Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/0105(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A7-0048/2009

Viták :

PV 09/02/2010 - 13
CRE 09/02/2010 - 13

Szavazatok :

PV 10/02/2010 - 9.2
CRE 10/02/2010 - 9.2
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0012

Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2010. február 10., Szerda - Strasbourg HL kiadás

10. A szavazáshoz fűzött indokolások
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
  

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

 
  
  

Jelentés: Lambert van Nistelrooij (A7-0048/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Antoniozzi. (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretnék szívből gratulálni van Nistelrooij úrnak az általa készített jelentéshez, amelyet én magam határozottan támogatok.

A múltban különböző kezdeményezések és kérdések útján érdeklődtem arról a lehetőségről, hogy az Európai Unió pénzéből tudnánk-e szociális lakásmegoldást biztosítani a társadalom leginkább nélkülöző és legjobban elhanyagolt kategóriáinak, amelyeket a helyi hatóságok általában jövedelemskálák szerint kategorizálnak, mint azt nagyobb fővárosokban és városokban láthatjuk.

A lakáskérdés, különösen a társadalom szegényebb rétegeiben, valóban sürgető kérdéssé vált sok európai nagyvárosban. Ezért úgy gondolom, hogy van Nistelrooij úr jelentése a helyes irányba mutat, de azt is gondolom, hogy nekünk ezt úgy kell továbbvinnünk, hogy több forrást biztosítunk a szociális lakáskérdésekkel kapcsolatos sürgős ügyek megoldására.

 
  
  

Jelentés: Magdalena Alvarez (A7-0006/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis. (S&D). - Elnök úr, jómagam azért támogattam ezt a jelentést, mert úgy gondolom, hogy előrelépést jelent az adócsalás és az adókikerülés elleni harcban egész Európában. Annak ellenére, hogy a tagállamok hajlandók együttműködni az adózás terén, nem értünk még el kézzelfogható eredményeket, és az adócsalás továbbra is rendkívül nagy mértékű az EU-ban, és túlságosan sok kedvezőtlen hatással jár mind a gazdaságaink, mind a polgáraink számára.

Mindenképpen üdvözlöm a javasolt új módosításokat, amelyek remélhetőleg kézzelfogható eredményt hoznak majd az adócsalás és az adókikerülés elleni harcban, különösen üdvözlöm, hogy az irányelv hatályát minden adófajtára kiterjesztették, beleértve a társadalombiztosítási járulékokat is, valamint az információk automatikus cseréjét és a tagállamok közötti jobb együttműködést adózási ügyekben.

 
  
  

Jelentés: Leonardo Domenici (A7-0007/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Roithová. (PPE) . – (CS) Elnök úr, a Domenici-jelentésről szeretnék beszélni, és azt szeretném mondani, hogy érdemes megfigyelni, hogy milyen erős támogatást adtunk itt Strasbourgban olyan intézkedéseknek, amelyek javítani fogják az átláthatóságot és az információk megosztását, és lehetővé teszik majd az adóigazgatási ügyek hatékonyabb kezelését a tagállamokban. Sajnálatos, hogy ehhez egy gazdasági válságra volt szükség. A dolog gyenge pontja az adóparadicsomok létezése különböző szigetállamokban, amelyek közül többen még EU-s támogatásokat is kapnak. Nekünk kell tehát szembeszállnunk ezzel a kérdéssel, és az EU teljes súlyát latba kell vetnünk. Az egyes tagállamok azon törekvései, hogy kétoldalú megállapodásokat kössenek, nem hoztak kézzelfogható eredményt, ami abból is látható, hogy a 27 tagállamnak ez a GDP 2,5%-ába került 2004-ben.

 
  
  

Jelentés: Magdalena Alvarez (A7-0006/2010)

 
  
MPphoto
 

  Daniel Hannan. (ECR) . – Elnök úr, egy kormány számára a külső verseny jelenti a legnagyobb visszatartó erőt. Egy adott állam csak egy bizonyos szintig emelheti az adókat, mert egy ponton túl a pénz elkezd külföldre áramlani, és a bevételek zsugorodnak. Ahogyan Milton Friedman kifejezte, a kormányok közötti verseny a szolgáltatások nyújtásában és az adóztatás mértékében ugyanolyan produktív, mint a vállalatok és az egyének közötti verseny. Ezért olyan lehangoló látni, hogy az Európai Unió az adóharmonizáció és a magas költségek egyik országból másikba történő exportja felé halad.

Ha volt valami, ami világossá vált a legutóbbi bizottsági jelölési meghallgatások során, az az, hogy dedikált bevételi forrást szeretnének biztosítani az Európai Unió számára, valamint adóharmonizációs intézkedéseket akarnak tenni. Ezzel magyarázható az is, hogy az Európai Unió aránya a világ GDP-jén belül miért csökken; miért estünk a 20 évvel ezelőtti 36%-ról mára 25%-ra, tíz éven belül pedig 15%-ra fogunk.

A jó hír az, hogy a választóknak ez nem tetszik. Hasonlóan a Massachusettsben élőkhöz, az európai emberek sem akarnak képviselet nélküli adózást, és biztos vagyok benne, hogy ennek megfelelően fognak szavazni is.

 
  
MPphoto
 
 

  Syed Kamall. (ECR) . – Elnök úr, a legtöbb ember, ha ránéz erre a címre, azt mondaná, hogy az együttműködés ésszerű dolognak tűnik. Ki ne értene egyet az együttműködéssel? Egészen addig, amíg meg nem nézzük, hogy pontosan mire is gondolnak, amikor az EU-n belüli és EU-szinten megvalósítandó adózási együttműködésről van szó.

Nézzük meg például egy olyan talpraesett ország példáját, mint a Kajmán-szigetek. Ellentétben a zöldek és a szocialisták álmaival, amely szerint tartsuk szegényen a fejlődő országokat, hogy küldhessünk nekik segélyt pénz formájában, és enyhíteni tudjuk a fehér középosztálybeli bűntudatunkat, ez az ország megpróbálta kihúzni magát a szegénységből – nem akart többé a banántól és a cukortól függeni, hanem olyan magas szintű szolgáltatásoktól, mint a pénzügyi szolgáltatások. Amikor azonban ezt megpróbálta, az egész EU – többek között itt ülő politikusok is – panaszkodni kezdett emiatt. A Kajmán-szigetek nem kerüli ki az adózást. Mindössze a kettős adózást próbálja elkerülni. Az EU országokból származó emberek továbbra is megfizetik az adót a saját tagállamaikban. Ideje véget vetni ennek az imperializmusnak.

 
  
  

Jelentés: Theodor Dumitru Stolojan (A7-0002/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Hannan. (ECR) . – Elnök úr, ha fel akarná sorolni azokat az országokat, amelyekben a leggazdagabbak a polgárok, és a legmagasabb az egy főre jutó GDP a világon, meglepődne, hogy milyen sok kis államot látna közöttük. Az első tízben főleg törpeállamok találhatók: Liechtenstein, Luxemburg, Brunei, Jersey és így tovább.

Az első nagy ország, amely bekerült a gazdag országok közé, az Egyesült Államok, mert azt a rendkívüli trükköt alkalmazta, hogy államok konföderációjaként kormányozza magát, miközben hatalmas jogi és pénzügyi autonómiát hagy az őt alkotó államokra. Ezért olyan tragikus azt hallani, hogy az Európai Tanács új elnöke tegnap arról beszélt, hogy a görögországi pénzügyi válság miatt európai gazdasági kormányzásra lenne szükség. Pontosan akkor válik a kormány még kevésbé hatékonnyá, még pazarlóbbá és korruptabbá, amikor egyre nagyobbá és távolibbá válik. Ha ezt a tisztelt kollégák kétlik, javaslom, hogy nézzenek körül maguk körül.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0072/2010

 
  
MPphoto
 

  Iva Zanicchi. (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Haitin bekövetkezett drámai földrengés nemcsak annak a szerencsétlen országnak a földjét rázta meg, hanem a mi lelkiismeretünket is.

Az a szoros támogatás, amelyet a nemzetközi közösség nyújtott a haiti népnek, ragyogó példája a szolidaritásnak és emberiességnek. Az Európai Unió azonnal válaszolt erre a tragédiára, azonnali és hosszú távú pénzügyi kötelezettségekkel, amelyek összesen meghaladják a 300 millió eurót. Ezekhez az összegekhez hozzáadhatjuk azt a 92 millió eurót is, amelyet az egyes tagállamok már felajánlottak.

Ezzel kapcsolatban büszkén szeretném kiemelni, hogy milyen hatékonyan és gyorsan történt az olasz segély eljuttatása is, beleértve a Cavour repülőgép-hordozó odaküldését. Ez a hajó nemcsak a legmodernebb orvosi berendezéseit bocsátotta rendelkezésre, hanem 135 tonnányi anyagot is vitt a Világélelmezési Programtól, és 77 tonna anyagot az Olasz Vöröskereszttől.

Köszönöm, elnök úr. Ezt szerettem volna hangsúlyozni.

 
  
MPphoto
 

  Vito Bonsignore. (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a földrengés következménye 200 000 halott, 250 000 súlyos sérült és 3 millió közvetlenül érintett ember, ráadásul 2 millió ember élelmiszersegélyre szorul: ezek a szörnyű következményei a Haitire zúdult borzalmas katasztrófának.

Az Európai Unió megtette a magáét, és továbbra is megteszi. Ő az első számú nemzetközi adományozó. Mindazonáltal hangsúlyoznom kell, hogy a közös külügyi és biztonságpolitikai főképviselő nem utazott azonnal oda, és nem koordinálta a segélyünket. Jobban örültünk volna, ha odasiet, és elvégzi a munkáját. Örültünk volna, ha Haitin tartózkodik, és segít másoknak is.

Az olasz külügyminiszter, Frattini úr konkrétan javasolta, hogy Haiti adósságát – amely a világ egyik legszegényebb országa – engedjék el. Most kérem a Parlamentet, hogy támogassa ezt a javaslatot, kérem az Uniót, hogy hajtsa végre, és kérje a hitelező országokat, hogy támogassák Olaszország kérését Haiti adósságának eltörlésével kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 

  Zuzana Roithová. (PPE) . – (CS) Lehet, hogy már késő, de legalább elfogadtunk egy állásfoglalást a Haiti megsegítését célzó konkrét intézkedésekről. Fontos, hogy a borzalmasan elszegényedett sziget hosszú távú fejlődésére koncentráljunk. Mint az AKCS-EU Közgyűlés az emberi jogokért felelős alelnöke fontosnak tartom, hogy az európai segítség arra irányuljon, hogy biztosítsuk a hosszú távú egészségügyi ellátást és oktatást a Haitin árván maradt több ezer gyermek számára. Meg kell akadályoznunk a gyermekkereskedelem veszélyét is. Nyugtalanítóak azonban azok a mai sajtójelentések, amelyek szerint a haiti emberek tiltakoznak, mert minden erőfeszítés ellenére még mindig nincs sátor a fejük felett, és nincs elég élelem és víz. Azt is felháborítónak tartom, hogy a külügyi főképviselőnk, Ashton bárónő nem áldozta fel a hétvégéjét azért, hogy mielőbb a szigetre utazzon. Nem jó kezdet ez az EU továbbfejlesztett külpolitikája számára, a Lisszaboni Szerződés ratifikálása után.

 
  
MPphoto
 

  Hannu Takkula. (ALDE) . – (FI) Elnök úr, nagyon fontos, hogy az Európai Unió, mint a világ legnagyobb gazdasága, hatékonyan segítse a katasztrófa sújtotta területet Haitin a földrengés után. Az ilyen földrengéseket ritkán lehet előre megjósolni. Váratlanul következnek be. Ennélfogva mi, a globális közösség tagjai, ki kell, hogy mutassuk a szolidaritásunkat, és hogy mennyire aggaszt minket embertársaink sorsa.

A régi mondás szerint egy lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme. Most az Európai Unió szolidaritását is mérik. Erősen oda kell figyelnünk a leggyengébb láncszemre, a Haitin élő embertársainkra, és biztosítani kell azt, hogy az Európai Unió által adott segély elérje a rendeltetési helyét, és hasznos legyen. Hogy mennyire sikeres lesz a segély és a pénzadomány, azt a kritériumokkal kapcsolatban fogjuk felmérni.

Ebben természetesen a tagállamoknak és részt kell venniük, és ezt meg is teszik ugyanúgy, mint számos keresztény közösség, amelyek közvetlen kapcsolatokkal rendelkeznek lakossági szinten. Így lehet biztosítani, hogy a segély azokhoz jusson, akiknek szükségük van rá.

 
  
MPphoto
 

  Diane Dodds. (NI) . – Elnök úr, pénteken lesz egy hónapja a Haitin történt pusztító földrengésnek. A halálos áldozatok számát 230 000-re becsülik, a sebesültek száma pedig 300 000. Ebben a helyzetben minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy a túlélők megkapják az életük és az országuk újjáépítéséhez szükséges segítséget. Támogattam az ebből a célból előterjesztett közös állásfoglalást, de szeretném jegyzőkönyvbe vetetni, hogy ellenzem az európai polgári védelmi erő koncepcióját.

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Hannan. (ECR) . – Elnök úr, az állásfoglalás vitája során ismét láthattuk, hogy ez a Ház hogyan helyezi a virtuálist a valós fölé, és a szimbolikusat a tényleges fölé. Vég nélküli vitákat folytattunk arról, hogy tegyünk-e EU zászlót a Haitire küldött segélyszállítmányokra, és hogy szükséges lenne-e egy európai polgári védelmi erő felállítása. Ashton bárónő nem kevés kritikát kapott azért, mert nem volt ott, és nem tett mindenre európai zászlót.

Közben persze az amerikaiak valódi segélyt vittek, mégpedig hihetetlenül gyorsan. És milyen köszönetet kaptak ezért? Egy francia miniszter azzal vádolta őket, hogy megszállták az országot. Jól látható, hogy az amerikaiak nem tudnak olyat tenni, ami tetszene ennek a Háznak. Ha beavatkoznak, akkor imperialisták. Ha nem tesznek semmit, akkor elszigetelő politikát folytatnak.

Itt megállnék egy pillanatra, és megkérdezném, hogy vajon az Európai Uniónak nincsenek-e sürgetőbb ügyei itthon annál a kérdésnél, hogy tegyünk-e zászlót valamire a Karib-térségben. Görögország például a pénzügyi összeomlás szélén áll. Éppen arra készülünk, hogy megszavazzunk egy szubvenciót a szerződések 125. cikkének egyértelmű megsértésével. Majd ha rendbetettük a saját házunk táját, akkor talán kioktathatunk másokat is.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0078/2010

 
  
MPphoto
 

  Miroslav Mikolášik. (PPE) . – (SK) Az emberi jogok helyzete tovább romlik Iránban az Európai Parlament október 22-i állásfoglalása ellenére is, ami szerintem nem valósította meg a várt erkölcsi nyomást. Véleményem szerint különösen megrázó és sajnálatos a kiskorú bűnözők kivégzése, akikből eddig kb. 140-et végeztek ki Iránban. Az egyik legutóbbi eset a 17 éves Mosleh Zamani volt, akit 2009 decemberében végeztek ki.

Sajnos úgy látszik, hogy a gyermekek kivégzésének betiltása nem tartozik a fontos politikai kérdések közé a nemzetközi porondon. Irán számára semmilyen következménnyel nem jár ennek a borzalmas gyakorlatnak a folytatása, annak ellenére, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság is aláírta a gyermekek jogairól szóló egyezményt és a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányt. Felszólítom tehát az EU-t, hogy tegyen konkrét és határozott lépéseket, és használja ki jobban a Lisszaboni Szerződés által biztosított új lehetőségeket.

 
  
MPphoto
 

  Marco Scurria. (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, azért szeretnék mondani valamit, mert ahogyan már elhangzott, tegnap támadás érte az olasz nagykövetséget és más nagykövetségeket is Teheránban.

Emiatt a Parlamentnek és az Uniónak is szolidaritását kellene kifejeznie, lehetőleg hivatalosan, Olaszország és a támadásban érintett minden ország iránt. Világos jelzéseket is kell azonban küldenünk, ezért hivatalosan kérem, hogy Európa ne vegyen részt az iráni iszlám forradalom évfordulójának ünnepségein, mert ezzel világos jelzést küldhetnénk az iráni hatóságok felé.

Ezt egyúttal az olaszok számára különleges napon mondom, hiszen ma van az I. világháborút lezáró fegyverszünet évfordulója. Ez az oka annak, hogy sok olaszhoz hasonlóan – remélhetőleg Önt is beleértve, Elnök úr – ezt a háromszínű kokárdát viselem mindazon olasz honfitársaink emlékére, akiket elűztek ezen a napon, és el kellett hagyniuk a hazájukat.

Ezzel a megemlékezéssel szeretném kifejezni szolidaritásunkat azok iránt, akik küzdenek a demokráciáért és szabadságért Iránban. Ennélfogva kérem a hatóságainkat, hogy ne vegyenek részt az iszlám köztársaság évfordulójának ünneplésén.

 
  
MPphoto
 

  Zuzana Roithová. (PPE) . – (CS) Fontos, hogy ma a szavazatunkkal egyértelműen kinyilvánítottuk azt, hogy ragaszkodunk ahhoz, hogy az iráni nukleáris program nemzetközi ellenőrzést kapjon, még akkor is, ha az iráni parlament nem engedi ratifikálni az atomsorompó-egyezményt. A Tanács elnökségének biztosítania kell, hogy ez a kérdés felkerüljön a Biztonsági Tanács következő ülésének napirendjére. Üdvözlöm azt a megállapodást, hogy Ashton bárónő tiltakozzon az olasz követséget ért incidens ellen, mert ez nem csak Olaszországot, hanem az egész Európai Uniót érinti. A ma tett nyilatkozatunk azt is megmutatja, hogy a Bizottság, a Tanács és a Parlament azonos hullámhosszon van. Örülök, hogy egyetértünk abban, hogy az Iránnal kötendő kereskedelmi megállapodást a biztonsági és emberi jogi kötelezettségektől kell függővé tenni.

 
  
MPphoto
 

  Salvatore Tatarella. (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az európai nagykövetségek, és különösen az olasz nagykövetség elleni támadás, valamint az olasz miniszterelnököt ért fenyegetések rendkívül súlyos helyzetet teremtenek, amelyek rendreutasítást követelnek. Még ennél is súlyosabb kérdésnek látjuk azonban az iráni ellenzék szisztematikus elnyomását, nem is beszélve az Iráni Iszlám Köztársaság nukleáris projektjéről.

Mindez részben a Nyugat kiváró és túlzottan toleráns hozzáállása miatt vált lehetségessé. Most, hogy az Obama elnök által nyújtott baráti jobbot is durván elutasították, a Nyugatnak nincs más alternatívája, mint hogy fenyegessen, és azonnal bevezessen egy olyan szankciórendszert, amely hatékony és komoly, de egyúttal szelektív is, és nem érinti az embereket.

Jól tudom, hogy Oroszország és Kína ellenzi a szankciókat, de az Európai Uniónak mindent meg kell tennie azért, hogy rábeszélje ezeket a nagyhatalmakat is a szankciók alkalmazására, amelyekkel kiváltható a hadsereg odaküldése.

 
  
MPphoto
 

  Hannu Takkula. (ALDE) . – (FI) Elnök úr, teljesen nyilvánvaló, hogy az iráni helyzet krízisponthoz érkezett. Az elnökválasztások óta tartanak a demonstrációk, amelyekben az ellenzéket rendkívül durván kezelték, megsértették az emberi jogokat, és továbbra is fennáll a nukleáris fegyverek veszélye, ami komoly fenyegetést jelent a Közel-Kelet, és mindenekelőtt Izrael számára, de egész Európára nézve is.

Nagyon úgy tűnik, hogy mi itt az EU-ban képtelenek vagyunk Iránnal tárgyalni. Ennek az oka talán a kulturális különbségekben keresendő, hiszen a síita teológia és az európai humanizmus és a felvilágosodást követő gondolkodás nem igazán férnek össze egymással. Ha pedig ez a helyzet, új utat kell keresnünk.

Mindenesetre világosnak kell lennünk, és meg kell védenünk az európai értékeket még az irániakkal fennálló kapcsolatainkban is. Mindenáron törekednünk kell arra, hogy megértessük Iránnal, hogy milyen játékszabályokat követünk: ezek pedig a demokrácia, az emberi jogok és a szólásszabadság. Mivel most megszavaztuk ezt az állásfoglalást, nagyon fontos lenne, hogy lefordítsuk farszi és arab nyelvre, tehát az Iránban beszélt fő nyelvekre, hogy mindenkivel meg tudjuk ismertetni, hogy az Európai Unió milyen rendszer és irányelvek meghonosítását látná szívesen abban a régióban.

 
  
MPphoto
 

  Ryszard Czarnecki. (ECR) . – (PL) Elnök úr, támogattam az Iránról szóló állásfoglalást, mert tudatában vagyok annak, hogy ez jelenti most a világ és Európa előtt álló egyik legnagyobb problémát és kihívást. Ugyanakkor nem támogattam azokat a módosításokat, amelyeket néhány képviselőtársunk javasolt, akik Iránt a Nyugat ellenségeként akarták definiálni. El kell ismernünk ennek az országnak a nagyszerű kultúráját és történelmét. Lehet, hogy a jelenlegi iráni hatóságok nem ezt a nagyszerű történelmet és kultúrát követik. A jövőbeni iráni hatóságokat azonban partnerként kell kezelnünk. Folyamatosan kapjuk a híreket az újabb kivégzésekről és újabb halásos ítéletekről. Alapvető emberi szolidaritással kell viseltetnünk azok iránt, akik egy jobb Iránt akarnak, olyan Iránt, amely partnere lesz a Nyugatnak, nem pedig ellensége.

 
  
MPphoto
 
 

  Gianni Vattimo. (ALDE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném elmondani, hogy tartózkodtam az Iránnal kapcsolatos állásfoglalás szavazásakor, mégpedig két fő oknál fogva.

Az első ok teljesen konkrét. A állásfoglalás kész tényként kezeli azt, hogy az Ahmadinezsád elnök győzelmét hozó választásokon csalás történt. Erre semmilyen bizonyíték nincsen, ráadásul nem kisebb ember, mint Lula elnök állította a közelmúltban, hogy ezek az állítások nevetségesek.

A második ok az, hogy Irán az Egyesült Államok és Izrael katonai beavatkozásának folyamatos fenyegetése alatt él, és ezt nem vesszük soha figyelembe. Úgy gondolom, hogy a régió békéjének megteremtését célzó kiegyensúlyozott megoldásba nemigen fér bele az, ha előre elnézőek vagyunk egy olyan háborúval szemben, ami bármely percben bekövetkezhet.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0029/2010

 
  
MPphoto
 

  Siiri Oviir. (ALDE) . – (ET) Én támogattam a szóban forgó állásfoglalást, mert úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak az emberkereskedelemmel kapcsolatos jelenlegi jog keretrendszere nem bizonyult elég hatékonynak, és nem is megfelelően valósították meg. Ezzel a kérdéssel újra és újra foglalkoznunk kell.

Sajnálatos, hogy az emberkereskedelem fontosságát 16 tagállam parlamentje nem értette meg, többek között, meg kell mondanom, az én hazámé sem, és nem tartották fontosnak azt, hogy ratifikálják és elfogadják a Tanács 2005. évi megállapodását az emberkereskedelemről. Remélem, hogy a ma elfogadott állásfoglalás jelzést ad nekik, és emlékezteti őket arra, hogy milyen fontos az emberkereskedelem elleni harc és a további áldozatok elkerülése.

 
  
MPphoto
 

  Zuzana Roithová. (PPE) . – (CS) Szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy megdicsérjem Bauer Edit és Simon Busuttil munkáját, akik kemény tárgyalásokon érték el a kompromisszumokat, és lehetővé tették számomra, hogy a jelentés mellett szavazzak, és örülök, hogy még a szocialisták is megtartották a szavukat. A jelentés így megoldja az Európai Néppárt programjában szereplő érzékeny kérdéseket is, például azoknak a támogatását, akik segítséget nyújtanak az embereknek a határon, illetve az ő kereskedelmi célú kizsákmányolásuk ügyét, valamint a tartózkodási engedélyek kiadási feltételeinek a meghatározását, a munkaerőpiachoz történő hozzáférést és a családegyesítés kérdéseit.

 
  
MPphoto
 

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska. (PPE) . – (PL) Elnök úr, a XXI. században élünk, és civilizált nemzeteknek tartjuk magunkat, de az emberkereskedelem kérdése még mindig megoldatlan, sőt, egyre súlyosabb. Az emberkereskedelem áldozatai többnyire nők és gyermekek, és a bűnözőket fenyegető büntetés nem elég súlyos ahhoz, hogy elrettentse őket ettől a fajta tevékenységtől. Európának határozottabb intézkedéseket kell tennie azért, hogy korlátozza ezt a szégyenletes tevékenységet. Az állásfoglalást ezért tehát elfogadtam, mert hatékony eszközök kidolgozását kéri e jelenség elleni harchoz, és a kívánatos eredmény elérése reményében a tagállamok és az Európai Unió megfelelő szervezetei közötti akciók jobb koordinálásához.

 
  
MPphoto
 
 

  Hannu Takkula. (ALDE) . – (FI) Elnök úr, az emberkereskedelem mindig az emberiség elleni bűntett. Nagyon fontos lenne, hogy Európában végre kézzelfogható lépéseket tegyünk ez ellen.

Természetesen az állásfoglalás mellett szavaztam, de aggaszt, hogy a gyakorlatban mit fog ez jelenteni. Nem csak arról van-e szó, hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket azzal, hogy megalkottunk egy ilyen állásfoglalást? Nem szabad, hogy így legyen: konkrét lépéseket kell tennünk.

Az emberkereskedelem még mindig súlyos problémát jelent az Európai Unión belül. Minden lehetséges módon harcolnunk kell ellene, mert főleg gyermekeket és nőket érint. Ebben a vonatkozásban remélem, hogy az Európai Unió és a tagállamok is konkrét lépéseket fognak tenni, és elkezdenek intézkedni. Mint mondtam, az emberkereskedelem mindig az emberiség elleni bűntett, az emberi méltóság pedig olyan érték, amelyben nem lehet kompromisszumot kötni. Nekünk, európaiaknak ezt mindig minden körülmények között meg kell védenünk.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0064/2010

 
  
MPphoto
 

  Marisa Matias , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, azt szeretném mondani, hogy nagyon szerettük volna, ha egy erősebb állásfoglalást fogadnak el Koppenhágában annál, mint amiről most szavaztunk. Ennek ellenére mellette szavaztunk, mert létfontosságúnak tartjuk, hogy a Parlament kifejezésre juttassa mélységes csalódását a koppenhágai megállapodással kapcsolatban. A megállapodás nem kötelező erejű, bár fennáll egy implicit vagy kimondott kötelezettségünk arra, hogy egy éven belül érjünk el kötelező erejű megállapodást. Közben azonban a probléma egyre súlyosabbá válik, az idő halad, és nekünk teljesítenünk kell ezt a kimondott kötelességet.

Szeretném tehát kérni az Európai Uniót, hogy ne használjon másokat kifogásként. Nagyon könnyű kibújni a cselekvés alól azzal, hogy mások sem tesznek semmit. Határozottan állást foglaltunk, és előre kell haladnunk. A kifogások keresése felelőtlen és megbocsáthatatlan magatartás. Sokat tehetünk azért, hogy fenntartsuk határozott álláspontunkat. Az egyik lépés az EU költségvetésének újradefiniálása lehet, hogy biztosítsuk az alapokat az éghajlatváltozás elleni harchoz. Ez eddig nem történt meg. Egy másik lépés az lehetne, hogy további forrásokat adunk a fejlődő országok megsegítésére, ahelyett, hogy megszüntetnék vagy megnyirbálnánk a meglévő humanitárius segélyeket. Máskülönben komolytalanná válnak az éghajlatváltozás problémáinak a megoldására irányuló törekvéseink, ha közben egyéb problémákat generálunk vagy hagyunk figyelmen kívül, amelyek veszélyeztetik az intézkedéseket. Újabb erőforrások nélkül nem tudunk újabb problémákat megoldani.

El kell tehát köteleznünk magunkat, és nem tehetjük meg, hogy tovább várunk. Koppenhágában határozott álláspontot foglaltunk el. Legyünk arra is képesek, hogy végrehajtsuk, mert ezek valódi problémák, és valódi emberek, és nekünk most foglalkoznunk kell velük. Ezért vállaljuk ma ezt a felelősséget.

 
  
MPphoto
 

  Alajos Mészáros. (PPE) . – Elnök úr, örülök, hogy alkalmam nyílik támogatni ezt az állásfoglalást.

A koppenhágai csúcstalálkozó sok tekintetben csalódást okozott. Az EU-nak nem sikerült egységes és hatékony megközelítést felmutatnia az éghajlatváltozás kezelésére, és nem sikerült megerősítenie politikai vezető szerepét ebben a programban. Ezért én úgy tekintem ennek az állásfoglalásnak az elfogadását, hogy az rendkívül fontos intézkedés volt, és jól mutatja az EU-nak, mint a világ vezető erejének a töretlen szellemét és elszántságát az éghajlatváltozás elleni harcban. Az éghajlatváltozás kezelését szolgáló tevékenységeket tovább kell bővítenünk és reklámoznunk.

 
  
MPphoto
 

  Peter Jahr. (PPE) . – (DE) Elnök úr, személy szerint én úgy érzem, hogy az éghajlatváltozás elleni harcban nagyot tévedünk, ha a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére fókuszálunk. Először is sokan elfelejtik, hogy az éghajlatváltozás okaival foglalkozó kutatások még gyerekcipőben járnak, másodszor pedig teljesen helytelen és tudománytalan úgy definiálni az éghajlatváltozást, mint egyetlen okra visszavezethető jelenséget. Ez ezt jelenti, hogy ha kizárólag a szén-dioxidra koncentrálunk, attól nem lesz jobb a világ.

Szerintem sokkal fontosabb, hogy az erőforrások megmentésére összpontosítsunk. Ha csökkentjük a fosszilis üzemanyagok fogyasztását, és jobban kihasználjuk a megújuló nyersanyagokat és energiaforrásokat, akkor kevésbé terheljük a környezetünket, javítjuk a hatékonyságot, és jobb világot teremtünk a gyermekeink és unokáink számára. Az erőforrások hatékonyabb és fenntartható használata sokkal értékesebb megközelítés számunkra, a társadalmunk és a környezetünk számára, mint ha a költségektől függetlenül egyszerűen a CO2-kibocsátások csökkentése a cél.

 
  
MPphoto
 

  Anja Weisgerber. (PPE) . – (DE) Elnök úr, az éghajlatváltozással kapcsolatos koppenhágai tárgyalások csalódást okoztak az Európai Unió számára, ahogyan az már elhangzott. Az eredmény nagymértékben távol áll az EU álláspontjától, és az éghajlatvédelemhez szükséges állásponttól. Egyedül a kétfokos cél elismerését lehet eredményként értékelni, mert ez elvezethet a szükséges csökkentési kötelezettségekhez.

Fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy mit tanulhatunk a tárgyalások kudarcából, és mit kellene még tennünk. Fontos, hogy megálljunk egy kicsit mérlegelni, és nézzük meg kritikus szemmel, hogy milyen utat követtünk eddig. Meg kell kérdeznünk magunktól, hogy hogyan tudnánk más államokkal együtt előre lépni. Hogyan tudjuk biztosítani, hogy az EU is ott üljön annál az asztalnál, ahol az USA, Kína és India kompromisszumot kötnek? Hogyan tudunk még hatékonyabban tárgyalni a fejlődő országokkal és a fejlődő gazdaságokkal? Lényeges-e, hogy ezek a tárgyalások az ENSZ égisze alatt folyjanak?

Végül szeretném elmondani, mennyire örülök, hogy meg tudtam szavazni az állásfoglalást, mert szerintem ez is hangsúlyozza az Európai Unió által játszott úttörő szerepet. Meg kell válaszolnunk ezeket a kérdéseket, és folytatnunk kell a megkezdett utat, mind belföldi, mind nemzetközi perspektívából.

 
  
MPphoto
 

  Zuzana Roithová. (PPE) . – (CS) Az éghajlatváltozásról szóló koppenhágai csúcstalálkozó eredményéről szóló állásfoglalás-tervezet több bizottság részletes munkájának az eredménye, és kapcsolódik a valódi zöld politika hosszú távú stratégiájához, amely összhangban áll az EU gazdasági céljaival a globalizált világban. Tiltakoznom kell azonban a szocialisták és a zöldek által benyújtott felelőtlen módosítási javaslatok sorozata ellen, különösen azzal kapcsolatban, hogy a kibocsátáscsökkentésre vonatkozó hosszú távú célkitűzéseket 40%-ra növeljük, vagy a nukleáris tilalom, vagy az európai éghajlat-változási tranzitadó vonatkozásában. Az sem tetszett, hogy az Európai Kutatási Tanács (ERC) megkísérelte alábecsülni az éghajlatváltozás jelentőségét, és bosszús vagyok a dán miniszterelnök abszurd kritikájáért, mert inkább köszönetet kellett volna mondani neki a koppenhágai csúcs gondos előkészítéséért.

 
  
MPphoto
 

  Albert Deß. (PPE) . – (DE) Elnök úr, az állásfoglalási indítvány ellen szavaztam, mert véleményem szerint néhány fontos adat hiányzik belőle. A közelmúltban egyre több jelentés készült arról, hogy az éghajlattal foglalkozó tudósok hamis adatokat használnak. Fontos, hogy megvitassuk ezt, és közzé tegyük a véleményünket.

A félreértések elkerülése érdekében szeretném tisztázni, hogy sok éve elkötelezett híve vagyok annak, hogy csökkentsük a fosszilis üzemanyagok használatát, és ezzel a környezetre gyakorolt hatásukat. Nem tudom azonban megérteni azt a rémhírterjesztést, ami az éghajlatváltozás kifejezéshez kapcsolódik. Hosszú politikai pályafutásom során sok mindent láttam már. Az 1980-as évek elején az emberek azt mondták, hogy 2000-re egyetlen fa sem fog maradni Németországban, és Németország ma zöldebb, mint valaha. Igaz, hogy az éghajlat változik, de ez mindig is így volt a történelem folyamán, és mindig is így lesz a jövőben is. Ezért az állásfoglalási indítvány ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 

  Daniel Hannan. (ECR) . – Elnök úr, az Európai Tanács elnökévé történő kinevezését követően tartott első sajtótájékoztatóján Herman Van Rompuy ünnepelte azt a tényt, hogy 2009 volt az első éve a globális kormányzásnak, és nagyon várta a koppenhágai csúcstalálkozót, mint egy újabb lépést bolygónk globális gazdasági irányítása felé.

Sajnos sokan belekapaszkodtak a környezetvédelmi napirendbe, és más napirendet akartak elérni, olyat, ami arra összpontosít, hogy elvegye a hatalmat a megválasztott nemzeti politikusoktól, és a nemzetközi technokraták kezében koncentrálja azt.

Ebben nem csak az a tragédia, hogy visszaszorul a demokrácia: az is nagy kár, hogy elveszítjük azt a konszenzust, ami esetleg már megvolt a környezetvédelmi problémák megoldásához. Bal- vagy jobboldal, konzervatív vagy szocialista, mindannyian egyetértünk abban, hogy sokféle energiaforrást akarunk, és nem akarunk szennyező anyagokat pumpálni az atmoszférába, de csak egy politikai készletet alkalmaznak – az állami irányítás és a korporatizmus politikáját –, és ezek ugyanazok a politikák, amelyek egyszer már megbuktak politikai és társadalmi szempontból, és most mégis a környezetre alkalmazzuk őket. A környezet viszont túl fontos ahhoz, hogy a baloldalra hagyjuk.

 
  
MPphoto
 

  Syed Kamall. (ECR) . – Elnök úr, miközben a Parlamentben folyó vitát figyeljük, sokan közülünk amiatt siránkoznak, hogy az EU-t nem hallgatták meg a legutóbbi koppenhágai tárgyalásokon.

Talán át kellene gondolnunk, hogy mi lehet ennek az oka. Nézzük meg a saját viselkedésünket itt az Európai Parlamentben. Először is, két épülete van az Európai Parlamentnek. Eljövünk Strasbourgba, és kifűtjük és kivilágítjuk ezt az épületet akkor is, amikor nem vagyunk itt – ez aztán a képmutatás! Nézzük meg a költségrendszerünket – ez valósággal bátorítja a képviselőket arra, hogy taxiba üljenek, és sofőr által vezetett autókkal közlekedjenek. – ha a tömegközlekedést használjuk, arra nem kapunk költségtérítést: ez is képmutatás. Ha megnézzük a parlamenti épületeket éjszaka, láthatjuk, hogy égnek a lámpák, és jól ki vannak világítva. Nézzük meg a közös mezőgazdasági politikát, amelyet sok képviselő támogat, és amely nemcsak a fejlődő országok gazdaságait teszi tönkre, hanem a környezetünket is.

Mielőtt tehát prédikálni kezdenénk a világnak, tegyük rendbe a saját házunk táját.

 
  
MPphoto
 

  Eija-Riitta Korhola. (PPE) . – (FI) Elnök úr, én támogattam a 43. módosítást, ami arra ösztönzött mindenkit, hogy vegye észre a legutóbbi éghajlati botrányokat. Ezek a botrányok sokkal súlyosabb következményekkel járnak, mint ahogyan ez a Ház gondolja. Meg kell tanulnunk bízni a független tudományos kutatásban; máskülönben nem lesz alapja a politikánknak.

Tíz éves európai parlamenti képviselői pályafutásom során sokat foglalkoztam az éghajlatváltozással. Aktívan próbáltam éghajlati politikát találni Európa számára a kibocsátáskereskedelemre vonatkozó jogszabályokkal, amelyeknek nemcsak ambiciózusnak, de racionálisnak is kell lenniük, hogy ne csak átvigyük a kibocsátást egyik helyről a másikra. A stratégiánk jelenleg bürokratikus és nélkülöz minden hatékonyságot: nem úgy viselkedünk, mint az úttörők, és nem szabadna a korábbi utat követnünk.

A legrosszabb az egészben az, hogy az EU nem követi nyomon, hogy mi történik az éghajlatkutatásban jelenleg. Eddig csak torzított információkon alapuló pánikmegoldások születtek. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület jelentésében található hamis állítások olyan súlyos problémát jelentenek, hogy követelnünk kellene Rajendra Pachauri lemondását az IPCC vezetői posztjáról, és újra kellene értékelnünk, hogy mit tudunk az emberi tevékenység miatt bekövetkező éghajlatváltozás előrehaladásáról, és mennyire hatékonyak voltak eddig az intézkedéseink.

 
  
MPphoto
 

  Bruno Gollnisch. (NI) . – (FR) Elnök úr, a Parlament állásfoglalása azt mutatja, hogy ezen a téren, mint sok más téren sem, az intézményünk abszolút semmilyen ítélőképességgel nem rendelkezik a bennünket fenyegető dogmákról.

Valójában sok szakértő úgy gondolja, hogy a hírhedt hokiütő alakú exponenciális globális felmelegedési görbe igaziból csak egy kitalált grafikon. A gleccserek nem olvadnak sehol. Legalábbis, ellentétben az IPCC bejelentésével, a Himalájában nem olvadnak. A vízszintek nem fognak megemelkedni, és nem öntik el Bangladest, sőt éppen ellenkezőleg. A Gangesz deltája emelkedik a hordalékok lerakódása miatt. A jegesmedvék, amelyek állítólag kihalófélben vannak, soha nem voltak olyan szaporák, mint manapság. A hideg és meleg időszakok váltakozása már sokszor előfordult a történelem folyamán, egészen a közelmúltban is, az ember tevékenységétől függetlenül. Valószínűleg csillagászati okai vannak, és nem az állítólagos üvegházhatású gázok okozzák.

Ameddig ezekre a kérdésekre nem kapunk választ, csak arra gondolhatunk, hogy ez is egy fantasztikus ideológiai dogma, amelynek a célja egy világkormány bevezetésének indoklása.

 
  
MPphoto
 
 

  Giommaria Uggias. (ALDE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném elmagyarázni, hogy miért szavaztam a 12. módosítás mellett, aminek az oka egyszerűen az, hogy a l’Italia dei Valori ellenzi a nukleáris energia előállítását.

Ezt az összetett témát már a választási kampányunkban is elleneztük, és szerepelt a programunkban. Most is határozottan képviseljük ezt a célt egy jelentős intézkedésen keresztül, amelyet a legutóbbi olaszországi kongresszusunk alatt erősítettünk meg. Nagyszabású keresztes hadjáratot indítottunk ugyanis annak érdekében, hogy tartsunk népszavazást az olasz kormány egyik törvénye ellen, amely visszafordítja azt a többségi szavazatot, amelyet az olaszok már kifejezésre juttattak egy korábbi népszavazás során.

Azért tesszük ezt, mert tiszta jövőt akarunk, megújuló energiákkal, a nap- és a szélenergiára alapozva. Mindenekfelett azért tesszük ezt, mert ahogyan az előbb mondtam, az olasz nép akaratát akarjuk kifejezni és nem annak a kisebbségnek az akaratát, amely az olasz parlamentben ül.

 
  
  

Jelentés: Leonardo Domenici (A7-0007/2010)

 
  
MPphoto
 

  Daniel Hannan. (ECR) . – Elnök úr, ugyanabban a pillanatban, amikor a massachusettsi jóérzésű emberek a túlságosan magas adók és a túlzottan erős kormány ellen szavaztak, a mi bizottsági jelöltjeink olyan tervekkel dicsekedtek, hogy harmonizálnák az adózást az Európai Unióban, és létrehoznának egy külön bevételi forrást Brüsszel számára. Hogyan magyarázzuk meg ezt a különbséget a két Unió között?

