Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/2108(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0313/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0313/2010

Viták :

PV 24/11/2010 - 13
CRE 24/11/2010 - 13

Szavazatok :

PV 25/11/2010 - 8.9
CRE 25/11/2010 - 8.9
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0441

Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2010. november 24., Szerda - Strasbourg HL kiadás

13. Új európai energiastratégia felé (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a Kolarska-Bobińska asszony által az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében, „a 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé” című állásfoglalásra irányuló indítványról készített jelentés (2006/2212(INI)) (A7-0313/2010).

 
  
MPphoto
 

  Lena Kolarska-Bobińska, előadó.(PL) Elnök úr, biztos úr! A közelmúltban nagyon sokat beszéltünk a Lisszaboni Szerződésből fakadó intézményi változásokról. Ezek közé tartozik az Európai Külügyi Szolgálat és a költségvetéssel kapcsolatos munka eljárásai, de a Lisszaboni Szerződés az Unió politikáira is vonatkozik. Ma megvitatjuk az első Lisszabon utáni energiastratégiát, amelyet a Bizottság a 2011-2020-as időszakra elkészített.

Ki kell hangsúlyoznom, hogy a Bizottság stratégiája és a Parlament jelentése egyaránt visszatükrözi a Lisszaboni Szerződés szellemét: mindazt, amit a Szerződés az energiaszolidaritásról mond, valamint az energiabiztonsággal és -ellátással kapcsolatos aggályait. A Bizottság stratégiája és a Parlament jelentése kiemeli továbbá az energiapolitika megerősítését és európai jellegének kihangsúlyozását. Mindezt elérhetjük bizonyos intézkedések megtételével.

Először is gyorsan végre kell hajtanunk a tagállamokban az energiatermelésre vonatkozó hatályos jogszabályokat. Ezért fenntartás nélkül támogatjuk a Bizottságot az azon kormányok és üzleti vállalkozások elleni kemény intézkedések elfogadása területén, amelyek elhanyagolják a cselekvést ezen a területen. Másodszor: közös célkitűzéseink eléréséhez a közös energiapiacnak is jól kell működnie. Ez arra is vonatkozik, hogy fel kell építenünk egy megújuló energiapiacot Európában. Ezért célkitűzéseink elérése érdekében feltétlenül ki kell bővítenünk és modernizálnunk kell az európai és a határon átnyúló energetikai infrastruktúrát. Ezt gyakran ellenzik a monopóliumok és az őket védelmező kormányok. Ám az egész Európára kiterjedő hálózat nélkül nem fogjuk elérni az Európai Unió kulcsfontosságú célkitűzéseit.

Két fő akadályt kell leküzdenünk ezzel kapcsolatban: az adminisztrációt és a finanszírozást. Az adminisztráció kérdéseivel kapcsolatban mindenekelőtt meg kell határoznunk a kulcsfontosságú projektek egyértelmű prioritásait és szabályait. Az említett kritériumok és egyértelmű szabályok nélkül a projektek kiválasztása sok konfliktust és viszályt fog előidézni, és remény helyett gyanakvást fog kiváltani. Nemzeti szinten azonban a szabályozási intézkedések elengedhetetlenek, különösen a határon átnyúló projektek összefüggésében.

Most lépjünk tovább a legfontosabb problémára – az infrastruktúra finanszírozására. Tudjuk, hogy jelenleg milyen feszültségek kísérik a jövő évi költségvetés jóváhagyását, de a 2013 utáni új pénzügyi keret még ennél is mélyebb feszültségeket fog felkavarni. A betervezett ráfordításoknak azonban vissza kell tükrözniük az Európai Unió politikai célkitűzéseit, és itt a polgárok energiabiztonságára gondolok. Emellett új módszereket kell találnunk a vállalkozások és a bankok beruházásainak ösztönzésére. Szó esik erről a jelentésben.

Napjainkban az energiapolitika egyre fokozódó mértékben összekapcsolódik az Európai Unió külpolitikájával. Külső energiapartnereinkkel ápolt kapcsolatainkat Európa belső piacának alapelvei szerint kell kialakítani. Az európai piacra belépő külső vállalkozásoknak átlátható módon, a jogszabályok betartásával kell működniük, és átlátható megállapodások alapján kell azokat irányítani. Ez a jövőben felmerülő és most építés alatt álló csővezetékekre egyaránt vonatkozik.

Biztos úr! Nagyra értékelem azt a segítséget, amelyet Lengyelországnak nyújtott a Jamal-csővezetékről Oroszországgal folytatott tárgyalások során. De hasonló fellépést szeretnék látni a többi csővezeték esetében is, az Északi Áramlat földgázvezetéket is ide számítva. Szeretném kihangsúlyozni, hogy az átláthatóság elvét az összes jelenlegi és jövőbeni projekt esetében is alkalmazni kell, nem elég csak néhány projektre alkalmazni.

Összegezve, elnök úr, az Uniónak hosszú távú jövőképre van szüksége az energiapolitika területén. Szükségünk van egy európai energiaközösségre. Ha a Bizottság fel akarja gyorsítani az üzleti vállalkozások és a tagállamok cselekvését, akkor a Bizottságnak is hitelesnek kell lennie, és valóban hatályba kell léptetnie ezt a nagyon jó stratégiát, valamint egy infrastruktúracsomagot. Az Európai Parlament a jövőben figyelemmel fogja kísérni a stratégia végrehajtását, mert ténylegesen hatást akar gyakorolni a helyzetre, és nemcsak vágyait akarja megfogalmazni.

Végül van még valami, ami nagyon fontos, ez pedig a tagállamoknak az Európai Bizottság stratégiájában és az én jelentésemben szereplő célkitűzésekkel kapcsolatos hozzáállása. Hajlandóak lesznek-e megzabolázni a nemzeti érdekeket a közös, európai közjó kedvéért? Meg fogják-e akadályozni a nagy érdekcsoportok tevékenységeit, és figyelembe veszik-e a fogyasztók biztonságát és érdekeit? Ehhez mi mint az Európai Parlament ragaszkodunk. Gratulálok önnek, biztos úr, a következő 10 évre vonatkozó energiastratégiáért.

 
  
MPphoto
 

  Günther Oettinger, a Bizottság tagja.(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Azzal szeretném kezdeni, hogy elmondom, mély benyomást gyakorolt rám az önök ötleteinek, kritikus megjegyzéseinek és konstruktív hozzájárulásainak száma és színvonala, amelyeket a Bizottság 2011-2020-as időszakra elkészített energiastratégia-tervezetével kapcsolatban benyújtottak. Szeretnék köszönetet mondani Kolarska-Bobińska asszonynak a vita levezetéséért, a képviselőtársak hozzájárulásainak intelligens módon történő összeállításáért és a prioritások felállításáért, amit én, személyesen nagyon fontosnak tartok. Örömmel beillesztjük az ön jelentését munkánkba az elkövetkező hetekben, mivel a következő néhány hét nagyon zsúfoltnak ígérkezik az energiapolitika tekintetében. Az Energiaügyi Tanács a december 3-i ülésén – amelyet az állam- és kormányfők ülése követ majd, ahol február 4-én különleges lehetőségük lesz arra, hogy foglalkozzanak az energia kérdésével –, lendületet fog adni közös céljainknak és az energiapolitika európai szintre emelésének. Ami engem illet, a Parlamentet rendkívül fontos partnernek tekintem.

Kiinduló álláspontunk úgy jellemezhető, hogy rendkívül bonyolult. Egységes piacunk még nincs kiteljesítve. 12 éve érvényben van a villamos energiára és a földgázra vonatkozó jogszabályunk, de még mindig nem valósult meg. Létezik több részpiac és regionális határ, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy a következő öt év során az egységes piac az ipar és a fogyasztók számára is végrehajtható legyen, a fokozott verseny és az átláthatóság céljából.

Másodszor: eklatáns hiány tapasztalható az infrastruktúra területén. Ha megvizsgáljuk az egységes piac más termékek, áruk és szolgáltatások területén létező alapjait – közutak, vasutak, légifolyosók, repülőterek, a digitális világ, vízi utak –, akkor láthatjuk, hogy még nagyon távol vagyunk attól, amire szükségünk van az infrastruktúra területén az energiaszállításhoz, különös tekintettel a villamos áramra és a földgázra, ha el akarjuk érni európai szintű energiapolitikai célkitűzéseinket, nevezetesen az ellátás biztonságának javítására, a szolidaritásra, a versenyre és a fogyasztók érdekeire gondolok. A következő két évtizedben le kell raknunk az alapokat mindahhoz, amit a közúti és vasúti közlekedés területén az elmúlt két évszázadban, valamint a digitális világban az elmúlt tíz év során felépítettek. Ez az emberek által történő elfogadásra és az átláthatóságra vonatkozik. Átláthatóságra van szükségünk ahhoz, hogy nagyobb elfogadottságot érhessünk el a villamos energia és a földgáz infrastruktúrájának fejlesztése tekintetében, és szükségünk van a megfelelő pénzügyi erőforrásokra, amelyről elsősorban a fogyasztók gondoskodnak az energiaárak útján, de ami az európai költségvetést is terheli, ha európai érdekek is szerepelnek a kérdésben.

Harmadszor: hatalmas kihasználatlan potenciál rejtőzik az energiahatékonyság területén. Bárki, aki hozzánk hasonlóan importálni kénytelen, ugyanakkor előre akar lépni a fenntarthatóság, az éghajlatvédelem és a környezetvédelem területén, kénytelen szembeszegülni az energiapazarlással, és az élen kell haladnia az energiaforrásokkal kapcsolatban vállalt kezdeményezések, az energiatakarékosság és a fokozott energiahatékonyság területén, az állami, az ipari és a magánszektorban egyaránt. Ezért az energiahatékonyság lesz a következő napirendi pont valamennyiünk napirendjén. Nagy érdeklődéssel várom a Parlament saját kezdeményezésű jelentését, amely már csaknem elkészült, és amelynek alapján jövő tavasszal bemutathatjuk energiahatékonysági stratégiánkat a nyilvánosság, önök és a Tanács előtt.

Stratégiánknak egy további része a megfizethető energia kérdése. A belga elnökség helyesen mutatott rá arra, hogy különösen a villamos energia idézheti elő a társadalom megosztását a miatt a tény miatt, hogy az energia egyre drágább lesz és ezért már nem elérhető mindenkinek a számára. Ez azt jelenti, hogy stratégiánkban ki kell terjesztenünk az ellátás biztonságát az ipar, a munkahelyek és a magánháztartások számára biztosított megfizethető energia kérdésére. A kutatás jelenti a következő fontos szempontot. Európa nem képes mindenről gondoskodni, de az energetikai kutatás fókuszpont lehet az európai költségvetés, valamint az állami hatóságok és a kutatásokat végrehajtó ipar közötti partnerség számára a következő néhány évben.

Aztán ott van még a külső kapcsolatok, a külső dimenzió tárgyköre: Kolarska-Bobińska asszony már felhívta erre a figyelmünket. Közös, egyeztetett európai stratégiára van szükségünk külső energiapolitikánkban, ahol Európa fontos érdekei forognak kockán. Továbbra is mi alkotjuk az energia legnagyobb piacát a fogyasztás szempontjából, megelőzve Kínát és az Egyesült Államokat. Ha vásárlóerőnkre és az infrastruktúrával kapcsolatos stratégiánkra összpontosítunk, akkor vannak ütőkártyáink. Ha továbbra is megengedjük, hogy a régi „oszd meg és uralkodj” elv érvényesüljön, akkor ezzel megkönnyítjük másoknak, hogy fogást találjanak rajtunk. Nem akarjuk, hogy ez megtörténjen. Ennek szem előtt tartásával szeretnék köszönetet mondani önöknek sokoldalú és intelligens hozzájárulásaikért és a jelentésért. Ez útmutatás lesz majd a számomra a stratégiánkkal kapcsolatos munka folytatása során, amit végül benyújtunk az Európai Tanácshoz.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Pilar del Castillo Vera, a PPE képviselőcsoport nevében.(ES) Elnök úr, biztos úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok az előadónak, aki kiváló munkát végzett. Jelentése természetesen ugyanolyan ambiciózus, mint amilyen kiterjedt, és azt kell mondanom, hogy azoknak a kemény és sikeres tárgyalásoknak az eredményeként jött létre, amelyek az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban a jelentés gyakorlatilag egyhangú elfogadásához vezettek.

