benyújtandó ötödik kohéziós jelentés összefüggésében készítenek el.

Arra a kérdésére válaszolva, hogy milyen szerepe van az Európai Szociális Alapnak a kohéziós politikán belül a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődés célkitűzésének elérésében, azt tudom elmondani, hogy a kohéziós politika létfontosságú szerepet játszik az európai prioritások megvalósításában. Ugyanez vonatkozik az Európai Szociális Alapra is, amely továbbra is követni fogja az új szerződés XI. címében meghatározott célkitűzéseket.

A társadalmi, gazdasági és területi kohézió elérése megfelelő politikákat, valamint az egyes szintek részéről különböző beruházásokat kíván. Az ESZA által finanszírozott humántőke-beruházások e politikai eszközkombináció létfontosságú elemét képezik a globális tudásalapú gazdaság vonatkozásában.

Arra vonatkozó kérdését illetően, hogy milyen szerepet tölt be a kohéziós politika az egyéb uniós politikák vonatkozásában, az a válaszom, hogy a kohéziós politika szolgáltatja az EU reálgazdaságba való beruházásának legnagyobb forrását. A „Kohéziós politika: a reálgazdaságba való beruházás” című 2008. decemberi bizottsági közlemény hangsúlyozta a politika jelentőségét az EU lisszaboni stratégiájának megvalósítására való összpontosítás, valamint az emberekbe, a gazdaságba, a kutatásba és a fejlesztésbe, a prioritást élvező infrastruktúrákba és az energiába való beruházás tekintetében.

A Bizottság jelenleg annak biztosítására összpontosít, hogy a tervezett beruházásokat a nemzeti és regionális hatóságokkal partnerségben a lehető leghatékonyabban lehessen végrehajtani. Ez az erőfeszítés az illetékes bizottsági szolgálatok között, valamint a Bizottság és az illetékes regionális és helyi hatóságok között szoros együttműködést kíván.

A Bizottság szolgálatai közötti együttműködés egyik gyakorlati példája a 2007-ben kiadott, az uniós kutatási és innovációs finanszírozási lehetőségekről szóló gyakorlati útmutató, amelynek célja, hogy segítse a lehetséges kedvezményezetteket abban, hogy eljussanak a három közösségi finanszírozási eszközhöz, valamint tanácsot ad a politikai döntéshozóknak ezen eszközök összehangolt felhasználásáról.

Ami az ESZA-t illeti, a prioritásainak a foglalkoztatási iránymutatásokkal való szoros összehangolása közvetlen kapcsolatot teremt az EU foglalkoztatáspolitikai prioritásai és az EU pénzügyi támogatása között.

A kiegészítő jelleg a kohéziós politika és a vidékfejlesztési politika által támogatott tevékenységek között is megfigyelhető, ahogy azt mindkét politika esetében a közösségi stratégiai iránymutatások egyértelműen megállapítják.

Remélem, hogy sikerült válaszolnom kérdéseire, és hogy egy érdekes vitának nézünk elébe.

  Lambert van Nistelrooij, a PPE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, biztos úr, a mai vita elsősorban a kohéziós politika érdemi értékeléséről és a politika jövőjéről szól. Az Európai Parlament természetesen szeretne egy félidős pénzügyi felülvizsgálatot. A kohéziós politika és az alapok mostani és a 2020-ig tartó elkövetkezendő időszakban való felhasználása ennek kulcsfontosságú elemét képezi. Nagy meglepetésünkre azonban egyáltalán semmi érdemi értékelésre vonatkozó említést nem találtunk a félidős felülvizsgálat informális előkészületében. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) első felszólalójaként szeretném világossá tenni, hogy az új Bizottságnak érdemi értékelést kell bemutatnia az Európai Parlamentnek, nem pedig a regionális politika karikatúráját.

Barroso bizottsági elnök úr jövőbeli kilátásokat vázoló EU 2020 dokumentuma növekedést és egy tudásalapú gazdaságot képzel el, felszereléssel való ellátást és képzést, versenyt és egy környezetbarát gazdaságot. Nos tehát, a regionális politika most és a jövőben is e célkitűzések megvalósításának európai integrációs keretét alkotja. Vegyük például a fenntartható energiaellátás felé való átmenetet, az éghajlatváltozást és a Lisszaboni Szerződést: ezek mind létfontosságúak a régiók és a városok számára.

A PPE csoport azt szeretné, ha a kohéziós politika inkább az EU 2020 stratégia kulcsfontosságú elemeire összpontosítana, miközben megőrizné az összes régió közötti szolidaritást és a 2. célkitűzést is, amelyről olyan határozatlanul beszélt a biztos úr az imént. A verseny előmozdítása a gazdag régiókban az átfogó értékelés részét képezi. Semmi értelme nincs, hogy egy ilyen félidős felülvizsgálat keretén belül európai szinten szétválasszuk a költségvetéseket és növeljük az alapok ágazati széttöredezettségét, hiszen ez egy rossz megközelítés. A jelenlegi válságban látjuk, hogy milyen fontosak a regionális alapok a gazdaságélénkítés szempontjából. Ezeket gyorsabban kifizetik és teljes mértékben kihasználják: régiómban, Hollandia déli régiójában 2009-ben gyakorlatilag 100%-ban kihasználták innovációra és új célkitűzésekre. 2010 elején én magam fogok elkészíteni egy jelentést a regionális alapok, valamint a kutatás és fejlesztés közti szinergiáról.

Egy kérdéssel szeretném zárni. Biztos úr, ön azt mondja, hogy nem fog fehér könyvet készíteni a területi kohézióról, mindazonáltal a Parlament rendes jogalkotási eljárás keretében foglalkozni fog ezzel kérdéssel, és biztosítani fogja, hogy rögzítsék ezeket a dolgokat az új rendeletekben.

  Constanze Angela Krehl, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Biztos úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, szívesen hallgattam volna egy izgalmasabb bevezetőt ezzel a témával kapcsolatban, mivel véleményem szerint az európai kohéziós politikának meg kell változnia 2013 után. Meglehetősen más kihívásokkal állunk szemben, mint 10 vagy 15 évvel ezelőtt.

Az én képviselőcsoportom azzal a ténnyel foglalkozik, hogy a régiók közötti szolidaritás nem alku kérdése. Egyrészről ez azt jelenti, hogy minden régiónak lehetőséget kell adni, hogy részt vegyen az Európai Unió kohéziós politikájában, másrészről azt is jelenti, hogy tiltakoznunk kell bármilyen, a kohéziós politika újra nemzeti hatáskörbe vonására tett kísérlet ellen. Egy európai megközelítésre van szükségünk, amely lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy azonosuljanak az Európai Unióval.

Számunkra nem kérdés, hogy változásra is szükségünk van. Az elkövetkezendő néhány évben a területek közötti fontossági sorrend kialakításán lesz a hangsúly, amely eldönti, hogy mely területek kapnak támogatást az európai kohéziós politikától. A jövőben nem lesz lehetőségünk mindenkit támogatni európai pénzekből. Különösen az új tagállamokban a hatékony infrastruktúrák létrehozására, valamint a kutatás és az innováció előmozdítására kell összpontosítanunk. Természetesen azt is észben kell tartanunk, hogy a jövőben az európai kohéziós politikának megfelelő módon válaszolnia kell az olyan kihívásokra, mint az éghajlatváltozás, a demográfiai változás és a globalizáció.

Koncentrálnunk kell továbbá a városfejlesztésre is. Nem azért, mert el akarom hanyagolni a vidéki területeket, hanem mert tudjuk, hogy az állampolgárok 80%-a kis- és nagyvárosokban, valamint elővárosokban él, és mivel a vidékfejlesztés sajnálatos módon nem a kohéziós politika, hanem az agrárpolitika részét képezi. A mi megközelítésünk az, hogy erősebb hálózatokat kell létrehoznunk. Még nem tudom, hogy ez működni fog-e, de fel kell nőnünk a kihíváshoz.

Fontos, hogy az emberek támogatása szintén a kohéziós politika részét képezi, és ezért sajnálatos, hogy a biztos úr némileg kitérő választ adott. Számunkra ez elsősorban oktatást, képzést és képesítést jelent mindenki számára a kisgyermekektől kezdve egészen az idősekig. Az élethosszig tartó tanulás fontos fogalom. Ez azonban azt is jelenti, hogy az Európai Szociális Alapnak (ESZA) továbbra is integrálódnia kell a kohéziós politikába. Nem szabad az ESZA-t szétválasztani a kohéziós politikától.

A határokon átnyúló együttműködés nagyon fontos számunkra. Erősíteni akarjuk ezt az együttműködést, miközben egyszerűsíteni kívánjuk az ezzel kapcsolatos bürokráciát.

ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR
alelnök

  Filiz Hakaeva Hyusmenovа, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (BG) Hölgyeim és uraim, a strukturális alapok reformjáról szóló vita alapvető fontosságú abból a szempontból, hogy lehetőséget biztosít az Európai Unió számára, hogy olyan pénzügyi eszközökkel rendelkezzen, amelyek megfelelnek a gazdasági helyzetnek, és ehhez biztosítja a szükséges természeti és emberi erőforrásokat.

Nehéz feladatot jelent egy olyan kohéziós politika kigondolása és megtervezése, amely az állampolgárok hosszú távú jólétét fogja elősegíteni. Ez a politika volt az európai szolidaritás egyik látható és mérhető mutatója, és jelenleg is az. Mindazonáltal néhány régió között meglehetősen nagy az egyenlőtlenség, és ezt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagynunk.