Úgy tűnik, hogy a két államalakulat megalapításának körülményeiben kell a magyarázatot keresnünk. Az USA-t népfelkelés hozta létre, amely egy távoli és autokratikus hatalom, valamint a magas adók ellen tört ki, miközben az Európai Unió természetesen – az alapító szerződés 1. cikke szerint – az egyre szorosabb unió mellett kötelezi el magát. Ennek során szembefordul a versennyel, azzal a külső erővel, ami a kormányok számára a legfőbb visszatartó erő. Ezért láthatjuk manapság – az alapító doktrínák szerint cselekedve –, hogy az adózási verseny elleni intoleranciát az adóparadicsomok elleni támadásnak álcázzák, holott azok valójában olyan jogrendszerek, amelyek sokkal hatékonyabb rendszert üzemeltetnek, és alacsonyabban tartják az adókat. A valóság az, hogy az adózási verseny – vagy az adóparadicsomok, ha ragaszkodunk ehhez az elnevezéshez – fenntartása a legjobb módja annak, hogy kicsi maradjon a kormány, és nagyok és szabadok legyenek a polgárok.

 
  
MPphoto
 

  Syed Kamall. (ECR) . – Elnök úr, ezen a ponton meg kell kérdeznünk, hogy miért is foglalkozunk annyit az adózási kérdésekkel, az adózási együttműködéssel és az adóügyek irányításával?

Csak meg kell nézni a bizonyítékokat néhány tagállamban, és máris megkapjuk a választ. Vannak olyan országok, amelyek hatalmas adósságokat halmoztak fel. Az én hazámban a brit kormány olyan pénzeket is elköltött, amivel nem is rendelkezett, és most hatalmas tátongó lyukat kellene betömnie a költségvetésében. Már a pénzügyi válság előtt is akadtak olyan országok, amelyekről tudtuk, hogy nem szedtek be elég adót ahhoz, hogy fedezzék a polgárok számára szükséges közszolgáltatásokat. Az adófizetők pénzéből sikertelen és rosszul vezetett vállalatokat, valamint rosszul irányított bankokat is támogatunk.

Mit kellene akkor tennünk? Először is megoldást kellene találnunk az általam említett problémákra, de nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az adózási verseny jó dolog, mert arra ösztönzi a kormányokat, hogy kevesebb pénzt vonjanak el, és hatékonyabb szolgáltatásokat nyújtsanak a polgároknak.

 
  
MPphoto
 
 

  Vicky Ford. (ECR) . – Elnök úr, ma ez a Parlament egy adócsalással és adókikerüléssel kapcsolatos dokumentumról szavazott; ez a dokumentum nem nyerte el az én képviselőcsoportom támogatását. Miközben teljes mértékben támogatok számos olyan intézkedést, amelyet az adócsalás és adókikerülés megállítása érdekében javasoltak, ez a dokumentum ennél jóval messzebbre ment, ezért három fő aggály merült fel bennem.

Először is, a csalások elkövetői ellen tett intézkedéseket nem lovagolhatják meg azok, akik egész Európában fokozni akarják az adók harmonizálását a becsületes adófizetők számára. Ez a Parlament régóta védi a tagállamoknak azt a jogát, hogy saját maguk határozzák meg a társasági adójukat, és ennek továbbra is így kell maradnia.

A második aggályom az, hogy EU-szintű adókivetést javasol a különböző adózási területeken. Mi eddig ellenálltunk az Európa-szintű adókra vonatkozó terveknek ebben a Parlamentben.

A harmadik pont az információk megosztásával kapcsolatos. Igen, meg kell osztanunk egymással az információkat, de mindig gondolnunk kell arra is, hogy mennyit, milyen célra és mi lenne az előnye, és nem szabad azt gondolnunk, hogy minden körülmény azonos.

 
  
  

Jelentés: Marc Tarabella (A7-0004/2010)

 
  
MPphoto
 

  Astrid Lulling , a PPE képviselőcsoport nevében.. – (FR) Elnök úr, sajnálatos, hogy a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságon belül egy lelkes többség mindenáron arra törekszik, hogy eltúlozza a Bizottságnak „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2009” című éves jelentésével kapcsolatban elfoglalt álláspontunkat, mégpedig olyan szempontok és állítások hangoztatásával, amelyek kifejezetten hátrányosak a nők számára, és többek között rontják a munkavállalási esélyeiket.

Bár néhány szempont lehet jó szándékú, ne felejtsük el, hogy a túlzott védelem oda vezet, hogy végül semmilyen védelem nem marad. Az én csoportom számára a fő akadály ismét a szabad abortuszhoz való jog volt, amelyet könnyű születésszabályozási módszerként tüntetnek fel.

A mi csoportunk nem vitatja azt az álláspontot, hogy a nőknek kell rendelkezniük a saját szexuális és reproduktív jogaik felett. Azzal is egyetértünk, hogy különösen a fiatal lányokat alaposabban tájékoztatni kellene a szexuális és reproduktív egészségügyi kérdésekről. Ha azonban ugyanabban a mondatban követeljük a „fogamzásgátláshoz és a terhességmegszakításhoz való könnyű hozzáférést”, az azt bizonyítja, hogy a szöveg szerzői nem látják az igen lényeges különbséget e két szolgáltatás között, és a születésszabályozás vonatkozásában azonos alapokra helyezik azokat. Ezzel mi nem értünk egyet.

Ráadásul a szubszidiaritás elve szerint a törvényes abortuszra vonatkozó törvények megalkotása a tagállamok saját hatáskörébe tartozik. Az EU-nak tehát nem feladata, hogy beleavatkozzon ebbe a kérdésbe. Sokat tettünk azért, hogy konszenzusra jussunk a jelentés szerzőjével, Tarabella úrral, és azért tettük mindezt, hogy szembeszálljunk a még létező diszkrimináció minden formájával.

Sajnálom, hogy a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságban – és sajnos a Parlamentben is – a többség azzal foglalkozott, hogy politikai és ideológiai vitákat generáljon, ahelyett, hogy arra koncentrált volna, ami a tevékenységünk fő célja lenne: egyenlő bánásmódot és lehetőséget biztosítani férfiak és nők számára. Sajnálom, hogy ezen okok miatt az én képviselőcsoportom nem tudott a jelentés mellett szavazni.

 
  
MPphoto
 

  Filip Kaczmarek. (PPE) . – (PL) Elnök úr, én is a jelentés ellen szavaztam. Annak ellenére tettem ezt, hogy támogatom a nemek egyenlőségét. Azt azonban nem tudom elfogadni, hogy az abortuszt úgy kezeli a jelentés, mint egy speciális jogosultságot és – ahogyan Lulling asszony is mondta – a születésszabályozás egyik módszerét. Az én hazámban nem így értelmezzük az abortuszt. Meg vagyok győződve arról, hogy az abortuszról alkotott nézeteink a saját belső ügyeink. Veszélyesnek tartom továbbá, hogy a jelentés sérti a szubszidiaritás elvét, ráadásul igen veszélyes kérdésben.

 
  
MPphoto
 

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska. (PPE) . – (PL) Elnök úr, a nők és a férfiak közötti egyenlőség fontos kérdés. Sokat elértünk már ezen a téren, de még mindig találni olyan területeket, ahol a nők rosszabb bánásmódban részesülnek, mint a férfiak. Még mindig alacsonyabb a fizetésük, jobban fenyegeti őket az elszegényedés veszélye, és a nők számára sokkal nehezebb tudományos vagy üzleti karriert felépíteni. A Parlament jelentése számba is veszi ezeket a problémákat, és hangsúlyozza annak a szükségességét, hogy konkrét intézkedéseket kell bevezetnünk, amelyekkel biztosítható a nők és a férfiak egyenlő részvétele a munkaerőpiacon és az oktatásban.

Sajnos mégsem tudtam támogatni a javaslatot. A jelentés ellen szavaztam, mert olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek az abortuszt általánosan elérhetővé kívánják tenni az Európai Unióban. Ezek az ügyek először is azon kérdések közé tartoznak, amelyeknek az eldöntése kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartozik. Másodszor a nem kívánt terhességek kérdése nagy probléma, de nem hozhatunk olyan jogszabályokat, amelyek az abortuszt a fogamzásgátlás szabadon elérhető eszközének tekintik. Azzal sem tudok egyetérteni, hogy az abortusszal mentesítsük az embereket attól, hogy átgondolják a szexuális életük következményeit és az ezzel járó felelősséget. Szerintem az emberi élet ennél többet érdemel.

 
  
MPphoto
 

  Tiziano Motti. (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ma az a feladatunk, hogy megerősítsük a nők szerepét az Unióban.

Az állásfoglalás számos olyan pontot tartalmaz, amellyel természetesen egyetértek, és meg kell mondanom, hogy ezek közül sok kapcsolatban áll a személyes politikai tevékenységemmel, különösen a munka világához történő hozzáférés kérdése, valamint a nők védelme az erőszak minden formájától.

Rá kell azonban mutatnom arra, hogy ez az állásfoglalás olyan leveshez kezd hasonlítani, amelybe egy ügyes szakács nagyon eltérő hozzávalókat próbált belefőzni, vagy mondhatjuk úgy is, hogy ezt meg is tette. Hadd magyarázzam ezt meg jobban: a jelentés beszél az erőszakról, az erőszak elleni védelemről. Ez után egyetlen sor szól a fogamzásgátlásról és a terhességmegszakításról, az abortuszról, tehát két igen eltérő témáról, amelyeket más-más szempontokból kellene átgondolni. Az abortusz esetében például az élet szentségére kellene a figyelmünket és a gondolatainkat összpontosítani.

Ez a megközelítés azt eredményezte, hogy nem tudtam az állásfoglalás mellett szavazni, kénytelen voltam tartózkodni. Úgy gondolom, hogy ez a gondosan kidolgozott stratégia, amely igyekszik megszerezni a politikusok és a média egyetértését, nem igazán szolgálja az európai nők érdekeit.

 
  
MPphoto
 

  Siiri Oviir. (ALDE) . – (ET) Elnök úr, az előző felszólalókkal ellentétben én azon 381 parlamenti képviselő egyike vagyok, akik támogatták az állásfoglalás elfogadását – és ez tízszer annyi, mint a nők jogaival foglalkozó bizottság tagjainak a létszáma. Az egyenlő jogok, az egyenlő lehetőségek és a nemek közötti egyenlőség a mindennapokban mindannyiunk érdeke. A nők és a férfiak egyenlő jogainak biztosítása önmagában nem cél, hanem előfeltétele az Európai Unió által kitűzött általános célok elérésének, és a saját lehetőségeink racionális kihasználásának.

Az a tény, hogy már 40 éve beszélünk erről a kérdésről, jól mutatja, hogy milyen összetett és sokrétű témáról van szó, és hogy a megoldásához milyen nagy szükség lenne egy integrált politikára. Remélem, hogy nem csak egy újabb papírra leírt stratégiáról van szó, ezért hangsúlyozni szeretném azt, amit a jelentés is hangsúlyozott – a megvalósítás és a felügyelet fontosságát.

 
  
MPphoto
 

  Zuzana Roithová. (PPE) . – (CS) Én sem szavaztam meg Tarabella úr ellentmondásos és kiegyensúlyozatlan jelentését a nemek egyenlőségéről, és nagyon sajnálom, hogy az Európai Néppárt képviselőinek kivételével 381 képviselő a jelentés mellett szavazott. Talán el sem olvasták. Számos javaslata ugyanis beavatkozást jelent a tagállamok kizárólagos hatásköreibe, különösen a családpolitikában és az etikai szempontból érzékeny területeken. Valóban arra készülnének, hogy létrehozzanak és finanszírozzanak egy újfajta intézményt a nők elleni erőszak figyelésére az EU-ban? Tényleg nem tudják, hogy az Unió már rendelkezik eszközökkel, irodával és törvényekkel az emberi jogok betartásának figyelésére mind a férfiak, mind a nők vonatkozásában? Tényleg úgy gondolják, hogy szükségünk van egy nőjogi chartára a már meglévő és kötelező erejű, és minden európai polgárra vonatkozó Európai Unió Alapjogi Chartája mellett? A jelentés az úgynevezett barcelonai célokra is utal, bár ezek ellentétesek a szakértők ajánlásaival, hiszen a csecsemőknek és a kisgyermekeknek állandó családi gondoskodásra van szükségük, nem pedig arra, hogy bedobják őket egy bölcsődébe a barcelonai ajánlások alapján. A bölcsődéket csak végső esetben kellene igénybe venni. Lehet, hogy a jelentés ajánlásai nem kötelező erejűek, de az emberi butaság fertőző, ezért a Parlamentnek nem szabadna ilyen dolgokat támogatnia. Csak 75 tartózkodás volt, és üdvözlöm, hogy 253 néppárti képviselő a jelentés ellen szavazott.

 
  
MPphoto
 

  Daniel Hannan. (ECR) . – Elnök úr, a Római Szerződés egyetlen mondatot tartalmaz erről a témáról. Ez a mondat így szól: „a férfiak és a nők egyenlő munkáért egyenlő díjazást kapjanak”. Szerintem ez elég egyértelműen hangzik. Mindannyian úgy gondoljuk legalábbis, hogy értjük, hogy mit jelent.

Az ezt követő évtizedekben azonban az történt, hogy az Európai Bíróság a tevékenysége során progresszív módon bővítette ennek a kifejezésnek a jelentését, méghozzá olyan módon, amire józan ésszel nem is gondolnánk. Először is definiálta az „egyenlő díjazás” fogalmát, ami szerinte egyenlő nyugdíjjogosultságot és egyenlő szabadságot stb. jelent. Ezután definiálta az „egyenlő munka” fogalmát, ami állítólag egyenlő értékű munkát jelent. Hogyan ítélje meg ezt a munkáltató? Talán az alapján, hogy valaki ránézésre mennyire keményen dolgozik? Számításba kell-e venni a megfelelően képzett jelentkezők rendelkezésre állását? A South-West Trains ügyben Nagy-Britanniában még az azonos nemű élettársak jogait is külön vizsgálták. Itt pedig már a reproduktív jogokról beszélünk.

Végső soron mindent meg lehet indokolni. Vélekedhetünk úgy is, hogy az államnak nem kellene szabályoznia a munkáltatók és a munkavállalók közötti kapcsolatokat, és gondolkodhatunk úgy is, hogy szükség van ezekre a jogszabályokra. Bármelyik oldalon áll is valaki, ez mindenképpen olyan vita, amit a megválasztott képviselőknek kell lefolytatniuk, akikre, vagy akik ellen szavaztunk. Felháborító, hogy egy bíróság erőlteti ránk ezeket a nézeteket. Nagy átok egy küldetéssel rendelkező bíróság – de egy küldetéssel rendelkező legfelsőbb bíróság már egyenesen zsarnokság.

 
  
MPphoto
 

  Joanna Katarzyna Skrzydlewska. (PPE) . – (PL) Elnök úr, az én vezetéknevem is nagyon nehéz – Skrzydlewska – de már hozzászoktam ahhoz, hogy kevesen tudják helyesen kiejteni.

A mai szavazás során megszavaztuk „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2009” című jelentést. Azon rendelkezések között azonban, amelyek a nők hátrányos megkülönböztetésének problémáira és a nőknek a munkaerőpiacon fennálló nehezebb helyzetére vonatkoznak, találtunk olyan rendelkezéseket is, amelyek arra szólítják fel a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé az abortuszhoz és a reproduktív és szexuális egészségügyi szolgáltatásokhoz való szabad hozzáférést. Szeretném hangsúlyozni, hogy az abortusszal kapcsolatos kérdések eldöntése az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik. A végső szavazásban tehát elleneztem a jelentést, mert úgy gondolom, hogy amikor a nőkkel és a férfiakkal szembeni egyenlő bánásmódhoz való jogért harcolunk, akkor ne tegyük függővé ezt a jogot a szexuális kérdésekben rendelkezésre álló választási lehetőségektől.

 
  
MPphoto
 
 

  Bernd Posselt. (PPE) . – (DE) Elnök úr, nagyon örülök, hogy mi, kereszténydemokraták, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport tagjai a szocialisták, a kommunisták, a zöldek és főleg a liberálisok által összetákolt borzalmas és kizárólag ideológiai alapokon álló jelentés ellen szavaztunk. Ez a jelentés egyrészt a meg nem született gyermekek élethez való joga, másrészt a szubszidiaritás elve elleni támadás. Különösen az borzaszt el, hogy a liberálisok a baloldal kisinasai lettek, és a szubszidiaritás elve ellen szavaztak.

Az ilyen fajta jelentések rontják az elfogadottságunkat a lakosság és a tagjelölt országok körében. Az előrehaladási jelentések Horvátországgal és Macedóniával kapcsolatos bizonyos ideológiai elemei is kárt okoznak nekünk. Ezért kell világosan elmagyaráznunk az embereknek, hogy melyek a közösségi vívmányok – amelyekkel én teljes mértékben egyetértek –, mi tartozik az EU hatáskörébe és mi az, ami veszélyes ideológiai képtelenség. Hogy folytassam az olasz kollégám által megkezdett metaforát, azt mondom, hogy szeretjük a levest, de nem szeretnénk ciánt tenni bele.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0069/2010

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Hannan. (ECR) . – Elnök úr, hadd meséljem el Önöknek két afrikai ország történetét. 1978-ban Kenya betiltotta az elefántok vadászatát, és ezt a döntést a kenyai elefántcsordák majdnem teljes kiirtása követte. Nagyjából ezzel egy időben, 1979-ben Rhodesia, ahogyan akkor nevezték, azok tulajdonának nyilvánította az elefántokat, akiknek a földjén kóborolnak. Az eredmény: az elefántok létszámának robbanásszerű növekedése.

Ebben a Házban mi nem úgy gondolunk az elefántokra, mint az afrikaiak. Minket nem fenyegetnek; nem tapossák le a vetésünket; nem rombolják le a falvainkat; nem károsítják az emberek egészségét. Ha a helyi lakosságot meg akarjuk akadályozni abban, hogy az egyetlen logikus dolgot tegye, vagyis megszüntesse a veszélyt, akkor arra kell ösztönöznünk, hogy kezelje azt megújuló forrásként. Pontosan ez az, amit Rhodesia – ma már Zimbabwe – sikeresen megvalósított. A környezetvédelmi politikában figyelembe kell venni azt az alapvető arisztotelészi igazságot, hogy aminek nincs gazdája, azzal senki sem törődik.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0067/2010

 
  
MPphoto
 

  Romana Jordan Cizelj. (PPE) . – (SL) Támogatom Horvátország európai uniós tagságát, de ez ne Szlovénia nemzeti érdekeinek rovására történjen. Természetesen a Szlovénia és Horvátország között fennálló határvitáról beszélek. Nem pusztán elméleti problémáról van szó ugyanis, hanem olyan kérdésről, ami ténylegesen érinti az emberek életét.

Itt Strasbourgban az Európai Parlament felszólította a szlovén parlamentet, hogy mielőbb ratifikálja a választottbírósági megállapodást. Ez természetesen a szlovén parlament hatáskörébe való beavatkozást jelent. Most azt kérdezem, hogy feltette-e valaki magának azt a kérdést, hogy vajon Szlovénia miért nem ratifikálta eddig ezt a megállapodást? Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy 2007 augusztusában minden parlamenti csoport azt mondta, hogy bármilyen megoldás is születik, annak összhangban kell állnia a méltányosság elvével.

Természetesen én sem értem, hogy miért is ellenezné bárki ezt az elvet. Mégis azt látom, hogy ez az elv nem tükröződik a választottbírósági megállapodásban. Ennél fogva az állásfoglalásra irányuló indítvány ellen szavaztam, mert nem tükrözi a méltányosság elvét.

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Roithová. (PPE) . – (CS) Örömmel támogattam ma azt a jelentést, amelyből kiderül, hogy Horvátország jelentős előrehaladást ért el az EU-csatlakozásra történő felkészülésben. A cseh és a horvát állampolgárok között régóta jó kapcsolatok állnak fenn, mivel évente több tízezer család utazik Horvátországba, ahol sok barátot szereztek. Számunkra tehát örvendetes ez a jelentés, mert azt bizonyítja, hogy Horvátország jövőre készen fog állni a csatlakozásra. Úgy gondolom, hogy a csatlakozási megállapodás ratifikálási folyamatát nem fogják félbeszakítani a huszonhetek olyan politikai csatározásai, amelyeket a Lisszaboni Szerződés esetében láthattunk, és abban is biztos vagyok, hogy Szlovénia és Horvátország parlamentjei megtalálják majd a megfelelő megoldást a határvitájuk rendezésére.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0065/2010

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Roithová. (PPE) . – (CS) Elnök úr, én is rövid leszek. Egy újabb kiváló jelentésről van szó a Balkánnal kapcsolatban, ahol Macedónia is szépen halad előre azon politikai kritériumok teljesítésében, amelyek előfeltételei a csatlakozási tárgyalások megkezdésének, és az EU-val szembeni vízummentes rendszernek. A legutóbbi választások is sokat segítettek ebben. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy ennek az országnak a polgárai is igénylik a nemzetközi szabványokat és a békés egymás mellett élést. Végül úgy gondolom, hogy a demokratikus intézmények hatékonyabban tudnak majd tárgyalni Görögországgal a problémás kérdések barátságos megoldása érdekében.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0068/2010

 
  
MPphoto
 

  Zuzana Roithová. (PPE) . – (CS) Ismét nagyon rövid leszek. Azt szeretném mondani, hogy nagyon őszinte jelentést fogadtunk el arról, hogy Törökország hogyan módosíthatja felelősen a jogrendszerét az EU-modellel összhangban, és arról, hogy a politikai kritériumok még nem teljesültek az emberi jogok terén, különösen a nőkkel és a vallási kisebbségekkel kapcsolatban, mint ahogyan a ciprusi kérdés is nyitott továbbra is. Ennek ellenére néhány évvel ezelőtt a képviselők többsége támogatta a csatlakozási tárgyalások megkezdését. Üdvözlöm azt a tényt, hogy Törökország a demokrácia és Európa felé halad, de még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy jobb megoldás lett volna a gazdasági kapcsolatokban az, ha kiemelt partnerséget hozunk létre, nem pedig megígérjük Törökországnak a csatlakozást a 70 milliós lakosságával együtt. Őszintébb is lenne annak fényében, hogy attól tartok, hogy a csatlakozási megállapodást nem is hagyná jóvá egy népszavazás.

 
  
MPphoto
 

  Bernd Posselt. (PPE) . – (DE) Elnök úr, örülök annak, hogy ez a Ház nagy és egyértelmű többséggel utasította el a szocialisták és a zöldek azon törekvését, hogy tűzzük ki célul Törökország teljes jogú tagságát. Ennek a folyamatnak még nyitva kell maradnia, ami egészen pontosan azt jelenti, hogy késedelem nélkül egy testre szabott státusz vagy kiemelt partnerség felé kell terelnünk.

Törökország nem európai ország, de a legfontosabb partnerünk Európa peremén. Ezért szoros együttműködést akarunk, de – hogy Kreissl-Dörfler úrnak is válaszoljunk, aki ezt korábban felhozta - anélkül, hogy Törökország az európai intézmények tagjává válna, és a mozgás teljes szabadsága nélkül. A szoros gazdasági és politikai kapcsolatokat azonban mindenképpen kívánatosnak tartjuk. Ez teljesen egyértelmű koncepció, és látok is esélyt a megvalósítására, mert Törökország és az Európai Unió lakosságának nagy része nem támogatja a teljes csatlakozást. Ésszerűbb lenne tehát, ha nem is pazarolnánk erre több erőfeszítést, hanem egyedül a partnerségre koncentrálnánk.

 
  
MPphoto
 

  Miroslav Mikolášik. (PPE) . – (SK) Azoknak az országoknak, amelyek arra törekednek, hogy csatlakozzanak az Európai Unióhoz, nem elég hivatalosan teljesíteniük a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása terén meghatározott minimumkövetelményeket, hanem belsőleg is azonosulniuk kell azokkal.

Az elért haladásról szóló 2009. évi jelentés szerint Törökországnak még hosszú utat kell megtennie. Lehet, hogy elkötelezte magát a reformok, a jószomszédi kapcsolatok és az EU szabványainak és értékeinek fokozatos megközelítése mellett, de már negyedik éve nem tudja teljesíteni az Európai Unió és Törökország között létrejött társulási megállapodás rendelkezéseit.

Nézetem szerint elfogadhatatlan olyan ország felvételét fontolgatni, amelyben sérülnek a nők jogai, a vallásszabadság, a gondolatszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága, ahol eltűrik a kínzást, a diszkriminációt és a korrupciót, és ahol a hadsereg továbbra is beavatkozik a politikai életbe és a külpolitikába. A reformoknak ki kellene terjedniük a választási rendszer reformjára is, és csökkenteni kellene a 10%-os küszöböt, hogy egy jobb pluralisztikus demokrácia alakulhasson ki.

 
  
  

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

 
  
  

Jelentés: David Casa (A7-0008/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Briard Auconie (PPE) , írásban. – (FR) Casa úr a közös hozzáadottértékadó-rendszerhez kapcsolódó számlázási szabályokról szóló jelentését a tagok, többek között én is, nagyon nagy többséggel elfogadták. Az európai követelmények fokozott harmonizációjának és az elektronikus számlázás széleskörű használatának köszönhetően e rendszerben egyszerűsödnek a héa-számlázás szabályai. Az irányelv hatálybalépése ily módon csökkenteni fogja a társaságokat sújtó adminisztrációs terheket, és növelni fogja a héa-csalásokkal szembeni küzdelem érdekében tett erőfeszítéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Ez a javaslat bizonyos csalásra alkalmas termékek és szolgáltatások biztosításával, illetve nyújtásával kapcsolatos önellenőrző rendszer választható, kísérleti jelleggel történő létrehozásáról szól. Az Európai Bizottság szerint erre azért van szükség, mert továbbra is jelentős számú héa-csalás történik, és a Bizottságnak olyan információ is a birtokába jutott, amely szerint állítólag több alkalommal is csalás fordult elő üvegházhatást okozó gázok kibocsátási engedélyeinek kereskedelme kapcsán.

Ezen információ alapján a Parlament jelentése azt javasolja, hogy azoknak a tagállamoknak, amelyek e rendszer mellett szavaznak, kötelezővé lehessen tenni, hogy ugyanígy járjanak el az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei kereskedelmi rendszerével kapcsolatban.

Úgy véljük, hogy a javaslat kísérleti jellege bírhat bizonyos érdemi vonásokkal, ezért támogatjuk a Parlament módosításait, különösen az arra a jelentésre vonatkozó javaslatot, amely értékeli „a mechanizmust alkalmazó intézkedés átfogó eredményességét és hatékonyságát, valamint az intézkedés költség-haszon arányát annak újraértékelése érdekében, hogy indokolt volna-e hatályának kiterjesztése vagy bővítése”.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – A jelentés csalásokhoz, többek között az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásával összefüggő csalásokhoz kapcsolódó fontos kérdéseket tárgyal. A Bizottságnak jelentést kell készítenie a fordított adókivetési mechanizmus hatékonyságáról, amelyben azt is meg kell határoznia, hogy célszerű lenne-e a mechanizmust más területeken is bevezetni.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A 2006/112/EK irányelv elfogadása az adókikerülés elleni küzdelem fontos lépése volt. Minden pozitívuma mellett sem volt azonban elég hatékony az úgynevezett héa-körhintacsalások kezelésében. Ez az adócsalás-típus okozza a tagállamok adóbevételek terén elszenvedett veszteségeinek nagy részét, és egyben egyike a legszélesebb körben alkalmazott módszereknek. A mostani gazdasági válság körülményei között, amikor az adócsalás elleni küzdelem a bevételkiesések nagyságrendje következtében még fontosabbá vált, minden erőfeszítést meg kell tennünk e jelenség ellen, mivel az nemcsak a jelenlegi nemzetközi válságra adott válaszunkra lesz fontos hatással, hanem a megfelelő szociálpolitika folytatásának lehetőségére is.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Az elsők között támogattam az Európai Bizottság javaslatában felvetett ötletet.

A Gazdasági és Monetáris Bizottságban elemeztük a bizottsági dokumentumot, és bizonyos mértékben javítottunk rajta. Egyetértek az előadóval, különösen a fordított adókivetési mechanizmus és a jelentéstételi kötelezettségek választható alkalmazásával kapcsolatos pontosítások tekintetében. A tagállamoknak meg kell adni a lehetőséget, hogy választhassanak az ügyletenkénti jelentéstétel vagy az ügyletekre vonatkozó átfogó jelentéstétel előírása között.

A vizsgált javaslat megerősíti az ETS-engedélyek csalókkal szembeni védelmét, ugyanakkor a becsületes vállalkozások adminisztratív terheit is csökkenti.

Végül, úgy vélem, hogy a Parlamentet teljes körűen tájékoztatni kell a fordított adókivetési mechanizmus ezen ideiglenes megvalósításának eredményeiről.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE) , írásban. – (NL) Nagy meggyőződéssel szavaztam meg Casa úr jelentését. A Költségvetési Ellenőrző Bizottság első alelnökeként és egy 2008 szeptemberében elfogadott héa-csalásokról szóló jelentés előadójaként számos alkalommal érveltem a héa-csalások elleni hatásos fellépés mellett, mivel ez továbbra is fontos kérdés a tagállamok bevételei és a belső piac megfelelő működése tekintetében. E csalások egyik általánosan elterjedt és különösen veszélyes formája a körhintacsalásként ismert héa-csalás. A be nem szedett bevétel teljes összegét éves szinten 20 és 100 milliárd euró közötti összegre becsülik. Ez óriási összeg, amelyet minden bizonnyal jól lehetne felhasználni a gazdasági válság idején.

Az ezen a területen tevékenykedő bűnözők különösen találékonyak. A közelmúltban derült fény arra, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszeren (ETS) belül is folytatnak bűnözői tevékenységet. A kibocsátási jogok ETS-en belüli adóalanyok közötti, teljes körűen elektronikusan zajló átruházása olyan szolgáltatásnak minősül, amely a fogadó fél székhelye szerinti országban adózik. A kereskedők kibocsátási egységeket vásárolnak más tagállamok héa hatálya alá nem eső forrásaitól, majd héát is tartalmazó áron adják el azokat saját tagállamuk társaságainak. A csalárd kereskedők ezt követően nem fizetik be a héát az államkincstárba. Alapvető fontosságú, hogy kezeljük az ilyen típusú bűnözést.

 
  
MPphoto
 
 

  Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) Üdvözlöm a fordított adókivetési héa-rendszer alkalmazását. Ugyanakkor azonban hibát is látok benne. Vegyünk például egy olyan helyzetet, amelyben A eladott valamit B-nek. B eladta azt C-nek. C pedig eladta azt a végső fogyasztónak, illetve olyasvalakinek, aki nem fizet héát. Ebben a helyzetben A nem fizet héát, mert nem ő a végső értékesítő. Kizárólag C, az árut a végső fogyasztó részére értékesítő fél fizet héát. A lényegi pont abban van, hogy B semmilyen adót nem fizet, noha üzleti tevékenységének az az alapja, hogy alacsony áron vásároljon, és magas áron adjon el. Ezért a javaslat arra irányul, hogy B fizessen a kincstárnak héát az árkülönbözet után. Ennek a rendszernek számos pozitív vonása van, egy dolog kivételével: senki nem fog héa-visszatérítést kérni a kincstártól, de ha C csaló, akkor egyszerűen nem fogja rendezni a végső értékesítőként általa befizetendő héát. Más szóval, a fordított adókivetési héa-rendszer alkalmazásával nem lesz negatív az egyenleg, mivel senki nem fog héa-visszatérítést kérni, továbbá úgy vélem, hogy e rendszer adminisztrálása is nagyon egyszerű lesz, mivel az állami adófelügyeletek rendkívül egyszerűen fel tudják majd fedni az áruk árai közötti eltéréseket. Ha rosszul gondolom, rendkívül hálás lennék egy, az általam ajánlott rendszer alkalmasságáról, illetve meg nem felelőségéről szóló írásbeli válaszért.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Záborská (PPE) , írásban. – (FR) Az állásfoglalás a 2006/112/EK tanácsi héa-irányelv módosításához készült abból a célból, hogy lehetővé tegye a fordított adókivetési mechanizmus ideiglenes alkalmazását a kibocsátási tanúsítványok kereskedelméhez és bizonyos csalásra alkalmas termékek tranzakcióihoz kapcsolódó csalások elleni küzdelem céljából. Az adócsalás fontos probléma a belső piac zökkenőmentes működése szempontjából, és kockázatot jelent a tagállamok adóbevételei vonatkozásában. Ez a magyarázata annak, hogy miért kért számos tagállam engedélyt arra, hogy bizonyos csalásra alkalmas ágazatokra és bizonyos termékekre vonatkozóan célzott fordított adókivetési mechanizmust vezessen be a csalárd módszerek elleni küzdelem érdekében. A csalás legelterjedtebb formája szerint egy héa-nyilvántartásban szereplő szállító kiállítja a leszállított áruk alapján a számlát, majd eltűnik anélkül, hogy befizetné az azok alapján járó héát, míg a vevők (akik szintén szerepelnek a héa-nyilvántartásban) érvényes számlák alapján kérhetik a héa levonását. A nemzeti pénzügyminiszterek így nem szedik be a kérdéses áruk után járó héát, valamint vissza kell téríteniük a héa-láncban eggyel magasabb szinten álló kereskedőnek az általa kifizetett héát. Ily módon a tagállamok kétszeres veszteséget szenvednek el. Emiatt szavaztam e jogalkotási állásfoglalás mellett.

 
  
  

Jelentés: Lambert van Nistelrooij (A7-0048/2009)

 
  
MPphoto
 
 

  Elena Oana Antonescu (PPE) , írásban. – (RO) Társadalmunk egyik alapkérdése a lakhatás lehetőségének az állampolgárok, különösen a súlyos szegénységgel és marginalizálódással szembesülő közösségekből származó kiszolgáltatott emberek számára való elérhetővé tétele. A strukturális alapoktól kapott pénzügyi támogatás jelentős mértékben hozzájárulhat a nemzeti hatóságok a probléma megoldása érdekében tett erőfeszítéseihez. Az Európai Parlament és a Tanács is számos alkalommal felkérte az Európai Bizottságot, hogy lépjen fel e közösségek bevonása érdekében. A mai szavazás eredményeként egy új módosított rendeletet kaptunk, amely lehetővé teszi mind a 27 tagállam számára, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alaptól (ERDF) származó forrásokat a marginalizált közösségekben lakások felújításra vagy pótlására használja fel, ily módon támogatva a társadalom leghátrányosabb csoportjait.

 
  
MPphoto
 
 

  Mara Bizzotto (EFD) , írásban. – (IT) Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a jelentés nem ad általános tájékoztatást arról, hogy az intézkedések bevezetése esetén kinek kell a fogadó oldalon lennie: hivatkozik „marginalizált közösségekre”, de e kifejezés tartalma, amely számos különböző dolgot jelenthet, már akár csak szociológiai vonatkozásban is, nincs meghatározva. Az egyedüli – egyébként már a Bizottság javaslatában is szereplő – hivatkozások a roma népességre vonatkoznak. A jelentésben szereplő kérés, amely szerint a romákra történő hivatkozás ne zárja ki eleve más szociálisan marginalizált csoportok megsegítését, nem nyújt garanciát arra, hogy más, különösen nehéz gazdasági, munkával kapcsolatos vagy családi helyzetükből adódóan „szociálisan marginálizált” személyek is részesüljenek az ERDF források lakáspolitikára fordítandó részéből. Végül, a Parlament elé terjesztett jelentés szerint az Európai Bizottságnak kell rendelkeznie azzal a hatáskörrel, amellyel megállapítja, hogy milyen kritériumok alkalmazandók az ERDF források marginalizált közösségek megsegítésére elkülöníthető részeinek meghatározásához: úgy tűnik, hogy a rendelkezés széleskörű mérlegelési jogkört ad kizárólagosan a Bizottság részére a fent említett kritériumok megállapításához; olyan kritériumok megállapításához, amelyeken gyakorlatilag az intézkedés kiterjedése és mértéke múlik, egy olyan időszakban, amelyben a Parlament nem láthatja előre jövőbeli lépéseit és nézetei kifejezésének lehetőségeit. A jelentés későbbi parlamenti nyomon követésére várva, és mivel ez az első olvasat, tartózkodom a szavazástól.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiűtë (S&D) , írásban. – (LT) Támogatom a keretmegállapodást, mivel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti együttműködés különösen fontos szerepet játszik az Európai Unió stabilitásának és munkája hatékonyságának megerősítésében. A jelen megállapodás szerint a jogszabályi kezdeményezési kérések Európai Parlamenthez történő benyújtását követően az Európai Bizottságnak egy hónapon belül válaszolnia kell, és egy éven belül el kell készítenie egy megfelelő uniós jogszabályt. Amennyiben az Európai Unió elutasítja a kért jogszabály megalkotását, e döntését részletesen meg kell indokolnia. Eddig csak az Európai Bizottság kezdeményezhette uniós jogszabályok megalkotását, de a Lisszaboni Szerződés alapján az Európai Parlament többsége is jogosult uniós jogszabályok alkotására. A Parlament és a Bizottság már a korai fázistól szorosan együtt fog működni minden állampolgári kezdeményezésből eredő jogszabályi kezdeményezés kapcsán. Nemzetközi szerződések aláírása esetén az Európai Parlament szakértőit is bevonják a megbeszélésekbe. A megállapodás jogot biztosít a Parlamentnek arra, hogy megfigyelőként részt vegyen bizonyos európai uniós nemzetközi tárgyalásokban, valamint arra, hogy további információkat szerezzen be nemzetközi szerződésekről.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) Örömmel szavaztam az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) jelen módosítása mellett, amely arra irányul, hogy a tagállamok marginalizált közösségeinek megsegítése érdekében kibővítse annak hatáskörét a lakásépítési ágazatban tett intézkedések terén. A lakásépítési ágazatban mostanáig ilyen intézkedésekre csak épületfelújításhoz kapcsolódó városfejlesztési projektek keretében volt lehetőség. Véleményem szerint ez a feltétel értelmetlen és hátrányos megkülönböztetést tesz, figyelembe véve azt, hogy Portugália esetében az ilyen családok többsége vidéken, igen rossz lakhatási körülmények között él. Ezek a leginkább rászoruló emberek, és nem lenne szabad a lakóhelyük miatt kizárni őket. Üdvözlöm a Parlament által elvégzett, területi kohéziót támogató módosítást.

Ehhez járul még az is, hogy az Európai Bizottság eredeti, a bevezetést az új tagállamokra korlátozó javaslatával szemben ezek az új jogszabályok az összes tagállamra kiterjesztik a hatókört, elkerülve ezzel a marginalizált európai családok közötti értelmetlen megkülönböztetést. Ez egy globális probléma, amely családok ezreit érinti Európa-szerte! Ez a helyzet a gazdasági válság és sok család szélsőséges szegénysége miatt Portugáliában különösen súlyos.

 
  
MPphoto
 
 

  Proinsias De Rossa (S&D) , írásban. – Támogatom a jelentést, amely az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERDF) is bevonja a marginalizált közösségeket segítő lakáscélú intézkedések támogatói körébe. Az új szabályok szerint minden tagállam hozzájuthat azokhoz a marginalizált háztartások körülményei javításának finanszírozására szolgáló uniós forrásokhoz, amelyek korábban nem voltak elérhetőek az Európai Unióba 2004 előtt belépett tagállamok részére. A lakásállomány állagának fizikai romlása megfosztja a lakókat a megfelelő életkörülményekhez való jogtól, és jelentős akadályt jelent az integráció és a társadalmi kohézió szempontjából. A rendelkezés lehetővé teszi, hogy a lakásépület-felújítási projektek ERDF forrásokat vegyenek igénybe, de a szegregációs kockázatok kivédése érdekében ezeknek a kezdeményezéseknek szélesebb körű, az egészségügy, az oktatás és a szociális ügyek területére is kiterjedő társadalmi integráció keretében kell megjelenniük.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Bizottság megpróbálja módosítani az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) szabályzatának rendelkezéseit, hogy ezzel lehetővé tegye az új tagállamok részére e források igénybevételét a lakásépítési ágazatban a vidéken élő marginalizált közösségek érdekében hozott intézkedésekhez.

Ez a módosítás csak azokra az új tagállamokra vonatkozik, amelyekben – ne feledjük – nagy marginalizált migráns közösségek élnek vidéken. Ez indokolja az ERDF szabályzaton belül egy különleges szabály elfogadását.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) A népesség leghátrányosabb helyzetű rétegeiben, ahol az elmúlt néhány évben tapasztalt súlyos válság tovább növelte a nélkülözést, a szegénység kezelése és az életkörülmények javítása érdekében tett erőfeszítések során az Európai Uniónak kötelessége megóvnia és elősegítenie a társadalmi integrációt célzó fenntartható eljárásokat. A higiéniai problémák mellett a lakhatási körülmények romlása is egyre súlyosabb kérdéssé válik, és gyakran szegregációs és marginalizációs kockázathoz vezet. Az életkörülmények döntő fontosságúak minden állampolgár önbecsüléséhez és társadalmi önértékeléséhez. Az oktatás, az egészségügy és a foglalkoztatás mellett ezek játszanak sarkalatos szerepet az elviselhető életfeltételek biztosítására tett minden kísérlet kialakításában, fejlesztésében és megszilárdításában, függetlenül attól, hogy az az egyén vagy a család szintjén történik-e.

