Elnök. – A következő napirendi pont a Brazíliáról, Cesare Battisti kiadatásáról benyújtott hat állásfoglalási indítvány megvitatása(1).
Mara Bizzotto, szerző. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a nemzetközi jogban politikai menekült az a személy, akit hazájában faji, vallási, nemzetiségi okokból vagy egy bizonyos társadalmi csoporthoz való tartozás vagy politikai vélemény miatt üldöznek, és az üldözés elől külföldre távozik.
Cesare Battisti nem politikai menekült. Függetlenül attól, hogy Franciaország évekig rejtekhelyet kínált neki, mégis csak egy tömeggyilkosról beszélünk, aki négy gyilkosságot követett el vagy rendelt meg, és aki a politikai harc ürügye mögé bújt, hogy elkerülje az életfogytiglani büntetést. Szégyen, hogy egy olyan nagyszerű ország, mint Brazília, megtagadhatja egy büntetlenül maradt bűnöző kiadatását azzal, hogy politikai menedékjogot ad neki. Az olasz hatóságok és mindenekelőtt az áldozatok családtagjai ragaszkodnak ahhoz, hogy ezt a bűnözőt bíróság elé állítsák.
A kiadatást megtagadó Lula elnök arroganciája láttán az EU nem hagyhatja magára az olasz kormányt. Európának megvan minden diplomáciai eszköze ahhoz, hogy elérje Battisti átadását Olaszországnak, és ezeket használnia is kell, még ha az is az ára, hogy a Brazíliával való együttműködési megállapodás felfüggesztésével fenyegetőzünk.
Anneli Jäätteenmäki, szerző. – (FI) Elnök úr, a bírói hatáskörök függetlenségének és döntéseik jogszerűségének tiszteletben tartása a jogállamiság és a demokratikus társadalom előfeltételei közé tartozik. Mindenkinek joga van a tisztességes eljáráshoz, a független bíróság ítéletét pedig tiszteletben kell tartani.
Ebben az ügyben a brazil legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy engedélyezi Battisti kiadatását. A kiadatás kérelmezéséről Olaszországban hozott határozatokat egytől egyig a jog szerinti rendben hozták meg. Az Emberi Jogok Európai Bírósága nem mérlegelte a fellebbezést. Más szóval, megszabadultak ettől az ügytől.
Most a brazil hatóságokon a sor, hogy biztosítsák a jog alkalmazását és kiadják Battistit. Képviselőcsoportom abban reménykedik, hogy az Európai Külügyi Szolgálat minden tőle telhetőt meg fog tenni az igazságszolgáltatási rendszer és a jogállamiság uralmának fenntartása érdekében.
Raül Romeva i Rueda, szerző. – (ES) Elnök úr, az az igazság, hogy meg sem próbáltam titkolni, mennyire kellemetlennek találom ezt az ügyet és a helyzetet, mivel tényleg azt gondolom, hogy fontos kérdéssel állunk szemben. Ez azonban olyan kérdés, amely Olaszországot és Brazíliát egyaránt érinti, és sok olyan fórum van, ahol szerintem kezelnünk kell ezt a kérdést. Ugyanakkor nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a fórum lenne a megfelelő, amely a világ különböző részein történt emberi jogi jogsértésekről szóló állásfoglalások megvitatására szolgál.
Mindezt a legmélyebb tisztelettel mondom, és kezdettől fogva teljes mértékben közösséget vállalok a terrorizmus áldozataival a világ minden sarkában, nem utolsósorban ebben. Azért mondom ezt, hogy mindenkit arra bátorítsak, gondolkozzon el, hogyan kerülnek terítékre az ilyen fajta kérdések egy csütörtök délutáni ülésen, amikor – és ezt hangsúlyozom – ebben az összefüggésben egy sub judice helyzettel állunk szemben, egy már hatályban lévő állásfoglalással.
Képviselőcsoportom nehezen tudja támogatni ezt az állásfoglalást, és ezért érezzünk kötelességünknek, hogy tartózkodjunk. Tartózkodni szeretnénk, de hangsúlyozom, nem azért, mert a tartalom vagy a téma nem érdemes a megfontolásra, hanem csak mert úgy érezzük, hogy ehhez nem ez a megfelelő hely vagy idő.