Tovább folytatva ezt a témát szeretnék rámutatni valamire, amivel valamennyien tisztában vagyunk, de akkor sem árt kimondani: az európai energetikai helyzet nem igazán optimális. Nemcsak azért, mert egyre erősebben függünk az Európán kívülről importált energiától, hanem azért is, mert roppant nagy beruházásokat kell végrehajtanunk energia-infrastruktúránkba egy olyan időszakban, amikor Európa még mindig a válság következményeitől szenved. És mindennek hátterében ott áll az, hogy még mindig nem sikerült alkalmaznunk a saját energetikai jogszabályainkat.

Ebben a parlamenti ciklusban a rendelkezésünkre áll egy olyan eszköz, amely a korábbi ciklusban még nem volt elérhető. A Lisszaboni Szerződés nemcsak felállít egy egész sor egyértelmű célkitűzést, ilyen például a belső energiapiac, az ellátás biztonsága, az energiahatékonyság és az energiahálózatok előmozdítása, de jogi keretet és szilárd jogi alapot is felállít az Európai Unió számára – 194. cikk – az energiapolitika területén történő cselekvéshez.

Ebben az új összefüggésben, amelyben ezt a vitát lefolytatjuk, felkérem minden képviselőtársamat ennek a jelentésnek a támogatására, amely egy egész sor intézkedést javasol az energiaellátás garantálására, valamint az érvényben lévő jogszabályok és programok végrehajtására. Kihangsúlyozza továbbá a beruházások szükségességét a kutatások területén, támogatja a páneurópai energiahálózatok fejlesztését, és megadja a belső energiapiac létrehozásának a megérdemelt prioritást.

Nagyon köszönöm, és kérem, hogy holnap valamennyien támogassák ezt a jelentést.

 
  
MPphoto
 

  Marita Ulvskog, az S&D képviselőcsoport nevében.(SV) Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Kolarska-Bobińska asszonynak kiváló és nyitott együttműködéséért. Számomra, mint szociáldemokrata számára fontos volt, hogy tegyek valamit egy olyan energiapolitika és energiaellátási stratégia eléréséért, amelynek középpontjában a fogyasztó áll, és amely gondoskodik az energiakereskedelmi piac átláthatóságáról és arról is, hogy az éghajlati válság gyakoroljon befolyást a megújuló, fenntartható és biztonságos energiaforrásokra és energetikai rendszerekre történő átállással kapcsolatos döntéseinkre. Ebben a tekintetben szintén elértünk bizonyos sikereket, amelyekkel elégedett vagyok. Javítottuk és egyértelműbbé tettük a fogyasztói jogokkal kapcsolatos megfogalmazásokat, és – amint a biztos úr mondta – ugyanez elmondható az energia ésszerű áron történő megvásárlásának jogáról is, amit a háztartások meg tudnak fizetni. Tennünk kell valamit az energiaszegénység megszüntetése érdekében. Az éghajlat kérdésére vonatkozó megfogalmazás szintén egyértelműbbé vált, bár még mindig nagyon sok a tennivaló ebben a tekintetben.

Azt is fontosnak tartom, hogy a tagállamoknak például az energiaforrás-összetétellel kapcsolatos felelőssége egyértelműen szerepel a stratégiában. A legnagyobb csalódás az, hogy a jelentés nem tartalmaz kötelező célokat az energiatakarékosság és a hatékonyság növelése területén – ez szégyen. A tagállamok valószínűleg nem fogják elérni a 20%-os célkitűzést, ami nagyon súlyos kudarc előírásainkhoz képest, mert az energiamegtakarítás az egyik legjobb mód importfüggőségünk csökkentésére, versenyképességünk megerősítésére és a munkahelyteremtésre. Vissza fogunk térni erre a kérdésre a Parlamentben különféle témák kapcsán, és reméljük, hogy erős támogatásban fogunk részesülni az egész Háztól és a Bizottságtól egyaránt.

 
  
MPphoto
 

  Jens Rohde, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Először is hadd mondjak köszönetet és hadd gratuláljak Kolarska-Bobinska asszonynak ezért a kiváló jelentésért, és bevezetésül hadd mondjak el egy, a való életből vett történetet. Tíz évvel ezelőtt Kína egyetlen szélerőművet sem gyártott; ma Kína ad otthont a világ egyik vezető szélenergia-társaságának. Arra számítanak, hogy két éven belül az öt vezető társaság közül kettő Kínában fog működni. Tíz évvel ezelőtt nem volt ott semmi. Ma Kína képviseli a globális szélerőműgyártás 50%-át. Kína halad előre, méghozzá gyorsan.

Mindennek fényében sajnálattal kell elmondanom, hogy a Bizottság új energiastratégiájából elkedvetlenítően hiányzik a környezetbarátabb jövőre való törekvés. Európának ambiciózus energiastratégiára van szüksége, méghozzá nemcsak egy COP-16 állásfoglalásban, amit egyébként sem fog senki sem elolvasni. Ambiciózus, konkrét politikai célkitűzéseket kell végrehajtanunk Európában. „Majd ha eljön az ideje, akkor ambiciózusak lehetünk”. A jelek szerint a Tanács és a Bizottság ezt a stratégiát követi. Nos, eljött az idő, és nem dőlhetünk hátra, nem lazíthatunk és nem várhatunk valami nagyszabású kötelező nemzetközi megállapodásra a cselekvéssel.

Egy olyan energiastratégia megvalósításához, amely eredményeket hoz létre az éghajlat, a növekedés és a munkahelyek szempontjából, sokkal ambiciózusabb és piacorientáltabb megközelítési módra van szükségünk, hogy a javunkra fordíthassuk a piaci mechanizmusokat. Csak rajtunk múlik egy hajtóerő létrehozása a piacon, hogy megmutathassuk az úttörőknek, hova akarunk eljutni, hogy elvezethessenek oda bennünket. Ezért az ALDE felszólítja az EU-t, hogy emelje fel 30%-ra a CO2-csökkentési célkitűzést. A szén-dioxid-piac, a CO2-csökkentés és a környezetbarát beruházások legfontosabb mechanizmusa nem működik. El van árasztva kvótákkal és az ár túlságosan alacsony, így semmi sem ösztönöz a környezetbarát technológiákba történő beruházásokra. Meggyőződésünk, hogy az EU-nak meg kell tennie ezt a lépést gazdasági növekedésünk, az éghajlat és az energiabiztonság érdekében. Gyerünk, Európa, gyerünk, Bizottság; váltsuk tettekre a szavakat.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Claude Turmes, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Először is szeretném átadni köszönetemet és képviselőcsoportom köszönetét azért a munkáért, amelyet Lena Kolarska-Bobińska és az árnyékelőadók elvégeztek. Nem lehetett könnyű valamennyiünket összehozni – összeterelni mint a juhokat –, de önnek sikerült.

Első üzenetem ez: „végrehajtani, végrehajtani, végrehajtani”. Nincs szükségünk új energiapolitikára. Végre kell hajtanunk az éghajlati csomagot, a harmadik belső piaci csomagot és a gázellátás biztonságát. Aztán ki kell ezeket egészítenünk célzott politikákkal. Ön beszélt az energiahatékonyságról. Ez kritikus jelentőségű kérdés, és várjuk Bendtsen úr jelentését, ami további részletekkel szolgál majd ezzel kapcsolatban.

A második a belső piacra vonatkozik. Biztos úr! Szerintem ön kiváló munkát végzett az infrastruktúracsomagon, de remélem, semmiféle értelemben sem fog most lazítani a versenypolitika kapcsán sem. Az elmúlt öt év során nagyon sokat tettünk a piaci dominancia ellen, és ezt az európai energiapolitika fókuszpontjába kell állítanunk.

Ami a megújuló energiaforrásokat illeti, a mi jelentésünk sokkal nyíltabban fogalmaz, míg az önök EU-stratégiája és az Energia 2020 stratégia nagyon homályos. Jens Rohde úrnak igaza van. A megújuló energiák a következő tíz év folyamán az összes energetikai beruházás 70%-át fogják kitenni Európában. A megújuló technológia a mi legnagyobb exportpiacunk az összes energetikai technológián belül. Nem hiszem, hogy helyes lenne azt az üzenetet küldeni az EU 2020 stratégiában, hogy fel kell hígítani a megújuló energiákat. Külön fejezetet kell nyitnunk a következő tíz év legnagyobb beruházásaihoz.

Jelentésünkben mi is sokkal óvatosabban fogalmazunk a nemzeti beilleszthető rendszerekkel és az egyéb rendszerekkel kapcsolatos viták ismételt megnyitásával kapcsolatban. A kormányok nemzeti támogatási rendszerekben gondolkodnak, és a jelenlegi vitát nem szabad megzavarnunk ennek a másik vitának az ismételt megnyitásával.

A földgáz és az olaj egyaránt nagyon fontos lesz a jövőben. Van két konkrét kérdésem önhöz. Az egyik az, hogy hogyan látja a földgázpiacnak az energiaágazatban elfoglalt helyzetét a következő évtizedben. Másodszor: az önök sajtókonferenciáján ön meglehetősen egyértelműen beszélt az olajkitermelés tetőzéséről és arról a kockázatról, hogy a kőolaj ára a 200 dolláros hordónkénti árat is elérheti, tehát hogyan kapcsolódik ez a helyzet a közlekedési politikához a Bizottság szintjén?

 
  
MPphoto
 

  Konrad Szymański, az ECR képviselőcsoport nevében.(PL) Elnök úr! Először is természetesen én is szeretnék csatlakozni azokhoz, akik kifejezték köszönetüket az előadónak azért a rendkívül jó együttműködésért, amelyet ennek a nagyon bonyolult jelentésnek az elkészítése során tanúsított. A jelentés kihangsúlyozza az európai energiapolitika összes legfontosabb kihívását. Úgy gondolom, hogy az Uniónak mindenekfelett a harmadik országokkal megkötött megállapodások piacellenes záradékaival kellene foglalkoznia. Ezek jelentik az egyik legnagyobb akadályt.

Különösen Oroszország korlátozza a földgázvezetékekhez való hozzáférést, és az újrakivitelt is tiltja, korlátozza az európai vállalkozások tulajdonjogát a már megvásárolt földgázzal kapcsolatban. Ez történt a lengyel szerződés esetében is, amelyet a biztos úr jól ismer. Az orosz politika célja a monopólium fenntartása a földgázpiacon, ameddig csak lehetséges. A Gazprom a közép-európai monopóliumát a közös piac rovására, a verseny rovására, és végül a fogyasztói jogok rovására tartja fenn. Az ilyen esetekben az Uniónak nagyon eltökélten kell reagálnia, és a diplomáciai tényezőt és a külügyi főképviselő szerepét sem szabad kizárni. Ellenkező esetben reagálásunk egyszerűen kiegyensúlyozatlan lesz.

Az Unió diplomáciájának általában véve több figyelmet kellene fordítania a nyersanyagokkal kapcsolatos kérdésekre. Ennek a tárgykörnek a jelentősége folyamatosan növekszik és nagy kihívás elé állítja szolgálatainkat, az EU kereskedelempolitikájának területén megszerzett kompetenciáink figyelembevételével. Energiapolitikánkban természetesen fenntartás nélkül támogatnunk kell a modern technológiákat, a cseppfolyósított gázzal üzemelő technológiákat, a geotermikus energiát és a palagázt. Amíg nem sikerül biztosítanunk a gázellátás biztonságát és diverzifikációját, nem engedhetjük meg magunknak, hogy hirtelen lemondjunk a szénről. Ellenkező esetben tovább növeljük földgázfüggőségünket, különösen Közép-Európában, ahol a szén szerepe továbbra is rendkívül fontos.

