Elnök. – A következő napirendi pont a nap aktuális témája, a nőkről az Európai Unióban témáról szóló következő jelentések együttes vitája:

- Mariya Nedelcheva asszony jelentése a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság nevében a nők és férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2010 (2010/2138(INI)) (Α7-0029/2011); valamint

- Rovana Plumb asszony jelentése a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság nevében a nőket sújtó szegénység megjelenési formáiról az Európai Unióban (2010/2162(INI)) (A7-0031/2011).

  Mariya Nedelcheva, előadó. – (FR) Elnök asszony, Reding asszony, hölgyeim és uraim! 1979-ben születtem. Az európai polgárok ekkor választották először közvetlenül az európai parlamenti képviselőiket. Büszke vagyok rá, hogy az Európai Parlamentnek ebben az évben volt először női elnöke: Simone Veil, a nők jogainak elkötelezett harcosa.

Ma egy vagyok az európai parlamenti képviselőnők közül, akik az Európai Parlament 35%-át alkotják. Ez az arány még soha nem volt ilyen magas. Kinek köszönhetjük ezt? Mindazoknak az intelligens, erős és bátor nőknek, akik együtt követelték a szavazati jogot, a munkához és oktatáshoz való jogot. Azoknak a nőknek, akik egész egyszerűen azt akarták, hogy tiszteletben tartsák a méltóságukat és a jogaikat. Már 100 éve harcolunk az igazságtalan és alaptalan megkülönböztetés ellen. Természetesen jelentős előrelépések történtek, de a nemek közötti egyenlőtlenség elleni küzdelem folyamatos feladat, és még hosszú utat kell megtennünk ezen a téren.

A nemek közötti egyenlőség kérdésében az Európai Unió mindig is úttörő szerepet játszott. Hiszem, hogy Parlamentünk kötelessége, hogy ennek a mozgalomnak az élére álljon, még a legérzékenyebb kérdések esetében is.

A jelenlegi gazdasági válság szembesít minket saját ellentmondásainkkal. Ahogy jelentésemben is hangsúlyoztam, a válság hatásai súlyosabban és hosszabb távon érintik a nőket, mint a férfiakat. De azt is hangsúlyoztam, hogy nem szabad önsajnálatba süppednünk, hanem folytatnunk kell az utat, és válaszokat kell keresnünk! Meg kell ragadnunk a lehetőséget gondolkodásmódunk megváltoztatására és az előrelépésre.

Hangsúlyozni kell az iskolák szerepét a nemi sztereotípiák elleni küzdelemben. Ha szélesebb lehetőségeket teremtünk az oktatásban, a szakképzésben és a foglalkoztatásban, azzal előmozdíthatjuk, hogy a nők nagyobb felelősséggel járó pozíciókba kerülhessenek. Itt az ideje, hogy felszámoljuk a férfiak és nők közötti bérszakadékot, és a tőzsdén jegyzett nagyvállalatok igazgatótanácsainak összetétele terén is haladéktalanul lépéseket kell tenni. A tőzsdén jegyzett nagyvállalatok igazgatótanácsaiban a nők csak 3%-ban képviseltetik magukat. Ez elfogadhatatlan. Itt az idő, hogy gázt adjunk. De mi van, ha a nagyvállatok erőfeszítéseink ellenére továbbra is fékeznek? Akkor sajnos fel kell emelnünk a kvótákat és a kötelező célokat. Nem szívesen beszélek a kvótákról, mivel elvben nem támogatom őket. De ha nem megy szép szóval, akkor kényszert kell alkalmazni. Tagadhatatlan, hogy a nők munkaerő-piaci jelenléte előmozdítja a gazdasági növekedést.

Az európai gazdasági fellendülési terv nagyobb valószínűséggel lesz sikeres, ha a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó politikák is szerves részét képezik. A családi és a magánélet összeegyeztetésének megvalósítására konkrét javaslatokat kell tenni így bizonyítva, hogy céljaink nem puszta álmok, mivel ezt várják tőlünk. Munkánk nagymértékben értékeken és ideálokon alapul, de ugyanakkor pragmatikusnak és hatékonynak is kell lennünk.

Elnök asszony, végül szeretnék még egy témáról beszélni. Örömmel hallottam, hogy az Európai Bizottság tavasszal javaslatot fog tenni a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemről. A nőkkel szembeni erőszak valamennyi formája ellen minden lehetséges eszközzel küzdenünk kell. Biztos úr, szeretném megköszönni, hogy ennyire proaktívan lép fel ebben az ügyben.

Elnök asszony, nem vagyok pesszimista típus, ezért egy pozitív megjegyzéssel szeretnék zárni, ha szabad. Ma ünnepeljük századszor a nemzetközi nőnapot. Úgy gondolom, hogy ezen a napon tisztelettel kell adóznunk a tunéziai, líbiai, iráni, egyiptomi és sok más országbeli nőknek, akik bátran, eltökélten és határozottan küzdenek az emberi jogokért.

A szabadság szele végigsöpör Észak-Afrikán, és reméljük, hogy elfújja az önkényuralmak, a szegénység és társadalmi kirekesztés utolsó nyomait is, és így ezekben az országokban a nők – kultúrájuk és hagyományaik megőrzésével – társadalmilag, politikailag és gazdaságilag egyenjogúvá válhatnak. Az Európai Parlamentnek ki kell fejeznie tiszteletét ezeknek a nőknek, bátorítania és támogatnia kell őket a demokráciáért és emberi jogokért folytatott elkeseredett küzdelmükben. És az emberi jogokat annak legszélesebb értelmezésében értem!

  Rovana Plumb, előadó. – Elnök asszony! Először is, hadd kívánjak minden nőnek boldog nőnapot ma, ezen a fontos napon, március 8-án, a nemzetközi nőnap 100. évfordulóján, amikor a nők jogaiért folytatott küzdelem 100. évfordulóját ünnepeljük.

Szeretnék köszönetet mondani valamennyi kollégámnak, az árnyékelőadóknak és a titkárság tagjainak a jelentésen végzett munkájukért.

Jelentésem témája – a nőket sújtó szegénység – következtetéseit tekintve egyszerre általános és nagyon is konkrét. 85 millió európai él a szegénységi küszöb alatt, és az EU-ban élő összes nő 17%-át a szegénységben élők közé sorolják. Ezek tények. A gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság mindannyiunkat érint, de különösen rosszul érinti a nőket, mind a munkaerőpiacon, mind a magánéletben, mivel nagyobb a valószínűsége, hogy bizonytalan munkaköröket töltenek be, és hogy elbocsátják őket, és kevésbé valószínű, hogy rendelkeznek társadalombiztosítással.

Így fest a helyzet most. Mit tehetünk? A nők konkrét javaslatokat és konkrét intézkedéseket várnak tőlünk. Március 8-a van, ezért megpróbálom nyolc pontban összefoglalni a jelentésemet.

Legelőször is felszólítjuk a tagállamokat, hogy a recesszióból való fellendüléssel kapcsolatos terveikben vegyék figyelembe a nemi dimenziót azzal, hogy előmozdítják és fellendítik a nők foglalkoztatását, továbbá a közszféra kiadásaihoz való egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében konkrét intézkedéseket fogadnak el, és kiigazítják a költségvetéseket, ami a termelékenység növelését és a nők társadalmi és környezeti igényeinek kielégítését egyaránt szolgálja.

Másodszor pedig felszólítjuk a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európa 2020 stratégia részeként tegyék meg a foglalkoztatásban a nemek közötti egyenlőtlenségek felszámolása érdekében szükséges intézkedéseket. Határozottan ösztönzöm, hogy célkitűzésként rögzítsék a nemek közötti bérszakadék évi 1%-os csökkentését, hogy 2020-ra elérjék a 10%-os csökkentési célt. Hangsúlyozom emellett, hogy pozitív fellépésre van szükség a nők politikai, gazdasági és vállalati döntéshozó szervekben való képviseletének növeléséhez.

A harmadik téma a magánélet és a munka összeegyeztetése. Felszólítom a Tanácsot és a tagállamokat, hogy újítsák meg és teljesítsék az általuk vállalt kötelezettségeket a hozzáférhető, megfizethető és minőségi gyermekgondozás biztosítására irányuló barcelonai célkitűzésekkel kapcsolatban, és dolgozzanak ki új célokat az eltartott személyek gondozására vonatkozóan.

Negyedszer pedig felszólítjuk a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkossanak olyan egészségügyi politikákat, amelyek a nők egészségét veszélyeztető és a társadalmi kirekesztés és szegénység egyik okát jelentő gyakorlatok elleni küzdelmet és azok megelőzését szolgálják.

Negyedszer pedig felszólítjuk a tagállamokat, hogy fogadják el az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy jobb tanulási lehetőségek álljanak a nők rendelkezésére, s emellett szálljanak szembe a sztereotípiákkal, illetve számolják fel az iskolai tananyagban a hagyományos szerepmintákat.

A hatodik pont az, hogy közvetlen összefüggés van a családok szociális körülményei és a gyermekek fejlődése között. Ezért felszólítjuk a Bizottságot és a Tanácsot, hogy 2012-ig dolgozza ki és hajtsa végre a gyermekszegénység arányának 50%-kal való csökkentésére irányuló stratégiát.

Hetedszer pedig nem kerülheti el a figyelmünket a nőkkel szembeni erőszak, ami egyre inkább súlyosbítja a marginalizálódás, az elszegényedés és a társadalmi kirekesztés veszélyét. Felszólítom a Bizottságot, hogy hozza létre a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem európai évét.

Nyolcadszor hangsúlyozzuk a strukturális alapok, különösen az Európai Szociális Alap fontosságát, amely kulcsfontosságú eszköz a tagállamok által a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen folytatott küzdelem támogatásában. Hiszem, hogy sikerülni fog. Megvan rá a felhatalmazásunk. Elég erősek és intelligensek vagyunk ahhoz, hogy valamennyi tagállamban európai szinten tudjuk kezelni ezt a fontos kérdést.

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony! Örömteli, hogy a nemzetközi nőnap 100. évfordulóján egy nő elnököl a Parlamentben. Szerintem ez mélyen jelképes, mint ahogy az is, hogy – az előadónak, Mariya Nedelcheva köszönhetően – ma ilyen fontos napirendi pontokat vitathatunk meg, ami azt mutatja, hogy a Parlament nagymértékben támogatja a Bizottságnak a nemek közötti egyenlőség terén kifejtett munkáját, és olyan fontos témákra összpontosít, amelyeket a Bizottság is mindig fontosnak tartott.

Száz éve folyik a küzdelem, és még mindig nem látjuk a végét. Sajnálom, mivel mindig azt remélem, hogy most végre akár meg is szüntethetjük a nők küzdelmének ünnepét, de mégsem tehetünk így, mivel még nem értük el céljainkat. A Parlament jelentése nagyon világosan mutatja a hiányosságokat. Az egyik a szegénység, és a második jelentés éppen erről szólt. A nők vezetnek a szegénység terén – tehát ilyen értelemben sajnos nincs szó hiányosságról –, de mit teszünk annak érdekében, hogy a nőket kiemeljük a szegénységből? Erre Andor László kollégám fog válaszolni.

Másodszor meg kell vizsgálnunk a nők helyzetét a foglalkoztatás világában. Még mindig vannak problémák a családi élet és a munka összeegyeztetése terén. Aztán ott van a bérszakadék problémája, mivel a nők átlagosan még mindig 17%-kal kevesebbet keresnek a férfiaknál – és talán tudnak róla, hogy március 5-én volt a nemek közötti bérszakadék európai napja, amikor felmértük, mennyivel többet kell dolgozniuk a nőknek ugyanazért a fizetésért. A valóság az, hogy március 5-ig nem kaptunk fizetést, addig fizetés nélkül kellett dolgoznunk. Csak március 5-től kezdték el a kifizetéseket. Remélem, hogy a nemek közötti bérszakadék napja egyszer majd január 1-jén lesz, mert ez azt jelentené, hogy megvalósítottuk az egyenlő bérezést.

Az Európai Bizottság új stratégiája tanúságot tesz a Bizottság politikai elkötelezettségéről. Stratégiánkban ugyanazok a témák szerepelnek a nemek közötti egyenlőségre vonatkozóan, mint amelyeket az előadó is említett: a nők gazdasági függetlensége, a nemek közötti bérszakadék, a nők elleni erőszak, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdítása külső fellépéseinkben.

A külső fellépések kapcsán említném, hogy talán látták, hogy Cathy Ashton és én március 8-án az Európán kívül élő nőkhöz szóltunk és tisztelegtünk a túlélésért és a demokrácia megteremtéséért küzdő nők bátorsága előtt; világossá kell tennünk, hogy számíthatnak a támogatásunkra. Önök is jól tudják, hogy a felkelésekben, a háborúkban és a sajnos továbbra is folytatódó népirtásokban a nők a frontvonalban vannak. Társadalmunknak és más társadalmaknak is a nők és a gyermekek a legsérülékenyebb tagjai, ezért a Bizottság megpróbálja korszerűsíteni a nőkkel szembeni erőszakra vonatkozó számos politikai kezdeményezését, és szinergiákat létrehozni a hasonló célokat kitűző különböző területek között.

Egységes politikai választ akarunk kidolgozni erre a hatalmas problémára. Konkrét és hatékony lépéseket akarunk tenni azokon a területeken, ahol erre világos jogalapok vannak. Ez év májusában például elő fogok terjeszteni egy, az áldozatok jogaira vonatkozó csomagot, amelyben a nőknek és gyermekeknek nyújtandó segítségről szóló jogszabályok természetesen a legfontosabb napirendi pontok között fognak szerepelni.

Végezetül talán egy olyan témáról szólnék, amely az elmúlt napokban fontos szerepet kapott a napirendben. Tudják, hogy március 1-jén tárgyalóasztalhoz ültettem a tőzsdén jegyzett európai nagyvállalatok vezérigazgatóit, és elmondtam nekik, hogy nem fogjuk többé eltűrni azt, hogy az igazgatóság összetételét tekintve 90%-os kvóta van érvényben a férfiak javára – mert ez a valóság. Az igazgatótanácsokban tíz férfira jut egy nő; ez azt jelenti, hogy de facto 90%-os kvóta van érvényben a férfiak javára. Úgy gondoljuk, hogy ezt a kérdést kezelni kell. Főként azért, mert minden gazdasági és tudományos tapasztalat világosan mutatja, hogy a kiegyensúlyozott döntéshozatali struktúrával rendelkező vállalatok beruházásai jobban megtérülnek, és ezek a vállatok magasabb profitot termelnek, mint a csak férfiakból álló döntéshozatali struktúrával rendelkező vállalatok.

