Elnök. – A következő napirendi pont az Uganda: a Bahati-törvény és a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű népesség hátrányos megkülönböztetésére vonatkozó hat állásfoglalásra irányuló indítvány vitája lesz⁽¹⁾.

  Véronique De Keyser, szerző. – (FR) Elnök úr, biztos úr, pontosan egy évvel ezelőtt ebben a Házban fogadtunk el egy állásfoglalást a leszbikusokkal és homoszexuálisokkal, illetve az ugandai Bahati-törvénnyel kapcsolatban.

Miért terjesztettek be most, egy évvel később egy majdnem teljesen ugyanolyan állásfoglalásra irányuló indítványt?

Természetesen azért, mert korántsem oldódott meg ez a probléma. Elsőként hadd említsem meg, hogy a Bahati-törvény háttérében álló „The Family” evangélista mozgalom még mindig nem adta fel, és látjuk, hogy Ugandában újra és újra előkerül ez a törvényjavaslat.

A második ok az, hogy a múlt év októberében és novemberében az ugandai Rolling Stone napilap megszégyenítő kampányt indított, amelynek során közzétett egy listát, amely ugandai homoszexuálisok nevét tartalmazta, akiket azon nyomban lenyomoztak és megtámadtak, és akik a mai napig is kirekesztettként élik életüket. Az ugandai alkotmánybíróság leállította a napilap terjesztését, de egyértelmű, hogy a közhangulat rendkívül negatívvá vált. Ez már voltaképpen egy hajtóvadászattal is felér.

Harmadsorban pedig mindössze 13 afrikai állam ismeri el a homoszexuálisok jogait. A többi országban különböző törvények vannak érvényben, de néhol – Szudánban, Nigériában és Mauritániában – még mindig halálbüntetéssel büntetik a homoszexuálisokat.

Ugyanakkor – és ezzel be is fejezem – a közelmúltban az AKCS-országok nyilatkozatot adtak ki, amelyben – véleményem szerint meglehetősen egyoldalúan – elmondják, hogy ugyan tisztában vannak azzal, hogy bennünket némiképpen zavar az ő homoszexuálisokkal szembeni hozzáállása, mégis ez kultúrájuk részét képezi. Nem, ezek emberi jogok, egyetemes értékek, és igenis elvárjuk, hogy a Bizottság és az egész Európai Unió kiálljon ezek mellett az értékek mellett és megvédje őket.

  Charles Tannock, szerző. – Elnök úr, az afrikai társadalmak, általánosságban véve meglehetősen konzervatívak. Sok afrikai országban, sajnálatos módon törvényellenes a homoszexualitás. Afrikában sokan félnek a homoszexualitás térhódításától, különösen, amikor ezeknek az erőfeszítéseknek az élén NGO-k és nyugati illetőségű szervezetek állnak. Afrika bizonyos területein elfogadott nézet az, hogy a liberális demokráciák megpróbálják ráerőltetni saját toleránsabb értékrendjüket az ettől nagyon is eltérő, régi hagyományokra épülő társadalmakra.

Ugyanakkor, még ha el is fogadjuk, hogy ennek az álláspontnak is van némi létjogosultsága, ez akkor sem indokolja az Afrika bizonyos részein tomboló homofóbiát. Sajnálatos módon ezt a homofóbiát gyakran a kormányzatok és azok szócsövei korbácsolják fel. Uganda ismét címlapra került jogalkotóinak szélsőségessége és hisztériája okán. Olyan törvényjavaslatot támogatnak, amely halál-, vagy életfogytiglan tartó büntetést róna ki a homoszexuálisokra, az általuk elkövetett úgynevezett bűncselekmény jellegétől függően. Az ECR képviselőcsoporthoz hasonlóan én is elítélem ezt a drákói törvényjavaslatot, hiszen ez a személyes jogok galád meggyalázását jelenté, és ezért felszólítom Museveni elnököt, hogy vétózza meg ezt a jogszabályt. Ugandában a legtöbben napi egy dollárból kényszerülnek megélni. Biztos vagyok benne, hogy a jogalkotók jobb módját is megtalálhatnák az ugandai társadalom érdekeinek előmozdítására, mint a homoszexuálisok bűnügyi vádeljárás alá helyezése.