Roberta Angelilli, szerző. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ezzel az állásfoglalással arra kérjük az európai intézményeket, hogy diplomáciai feladataik keretében vállaljanak szerepet az igazsághoz és a jogszerűséghez való jogok megerősítésében.
Az Európai Parlament ma hangosan és egyértelműen azt kéri, hogy az Alapjogi Chartát ne csak egy papírkupacnak tekintsük, és a polgárokban ne pusztán a közös piac fogyasztóit lássuk meg, hanem az elidegeníthetetlen és átruházhatatlan alapjogok birtokosait is. Cesare Battisti értelmetlen vérontással négy rendes, keményen dolgozó embert ölt meg a családjuk és gyermekeik szeme láttára, az áldozatok rokonai pedig tegnap a bizalom szellemében jöttek el ide.
Biztos úr, szenvedéllyel és hátunk mögött a törvény erejével bízunk abban, hogy mindenki megteszi a maga részét, és ebben az utolsó néhány másodpercben azt szeretném kérni képviselőtársaimtól, hogy szenteljenek egy percet az áldozatok emlékének.
David-Maria Sassoli, szerző. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, azért vagyunk ma itt a Házban, hogy emlékezzünk rá, hogy az Európai Parlamentnek és a demokratikus intézményeknek védeniük és támogatniuk kell a terrorizmus áldozatainak rokonait, és utat kell adniuk az igazságérzetnek, amit az európai közvélemény megkövetel.
A benyújtott állásfoglalásban, amelyről hamarosan szavazni fogunk, rámutattunk, hogy a Brazília és az Európai Unió közötti kapcsolatok a jogállamiság és az alapvető jogok kölcsönös elismerésén és tiszteletben tartásán alapulnak. Ezért tehát a Brazíliával való baráti viszonyunk nem kérdőjeleződött meg.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a vádlottat, Cesare Battistit Olaszországban négy gyilkosságban találták bűnösnek. Szökése ellenére Battisti a tárgyalásain – amelyek minden esetben a védőügyvédje jelenlétében zajlottak – megkapta a jogi biztosítékokat arra, hogy az olasz igazságszolgáltatási rendszer rendben működött, az igazságszolgáltatás valamennyi lehetőségét kimerítették és kétszeres életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.
Elnök úr, még Franciaország is – ahová Cesare Battisti korábban menekült – úgy döntött 2004-ben, hogy elfogadja Olaszország kiadatási kérelmét, elismerve a bűncselekményeit és az ezekért járó büntetést, mert Cesare Battisti egy bűnöző, akit bíróság elé kell állítani. Brazília ellentmondásos viselkedését nehéz megérteni, nem utolsósorban azért, mert a brazil hatóságok hivatalosan nem ismerték el politikai menekültként, ami egy ok az Olaszország és Brazília közötti kétoldalú kiadatási megállapodás felfüggesztésére.
A legfelsőbb bíróság ítélete ezért tűnt felfoghatatlanak az áldozatok családja és a nagy nyilvánosság számára. Elnök úr, mi a jogok Európáját képviseljük, a mindenkit megillető jogokat. Az áldozatuknak joguk van tudni, hogy az ilyen gyalázatos bűncselekmények elkövetői le fogják tölteni börtönbüntetésüket, mégpedig saját hazájukban.
Ryszard Czarnecki, szerző. – (PL) Elnök úr, én nem vagyok olasz, nem vagyok brazil, én az Európai Unió egyik tagállamának állampolgára vagyok, és nem akarok olyan Unióban élni, amelyik elvesztette az arányérzékét – olyan Unióban, ahol egy bűnözőt ugyanolyan jogok illetnek meg, mint a bűncselekmények áldozatait és családtagjaikat. Ez elfogadhatatlan. Ez bizonyos alapvető normák kérdése – azt is mondhatnám, emberi normáké –, nem európai normáké. Olyan személyként, aki érzelmileg nincs nagyon érintve, és aki – úgy vélem – hideg fejjel, tárgyilagosan tudja nézni a helyzetet, én úgy látom, hogy ebben az ügyben valójában egyfajta egyensúlyvesztés történt, ami az adófizetőink és a szavazóink számára felfoghatatlan. Szerintem a brazil legfelsőbb bíróság döntése érthetetlen, és aki csak belenéz, mindenki érthetetlennek fogja találni.