Ugyanakkor fontos annak biztosítása, hogy az Unión belüli intervenciós stratégiák nem tesznek különbséget nemi, faji, illetve etnikai alapon. Ha kiegyensúlyozottabb társadalmat kívánunk Európában létrehozni, akkor legalább ennyire fontos, hogy elkerüljük adott hátrányos helyzetű vagy marginalizált közösséggel könnyen összekapcsolható gettók vagy övezetek létrejöttét és terjedését. A társadalmi integrációs politikáknak ugyancsak a legjobban rászorulókra kell irányulniuk anélkül, hogy bármilyen megkülönböztetést tennének az európai állampolgárok között.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D) , írásban. – Ez a rendelkezés lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy integrált és ésszerű módon használják az Európai Regionális Fejlesztési Alapot. Azzal, hogy a meglévő pénzeket elérhetővé teszi a jelentős mértékben vidéken, rossz lakhatási körülmények között élő és a korábbi szabályozás alapján ilyen lehetőségekből nem részesülő marginalizált közösségek számára, ez az új rendelkezés jelentős mértékben hozzá fog járulni az európai gazdaságélénkítési tervhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Erminia Mazzoni (PPE) , írásban. – (IT) A következő okok miatt szavaztam az alábbi módosítások mellett. Mindenekelőtt szükségesnek véltem, hogy az indítvány hatásköre földrajzilag mind a 27 tagállamra kibővüljön, mivel azok a problémák, amelyekkel ennek a rendelkezésnek a segítségével meg kívánunk birkózni, az Unió minden részében jelen vannak. Ezért nincs értelme a rendelkezés érvényességét a 12 új uniós tagállamra szűkíteni. Másrészt úgy véltem, hogy helyes lépés a 7. cikk záró része korábbi verziójának (a Bizottság „elfogadja” szövegváltozat a Bizottság „elfogadhatja” helyett) visszaállítása annak érdekében, hogy a Bizottság továbbra is betölthesse eredeti szabályozói feladatait a beavatkozási kritériumok értékelése és a velük kapcsolatos döntéshozás terén, hogy biztosítsa ezzel a politika hatásosságát és hozzáadott értékét, figyelembe véve ugyanakkor annak költségeit is.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Az Unióban kritikusak a lakhatási körülmények. Mindenki számára megfelelő lakhatást biztosító európai politikára, kötelező érvényű és ambiciózus uniós szociális lakáspolitikára van szükségünk. Természetesen alapvető fontosságú volt, hogy a Parlament elfogadja az egészségtelen lakások felújítására és a nyomornegyedek megfelelő életkörülményeket biztosító lakóépületekkel történő pótlására vonatkozó álláspontot, de legalább ennyire fontos és sürgős az is, hogy az Unió a megfelelő lakáskörülmények elérhetőségét alapvető emberi jogként ismerje el. Kötelessége ennek biztosítása, és megvannak hozzá az eszközei is. Az Unió nem engedheti meg magának, hogy szociálisan fejletlen régióvá váljon.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) E jelentés alkalmazása rendkívül fontos, mert úgy módosítja az Európai Regionális Fejlesztési Alapot, hogy az segíthesse a társadalom marginalizált tagjait, függetlenül attól, hogy azok városokban élnek-e, vagy sem.

 
  
MPphoto
 
 

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) , írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, és hangsúlyozni szeretném, hogy üdvözlöm az európai alapok felhasználását szabályozó szövegek ilyen jellegű rendszeres felülvizsgálatát. Az ezekben a jogszabályokban előírt korlátozások nagy része már nem felel meg a jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetben, ezért a beavatkozás új formáit teszik szükségessé. Másik példa ugyanebben a vonatkozásban az ERDF alapok felhasználási feltételeinek lazítása a lakóépületek energiahatékonyságának javítása céljából, amelyet tavaly tavasszal hagyott jóvá a Parlament.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A jelenlegi gazdasági világválság nehéz kihívás elé állítja az Európai Uniót, amelynek gyors, rugalmas és hatékony válaszlépéseket kínáló politikákra van szüksége.

A 2007-2013 közötti programozási időszakban összesen 347 milliárd euró fölött rendelkező európai kohéziós politika a legnagyobb reálgazdasági befektetési forrás, amely képes arra, hogy segítséget nyújtson Európa és az európai régiók részére a válságból való kilábaláshoz, valamint a bizalom és az optimizmus helyreállításához.

Egyetértek azzal, hogy az ERDF szabályozás módosításával összefüggésben foglalkozni kell a marginalizált közösségek lakhatási problémakörével. Mivel a jelenlegi jogszabályok nem alkalmazhatók a marginalizált közösségekre, a javasolt módosítás egy jogalkotási hézagot szüntetne meg azzal, hogy megfelelőbb módon nyújt megoldást az ezen emberek bizonytalan életkörülményei jelentette problémára.

Ez az intézkedés tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét, megnövelve a tagállamok lehetőségét arra, hogy bármilyen, általuk megfelelőnek ítélt módon támogatást és lakhatási segítséget nyújtsanak marginalizált közösségeknek, fenntartva ugyanakkor az integrált megközelítést a segítségnyújtás megvalósításának minimumfeltételeként.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Gratulálok van Nistelrooij úrnak az általa előterjesztett kitűnő szöveghez, amelyet tovább javított a Regionális Fejlesztési Bizottságban előterjesztett számos módosítás, lehetővé téve az intézkedésnek az Európai Unió minden tagállamára történő kiterjesztését.

A jelenlegi szöveg lehetővé teszi számunkra azt, hogy valóra váltsuk sok, saját tulajdonú otthonnal rendelkezni vágyó ember álmát. Biztos vagyok abban, hogy ezzel megmutatjuk állampolgáraink számára, hogy a Parlament képes megoldást találni a határok megnyitása és az emberek szabad mozgása által jelentett kihívásokra. Ebből következően a jelentés mellett szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Maurice Ponga (PPE) , írásban. – (FR) Üdvözlöm van Nistelrooij úr jelentésének a mai napon nagy többség mellett (558:57 szavazatarányban) történt elfogadását. A jelentés elfogadásával a Parlament határozott üzenetet küld az állampolgároknak és válasz ad a különösen az Eurocities által közvetített szociális aggodalmakra. A jelentés mind a 27 tagállamban lehetőséget ad az ERDF felhasználására meglévő épületek felújítására és pótlására, valamint új épületek tervezésére abból a célból, hogy ily módon segítse a vidéki és városi környezetben élő marginalizált közösségeket.

Ez az Unióhoz 2000 és 2007 között csatlakozott 12 államról az összes tagállamra történő kibővítés az Unió egész területén megoldást kínál azokra a problémákra, amelyeket bizonyos marginalizált közösségek egészségtelen lakáskörülményei jelentenek. Így lehetőség nyílik egy uniós szintű integrált és fenntartható megközelítés kialakítására. Ez a kibővítés továbbá tökéletesen illeszkedik a 2010. év, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének céljaihoz. Örülök, hogy a Parlament megszavazta ezeket a módosításokat, és remélem, hogy azokat az érintett régiók hasznos eszköznek fogják találni e közösségek alapvető problémáinak sürgős megoldása során.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie-Thérčse Sanchez-Schmid (PPE) , írásban. – (FR) A kezdetektől támogattam ezt a jelentést, különösen az intézkedés hatáskörének az összes uniós tagállamra történő kiterjesztése vonatkozásában. A jelentés lehetővé teszi a 27-ek számára, hogy felhasználják az ERDF-et arra, hogy új lakhatási lehetőségeket építsenek marginalizált közösségek számára, illetve felújítsák a meglévő épületeket vagy újakat építsenek azok helyett.

Az Európát jelenleg is sújtó és az összes tagállamot érintő súlyos gazdasági válság alatt még tovább romlottak a lakhatással összefüggő problémák. Az Uniónak be kellett avatkoznia és fel kellett használnia minden rendelkezésére álló eszközt ahhoz, hogy az ERDF forrásokból korábban nem részesülő, rossz lakáskörülmények között élő emberek, és különösen a marginalizált közösségek segítségére siessen.

Az elnöki többség tagjai által a Regionális Fejlesztési Bizottság elé terjesztett módosításoknak köszönhetően a források nemcsak az Unió új tagállamainak, hanem az ugyanezen problémákkal szembesülő 27 tagállam mindegyikének rendelkezésére áll. Az érintett régiók felválthatják a szociálisan kirekesztett közösségek egészségtelen lakhatási lehetőségeit és globális, integrált és hosszú távú megoldásokat dolgozhatnak ki a lakhatási problémákra.

A jelentés konkrét eszközöket nyújt az Uniónak állampolgárai megsegítéséhez. Reméljük, hogy ez a jelentés lépés lesz egy, az emberekhez közel álló szociális Európa felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) A jelentés, amelyet ma jóváhagytunk, módosítja az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) szabályzatát, a marginalizált közösségek érdekében kibővíti annak lakásépítési hatókörét, mivel az alap forrásai jelenleg csak városfejlesztési kezdeményezésekkel összefüggésben vehetők igénybe. Az általam és tagtársaim által javasolt és a Parlament által ma megerősített módosítások eredményeként nemcsak a Bizottság eredeti javaslatában szereplő új tagállamok, hanem a régebbiek is felhasználhatják az ERDF finanszírozás jelentette újabb forrásokat.

Megpróbáltam egyben megelőzni egy általam precedensnek tartott lépést, amely kizárta volna ebből a finanszírozási lehetőségből és esetlegesen bármilyen egyéb további közösségi segély felhasználásából a régebbi tagállamokat, és különösen Portugáliát. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy nem helyénvaló egy állam uniós tagságának időbeli tartamát strukturális alapok odaítélésének kritériumává tenni, valamint arra, hogy a 2013 utáni kohéziós politikának továbbra is célszerű lenne a szolidaritási elvre összpontosítania, mivel az döntő fontosságú a perifériákon elhelyezkedő régiók, például Madeira szempontjából. Egyben nagyobb rugalmasságot, átláthatóságot és olyan eredményorientált megközelítést kell célul kitűzni, amely jutalmazza, és nem bünteti azokat a régiókat, amelyek példamutató módon használják fel a közösségi segélyeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Viktor Uspaskich (ALDE) , írásban. – (LT) Az épületek és lakások felújítására szolgáló uniós források felhasználásának javítása érdekében és figyelembe véve a tagállamok gyakorlatát, valamint a társfinanszírozás nehézségét, javaslatot kellene tenni arra, hogy a nemzeti kormányok állítsanak fel egy közös alapot a pénzek megtakarítására, amelyet azután állami pénzekből történő társfinanszírozás céljára használnának fel. Más szóval, amíg az állam fedezi a társfinanszírozást, az épületek tulajdonosainak és a lakástulajdonosoknak ugyanazt az abszolút összeget kell fizetniük, amelyet a felújítás előtt fizettek. Ennek az az oka, hogy a helyiségek tulajdonosai és a lakástulajdonosok gyakran sem sajáterőből nem képesek biztosítani a társfinanszírozás összegét, sem bankkölcsönt nem tudnak szerezni erre a célra. Üdvözlöm a kezdeményezés második pontját, a felújításra elkülönített források vidéki területekre csoportosítását.

A falvakban a legtöbb magánház önálló fűtéssel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a fűtésért nem központosított módon fizet, ezért javasolt egy abszolút havi összeg meghatározása, amely idővel felhasználható az ilyen otthonok társfinanszírozására. Ez megkönnyítené a tagállamok számára azt, hogy törvényes úton bevezessék a vidéki otthonok felújításának társfinanszírozását.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Záborská (PPE) , írásban. – (FR) Ez a szabály lehetővé teszi az ERDF-től kapott pénzügyi támogatásnak a lakásépítési ágazatban az új tagállamok marginalizált közösségeinek javára történő intervenciós célú felhasználását. E közösségek túlnyomó többsége vidéken és (mind a vidéki és a városi területeken) rossz lakhatási körülmények között él. Nem tudnak élni az ERDF támogatás kínálta előnyökkel. A lakásépítési ágazatba a városfejlesztési műveletek során és a meglévő házak felújítása kapcsán lehet beavatkozni. Az ERDF-támogatás nem vehető igénybe a lakásépítési ágazatba történő intervenció támogatására vidéki területeken, illetve városi vagy vidéki területen lévő közepes lakhatási lehetőségek helyett új lakások építésére. A jogtalan diszkrimináció megelőzése érdekében célszerű a romákat célzó intervenciókból nem kizárni a hasonló szociális és gazdasági körülmények között élő egyéb csoportokat sem. Ezenkívül, mivel az intervenció csak egy része egy összetett problémának, azt egy integrált, többdimenziós, nemzeti szintű megközelítés keretében ajánlott megoldani, erős partneri együttműködéssel és figyelembe véve az oktatással, szociális ügyekkel, integrációval, kultúrával, egészségüggyel, foglalkoztatottsággal, biztonsággal stb. összefüggő szempontokat. A javaslat célja az, hogy integrált megközelítés keretében elfogadható lakáskörülményeket teremtsen.

 
  
  

Jelentés: Magdalena Alvarez (A7-0006/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az adócsalás és az adókikerülés támadást jelent egy szociális és gazdasági fejlődés szempontjából igazságosabb, erősebb és kiegyensúlyozottabb Európa ellen. Ennek következményei még nyilvánvalóbbak és súlyosabbak lettek a jelenlegi súlyos gazdasági és pénzügyi válság körülményei között, mivel a tagállamok költségvetését különösen meggyengítette és megterhelte az állami beruházások és a szociálpolitikai kiadások iránti igény. Érdemes megjegyezni, hogy az Unióban éves szinten több mint 200 milliárd eurós értékben követnek el adócsalásokat, ami meghaladja a GDP 2 %-át.

A nyitott piaccal, az áruk szabad forgalmazásával és az emberek szabad áramlásával összefüggésben az ellenőrzési és felügyeleti mechanizmusok az egyes tagállamok elidegeníthetetlen felségjogai miatt még összetettebbekké váltak. Tovább rontott a helyzeten az is, hogy elsősorban a gazdasági válság által teremtett könnyű pénzszerzési lehetőségektől motivált gátlástalan gazdasági szereplők minden eddiginél kifinomultabb és ötletesebb módszereket alkalmaznak az adófizetés elkerülésére.

Ez a javaslat megerősíti az Unió tagállamai közötti közigazgatási együttműködést az adózás terén, miközben az európai integráció folyamata egyértelmű kiegyensúlyozatlanságot mutat a meghozott jogszabályok, valamint az ellenőrzési és felügyeleti mechanizmusok között.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Vannak bizonyos kétségeink az irányelv alkalmazási körének kiterjesztését célzó javaslat megfogalmazását illetően, vagyis, hogy „kiterjeszti a tagállamok együttműködését minden adótípusra”, valamint azzal a ténnyel kapcsolatban, amely szerint a javaslat „a tagállamnak, a tagállam egyik alegységének, vagy a közjog szerint létrehozott társadalombiztosítási intézményeknek fizetendő kötelező társadalombiztosítási járulékokra is alkalmazandó”.

Nem értünk egyet azzal, hogy egy adott tagállam tisztviselőinek jogot kellene kapniuk arra, hogy egy másik tagállam területén eljárhassanak, ezért úgy véljük, hogy a Parlamentnek az a javaslata a minimálisan helyes megközelítés, amely a kérdést azokra az esetekre kívánja korlátozni, amelyekben a tagállamok között ilyen megállapodás érvényben van.

Ugyancsak kétségeink vannak az egyének adózási szokásaira vonatkozó információk automatikus megosztásával kapcsolatos követelménnyel kapcsolatban, bár, különösen a Parlament jelentésében, van néhány utalás az adatvédelemre.

Szorosan nyomon fogjuk követni e kérdések kezelését a folyamat előrehaladta során.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – Bár úgy vélem, hogy az Unió tagállamainak meg kell őrizniük bizonyos ellenőrzést saját adórendszerük fölött, az is egyértelmű, hogy a tagállamoknak egymással, sőt harmadik országokkal is együtt kell működniük az adókikerülés elleni küzdelem céljából. Úgy vélem, hogy a ma elfogadott kompromisszum hasznos eszköz lesz a csalás és az adókikerülés elleni küzdelemben.

 
  
MPphoto
 
 

  Astrid Lulling (PPE) , írásban. – (FR) Határozottan az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló Alvarez-jelentés ellen szavaztam, mivel sajnálattal látom, hogy az állampolgárok szabadságjogaiért folytatott harc, amelyben a Parlamentnek élen kellene járnia, változékony és következetlen.

Amikor a testszkennerek bevezetése vagy az Egyesült Államokkal kötendő SWIFT megállapodás van napirenden, az egyéni szabadságjogok rendíthetetlen védelmezői mindenképpen hallatják a hangjukat még akkor is, ha ez diplomáciai feszültséget teremt.

De amikor a banki adatok védelme van terítéken, a jó hirtelen rosszá változik.

Az Alvarez- és a Dominici-jelentés alapját képező nagy volumenű automatikus adatmegosztás az a szkenner, amely minden fordulóban meztelenre vetkőztet, ez a még nagyobb léptékben megvalósított SWIFT megállapodás.

A következetlenség nem igazolható a hatékonyságra hivatkozva.

Az Európában lévő összes külföldi illetőségű személy minden adatának automatikus megosztása kezelhetetlen adatáramláshoz fog vezetni. A megtakarítások megadóztatása területén tapasztalt precedenst mindenkinek intő jelként kellene értékelnie.

Azoknak a barátaimnak pedig, akiket aggodalommal tölt el az ezen elmeszülemény nyomán létrejövő túlzott bürokrácia, azt mondom, hogy az az egyedüli megoldás, ha elvből ellenzik azt, mintsem később lepődnek meg katasztrofális következményei miatt.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az adócsalást és az adóelkerülést az Unió számára prioritásként előíró előző jogszabály óta számos jogalkotási javaslatot fogadtak el ehhez a területhez kapcsolódóan. Az adózás területén történő közigazgatási együttműködés alapvető része az adócsalás és az adókikerülés ellen folytatott közös stratégiának. Az adókikerülés és az adócsalás elleni hatékony küzdelem jelentős hatással van a nemzeti költségvetésekre és az általános közkiadásokra, így különösen az egészségügyre, oktatásra és kutatásra fordítható jelentős bevételek kiesésére.

Az adókikerülés és az adócsalás megsérti az egyenlő adójogi bánásmód elvét, hátrányba hozza az adózási kötelezettségeiket teljesítő állampolgárokat és üzleti vállalkozásokat, és a verseny torzulásához vezet, ami kihat a piacok megfelelő működésére. A jelenlegi válsághelyzetben még fontosabb számunkra, hogy minden rendelkezésünkre álló módszert felhasználjunk az adókikerülés és az adócsalás elleni küzdelemben mindazon kivételes költségek fedezése érdekében, amelyekre a válság hatásainak orvoslása és a magas költségvetési hiányok lehetőség szerint minél nagyobb mértékű csökkentése érdekében van szükség.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) A javaslat fontosságát azok a súlyos következmények adják, amelyek az Unión belüli adócsalások (amelyek becsült mértéke meghaladja a GDP 2 %-át) nyomán jelentkeznek a tagállami költségvetésekben, a méltányos adóztatás ily módon meggyengült elvében, valamint a torzult verseny következtében a piacok működésében.

A Bizottság által előterjesztett javaslat egy lépést jelent afelé, hogy kielégítsük az adócsalás és az adókikerülés ellen folytatott küzdelemhez szükséges hatékony európai szintű együttműködési intézkedések iránti igényeket. A javasolt irányelv mennyiségi és minőségi ugrást is jelent: mennyiségit azáltal, hogy új kötelezettségeket hoz létre; minőségit azáltal, hogy kiszélesíti és meghatározza a meglévő kötelezettségeket.

A hozzáadottérték-adón és a jövedéki adón kívül az összes közvetlen és közvetett adótípust felöleli, az adóhatóságok közötti megkeresésre történő információcsere helyett pedig bevezeti az automatikus információcserét.

A javaslat eredményeként hatásosabb együttműködési intézkedéseket tudunk alkalmazni az adócsalás és adókikerülés elleni küzdelemben, létrehozva egy megbízható, egyszerűen használható és hatékony rendszert. Ez segíteni fog a megfelelő szintű adózási integráció elérésében, ami az európai projekt alapvető része és újabb lépést jelent az adópolitikák tényleges harmonizációja felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldalhoz hasonlóan én is az adócsalás és adókikerülés elleni küzdelem fokozását célul kitűző jelentés mellett szavaztam, mivel ez a küzdelem fontos a tagállamaink által tapasztalt gazdasági válság összefüggésében. Az ilyen ügyek felvállalása prioritásként jelenik meg számunkra a tagállamokban tapasztalható gazdasági válság fényében és egy olyan időszakban, amikor a költségvetési szigor egyre súlyosabb terhet jelent a legkisebb államok számára.

Egyes becslések szerint az adócsalások összege eléri a 200 milliárd eurót, illetve a GDP 2 %-át, és az Európai Unió által az úgynevezett európai gazdaságélénkítési terv részére biztosított összegek kétszeresét.

Az Európai Parlament jelentése ezenkívül bevezeti az adatvédelem javítása iránti igényt, ami fontos elv, hiszen itt információk és adatok megosztásáról van szó.

A jelentéshez hasonlóan mi is arra fogjuk ösztönözni a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fejtse ki az Európai Parlament részére, hogyan vette figyelembe álláspontját és milyen előrelépést értek el a tagállamok közötti, az adócsalás és adókikerülés elleni küzdelem terén folytatott együttműködést illetően.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Záborská (PPE) , írásban. – (FR) Az irányelvnek az a célja, hogy az adózás területén javítsa a közigazgatási együttműködést. Most minden korábbi helyzetnél nagyobb szükség van arra, hogy segítsünk egymásnak ezen a téren. Az adófizetők mobilitása, a határokon átnyúló ügyletek száma és a pénzügyi eszközök globalizációja jelentős mértékben megnőtt. A tagállamok nehezen tudják helyesen megbecsülni az adók és illetékek összegét. Ez a növekvő nehézség kihathat az adórendszer működésére, és kettős adóztatáshoz vezethet, ami ösztönzi az adócsalást és adóelkerülést, ugyanakkor az ellenőrzés továbbra is a nemzeti hatóságok feladata marad. Mindez kockázatot jelent a belső piac zökkenőmentes működése szempontjából. A tagállamok közötti automatikus információcsere kötelező lenne az információcseréhez, illetve hasonló intézkedésekhez kapcsolódó más uniós jogi eszközök hatálya alá nem tartozó részesedések, osztalékok, tőkenyereségek, jogdíjak és életbiztosítások, valamint az ezekből származó nyugdíjak, ingatlantulajdon és bevételek vonatkozásában. A különböző nemzeti hatóságok közötti információcsere javítása érdekében javasolják azon eseteknek a nyomon követését, amelyekben a tagállamok megtagadták az információk átadását, illetve közigazgatási vizsgálat lefolytatását. Ezek az intézkedések az adócsalások elleni küzdelmet segítik, ezért szavaztam e jogalkotási állásfoglalás mellett.

 
  
  

Jelentés: Theodor Dumitru Stolojan (A7-0002/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Furcsa, hogy az Európai Bizottság tudomásul veszi, hogy „az EK-szerződésnek a szabad mozgásra vonatkozó előírásai megnehezítik a tagállamok számára, hogy garanciát kérjenek a területükön esedékes adó befizetésére”.

Nem lenne-e jobb ebben az esetben az, hogy a későbbiekben „nem megfelelőnek” bizonyuló szabályok egymás utáni elfogadása helyett, és tekintettel arra, hogy az „eddig elért eredmények nem kielégítőek”, egyszerűen a probléma gyökeréig lenyúlva módosítanánk a szabad mozgásra vonatkozó szabályokat?

Ugyanakkor kétségeink vannak a következő kijelentést tartalmazó javaslat megvalósításával kapcsolatban: „A behajtásra irányuló kölcsönös segítségnyújtás alkalmazási körét a jelenlegi területeken kívül ki kell terjeszteni más adókra és vámokra, mivel bármely adó vagy vám megfizetésének elmaradása befolyásolja a belső piac megfelelő működését. Az alkalmazási körbe a kötelező társadalombiztosítási járulékoknak is bele kell tartozniuk.”

Nem értünk egyet azzal, hogy egy adott tagállam tisztviselőinek jogot kellene kapniuk arra, hogy egy másik tagállam területén eljárhassanak, ezért úgy véljük, hogy a Parlamentnek az a javaslata a minimálisan helyes megközelítés, amely a megvalósítást azokra az esetekre kívánja korlátozni, amelyekben a tagállamok között ilyen megállapodás érvényben van.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – Az emberek és a tőke megnövekedett mobilitása az Unió egyik hosszú ideje sikeres alapköve. Mindennek ugyanakkor bizonyos árnyoldalai is vannak, amelyek között szerepel a csalók megnövekedett lehetősége az adó- és illetékfizetés elkerülésére. Egyértelmű, hogy a kölcsönös segítségnyújtás jelenlegi rendszere elégtelennek bizonyult, és a mai szavazás régóta szükséges javításokat fog hozni ezen a területen.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – (RO) Az adókból, vámokból és illetékekből eredő követelések behajtását illetően az uniós helyzet nem túl jó. A statisztikák azt mutatják, hogy az általános megtérülési arány mindössze 5 %. A követelésbehajtási tevékenységek hatékonyságának javítása érdekében tagállami szinten szorosabb együttműködésre van szükség. Ezt figyelembe véve, ezen a területen a kölcsönös segítségnyújtásról szóló javaslat mellett szavaztam. Remélem, hogy ténylegesen sikerül megszüntetnünk a meglévő intézkedések hiányosságait, amelyek az átláthatóság és az államok közötti koordináció hiányához, valamint a behajtási folyamat indokolatlan késedelméhez vezettek.

Az új irányelv azt javasolja, hogy a tagállamokban segítséget nyújtó illetékes hatóságok alapján a normákat, valamint az érintett felek jogait és kötelességeit egyértelműbben határozzák meg. A végrehajtás, illetve az óvintézkedések megkönnyítésére szabványhatározatok fognak készülni annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek a más hatóságok által kiadott határozatok beazonosításával és lefordításával kapcsolatos problémák. A Bizottság támogatja a tagállamok közötti jó együttműködést, és folyamatosan felügyel minden az információk cseréjével, illetve a segítségnyújtással összefüggésben beérkezett panaszt.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A tagállamoktól bizonyos adókból eredő követelések behajtásával kapcsolatban érkező segítségkérések növekvő száma és a sikeres behajtások rendkívül alacsony, mindössze 5 %-os aránya azt mutatja, hogy módosítani kell az 1976/308/EGK tanácsi irányelvet. Szükségünk van erre a határozatra, ha meg kívánjuk oldani a lassúságból, az eltérésekből, valamint az összehangoltság és az átláthatóság hiányából eredő problémákat.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Az egyes adókból, vámokból és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtásának jelenlegi rendszerét a lassúság, az eltérések, valamint az összehangoltság és az átláthatóság hiánya jellemzi. Ezért közösségi szinten kell lépnünk annak érdekében, hogy ismét megerősítsük és javítsuk a tagállamok közötti, behajtásokkal kapcsolatos segítségnyújtást.

Ebből a célból a javaslat a végrehajtást és a megelőző intézkedéseket lehetővé tévő egységes okiratok használatát javasolja annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek a más tagállamokból származó dokumentumok elismerésével és fordításával kapcsolatos problémák, valamint javasol egy formanyomtatványt is, amellyel a követeléshez kapcsolódó dokumentumokat egy másik tagállam területén kézbesíteni lehet.

A követeléssel kapcsolatos okiratok és határozatok kézbesítéséhez alkalmazandó egységes formanyomtatvány bevezetése meg fogja szüntetni a másik tagállamból származó okiratok elismerésének és lefordításának problémáját. Ez az okirat alapvető fontosságú lesz a Közösségen belüli kereskedelem fejlesztése és a belső piac megerősítése szempontjából.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Záborská (PPE) , írásban. – (FR) A tanácsi irányelv az egyes adókból, vámokból és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtás működésének alapvető felülvizsgálatát tűzte ki célul. A behajtásra vonatkozó nemzeti rendelkezések csak az adott tagállamok területén érvényesek. A közigazgatási hatóságok önmaguk nem képesek adókat és illetékeket behajtani saját tagállamuk területén kívül. A személyek és a tőke mobilitása ugyanakkor növekszik, a csalók pedig a nemzeti hatóságok illetékességének területi korlátait kihasználva úgy szervezik a tevékenységüket, hogy azokban az államokban legyenek fizetésképtelenek, amelyekben adótartozásuk van. A behajtással kapcsolatos kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozó első rendelkezéseket az egyes lefölözésekből, vámokból, adókból és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK irányelv határozta meg (egységes szerkezetbe foglalva a 2008/55/EK irányelvben). Ez az eszköz azonban nem bizonyult megfelelőnek a belső piacon az elmúlt 30 év alatt végbement változásokra adott válaszok tekintetében. Ezért a jelenlegi irányelvet hatályon kívül kell helyezni, és gondoskodni kell egy olyan, a belső piacon belül működő behajtással kapcsolatos, elmélyített segítségnyújtási rendszerről, amely gyors, hatékony és az egész Unión belül egységes eljárásokat biztosít. Ezért az állásfoglalás mellett szavaztam.

 
  
  

RC-B7-0072/2010

 
  
MPphoto
 
 

  John Stuart Agnew, David Campbell Bannerman, Derek Roland Clark és William (The Earl of) Dartmouth (EFD) , írásban. – A UKIP teljes mértékben támogatja a segélyeket, és megrendülve áll a számtalan emberéletet követelő tragédia előtt, de nem támogathatjuk az EU felhatalmazását arra, hogy több százmillió adófizető pénzét költse el, sem arra, hogy a tragédia áldozatait megsegítő demokratikus és elszámoltatható nemzetállamok megkerülésével saját katonai és diplomáciai érdekeit érvényesítse.

Természetesen a kormányokat és az egyéneket egyaránt arra buzdítjuk, hogy adakozzanak a tragédia áldozatainak megsegítésére és az ország újraépítésének támogatására. Ennek azonban az adófizetők számára átlátható módon kell történnie, nem pedig titkolózó, fogadatlan bürokraták révén, akik képzelt nagyságról szőtt álmaikat kergetik a nemzetközi politika porondján.

 
  
MPphoto
 
 

  Liam Aylward (ALDE) , írásban. – Az állásfoglalás mellett szavaztam, az Európai Unió által nyújtandó hosszú távú pénzügyi segélyprogram mellett, amelynek koordinálása Haiti hatóságaival és lakosaival együttműködve történik. Ezt a pénzt a Haitiben uralkodó szegénység alapvető okainak felszámolására, az ország demokratikus intézményeinek megerősítésére és a fenntartható gazdaság kiépítésére kell felhasználni.

A Haitiben uralkodó állapotok az utóbbi időben hál’ Istennek javuló tendenciát mutatnak, a humanitárius segélyek szétosztása hatékonyabbá vált és a fontossági sorrendnek megfelelően történt, és ez a nemzetközi szervezetek, a civil szervezetek és a haiti emberek együttműködésének és koordinált munkájának köszönhető.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE) , írásban. – (RO) Az Európai Unió, akárcsak a nemzetközi közösség egésze, fontos szolidaritási próbatétel előtt áll a Haitiben történt tragédia kapcsán. A közelgő EU-csúcson olyan határozott, jól koordinált, egyhangúlag támogatott megoldással kell előállni, amely megfelel a modern történelem egyik legnagyobb természeti katasztrófája által sújtott Haiti jelenlegi igényeinek. Az Európai Parlament felhívása, és az Európai Bizottságnak benyújtott felkérése egy természeti katasztrófák esetén gyors reagálásra képes polgári védelmi erő létrehozására irányuló javaslat kidolgozására nem maradhat válasz nélkül.

Haiti tanulságait nem feledhetjük, és az Európai Uniónak meg kell mutatnia, hogy nem csupán tisztában van azzal, mit jelent a szolidaritás, de képes rugalmas, alkalmazkodó módon, a fájdalmas eseményekből tanulva cselekedni. Az Európai Unió minden információval és eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy segítsen Haiti hosszú távú újjáépítésében. Az Egyesült Államokkal és Kanadával való együttműködés elengedhetetlen feltétele annak, hogy az egész nemzetközi közösség közös hangot üthessen meg. A haiti nép, akiket a történelem és a természet is kíméletlen próbák alá vetett, meg kell, hogy kapja a nemzetközi közösségtől azt a segítséget, amely ahhoz szükséges, hogy megtanuljanak segíteni magukon.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Üdvözlöm az EU elkötelezettségét a januári földrengés által sújtott Haiti megsegítése mellett. A földrengés előtt Haitiben az emberek 70%-a a élt a szegénységi küszöb alatt, az ország külföldi adósságai pedig 890 millió dollárra rúgtak. A nemzetközi közösség kötelessége, hogy hozzájáruljon az ország rövid távon, középtávon és hosszú távon is fenntartható újjáépítési stratégiájának kidolgozásához.

A jelenlegi időszak meghatározó abból a szempontból, hogy most kell kialakítani a nemzetközi segélyszervezetek, a haiti hatóságok és a polgári társadalom közötti együttműködés alapjait az újjáépítés sikeres megvalósításához, és örömmel üdvözlöm a G7 Haiti adósságainak – többek között a multilaterális hitelintézmények felé való tartozások – elengedésére vonatkozó döntését. Fontos, hogy az országot talpra állítsuk a földrengés okozta sokkból, ugyanakkor a nemzetközi közösségnek meg kell ragadnia ezt az alkalmat, hogy segítsen megoldani a Haiti gazdasági, társadalmi és politikai egyenlőtlenségeiből adódó problémákat is.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – A földrengés, amely 2010. január 12-én történt Haiti szigetén, ezrek halálát okozta, és szörnyű pusztítást hagyott maga után. Kötelességünk, hogy kifejezzük szolidaritásunkat Haiti népével. Megtiszteltetésnek érzem, hogy hozzájárulhattam az erre vonatkozó parlamenti állásfoglalás kidolgozásához. Először is szeretném kifejezni őszinte hálámat azoknak a szakembereknek, akiknek önzetlen és gyors munkája a mobil beavatkozási központban életeket mentett meg, és segített az egészségügyi, vízellátási, higiéniai, ruházkodási és egyéb problémák enyhítésében. Ez bizonyította, hogy a Parlament által éveken át szorgalmazott erőfeszítéseknek gyakorlati és pozitív hatása volt.

Másrészt pedig akárcsak az ázsiai cunamit követően, le kell vonnunk a következtetéseket a történtekből. A 2006-os Barnier-jelentés után az Európai Bizottságnak a lehető leghamarabb jogalkotási intézkedéseket kell hoznia egy központi, független és állandó, mentési küldetések végrehajtására képes európai polgári védelmi erő létrehozása, valamint a segélyek, a rehabilitáció és a fejlesztés integrált megközelítésének kialakítása érdekében. Meg szeretném köszönni továbbá a tagállamoknak, a nem kormányzati szervezeteknek és a civil társadalomnak mindazt a humanitárius segítséget, amit nyújtottak. <>

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE) , írásban. – A Haitit január 10-én romba döntő, 200 000 halálos áldozattal járó és 250 000 sérültet maga mögött hagyó földrengés nyomán mind az Európai Unió, mind a nemzetközi közösség elkötelezte magát az ország újjáépítését célzó közös erőfeszítések mellett.

Ez az együttműködés rövid távon hatékonynak bizonyult, és az Európai Bizottság, valamint az egyes tagállamok is jelentős összegekkel járultak hozzá a segélyekhez. Úgy vélem, hogy ezt a közös fellépést úgy kell koordinálnunk, hogy az újjáépítés középtávon és hosszú távon is fenntartható maradjon, és valóban Haiti népe legyen a fejlesztések fő haszonélvezője.

Egyetértek a nemzetközi humanitárius szervezetek felhívásával, amelyben arra szólítanak fel: akadályozzuk meg, hogy a földrengés miatt elárvult gyermekek emberkereskedők áldozataivá váljanak. Éppen ezért úgy gondolom, hogy tervre van szükségünk az ilyen vészhelyzetek kezelése tekintetében, mégpedig olyan tervre, amely biztosítja, hogy a közösség leggyengébb csoportjai váljanak Európa és az Egyesült Államok fő prioritásává.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela S&D . írásban. – A 200 000 halálos áldozattal járó és 250 000 sérültet maga mögött hagyó haiti földrengéssel kapcsolatos állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam. Szeretném kifejezni mélységes részvétemet és együttérzésemet Haiti és más országok népével, a nemzetközi szervezetek, köztük az ENSZ és az Európai Bizottság helyszínen dolgozó csapataival, valamint a tragédia áldozatainak családjaival. Szeretném kiemelten megemlíteni az EU-tagállamok közösségi polgári védelmi mechanizmuson keresztül végzett kemény munkáját, amelyet a megfigyelési és tájékoztatási központ koordinált. Üdvözlöm továbbá az arra vonatkozó javaslatot, hogy mérjük fel a Haitiban fennálló humanitárius válságra adott európai választ, hogy az Európai Bizottság javaslatokat fogalmazhasson meg, amelyek révén az EU a jövőbeli katasztrófák esetén még hatékonyabban lesz majd képes reagálni.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – 2010. január 12-re Haiti történelmének egyik legsötétebb napjaként fognak emlékezni. Egy olyan népre és országra csapott le kíméletlenül a gyilkos természeti katasztrófa, amelyet a szegénység és elmaradottság már amúgy is sújtott.

A már kibocsátásukkor elavult statisztikai jelentésekben megemlített több tízezernyi halálos áldozat, és a mindenüket elveszített emberek szemében tükröződő kétségbeesés és reményvesztettség mozgósította a nemzetközi közösséget és a világ civil társadalmát, és nagy elismeréssel gondolok mindarra, amit tettek.

A szolidaritás fellángolása ellenére, ami mindenképpen jó fényt vet azokra, akik szerepet vállaltak benne, a segélyezést akkor is folytatni kell majd, ha a világ figyelme már másfelé fordult.

A nemzetközi erőfeszítések ellenére az ország csak akkor állhat talpra, ha vezetői és polgárai képesek magukhoz ragadni a kezdeményezést, és elvállalni a rájuk váró feladatokat.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – A Haitin történt január 12-i földrengés nyomán kialakult humanitárius válság új próba elé állította a népek és nemzetek közötti szolidaritást. Történelme és kulturális identitása – a globális gazdaságban betöltött fontos szerepét nem is említve – révén az Európai Uniónak erkölcsi kötelessége, hogy jó példával járjon elöl, és minden erejével támogassa a haiti népnek nyújtott segélyeket, valamint a világ egyik legszegényebb országának újjáépítését. Minél hamarabb szabaddá kell tennünk az utat az olyan pénzügyi és logisztikai eszközök előtt, amelyekkel enyhíthetjük a tragédia áldozatainak szenvedését, és biztosítanunk kell az alapvető életfeltételek mihamarabbi helyreállítását. Fel kell mérni az ország fenntartható fejlődésének feltételeit, és gondoskodni kell arról, hogy képesek legyünk felvenni a harcot azzal a rettenetes szegénységgel, amely az ország lakosainak jelentős részét sújtja. A nyereséges földműveléssel, az iparosítással és a fenntartható piaci ciklusokkal kapcsolatos kezdeményezések mellett véleményem szerint komoly erőfeszítések szükségesek a környezetvédelem terén is, mivel Haiti szembeszökő és drámai példája annak, hogy milyen pusztító hatást gyakorolhat a klímaváltozás az emberiségre. Ezért szavaztam igennel.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – Ha magával a Haitit teljesen elpusztító földrengéssel nem is szállhattunk szembe, a haiti lakosság szenvedéseit enyhíthetjük azáltal, hogy gyors, hatékony és valódi szolidaritásról tanúskodó erőfeszítéseket teszünk. Emellett el kell ítélnünk minden olyan próbálkozást, amely Haiti tragédiáját kihasználva az ország katonai megszállására tör, és egyértelműen ki kell állnunk Haiti szuverenitása és függetlensége mellett, még ha erről a kérdéses dokumentumban sajnos nem is történik említés. Sajnálatos, hogy az állásfoglalást csak jóval azt követően fogalmazták meg, hogy a bizonyos államfők és ENSZ-tisztviselők több tízezernyi amerikai katona Haitira való vezényléséről beszéltek volna. Haitinak és népének tűzoltókra, orvosokra, kórházakra és az alapvető életfeltételek megteremtésére van szüksége.

Az EU válasza az állásfoglalásra a Tanács azon határozata volt, hogy 350 főnyi katonai rendőrséget küldjünk a térségbe. Érdemes megemlíteni más országok gyors reagálását a Haiti helyzetre, például Kubáét, ahonnan szinte azonnal 400 orvost küldtek a térségbe, hogy életeket mentsenek és megakadályozzák a járványok terjedését, segédkezzenek az egészségügyi infrastruktúra kiépítésében és az alapvető szükségletek megteremtésében, vagy éppen Venezueláét, ahol a tragédia sújtotta ország adósságainak elengedése mellett döntöttek, és üzemanyaggal is segítették a katasztrófaelhárítási munkálatokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – Úgy véljük, hogy itt az ideje megadni mindazt a humanitárius segítséget, együttműködést és támogatást az újjáépítéshez, amit Haiti bátor, a tragédiában is méltósággal viselkedő népe megérdemel. Sajnos túl sok időt vesztegettünk a védelemre, és nem minden ment simán. Már kifejeztük ellenérzésünket az olyan visszásságokkal szemben, mint például az Egyesült Államok viselkedése, akik többet törődtek azzal, hogy katonai jelenlétüket fokozzák az országban, mint Haiti népével.