Van még egy utolsó megjegyzésem: szerintem fel kell hívni a figyelmet egy bizonyos intézményi problémára. Mindazok a kérdések, amelyeket Kolarska-Bobińska asszony a jelentésében érint, rendkívül kevés figyelemben részesültek az Európai Bizottság közleményében, amelyet nyilvánvaló módon a Parlament álláspontjának figyelmen kívül hagyásával fogalmaztak meg. Ez egy rendkívül rossz egybeesés – ez a folyamat nagyon súlyosan félresiklott. Nem hiszem, hogy így kellene cselekednünk.

 
  
MPphoto
 

  Niki Tzavela, az EFD képviselőcsoport nevében.(EL) Elnök úr! Szeretnék gratulálni Kolarska-Bobińska asszonynak ezért a kiváló és rendkívül kemény munkáért. Mivel nagyon sok ambiciózus célkitűzésről hallottunk ezzel kapcsolatban – és tiszteletreméltó barátom, Turmes úr ismételten hivatkozott az alkalmazásra –, úgy gondolom, hogy valamennyiünknek gratulálnunk kell a Bizottságnak a legutolsó közleményért, amelyet novemberben adott ki az energiastratégia kérdéseiről. Ez az első realista stratégia, amit eddig láttunk. A Bizottság kifejezetten és egyértelműen hivatkozik a nehézségekre; meghatározza azokat és felveti, milyen nehézségekkel kell szembenéznünk és hol van mozgásterünk az általunk felállított célkitűzések végrehajtására.

Biztos úr! Mivel ön realista stratégiai energiapolitikát nyújtott be elénk, és ezt őszintén üdvözlöm, szeretnék javasolni egy gyakorlatias és realista megoldást a déli áramlatra. Van két kicsi földgázvezetékünk: az ITGI és a TAP. Ezek készen vannak, megfelelően működnek. Továbbléphetnek. A Nabucco nagy és ezért bonyolult, és előfordulhatnak késlekedések. Ezért lépjen előre a két kicsi csővezetékkel.

 
  
MPphoto
 

  Dimitar Stoyanov (NI).(BG) Elnök úr! Szeretném elmondani, hogy támogatom az elkészített jelentést, különösen annak utolsó részét, amely arra szólít fel, hogy a polgárok érdekeinek elsőbbséget kell biztosítani a politikai érvekkel szemben.

Ennek indoklására van egy nagyon egyszerű példám. Két nagy projekt áll jelenleg fejlesztés alatt: a Déli Áramlat és a Nabucco. Vannak bizonyos radikális csoportok Bulgáriában, amelyek azt mondják, hogy ezek a projektek kölcsönösen inkompatibilisek. Csaknem azt állítják, hogy vagy a Déli Áramlat, vagy a Nabucco. Szerintem a két projekt közötti verseny az egyetlen lehetséges mód arra, hogy biztonságosan és olcsón ellássuk energiával Európa polgárait.

További rendkívül fontos kérdés, amelyet semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagynunk, az atomenergia és a kérdés átpolitizálásával kapcsolatos fejlemények. Ezt a kérdést azért vetem fel, mert a Kozloduy erőmű reaktorainak bezárásával kapcsolatban politikai döntés született Bulgáriában. Ahelyett hogy sok milliárd eurót termelne, amelynek egy része az EU költségvetését gazdagítaná, a tagállamoknak most kártérítést kell fizetniük a reaktorok bezárásával kapcsolatos politikai döntés miatt.

Ettől eltekintve az utóbbi időben hisztérikus hangulatot tapasztalunk az atomerőművek ügye körül. Arra bátorítom önöket, hogy szálljanak szembe ezekkel az aktivista szervezetekkel és pártatlan intézkedéseket fogadjanak el, így szegüljenek szembe ezzel az üggyel, elsősorban azért, mert ezek semmiféle alternatívát nem kínálnak fel. Az atomenergia valójában az a lehetőség, amely képes biztonságos és olcsó energiáról is gondoskodni.

 
  
MPphoto
 

  Herbert Reul (PPE).(DE) Elnök úr, Oettinger úr, hölgyeim és uraim! Én is szeretnék köszönetet mondani Kolarska-Bobińska asszonynak rendkívül konstruktív és intenzív munkájáért. És mivel köszönetemet fejezem ki, támogatom is a jelentést, ellentétben néhány képviselőtársammal, akik dicsérik ugyan a jelentést, de néhány alapvető módosítással holnap megpróbálják radikálisan megváltoztatni egyes szakaszait. Ezért szeretnék foglalkozni azzal a követeléssel, amelyet már sokszor nekünk szegeztek, hogy legyünk ambiciózusabbak. Nem tudom biztosan eldönteni, hogy amit ezzel kapcsolatban állítanak, az ambiciózus, vagy pedig túlzó.

Nagyon hálás vagyok Kolarska-Bobińska asszonynak, amiért egy realista politikát terjesztett be, mert erre szólítanak fel bennünket a gazdasági és pénzügyi válságok idejében. Nem új álmokkal kell előállnunk, hanem valami olyasmit kell benyújtanunk, ami lehetővé teszi, hogy egy, kettő, három vagy négy év alatt megmutassuk, hogy sikerült megvalósítanunk.

Nagyon hálás vagyok az energiaforrás-összetétel és a tagállami felelősségek jelentőségének említéséért, mert a tagállamok aztán maguk dönthetik el, hogy mit akarnak. Nem ragaszkodunk ahhoz, hogy csak egyetlen perspektíva létezik, mégpedig a megújuló energia. A perspektíva magába foglalja a megújuló energiákat, a szenet, az olajat, a földgázt és az atomenergiát, sőt a nukleáris fúziót is. Nagyon örülnék, ha mindazt, amit Kolarska-Bobińska asszony leírt és ami megkapta a nagy többség támogatását, azt valóban meg is tartanánk.

Az előadó foglalkozott a pénzügyi felelősség kérdésével, az infrastruktúra fejlesztésének és létrehozásának szükségességével, és nem egyszerűen követeli ezt, és nem azt mondja, hogy valahonnan kell, hogy legyen erre pénz. A vállalkozások felelősségére is rámutat.

Ez elvezet minket az egységes piachoz. Ebben a tekintetben nem kell új csomagra és új jogalkotásra felszólítanunk. Inkább a végrehajtást és a felülvizsgálatot kell követelnünk és realistának kell lennünk, hogy az általunk felállított előírásokat át is ültessük a gyakorlatba. Végül, de nem utolsósorban, nem azt kell tennünk, hogy egyszerűen odavágunk valami újat a halom tetejére, aztán csodálkozunk, miért olyan magasak az energiaárak, hogy a polgárok végül nem tudják azt megfizetni. Ambiciózus vagy felelőtlen magatartás egyre újabb megoldások kitalálása, a költségek növelése, aztán a panaszkodás, amiért terjed a polgárok körében az energiaszegénység?

A vita időnként kizárólag az iparra összpontosít, de aztán az összes hatást rázúdítja a polgárokra a következő hónapok és évek során. Szeretném, ha már a viták kezdetén mérlegelnénk, mi lesz a végeredmény.

 
  
MPphoto
 

  Teresa Riera Madurell (S&D).(ES) Elnök úr, biztos úr! Először is gratulálok Kolarska-Bobińska asszonynak és a képviselőcsoportomhoz tartozó árnyékelőadónak, Ulvskog asszonynak és a többi előadónak is a kitűnő munkáért.

Stratégiai jelentőségének figyelembevételével ez egy kiterjedt jelentés, amely részletesen megtárgyalja az EU energiapolitikájának különféle aspektusait azáltal, hogy a stratégiát arra a jelentős mennyiségű joganyagra építi fel, amelyet az elmúlt évek során elfogadtunk. A rendelkezésemre álló rövid idő alatt szeretnék rámutatni a jelentés két nagyon fontos szempontjára: összekapcsolások és adóztatás.

Jelenleg az a legsürgősebb, hogy határozottan alkalmazzuk a rendelkezésünkre álló jogszabályba foglalt és pénzügyi mechanizmusokat a transzeurópai energiahálózatok gyenge láncszemeinek megerősítésére érdekében, és ami nagyon fontos, hogy ezt a megfelelő időkereten belül tegyük.

Ami az adóztatást illeti, meggyőződésem, hogy a piaci szintekre történő felfejlesztés érdekében a hatékonyság, az energiamegtakarítás és a megújuló energia nemcsak speciális adóztatási intézkedéseket igényel, hanem adózási ösztönzőkre is szükség van, megfelelő levonások vagy mentességek formájában.

 
  
MPphoto
 

  Lena Ek (ALDE). – Elnök úr! Óriási problémáink vannak az energiapiaccal és az európai hálózattal, nem is beszélve arról, hogy az energiatermelés alapvetően a fosszilis tüzelőanyagokra épül. Ha valaki azt mondja, hogy végrehajtás, végrehajtás, végrehajtás, én azt mondanám összpontosítás, összpontosítás, összpontosítás, és néhány példát is megemlítenék.

A finanszírozás 50%-a hiányzik a SET-tervhez. A jelenleg zajló költségvetési tárgyalások iránya teljesen eltér ettől az energiastratégiától. Kétségbeesetten kellett küzdenünk – elnézést, nem akarom, hogy kivezessenek az ülésteremből –, az európai gazdaságélénkítési tervért (EERP), az energiahatékonyságért és az alternatív üzemanyagokért, és a kutatásokkal kapcsolatban is ugyanez a problémánk.

Ugyanazon a héten, amikor megvitatjuk azt, amiről beismerem, hogy részben jó stratégiának tartom, biztos úr, a szén támogatásáról szóló jelentésről is szavazunk, amely kijelenti, hogy Spanyolország munkahelyenként 50 000 euró összeggel támogatja a szenet egy versenyképtelen szénpiacon, míg az átlagos támogatás 17 000 euró munkahelyenként. Hogyan lehetnénk versenyképesek és modernek, ha ehhez hasonló határozatokat hozunk? Ez az egész stratégiát aláássa.

 
  
MPphoto
 

  Jaroslav Paška (EFD).(SK) Elnök úr! Az előző évek tapasztalatai, amikor az Ukrajnából származó gázellátás kiesése és az EU országokban széles körben bekövetkezett áramellátási zavarok bizonyították, hogy energiaellátási rendszerünkből hiányoznak a válsághelyzetek kezeléséhez szükséges tartalékok és megmutatták nekünk, hogy bármiféle megoldáshoz hatalmas beruházásokra van szükség. Ezért amikor a szükséges változtatásokról döntünk, egyeztetett módon és megfontoltan kell előrelépnünk, hogy a lehető leghatékonyabban tudjuk felhasználni a beruházott pénzeszközöket.

A benyújtott jelentés rendkívül átfogó választ ad erre a helyzetre, és gyakorlatilag az összes olyan kérdést figyelembe veszi, amellyel foglalkoznunk kell energiaellátással kapcsolatos problémáink megoldása érdekében. Ide tartozik minden a jogi alapoktól és a villamos energia elosztásától kezdve a kereskedelmi szabályokon keresztül egészen a hálózat modernizálásáig és a finanszírozásig.

A jelentés az energiabiztonságról való gondoskodás, valamint a kutatás és fejlesztés támogatása mellett az egyre nagyobb hatékonyság és a megújuló energiaforrások használatának szükségességéről sem feledkezett meg. Véleményem szerint ez az átfogó és kiegyensúlyozott jelentés jó kiindulási pontot alkot az európai energiaellátási rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos további munkához.