Mario Mauro, a PPE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, Romeva i Rueda úr, tegnap a Parlamentben tartott megható sajtókonferencián a Cesare Battisti válogatás nélküli gyilkosságainak áldozatul esett személyek családtagjai hitelesen, méltósággal szólaltak fel, hogy még egyszer bemutassák ennek a tragikus ügynek a lényegét.
Nem bosszúról van szó, de igazságot kell szolgáltatni. Ezért, hogy igazságot lehessen szolgáltatni, Cesare Battistit ki kell adni, és mivel Battistit ki kell adni, reméljük, hogy a Parlament ezen állásfoglalás révén ellentmondást nem tűrve, hitelesen felerősíti ugyanezt a felhívást: nem bosszúról van szó, de igazságot kell szolgáltatni.
Az Európai Unió egy politikai projekt, amelyben összefogtuk értékeinket és eszméinket, hogy végső győzelmet arassunk az ideológiák hatalma, a totalitárius ideológiák, az önkényes erőszak és a terrorizmus határtalan rémségei felett. Ahhoz, hogy ezt a projektet megvalósítsuk, ma határozottan azt kérjük még egyszer: ne akarjunk bosszút állni, de hadd gondoskodjunk az igazságszolgáltatásról.
Gianluca Susta, az S&D képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, túlontúl gyakran fordul elő, hogy egyes országokban az értelmiség vagy némely nagyhatalmú intézmények nem hajlandóak megérteni az olasz terrorizmus jelenségét, és kétségbe vonják igazságszolgáltatási rendszerünk megbízhatóságát.
Mivel Cesare Battisti kiadatásának megtagadásához ez a jogalap, ezt csak elutasítani tudjuk. Cesare Battisti, ez a meglehetősen kétes múltú személy, egy olyan korszak terméke, amikor a – gyakran kétségbeejtően magányos – fiatalok közül ezrek választották a fegyveres harcot a politikai küzdelem eszközeként, míg végül az utópisztikus álom, amelyben hittek, bűncselekménnyé változott. Más országok is hasonló tragédiákat éltek át, de eddig egyik sem kínált a főhősöknek semmilyen esélyt a megjavulásra, Olaszországgal ellentétben, ahol a terrorizmus elleni küzdelem valóban megszilárdította a nemzeti összetartozás érzését.
Az áldozatok rokonainak kéréséhez csatlakozva azt kérjük, hogy Cesare Battistit hozzák haza az olasz igazságszolgáltatási rendszerbe, amely tudni fogja – ahogy a társadalmi és polgári életbe azóta már sikeresen visszailleszkedett volt terroristák eseteinek százában is tudta –, hogyan mutassa meg, hogy a büntetés a jóvátételt is szolgálja, amint az olasz Cesare Beccaria tanította a nyugati jogi civilizációnak, és nemcsak a megfélemlítésről vagy a kegyetlenkedésről szól, ami a brazil hatóságok félelme.
Ilda Figueiredo, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, egy olyan kérdéssel foglalkozunk, amely nem kifejezetten sürgős, miközben sürgős témákból nincs hiány: idetartozik például a szakszervezeti aktivisták bebörtönzése és meggyilkolása Kolumbiában, a hondurasi elnyomás és halálesetek vagy éppen az izraeli megszállás alatt álló palesztin területek tragikus helyzete.
Ha Brazíliáról akarunk beszélni, akkor sürgős kérdésként kifejezhetnénk szolidaritásunkat a közelmúltban Rio de Janeiro államon végigsöprő viharok által érintett emberekkel, különös tekintettel Nova Friburgo, Petrópolis és Teresópolis városokra, ahol több mint 700 ember meghalt, 13 000-nél is többen váltak hajléktalanná és a károkat felbecsülni sem lehet.
Siralmas, hogy az Európai Parlament egy szót sem ejtett erről a tragédiáról, és nem kérte fel az Európai Bizottságot, hogy fejezze ki aktív szolidaritását Brazília elnöke felé, jelezve, hogy kész megadni bármilyen szükséges segítséget. Ezért ezekből a széksorokból gratulálok Brazília új elnökének, Dilma Roussefnek a friss megválasztásához. Ezúton szeretném kifejezni együttérzésünket és mély sajnálatunkat a viharok tragikus következményei miatt, és ezt kiterjeszteni a brazil kongresszusra, a tragédiának áldozatul esett családokra és az egész brazil népre.