Tehát a nők jó üzletet jelentenek; a gazdasági fejlődést szolgálja, ha a nők nagyobb felelősséget kapnak. Ezért felszólítottam a tőzsdén jegyzett európai vállalatokat, hogy 2012 márciusáig írják alá a „Nők az igazgatótanácsban Európáért” kötelezettségvállalást, amely azt jelenti, hogy az igazgatótanácsból távozó urakat megfelelő képzettséggel rendelkező hölgyekkel helyettesítik – ilyen hölgyből pedig olyan sok van, hogy nem lesz nehéz betölteni a megüresedő helyeket. Látni, figyelni és elemezni fogjuk, mi történik jövő év március 8-ig, és ha semmi nem változik, akkor készen állok uniós szintű lépéseket tenni az igazgatótanácsokban a nők és férfiak közötti egyensúly megteremtésére.

(Taps)

  Elnök. – Köszönöm, alelnök asszony, felszólalása mélyen jelképes és nagyon tartalmas volt. Most pedig a kiegyensúlyozott képviselet érdekében átadom a szót Andor biztos úrnak.

  László Andor, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Ma valóban fontos évfordulót ünneplünk, és nagy felelősséggel jár az ebben a vitában való részvétel.

Először is szeretnék köszönetet mondani a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, illetve a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság előadóinak. Ez a jelentés nagyon időszerű, mivel témája már jó ideje szerepel a napirenden, de most a pénzügyi és gazdasági válságnak a társadalom sérülékeny csoportjaira gyakorolt hatásai következtében sürgetőbbé vált.

Hadd ismertessem foglalkoztatási politikám és szociálpolitikám néhány fő elemét, amelyek hitem szerint javítani fogják a nők munkalehetőségeit és munkakörülményeit. A tagállamoknak ezeken a területeken valóban sürgős intézkedéseket kell tenniük. Példának okáért mérsékelniük kell a munkaerő-piaci szegmentációt. Ennek érdekében egyensúlyt kell teremteni a határozatlan idejű szerződéssel és a határozott idejű, bizonytalan szerződéssel foglalkoztatottak – a nők esetén ez gyakori – foglalkoztatásvédelemére vonatkozó jogszabályok között.

Ezenkívül, a tagállamoknak a munka és a magánélet jobb összehangolására kell törekedniük, és fel kell számolniuk azokat a tényezőket, amelyek akadályozzák egy második kereső – ők szintén főként a nők – munkaerő-piaci részvételét.

Az EU-ban növelni kell a foglalkoztatási rátát, és a fő kihívást ezen a területen az jelenti, hogy mind a férfiak, mind a nők részt vegyenek a munkaerőpiacban. Úgy gondolom, hogy az Európai Szociális Alapot a jövőben jobban és határozottabban kell felhasználni a kereslet oldali politikák támogatására, így teremtve új lehetőségeket a nők számára, különösen azoknak, akik szülés után térnek vissza a munkaerőpiacra.

A Bizottság nagyon aggasztónak találja, hogy az Európai Unióban ma több mint 80 millió embert érint a szegénység kockázata. A szegénység elleni küzdelem főként a tagállamok felelőssége, de az Uniónak is megvan a maga szerepe. Az Eurobarometer felmérései szerint az európai polgárok háromnegyede – 74%-a – így gondolja.

A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja elnevezésű kiemelt kezdeményezés gyakorlati intézkedésekre tesz javaslatot a szegénység csökkentésével kapcsolatos számszerűsített célkitűzés megvalósítása érdekében. A platform a munkaerőpiacról leginkább kiszorultak aktív integrációjának elősegítésére fókuszál. Mint már említettem, a nők jelentős számban képviseltetik magukat ebben a kategóriában. 2012-ben a Bizottság közleményt fog előterjeszteni, amelyben mélyrehatóan kiértékeli a nemzeti szintű aktív integrációs stratégiák végrehajtását.

Említettem, hogy az Európai Unióban ma több mint 80 millió embert érint a szegénység kockázata. Még nagyobb aggodalomra ad okot, hogy közöttük 20 millió gyermek is van, és ez a szám nem javul. Ha ezeknek a gyerekeknek segítünk kiemelkedni a szegénységből, az azt jelenti, hogy a szüleiknek is segítünk kiemelkedni a szegénységből, különösen az egyedülálló szülőknek, akik nagyrészt nők. Ez több dimenziós megközelítést tesz szükségessé, amely tartalmazza a szülők munkához jutását segítő foglalkoztatási politikákat, az adókedvezmények rendszerének kialakítását, a kulcsfontosságú szolgáltatásokat, mint a lakhatást, a minőségi gyermekgondozást és oktatást, valamint a gyermekek jogainak védelmét. A platform rendelkezésének megfelelően a Bizottság 2012-ben ajánlást fog előterjeszteni a gyermekszegénységről. Ez ismertetni fogja a korai életkorban jelentkező szegénység megelőzése, illetve az ellene való küzdelem hatékony nyomon követési eszközeit és közös elveit.

Létfontosságú a felsorolt feladatok teljesítéséhez szükséges források biztosítása is. Az Európai Szociális Alap jelenlegi programozási időszakra vonatkozó 21,7 milliárdos költségvetésének csaknem a harmadát a foglalkoztatáshoz való hozzáférés fejlesztésére irányuló intézkedésekre fordítjuk. Az Európai Szociális Alapból további csaknem 3 milliárd eurót – egészen pontosan 2,77 milliárdot – fordítunk az önfoglalkoztatás és a vállalkozások beindításának támogatására, és ennek kedvezményezettjei igen gyakran nők.

Ezenkívül nemrég hoztuk létre a Progress európai mikrofinanszírozási eszközt a munkahelyteremtés és az önfoglalkoztatás támogatására. Ez az eszköz kölcsönt biztosít azok számára, akik elveszítették a munkájukat, és saját kisvállalkozásba akarnak kezdeni, vagy fejleszteni akarják meglévő kisvállalkozásukat. Az eszköz kiemelt figyelmet szentel a nőknek és a fiataloknak. Négy éven át millió euró költségvetés áll rendelkezésre, de ezt akár 500 millió euró fölé is lehet növelni a nemzetközi pénzügyi intézmények közös kezdeményezése révén.

Az elmúlt tíz év során a társadalmi befogadásra és szociális védelemre irányuló, nyitott koordinációs módszer keretében megvalósuló uniós együttműködés hozzájárult a figyelem felhívásához, valamint a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem népszerűsítéséhez. A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja valamennyi szakpolitikai területen megteremtette a keretet a szegénység csökkentéséhez. Tegyünk meg mindent a platform céljának megvalósítása érdekében!

ELNÖKÖL: ROBERTA ANGELILLI
alelnök

  Nadja Hirsch, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök asszony! Az egyenlőségről szóló jelentéssel kapcsolatos vélemény előadójaként a munkaerőpiacra összpontosítottam a figyelmemet. A bérszakadék sajnálatos módon még mindig 17%, és a nők még mindig nincsenek jelen a vállalatok vezetőségében és felügyelőbizottságában. Ezeken a területeken sürgős cselekvésre van szükség.

Nem vesztegethetjük el a nők képességeit, a társadalomnak kortól függetlenül szüksége van a nők képességeire. Magas szinten képzettek vagyunk, és az állam sokat fektet be ezekbe a fiatal nőkbe és anyákba. Ezen a területen valóban előrelépést kell elérni, és követelni kell a vállalatoktól, hogy a szép szavakat végre váltsák is valóra. Ezért üdvözlöm, hogy a vállalatok valóban lépéseket tesznek az önkéntes kvóta irányába.

Azonban másrészről egy egyenlőségről szóló jelentésnek nem szabad megfeledkeznie arról, hogy bizonyos tekintetben a férfiak is hátrányos helyzetben vannak. Például az iskolában a fiúknak nem mindig adnak lehetőséget a fejlődésre. Hiányosságok vannak a házimunka és a gyermekgondozás terén is, a férfiak itt is aktívabbak lehetnének. Ezt a feladatot is fel kell vállalnunk. Nemtől függetlenül mindenkinek lehetőséget kell kapnia arra, hogy megtalálja a helyét, és úgy éljen, ahogy jónak látja.

  Gabriele Zimmer, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök asszony! Száz évvel ezelőtt a nők azt követelték, hogy szavazhassanak, és jelöltként indulhassanak a választásokon, most pedig már számos területen küzdünk a nők egyenlőségéért, különösen a karrierlehetőségek terén, de a bérek és – főleg az időskori – szociális juttatások terén is. És itt nem csak a férfiak és nők közötti bérszakadékról van szó.

A nők növekvő munkaerő-piaci részvétele ellenére mind a 27 uniós tagállam statisztikái azt mutatják, hogy a nők inkább ki vannak téve a szegénység kockázatának, mint a férfiak. Számos oka van a szegénység elnőiesedésének. Idő hiányában csak néhányat tudok megemlíteni. A bizonytalan munkahelyek számának növekedése számos tekintetben a nők hátrányos megkülönböztetését jelenti. A nőknek több mint 30%-át foglalkoztatják részmunkaidőben, a férfiaknál ez a szám csak 7,4%. Vizsgálatok igazolják, hogy a nők még ezekben a részmunkaidős munkákban is jelentősen kevesebbet kapnak ugyanazért a munkáért, ugyanazért a munkaidőért. Ez csökkenti a nők munkaerő-piaci integrációjának és karrierépítésének esélyeit. Nyugdíjjogosultságuk összege is alacsonyabb lesz, így előre programozott szegénységről beszélhetünk, különösen azoknál, akik a független élet mellett döntenek, és egyedülállók maradnak. Hiszünk benne, hogy politikai eszközökkel fel lehet számolni a szegénységet. Ehhez a szegénységi küszöb fölötti nyugdíjakat és minimáljövedelem-szinteket, valamint a munkaidő általános csökkentését biztosító társadalom-biztosítási rendszereket kell létrehozni.

Nem akarunk még száz évet várni, mire végre kijelenthetjük, hogy a nőknek – még ha gyermekeik is vannak – magától értetődően joguk van a férfiak döntéseitől függetlenül irányítani az életüket.

  Barbara Matera, a PPE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Ma, a nemzetközi nőnap 100. évfordulóján két olyan jelentésről fogunk szavazni, amelyek a nők marginalizációjával és társadalmi kirekesztésével foglalkoznak.

A nők nagyobb mértékben ki vannak téve a szegénység kockázatának, különösen az egyedülálló anyák és a 65 év fölötti nők. Az Európai Bizottság által az Európa 2020 stratégiában javasolt öt célkitűzés között szerepel a szegénység elleni küzdelem, amellyel Plumb asszony jelentése foglalkozik, különösen a nemek közötti egyenlőségre irányuló politikák tekintetében és a gazdasági és pénzügyi válság fényében.

A nők sérülékenységük miatt ki vannak téve a szegénység, a társadalmi kirekesztés és elszigetelődés kockázatának. Ezért az általunk képviselt intézménynek konkrét stratégiákat és programokat kell bevezetnie. Gratulálok Nedelcheva asszonynak is ehhez a jó jelentéshez, amely támogatja a férfiak és nők közötti egyenlőséget az Európai Unióban. A férfiakhoz képest a nők nagyon alacsony számban képviseltetik magukat az állami szektorban és a magánszektorban is. A pénzügyi szektorban még kevésbé jók a számadatok: a tőzsdén jegyzett európai nagyvállalatok igazgatótanácsai tagjainak csak 10%-a, az igazgatótanácsok elnökeinek pedig csak 3%-a nő.

Ezért kvóták bevezetését javaslom a nők részvételének növelésére az állami szektorban és a magánszektorban is, különösképp pedig az oktatásban; ezt támogatni kell, mivel kulcsszerepet játszik annak megelőzésében, hogy a tanárok diákjaikat a nemi sztereotípiáknak megfelelő foglalkozásokra ösztönözzék.

Végül pedig szeretném idézni egy amerikai polgármester asszony szavait: „A nőknek mindent kétszer jobban kell csinálniuk a férfiaknál, hogy mások legalább fele olyan jónak tartsák”. Végül még csak annyit, hogy szerencsére nekünk, nőknek, ez könnyen megy.

  Vilija Blinkevičiūtė, az S&D képviselőcsoport nevében. – (LT) Elnök asszony! Ma, amikor a nemzetközi nőnap 100. évfordulóját ünnepeljük, a Parlament kiemelt figyelmet szentel a nemek közötti egyenlőség és a női szegénység elleni küzdelem témáinak. Több mint száz éve a nők a munkához való jogért küzdöttek, most pedig azért, hogy egyenlő munkáért egyenlő díjazást kapjanak. Történnek előrelépések a nemek közötti egyenlőség terén, de csak lassan. Még mindig létezik a munkahelyi megkülönböztetés, jelentős a munkaerő-piaci, nemek szerinti szegregáció, továbbra is fennáll a bérszakadék, a döntéshozó pozíciókban és a politikában még mindig kevés nő van, az anyaság és az egyedülálló anyák pedig nem kapnak megfelelő támogatást. Az Európai Parlamentnek a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló jelentése hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a nemek között egyenlőség elvét a családban és a társadalomban, fel kell számolni a nők elleni erőszakot és a nőket érintő emberkereskedelmet, biztosítani kell a szülési szabadságot, megfelelő körülményeket kell teremteni a bölcsődék és a gyermekellátásra szakosodott intézmények szolgáltatásainak igénybevételére, csökkenteni kell a nők szegénységét, és fel kell mérni a nőknek a család, a társadalom és a gazdaság fejlődéséhez való hozzájárulását. Ezen célkitűzések elérése érdekében az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak együtt kell működniük, és ezen a történelmi évfordulón szeretnék köszönteni valamennyi nőt, és felszólítom őket, hogy küzdjenek továbbra is jogaikért és az esélyegyenlőségért.

  Antonyia Parvanova, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Mindenekelőtt hadd gratuláljak valamennyi képviselőtársamnak az évek során végzett gyümölcsöző munkájukhoz, amelynek összefoglalása a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségről szóló jelentésem. Szeretnék gratulálni Plumb asszonynak is a szegénység fontos témájáról szóló jelentéséhez.

A nemzetközi nőnap 100. évfordulóján a Parlamentnek fel kell mérnie a még előttünk álló hosszú utat, amelyet meg kell tennünk ahhoz, hogy az egész Unióban, illetve valamennyi ágazatban és területen biztosítva legyen a nemek közötti egyenlőség.

Kezdjük a foglalkoztatással és a bérszakadékkal! Mennyi ideig fogunk még ölbe tett kézzel elmélkedni az egyenlőtlenséget igazoló statisztikákról, amelyek szerint bizonyos uniós tagállamokban a nők akár 34%-kal kevesebb fizetést kapnak? Intézkedéseket – ha kell, jogalkotási intézkedéseket – kell kikényszerítenünk a konkrét, gyakorlati, valódi eredmények érdekében.

A nőknek az európai munkaerőpiacon betöltött szerepe és a nőket érintő, megkülönböztetés formájában jelentkező számos akadály is hozzájárul a női szegénység növekedéséhez. Még mindig túl sok nő él viszonylag bizonytalan és függő gazdasági helyzetben. Sok nő dolgozik kevésbé jól fizetett részmunkaidőben és ideiglenes munkaviszonyban vagy másodrendű pozíciókban.