Aggasztó, hogy a megfigyelt tendenciák azt mutatják, hogy ezek a különbségek egyre nőnek, ami tovább növelheti az egyenlőtlenséget és elszigetelődéshez vezethet. Az Európai Unió egyik legszegényebb országának képviselőjeként azt sürgetem, hogy a kohéziós politika egyik kezdeményezése az alacsony jövedelmű tagállamok közti kohézió legyen.

Tudom, hogy nem szabad csodaszerként tekintünk a strukturális alapokra. Egyértelmű számunkra, hogy erőfeszítéseket kell tennünk, és nagyobb lendülettel kell haladnunk az Európai Unió alapvető követelményeinek teljesítése felé. Figyelmeztetnünk kell arra a lehetőségre is, hogy a tény, hogy az országok különböző ütemben fejlődnek, egy megfelelő pillanatban esetleg ahhoz vezethet, hogy az Európai Unió egy belső átszerveződésen fog keresztülmenni.

Elsősorban kritériumokat, egyszerűsített feltételeket kell meghatároznunk, valamint egyenlő esélyeket kell biztosítanunk az uniós alapok erőforrásaihoz való hozzáférés tekintetében. Csak ez után kellene egy záradékot beillesztenünk, amely csökkentené azoknak az országoknak a támogatását, amelyek nem mutatnak semmiféle fejlődést. Megfelelőnek tartom, hogy ha egyes országok nehézségekbe ütköznek, amikor egyedül cselekednek, akkor vonjuk be őket a fokozottan transznacionális dimenzióval rendelkező területekbe és problémákba.

Ennek eredményeképp gazdagabb országok és alacsonyabb GDP-vel rendelkező régióik is részesülnek európai forrásokban. Végül a kohéziós politika eredményeit a létrehozott munkahelyek függvényében is mérni kell. Ez is egy mutatója annak, hogy hogyan integrálódik más politikákkal és hogyan biztosítja a hozzáadott értéket.

  Elisabeth Schroedter, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, eddig nem sok szó esett az európai kohéziós politika európai jelentőségéről. Ez az Európai Unió középpontja, mivel ez az a politika, amely a szívénél tartja össze az EU-t. A szolidaritás és a nemzeti egoizmus legyőzésének szimbóluma. Egy eszköz az összes régió számára. Ezért aggódik annyira az Európai Parlament, hogy ezt a szolidaritási mechanizmust esetleg egyszerűen eltörlik a hátunk mögött. Nem sokat mond a jó kormányzásról, ha a Bizottság titokban ad ki stratégiai dokumentumokat ahelyett, hogy nyílt vitát tartana arról, hogy a szigorú költségvetési megszorítások mellett hogyan lehet folytatni a szolidaritási mechanizmust az előttünk álló főbb kihívások fényében, mint például az éghajlatváltozás és a demográfiai változás.

Szükségünk van reformra, de annak igazi változást kell eredményeznie. Meg kell teremtenie a fenntartható fejlődést a régiókban. Támogatást kell adnia a régióknak projektjeik végrehajtásához, és nem szabad felülről jövő kezdeményezésen alapuló politikát tartalmaznia, ahogy ez az előirányzó mechanizmus jelenleg teszi. Ehelyett alulról felfelé építkező folyamatokat kell kialakítania szoros partnerségben a régiók összes szereplőivel. Ismerjük ezt a folyamatot. A LEADER módszer már működik a vidékfejlesztés területén. Ez kitűnő módja a fenntartható fejlődés előmozdításának, illetve az összes szereplő bevonásának a helyi lakosság általi pozitív fogadtatás biztosítása érdekében. Szükségünk van azonban egy olyan Bizottságra, amely elég bátor ahhoz, hogy igent mondjon a szolidaritási mechanizmusra, és igent mondjon arra, hogy a régiók döntsenek saját fejlődésükről ahelyett, hogy ez a nemzeti kormányok felelőssége lenne.

  Oldřich Vlasák, az ECR képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a jelenlegi kohéziós politika egy élő szervezet. Ahogy Európa változik, az egyes tagállamok és csoportok helyzete is változik ennek a politikának az eredményeképp. Sajnálatos módon több kérdés, mint válasz merült fel a kohéziós politika 2014 utáni jövőjével kapcsolatos megbeszélések során.

A kohéziós politika továbbra is főleg az Unió legkevésbé fejlett régióit fogja szolgálni? Lesz lehetőségünk közlekedési és technikai infrastruktúra kialakítására az elkövetkezendő időszakban? Képesek leszünk fejleszteni az életminőséget és megtakarításokat elérni? Képesek leszünk csökkenteni az uniós alapok lehívásával kapcsolatos bürokráciát és a túlzott adminisztrációt? Megegyezésen alapuló válaszokat várunk ezekre és további kérdésekre is a közeljövőben.

A jövőbeni fejlesztések szempontjából én személy szerint létfontosságúnak tartom először is azt, hogy a helyi hatóságok szerepét kellő mértékben összekapcsoljuk az európai alapok kezelésével, másodszor pedig azt, hogy az európai alapokat a modern technológia használatának támogatására fordítsuk. Pontosan ezt a két területet köti össze az úgynevezett intelligens városok kezdeményezés, amely lehetőséget biztosít az önkormányzati hatóságok helyreállítására, és ugyanakkor a gazdasági válság időszakában lehetőség biztosít a gazdasági ágazatoknak, hogy modern rendszereket és intelligens technológiákat használjanak, valamint hogy gazdasági növekedést idézzenek elő. Ez megkérdőjelezhetetlenül egyik oka annak, hogy a stratégiai beruházásokat erre a területre összpontosítsuk nemcsak önkormányzati szinten, hanem tagállami, sőt uniós szinten is. Az intelligens közlekedési rendszerek, amelyek meg tudják szabadítani a városokat a közlekedési káosztól, a támogató navigációs mechanizmusok, amelyek vonzóbbá teszik a városi turizmust, valamint a telefonos segítségnyújtási rendszerek, amelyek lehetővé teszik az idős állampolgárok számára, hogy tovább maradhassanak otthonaikban, mind olyan beruházások, amelyeknek zöld utat kellene adni.

A gazdasági válság következtében a kohéziós politika jövőjéről folytatott vitánk még sürgetőbb lett, mint korábban bármikor. Jelenleg kétszer is meg kell gondolnunk, hogy hova irányítjuk az európai alapokat.

  Charalampos Angourakis, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, az Európai Unió kohéziós politikája nemcsak hogy nem csökkentette a regionális és társadalmi egyenlőtlenségeket, hanem még segített is növelni azokat. A statisztikákban szereplő értékek sokszor kitaláltak, ahogy azt az Európai Unió maga is elismeri, és ezért hozta létre az átmeneti támogatási rendszert számos régióban, amelyből három az én országomban, Görögországban található.

Az egyenlőtlen fejlődés szabálya a kapitalista rendszerben kíméletlen, különösen válságok idején, amikor az ellentétek még szembetűnőbbek. Sajnálatos módon a 2013-ra vonatkozó előrejelzések a munkavállalók számára még rosszabbak, különösen a kevésbé fejlett területeken. Az Európai Unió kohéziós politikája megpróbálja szépítgetni ezt a nem alulról szerveződő politikát, megvásárolni az embereket, félrevezetni a munkavállalókat, és ami még ennél is fontosabb, biztosítani a tőke jövedelmezőségét.

Azt a célt, hogy ideiglenesen kiegyenlítsük az ellentéteket a nagytőke egyes csoportjai között, amit félrevezetően „szolidaritásnak” neveznek, most a verseny és a szabad piac szabályai helyettesítik. Ezek az elemek a lisszaboni stratégiában és az EU 2020 stratégiában is szerepelnek.

Ez a regionális és helyi kormányzás új formáit fogja életre hívni, ahogy azt a PASOK és az Új Demokrácia párt javasolta Görögországban, ami az Európai Unió részéről a regionális testületekbe való kiterjesztett és közvetlenebb beavatkozást, valamint differenciált – a nemzeti határokon is átnyúló – területi együttműködést von maga után. Mi arra szólítjuk fel a munkavállalókat, hogy utasítsák el ezt a politikát.

Végezetül szeretném kihasználni felszólalási időmet, és felszólítani Önt, elnök úr arra, hogy gyakoroljon nyomást az Európai Parlamenten belül, hogy eleget tegyenek a munkavállalók jogos követeléseinek, akik most az utcára mennek.

  John Bufton, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a 2013 utáni kohéziós politikát illetően egy kiszivárgott költségvetési dokumentumtervezet –amely az „Egy reformmenetrend egy globális Európához” címet viseli – felfedi, hogy 2013-tól az uniós finanszírozás teljes mértékben megváltozhat, és ahelyett, hogy regionális szinten osztanák fel, nemzeti szinten fogják koordinálni.

A tervezet elveti a többszintű kormányzásban a regionális és helyi szintű ellenőrzést, visszájára fordítva a megosztott irányítás elvét. Az új költségvetés ágazati megközelítését fogadja el, ahelyett, hogy függetlenül működne a jelenlegi szerkezeteken belül.

Az a javaslat, hogy a politikát nemzeti szintre korlátozzák, ahhoz fog vezetni, hogy a tagállamokat hatalmazzák fel az újraelosztás irányítására. Ez nem csak azt jelenti, hogy a nettó befizetők további visszatérő támogatást fognak elveszíteni, hanem azt is, hogy a jövőbeni bővítések során a várhatóan az Európai Unióhoz csatlakozó tagállamok úgy válnak tagokká, hogy a kohéziós támogatásuk valószínűleg megmarad a következő költségvetési időszakra is.