Sajnáljuk, hogy az elfogadott állásfoglalás nem tesz meg mindent Haiti és népe védelme érdekében. Jó kezdet lehetett volna ez ahhoz, hogy fellépjünk minden olyan próbálkozással szemben, amely a katasztrófa árnyékában is a profitot hajszolja, és a neokolonializmus módszereit idézi. Ez a hozzáállás vezethetett oda, hogy jelenleg is több ezernyi fegyveres észak-amerikai katona állomásozik a szigeten, annak ellenére, hogy a népesség nagy része szegénységben él, és multinacionális vállalatok kizsákmányolásától, valamint külföldi országok – főleg az Egyesült Államok – kéretlen beavatkozásaitól szenved.

Ezúton szeretném újra kifejezni Haiti népével érzett őszinte szolidaritásunkat.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume S&D . írásban. – Azért támogattam az állásfoglalást, hogy felhívjam a figyelmet arra a felelősségre, amit az Európai Uniónak fel kell vállalnia egy alig egy hónapja szörnyű katasztrófa sújtotta ország megsegítéséhez. Az azonnali, vészhelyzeti beavatkozást követően hosszú távú intézkedésekre van szükség, különösen a legsérülékenyebb rétegek és a kormányzati struktúrák számára, hiszen számukra ma az egyetlen alternatíva, hogy átadják hatalmukat az Egyesült Államok erőinek. Európának tanulnia kell az ilyen esetekből, hogy a jövőben gyorsabban és hatékonyabban reagálhasson, és megfelelő humanitárius segélyt legyen képes nyújtani azoknak, akiknek erre a legnagyobb szüksége van.

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Howitt S&D . írásban. – A munkáspárti képviselők mély együttérzéssel gondolnak Haiti lakosaira, akiknek életét katasztrofális földrengés döntötte romba, és teljes mértékben támogatjuk a nemzetközi segélyeket. Az állásfoglalást azzal a világos céllal fogadtuk el, hogy kifejezésre juttassuk: az Európai Parlament és a munkáspárti képviselők minden erejükkel támogatják Haiti népét az infrastruktúra újjáépítésében, a közösségek újraformálásában és a túlélők sorsának megkönnyítésében. Különös örömmel tölt el minket Nagy-Britannia és a G7 országainak döntése, amellyel elengedik Haiti nemzetközi adósságait, és más országokat is erre szólítanak fel.

Nem értünk azonban egyet az állásfoglalás 24. bekezdésével, mivel úgy gondoljuk, hogy az EU katasztrófa esetén való reagálási képességének javítását teljesen átgondoltan és célzottan kell végrehajtani, nem pedig egy humanitárius tragédia utáni elkapkodott reakcióként, legyen bármilyen szörnyű is ez a tragédia. Kiemelném, hogy az ominózus bekezdés elítéli az EU-tagállamok jelenlegi önkéntes hozzájárulásait, pedig a nemzetállamok reagálási képességének alábecsülése nagy hiba volna, különösen azt tekintve, hogy az Egyesült Királyság saját katasztrófaelhárítása már egy órával a Haitin történt földrengés után teljes gőzzel dolgozott.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – Az elmúlt hetekben mindannyian láttuk a Haitin történt földrengés szörnyű képeit. Mint a nagy természeti katasztrófáknál ez megszokott, a hírekre éhes sajtó és a média figyelme csak rövid ideig tartott. A politikai vezetőktől azonban elfogadhatatlan lenne, hogy a sajtóhoz hasonlóan elforduljanak az áldozatoktól, ezért nagyon is helyes, hogy a Parlament a történteket napirenden kívánja tartani. Ez az állásfoglalás említést tesz az EU intézményei és a tagállamok különféle szervei által eddig végzett kiváló munkáról, és reményeink szerint az EU főképviselője is komoly figyelmet szentel majd a Parlamentben ma elhangzottaknak.

 
  
MPphoto
 
 

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE) , írásban. – A haiti hatóságok jelentései szerint a földrengés 230 000-nél is több emberéletet követelt. A katasztrófa így még a 2004-es ázsiai cunaminál is súlyosabb. Az azonnali gyorssegélyeket követően figyelmünket lassan Haiti hosszú távú fejlesztése felé kell fordítani. Haitit a világ egyik legszegényebb országaként teljesen felkészületlenül érte a csapás. Örömmel üdvözlöm a nemrégiben bejelentett adósságelengedési felajánlásokat Haiti számára, és minden segélyt nyújtó országot arra buzdítok, hogy továbbra is támogassák a hosszú távú és fenntartható újjáépítési erőfeszítéseket. Végül megemlíteném, hogy néhányan megkérdőjelezték Ashton bárónő döntését, hogy nem látogatott Haitire azonnal a földrengés után. A kritika jogos lenne, ha egy ilyen látogatás bármi előnnyel is járt volna a haiti nép számára. Ha azonban a látogatás csak az EU jelenlétét bizonygató „reklámfogásként” lett volna értékelhető, akkor a döntés csakis helyeselhető.

 
  
MPphoto
 
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE) , írásban. – (FI) Elnök úr, a Haitiről szóló állásfoglalás mellett szavaztam. A Haitin történt földrengés okozta humanitárius katasztrófa elképzelhetetlen mértékű: százezrek vesztek oda vagy sérültek meg, Port-au-Prince pedig szinte teljesen romokban hever. A külső segítségre szorulók számát 2-3 millióra becsülik.

Az európaiak együttérzéssel gondolnak az áldozatok családjára, de tettekre is szükség van. Az EU által biztosított nagymértékű és gyors segítség létfontosságú. Az új külügyi vezetés lassú reakciója sokakból döbbenetet váltott ki, jó okkal. Nyilvánvaló, hogy a jövőben az EU főképviselőjének kell felelősséget vállalnia ezen a téren, hogy biztosíthassuk az EU gyorsabb és koordináltabb reagálását. Haiti még hosszú ideig segítségre szorul majd. Sebeit be kell gyógyítani, otthonait egyenként újra kell építeni.

A filozófus Ludwig Wittgenstein azt állította, hogy semmilyen szenvedés nem lehet nagyobb, mint az egyén által megtapasztalt szenvedés. Meglátásom szerint ezt így értette: a világon nincs nagyobb egységnyi öntudat, mint maga az egyén öntudata. A szenvedés nem halmozható. Nincs valamiféle közös tudat, ami több fájdalmat tapasztalhatna meg, mint egyetlen tudat. A tömegek szenvedése mindig egyetlen ember szenvedése. Ez azonban reménnyel is eltölthet minket. Teréz anya állítólag azt mondta egyszer, hogy ha valaha is a tömegekkel törődött volna, soha nem ért volna el semmit. Ha egyetlen emberen segítek, a lehető legnagyobb létezőn segítek: egy ember teljes világán.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – Úgy vélem, hogy az EU-nak a Haiti állam megsegítésére tett erőfeszítéseit jobban kell koordinálnia, és fokoznia kell azokat. Jelenleg a legnagyobb kihívást a logisztikai szűk keresztmetszetek jelentik (korlátozott landolási és kirakodási lehetőségek Port-au-Prince repülőterén), valamint az otthon nélkül maradtak helyzetének megoldása, különösen a hamarosan beköszöntő esős évszak miatt.

El kell gondolkoznunk a jövőről is, és arról, hogyan cselekedhetünk gyorsabban és hatékonyabban az ilyen helyzetekben. Támogattam az állásfoglalást, mivel azt szorgalmazza, hogy a nemzetközi együttműködésért, humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztos garantálja, hogy az Európai Unió vezető szerepet vállaljon a válsághelyzetek megoldásában, és a Lisszaboni Szerződésben rögzített feladatok alapján biztosítsa az Európai Unió jövőbeli válsághelyzetekre adott válaszlépéseinek hatékonyabb összehangolását.

Elengedhetetlen továbbá, hogy az európai végrehajtó testület a lehető leghamarabb beterjessze a Parlamentnek az EU polgári védelmi mechanizmusa alapján az európai polgári védelmi erő létrehozásával kapcsolatos javaslatait. Az Európai Unió így képes lesz előteremteni azokat az erőforrásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a katasztrófák bekövetkeztét követő 24 órán belül megkezdődhessen az azonnali humanitárius segítségnyújtás.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D) , írásban. – A múlt hónapban Haitin bekövetkezett pusztító erejű földrengés katasztrofális rombolást okozott, ezért a nemzetközi segítségnyújtásnak hosszú távon és a feladatnak elkötelezett módon kell megvalósulnia. Örömmel értesültem arról, hogy az EU ez idáig már 196 millió euró értékben nyújtott segítséget. Támogatom az EU hatékony és koordinált humanitárius segítségnyújtására vonatkozó állásfoglalást, hogy Haiti hosszú távon is megkapja az újjáépítéshez szükséges segítséget.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – A Haitit 2010. január 12-én sújtó földrengés számtalan áldozatot követelt, és még most is több mint 3 millió, azonnali humanitárius segítségre szoruló ember életét teszi szinte lehetetlenné. Az EU külpolitikájának szerepe világossá vált: az EU által képviselt értékek többek között a béke és biztonság megteremtése, valamint az emberi jogok védelme. Ezért minden tagállam erőfeszítéseit értékelnünk kell, ha azok a katasztrófa sújtotta ország demokratikus nemzetként és működő gazdaságként való felemelkedését szolgálják. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy Haiti népének és kormányának fontos szerepet kell adni az újjáépítés folyamatában.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL) , írásban. – (ES) Tartózkodtam az RC-B7-0072/2010 számú, Haitiról szóló állásfoglalással kapcsolatos szavazástól, mert úgy vélem, hogy katonák helyett sokkal inkább civil szakembereket, orvosokat, építészeket és tűzoltókat kellene a térségbe küldeni. Haiti csak akkor érheti el azt a politikai, gazdasági és társadalmi stabilitást, amelyre szüksége van, ha az ország szabadságát sikerül megóvni a külföldi beavatkozásoktól. Az olyan pénzügyi intézményeknek, mint a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap, illetve Haiti szociális partnereinek erkölcsi kötelessége, hogy azonnal elengedjék Haiti külföldi adósságait.

Ezenfelül támogatom a „Bolivari Alternatíva Amerika számára” országai által elfogadott intézkedéseket (pénzügyi segély a Humanitárius Alapon keresztül, energiaügyi támogatás és földművelési/gyártási kezdeményezések), amelyek az országok közötti testvéri szolidaritás nagyszerű példái. A tartózkodással azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy Haiti újjáépítése nem valósítható meg a segélyezés militarista módszereivel, ehelyett véget kell vetni az olyan jelenségeknek, amelyek Haiti szegénységéért felelősek, például a külföldi adósságoknak – ezek elengedését ezúton is kérem.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Haiti már a földrengés előtt is szegény ország volt: több mint kétmillió embernek nem jutott biztos helyi élelmezés, és több százezer árva gyermek élt az utcán vagy otthonokban. Haiti népének természetesen az a fontos, hogy hosszú távon újjáépüljön az ország infrastruktúrája és intézményrendszere. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy a segélyek elosztása nem megy zökkenőmentesen, miközben sok nő és gyermek rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Körültekintéssel kell eljárnunk. Úgy tűnik, hogy az állásfoglalásra irányuló indítvány a legtöbb problémát nevén nevezi, ezért szavaztam mellette.

 
  
MPphoto
 
 

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) A Haitit idén januárban leromboló földrengés a 21. század egyik legnagyobb humanitárius katasztrófája. A katasztrófát tovább súlyosbítja az a tény is, hogy a természeti csapás a világ egyik legszegényebb országát sújtotta. A tragédia nyomán az egész világ figyelme Haiti felé fordult. Nem elég, ha a humanitárius segítség csak az ország újjáépítését célozza, hiszen égető szükség van az ott fennálló szociális állapotok orvoslására is, mégpedig az emberi méltóság és a társadalmi igazságosság szellemében. Ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, nemcsak vissza nem térítendő segélyeket kell adnunk Haitinek, de arról is gondoskodnunk kell, hogy az ország és társadalma új esélyt kapjon a talpra állásra.

Ezért is támogatom azt, hogy szorgalmazzuk Haiti nemzetközi adósságainak elengedését. Ellenzek ugyanakkor minden olyan „segélyezési” megoldást, amely csak Haiti adósságainak növekedésével járna. Mindezeket a tényezőket figyelembe véve úgy döntöttem, hogy támogatom az Európai Parlament állásfoglalásra irányuló indítványát a Haitiben történt földrengéssel kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – A haiti földrengésről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam.

Kiemelten egyetértek a 4., 8. és 9. bekezdésben foglaltakkal, különösen azokkal a részekkel, amelyek kimondják, hogy uniós prioritást kapjon a menedékszállók, az orvosi létesítmények, a logisztikai támogatás és az élelmiszer biztosítása, valamint az újjáépítési erőfeszítések és a humanitárius helyzet javítása során nyújtott segítség, azzal, hogy az olyan veszélyeztetett csoportok kerülnek középpontba, mint a nők és a gyermekek; felszólítjuk a tagállamokat, hogy legyenek felkészülve az ENSZ segítségnyújtással kapcsolatos kéréseinek teljesítésére; üdvözöljük az Európai Bizottság azon előzetes kötelezettségvállalását, hogy 30 millió eurós humanitárius segélyt biztosít; üdvözöljük a G7-országok azon határozatát, hogy töröljék a Haiti nemzetközi adósságára vonatkozó igényeiket; felszólítjuk a Nemzetközi Valutaalapot is, hogy az országot teljes mértékben mentesítse a fennálló adóssága alól; hangsúlyozzuk, hogy a földrengés esetén nyújtott bármely sürgősségi segítséget adomány, nem pedig adósságot eredményező kölcsön formájában kellene nyújtani.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Záborská (PPE) , írásban. – Természeti katasztrófák bekövetkeztekor a humanitárius segélyeknek késedelem nélkül kell érkezniük. Haitiben egyedül az Egyesült Államok volt képes hatékony, bürokrácia okozta késedelem nélküli humanitárius segítségnyújtásra. Világossá vált az is, hogy a leggyorsabb és leghatékonyabb humanitárius szervezetek éppen azok, amelyeket a nagybecsű Ház oly szívesen ostoroz különféle állásfoglalásaiban: a katolikus egyház, és a keresztény szervezetek által koordinált humanitárius kezdeményezések. Ebben az állásfoglalásban, amelyet teljes mértékben támogatok, a Parlament felszólítja a nemzetközi közösséget annak biztosítására, hogy az újjáépítési folyamatban a haiti nép és kormánya játszhassa a főszerepet annak érdekében, hogy a kezükbe vegyék saját sorsukat. A tagállamok támogatják továbbá az EU azon törekvését, hogy a lerombolt infrastruktúrák helyreállításával és a gazdálkodók számára szükséges alapvető eszközök (magok, műtrágya és szerszámok) biztosításával újraindítsa a helyi élelmiszer-termelést, különös tekintettel arra, hogy márciusban kezdődik a tavaszi vetés, ami az ország élelmiszer-termelésének 60%-át adja. Miközben a nemzetközi közösség földrengésbiztos infrastruktúrák felépítésére törekszik, felhívnám a figyelmet arra, hogy a vallási épületek is összedőltek vagy megrongálódtak, és szükség lenne a templomok és papneveldék újjáépítésének támogatására is.

 
  
  

B7-0078/2010

 
  
MPphoto
 
 

  John Stuart Agnew, Andrew Henry William Brons, David Campbell Bannerman, Derek Roland Clark és William (The Earl of) Dartmouth (EFD) , írásban. – A UKIP tagjait mélységesen aggasztja az iráni helyzet, és felszólítja mindkét oldal kormányait, hogy jussanak diplomáciai, és mindenekelőtt békés egyezségre az ország égető politikai és humanitárius problémáinak megoldása érdekében. Az EU-nak nem szabad beavatkoznia, mivel csak súlyosbítaná az amúgy is feszült helyzetet. Ha a tárgyalásokat az EU nem elszámoltatható bürokratái vezetik a megválasztott politikusok helyett, azzal Irán és a világ többi része is csak rosszul járhat. A tárgyalásokat más nemzeti kormányokkal együttműködve kell lefolytatni, nem pedig az EU kényszerítő szorításában. Sok ország – így Írország is – semleges kíván maradni, és ha az EU ezeket az országokat is képviseli az ügyben, azzal alááshatja semlegességüket.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE) , írásban. – Nagy felelősségérzettel szavaztam a dokumentum mellett, abban a reményben, hogy ez az állásfoglalás meghozza várt eredményeit. Üdvözlöm a Parlament különböző képviselőcsoportjai által kialakított egységet, ami lehetővé tette, hogy a demokrácia hazája egységes álláspontot képviseljen, és kiemelném az állásfoglalás erősen gyakorlatias vonásait is, hiszen módszereket, megoldásokat és jól meghatározott intézkedéseket fogalmaz meg az EU számára az iráni rendszerrel szembeni bánásmód tekintetében. Ennek fényében hangsúlyoznám a következőket: a) határozottan el kell ítélni azokat a vállalatokat, amelyek cenzúrázásra és megfigyelésre alkalmas berendezéseket és technológiákat szállítanak az iráni hatóságoknak, és ezt teljes mértékben be kellene tiltani az európai vállalatok számára; b) kérni, vagy inkább követelni kell a Bécsi Egyezmény és a diplomáciai szabályok abszolút tiszteletben tartását; c) további szankciókat kell bevezetni azon iráni szervezetek vagy tisztségviselők ellen, akik külföldön működnek, és akik felelősek az elnyomásért és az szabadság korlátozásáért Iránban, illetve akik kapcsolatban állnak azzal, hogy Irán megsérti nukleáris kérdésekkel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségvállalásait; továbbá d) mindezek ellenére további és mélyrehatóbb párbeszédet kell folytatni Iránnal, különösen annak civil társadalmával.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – Az iráni helyzetről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mivel jómagam is aggódom az emberi jogok ottani helyzete miatt, különös tekintettel az egyesülési szabadság, a szólásszabadság és a tájékozódás szabadságának tekintetében, és mivel szimpátiával gondolok az iráni nép demokratikus törekvéseire.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – Az elmúlt hónapokban két hír érkezett Iránból, és sajnos ezek egyike sem volt túl biztató. Elsőként az urándúsítás terén elért fejlődést említeném, másodsorban pedig a Moussavi úr által vezetett, az elnökválasztások eredményeit megkérdőjelező mérsékelt frakció elnyomását. Ezek a fejlemények már önmagukban is aggasztóak lennének, együtt azonban valóban komoly okot adnak a fejfájásra.

Mit is lehetne mondani egy instabil országról, ahol az egyre radikálisabb kormány halomra öli, kínozza és bebörtönzi az ellene az utcán tiltakozókat, és amely fáradhatatlanul dolgozik urániumdúsítási kapacitása fejlesztésén?

Az ajatollahok fundamentalista rezsimje azt bizonygatja ugyan, hogy nincsenek ártó szándékai, és csak békés célokra használja majd a nukleáris energiát, ám a nemzetközi közösség mégis joggal retteg attól, hogy Irán a jövőben még nagyobb fenyegetést jelent majd.

Az iráni mérsékelt erők brutális elnyomásának elítélésén túl az Európai Uniónak és szövetségeseinek, valamint más nemzetközi szereplőknek is arra kell törekednie, hogy szigorítsák a Teherán elleni szankciókat, és ne mondjanak le a fenyegetés közös fellépéssel történő megoldásáról.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – Védelmezzük a szólásszabadságot és a demokráciát, és egyetértünk azzal, hogy ki kell fejeznünk aggodalmunkat az elmúlt hónapok iráni fejleményei miatt, különös tekintettel az iráni biztonsági erők fellépésére. A javasolt szöveg azonban nem a legjobb módon teszi ezt.

Véleményünk szerint a fejleményekkel kapcsolatos aggályaink szükségszerű kifejezése nem hagyhatja figyelmen kívül az Irán szuverenitását és területi integritását fenyegető tényezőket, köztük az Egyesült Államok által irányított katonai és diplomáciai beavatkozásokat, különösen pedig a régióban állomásoztatott amerikai katonai erőket. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ezek a tényezők ugyanúgy fenyegetik az iráni népet és azokat az erőket, amelyek a demokráciáért, a haladásért és a társadalmi igazságosságért küzdenek Iránban. Az elfogadott szöveg erről említést sem tesz.

Irán jövőjéről egyedül az iráni nép dönthet, mégpedig politikai és társadalmi tettekkel. Ki szeretnénk fejezni szolidaritásunkat azokkal a demokratikus szervezetekkel és iráni emberekkel, akik az ország társadalmi igazságosságáért és fejlődéséért küzdenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – Támogattam az állásfoglalást, amely elítéli Irán nukleáris fejlesztéseit és a szólásszabadság ellen folytatott erőszakos hadjáratát, amelynek a nép minden nap áldozatává válik. Elfogadhatatlan, hogy az iráni hatóságok erőszakhoz folyamodtak a tüntetőkkel szemben, és ugyanilyen elfogadhatatlan a sajtószabadság korlátozása és az információ szabad áramlásának akadályozása is.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – Az iráni társadalomban tapasztalható jelenlegi káosz, a nép módszeres elnyomása, a rendszer ellenzőinek üldözése, a sajtószabadság és a szólásszabadság korlátozása, a halálbüntetés eltörlésének elmaradása, valamint az ország nukleáris programjának a nemzetközi közösség akaratának ellenében történő folytatása mind komoly aggodalomra adnak okot. Még aggasztóbb az a hír, hogy a múlt hónapban Irán sikeresen tesztelt egy új, nagy hatótávolságú rakétát, ami közvetlen fenyegetést jelent a régió és a világ biztonsága szempontjából. Az pedig, hogy a Parlament küldöttségének tervezett látogatását nemrégiben törölték, szintén világos jele annak, hogy ez az ország nem hajlandó semmiféle együttműködésre. Éppen ezért nincs más választásunk, mint hogy elítéljük az iráni rezsim politikáját.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – Számos olyan ország van a világon, ahol a demokrácia és az emberi jogok helyzete bizonytalan. Az EU-nak folytatnia kell erőfeszítéseit, hogy felhívásokkal és más hasonló módszerekkel elősegítse a helyzet javulását. Nem lenne szabad meglepődnünk Irán tettein, és azon sem, hogy nukleáris hatalommá szeretne válni. Ez az elhibázott amerikai politika egyenes következménye. A helyzet csak diplomáciai úton oldható meg, de nem szabad, hogy az Egyesült Államok saját céljaira használja fel az EU-t. Az állásfoglalási indítvány kimondja, hogy nem történt jelentős előrelépés, és hogy a párbeszéd az egyetlen megoldás. Ezzel jómagam is egyetértek.

 
  
MPphoto
 
 

  Sławomir Witold Nitras (PPE) , írásban. – Ezúton szeretném kifejezni, hogy támogatom az állásfoglalást, amelynek célja, hogy világossá tegye az Európai Unió álláspontját az alapvető emberi jogok Iránban tapasztalható helyzetével kapcsolatban. A legtöbbünkhöz hasonlóan és is felháborítónak találom, ahogy az iráni ellenzékkel elbántak. A Mohammed Reza Alizamani és Arash Rahmani ellen politikai tevékenységért kiszabott halálos ítélet véleményem szerint a modern világ minden normájának ellentmond. Örömmel üdvözlöm az EU világos álláspontját az ügyben. Ugyanakkor szeretném kifejezni sajnálatomat amiatt, hogy a 2010. január 31-én Moszkvában és Szentpéterváron szervezett ellenzéki tüntetés megakadályozása és a szervezők letartóztatása nyomán az EU nem fogalmazott meg hasonlóan világos álláspontot. A letartóztatottak között ott volt Oleg Orlov, a tavalyi Szaharov-díjas Memorial emberijogi-szervezet elnöke. Úgy vélem, hogy az EU főképviselőjének ebben az ügyben is ugyanolyan dinamikusan kellene reagálnia, mint Irán esetében, és annak összhangban kellene lennie az Európai Parlament elnöke, Buzek úr orosz hatóságokat elítélő éles hangú nyilatkozataival.

 
  
MPphoto
 
 

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – Rendkívül fontos, hogy újra megnyissuk az Iránnal folytatott párbeszédet. Ezért nagyon sajnálom az EU-delegáció iráni látogatásának elhalasztását, és remélem, hogy a lehető leghamarabb újra visszatérhetünk erre. Iránban a jelenlegi állapotok közepette nyilvánvalóan hiányosságok mutatkoznak az emberi jogok tisztelete és a demokratikus értékek terén. Az Irán elleni szankciók szigorítása azonban nem helyes megközelítés. Az iráni kormány ellenfelei sem helyeslik a szankciók szigorítását, mert annak hatásait legfájóbban az ország népe érezné. Emellett az EU ismét kettős mércével mér. Az olyan fontos gazdasági partnerek, mint Kína vagy India esetén boldogan szemet huny a jogsértések fölött. Mindezek miatt a tartózkodás mellett döntöttem.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Iránról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, különösen a nemrégiben történt támadások, például az olasz és francia nagykövetségeket tegnap ért támadások miatt.

Az Európai Uniónak egyértelmű álláspontot kell megfogalmaznia a Teheráni rendszerrel kapcsolatban. Az iráni hatóságok komoly szerepet játszanak abban a veszedelmes, az intoleranciát és a megfélemlítés eszközeit alkalmazó játszmában, amelyet az Európai Unió bizonyos országaival űznek. A nagykövetségek megtámadását azok hajtották végre, akik szeretnék megnyirbálni a demokrácia szárnyait, és akik mindent elkövetnek a szabadság lábbal tiprása érdekében.

Remélem, hogy az európai intézmények világos álláspontot fogalmaznak meg, amelyben a lehető leghamarabb elítélik a történteket, és meghozzák az Iránnal kapcsolatos megfelelő diplomáciai intézkedéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Geoffrey Van Orden (ECR) , írásban. – Az ECR támogatta az Iránról szóló szilárd állásfoglalást. Támogatjuk a közös nemzetközi fellépést Irán egyre növekvő nukleáris kapacitásával szemben. Éppen ezért nagyon sajnálatos, hogy az Európai Parlament nem ragadta meg a lehetőséget, hogy támogassa a további szankciókra vonatkozó nemzetközi felhívásokat. Tisztáznunk kell, hogy szerencsére nincsenek „EU-nagykövetségek” Teheránban. Csupán nemzeti nagykövetségekről beszélhetünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Záborská (PPE) , írásban. – Az Iráni Iszlám Köztársaság soha nem válogatja meg a szavait, ha a muzulmánokkal szembeni bánásmódot kell elítélnie a világ országában. Pedig a mullahok országában a keresztények kíméletlen üldöztetésnek vannak kitéve. A keresztény hitre való áttérést a hitehagyás egy formájának tekintik, amit halálbüntetéssel sújtanak. Az Európai Parlament sajnos nem elég bátor ahhoz, hogy elítélje a keresztény mártírok üldözését. II. János Pál pápa mondta a következőket: „Az üldöztetés a hívők és az egyházközösség elleni diszkrimináció különféle formáit jelenti. Az ilyen diszkriminációt gyakran azzal egy időben folytatják, hogy elismerik a vallás- és lelkiismereti szabadsághoz való jogot, akár egyes országok törvényeiben, akár nemzetközi nyilatkozatokban... Ma a börtönök, a koncentrációs táborok, a kényszermunkatáborok és a száműzetés mellett léteznek a büntetésnek kevésbé ismert, ám kifinomultabb formái is: nem erőszakos halál, hanem egyfajta civilizált halálos ítélet, nem börtönökben vagy büntetőtáborokban való elszigeteltség, hanem társadalmi kirekesztés és a személyes szabadság folyamatos korlátozása.” Ha a Parlament az emberi jogok tiszteletét komolyan veszi, világosabb álláspontot kell képviselnie az iráni keresztényüldözéssel kapcsolatban.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0021/2010

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – Fennáll az a veszély, hogy Jemen válik az új Afganisztánná: az al-Kaida kedvenc gyakorlóterévé és az iszlám világ fundamentalistáinak és terroristáinak melegágyává.

A társadalmi, politikai és gazdasági romlás – vagy nevezhetnénk akár teljes összeomlásnak is –, amelyet véres polgárháború és a területét hatékonyan irányítani képes kormány hiánya jelez, olyan hellyé tették az országot, ahol nincs törvényes rend, amely megakadályozhatná az erőszak és radikalizmus kitöréseit.

Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi közösségnek koncentráltabban és határozottabban kell foglalkoznia Jemen ügyével, és az országnak adott segélyeket gondosan úgy kell célozni, hogy valóban az emberek életkörülményeinek javítását szolgálják.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – A jemeni helyzet világszerte komoly aggodalmat váltott ki, és a terrorista fenyegetések árnyékában az EU-nak is egyre nagyobb szerepet kell vállalnia annak megakadályozásában, hogy Jemen újabb bukott állammá váljon a nemzetközi közösségen belül.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – A terrorizmus elleni harcban Jemen az iszlám szélsőségesek melegágyaként reflektorfénybe került. A szegénység elleni küzdelem és a katonai segítségnyújtás fokozása nem fogja eltüntetni Jemen problémáit. A megoldás az lenne, ha több fejlesztési segélyt nyújtanánk, és ezzel megszüntetnénk a dzsihádisták toborzásának kedvező körülményeket. Nem szabad, hogy az EU ebben a helyzetben az Egyesült Államok bábjává váljon. Ehelyett pártatlan közvetítőként kell fellépnie, aki képes párbeszédet szorgalmazni a felek között, és kikövezni a hosszú távú politikai megoldás útját. Az állásfoglalásra irányuló indítvány hasonló megközelítéssel él, ezért szavaztam mellette.

 
  
MPphoto
 
 

  Geoffrey Van Orden (ECR) , írásban. – Miközben egyetértek a jemeni helyzetről szóló állásfoglalás lényegével, és magam is részt vettem a kidolgozásában, el kell utasítanom azt, hogy a szöveg olyan koordinációs szerepre hivatkozik, amelyet az Európai Külügyi Szolgálatnak kellene betöltenie Jemen ügyében. A tervezet kidolgozásakor kértem, hogy távolítsák el a szövegből az EKSZ-re vonatkozó utalásokat, de más politikai csoportok ezt megakadályozták. Az EKSZ a Lisszaboni Szerződés közvetlen terméke, egy olyan szerződésé, amelyet nem támogatok, és amelynek semmiféle demokratikus felhatalmazása nincs. Az EKSZ úgynevezett „EU-nagykövetségek” révén hivatott kialakítani és megvalósítani az EU katonai és külpolitikáját, az új EU főképviselőjének/a Bizottság alelnökének szigorú felügyelete alatt.

Hosszú ideje ellenzem, hogy az EU ezen a két területen szerepet vállaljon, mivel hitem szerint az ilyen kérdések a szuverén tagállamok saját jogkörébe tartoznak.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0029/2010

 
  
MPphoto
 
 

  John Stuart Agnew, David Campbell Bannerman, Derek Roland Clark és William (The Earl of) Dartmouth (EFD) , írásban. – A UKIP teljes mértékben ellenzi az emberkereskedelmet, mivel az a rabszolgaság modernkori változata. Követeljük, hogy a létező legsúlyosabb büntetést kapják azok a bűnözők, akik ilyen bűncselekményt követnek el, valamint szülessenek olyan komoly intézkedések, amelyek megszüntetik ezt a tevékenységet. Nem támogathatjuk azonban az EU-t abban, hogy az emberkereskedelmet ürügyként használja a bevándorlási és határpolitikáknak a megválasztott kormányok feje fölött történő harmonizálására. A választási urnáknál szavazó polgároknak és a megválasztott politikusoknak kell dönteniük ezekben a kérdésekben, nem pedig az EU-nak kell megalkotnia még egy olyan politikát, amely elveszi a demokratikus elszámoltathatóság lehetőségét. Ha nem lennének nyitott határok az EU-n belül, és minden ország saját bevándorlási politikával rendelkezne, akkor a súlyos szervezett bűnözést és az emberkereskedelmet jóval könnyebben meg lehetne szüntetni.

 
  
MPphoto
 
 

  Liam Aylward (ALDE) , írásban. – (GA) Igennel szavaztam az ezen állásfoglalásra irányuló indítvánnyal kapcsolatban, mivel biztosítanunk kell, hogy gyakorlati és erkölcsi szempontból is prioritást élvezzen az emberkereskedelem problémájának kezelése, valamint annak megoldása, hogy az ilyesfajta kereskedelmet erőforrásként használják fel a munkaerőpiacon.

A Lisszaboni Szerződés szerint az Európai Uniónak a hatalma és a lehetősége is megvan ahhoz, hogy megerősítse az emberkereskedelemmel kapcsolatos európai politikát. Amint az állásfoglalásról szóló vitában említettem, ennek a problémának nagyon fontos helyet kell kapnia a menetrendben. Mivel az Európai Unió jelentős szerepet játszik a globális kereskedelmet érintő kérdésekben és elhivatott az emberi jogok védelmében, kötelessége, hogy küzdjön az emberkereskedelem, és legfőképpen a gyermekmunka ellen.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – Az emberkereskedelem az egyik legszörnyűbb és legsúlyosabb bűncselekmény. A megelőzésre, az áldozatok védelmére és az emberkereskedők elleni hatékony szankciókra összpontosító, következetes politikai megközelítés nélkül a küzdelem nem lehet eredményes. Az EU-n belüli szabad mozgás jelentős előnyökkel járt a polgáraink számára, de ugyanakkor az emberkereskedők előtt számos ajtót nyitott. Évente több tízezer olyan fiatal nő és gyermek válik az emberkereskedelem áldozatává, akik az új tagállamokból származnak. Az Európai Parlamentnek meghatározó szerepet kell játszania az emberkereskedelem elleni küzdelemben. Rajtunk múlik annak biztosítása, hogy a megelőzés, az áldozatok védelme és támogatása fontos helyen szerepeljen a politikai programban. Meg kell követelnünk a tagállamoktól, hogy az emberkereskedelemmel kapcsolatos jelenlegi uniós politikákat és egyéb eszközöket teljes mértékben végrehajtsák, és biztosítsák a szigorúbb büntetések és szankciók alkalmazását.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) , írásban. – (LT) Igennel szavaztam az állásfoglalásra, mert az Európai Uniónak harcolnia kell az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem ellen. A munkanélküliség növekedésével nőni fog azoknak a száma, akik emberkereskedelem áldozatává válhatnak, vagy akiket kényszermunkára foghatnak. Mindezek felett azok az emberek, akik saját országukban veszítették el a munkájukat, akik elveszítették a jobb élet reményét, máshol keresnek majd boldogulást. Egy ilyen helyzetet kihasználhatnak a bűnözői csoportok. A főként gyermekeket, lányokat és nőket érintő emberkereskedelem fő területe évek óta nem változott. A rabszolgasághoz hasonló körülmények közötti szexuális kizsákmányolás Kelet-Európában elterjedt, amely az emberkereskedelem számára a nyugat felé vezető tranzitút. Olyan intézkedésekből álló stratégiát kell kialakítanunk az emberkereskedelem elleni küzdelemhez, amelyben az emberkereskedelem elleni harc, a megelőzés, az áldozatok védelme és a büntetés kapja a legnagyobb figyelmet. Valamennyi tagállamnak szigorú intézkedéseket kell hoznia az emberkereskedelem elleni harchoz, biztosítva a nemzeti szabályozás koordinációját. Törekednünk kell arra, hogy az emberkereskedelem terén az összes érdekelt fél között szorosabb legyen az együttműködés.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE) , írásban. – (PT) A rabszolgaságnak e modernkori formája aggasztó növekedésnek indult az utóbbi években, és a szervezett bűnözés harmadik legjövedelmezőbb ágává vált. 2009-ben az ENSZ becslése szerint 270 000 áldozatot követelt, és az Europol nyilvántartása szerint a nők szexuális kizsákmányolásának céljából elkövetett emberkereskedelemben nem volt csökkenés, a kényszermunka céljából áruba bocsátottak száma pedig nőtt. Ez elfogadhatatlan, és nem szabad engedni, hogy jogi kiskapuk ezt lehetővé tegyék. Gyors, globális, széleskörű és összehangolt válaszra van szükségünk, legyen az jogi vagy operatív jellegű. Mivel a Lisszaboni Szerződés hatályba lépett, nyomatékosan kérem a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb álljon elő egy olyan új javaslattal, amellyel az emberkereskedelem elleni hatékony küzdelem koherens európai politikájának megteremtését az egyik fő prioritásává teszi. Ennek a javaslatnak tartalmaznia kellene a probléma valamennyi aspektusát, beleértve a származási országgal, a szállítási útvonallal és célállomással, a toborzókkal, szállítókkal és kizsákmányolókkal, valamint egyéb közvetítőkkel, ügyfelekkel és kedvezményezettekkel kapcsolatos kérdéseket.

Biztosítanunk kell ugyanakkor az áldozatok és tanúk azonnali segítségnyújtás útján történő, megfelelő védelmét is. Erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk azokból az eszközökből, amelyeket bizonyos szervek, mint az Europol, az Eurojust és a Frontex sajnálatos módon továbbra is keveset használnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) , írásban. – (RO) Erősen hiszek abban és támogatom azt, hogy létre kell jönnie egy olyan európai uniós szintű állandó platformnak, amely garantálja azt, hogy az emberkereskedelemmel kapcsolatos politikák magukban foglalják a szociális kérdésekkel és a társadalmi integrációval kapcsolatos aspektusokat, valamint az áldozatok társadalmi beilleszkedésének támogatására irányuló, megfelelő és hatékony programokat, beleértve a munkaerőpiacot és a társadalombiztosítási rendszert érintő intézkedéseket is.

 
  
MPphoto
 
 

  Lena Ek, Marit Paulsen és Olle Schmidt (ALDE) , írásban. – (SV) Úgy gondoljuk, hogy az emberkereskedelem áldozatai és az illegális bevándorlók megkülönböztetésével, valamint az emberkereskedelemnek kitett személyek tartózkodási engedélyével kapcsolatos 13. és 15. bekezdés eredeti szövege kedvezőbb, de azért szavazunk igennel e bekezdések módosításaira, hogy kompromisszum szülessen. E kompromisszum következtében az emberkereskedelem áldozatai ideiglenes tartózkodási engedélyt kapnak és a határvédelmi ügynökségek még tudatosabban kezelik majd az emberkereskedelem kérdését. Ez az első lépés. Azt szeretnénk, ha az állásfoglalást most elfogadnák, és folytatódhatna az a munka, amelynek célja, hogy az emberkereskedelem áldozatai letelepedési engedélyt kapjanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Ioan Enciu (S&D) , írásban. – (RO) Igennel szavaztam az emberkereskedelem megakadályozásáról szóló európai parlamenti állásfoglalásra, mert hiszem, hogy különösen fontos fokozni a harcot az emberkereskedelem ellen, amely aggasztó méreteket öltött és az alapvető emberi jogok súlyos megsértésének minősül.

Az irányelv tervezetének, amelyet nemsokára be kell nyújtani a Parlamentnek megfontolásra, európai szinten szigorú büntető intézkedéseket kell előírnia bármely olyan személy ellen, aki ilyen típusú kereskedelemben részt vesz. A tagállamok jogszabályait ki kell egészíteni a szankciók harmonizálásával annak biztosítása érdekében, hogy a maximális büntetést róják ki az emberkereskedőkre, mivel jelenleg ez a tagállamok között jelentős különbségeket mutat.

Ennek alapján határokon átnyúló megközelítésre van szükség e probléma leküzdéséhez a származási és tranzitországok közötti együttműködés révén, amelyek némelyikében az emberkereskedőkre csupán jelentéktelen pénzbüntetést rónak ki. Az emberkereskedelem áldozatainak ugyanakkor védelmet és segítséget kell nyújtani, legfőképpen a nőknek és a gyermekeknek, akik az adatok alapján az összes áldozat mintegy 80%-át jelentik.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Igennel szavaztam az emberkereskedelem megakadályozásáról szóló állásfoglalásra, amely támogatja azt, hogy a Bizottságnak és a Tanácsnak biztosítania kell, hogy e probléma elleni küzdelem prioritásaik között továbbra is fontos helyet kap, még gazdasági és pénzügyi válság idején is. Az emberkereskedelemmel kapcsolatos EU-politikákat nemzeti szinten azoknak a tagállamoknak is teljes mértékben végre kell hajtaniuk, amelyek eddig ezt nem tették, és a lehető leghamarabb ratifikálniuk kell a területhez kapcsolódó más jogi eszközöket, hogy az emberkereskedelem áldozatainak nagyobb védelmet és segítséget nyújthassanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az emberkereskedelem az áldozatok számára ma a rabszolgaság jelenlegi, embertelen formáját jelenti. A prostitúcióval, szexuális kizsákmányolással, illegális örökbefogadással, kényszermunkával, illegális bevándorlással és szervkereskedelemmel foglalkozó elkövetők és bűnszervezetek számára rendkívül jövedelmező tevékenység.