A szegénység alkalmat ad a nőkereskedelemre, az erőszakra és a kizsákmányolás különböző formáira. Azt is tudjuk, hogy a szegénység következményeképpen a családon belüli erőszak áldozataivá vált nők anyagi függetlenség hiányában inkább nem tesznek lépéseket saját védelmükben.

Reding asszony, ezen a jelképes napon nagy várakozásokkal nézünk az Ön által is megígért, a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre irányuló uniós stratégia elé.

  Marije Cornelissen, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony! 2011. március 8-án van a nemzetközi nőnap 100. évfordulója. Ezen a napon – legalábbis a civilizáltabb országokban – megünnepelhetjük az eddig elért eredményeket: a nők választójogát, az egyenlőség jogát és a reprodukcióval kapcsolatos jogokat. Azonban ezen a napon elégedetlenséget is érezhetünk, amiért sok minden még nem változott meg. Az EU-ban a nők még mindig alacsony számban vannak jelen a döntéshozatalban, a gondozási feladatok még mindig csaknem teljes mértékben a nőket terhelik, a férfiak és nők között még mindig létezik a bérszakadék – az EU-n kívül is, ahol bizonyos országokban még el sem kezdtek dolgozni azon, hogy választójogot adjanak a nőknek.

A nemzetközi nőnap 100. évfordulója történelmi számvetésre késztet. A nők munkaerő-piaci helyzetével kapcsolatban a világháborúk, különösen a második világháború során történt az első fontos lépés. Ekkor egész egyszerűen túl kevés férfi volt, akik a gyárakban és irodákban dolgoztak volna. A munkáltatóknak nem volt választásuk, így a nők nagy számban megjelentek a munkaerőpiacon. Most ismét hasonló korszakot élünk. Most szerencsére nem a háború, hanem a népesség elöregedése miatt. Öt vagy tíz év múlva egész egyszerűen ismét túl kevés férfi lesz, akik betölthetnék a különböző szinteken megürülő állásokat. A munkáltatóknak ezért nőket kell alkalmazniuk. A népesség elöregedése lehetőséget teremt a nemek közötti egyenlőség megvalósítására.

Rajtunk, európai politikusokon és a nemzeti parlamentek képviselőin múlik, hogy ezt a folyamatot ösztönözzük a minőségi szülési szabadság és a minőségi apasági szabadság, továbbá elegendő mennyiségű megfizethető gyermekgondozási lehetőség, illetve a szociális jogok csorbulása nélküli rugalmas és részmunkaidő biztosításával, valamint a nőknek a vállalatok vezetésében és a politikában való részvételét biztosító kvóták bevezetésével vagy hiteles szankciók bevezetésével ezen a téren. Együtt elérhetjük, hogy ne tartson újabb száz évig, míg a férfiak és a nők minden területen egyenlő jogokat élvezhetnek, és egyenjogúak lesznek.

  Andrea Češková, az ECR képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök asszony! A nőket sújtó szegénység megjelenési formáiról az Európai Unióban témáról szóló jelentés árnyékelőadója vagyok, tehát erre a jelentésre fogok fókuszálni. A jelentés számos témát tartalmaz, és nagyon jól összefoglalja a nők helyzetét az EU-ban. Örülök, hogy a jelentés számos pontjában hangsúlyozza a foglalkoztatás rugalmas formáinak szükségességét, és ez alatt mind a határozott időre szóló foglakoztatást, mind a részidős foglalkoztatást értem, mivel véleményem szerint a kisgyermekeket nevelő családoknak és még inkább az egyedülálló anyáknak élniük kell a munkaerőpiac széles kínálatával ahhoz, hogy össze tudják egyeztetni a munkát és a családi életet. Ugyanakkor természetesen üdvözlöm, hogy a jelentés felhívja a figyelmet a nők és férfiak közötti nagy bérszakadékra. Csak röviden szeretném megjegyezni, hogy a jelentés bizonyos pontjait nem igazán tudjuk támogatni. Ilyen például az európai nőjogi charta létrehozására irányuló felszólítás és a szülési szabadságról szóló jelentésre való utalás, amelyet – mint tudjuk – a tagállamok nem fogadtak el. Ezért támogattunk bizonyos módosító javaslatokat. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak ezért a valóban jó és átfogó jelentésért.

  Eva-Britt Svensson, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök asszony! Százévnyi küzdelem az egyenlőségért – szerintem ma az úttörőkről is meg kell emlékeznünk, akik száz éve elkezdték az egyenlőségért folytatott harcot, és akik előkészítették a fejlődéshez vezető utat, amelyet még mindig nem jártunk végig. Szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak, a nem kormányzati szervezeteknek – mindenkinek, akik az egyenlőségért küzdenek. Meg kell vitatnunk a nők helyzetét az EU-ban, de szerintem ma az is fontos, hogy kimutassuk szolidaritásunkat azokkal a nőkkel, akik más országokban az utcára vonultak, és most, ebben a pillanatban is bátran harcolnak a demokráciáért és igazságért. Szerintem ma róluk is meg kell emlékeznünk.

A ma vitára kerülő jelentések a munkaerő-piaci egyenlőtlenségekre is felhívják a figyelmet: a nők bizonytalanabb állásokban dolgoznak, és átlagosan 17%-kal kevesebbet keresnek. Európában 10 nőből csak 6 vesz részt a munkaerőpiacon, és ha van is munkájuk, az gyakran bizonytalan részmunkaidős munka, amelyből nem tudnak tisztességesen megélni. Ez nem is meglepő, mivel a hatalom ellenzi a gyermekgondozás bővítését és a nők munkavállalása egyéb előfeltételeinek megteremtését.

A munkaerő-piaci egyenlőség azt jelenti, hogy szükség van a szülési szabadságról szóló irányelvre, amely reményeim szerint az apasági szabadságot is tartalmazni fogja. Remélem, hogy hamarosan meg fogjuk vitatni a szülői biztosítást, amely lehetővé teszi, hogy a férfiak és nők egyenlő mértékben vállaljanak felelősséget a család és a gyermekek ellátásáért. Ha az EU-ban a nők a férfiakkal egyenlő mértékben lennének foglalkoztatva, az több mint 25%-os gazdasági növekedést jelentene. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a munkaerőpiacon ne legyenek jelen a nők.

Kvótákra van szükség. Úgy gondolom, hogy egy olyan társadalomban, ahol a nagyvállalatoknak csupán 3%-át vezetik nők, szükség van kvótákra. A kvóták bevezetését az antibiotikumokhoz tudnám hasonlítani. Nem támogatom az antibiotikumok túlzott alkalmazását, de ha valaki beteg, mégis örülök, hogy vannak antibiotikumok. Márpedig a társadalom betegségére utal, ha a nagyvállalatoknak csupán 3%-át vezetik nők. Tehát szükség van kvótákra, hogy kijavítsuk, ami rossz a társadalmunkban.

  Godfrey Bloom, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Az Európai Parlamentben sokan maguknak gratulálnak a nemzetközi nőnap alkalmából. Amit Önök csinálnak ezen a téren, az fából vaskarika. A szülési szabadságról beszélnek. Elnök asszony, a drákói szülési szabadság eredményeképpen hazámban egyre kevesebb fiatal nő kap munkát, mivel ha az embernek kisvállalkozása van, majd bolond lenne egy fiatal nőt alkalmazni. Tehát ezzel nem tettek jót a fiatal nőknek.

Az Európai Bíróság másik nevetséges határozata értelmében most egyenlő esélyek vannak a gépjármű-biztosítások terén is, ami azt jelenti, hogy ha egy fiatal nőnek még sikerül is munkát szereznie, nem engedheti meg magának, hogy autóval járjon dolgozni, mivel megduplázták a gépjármű-biztosítását. Most pedig a kvótákat emlegetik. Miféle őrültség ez? A kvóták megalázóak azoknak a nőknek, akik egész életükben azért dolgoztak, hogy felelős pozícióba kerüljenek. Most ezek a sikeres nők majd ott ülnek az ülésteremben, és mindenki arra fog gondolni, hogy vajon a kvóták miatt kerültek ide, vagy azért, mert értenek ahhoz, amit csinálnak? Ez az egész tiszta őrültség. Tragikus, hogy Önöknek soha nem volt igazi munkájuk, különben értenék.

(A felszólaló beleegyezik, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése alapján kékkártyás kérdést intézzenek hozzá.)

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL). – (SV) Elnök asszony! Bloom úr! A szülői biztosítás követelése és támogatása egyáltalán nem őrültség. Csak meg kell nézni azokat a tagállamokat, ahol jól működő szülői biztosítási rendszer van. Ezekben az országokban – az északi országokban, például Svédországban – a legmagasabb a nők foglalkoztatási rátája. Ez bizonyítja, hogy a jó szülői biztosítás egyben a nők és természetesen a férfiak magasabb foglalkoztatási rátáját is jelenti. A szülői biztosítás előmozdítja a munkaerő-piaci egyenlőséget. A nők is hozzá tudnak járulni az EU gazdasági fellendüléséhez.

(Taps)

  Godfrey Bloom (EFD). – Elnök asszony! Ez egyszerűen nem igaz, ezt hazám statisztikái nem támasztják alá. Kérdezze csak meg hazámban bármelyik kisvállalkozót! Engem nem érdekel a tisztelt képviselőtársam hazája vagy más országok, engem a saját hazám és annak gazdasága érdekel. Higgye el, hazámban minden vállalkozó – még a nők is – azt mondaná, hogy a szülési szabadságról szóló drákói törvények miatt nem fognak fiatal nőket foglalkoztatni. Szeretném, nagyon szeretném, ha végre a való világban élnének; emelje fel a kezét az, akinek volt valaha igazi munkája!

(A felszólaló beleegyezik, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése alapján kékkártyás kérdést intézzenek hozzá.)

  Siiri Oviir (ALDE). – (ET) Bloom úr, Ön természetesen tudja, hogy Európában és az Ön hazájában is a nők magasabban képzettek, mint a férfiak. Akkor miért gondolja, hogy ha a vállalatokra nézve egyharmados kvótákat vezetünk be, akkor analfabéta nők – talán az Ön hazájában is vannak ilyenek – kerülnek majd a vállalatok élére?

  Godfrey Bloom (EFD). – Elnök asszony! Oviier asszonynak az a válaszom, hogy hagyja a vállalatokat, hogy a saját dolgaikat ők maguk intézzék. A gazdaság annál gyorsabban talpra fog állni, minél kevesebb a szabályozás, az adó és a beavatkozás. Ez a lényeg, amit a tisztelt képviselők nem értenek.

(A felszólaló beleegyezik, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése alapján kékkártyás kérdést intézzenek hozzá.)

  Edite Estrela (S&D). – (PT) Elnök asszony! Bloom úr! Tudja, mi a probléma az Egyesült Királyságban? Az Egyesült Királyságban 52 hét rosszul fizetett szülési szabadság van. Csak az első hat hétre jár 60%-os juttatás, aztán 33 hétre csak jelképes juttatás, a maradék 13 hétre pedig semmilyen juttatás nem jár. Ezt csak a gazdag családok engedhetik meg maguknak, ahol a nő otthon maradhat, és ez a bevételcsökkenés nem jelent problémát a családi költségvetésben. Ez a probléma az Egyesült Királyságban, nem pedig a mi szülési szabadságra irányuló javaslataink.

  Godfrey Bloom (EFD). – Elnök asszony, Estrela asszonynak azt válaszolnám, hogy hazámmal az a probléma, hogy az Európai Unióhoz csatlakozva feladta autonómiáját. Ez hazám problémája.

(A felszólaló beleegyezik, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése alapján kékkártyás kérdést intézzenek hozzá.)

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE). – (FI) Elnök asszony! Tulajdonképpen szeretném megköszönni Bloom úrnak, hogy hangot adott nézeteinek, mivel ezek eléggé elterjedtek. Ha ez nem így lenne, sokkal előrébb tartanánk. Csak sokan vannak, akik hallgatnak. Bloom úr, azt szeretném kérdezni Öntől, hogy talán úgy gondolja-e, hogy a gyermekek csak a nők gyermekei, és az apáknak semmilyen felelősségük nincs, és apasági szabadságra sincs szükségük, és a családjukról csak a munkájuk révén kell gondoskodniuk?

(Taps)

  Godfrey Bloom (EFD). – Elnök asszony! Jäätteenmäki asszonynak felelve elmondanám, hogy szerintem a gyermekekért a szülők viselik a felelősséget, és senki más. Szerintem nem elfogadható, hogy valaki a szomszéd gyerekeiért vállalja a felelősséget. A gyerekekért a szülőknek kell felelősséget vállalniuk, ez így van rendjén. Véleményem szerint annál jobb lesz Európa és a világ is, minél többen viselkednek felelősségteljesen.

  Angelika Werthmann (NI). – (DE) Elnök asszony! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Társadalmunk szegénységét tanúsítja az a tény, hogy még mindig vitáznunk kell a férfiak és nők közötti egyenlőségről. A nőket nemcsak a munka világában, hanem általában a társadalom egészében is hátrányos megkülönböztetés sújtja. Vég nélkül lehetne sorolni a példákat, de én most néhány kulcsszóra szorítkoznék: bérszintek, a munkába állás és foglalkoztatás feltételei, bizonytalan munkaszerződések, nyugdíjjogosultságok, gyermekgondozás, társadalombiztosítás és a nők elleni erőszak különböző formái.

Sok nő magasabban képzett, mint a férfiak, és még mindig az egyenlő munkáért egyenlő díjazás elvét kell megvitatnunk – hihetetlen! Hasonlóképpen hihetetlen, hogy a nők jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának, mint a férfiak; különösen veszélyeztetettek az idősebb nők és az egyedülálló anyák. Hadd emlékeztessen Önöket, hogy 2010 a szegénység elleni küzdelem európai éve volt! A szegénység női téma. A szegénységnek súlyos következményei vannak: betegségekhez és így munkanélküliséghez vezethet.