 
  
MPphoto
 

  Bendt Bendtsen (PPE).(DA) Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak ragyogó munkájáért és ezért a kiegyensúlyozott jelentésért. Nem kétséges, hogy Európának egyre nagyobb szüksége van egy új energiastratégiára, és nem lehet kétséges, hogy ugyanez az európai vállalkozásokról is elmondható. Egyre nagyobb mértékben függünk az Oroszországból érkező gáztól és a közel-keleti kőolajtól. Az energiastratégia Európa kül- és biztonságpolitikájának, valamint az ellátásbiztonság kérdésének egyaránt a részévé vált. Azok a döntések, amelyeket meghozunk, kritikus jelentőségűek Európa versenyképessége szempontjából. A jövőben óriási beruházásokat kell végrehajtanunk annak érdekében, hogy képesek legyünk elérni egy teljes és összefüggő belső piacot, ezenkívül hatalmas beruházásokat kell végrehajtanunk az energiahatékonyság területén. Minden egyes megtakarított fillér ugyanennyi nyereséget hoz. Az energiahatékonyság ugyanakkor a CO2-kibocsátás csökkentésének a legolcsóbb módja.

Szeretnék köszönetet mondani Öettinger biztos úrnak az energiahatékonysággal kapcsolatos mai megjegyzéseiért. Ami az energiahatékonyságot illeti – függetlenül attól, hogy a célkitűzések kötelezőek-e –, nagyon örülök a Bizottság közleményének, amely számos olyan területet felsorol, ahol többet is tehetnénk. Arra is nyitott vagyok, hogy szélesebb jogköröket adjunk a Bizottságnak a nemzeti cselekvési tervek elutasítására, ha azok nem megfelelőek a 20%-os célkitűzésünk 2020-ig történő elérése szempontjából.

Ezenkívül az Egyesült Államok és Kína hatalmas beruházásokat folytat az energiahatékonyságot növelő területeken. Mindenki teljes mértékben tisztában van azzal, hogy az energia ára a jövőben is emelkedni fog, és Európa jelenleg a versenyképesség hiányától szenved a globális világban. Ezért az energiahatékonyság, az infrastruktúra, az intelligens hálózatok stb. területén végrehajtott józan beruházásokon keresztül lehetőséget kell biztosítanunk vállalkozásainknak nagyobb versenyképesség elérésére. További előnyként jelentkeznek majd az új európai munkahelyek és innovatív vállalkozások, amelyek jelenleg munkahelyek ezreit veszítik el.

 
  
MPphoto
 

  Ivari Padar (S&D).(ET) Elnök úr! Gratulálok az előadónak és munkatársainak ezért a sikeres jelentésért. A páneurópai energiapiac létrehozása minden európainak az érdekében áll. Az energiapiacok megnyitása során azonban figyelmen kívül hagytuk a piacok átláthatóságának és átfogó jellegének kérdéseit.

Nagyon aggaszt engem az a tény, hogy miközben sok százmilliárd euró értékű villamos energia, gáz és CO2-kibocsátási kvóta cserél gazdát a piacokon, nyilvánvalóan hiányzik a megfelelő felügyelet és jogalkotás. Ezért üdvözlöm az Európai Bizottságnak a hiány betöltésére irányuló kezdeményezését. Remélem, hogy az a közlemény, amelyet a Bizottság hamarosan elfogad, a fogyasztók védelmére és egy egyértelmű páneurópai szabályozási keret meghatározására fog összpontosítani, amely egyértelmű szabályokat és meghatározásokat állapít meg a bennfentes kereskedelem, a piaci manipulációk elkerülése és a piaci likviditás fokozása érdekében.

Meggyőződésem, hogy az ACER, az Európai Uniónak a harmadik belső energiacsomag által felállított energiapiaci szabályozója, végül kénytelen lesz végrehajtani a villamos energia, a földgáz és a kibocsátáskereskedelem felügyeletét, és javaslom, hogy ennek a három piacnak a felügyeletét vonják egyetlen szabályozó égisze alá a tagállamokban.

 
  
MPphoto
 

  Fiona Hall (ALDE). – Elnök úr! Nagyon örülök annak, hogy a Bizottság 2020-as energiastratégiája hivatkozik a földhasználat közvetett változásainak hatásaival kapcsolatos folyamatos felülvizsgálatra. Létfontosságú, hogy a Bizottság teljesítse kötelességét, és ez év végéig előálljon egy olyan javaslattal, amely egyrészt lecsendesíti a lakosság széles köreiben elterjedt aggályt, amely szerint a piacon jelenleg kapható egyes bioüzemanyagok nem feltétlenül érik el az üvegházhatású gázok kibocsátásának nettó csökkentését, és az ipar érdekeit is szolgálja, amely olyan innovatív folyamatokat dolgoz ki, amelyeknek hozzáadott értéke elismerést érdemel.

Ami az energiabiztonság kérdését illeti, arra kérem a Bizottságot, hogy újból gondolja át a megújuló energiaforrások nemzeti támogatási rendszereinek harmonizálásával kapcsolatos megjegyzéseit. Én híve vagyok az európai szintű cselekvésnek, ha értéktöbbletet állít elő, de a tagállamok csak a közelmúltban tették közzé a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési terveiket és dolgoznak azok végrehajtásán; ez a harmonizálás túl messzire menne.

 
  
MPphoto
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE).(PT) Elnök úr, biztos úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok az előadónak a jelentés kapcsán végzett kiváló munkájáért. Az energiaágazat a gazdasági növekedés mögött meghúzódó hajtóerő. Európának 2008 óta van stratégiája az energiaellátásról és az éghajlatváltozás elleni küzdelemről. Ennek a stratégiának a végrehajtása kritikus jelentőségű, de a Lisszaboni Szerződés lehetővé teszi, hogy továbblépjünk, megnyitva ezzel az utat a valódi európai energiaközösség előtt.

El kell mélyítenünk a belső energiapiacot, fel kell építenünk és össze kell kovácsolnunk a hálózatok közötti összekapcsolásokat, gondoskodnunk kell szolidaritásról az energia területén, és a fogyasztót kell figyelmünk középpontjába állítanunk. Fokoznunk kell a közfinanszírozást, valamint az energiahatékonyság bátorítására szolgáló eszközöket és programokat. A tudományos kutatás és a technológia kulcsszerepet tölt be ezeknek a célkitűzéseknek az elérésében.

Ennek figyelembevételével üdvözlöm a különféle európai ipari kezdeményezéseknek az európai stratégiai energiatechnológiai terv alapján történő elindítását, és felszólítom a Bizottságot arra, hogy a tervben szereplő többi intézkedést is ültesse át a gyakorlatba. A nyolcadik keretprogramnak az innovatív technológiákkal kapcsolatos kutatást és fejlesztést is prioritásként kell kezelnie az energiaellátás területén. Ezért létfontosságú, hogy létezzen megfelelő finanszírozás a tiszta és fenntartható technológiák támogatására. Ez az egyetlen mód arra, hogy képesek legyünk fenntartani iparunk versenyképességét, előmozdítani a gazdasági növekedést és munkahelyeket létrehozni.

 
  
MPphoto
 

  Kathleen Van Brempt (S&D).(NL) Elnök úr! Az a szó, amit ma eddig a leggyakrabban hallottunk, a „stratégia” volt, és ez így van rendjén. Ezért üdvözöljük a Bizottság Stratégiáját. Ennek ellenére kissé csalódást keltőnek találjuk azt. Biztos úr! A jó stratégia egy megalapozott felmérés végrehajtására is kiterjed – az ellátási problémák, és különösen az ökológiai problémák és a szociális problémák felmérésére –, és ennek a stratégiának az alapján kell megállapítanunk a prioritásokat. Nagy jelentőséget tulajdonítok a „prioritás” szónak, mivel ez egy fontossági sorrend felállítását jelenti. Az energiahatékonyság ennek a fontossági sorrendnek az elején szerepel. Ön említette ezt, de ha az energiahatékonyságot annyira fontosnak tartjuk, akkor miért annyira nehéz olyan célkitűzéseket felállítani, amelyekkel valóban kikényszeríthetjük azokat a tagállamokban? Ez elengedhetetlen. Tudjuk, hogy ez működik, és hogy végig kell járnunk ezt az utat. Ezért azt szeretném kérni a biztos úrtól, hogy ezt valóban kezelje prioritásként, és hogy valóban illessze be a fontos februári csúcstalálkozó előkészületeibe.

 
  
MPphoto
 

  Romana Jordan Cizelj (PPE).(SL) Elnök úr, biztos úr! Ma meg fogjuk határozni a 2020. évig tartó energiaügyi fejlesztések menetét, de ez az időszak túlságosan rövid. Az energetikai létesítmények felépítése és üzembe helyezése sok-sok évig tart. A hálózatok és a villamos erőművek felépítése is időbe telik. Ezeknek a létesítményeknek az üzemi élettartama több évtized. Ezért a beruházóknak meglehetősen stabil politikai irányelvekre van szükségük, sokkal hosszabb időtartamra. Ha teljesíteni akarjuk az éghajlatváltozással és az energiaellátási fenntarthatósággal kapcsolatos célkitűzéseinket, sokkal hosszabb időre vonatkozó politikai kereteket kell kidolgoznunk. Legalább 2050-ig előretekintő stratégiai dokumentumra van szükségünk az energetikai fejlesztések területén.

Az atomenergia egyre inkább a jövő energiaforrásainak egyikévé válik, ezért szeretnék rámutatni három olyan feladatra, amely európai szinten ránk vár ebben a tekintetben. Először is jogalkotási lépéseket kell tennünk az atomerőművek biztonságos leszerelésének és a radioaktív hulladék ártalmatlanításának biztosítása érdekében, „a szennyező fizet” alapelv betartásával.

Másodszor: hatékony és átlátható eljárások útján gondoskodnunk kell arról, hogy az új villamos erőműveket a lehető legbiztonságosabb előírások szerint építsék fel. Ezt az új atomerőművek terveinek jóváhagyására és engedélyezésére vonatkozó minimális előírások bevezetésével tehetjük meg. Ezenkívül mérlegelnünk kell az új típusú atomerőművek európai szintű engedélyezését. Ez megkönnyítené az egyesített tudás előnyeinek kihasználását, és segítséget nyújtana azoknak az országoknak, amelyek csak most vezetik be az atomenergiát és azoknak, amelyek emiatt viszonylag kicsi közigazgatási szervekkel rendelkeznek.

Harmadszor: demokratikusabbá kell tennünk az atomenergiával kapcsolatos döntéshozási folyamatot. Az atomenergia csak az egyik a sok lehetséges energiaforrás között, és ezért a döntéshozási eljárásnak azonosnak kell lennie a szén, a megújuló energiaforrások, a földgáz és a kőolaj esetében. Együttdöntési jogköröket kell biztosítani az Európai Parlament számára. Nem kell újra elővennünk az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződést, mivel ezt intézményközi megállapodás útján is megtehetjük.

 
  
MPphoto
 

  Adam Gierek (S&D).(PL) Elnök úr! Az energia az összes termelési költségnek körülbelül a 40%-át teszi ki, míg a munkaerő alig éri el a 15%-ot, de magához az energiatermeléshez szükséges nyersanyagok beszerzéséhez is szükség van energiára. Ezért a gazdaság versenyképessége az energiától függ. A globális éghajlatra gyakorolt hatásokkal és a „szén-dioxid-mentes” gazdaság előmozdításával kapcsolatos dogma ostobaság. A szén-dioxiddal kapcsolatos kötelező célkitűzésekben történő megfeneklés jó példa a szociális és gazdasági szempontból felelőtlen javaslatokra, de megemlíthetném a CCS-technológiát is, amelyet rákényszerítettek a széntüzelésű erőművekre – de a többi tüzelőanyagra miért nem? Miért nem a hatékonyság jelenti a haladás hajtóerejét?

Kénytelen vagyok figyelmeztetni az energiaszegénység kialakulásával kapcsolatos társadalmi elégedetlenségre. Az új tagállamokban az energia a családok költségvetésének körülbelül 40%-át teszi ki. Figyelmeztetnem kell továbbá az energiabiztonság elvesztésére, amelyet a ránk kényszerített jogszabályok, és különösen az éghajlatváltozásra és az energiaforrásokra vonatkozó csomag idézett elő. Még valami. Miért nem dönthetnek maguk a tagállamok a CO2-kibocsátás csökkentésének módjáról, mint ahogyan az energiaforrás-összetételükről is maguk döntenek?