Sajnálatos módon ez a szörnyű valóság az Európai Unióra is jellemző. Az Európai Bizottságot ezért arra kérem, hogy szigorú és hatékony intézkedéseket hozzon az emberkereskedelem leküzdése érdekében. Háromágú megközelítést kell alkalmazni: (i) az áldozatok − főként nők és gyermekek − megfelelő védelme alapvető jogaik, mint az élet, szabadság, fizikai épség, erkölcsi integritás és szexuális önrendelkezés biztosítása által; (ii) az emberkereskedelmet elősegítő és abból jövedelmet szerző hálózatok felkutatásával és felszámolásával kapcsolatos megelőző intézkedések; és végül (iii) az emberek kereskedelmének és kizsákmányolásának szigorú megtorlása, bármilyen gonosz célból is kövessék is azt el, valamint az elkövetett bűncselekmények súlyosságával arányos büntetés.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Amint az az elfogadott állásfoglalásban szerepel, sürgősen intézkedéseket kell hozni „egy olyan holisztikus megközelítés alapján, amely az emberi jogokat helyezi a középpontba és az emberkereskedelem elleni küzdelemre, a megelőzésre és az áldozatok védelmére összpontosít”. „Áldozatközpontú megközelítést kell alkalmazni, ami azt jelenti, hogy azonosítani kell, meg kell célozni és védeni a potenciális áldozatok összes kategóriáját, különös figyelemmel a gyermekekre és más kockázati csoportokra.”

Sajnáljuk azonban, hogy az állásfoglalás általunk indítványozott módosításait nem fogadták el, bár azok az emberkereskedelem okaira, az ellene folytatható küzdelem módjaira, különösen a következőkre vonatkoztak:

- A munkanélküliségnek, a marginalizálódásnak és a szegénységnek mint az emberkereskedelem alapvető okainak leküzdése, annak hangsúlyozása, hogy a gazdasági és szociális politikában váltásra van szükség annak érdekében, hogy a szociális és foglalkoztatási jogok erősítését, a jogokat biztosító munkahelyeket, a jó közszolgáltatásokat, valamint a gazdasági és társadalmi előrehaladást prioritásként kezeljük.

- A migránsok származási országával kötött együttműködés és szolidaritás erősítése, különösen gazdaságuk fejlődéséhez, a tudáshoz való nagyobb hozzáféréshez, adósságuk eltörléséhez és a pénzügyi tranzakcióik megadóztatásához történő hozzájárulás révén.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nemmel szavaztunk az emberkereskedelemről szóló állásfoglalásra, habár ez a legaljasabb bűncselekmények egyike. Azért tettünk így, először is, mert politikailag arra használják azt, hogy tovább növeljék a Brüsszel Európájának, az intézményeinek és számos ügynökségének hatalmát, amelyek továbbra is eredménytelenségükről tesznek tanúbizonyságot. Másrészt, és legfőképp azért tettünk így, mert az áldozatokat normális módon körülvevő figyelmet önök arra használják, hogy egy új szivattyúeffektust hozzanak létre a bevándorlással kapcsolatba hozható területeken: szociális és jogi segítségnyújtás, automatikus tartózkodási igazolvány, hozzáférés a munkaerőpiachoz, egyszerűsített hozzáférés a családegyesítéshez és a szociális jóléti szolgáltatásokhoz. Mindezeket anélkül is biztosítanák, hogy az áldozat együttműködik-e a hatóságokkal az emberkereskedők elfogásában és hálózataik felszámolásában. Ezért bármely illegális bevándorlónak csupán annyit kell mondania, hogy egy olyan hálózat áldozata, amely több ezer eurót kikényszerített tőle, és bejuthat Európába. Ennek következtében, bármit is gondolnak erről, az illegális bevándorlók kérni fogják e státuszt és ezt a jóléti szolgáltatást, és önök pedig meg fogják mindezt adni nekik! Önök felelőtlenek!

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Igennel szavaztam az emberkereskedelem megakadályozásáról szóló, baloldali és középen elhelyezkedő európai parlamenti képviselőcsoportok által benyújtott állásfoglalásra, mert hangosan és egyértelműen ki kell jelentenünk, hogy az emberkereskedelem áldozatainak − akik főként nők és gyermekek − feltétel nélküli védelmet és segítséget kell kapniuk. Ezeknek az áldozatoknak biztosítani kell az ingyenes jogsegélyhez való elsőbbségi jogot, az emberkereskedők büntetéseit pedig szigorítani kell, és meg kell találni annak módját, hogyan szabhatunk gátat az ügyfelek szolgáltatások iránti igényének. Ez a nők elleni elfogadhatatlan erőszak egyik formája, és közösen kell fellépni az ilyen kereskedelem megelőzése, az emberkereskedelem áldozatainak védelme és az ilyesfajta erőszak elkövetői elleni fellépés érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – Miközben az EU-ban sokan meglehetősen kényelmes életet élnek, a valóság az, hogy EU-szerte, és beleértve a leggazdagabb területeket is, számos ember rabszolgasorban él. Az emberkereskedelem határokon átnyúló jellege azt jelenti, hogy ebben a kérdésben az EU intézményei kulcsfontosságú szerepet játszanak, és éppen ezért én üdvözlöm a mai állásfoglalást.

 
  
MPphoto
 
 

  Lívia Járóka (PPE) , írásban. – (HU) Az emberkereskedelem az emberi jogok megsértésének egyik legsúlyosabb módja, amely a szexuális kizsákmányolástól és kényszermunkától kezdve, a szervkereskedelmen át, a házi kényszerszolgaságig számos formát ölthet és mindenekelőtt a nők és gyermekek közül szedi áldozatait. Az emberkereskedelem elleni küzdelem közösségi jogi keretei jelenleg nem kielégítőek, ezért elengedhetetlen, hogy a Lisszaboni Szerződés által ráruházott hatáskörök alapján az Európai Unió sokkal erőteljesebben lépjen fel a jelenség ellen, elsősorban a már áldozattá vált, illetve a veszélyeztetett csoportok, különösen a gyermekek védelmét és segítését szem előtt tartva. E tekintetben üdvözlendő az emberkereskedelem ellenes uniós koordinátori poszt létrehozására irányuló kezdeményezés, illetve, hogy az indítvány felszólítja a tagállamokat a visszatartó erejű és a bűncselekmény súlyosságát tükröző büntetések kiszabására. Rendkívül fontos fejleményként az állásfoglalási indítvány kimondja, hogy az áldozat kizsákmányolásba való beleegyezése lényegtelen a vádeljárás szempontjából és hogy az áldozatot az eljárásban való részvételi hajlandóságától függetlenül megilleti a segítség.

Fontos továbbá a civiltársadalom legteljesebb bevonása az emberkereskedelem visszaszorítására irányuló intézményi tevékenységekbe, valamint tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányok kezdeményezése a leginkább veszélyeztetett csoportok számára. A tagállamok remélhetően minél hamarabb átültetik a megelőzésre, a megtorlásra és az áldozatok védelmére is kiterjedő integrált megközelítést belső jogrendszereikbe és a megfelelő jogi eszközök ratifikálásával nagy lépést tesznek a modern kori rabszolgaság felszámolása felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Filip Kaczmarek (PPE) , írásban. – (PL) Elnök úr, én támogattam az emberkereskedelemről szóló állásfoglalás elfogadását. Az emberkereskedelem az egyik legrosszabb rosszcselekedet, amelyet az ember egy másik emberrel szemben elkövethet. Borzasztó, hogy mennyire elterjedt ez a jelenség. Nem találok sem mentséget, sem enyhítő körülményt azok számára, akik ily módon lábbal tiporják a számunkra oly fontos értékeket. Az emberkereskedelem a szabadság, a méltóság és az egyenlőség tagadása. Remélem, hogy az Európai Parlament hozzájárul az emberkereskedelem visszaszorításához és jövőbeni teljes megszüntetéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Timothy Kirkhope (ECR) , írásban. – Az EKR képviselőcsoport összeforrott a tekintetben, hogy az emberkereskedelem tűrhetetlen és meg kell azt állítani. Súlyos fenntartásaink vannak azonban azzal kapcsolatban, hogy ezen állásfoglalás megfelelőképpen kezeli-e az emberkereskedelemhez vezető okok gyökerét és ezért nemmel szavaztunk rá. Az EKR képviselőcsoport úgy gondolja, hogy ez az állásfoglalás „áldozatközpontú megközelítést” követ, amely arról szól, hogy a tagállamoknak hogyan kellene gondoskodniuk az áldozatokról, ha áruba bocsátották őket, azt feltételezve ezzel, hogy az emberkereskedelem elkerülhetetlen. Az EKR képviselőcsoport azonban − az EPP-vel együtt − olyan állásfoglalást írt alá, amely a tagállamok, a rendőrségi és határvédelmi ügynökségek közötti fokozott együttműködésre szólít fel, hiszen így a személyes adatok megvédhetők és a tagállamok maguk dönthetik el, hogy hogyan gondoskodnak az áldozatokról.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) A rabszolgaság valamennyi formája, a „modernkori” vagy bármilyen más, teljes mértékben elítélendő. Ez az állásfoglalás éppen ezért hitelt érdemel, hiszen védeni próbálja az áldozatokat az embertelen profitéhség okozta erőszaktól és az abból fakadó társadalmi és lelki nyomortól. Mégis sajnálatos, hogy csupán a feketegazdaság bűnszövetkezeteinek áldozataival foglalkozik, hiszen az emberkereskedelemnek van jogi oldala is, amely nem kevésbé elítélendő.

A neoliberalizmus a profitéhségével, a munkások folyamatos egymás ellen uszításával és az áthelyezésekkel szintén szimbolikus és fizikai erőszakot alkalmaz a polgárok ellen. Arra kényszeríti őket, hogy akaratuk ellenére emigráljanak, és olyan nehézségeket okoz, amelynek következtében növekszik a munka miatti öngyilkosságok száma. A polgárok ily módon történő rabszolgasorba döntése, pusztán egyenlegező tétellé téve őket egy eredménytelen és egészségtelen rendszerben, a pénzügyi elit érdekeit szolgáló eszközökké anélkül, hogy tekintetbe vennék az életüket, sőt veszélyeztetve azt; mi ez, ha nem az emberek kisajátítása, ami rabszolgatartás? Miközben szükség van a bűncselekmények elleni küzdelemre, legalább annyira szükséges az intézményesített gaztettek elleni harc is, és az, hogy az Európai Unió a polgárok egyenjogúságának uniója legyen.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az emberkereskedelem a legalapvetőbb emberi jogokat tiporja, és a szexuális és munkaerő-kizsákmányoláson alapuló rabszolgaság egyik formája. Nemzetközi becslések szerint az emberkereskedelem a harmadik legjövedelmezőbb illegális kereskedelem. Most, hogy a Lisszaboni Szerződés már érvénybe lépett, az Európai Unió bírói és rendőrségi együttműködéssel kapcsolatos fellépése egyértelműen megerősödött. Az emberkereskedelem elleni harcnak az Európai Unió egyik legfontosabb céljának kell lennie, és a Parlament társjogalkotói szerepe azt jelenti, hogy ebben központi szerepet kell majd játszania. Az emberkereskedelem elleni harc tehát továbbra is az EU egyik legfőbb prioritása kell, hogy legyen, még gazdasági és pénzügyi válság idején is.

 
  
MPphoto
 
 

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) Az emberkereskedelem e század kezdetének egyik legnagyobb pestise. Nem lehet túlzással vádolni azokat, akik a rabszolgaság modernkori formájának nevezik. Ez egy rendkívül jövedelmező tevékenység, és veszélyes, szervezett bűnözői csoportok irányítása alatt áll. Teljes mértékben támogatom az emberkereskedelem megakadályozásáról szóló állásfoglalásra irányuló indítványt (B7-0029/2010), amelyet az Európai Parlament politikai csoportjainak széles koalíciója nyújtott be. Véleményem szerint az Európai Bizottság köteles cselekvési tervet készíteni az emberkereskedelem hatékony kiküszöbölésére. Ugyanakkor teljes mértékben támogatom az állásfoglalás íróinak arra irányuló felhívását, hogy a jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és az uniós polgárságért felelős biztos beosztottjaként nevezzenek ki egy olyan uniós koordinátort, aki az emberkereskedelem elleni küzdelemmel foglalkozik. Remélem, hogy ez új lendületet ad az emberkereskedelem elleni fellépés megerősítéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Daciana Octavia Sârbu (S&D) , írásban. – (RO) Az emberkereskedelem egyre növekvő piac, ma már a drog- vagy fegyverkereskedelemhez hasonló, és ez a jelenség az egész világon elterjedt, de a gazdasági fejlődésben elmaradt országokban nagyobb mértékű. Az ENSZ munkacsoportjának jelentése szerint az emberkereskedelem áldozatai különböző társadalmi háttérrel rendelkeznek, a leggazdagabbtól a legszegényebbig, a legtanultabbtól a teljesen írástudatlanig, és lehetnek nagyon fiatalok vagy idős nők. Az információk megfelelőbb koordinációjára van szükségünk ahhoz, hogy hatékonyabban fel tudjunk lépni e terjedő jelenség ellen. E tekintetben hasznos lenne, ha az Eurojust, az Europol és a Frontex évente kiadna egy közös jelentést az emberkereskedelemmel kapcsolatban. Ha az Európai Unió élen szeretne járni az emberi jogok tiszteletben tartása terén, akkor aktívabban részt kellene vennie a harmadik országokkal folytatott együttműködésben, hogy segítsen véget vetni ennek a jelenségnek. Szükség van továbbá az emberkereskedelem elleni harcra irányuló programok jobb finanszírozására és az emberkereskedelem elleni harcban érintett tagállamok intézményei közötti hatékonyabb koordinációra.

 
  
MPphoto
 
 

  Joanna Senyszyn (S&D) , írásban. – (PL) Az emberkereskedelem az emberi jogok megsértésének legfelháborítóbb formája. A rabszolgaság e modern formája évről évre egyre több áldozatot követel. E bűncselekménytípus felderítési aránya igen alacsony. Éppen ezért támogatom az Európai Parlamentnek az emberkereskedelem megakadályozásáról szóló állásfoglalását. Valamennyi létező eszközzel harcolnunk kell az emberkereskedelem ellen, kezdve egy alapos és átfogó tájékoztató kampánnyal, hogy megmutassuk a jelenség kiterjedését és a társadalmat érzékennyé tegyük a kérdés iránt. Nem elegendő véletlenszerű, egyedi információkat adni az emberkereskedelem eddig leleplezett eseteiről. Mindig elengedhetetlen, hogy az e gyakorlat elleni harcban érintett intézmény címét is megadják.

A „Kelet- és közép-európai nők emberkereskedelmének megelőzése. Tájékoztatás – Megelőzés – Azonosítás – Beavatkozás" című, a Jogsegély Központ és a La Strada Alapítvány által 2010 januárjában benyújtott jelentés hangsúlyozza, hogy Lengyelországban nem alkalmazzák az emberkereskedelem áldozatainak jogait biztosító eljárásokat. Az egyik legnagyobb probléma annak a munkának az elhúzódása, amely az emberkereskedelem modern meghatározásának a büntető törvénykönyvbe foglalására irányul. 2005-ben Varsóban írták alá az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményét. A jogászoknak három évbe tellett annak ratifikálása. Ma még mindig nem rendelkezünk az emberkereskedelemre vonatkozó, kötelező erejű meghatározással, ami megakadályozza az előkészítő és bírói eljárásokat, és ugyanígy gátolja az emberi jogok megfigyelését Lengyelországban.

 
  
MPphoto
 
 

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL) , írásban. – (DA) Az én igen szavazatomat mindazonáltal nem szabad azon állásfoglalás módosításainak támogatásaként értelmezni, amely a tagállamoktól nagyobb hatalmat vesz el és ad az EU-nak, mint például:

- lehetővé teszi, hogy az EU szigorúbb szankciókat határozzon meg ezen a területen,

- hivatkozik a Lisszaboni Szerződésre, amely megerősíti az EU bűnügyekben történő fellépését,

- és felsőbbrendű jogi keretet hoz létre ezen a területen.

 
  
MPphoto
 
 

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL) , írásban. – (SV) Igennel szavaztam a B7-0029/2010 számú, emberkereskedelemről szóló állásfoglalásra, mivel nagyon fontos témát érint és kiemeli azon dolgok hosszú sorát, amelyeket meg kell tennünk az emberkereskedelem elleni harcban. Az állásfoglalásra irányuló támogatásom azonban nem jelenti azt, hogy az állásfoglalásban foglalt javaslatokat is támogatom, amelyek értelmében nagyobb hatalom kerül a tagállamoktól az EU-hoz, így például lehetővé válik, hogy az EU szigorúbb szankciókat határozzon meg ezen a területen, hivatkozzon a Lisszaboni Szerződésre, amely megerősíti az EU bűnügyekben történő fellépését és felsőbbrendű jogszabályokat hozzon létre ezen a területen.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Záborská (PPE) , írásban. – (FR) Igennel szavaztam az állásfoglalásra, mert személyesen is érintett vagyok az emberkereskedelem elleni harcban Szlovákiában. Én indítottam el a „Tudja, hol van most a gyermeke?" kampányt. A női bizottság emellett a költségvetési eljárással kapcsolatos vita során elfogadott egy módosítást a „Tudja, hol van most a gyermeke” című többéves médiakampány civil társadalmi szervezetekkel szoros együttműködésben történő elindításáról annak érdekében, hogy növeljük a szülői felelősséggel kapcsolatos tudatosságot, javítsuk a gyermekeknek az erőszak valamennyi formája elleni védelmét, és hatékonyabban küzdjünk a gyermekkereskedelem ellen. Ez az új állásfoglalás, amelyet én teljes szívemből üdvözlök, öt fő vonalra osztható: általános, információgyűjtés, megelőzés, büntetőeljárás és védelem, támogatás és segítség nyújtása az áldozatoknak. A Bizottságot arra kérték, hogy kezdeményezéseket hozzon létre különösen az információkkal és a megelőzéssel kapcsolatban, hogy azonosítsa az emberkereskedelem okainak gyökerét és a származási, illetve célországokban tapasztalható azon tényezőket, amelyek előmozdítják az emberkereskedelmet. Úgy gondolom, ha a szülőket felvilágosítjuk arról, milyen komoly szülői felelősséggel rendelkeznek gyermekeik iránt, akkor megelőzhetjük azt, hogy a gyermekek és a serdülők az emberkereskedelem áldozataivá váljanak.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány RC-B7-0064/2010

 
  
MPphoto
 
 

  John Stuart Agnew és William (The Earl of) Dartmouth (EFD) , írásban. – A UKIP fontosnak tartja a környezetvédelmet. Noha vitatjuk a koppenhágai egyeztetések alapjául szolgáló tudományos előfeltételezéseket, nem tiltakozunk a nemzetállami szinten szükséges környezetvédelmi intézkedések ellen.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) Azért szavaztam ezen állásfoglalás mellett, mert azt hiszem, hogy az EU-nak új fejlesztési sémát kell kidolgoznia az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében. A költségvetés következő felülvizsgálatakor elegendő forrást kell biztosítani e lényeges kihívásra fordított intézkedésekre. Nem téveszthetjük szem elől az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatban tett kötelezettségvállalásunkat. Európaiként vállalnunk kell azt a kötelezettséget, hogy 2010-ig több mint 20%-kal csökkenjen a CO2-kibocsátás. A többi nemzetközi partner együttműködése is fontos lenne annak érdekében, hogy egy nagyszabású, átfogó és kötelező jogi erejű egyezmény jöjjön létre, összhangban a 2 °C-nál magasabb felmelegedés elkerülésének célkitűzésével. Továbbá azt gondolom, hogy az EU-n belül a környezetbarát gazdaság, az energiabiztonság és a függőség csökkentésének előmozdítása és bátorítása érdekében létrejött kezdeményezéseket továbbra is prioritásként kell kezelni. Az EU az én hazámtól, az Azori-szigetekről meríthetne ihletet a politikáihoz, ahol az energia mintegy 30 %-a megújuló energiaforrásból származik.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D) , írásban. – (LT) Európa és az egész világ nagy reményeket fűzött a koppenhágai konferenciához. Az EU készen állt arra, hogy irányítsa a találkozót és egy kötelező jogi erejű szerződéssel térjen vissza, de a találkozó úgy ért véget, hogy aligha lehet tisztán látni az éghajlatváltozás elleni küzdelem további fejlődésével kapcsolatban. A koppenhágai egyezmény – amely nem tartalmaz nagyszabású célkitűzéseket vagy kötelezettségvállalásokat – mint végeredmény nem kielégítő. Az EU nagyratörő 20-20-20-as célkitűzése csak távoli álom marad, ha a problémát nem globális szinten kezelik. Az EU-nak a külügyi szolgálatán keresztül sürgősen meg kell kezdenie az éghajlatváltozással kapcsolatos diplomáciai stratégia kivitelezését és mindenekelőtt biztosítania kell, hogy Európa más országokkal szemben egységes álláspontot képviseljen és megtartsa elméleti pozícióját, annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb létrejöjjön egy kötelező erejű nemzetközi éghajlat-változási egyezmény.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE) , írásban. – (PT) Üdvözlöm a részes felek 15. konferenciáján (COP 15) elért eredményekről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány elfogadását, amelyben szerzőként közreműködtem, és a különféle politikai csoportok között a fenntartható jövőről szóló tárgyalások eredményeit, mivel azok jól képviselik az e területen tapasztalható, egyre általánosabbá váló érdeklődést. Szeretnék újra hangot adni a koppenhágai csúcs eredményével kapcsolatos csalódottságomnak, illetve felhívom az EU-t, hogy szerezze vissza vezető szerepét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és járuljon hozzá egy kötelező jogi erejű egyezmény létrehozásához, mérhető, közölhető és ellenőrizhető csökkentési célkitűzésekkel az ez évi 16. csúcs alkalmával Mexikóban.

Az európai ipar jobb versenyképessége és nagyobb munkahelyteremtő képessége érdekében alapvető fontosságú, hogy befektessünk a fenntartható jövőbe, beleértve az éghajlatvédelmet, az energiabiztonságot, az energiafüggőség csökkentését és az erőforrások hatékony felhasználását. Ezért felhívom az iparosodott országokat, hogy többet fektessenek az új technológiák kutatásába, egyrészt a CO2-kibocsátás csökkentése, másrészt a természeti erőforrások hatékonyabb és fenntartható felhasználása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL) , írásban. – (EL) Az indítvány tartalmaz olyan pozitív elemeket, mint a közép- és hosszú távú célkitűzések hiányának és az országok fejlesztésére szánt homályos és szegényes finanszírozásnak a beismerését. Mindazonáltal tartózkodtam a szavazásnál, mert a csoportom valamennyi módosítását leszavazták, amelyek arra irányultak, hogy egy kötelező jogi erejű egyezmény alapján további intézkedésekkel 2020-ig legalább 40%-kal csökkenjen a CO2-kibocsátás, utasítsák el a nukleáris energiát, mint „tiszta” energiát, több finanszírozást kapjanak a szegény és fejlődő országok a fejlesztésre, technológiaátadásra, szociális szempontból vállalható környezetbarát gazdaságra, amelyek erősíthetik a beruházásokat és a foglalkoztatást, valamint javíthatják az életminőséget, illetve azért, mert nem hagyták jóvá azt a lényeges módosítást, amely 0,01 %-os adó bevezetését javasolta a pénzügyi tranzakciókra, amely évi 20 milliárd eurót jelentett volna a fejlődő országok éghajlatváltozás elleni küzdelmének és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának a támogatására. Nem indulhatunk neki Mexikónak ezzel a homályos és csalódást keltő koppenhágai egyezménnyel. Gyökeresen felül kell vizsgálnunk az éghajlatváltozással kapcsolatos politikát, hogy az elkövetkező tárgyalások megfelelő megállapodással végződjenek. Ezt csak úgy lehet elérni, ha elismerjük és kijavítjuk a Koppenhágában vétett hibákat, amit az Európai Parlament állásfoglalása nem tesz meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Spyros Danellis (S&D) , írásban. – (RO) Az, hogy a koppenhágai csúcsot általában a föld éghajlatát felmelegítő üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló, világszintű megállapodásra tett kísérlet „csúfos kudarcaként” jellemzik, csakis az uniós tagállamok összehangoltságának teljes hiányára utal az Egyesült Államok vagy a feltörekvő országok irányában.

A koppenhágai egyezmény a globális felmelegedés elfogadható határon belül tartására sem határoz meg célkitűzést. Ennek ellenére abban bízom, hogy az erős európai hangnak köszönhetően kedvező eredményt lehet majd elérni az éghajlatváltozás hatásainak korlátozásában a következő év februárjában tartandó csúcson, amikor is felhívják a világ nemzeteit, hogy számoljanak be kibocsátásuk 2020-ig történő csökkentésének tervéről.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) A koppenhágai konferencia eredményeiről szóló közös állásfoglalás mellett szavaztam, mivel nagymértékben egyetértek a javasolt intézkedések tartalmával, különösen kettővel. Az egyik szerint óriási szükség van arra, hogy az EU egységes álláspontot képviseljen a nemzetközi tárgyalások során, mert csak így biztosítható az ebben a fontos témában való világszintű vezető szerep. Ez az ügy hatással lesz az eljövendő generációkra, ezért olyan határozott, iránymutató, azonnali és pontos cselekvést igényel, mint amilyet az EU más kérdések esetében tett, például a pénzügyi válság kapcsán. Egy új „éghajlati diplomáciával” kell elérni e célt. Ehhez nemcsak az EU, de Kína és az USA erőfeszítései is létfontosságúak, amelyet a dokumentum 5. és 15. pontja tartalmaz.

A másik pont, amelyet ki szeretnék emelni az, hogy a fejlődő országok/feltörekvő gazdaságok is fogadják el ugyanazon éghajlat-változási szabályokat, amelyek az uniós tagállamokra vonatkoznak. Ennek fényében néhány kollégámmal együtt a harmadik országokból való termékbehozatalra vonatkozóan a szén-dioxid-adó bevezetése mellett kardoskodtam, így ez az elgondolás továbbra is számításba jöhet a jövőben, ami a véleményem szerint különösen fontos lépés.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) A koppenhágai éghajlat-változási csúcsról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam. A részes felek 15. konferenciájának (COP 15) eredménye csalódást keltő volt. Az Európai Uniónak ezért minden szükséges diplomáciai erőfeszítést meg kell tennie annak érdekében, hogy egységesen szólaljon fel és egy kötelező jogi erejű nemzetközi egyezmény jöhessen létre az éghajlatváltozásról, amellyel a globális hőmérsékelt-növekedés legfeljebb 2 °C lehet.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Az éghajlatváltozásról szóló koppenhágai konferencia holtpontra jutását követően fontos, hogy az Európai Unió kitartson és tovább folytassa az eddig megtett utat abban az értelemben, hogy komoly vállalást tegyen a fenntartható fejlődés érdekében és megpróbálja csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, anélkül, hogy veszélybe sodorná az európai ipart.

Az új éghajlat-politikák – különösen az általános válság idején – nem veszíthetik szem elől a gazdasági hatékonyságot és semmi esetre sem kérdőjelezhetik meg az európai nemzetek gazdasági fenntarthatóságát. Ezért sürgetem az energiapolitika olyan fajta új megközelítését, amely a tiszta energiára épül, hatékonyabban használja fel a rendelkezésünkre álló természeti erőforrásokat és jelentős mértékben beruház a kutatásba és a környezetbarátabb technológiákba annak érdekében, hogy a fenntartható fejlődés mellett fenntarthassuk az európai versenyképességet és lehetővé tegyük a munkahelyteremtést.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Az EU mindig vezetőként lépett fel az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi tárgyalásokban. Ambíciói ellenére azonban a legutóbbi, koppenhágai éghajlat-konferencia kudarcot jelentett mindazok számára, akik egy építő jellegű egyezmény megkötésére szánták el magukat. Az eredmény messze nem az, ami az EU álláspontja és szintén messze nem az, ami az éghajlat védelméhez szükséges lenne. A koppenhágai csúcs csalódást keltő eredményeit követően a Parlament félreérthetetlen jelzést kíván adni az európai nyilvánosságnak és a világnak arról, hogy továbbra is elkötelezett az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Most készítjük elő a következő, mexikói csúcsot, ahol minden félnek nagyobb erőfeszítést kellene tanúsítania a kötelezettségvállalások terén. Nem követhetjük el még egyszer a koppenhágai hibákat. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hol rontottuk el a tárgyalások során és hogyan tovább, ha bevonjuk az Egyesült Államokat, Kínát és Indiát.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A vita tárgyát képező állásfoglalás nem tér ki a koppenhágai kudarc okainak kritikus értékelésére, amire pedig szükség van. Az EU-nak a kudarchoz vezető komoly szerepének elemzése helyett a tisztelt Ház többsége olyan bűnbakokra mutogat, mint például Kína (ahol az egy főre eső légköri szén-dioxid kibocsátás kevesebb, mint fele az Unióénak), és újonnan a Bolivári Szövetség a mi Amerikánk Népeiért országai. Ez az álláspont kizárólag a legprominensebb politikusok elvakultságán és részrehajlásán alapul, továbbá aláássa és kiforgatja azt, ami valójában Koppenhágában történt. Erőteljesen kitart az olyan piaci eszközök hatékonysága mellett, mint a kibocsátáskvóta-kereskedelem, míg nem vesz tudomást azok eredménytelenségükről és a használatukkal kapcsolatosan eddig felmerült visszásságokról. Még egyszer, az ún. rugalmassági mechanizmusokról, mint pl. a tiszta fejlesztési mechanizmusról szóló tárgyalások, amelyek szükségesek lennének, háttérbe szorulnak.

Ugyanakkor elutasítják a fejlődő országok önállóságát az ún. alkalmazkodási stratégiáik meghatározásában és végrehajtásában. Nem jöhet létre igazságos és fenntartható megoldás az éghajlat-változási vagy más környezetvédelmi problémára egy olyan irracionális rendszerben, amely azok elsődleges okozója volt. Új, a kapitalizmussal szembehelyezkedő gazdasági és szociális modellre van szükség.

 
  
MPphoto
 
 

  Adam Gierek (S&D) , írásban. – (PL) Ezen állásfoglalás azt igazolja, hogy az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) nézeteinek „hívői” nem értettek meg semmit. A COP 15 fő gyengéje az volt, hogy nem tudta felmérni a harmadik országok és a fejlődő országok, illetve néhány európai uniós ország „klíma-igazságosság” iránti érzékenységét, sem azt, hogy a két legnagyobb szuperhatalom, az USA és Kína gazdaságilag és hadi téren is egymással versenyeznek; sem azt, hogy a CO2-kibocsátást csökkenteni szándékozó „nagyratörő” tervek az emberi tevékenység következtében kialakuló éghajlat-felmelegedés elméletéből indulnak ki, amelynek nem túl nagy a tudományos hitelessége. Az IPCC riogató nyilatkozatai nagymértékben felelőtlennek tekintendők, mivel az azokon alapuló politikai és gazdasági döntések sok eljövendő nemzedéket fognak érinteni. E döntéseket ezért nem szabad olyan emberek véleményére alapozni, akik egy feltételezést helyeznek át a gyakorlatba – azt az elméletet, hogy az emberiség okozza a globális felmelegedést. Az IPCC tudományos hitelességét olyan dolgok ássák alá, mint a Climategate-ügy, a globális hőmérséklet-trendek meghamisítása (Oroszország és Ausztrália) vagy a Glaciergate-ügy.

Ezért minden olyan jogi szabályozást, amely kedvezőtlen az európai gazdaság fejlődése szempontjából és az IPCC nyilatkozatain alapul, azonnal felül kell vizsgálni. Az éghajlatváltozás tekintetében – amely az egész civilizáció számára nagyon fontos kérdés – eljött az idő, hogy az Európai Bizottság intézkedéseit a saját éghajlat-kutatási metaanalízisére alapozza, a Bizottság véleményétől és mindennemű politikai nyomástól független éghajlatszakértők csoportja munkájának eredményeként. E két utóbbi megkötés hiányzik az állásfoglalásból, ezért az elfogadása ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Goebbels (S&D) , írásban. – (FR) Az állásfoglalás ellen szavaztam, mert túlzott ábrándokba ringat. Láttuk Koppenhágában, hogy a világ többi része hogy tekint az Unió „vezető szerepére” az éghajlatváltozás ügyében. Az ún. koppenhágai egyezményt Obama elnök kötötte Kínával, Indiával, Brazíliával, Dél-Afrikával és néhány más országgal, anélkül, hogy Barrosóékat, Sarkozyéket és társaikat egyáltalán meghívták volna. Ahelyett, hogy új terheket rónánk a gazdaságunkra és polgárainkra, fektessünk inkább a jövő technológiáiba. Tavaly Kína lett a világ első szélturbina-felszerelés és fotovoltaikus elem exportőre. Európának be kell szállnia ebbe a technológiai versenybe, ahelyett, hogy egyfajta kollektív büntetést erőltetne magára, amely senkit nem hat meg Európán kívül és amely nem vonz követőket.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Az ezen állásfoglalásról szóló szavazatommal csalódottságomat fejeztem ki a 2009 végén végül elfogadott egyezménnyel kapcsolatban, mert az egyezmény véleményem szerint nem megfelelő, nem nagyra törő és nem tartalmaz semmiféle számszerűsített kötelezettségvállalást. Azt is sajnálom, hogy a csoportom által benyújtott módosítását, hogy 0,01 % adót vezessenek be a pénzügyi tranzakciókra, amely évi 20 milliárd eurót jelentett volna a legszegényebb és a legközvetlenebbül érintett országok éghajlatváltozás elleni küzdelmének támogatásában, nem fogadták el. Végül, ha az EU-nak nincsen semmilyen súlya az ilyen nemzetközi tárgyalásokon, meg kell tanulni egységes álláspontot képviselni, hogy ne szalassza el a globális éghajlatváltozásban a kulcsszereplőként való fellépés lehetőségét. Ez az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 2020-ig 20 %-ot meghaladó csökkentésére kialakított nagyra törő célkitűzésekkel érhető el.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – A koppenhágai csúcs elszalasztott lehetőség volt az éghajlatváltozás elleni küzdelemben tett erőfeszítések terén. Hazám, Skócia elfogadta a világ legnagyratörőbb éghajlat-változási jogszabályait, míg a skót kormánynak a Maldív-szigetek kormányával nemrégiben létrejött együttműködése a nemzetközi egyezmények modelljéül szolgál. A mostani állásfoglalás „az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti kétoldalú találkozókra” hív fel a megértés megkönnyítése érdekében. Remélem, hogy a világban élen járó helyzete miatt Skócia nemzeti parlamentjét is bevonja majd ezekbe a találkozókba.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Ezen állásfoglalás tartalmaz néhány lényeges előnyt a jobboldali csoportok számára, amelyek aláírták azt: az IPCC-nek az éghajlatváltozással kapcsolatos munkájának megemlítése felhívás a civil társadalom számára, hogy a mexikói konferencia munkájában jobban vegyen részt, felhívás az EU-nak, hogy a gázkibocsátás csökkentési céljait a 2020-ra javasolt 20% fölé tornázza. Ezek azonban nem elegendőek és a szén-dioxid-kereskedelem felmagasztalása azt jelenti, hogy valószínűségük egyenlő lesz a nullával. A déli országoknak – akik felé éghajlati tartozásunk van – a felajánlott finanszírozás nem elegendő.

Hasonlóképpen az a célkitűzés, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésében 2020-ra elmozdulás történjen a 30% felé, nagyon messze van az IPCC által ajánlott 40%-tól. Továbbá nincs hivatkozás a bolíviai elnök, Evo Morales Ayma kezdeményezésére, a népek éghajlatváltozásról szóló világkonferenciájára. A mai napig azonban ez az egyetlen kezdeményezés, amely a világ nemzeteinek azt javasolja, hogy ismerjék fel az ökoszisztémához való jogaikat és állítsanak fel egy klímabíróságot.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az annyira méltatott koppenhágai csúcsot körülvevő nagy remények szertefoszlottak. A témában a legnagyobb felelősséggel rendelkező országok nem jutottak megegyezésre az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséről. E problémát, amely az egész világot érinti, gyorsan orvosolni kell. Nagyobb átláthatóságra és a civil társadalom részéről nagyobb részvételre lesz szükség a részes felek 16. konferenciáján (COP 16) Mexikóban. Az EU-nak magához kell ragadnia a vezető szerepet az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Minden országnak – az USA-tól kezdve az ún. feltörekvő országokig, beleértve Kínát – amely súlyosan szennyezi a környezetet, vállalnia kell a felelősségét a küzdelemben, ahol egyre kevesebb tér marad az új lehetőségeknek. Az emberiség fenntartható jövője a tét. Ha nem cselekszünk időben, elérhetjük azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL) , írásban. – (ES) Tartózkodtam a koppenhágai éghajlat-változási csúcs eredményeiről szóló RC-B7-0064/2010 állásfoglalásról szóló szavazásnál, mert úgy gondolom, hogy kudarc volt, mivel a koppenhágai egyezmény nem kötelező jogi erejű és nem tűz ki globális kibocsátáscsökkentési célokat. A csúcstalálkozón a fejlett országok nem ismerték el, hogy mekkora a klímatartozásuk a fejlődő országok felé és nem is fejezték ki sajnálatukat az érvényben lévő piaci mechanizmusok (szén-dioxid-kereskedelem) káros hatásai miatt. Tartózkodásommal kívánom kifejezni a legmélyebb csalódottságomat a csúcs eredményével kapcsolatosan, amely nagymértékben alulmaradtak polgáraink várakozásainak.

Az Európai Uniónak egyszer s mindenkorra vállalnia kell a felelősséget és meg kell tennie mindent 2020-ig a CO2-kibocsátás 40%-os csökkenése érdekében. Ezért úgy vélem, hogy egy új, a kapitalizmust megkérdőjelező gazdasági és szociális modellre kell javaslatot tennünk. Üdvözlöm Bolívia elnökének, Evo Moralesnek a népek az éghajlatváltozásról és az anyaföld jogairól szóló világkonferenciájának megrendezésére irányuló javaslatát.

 
  
MPphoto
 
 

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D) , írásban. – (PL) A koppenhágai éghajlati csúcsot joggal tartja a legtöbb megfigyelő kudarcnak. Nehéz megszabadulni attól a megérzéstől, hogy Koppenhágában a világ vezetői kockázatos játékot játszottak és nem tettek meg mindent a legjobb egyezmény kidolgozása érdekében, hanem annak hiányáért a másik oldalt okolták. Aggasztó, hogy az EU annak ellenére, hogy kidolgozott egy közös álláspontot, képtelen volt azt a más országokkal való megállapodás alapjaként alkalmazni. Az Európai Uniónak meg kell kezdenie az erőfeszítéseket a mexikói COP 16 konferencia sikere érdekében. Az EU által előmozdítandó éghajlategyezménynek három alapvető vonással kell rendelkeznie: jogilag kötelező erővel kell bírnia, szolidaritást kell mutatnia és nagyra törőnek kell lennie. A sevillai EU-csúcson hozott döntés – amelynek értelmében az EU 1990-hez képest 2020-ig nem fogja 20%-nál nagyobb mértékben korlátozni kibocsátásait, aggodalomra ad okot.

A csökkentési cél 30%-osra emelésének feltételét, azaz hogy a többi országnak először nyilatkozatot kell tennie erről, újra megismételték. A jelenlegi nemzetközi helyzetben azonban úgy tűnik, mintha csak az EU adhatna lendületet a komolyabb csökkentéseknek. Senki sem fogja átvenni az EU helyét, és az EU nem adhatja fel a globális felmelegedés elleni radikális eszközök előmozdítójának szerepét. Az EU-nak biztosítania kell a  7,2 milliárd eurót és hozzá kell látnia, hogy azt a legelmaradottabb és az éghajlatváltozás veszélyének leginkább kitett országokra használja fel.

 
  
MPphoto
 
 

  Frédérique Ries (ALDE) , írásban. – (FR) Hogy tanuljunk a koppenhágai csúcs kudarcából: az Európai Parlamentnek az ezen állásfoglalással kapcsolatos prioritására szavaztam. Tudjuk, mi a baj: az ENSZ-féle módszer nem működik többé, az Egyesült Államok és Kína ellenfélként viselkedtek az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és az Európai Unió nem volt képes egységes álláspontot képviselni. Ha tudjuk, mi a baj, azt orvosolnunk kell, hogy 2010 novemberében, Cancúnban alá tudjuk írni az egyezményt.

Vezető szerepének megőrzése érdekében Európának a klímakérdés innovatív megközelítéséről kell tanúbizonyságot adnia, és mást is fel kell ajánlania a kibocsátás világszintű csökkentésének célkitűzésén túl, amely az üvegházhatásúgáz-kibocsátás piacának spekulatív rendszerén keresztül valósul meg, amely eszközt ráadásul az Egyesült Államok kormánya most utasított el. Itt az ideje egy új módszer kidolgozásának és annak, hogy egy „technológiai" hidat nyújtsanak az iparosodott országok, valamint az éghajlatváltozásnak leginkább kitett régiók és a mikroállamok között. Az olyan nagyra törő intézkedések, mint amelyek a tiszta technológiákhoz, az épületek és a közlekedési rendszerek energiahatékonyságához, és a zöld munkahelyek előmozdításához kapcsolódó nagyra törő intézkedések, fogják beteljesíteni a jövőre vonatkozó reményeket, azaz az elkövetkező cancúni csúcson az egyezmény létrejöttét, egy közös világjövőkép nagyobb reményét.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) Az éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai konferencia nem nyújtott megoldást és nem sikerült elfogadni semmilyen végső állásfoglalást vagy határozatot a kibocsátásra vonatkozó megszorítások céljáról vagy mértékéről, vagy az erre a célra felhasználható pénzügyi eszközökről. Mindazonáltal nem tartom kudarcnak, bár az csakugyan nem felelt meg az EU várakozásainak. A várakozások irracionálisak voltak, mind az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása csökkentésének mértékét illetően, mind az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez kapcsolódó pénzügyi várakozásokat illetően. Ehhez még némi arrogancia is társult az éghajlatváltozás elleni küzdelemben betöltött vezető szerep kikövetelésében. Véleményem szerint még mindig abban a szakaszban vagyunk, ahol nem tanácsos kötelező erejű és végső határozatokat hozni. Mégpedig többek között azért, mert továbbra sem állnak rendelkezésünkre megbízható adatok az éghajlatváltozásról és az emberiség e folyamatban betöltött szerepéről. Nemrégiben tanúi lehettünk szakértők és tudósok közötti vitáknak a témában, ami azt erősíti meg, hogy nem ugyanúgy vélekednek a globális felmelegedés hatásairól. További érv a végső határozat elhalasztása mellett a gazdasági válság, ami takarékosságra és a költségvetés lefaragására készteti az országokat. Gazdasági recesszió idején elsődlegesen a szociális problémákat kell orvosolni, mint például a munkanélküliség és a társadalmi elszegényedés elleni küzdelem, a vállalkozások támogatása és más, a gazdasági növekedést felgyorsító intézkedések.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Skinner (S&D) , írásban. – Világos, hogy bár a koppenhágai csúcs eredményében csalódást keltő volt, további erőfeszítéseket kell tenni. A kérdésben a közös fellépésnek egyszerűen nincsen alternatívája.