  Edit Bauer (PPE). – (HU) Elnök asszony! Ma két olyan témáról nyitott a Parlament vitát, amelynek az alapját kollégáim jelentései képezik - amihez gratulálok nekik -, amelyben valóban nehéz újat mondani, mert a helyzet csaknem változatlan, az elmúlt években, bizonyos értelemben, még rosszabbodott is. A nők és a férfiak bérezéséről szóló vitában például évről évre elmondjuk, hogy a különbség még mindig nagy, pedig a Római Szerződés már 1957-ben leszögezte az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvét, sőt 1975-től másodlagos jogszabályunk is van. Igaz, ha a hatályos, de nem hatékony jogszabályokat kellene felsorolni, ez nyilván jó eséllyel pályázna az első helyek egyikéért. Hisz a legutolsó statisztikai adatok is arról szólnak, ahogy már az itt említésre került, hogy a mostani különbség a legutolsó statisztikai adatok szerint 17,5%, de néhányan emlékszünk arra, hogy néhány évvel ezelőtt már volt ez 15% is, miközben a szóródás rendkívül nagy. És ez nem a kisvállalatok és a nagyvállalatok problémája és nemcsak a nők problémája, ez a társadalmi igazságosság problémája egyben. Nem lehet elégszer elmondani, hogy a bérek közti különbség, ahogy az tisztelt kollégám szájából is többé-kevésbé ilyen értelemben elhangzott, az anyaságért való büntetés. És akkor keletkezik, amikor a fiatal nők visszajönnek a munkaerőpiacra. És ez a valódi nagy probléma, hogy a kisvállalatok soha nem fogják megoldani a társadalom gondjait. Amit a Parlament kért ebben a tekintetben, hogy transzparens legyen a nemek szerinti fizetések megoszlása, és akik az elvet folyamatosan megsértik, legalább ne jussanak az európai alapok nyújtotta támogatásokhoz, úgy gondolom, nem túl sok. Igaz, előrelépés, van egy kis előrelépés: az „equal pay day” bevezetése, de igazából az lenne a nagy eredmény, hogy ha ez nem március 5-én lenne, hanem január 2-án, vagy 1-jén.

  Edite Estrela (S&D). – (PT) Elnök asszony, az egyetemi hallgatók között túlsúlyban vannak a nők. A nők magasabban képzettek. Mégis, ha döntéshozó pozíciókról van szó, a nők előmenetelét gátolja az úgynevezett üvegplafon. Ezért van szükség kvótákra. Felháborító, hogy Bloom úr már távozott. A politikával és gazdasággal kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a központi bankok vezetőségében csak egy tisztséget tölthet be nő. A nők nem voltak felelősek a pénzügyi válságért, sőt, segíthettek volna megelőzni azt.

Miért van az, hogy amikor a kvótákról beszélünk, valaki mindig felhozza az érdemeket? Csak a nők érdemeit lehet megkérdőjelezni? A férfiaknak talán nincsenek megkérdőjelezhető érdemeik? A kvóták bevezetése szükséges és időszerű intézkedés a férfiak és nők döntéshozatalban való kiegyensúlyozott részvételének megteremtésére, ezért gratulálok a Bizottság erőfeszítéseihez, amelyekkel azt akarja biztosítani, hogy gazdasági téren is megosztott döntéshozatal legyen.

  Siiri Oviir (ALDE). – (ET) Elnök asszony, mindenkinek boldog nőnapot kívánok! A nemek közötti egyenlőség kapcsán nem csak a különbségekről és a társadalmi igazságosságról kell beszélni. A nemek közötti egyenlőség a fenntartható gazdasági növekedés, a foglalkoztatás, a versenyképesség és a társadalmi kohézió egyik előfeltétele. A nemek közötti egyenlőség megvalósítását szolgáló intézkedésekbe való befektetés megtérül a nők magasabb foglalkoztatási arányában, a nők GDP előállításához való hozzájárulásában, az adóbevételek növekedésében és a fenntartható termékenységi rátákban. Sokaknak még mindig középkori elképzeléseik vannak a nemek közötti egyenlőségről; vagy legalábbis bizonyos felszólalások ezt igazolták.

Ebben a témában van egy mumus, ez pedig a kvóták kérdése. Sokan elfelejtik – talán szándékosan –, hogy a kvótákat nem kényszerítjük rá a vállalatokra, és hogy nem hozzá nem értő nők fognak vezető pozíciókba kerülni. Az európai nők magasabb képzettséggel rendelkeznek, mint a férfiak. Az európai nők képesek felelősséget vállalni, képesek jól dolgozni, és ezért tisztességes fizetés jár nekik. Bizonyos országokban már 20 esztendeje vannak kvóták – gondolok itt az észak-európai országokra. Ezeknek az országoknak a példája azt mutatja, hogy ezzel az intézkedéssel meg tudjuk valósítani célkitűzéseinket. És ma a kvótáknak – mivel az emberek átgondolták a hozzáállásukat – nem feltétlenül ugyanakkorának kell lenniük, mint a múltban voltak. Ma már az a norma, hogy a nők a társadalom minden területén képviseltessék magukat. Természetesen sok mindent szeretnék még mondani a szegénységről és az egyedülálló anyákról, de az idő sajnos nem engedi. Köszönet minden felszólalónak – egy napon győzni fogunk!

  Franziska Katharina Brantner (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony! A nemzetközi nőnap 100. évfordulója jó lehetőség az ünneplésre, a köszönetnyilvánításra és a küzdelem folytatására.

A nőkről és a szegénységről szóló jelentésről vitázunk; ennek a problémának a nők és férfiak közötti bérszakadék az egyik fő oka. Ahogy már elhangzott, a Római Szerződések 1957 óta biztosítják a béregyenlőséget. Azonban a valóságban a bérszakadék még mindig átlagosan 17,5% Európában, Németországban pedig 23%. A Parlament Bauer asszony kitűnő munkájának köszönhetően 2008-ban jelentést fogadott el a bérek közötti egyenlőtlenségről. Ez a jelentés jogalkotási kezdeményezésekre szólította fel a Bizottságot a bérek közötti egyenlőtlenség leküzdése érdekében. Azóta sem történt semmi. Reding biztos asszony, Ön csak annyit tett, hogy március 5-ét kinevezte az egyenlő bérezés európai napjává. Ezt március 4-én, pénteken jelentette be. Még szerencse, hogy eszébe jutott még március 5. előtt.

Nincs több időnk értelmetlen sajtóközleményekre. Nem akarunk szép szavakat hallani Öntől. Azt akarjuk, hogy végre tegyen konkrét lépéseket, mert nem akarjuk, hogy a nemek közötti bérszakadék még a Római Szerződések 100. évfordulóján is több legyen, mint 0%. Most akarjuk az egyenlő díjazást.

Most pedig szeretnék áttérni a nőkre vonatkozó kvóták kérdésére, és angol képviselőtársamtól azt kérdezném, valóban azt hiszi-e, hogy Angliában és Európában csak a nők 3%-a „ért ahhoz, amit csinál”? Talán ezért van olyan kevés nő a felügyelőbizottságokban? Nem hiszem, hogy így lenne. Szükség van a kvótára.

Reding asszony, Ön azt mondta, hogy a vállalatoknak jövő évig el kell kötelezniük magukat a nők kinevezése mellett. Ezt úgy értette, hogy jövő évig kell megkapnunk ezeket a kötelezettségvállalásokat, vagy hogy a jövő évig már ki is kell nevezni a nőket? Én úgy tudom, hogy Ön ez utóbbit akarja.

  Tadeusz Cymański (ECR). – (PL) Elnök asszony! A jelen vita tárgyát képező állásfoglalás a női szegénység igen fontos problémájával foglalkozik. Ne felejtsük el, hogy a pénzügyi válság a nőket érinti a legsúlyosabban! A válság következményeit elsősorban a nők érzik, gondoljunk csak a csökkenő foglalkoztatási rátára és fizetésekre, valamint az átszervezési intézkedésekre. Továbbá a szülői és gyermekgondozási kötelességek is a nőkre hárulnak, ugyanakkor pedig az állandóan változó munkaerőpiacon is meg kell állniuk a helyüket.

Az EU különböző tagállamaiban élő nők helyzete nagyon különböző, ezért szolidaritást kell mutatnunk az olyan régiókban élő nők iránt, ahol a szegénység különösen akut probléma. Az egyenlőtlen díjazás kérdése elgondolkodtató, mivel a nők által vezetett és nők tulajdonában lévő vállalatoknál is különbségek vannak a fizetésekben. Ez aggasztó, és arra késztet, hogy elgondolkodjunk azon, nem mélyebb okokról van-e szó. Meg kell fontolni, hogy elégségesek-e a – kötelező érvényű – igazgatási szabályok és rendelkezések, vagy az emberek gondolkozását és mentalitását kellene-e megváltoztatni. A jogszabályok nem lesznek elégségesek, ha tiszteletről és szociális kultúráról van szó.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Elnök asszony! Nagy a jelentősége annak, hogy idén a nemzetközi nőnapon éppen ezeket a jelentéseket vitatjuk meg, amelyek a továbbra is létező egyenlőtlenségekre és megkülönböztetésre hívják fel a figyelmet. Bizonyos országokban társadalmi visszafejlődésről is beszélhetünk.

Ma, amikor felhívjuk a figyelmet a nőknek jogaik elismeréséért és gyakorlásáért folytatott harcára, fel kell hívnunk a figyelmet a foglalkoztatási helyzet romlására, a bizonytalan munkahelyekre, az alacsony bérekre, a bérek terén jelentkező és az anyaság miatti hátrányos megkülönböztetésre; mindezek különösen sokkolóak és elfogadhatatlanok a fiatalabb generációk számára.

Egyre többen veszítik el jövedelmüket, egyre több nő szegényedik el. Különösen kritikus a fogyatékkal élő, a bevándorló és az alacsony nyugdíjjal vagy alacsony jövedelemmel rendelkező nők helyzete.

A vidéki térségekben élő és családi gazdaságban dolgozó, valamint a mikro- és kisvállalkozásokat vezető nők problémái egyre súlyosbodnak. Bizonyos országokban – például Portugáliában, Görögországban és Írországban – a megszorító intézkedések komoly következményekkel járnak a nők – mint munkavállalók, mint polgárok és mint anyák – életére.

Ezek közé az intézkedések közé sorolhatjuk a bércsökkentést, az egyetemi felvételek befagyasztását, a kollektív tárgyalások beszüntetését, valamint az egészségügyi ellátás, az oktatás, a társadalombiztosítás és a társadalmi juttatások számos területén tapasztalható megszorításokat.

Ezért meg kell akadályozni azokat a válságra hivatkozva bevezetett intézkedéseket, amelyek veszélyeztetik a nők egyenlőséghez és gazdasági, illetve társadalmi kohézióhoz való jogát. Nem elegendőek a szép szavak és a jó szándékok. Ideje szakítani a Stabilitási és Növekedési Paktum neoliberális politikájával, a liberalizációval, a privatizációval és a szabad versennyel, mivel ezek mindig bizonyos gazdasági és pénzügyi érdekcsoportokat szolgálnak. Ideje, hogy egy jobb társadalom létrejötte érdekében a nők és a nők jogai, az egyenlőség, a gazdasági és társadalmi kohézió prioritássá váljanak; csak így lehet valóban tiszteletben tartani az emberi jogokat, és csak így lehet megszilárdítani civilizációnk fejlődését, amelyben nagy szerepet játszanak a nők.

  Teresa Jiménez-Becerril Barrio (PPE). – (ES) Elnök asszony! Ma ünnepeljük a nemzetközi nőnapot, és megemlékezünk azokról, akik 100 éve a nők munkajogaiért, gazdasági jogaiért és szavazati jogukért küzdöttek. Ezért szimbolikus, hogy éppen ma beszélünk a férfiak és nők közötti egyenlőségről.

100 év alatt jelentős előrelépéseket sikerült elérnünk, de még mindig sok a tennivaló. A valódi egyenlőség még mindig csak álom, a nők hátrányos megkülönböztetése pedig valóság.

Szerintem mindannyian, mind a férfiak, mind a nők, sokkal többet tehetnénk a nők valódi egyenjogúságáért. Sok olyan nő él a világon, akiknek az élete veszélyben van, akiknek a méltóságát sárba tiporják, és akiktől megtagadják a szabadságot.

Engedjék meg, hogy a nemzetközi nőnapon elmondjam, hogy az észak-afrikai forradalmakban a demokratikus jogaikért küzdő nők mellett állok. A nőknek mind az arab országokban, mind a világ más részein a férfiakkal egyenlő jogokat kellene élvezniük. A nők és a férfiak ugyanannyit érnek, és ugyanazt érdemlik. Tovább fogok küzdeni az egyenlőségért, és mindaddig ünnepelni fogjuk a nemzetközi nőnapot, míg meg nem valósul az egyenlőség.

Még ha sokan nem is akarnak tudomást venni róla, sok nő fele annyit keres, mint férfi kollégáik, a családon belüli erőszak pedig főként a nőket és a gyermekeket sújtja. Ezekről a tényekről továbbra is jelentést kell tenni a Parlamentben, és ígérem, hogy ezen a téren természetesen továbbra is számíthatnak a munkámra.

  Marc Tarabella (S&D). – (FR) Elnök asszony! Mindenekelőtt szeretném megköszönni képviselőtársaim, Nedelcheva asszony és Plumb asszony munkáját.

Ezen a szimbolikus napon, a nemzetközi nőnap 100. évfordulóján, csaknem teljes egészében elismételhetném azt, amit tavaly mondtam, mert a harc még mindig folyik.

Igaz az, hogy a jelenlegi válság súlyosabban érinti a nőket, ami a munkahelyek elvesztését illeti. Ami a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelmet illeti, szeretnénk ismerni a Bizottság szándékait e téren, és szeretnénk, ha támogatnák a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem európai évének létrehozására irányuló felhívásunkat, és erre a területre vonatkozóan stratégiát terjesztenének elő. Úgy hallottam, hogy ez hamarosan meg fog történni, aminek nagyon örülök.

Sajnos az egyenlő bérezés bizonyos tagállamok és különösen az Európai Bizottság számos erőfeszítése ellenére még mindig nem valósult meg. A tagállamok sajnálatos módon nem fogadták el az apasági szabadságot, holott a Parlament mindent megtett. Négy tagállam még mindig nem ismeri el az abortuszhoz való jogot, más tagállamokban pedig veszélyeztetve van ez a jog.

Üdvözlöm a nők vállalatokban és vállalatok igazgatótanácsában való képviseletét biztosító kvótákra vonatkozó új belga törvényt, valamint azt, hogy Reding asszony és Buzek elnök úr még az Atlanti-óceán túlsó felének sajtójában is kiemelkedően proaktív megközelítését tanúsított e téren.

Mindenképpen meg kell ünnepelnünk azt a tényt, hogy az európai és nemzeti törvényeknek köszönhetően 100 év alatt legalább félig sikerült megvalósítanunk a nemek közötti egyenlőséget. Folytassuk a munkát, hogy ne tartson újabb 100 évig, mire megvalósítjuk a nemek közötti teljes egyenlőséget.

  Emma McClarkin (ECR). – Elnök asszony! Ahogy sok képviselő elmondta, a nők jogai terén már sok éve folyamatos előrelépés történik. Az első európai parlamenti választások és 2009 között – én ekkor kerültem be a Parlamentbe – eltelt 30 évben a nők száma az Európai Parlamentben több mint kétszeresére nőtt. Ma már a politika, az üzleti élet, az ipar és a média terén is vannak nők vezető pozíciókban. A legfontosabb talán az, hogy a társadalom elkezdte elismerni, hogy szükség van a nőkre, és elkezdte elismerni az egyenlőségért vívott küzdelmüket is.