Az itt bemutatott állásfoglalást illetően ragaszkodunk ahhoz, hogy tiszteletben kell tartani Brazília törvényes hatóságainak döntéseit, ahol most Cesare Battistit tartják, és ki kell várni Brazília törvényes hatóságainak döntéseit, anélkül hogy ez a Parlament nyomást gyakorolna rájuk. Ezért én azt javaslom, hogy vonjuk vissza a javaslatot, hogy elkerülhessünk egy sajnálatos határozatot.
(A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy a 149. cikk (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárással kérdést intézzenek hozzá.)
Francesco Enrico Speroni (EFD). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uram, szeretnék válaszolni annak a képviselőtársamnak, aki azt mondta, hogy sok más sürgős kérdéssel kellene foglalkozni és így tovább. Csak annyit szeretnék leszögezni, hogy sok más kérdéssel ellentétben, amelyek nyilvánvalóan méltóak az érdeklődésünkre, ez egy sürgős ügy, amely amellett, hogy érint egy Európai Unión kívüli országot, érint egy másikat is itt az Unióban, és közben olyan polgárokról van szó, akiket meggyilkoltak vagy megnyomorítottak, és akik ugyancsak európai polgárok.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, már mondtam, de most elismétlem, ez nem igazán sürgős ügy. Tudjuk, hogy Brazíliában a hatóságok kézben tartják az ügyet, és hogy az olasz állampolgárt Brazíliában őrzik. Ezért azt mondjuk, hogy ennek a Parlamentnek nem szabad nyomást gyakorolnia Brazília törvényes hatóságaira. Meg kell várnunk a döntéseiket, amelyeket a kellő időben meg fognak hozni. Ami a sürgős ügyeket illeti, van belőle éppen elég, köztük – Brazíliánál maradva – a szolidaritás a 700-nál is több halálos áldozatot követelő viharok áldozataival.
Roberta Angelilli (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, egy egyszerű kérdésem lenne Figueiredo asszonyhoz. Ön szerint 30 év – mert sok év telt el azóta, hogy ezeket az embereket megölték – nem elég ahhoz, hogy sürgősen követeljük az igazságszolgáltatást?
Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, mint már mondtam és most elismétlem, elnök úr, itt arról van szó, hogy hogyan tárgyaljuk ezt az ügyet. Egy olyan időpontban tárgyaljuk, amikor sürgős kérdéseket kellene tárgyalnunk. Angelilli asszony kijelentéseiből még inkább nyilvánvaló, hogy ezt bármikor máskor is megvitathattuk volna, és még mindig megvitathatnánk valamely más időpontban, de nem most, sürgős ügyként. Sürgős az volt, hogy kinyilvánítsuk szolidaritásunkat a brazíliai viharok következtében az elmúlt napokban meghalt 700 ember miatt.
Fiorello Provera, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Cesare Battisti nem egy romantikus hős, ahogy itt néhányan lefestették, hanem egy ádáz gyilkos és egyben rabló is, akit négy ember meggyilkolásában találtak bűnösnek – akiket tarkón lőtt.
Jogtalanul részesült Mitterrand úr politikai menedékjogi doktrínájában, miközben néhány francia baloldali értelmiségi is védte és idealizálta. Miután Brazíliába menekült, hogy elkerülje a kitoloncolást és a börtönt, Battistit Lula elnök mentette meg egy hibás döntés folytán, amely valószínűleg politikai okokból született, az áldozatok és rokonaik szenvedéseire való tekintet nélkül.
Figueiredo asszony, a Parlament nemcsak azt kéri a brazil hatóságoktól és a Bizottságtól, hogy tartsák tiszteletben a jogi szabályokat és kétoldalú megállapodásokat, hanem azt az elvet is szeretné megerősíteni, hogy egy gyilkos tetteit semmilyen ideológiai ok nem igazolhatja, és semelyik ország nem garantálhat számára büntetlenséget.
Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy megvan az erkölcsi értéke annak a morális jóvátételnek, amit az áldozatok számára a büntetés letöltése jelent. Ez az alapja annak a társadalmi szerződésnek, amely minden civilizált vagy arra törekvő közösség támasza.
Salvatore Iacolino (PPE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, 31 évvel azután, hogy Cesare Battisti és bandája kegyetlenül lemészárolták áldozataikat, még mindig nem feledkeztünk meg erről.