  Marietje Schaake, szerző. – Elnök úr, az ugandai parlament elé beterjesztett úgynevezett homoszexualitás-ellenes törvényjavaslat szerint a homoszexuális cselekmények hét évtől életfogytiglan tartó börtönbüntetéssel vagy adott esetben halálbüntetéssel büntetendők. Az Európai Parlament erőteljesen elítéli ezt a törvényjavaslatot, és ezzel nem az európai értékeket próbáljuk más államokra ráerőltetni – amint azt néhányan sugalmazták – azon igyekezetünkben, hogy elkerüljük az emberi jogok megsértéséért való felelősségünk vállalását, vagy kibújjunk kötelezettségünk alól, hogy megvédjük a polgárokat szexuális irányultságuk miatti üldöztetéstől.

Az igazi veszélyt és a félelemmel átitatott közhangulatot jól illusztrálja a Rolling Stone – helyi napilap – októberi és novemberi száma, hiszen ezekben feltételezhetően homoszexuális irányultságú emberek nevét és személyes adatait közölték, hogy ezzel arra ösztökéljék az olvasókat, hogy fizikai erőszakot alkalmazzanak ellenük, vagy felakasszák őket. Ezek után sok embert ért támadás.

Megjegyzendő, hogy mindössze 13 afrikai országban legális a homoszexualitás, és 38 másikban bűncselekménynek minősül. Mauritániában, Szudánban és Észak-Nigériában halálbüntetéssel büntetendő a homoszexualitás.

A Cotonoui Megállapodásban az ugandai hatóságok kötelezettséget vállaltak a nemzetközi és emberi jogok tiszteletben tartására, és a Bizottságnak, az Európai Unió Tanácsának és az Európai Külügyi Szolgálatnak minden rendelkezésére álló eszközt alkalmaznia kell a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek emberi jogainak előmozdítása és védelme érdekében.

  Raül Romeva i Rueda, szerző. – Elnök úr, a David Bahati által az ugandai parlament elé beterjesztett homoszexualitás-ellenes törvényjavaslat – amely szerint a homoszexuális cselekmények hét évtől életfogytiglan tartó börtönbüntetéssel vagy adott esetben halálbüntetéssel büntetendők – egyszerűen elfogadhatatlan.

Ne felejtsük el, hogy Afrika mindössze 13 országában legális a homoszexualitás, és további 38 országban bűncselekménynek számít, és ezek közül is Mauritániában, Szudánban és Észak-Nigériában halálbüntetéssel büntetik a homoszexualitást.

Ezért szeretném még egyszer nyomatékosan megismételni, hogy a szexuális irányultság egy személy magánélethez való jogának része. Az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség előmozdításáról, illetve a szólásszabadság garantálásáról szóló nemzetközi emberi jogi törvények szerinti jogok ezek. Ezért kell minden kisebbségi csoport ellen – beleértve a nemi és a szexuális irányultság alapján megkülönböztetett csoportokat is – irányuló gyűlölet és az erőszak szítására alkalmas próbálkozást elítélnünk. Fel kell hívnunk az ugandai hatóságok figyelmét a Cotonoui Megállapodás szerinti nemzetközi jogi kötelezettségeikre.

Ezért felkérem a Bizottságot, a Tanácsot, illetve az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy az Ugandával folytatott kommunikációjuk során minden rendelkezésükre álló eszközt alkalmazzanak a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek emberi jogainak előmozdítása és védelme érdekében.

  Filip Kaczmarek, szerző. – (PL) Elnök úr, az ugandai polgárok szexuális irányultság alapján történő hátrányos megkülönböztetése komoly dolog. E kérdésben Ugandát számos másik afrikai ország is támogatásáról biztosította; főként olyan országok, amelyek meg kívánják akadályozni, hogy a nemzetközi közösség vagy az Európai Unió nyomást gyakoroljon rájuk a homoszexualitásnak a bűncselekmények köréből való kivonása érdekében.