Ennek eredményeképp azok az országok, amelyek jelenleg az Unió pénzügyi terheinek nagy részét viselik, mint például az Egyesült Királyság, azt fogják észrevenni, hogy támogatásra jelentkező tagállamok egyre növekvő csoportját kell támogatniuk.

Egyre kevesebbeknek kell viselniük egyre többet, az Egyesült Királyság számára a visszatérítések valószínűsíthető csökkenése mellett. Ahogy egyre több ország vár az EU-hoz való csatlakozásra, attól tartok, hogy a támogatást, amelyre Walesnek oly nagy szüksége lenne, az újabb tagállamok fogják megkapni.

Nem meglepő, hogy Európa pár leggazdagabb országa, mint például Norvégia és Svájc, messze elkerülték az Európai Uniót, mert tudták, hogy fizetniük kellene, hogy támogassák szegényebb szomszédjaikat. Wales azonban nem engedheti meg magának, hogy fizessen, ha semmit nem fizetnek vissza.

Ez a lépés megerősíti az Európai Unió egyre növekvő törekvéseit, hogy tovább integrálódjon, centralizálódjon és federalizálódjon, elhanyagolja azonban a kohéziós politika regionális dimenzióját, amely az Európai Unió ígéretének alapja, miszerint támogatja a területi kohéziót és előnyöket biztosít minden tagnak.

Ehelyett az EU, mint a báránybőrbe bújt farkas, burkoltan megtagadja az együttműködést és a kompromisszumot a konszolidáció érdekében.

Míg az európai embereknek azt mondták, hogy az Unió – azon az alapon, hogy ez erősíti a kereskedelmi kapcsolatokat – megerősítette a mezőgazdasági kapcsolatokat és előmozdította az egyenlőséget, az egyre inkább bürokratikus globális Európa machinációi azt eredményezik, hogy a gazdálkodásra és a regionális fejlesztésre való összpontosítás csökken egy nem kívánatos ambiciózus globális stratégia érdekében, beleértve a növekvő bevándorlást az olyan országokba, mint az Egyesült Királyság.

Az EU költségvetésének nagyobb részét kell majd egy ilyen stratégiára fordítani olyan régiók kárára, mint például Wales. A 2007–2013 közötti időszakban az EU strukturális alapjaiból finanszírozott programok projektjeinek utolsó kifizetéseire 2015-ben kerül sor. Bizonytalanság van azzal kapcsolatban, hogy milyen uniós támogatás lesz elérhető Wales számára, ha lesz egyáltalán, a jövőbeni támogatási fordulókban.

Az a lehetőség, hogy a kohézió esetleg teljes mértékben el fog tűnni a gazdagabb országokban mindenféle átmeneti támogatásra való utalás nélkül, további jogaitól fogja megfosztani az Egyesült Királyság polgárait.

Az aránytalanul magas tagsági számlát jobb lenne az Egyesült Királyság által önállóan eldöntött módon fordítani a gazdasági fejlődés támogatására.

Az EU költségvetésének felülvizsgálata, amelyet tavasszal fognak közzétenni, valószínűleg azzal fog szembesülni, hogy Európában minden kormány kijelenti, hogy szükség van az államháztartás növekvő hitelfelvételére. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy a Wales számára elérhető támogatás jelentősen csökkenni fog.

Ennek következményeképpen többek között csökkeni fog a programok költségvetése, a kevesebbet fognak beruházni Walesben a szélesebb gazdaságba, valamint széles körben szűnnek majd meg a programok irányításával és a projektek megvalósításával kapcsolatos munkahelyek.

Ahelyett, hogy bármilyen előnyös hatással lenne választókörzetemre, az EU egy balegyenest fog bevinni a walesieknek, ha úgy dönt, hogy kihúzza a szőnyeget a lábunk alól. Wales és az Egyesült Királyság támogatásának csökkenése valószínűleg olyan eredményekkel fog járni, amelyek jelentős hatással lesznek az ország egészére, amely a gazdálkodási ágazatot is befolyásolni fogja.

Itt az ideje annak, hogy Wales és az Egyesült Királyság népszavazást tartson az Európai Unióhoz fűződő viszonyáról, hogy az emberek eldönthessék, azt akarják-e, hogy Brüsszel Westminstere irányítsa őket.

  Markus Pieper (PPE). - (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, képzeljük el egy pillanatra az európai régiókat az európai regionális politika nélkül. Sok kisvárosban és vidéki régióban nem lennének olyan döntő fontosságú tényezők, amelyek a strukturális változást ösztönzik. A határ menti régiókat egyszerűen elhanyagolnák, a határ menti ingázókkal és a határokon átnyúló infrastruktúrával kapcsolatos gondjaikkal együtt. A szociálpolitika nem tudná hasznára fordítani az oktatás- és foglalkoztatáspolitikához való európai hozzájárulásokat. A középvállalkozások nem tudnának sikeresen részt venni a nemzetközi hálózatokban.

Az európai regionális politika nélkül a régióbeli közösségek nem lennének láthatóak. Ezért nagyon bosszantóak a Bizottság egyes jelzései, amelyek olyan szociális programokra vonatkozó javaslatokat tartalmaznak, amelyekhez a strukturális alapok nem nyújtanak támogatást. Ezáltal a Bizottság egy régiók nélküli szociális monopóliummá válhat, vagy pedig olyan támogatási politika alakulhat ki, amely csak a társadalom leggyengébbjeit szolgálja. Ez azonban azt jelentené, hogy teljesen szem elől tévesztjük az európai kontextust, és visszatérünk a tagállami irányítás korába.

Függetlenül attól, hogy a Bizottság most nyilvánosságra hozta-e ezeket a dokumentumokat, az Európai Parlament nem fogja támogatását adni ahhoz az eljáráshoz, amit a régiók nélküli regionális politikával kapcsolatban leírnak. Ez nem azt jelenti, hogy elzárkózunk a reform elől. A környezettel, az energiapolitikával vagy a demográfiai változással kapcsolatos új kihívásokat bele kell illeszteni a meglévő támogatási struktúráinkba. Támogatom továbbá, hogy könnyebbé tegyük Európa régiókhoz való hozzájárulásának mérését.

Szankciókat kell továbbá kiróni azokra a tagállamokra, amelyek következetesen azt mutatják, hogy nem megfelelően kezelik az alapokat. Több regionális társfinanszírozás, több kölcsön, nagyobb átláthatóság és nagyobb hatékonyság: ezek azok a javaslatok, amelyeket látni szeretnénk a kohéziós politika reformjában. Támogatni fogjuk az ilyen típusú javaslatokat, ellen fogunk szegülni azonban a regionális politika lerombolására tett minden kísérletnek. A reformokra igent mondunk, a tagállami irányításra nemet!

  Georgios Stavrakakis (S&D). - (EL) Elnök úr, egyetértek az eddig felszólalt képviselőkkel, és én is szeretném hangsúlyozni, hogy nem fogadhatunk el egy olyan 2013 utáni kohéziós politikát, amely először is különbséget tesz Európa régiói között az olyan javaslatok által, mint például a 2. célkitűzés (versenyképesség) eltörlése; másodszor, a politikák újra tagállami irányítás alá vonását tartalmazza; és harmadszor, kizárja a helyi hatóságokat a közösségi politikák programozásából és végrehajtásából.

Éppen ellenkezőleg, egy olyan 2013 utáni kohéziós politikát képzelünk el, egy olyan időszakot, amelyben még mindig az Európai Unió összes régiójára vonatkozó közös európai politika létezne, amely továbbra is megfelelő támogatásokat biztosítana célkitűzései eléréséhez, és egyszerűsített alkalmazási szabályokat használna, hogy még nagyobb hozzáadott értéket érjen el.

Aggódom az EU 2020 stratégiára vonatkozó dokumentum tartalma miatt, mert nincs benne utalás a kohéziós politikára, amely pedig a lisszaboni célkitűzések elérésének legmegfelelőbb eszköze. Valójában a kohéziós politika jelentős része már most ezeket a célkitűzéseket szolgálja, és bizonyítani fogja hozzáadott értékét. Szintén fontos bizonyítéka jelentőségének, hogy a kohéziós politika alakítja az európai gazdaságélénkítési tervet.

Egy fejlesztési politika, egy szolidaritási politika, egy politika vonatkozik minden európai állampolgárra, függetlenül attól, hogy az Európai Unió melyik régiójában élnek. Az Európai Bizottságban azonban sajnálatos módon elfelejtik ezt, vagy úgy tűnik, figyelmen kívül hagyják, és olyan javaslatokkal állnak elő, amelyek megváltoztatják a kohéziós politika alapelveit és formáját. Abban azonban biztosak lehetnek, hogy minden lehetőséget meg fogunk ragadni, hogy figyelmeztessük őket erre.

  Michael Theurer (ALDE). - (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a régiók támogatása és a strukturális alapok gyakorlati gazdasági politikánk részét képezik, és széles körben láthatóvá teszik Európát. A helyhatóságok által igazgatott területeken, régiók városaiban és önkormányzataiban a különböző szereplők szorosan együttműködve dolgoznak. Ezért meg kell őriznünk ezt az integrált megközelítést az egész Európai Unióban.