Az áldozatok rokonainak fájdalma, mint azt a tegnapi strasbourgi sajtókonferencián hallhattuk, valódi bizonyíték erre. Sőt, éppen Mastella úr – az olasz kormány akkori igazságügy-minisztere – volt az, aki intézményi fellépések útján komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy végre igazságot szolgáltasson a Battisti-ügyben.
Ma az áldozatok rokonaival, Olaszország polgáraival és az egész országgal együtt az Európai Parlament kéri nyomatékosan – szokatlan egységességét egy közös állásfoglalási indítvánnyal jelezve – egy másik országtól, amely Európa barátja és Olaszország barátja, hogy haladéktalanul adják ki Cesare Battistit, aki egy bűnöző, egy terrorista, és akit jogerős ítéletekkel elítéltek, hogy végre lezáruljon ez az oly régóta húzódó, nehéz, fájdalmas epizód.
Carlo Fidanza (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! „Önmagában csak egy kisstílű szélhámos, egy kiskaliberű gonosztevő volt, ugyanakkor okos volt, és hozzám hasonlóan azt hitte, hogy akár politikus is válhat belőle. A bandája bűntettei miatt érzelmi és fizikai téren a legnagyobb sérüléseket elszenvedő emberek soha nem bosszút kértek, hanem csak az igazságot kérik most is, a lehető legudvariasabban. Nem azért, mert életfogytiglani büntetésről van szó, hanem mert az ítéletet meghozták, így a kiszabott büntetést jogrendszerünk szabályai szerint be lehet tartani és végre lehet hajtani.” Az előbbieket Arrigo Cavallina mondta, aki támogatta Cesare Battistit a börtönben, amikor a rablás miatti büntetését töltötte, Battistiról, bűncselekményeiről és az áldozatok családjáról szólva.
Az egész ügynek ez a leglényegesebb pontja: egy közönséges bűnöző volt, aki terroristaként újradefiniálta magát, és akit életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek négy védtelen ember meggyilkolásának végrehajtásáért vagy megrendeléséért. Először Mexikóban bujkált, aztán Franciaországban, most pedig Brazíliában van, és egy egész nemzetközi támogatói hálózat védi, mintha valamiféle romantikus forradalmár lenne, nem kegyetlen gyilkos.
Ezért van az, hogy Cesare Battisti Olaszországnak való kiadatása nem pusztán a legújabb lépés az állítólagos politikai üldöztetés hosszú történetében, mint azt egyes értelmiségiek az elefántcsonttornyukból még mindig próbálják elhitetni velünk, hanem egy jogos követelés az Európai Unió egyik tagállama – ráadásul alapító állama – részéről, hogy a nemzetközi szerződéseket és saját igazságszolgáltatási rendszerét tiszteletben tartsák.
(Taps)
Charles Tannock (ECR). – Elnök úr, kifogásolom az Ön döntését, hogy a jelentkezés alapján való szólítást egyszerűen az alapján végzi, hogy kik nem beszéltek a Pakisztánról szóló vitában. Ez egy teljesen más vita egy teljesen más kérdésről. Az eddigiekben a portugálpártiak és az olaszpártiak vitáját hallhattuk. Ez nagyszerű, de talán más országok, illetve más képviselőcsoportok küldöttségei is szeretnének véleményt mondani erről.
Elnök. – Teljesen egyetértek azzal, hogy ez egy teljesen más vita, a kijelölt időnk két perc, úgyhogy két embernek adhatok időt. Ha Ön lenne a helyemben, hogy tenne? Szeretnék lehetőséget adni mindenkinek, aki nem szólalt fel az előző napirendi pontban, lehetőséget adni mindegyik képviselőcsoport képviselőinek. Tényleg az a helyzet, hogy zömében az olasz képviselőtársak beszéltek, tehát ügyelni fogok erre, és próbálok szót adni a nem olasz képviselőknek is.
Eija-Riitta Korhola (PPE). – (FI) Elnök úr, bizonyos mértékig megértem, hogy néhány képviselőtársunk frusztrációt érez egy Cesare Battistiről szóló állásfoglalás sürgősségével kapcsolatban.
December végén, miután Lula da Silva elnök kiadott egy határozatot arról, hogy nem engedélyezi a kiadatást, Berlusconi bejelentette, hogy visszahívja brazíliai nagykövetét, és tovább harcol azért, hogy Battistit kiadják Olaszországnak. Ez kétségkívül ugyanannak a harcnak a része.