A félreértés abból adódik, hogy – amint azt De Keyser asszony is említette – a mi véleményünk szerint a hátrányos megkülönböztetés tiltása egyetemes emberi jog. Az afrikai országok többsége nem így látja, és ezért annyira nehézkes a párbeszéd. Azt mondjuk, nem hagyhatjuk szó nélkül ezeket a kérdéseket; ők pedig azzal válaszolnak, hogy olyan dolgokba avatkozunk be, amelyekhez semmi közünk sincsen.

Az ugandai törvénymódosítási javaslatok valóban radikális változást jelentenek. A módosítások révén lehetővé válna a halálbüntetés alkalmazása a már érvényben lévő tiltások ismételt megszegése esetén, vagy a homoszexualitás minősített esetének fennállásakor, bár valójában, egyáltalán nem világos, hogy mit is értenek ez alatt. Nem értünk egyet ezekkel a javaslatokkal és reméljünk, hogy a jogalkotó nem fogja elfogadni e javaslatokat.

  Marie-Christine Vergiat, szerző. – (FR) Elnök úr, Uganda egyike azoknak az afrikai államoknak, ahol a homoszexualitást még mindig erőteljesen elnyomják. Valóban ennek az országnak van a legrosszabb híre e téren, hiszen az amerikai fundamentalista evangélisták vezette Uganda – akikkel az ugandai kormányfő rendkívül szoros kapcsolatokat ápol – valóságos keresztes hadjáratot indított a homoszexuálisok ellen. Már nem is tudjuk számon tartani hány embert érintenek a pusztán szexuális irányultságuk miatti üldözések és kínzások.

Mohamedánok és keresztények összefogtak – az első ilyen összefogás az ország történetében –, hogy közösen ítéljék el ezt a szörnyűséget. Egy hetvenéves anglikán püspök, Christopher Senyonjo feletteseinek tiltása miatt nem tarthat miséket, mert az egyházi vezető egyike volt azoknak, akik a homoszexuálisok védelme mellett foglaltak állást.

A már említett törvényjavaslat valóban bármikor újra napirendre kerülhet. A törvény szerint akár halállal is büntethetnék a feltételezhetően HIV-pozitív, vagy kiskorúakkal kapcsolatban levő homoszexuálisokat. A törvény szerint az ilyen embereket kötelező lenne feljelenteni.

Az ugandai helyi napilap a Rolling Stone – amelynek semmi köze az ugyanezen a nevén futó zenei magazinhoz – valóban megjelentette a vélhetően homoszexuális vezetők nevét és címét a gyomorforgató, „Akasztófára velük!” szalagcím alatt. Ennek a szennylapnak a terjesztését ideiglenesen felfüggesztették, de amint az már többször is elhangzott, a kár már megtörtént, semmit sem tehetünk ellene.

Afrikában a homoszexualitást gyakran a nyugatról érkező gonosz értékek megtestesítőjének tartják, amely lassan kiírtja Afrika ősi értékeit. Az NGO-k adatai alapján a 32 millió ugandai közül 500 000 lehet homoszexuális. Sokan fordulnak közülük európai országokhoz menedékjogért. Képesek vagyunk legalább annyit megtenni, hogy kiemelt figyelmet szentelünk az ilyen kérelmeknek, és az elnyomás és kínzás más, női és férfi áldozatainak?

  Monica Luisa Macovei, a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, megdöbbentőnek tartom, hogy a büntetőjog eszközeivel lépnek fel az azonos neműek közötti, beleegyezésen alapuló magánjellegű kapcsolatok ellen. Ez már most is része az ugandai jognak, és kiszabható büntetési tételek között ott van az életfogytiglani börtönbüntetés is. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a Bahati-törvény még súlyosabbá tenné a helyzetet. A halálbüntetést is alkalmazni lehetne, és a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű embereket érintő kérdésekről valójában nem lehetne nyilatkozni, illetve ezzel a társadalmi csoporttal effektíve érintkezni sem lehetne.