Azonban óvatosnak kell lennünk azzal, hogy milyen messzire megyünk a nagyobb egyenlőség követelésével, és milyen területeken követelünk nagyobb egyenlőséget. Arra kell összpontosítanunk, ami még mindig rossz. Az Egyesült Királyságban a parlamenti képviselők között még mindig 20% alatt van a nők száma, az FTSE 250 jegyzéken szereplő vállalatoknak csak közel felénél vannak nők a vezetőségben, és a mérnöki, tudományos és informatikai diplomával rendelkezőknek csak egyötöde nő. Társadalmaink különböző jellege miatt ezt a kérdést nyilvánvalóan a tagállamoknak kell kezelniük – kvóták és uniós szinten önkényesen meghatározott célkitűzések nélkül.

A képviselet kérdésén túl meg kell említeni, hogy az EU-ban és világszerte nők ezrei vannak kitéve az erőszaknak, kizsákmányolásnak és kirekesztésnek. Ők azok, akik nem tudják hallatni a hangjukat. Ezek a nők – akiket megkülönböztetés sújt, akiket akadályoznak mindenféle önmegvalósításban, akik az elnyomás áldozatai – megérdemlik teljes figyelmünket.

  Astrid Lulling (PPE). – (DE) Elnök asszony! Először is szeretném üdvözölni azt a kevés férfit, akik a plenáris ülésen részt vevő kevés nőhöz csatlakoztak. Természetesen a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség híve vagyok. Több mint 50 éve népszerűsítem ezeket az elveket nemzeti és európai szinten.

Sajnos a nők és férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2010 című jelentés ismét túlzott követeléseket tartalmaz, amelyek végső soron a kívánttal ellentétes hatást érnek el. Nincs időm arra, hogy mindegyikre kitérjek. Azonban az nem az előadó hibája, hogy a rengeteg módosítás miatt a jelentés nagyon nehezen emészthető.

A tőzsdén jegyzett vállalatoknál az EU által esetegesen bevezetendő női kvóta vitatható kérdésében óvnék attól, hogy Norvégiát mint ezen intézkedés ragyogó példáját emlegessük. Talán most azt kérdezik, hogy miért. A női kvóta bevezetése óta, 2003 és 2009 között a tőzsdén jegyzett vállalatok száma 554-ről 362-re csökkent. Három vállalat közül egy a női kvóta bevezetését jelölte meg a tőzsdéről való visszavonulása okaként. Norvégiában 70 nő tölt be mintegy 300 helyet az igazgatótanácsokban – ők az „aranyszoknyák”. Ez nem normális, de nagyon érdekes. Engem személyesen talán vonzana az „aranyszoknya-karrier”, mivel jómagam még soha nem voltam igazgató-tanácsi tag. A Bizottságnak alaposan át kell gondolnia a problémát és a következményeket, mielőtt elhamarkodottan reagálna.

Azt is sajnálom, hogy a jelentés együtt említi, hogy a nőknek könnyű hozzáférést kellene biztosítani a fogamzásgátláshoz és az abortuszhoz. Más szóval a jelentés az abortuszt mint fogamzásgátló módszert, mint egyszerű születés-szabályozási módszert kezeli. Ez sértő a nőkre nézve. Nem tudok egyetérteni ezzel, eltekintve attól, hogy az EU-nak ezen a területen nincs is hatásköre – subsidiarité oblige! Sajnálom, hogy bizonyos képviselőnők mindig összekeverik ezt a két témát. Nem kellene.

(A felszólaló beleegyezik, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése alapján kékkártyás kérdést intézzenek hozzá.)

  Licia Ronzulli (PPE). – (IT) Elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Egy nagyon egyszerű kérdést szeretnék Lulling asszonynak feltenni. Nem gondolja, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőséget éppen az Önhöz hasonló nők nézetei – amelyeket ma is buzgón megoszt velünk – hátráltatják még 2011-ben is?

  Astrid Lulling (PPE). – (FR) Elnök asszony! Nem tudom, én 2011 előtt semmit nem mondtam, akkor miért romlott a helyzet? Ha realisztikusak maradunk, az nem ront a helyzeten. Az ront a helyzeten, ha utópisztikus és nem realisztikus megközelítést fogadunk el.

(Taps)

(A felszólaló beleegyezik, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése alapján kékkártyás kérdést intézzenek hozzá.)

  Marc Tarabella (S&D). – (FR) Elnök asszony! Lulling asszony, akár büszke is lehetnék, amiért köszönetet mondott a vitában részt vevő kevés férfinak, hiszen a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság kevés férfi tagja közé tartozom, mégis furcsa, hogy egy kalap alá vesz Bloom úrral. Szeretném tudni, hogy különbséget tud-e tenni Bloom úr és köztem, vagy egy kalap alá vesz-e minket, holott radikálisan ellentétes nézeteket vallunk.

  Astrid Lulling (PPE). – (FR) Elnök asszony! Tarabella úr, én egyáltalán nem említettem Bloom urat! Ön jó szolgálatot tett Bloom úrnak, mivel kérdéseket tett fel neki, és ezzel lehetőséget adott neki, hogy feltűnősködjön. Örülök ezeknek a kérdéseknek, mivel így van időm beszélni.

Tarabella úr! Ön természetesen a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság kitűnő tagja. Mindig számíthatok Önre, ha az ésszerűség mellett kell állást foglalni, és sajnálom, hogy most nem hallgattak Önre és rám a jelentés aggályos passzusai tekintetében.

  Zita Gurmai (S&D). – Elnök asszony! A nőnap 100. évfordulóján, amikor a nőket sújtó szegénység megjelenési formáiról szóló Plumb-jelentést és a nők és férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban témáról szóló Nedelcheva-jelentést vitatjuk meg, és amikor az intézmények az igazgatótanácsokra vonatkozó, női kvótákra fókuszálnak, a PS Women group 2011-es kampányát a nyugdíjrendszerek és a női szegénység témájának szenteli. Az európai társadalmaknak szembe kell nézniük a lakosság elöregedésével, és Európa-szerte folyik a nyugdíjrendszerek reformja. Az EU-nak azt az üzenetet kell közvetítenie, hogy odafigyel a hétköznapi nőkre.

Az Európai Bizottságnak vezető szerepet kell vállalnia a nők és férfiak nyugdíja közötti szakadék megszüntetésében. A nőket nem érheti hátrányos megkülönbözetetés rajtuk kívül álló okok miatt. Ilyen hátrányos megkülönbözetetés a képviselőtársaim által is említett bérszakadék, a rokonokról való gondoskodás és a nem megfelelő munka. Első feladatunk az, hogy a nők figyelmét felhívjuk ezekre. Hangsúlyoznunk kell, hogy a nyugdíjról jelenleg folyó viták során nagyon ritkán merült fel a nők kérdése. Fel akarjuk hívni a politikusok figyelmét ennek hatásaira, és biztosítani akarjuk, hogy pontos adatok legyenek elérhetőek a nőkre és a nyugdíjakra vonatkozóan.

A Bizottságnak vizsgálatot kell végeznie az európai nyugdíjreformok nemekre gyakorolt hatásáról, és biztos vagyok benne, hogy Viviane Reding ezt meg fogja tenni. Meg kell vizsgálnunk a nemzeti szinten bevált gyakorlatokat, és európai megközelítést kell kialakítanunk. Valóban itt az ideje, hogy átgondoljuk, mit értünk el az utóbbi 100 évben. Világos jövőt kell teremtenünk gyermekeink számára.

Fontos Clara Zetkin 100 évvel ezelőtti tevékenységéről is megemlékeznünk, mivel a nemek közötti bérszakadék áthidalása az ő ötlete volt. Nagyon fontos lesz, hogy Ginger Rogers és Fred Astaire stílusán változtassuk– ne felejtsük el, hogy Ginger Rogersnek ugyanazt „hátrafelé és magas sarkú cipőben” kellett végigcsinálnia.

ELNÖKÖL: DAGMAR ROTH-BEHRENDT
alelnök

  Lena Kolarska-Bobińska (PPE). – (PL) Elnök asszony! A nők és férfiak közötti egyenlőtlenségről az Európai Unióban témáról szóló jelentések számos javaslatot tartalmaznak arra nézve, hogy mit kellene tenni, hogy milyen lépésekkel lehetne csökkenteni ezeket az egyenlőtlenségeket. Szeretnék őszinte köszönetet mondani Reding biztos asszonynak a nők és férfiak közötti különbségek csökkentésére irányuló, uniós szintű intézkedésekért. Azonban ezeknek az intézkedéseknek a többségét nemzeti vagy tagállami szinten kellene meghozni. Ezért hallhatunk gyakran heves ellenvéleményeket politikusoktól, intézményektől és a közvéleménytől. A női szervezetek pedig ezért fordulnak gyakran a Bizottsághoz segítségért. Az alulról jövő kezdeményezések kulcsfontosságúak, ahogy ezt Lengyelország példája is mutatja, ahol a „Nők kongresszusa” nevű társadalmi nőmozgalomnak köszönhetően sikerült legyőzni a másik oldalt. Több mint 100 000 aláírást gyűjtöttünk egy társadalmi és jogalkotási kezdeményezéshez, és a közvéleményt mozgósító, széles körű vita eredményeképpen a lengyel parlament megszavazta, hogy a választási listákon legalább 35%-ban nők szerepeljenek, ideértve az európai választásokat is. Büszkeséggel tölt el, hogy most már Lengyelország is azok közé az országok közé tartozik, ahol az egyenlőséget törvény írja elő, és hogy az új tagállamok közül először Lengyelország hajtotta végre ezt a jelentős változtatást. Most alaposan nyomon fogjuk követni, milyen hatással lesz ez a nők politikai részvételére. Szeretném hangsúlyozni, hogy azonnal új célokat kell kitűznünk, ezek pedig az egyenlő bérezés a nők különböző csoportjainak, valamint az egyenlőség az egyéb döntéshozatali szervekben. Nagyon köszönöm.

  Silvia Costa (S&D). – (IT) Elnök asszony! Biztos úr és asszony! Hölgyeim és uraim! Köszönetet szeretnék mondani az előadóknak, ugyanakkor ezen a március 8-án az észak-afrikai és közel-keleti nőkre szeretném felhívni a figyelmet, akik ebben a pillanatban is tüntetnek Kairóban és Iránban, és hazájuk demokratizálódásáért és szabadságáért harcolnak. Remélem, hogy határozott intézkedések fognak történni – ideértve az Európai Bizottság külső fellépéseit is – annak érdekében, hogy kapcsolatba lépjünk ezekkel a nőkkel.

Európában is újra öntudatra ébrednek a nők: követelik a nők méltóságának tiszteletben tartását a médiában, valamint hogy az intézményekben a férfiak a nőkkel szemben tanúsítsanak tisztelettudó magatartást. Jó példa erre az az egymillió olasz nő és sok férfi, akik február 13-án gyűltek össze a városok terein.

A vita tárgyát képező jelentésekhez hasonlóan én is megjegyezném, hogy szoros összefüggés van egyrészt a fiatal nők egyre bizonytalanabb munkahelyi helyzete és élethelyzete (akkor is, ha magasabban képzettek és gyakorlottabbak), a szülés és gyermekgondozás idején a „szokásos munkavállalóktól eltérő női munkavállalók” (és majdnem minden fiatal nő ebbe a kategóriába sorolható) számára nem biztosított megfelelő védelem, a jelenlegi, az egyensúly megteremtésére irányuló politikák hiányosságai, az alacsonyabb női foglalkoztatási ráta, a szegénység gyakoribb jelentkezése a nők és gyermekek esetén, másrészt pedig a nők alacsonyabb nyugdíja és döntéshozó hatalomból való kirekesztése között.

Egyetértek Reding asszonynak az igazgatótanácsokra vonatkozó kezdeményezésével, de kevésbé értek egyet a biztosításra vonatkozó kezdeményezéssel, amely főként a nőket sújtaná. Az első említett kezdeményezés nélkül nem valósul meg az Európa 2020 stratégia.

  Elisabeth Morin-Chartier (PPE). – (FR) Elnök asszony! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim! Először is szeretném elmondani, hogy számomra a férfiak és nők közötti egyenlőségért folytatott küzdelemnek semmi köze a baloldalisághoz vagy jobboldalisághoz; ez a küzdelem nem a férfiak vagy a nők küzdelme; ez a küzdelem a társadalom egészének javát szolgálja.

Melyik modern társadalom fektetne be annyit a fiatal nők képzésébe, mint mi, csak azért, hogy utána a munkahelyeken megfossza magát a rendelkezésére álló tudás 50%-ától? A mi társadalmunknak nem lenne szabad ezt tennie. Felszólítom a biztos asszonyt, a Bizottságot, a Tanácsot és a Parlamentet, hogy tegyenek lépéseket egy egyenlőbb és igazságosabb társadalom megteremtése érdekében, amely jobban kiaknázza a fiatal nők képzettségét és tudását.

Biztos asszony, a második fontos kérdés az egyenlőség a felelős pozíciók terén. Ahogy tudja, francia vagyok, és a kvóták ellen voltam. De 10 év alatt felismertem, hogy kvóták nélkül semmit nem fogunk elérni. Kvóták nélkül soha nem fogják a nők a férfiakkal egyenlő mértékben képviseltetni magukat …

(Taps)

a felelős pozíciókban. Hallottam, hogy a múlt héten a Parlament elnöke is elmondta, hogy támogatja a kvótákat.

Úgy gondolom, hogy most már valóban végig kell mennünk ezen az úton. Tudják, hogy én a kvóták ellen voltam, mivel úgy gondoltam, hogy kissé megalázó a nők számára, hogy ilyen védelemre szorulnak, holott képesnek kellene lenniük saját tehetségük alapján előre lépni. Azonban most mégis úgy érzem, hogy a kvóták eszközéhez kell folyamodnunk.

A harmadik és utolsó pont pedig a férfiak és nők közötti béregyenlőség. Köszönöm részvételüket!

(Taps)

  Antigoni Papadopoulou (S&D). – (EL) Elnök asszony! Ma tisztelettel adózunk a nők hosszú ideje folyó küzdelme és a nők által elért eredmények előtt. Számba vesszük a demokrácia továbbra is fennálló hiányosságait, amelyeket most még a gazdasági válság is súlyosbít: szegénység, emberkereskedelem, erőszak, munkanélküliség, szexuális kizsákmányolás, bérszakadék, rágalmazás a médiában, a sztereotipikus szerepek fenntartása, a nők alulreprezentáltsága a hatalmi pozíciókban – mindezek az egyedülálló anyáknak, az idősebb nőknek, a bevándorló nőknek és a fogyatékkal élő nőknek okozzák a legtöbb kárt.