Ez azonban semmit nem vesz el Battisti bűncselekményeinek súlyosságából. Immár 30 éve játssza ki az olasz bírói kart, és ezáltal eddig megúszta a gyilkosságért járó életfogytiglani büntetést. Az EU és Brazília közötti kapcsolatok a bizalmon, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapulnak. Nem elfogadható, ha a bűnözőket a politikai menekültek szintjére emelik.
Corina Creţu (S&D). – (RO) Elnök úr, úgy gondolom, hogy a bírói függetlenség tiszteletben tartását – ami alapvető norma az Európai Unió és Brazília számára egyaránt – minden más szempontnál előbbre valónak kellene tekinteni. Szilárdan hiszem, hogy a két oldal közötti kitűnő gazdasági és politikai kapcsolatokat hasonlóan jó igazságügyi együttműködés fogja alátámasztani, hogy Cesare Battisti, akit négy gyilkosságért és más bűncselekményekért életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek, a rá vonatkozó jog szerint töltse le büntetését.
Brazília és Olaszország között kétoldalú kiadatási szerződés van érvényben. Ilyenformán azzal a kéréssel kell fordulnunk Brazíliához, hogy tartsa tiszteletben ezt a megállapodást. Mivel a vitának van egy magas szintű politikai aspektusa, úgy vélem, ezen a szinten kellene párbeszédet kezdeményezni az új brazil államfővel.
Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, kicsit meglepődtem a Házban jelen lévő képviselők számán ezen a csütörtök délutánon. Olyan ember lévén, aki minden csütörtök délután itt van, szokatlannak találom az emberi jogi kérdések iránti hirtelen érdeklődést.
Ennek még örültem is volna, ha nem veszem észre, hogy az itt jelen lévők többségükben olasz képviselők, akik általában nem mutatnak érdeklődést az emberi jogok iránt, és akik – ami azt illeti – gyakran elsőként ...
(Tiltakozások)
Kedves képviselőtársam, szeretné világosan kifejezni magát? Akkor kérem, beszéljen a mikrofonba, és én válaszolni fogok. Ez az, amit személyes vádaskodásnak lehet nevezni. Ön olasz, én francia vagyok, és tisztelem Önt mint olaszt. Bárki láthatja, hogy a Házban most többségben vannak az olasz képviselők, ami csütörtök délután lévén legalábbis szokatlan. Én magam minden csütörtök délután itt vagyok, uram! Minden csütörtök délután itt vagyok a plenáris ülésen!
(Kellemetlenkedő hozzászólás)
Csendet kérek a beszédhez! Én sem szoktam félbeszakítani a képviselőtársaimat, de azt sem viselem, ha engem félbeszakítanak! Elnök úr, szabadna kitöltenem a rám osztott időt?
(Az elnök arra kéri a felszólalót, hogy folytassa)
Azt is észrevettem, általánosságban, hogy az olasz képviselők kérik elsőként a demokráciájuk tiszteletben tartását, és hogy senki ne avatkozzon be az olasz ügyekbe. Ez tény. Elég elolvasni az Európai Parlament vitáit, hogy belássák. Nem azért vagyunk itt, hogy eldöntsük, Cesare Battisti bűnös-e vagy sem. Tudom – és most Önhöz beszélek –, hogy az olaszok nehezen tudják feldolgozni az „ólom éveit”. Ezzel tisztában vagyok. Tudom, hogy sok áldozat volt. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a terrortámadások elkövetői közül nem mindenkit állítottak bíróság elé Olaszországban. Ismétlem: a terrortámadások elkövetői közül nem mindenkit állítottak bíróság elé Olaszországban!
(Kellemetlenkedő hozzászólás)
Megengedné, hogy végigmondjam anélkül, hogy félbeszakítana? Ön talán azt hiszi, hogy a nemzeti parlamentben van! Az Európai Parlamentben nem így mennek a dolgok! Elnök úr, beszélhetnék anélkül, hogy félbeszakítanának?
(Az elnök megkéri a felszólalót, hogy fejezze be)
Úgy gondolom, nem feladatunk, hogy egy csütörtök délután beavatkozzunk a Brazília és Olaszország közötti kapcsolatokba. Azért vagyunk itt, hogy gondoskodjunk az igazsághoz való jog érvényesítéséről, ezzel teljesen egyetértek, de hagyjunk időt a brazil legfelsőbb bíróságnak, hogy meghozhassa a döntését. Az ügy most a brazil bíróságon van, a legfelsőbb bíróságnak még ki kell adnia döntését, ez a kérdés nem tartozik a ...
(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)
(A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy a 149. cikk (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárással kérdést intézzenek hozzá.)
– (FR) Elnök úr, szokásom tiszteletben tartani a képviselőtársaimat, és kész vagyok válaszolni a kérdésre. Nagyon szeretném, ha velem szemben is ugyanilyen toleranciát tanúsítanának.
Roberta Angelilli (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ha Ön tiszteli a képviselőtársait, Vergiat asszony, egyáltalán nem szabadna olyan kijelentésre ragadtatnia magát, hogy az olasz képviselőtársait soha nem érdeklik az emberi jogok.
16 éve vagyok itt. Ellenőrizheti a Parlamenti munkámat a nyilvántartásban, és bizonyosan nem érdemeltem ki, hogy emberi jogokból kioktasson.
Képviselőtársaim nevében azt szeretnénk kérdezni, hogy nem érzi-e szégyenletesnek, hogy kétségeket vet fel ezzel a négy emberrel kapcsolatban?
Tudja egyáltalán, mi volt a munkája ennek a négy embernek? Nagyon egyszerű emberekről van szó. Az egyikük biztonsági őr volt, a másik hentes, a harmadik kereskedő, a negyedik pedig az állami biztonsági erők alkalmazottja.
Tegnap ezeknek az embereknek a gyerekei, akik abban az időben 10–15 évesek voltak, elmondták, hogy minden egyes nap egy vértócsában látják az apjukat az emlékeikben. Ön szerint tényleg helyénvaló vitát kezdeni ebben az ügyben?
Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL). – (FR) Elnök úr, ezt a kérdést egyfajta személyes vádaskodásnak tekintem. Nem, nem szégyellem magam, Angelilli asszony, mert a beszédemben tettem egy olyan kitételt, hogy az „ólom évei” szerintem is nagyon nehéz évek voltak Olaszország számára. Valóban azt gondolom, hogy az „ólom évei” nehéz évek lehettek Olaszország számára! Tudom, mennyi áldozat volt Olaszországban. Személyes érdekeltségem is van ebben az időszakban.
Ezért nem, nem szégyellem magam, nem az áldozatokat vonom kétségbe, hanem azt, ahogy az olasz képviselők az emberi jogi kérdéseknek fenntartott csütörtök délutáni ülést egy olyan kérdés megvitatására használják, amely szigorúan csak Olaszországot és Brazíliát érinti. Úgy gondolom – és remélem, hogy a biztos úr is ebben a szellemben fog válaszolni –, hogy az Európai Uniónak nem feladata beavatkozni az Olaszország és Brazília közötti ügyekbe; nem ez a szerepe. Ezek az ülések az emberi jogoknak vannak fenntartva! Ráadásul, Angelilli asszony, nem oktattam ki Önt ebben a kérdésben!
Elnök. – Nem adok helyet több kékkártyás kérdésnek. Hallottuk az érveket, és meghallgattuk az ellenérveket is. (Most továbblépünk a következő felszólalóra.)
Mario Mauro (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, egy olyan ügyrendi javaslatot tennék, amely a napirend összetételével kapcsolatos szabályon alapul. Csak arra szeretnék rámutatni, hogy ez a kérdés az Elnökök Értekezletének határozata nyomán szerepel a napirenden, amit a múlt hétfői plenáris ülésen tartott szavazás erősített meg.
Nem az olasz képviselők kívánságára került napirendre. Ez egy hivatalos aktus, amelyet először az Elnökök Értekezlete kért, utána pedig az egész Parlament.
(Taps)
Oreste Rossi (EFD). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Uniónak tényleg gondoskodnia kell arról, hogy tiszteletben tartsák a Brazília és Olaszország között aláírt szerződést, amelynek célja az együttműködési feltételek és eljárások szabályozása kiadatási kérdésekben.
A brazil legfelsőbb bíróság jóváhagyta Cesare Battisti kiadatását, akit mintegy hét tárgyaláson találtak bűnösnek, és az olasz igazságügyi hatóságok jogerős ítéleteivel távollétében négyszeres életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek. Brazília leköszönő elnöke meglepő módon megtagadta a bűnöző átadását Olaszországnak. Ráadásul az országunk iránti megvetés végső jeleként a brazil parlament baloldali képviselőinek egy csoportja elment meglátogatni Cesare Battistit a börtönben, és fényképeket készítettek a közös ünneplésről.
Az Európai Unió, amely kitűnő kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat ápol Brazíliával, nem teheti meg, hogy nem avatkozik be a törvény végrehajtása és az áldozatok rokonainak igazságszolgáltatáshoz való joga érdekében. Az áldozatok rokonai éppen tegnap találkoztak az Európai Parlament strasbourgi épületében, és körükben – ez egyszer – teljes egyetértés uralkodott, politikai hovatartozástól függetlenül.
Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Elnök úr, a Bizottság teljes mértékben tisztában van a távozó brazil elnök közelmúltbeli döntésével, miszerint megtagadja egy olasz állampolgár, Cesare Battisti kiadatását, akit az olasz bíróság távollétében életfogytig tartó börtönbüntetésre és több más börtönbüntetésre ítélt.
Megfelelően tudomásul vettem az Önök véleményét erről a konkrét ügyről, és osztom az áldozatok és családtagjaik iránti együttérzésüket. A Bizottság mindazonáltal úgy véli, hogy ebben az ügyben nincs helye a beavatkozásának. Az Európai Unió nem kötött kiadatási megállapodást Brazíliával, és még ha kötött volna, akkor sem lenne joga beavatkozni az egyes kiadatási ügyekbe. Az Európai Unió tagállamai közötti vagy az Európai Unió tagállamai és harmadik államok közötti kiadatásról szóló döntés teljes mértékben a bírói kar hatásköre.
Olaszország Brazíliával való kapcsolatait a bűnügyi együttműködés terén az 1989-ben kötött kétoldalú kiadatási szerződés szabályozza. A brazil hatóságok a jog szerinti mérlegelési jogkörükkel élve utasították el Battisti kiadatását.
Szeretném hozzátenni világos megfogalmazásban: a kiadatás esetében nincs kétségem afelől, hogy az olasz igazságszolgáltatás az Európai Unió tagállamaitól elvárt magas színvonalon működik.
Elnök. – A vitát lezárom.
A szavazásra rövidesen sor kerül.
Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)
Ana Gomes (S&D), írásban. – (PT) Ellenzem ezt az állásfoglalási kezdeményezést, mert úgy gondolom, hogy Cesare Battisti kiadatási ügyének nincs helye itt a Házban a „Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről” sürgős kérdései között, egyszerűen azért, mert nem az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság brazíliai megsértéséről van szó, és azért sem, mert ez nem sürgős kérdés. Ez egy jogi és politikai vita Brazília és Olaszország között, és Brazília szövetségi legfelsőbb bíróságának döntése folyamatban van. Ennek a Háznak most két másik üzenetet kellene közvetítenie Brazília felé: egyrészt szolidaritást nyilvánítani a 700-nál is több emberéletet követelő katasztrófa miatt, másrészt gratulálni Dilma Rousseff elnök demokratikus megválasztásához. Brazília kétségkívül demokratikus ország, amely az elmúlt évtizedben politikai, polgári, társadalmi, gazdasági és kulturális téren komoly előrehaladást ért el, és a kormány éhezés elleni és családtámogatási programjainak köszönhetően mintaszerűen küzd a szegénység és az éhezés ellen.
Monica Luisa Macovei (PPE), írásban. – A jogállamiságot be kell tartani, mert ettől függ a közintézmények hitelessége. A brazil legfelsőbb bíróság felhatalmazta Lula brazil elnököt, hogy adja ki Cesare Battisti olasz állampolgárt, akit más vádpontok mellett négy gyilkosságért ítéltek el. Lula elnök 2009. december 31-én, utolsó hivatalban töltött napján megtagadta Battisti kiadását Olaszországnak. Számítok arra, hogy a brazil hatóságok végül politikamentes, elfogulatlan döntést hoznak, olyan döntést, amely betartja a jogállamiságot. A jogállamiság alapvető eleme a Brazília–EU kapcsolatoknak. Szerződéseink az emberi jogok és a jogszerűség elvein alapulnak. Bízom benne, hogy ezen elvek kölcsönössége továbbra is megmarad.