Mivel az Európai Unió továbbra is kulcsszerepet fog betölteni a mexikói konferenciáig vezető úton, minden erőfeszítést meg kell tenni a globális szintű politikai elfogadottság érdekében. Sok tudós és más megfigyelő által felvetett probléma hatására a polgárok meggondolják magukat az éghajlat-változási javaslatok támogatásával kapcsolatban. Akik csak a félelmet és az ellenségeskedést szítják, nem igazán szolgálnak érvekkel.

Az európai uniós kormányok által elfogadott vonal, amelyet Ed Miliband miniszter vezet, támogatást nyert és a megegyezés valódi reményét nyújtja. E Parlamentnek továbbra is támogatnia kell ezt a megközelítést.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE) , írásban. – (NL) Azért szavaztam ezen állásfoglalás mellett, mert nagyobb határozottságra hív fel a globális éghajlat-politikával kapcsolatos tárgyalásokban. Továbbá a nemzetközi egyezmény hiánya nem adhat okot a 2020-ig 20%-ra történő kibocsátáscsökkentésre vonatkozó korábbi uniós ígéretek megvalósításához szükséges európai uniós politikai intézkedések további halogatására.

A parlament hangsúlyozza a kibocsátás-csökkentés 30%-osra emelésének célkitűzését. Jó, hogy a tisztelt Ház kifejezetten kimondja, hogy a környezetbarát gazdaság, az energiabiztonság és az energiafüggőség csökkentésének előmozdítása és ösztönzése egyre inkább megkönnyíti majd a 30%-os kibocsátáscsökkentés mint kötelezettségvállalás elérését.

Fontos, hogy tanuljunk a koppenhágai kudarcból, ezért fontos önkritikát gyakorolnunk, mert az EU nem volt képes felépíteni a bizalmat a tárgyalások során azáltal, hogy előzetes ígéreteket tett volna az éghajlattal kapcsolatos nemzetközi kormányzati támogatásra a fejlődő országok részére. Ezért azt is fontos elismerni, hogy az EU közös hozzájárulása a kibocsátáscsökkentés érdekében tett erőfeszítésekhez és a fejlődő országok alkalmazkodási szükségleteinek 2020-ig történő támogatásához nem lehet kevesebb, mint évi 30 milliárd euró. Remélem, hogy Mexikó eredményre vezet majd.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE) , írásban. – (DE) Az állásfoglalás ellen szavaztam. Sajnos egy sor jó módosítást elutasítottak. Úgy tűnik, hogy megszűnt az emberek realitásérzéke az éghajlatvédelemmel kapcsolatban. Az éghajlatvédelemről szóló kritikus véleményeket és korrekt tudományos munkákat elutasították, viszont beleegyeztek abba, hogy Európa egyedül csinálja végig. Véleményem szerint ez nem a polgárok érdekét szolgáló, felelősségteljes politika.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Tartózkodtam az Európai Parlamentnek a koppenhágai csúcsról szóló állásfoglalásával kapcsolatban, mivel az nem indokolja meg a csúcs kudarcát, pedig az Európai Parlament világosan kimondta, hogy az Európai Unió ez alkalommal hibákat vétett.

Be kell vallani, hogy elfogadtak néhány pozitív intézkedést is, például azokat, amelyek a Bizottságot arra hívják fel, hogy legyen ambiciózusabb az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásával kapcsolatban és biztosítson megfelelő finanszírozást e gázok kiküszöbölésére.

Más módosítások elfogadhatatlanok, mert a piacra bízzák a szabályozást a kibocsátási kvótákkal, tiszta fejlesztési mechanizmusokkal stb.. Ráadásul felkérik az Európai Uniót, hogy tárgyaljon az Egyesült Államokkal egy transzatlanti szén-dioxid-piac létrehozásáról.

Végezetül sajnálom, hogy elutasították a zöld Tobin-adó bevezetését, amelynek bevétele a fejlődő országok éghajlatváltozás elleni küzdelemét támogatta volna.

Semmilyen tartós, komoly vagy koherens megoldást nem jelent az éghajlatváltozásra az azt létre hozó rendszer logikája. Az Európai Uniónak kötelessége továbblépni és példát mutatni, nem törődve más államok hozzáállásával. Ezt akkor teheti meg, ha képes magát ellátni a megfelelő forrásokkal.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Záborská (PPE) , írásban. – (FR) A koppenhágai konferencia sikertelen volt. Ez az egyezmény azonban az első lépést jelenti, amely a részes felek többségét összehozza és alapot nyújt a csökkentéssel, finanszírozással, méréssel, értesítéssel és cselekvésellenőrzéssel kapcsolatos kötelezettségvállalásokra az éghajlatváltozás enyhítése és az erdőirtás elleni küzdelem érdekében. Az állásfoglalás támogatásával kifejeztem a nemzetközi szinten megvalósítandó „éghajlat-diplomácia” iránti óhajomat, azzal az elsődleges céllal, hogy megóvjuk a világot. A Parlament szintén kijelentette, hogy az EU közös hozzájárulása a kibocsátáscsökkentés érdekében tett erőfeszítésekhez és a fejlődő országok alkalmazkodási szükségleteinek támogatásához mostantól 2020-ig nem lesz kevesebb, mint évi 30 milliárd euró, tudva azt, hogy ez az összeg növekedhet, ha újabb információkra derül fény az éghajlatváltozás súlyosságáról és az azzal kapcsolatos költségekről. Minden környezetvédelmi romantikát félre téve, nem feledkezhetünk meg az európai iparról. Ezért tartom az európai ipar szempontjából alapvető fontosságúnak, hogy más, EU-n kívüli iparosodott országok is tegyenek hasonló erőfeszítéseket, és a fejlődő és feltörekvő országok is tegyenek ésszerű kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásokat. A kibocsátáscsökkentési célkitűzéseknek mérhetőeknek, szignifikánsaknak és ellenőrizhetőeknek kell lenniük, ha van klímaigazságosság.

 
  
MPphoto
 
 

  Iva Zanicchi (PPE) , írásban. – (IT) Az éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai konferencián elért eredményekről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, noha némi ellentmondással.

Koppenhágában, ahol jelen voltam az Európai Parlament küldöttjeként, egy kötelező jogi erővel nem bíró megállapodás született. Az egyezmény nemcsak hogy nem nyújtott fenntartható választ az éghajlatváltozás elleni nemzetközi küzdelemre, de nem oldotta meg az eltorzult nemzetközi versenyhelyzet problémáját sem. Ezek az európai vállalatokat károsítják meg, amelyeknek már most be kell tartaniuk a nagyra törő kibocsátáscsökkentési célkitűzéseket, nem úgy, mint más országbeli versenytársaiknak, pl. az Egyesült Államokban vagy Kínában.

Úgy vélem, hogy az Európai Uniónak hatékony stratégiát kell kidolgoznia az elkövetkező nemzetközi találkozókra; olyan stratégiát, amely előmozdítja a környezetbarát technológiákat, az energiahatékonyságot és a megújuló energiaforrásokat; olyan stratégiát, amely az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében ténylegesen hatékony, globális rendszert vezet be – és nem ad lehetőséget a nemzetközi verseny torzulására.

 
  
  

Jelentés: Leonardo Domenici (A7-0007/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Nessa Childers (S&D) , írásban. – Annak ellenére, hogy a Domenici-jelentés túlnyomó többségében ésszerű javaslatokból áll, én tartózkodtam a szavazáson. Az abban felvetett különféle kérdések további részletes megvitatására van szükség. Egyfelől biztosítani kell, hogy a különféle társasági adórendszerek ne tegyék lehetővé, hogy a vállalatok kikerüljék azt a felelősségüket, hogy a társadalmat méltányos társasági adórendszer keretében saját nyereségük egy részével támogassák. Ugyanakkor külön figyelmet kell fordítani arra, hogy milyen negatív hatása lehet egy közös összevont társasági adóalapnak az olyan kis országok esetében, mint Írország, amelynek jóléte és foglalkoztatási aránya nagymértékben függ attól, hogy mennyire képes külföldi befektetéseket vonzani.

 
  
MPphoto
 
 

  Proinsias De Rossa (S&D) , írásban. – Én igennel szavaztam a jó kormányzás adóügyek terén történő előmozdításáról szóló jelentésre, amely kulcsszerepet játszik a világgazdaság újjáépítésében. Ez átláthatóságot, információcserét, határon átnyúló együttműködést és tisztességes feltételek mellett zajló adóversenyt igényel. A tisztességes üzleti vállalkozások versenyelőnyét elősegítve gátolná az adócsalást és az adókikerülést, és mérsékelné a kormányokra nehezedő nyomást a társasági adókulcsok csökkentésére, amely a munkavállalókra és az alacsony jövedelmű háztartásokra hárítja az adóterheket, miközben megnyirbálja a közszolgáltatásokat. Egy közös konszolidált társasági adóalapról szóló európai megállapodásnak tekintetbe kell vennie az EU Írországhoz hasonló, földrajzilag marginális térségeinek szükségleteit és a közvetlen külföldi befektetések vonzására való képességüket. A KKTA nem egy közös adókulcsról szól. A vállalkozások adóztatása a tagállamok kizárólagos felelőssége. A KKTA lényege, hogy közös jogalapot teremtsen a legalább két tagállamban létesítménnyel rendelkező vállalkozások nyereségének kiszámítására. A jelentésben ez olvasható a KKTA-ról: „Emlékeztet rá, hogy egy közös konszolidált társasági adóalap bevezetése segítene a kettős adózással és a konszolidált társaságokon belüli transzferárakkal kapcsolatos problémák EU-n belüli kezelésében”. Üdvözlöm, hogy idei költségvetési tervezetében az ír kormány javaslatot tett a transznacionális társaságok transzferárképzésének szabályozására.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) , írásban. – (PT) Üdvözöljük a jelentésben olvasható, egyértelműen megfogalmazott nyilatkozatot, amely: „Határozottan elítéli azt a szerepet, amit adóparadicsomok játszottak az adókikerülés ösztönzésében, az abból való haszonszerzésben, az adókijátszásban, valamint a tőkekiáramlásban; sürgeti ezért a tagállamokat, hogy elsődleges prioritásként kezeljék az adóparadicsomok, az adókikerülés és az illegális tőkekiáramlás elleni küzdelmet”.

Azt a nyilatkozatot is támogatjuk, amely szerint „az OECD által vezetett kezdeményezések keretében tett erőfeszítésekkel” elért „eredmények továbbra is elégtelenek ahhoz, hogy kezelni lehessen az adóparadicsomok és offshore központok által támasztott kihívást, és ezeket döntő jelentőségű, valódi és következetes fellépésnek kell követnie”, sőt azt is, hogy „a G20-ak által tett kötelezettségvállalások ma már nem elégségesek az adócsalás, az adóparadicsomok és az offshore központok jelentette kihívások leküzdéséhez”.

A legfontosabb azonban az volt, hogy ezt ne redukáljuk puszta jó szándékra, hanem hogy ténylegesen vegyük fel a harcot az adóparadicsomok és az offshore központok ellen, és szüntessük meg őket; főként, amikor azt látjuk, hogy bizonyos esetekben drámát szőnek a költségvetési hiány köré. Ezzel pontosan azokat a neoliberális politikákat kívánják folytatni, sőt erősíteni, amelyek ismét a munkavállalókkal és a néppel fizettetnék meg a válság árát.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) Az Ön számára a jó kormányzás az adóügyek terén nem a csalás elleni küzdelemről, az elviselhető adózásról és a közpénzek hasznos felhasználásáról szól, hanem az adófizető – főként az európai adófizető – könyörtelen üldözéséről, a bankszámláján lévő információk automatikus megosztásáról anélkül, hogy bármiféle vétséget elkövetett volna. Ráadásul még csak nem is nagyvállalatokról vagy jómódú egyénekről beszélek – ezek mindig megtalálják a módját, hogy átcsússzanak a rostán – hanem az átlag európairól.

Az Ön szónoklata az adóparadicsomokról álszentség: Liechtenstein és a Karib-szigetek ellen ágál, miközben egy szót sem ejt Európa legnagyobb adóparadicsomáról, a City-ről, vagy azokról, amelyek az Egyesült Államokban léteznek. Arról sem szól egy szót sem, hogy mi teszi lehetővé az adóparadicsomok létét: az adópokol, amely ma az adósságtól és költségvetési hiánytól megrokkant EU-tagállamok többségében uralkodik. Szétvetette a közkiadásokat, hogy viselniük kellett az Önök gazdasági politikáinak és a tömeges bevándorlás csillagászati költségeinek társadalmi következményeit. A tagállamok ugyanis már nem képesek tovább finanszírozni adósságukat, kénytelenek a piacokat igénybe venni, és azok feltételeit elfogadni. Ez azt jelenti, hogy ma egy olyan állam, mint Franciaország, költségvetési kiadásainak 15-20%-át csak a kamatai törlesztésére fordítja. Nem hagyjuk, hogy egy ilyen politikához bennünket használjanak fel erkölcsi alibiként.

 
  
MPphoto
 
 

  Marian Harkin (ALDE) , írásban. – A KKTA-t használni a kettős adózás elleni küzdelemhez olyan, mintha faltörő kossal próbálnánk meg feltörni egy diót. Ennél sokkal hatékonyabb lehetőségek állnak rendelkezésre a kettős adózás elleni küzdelemhez. Ezért szavaztam a 25. preambulumbekezdés ellen.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE) , írásban. – A most zajló gazdasági válság több létfontosságú területre rávilágított, ahol mind Európában, mind a szélesebb világban reformokra van szükség. A jó kormányzás az adóügyek terén az egészséges gazdaság rendkívül fontos eleme, és az EU kulcsszerepet játszik abban, hogy ezen ügyek jó kormányzását nemzetközi szinten előmozdítsa.

 
  
MPphoto
 
 

  Arlene McCarthy (S&D) , írásban. – Az adócsalás és az adókikerülés 200 milliárd euró veszteséget eredményez évente – ez lopott pénz, amit a gazdag világ adófizetőitől és a fejlődő világ leginkább rászoruló lakosaitól vettek el. Ezt az áldatlan állapotot meg kell szüntetni. Jómagam és küldöttségem támogatjuk ezt a jelentést, amely azt a határozott üzenetet hordozza, hogy az Európai Parlament nem hajlandó eltűrni az adócsalást, az adókikerülést, vagy a büntetlenül működő adóparadicsomokat.

Különösen üdvözöljük az automatikus információcsere általános szabályként történő bevezetésének egyértelműen kinyilvánított szándékát. Tanulmányok kimutatták, hogy ez az adókikerülés felszámolásának és a bevételek védelmének legeredményesebb módja. Azok, akik ellenzik az erre való törekvéseket, az adóparadicsomokat kihasználó jómódú egyének és vállalatok szűk elitjének érdekeit védik az adókból finanszírozott szolgáltatásokra ráutalt számos adófizető ellenében.

A jelentés utal a javasolt közös konszolidált társasági adóalap küszöbön álló hatásvizsgálatára. Bár nincs kifogásunk a további elemzés ellen, küldöttségemnek igen meggyőző bizonyítékra van szüksége ahhoz, hogy megfontolhassa egy ilyen javaslat támogatását. A jelentés felszólít továbbá az adóparadicsomok elleni lehetséges szankciók vizsgálatára, amelyet a végleges álláspont sérelme nélkül mi is támogatunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A jó adóügyi kormányzásnak létfontosságú szerepe van abban, hogy garanciákat biztosítson az olyan rendkívül fontos területeken, mint az átláthatóság, az információcsere és a tisztességes adóverseny elve. A pénzügyi válság miatt most még nagyobb nyomás nehezedik az adóparadicsomok elleni küzdelemre, csak úgy, mint minden másra, ami az adókikerüléssel és adócsalással kapcsolatos. Most, amikor világszerte emberek milliói szenvednek a válság következményeitől, nem lenne értelme azok ellen küzdeni, akik nem teljesítik kötelezettségeiket. E kezdeményezés fontos jelzés a harmadik világ országai felé azzal az üzenettel, hogy az EU ténylegesen felvette a harcot mindennel, ami az adóparadicsomokkal kapcsolatos. A világ adóparadicsomai elleni küzdelem nem csupán az adózás igazságossága, hanem legfőképp a társadalmi igazságosság ügye is.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Mind az Európai Unión belül, mind azon kívül meg kell valósítanunk a jó kormányzás politikáját, nem utolsósorban azért, hogy fellépjünk a tisztességtelen adóverseny ellen, különösen az adóparadicsomokat képviselő országokkal szemben. Az átláthatóság és a fizikai információcsere képezi a tisztességes verseny és az adóterhek méltányos elosztásának alapját.

A jó adóügyi kormányzás fontos előfeltétele továbbá annak, hogy megóvhassuk a pénzügyi piacok integritását. A mai plenáris ülésen elfogadásra kerülő, a közigazgatási együttműködésről és a követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló indítványok ebbe az irányba vezetnek. Nemzetközi szinten az egyik olyan eszköz, ami az EU rendelkezésére áll a jó adóügyi kormányzás harmadik országokban történő előmozdítása terén az olyan adócsalás elleni megállapodások megkötése, amelyek információcserét előíró záradékot tartalmaznak.

Az Unióval a megtakarítások adóztatásáról szóló megállapodással rendelkező öt ország (Monaco, Svájc, Liechtenstein, Andorra és San Marino) nyilatkozata fontos lépést jelent a teljes egyensúlytalanság helyzetének felszámolása felé. E nyilatkozatokat azonban jogilag kötelező erejű megállapodásoknak kell követniük. Jó példát mutatva, és folytatva azt, amit a G20-ak csúcstalálkozója megkezdett, az EU-nak irányító szerepet kell betöltenie ezen a területen.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A jó adóügyi kormányzás kérdése mindig is nagyon fontos volt, de a kontinensünket mintegy két évvel ezelőtt letaglózó súlyos gazdasági és pénzügyi válság hatására még nagyobb jelentőségre tett szert.

Európai és nemzetközi csúcstalálkozókon az utóbbi években többször megvitatták e témát, különös tekintettel az adókikerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelemre. Bár a Bizottság elkötelezettsége és elszántsága nyilvánvaló, mindenképpen olyan szigorú politikát kell megvalósítanunk, amely megakadályozza, hogy a fedőcégek kikerüljék az adófizetést, és az internet segítségével egyetlen kattintással kijátsszák az adótörvényeket.

Biztos vagyok abban, hogy az átláthatóság elvén és az információcserén alapuló jó kormányzás elve alapul szolgálhat ahhoz, hogy az Európai Unió elsődleges célján, az adóparadicsomok, az adókikerülés és az illegális tőkekiáramlás elleni küzdelmen munkálkodjon.

Az Európai Uniónak nemzetközi szinten is egységesen kell fellépnie és kiharcolnia az OECD-normák javítását, hogy a megkeresésre történő információcsere helyett megvalósulhasson az automatikus információcsere. Ebből az okból fogok a jelentés mellett szavazni.

 
  
MPphoto
 
 

  Evelyn Regner (S&D) , írásban. – (DE) Én megszavaztam a jó kormányzás adóügyek terén történő előmozdításáról szóló jelentést, mert az a véleményem, hogy az adócsalással és az adókikerüléssel való tényleges szembeszállásnak óriási jelentősége van. El kell hárítanunk továbbá az akadályt, amelyet a Miniszterek Tanácsa gördített az adóügyek útjába, és meg kell erősítenünk a jó kormányzást az adózás terén.

 
  
  

Jelentések: Magdalena Alvarez (A7-0006/2010), Leonardo Domenici (A7-0007/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Goebbels (S&D) , írásban. – (FR) Bár az adókikerülést illetően magam is szorgalmazom a nemzetközi együttműködést, kétlem, hogy az európai polgárok eszközeiről szóló összes adat automatikus cseréjét célzó közigazgatási együttműködés a legjobb út a méltányos adóztatás eléréséhez. Ennél sokkal eredményesebb módszer lenne az összes pénzügyi tranzakció után kivetett forrásadó.

Ez a forrásadó lenne a végső adó, és ez válhatna azután egy európai erőforrássá. Az Európai Parlament által javasolt úgynevezett „jó kormányzás” lemezteleníti a polgárok magánéletének minden aspektusát. Tönkreteszi a személyes adatok védelmét, pedig paradox módon az Európai Parlament a SWIFT-dossziéban éppen ezeket kívánja megvédeni. Ezekből az okokból szavaztam a jelentések ellen.

 
  
  

Jelentések: Magdalena Alvarez (A7-0006/2010), Theodor Dumitru Stolojan (A7-0002/2010), Leonardo Domenici (A7-0007/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Bár fel kell lépni az adócsalás ellen, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a csalás önmagában soha nem vezetett volna ahhoz a gazdasági válsághoz, amin ma megyünk keresztül. A mostani válság a kapitalizmus strukturális válsága, éppen annak a rendszernek a logikájából fakad, amelynek érdemeit az európai elit vakon magasztalja. Azért szavazok erre a szövegre, mert elítélem a személyes nyereség hajhászását a közös jó rovására. Ez a logika legalább annyira része az adócsalásnak, mint az európai neoliberalizmusnak, ami sokkal inkább felelős a millenniumi fejlesztési célok – bármilyen szerények voltak is – kudarcáért, mint a csalás.

A héa, amelyet ez a szöveg szintén támogat, ennek a rendszernek az egyik aberrációja. Ez a világ legigazságtalanabb adója, mert minden állampolgárra egyenlő mértékű adót vet ki annak ellenére, hogy óriási közöttük a jövedelemkülönbség – ami szintén a neoliberalizmus sajátossága. Kár, hogy a szöveg nem foglalkozik az alapproblémával, és meg sem kísérli az európai politika napirendjére tűzni azt a kérdést, hogy hogyan lehetne a létrehozott gazdasági javakat méltányosan, a közös jót szem előtt tartva elosztani.

 
  
  

Jelentés: Marc Tarabella (A7-0004/2010) <>

 
  
MPphoto
 
 

  John Stuart Agnew és William (The Earl of) Dartmouth (EFD) , írásban. – Jóllehet a UKIP meggyőződése, hogy a nők és a férfiak egyenlők, visszautasítjuk az EU az ezen a területet történő jogalkotásra irányuló minden próbálkozását. Úgy gondoljuk, hogy e téren megfelelőbbek a nemzeti szintű intézkedések.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) Tarabella úr jelentése mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy az Európai Unióban a nők és a férfiak közötti egyenlőség – ahogy azt az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió Alapjogi Chartája kimondja – olyan alapelv, amelynek egységes alkalmazása máig nem történt meg.

A nemek közötti bérszakadék, a foglalkoztatási szegregáció és a szexista sztereotípiák mellett a jelentés célja, hogy hangsúlyozza az elvet, miszerint egyenlő munkáért egyenlő díjazás jár – ahogy azt a Közösség szerződései 1957 óta kimondják. Kiemeli az Európai Uniót és az egész világot sújtó gazdasági, pénzügyi és szociális válságot, amely az Európai Unióban kézzelfogható hatással van a nőkre, munkakörülményeikre, a társadalomban betöltött helyükre, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőségre.

 
  
MPphoto
 
 

  John Attard-Montalto (S&D) , írásban. – Szeretnék magyarázatot fűzni a „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2009” című Tarabella-jelentéssel kapcsolatos szavazatomhoz. Több olyan módosítás volt, amely közvetlenül vagy közvetve említést tett az abortuszról. Málta ellenzi az abortuszt: a nagy politikai pártok véleménye ebben a kérdésben teljes mértékben megegyezik, és a társadalom többsége szintén ezen az állásponton van. Emellett fontos tényezők a kérdés vallási és erkölcsi aspektusai.

 
  
MPphoto
 
 

  Regina Bastos (PPE) , írásban. – (PT) „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2009” című jelentésben az Európai Bizottság rámutat arra, hogy a nemek közötti legnagyobb különbségek a következők: a magánélet és a szakmai élet összeegyeztetése, a foglalkoztatási és ágazati szegregáció, az eltérő fizetések, valamint a nők foglalkoztatottságának alacsony aránya. E különbségeket nagymértékben súlyosbítja a jelenlegi gazdasági, pénzügyi és szociális válság. A jelentés ellen szavaztam, mert úgy vélem, hogy az eredeti értelméből kiforgatták azzal, hogy olyan kérdéseket is beemeltek a dokumentumba, mint például az abortuszhoz vagy az abortusszal kapcsolatos ingyenes tanácsadáshoz való hozzáférés. Ezek igen kényes kérdések, amelyek a szubszidiaritás elve értelmében az egyes tagállamok hatáskörébe tartoznak.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiűtë (S&D) , írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mert a jelenlegi összetett gazdasági, pénzügyi és társadalmi helyzetben az Európai Unió egyik legfontosabb alapelvének – a nők és a férfiak közötti egyenlőség elvének – végrehajtása fontosabb, mint valaha. Minden tagállamnak garantálnia kell, hogy mindkét nem képviselői egyenlő munkáért egyenlő díjazásban részesüljenek. A nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdítása érdekében biztosítanunk kell azt, hogy a nők és a férfiak megosszák a családdal és a háztartással kapcsolatos felelősséget. Nagyon fontos, hogy az apasági szabadságról minél hamarabb rendelkezzen az irányelv, és így az apáknak lehetőségük nyíljon arra, hogy a gyermekgondozásban részt vegyenek. Az emberkereskedelem áldozatainak többsége nő. Ezért felhívom azokat a tagállamokat, amelyek még nem ratifikálták az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményét, hogy haladéktalanul tegyék ezt meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlo Casini (PPE) , írásban. – (IT) „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2009” című állásfoglalás ellen szavaztam, jóllehet nagymértékben egyetértek tartalmával. Azért tettem így, mert nem követelhetjük meg az egyenlőséget az emberek bizonyos csoportjai számára úgy, hogy közben egy más embercsoporttól megtagadjuk azt.

A 38. bekezdésről beszélek, amely azt követeli, hogy a nők jogait az abortuszhoz való könnyű hozzáféréssel biztosítsuk. A legkisebb és legvédtelenebb egyének – a születendő gyermekek – elpusztítását nem tekinthetjük olyan módszernek, amellyel megerősíthetjük a nők méltóságát és szabadságát. Itt életellenes összeesküvés folyik, amely jól bevált módszerekkel próbál becsapni minket. Le kell lepleznünk, meg kell mutatnunk, hogy valójában mi.

A rendkívül méltányos és a rendkívül méltánytalan követelések egymás mellett történő szerepeltetése, valamint a szavak kiforgatása olyan hadicselek, amelyek hatékonynak bizonyultak az Európai Parlament szavazásai során, de én elhatárolódom ezektől. Nem beszélhetünk az abortuszról – erről a tragikus jelenségről, amely nemcsak politikai, hanem erkölcsi szempontból is fontos kérdés – úgy, hogy ne ismernénk el az újszülöttek jogait, vagy hogy legalább ne követelnénk meg a megfelelő oktatást az élet tiszteletének terén, és ne szerveznénk olyan támogatást, amelyet a nehéz vagy nem kívánt terhesség során lehet igénybe venni, annak érdekében, hogy e terhességek a maguk természetes módján mehessenek végbe.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Castex (S&D) , írásban. – (FR) Üdvözlöm az Európai Unióban a nők és a férfiak közötti egyenlőségéről szóló jelentés elfogadását. A jelentés hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van egy olyan közösségi kezdeményezésre, amely hatékonyan lép fel a nőkkel szembeni erőszak ellen. Az állásfoglalás elfogadásának két, véleményem szerint alapvető fontosságú dimenziója van. Az első az európai szintű ajánlás az apasági szabadságról. Ha a munkáltatás terén egyenlőséget akarunk, akkor a társadalom és a családi élet területén is egyenlőségre van szükség. Ez az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy a Bizottság felelőssége az, hogy ezen a téren jogszabályokat hozzon. E szavazás valódi eredménye azonban az, hogy megerősíti az abortuszhoz való jogot. Az egyik jobboldali európai párt elzárkózásának következtében 2002 óta egyetlen európai dokumentum sem erősítette meg ezt a jogot. A nőknek rendelkezniük kell szexuális és reproduktív jogaik fölött. Természetesen sok tennivaló van még az információhoz, a fogamzásgátláshoz és az abortuszhoz való tényleges hozzáférés terén, de a Tarabella-jelentést kiindulópontként kell használnunk, amelynek segítségével támogatjuk az e területre vonatkozó európai jog előmozdítását.

 
  
MPphoto
 
 

  Nessa Childers (S&D) , írásban. – A mai napon a jelentés mellett szavaztam, amely természetét tekintve progresszív, mivel célja a nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdítása többek között az apasági szabadság, a gyermekgondozás, a családon belüli erőszak és a bérszakadék terén. Emellett ösztönzi azt, hogy a férfiak és a nők egyaránt nagyobb tudatossággal rendelkezzek a szexuális egészséggel kapcsolatos kérdésekben. Nem jogalkotási javaslatról van azonban szó. A dokumentum elsősorban elvi nyilatkozat, amelyet nyugodt lelkiismerettel támogatok. A dokumentum összhangban áll az európai munkáspártok és szociáldemokrata pártok alapelveivel. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az abortusszal kapcsolatos szolgáltatások biztosítása teljes mértékben és kizárólag az egyes tagállamok ügye. Ez a jelentés nem változtat és nem is változtathat ezen.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2009” című jelentés ellen szavaztam, mivel úgy vélem, hogy az eredeti értelméből kiforgatták azáltal, hogy olyan kérdéseket is tárgyal, mint a művi abortuszhoz vagy a művi abortuszhoz való hozzáférés. Ezek igen kényes kérdések, amelyek a szubszidiaritás elve értelmében az egyes tagállamok hatáskörébe tartoznak.

 
  
MPphoto
 
 

  Proinsias De Rossa (S&D) , írásban. – Határozattan támogatom a jelentést. A nők és a férfiak közötti egyenlőség régóta az Európai Unió alapelve. Azonban – az e téren elért haladás ellenére is – az egyenlőtlenség ma is számos formában megnyilvánul. A férfiak és nők foglalkoztatási aránya közötti különbség csökken, de a nőket még mindig nagyobb valószínűséggel foglalkoztatják részmunkaidős állásban és/vagy határozott idejű munkaszerződéssel, és a legtöbb esetben nem tudnak előrelépni rosszul fizetett pozíciójukból. Európában négyszer annyi nő dolgozik részmunkaidőben, mint férfi. A nemek közötti bérszakadék (17,4%) 2000 óta alig-alig csökkent. Egy nőnek ahhoz, hogy megkeresse azt az összeget, amennyit egy férfi átlagosan egy naptári év alatt keres, átlagosan a következő év februárja végéig kell dolgoznia, azaz összesen 418 napot. A globális gazdasági, pénzügyi és szociális válság miatt a nők duplán szenvednek. Azok az ágazatok, amelyekben a munkaerő nagy részét a nők teszik ki, a közszektorban találhatók (pl. oktatás, egészségügy, társadalmi jólét), ahol különösen nagy az elbocsátások száma. Emellett a szolgáltatások területén történő elbocsátások miatt azok a nők, akik igénybe vették a gyermekgondozást, az idősgondozást, a tanulási támogatást stb., most kénytelenek feladni foglalkozásukat és maguk elvégezni e feladatokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Dušek (S&D) , írásban. – (CS) Marc Tarabella jelentése egyértelműen rámutat a nemek közötti egyenlőség legnagyobb akadályára. Tisztában vagyok azzal, hogy egyes képviselők nem veszik komolyan a nemek közötti egyenlőtlenség és a nőkkel szembeni megkülönböztetés kérdését. Én azonban tudatában vagyok ezeknek az összetett kérdéseknek. A globális gazdasági válság súlyosbította a helyzetet, és úgy tűnik, mintha a költségcsökkentő pénzügyi politikák a nőket „áldoznák fel”, mivel csökkentik az anyasági ellátás mértékét és a szociális szolgáltatásokra fordított összegeket. Mivel a nők hagyományosan jobban ki vannak téve a szegénység és az alacsony jövedelem veszélyének – hiszen családalapításkor megszakítják vagy befejezik szakmai karrierjüket, előnyben részesítik férjük karrierjét vagy a gyermekek és az idősek ellátását –, az előadó megfelelő eszközöket javasol helyzetük javítására. Tarabella úrnak igaza van, amikor megállapítja: „az egyenlő munkáért egyenlő díjazás” elve, amely 1957 óta érvényes a szerződésekben, nem valósult meg: egyes tagállamokban a nők az egyenlő munkáért még mindig nem kapnak a férfiakéval egyenlő díjazást.

Emellett több olyan uniós politika van, amelynek célja a gyermekes családok segítése, de ugyanakkor nem említi a gyermekeiket egyedül nevelő anyákat vagy apákat. Szintén megalapozott a követelés, amely szerint a fizetett apasági szabadságról európai szinten kell jogszabályt hozni. A családdal és háztartással kapcsolatos felelősség méltányos megosztása a férfiak és nők között segít majd a helyzet megoldásában. Az említett okok miatt egyetértek a 2009/2010-es jelentés értékelésével, és ezért elfogadása mellett szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2009” című Tarabella-jelentés mellett szavaztam, mivel a nemek közötti egyenlőség területén specifikus és innovatív intézkedéseket és politikákat javasol. A nők elleni erőszak minden formájának megakadályozásáról és az ilyen erőszak megelőzéséről, valamint az apasági szabadság európai jogba történő bevezetéséről szóló irányelv megszövegezése egyike azon javaslatoknak, amelyek véleményem szerint alapvető fontosságúak a nemek közötti egyenlőség előmozdításában, valamint annak biztosításában, hogy a családdal kapcsolatos feladatokból a férfiak és a nők egyformán kivegyék a részüket.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Valami nincs rendben, amikor a Parlament megköveteli a tiszteletet, de nem érdemli ki.

Az ehhez hasonló lényeges és fontos kérdéseknek figyelmet kell szentelnünk, meg kell tárgyalnunk azokat, és meg kell találnunk a legnagyobb közös nevezőt. Nem hiszem, hogy ez nehezen megvalósítható cél lenne. Azonban sajnálatos módon kialakulóban van az a szokás, hogy éppen ezen kérdések ürügyén alattomosan, lopva a megosztó kérdéseket is beemelik a vitákba. A Parlament ismét úgy viselkedett, mintha nem lenne több a legszélsőségesebb elgondolások szócsövénél.

Nem tehetek mást, mint hogy határozottan elutasítom az abortusz liberalizációjára tett kísérletet, az emberi élet és méltóság ehhez kapcsolódó, a nők és a férfiak közötti egyenlőség támogatásának ürügyén történő semmibevevését, valamint a két téma összekapcsolására és a tagállami hatáskörök e kérdésben való manipulálására tett jogellenes kísérletet.

A megszállott törekvés arra, hogy a szexuális és reproduktív egészség fogalmába az abortusz is beletartozzon, valamint annak erőltetése, hogy ez mindenhol alkalmazásra kerüljön, megmutatja, hogy milyen alattomos módon dolgoznak azok, akik a valóságot túlságosan rózsás színekben akarják feltüntetni. Ezeknek az eufémizmusoknak az a céljuk, hogy elaltassák a lelkiismeretet, azonban ettől még nem lesz a dolog kevésbé durva, a nők elleni erőszak kevésbé kegyetlen vagy ez a stratégia kevésbé sajnálatos.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) „A nők elleni erőszak az emberi jogok megsértésének talán legszégyenletesebb formája... Nem ismer földrajzi, kulturális vagy vagyoni határokat. Amíg nem szűnik meg, addig nem jelenthetjük ki, hogy ténylegesen továbbléptünk az egyenlőség, a fejlődés és a béke irányában.” Kofi Annan, az ENSZ volt főtitkárának szavai sajnálatos módon ma igazabbak, mint valaha. Ma a fejlett világban és Európában azért áll fenn a nemi megkülönböztetés, mert strukturális problémáról van szó, mégpedig olyanról, amely az esélyegyenlőség tekintetében súlyos következményekkel jár. A nők és a férfiak között ma is vannak különbségek az oktatás, a nyelvtudás, a házimunkák megosztása, a munkához való hozzáférés és a szakmai feladatok elvégzése terén. Úgy vélem, hogy a munkához való hozzáférésnek és az abban történő előrelépésnek a magánszektorban, a közszolgáltatásban, mi több, a politikában is az egyén érdemeitől és képességeitől kell függnie, tekintet nélkül az illető nemére. Mindazonáltal az állásfoglalás ellen szavaztam, mert olyan kényes kérdéseket is magában foglal, mint az abortuszhoz való hozzáférés, amely kizárólag a tagállamok ügye.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) . írásban. – (PT) Mivel az állásfoglalás a nők fontos jogait tartalmazza, elfogadása alapvető fontosságú esemény volt a Parlamentben, annak ellenére, hogy a konzervatív jobboldal kísérletet tett meghiúsítására. A jelentés – bizonyos hiányosságai ellenére – sikeresen világított rá olyan fontos kérdésekre, mint a szülési szabadsághoz kapcsolódó apasági szabadság szükségessége, a szexuális és reproduktív jogok kérdése, hogy határozottabban kell fellépni a munkahelyeken tapasztalható egyenlőtlenség és megkülönböztetés ellen, valamint a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és a velük történő kereskedés ellen, és hogy meg kell szüntetni azt a helyzetet, hogy sok nő szegénységben él és rosszul fizetett munkát végez.

Fontos volt az is, hogy újra megmutassuk: egyetértünk azzal, hogy „a nők rendelkezhessenek szexuális és reproduktív jogaik felett, többek között a fogamzásgátláshoz és a terhességmegszakításhoz való könnyű hozzáférés révén.”

Ez az állásfoglalás különös jelentőséget kap most, amikor a századik nemzetközi nőnap és a Pekingi Cselekvési Platform elfogadásának 15. évfordulója előtt állunk. Reméljük, hogy a valóságban is végrehajtják.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI) , írásban. – (FR) Igen, a nők speciális nehézségekkel szembesülnek. Azonban – ahogy az gyakran megesik ebben a Parlamentben – az eredeti szándék jó volt, de az eredmények kiegyensúlyozatlan elemzések és vad javaslatok lettek.

A jelentés egy olyan európai társadalomról ad karikatúrát, amelyre a nőkkel szembeni, mindennapokban tapasztalt módszeres ellenségesség nyomja rá a bélyegét. A fellendülést célzó politikák nyilvánvalóan szexisták, mert sok esetben a munkaerőpiac azon ágazatait támogatják, ahol a férfi munkaerő van többségben, és hasonlóképpen szexisták a költségvetési politikák, mert a női munkaerő többségével fémjelzett közszektorokra vannak hatással... Azonban egyetlen szó sem esik az európai bevándorló népességre gyakorolt masszív hatásról. E népesség kultúrája és gyakorlatai a nőket alacsonyabb rendű helyzetbe kényszerítik, és fényévekre vannak a mi értékeinktől és elképzeléseinktől.

Nem esik szó arról sem, hogy milyen negatív következményekkel jár az, amikor önök a teljes egyenlőségről beszélnek: a nők fokozatosan elvesztik azokat a specifikus és kiérdemelt társadalmi jogaikat, amelyeket annak következtében nyertek, hogy a társadalom elismerte anyaként betöltött szerepüket. Végül pedig nem esik szó a szülői illetményről, amely az egyetlen módja annak, hogy a nők valóban eldönthessék: választanak-e a szakmai és a családi élet között, vagy összeegyeztetik a kettőt.

Végül szeretném hozzátenni, hogy amikor látom képviselőtársaimat, amint elragadja őket a hisztéria, és minden tagállamra rá akarják kényszeríteni masszív, kötelező jellegű abortuszt, amelyet a kollektív öngyilkosság felé haladó Európa alapvető értékévé emeltek, akkor – meggyőződésem ellenére – elkezdem sajnálni, hogy édesanyjuk nem az abortusz mellett döntött.

 
  
MPphoto
 
 

  Jacky Hénin (GUE/NGL) . írásban. – (FR) Jóllehet határozottan ellenzem az EU minden negatív intézkedését – és sok ilyen van –, támogatom az intézkedéseket akkor, amikor a dolgok jó irányba haladnak. E jelentés határozott felhívásokat tesz (különösen az Európai Bizottság felé) a nők által elszenvedett egyenlőtlen bánásmóddal, az apasági szabadság bevezetésével, a nőkkel szembeni erőszak elleni fellépés évének létrehozásával, valamint a fogamzásgátláshoz és az abortuszhoz való könnyű hozzáféréssel kapcsolatban. A jelentés emellett azt is hangsúlyozza, hogy a nőknek ingyenes hozzáférést kell biztosítani az abortusszal kapcsolatos tanácsadáshoz.