Arra szólítom fel a Bizottságot, hogy sokkal jobban foglalkozzon a kis- és középvállalkozásokkal, és hogy sokkal jobban vonja be a helyhatóságok által igazgatott területeket, a városokat és az önkormányzatokat a jövőbeni kohéziós politikába. A jövőben mindenképpen szükséges lesz az infrastruktúrába való beruházás, de ennél is fontosabb annak biztosítása, hogy az innováció- és a technológiaátadást biztosítsuk a kis- és középvállalkozások számára. A jövőben azt is lehetővé kell tennünk, hogy támogassák a munkahelyeket. Ezek a döntő kérdések az Európai Unió strukturális és kohéziós politikája új irányának megválasztásában.

  François Alfonsi (Verts/ALE). - (FR) Elnök úr, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport véleménye szerint a kohéziós politika az Európai Unió egyik legalapvetőbb politikájának, a szolidaritásnak a központjában áll. Európa mindig erősebb lesz, amikor láthatóvá válik az európai szolidaritás. Ez egy létfontosságú téma számunkra.

Az Európai Uniónak véleményünk szerint a következő alapelveket kell integrálnia. Először is, mivel a területi kohézió politikai prioritás, ezért költségvetési prioritásnak is kell lennie.

Másodszor, a régió a megfelelő partnerségi szintje a regionális fejlesztési politikának. A politika újra tagállami irányításba vétele elfogadhatatlan számunkra.

Harmadszor, a kohéziót az egy területen belül tapasztalható legsúlyosabb gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére is használni kell az olyan elesett városi területek vagy vidéki térségek esetében, amelyek nehézségekkel küzdenek, vagy amelyek strukturális hátrányokból eredően nagyon kevés szolgáltatáshoz férnek hozzá, mint például a szigetek.

Végezetül, az összes uniós régió kohéziós politikából való támogathatóságára vonatkozó feltételeket egyéni alapon kell megvizsgálni természetesen a gazdaság szintjének megfelelően, de az Európai Uniónak képesnek kell lennie hozzájárulnia bármikor, amikor a kohéziós politikák forognak kockán.

  Cornelia Ernst (GUE/NGL). - (DE) Elnök úr, ez egy központi vita az Európai Unió sajátosságáról. A piac és a szociálpolitika között kell dönteni. A Bizottság jelenlegi elképzelései a kohéziós politika jövőjéről elfogadhatatlanok. A strukturális alapokat erősíteni és nem gyengíteni kell. Európának többet kell tennie és nem kevesebbet, hogy legyőzze a fejlődésbeli gazdasági és szociális különbségeket. Szeretném nyíltan kimondani, hogy a jelenlegi kohéziós politika akár csak egyes részeinek újra tagállami hatáskörbe vonása komoly hatással lenne a hátrányos helyzetű régiókra, beleértve a németországi régiókat, különösen Németország keleti részén. Az Európai Unió utolsó bővítése óta az unióbeli régiók közötti különbségek tovább nőttek.

Fontos számomra továbbá, hogy elismerjék a társadalmi-gazdasági igényeket különösen azokban a régiókban, amelyek éppen csak megfelelnek az egy főre jutó európai GDP 75%-ában megállapított támogathatósági kritériumoknak. A támogatások hirtelen megszüntetése 2013 után pusztító hatással lenne ezekre a régiókra.

Természetesen rendkívül fontos, hogy az Európai Unió növelje a városokhoz kapcsolódó egyedi támogatásokat, mert ebben rejlik a legnagyobb lehetőség a gazdaság és a pénzügy számára, mivel a városokat különösen súlyosan érintette a válság.

Egy utolsó szót szeretnék szólni a határ menti régiókról. A Parlament Németország keleti részéről származó képviselőjeként tudom, hogy sokat kell befektetnünk, és sokat kell elérnünk ezen a területen. Nagyon aggódom amiatt, hogy a Bizottság esetleg cserben hagy minket ezen a területen.

  Franz Obermayr (NI). - (DE) Elnök úr, valószínűleg hallhatta időközben, hogy a Regionális Fejlesztési Bizottság tagjai megdöbbentek és nyugtalanok, mivel egy úgynevezett titkos bizottsági dokumentum forog közkézen október óta. Ez a dokumentum egy, a 2013–2020 közötti időszakra vonatkozó költségvetési reform tervezetét tartalmazza, amely egy teljes fordulatot mutat a költségvetési politikában. A költségvetés eredetileg regionális megközelítését egy ágazati megközelítéssel helyettesítették.

Az új tervezet jelentős korlátozásokat tartalmaz a szubszidiaritás elvére és a többszintű kormányzásra nézve, amely ellentmond a lisszaboni stratégiának. Pontosabban, a tervezet a 2. célkitűzés, más szóval a versenyképesség és a foglalkoztatáspolitika eltörlésére vonatkozó terveket tartalmaz. Mivel minden tagállamban vannak a 2. célkitűzésbe tartozó régiók, ez természetesen negatívan érintené az összes uniós régió kétharmadát. Ezt a szerencsétlen javaslatot azzal indokolják, hogy az új – vagy más szóval a jövőbeli – tagállamok és Nyugat-Európa közti nemzeti szinten meglévő különbségek olyan hatalmasak, hogy egy új költségvetési politikára van szükség. A pénzügyi válság fényében ez állítólag a gazdaság ösztönzésének egyik módja.

Egyértelműnek tűnik számomra, hogy ez a javaslat Törökország esetleges csatlakozását előlegezi meg. Tudjuk, hogy megnövekedett támogatásra lenne szükség, és ez egy olyan tervezet, amely biztosítja, hogy a csatlakozáshoz szükséges rengeteg mennyiségű pénz elérhető legyen.

Világosan el szeretném mondani azonban, hogy regionális szinten a kohéziós politika sikere abban rejlik, hogy az a helyi gazdasági problémák közelében működik. Ily módon a pénzt ésszerűen és hatékonyan fektethetik be, ahogy ez eddig is történt. Amennyiben nem vesszük figyelembe a regionális összetevőt, nem fogunk tudni véget vetni a gazdasági válságnak.

Nem győzött meg Barroso úr Hübner asszony nyílt levelére adott válasza, amelyben aggodalmát fejezte ki, és ezért egy konkrét nyilatkozatot várok minél hamarabb.

  Alain Cadec (PPE). - (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a mi csoportunk egyértelműen támogat egy olyan erős és kellően finanszírozott kohéziós politikát, amely elő tudja segíteni az európai régiók konvergenciáját. Valóban úgy gondoljuk, hogy ahhoz, hogy hatékony legyen, a politikát meg kell reformálni és meg kell erősíteni. Nekünk, a Parlamentnek és az Európai Bizottságnak kell megterveznünk ezt a politikát közösen, maximális átláthatóság mellett.

Üdvözlendőnek tartom, hogy a Parlament Regionális Fejlesztési Bizottsága létrehozzon egy munkacsoportot, amely a kohéziós politika jövőjével foglalkozik. A politika 2013 utáni költségvetéséről és jövőbeni célkitűzéseiről szóló egyeztetésben minden érintett szereplőnek részt kell vennie: a tagállamoknak, a régióknak, az Európai Bizottságnak és a Parlamentnek. Elképzelhetetlen, hogy gyengíthetjük, vagy akár el is törölhetjük a regionális és helyi szinteket, amelyek értelmet adnak ennek a politikának. Kifejezetten a finanszírozás kérdését illetően nagymértékű bizonytalansággal kell szembenéznünk a kohéziós politika jövőjével kapcsolatban. Bizonytalan a jelenlegi pénzügyi keret lejárati ideje, csakúgy, mint a pénzügyi terv reformjának mértéke. Nem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül fontos fenntartani a politika finanszírozásának stabilitását. Szintén létfontosságú, hogy visszautasítsunk minden, a kohéziós politika újra nemzeti hatáskörbe vonásáról szóló elképzelést, mivel ez megfosztaná a régiókat attól, hogy eldönthessék, hogyan osztják fel a strukturális alapokat, valamint lerombolná a politika regionális dimenzióját.

Félreérthetetlenül proaktív hozzáállást várunk a Bizottságtól a területi kohézióról szóló fehér könyv elkészítésében, biztos úr. Ezeknek az alapoknak a szétosztása tekintetében nem egyenlőséget akarunk, hanem pénzügyi méltányosságot, és ezt egyfajta harmonikus fejlődéssel egyetemben, amely a területenként eltérő eredményeken és helyzeteken alapul. A kohéziós politikának nem szabad csak a legelszegényedettebb régiókra összpontosítania; minden európai régióval foglalkozni kell, beleértve a tengeren túli területeket is.

Nagyon fontos a Parlament számára, hogy egyértelműen meghatározott helyi kapcsolattartó pontokkal rendelkezzen. Ez az ára – az egyetlen ára –, hogy az európai strukturális alapokat igazságosan és hatékonyan osszák el.

  Ricardo Cortés Lastra (S&D). - (ES) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, azzal szeretném kezdeni, hogy üdvözletemet küldöm a Koppenhágában jelen levő összes társadalmi szervezetnek, bízva abban, hogy pozitív eredmények fognak születni bolygónk jövőjével és a globális kohézió jövőjével kapcsolatban.

Közösségi politikaként kell megvédenünk a kohéziós politikát, amely bástyaként szolgál az újra nemzeti hatáskörbe vonásra irányuló kísérletek ellen. Nem csak azért van erre szükség, mert közvetlen hatással van a kohézió fejlődésére régióink és tagállamaink körében, hanem mert hozzáadott értéket képvisel a stratégiai tervezés, a pénzügyi stabilitás és az európai projekt láthatóvá tétele terén.