 
  
MPphoto
 

  Lambert van Nistelrooij (PPE).(NL) Elnök úr! Az új Lisszaboni Szerződés az EU és a tagállamok közös felelősségévé tette az energiaellátást. A második energiacsomag, amely valójában ennek a stratégiának az alapját alkotja, egyértelműen kiegészítésre szorul, és a jelentés jó elemzést közöl ezzel kapcsolatban. De a tagállamoknak, valamint azok magán és állami szereplőinek be kell szállniuk a ringbe. A tagállamok közötti és a tagállamokon belüli operatív programok egyre fontosabbá válnak. Kellően magas százalékban meghatározott célkitűzéseket állítottak fel az éghajlat és az energia területén egyaránt. Nincs szükség további új kötelező célkitűzésekre. Amint már elhangzott, a végrehajtás számít, amit el lehet fogadtatni a polgárokkal, a fogyasztókkal, vagyis velünk. Az is lehetséges, hogy a Bizottságnak tovább kell fejlesztenie az ezekről a nemzeti programokról készített felmérését, és hogy forrásainkat, esetleg az eurókötvényt, ettől kell függővé tennünk. Továbbra is nagy a szakadék a szavak és a tettek között. A két fókuszpont közül az első az energiahatékonyság, amiben hatalmas lehetőségek rejlenek. Ez hozzájárul társaságaink versenyképességéhez és a foglalkoztatáshoz is – például a szerelési és építkezési ágazatban. Nézzék meg a saját országukat is: több tízezer munkahely jött létre ennek eredményeként Németországban. A második fókuszpont – igen, ön már említette – az egyes országokat összekapcsoló és az országokon belüli infrastruktúra, valamint az intelligens hálózatok. Itt van szükség az eurókötvényekre. Van egy kérdésem a biztos úrhoz: lesz előrehaladás decemberben ezeknek az eurókötvényeknek a tekintetében? Új forrásokról beszélünk – pénzre van szükségünk –, és szeretném, ha elmondaná nekünk, valóban képes lesz-e ilyen módon előteremteni a pénzt? Cselekvés: erre van szükségünk.

 
  
MPphoto
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D).(RO) Elnök úr! Az Európai Unió energiastratégiájának az energiahatékonyságra kell összpontosítania, csökkentve ezzel a primer energia fogyasztását és az energiaszegénységet, emellett előmozdítva a megújuló forrásokból származó energia használatát és az Unió energiabiztonságát. Az Unió energiapolitikáját azonban mindenképpen össze kell kapcsolni az iparpolitikával, a közlekedési politikával, a kutatási és innovációs politikával, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem politikájával.

Felszólítjuk a Bizottságot és a tagállamokat az energiahatékonysághoz szükséges pénzügyi és fiskális eszközök kidolgozására, különösen az építőiparban, és hogy biztosítsanak prioritást az energiahatékonyságnak és az intelligens energia-infrastruktúrának a jövőbeni többéves pénzügyi keretben.

Az Uniónak nagyobb fontosságot kell tulajdonítania a keleti partnerségnek, különösen a fekete-tengeri térségnek, amely kiemelt geopolitikai jelentőséggel rendelkezik az Unió energiabiztonsága és energiaszállítási útvonalainak diverzifikálása szempontjából.

Felszólítjuk továbbá a Bizottságot és a tagállamokat az európai déli földgázfolyosó folytatására, különös tekintettel a Nabucco projektre, amely jelentősen javítaná energiaellátásunk biztonságát.

 
  
MPphoto
 

  Alajos Mészáros (PPE).(HU) Köszönet jár ezért a munkáért Kolarska-Bobińska asszonynak és Oettinger biztos úrnak is! Nagyon fontos munka ez. A Lisszaboni Szerződéssel az uniós energiastratégia négy új pillérre épül majd a jövőben. Ezek az egységes energiapiac, a biztonságos ellátás, az energiahatékonyság, valamint az európai energiahálózatok összekapcsolása.

Amikor az új energiastratégiánkat szeretnénk megfogalmazni, szem előtt kell tartanunk néhány kihívást. Fosszilis tüzelőanyag-készleteink fokozatosan elapadnak, de újabb nyersanyaglelőhelyekkel, kutatásokkal és fejlesztésekkel növelhetjük a kiaknázható tartalékokat. A népességgel együtt nő az Európai Unió energiafüggősége. 2030-ra Európa kénytelen lesz energiaimportjának 65%-át EU-n kívüli forrásokból biztosítani. A földgázellátásban ez a szám elérheti a 80%-ot. Törekednünk kell a szállítási útvonalak és a beszerzési források további diverzifikációjára. Kulcsfontosságú lehet a működő erőművek rekonstrukciója is.

Nem elég hatalmas összegeket fordítani az elavult erőművek leszerelésére, hanem oda kell figyelni a karbantartásukra is. A tagállamoknak általánosan felül kell vizsgálniuk az atomenergiával kapcsolatos nézőpontjukat. Folytatni kell a munkát az atomenergia fejlesztése terén, mivel egyébként nem tudjuk teljesíteni a klímaváltozással kapcsolatos célkitűzéseinket. Ezen a téren egyébként is óvatosságra intenék, hogy túl ambiciózus terveinkkel ne veszélyeztessük ipari és kereskedelemi versenyképességünket. Ilyen értelemben egy kiegyensúlyozott jelentés van előttünk, amelynek felvállalásai reálisan teljesíthetők, ezért én is messzemenően támogatom.

 
  
MPphoto
 

  Mario Pirillo (S&D).(IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A fenntartható, biztonságos és elérhető energia garantálása kétségkívül az egyik legsúlyosabb kihívás, amellyel Európának a következő évek során szembe kell néznie.

Az Európai Unió politikai célkitűzései egy egész cselekvési sort igényelnek, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A belső energiapiac teljes megvalósításának célkitűzését csak akkor lehet elérni, ha az összes tagállam alkalmazza az energiacsomagra vonatkozó érvényes jogszabályokat.

Meggyőződésem, hogy a stratégia célkitűzéseinek hiánytalan teljesítése érdekében nem kerülhetjük meg a modern és intelligens infrastruktúrába történő beruházásokat, különös tekintettel a megújuló energiaforrások kutatására és használatára. Ezek a beruházások nem egyszerűen a gazdasági szempontból legelőnyösebb megoldást képviselik az EU energiafüggőségének csökkentésével kapcsolatban, hanem az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez is hozzájárulnak.

 
  
  

ELNÖKÖL: STAVROS LAMBRINIDIS
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Hannes Swoboda (S&D).(DE) Elnök úr! Szeretném kifejezni őszinte köszönetemet az előadónak és az árnyékelőadóknak és önnek is, Oettinger úr, mivel mindaz, amit ön az elmúlt néhány nap és hét során beterjesztett, az kritikus jelentőségű az Európai Unió fejlődése szempontjából. Ám Van Brempt asszonyhoz, Turmes úrhoz és másokhoz hasonlóan nekem is az a véleményem, hogy egy lépéssel tovább kell mennünk, mert – ha szabad így fogalmaznom – egy józan, környezetvédelmi szempontból megalapozott energiapolitika szinte azonos a zöld növekedés és a zöld munkahelyek hordozórakétájával.

Ezt tegnap újból megvitattuk a Bizottság elnökével. Sajnálatos módon erről ma nagyon kevés szó esett. Ennek ellenére meg kell tennünk ezeket a plusz lépéseket. Magától értetődik, hogy a környezetorientált energiapolitika sok eleme még ennél is költségesebb. Ha azonban mérlegeljük a környezeti előnyöket és hogy ez mit jelent az európai ipar vezető szerepe szempontjából, akkor azt látjuk, hogy ez a munkahelyek szempontjából is rendkívül fontos.

Reul úrnak igaza van: sok energiaforrásra van szükségünk. Talán nem mindegyikre – ebben a tekintetben véleményünk sok pontban eltér. Ismernünk kell azonban azt az irányt, amerre az energiahatékonyság, az energiatakarékosság és a megújuló energiaforrások vezetnek. Ezek a jövőorientált európai gazdaság motorjai.

 
  
MPphoto
 

  Petru Constantin Luhan (PPE).(RO) Elnök úr! Az energia kérdése fontos prioritás, ami nem tűri a halogatást. Nagyon fontos, hogy a jövőbeni 2011-2020. évi cselekvési terv jelentős mértékben hozzájáruljon az Európai Unió közös politikájának megerősítéséhez.

Szoros együttműködésre van szükségünk, különösen az energiainfrastruktúra, valamint a megfelelő uniós finanszírozás területén. Úgy gondolom, hogy egy olyan európai uniós stratégiai infrastruktúra kifejlesztése érdekében, amelyben szerepet kap az összes helyi, regionális és európai energiapiac bővítése és integrálása, az állami és az uniós finanszírozás megszerzése mellett a magánszektorra és az onnan érkező finanszírozásra is nagyobb figyelmet kell fordítanunk.

Szerintem jó módszer ennek a célnak az elérésére a köz- és magánszféra által létrehozott partnerségek előmozdítása a szükséges politikai és közigazgatási támogatások, bizonyos szintű finanszírozás és némi állami garancia felkínálásával. Ez hozzásegít majd bennünket annak a finanszírozásnak a sikeres megszerzéséhez, amely létfontosságú az energiapolitika jövője szempontjából.

 
  
MPphoto
 

  Arturs Krišjānis Kariņš (PPE).(LV) Elnök úr, biztos úr! Ma szeretnék röviden beszélni polgáraink jólétéről és a szigetekről. Általában kellemes gondolataink támadnak, ha a szigetekről hallunk, és szeretünk oda elmenni: süt a nap és meleg van. A déli szigetek elszigeteltsége még hasznos is a szigetlakók jóléte szempontjából, mivel vonzza a turistákat, de az energiaellátás, az elszigeteltség vagy a szigetek jogállása rendkívül hátrányos a lakosságra nézve. Pontosan ez az, amire nincs szükség. Hogy miért? Az elszigeteltség az energiaellátás területén azt jelenti, hogy néhány monopólium uralja ezt a piacot, az érintett emberek számára ez azonban bizonytalan ellátást és magas árakat eredményez. Ez a jelentés tartalmazza a megoldást. Infrastruktúra, infrastruktúra, infrastruktúra. Építsük ki az összekapcsolásokat az Európai Unióban, és érjünk el mindenkit, hogy polgáraink megfelelő energiaárakat és energiabiztonságot élvezhessenek. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Francesco De Angelis (S&D).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném kifejezni elismerésemet ezért az állásfoglalásért, amely négy szempontból is kiváló munka.

Először is újból megerősíti, hogy az energiahatékonyság és az energiatakarékosság gazdasági szempontból előnyös prioritás Európa energiafüggőségének csökkentése és az éghajlatváltozás elleni küzdelem szempontjából. Másodszor: kihangsúlyozza az intelligens infrastruktúra jelentőségét. Harmadszor: a jelenleg érvényben lévő európai jogszabályok teljes végrehajtására ösztönöz bennünket. Negyedszer: robusztus és konzisztens nemzetközi dimenzióval rendelkező energiapolitika összeállítására törekszik.

Végül szeretném kihangsúlyozni, mennyire fontos az energiabiztonság, valamint a kutatás, a fejlesztés és az innováció területén végrehajtott beruházás, a fogyasztók, az üzleti vállalkozások és lehetőleg a polgárok érdekeinek védelme szempontjából.