Igennel szavaztam, és ennek oka tehát az eddig megvalósult fejlődés. Ezt a fejlődést azonban a gyakorlatban is kézzelfoghatóbbá kell tenni.

Ez annál is inkább igaz, mivel sajnálattal veszem tudomásul, hogy a Parlament többsége nem támogatta a európai nőjogi chartának és a nemek közötti erőszak európai megfigyelőközpontjának létrehozását, valamint az egyenlő bérezés nemzetközi napjának bevezetését. Hasonlóképpen a Parlament nem tett kísérletet arra, hogy megoldja ezen egyenlőtlenségek mélyen meghúzódó okait, amelyek háttere az az – Európában nap mint nap alkalmazott – gazdasági rendszer, ahol mindent a piac határoz meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE) . írásban. – Jóllehet az EU-ban a nemek egyenlősége az Európai Unióról szóló szerződésben foglalt alapjog, igen nagyszámú területen tapasztalható elfogadhatatlan mértékű egyenlőtlenség. Egyértelmű, hogy hatalmas problémák vannak, ezért rendkívül fontos, hogy az EU intézményei pozitív módon dolgozzanak e problémák azonosításán és megoldásán, mindenhol, ahol az Unióban fennállnak ezek a problémák.

 
  
MPphoto
 
 

  Gunnar Hökmark, Christofer Fjellner és Anna Ibrisagic (PPE) , írásban. – (SV) Ma, 2010. február 10-én a svéd konzervatívok „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2009” című jelentés (A7-0004/2010) ellen szavaztak. Habár az előadóhoz hasonlóan mi is szeretnénk előmozdítani a nők és férfiak közötti egyenlőséget Európában, nem gondoljuk, hogy ennek megfelelő eszköze az lenne, hogy – a nemek közötti egyenlőségnek a költségvetés kidolgozásakor történő figyelembe vételének megkövetelésével, a tagállamok arra történő ösztönzésével, hogy ne csökkentsék a társadalmi juttatások mértékét, valamint a kvóták jogalkotás révén történő kiszabásával – megsértjük a tagállamok szuverenitását. Az egyenlőséget az egyén szintjén kell megvalósítani, úgy, hogy megnöveljük a lehetőségét annak, hogy az egyén befolyásolja saját helyzetét, nem pedig európai szintű jogalkotással, pusztán gesztusértékű politikákkal (ilyenek például a kijelölt napok), újabb uniós hatóságokkal vagy az uniós nőjogi chartával. Már van egy uniós charta, amely a polgári szabadságjogokról és az emberi jogokról szól, és amelyet a Lisszaboni Szerződés is megerősített – és ez a nőkre is vonatkozik. Ki kell állnunk a szubszidiaritás elve mellett. Ezért a végső szavazás során a jelentés ellen szavaztam, annak ellenére, hogy természetesen vannak olyan pontjai, amelyekkel egyetértünk: így például teljes mértékben támogatjuk azt a kijelentést, miszerint a nőknek rendelkezniük kell szexuális és reproduktív jogaikkal.

 
  
MPphoto
 
 

  Monica Luisa Macovei. (PPE) , írásban. – A X. preambulumbekezdés és 38. bekezdés nagy része esetében igennel szavaztam, de a 38. bekezdés egy részénél tartózkodtam, mégpedig a következő okokból:

Alapelv, hogy a nők szexuális és reproduktív jogait tiszteletben kell tartani, különösen a nők és a férfiak közötti egyenlőség kontextusában – ezt az EU Alapjogi Chartája biztosítja (23. cikk).

Azonban úgy gondolom, hogy a nőknek meg kell tanulniuk, hogy milyen módszerekkel védekezhetnek a nem kívánt terhesség ellen; más szóval, amikor könnyű a hozzáférés a fogamzásgátláshoz és a szaktanácsadáshoz, akkor nehéz igazolni az abortusz szükségességét.

Romániában sok szavazópolgár csalódna, ha másképp szavaztam volna. Emellett még nagyon is emlékszünk a múltra, amikor – ahogy arra a román elnök megbízására 2006-ban készített jelentés rámutatott – a kommunista párt drákói intézkedéseket foganatosított az abortusz ellen, hogy ezzel biztosítsa magának a nők magánélete fölötti kontrollt. Sok nő halt meg az illegális, orvosi segítség nélkül végrehajtott abortuszok következtében.

 
  
MPphoto
 
 

  Erminia Mazzoni (PPE) , írásban. – (IT) Teljes mértékben támogatom az állásfoglalás szellemét, amely állásfoglalásnak az az érdeme, hogy azon a feltételezésen alapul, miszerint a demográfiai változásokról szóló vita összefügg a gazdasági és pénzügyi válság munkaerőpiacra gyakorolt hatása elleni fellépéshez szükséges intézkedésekkel kapcsolatos vitával.

Szem előtt tartva azt, hogy a lisszaboni célok elérésében tett előrelépés az elemzések szerint nem reménykeltő, örömmel fogadjuk az állásfoglalásban megfogalmazott azon felhívást, miszerint a tagállamokban a jogalkotási változásokat fel kell gyorsítani, a jogsértési eljárásokat meg kell szigorítani, valamint elő kell segíteni azt, hogy a nők a munkaerőpiac kulcsfontosságú ágazataiban nagyobb arányban legyenek jelen – olyan arányban, amelyben megmutatkoznak a nők által a képzés terén eddig elért célok.

Ezek után azonban hangot kell adnom annak, hogy – ahogy azt a szavazás szakaszában már kijelentettem – teljes mértékben elutasítom azt a káros szándékot, amelynek célja az abortuszra alapuló társadalom előmozdítása azzal, hogy a terhességmegszakításhoz történő ingyenes hozzáférést kívánja biztosítani.

Az az elgondolás, miszerint a nőknek könnyebbé kell tenni az abortuszhoz való hozzáférést annak érdekében, hogy visszaszerezzék szexuális szabadsághoz való jogukat, nem csupán az általános erkölcsnek mond ellent, hanem a Z. preambulumbekezdésben foglalt alapelveknek is, miszerint „a születések magasabb számát kívánják előmozdítani a jövőbeli követelmények kielégítése érdekében” ez pedig kulcsfontosságú az európai cselekvés szempontjából. Szilárd meggyőződésem továbbra is, hogy a felelősségteljes szexuális kultúrát kell előmozdítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) . írásban. – (FR) Az Európai Unió neoliberális politikái által kiváltott gazdasági és szociális válság áldozatai elsősorban a nők. A válság hatására a bizonytalan állások és a kényszerűen vállalt részmunkaidős pozíciók száma növekszik. A patriarchátus még ma is mindenütt jelen van társadalmainkban. E társadalmak ma a vallási alapú stigmatizáció erőteljes visszatérésének hatására torzulnak, és e változásoknak mindig elsősorban a nők az áldozatai.

Ezért örömmel látom, hogy az Európai Parlament napirendre tűz egy olyan alapvető fontosságú kérdést, mint a nők és a férfiak egyenlősége. Sajnálatos azonban, hogy a szöveg nem koncentrál a neoliberalizmus alapvetően egyenlőtlen természetére. A neoliberalizmus a felelős számos nőket sújtó problémáért, és a nemek közötti egyenlőtlenség súlyosbodása idején pedig még inkább virágzik.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A nők és a férfiak közötti, különböző szinten megjelenő egyenlőtlenség – amely foglalkozás, ágazat vagy különféle sztereotípiák szerint valósul meg – az évek során elhomályosodott. Az EU-ban a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenség egyre inkább megvalósul, és – jóllehet még mindig vannak példák a diszkriminációra – láthatunk már igen pozitív fejleményeket is.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer. (NI) , írásban. – (DE) Jóllehet sok előrelépés történt a nők számára biztosított esélyegyenlőség terén, még mindig sok a tennivaló. Az egyik legsürgetőbb feladat az, hogy nagyobb támogatást kell nyújtanunk a szakmai és családi élet összeegyeztetéséhez, amely sok nő számára – különösen az egyedülálló anyák számára – leküzdhetetlen akadályt jelent. A férfiak ma is nagyobb valószínűséggel kerülnek felelősséggel járó pozíciókba, és ezt azt mutatja, hogy a munka területén megnyilvánuló egyenlőség csak a hozzáállás megváltoztatásával érhető el, nem pedig kvóták megállapításával, s ez különösképpen azért van így, mert a kvóták vitathatók és könnyen vezethetnek konfliktusokhoz. Mivel ez a jelentés nem foglalkozik azzal, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése kontraproduktív is lehet, ellene szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Mariya Nedelcheva (PPE) , írásban. – (FR) Az Európai Unióban a nők és a férfiak közötti egyenlőségéről szóló állásfoglalás véleményem szerint teljes mértében kiegyensúlyozott, és gratulálok Tarabella úr munkájához, amely meghozta ezt az eredményt. A foglalkoztatási ágazatban ma is megfigyelhetők a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenség felháborító példái, különösen a fizetéskülönbségekben, valamint a munka és a családi élet összeegyeztetése terén. E területeken további erőfeszítésekre van szükség.

Ami pedig a szexuális és reproduktív jogokat illeti: elengedhetetlen, hogy a nők hozzáférjenek a fogamzásgátláshoz és az abortuszhoz. A nőknek teljes mértékű testi autonómiával kell rendelkezniük. Ezért szavaztam az e jogok védelmével kapcsolatos intézkedések mellett.

Végül szeretném hozzátenni, hogy az európai nőjogi charta létrehozása ellen szavaztam, mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta az Alapjogi Charta – amely a nők jogait is magában foglalja – a szerződések szerves részét képezi. A charta jogilag kötelező erejű, és a nők számára ugyanolyan védelmet tesz lehetővé, mint a férfiak számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) , írásban. – (RO) 1967-ben Romániában elfogadtak egy, az abortuszt betiltó rendeletet. Ez azt jelentette, hogy a nők elvesztették a jogukat arra, hogy eldönthessék: megszakítják-e a terhességüket. Ez a tilalom súlyosan traumatizálta a román társadalmat, és hatására felismertük, hogy egy ilyen döntés milyen veszélyes.

A nőknek rendelkezniük kell szexuális és reproduktív jogaikkal. Ezért szavaztam igennel a Tarabella-jelentés minden, a fogamzásgátláshoz és az abortuszhoz való könnyű hozzáféréssel kapcsolatos részére, és végső soron az egész jelentésre.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE) , írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a ma vizsgált jelentés komplex volta már a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság munkája során egyértelművé vált, ahol a szöveg elfogadása a nevetséges többséget képviselő három szavazat és számos képviselő távolléte mellett volt lehetséges.

Úgy vélem, hogy 1975 óta a nők védelméről hatékony jogszabályok szólnak. Úgy vélem, hogy ahelyett, hogy új irányelvek megfogalmazásával küszködnénk, inkább azt kellene biztosítanunk, hogy a kormányok teljes mértékben alkalmazzák a meglévő jogszabályokat.

Ez az oka annak, hogy jóllehet nem áll szándékomban a jelentés ellen szavazni – amelynek valóban vannak pozitív részei –, mégis szeretnék elhatárolódni számos egyéb aspektustól, és hangsúlyozni: nem tudok elfogadni bizonyos részeket, különösen azokat a részeket, amelyek az abortusszal kapcsolatosak, amely területen mi, katolikusok természetesen nem vagyunk hajlandók kompromisszumokat kötni.

 
  
MPphoto
 
 

  Cristian Dan Preda (PPE) , írásban. – (RO) Habár nem ellenzem az abortuszt, a 38. bekezdés ellen szavaztam, mivel úgy értelmezhető, hogy az ösztönzi gyakorlatot. Támogatom továbbá a fogamzásgátláshoz, valamint az e téren történő oktatáshoz való hozzáférés elősegítését, mivel ez a nem kívánt terhesség elkerülésének legjobb módja. Másfelől úgy gondolom, hogy vannak közösségek, amely különböző okokból nemzeti szinten akarják tartani az abortusz szabályozását, és erre lehetőséget kell kapniuk. Ezen a területen alkalmazni kell a szubszidiaritás elvét. Nem gondolom, hogy a legjobb megoldás az, ha ezt a kérdést az Európai Unióban a nők és a férfiak közötti egyenlőségről szóló jelentés tárgyalja.

 
  
MPphoto
 
 

  Evelyn Regner (S&D) , írásban. – (DE) Az Európai Unióban a nők és a férfiak közötti egyenlőségről szóló jelentés mellett szavaztam, mivel egybevág azzal a szilárd meggyőződésemmel, hogy a nőknek joguk van a korlátlan autonómiára, ezen belül pedig – a szexuális és reproduktív jogok terén – a fogamzásgátláshoz és az abortuszhoz való könnyű hozzáféréshez. Ezek a kérdések a modern európai társadalom fogalmának és önképének elengedhetetlen részét képezik.

 
  
MPphoto
 
 

  Alf Svensson. (PPE) , írásban. – (SV) A tegnapi szavazáson a nők és a férfiak közötti egyenlőségről szóló jelentés ellen szavaztam. Ennek elsősorban az az oka, hogy véleményem szerint a jelentés számos ponton – például a kvóták kérdésében – ellentmond a szubszidiaritás elvének. A X. preambulumbekezdés és a nők abortuszhoz való hozzáféréséről szóló 38. bekezdés esetében tartózkodtam a szavazástól. Az a véleményem, hogy a jelenlegi megfogalmazás sérti a szubszidiaritás alapelvét. Úgy gondolom, általános elv az, hogy uniós szinten ne töltsük időnket olyan kérdésekkel, amelyekben az egyes tagállamok joga nemzeti szintű döntést hozni. Természetesen támogatom a kérdéssel kapcsolatos svéd álláspontot, nevezetesen azt, hogy az abortusszal kapcsolatos döntés végső soron az érintett nő döntése, nem pedig a jogalkotók ügye.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Unió masszív gazdasági, pénzügyi és szociális válságon megy keresztül, amely súlyos hatással van a nők szakmai és magánéletére. A foglalkoztatási szegregáció, a bérszakadék, valamint a szakmai és magánélet összeegyeztetésének nehézségei akadályozzák azt, hogy a nők teljes mértékben jelen legyenek a munkaerőpiacon. Jóllehet történtek előrelépések a munkahelyeken és egyre több nő van felelősséggel járó pozícióban, még mindig fel kell hívni a figyelmet az egyenlő elbánásra. Üdvözölnünk kell ezt a jelentést, mivel lehetőséget ad arra, hogy a nők és a férfiak között a munkaerőpiacon tapasztalható egyenlőtlenségek megszüntetésére vonatkozó iránymutatásokat újradefiniáljuk. Az EU csak így érheti el a növekedéssel, foglakoztatással és társadalmi kohézióval kapcsolatos céljait. A „szexuális és reproduktív jogokra” vonatkozó rendelkezések beemelése azonban nem szerencsés lépés egy olyan jelentés esetében, amely a gazdasági válság kontextusában jelenik meg, és elsősorban azzal foglalkozik, hogy e válság milyen hatást gyakorolt a nők helyzetére és a társadalomban elfoglalt helyükre. A már említett okok miatt, és mivel a 38. bekezdés javasolt módosításai – amelyeket támogattam, és amelyek véleményem szerint elengedhetetlenek a dokumentum mértékletessége szempontjából – nem kerültek elfogadásra, az Európai Unióban a nők és a férfiak közötti egyenlőségről szóló jelentés ellen szavaztam. <>

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE) , írásban. – (DE) A jelentés ellen szavaztam, mivel alapvető meggyőződésem nem engedi, hogy elfogadjam az abortuszhoz és a reproduktív szabadsághoz való korlátlan jogot. Az élethez való jog számomra olyan alapjog, amelyet minden esetben védeni és tisztelni kell. A jelentés többi része teljes mértékben elfogadható, és azt mutatja, hogy Európa közelebb került a nők egyenlőségéhez. További pozitív aspektus, hogy a család iránti elkötelezettség jóval nagyobb hangsúlyt kap.

 
  
MPphoto
 
 

  Marina Yannakoudakis (ECR) . írásban. – Az ECR képviselőcsoport a nők és a férfiak közötti egyenlőség legelszántabb támogatója: különösen támogatja azt az elvet, miszerint a fizetéseknek azonosaknak kell lenniük, és a munkahelyeken meg kell valósulnia az esélyegyenlőségnek. Az ECR elfogadta azokat a bekezdéseket, amelyek az egyenlőséget ily módon támogatják. Az ECR képviselőcsoport azonban két sajátságos ok miatt az állásfoglalás ellen szavazott. Először is, ellene vagyunk minden olyan jogszabálynak, amely feltételezi, hogy a nők egészsége, oktatása és reproduktív jogai nem a tagállamok, hanem az EU felelősségének körébe esik. Másodszor: habár az ECR képviselőcsoport teljes mértékben elismeri az anyasággal és az apasággal kapcsolatos rendelkezések szükségességét, úgy döntöttünk, hogy ebben a jelentésben tartózkodni kell az ilyen hivatkozásoktól, mivel tiltakozunk az ellen, hogy uniós szinten bármilyen családpolitikát megszabjanak, hiszen az erről való döntés a nemzeti kormányok ügye.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Záborská (PPE) , írásban. – (FR) Az állásfoglalás ellen szavaztam. A nőket és a férfiakat nem közelíti egymáshoz, hanem éppen elválasztja őket. A 36. bekezdés megfogalmazása távolról sem ártatlan: „a nők rendelkezhessenek szexuális és reproduktív jogaik felett, többek között a fogamzásgátláshoz és a terhességmegszakításhoz való könnyű hozzáférés révén.” A jelentés emellett azt is hangsúlyozza, hogy a nőknek ingyenes hozzáférést kell biztosítani az abortusszal kapcsolatos tanácsadáshoz. Az abortusz azonban a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Mivel ez az állásfoglalás nem jogilag kötelező erejű, nem használható nyomásgyakorlásra az abortusz liberalizálása ügyében. A Parlament arra tesz felhívást, hogy a szexista sztereotípiák, különösen a férfiak és a nők által a családban végzett munkával kapcsolatos sztereotípiák ellen fel kell lépni. Az állásfoglalás hangsúlyozza a nem iskoláskorú gyermekek nappali elhelyezésére szakosodott intézmények, a gyermekfelügyeleti szolgáltatások, valamint az időseket és más eltartott személyeket támogató szolgáltatások fontosságát. A Parlament ezzel arra tesz kísérletet, hogy elpusztítsa a természetes családot mint a szocializáció és a generációk közötti szolidaritás színhelyét. Az állásfoglalás az Unióban élő nők és férfiak számára nem nyújt semmiféle hozzáadott értéket. Ez sajnálatos, mivel a különböző emberek tisztelete, valamint a nők és a férfiak esélyegyenlőségének előmozdítása valódi társadalmi kihívás.

 
  
MPphoto
 
 

  Artur Zasada (PPE) , írásban. – (PL) Az állásfoglalás ellen szavaztam. Az előadó, Tarabella úr figyelmen kívül hagyta a nemzeti kontextust. Az erkölcs annak a világnézetnek a része, amelyet egy ország jogrendszere foglal magában. A kísérlet arra, hogy a lengyel törvényhozásba bevezessék az abortuszhoz való korlátlan hozzáférés lehetőségét, természetellenes dolog, és nyilvánvaló, hogy ellenállásba fog ütközni. Lelkiismeretemre hallgatva, valamint figyelembe véve a Lengyelországban hatályos jogszabályokat, az állásfoglalás ellen szavaztam. Ezzel egyértelműen jeleztem, hogy a szubszidiaritás elvének megfelelően az ilyen kényes kérdésekben kizárólag a tagállamok hozhatnak törvényeket.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0069/2010

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D) , írásban. – (PT) Összességében a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) részes felei konferenciájának 15. ülésére készített uniós stratégiai célkitűzésekről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam. Jóváhagytam a kékúszójú tonhalnak a CITES II. függelékébe történő besorolására irányuló módosításokat is az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) eseti bizottságának a közelmúltbeli ajánlásainak megfelelően, amelyek támogatták a kékúszójú tonhalnak a CITES II. függelékébe történő besorolásának bejelentését. Ennek eredményeképpen az atlanti tonhalfélék védelmére létrehozott nemzetközi bizottság (ICCAT) közgyűlése jelentős, 13 500 tonnában meghatározott csökkentést vezetett be a kékúszójú tonhal halászatára vonatkozóan, és az Európai Bizottság megerősítette a tonhalkészlet csökkentése miatti aggodalmát, valamint elkötelezte magát megbízhatóbb tudományos vizsgálatok elvégzése mellett.

Elismerem, hogy a biológiai sokféleség csökkenése komoly problémát jelent a világ minden részén és úgy vélem, hogy védelmi javaslatokat kell kidolgozni minden állatra vonatkozóan. E konferenciát elengedhetetlennek tartom sok faj fennmaradása és fenntarthatósága szempontjából. Végső soron úgy vélem, hogy korai lenne a tonhal nemzetközi kereskedelmének teljes tilalma – az I. függelékbe történő besorolása –, mivel ez, konkrét adatok hiányában, válságot robbantani ki az ágazatban.

 
  
MPphoto
 
 

  John Attard-Montalto (S&D) , írásban. –

A kékúszójú tonhal halászatának megszüntetése ellen szavaztam a veszélyeztetett, vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) részes felek konferenciájának kulcsfontosságú célkitűzéseiről szóló állásfoglalásával összefüggésben. Ennek az az oka, hogy ez nagyon hátrányosan fogja befolyásolni a máltai halászok megélhetését. A máltai halászok döntő többsége nincs olyan helyzetben, hogy alternatív halászterületeken alternatív fajokat halásszon, mivel hagyományos módon halásznak. Ezenkívül úgy hiszem, hogy a CITES lista kritériumai nem teljesülnek a kékúszójú tonhal esetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Liam Aylward (ALDE) , írásban. – (GA) A CITES-egyezmény jelentésére igennel szavaztam. Az állat- és növényfajok kipusztulásának aránya ma a természetes arány akár ezerszerese is lehet. Az emberi tevékenységek fokozzák ezt a kipusztulási arányt és ezzel veszélyeztetik a biodiverzitást. A CITES annak a nemzetközi erőfeszítésnek a központi eszköze, amely arra irányul, hogy legyőzze a biodiverzitás elsődleges veszélyeit, megszüntesse az illegális kereskedelmet és megfelelő szabályozást hozzon létre a vadkereskedelemmel kapcsolatban.

Támogatom azokat, akik a nemzetközi bűnüldözési szervek nagyobb bevonását szorgalmazzák a vadvilágot érintő bűntények megállításába és azon veszélyek elhárításába, amelyek az elektronikus kereskedelemből adódhatnak. Ennek megfelelően én szintén támogatom a környezetvédelmi bűncselekményekkel foglalkozó egységek megerősítésére irányuló javaslatot is.

Szeretném felhívni a figyelmet a CITES intézkedéseknek a szegény vidéki közösségekben gyakorlott szakmákra tett hatásaira és azok megélhetésére, akik egyes fajok kereskedelmétől függnek. Folytatnunk kell ezen országok támogatását a CITES lista alkalmazása terén, hogy segítsünk azoknak, akiknek a megélhetése a területükön élő vadon élő állatoktól függ.

 
  
MPphoto
 
 

  Christine De Veyrac (PPE) , írásban. – (FR) Az Európai Parlament a kékúszójú tonhal nemzetközi forgalomba hozatalának teljes tilalmára szólít fel. Mint a Séte-medence választott képviselője ezen intézkedés ellen szavaztam: a mai napig nincs e tilalomra vonatkozó megállapodás sem a tudósok, sem a környezetvédelmi egyesületek között. Ha azonban ilyen radikális tilalom mellett döntenének márciusban a dohai nemzetközi konferencián, felkérném az Európai Bizottságot, hogy ne tiltsa meg a pénzügyi ellentételezést, amelyet a tagállamoknak fizetniük kellene a halászok számára. A halászok jelentős erőfeszítéseket tettek az utóbbi években, betartották az egyre erősebben korlátozó kvótákat, korszerűsítették a hajóflottájukat stb. Nem lenne helyénvaló, hogy a jövőben jelentős pénzügyi támogatás biztosítása nélkül foglalkozásuk megváltoztatására kényszerítsük őket.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) „A CITES részes felei konferenciájának uniós stratégiai célkitűzései” című állásfoglalásra igennel szavaztam, mivel a biodiverzitás védelmét meg kell erősíteni a következő veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény részes felek konferenciájának hatáskörében. A biológiai sokféleség létfontosságú a jólét és az emberiség fennmaradása érdekében. Céltudatosnak kell lennünk, és követelnünk kell minden olyan faj védelmét, amelyet a kipusztulás veszélyeztet.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) képviseli a ma létező fő globális megállapodást a vadon élő fajok megőrzéséről. A vadon élő állat- és növényvilágnak a nemzetközi kereskedelemből eredő túlzott kizsákmányolását hivatott megelőzni. Ebből kifolyólag kulcsfontosságú, hogy az Európai Unió konstruktívan vegyen részt a részes felek konferenciájának jövő márciusban megrendezendő 15. ülésén.

Elismerem, hogy a veszélyeztetett fajok megőrzése fontos a bolygó biodiverzitásának és az ökológiai egyensúlynak a megőrzése miatt és elismerem, hogy a fenntartható fejlődés a természetes erőforrások ésszerűen használatát feltételezi a fejlődéshez nélkülözhetetlen tevékenységek akadályozása nélkül.

Ezért, amikor a CITES függelékeinek módosításáról szóló tárgyalások folynak, elismerem, hogy fontos a veszélyeztetett vadon élő fajok védelmének megfelelő biztosítása azon tevékenységek veszélyeztetése nélkül, amelyek sok közösség gazdasági és társadalmi életképességét biztosítják.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL) , írásban. – (PT) A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) fontos eszközként szolgált a veszélyeztetett növény- és állatfajok megőrzésében, főleg azon fajok esetében, amelyekhez kereskedelmi érdekek fűződnek, éppen ezért ezeket védeni és gyarapítani kell. Tudatában vagyunk annak, hogy jelen egyezményt módosító döntések – beleértve a függelékeket – fontosak, mivel lehetővé teszik számunkra, hogy felismerjük és megfelelő figyelmet fordítsunk a fajok védettségi állapotának bizonyított változásaira. Ezeket konkrét adatoknak és megalapozott tudományos véleményeknek kell alátámasztaniuk. Nem hisszük, hogy a rendelkezésre álló adatok fényében a kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus) a CITES I. függelékbe történő besorolása megalapozott. Ne felejtsük el, hogy az atlanti tonhalfélék védelmére létrehozott nemzetközi bizottság (ICCAT) 2009. novemberi, utolsó ülésén a szakértők kifejezésre juttatták azon véleményüket, miszerint a fajt túlhalászták, de ez mégsem mutatott a halászat teljes tilalma irányába. Az ajánlások a fogások jelentős csökkentését jelezték, amelyet 8000 és 15 000 tonna közé korlátoztak, 13 500 tonna határértékkel. Úgy véljük, hogy ilyen körülmények között meg kell várni a szakértők értékelését és ajánlásait, akik figyelemmel kísérik a 2010-es változást.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Grossetête (PPE) , írásban. – (FR) Az állásfoglalásra igennel szavaztam. Ennek egyik célkitűzése a kékúszójú tonhal megőrzése, amely a biológiai diverzitásnak és a tengeri környezet egyensúlyának egyik lényeges eleme.

A kékúszójú tonhal nemzetközi kereskedelmére vonatkozó tilalom lehetővé teszi számunkra, hogy megőrizzük a túlhalászás által veszélyeztetett kékúszójú tonhal állományunkat.

Európának ugyanakkor ellenőriznie kell a harmadik országok által bevezetett intézkedéseket is. Hogyan fogjuk megmagyarázni a mi halászainknak Európában, hogy a japán, líbiai, vagy tunéziai halászok jogosan fosztogatják a mi kékúszójú tonhal állományunkat?

Összpontosítanunk kell arra is, hogy a szervezet tárgyalásokat folytasson a kizárólagos gazdasági területről, amely lehetővé teszi a kisipari halászati módszerek folytatását, mivel azok nem veszélyeztetik az erőforrásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume (S&D) , írásban. – (FR) Igennel szavaztam a kékúszójú tonhal kereskedelmének tilalmára és ehhez kapcsolódóan a tonhalipart ért károk megtérítésére a módosításban előírtaknak megfelelően, amelyet aláírtam és részlegesen elfogadtak. Eszerint a kékúszójú tonhalat a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) első függelékébe kell besorolni, amelyet a hazai kereskedelemre vonatkozó általános eltéréshez kell kötni annak érdekében, hogy a kisipari parti halászat folytatódjon, és az illegális halászatot szigorúbban ellenőrizhessék. Nem csupán e veszélyeztetett fajt kell megcéloznunk, azt az állományt, amely az utóbbi 10 évben 60%-kal csökkent, hanem gondoskodnunk kellene azon halászok és hajótulajdonosok jelentős mértékű ellentételezéséről is, akiket ezek az intézkedések befolyásolni fognak. Ez elengedhetetlen.

 
  
MPphoto
 
 

  Danuta Jazłowiecka (PPE) , írásban. – A kékúszójú tonhalnak a CITES I. függelékébe történő besorolása mellett szavaztam, mivel a FAO eseti szaktanácsadó testülete tagjainak többsége úgy vélte, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alátámasztották ezt a besorolási javaslatot. A faj helyzete jelentősen romlott, nagymértékben túlhalászott és a nemzetközi kereskedelemből eredő túlzott kizsákmányolás veszélye fenyegeti. Ebből kifolyólag megfelel azon kritériumoknak, amelyek a CITES I. függelékébe történő besorolásához szükségesek.

 
  
MPphoto
 
 

  Oriol Junqueras Vies (Verts/ALE) , írásban. – (ES) A kékúszójú tonhal jelenlegi helyzete fenntarthatatlan, és fennmaradása csak kvótacsökkentés által biztosítható; hozzátehetném, hogy e kvóták mindig is a tudományos közösségek által ajánlott határértékek fölött álltak. A megoldás a kékúszójú tonhal a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) I. függelékébe történő besorolása és az ehhez kapcsolódó nemzetközi kereskedelmi tilalma, ez garantálja a legjobban a faj helyreállását. Ennek ellenére hangsúlyozni kell, hogy a halászipar egyes ágazatai felelősségteljesen cselekedtek, figyelembe vették a kvótákat és igazodtak a közelmúltban megállapított követelményekhez. Én ezért a kékúszójú tonhalnak a CITES I. függelékébe történő besorolására igennel szavaztam, azokkal a feltételekkel, amelyeket végül elfogadtak: a 338/97/EK tanácsi rendelet módosítása, amely bevezeti a belső kereskedelemre vonatkozó általános mentességet; az érintett hajótulajdonosok pénzügyi támogatása az Európai Unió által; és az ellenőrzések és szankciók megerősítése a jogellenes és nem szabályozott halászat elleni küzdelem érdekében. Igennel szavaztam a kékúszójú tonhal I. függelékbe történő besorolásának 18 hónappal való elhalasztására is, amellyel egy független tudományos jelentés fog foglalkozni. Ezt a javaslatot nem fogadták el.

 
  
MPphoto
 
 

  Erminia Mazzoni (PPE) , írásban. – (IT) Ma, 2010. február 10-én, az Európai Parlamentet felkérték, hogy fogalmazza meg véleményét a 2010. március 13. és 25. között Dohaban (Katar) megrendezendő, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) részes felei konferenciájának 15-i ülésére készített uniós stratégiai célkitűzésekről. Habár a Parlament csupán tanácsadói szereppel rendelkezik, én mégis fontosnak tartottam annak a módosításnak a megszavazását és aláírását, amely a vörös korallnak az egyezmény II. függelékébe történő besorolásának kizárására irányul, és amely jelentős visszaesést okozott volna a vörös korall mint veszélyeztetett faj halászatában és kereskedelmében. A Corallium spp II. függelékbe történő besorolása valóban túlzott elővigyázatosságnak tűnik, és nincs megfelelően alátámasztva tudományos adatokkal. Ezenkívül aggódtam azon gazdasági és társadalmi következmények miatt, amelyek Olaszország gazdaságát és különösen Dél-Olaszország néhány régióját érinthették volna, és ez vezetett ahhoz, hogy e módosítás mellett szavazzak. Tulajdonképpen célszerűbbnek éreztem azt, hogy több időt biztosítsunk az ágazatban működő vállalatainknak a termelésük átszervezésére és ezzel piaci versenyképességük megtartására.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) A kékúszójú tonhalat a kipusztulás veszélyezteti annak köszönhetően, hogy nem ellenőrizték ezen erőforrás túlhalászását. A forgalmazás megtiltása elkerülhetetlennek tűnik. Célja, hogy e fajt védje. A probléma ismeretében sok halász, főleg a franciák, több éven keresztül minden tőle telhetőt megtett, hogy csónakját a szabályozásoknak megfelelően átalakítsa, és hogy betartsa a halászati kvótákat, amelyek a kékúszójú tonhal fennmaradásának biztosítása miatt nélkülözhetetlenek. E halászok – a világválság által is erősen sújtva – lesznek a fő áldozatai ezen intézkedésnek, amelyet az jogellenes halászat és a titkos ipari hálózatok tettek nélkülözhetetlenné. Nem nyomhatják csupán a halászok vállát az általuk tett erőfeszítések.

Nem kérhetjük őket arra, hogy áldozzák fel magukat a bolygónk érdekeiért, miközben a Koppenhágában összegyűlt erők megkerülték a problémát. Az ENSZ közös környezetvédelmi felelősségvállalás elvét kell alkalmazni és a halászok erőfeszítéseit uniós hozzájárulással kell ellentételezni. Továbbá a Franciaország által létrehozott kizárólagos gazdasági terület a Földközi-tenger térségében lehetővé tenné, hogy az erőforrások számára menedéket nyújtson, miközben életben tartaná a kisipari halászatot, amely tiszteletben tartja az ökológiai egyensúlyt.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az Európai Uniónak világosan megfogalmazott célkitűzésekkel kell részt vennie a veszélyeztetett vadonélő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) részes felei konferenciájának 15. ülésén a védelemre szoruló, kipusztulás által veszélyeztetett fajokra vonatkozóan. A CITES létfontosságú a vadon élő fajok megőrzésében, és arra hivatott, hogy elkerülje a vadon élő állat- és növényvilágnak nemzetközi kereskedelemből eredő túlzott kizsákmányolását.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL) , írásban. – (ES) Tartózkodtam a B7-0069/2010 számú, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) részes felei konferenciájának 15. ülésére készített uniós stratégiai célkitűzésekről szóló állásfoglalás szavazásánál, mivel véleményem szerint a kékúszójú tonhalat nem kell besorolni a CITES I. függelékébe. Az bukásra ítélné a hagyományos, fenntartható halászati módszereket, amikor tulajdonképpen az ipari erszényes kerítőhálós halászhajók felelősek a leapadt állományokért. Egy új, igazságosabb kvótaelosztással és szigorúbb intézkedésekkel el kell ismerni, hogy a kékúszójú tonhal esetében minden egyes halászati módszer közrejátszott az aggasztó helyzet kialakulásában.

Ebből kifolyólag ösztönözni kell a hagyományos halászati módszereket; e halászati módszerek emberek ezreinek biztosítják a megélhetést és nagymértékben szelektívek. Igazságosan kell cselekednünk: hatalmas különbség van az ipari halászat és a hagyományos halászati módszerek között. Szeretném hangsúlyozni a kékúszójú tonhal védelmének fontosságát, ugyanakkor meg kell találnunk az egyensúlyt, amely biztosítja a faj fennmaradását az olyan Földközi-tengeren alkalmazott halászati módszerek büntetése nélkül, mint pl. az almadraba módszer.

 
  
MPphoto
 
 

  Frédérique Ries (ALDE) , írásban. – (FR) A kipusztulással veszélyeztetett fajokkal foglalkozó CITES-egyezményről szóló állásfoglalás lényege az, hogy európai egyezség jöjjön létre a kékúszójú tonhal nemzetközi kereskedelmének tilalmára vonatkozóan. Szembesülve a halászok tilalomra vonatkozó heves ellenkezésével, a tudományos és a környezetvédelmi szakemberek már kongatják a vészharangot. A kékúszójú tonhal 3 éven belül könnyedén és egyszerűen kipusztulhatna a jelenlegi arány mellett, és a legutóbbi években tett drasztikus erőfeszítések ellenére. Olaszország már tett egy gesztust a 2010-es moratórium elfogadásával. Franciaország ugyanúgy cselekedett, de kevésbé egyértelműen, mivel ő egy 18 hónapos időszakot említ, hogy „felmérje az erőforrások állapotát”. Spanyolország és Málta esetében a hallgatás elítélendő. Ugyanakkor sürgősen kell cselekedni, és csak radikális intézkedésekkel lehet az állományt helyreállítani. Ez az egyetlen módja annak, hogy biztosítsuk a halászok megélhetését közép- és hosszú távon.

Jelen állásfoglalás nem vezet a kékúszójú tonhal halászatának teljes tilalmához, sem ahhoz, hogy tányérunkról eltűnjön e halfaj. A kisipari halászat és a sporthorgászat továbbra is megengedett. A nemzetközi kereskedelemre vonatkozó tilalomra irányuló intézkedésnek elegendőnek kell lennie e faj megőrzéséhez, tekintettel arra, hogy a Földközi-tenger térségében halászott kékúszójú tonhal 80 %-át Japánba exportálják.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE) , írásban. – (NL) Igennel szavaztam annak ellenére, hogy véleményem szerint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság eredeti szövege jobb volt, különösen a kékúszójú tonhal tekintetében. Ennek ellenére fontos, hogy a Tanácshoz és a Bizottsághoz az az üzenet jusson el a Parlamenttől, hogy támogatja a kékúszójú tonhalnak a CITES I. függelékébe történő besorolását. Jobban szerettem volna, ha a plenáris által megfogalmazott három feltételt nem foglalják bele, de támogattam az érintett halász közösségek támogatását javasló módosítást.

A Bizottság és a tagállamok szintén támogatásunkat élvezik a jegesmedve CITES II. függelékéből a CITES I. függelékébe való átsorolására irányuló törekvésükben.

Az egyik fontos megállapodás a Bizottsággal és a tagállamokkal az, hogy elutasítják Tanzánia és Zambia az afrikai elefánt a CITES I. függelékéből a CITES II. függelékébe kereskedelmi céllal történő visszasorolására vonatkozó javaslatait. A Parlament szintén azt szeretné, hogy utasítsák el az afrikai elefántokra vonatkozó valamennyi visszasorolási javaslatot, legalábbis addig, amíg valódi felmérés nem készül a botswanai, namíbiai, dél-afrikai és zimbabwei elefántcsontkészletek 2008. novemberi „egyszeri” eladásának hatásáról, mivel egyre több bizonyíték áll rendelkezésre az Afrika-szerte terjedő jogellenes és szervezett kereskedelemről.

 
  
MPphoto
 
 

  Dominique Vlasto (PPE) , írásban. – (FR) Az aktuális kékúszójú tonhal biomasszára vonatkozó tudományos jelentések riasztóak: az ellenőrizetlen ipari mértékű halászat súlyosan megritkította az állományt. Ezen ipari és nemzetközi halászat fenyegeti a hagyományos Földközi-tengeri parti halászatot. Az ökológiai katasztrófa elkerülése érdekében, amely a halászati ágazatot a gazdasági válság miatt kétszeresen sújtaná, sürgősen szükség van a kékúszójú tonhal ipari halászatának nemzetközi tilalmáról szóló rendelkezés bevezetésére. Össze kellene egyeztetni a két fontos ügyet: a kékúszójú tonhalnak a fennmaradás és a jövőbeli piacon maradás érdekében biztosított hatékony védelmét, valamint az európai parti halászok támogatását, akiknek a megélhetése részben e kereskedelemtől függ. Emiatt támogatom a kékúszójú tonhalnak a CITES I. függelékébe történő besorolását, a kizsákmányolástól és a kipusztulástól való védelmét. Mindezt azonban a következő feltételekhez kötöm: végezzenek állandó tudományos felméréseket e faj biomasszája pontos állapotának megállapítása céljából, biztosítsák a gazdasági és társadalmi támogatást a halászati ágazat európai szereplőinek, és mindezeken túl vezessék be az általános mentességet a kékúszójú tonhal belső kereskedelmére vonatkozóan annak érdekében, hogy a kisipari halászatot segítsék és megelőzzék ennek – mint a földközi-tengeri térségben végzett hagyományos tevékenységnek – a megszűnését.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Záborská (PPE) , írásban. – (FR) A CITES-ként ismert veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló washingtoni egyezmény államok közötti nemzetközi megállapodás. Magában foglalja az összes tagállamot. Célja, hogy a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényvilágnak a nemzetközi kereskedelme ne veszélyeztesse azon fajok fennmaradását, amelyek beletartoznak. A veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelmét éves szinten dollár milliárdokra becsülik és több millió növény- és állatfajt érint. Sajnos az Európai Unió az illegális vadkereskedelem egyik legnagyobb piaca. A fenntartható kereskedelmet biztosító megállapodás megléte fontos, ha ezen erőforrásokat meg szeretnénk őrizni a jövő nemzedékei számára. Az Unión belül tagállamonként eltérőek a nemzeti jogszabályok. A vadon élő fajok jobb védelmének biztosítása érdekében meg kell erősíteni a tagállamok és európai intézmények arra irányuló erőfeszítéseinek összehangolását, hogy a vadon élő fajok kereskedelmével kapcsolatos uniós jogszabályok tiszteletben tartását biztosítsák. Az Unió ki fog állni a CITES más részes feleiért is. Ezért szavaztam igennel az állásfoglalásra.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0067/2010

 
  
MPphoto
 
 

  Elena Băsescu (PPE) , írásban. – (RO) Szavazatommal támogattam a Horvátországról szóló 2009-es előrehaladási jelentés elfogadását. Kiegyensúlyozott jelentésnek tartom, amely bemutatja Horvátországnak az Európai Unióhoz való csatlakozás kritériumainak teljesítésében elért előrehaladását. Több mint kilenc hónapig tartó stagnálás után 2009 októberében a csatlakozási tárgyalások újrakezdődtek. Horvátországnak folytatnia kell a reformfolyamatokat, valamint az európai jogszabályok elfogadását annak érdekében, hogy a tárgyalások ez év végére sikeresen lezárulhassanak. A jelentés Horvátország Európai Unióba való integrációjának folyamatát érintő, számos kérdést is érint. Az Európai Parlament arra biztatja a horvát hatóságokat, hogy győzzék le ezen akadályokat és fokozzák erőfeszítéseiket a szomszédos országokkal folytatott határviták rendezése érdekében. Az Európai Parlament plenáris ülése által elfogadott jelentés tartalmaz olyan módosításokat, amelyeket én terjesztettem elő. E módosítások arra ösztönzik Horvátországot, hogy folytassa a kulturális sokszínűség elősegítése érdekében tett erőfeszítéseit. Egyik módosításom a határokon átnyúló együttműködési projektek Horvátország általi kidolgozásának támogatására irányul, amely projektek célja a szociális, gazdasági, és területi kohézió kialakítása, valamint a határterületeken élő emberek életszínvonalának emelése.