Ugyanakkor fontos észben tartani, hogy a régiók rendkívül fontos szerepet játszanak és fontos szerepet is kell játszaniuk a kohéziós politikában. A decentralizált irányítás és a különböző szinteken való jó kormányzás elengedhetetlen a regionális fejlesztési politika sikerének biztosításához.

Az átmeneti mechanizmusok létrehozása, amelyek a zökkenőmentes áttérést biztosítják azokban a régiókban és országokban, ahol az intervenciót fokozatosan csökkentik az úgynevezett konvergencia-célkitűzés keretén belül, valamint a kohéziós alap szintén aggodalommal tölt el. Csakúgy, mint azoknak az európai régióknak a fejlődése, amelyeknek természeti nehézségekkel kell megküzdeniük, beleértve a határ menti régiók különleges helyzetét.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). - (PT) Elnök úr, rendkívüli aggodalommal tölt el minket, amit meg kell tapasztalnunk a költségvetést övező reformok fejleményei kapcsán, különösen a strukturális és a kohéziós politika összefüggésében.

Egy olyan válságban, amelyet hatalmas társadalmi egyenlőtlenségek és regionális aránytalanságok jellemeznek, a strukturális és kohéziós politika a hatékony gazdasági és társadalmi kohézió alapvető tényezőjét alkotja. Ez azt jelenti, hogy szigorú célkitűzéseket kell fenntartani ezen a területen, és nem szabad megkísérelni a közösségi politikák költségeit állami hatáskörbe vonni sem a mezőgazdaság, sem a halászat terén, mivel az káros hatással járna a kevésbé fejlett országokra és régiókra, egyszersmind a legkülső régiókra nézve.

Számos arra utaló jel van azonban, hogy a dolgok abba az irányba haladnak, hogy még jobban felforgassák a kohézió fogalmát, vagy úgy, hogy megpróbálnak beilleszteni mindenféle tevékenységet és szereplőt, amelyek nem kapcsolódnak a kohéziós célkitűzésekhez – főleg az EU 2020 stratégiát és az éghajlatváltozással kapcsolatos politikát –, vagy úgy, hogy megváltoztatják a jogosultsági és kezelési kritériumokat. Nagy szükség van ezért a 2013 utáni kohéziós politikáról folytatott vitára. Azt várjuk, hogy egyértelmű válaszokat fogunk kapni egy valódi gazdasági és társadalmi kohéziós politika érdekében.

  Nuno Teixeira (PPE). - (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, sürgősen meg kell vitatni a közösségi költségvetést és azt a kérdést, hogy hogyan tudjuk a jövőben növelni annak fenntarthatóságát és átláthatóságát. A 2013 utáni pénzügyi keretnek a szolidaritáson és a területi kohézión kell alapulnia. Ezek létfontosságú értékek az olyan régiók számára, mint Madeira, amelyek állandó nehézségekkel néznek szembe, és ezért állandó támogatásra szorulnak.

Néhány elképzelést szeretnék megosztani önökkel, amelyeknek véleményem szerint mindig jelen kell lenniük, amikor kohéziós politikánkról gondolkodunk, és azt fejlesztjük. A Bizottság számos alkalommal említett bizonyos szempontokat, amelyeket létfontosságúnak tartok, például hogy szükség van arra, hogy ez a politika rugalmasabb, egyszerűbb, hatékonyabb és eredményorientáltabb legyen meghatározása és végrehajtása szempontjából is. Vannak azonban olyan kérdések, amelyek aggodalommal töltenek el, különösen a legkülső régiók szükségletei kapcsán. Három rövid megjegyzést tennék ezzel kapcsolatban.

Először is, a jelenlegi regionális megközelítést kell fenntartani egyéb alternatív kritériumokkal szemben, mint például a hozzáadott értéket előállító szektorok kritériuma. Egy ilyen változás veszélyeztetné a 2. célkitűzést, amely az európai régiók körülbelül kétharmadát támogatja, és esetlegesen ellentétes hatást váltana ki a különösen egyedi gazdasági profillal és versenyelőnnyel rendelkező régiókban is.

Másodszor úgy vélem, hogy létfontosságú fenntartani a közelség kritériumát a kohéziós politikában. Továbbra is annak kellene prioritást élveznie, hogy a strukturális alapok elosztása és kezelése regionális szempontból, és ne nemzeti, vagy akár központosított európai szempontból történjen.

Harmadik, és egyben utolsó, de nem kevésbé fontos megjegyzésként szeretném kiemelni a Lisszaboni Szerződés 349. cikkét, amely egyedi elbánást biztosít a legkülső régiók számára a strukturális alapokhoz való hozzáférés tekintetében, pontosan azért, mert gazdasági és társadalmi helyzetüket állandó és egyedi kényszerek és jellemzők súlyosbítják, aminek következtében állandó nehézségekkel küzdenek, és ezért állandó segítségre szorulnak.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D). - (PL) Elnök úr, a kohéziós politika jelenleg hozzájárul a közúti és vasúti infrastruktúra fejlesztéséhez, főleg az új tagállamokban. A politikának köszönhetően sok új munkahelyet teremtettek, és kétségkívül még többet fognak létrehozni az elkövetkezendő néhány évben. A környezetvédelemmel kapcsolatos beruházások szintén rendkívül fontosak.

Amikor a politikát és eddigi hatékonyságát értékeljük, érdemes egy alapvető kérdést megválaszolni: mi fog történni 2013 után? Az Európai Parlamentnek világosan ki kellene mondania, hogy nincs egyetértés a kohéziós politika racionalizálásával kapcsolatban. 2013 után, csakúgy, mint a hagyományos tevékenységek és mechanizmusok esetében, a kohéziós politikának is a kutatást, a tudományt, a fejlődést, az innovációt, a munkahelyteremtést és a globális felmelegedés elleni küzdelmet kell támogatnia. A kohéziós politikának továbbá jobban be kellene vonnia a vidéki területeket. Fontos, hogy a kohéziós politika a régiók és a makrorégiók szintjén valósuljon meg.

  Tamás Deutsch (PPE). - (HU) Tisztelt Elnök úr! Kedves Képviselőtársaim! Három kérdésről szeretnék röviden szólni, az egyenjogúságról és egyenrangúságról, a titkolódzásról s végül, de nem utolsó sorban a vidékfejlesztés fontosságáról. Húsz esztendővel a berlini fal leomlása után, húsz esztendővel azután, hogy Erdélyben, Temesváron, a romániai forradalom kezdetén Tőkés László képviselőtársunk áttörte a hallgatás falát, nem egyszer hangzik el az, hogy immár a 21. században nincs régi és új európai uniós tagország, hanem egységes Európai Unió van. Én ezzel mélyen egyetértek, azonban fontosnak tartom, hogy ez a szentencia ne csupán – persze önmagán túlmutató – szimbolikus döntések során jelenjen meg, hanem az Európai Unió egyik legfontosabb közös politikája, a kohéziós politika hétköznapjaiban is.

Ha egyenjogúak és egyenrangúak az Európai Unió tagországai, akkor elképzelhetetlen a kohéziós politika olyan átalakítása, ami kapcsán a 2004-ben, illetve 2007-ben csatlakozott európai uniós tagországok az új kohéziós politika vesztesei legyenek. Nem képzelhető el ilyen átalakítás. Másodsorban a titkolódzásról. Képtelen az az állapot, hogy az Európai Bizottság vagy semmitmondó megfogalmazásokat hangoztat a kohéziós politika jövőjéről, vagy pedig egyenesen nem mond semmit. Az Európai Parlament képviselőjeként az Európai Parlament szakbizottságának tagjaként elvárhatónak tartom, hogy az Európai Bizottság világos és egyértelmű álláspontot foglaljon el ezekben a kérdésekben.

Végül, de nem utolsó sorban a vidékfejlesztésről. Meggyőződésem szerint a vidékfejlesztés továbbra is meghatározó szempontja kell, hogy legyen a kohéziós politikának. Arra van szükség, hogy megfelelő forrásokkal finanszírozott legyen a vidékfejlesztési politika, és az európai önkormányzatok és régiók tanácsának szakmai álláspontja alapján fontosnak tartom annak végiggondolását, hogy a vidékfejlesztési politikát integráljuk 2013-at követően a kohéziós politikába.

  Luís Paulo Alves (S&D). - (PT) A kohéziós politika az Európai Unió fő eszköze annak biztosítására, hogy az európai állampolgároknak egyenlő esélyei legyenek a sikerre, bárhol is laknak. Döntően hozzájárul az európai összetartozás érzésének létrehozásához, és egyike a legsikeresebb és leghatékonyabb európai fejlesztési politikáknak.

Biztos úr, nem tudom véka alá rejteni aggodalmamat a Bizottság mostanra elhíresült „informális dokumentuma” és annak javaslatai miatt. Nem fogadjuk el a kohéziós politika nemzeti hatáskörbe vonását, amely gyakorlatilag megsemmisülne, ha hatékonysága az egyes tagállamok vagyonán múlna. Őszintén remélem, hogy a Bizottság egyszer és mindenkorra fel fog hagyni ezzel az elképzeléssel.

Ahogy tudja, biztos úr, a Szerződés 349. cikke előírja, hogy az európai politikákat hozzá kell igazítani a legkülső régiók egyedi szükségleteihez, különösen, hogy enyhítsék hátrányaikat, de azért is, hogy kihasználhassák a lehetőségeiket. Milyen elképzeléseik vannak a legkülső régiókra vonatkozó jövőbeni stratégiával kapcsolatban, amelyet a Bizottság fog közzétenni 2010-ben?