Európai és nemzeti szinten is összehangolt fellépésre van szükség: hatékonyabb politikákra a foglalkoztatás és a társadalmi védelem terén a szegénység leküzdése érdekében; több intézkedésre a családi élet és munka összehangolásra érdekében, a dolgozó nők támogatására; proaktív intézkedésekre és kvótákra a hatalmi pozíciókban való kiegyensúlyozott részvétel érdekében. Megfelelő oktatásra és tájékoztatásra van szükség ez erőszak és sztereotípiák felszámolása érdekében. Az út hosszú, de végig kell mennünk rajta, mert a nők jobb lehetőségeket érdemelnek az előítéletek helyett.

  Joanna Senyszyn (S&D). – (PL) Elnök asszony! A nőket az élet minden területén hátrányos megkülönböztetés éri; a nőket megverik és megerőszakolják. Az európai nőknek a fele megtapasztalta már az erőszakot, és több mint egymillió nő nap mint nap ki van téve az erőszaknak. Továbbra is dolgozunk a nők elleni erőszakról szóló irányelven, de ugyanakkor az Európai Unióban sajnos vannak olyan országok, például Lengyelország, ahol a szexuális és reproduktív egészség terén törvény által szentesített erőszakot alkalmaznak a nők ellen.

A megfelelő szexuális nevelés hiánya és a fogamzásgátláshoz való könnyű hozzáférés hiánya ahhoz vezet, hogy a törvény értelmében a teherbe eső nőknek, még a kiskorúaknak is, meg kell szülniük a gyermeket. A terhes nőt inkubátorként kezelik, és megfosztják attól a jogától, hogy saját magáról dönthessen, megfosztják az egészséghez és magánélethez való jogától, amely pedig minden embert megillet. Az abortusz betiltása nem csökkenti a végrehajtott abortuszok számát. Az abortuszellenes törvényt el kell ítélni, mivel ez állami erőszak és intézményesített diszkrimináció a nők ellen. Ha a férfiak esnének teherbe, az abortuszt szentségként kezelnék.

  Iratxe García Pérez (S&D). – (ES) Elnök asszony, szeretném elismerésemet és köszönetemet kifejezni mindazoknak a nőknek, akik az elmúlt 100 év során a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdításáért küzdöttek – közülük sokan ismertek, és sokat írtak róluk, mások pedig névtelenek.

Az ő küzdelmük ellenére még mindig sokat kell tennünk, és ezek a jelentések olyan témákat tartalmaznak, mint például a családi élet és a munka összeegyeztetése, a munkaerőpiacra való bekerülés nehézségei vagy a nemi alapú erőszak, ami Európában és világszerte a legnagyobb problémák közé tartozik. A férfiak és nők közötti egyenlőség még mindig nem valósult meg. Ezért most új korszakot kell nyitnunk, amelyben a kötelezettségvállalásokat végre megvalósítjuk.

El kell érnünk, hogy az európai intézmények és az európai társadalom előrelépést tegyenek a férfiak és nők közötti valódi egyenlőség megteremtése terén. Ez az egyenlőség hozzájárulhat egy igazságosabb társadalom létrejöttéhez, és ezen az úton nagy szükség van a férfiakra is. Sokat kell még tennünk, méghozzá közösen.

  Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE). – (PL) Elnök asszony! A mai nap jó lehetőség, hogy felhívjuk a figyelmet a nemtől független egyenlő bánásmódhoz való jogra. Az egyenlő jogok biztosítása érdekében tett számos intézkedés ellenére még mindig nincs megoldva a nők és férfiak közötti bérszakadék problémája. A nők még mindig nehezebb helyzetben vannak; a munkáltatók gyakran nem képesítésük alapján ítélik meg egy adott munkára való alkalmasságukat, hanem annak alapján, hogy akarnak-e gyerekeket, vagy nem; ha pedig már vannak gyerekeik, akkor annak alapján, hogy ki fog gondoskodni róluk, ha betegek. A férfiaktól, az apáktól senki nem kérdez ilyesmiket egy állásinterjún. Ezért hangsúlyoznám, hogy ezt a rendszert meg kell változatni. Meg kell változtatni továbbá a társadalom attitűdjét is e téren, hogy a nők végre ne érezzék úgy, hogy csak ők felelősek a gyermekek felneveléséért, mivel csak ez teszi lehetővé ezeknek a különbségeknek a felszámolását. Reding biztos asszony karizmatikus személyiségét és elkötelezettségét ismerve biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. Köszönöm.

  Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök asszony! A nemzetközi nőnapon érdemes megnézni, hogyan is működik valójában Európában az egyenlőség. Az utóbbi időben aggodalommal tölt el minket a szegénység elnőiesedése. Bár a nők többet dolgoznak a férfiaknál, mégis a férfiak keresnek többet, és kapnak magasabb nyugdíjat. Helytelen, hogy a férfiak egyre gazdagabbak, a nők pedig egyre szegényebbek lesznek. Ez különösen az idősebb nőkre igaz, ezért nekik minden lehetséges módon segítenünk kell.

Az idősödésnek és öregedésnek nem lenne szabad tehernek lennie, mint ahogy a nők esetében ez sokszor jellemző. Nem lenne szabad úgy felfogni, hogy az idős emberek kötelezettségeket jelentenek a társadalomnak; úgy kellene felfogni, hogy gazdagabbá teszik a társadalmat és egész Európát. A világ és Európa jövője nagymértékben a nőktől és különösképp az anyáktól függ. Természetesen jó, hogy az anyák fiai és férjei, Bloom úr és én tehetünk valami értelmeset a háborúzás helyett. Gratulálok.

(Taps)

  Ivo Vajgl (ALDE). – (SL) Elnök asszony! A bécsi filharmonikusok, a világ talán legjobb klasszikus zenét játszó zenekara csak néhány éve vesz fel nőket is a tagjai közé. Csak képzeljék el, milyen lenne a mi parlamenti zenekarunk, ha a női képviselők nem tennék élénkké a vitákat személyiségük és tájékozottságuk erejével.

Szükség van az olyan napokra, mint a mai, amelyek felhívják a figyelmünket a nőket sújtó egyenlőtlenségre. A nőket egyenlőtlenség sújtja a fizetésnapokon, a munkák szétosztásának napján és minden olyan napon, amikor a gyerekekről és a családról kell gondoskodni. Az európai parlamenti képviselők és a nemzeti parlamentek képviselőinek kötelessége, hogy megfelelő törvényeket alkossanak az egyenlőség megvalósítása érdekében. De úgy gondolom, hogy azzal is előmozdíthatjuk az egyenlőséget, ha minden nap foglalkozunk a nőkkel, és odafigyelünk rájuk.

  Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök asszony! Fontos, hogy ma a női szegénységről beszélünk. Ugyanakkor nagy kár, hogy a megoldásokról nagyon egyoldalúan gondolkodunk.

A női szegénység megoldása többet jelent, mint a családi környezetbe való erőszakos beavatkozást. Az OECD legfrissebb kutatása azt mutatja, hogy az ilyen beavatkozás csak korlátozott eredményeket hoz. A nők több időt töltenek házimunkával és a gyermekek ellátásával, mint a férfiak. Ez akkor is igaz, ha a férfi szülői szabadságon van. A nők ezt nem kényszerből teszik, hanem mert ezt akarják tennni. Inkább a részmunkaidő mellett döntenek.

Az OECD számadatai szerint a nők gazdasági tevékenységének 30-50%-a nem jelenik meg a jelenleg használatos gazdasági mutatókban, például az egy főre jutó GDP-ben. A női szegénység megoldásának az is része, hogy el kell ismerni a nők által a generációk közötti szolidaritás terén végezett munkát. Ha ez megtörténik, az alapvető lépést fog jelenteni a szegénység megoldása terén.

  Sylvana Rapti (S&D). – (EL) Elnök asszony! Én mást szeretnék mondani, mint amit eddig hallottunk. Szerintem ma nem az ünneplés napja van. Szerintem ma azokról a nőkről is meg kell emlékeznünk, akik nem 100, hanem 157 évvel ezelőtt meghaltak az amerikai felkelésben. Róluk sem szabad megfeledkeznünk. Az előrelépéshez szükség van három alapvető dologra:

- a dolgozó nőket segítő rendszerek: bölcsődék és óvodák;

- a második, Andor biztos úr, a nők pénzügyi támogatása;

- a harmadik dolog pedig az attitűd megváltoztatása az iskolákban és itt a Parlamentben is, Reding biztos asszony; szerintem szükség van kvótákra, és nemcsak az igazgatótanácsokban – ez olyan lenne, mintha a tetővel kezdenénk a ház felújítását -, hanem a bölcsődei gondozók és iskolai tanárok esetén is, mert csak így lehetnek a nemek valóban egyenlők.

Végül pedig felszólítom az elnök asszonyt, hogy kezelje lazán a szabályokat, és a nőnap alkalmából a még felszólalásra várakozó tíz nőnek adja meg a szót.

  Ulrike Lunacek (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim, az ülésteremben és a karzaton! Már túlságosan is régóta folyik a küzdelem a nők munkahelyi jogaiért, a nők jogaiért a családban, a demokráciában, a nők gazdasági függetlenségéért, a férfiak által elkövetett erőszak ellen, a női szegénység ellen, az egyedülálló anyák, a leszbikusok és a bevándorló nők hátrányos megkülönböztetése ellen. Ma ünnepeljük a nemzetközi nőnap 100. évfordulóját. A jövőben szerencsére már az elért eredményeket is ünnepelhetjük, de nem szabad elfeledkeznünk a még elvégzendő munkáról sem.

Morin-Chartier asszony említette, hogy tíz évvel ezelőtt nem nagyon hitt a kvótákban, de azóta megváltozott a véleménye. Most már létfontosságúnak tartja a kvótákat. Köszönöm neki. Valóban szükség van kvótákra, ha a nők el akarnak érni valamit. Most is vannak kvóták a felügyelőbizottságokban, a hatóságoknál, a politikában és az üzleti életben, de ezek a férfiaknak kedveznek. A férfiklubok problémamentesen működnek. A férfiak nem feltétlenül a teljesítményüknek köszönhetően kerülnek befolyásos pozícióba – persze vannak, akik igen, de semmiképpen nem mindannyian –, hanem azért, mert a „fiúklub” tagjai. Ezért van szükség kvótákra és béregyenlőségre.

  Nikolaos Salavrakos (EFD). – (EL) Elnök asszony! Fontos nap ez a mai; ma ünnepeljük a nőnapot. A nők napját, akiket szeretünk és tisztelünk. Amikor a nőket ünnepeljük, az édesanyánkat, a feleségünket, a húgainkat és nővéreiket, a lányainkat, a dolgozó nőket és háziasszonyokat ünnepeljük. Szeretnék köszönetet mondani az egész női nemnek, és szeretném elmondani, hogy támogatom a nők társadalmi és munkahelyi egyenlőségért, béregyenlőségért és a hatalmi pozíciókra vonatkozó kvótákért folytatott küzdelmét, ugyanakkor helytelenítem a nők elleni erőszak és a nők kizsákmányolásának minden formáját.

Többet nem is mondok, mindent elmondtam. Hölgyeim, köszönet mindannyiuknak, akik itt vannak ezen az ülésen, és azoknak is, akik nincsenek itt.

  Licia Ronzulli (PPE). – (IT) Elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Szeretném tiszteletemet kifejezni minden nőnek, akik nap mint nap azért küzdenek, hogy a modern társadalomban tartsák végre tiszteletben a jogaikat; akik gyermeket vállalnak, holott tudják, hogy nehéz lesz összeegyeztetni a munkát és az anyaságot; akik tehetségük és képességeik tudatában a sok akadály ellenére nem adják fel.

Éppen ezért támogatom – legalábbis kezdetben – a kötelező női kvóták bevezetését, mivel ez segíthet a férfiközpontú kultúra megváltoztatásában. Meggyőződésem, hogy a kvóták olyan lehetőséget teremtenek, amelyre sok fiatal nő már régóta vár, és amelyet – szakmai tapasztalatokkal és a megfelelő képesítéssel felfegyverkezve – nem fognak elszalasztani.

Van egy pár hónapos kislányom, és van egy álmom is: remélem, hogy a lányomnak, Vittoriának, tőlünk eltérően nem kell már az „üvegplafon” ellen küzdenie, és hogy a női tehetséget már nem kötelességnek, hanem valódi hozzáadott értéknek fogják tartani.

  Andrew Henry William Brons (NI). – Elnök asszony! A trockisták alakították át a marxista osztályharcot különböző panaszos csoportok harcává. A társadalmat csoportokra osztották, amelyek talán nem is tudtak róla, hogy sérelmek érik őket, amíg segítőkész fiatal aktivisták fel nem világosították őket. Etnikai, vallási, nemen vagy szexualitáson alapuló, kor vagy fogyatékosság szerinti csoportokról volt szó. Mindezeket a csoportokat arra ösztökélték, hogy erőiket egyesítve lázadjanak fel elnyomóik ellen.

A trockisták megöregedtek, ha fel nem is nőttek. Bizonyos esetekben befolyásos hatalmi pozíciókba kerültek. Nézeteik azonban gyorsan elterjedtek. A „diszkrimináció” szó vált a legfőbb gonosszá. Sok esetben meg sem lehet mondani, ki követi el a diszkriminációt: a tettes ismeretlen. A tettes a társadalom többi része. Mindannyian bűnösek vagyunk. Az embereknek – valódi hátrányaiktól függetlenül – észre kell venniük, ha manipulálják őket, és el kell utasítaniuk a manipulációt.

  Karin Kadenbach (S&D). – (DE) Elnök asszony! A nemzetközi nőnap 100. évfordulóján el kell gondolkodnunk és leltárt kell készítenünk. Ma szeretnék köszönetet mondani azoknak az úttörő nőknek, akik kikövezték számunkra az utat, és lehetővé tették, hogy ma sok nő szerepet kaphat a politikai és üzleti életben.

Azonban az ő példájuk egyben arra is figyelmeztet, hogy nem szabad kockára tennünk az eddig elért eredményeket. A költségvetés konszolidációjának ürügyén számos tagállamban bevezetett intézkedések sok aspektusa kifejezetten a nők ellen irányul, a nők képzési lehetőségei ellen, a nők igazságos és tisztességes bérezése ellen, a nők politikai szerepvállalása ellen. Főként a férfiakhoz fordulok – látom, szép számban jelen vannak –, és felszólítom őket, hogy működjenek velünk együtt nagyratörő céljaink megvalósításában, hogy a nemzetközi nőnapon a jövőben valóban legyen mit ünnepelnünk.

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Köszönöm, megértettem a határozott és egyértelmű üzenetet, amelyet egy mondatban tudnék összefoglalni: az Önök többsége a továbbiakban nem akarja elfogadni a vállalatok vezetése terén érvényesülő 90%-os férfikvótát, ezért úgy gondolom, ezen változtatni kell.