Az új törvény tovább fokozná a már jelenleg is a félelem irányította, ellenséges közhangulatot egy olyan országban, ahol a lakosság leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű tagjainak üldöztetése már most is folyik. A törvény megkövetelné az emberektől, hogy magánszférájukba tartozó kérdések tekintetében tegyenek egymás ellen feljelentéseket. Ezeknek az embereknek az élete veszélybe kerülhet. E törvény elfogadása esetén Ugandában az emberi méltóság semmit sem jelentene többé. Ezt nem hagyhatjuk!

  Michael Cashman, az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, természetesen sok minden változott az elmúlt év során. November 23-án a Parlament ismételten nyomatékosította, hogy az emberi jogok és a megkülönböztetésmentesség olyan egyetemes alapelvek, amelyekre alapozva tovább erősíthetjük együttműködésünket az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlésével. Továbbá, a Parlament felszólított az alku tárgyát nem képező emberi jogi záradékok elvének megerősítésére, illetve az ilyen záradékok – többek között a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés stb. kapcsán történő – megsértése esetén alkalmazandó szankciók bevezetésére.

Ténykérdés, hogy ezek az országok döntöttek úgy, hogy együttműködnek velünk. Ők döntöttek úgy, hogy partnerségre lépnek velünk. Ott van az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés, illetve a Cotonoui Megállapodás. Ezért arra kérjük őket, hogy vegyenek részt közös, egyetemes alapelveink betartásában. Ezek nem képezhetik alku tárgyát. Ha nem hajlandók ezen az alapon együttműködni velünk, akkor felkérem a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hozzák meg a szükséges szankciókat, hogy bebizonyíthassunk, alapelveinkért minden körülmények között kiállunk. Hasonlóképpen az Afrika-EU stratégiai partnerség jövőjét tekintve sürgetjük, hogy a különböző partnerségek feltételei szerinti lépéseket megkülönböztetés nélkül – beleértve a szexuális irányultságot is – valósítsuk meg.

A mások jogaiért való kiállás nem tekinthető gyarmatosításnak. Az emberi jogok egyetemesek és oszthatatlanok, tehát ha néma tanúi vagyunk annak, amint valamelyik embertársunk alapvető emberi jogait megsértik, azzal magunk is a cselekmény részeseivé válunk. Afrikában nem lehetséges a homoszexualitás előmozdítása. Ha ma Afrikában bárki úgy dönt, hogy „Na akkor én mától én homoszexuális vagyok”, annak egészen biztosan elment az esze. Veszélybe kerülne a saját élete, családjának pedig feljelentést kellene tennie a rendőrségen. Képzeljék magukat ebbe a helyzetbe, és tegyék meg azokat lépéseket, amelyeket a saját jogaik védelme érdekében is megtennének.

  Alexandra Thein, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, az Egyesült Nemzetek Szervezetének emberi jogi egyezménye, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény, illetve az Európai Unió Alapjogi Chartája is tiltja a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetést. Az Európai Uniónak nem csak saját területén belül vannak kötelezettségei az emberi jogokra nézve, hanem harmadik országokkal fenntartott kapcsolatai során nemzetközi feladatai is megkövetelik ezeknek a jogoknak a tiszteletben tartását, illetve bírálni, ha megsértik őket, különösen ha olyan országokról van szó, mint az EU-val partnerségi kapcsolatban álló Uganda, amely az Európai Fejlesztési Alapon keresztül nyújtott pénzügyi támogatásunkat élvezi.

Ennek megfelelően jogunkban áll kommentárt fűzni ahhoz, amikor egy ilyen harmadik ország nem teljesíti a partnerségi megállapodásban foglalt emberi jogi követelményeket. Tehát Ugandának tiszteletben kell tartania a nemzetközileg elismert emberi jogokat, hiszen aláírta az AKCS-országoknak nyújtandó szervezett fejlesztési segély feltételeit meghatározó Cotonoui Megállapodást.

Nemrég, egy évvel ezelőtt felkértük Ugandát, hogy hagyjon fel a homoszexuálisok büntetését előirányzó törvény előterjesztésére vonatkozó terveivel. Most, egy évvel később, még rosszabb a helyzet. Még mindig fennáll a hosszú börtönbüntetések, sőt a halálbüntetés veszélye is. Másokkal együtt, ez év májusában én magam is részt vettem az ugandai nagykövetség előtti demonstrációban. A demonstrációnak nem volt eredménye. Még egyszer szeretnénk kiemelni, hogy az EU ellenzi a halálbüntetést, és az ilyen jellegű homofób jogszabályokat is.