  Seán Kelly (PPE). - Elnök úr, ahogy kollégáim is, én is aggódom a belső dokumentumban körvonalazott néhány tendencia miatt, amely dokumentum a dolgok jól bevált szokása szerint nemrégiben kiszivárgott. Az engem leginkább aggasztó terület a versenyképességi célkitűzés prioritásának megszüntetésére vonatkozó javaslat.

A versenyképességi célkitűzések létfontosságú szerepet játszottak a vidéki és regionális fejlődés előmozdításában – különösen a technológiai parkok, amelyek segítettek az intelligens gazdaság fejlesztésében, és amelyekre még nagyobb szükség lesz a jövőben.

Ezek a célkitűzések a régiókon belüli és a régiók közötti kohézió megteremtését is segítették. Úgy vélem, rendkívül fontos felismerni, hogy hatalmas szegénységi szakadékok vannak a régiókon belül. Ezt nem mindig ismerik fel, és úgy gondolom, hogy különösen az a kritérium, amely szerint minden a nemzeti GDP-n alapul, egy rossz mérési módszer. Inkább a vásárlóerőn kellene alapulnia, és természetesen a vásárlóerő néhány régión belül sokkal alacsonyabb, mint a nemzeti átlag.

Remélem, hogy ezekkel a kérdésekkel is foglalkozni fognak a kidolgozásra váró fehér könyvben, csakúgy, mint a kutatás, az innováció és a regionális fejlődés közötti szinergiákban rejlő lehetőségekkel.

Kollégámhoz hasonlóan én is aggódok a vidékfejlesztési politika miatt – bár nem a kohéziós politika részeként, inkább a KAP-pal kapcsolatban –, ugyanakkor azonban nagyon fontos, hogy ne préseljük bele semmilyen jövőbeni javaslatba, mert a vidékfejlesztés, és különösen a családi gazdálkodás, létfontosságú a társadalom szociális infrastruktúrája szempontjából.

Végezetül azt is szeretném elmondani, hogy többet kell tennünk a csalás elleni küzdelem terén. Tudom, hogy ebben a tekintetben javulást tapasztalhattunk az utóbbi években, de biztosítanunk kell, hogy az EU által biztosított pénzek tényleg oda kerülnek, ahova kell, hogy jobb lehetőségeket tudjunk teremteni az emberek számára az egész Európai Unióban.

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE). - (PL) Elnök úr, Podkarpacie – az általam képviselt régió – tele van csodálatos, ambiciózus, szorgalmas emberekkel, és számos energetikai vállalat működik a térségben. Új kezdeményezések jönnek létre, például az Aviation Valley, ugyanakkor azonban Podkarpacie az Európai Unió egyik legkevésbé fejlett területe. Problémáink nem az akarat hiányából, hanem strukturális és infrastrukturális korlátokból erednek, amelyeket különféle programok segítségével megpróbálunk felszámolni. Szeretném hangsúlyozni, hogy erőfeszítéseink részeként nem alamizsnát kérünk, hanem hogy támogassák kezdeményezéseinket. Mi is azt akarjuk, hogy az európai gazdaság versenyképessége növekedjen, és olyan megoldásokat szeretnénk, amelyek segítenek megvédeni az éghajlatot.

Azt is szeretnénk azonban, hogy a finanszírozási prioritások megváltozása fokozatosan és ne hirtelen menjen végbe, mert ez azzal járna, hogy a leggyengébb régiókat magukra hagyjuk. Nagyon fontos, hogy a kohéziós politikát a régiók valósítsák meg, mivel az ilyen megoldások hozzák a legjobb eredményeket. Azt is szeretném megjegyezni, hogy a kohéziós politika egy nagyon fontos üzenetet közvetít az állampolgárok számára. Azt mutatja, hogy Európa egyesült, és hogy megéri részt venni ebben a kivételes projektben.

  Sabine Verheyen (PPE). - (DE) Elnök úr, a regionális strukturális alapok az európai integráció fontos eszközét jelentik, és a 2. célkitűzéshez kapcsolódó alapokra különösen a helyi strukturális és gazdasági fejlődés motorjaként tekintettek az emberek számos régióban. Ez fontos eszközt jelent a régiók és a helyhatóságok által igazgatott területek strukturális változásainak kezelésében.

Ez lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy első kézből tapasztalják meg Európát, mivel a támogatásoknak helyi hatásuk van. Azonban egyszerűbb, világosabb és átláthatóbb struktúrákra, valamint jobb ellenőrzésre van szükség a kohéziós alapok tekintetében, hogy a pénzt fenntarthatóan és hatékonyan használják fel. A kohézió vagy a társadalmi és gazdasági fejlődés konvergenciája az EU fontos célkitűzése, és ezért fontos, hogy a jövőben megerősítsék, és ne gyengítsék ezt az eszközt.

Az európai kohéziós politikának világosabbnak, átláthatóbbnak és hatékonyabbnak kell lennie. Az egyes tagállamoknak szintén nagyobb felelősséget kell vállalniuk ezen a területen. Ezért fontos, hogy megtartsuk az addicionalitás rendszerét a támogatásban. Nem akarjuk, hogy újra nemzeti hatáskörbe vonják a strukturális alapokat. Arra szeretném kérni ezért a Bizottságot, hogy feleljenek meg ezeknek az elvárásoknak a 2013 utáni támogatási kritériumok tekintetében.

  Derek Vaughan (S&D). - Elnök úr, valószínűleg Wales a leginkább európai terület az Egyesült Királyságban, és ennek az az oka, hogy minden közösség, majdnem minden egyes személy és sok szervezet kap támogatást az európai alapokból, korábban az 1. célkitűzés, és most a konvergencia program keretében.

Ezért amennyiben a Bizottság által tett javaslatokat előterjesztik, úgy gondolom, azok jelentős politikai következményekkel fognak járni az olyan területeken, mint Wales. Természetesen jelentős gazdasági, pénzügyi és társadalmi következményekkel is járnának a régiók számára.

Úgy gondolom ezért, hogy létfontosságú, hogy a Parlament összes tagja arra ösztönözze a Bizottságot, hogy számunkra elfogadható javaslatokat terjesszenek elő – és ez alatt olyan javaslatokat értek, amelyek Európa összes arra jogosult régiója számára hozzáférést biztosítanak a strukturális alapokhoz –, továbbá hogy biztosítsa, hogy azok a területek is, amelyek 2013 után nem lesznek támogathatóak a felzárkózási alapból, valamilyen átmeneti státuszt kapjanak a jövőben.

  Elnök. - Gollnisch úr, megérkezett végül. Megadom a szót Önnek, de csak egy perc áll rendelkezésére.

  Bruno Gollnisch (NI). - (FR) Elnök úr, mindenesetre nagyon figyelmesen hallgattam minden képviselőtársam felszólalását. Úgy gondolom, hogy két fő pont tűnik ki ezekből a beszédekből. Az első a Bizottság titokzatos „nem hivatalos dokumentumát” övező titkolózás, és ezért várjuk türelmetlenül a Bizottság magyarázatait.

A második egy meglehetősen furcsa hozzáállás, amelyben a területi kohéziót látszólag teljesen új prioritások mentén fogalmazzák újra, amelyeknek nagyon kevés közük van magához a kohézióhoz. Különösen a külpolitika kérdésére gondolok, amelyről mindannyian jól tudjuk, hogy a főképviselő asszony számára prioritás, de amely nyilvánvalóan kevésbé jelent prioritást ezen a területen.

A közös agrárpolitikát illetően tudjuk, hogy sajnálatos módon már nagymértékben feláldozták a piaci erőknek. Úgy gondolom ezért, hogy rendkívül hasznos lenne, ha a Bizottság sokkal egyértelműbben vázolná számunkra, hogy mostantól mik a célkitűzései. Végezetül, nekem úgy tűnik, hogy a globális felmelegedés nem tartozik bele a kohéziós politikába.

  Alfredo Pallone (PPE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, számos képviselőtársam aggodalmával egyetértek. Erősen hiszem, hogy az, hogy a GDP visszatér az éppen csak pozitív növekedési rátához, ahogy azt 2010-re jósolják, még nem jelenti a jelenlegi gazdasági válság végét. Majd csak akkor mondhatjuk, hogy túl vagyunk rajta, amikor a foglalkoztatás visszatér a válság előtti szintekre. A legoptimálisabb becslések szerint ez 2010 körül fog megtörténni.

Ebben az összefüggésben szükség van egy beruházási politika bevezetésére, és stratégiai szempontból létfontosságú, hogy fenntartsák a 2. célkitűzést, vagy valami ehhez hasonlót, mivel ez egy hatékony eszköz, amely segíti régióinkat a válságból való kilábalásban. A 2. célkitűzés fenntartása fontos Olaszország és sok más európai ország számára, mivel egy alapvető szükségletet elégít ki: fejleszti a lemaradó régiókat és megerősíti a legfejlettebb régiók versenyképességét.

Figyelembe véve ezeket az érveket, biztos úr, elnök úr, nem gondolják, hogy a megszüntetés rendkívül ártalmas lenne Olaszország, Európa, a Mediterrán-térség régiói és más országok számára is?