(Taps)

Működjünk együtt ennek a változtatásnak a megvalósításában!

a Bizottság alelnöke. – Az előadót és a felszólalókat hallgatva és a hallottakat elemezve azt hiszem, egyetértünk abban, hogy a nők meglehetősen jók a politikában. Még hosszú utat kell megtennünk, de a helyes úton vagyunk.

Sajnos a gazdaság terén nem állunk ilyen jól. Nem vagyunk jelen a döntéshozatalban, és megértettem azt az üzenetüket, hogy ezen változtatnunk kell. A nők rosszul fizetett állásokban dolgoznak, holott az egyetemet végzetteknek 60%-a nő. A nők eltévedtek azon az úton, ahol válság idején a gazdasági fellendülés érdekében szükségünk van rájuk.

Nincs is más választásunk. Hogyan másképp is érhetnénk el a 75%-os foglalkoztatottságot, ha nem ezen jól képzett nők képességeinek kiaknázása révén? Tényleg meg kell változtatnunk a foglalkoztatás kezelésének módját: lehetőséget kell adnunk a nőknek, és ki kell aknáznunk a nők rendelkezésre álló képességeit, hiszen képzésükbe és oktatásukba befektettünk.

Nem kerülték el a figyelmemet az áldozatokról szóló észrevételek sem. Igaz, hogy nem minden áldozat nő vagy gyermek. Vannak köztük férfiak is, de az áldozatok többnyire azért nők, és kislányok is vannak közöttük. Ezért az áldozatok jogaira vonatkozó csomagban, amelyet májusban fogok előterjeszteni, figyelembe fogom venni ezt a tényt.

A vita után fogjuk ünnepelni a nemzetközi nőnap 100. évfordulóját. De ne felejtsük el azt se, hogy Marie Curie 100 éve kapta meg a Nobel-díjat! Az ülésteremben jelen lévő valamennyi nőnek azt üzenem, hogy legyünk büszkék arra, hogy nők vagyunk.

(Taps)

  László Andor, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Hiszem, hogy százévnyi küzdelem és fejlődés megérdemli a tiszteletet, de azt is látnunk kell, hogy Európa ma még mindig messze van a férfiak és nők közötti egyenlőségtől. Az egyenlőtlenség számos formáját a munkaerőpiacok egyenlőtlenségei, valamint a munkaerőpiac számos szegmensében és intézményében jelen lévő, nőkkel szembeni előítéletek okozzák.

Ezért úgy gondolom, hogy az európai politikáknak és az európai pénzügyi eszközöknek hozzá kell járulniuk az előrelépéshez ezen a területen, valamint a nők foglalkoztatási lehetőségeinek és foglalkozatási körülményeinek javításához. Számos konkrét fellépés lehetséges. Ami például az európai alapokat illeti, ahol ez lehetséges és ésszerű, nagyon fontos lenne megteremteni az esélyegyenlőséget, és erre törekedni is akarunk.

Azonban a közvetlen munkahelyteremtés is fontos. A következő évtizedben a munkahelyteremtés egyik fő irányát az úgynevezett „fehér munkák” fogják jelenteni – azaz a munkahelyek az egészségügyi ellátás és a tartós ápolás terén. Itt a lehetőségek megteremtésére kell fókuszálnunk, mivel ezeknek a munkáknak a nagy részét mindenképpen nők fogják végezni, de sokszor megfelelő díjazás és jogosultságok – például időskori nyugdíjra való jogosultság – nélkül.

Ami a nyugdíjak kérdését illeti, az ez év harmadik negyedévében megjelenő, nyugdíjakról szóló fehér könyvben nagyobb figyelmet fogunk szentelni a nemi dimenziónak. Biztosok egy csoportja dolgozik a nyugdíjakról szóló fehér könyvön, és Reding alelnök asszony részvételével sikerülni fog a nyugdíjak nemi dimenziójával határozottabb formában foglalkozni, mint az előző zöld könyvben.

Egyetértek Zimmer asszonnyal. A munkaidő szabályozásával is foglalkozni kell. Ez létfontosságú. A munkaidőre vonatkozó olyan uniós szabályozásra van szükség, amely lehetővé tenné a munka és a családi kötelezettségek jobb összeegyeztetését. Létfontosságú a munka és a magánélet jobb összeegyeztetése. Ez is a tisztességes munkára vonatkozó menetrend része. Egyetértek azokkal, akik kiemelték, hogy ez nemcsak európai kérdés, hanem nemzetközi kötelezettségeink is vannak.

A munkaerőpiac és az oktatás közötti kapcsolatról szeretném elmondani, hogy mélyre kell mennünk, és az oktatás minőségét kell fejlesztenünk, fokoznunk kell a tudatosságot, fel kell hívnunk a figyelmet a jogokra, különösen a nők jogaira és – ez nagyon fontos – az európai kisebbségek jogaira, legyen szó akár bevándorlókról, akár egyéb etnikai kisebbségekről.

Végül pedig a vállalatok igazgatótanácsaira vonatkozó kvótákkal kapcsolatban elmondanám, hogy múlt héten lehetőségem nyílt megvitani ezt a kérdést a Brit Ipari Szövetség új vezetőjével – biztos vagyok benne, hogy ez Bloom urat érdekelni fogja. A kérdésnek számos aspektusa van. A sztereotípiák kezelésén, az intézményi és kulturális aspektusokon kívül megbeszélésünk során hangsúlyoztuk azt is, hogy változtatni kell a családi élet megszervezésén, mivel a felsővezetői munkák nagyon időigényesek. Tehát számos fronton kell fellépnünk. Ennek a vitának nem csak a munka világát és a közéletet kell érintenie. Hiszem, hogy ha folytatjuk a vitát, és ha a Bizottság folytatja erőfeszítéseit, akkor a jövőben előrelépéseket fogunk elérni.

  Mariya Nedelcheva, előadó. – (FR) Elnök asszony! Reding asszony! Biztos asszony! Valamennyi képviselőtársamnak köszönöm a vitához való hozzájárulást és a felszólalást.

A mai vita ismét bizonyítja, milyen nagymértékben érint bennünket a nemek közötti egyenlőség kérdése. Értékeink és elveink közösek: az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőtlenség és megkülönböztetés elleni küzdelem.

Nagy tiszteletben tartom azokat a személyes és nemzeti plusz tartalmakat, amelyeket valamennyien hozzáadunk ezekhez az értékekhez és elvekhez. Ettől lesz gazdag az ezekre a kérdésekre vonatkozó európai vízió. Azonban ezek a plusz tartalmak nem terelhetik el figyelmünket közös céljainkról. Továbbra is a nők munkahelyi, személyi és családi körülményeinek javításán kell dolgoznunk. Elő kell segíteni a munkaerőpiacra – különösen a felelős pozíciókba – való bejutásukat, és ebben a nemzeti hatóságoknak, intézményeknek, politikai szerveknek és a vállalatoknak is segíteniük kell. Mindannyiunk feladata annak bizonyítása, hogy ezek a célkitűzések megvalósíthatóak. Az is számos alkalommal elhangzott már, hogy a nemek között egyenlőtlenségek elleni küzdelemben nap mint nap helyt kell állni. Erős politikai akaratra és konkrét lépésekre van szükség. Üdvözlöm a Bizottság által ismertetett valamennyi fellépést, és előre is köszönöm valamennyi képviselőtársamnak a támogatást.

És még valami: a vita során kritika ért a szöveg hossza miatt, amely egyébként úgy tűnik, évről évre hosszabb lesz. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy az előző javaslatok még mindig nem valósultak meg teljes mértékben. Biztosítanunk kell, hogy ezeket mindenhol megvalósítsák. A másik ok pedig az ügy összetettsége és dinamikus változásai. Rajtunk múlik, hogy lépést tudunk-e tartani ezekkel a változásokkal, és nem ragadunk-e le idejétmúlt elképzeléseknél, hanem ehelyett kézbe tudjuk-e venni a változások irányítását.

Végül pedig hiszem, hogy a nemek között egyenlőség mindannyiunk közös ügye. Hiszem, hogy mindenkinek a szabad akaratára van bízva, hogy ezt elfogadja-e, és dolgozik-e ennek megvalósításán. 2011 az önkéntesség európai éve, és legnagyobb közös kezdeményezésünk idén a nemek között egyenlőség terén elért valódi fejlődés kell, hogy legyen.

  Rovana Plumb, előadó. – Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani Reding biztos asszonynak és Andor biztos úrnak, amiért ilyen elkötelezettek ebben a fontos kérdésben. Szeretnék köszönetet mondani valamennyi képviselőtársamnak a mai fontos vitán közvetített erőteljes üzeneteikért.

Először is szeretném elmondani, hogy a nemek közötti egyenlőség nemcsak a szociális igazságosság, hanem a fejlődés szempontjából is fontos, és hogy közösen kell építenünk olyan társadalmat, amely mindannyiunk szempontjából igazságos. Másodszor szeretném elmondani, hogy határozottan támogatom a kvótákat. Igen, szükség van nőkre a vezető pozíciókban, de ne feledkezzünk el a szegénységről se! Kezelnünk kell, meg kell előznünk és csökkentenünk kell a szegénységet, és konkrét intézkedéseket kell hoznunk ezen a téren. A szegénység megelőzése és csökkentése fontos komponense a társadalmi szolidaritásnak, és én hiszek a női szolidaritásban. Valamennyi polgár támogatására szükségünk van; szükség van az egész társadalom támogatására, és szeretnék köszönetet mondani azoknak a nem kormányzati szervezeteknek és szociális partnereknek, illetve azoknak a nőnek és férfinak, akik évről évre tovább küzdenek a nemek közötti egyenlőség megvalósításáért.

Meg kell valósítanunk a nemek közötti egyenlőséget. Ma gyorsíthatunk a tempón; cselekedjünk együtt! És még egyszer sok boldogságot kívánok minden nőnek!

  Elnök. – A közös vitát lezárom.

A két jelentésről ma, március 8-án délben fogunk szavazni.

A szavazás után ünnepélyesen megemlékezünk a nemzetközi nőnap 100. évfordulójáról. Az ülésteremben, a Parlamentben, a Bizottságban és a Tanácsban jelen lévő valamennyi hölgyet örömmel látjuk az ünnepség utáni közös fotózáson. Remélem, hogy az irodáikban lévő hölgyek és urak tudni fognak erről a bejelentésről, és csatlakozni fognak a plenáris üléshez.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A nemzetközi nőnap 100. évfordulójának ünnepe után nem fog túlzásnak tűnni, ha hangsúlyozom a nőknek a család, a társadalom és a gazdaság fejlődésében betöltött fontos szerepét, és azt, hogy ennek ellenére a nőket gyakran nem becsülik, és nem fizetik meg eléggé, ami jelentősen növeli a szegénység kockázatát.

Problémát jelentenek a korlátozott munkához jutási lehetőségek, a munkafeltétek, illetve az, hogy a nők a képesítésüknek megfelelő munkát kapjanak. Ráadásul az uniós tagállamok jelenlegi gazdasági válsága tovább súlyosbítja a nők foglalkoztatási helyzetét: a nőket gyakran bizonytalan állásokba veszik fel. Az egyenlőség támogatása magában foglalja a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelmet is, legyen szó akár fizikai, akár pszichológiai vagy nemi erőszakról – ezeket mind el kell ítélni, és harcolni kell ellenük. Egyedi programokat kell bevezetni a nők munkaerő-piaci aktív befogadásának és reintegrációjának elmozdítására, valamint az egész életre szóló tanulási lehetőségként egyedi képzéseket azzal a céllal, hogy biztosítsák a nők számára az Európa 2020 stratégia fényében szükséges szakismereteket és képesítéseket, valamint bizalomépítési céllal.

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) A nemzetközi nőnapon támogatom a „Jelentés a nők és férfiak közötti egyenlőségről – 2010” című dokumentumban foglalt elveket. Azonban a közeljövőben el kell mozdulnunk az elvektől az olyan konkrét intézkedések felé, amelyek csökkentik a nemek között jelenleg fennálló egyenlőtlenségeket. Hazám, Románia a nemi alapú diszkrimináció globális indexén 2010-ben a férfiak és nők közötti megkülönböztetés tekintetében középen foglalt helyet, egész pontosan a 64. helyen. Romániában a nők összességében magasabban képzettek, mint a férfiak, és az összes diplomás között folyamatosan emelkedik a diplomás nők aránya. Jelenleg a diplomások 60%-a nő, és csak 40%-a férfi. Azonban a nők továbbra is kevesebbet keresnek a férfiaknál. A nők munkaerő-piaci lehetőségeit negatívan befolyásoló, nemi alapú kockázatok még mindig nagyon erőteljesen jelen vannak – ilyenek például a szegénység kockázata vagy a kulcspozíciókba való bekerülés akadályoztatása. Remélem, hogy a nőket a jövőben igazságosabban fogják kezelni a munkaerőpiacon, és szeretném, ha mi is hozzájárulnánk a helyzet megváltoztatásához. Ez a jelentés fontos lépést jelent ebben.

  Zuzana Brzobohatá (S&D), írásban. – (CS) A nemek közötti egyenlőség kérdése megfelelő figyelmet érdemel, különösen a nemzetközi nőnap 100. évfordulóján. A személyes véleményem az, hogy az előterjesztett jelentés sok kiemelkedően fontos témát tartalmaz. Az egyik hangsúlyozandó téma a férfiak és nök közötti bérszakadék. A bérszakadék oka az a tény, hogy a dolgozó nők a férfiaknál többször félbeszakítják karrierjüket a gyereknevelés vagy a beteg, illetve idősebb családtagok ellátása miatt, és családi kötelezettségeik miatt a férfiaknál sokkal gyakrabban dolgoznak részmunkaidőben vagy határozott időre szóló szerződéssel. Ezek a tényezők vezetnek a bérszakadékhoz. Hasonlóképpen fontos az a felszólítás is, hogy különleges figyelmet kell szentelni a nők sérülékeny csoportjainak, például a fogyatékkal élő vagy idősebb nőknek, a bevándorlóknak, a leszbikus, biszexuális és transznemű nőknek, a kisebbségekhez tartozó nőknek, az alacsony képzettséggel rendelkező, illetve képzettség nélküli nőknek, akik eltartottakról gondoskodnak. Végül, de nem utolsósorban fontosnak tartom, hogy hozzáférést biztosítsunk a nemi alapú erőszak megelőzésével és a nők nemi alapú erőszakkal szembeni megóvásával foglalkozó segítő szolgáltatásokhoz – függetlenül az érintett nők jogállásától, fajától, életkorától, szexuális irányultságától, etnikai származásától vagy vallásától. Erre a jelentés is felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A nemek közötti egyenlőség korunk egyik alapelve, de még mindig létezik a férfiak és nők közötti egyenlőtlenség. Jelentősen nőtt a nők aránya a tudósok és mérnökök között. Az EU-ban a diplomások 59%-a, a doktori címmel rendelkezőknek pedig 41%-a nő. Azonban vannak elgondolkodtató, paradox számadatok.