  Ryszard Czarnecki, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, ez egy érdekes és fontos vita. Szeretném felhívni a figyelmüket két fontos problémára. Az első, hogy Uganda semmiképpen sem tekinthető a hátrányos megkülönböztetés szigetének az emberi jogok tiszteletben tartásának tengerében. Az afrikai országok kétharmadában a hátrányos megkülönböztetéssel egyenértékű, durva szabályok vannak érvényben e kérdés tekintetében. Kétségtelenül ez a probléma nem kizárólag Ugandára jellemző, hanem az egész kontinenst és az afrikai kultúrát is érintő, nagyobb probléma. A második kérdés pedig a következő: kétség nem férhet hozzá, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása tekintetében Uganda nem jár élen Afrikában. Az emberi jogok megsértésének számos ugandai példáját ismerjük, ami azt jelenti, hogy ez a kérdés egy szélesebb probléma részét képezi, és természetesen nyíltan kell tudnunk beszélni erről a kérdésről.

  Corina Creţu (S&D). – (RO) Elnök úr, állásfoglalásunk az emberi jogok megsértésének rendkívül súlyos eseteire vonatkozik, és sajnálatos módon a homoszexualitás bűncselekményként történő büntetése Afrikában elfogadott. Ezt tükrözik 38 afrikai állam jogszabályai, a mindössze 13 olyan országéval szemben, ahol a homoszexualitást nem tiltja törvény.

Ebben az összefüggésben, az Ugandában bizonyos szankciókat – a börtönbüntetéstől kezdve egészen a halálbüntetésig – érvényesíteni kívánó törvényjavaslat az emberi jogok – beleértve a magánélethez való jogot is – elleni súlyos támadásnak tekinthető. A 100 homoszexualitással vádolt ember adatait tartalmazó fekete lista helyi napilapban való megjelentetése, és az olvasók arra való buzdítása, hogy akasszák fel őket, a szexuális irányultsága miatt okolt közösség konkrét fenyegetésének tekinthető.

Amint azt állásfoglalásunkban is megfogalmaztuk, intézkedéseink nem az európai értékek más államokra történő rákényszerítésére irányulnak, hanem az Európai Unió egyik legfontosabb célkitűzését, az emberi jogok védelmét szolgálják. Véleményem szerint ebben az értelemben az Európai Külügyi Szolgálatnak és a többi európai intézménynek szigorúbb szankciókat kellene alkalmaznia az Uganda által is aláírt nemzetközi megállapodások betartása érdekében.

  Cristian Dan Preda (PPE). – (RO) Elnök úr, néhány hónappal ezelőtt is tárgyalt a Tisztelt Ház Ugandáról és a homoszexualitásról. Azóta nem történt semmi lényeges előrehaladás. Persze, sokszor mondják, hogy „ha nincs hír, az jó hír”. Ebben az esetben azonban ez nem igaz, mert bár David Bahati előterjesztéséről nem szavaztak, nem is vonták vissza azt. A törvényjavaslatot továbbra is blokkolja a Jogi és Parlamenti Ügyek Bizottsága, és a nagyszabású nemzetközi nyomás sem volt képes elérni az áhított célt, nevezetesen, hogy vonják vissza a jogszabálytervezetet.

Valóban szörnyű ugyanakkor – és erről képviselőtársaim is beszéltek már –, hogy a homoszexuálisok elleni kampány van ebben az országban. Természetesen továbbra is számítunk a hatóságok racionalitására, és végül a „mondjunk nemet a megkülönböztetésre” elv győzelmére.

  Joe Higgins (GUE/NGL). – Elnök úr, az ugandai homoszexuális és leszbikus férfiak és nők elleni gyűlöletkampány valóban borzasztó. A különböző vallásos elemek és a média bizonyos csoportjai által szított gonosz és reakciós homofób kampány, amely a homoszexuális emberek sérelmére elkövetendő gyilkosságokkal való fenyegetőzést sem mellőzi, azt jelenti, hogy Uganda leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű lakosai veszélyben és félelemben élnek. Elítélendő az, ahogyan bizonyos politikusok tovább szítják ezt a gyűlöletet, és a homoszexuális emberek kivégzésétől sem idegenkednek.