 
  
MPphoto
 

  Zigmantas Balčytis (S&D).(LT) Elnök úr! Valóban hiszem, hogy az Európai Unió összes tagállama számára ma az energiaellátás okozza a legkomolyabb fejfájást, és először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak és az árnyékelőadóknak azért, hogy gyakorlatilag valamennyien, az összes tagállam képviselője lehetőséget kapott saját javaslatának beterjesztésére, és néhány nagyon intelligens kompromisszumnak köszönhetően nagyon jó dokumentum született. Én is úgy vélem, hogy nem az a fontos, hogy ambiciózus terveink legyenek, hanem az a fontos, hogy reális tervekkel rendelkezzünk, vagyis reális infrastruktúra, összekapcsolások, valós lehetőség az emberek számára, hogy megválasszák azt az energiaszolgáltatót, amelytől az energiát vásárolják, és természetesen valós piaci ár. Meggyőződésem, hogy ha ezt elérjük, akkor ezzel már nagyon sokat elértünk. Úgy vélem, hogy a jövőben jobban kordában kell tartanunk a tagállamok vágyait és érdekeit, mert a közös energiapiac létrehozásához össze kell hangolnunk ezeket az érdekeket. Biztos úr! Önnek is szeretnék köszönetet mondani, amiért szinte azonnal reagált néhány megállapodás aláírására, és nagyon hálás vagyok, amiért a szolidaritás alapelve ilyen mélyen meggyökeresedett az unió szintjén.

 
  
MPphoto
 

  Sonia Alfano (ALDE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Figyelmesen elolvastam a jelentést, és általában véve támogatom. Ám meglehetősen meglepődtem, amikor a szénnek az európai stratégiában betöltött jövőjére vonatkozó különféle hivatkozásokat olvastam, különös tekintettel az 52. bekezdésre, amelyben felkérik a Bizottságot olyan jogi rendeletek megszövegezésére, amelyek megkönnyítik a széntüzelésű erőművek építését.

Néhány évvel ezelőtt az Egyesült Államokban politikai és polgári mozgalom indult, amely de facto egyfajta moratóriumhoz vezetett a széntüzelésű erőművek építésével szemben. Ez a döntés a CO2-kibocsátás mellett a sok toxikus anyagot tartalmazó hamu kezelésének problémájára épül. Ezért egyáltalán nem támogatom a széntüzelésű erőművek védelmét és szeretném megjegyezni, hogy az úgynevezett „tiszta szén” sok esetben inkább csak szlogen, nem realitás.

Azt is végighallgattam, amikor több képviselőtársam hevesen védelmezte az atomerőműveket, mind a költségek, mind pedig a biztonság szempontjából. Ám ha valaki ezt mondja, az sajnálatos módon azt mutatja, hogy azt sem tudja, miről beszél. Léteznek alternatívák, mégpedig a valódi megújuló energiaforrások, és az Európai Unió terveinek ebbe az irányba kell mutatniuk az elkövetkező évtized során.

 
  
MPphoto
 

  Oreste Rossi (EFD).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Ez a jelentés felkínál néhány nagyon érdekes szempontot abban a tekintetben, hogy abból az alapfelfogásból kiindulva, hogy Európának rendelkeznie kell közös energiapolitikákkal, gondosan elemzi mind a módszereket, mind pedig az időtávokat.

Jómagam a Buzek elnök úr által megszervezett Európai Energiafórumon, amelyen az EU 27 tagállamának és az Európai Parlamentnek a képviselőivel együtt részt vettem, kedvező véleményt mondtam arról a közös energiatervről, amely egyenlő feltételekkel tenné elérhetővé az energiát a magánszemélyeknek és az üzleti vállalkozásoknak, és ezáltal kiküszöbölné a néha rendkívül jelentős árkülönbségeket.

Nagyon sajnálom, hogy egy ilyen jó jelentésbe is beillesztették a ma már elkerülhetetlen hivatkozásokat az Európai Uniónak a globális éghajlatváltozással kapcsolatos felelősségére. Léteznek kifejezetten erre a tárgykörre vonatkozó dokumentumok, és fölöslegesnek tartom további hivatkozások beillesztését egyes környezetvédelmi szélsőségesek igényeinek kielégítése céljából.

Ami minket illet, a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszaka csak globális összefüggésben valósulhat, amelyben az összes fontos gazdaság részt vesz egy jogilag kötelező érvényű szerződés alapján.

 
  
MPphoto
 

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE).(LT) Elnök úr! Szeretnék gratulálni az előadónak és szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak, aki ilyen jóakarattal fogadta az energiastratégiát és az energiapolitikát. Ambiciózus célokat tűztünk ki magunk elé az éghajlatváltozás folyamatának csökkentése tekintetében. Ami a környezet védelmét illeti, az energia partner, de ellenség is lehet. Az Európai Unióban ki vagyunk szolgáltatva a fosszilis tüzelőanyagok használatának, mert ezeket kell használnunk energia kinyerésére. Az EU erőforrásainak kimerülésével egyre fokozódó mértékben függünk harmadik országoktól, és így nemcsak a megújuló energiaforrások alkalmazásának fejlesztése a fontos, hanem az energiahatékonyság fokozásával kapcsolatos kutatásokba történő beruházások is. Az előző ülés során megvitattuk további pénzeszközöknek az európai gazdaságélénkítési terv alapján energetikai ügyekre történő allokációjának kérdését. Talán az is helyénvaló lenne, ha az Európai Unió pénzügyi mechanizmusaitól is átcsoportosíthatnánk az általános energiahatékonysági célokra elkülönített pénzeszközöket. A megújuló energia nem egyszerűen az éghajlatváltozás miatt, hanem az energiabiztonság miatt is fontos a számunkra. Azok a kétoldalú megállapodások, amelyeket egyes tagállamok megkötöttek bizonyos projektek végrehajtásáról, mint amilyen például az „Északi Áramlat”, nemcsak környezetvédelmi kérdésekben váltottak ki bizalmatlanságot, hanem a szolidaritás alapelvei kapcsán is, és ezért átláthatóságra van szükség ezen a területen.

 
  
MPphoto
 

  Elena Băsescu (PPE).(RO) Elnök úr! Véleményem szerint az EU rendelkezésére álló megújulóenergia-potenciál a jelentés egyik kulcsfontosságú eleme. Ezért szeretnék emlékeztetni arra, hogy a Románia délkeleti részében elterülő Dobrogea régió néhány éven belül Európa legnagyobb szélerőműparkjává válik. Az 522 turbina megépítése 2011-ben befejeződik. Ez lehetővé teszi, hogy Dobrogea az országos energiafogyasztás 50%-áról gondoskodjon.

Az infrastruktúra alkotja a hatékony energiapiac további kulcsfontosságú elemét. Az EU-nak azok közül a projektek közül kell választania, amelyek bizonyítják hatékonyságukat és gazdasági nyereségességüket. Az AGRI rendszerösszekötő, ami Románia egyik legfontosabb hozzájárulása az energetikai infrastruktúra fejlesztéséhez, alacsony költségű és alternatívát kínáló megoldás.

Az energiaellátási források diverzifikálása az olajágazatban is elengedhetetlen. Jó példa erre a P8 csővezeték. Románia és Szerbia a közelmúltban folytatta a csővezeték Constanţa és Pancevo közötti első szakaszának megépítésével kapcsolatos megvalósíthatósági tanulmányok elkészítését.

 
  
MPphoto
 

  Ioan Enciu (S&D).(RO) Elnök úr! A források diverzifikálása, egy új energetikai infrastruktúra és a megújuló energiaforrások részarányának növelése mind nagyon fontos az Európai Unió jövőbeni energiaellátása szempontjából. Ugyanakkor azonban a régi energiaforrások használatáról sem szabad lemondanunk, amelyek minden bizonnyal továbbfejleszthetők innovatív technológiák felhasználásával, a lehetőségeknek és az egyes tagállamok szükségleteinek megfelelően.

Számomra és az általam képviselt polgárok számára azonban az a legfontosabb tényező, hogy meg kell őriznünk a megfizethető árat az összes fogyasztó számára, emellett meg kell őriznünk a meglévő munkahelyeket és újakat is létre kell hoznunk ezen a területen.

Nem kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy többlet energia jelenjen meg az európai energiapiacon, mert a magas árak miatt ezt senki sem fogja megvásárolni.

 
  
MPphoto
 

  Kyriakos Mavronikolas (S&D).(EL) Elnök úr! Azt gondolhatná az ember, hogy a Lisszaboni Szerződést követően magától értetődik, hogy az Európai Parlament sokkal nagyobb mértékben képes hozzájárulni az energiapolitikához.

Mindennel egyetértek, amit az előadó elmondott, és szeretnék rávilágítani arra a tényre, hogy manapság az energiapolitikának közvetve és közvetlenül is sokkal több köze van általánosságban mind a tagállamoknak, mind magának az Uniónak a külpolitikájához. Egyetértek azzal, hogy hiányoznak a szükséges beruházások, infrastrukturális beruházások, és hogy hiányoznak a megállapodások végrehajtásának módját szabályozó rendeletek.

Mi ma egyértelmű szerződéseket, átláthatóságot és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó konkrét hivatkozásokat kérünk. Amit azonban magunk előtt látunk, biztos úr, az a közös energiapiac hiánya. Ez különösen nagy segítséget nyújtana az Unió kicsi szigetállamainak, mert így egyetlen hatalmas piacon átlátható módon kezelhetnénk az energiaellátás legfontosabb kérdéseit.

 
  
MPphoto
 

  Nick Griffin (NI). – Elnök úr! Azt szeretném mondani a biztos úrnak, hogy az új energiastratégiáról szóló jelentés figyelmen kívül hagyja az elefántot a porcelánboltban: az olajkitermelés tetőzését. De legalább a Bizottság ráébredt végül erre a hatalmas és közvetlen fenyegetésre. Abban a pillanatban, amikor az ember felismeri az olajkitermelési csúcs problémáját, ennek a jelentésnek a legnagyobb része gyújtóssá válik a szemében.

Az energiahiány előttünk tátongó roppant szakadékát nem lehet Miki egér komolyságú megújuló energiákkal vagy a palarétegekből kitermelt szénhidrogénekkel betömni. A szén, a nukleáris fúzió – és hosszú távon a nukleáris fúzió plusz a hasadás – jelenti azokat a kizárólagos energiaforrásokat, amelyeknek energiasűrűsége elegendő a megmentésünkhöz, miután az olajkorszak véget ért.

Biztos úr! Most, miután ezt felismerték, nem lehetne előretekinteni az energiaellátás új, komoly megközelítése felé? A szemétdombra kell vetnünk a hálózatra kapcsolt szélerőművekkel és a globális felmelegedéssel kapcsolatos összes ostobaságot, és az olajkitermelési csúcs által előidézett válság valódi tudományos megoldásaira kell összpontosítanunk.

 
  
MPphoto
 

  Günther Oettinger, a Bizottság tagja.(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Folytatjuk a vitát ennél a pontnál, és ha összefoglalom az önök felszólalásainak súlypontjait, akkor összeáll egy nagyon széles energiaforrás-összetétel az Európai Unióban, a tagállamokban, sőt még a Parlamentben is. Mindent végighallgattam, amit a 100% arányú megújuló energiaforrásoktól kezdve a nukleáris fúzión és az atomenergián keresztül egészen a szénig elmondtak. Ennek alapján a következő égető kérdéssel kell szembenéznünk: meg tudunk-e állapodni a hosszú távú stratégiáról? Konszenzusra tudunk-e jutni Európában? Ha igen, akkor milyen lesz az a konszenzus?

Most dolgozunk azon a stratégián, amely összehangolja a három célkitűzést, amelyek a következők: a megújuló energia 20%-os aránya, a CO2-kibocsátás 20%-os csökkentése és a hatékonyság 20%-os növelése. Ez az új évtized stratégiája. Az igaz, hogy hosszú távú stratégiára van szükségünk. Az az útiterv, amelynek nyers tervezetét a jövő tavasszal be fogjuk önök elé terjeszteni, gondoskodni fog erről. Ezzel az útitervvel az a szándékunk, hogy a jövő év folyamán mérlegeljük a következő negyven évet önökkel és a tagállamokkal együtt, és benyújtsuk a következő négy évtized energiaszükségletére, energiaforrás-összetételére, környezetvédelmi célkitűzéseire és ellátásbiztonságára vonatkozó előrejelzéseket. Nem könnyű vállalkozás ez. Képzeljék el egy pillanatra azt a helyzetet, amelyben 1970-ben voltunk, az olajválság előtt, a fal leomlása előtt és alig néhány tagállammal, és annak a szakértelemnek a felhasználásával, amellyel 1970-ben rendelkeztünk, meg kellene világítanunk a 2010-es és a jelenlegi energiaellátási helyzetet. Becsléseink teljesen tévesek lettek volna. Tudjuk, hogy milyen műszaki képességek fognak kialakulni a következő 40 év során? Milyen új politikai érdekei lesznek a tagállamoknak? Ennek ellenére támogatom az Útiterv 2050 című dokumentum elkészítésének megkísérlését.