A tudományban a vezető pozíciók terén a nők alul vannak reprezentálva. Az EU-ban az egyetemi tanároknak csupán 19%-a nő. Ezek a számok azt sugallják, hogy az egyetemi és tudományos körökben a nők problémákkal szembesülnek a magasabb pozíciókba való bejutás terén. Megoldásokat kell találni arra, hogyan futhat be egy nő sikeres karriert a tudományban úgy, hogy azt a családi élettel is össze tudja egyeztetni. Gondolok itt példának okáért az új technológiák használatára, amelyek lehetővé fogják tenni, hogy a női tudósok otthonról dolgozzanak. Csak így fogjuk tudni megoldani a férfiak és nők közötti egyensúlyhiányt a tudomány és kutatás terén, amely még mindig akadályozza a versenyképesség növelése és az innovációs potenciál maximalizálása európai célkitűzéseit.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A jelenlegi gazdasági és társadalmi válság nagyon negatív hatással van az EU-ban a férfiak és nők életkörülményeire. Különösen komoly fenyegetést jelent a lakosság női részére nézve, főként a nemek közötti egyenlőség, a foglalkoztatási feltételek és a foglalkozatáshoz való hozzáférés terén. A nőket nagyon negatív hatások érték a foglalkoztatási feltételek és jövedelemszintek terén, és a haladéktalan és megfelelő intézkedések ellenére fennáll a veszélye, hogy a helyzet még tovább fog romlani.

A szegénység elleni küzdelem terén is figyelembe kell venni a nők helyzetét. A statisztikák szerint globális szinten a férfiaknál 17%-kal több nő él szegénységben. A nőknek a család és társadalom fejlődésében játszott szerepét alábecsülik. A nők szegénységét tovább súlyosbítják az olyan tényezők, mint férfiak és nők közötti egyenlőtlenség, különösen az oktatáshoz való hozzáférés vagy a családi kötelezettségek megosztása terén. A férfiak és nők közötti bérszakadéknak és az úgynevezett üvegplafonnak – amely megakadályozza, hogy a nők vezetői és felsővezetői pozíciókba kerüljenek – is komoly következményei vannak.

A nemek közötti egyenlőség támogatása is egy módja a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemnek. Kötelességünk küzdeni az erőszak különböző formái ellen, függetlenül annak súlyosságától és attól, hogy fizikai, mentális vagy nemi erőszakról van-e szó. E tekintetben kívánatos, hogy az uniós tagállamok kormányai és az európai intézmények támogassanak olyan mechanizmusokat, amelyek célja a nemek közötti egyenlőség megteremtése a társadalmi, gazdasági és politikai élet különböző területein.

  Ville Itälä (PPE), írásban. – (FI) Természetesen helyes, hogy a nemzetközi nőnapon napirendre került a nemek közötti egyenlőség – de ez nem elég. Ezt a fontos kérdést más olyan napokon sem szabad elfelejtenünk, amikor döntéseket hozunk. Az egyenlőség szerves része az a sérthetetlen jog is, hogy mindenki rendelkezhet a saját teste fölött. Ennek következménye a fogamzásgátláshoz, az abortuszhoz és a jó szexuális egészséghez való jog. Mindezekre a kérdésekre már jó ideje felhívják a figyelmet a parlamenti szavazások és azok eredményei, és ez még sokáig így lesz. A viták sajnos még mindig túl gyakran tükröznek a nők alárendelt helyzetét támogató attitűdöket.

  Filip Kaczmarek (PPE), írásban. – (PL) Európa egyik alapvető értéke az egyenlőség, amely kétségkívül pozitív érték Az egyetlen probléma az, hogy az egyenlőséget különböző módokon értelmezik. Vannak olyan szélsőséges értelmezések is, amelyek nem veszik figyelembe az emberek között létező valós különbségeket. A különböző lehetséges értelmezések következtében megjelentek az egyenlőséggel kapcsolatos ideológiák. A múltban az is előfordult, hogy az egyenlőség nevében – egy sajátságosan és dogmatikusan értelmezett egyenlőség nevében – követtek el bűnöket, akár népirtást is. A nők és férfiak közötti egyenlőség terén kevésbé áll fenn a dogmatizmus veszélye, de még mindig léteznek túlzottan radikális nézetek. A nők és férfiak közötti egyenlőséget nem lehet politikai nyilatkozatokra és jogi szabályozásokra korlátozni. Az egyenlőség elvén alapuló normák alkalmazása nagyon fontos, és ehhez a mentalitás megváltoztatására van szükség. Ösztönöznünk és támogatnunk kell az oktatást és a tájékoztatást, továbbá népszerűsítenünk kell a bevált gyakorlatokat. Biztosítanunk kell, hogy az egyenlőségtudatos gondolkodás legyen a norma, ne pedig a kivétel. A valódi egyenlőség alapja az emberekben, attitűdjeikben és hétköznapi, spontán viselkedésükben van. Az egyenlőség nem elszigetelt érték. Nem szabad elfogadnunk az egyenlőség olyan értelmezését, amely más alapértékeket – például a szabadságot, a méltóságot és az igazságosságot – kizár.

  Jan Kozłowski (PPE), írásban. – (PL) Mindenekelőtt szeretnék gratulálni az előadóknak a jelentésekhez, amelyek az egyenlő jogok fontos kérdésével foglalkoznak. Ahogy az egyik jelentésben olvashatjuk, több mint 20 millió európainak, többségében nőknek korlátozott hozzáférésük van a munkaerőpiachoz, mert eltartott felnőtteket gondoznak. Azt is tudjuk, milyen nehéz dolguk van azoknak a szülőknek, akik össze akarják egyeztetni a gyereknevelést és a munkát. Hiszem, hogy a munka és a családi élet összeegyeztetése érdekében tett konkrét lépések létfontosságúak Európa társadalmi és gazdasági fejlődése szempontjából. Intézkedésekkel kell támogatnunk a családokat a gyermekek és eltartott felnőttek gondozásában segítő, helyi rendszerek létrejöttét, és felül kell vizsgálnunk a jogszabályokat, továbbá szélesebb körben kell alkalmazni az új technológiákat – ezekkel a lépésekkel felszámolhatjuk a foglalkoztatás rugalmas formáinak akadályait. Véleményem szerint az Európai Uniónak minden erőfeszítést meg kell tennie annak biztosítására, hogy a tehetséges és jól képzett nőkben rejlő óriási potenciált teljes mértékben kiaknázza.

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Szeretnék köszönetet mondani az előadónak ezért a jelentésért, amely lehetővé tette, hogy – függetlenül attól, melyik bizottságban dolgozunk – számos olyan összefüggést találjunk, amelyekkel kapcsolatban különböző feladatok várnak még ránk az Európa 2020 stratégia megvalósítása érdekében. Ahogy láthatták, a jelentés felszólít arra, hogy képzési, szakmai és jogi tanácsadási struktúrák megteremtésével, valamint az állami és magánfinanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítésével hozzanak nemzeti és európai szintű intézkedéseket a nők körében a vállalkozási kedv előmozdítására. Különösen üdvözlendőnek tartom, hogy a munkahelyteremtés és gazdasági fejlődés egyik fő forrásaként szükségesnek tartják a helyi és regionális vállalkozások támogatását. A nők nagyon kis arányban vezetnek vállalkozásokat, holott ezt a potenciált ki lehetne használni. Ezért úgy gondolom, hogy az Európai Szociális Alapnak és az Európai Regionális Fejlesztési Alapnak támogatnia kell olyan programokat, amelyek növelik a nők vállalkozási kedvét. Bizonyára vannak olyan kulturális, anyagi vagy gazdasági különbségek, amelyek jelenleg akadályoznak minket ebben. Azonban ezeket a tényezőket szem előtt kell tartani, és keretet kell létrehozni leküzdésükre.

  Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) Száz év telt el azóta, hogy a nők először tüntettek nyilvánosan a jogaikért, de még mindig nem érték el a kívánt eredményeket. Sőt, a jelenlegi válság még visszalépést is jelent a nők és férfiak közötti egyenlőség létrejöttében. A nők, akárcsak 100 éve, most is világszerte az utcára vonulnak. Vezető szerepet játszanak a görög, spanyol, cseh, belga és észak-afrikai tüntetésekben. Az EU nemrég még a nők munkaerő-piaci helyzetének javításával, a nők oktatásának és megfelelő életszínvonalának biztosításával, a nők egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésével és a nőknek az alkotmányos szervekben való nagyobb részvételével dicsekedhetett, de úgy tűnik, hogy az egyre mélyülő válság következtében ezek a kérdések a háttérbe szorultak a Közösségben. A válságellenes intézkedések többnyire a férfi lakosságra irányulnak. A nők szükségleteit másodrendű kérdésként kezelik. Az elmúlt 100 esztendő megmutatta, mit adtak a nők a világnak, mit tettek a fejlődésért, hányan adták életüket a békéért folytatott harcban, és mennyi új életet hoztak a világra. Ez nem kis dolog. De a világ még mindig adósa a nőknek. Egyértelműen ki kell nyilvánítani, hogy a nők egyenjogú tagjai a társadalomnak – ez nem a nőknek tett szívesség, hanem az adósság törlesztése. Hiszen a nők végül is nem magukért, hanem egy jobb és emberségesebb világért küzdenek.

  Véronique Mathieu (PPE), írásban. – (FR) Mindenekelőtt szeretnék tisztelettel adózni képviselőtársamnak, Nedelcheva asszonynak, aki előadóként elvállalta ezt a hatalmas feladatot. A nemek közötti egyenlőségért tagállamainkban nap mint nap folyik a harc. Az én generációm az elsők közé tartozott, amelyben a nők vezető, felelős pozíciókat tölthettek be, különös tekintettel a választott közhivatalokra. Ezért örülök annak, hogy ma már a hölgyek is képviseltetik magukat olyan területeken, amelyeken ez nem is olyan régen még lehetetlen volt. Azonban az egyenlőtlenségek még mindig léteznek, és még sok csatát meg kell harcolni – a még mindig létező egyenlőtlenségek közé tartozik a bérszakadék és a nők szerepe a nagyvállalatok igazgatótanácsaiban. Végezetül szeretném hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy valamennyi nő hozzáférjen a minőségi reproduktív egészségügyi ellátáshoz. Politikai karrierem kezdete óta mindig is kiálltam a nők biztonságos abortuszhoz való joga mellett. A fogamzásgátlókat is elérhetővé kell tenni a nők számára. Ezért támogatom, hogy a fogamzásgátlók legyenek ingyenesek, főleg a kiskorúak számára.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Populizmus azt állítani, hogy a női kvóták bevezetése mérföldkő. Amire a nőknek valóban szükségük van, az az, hogy valóban szabadon hozhassanak döntéseket az életükben. Biztosítani kell, hogy döntéseiket ne tartsák alacsonyabb rendűnek. Ennek biztosításra fontos lépés lenne a családi adózás bevezetése valamennyi tagállamban, hogy a családalapítás ne jelentsen egyet az elszegényedéssel. A női kvóták bevezetése a felügyelőbizottságokban legfeljebb csak azoknak a nőknek kedvez, akik már amúgy is kiemelkedően sokat keresnek. Mióta Norvégiában bevezették a női kvótát a tőzsdén jegyzett nagyvállalatok igazgatótanácsaiban, ezeket a posztokat összességében viszonylag kevés nő tölti be úgy, hogy egy-egy nő több igazgatótanácsnak is a tagja lett. Ezeket a nőket üzleti körökben gyakran elítélően „aranyszoknyáknak” nevezik, ami nem tesz éppen jót a munkahelyi légkörnek. Azokkal a területekkel kell kezdenünk, ahol a nők valóban hátrányos helyzetben vannak: meg kell vizsgálnunk a családtagokat fizetség nélkül ápoló és a részmunkaidőben foglalkoztatott nők helyzetét, valamint azoknak a nőknek a helyzetét, akik keményen dolgoznak, hogy a család és a karrier kihívásainak is megfeleljenek.

  Olga Sehnalová (S&D), írásban. – (CS) A társadalmi szolidaritás és az európai szociális modell olyan értékek, amelyek megkülönböztetik Európát a világ más társadalmaitól. Kérdés, hogy az alacsony munkabéreken, a munkajog lazításán, a munkavállalók társadalom-biztosítási ellátásának csökkentésén és az állam szerepének gyengülésén alapuló, globális versenyképesség követelményének összefüggéseiben mennyire fenntarthatóak ezek az értékek. Ezzel a módszerrel valószínűleg nem fogjuk lényegesen fokozni globális versenyképességünket, inkább az a valószínű, hogy visszafordíthatatlanul aláaknázzuk a társadalmi kohéziót, és ellentéteket szítunk a társadalomban. Ne kövessünk el hibát! A nők számára veszélyesek ezek az intézkedések. A fizetés terén mutatkozó különbségeknek és a közszféra költségvetési szigorításának jelentős hatásai vannak. Ezért a nemzeti szintű nyugdíjreformoknak és egészségügyi reformoknak mindkét nem számára igazságosnak kell lenniük. Nem véletlen, hogy Európában a szegénység főként az idősebb nőket érinti. Az egyenlőtlenség elleni küzdelem nem virtuális valóság. Itt hús-vér emberekről van szó.

  Jutta Steinruck (S&D), írásban. – (DE) Ma, a nemzetközi nőnap 100. évfordulóján, amikor Nedelcheva asszony jelentéséről folytatunk vitát, legfőbb ideje, hogy szavainkat végre tettek kövessék. Az európai nők hátrányos helyzete ellen csak úgy küzdhetünk eredményesen, ha önkéntes kötelezettségvállalások helyett kötelező érvényű előírásokat vezetünk be. Ezek közé tartoznak a kötelező kvóták az igazgatótanácsokban és más szinteken; a főként a nőket érintő bizonytalan foglalkoztatatási körülmények következetes leküzdése; a nők karrierlehetőségeinek javítása azáltal, hogy már az iskolában szisztematikusan bővítik a pályaválasztás spektrumát; a nők hátrányos pénzügyi megkülönböztetésének tilalma az adózás és a jövedelmek terén; a nők helyzetének javítására törvény által biztosított egyenlőségi tervek a vállalatoknál és a különböző ágazatokban; valamint az Európában elért esetleges fejlődés rendszeres ellenőrzése és jelentéstétel erről a témáról.

Végezetül pedig hadd mondjak még ennyit: mi, nők, a nemzetközi nőnap 100. évfordulója után már nem fogjuk beérni üres szólamokkal. Kötelező érvényű, törvény által biztosított szabályozásokat akarunk. Azt akarjuk továbbá, hogy végre ismerjék el, hogy a nők munkája jelentős mértékben hozzájárul a jóléthez.

(Az ülést rövid időre felfüggesztik.)

ELNÖKÖL: JERZY BUZEK
elnök