  Evelyn Regner (S&D). - (DE) Elnök úr, az összes, vagy legalábbis a felszólalók többsége az európai szociális modellről beszél, de ez nem tükröződik megfelelően az EU költségvetésében vagy a kohéziós politikában. Ezért egy független Európai Szociális Alapot (ESZA) szeretnék látni, amely független az európai strukturális politikától. Több pénzeszközt kellene az ESZA rendelkezésére bocsátani, és rugalmasabbá kellene tenni azt. Lehetővé kellene tenni továbbá a rendelkezésre álló pénzeszközök növelését a hét éves finanszírozási periódus alatt.

A szociális alapnak a strukturális politikától való szétválasztásával lehetővé válna, hogy elégséges támogatást tegyünk hozzáférhetővé az olyan régiók számára, amelyek gazdaságilag nem fejletlenek, és így nagymértékben kívül estek az EU strukturális politikáján. Az Európai Szociális Alapot ezért hatékonyabban kellene felhasználni az olyan munkaerő-piaci problémák kezelésére, mint például a magas munkanélküliségi ráta, a nők alacsony foglalkoztatása, a korai iskolaelhagyók magas száma és a továbbképzés alacsony mértéke.

  Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (PPE). - (EL) Elnök úr, úgy vélem, hogy parlamenti bizottságunk egy nagyon fontos döntést hozott a mai vitával, amely rendkívül érdekesnek bizonyul, mert rengeteg kérdés merült fel, és nagyon fontos szempontokra hívja fel a figyelmet, amelyek nem csak a 2013 utáni hatékony kohéziós politikával kapcsolatosak, hanem az Európai Unió sajátosságaival is.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a vita, ezeknek a gondoknak a tárgyalása az Európai Unió számára egy nagyon különös időszakban zajlik. Egyrészről a Lisszaboni Szerződéssel egy pozitív lépést tettünk az integráció irányába, másrészről még mindig tapasztaljuk a példa nélkül álló nemzetközi pénzügyi válság következményeit, amely kapcsán mindannyian megtapasztaltuk, hogy mennyire fontos az Európai Unió szolidaritása a belső piac és a kohézió támogatásában.

Két dologról szeretném megkérdezni az Európai Bizottságot, amelyek aggasztóak az Európai Parlament számára, és amelyekkel kapcsolatban osztom képviselőtársaim aggodalmát. Először is, szerepelnek-e terveik között innovatív javaslatok a közösségi kohéziós politika újra nemzeti hatáskörbe vonásával kapcsolatban, amelyeket szívesen elfogadunk, és másodszor, mi fog történni a 2. célkitűzéssel, mert pontosan erre van szükség nem csak bizonyos térségek, hanem végső soron az egész európai piac versenyképessége szempontjából.

  Karin Kadenbach (S&D). - (DE) Elnök úr, úgy vélem, hogy a Parlament és az Európai Unió feladata az, hogy kialakítsa azokat az alapvető körülményeket, amelyek lehetővé teszik az összes tagállam polgára számára, hogy a lehető legjobb életminőséget érjék el a lakóhelyük szerinti régiókban. Ezek a körülmények azonban nagyon eltérőek Európában. Ezért van szükségünk egy erős és megfelelően finanszírozott kohéziós politikára.

Határozottan vissza kell utasítanunk minden olyan javaslatot, amely letérít minket a választott útról, és ma azt hallottuk, hogy vannak ilyen javaslatok. Nincs szükségünk az újra nemzeti hatáskörbe vonásra. Finanszírozási eszközökre van szükségünk az összes európai régió számára, beleértve azokat, amelyek hátrányos helyzetben vannak, és azokat is, amelyek már most magasan fejlettek. Nem szabad kockáztatnunk, amit eddig elértünk.

Átlátható támogatási rendszerre van szükség, amely lehetővé teszi a támogatáshoz való könnyű hozzáférést, ugyanakkor biztosítja, hogy a pénzt megfelelően és hatékonyan használják fel. Európai szinten kell gondolkodnunk, de regionális szinten kell cselekednünk.

  Iosif Matula (PPE). - (RO) Különösen hasznosnak találom ezt a vitát a kohéziós politika 2013 utáni jövőjéről. Manapság, különösen a válság idejében, a különböző európai régiók fejlettségi szintje között jelentősek különbségek vannak, amelyek folyamatosan nőnek.

A helyi régióknak Európában továbbra is szükségük van a kohéziós politikára a tervezett célkitűzések elérése érdekében. A különböző régiók közti különbségeket gyorsabb ütemben, haladéktalanul csökkenteni kell. A regionális és helyi kormányzati szintek bevonását feltétlenül növelni kell, anélkül azonban, hogy ezek a régiók úgy éreznék, hogy fokozatosan elfeledkeznek róluk vagy elhanyagolják őket.

Az Európai Unióban sok ország a kohéziós politika célkitűzéseire is alapozza fejlesztési erőfeszítéseit és nemzeti gazdaságpolitikáját. Az én országom, Románia is úgy gondolja, hogy különösen hasznos lenne a jelenlegi kohéziós politika folytatása 2013 után is, amelyben az erőfeszítéseket és a nemzeti támogatásokat összekötik a strukturális alapokkal és a regionális szintű finanszírozással.

  Antigoni Papadopoulou (S&D). - (EL) Elnök úr, egyetértek azzal, hogy a regionális politika a nagyobb kohézió és szolidaritás elérésének eszköze a Közösségben. A jelenlegi nemzetközi gazdasági válság megmutatta a foga fehérjét. Számos egyenlőtlenséget és nyomást okozott különösen a sebezhető csoportok körében. Növelte a munkanélküliséget, az egyenlőtlenséget és a társadalmi felfordulást nemzeti és regionális szinten.

A jelenlegi globális gazdasági válság azonban kihívás is. A közösségi szolidaritást sürgősen meg kell erősíteni egy megfelelő, integrált európai regionális kohéziós politika elérése érdekében, amely magas prioritásokat fog kitűzni, és a bevált gyakorlatok cseréje révén megvédi a megfelelő infrastruktúrákat és a határokon átnyúló szorosabb együttműködést.

Nemet mondunk a hátrányos megkülönböztetésre, nemet az újra nemzeti hatáskörbe vonásra, nemet a bürokráciára, nemet az átláthatóság hiányára, nemet a támogatások titkos elosztására és a 2. célkitűzés eltörlésére, amely hátrányosan érintené Dél-Európát és a Mediterrán-térséget. Igent mondunk a közösségi alapok igazságos elosztására, a helyi hatóságok részvételére, a kis- és középvállalkozások megerősítésére, a megfelelő reformra, amelyet úgy kell véghezvinni, hogy megfelelő támogatást biztosítsanak a 2010-re vonatkozó európai célkitűzésekkel összhangban lévő tevékenységeknek. Végezetül igent mondunk a távoli – különösen Dél-Európában és a Mediterrán-térségben található – területekkel való különleges bánásmódra.

  Petru Constantin Luhan (PPE). - Elnök úr, a többszintű kormányzás fejlődése azt eredményezte, hogy egyre nagyobb szükség van koordináló mechanizmusokra és platformokra, és a helyi hatóságok sokszor úgy találják, hogy olyan politikákból adódó társadalmi különbségekkel kell foglalkozniuk, amelyek fölött nincs irányításuk, és amelyeket csak kis mértékben tudnak befolyásolni.

Nagyon nehéz továbbá megbecsülni az európai alapok által finanszírozott projektek, valamint az ezekkel egy időben végrehajtott programok hosszú távú hatásait.

Szeretném tudni, hogy az Európai Bizottság milyen módon szándékozik segíteni a helyi hatóságok olyan irányú erőfeszítéseit, hogy egy integrált és fenntartható fejlesztési stratégiát hozzanak létre, amely a közösségek szükségletein alapul, és figyelembe veszi azokat a szükségleteket, amelyeket külső hatások befolyásolhatnak.

Milyen eszközöket fog kidolgozni az Európai Bizottság a helyi hatóságok számára?

  Czesław Adam Siekierski (PPE). - (PL) Elnök úr, a kohéziós politika a fejlesztési politika egyik alappillérje. Valójában ez az a politika, amely a legnagyobb mértékben járul hozzá a régiók és helyi társadalmak identitásának megerősítéséhez. Véleményem szerint két végletben gondolkodunk ennek kapcsán. Néhányan kicsit túl sok mindent szeretnének bevonni ebbe a politikába, míg mások túlságosan korlátozni szeretnék. A politika legfontosabb célkitűzése egyértelműen a fenntartható fejlődés elősegítése számos területen.

A kohéziós politikának ugyanannak kell lennie a városi és a vidéki területek számára. Emlékezzünk rá, hogy az Unió egy ilyen nagyszabású bővítést követően meglehetősen sokfélévé vált. Fontos feladat az egyenlő lehetőségek biztosítása a fejlődés terén. A jelenlegi kihívások, amelyekkel egy időben kell szembenéznünk, a gazdasági válság elleni küzdelem, a kedvezőtlen demográfiai tendenciák és végezetül az éghajlatváltozás. Egy dolog biztos: szükség van a kohéziós politika folytatására, és azt a jelenlegi kihívásokhoz kell igazítani.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D). - (RO) A képviselőtársam által elmondottakat azzal szeretném kiegészíteni, hogy amikor az intelligens városokról beszélünk, fontos, hogy nagyobb mértékben ruházzunk be a lakóházak energiahatékonyságába. A jelenleg meglévő épületek 90%-a 2020-ban is létezni fog. Ezért kérem, hogy a jövőbeni kohéziós politika növelje az Európai Regionális Fejlesztési Alap összegét, hogy azt a tagállamok az épületek és különösen a lakóházak energiahatékonyságának fejlesztésére tudják használni. Úgy gondolom továbbá, hogy a városi mobilitás fejlesztése érdekében többet kellene beruháznunk a tömegközlekedésbe.