Aztán felvetődött az a kérdés, hogy miért van szükség kötelező erejű CO2-kibocsátás-csökkentési célkitűzésekre, és miért nem képesek a tagállamok ezt teljesíteni. Egyszerűen azért, mert ez a határozat született. Elfogadom a CO2-kibocsátás 20%-os csökkentését és a 30%-ot is, ha találunk ehhez a világon más partnereket. Ez annak a Parlamentnek a határozata, amelyhez önök is tartoznak, és a Tanácsnak a határozata, amelyet én csak végrehajtok. Ha mást szeretnének, kérem, hogy közöljék velem. Meggyőződésem, hogy ha nem lennének kötelező erejű célkitűzések, akkor a tagállamok egyszerűen nem teljesítenék azokat. Ha lemondunk a kötelező célkitűzésekről, akkor a tagállamok kevesebbet vagy semmit sem fognak tenni, különösen a gazdasági szempontból nehéz időszakokban.

Említették az energiahatékonyság kérdését. Stratégiánkban ennek csak a címsorait készítjük el. A gyakorlati végrehajtás részleteire, az eszközökre, az intézkedésekre és a pénzügyi folyosóra a jövő tavasszal kerül majd sor, akkor kell majd benyújtanunk azt az energiahatékonysági stratégiát, amelyről önök jelenleg vitát folytatnak.

Felmerültek kérdések a belső piaccal kapcsolatban. Kérem, bízzanak bennem és Almunia úrban. Gondoskodni fogunk a második és a harmadik belső piaci csomagnak való teljes megfelelésről, kezelni fogjuk a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásokat és minden tőlünk telhetőt megteszünk annak biztosítására, hogy következő öt év során létrejöjjön a földgáz és a villamos energia belső piaca, amelyet a verseny és az átláthatóság jellemez. Az elmúlt néhány hét során tanácskoztunk a tagállamokkal – a lengyel kormánnyal a Jamal-ügyben, a bolgár kormánnyal a Déli Áramlat ügyében, valamint Bulgária gázellátásának kérdésében. A helyzet az, hogy a tagállamok nem mindig hajlandók, vagy nem mindig vannak olyan helyzetben, hogy képesek legyenek teljesíteni a belső piaci szabályokat kétoldalú megállapodásaikban. Ha kikérték a tanácsunkat, akkor adtunk tanácsot, de a tagállamok részvételére is szükség van. Vannak emellett olyan nagy tagállamok is, ahol a belső piac nem működik. Az egyik ország nincs messze ettől, és talán éppen arról az országról beszélek, ahol most tartózkodunk. Megkérdezném tehát Franciaország képviselőitől: készen állnak-e arra, hogy együttműködjenek velem a belső piac Franciaországban és más országokban történő létrehozása érdekében? Szükségem van a támogatásukra ebben a kérdésben – nemcsak nemzeti, hanem európai szinten is.

Ami a Déli Folyosót illeti, meggyőződésem, hogy a következő év első negyedévében megszületik a Nabucco, TAP vagy ITGI projektre vonatkozó határozat. A földgáz-infrastruktúra kapcsán azonban meg kell vitatnunk azt a kérdést, hogy a következő évtizedek folyamán mennyi gázra lesz szükségünk fűtéshez és villamosenergia-termeléshez? Ez a mennyiség jelenleg évi 500 milliárd köbméter. Kevesebb lesz, vagy több? Ezzel a kérdéssel is foglalkozni fogunk az Útiterv 2050 című dokumentumban.

Rohde úr említette Kína példáját. Véleményem szerint Kína mindig jó összehasonlítási alap, de ne legyen követendő példa. Abban igaza van, hogy Kína hatalmas beruházásokat hajtott végre a szélenergia területén. Ez igaz, de ön elmulasztotta megemlíteni azt a tényt, hogy jelenleg Kína felvásárolja a világ szénkészleteit és sokkal több beruházást hajt végre a szén területén. Az elmúlt év során Kína többet ruházott be a megújuló energiaforrásokba, mint Németország, ez igaz. Ennek ellenére a Kína által előállított megújuló energiák részaránya csökken, mert sokkal többet költenek atomenergiára és szénre. Ezenkívül Kína a megújuló energia egy formájaként hivatkozik az atomenergiára. Én ezzel nem értek egyet. Ennek következtében a Kínával történő összehasonlítás fontos ugyan, de nagyon nem javaslom, hogy Kínát emeljük magasra példaként az európai munkálatok lefolytatásához.

Még egyszer köszönöm. Az európai költségvetés kapcsán is szükségem lesz önökre. Kaptunk arra vonatkozó felszólításokat is, hogy tegyünk többet és gondoskodjunk több erőforrásról a kutatáshoz és az infrastruktúrához. Én ezzel egyetértek. Minden eurót elfogadok, amelyet adnak nekem, de a költségvetésről a Tanács és a Parlament határoz. A SET-tervvel, az energiakutatás finanszírozásával és a gazdaságélénkítési tervvel kapcsolatos jó tapasztalataink alapján bízom abban, hogy jó javaslatot fogunk elkészíteni az infrastruktúra tekintetében, és hogy önök ezt támogatni fogják, hogy a következő évtizedben legyen elégséges európai finanszírozás, amely biztosítja a hozzáadott értéket a megfelelő európai intézkedésekhez az infrastruktúra és a kutatás területén. Ennek szem előtt tartásával minden bizonnyal bőven lesz lehetőségünk a konstruktív együttműködéshez.

 
  
MPphoto
 

  Lena Kolarska-Bobińska, előadó.(PL) Elnök úr! Amint látható, a vita témái és az Európai Parlamentben megfogalmazott vélemények rendkívül sokfélék és eltérőek. Ezért ez a jelentés annak a kompromisszumnak az eredménye, amelyre törekedtünk. Szerintem a jelentés nagyon jó, mert konszenzust hoztunk létre.

Szeretném kifejezni köszönetemet az árnyékelőadóknak – Ulvskog asszonynak, Rohde úrnak, Turmes úrnak, Szymański úrnak és másoknak – azért, hogy ilyen barátságos módon sikerült létrehoznunk ezt a konszenzust. Ezenkívül szeretnék köszönetet mondani Castillo Vera asszonynak együttműködéséért, segítségéért és támogatásáért, Tóth asszonynak, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja képviselőjének segítségéért, Hillman úrnak, valamint a biztos úrnak és a Bizottság alkalmazottainak, akik válaszoltak számos kérdésemre és reagáltak különféle elképzeléseimre.

Brüsszelben ma csata zajlik a kormányköziség elvének támogatói és azok között, akik a szolidaritás elve alapján akarnak cselekedni. Az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak azonban egyaránt szembe kell nézni azzal, hogy gondoskodni kell arról, hogy a szolidaritás diadalmaskodjon az önálló nemzeti érdekek fölött az Európai Tanács jövőbeni ülésein. Sikerült elérnünk bizonyos mértékű konszenzust. Van stratégiánk, és amint Turmes úr mondta, mindennek szem előtt tartásával végre kell azt hajtanunk, végre kell hajtanunk és újból végre kell hajtanunk, megvédve magunkat a különféle sajátos érdekekkel szemben.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, november 25-én, csütörtökön, déli 12 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) Meggyőződésem, hogy ezt az új energiastratégiát feltétlenül életbe kell léptetnünk versenyképes, fenntartható és biztonságos stratégiaként. Egy olyan időszakban, amikor Európa egyre nagyobb mértékben függ az importált energiától, szerintem elengedhetetlen, hogy továbbra is domináns vezető szerepet játsszon energetikai kérdésekben azáltal, hogy az innovációra és a technológiára összpontosít. Ahhoz, hogy energiastratégiánkat fenntarthatóbbá tehessük, továbbra is a megújuló energiákra kell összpontosítanunk azáltal, hogy fokozzuk a versenyt az ágazaton belül, hogy hatékonyan végrehajthassuk a belső piacot az energia területén. Ez költségcsökkenéshez és a verseny fokozódásához fog vezetni a gazdaság számára, emellett jólétet és munkahelyeket is teremt, amelyek nagyon fontosak a kereskedelem egészséges egyensúlya szempontjából. Én az egyik legkülső régióból származom, ahol az energia területén az önellátás mértéke 27% körül mozog, és 2012-re ezt 75%-ra akarjuk emelni. Az Azori-szigetek ambiciózusabb célokat tűzött maga elé, mint az EU, amelynek eredményeit már elismerik európai szinten, különösen a geotermikus energia tekintetében, amelyet a régión belüli ambiciózus partnerségi energiapolitika és a legjobb nemzeti és nemzetközi kutatóközpontok útján értünk el. Az Uniónak figyelembe kell vennie ezeket a példákat, és fokoznia kell támogatásait a kutatás, az innováció és a projektfejlesztés területén.

 
  
MPphoto
 
 

  George Sabin Cutaş (S&D), írásban.(RO) Eljött az ideje, hogy beszéljünk egy valódi európai energiastratégiáról. Jelenleg hiányosságok tapasztalhatók az EU energiaügyi jogszabályainak végrehajtása területén. A Lisszaboni Szerződés rendelkezései szilárd jogi kereteket biztosítanak az Európai Unió számára egy hatékonyan működő egységes belső piac kifejlesztéséhez, amely garantálja majd az ellátás biztonságát, a fenntarthatóságot, a hálózatok összekapcsolását és a szolidaritást. Ebben az összefüggésben az új tagállamoknak, amelyek sokkal sebezhetőbbek energiaellátásuk külső zavaraival szemben, szükségük van az Európai Unió támogatására ezeknek a kihívásoknak a kezeléséhez.

Ezenkívül szeretném arra ösztönözni önöket, hogy legalább 2018-ig tartsák fenn azt a lehetőséget, hogy a tagállamok támogathassák a szénbányákat. A kapitalista világban a „versenyképtelen” szó a szociális istencsapásával rokonértelmű kifejezés. Mielőtt versenyképtelennek minősítenek egy bányát, az emberi tényezőt is vegyék figyelembe, és gondoljanak a szénbányák bezárásának káros társadalmi-gazdasági következményeire, mert ezek a bányák nagyon sok munkahelyről gondoskodnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) Ez a jelentés egy új energetikai cselekvési tervhez történő hozzájárulásra törekszik az Európa 2020 stratégia keretein belül. Egy új terv elvben fontos kezdeményezésnek bizonyulhat, amennyiben megszívlelik a korábbi tervek hibáit és hiányosságait. Értelmetlen ragaszkodni egy bizonyos megközelítési módhoz és azokhoz a javaslatokhoz, amelyek miatt elmaradásban vagyunk ahhoz képest, ahol lennünk kellene.

Az európai energiapolitika stratégiai hiányosságai között, amelyeket figyelembe kell vennünk, a következő pontok is szerepelnek.

Az energiapolitika mindig egy olyan „környezetvédelmi” politika függelékeként jelenik meg, amelynek legvégső célja új területek feltárása a pénzügyi spekuláció számára azáltal, hogy nyereségessé teszi az üvegházhatású gázok kibocsátásának engedélyeit. Az energia kérdése azonban testreszabott megközelítési módot érdemel, olyan speciális indikátorok kifejlesztése alapján mint az energiaintenzitás vagy az energiadeficit.

Az energia területén azt is feltételezik, hogy azon piacok működésének végrehajtásával, ahol a magánbefektetők tevékenykednek, minden varázsütésre megoldódik. Már kiadtunk három egymást követő jogszabálycsomagot, elköltöttünk állami erőforrásokat, de továbbra sincsenek versenyképes piacaink, nincsenek beruházások az infrastruktúra területén vagy elérhetőbb energia a fogyasztók számára. Ez mulasztást jelent a meghatározott célkitűzések összes aspektusa tekintetében.