 
  
MPphoto
 
 

  Philip Claeys (NI) , írásban. – (NL) Tényleg nem tanult ez a Parlament a múltban elkövetett hibáiból? A Bulgáriáról és Romániáról szóló jelentések ismételten arról számoltak be, hogy a korrupció mindenütt jelen volt, valamint a rendőrség és a bírói testület hatásköre korántsem volt megfelelő. Ennek ellenére ezen országok csatlakozását megszavaztuk, a következményeket pedig valamennyien ismerjük. Az uniós tagság és az ahhoz kapcsolódó nagy volumenű támogatások a már létező korrupciót tovább mélyítették.

Részemről Horvátország engedélyt kaphat a csatlakozásra, de csak akkor, amikor erre készen áll, és amikor a korrupció már nem tartja markában a társadalmat. Horvátország csatlakozásával – és amint hallották, nem hiszem, hogy ennek a közeljövőben kellene megtörténnie – véget kell érnie a bővítésnek. Elfogadhatatlannak találom valamennyi nyugat-balkáni ország e jelentésben előrevetített csatlakozását.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) A demokrácia végrehajtása hosszú folyamat, amely komoly elkötelezettséget kíván úgy a kormánytól, mint a civil társadalomtól. Ez nehézségekkel szegélyezett rögös út – mi, portugálok nagyon is jól tudjuk ezt. Amikor e folyamat egy olyan ország felbomlásával párosul, amely addigi szövetségi jellege ellenére meglehetősen nagymértékben centralizált volt és a végső bukásig egy zsarnoki rezsim vezetése alatt állt, majd mindez egy szörnyű háborúhoz vezetett, amelyet a felnövő generációk nem fognak egykönnyen elfelejteni, valóban nagy öröm számunkra, hogy szavazatunkkal – ahogyan én is megtettem – támogathatjuk ezt a Horvátország előrehaladásáról jó hírekkel szolgáló állásfoglalást. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy még sok a tennivaló, és belátásom szerint szabad és független igazságszolgáltatási rendszer hiányában sem a jogállamiság, sem pedig az emberi jogok nem biztosíthatók, mivel nincs sem külföldi befektetés, sem haladás.

Ez igaz Horvátországgal együtt bármely más potenciális tagjelölt országra is. Nagyra értékelem továbbá, hogy maga Horvátország szabja meg a tempót, amellyel Horvátország az EU felé halad, mivel a tagság szabályai átláthatóak és közismertek. Tudom, hogy Horvátország képes megvalósítani törekvéseit. Reméljük, hogy a tárgyalások még idén lezárulnak. Ami minket illet, Horvátország számíthat teljes támogatásunkra.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Szavazatommal támogattam a Horvátország által elért haladásról szóló 2009. évi jelentésről szóló állásfoglalásra irányuló indítványt, mivel bízom benne, hogy Zágráb képes lesz megbirkózni az előtte álló kihívásokkal, és 2010-ben le fognak zárulni az ország Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló tárgyalások. Ennek érdekében életbevágóan fontos a közösségi vívmányok különböző területeihez kapcsolódó reformok sürgetése, valamint a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi büntetőtörvényszékkel való együttműködés.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Horvátország jelentős haladást mutat fel számos területen, amelyek bizonyítják, hogy nemcsak megbízható partnere az Európai Uniónak, de erős jelölt is a csatlakozási kérelmet benyújtott országok között. Az egykori Jugoszlávia szétesését kísérő véres konfliktus során elszenvedett személyes tragédiák és súlyos anyagi veszteségek ellenére elismerésre méltóak az ország újjáépítési erőfeszítései, valamint az EU-val való konvergencia felé vezető úton való előrehaladása.

Bár még számos tennivaló van hátra – különösen az ágazati területeken – egyértelmű, hogy Horvátország kiérdemelte helyét a tagállamok sorában, és remélem, hogy inkább korábban, semmint később csatlakozhat az EU-hoz.

Remélem, hogy a balkáni országok a remény jelének fogják tekinteni Horvátország lehetséges belépését az Európai Unióba, és a régió többi országa – különösen Szerbia – felismeri majd az Európa mellett való döntéssel járó nemzeti, illetve nemzetközi előnyöket és kedvezményeket.

Továbbá remélem, hogy hamarosan megoldódnak a Horvátország és Szlovénia között fennálló határkérdések, amelyek jelenleg kedvezőtlenül hatnak e folyamatra, és mindez maximális komolysággal, alapossággal és jó szándékkal fog megtörténni.

 
  
MPphoto
 
 

  Lívia Járóka (PPE) , írásban. – Szeretném felhívni a figyelmüket egy – a szóban forgó országok értékelése során ritkán vizsgált– kérdésre: a romák helyzetére. Azzal, hogy az EU felismerte a megkülönböztetésmentességet célzó jogi keret 2004-ig történő létrehozásának jelentőségét és az új tagállamokra vonatkozó csatlakozási előfeltételek megszigorítása révén sikerült valódi javulást elérnie. Örömömre szolgál, hogy az előrehaladásról szóló jelentések meglehetősen kritikusak a három ország által elért eredmények tekintetében, rávilágítva arra, hogy egyedül Horvátországnak sikerült némi előrelépést tennie a romák társadalmi integrációjával kapcsolatban.

A tagjelölt országokat már korábban is be kellett vonni a roma integrációt célzó európai szintű törekvésekbe, mivel a csatlakozási tárgyalások páratlan lehetőséget nyújtanak arra, hogy ténylegesen megváltoztassák a kormányok hozzáállását a romák munkavállaláshoz, oktatáshoz, lakhatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférésének biztosítása, politikai részvételük előmozdítása, és a roma civil mozgalom felhatalmazása tekintetében. Minden európai országnak – az Európai Unió jelenlegi és jövőbeli tagállamainak egyaránt – el kell kötelezniük magukat egy összehangolt erőfeszítés iránt annak érdekében, hogy legyőzzék a kontinens legnépesebb etnikai kisebbségének történelmi léptékű társadalmi kirekesztését, és kötelezettséget kell vállalniuk egy olyan közösségi cselekvési terv mellett, amely megfelelő jogi hatalmat biztosít ahhoz, hogy a résztvevőket rákényszerítse saját ígéreteik betartására.

 
  
MPphoto
 
 

  Monica Luisa Macovei (PPE) , írásban. – Én a 6. módosításra igennel szavaztam, mert egyetértek azzal, hogy Horvátország kormányának további erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy csökkentse az előítéleteket, és leküzdje a bármilyen indokon alapuló megkülönböztetéseket, ideértve a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést is (a megkülönböztetés tilalmának az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkében szereplő egyik alapja).

A szexuális irányultságon alapuló, valamint bármely kisebbséggel szembeni megkülönböztetéssel kapcsolatos megközelítésem megegyezik az uniós jogszabályokéval és más nemzetközi emberi jogi jogszabályokéval, továbbá sok román választóm véleményével, és saját meggyőződésemmel is.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Nem Horvátország ellen szól az, hogy az elért haladásról szóló jelentés ellen szavazok. A horvátországi emberek nem érdemlik meg, hogy bármilyen módon kiközösítsük őket. Igenis elítélem azonban azt az euroliberális diktátumot, amelynek az EU tagállamai és a tagjelölt országok egyaránt ki vannak téve. A koppenhágai kritériumok gazdasági aspektusai – és a piacok ezek által megkövetelt liberalizálása – veszélyezteti a tagjelölt országok szociális jogosultságait. Csak akkor fogom támogatni új államok tagságát, ha az EU olyan regionális integrációs munkát folytat, amely valóban az Uniót alkotó emberek összességének érdekeit szolgálja, nem pedig az azt ma is uraló tőke érdekeit, továbbá amely olyan integrációs keretet biztosít, amely felett a polgároknak nincs ellenőrzési lehetőségük.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) A Szlovéniával folytatott határviták miatt a tárgyalások során kialakult kilenc hónapos holtpont ellenére Horvátország jelentős erőfeszítéseket tett az uniós tagság felé. A politikai, gazdasági és regionális együttműködési kritériumokat illetően a megkövetelt és előzetesen meghatározott feltételeknek való megfelelésre Horvátország hatalmas kapacitásról tett tanúbizonyságot. Ugyan még nagyon hosszú távot kell megtennünk a bővítéshez vezető rögös úton, örömömre szolgál – akár a balkáni térség megbékítésének lehetséges módjaként – a Horvátország csatlakozásával kapcsolatban megtett előrelépés.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Kétségtelen, hogy ez idáig Horvátország tette a legnagyobb előrelépést a csatlakozó országok közül. Ezért tisztességes megközelítés lenne, ha a csatlakozási tárgyalások menetét felgyorsítanánk, hogy még idén be lehessen azokat fejezni. E tekintetben a közösségi vívmányok végrehajtása természetesen elengedhetetlen követelmény. A jelentés támogatja Horvátország céljait, és én ezért szavaztam mellette.

 
  
MPphoto
 
 

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) Horvátország sok szempontból nagy előrelépést tett a bel- és külpolitikáját érintő kérdésekben. Éppen ezért az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, és támogatom Horvátország gyors csatlakozását az Unióhoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) Egy, a Horvátországgal folytatott csatlakozási tárgyalások állapotát értékelő fontos állásfoglalást fogadtunk el. Fontos, hogy az állásfoglalás rámutat arra, hogy milyen intézkedéseket kell megtenni annak érdekében, hogy a csatlakozási tárgyalások annyira felgyorsuljanak, hogy a technikai részleteket 2010-re le lehessen zárni. A horvátországi hatóságoknak nagyobb figyelmet kell szentelniük arra, hogy az uniós tagsággal járó előnyökről megfelelőbben tájékoztassák a társadalmat. Horvátországnak az egységes, közös európai piacon belüli működése ösztönzi majd a kereskedelmet, a befektetések beáramlását, és az általános gazdasági növekedést.

Szintén jelentős a Horvátország gazdaságának korszerűsítésére, infrastruktúrájának kiépítésére, és mezőgazdaságának szerkezetátalakítására biztosított uniós pénzeszközökből érkező támogatás. Sok példa hozható fel itt arra, hogy milyen segítséget kaptak az utolsó két bővítés során csatlakozott országok. Már önmagában az a tény is jelent valamit, hogy egy egyesült Európához tartoznak. A halászattal, környezetvédelemmel, valamint a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos tárgyalásokat mihamarabb újból el kell indítani.

Elvárom az elnökségtől és a Bizottságtól, hogy különös intézkedéseket tegyenek ezen a téren. Mindezidáig azt magyaráztuk, hogy csak a Lisszaboni Szerződés elfogadása után kerülhet sor további bővítésre. Mára hatályban van a Szerződés, és most fel kell gyorsítanunk a Horvátország uniós tagságáról szóló tárgyalásokat, miközben előkészítjük az Unió további bővítését, hogy más balkáni államok is csatlakozhassanak. Ez nagyon fontos a térség stabilizálásának szempontjából.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE) , írásban. – (DE) Tartózkodtam a Horvátországról szóló jelentésről szóló szavazástól, mivel véleményem szerint nincsen szükség a jelentésben foglalt szorító határidőre, hogy elérjük, hogy Horvátország 2010. első felében készen álljon a csatlakozásra. Nincs okunk sietségre és az idő szorítása sem indokolja ezt az eljárást.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Záborská (PPE) , írásban. – (FR) A Horvátországról szóló állásfoglalás egy jogi kötelező erő nélküli, politikai állásfoglalás. Mellette szavaztam, mivel Horvátországnak a közeljövőben tagállammá kell válnia. A balkáni háború nélkül már 2004-ben csatlakozhatott volna. Az épp olyan ellentmondásos, mint amennyire szükségtelen „leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LGBT) személyekről” szóló 21. bekezdést plenáris ülésen vezették be. E bekezdés ellen szavaztam. Horvátország tagja az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának, valamint az Európa Tanács emberi jogokról szóló európai egyezményének. Nincs okunk arra gyanakodni, hogy Horvátország ellenségesen viselkedne az LGBT kisebbségekkel szemben. Minden szimbolikus nyomásgyakorlás ellenére, Horvátország megtartja teljes nemzeti hatáskörét a megkülönböztetés tilalmával összefüggő területeken. Ezért hívtam fel a horvát családügyi szervezeteket – amelyek képviselőivel a közelmúltban Horvátországban tett látogatásom során találkoztam –, hogy folytassák nagyszerű munkájukat nemzetük közös gyarapodása és egész Európa jobb jövője érdekében. Az Unióhoz való csatlakozásból és a közösségi vívmányokhoz történő igazodásból származó kötelezettségek vállalására irányuló képesség nem lenne szabad, hogy a jövőbeli tagállamok hagyományos nemzeti kultúrájának tagadásához vezessen.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0065/2010

 
  
MPphoto
 
 

  Elena Băsescu (PPE) , írásban. – (RO) A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért eredményekről szóló 2009. évi jelentés mellett szavaztam, mivel véleményem szerint fontos jelentésről van szó, amely kedvező hatást gyakorolhat az ország csatlakozási folyamatára. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás lehetősége a Nyugat-Balkán – beleértve Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot – stabilitását és a reformfolyamatok folytatását garantáló legfontosabb tényező. A jelentés megállapítja az ország által elért haladást az uniós integrációhoz szükséges jogszabályok elfogadása terén. Azt gondolom, ez alatt az időszak alatt Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság hatóságainak különös figyelmet kell fordítaniuk az elfogadott normák végrehajtására. Erőfeszítéseket kell tenni továbbá a nemzetiségek közötti kapcsolatok és a szomszédos országokkal folytatott párbeszéd fejlesztésére, valamint a jogalkotást összhangba kell hozni a környezetvédelmi szempontokkal. A ma elfogadott jelentés általam benyújtott módosításokat is tartalmaz, amelyek javasolják az Európai Unió által nyújtott előcsatlakozási támogatási eszközök kezelésére irányuló képesség konszolidációját és támogatják a csatlakozási folyamat részeként elvárt reformok végrehajtását.

 
  
MPphoto
 
 

  Göran Färm, Anna Hedh, Olle Ludvigsson, Marita Ulvskog és Åsa Westlund (S&D) , írásban. – (SV) Mi, svéd szociáldemokraták a 4. – egy nagyobb kompromisszum részét képező – módosítás ellen szavaztunk. Fontosabb volt számunkra a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság tagságának támogatására irányuló széles körű egyetértés kifejezése, mint hogy újra hangoztassuk azt az álláspontunkat, amely szerint Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és a szomszédos országai közötti nézeteltéréseknek nem lenne szabad befolyásolniuk az ország uniós csatlakozásának lehetőségét.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság kiváló példája a balkáni térségre jellemző – nem mindig békés vagy megállapodáson alapuló – érdekbeli és etnikai sokszínűségnek.

Valamennyi kulcsfontosságú politikai szereplő egyetért abban, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozás felé haladás az ország legkedvezőbb előre vezető útja, a tagságával kapcsolatban azonban számos akadály merül fel.

Az akadályok egy része anyagi, míg mások történelmi vagy politikai jellegűek. Utóbbiak – többek között magának az új országnak az elnevezése – feszültségeket okoznak az ország szomszédaival – különösen Görögországgal – kapcsolatban, ezért súlyos és tartós együttes erőfeszítésekre van szükség az akadályok leküzdéséhez.

A jogállamiság és a rendszeres, szabad és méltányos választások megszilárdítása, valamint a demokrácia minden szempontból történő megerősítése – ideértve a szubszidiaritás elvének és a decentralizációnak a megvalósítását – olyan kihívások Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság előtt, amelyeknek meg kell felelnie, ha tovább szeretne haladni az európai uniós tagság felé. Őszintén remélem, így lesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Constantin Luhan (PPE) , írásban. – (RO) Úgy vélem, hogy a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság kormánya jelentős előrehaladást ért el 2009-ben, amint azt a 2009. évi tevékenységi jelentés is kiemeli. Azzal, hogy e jelentés mellett szavaztam, különösen a következők iránti örömömnek adtam hangot: a vízummentesség, az EU polgári és katonai misszióiban való részvétel, a nemzeti hatóságok általi akkreditáció az előcsatlakozási támogatási eszköz regionális és vidékfejlesztési alkotóelemeivel kapcsolatban, valamint az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) részeként biztosított pénzeszközök kezelésének átvétele tekintetében tett előkészületekkel kapcsolatos előrehaladás. Remélem, hogy a csatlakozási tárgyalások a közeljövőben megkezdődhetnek, valamint hogy a márciusi csúcstalálkozó keretében az Európai Tanács megerősíti, hogy elfogadja a Bizottságnak a tárgyalások megkezdésére irányuló ajánlását. A névkérdést illetően egyetértek az előadó álláspontjával, jelesül, hogy Görögországnak és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak a legmagasabb szinten kell fokozniuk erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy az ENSZ égisze alatt egy kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak. Úgy vélem továbbá, hogy az Európai Uniónak segítséget kell ebben nyújtania a tárgyalási folyamat részeként.

 
  
MPphoto
 
 

  Monica Luisa Macovei (PPE) , írásban. – A 18. módosítás mellett szavaztam, mert a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni rendelkezések elfogadása az Unióhoz való csatlakozás egyik követelménye, és mert a megkülönböztetéssel szembeni fokozott jogi védelem üzenet, amelyet a kormány a társadalom egésze számára küld a társadalom valamennyi tagjának értékére vonatkozóan. A szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkében szereplő megkülönböztetés tilalmának egyik alapja. A szexuális irányultságon alapuló, valamint bármely kisebbséggel szembeni megkülönböztetéssel kapcsolatos megközelítésem megegyezik az uniós jogszabályokéval és más nemzetközi emberi jogi jogszabályokéval, továbbá sok román választóm véleményével, és saját meggyőződésemmel is.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Nem Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság ellen szól az, hogy az elért haladásról szóló jelentés ellen szavazok. A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban élő emberek nem érdemlik meg, hogy bármilyen módon kiközösítsük őket. Igenis elítélem azonban azt az euroliberális diktátumot, amelynek az EU tagállamai és a tagjelölt országok egyaránt ki vannak téve. A koppenhágai kritériumok gazdasági aspektusai – és a piacok ezek által megkövetelt liberalizálása – veszélyezteti a tagjelölt országok szociális jogosultságait. Csak akkor fogom támogatni új államok tagságát, ha az EU olyan regionális integrációs munkát folytat, amely valóban az Uniót alkotó emberek összességének érdekeit szolgálja, nem pedig az azt ma is uraló tőke érdekeit, továbbá amely olyan integrációs keretet biztosít, amely felett a polgároknak nincs ellenőrzési lehetőségük.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Az utolsó elért haladásról szóló jelentés óta Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság jelentős fejlődésen ment keresztül. Fontos hangsúlyozni, hogy a Balkán államaiban lezajlott fejlődés és reformok egyik húzóereje az EU-hoz való csatlakozás perspektívája volt. Amennyiben Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság a közeljövőben az EU tagja akar lenni, el kell fogadnia és teljesítenie kell az EU által előírt tagsági kritériumokat, valamint a politikai, gazdasági és regionális együttműködéssel kapcsolatos kérdéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI) , írásban. – (DE) Véleményem szerint támogatnunk kell Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság csatlakozási törekvéseit, mert ez az állam kétség kívül az európai, nyugati kultúra részét képezi, és az utóbbi hónapokban, években számos területen fejlődést mutatott. A jelentés nagyon jól leírja a következő lépéseket. Kétségtelen, hogy Macedóniának még tovább kell javítania a szomszédaival való viszonyát és különösen mindent meg kell tennie azért, hogy megoldja névvitáját Görögországgal. Én a jelentés mellett szavaztam, mert kiegyensúlyozottan mutatja be az összes szóban forgó tényezőt.

 
  
MPphoto
 
 

  Franz Obermayr (NI) , írásban. – (DE) A Macedónia által elért nyilvánvaló fejlődés eredményeként az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Justas Vincas Paleckis (S&D) , írásban. – (LT) Előző megbízatásom során a Macedóniával (volt Jugoszláv Köztársaság) fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségben dolgoztam és ellátogattam az országba. Az elért eredmények ezért örömmel töltenek el. 2009 sikeres év volt Macedónia számára. Az EU vízummentes rendszert vezetett be Macedóniával szemben, ami különösen elősegíti az emberek közötti kapcsolatok fejlesztését. Tavaly Macedónia kijelölte Koszovóval való határait és javított kapcsolatán Görögországgal. Macedónia 2009-ben elért eredményeiről és az uniós tagsági kritériumok végrehajtásáról szóló állásfoglalásban felhívtuk a figyelmet arra, hogy az ország kormányának érzékenyebben kell reagálnia az etnikai kisebbségek kérdésére és törekednie kell a média jobb átláthatóságára. Felkértük az EU intézményeit, hogy segítsenek rendezni a Szkopje és Athén közötti, a macedón állam neve miatt kialakult vitát.

Felhívtuk az EU Miniszterek Tanácsát, hogy fogadják el a Macedóniával való csatlakozási tárgyalások megkezdését. Macedónia 2009-ben elért eredményei szintén az EU mágneses hatásának köszönhetőek. Kétségtelen, hogy az uniós tagság kilátásba helyezése Macedónia javát szolgáló változások felé irányulnak. Ez az ország jelentős reformokat vezetett be. Ezért szavaztam a határozat mellett, amely elismeri ezt, ugyanakkor hangsúlyozza a további haladás menetrendjét.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE) , írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Támogatom Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért haladásról szóló jelentéséről szóló állásfoglalásra irányuló indítványt.

Teljes mértékben egyetértek az állásfoglalásban szereplő megközelítéssel, amely megegyezik a Bizottság ajánlásával és támogatja a Macedón Volt Jugoszláv Köztársasággal való tárgyalások megkezdését, abban a meggyőződésben, miszerint ez egy fontos lépés az ország fejlődésében, és az Európai Unió érdekeit illetően létfontosságú régió stabilitásában.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítványok B7-0067/2010, B7-0065/2010

 
  
MPphoto
 
 

  Andrew Henry William Brons (NI) , írásban. – A Horvátország és Macedónia által elért eredményekről szóló jelentésekről történő szavazás során tartózkodtam. Nem azért tettem így, mert úgy ítélem, hogy bármelyik állam alkalmatlan lenne az európai uniós tagságra. Pontosabb volna úgy fogalmazni, hogy úgy vélem, az EU nem olyan szervezet, amelyhez csatlakozhatnának. Az európai uniós tagság komoly szuverenitásról való lemondással jár, jogszabályai befurakodnak a mindennapi életbe, ami nem szívesen látott jelenség. Egyre inkább romboló hatású a szólás-, írás- és gondolatszabadságára nézve. Mindkét állam a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságtól nyerte el függetlenségét, és most az Európai Unió javára készülnek lemondani szuverenitásukról.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0068/2010

 
  
MPphoto
 
 

  Elena Băsescu (PPE) , írásban. – (RO) A Törökország által elért haladásról szóló 2009. évi jelentés elfogadása mellett szavaztam. Annak ellenére, hogy a Törökországgal való csatlakozási tárgyalások 2005. október 3-án kezdődtek, mostanáig csak igen csekély előrelépést mutattak. Az Európai Parlament úgy véli, hogy Törökország még mindig nem tesz eleget a koppenhágai politikai kritériumoknak. Az emberi jogok és alapvető szabadságok tekintetében a nagyobb mértékű tisztelet biztosítása érdekében mélyreható alkotmányreformra van szükség. Az Európai Bizottság megállapította, hogy bár korlátozottan, de 2009 során Törökország tett némi előrehaladást a politikai reformok terén. A kisebbségi nyelveken való szólásszabadságot tekintve javult a törökországi helyzet.

Hiszem, hogy az Európai Uniónak folytatnia kell a párbeszédet Törökországgal, és nyitottnak kell lennie felé. Törökország rendkívül fontos Európa számára, mind a gazdasági és politikai kapcsolatok perspektívából, mind az Európai Unió energiabiztonsága szempontjából. Az én országom partnerséget kíván építeni Törökországgal a fekete-tengeri szinergia és az Európai Unió szomszédsági programjainak részeként.

 
  
MPphoto
 
 

  Philip Claeys (NI) , írásban. – (NL) Végül ezen állásfoglalás ellen szavaztam, mivel a Külügyi Bizottság és a plenáris ülés általi módosítását követően olyan szöveget sikerült alkotnunk, amely feltételezi Törökország európai uniós tagságát. Célszerűbb lett volna azt hangsúlyozni, hogy a tárgyalások nem határozatlan idejűek, ezáltal szabad út nyílna olyan realisztikusabb alternatívák számára, mint például a preferenciális társulás. Mindent összevetve, a napnál is világosabb, hogy Törökország nem felel meg az EU-hoz való csatlakozás feltételeinek, és a helyzet változatlan marad 10, 15 vagy 20 éven belül is.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE) , írásban. – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Úgy döntöttem, tartózkodni fogok a végső szavazás során a Törökország által elért haladásról szóló 2009. évi jelentésről szóló állásfoglalást illetően.

Bár a szöveg bírálja az ország azon képességeit, hogy vállalja az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos felelősségeket, az én tartózkodásom még körültekintőbb hozzáállást fejez ki.

A demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok és kisebbségek védelme tekintetében a jelenlegi törökországi helyzet még mindig távol áll az európai normáktól. Gondolok itt különösen a török választási rendszerre – amely nem tartja tiszteletben a pluralizmust –, továbbá a politikai pártok bezárására vonatkozó jogra; a hadsereg politikai életbe való beavatkozására; a kurd kérdésre és a kisebbségi jogok, a vallásszabadság és a sajtószabadság folyamatos korlátozására. Számunkra mindezek alapvető értékeket és elveket képviselnek, amelyek az európai integrációs folyamat sarokkövét jelentik.

Való igaz, hogy ezen ország Európai Unióba való felvétele jelentős gazdasági előnyökkel járna, különösen vállalataink számára, de azt gondolom, hogy a koppenhágai kritériumoknak való megfelelés kiemelt fontosságú feltétele a csatlakozásnak, amelyet az Uniónak szigorúan figyelemmel kell kísérnie.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE) , írásban. – (PT) Teljesen érthető, hogy Törökország politikai, gazdasági és kulturális elitje törekszik az uniós tagság elérésére. Ugyanakkor köztudomású, mely értékek, hagyományok és szabályok szerint élünk, és ezeket nem lehet oly módon megváltoztatni, hogy egyszerűen bárki csatlakozhasson hozzánk. A csatlakozni kívánó országon múlik mindezek elfogadása, és végül – már tagállammá válása után, de kizárólag csak ekkor – ezek betartása is. Az EU-val már régóta tartó csatlakozási tárgyalások során azonban a török emberek úgy érezték, hogy szokásaik és normáik – amelyeket tulajdonképpen nem is tartanak szem előtt – sérülnek, csak azért, hogy tagságukat megtagadhassák a tagállamokban minden bizonnyal sorra kerülő népszavazások során, még akkor is, ha a politikusok végül megegyezésre jutnak.

Törökország valójában békés nemzet, gazdag történelemmel és kultúrával. Partnerünk a NATO-ban és megérdemli, hogy ekként bánjunk vele. Erre való tekintettel azt javaslom, hogy Törökország még e kései fázisban is tarthatna népszavazást, amely során megkérdeznék az embereket, tudomásul kívánják-e venni és el akarják-e fogadni az elveinket és értékeinket, vagy inkább tárgyalások megkezdését szeretnének az EU-val való újfajta és mélyebb, különösebb partnerségről.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D) , írásban. – (PT) Törökország által elért haladásról szóló 2009. évi jelentésről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mivel azt gondolom, a csatlakozási folyamat folytatása az EU és Törökország érdekeit egyaránt szolgálja. Hiszem, hogy az EU-nak is meg kell felelnie azoknak a kötelezettségvállalásoknak, amelyeket Törökország felé tett. Törökországnak pedig – a maga részéről – szintén további kötelezettségeket kell vállalnia a már zajló reformfolyamat mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE) , írásban. – (PT) Törökország még mindig távol áll attól, hogy teljesítse a követelményeket, amelyeket saját maga állított fel a koppenhágai csúcstalálkozó során, és nemcsak kevésbé tűnik elkötelezettnek azok iránt, de kevésbé is tűnik érdekeltnek mindezek teljesítését illetően.

E tekintetben 2009 nehéz évnek bizonyult, amely során világossá vált, hogy továbbra is óriási szakadék választja el Törökországot az Európai Unió tagállamaitól, az olyan kérdések terén, mint a politika, jog, emberi jogok, egyesülési, szólás- és információs szabadság stb.

Függetlenül attól, hogy hogyan alakulnak majd az EU és Törökország közötti kapcsolatok, remélem, hogy közelebb kerülnek majd egymáshoz, és a párbeszéd és hatékony együttműködés útjára lépnek, valamint, hogy Törökország – a saját érdekében – a nyugati vonalak mentén tovább halad a szabadság és demokrácia irányába.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE) , írásban. – (PT) Gazdasági, politikai és társadalmi jelentőségén túl Törökország uniós tagsága kihívást jelent mindkét fél számára, emellett – mint egy lehetséges híd Kelet és Nyugat között – rendkívüli szimbolikus jelentőséggel is bír. Világszinten, az Európai Unió a gazdasági fejlődés mintaképe: multikulturális régió, amely a kisebbségek tiszteletben tartására és minden ember számára egyenlő jogok biztosítására buzdít, nemre, fajra, etnikumra vagy vallásra való tekintet nélkül. Mindezek az európai integráció elidegeníthetetlen értékei közé tartoznak, és a török nép számára lehetőséget jelentenek, valamint etnikai és kulturális sokféleségük békés gazdagítását. Mindazonáltal az uniós tagságra való jelentkezés folyamata komolyabb előrelépés nélkül zajlik, és rávilágít az 1987-es hivatalos csatlakozási kérelemtől kezdődő hosszú útra, mely végül a tárgyalások 2005-ös megindításához vezetett.

Ennélfogva – szem előtt tartva a folyamat hatékonyságát – úgy vélem, létfontosságú, hogy prioritásként kezeljük egy törökországbeli népszavazás előmozdítását azzal a céllal, hogy a nyilvánosság számára lehetőséget biztosítsanak véleményük egyértelmű kifejtésére a teljes uniós tagság elfogadásáról, valamint mindennek a társadalmi és kulturális elvekre és értékekre gyakorolt hatásáról, vagy arról, hogy esetleg előnyben részesítenének egy mélyebb partnerséget az EU-val.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) , írásban. – (FR) Nem Törökország ellen szól az, hogy az elért haladásról szóló jelentés ellen szavazok. A törökországi emberek nem érdemlik meg, hogy bármilyen módon kiközösítsük őket. Igenis elítélem azonban azt az euroliberális diktátumot, amelynek az EU tagállamai és a tagjelölt országok egyaránt ki vannak téve. A koppenhágai kritériumok gazdasági aspektusai – és a piacok ezek által megkövetelt liberalizálása – veszélyezteti a tagjelölt országok szociális jogosultságait. Csak akkor fogom támogatni új államok tagságát, ha az EU olyan regionális integrációs munkát folytat, amely valóban az Uniót alkotó emberek összességének érdekeit szolgálja, nem pedig az azt ma is uraló tőke érdekeit, továbbá amely olyan integrációs keretet biztosít, amely felett a polgároknak nincs ellenőrzési lehetőségük.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE) , írásban. – (PT) Fenntartásaim vannak Törökország uniós tagságával kapcsolatban. Ciprus egy részének folyamatos elfoglalása, régióbeli kikötőinek és repülőterei megnyitásának megtagadása, politikai, vallási és etnikai kisebbségek jogainak megsértése, a nőkkel szemben alkalmazott megkülönböztetés, politikai pártok kizárása és a katonai bíróságok joghatóságát korlátozó törvények hatályon kívül helyezése néhány példa ennek szemléltetésére. Léteznek más alapvető kérdések is. Törökország legnagyobb része földrajzilag nem tartozik Európához. Törökország muzulmán identitása igencsak eltérő az EU tagországok többségének zsidó-keresztény identitásától. Stratégiai szempontból problémás lenne az EU számára, ha az iraki Kurdisztánnal lenne közös határa. Az ország világi jellegét csak katonai erővel lehet fenntartani. Végül az emberek kiáramlása egy olyan országból, amely a legnagyobb népességgel rendelkezne az EU-ban, hatalmas egyensúlytalanságokat teremtene a munkaerőpiacon. Mindezek ellenére azonban el kell ismerni Törökországnak az EU által előírt bizonyos kritériumok teljesítésére az elmúlt évek során tett erőfeszítéseit, valamint azt, hogy az ország milyen fontos szerepet játszik a NATO-n belül. Talán sokkal jobb lenne, ha az EU Törökország számára kiváltságos és preferenciális partneri státuszt biztosítana, ahelyett, hogy téves várakozásokat és reményeket kelt a tagsággal, olyasvalamivel kapcsolatban, amit a tények és a körülmények ismeretében nehéz lenne valóra váltani.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL) , írásban. – (ES) Tartózkodtam a Törökország által elért haladásról szóló 2009. évi jelentésről szóló B7-0068/2010 számú állásfoglalás megszavazásától, mert azt gondolom, hogy Törökország nagyon negatív szerepet játszik a Ciprusi Köztársaság elnöke és a ciprusi török közösség képviselője közötti tárgyalásokban. Törökország nem tesz eleget az ENSZ határozatainak és nemzetközi jogot sért: 40 000 katonát tart Ciprus északi részén, Famagusta városát továbbra is zárlat és katonai megszállás alatt tartja, és még mindig telepeseket küld a sziget északi részére.

Véleményem szerint az Európai Uniónak figyelemmel kellene kísérni a tárgyalásokat, és egyértelmű üzenetet kellene küldenie Törökországnak: ha fenntartja a jelenlegi álláspontját, akkor soha nem fog tudni csatlakozni az EU-hoz, mivel az Európai Unió egyik tagállamának, Ciprusnak a területét továbbra is megszállás alatt tartja. Ezért a török csapatok Ciprusi Köztársaságból való teljes kivonulása és Famagusta város visszaadása elengedhetetlen feltételei Törökország Európai Unióhoz történő csatlakozásának.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE) , írásban. – (PL) Törökország nagyon sok erőfeszítést tett annak érdekében, hogy megfeleljen a koppenhágai kritériumoknak. Igen jelentős előrelépés történt a piacgazdaság követelményeinek való megfelelés tekintetében. Ha viszont a politika, a demokrácia vagy az emberi jogok területén elért változásokról beszélünk, akkor ugyan jelentős előrelépés történt a jogalkotásban, de a végrehajtás nem lett sikeres. Ezt is meg kell érteni, mivel a sikerhez a társadalmi tudat megváltozása szükséges, amely nagyon lassú folyamat. Teljesíteni kell azonban az emberi jogok, a nők jogai, a fogva tartottakkal és vallási kisebbségekkel való bánásmód területein meglévő európai normákat.

A török integráció egyes ellenzőit olyan indokok vezérelik, amelyek nem a dolog lényegével kapcsolatosak, mások pedig attól félnek, hogy a hatalmas Törökország nagy befolyást fog gyakorolni az EU döntéseire, mert a Lisszaboni Szerződés alapján az egyes tagállamok szavazati joga a népességének számától függ. Törökország tagsága bizonyára nagy terhet jelent majd az EU költségvetése számára, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy hatalmas piaca az Unió számára fontos. Törökország jelentős tagja a NATO-nak, továbbá fontos partnere az USA-nak és számos uniós tagállamnak. A területe ezen kívül útvonalat biztosíthat az energiaforrások Európába juttatására.

Végül legyen szabad emlékeztetnem arra, hogy Törökország összekötő szerepet játszhat a vallások közötti, vagy a kulturális, illetve akár a makro-regionális párbeszédben. Törökország jelenléte az Unióban segítené a világ e nagy és fontos régiójának a stabilizálását. Törökországnak meg kell értenie, hogy a múltját nem tudja megváltoztatni. A hibákat el kell ismerni. Utána könnyebb lesz az élet és a jó kapcsolat kialakítása a szomszédokkal.

 
  
MPphoto
 
 

  Renate Sommer (PPE) , írásban. – (DE) Az Európai Parlament – a Bizottsággal és a Tanáccsal ellentétben – képes volt a Törökországban és a Törökországgal kapcsolatosan jelentkező problémákat világosan bemutatni. A kurdokat támogató Demokratikus Társadalom Párt (DTP) betiltása támadás az ország gyerekcipőben járó demokráciája, és különösen a kurd kisebbség ellen, amely a népesség nem kevesebb mint 20%-át képviseli. Az a tény, hogy ez a 27. pártbetiltás 10 év alatt, tiszta képet ad a demokrácia török felfogásáról. A katonai bíróságok joghatóságát korlátozó törvények hatályon kívül helyezése az ország megbontottságának másik jele. Amint a török kormány egy kis engedményt próbál tenni az EU számára, máris a nacionalista ellenzékkel találja szembe magát.

Az előrehaladás szinte minden területen teljesen leállt, vagy a dolgok visszafelé haladnak. A török kormány a kritikát úgy próbálja még csírájában elfojtani, hogy megtorló intézkedéseket tesz az ellenséges hangvételű újságírók és médiaszervezetek ellen. A vallási szabadságra kettős szabályokat alkalmaznak. A miniszterelnök fel akarja oldani a fejkendők viselésére vonatkozó tilalmat, fel akarja emelni a Korán vallási iskolákra érvényes korhatárt, ugyanakkor megkülönböztető bánásmódot alkalmaz a vallási kisebbségek ellen és állandó jelleggel zaklatja őket. Ezek ijesztő fejlemények. Ennek fényében világosan látszik, hogy a török főtárgyaló, Egemen Bagis nem veszi komolyan állásfoglalásunkat, és így demokratikus döntéshozatali szervezetünket sem. Törökország igen egyértelműen mutatta meg, hogy még mindig nemzedékek választják el az EU-hoz történő csatlakozástól.

 
  
MPphoto
 
 

  Ernst Strasser (PPE) , írásban. – (DE) A Törökországgal való tárgyalások folytatásának szükséges előfeltételei az Ankarai Jegyzőkönyv teljes körű végrehajtása, és az uniós tagállam, Ciprus elismerése.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE) , írásban. – (PT) Törökország uniós tagsági kérelme hosszú és elnyúló folyamat, amelynek eredménye csak később fog kiderülni. Törökország elkötelezte magát a reformok bevezetése, a jó szomszédi kapcsolatok fenntartása, és a közösségi vívmányokhoz való fokozatos alkalmazkodás mellett. Ezeket az erőfeszítéseket azonban a koppenhágai csúcson meghatározott kritériumok tökéletes teljesítése, valamint az igazságügyi és választási rendszer, illetve a jogalkotás végrehajtása érdekében fokozni kell.

A valódi reformok irányába történő előrehaladás 2009-ben lelassult, és valószínűleg hatással lesznek a tárgyalási folyamatra az olyan kérdések, mint Cipruson a kikötők és repülőterek lezárva tartása. Ehhez hasonló módon a török alkotmánybíróság döntése a kurdokat támogató Demokratikus Társadalom Párt betiltása és a katonai bíróságok joghatóságát korlátozó törvények hatályon kívül helyezése azt jelzi, hogy a folyamat lelassult.

A reformok valóban szükségesek és sürgősek, ahogyan azt a parlamenti állásfoglalás elrendeli. Ebben az összefüggésben viszont – amikor is nagyobb erőfeszítések szükségesek a tagsági kérelemmel kapcsolatos kritériumok teljesítéséhez – a népszavazásra vonatkozó javaslat helyénvaló. Egy ilyen népszavazás megkérdezné a török emberektől, hogy valóban el akarják-e ismerni és fogadni az európai elveket és értékeket, vagy pedig egy új és mélyebb különös partnerséget szeretnének az EU-val kialakítani.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat