János Áder (PPE), írásban. – (HU) Tisztelt Elnök Úr! A tudományos életben régóta közhelynek számít, hogy az emberiségnek három fő stratégiai kincse van, amelyek megszerzéséért akár háborúk is indulhatnak. Ezen kincsek pedig a Föld olaj-, élelmiszer- és édesvízkészleteit jelentik. A Duna Európa legnagyobb édesvízkészlettel rendelkező folyója. Minden más előnye - a közlekedéstől az energiatermelésig - csupán másodlagos lehet a víz, mint stratégiai cikk fontossága fényében. Mint ahogy azt már több parlamenti felszólalásomban is hangsúlyoztam, számomra a Duna Stratégia ezért elsősorban az ivóvízkészletek megóvásának eszköze kell hogy legyen. Ezen álláspontom egybeesik egyébként a Víz Keretirányelvben foglalt uniós vízminőségi követelmények betartására irányuló uniós törekvésekkel is. Úgy gondolom tehát, hogy amikor a Stratégia gyakorlati megvalósítása során a vízbázis-védelem és az energiatermelés, vagy a vízbázis-védelem és a belvízi közlekedés-szállítás érdekei esetlegesen összeütközésbe kerülnek egymással, ezen első számú prioritásnak kell teret engedni. Mindezek fényében meglepő számomra, hogy a bizottsági közlemény a dunai hajózás fejlesztése körében tartalmaz olyan konkrét célokat, amelyek értelmében az év minden napján 2,5 méteres merülési mélységet kellene biztosítani a folyamon. Azért is különösen furcsa ez a kitétel, mert tudomásom szerint nemcsak a magyar vízügyi szakértőknek, de osztrák és német kollégáiknak sem nyerte el a tetszését.