  Georgios Papanikolaou (PPE). - (EL) Elnök úr, képviselőtársaim már beszéltek a mai vita főbb témáiról. Ezért csak két dolgot szeretnék kiemelni.

Először is elfogadhatatlan, hogy teljesítjük az előfeltételeket és létrehozzuk az ahhoz szükséges eszközöket, hogy élvezhessük a kohéziós politikánk és programjaink előnyeit, csak hogy végül az egész megvalósíthatatlannak bizonyuljon működtetési és még inkább bürokratikus okokból. Ezért minél jobban egyszerűsítjük eljárásainkat és politikáinkat, annál közelebb kerülünk ahhoz, amit szeretnénk, vagyis az európai kohézióhoz.

Másodszor, már említettük, hogy végül kezdünk kilábalni a gazdasági válságból, amely egész Európát és az egész világot érintette. Ha optimisták akarunk lenni, nyilvánvalóan meg kell erősítenünk a legrászorultabb területeket, de ami még ennél is fontosabb, ha mondhatom ezt – és szeretnék választ kapni erre vonatkozóan a Bizottságtól –, a támogatásra leginkább rászoruló társadalmi csoportokat. Itt mindenekelőtt a fiatalokra gondolok.

Ez a mi alapvető álláspontunk, és ez politikai csoportunk elképzelése a szociális piacgazdaságról. Ez az egyetlen módja, hogy biztosan nézhessünk a jövőbe.

  Paweł Samecki, a Bizottság tagja. – Elnök úr, először is nem kétséges, hogy a kohéziós politikát szorosan bevonják az EU 2020 stratégia megvalósításába.

Az EU 2020 stratégia számos globális kihívásra fog választ adni, és a kohéziós politika a kulcsfontosságú és alapvető eszközök között lesz, amelyek az Európai Unió és a tagállamok rendelkezésére állnak a kihívások kezelésére. Ezért megalapozatlanok az azzal kapcsolatos aggodalmak, hogy a kohéziós politikát el fogják választani az EU átfogó stratégiájának végrehajtásától.

Másodszor, a Bizottság ebben a szakaszban még nem rendelkezik egyértelmű válaszokkal a tisztelt képviselők által feltett számos kérdés és téma tekintetében, mint például a földrajzi lefedettség, a 2. célkitűzésbe tartozó régiók kiterjedése vagy megléte, a megfelelő finanszírozási alap, az átmeneti intézkedések vagy a régiók egyes csoportjainak státusza.

Ezt elismerem, azonban a Bizottság szolgálatai körében , valamint a tagállamok kormányzati szakértői és a Bizottság között jelenleg is élénk és mélyreható vita folyik. Ezek a viták egy kiforrott bizottsági álláspont elkészítéséhez fognak vezetni 2010 őszére.

Az elkövetkezendő hónapok során az itt felvetett kérdésekre és problémákra megfelelő válaszokat fog szolgáltatni a Bizottság.

Végezetül szeretném megköszönni az összes tisztelt képviselőnek kérdéseiket és javaslataikat. Ezek megerősítik a kohéziós politika, mint olyan eszköz fontosságát, amely hosszú távú beruházásokat tesz lehetővé azokon a területeken, amelyek fontosak az európai régiók és tagállamok növekedési potenciáljának építéséhez. Magammal viszem érdekes és értékes megjegyzéseiket Brüsszelbe, és beszámolok azokról bizottságbeli kollégáimnak és utódomnak is.

Az elkövetkezendő hónapokban a Bizottság kész folytatni a tárgyalásokat a Parlamenttel a jövőbeli kohéziós politika formájával kapcsolatos kérdések terén.

  Elnök. - A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Lívia Járóka (PPE), írásban. – (HU) Tisztelt képviselőtársak! Rendkívüli jelentőséggel bír a kohéziós politika jövőjéről szóló vita. Az uniós költségvetés több mint egyharmadát újraelosztó horizontális politikáról lévén szó, a kohéziós célkitűzések megvalósításának eredményessége döntően befolyásolja kontinensünk jövőjét. Kezdete óta, a kohéziós politika látványos sikereket ért el a tizenötök Európájában, ám az újonnan csatlakozott tagállamok mélyszegénység sújtotta területein erőteljesebb beavatkozásra van szükség. A helyzetet ráadásul tovább nehezítik olyan új és erőteljes kihívások, mint az éghajlatváltozás, a demográfiai hanyatlás, vagy a globális gazdasági recesszió. A jövőben ezért jóval hatékonyabb és rugalmas keretbe kell foglalni a szociális és gazdasági mutatók territoriális különbségeinek kezelését. Erőteljes hangsúlyt kell helyezni a leginkább elmaradott térségek, a környezetüknél is sokkal súlyosabb hátrányokkal küszködő, a regionális átlagból kilógó kistérségek fejlesztésére. E célból érdemes lenne megfontolni olyan források elkülönítését uniós szinten, amelyek kifejezetten a LAU 1-es (korábbi NUTS 4) tervezési-statisztikai egységek szintbe hozását célozza, és amelyek felhasználásáról az adott kistérségek, vagy azok társulásai dönthetnek. Javítani kell továbbá a koordinációt a többi közösségi politikával, meg kell szüntetni az alapok közötti akadályokat a lehető legnagyobb forrásallokáció érdekében és jelentősen egyszerűsíteni kell a végrehajtási szabályokat. Prioritássá kell továbbá tenni az oktatással és szakképzéssel, valamint a fenntartható foglalkoztatással kapcsolatos beruházásokat, és a kistérségek egyedi szükségleteihez szabott összetett programok végrehajtását.

  Richard Seeber (PPE), írásban. – (DE) A régiók Európája egy olyan alapelv, amelyben az EU már régen megállapodott. A 2013 utáni kohéziós politikának valóra kell váltania ezt az elképzelést. Jó megközelítés a területi kohéziót választani fő célkitűzésnek. Ebben az összefüggésben fontos szerepet játszik a régiók közötti együttműködés. Az elmúlt évtizedekben a régiók közötti megközelítés elért pár jelentős sikert. A különböző uniós projektek ezen a területen lehetővé teszik az állampolgárok számára, hogy közvetlen tapasztalatokat kapjanak Európáról, és az európai politikára jellemző cselekvési szabadságot leviszi a régiók szintjére. Vannak azonban még elvégzendő feladatok a jövőben. Egy régiók közötti megközelítés hatékony koordinációt kíván az egyes országokban meglévő különböző struktúrák összhangjának megteremtése érdekében. A regionális politika egyéb fontos mérföldkövei közé fog tartozni az elkövetkezendő években az addicionalitás a finanszírozásban, az ágazatok közötti együttműködés, valamint a feltételesség. Annak biztosítása érdekében, hogy a támogatások eljussanak az arra rászoruló területekre, a projekteknek világos és konkrét célkitűzésekkel kell rendelkezniük. Véleményem szerint a gondos hosszú távú tervezés szintén hozzáadott értéket jelent, és megakadályozza a támogatások elpazarlását.

  Tomasz Piotr Poręba (ECR), írásban. – (PL) Attól tartok, hogy a Bizottság által előterjesztett intézkedések – különösen a 2. célkitűzés eltörlése és a kohéziós politika regionális aspektusának ágazati megközelítésre való megváltoztatása – a kétsebességes Európához való visszatérést jelentheti, valamint a régi és az új Európa közötti távolság növekedését eredményezheti a gazdaság és a civilizáció tekintetében. Egy ilyen modell az összes 27 tagállam integrációjától és a Lisszaboni Szerződés 3. cikkében méltatott szolidaritás eszméjétől való eltávolodást jelentené. Pedig ez az elképzelés az egész kohéziós politika gyökere, amelynek célja a lehetőségek egyenlővé tétele és a régiók közti különbségek felszámolása.

Üdvözlendő a Bizottságnak az a javaslata, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni az új technológiák kutatására és fejlesztésére. Erre az útra van szüksége Európának. Azonban amikor ezt választjuk, nem szabad elfeledkeznünk azokról a régiókról és országokról, ahol az életszínvonalnak az uniós átlagszintre való felemelése alapvető kérdés. Emlékezzünk arra, hogy az EU leggazdagabb és legszegényebb területei között több mint 11-szeres különbség van a jólét tekintetében. E különbségek felszámolásának továbbra is az EU kohéziós politikájának legfontosabb elvét kell képeznie.

A dokumentum új változata jelenleg készül. Remélem, hogy az új változatban a Bizottság figyelembe fogja venni a mai vita során elhangzottakat, és azt, amit az Európai Unió különböző részein különböző szinteken mondtak: helyi önkormányzatok, kormányok, társaságok és nem kormányzati szervezetek szintjén. Jó regionális politikát csak a régiók szoros együttműködésén keresztül lehet létrehozni.

(Az ülést 11.05-kor felfüggesztik és 11.30-kor folytatják.)

ELNÖKÖL: BUZEK ÚR
elnök

  Elnök. - Egy bejelentést szeretnék tenni, mégpedig egy olyan hölggyel kapcsolatban, aki sok éven keresztül támogatott bennünket az Európai Parlamentben, és aki nem más, mint Brigitte Stensballe. Sajnálatos módon távozik körünkből és 2010. január 1-jével nyugdíjba vonul.

(A Parlament vastapssal köszönti Stensballe asszonyt)