Tiszteletemet fejezem ki az ugandai homoszexuális közösség tagjai előtt, akik identitásuk felvállalásával, illetve puszta létükkel mindennap bátran felveszik a harcot e fenyegető veszély ellen. A homofób kampányt a homoszexuális emberekről és a homoszexualitás mibenlétéről hangoztatott lejárató kampányok, hazugságok és torzítások fűtik. Az ugandai kormányt kell a legnyomatékosabban figyelmeztetni – beleértve a segélyek felülvizsgálatát is, természetesen ügyelve arra, hogy az ártatlan ugandai lakosságot ne érje sérelem.

Ösztönöznünk kell az aktív szolidaritást azokkal az ugandai szervezetekkel, amelyek kiállnak a homoszexuális emberek jogaiért, és segítséget kell nyújtanunk nekik az igazságért, az emberi jogokért és azért a jogért vívott kulcsfontosságú harcban, hogy mindenki vállalhassa önmagát.

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. – Elnök úr, az ugandai parlament elé beterjesztett homoszexualitás elleni törvényjavaslat nagyon komoly emberi jogi kérdéseket vet fel. A leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek emberi jogainak védelme az Európai Unió egyik prioritása. Teljes mértékben osztom az Európai Parlament aggodalmát az ugandai helyzet, illetve mindazon országok kapcsán, ahol a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű embereket büntető és hátrányosan megkülönböztető jogszabályokat fogadtak el vagy ilyen jogszabályok elfogadását mérlegelik.

A Bizottság véleménye szerint a törvényjavaslatban tetten érhető a homoszexualitás büntetése, és ez ellentmond az Uganda által is aláírt Egyesült Nemzetek Szervezete Emberi Jogi Egyezményének, amelyet Ugandának – az egyezmény aláírójaként – szintén be kell tartania.

A törvényjavaslat továbbá az Egyesült Nemzetek Szervezetének szexuális irányultságról és nemi identitásról szóló nyilatkozatának is ellentmond. Az EU elnöksége és az EU ugandai missziójának vezetője az ugandai elnökkel, a miniszterelnökkel, a külügyminiszterrel és az igazságügyi miniszterrel folytatott hivatalos politikai megbeszélések, illetve az ugandai emberi jogi bizottsággal folytatott egyeztetések során is számos alkalommal felvetette ezt a kérdést az ugandai kormánynak.

A homoszexuálisként azonosított emberek nevének, fényképének és címének közlése a Rolling Stone napilap 2010. október 2-i számában az „Akasztófára velük!” szalagcím kíséretében felháborító önmagában is felháborító, de ha megnézzük, hogy ezzel veszélybe sodorták ezeknek az embereknek az életét, úgy még inkább el kell, hogy ítéljük.

Az Európai Unió küldöttsége továbbra is szoros figyelemmel kíséri a helyzetet, az EU tagállamainak ugandai misszióival karöltve, illetve az olyan partnerországok és szervezetek segítségével mint Norvégia, az Egyesült Államok, illetve az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala.

A kérdést továbbá az emberi jogokkal foglalkozó szakmai munkacsoportban is felvetettük. Ez egy olyan fórum, amely az ugandai partnereket készíti fel az emberi jogi esetek konkrét kezelésére, azok koordinálására, figyelemmel kísérésére, és megvitatására. A Bizottság szándékai szerint továbbra is minden adandó alkalommal hangot fog adni aggodalmainak a homoszexualitás-ellenes törvényjavaslat, illetve Uganda leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű lakosai ellen irányuló kirekesztő lépések ellen.

A Bizottság továbbá támogatni fogja a helyi emberi jogi szervezeteket az országban uralkodó hozzáállás megváltoztatásában, illetve abban, hogy javítani tudjanak a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek jogi helyzetén.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra a következő vita után kerül majd sor.