Az az érv, hogy a bioüzemanyagoknak csak előnyei vannak a környezetre nézve és hogy lehetővé teszi a mezőgazdaság és az ipar jelentős fejlődését az európai országok számára, már összeomlott.

 
  
MPphoto
 
 

  András Gyürk (PPE), írásban.(HU) Örömmel tapasztalom, hogy Európában egyre erősebb az elköteleződés az egységes energiapiac megvalósítása iránt. Mindezt jól példázza, hogy mind Kolarska-Bobinska asszony mai jelentése, mind az Európai Bizottság legújabb energiastratégiája és infrastruktúra-prioritásai strukturális változásokat szorgalmaznak. Végre mindannyiunk számára kezd világossá válni: az átütő sikerhez jelentős beruházásokra, az adminisztratív korlátok leépítésére és konkrét akciótervekre van szükségünk. Csak így lehet elérni, hogy a Lisszaboni Szerződés fő célkitűzései – az egységes piac, az ellátásbiztonság, az energiahatékonyság és a megújulók elterjedése – az összes tagállam számára valósággá váljanak.

Nagy előrelépésnek tekintem, hogy az előbb említett dokumentumok a közép-kelet-európai energetikai fejlesztéseket kiemelt prioritásként kezelik. A tavalyi gázkrízis ugyanis a nyugati országok számára is egyértelművé tette, hogy régiónk tagállamai nagymértékben egy gázforrástól függnek, és az egységes piac itt nem működik. Európa felismerte, hogy az alternatív gázforrásokhoz való hozzáférés, az észak-déli gázfolyosó kiépítése és az elszigetelt piacok felszámolása növeli a regionális ellátásbiztonságot és egyben jelentős lépést tesz az egységes piac felé.

Ezzel párhuzamosan a villamosenergia-hálózatok megerősítése és a kőolajvezetékek regionális összekötése is szélesíti régiónk mozgásterét. Az elköteleződés azonban nem merülhet ki a stratégiaalkotás szintjén. Bízom benne, hogy az egységes piac hatékony megvalósítása érdekében a strukturális változások mihamarabb bekövetkeznek. Megvalósul a gyors és átlátható engedélyeztetés, regionális kezdeményezések alakulnak és új finanszírozási eszközök válnak elérhetővé.

 
  
MPphoto
 
 

  Tunne Kelam (PPE), írásban. – Az energiaellátással kapcsolatos több drámai kísérlet után egyértelművé vált, hogy az energia az EU biztonságának kulcsfontosságú tényezője. Nyilvánvaló módon szükség van hosszú távú stratégiai jövőképre az energiáról. A javasolt új energiastratégia célja ennek a szükségletnek a kiszolgálása. Európának mindenekelőtt összefüggő és összehangolt belső energiapiacra van szüksége, amelyben integrálnunk kell a különféle energiaellátási hálózatokat és össze kell kapcsolnunk azokat egymással. Ez a legfontosabb prioritás az EU stabilitása és biztonsága szempontjából. Ma még mindig vannak olyan elszigetelt térségek az EU-ban, amelyek szinte teljes egészében külső energiaellátástól függenek. Az importált földgáz esetében ugyanez vonatkozik a három balti tagállamra is. Ki vannak szolgáltatva az orosz földgázexportnak, amit Moszkva külpolitikai eszközként alkalmaz. Ennek eredményeként a balti államok, amelyek Oroszország közvetlen szomszédságában terülnek el, 30%-kal többet fizetnek ugyanazért az orosz földgázért, mint Németország. Az új balti-tengeri stratégia céljaként a Balti-tenger körüli integrált hálózatok fejlesztését kell kitűznünk. Támogatom azt, hogy a költségvetésből nagyobb részt különítsünk el a közös energiapolitikára. A modern és hatékony energetikai infrastruktúrák kifejlesztéséhez kiemelt beruházásokra van szükség. Az energiahatékonyság javítása érdekében többet kell beruháznunk a kutatásba, a fejlesztésbe és az új energetikai technológiákba.

 
  
MPphoto
 
 

  Marian-Jean Marinescu (PPE), írásban.(RO) A javasolt energiastratégiának hosszú távon támogatnia kell az energiaforrások diverzifikált összetételét, és nemcsak a megújuló energiaforrásokat, hanem az atomenergiát is. Ez a stratégia azonban mindaddig nem lehet életképes, amíg az átviteli hálózatot nem erősítjük meg annyira, hogy képes legyen támogatni a piac integrációját, valamint a nagy volumenű fenntartható energiatermelés fejlesztését.

Továbbá kiemelt jelentőségű kérdés az összekapcsolások és kapcsolatok harmadik országokkal történő konszolidálása. Az elosztóhálózatokat sürgősen ki kell bővíteni és modernizálni kell annak érdekében, hogy az egyre gyakrabban előforduló elosztott termelés integrálható legyen. Mondanom sem kell, hogy a piaci integrációhoz a jelenleg működő hálózatokat is jobban ki kell használnunk a piaci struktúra határon átnyúló összehangolása alapján, valamint az összekapcsolások kezelése közös európai modelljeinek kifejlesztésével. Végül, de nem utolsósorban további fontos tényező egy uniós „intelligens” hálózat felállítása, amely alkalmas az összes különféle termelési és fogyasztási modell valós idejű kezelésére, elosztására és irányítására, a jövő villamos rendszere biztonságos és hatékony működésének biztosítása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) Szeretném üdvözölni ezt a jelentést, különös tekintettel a bioenergetikai ágazat fejlesztési potenciáljára vonatkozó hivatkozásokra. Európában kiaknázatlanul hevernek ennek az ágazatnak a lehetőségei. Az egyik releváns tényező ebben a vonatkozásban az, hogy egyes tagállamoknak azzal a helyzettel kell szembenézniük, hogy hatalmas mezőgazdasági területek évről évre megműveletlenül maradnak. Ezek az elhagyott földek a megújuló energia szempontjából is felhasználhatóak lennének. A romániai helyzet, amelyet a legjobban ismerek, egyértelmű példával szolgál erre nézve: hozzávetőlegesen 3 millió hektár föld hever parlagon, miközben az ezen a területen elveszített energia durván 187 terawatt óránként. Meggyőződésem, hogy ezt a kérdést a közös agrárpolitika jövőjéről folytatott viták során mérlegelni kell. Időszerű a Bizottsághoz intézett azon kérés, hogy javasoljanak politikai kereteket és támogassák a fenntartható, második generációs bioüzemanyagok további promócióját Európában, és remélem, hogy az EU ezt el fogja fogadni.

 
  
MPphoto
 
 

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban.(PL) Az energia beszerzése az egyik legfontosabb kihívás, amellyel a mai világnak szembe kell néznie. Hosszú idővel ezelőtt az Európai Unió olyan technológiákat alkalmazó energiabeszerzési politikát támogatott, amelyek biztosították az alacsony CO2 kibocsátást. Nem meglepő, hogy az előadó stratégiai célkitűzésként ismerte fel ezt a gondolatot, és ebben teljes mértékben támogatom. A második stratégiai célkitűzés – az energiabiztonság garantálása az összes tagállam számára – szintén teljes támogatásomat élvezi. Az előadó összekapcsolja ezt a célkitűzést az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság létrehozásával. Ez a kérdés különösen fontos Lengyelország számára. Nem titok, hogy Lengyelország energiabiztonsága a szénre épül. Ezért ennek a célkitűzésnek a hatékony elérése érdekében feltétlenül szükség van az EU erős pénzügyi támogatására. Lengyelország – és sok más tagállam is – felismeri, hogy fel kell építeni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságot, de ezt a célkitűzést európai támogatás nélkül nem képes megvalósítani. Végül szeretném kifejezni elégedettségemet, amiért az előadó azt a szükségletet, hogy biztosítani kell az energiát a polgárok számára megfizethető áron, az új európai energiastratégia egyik stratégiai célkitűzéseként ismerte fel. Az új európai energiastratégia három fő stratégiai célkitűzésének elfogadásával szeretnék hangot adni annak, hogy határozottan támogatom „a 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé” című állásfoglalásra irányuló indítványt.

 
  
MPphoto
 
 

  Indrek Tarand (Verts/ALE), írásban.(SV) Nagyon örülök annak, hogy ma újból lehetőséget kaptunk az energiabiztonsággal kapcsolatos kérdések tevékeny megvitatására az Európai Parlamentben. Ne legyenek itt félreértések – ez a tárgykör ugyanolyan érzékeny, mint a földgáz tárgyköre. Az elmúlt évek során az EU egészének függősége fokozódott egyes harmadik országokból érkező energiaszállítmányokkal szemben. A piacnak van egy elválaszthatatlan kockázata, nemcsak gazdasági szempontból, hanem a demokratikus és az emberi jogok hiánya miatt és olyan cégek részvétele miatt is, amelyek nem rendelkeznek jó üzleti elgondolásokkal. Sajnálatos módon el kell ismernünk, hogy Kolarska-Bobińska asszony jelentéséről, amely kiváló munka, kissé megkésve folytatunk vitát és szavazunk. Az Európai Bizottság november 10-én már kiadta a 2011–2020-as időszakra vonatkozó új energiastratégiáját, így feltételezhetően lekéstünk arról, hogy befolyást gyakorolhassunk rá. No, de jobb későn, mint soha. Ezért a mai véleményt szeretném kiegészíteni azzal a ténnyel, hogy Franciaország úgy döntött, hogy elad Oroszországnak egy Mistral osztályú hadihajót. Feltételezésünk szerint őszintén sajnálja ezt a döntését.

 
  
MPphoto
 
 

  Zbigniew Ziobro (ECR), írásban.(PL) A benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványból továbbra is hiányoznak a kifejezett hivatkozások két fontos kérdésre. Az első ezek közül az Európai Unió költségvetéséből származó, az alternatív tüzelőanyag-források, például a palagáz kutatásához nyújtott támogatás. A palagáz használata mára lehetővé tette, hogy az Egyesült Államok függetlenné váljon az energiaellátás szempontjából. A tudósok és a geológusok arról számolnak be, hogy egyre nyilvánvalóbbá válik az, hogy az Európai Unió is hasonló lehetőségekkel rendelkezik az energiaellátási autonómia szempontjából. Szerintem feltétlenül meg kell változtatnunk az Unió politikáját ebben a kérdésben, és támogatnunk kell a palagáz feltárását és használatát. Azoknak az intézményeknek a pénzügyi támogatásáról is feltétlenül gondoskodnunk kell, amelyek részt vesznek a palagáz kinyerési és szállítási technológiájának fejlesztésében – ide számítva a CO2 használatát is a pala összezúzásának eljárásában. A második kérdés a tüzelőanyag-szállítási projektek speciális beruházásaira vonatkozó kifejezett hivatkozások hiánya. Ez egy újabb olyan dokumentum, amelynek semmiféle stratégiával sincs kapcsolata. Az Európai Parlamentnek végre meg kellene neveznie azokat az energetikai projekteket, amelyek biztonsága szempontjából fontosak, valamint ezek finanszírozásának módozatait. A Keleti Partnerség és a Fekete-tengeri szinergia programokban megtett nyilatkozatok ellenére a Nabucco gázvezeték építését, amelynek össze kell kapcsolnia az ázsiai lelőhelyeket az európai felhasználókkal, folyamatosan elhalasztják. A stratégiából az afrikai és az északi-sarkvidéki lelőhelyek felhasználásának lehetőségére vonatkozó hivatkozások is hiányoznak. A legutolsó kérdés, amely kimaradt, „az Európai Unió energiabiztonsága” kifejezés egyértelmű magyarázata. Valójában mit jelent ez? Az Unió egészére kell érteni, vagy az Európai Uniót ma alkotó egyes tagállamok ellátásbiztonsági helyzetére?

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat