Monika Flašíková Beňová (S&D). – (SK) Elnök asszony! Főként azért szavaztam mellette az Európai Szocialisták Képviselőcsoportja által közösen benyújtott állásfoglalásnak, mert az állásfoglalás fontosságát és időszerűségét tekintve nem sok változás történt, még ha az állásfoglalás megírása és a róla tartott mai szavazás között eltelt időben történtek is bizonyos változások Magyarországon.
Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, mennyire csalódottak vagyunk amiatt, hogy a Bizottság kezdettől úgy határozott, hogy az ellentmondásos magyar médiatörvénnyel kapcsolatban csak három területre kíván koncentrálni. Ragaszkodunk ahhoz, hogy miután a magyar kormány és parlament viszonylag elfogadható módon foglalkozott ezzel a három területtel, a Bizottságnak folytatnia kellene a szoros ellenőrzést a tekintetben, hogy a magyar médiatörvény mennyire felel meg az európai jogszabályoknak – és különösen az Alapjogi Chartának.
Arra is szeretnénk felkérni a magyar hatóságokat, hogy a törvény jövőbeni módosításaiba vonják be nagyobb mértékben az érintett feleket, köztük a civil társadalmat, mert egy igazán demokratikus országban egy törvény elkészítésének ez az egyetlen módja. Ezáltal bizonyosan ösztönzőleg fognak hatni a hozzászólások és az ajánlások, akár a mi részünkről – az Európai Parlament, a Bizottság vagy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet részéről –, akár az Európa Tanács emberi jogi biztosa részéről.
Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök asszony! Itt a Parlamentben mindazok, akik helyeslik az Európai Unió elveit, bizonyára úgy gondolják, hogy a média szabadsága nagyon fontos. Ez a szabadság természetesen felelősséggel is jár. Én mindazonáltal ellene szavaztam ennek a javaslatnak.
Az ügyről kapott információ, amelyen itt is végigmentünk, azt mutatja, hogy a Bizottság kéréseket intézett Magyarországhoz, Magyarország reagált ezekre, és ennek megfelelően módosította a médiatörvényét. Véleményem szerint ennek elégnek kellett volna lennie. Ebben a tekintetben azon a véleményen vagyok, hogy ebből nem kellene ilyen módon politikai kérdést csinálni, hogy a baloldal látszólag a jobboldal ellen van, vagy bármi is a helyzet: ebben az ügyben mindenkire ugyanazoknak a normáknak kellene vonatkoznia. Ha a Bizottság elfogadta ezt a módosítást Magyarországtól, akkor én is elfogadom. Úgy gondolom, hogy itt alapvető elvekről van szó, ezért attól tartok, hogy a saját képviselőcsoportom jelentése vagy annak elgondolása ellen szavaztam, mert úgy hiszem, Magyarország pontosan azt tette, amit a Bizottság kért tőle.
Daniel Hannan (ECR). – Elnök asszony! Mielőtt nyilatkozunk a magyarországi médiaszabadságról, talán azt is érdemes lenne megnéznünk, mit teszünk parlamenti minőségünkben.
Talán érdemes eszünkbe idézni azt a több százezer eurót, amit állami támogatás formájában az Európai Újságíró Szövetségnek juttatunk; esetleg gondolnunk kellene arra a több tízezer euróra, amit hétről hétre elköltünk a helyi riporterek repülőjegyeire, különösen Brüsszel és Strasbourg irányába, hogy megmutassuk nekik ezt a jó mulatságot; és talán érdemes lenne azon is eltűnődnünk, hogy a Brüsszelbe akkreditált tudósítók tucatjai hogyan jutnak pluszfizetéshez azzal, hogy másodállásban médiaügyi tanácsadóként vagy az uniós finanszírozású ingyenes kiadványok szerkesztőiként vagy szerzőiként működnek.
Ha én magyar lennék, nemcsak a médiatörvénnyel kapcsolatban lennének nagyon komoly kérdéseim, hanem a kormány lappangó önkényuralmi hajlamaival kapcsolatban is; de mivel nem vagyok magyar, semmi közöm hozzá.
Ellenben képviselő vagyok ebben a Parlamentben, és úgy gondolom, hogy az adófizetők pénzének ilyen nyíltan propagandisztikus felhasználása olyan dolog, ami elméletben sérti a tisztességről, a méltányosságról és a demokráciáról szóló alapelveinket. Jobb lenne, ha előbb kivennénk azt a nagy gerendát a saját szemünkből, és csak utána kezdenénk el aggódni Magyarország szálkája miatt.
Lara Comi (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Igennel szavaztam erre a fontos állásfoglalásra. Létfontosságú, hogy az Európai Unió a lehető leggyorsabban tegyen meg minden tőle telhető erőfeszítést a vészhelyzet megszüntetésére, az ENSZ Biztonsági Tanácsával összehangoltan.
A jogsértések egyértelmű elítélése, a repülési tilalmi övezet előterjesztése, a fegyverembargó és más szankciók bevezetése, a humanitárius segítségnyújtás, az európai polgárok evakuálása, az érintett polgári lakosságnak nyújtott segítség azonban egytől egyig utólagos intézkedések, amelyek pusztán arra irányulnak, hogy szembeszálljanak a katasztrófával.
Az Európai Uniónak ellenben határozottabb politikai szerepet kell vállalnia a nemzetközi színtéren, és képesnek kell lennie a komoly kihívások kezelésére. Miután szembenéztünk a vészhelyzettel, szerintem meg kellene állnunk elgondolkozni azon, hogy az EU a jövőben mit tud tenni az olyan helyzetek megelőzésére, amikor a gyenge demokráciák összeomlása humanitárius katasztrófába torkollik.
Tunne Kelam (PPE). – Elnök asszony! Természetesen az állásfoglalás mellett szavaztam. Úgy gondolom azonban, hogy a holnap ülésező Európai Tanácsnak sürgősen lépnie kellene, mégpedig a lehető leggyorsabban és határozottabban, először is a Líbia feletti repülési tilalmi övezet létrehozása érdekében, hogy a kormány ne gyilkolhassa tovább saját polgárait, másodszor pedig hogy kapcsolatot alakítson ki az Átmeneti Nemzeti Tanáccsal. Ezt a felhívást felvettük az állásfoglalásunkba.
Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy az állásfoglalásban egy passzust kellene kihangsúlyozni: hogy az Észak-Afrikában zajló forradalmi változások világossá tették, hogy a térségben az EU pozitív hatása és hosszú távú megbízhatósága azon múlik, hogy képes lesz-e olyan következetes közös külpolitikát folytatni, amely az értékeken alapszik és egyértelműen a demokratikus erők mellé fog helyezkedni.
Pino Arlacchi (S&D). – Elnök asszony! Igennel szavaztam az állásfoglalásra. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Bizottság által a közelmúltban indított „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” kezdeményezés figyelemre méltó első lépés a helyes irányba.
Az EU nagyrészt lemaradt az észak-afrikai válság kezdeteiről és a demokráciába való átmenetről, de úgy tűnik, hogy most kezd aktívabban és hatékonyabban fellépni ezen a téren.
Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök asszony! A líbiai népnek mindenki másnál több joga van dönteni a saját országa jövőjéről. Mivel az igazi demokrácia és szabadság fogalma a néptől származik, ezeket nem lehet kívülről rájuk kényszeríteni.
Az Európai Tanács holnapi rendkívüli ülésén megállapodásra kell jutni az EU szerepéről a régióban. Az EU-nak minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy támogassa az arab világban megindult demokráciahullámot. Nincs vesztegetni való időnk: a szavak után tovább kell lépnünk a tettek mezejére. Az EU-nak következetes politikát kell folytatnia, és fel kell vállalnia a rá jutó felelősséget a térségben most és hosszú távon egyaránt. Ha folytatódnak a polgári lakosság elleni támadások – márpedig úgy tűnik, hogy folytatódnak –, az EU-nak tárgyalni kell egy ENSZ-megbízatásról és a Líbia feletti repülési tilalmi övezet létrehozására irányuló intézkedésről, hogy el lehessen kerülni az emberi katasztrófát. Ebben a helyzetben a katonai beavatkozás lehetőségét is fenn kell tartanunk.
Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök asszony! Szemtanúi lehetünk annak, ahogy a háború utáni történelem utolsó hosszan tartó rezsimjeinek egyike véget ér. Moamer al-Kadhafi azonban nem tudta rászánni magát a méltóságteljes leköszönésre, és diktátori uralmának fenntartása érdekében hadat üzent a saját népének. Azzal, hogy saját polgárai ellen fordította fegyvereit, a modern civilizáció alapjait vonta kétségbe. Emberiesség elleni bűncselekményt követett el. Kötelességünk ezért, hogy támogassuk a líbiai népet a szabadságért, demokráciáért és alapvető emberi jogokért vívott harcában.
Az ENSZ-szel együttműködésben kell cselekednünk, hogy helyreállítsuk Líbia stabilitását és megbüntessük a bűncselekmények elkövetőit, köztük Kadhafi ezredest. Különösen sürgős szükség van arra, hogy a civil lakosság humanitárius segítségnyújtásban részesüljön, és a líbiai menekültek menedéket kapjanak. Immár 25 év eltelt azóta, hogy Reagan elnök kormánya megpróbált véget vetni Kadhafi uralmának. Ma minden, a nemzetközi jog szerint megengedhető intézkedést meg kell tennünk, hogy eltávolítsuk a hivatalából, ezért támogatom a Parlament állásfoglalását.
Anneli Jäätteenmäki (ALDE). – (FI) Elnök asszony! Mellette szavaztam ennek az állásfoglalásnak, bár úgy gondolom, tartalmaz bizonyos aggályos vonásokat. Először is azt szeretném mondani, hogy a képviselőcsoportom a héten találkozott a líbiai ellenzéki erők képviselőivel, akik azt mondták, hogy nem akarnak semmilyen fegyveres beavatkozást a Nyugat részéről. Ezt elég világosan megmondták. Úgy gondolom, az EU-nak nem kellene agitátorként fellépnie ebben az ügyben, de együtt kellene cselekednie az ENSZ-szel és az arab országokkal.
Ennek ellenére az állásfoglalás humanitárius beavatkozásról beszél, ami sajnos gyakran fegyveres beavatkozást jelent. A Parlament voltaképpen a beavatkozás mellett foglal állást, jóllehet finom retorikai köntösbe csomagolva.
A másik aggályom ez a repülési tilalmi övezet, mert attól tartok, hogy ez Líbia bombázásához fog vezetni. Úgy gondolom, hogy ennek egy ENSZ vezette missziónak kellene lennie, az egész arab világ, Afrika és az EU összefogásával.
Daniel Hannan (ECR). – Elnök asszony! Azoknak, akik katonai beavatkozást kérnek – márpedig a repülési tilalmi övezet természetesen a katonai beavatkozás egy formája, mivel azt feltételezi, hogy készek vagyunk csapást mérni a földön lévő légi berendezésekre – három dolgot kellene észben tartaniuk. Először is, mint hallottuk, a líbiai ellenzék nem akar külföldi beavatkozást. Bengáziban lépten-nyomon látni az erről szóló plakátokat. Másodszor, a Kadhafi-rezsim viszont akarja a külföldi beavatkozást, mivel ez alátámasztaná a diktátor érvelését, miszerint ő a hazáját védi a külföldi megszállókkal szemben. Harmadszor, nem engedhetjük meg magunknak. Miután a humanitárius válság megkezdődött, az első hajó a térségben az én országomból származó HMS Cumberland volt, amely azért tartózkodott a térségben, mert éppen a roncstelepre tartott! És a mi haditengerészetünk még mindig felkészültebb, mint a tagállamok többségéé.
A Kadhafi-rezsim elleni közvetlen csapások mellett szólhatott egy érv az 1980-as években, amikor nyíltan részt vett a nemzetközi terrorizmusban. Meglepő, hogy azok, akik ma valamilyenfajta beavatkozást követelnek, nem pártolták az ilyen fellépést, amikor még meg lehetett volna indokolni a nemzetközi jog normái alapján. Van abban a látványban valami gusztustalan, ahogy mindezek az európai vezetők csúsznak-másznak e visszataszító rendszer előtt. Éppen elég bajt csináltunk magunknak az eddigi beavatkozásainkkal. Szerintem már éppen eleget tettünk.
Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök asszony! Örülök az állásfoglalásnak, és ezért támogattam is. Egy állásfoglalás elfogadása azonban még nem elég.
Egyiptomban a múlt héten négyezer muszlim megtámadott egy Kairó közelében lévő kopt falut. Két templomot felgyújtottak, a tűzoltókat pedig nem engedték be a faluba. A hadsereg eleinte nem akart beavatkozni. Amikor végül mégis beavatkoztak, a muszlimok képviselői elküldték őket, azt állítva, hogy minden rendben van. A faluban élő 12 000 keresztényt kijárási tilalom alá helyezték.
Volt idő, amikor Európa még tudta, ki a jó, ki a rossz, és miért. A jó emberek támogatásának köszönhetően az olyan vezetők, mint Havel, Walesa és Čarnogurský fel voltak készülve a kommunizmus bukására. Ma viszont az uniós politikusok paroláznak a diktátorokkal, és szemet hunynak a keresztényüldözés felett. Nem a jó és a rossz fogalmában gondolkoznak, mert a pragmatizmus nem ismeri az ilyen kategóriákat. Amíg ez nem változik meg, Észak-Afrikának többet ártunk, mint amennyit használunk.
Pino Arlacchi (S&D). – Elnök asszony! Mellette szavaztam ennek a jelentésnek, mert egyértelműen különbséget tesz a két, Iránnal foglalkozó kérdéskör között: a jelenlegi kormány emberi jogi visszaélései és az iráni nukleáris program között.
A jelentés támogatja a Tanács kettős megközelítését a nukleáris üggyel szemben: az egyik oldalon a szankciókat, ugyanakkor a másik oldalon a párbeszéd felkínálását.
Elengedhetetlenül szükséges, hogy elítéljük az Iránban manapság előforduló, rendkívül súlyos emberi jogi jogsértéseket. Az elkövetők, akik többnyire állami intézményekhez tartoznak, büntetlenül járnak el.
Ugyanakkor el kell kerülnünk a jelenlegi zsarnok elleni nemzetközi fegyveres beavatkozásra irányuló felelőtlen felhívásokat. Az emberi jogok nevében Irán ellen indított fegyveres támadást politikai álláspontjuktól függetlenül minden iráni az ország elleni támadásnak és az alapvető jogaik újabb megsértésének tekintené.
Egy ilyen eshetőség egyetlen nyertese Ahmedinezsád elnök lenne.
Tunne Kelam (PPE). – Elnök asszony! Miután az állásfoglalás mellett szavaztam, úgy gondolom, itt az ideje, hogy a teheráni rendszerrel szemben ugyanazt a megközelítést alkalmazzuk, mint amit Líbiával és Kadhafi ezredessel szemben alkalmazunk. Más szóval, a bizalom építéséről szóló remények táplálása már nem tartozik a reális választási lehetőségek közé. Több ellenzéket kell támogatnunk Iránban. Különösen aggódom az ashrafi ellenzéki tábor miatt, amely 2009. július óta áll ostrom és nyomás alatt. A táborban uralkodó humanitárius helyzet tűrhetetlen. A Parlament 2009. áprilisban állásfoglalást, tavaly novemberben pedig írásbeli nyilatkozatot fogadott el az említett tábor ügyéről, és Ashton bárónőnek azt ajánlanám, hogy ezt a komoly üzenetet adja át holnap az Európai Tanácsnak.
Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök asszony! Irán, Mahmúd Ahmedinezsád kormánya alatt súlyos aggodalomra ad okot uralkodóinak nukleáris ambíciói miatt. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel való együttműködés folyamatos elutasítása és az iráni atomprogram ellenőrzésének kapcsolódó hiánya szükségessé teszi, hogy mérlegeljük a nyomatékos fellépést Irán tekintetében.
Tekintettel arra, hogy egy önkényuralmi rendszerről van szó, számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy más országokra, különösen a szomszédos országokra is fenyegetést jelenthet. Különösen félelemkeltők az iráni elnök által egy ideje hangoztatott Izrael-ellenes szólamok. Az iráni hatóságok ez ügyben elfoglalt álláspontját elfogadhatatlannak találom, és kategorikusan elítélem. Az állásfoglalásra adott szavazattal azt fejeztem ki, hogy ellenzem Irán agresszív külpolitikáját, és követelem a politikai foglyok szabadom bocsátását, az emberi jogi jogvédők üldöztetésének beszüntetését és a nemzetközi szervezetekkel, köztük az ENSZ szerveivel való együttműködés megkezdését. Ugyancsak támogatom Törökország és Brazília diplomáciai erőfeszítéseit a nukleáris kérdés rendezésére.
Daniel Hannan (ECR). – Elnök asszony! Az 1979-es iráni forradalomra egy nap úgy fognak tekinteni, mint az 1789-es francia forradalommal vagy az 1917-es orosz forradalommal egyenrangú korszakalkotó eseményre. Az említettekhez hasonlóan ez a forradalom is rögtön átlépte a határokat, és igyekezett megismételni magát szerte a világban; hozzájuk hasonlóan ez is figyelmen kívül hagyta a nemzetközi jog, a nemzeti szuverenitás, a területi joghatóság összes bevett normáit.
Melyik esemény lett a forradalom jelképe? Az amerikai követség ostroma. Akkor most álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el azon, hogy ez milyen rendkívüli volt, figyelembe véve az országok közötti kapcsolatok előzményeit. Még a második világháború idején is, amikor kölcsönösen szembenálló ideológiák küzdöttek azért, hogy gyökerestül kiirtsák egymást a föld színéről, a diplomatákat akkor is békésen evakuálták a semleges országokon keresztül. Ha az Egyesült Államok holnap meg akarná szállni Kubát, feltételezhetően békésen kicserélnék diplomáciai személyzetüket. Az irániak akkor azt jelezték, hogy a szabályaik nem azonosak a mieinkkel; a továbbiakban nem törődtek az állami szuverenitás fogalmával, és úgy folytatták, ahogy kezdték, a milíciáik támogatásával a Selyemút kánságaitól a Balkánig, sőt olyan messzi távolban is, mint Buenos Aires.
Erősebb pozícióban lennénk az ilyen rendszerek elítéléséhez, ha itt az Európai Unióban kicsit jobban ügyelnénk a nemzeti szuverenitás elvére és a nemzeti önrendelkezés elvére.
Gianni Vattimo (ALDE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretném megmagyarázni, miért tartózkodtam az Iránról szóló jelentés végső szavazásán, mert miközben egyetértek minden olyan bírálattal, amely az emberi jogok tiszteletben tartásának elmulasztását kifogásolja Iránban, különösen a halálbüntetést, a szexuális kisebbségek üldözését és az iskolai és egyetemi tanítás szabadsága iránti tisztelet hiányát illetően, ennek ellenére meggyőződésem, hogy az ebben a jelentésben szereplő hírek és információk nagy része közvetlenül az amerikai propagandagyárból származik, és ebben én nem tudok megbízni.
Végül, liberális demokrata lévén – bár természetesen meggyőződésem, hogy Iránnak teljes mértékben jogában áll folytatni a békés célú nukleáris kutatások fejlesztését – az atomfegyverekhez való jogot sem szeretném elvitatni tőle egy olyan régióban, ahol az egyetlen atomfegyverrel rendelkező hatalom, amelynek megengedték ezek birtoklását, egy olyan rasszista, gyarmatosító állam, mint Izrael.
Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök asszony! Ezzel az ENSZ emberi jogi állásfoglalással kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy nagyon fontos, hogy mi itt, az Európai Unióban a végsőkig kiálljunk az emberi jogokért. Sajnos ez az emberi jogi állásfoglalás nem lett elég kiegyensúlyozott. Ha az ember végigolvassa – és különösen a 19. pont alapján –, az a benyomása támad, hogy egy államot – Izraelt – túlzottan is elítéli, és hogy itt az emberek megpróbálják az említett országra hárítani a felelősséget.
Mindnyájan tisztában vagyunk a Közel-Kelet jelenlegi helyzetével. A térség országaiban felkelések támadnak, és ezekben ártatlan emberek ezrei vesztették életüket. Emiatt ennek az állásfoglalásnak az emberi jogokról kellett volna szólnia, nem a Közel-Keletről. Ha az egyensúly megtalálása lett volna a cél, nem pedig az Izrael elleni elfogult vádaskodás, talán meg lehetett volna említeni Gilad Shalit izraeli katona ügyét, akit a palesztin arabok vagy a Hamász 1720 napja tartanak fogva, emberi jogaitól megfosztva.
Amikor ezeket az emberi jogi nyilatkozatokat készítjük, kiegyensúlyozott, igazságos megközelítésre kell törekednünk. Csak így lehet fenntartható előrehaladást elérni, és ez teszi lehetővé azt is, hogy megőrizzük hitelességünket az emberi jogok őreként Európában és határain túl.
Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök asszony! Örülök, hogy az emberi jogokról szóló állásfoglalásra irányuló indítványokat elfogadták, és ez helyes döntés volt az Európai Uniótól. Szeretnék azonban röviden megmagyarázni valamit.
– Elnök asszony, ami a 8. bekezdést, illetve a 2. módosítást illeti, a képviselőcsoportunkból ír kollégáim és én azért szavaztunk mellette, mert a szennyvízelvezetéshez és mindenekelőtt a tiszta vízhez való jogot alapvető emberi jognak tekintjük, és amikor Afrikában dolgoztam önkéntesként, saját magam tapasztaltam, hogy milyen különbséget jelent az emberek életében az ivóvízhez való hozzájutás. Úgy érzem ezért, hogy azzal, hogy alapvető emberi jognak ismerjük el, talán sürgető üggyé tesszük, hogy a világon minden ember hozzájusson a tiszta ivóvízhez.
– (GA) Ezért örülök, hogy ezt elfogadták – ennyit akartam mondani.
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt a magyarországi médiatörvény aggasztó állapota miatt fogadtuk el, mivel ez a törvény kétségbe vonja a valamennyi audiovizuális médiaszolgáltatóra vonatkozó kiegyensúlyozott tájékoztatási kötelezettséget, az arányosság elvének tiszteletben tartását és a véleménynyilvánítás és a tájékozódás alapvető jogát. Ez azt jelenti, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és a Parlament joggal találják aggályosnak azt, hogy ez a jogszabály ellentmond a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló nemzetközi normáknak, hogy megszünteti a közszolgálati média politikai és pénzügyi függetlenségét, illetve hogy meddig terjed a hatálya. Ezek az aggályok még tovább fokozódtak az Európa Tanács emberi jogi biztosa által kiadott figyelmeztetés fényében. A fenti megállapítások alapján ennek az indítványnak az ajánlásait el kellene fogadni, mivel ezek a médiáról szóló jogszabály felülvizsgálatára vonatkoznak a Bizottság, az EBESZ és az Európa Tanács észrevételei alapján, és szorgalmazni kellene, hogy a Bizottság az év végéig készítsen irányelvtervezetet a média szabadságáról és pluralizmusáról, hogy ezáltal kezelje a nem megfelelő uniós jogszabályi keret problémáját, és így a jövőben elkerülhesse a hasonló helyzeteket.
Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A média pluralizmusa és szabadsága az EU alapelvei közé tartozik, és ez garantálja a véleménynyilvánítás szabadságát és annak szabadságát, hogy a hatóságok ellenőrzése, beavatkozása vagy nyomása nélkül szerezzünk vagy tegyünk közzé információkat. A nemzetközi szervezetek aggodalmuknak adtak hangot a magyar médiatörvénnyel kapcsolatban, az Európai Bizottság pedig egy vizsgálat elvégzése után azt állapította meg, hogy összeegyeztethetetlen az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvvel és általában véve az uniós vívmányokkal. Egyetértek az állásfoglalásban tett javaslattal, hogy a magyar hatóságoknak tovább kell folytatniuk a médiatörvény felülvizsgálatát az Európai Bizottság, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Európa Tanács emberi jogi biztosa, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága és Parlamenti Közgyűlése által tett észrevételek alapján, hogy a törvény megfeleljen az uniós jognak és az európai értékeknek, valamint a média szabadságával, pluralizmusával és függetlenségével kapcsolatos normáknak.
Ivo Belet (PPE), írásban. – (NL) A magyar kormány jó munkát végzett a tekintetben, ahogyan kezelte az egész felzúdulást, ami ezt az ellentmondásos törvényt övezte, mivel eközben világossá tette, hogy a sajtószabadságot és a médiapluralizmust Magyarországon eddig és ezután is alapvető pillérnek tekintik. Az Európai Bizottság nagyszerű munkát végzett e téren. Emellett a Bizottság – nagyon helyesen – a továbbiakban is figyelemmel fogja kísérni ezt a kérdést, nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unió valamennyi államában.
Fontos előrelépés a Kroes biztos által bejelentett kezdeményezés, miszerint a különböző érdekeltek összefogásával egy szakértői csoportot fognak létrehozni, és az ő feladatuk lesz a médiapluralizmus európai helyzetének kezelése. Ez a csoport támogatni fogja a Bizottságot a média érdekében megteendő új lépések felvázolásában. A mi feladatunk, hogy garantáljuk a média pluralizmusát és a sajtószabadságot Európában. Feltételezem ezért, hogy az Európai Parlament aktívan hozzá fog járulni ehhez.
Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) A demokráciát semmi esetre sem lehet adottnak venni. A demokrácia alakul, fejlődik és sajnos idővel vissza is fejlődik. Ezen a szinten azonban a médiáról szóló magyar intézkedés komoly visszalépést jelent. Kezdetben az európai progresszívek megállapodása tette lehetővé, hogy a kérdés kiemelt helyre kerüljön az európai politikai napirenden, ami jó dolog. Most az a kérdés, hogy pontosan és szilárdan kell kiállni azoknak a pontoknak az ügyében, amelyek még mindig problémát jelentenek. A média irányításának függetlensége és a véleménynyilvánítás szabadsága nem lehet alku tárgya.
Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Igennel szavaztam erre az állásfoglalásra irányuló indítványra, mert a magyar médiatörvényt fel kellene függeszteni, és a Bizottság, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Európa Tanács észrevételei és javaslatai alapján felül kellene vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy az teljes mértékben megfeleljen az uniós jognak és a média szabadságával, a médiapluralizmussal és a független médiairányítással kapcsolatos európai értékeknek és normáknak. Az Európai Parlament ezen túlmenően emlékeztet arra, hogy az uniós tagság feltételeit képező, az 1993. júniusi koppenhágai Európai Tanács által rögzített koppenhágai kritériumoknak a sajtószabadsággal és a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos elemeit mindegyik uniós tagállamnak tiszteletben kell tartania, és azok betartását a vonatkozó uniós jogszabályok révén kell biztosítania. Az Európai Parlament ezért felszólítja a magyar hatóságokat, hogy állítsák vissza a médiairányítás függetlenségét, és vessenek véget a véleménynyilvánítás szabadságára és a „kiegyensúlyozott tájékoztatásra” vonatkozó állami beavatkozásnak. Úgy vélem továbbá, hogy a média túlszabályozása az elérni kívánt célok ellenében hat, mivel veszélyezteti a közszférában fennálló tényleges pluralizmust. A Parlament ezenkívül felszólítja a Bizottságot, hogy még az év vége előtt terjesszen elő egy jogalkotói kezdeményezést a média szabadságáról, pluralizmusáról és irányításának függetlenségéről annak érdekében, hogy meghatározza legalább az alapvető, minimális normákat, és biztosítsa, garantálja és előmozdítsa a megfelelő szintű médiapluralizmust és a független médiairányítást az EU tagállamaiban.
Jan Březina (PPE), írásban. – (CS) A média pluralizmusa és szabadsága egyértelműen a demokratikus jogállamiság egyik fontos pillére. A magyarországi médiatörvény megérdemli a kritikát, ugyanakkor azt is láthattuk, hogy a magyar kormányt elhamarkodott, megalapozatlan támadásokkal vették célba, és ennek nem lett volna szabad megtörténnie, különösen az Európai Unió magyar elnökségének kezdetén. Annak azonban örülök, hogy a magyar parlament a közelmúltban jóváhagyta az ellentmondásos médiatörvényének módosításait, hogy kezelje az Európai Unió által javasolt pontokat, és ezzel kifogta a szelet a feszültségeket szító ideológusok vitorlájából. Eleget tettek a fő követelésnek, azaz hogy a „kiegyensúlyozott tájékoztatás” kötelezettsége ne vonatkozzon a weboldalakra, blogokra, vitafórumokra és külföldi hírlevelekre. Az Európai Bizottságnak most folyamatosan ellenőriznie kell a törvény alkalmazását. Hitelt kell adni a Magyarország és az EU között lezajlott konstruktív párbeszédnek, amely a jogalkotási módosítások jóváhagyásához vezetett.
A külföldi médiát és a Magyarországon dolgozó újságírókat a továbbiakban nem fenyegetik a magyar médiatörvény megsértéséért járó nagy büntetések, de vannak „más jogi következmények”. A magyar médiatulajdonosok azonban továbbra is ki vannak téve a büntetéseknek, köztük azok is, akik formailag az EU más országaiba helyezték át székhelyüket, hogy elkerüljék a magyarországi médiatörvényt. Bár esetleg nem értünk egyet ezzel a módosítással, teljes mértékben a magyar parlament hatáskörébe tartozik, és az uniós képviselőknek ezt tiszteletben kell tartaniuk.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A minden embert megillető véleménynyilvánítási szabadság, az információ szabad áramlása és a média szabadsága és pluralizmusa az európai integráció sarokköve és alapvető értéke. A médiára vonatkozó szabályozási keret kidolgozásában és végrehajtásában tiszteletben kell tartani a kommunikációs rendszerek szervezésének és irányításának demokratikus normáit. Felszólítom a magyar hatóságokat, hogy állítsák vissza a média független irányítását, és vessenek véget a véleménynyilvánítás szabadságába való állami beavatkozásnak. A média túlzott szabályozása az elérni kívánt célok ellenében hat, mivel sérti a közszférában fennálló tényleges pluralizmust. Felszólítom a magyar hatóságokat, hogy a médiatörvény reformjába vonjanak be minden fontos érdekelt felet, így az ellenzéki pártokat és a civil társadalmat is, hogy ténylegesen részt vehessenek azoknak a jogszabályoknak a felülvizsgálatában, amelyek a demokratikus társadalom működésének ilyen alapvető vonatkozását szabályozzák.
Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) A média szabadsága és pluralizmusa alapvető jog, amely biztosítja a véleménynyilvánítás szabadságát és annak szabadságát, hogy a hatóságok beavatkozása vagy nyomása nélkül szerezzünk vagy tegyünk közzé információkat. Az Európai Bizottság mint a Szerződések őre aggodalmának adott hangot, és tájékoztatást kért Magyarországtól e jog lehetséges megsértéséről, azaz arról, hogy a magyar médiatörvény esetleg nem felel meg az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvnek.
Örömmel értesültem róla, hogy a magyar parlament március 7-én elfogadta a kormány és a Bizottság között egyeztetett módosításokat, noha azt nem tudom megérteni, hogy a szocialisták és a magyar zöld párt miért szavaztak ellene. Tekintettel Kroes biztos asszony nyilatkozatára, úgy tűnik, a továbbiakban nem fér hozzá kétség, hogy Magyarország követte a Bizottság ajánlásait, és hogy a szóban forgó törvény módosított változata tiszteletben tartja az európai jogszabályt.
Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) A sajtószabadság nem tűr meg kompromisszumokat; a Parlament ezt az üzenetet akarta közvetíteni, nemcsak Budapest felé, hanem az Európai Bizottság felé is. Az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben arra szólítja fel a magyar kormányt, hogy az ellentmondásos magyar médiatörvény-csomagot függessze fel és vesse alá „sürgős felülvizsgálatnak”, noha a közelmúltban már az európai partnereinek nyomására módosították. Még mindig vannak azonban aggályos kérdések, különösen ami a média felügyeletéért felelős Médiatanácsot illeti, amely kizárólag olyan személyekből áll, akik kapcsolódnak Orbán úr pártjához. Ez a felügyeleti szerv valójában tökéletes eszköz a média cenzúrázására. Ezért a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport, amely szavatolja a polgárok véleménynyilvánítási szabadságát az EU-ban és a világ többi részén egyaránt, az állami beavatkozás megszüntetésére szólított fel, hogy helyreálljon a média függetlensége.
Ioan Enciu (S&D), írásban. – (RO) Igennel szavaztam erre az állásfoglalásra, mert úgy gondolom, az Európai Uniónak gyorsnak kell lennie a demokrácia alapvető értékeit érő esetleges támadások megelőzésében és leküzdésében, és a véleménynyilvánítási szabadság is ezen értékek közé tartozik. Véleményem szerint létfontosságú, hogy Magyarország és más tagállamok, köztük Románia is, az EU Alapjogi Chartájában és az emberi jogok védelméről szóló európai egyezményben rögzített demokratikus elvekkel összhangban felülvizsgálják a sajtóhoz való viszonyulásukat.
Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Mellette szavaztam a magyarországi médiatörvényről szóló állásfoglalásnak, mert a sajtószabadság az EU alapvető értékeinek egyike. Úgy vélem, a Bizottságnak részletesen meg kellene vizsgálnia, hogy a magyar médiatörvény megfelel-e az európai jogszabályoknak, különösen az Alapjogi Chartának.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Szerintem a Parlament részéről értelmetlen véleményt kiadni erről a kérdésről akkor, amikor a véleménynyilvánítási szabadság minden biztosítékát megadták, többek között maga Orbán úr, a magyar miniszterelnök. Ráadásul elvi kérdésről van szó, ezért tartózkodni fogok azoknak a politikai, jogalkotási és joghatósági aktusoknak a méltatásától, amelyek szigorúan belül vannak egy, a saját országomtól eltérő tagállam jogalkotási, végrehajtási és bírói hatóságainak hatáskörén.
João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága – beleértve a szólásszabadságot és a beavatkozástól vagy nyomásgyakorlástól mentes tájékozódás és tájékoztatás szabadságát – olyan társadalmi értékek, amelyekért az évek folyamán sokan küzdöttek, többek között Portugáliában is. A kommunisták korábban és most is az élvonalban küzdenek ebben a harcban. Sajnos az EU különféle országaiban még mindig indokolt e harc folytatása. A média pluralizmusa és szabadsága továbbra is aggodalmat kelt az egyes tagállamokban. Gyakran megfeledkeznek arról, hogy ehhez olyan tényezők is hozzájárulnak, mint például az, ahogy a médiumok tulajdonjoga egy maroknyi nagy vállalatcsoportnál koncentrálódik, a médiaszemélyiségek jogai elleni támadás és az egyre bizonytalanabb munkaviszonyok megléte. Mindehhez még hozzáadódik a politikai hatalmak beavatkozása, ami sok országban még mindig előfordul, és aggodalomra ad okot.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát, valamint a média ebből eredő pluralizmusát, beleértve a szabad véleménynyilvánítást és a hatóságok beavatkozásától vagy nyomásgyakorlásától mentes tájékozódás és tájékoztatás szabadságát a civilizációnak sikerült kivívnia.
Sajnos azonban az EU különböző országaiban gyakran tapasztalhatjuk, hogy ezeket az alapvető jogokat támadások érik. A média pluralizmusa és szabadsága továbbra is aggodalomra ad okot több tagállamban, különösen Magyarországon, Olaszországban, Bulgáriában, Romániában, Észtországban és máshol. Még Portugáliában is számos esetben beszámoltak a média pluralizmusát ért támadásokról, amelyek igazán nem válnak a demokrácia dicsőségére.
Azzal azonban nem értünk egyet, hogy az EU az egyes országok kormányzásába való állandó politikai beavatkozás politikáját folytatja, amint az bizonyos bekezdésekben áll. Mindezek figyelembevételével szavaztunk a magyarországi médiatörvényről szóló állásfoglalásról, a pozitív és a negatív aspektusait egyaránt számításba véve.
Mathieu Grosch (PPE), írásban. – (DE) Meggyőződésem, hogy az Európai Parlament nagyon nagy többsége ki fog állni a média alapvető jogai mellett. Ezeket a jogokat most egy állásfoglalás keretében követeljük, noha ebben nem vették figyelembe a törvény módosításait, amelyeket a magyar parlament ezen a héten fogadott el. Ezért szerettem volna, ha a budapesti szavazás előtt készült állásfoglalásokat mind visszavonták volna, hogy először aktualizálják őket, és csak utána vitassuk meg és bocsássuk szavazásra. Ebből következően az Európai Parlamentben tartott szavazásnak már semmi köze nem volt a sajtószabadsághoz, amelyet abszolút kiemelten kell kezelni, hanem egyszerűen csak a képviselőcsoportok közötti erőpróba lett.
Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Teljes mértékben támogatom az európai baloldaltól származó állásfoglalás elfogadását, amely bírálja a Magyarország által a médiatörvényében tett módosítások alkalmatlanságát, miközben a jobboldal üdvözli a módosításokat. Bár úgy tűnik, Kroes asszony szintén elégedett ezekkel a módosításokkal, az Európai Parlament úgy gondolja, hogy a Bizottság csak néhány technikai szempontra koncentrált, az Alapjogi Charta rovására. Emellett az állásfoglalásunk nemcsak Magyarországnak szól, hanem azt is megjegyzi, hogy sajnos a média szabadsága és pluralizmusa veszélybe kerülhet a konzervatív kormánnyal rendelkező országokban. Ebben az értelemben az Európai Parlament képviselői megmutatták, hogy ügyelnek az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartására, mivel ezek jelentik a demokráciák és az Európai Unió leglényegesebb elveit.
Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Mellette szavaztam ennek a dokumentumnak, mert a magyar hatóságoknak vissza kell állítaniuk a médiairányítás függetlenségét, és véget kell vetniük a véleménynyilvánítás szabadságára és a kiegyensúlyozott tájékoztatásra vonatkozó állami beavatkozásnak. A média túlszabályozása az elérni kívánt célok ellenében hat, mivel veszélyezteti a közszférában fennálló tényleges pluralizmust.
Timothy Kirkhope (ECR), írásban. – Az ECR szívből támogatja a szabad és plurális médiát az Európai Unió egész területén, és hangsúlyozza a tájékozódás szabadságának fontosságát valamennyi európai polgár számára. Tekintettel azonban a magyar médiatörvényt körülvevő helyzet folyamatos változására és arra, hogy a törvény e héten elfogadott új módosításai után nem volt lehetőség a Bizottsággal való találkozásra, úgy érezzük, hogy nem ez a megfelelő pillanat arra, hogy még egy állásfoglalás szülessen az ügyről. Az ECR képviselőcsoport ez okból tartózkodott.
David Martin (S&D), írásban. – Igennel szavaztam erre az állásfoglalásra, mert úgy gondolom, hogy a magyar médiatörvényt sürgősen fel kellene függeszteni, és a Bizottság, az EBESZ és az Európa Tanács észrevételei és javaslatai alapján felül kellene vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben megfeleljen az uniós jognak és a média szabadságával, a médiapluralizmussal és a független médiairányítással kapcsolatos európai értékeknek és normáknak.
Iosif Matula (PPE) , írásban: – (RO) Támogatom a Bizottság által kevésbé demokratikusnak tartott magyarországi médiatörvény rendelkezéseinek módosítását, és üdvözlöm a szabályozási aktusnak a budapesti kormány általi módosításait. Mindazonáltal nem szavaztam meg a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport, a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja és az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja által jegyzett állásfoglalást, mert úgy érzem, hogy a javasolt intézkedések túlzóak, ha figyelembe vesszük más tagállamok hasonló törvényeit, amelyeket azonban nem illettek nyilvános szankciókkal. A szabad sajtó cáfolhatatlanul a demokrácia szintjének egyik mércéje egy társadalomban. Köztudott, hogy az Európai Unióban gyakorlatilag korlátlan a véleménynyilvánítás szabadsága. Ezt az alapvető jogot azonban nem szabad összekevernünk azzal a szabadsággal, hogy következmények és felelősségvállalás, valamint döntő bizonyítékok nélkül bármilyen információ kimondható legyen. Pontosan ezért van szükség egyértelmű törvényekre, amelyek megszabják azokat a határokat, amelyek között minden újságírói tevékenységnek működnie kell. A magyar médiatörvény ilyen kontextusban született, egy e területre irányuló európai uniós irányelv nyomában. Úgy vélem továbbá, hogy a magyar médiatörvény kérdését az információk teljes birtokában kell megvitatnunk, tekintettel arra, hogy a részrehajló érdekek és politikai viták félrevezetőek lehetnek.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalásra irányuló indítvány időzítését és formáját tekintve nem megfelelő, mivel mindenki tudja, hogy a magyarországi médiatörvényt ért kezdeti bírálatok és a Bizottság által tett ajánlások nyomán a magyar kormány felülvizsgálta az álláspontját, és mindent megváltoztatott a törvénnyel kapcsolatban, ami a Bizottság bírálatának tárgyát képezte. Ezért a magyar parlamentben március 7-én szavazásra bocsátott törvény egy olyan változat volt, amely tökéletesen megfelelt az európai jogszabálynak. Ezért nem értem a baloldal ragaszkodását az indítványról szóló szavazáshoz, úgyhogy ellene szavaztam.
Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) Igennel szavaztam a B7-0191/2011 számú állásfoglalásra, mert úgy gondolom, hogy az új magyarországi médiatörvény nem nyújt kellő garanciát a véleménynyilvánítási szabadságra és a pluralizmusra, és ezért a közszféra valódi pluralizmusának megvalósítása szempontjából az elérni kívánt célok ellenében hat.
A magyar kormánynak tényleges biztosítékot kellene nyújtania a média szabadságára és pluralizmusára, és ezért vissza kellene vonnia a törvényt, vagy jelentős mértékben módosítania kellene az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), az Európa Tanács emberi jogi biztosa és az Európai Unió Tanácsának észrevételei és javaslatai, illetve az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata alapján, nyílt, átlátható vita révén, amelyben minden érdekelt fél, a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) és a polgárok egyaránt részt vehetnek.
Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) A véleménynyilvánítás szabadsága és ezáltal a sajtószabadság a legfontosabb alapjogok közé tartozik. Fáradhatatlanul kell dolgoznunk ezek megőrzésén, még akkor is, ha bizonyos vélemények kinyilvánítását esetleg zavarónak találjuk. Ez a szabadság a mi szabadságunk is, és ez a megbízatásunk szabad gyakorlásának biztosítéka. Az átláthatóság szabad média nélkül nem lehetséges. Nagy a csábítás arra, hogy megpróbáljuk ellenőrzés alá vonni a tájékoztatást és az újságírókat, és ez alól a mi nyugati demokráciáink sem jelentenek kivételt. A szabad, professzionális tájékoztatás mindig jobb, mint a „szóbeszéd”, amely gyakran átveszi a sajtó helyét, ha ez utóbbit elhallgattatják.
A modern tömegtájékoztatási eszközök teljességgel meghatározó szerepet játszanak a demokratikus életben, és alapvető fontosságúak a tudáshoz, a szórakozáshoz és a társadalmi élethez való egyetemes hozzáférés biztosítása szempontjából. Ezért az én szóhasználatomban az „igazságos államnak” felelősséget kell vállalnia a szabad média fejlődéséért belföldi és nemzetközi szinten egyaránt, a tájékoztatás sokszínűségének és a kulturális alkotás gazdagságának elősegítéséért és a felsorolt tartalmakhoz való általános hozzáférés megkönnyítéséért.
Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Köztudott, hogy az Európai Bizottság, az EBESZ és az Európai Tanács észrevételei és javaslatai szerint a magyarországi médiatörvényt a lehető leghamarabb felül kellene vizsgálni, hogy biztosított legyen az uniós jogszabályoknak és a tömegtájékoztatás szabadságával, pluralizmusával és függetlenségével kapcsolatos európai értékeknek és normáknak való megfelelése.
Az új törvényt azért vádolják, mert az következik belőle, hogy egyetlen személyt fognak kinevezni a nemzeti tömegtájékoztatás és telekommunikáció irányításának felelősévé. Az új jogszabály veszélybe sodorja a tömegtájékoztatás pluralizmusát és szabadságát, és megszünteti a politikai és pénzügyi függetlenségét. Meg kell vizsgálni minden okot, amely ilyen negatív eredményre vezet.
Elképzelhető, hogy az EU-tagállamok némelyikében uralkodó kormányok engedékenysége keltette azt az illúziót Magyarország kormányában, hogy az általánosan elfogadott szabályokat cinikusan meg lehet szegni. A lett kormány például még mindig nem hajtotta végre az Európai Parlament 2004. március 11-i állásfoglalását. És mi történt ennek eredményeképpen? Egyelőre semmi. Lehet, hogy a magyar kormányt a lett „függetlenség” inspirálta. Igennel szavaztam abban a reményben, hogy ezzel megtörik a jég.
Tiziano Motti (PPE), írásban. – (IT) Az európai baloldal támadásait a sajtószabadságról szóló, nemrég elfogadott magyarországi törvény ellen egy színdarab keretei között kell értelmezni, ami által az intézményeink rendelkezésére álló eszközöket gyakran használják fel helytelen módon, eszköz gyanánt a nemzetközi vagy belföldi politikai és médiabeli dezinformációs kampányok támogatására. Ebben az esetben az ilyen támadások teljesen rosszul irányzottak, mivel a vita ahogy megkezdődött, úgy le is zárult: a magyar kormány készségesen elfogadta az Európai Bizottság megjegyzéseit, Orbán miniszterelnök pedig még a 2011. januári kezdetekkor megmondta, hogy a médiatörvényt az említett észrevételekkel összhangban fogják módosítani. Ha támadás indul az Európai Unió soros elnökségét betöltő ország ellen, amikor éppen hogy támogatni kellene a feladatai ellátásában, ez az Unió egészét is gyengíti és elvesz a tekintélyéből. A sajtószabadság hiányának állandó ismételgetése lejárt lemez, ahogy az olasz helyzet folyamatos és anakronisztikus felemlegetése is, mivel itt paradox módon a nagyobb újságok a baloldal felé hajló médiacsoportok kezében vannak, az információ pedig szabadon – néha túlontúl szabadon is – áramlik a neten.
Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) A magyar parlament által múlt héten elfogadott módosítások után a magyar törvény most már teljes mértékben összhangban van az uniós joggal és az emberi jogi rendelkezésekkel, amint azzal az Európai Bizottság is egyetértett. Ilyenformán a közös állásfoglalási indítvány mostanra feleslegessé vált, ezért szavaztam ellene.
Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Mint a magyar elnökség prioritásairól szóló vitában való részvételem alkalmával elmondhattam, ezek Magyarország belügyeinek olyan aspektusai, amelyeket a korábbiakhoz hasonlóan, a Bizottság és a magyar kormány és parlament közötti egészséges, rendes kapcsolat keretében lehet szabályozni. A szabadság, és különösen a véleménynyilvánítási és sajtószabadság híveként csak örülni tudok az eredményeknek.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ezt a törvényt ténylegesen azzal a szándékkal állították össze, hogy korlátozzák a magyarországi médiatevékenységeket, és a magyarországi pluralizmus tágabb értelemben vett korlátozása keretében határt szabjanak a kormány kritikus ellenőrzésének. Ez közvetlenül ellentmond a Szerződésekben és az Alapjogi Chartában meghatározott uniós alapelveknek. A Bizottságnak és a Tanácsnak tovább kell törekednie arra, hogy ennek alapján elérjék a törvény teljes átdolgozását vagy visszavonását.
A Parlament világosan kimondta, hogy a Bizottságnak nem szabadna egyszerűen megadni magát és engedni a magyar kormánynak ebben a kritikus kérdésben. A magyar médiatörvényt úgy is kell tekinteni, mint a legfrissebb próbálkozást az európai médiaszabadság korlátozására. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy a Bizottságnak sürgősen elő kell állnia egy erőteljes jogalkotási javaslattal ennek az alapvető uniós értéknek a védelmére.
Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Ellene szavaztam ennek az állásfoglalásnak, mert úgy gondolom, hogy e Parlament baloldali képviselőcsoportjai egy nemzeti politikai kérdést használtak ki, amely egyébként már meg is oldódott, amiről a magyar kormány és az Európai Bizottság között nemrég létrejött megállapodás tanúskodik.
Véleményem szerint az ilyen nemzeti kérdéseket nem kellene megkérdőjelezni itt a Parlamentben, mivel ezek az egyes tagállamok közvetlen felelősségi körébe tartoznak. Ami az ügy érdemi részét illeti, helyes és helyénvaló a tájékoztatás szabadságának és pluralizmusának védelme az Európai Unió országainak alapértékei között, de a média szabadsága nem mondhat ellent a közerkölcsnek, és mindenekelőtt nem tolakodhat be senki magánéletébe.
A híriparnak jobban tudatában kellene lennie annak, hogy hatalmának és befolyásának kiegyensúlyozatlan használata milyen következményekkel járhat a polgárok életére és szabadságára nézve. Azért, mert túl sokszor történt már, hogy a személyes szabadságot semmibe vették a sajtószabadság nevében.
Catherine Stihler (S&D), írásban. – Nagyon örültem annak, hogy elfogadtuk ezt az állásfoglalást, amely nyomatékosítja az Európai Parlament elkötelezettségét a véleménynyilvánítási szabadság és a média függetlensége iránt szerte a tagállamokban.
Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Igennel szavaztam a közös állásfoglalási indítványra. Bár Magyarország és az Európai Bizottság megállapodásra jutott a Bizottság által előterjesztett pontokról, támogatom képviselőtársaim felhívását, miszerint a törvény szövegét alaposan meg kell vizsgálni. A Bizottság által elért javítások feltűnően szelektívek, és a Parlament, illetve a különböző nemzetközi szervezetek, köztük az EBESZ és az Európa Tanács jelzett aggályait nagyrészt figyelmen kívül hagyták. Ezek közül médiahatóság kinevezésével, összetételével és hatásköreivel kapcsolatos aggály tökéletesen érthető. A sajtószabadság túl fontos része a demokráciánknak ahhoz, hogy jogilag korlátozó értelmezések tárgya legyen.
Joachim Zeller (PPE), írásban. – (DE) Nem szavaztam meg ezt az Egységes Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja, a Szocialisták és Demokraták Európai Parlamenti Képviselőcsoportja, a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport által beterjesztett állásfoglalást. Az állásfoglalás szerzői nem annyira az európai médiaszabadság miatt aggódnak, mint inkább arra törekszenek, hogy rossz hírét keltsék egy polgári kormánynak, amelyet az ország népének túlnyomó többsége választott meg, és amelyre az a nehéz feladat vár, hogy újjáépítse az előző szocialista kormány rossz gazdálkodását nagymértékben megszenvedő országot. Még az Európai Bizottság sem tudta megtalálni a médiaszabadság semmilyen súlyos megsértését a magyar törvényben, amelyet mellesleg már módosítottak is. Az európai baloldal nagyon gyorsan meglátja a szálkát a nem szocialista kormányok szemében, de ostoba módon cseppet sem ügyel a szocialista kormányok szeméből kilógó gerendára.
Nehéz megérteni a német liberálisok álláspontját, akik ezzel az állásfoglalással európai szintű szabályozást kérnek a média terén, miközben a német és európai médiaképviselők ezt a javaslatot konkrétan a médiaszabadság korlátozásának és a szubszidiaritás megsértésének tekintik.
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom ezt az állásfoglalási indítványt, mert szerintem Kadhafi rendszerét haladéktalanul fel kell számolni, tekintettel arra, ahogy elnyomja a líbiai lakosság politikai tiltakozásait, illetve hogy meg lehessen előzni a további haláleseteket. Emlékeztetnék arra, hogy a nemzetközi közösség az ENSZ Biztonsági Tanácsában teljesen egyhangúlag szavazott a rendszer elleni szankciók bevezetéséről. Határozottan támogatom az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1970/2011 sz. határozatát és a Biztonsági Tanács által meghozandó intézkedéseket, köztük az embargót, a belső elnyomásra használt felszerelések betiltását és az emberi jogi visszaélésekben érintett személyek vagyonának befagyasztását, és felhívom a figyelmet az EU–Afrika határozat elfogadásának szükségességére, amely lehetővé teszi a törvénytelen úton szerzett vagyon befagyasztását. Az európai pénzintézetek és a tagállamok részéről szükség van egy ilyen gesztusra a zsoldosok tevékenységének tilalma érdekében. Az EU és az ENSZ részéről gyors és hatékony humanitárius intézkedésre van szükség. Befejezésül azt szeretném mondani, hogy a Líbiában, Egyiptomban és Tunéziában zajló események paradigmaváltást tesznek szükségessé az európai külpolitikában a dél-mediterrán országokkal kapcsolatban, továbbá szeretném kimutatni a líbiai lakossággal való szolidaritásomat.
Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Igennel szavaztam erre az állásfoglalásra. A tömeges tüntetések számos arab országban megmutatták, hogy a nem demokratikus és önkényuralmi rendszerek nem biztosíthatnak megbízható stabilitást, valamint a demokratikus értékek meghatározó jelentőségűek a gazdasági és politikai partnerségek szempontjából. Az EU-nak elemi érdeke, hogy Észak-Afrika demokratikus, stabil, virágzó és békés térséggé váljon, de a közelmúlt líbiai, egyiptomi és tunéziai eseményei rávilágítottak arra, hogy sürgősen szükség van a földközi-tengeri térség felé irányuló uniós külső fellépések felülvizsgálatára. Az Európai Uniónak felül kell vizsgálnia a demokrácia és az emberi jogok támogatására vonatkozó politikáját, hogy végrehajtási mechanizmust alakítson ki a harmadik országokkal való valamennyi megállapodás emberi jogi záradékára vonatkozóan. Egyetértek azzal, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatakor kiemelten kell kezelni az igazságszolgáltatás függetlenségére, az alapvető szabadságjogok, a pluralizmus, a sajtószabadság védelmére és a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó kritériumokat.
Dominique Baudis (PPE), írásban. – (FR) Mellette szavaztam az állásfoglalásnak, amely egy lépés a helyes irányba, ami az Európai Unió által a polgárháborúba forduló líbiai forradalomra adott reakciót illeti. A forradalom mindig egy álom megvalósulása, a polgárháború viszont rémálom. Most, hogy a felkelők kezdik elveszteni a lábuk alól a talajt Kadhafi csapatainak és zsoldosainak támadásai hatására, és az ezredes a rendszerének megmentésére törekedve titkos megbízottakat küld az európai fővárosokba, meg kell mutatnunk a líbiai népnek, hogy mi mellettük állunk.
Hallottuk az Átmeneti Nemzeti Tanács március 5-i kérését. Kötelességünk, hogy támogassuk ezt az alternatívát és megvédjük a líbiai népet a rezsim erőivel szemben. Líbiai területen való közvetlen katonai jelenlét nélkül egy repülési tilalmi övezet bevezetését kellene mérlegelni. A döntés azonban az ENSZ-re vár. Ezt a lehetőséget viszont csak az Arab Liga kifejezett beleegyezésével lehet előterjeszteni. Politikai és diplomáciai szinten gondoskodnunk kell Kadhafi ezredes elszigeteléséről, és segítenünk kell a líbiai népet, hogy végre visszanyerjék szabadságukat.
Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) A Líbiában és Észak-Afrikában zajló drámai fejlemények továbbgyűrűznek az európai határok felé: a líbiai humanitárius válság valójában a történelemben előzmény nélkül álló migrációs hullámot indíthat el.
Friss becslések szerint az észak-afrikai politikai zűrzavar folyományaként mintegy 300 000 menekült érkezhet az Unió déli partjaira. Ezért egyetértek az EU hat földközi-tengeri tagállama által kiadott kéréssel, hogy létre kellene hozni egy szolidaritási alapot, amely segítene a bevándorlás hatásainak enyhítésében. Támogatom a közös európai menekültügyi rendszer létrehozását és a bevándorlással kapcsolatos költségek igazságos felosztását a tagállamok között. Emellett az Európába irányuló tömeges bevándorlás korlátozása érdekében az érintett népcsoportoknak szóló humanitárius segély küldésének megfontolására szólítok fel, ami egyaránt támogatná a demokratizálódás folyamatát és a gazdasági növekedést a régióban.
Ezért szorgalmazom, hogy a Bizottság készítsen szükséghelyzeti tervet, amelyben azt is mérlegeli, hogyan kezelhetjük akár a legrosszabb eshetőséget is, amennyiben a bevándorlók nagyon nagy számban döntenének úgy, hogy északnak indulnak, az európai partok felé. Véleményem szerint egy ilyen szükséghelyzeti tervet az uniós tagállamok közötti szolidaritás elvének kell alátámasztania.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A közelmúltban több arab országban megkezdődött tiltakozások azt mutatják, hogy a nem demokratikus és önkényuralmi rendszerek nem biztosíthatnak megbízható stabilitást, valamint hogy a demokratikus értékeknek meghatározó szerepük van a gazdasági és politikai partnerségek szempontjából. Szeretnék szorosabb közreműködést kérni a Líbiában és a földközi-tengeri térség egyéb régióiban kialakult válságra adott választ koordináló munkacsoport munkájában. Az Unió a Mediterrán Térségért feladata, hogy alkalmazkodjon az új időkhöz és körülményekhez, és mérlegelje az elmúlt időszak eseményeit, tegyen ezekkel kapcsolatban lépéseket, és terjesszen elő tagállamaiban és a régióban – Líbiát is beleértve – a demokrácia, az emberi jogok előmozdítására és a lehetséges reformokra vonatkozóan leginkább alkalmas javaslatokat, hogy erősítse, valamint koherensebbé és hathatósabbá tegye saját szerepét.
Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Mellette szavaztam „A déli szomszédság és különösen Líbia, beleértve a humanitárius szempontokat is” című állásfoglalásnak, mert úgy gondolom, hogy Kadhafi ezredesnek haladéktalanul le kellene mondania a hatalomról, hogy lehetővé tegye a békés politikai átmenetet, és elkerülje a további vérontást. Erőteljesen elítélem az emberi jogok líbiai megsértéseit, és különösen a demokráciát követelő tüntetők, újságírók és az emberi jogok szószólóinak erőszakos elnyomását, továbbá szeretném kifejezni szolidaritásomat a líbiai néppel.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Ezen a napon, amikor szavazunk erről az állásfoglalásról, még mindig nem világos, hogy mivé fognak fejlődni a forradalmak, amelyek megpróbálták megdönteni a Földközi-tenger térségében régóta hatalmon lévő önkényuralmi rendszereket. Líbia esetében ellentmondásos hírek érkeznek a lázadók sikereiről és kudarcairól és a diktatórikus Kadhafi-rezsimet még mindig támogató erőkről, és úgy tűnik, az ország valódi polgárháború elé néz. Sok forrás mindazonáltal elítéli a líbiai rendszer részéről tapasztalt, példa nélkül álló kegyetlen erőszakot és elnyomást, valamint a nagy számú áldozatot, amit mindez feltételezhetően okozott. Maga az ENSZ is joggal bírálta az elkövetett atrocitásokat. Mára világossá vált, hogy a lázadók nem akarnak olyan rendszerben élni, amely nem tartja tiszteletben a jogaikat, és amely kismértékben sem tiszteli a demokrácia szabályait és a jogállamiságot. Az Európai Unió nem távolodhat el a történésektől. Először is, követelnie kell, hogy vessenek véget az erőszaknak, nem szabad engednie a bírálatból és a felelősökre kiszabott szankciókból, támogatnia kell azokat, akik a közös értékeinkért harcolnak és szolidaritást kell tanúsítania velük, továbbá szorosabban nyomon kell követnie és jobban meg kell ismernie a változásért indult mozgalmak törekvéseit, kívánságait és tendenciáit.
João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalás aggasztó és elfogadhatatlan. Különösen igaz ez a legfrissebb líbiai eseményekkel összefüggésben, amelyek minden korábbinál jobban megmutatták a békés politikai megoldás sürgősségét, külső beavatkozás nélkül. A fellépések veszélyessége és szigora ellenére, amelyek a feszültség enyhítése helyett arra szolgálnak, hogy előkészítsék az USA és a NATO Líbia elleni agresszióját, a Parlament többsége jóváhagyja a Líbia elleni beavatkozást, agressziót és megszállást. Az országgal szembeni agresszió azonban – bármilyen ürüggyel és felhatalmazással is történik – komoly következményekkel járna arra a népre, amely már most is nagy feszültségben és bizonytalanságban él. Mélységesen rombolóan hatna mindazokra a líbiaiakra, akik tovább harcolnak a jogaikért, a demokráciáért, a szuverenitásért és a békéért, és súlyos instabilitást és konfliktust idézne elő a régióban. Egy Líbia elleni katonai támadás, amely elválaszthatatlan lenne a líbiaiak természeti erőforrásai feletti ellenőrzés céljaitól, nemcsak a líbiai nép ellen irányulna, hanem a régió minden lakosa ellen, akik fellázadtak és folytatják harcukat a szociális és politikai jogaikért, a szabadságért, a demokráciáért és országaik valódi szuverenitásáért és függetlenségéért.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Szeretnénk mélységes aggodalmunknak hangot adni a legfrissebb líbiai események miatt, mi azonban a békés politikai megoldás pártján vagyunk, külső beavatkozás nélkül. Sajnos a Parlament állásfoglalása most a katonai beavatkozást támogatja, mivel repülési tilalmi övezetet nem lehet bevezetni katonai beavatkozás nélkül.
Úgy tűnik ezért, hogy ez az állásfoglalás a békés megoldás előmozdítása helyett arra törekszik, hogy előkészítse az USA, a NATO és esetleg az EU agresszív fellépését Líbia ellen. Emiatt szeretnénk jelezni, hogy határozottan ellenzünk mindenfajta külső katonai beavatkozást az országban.
A Líbiával szembeni agresszió azonban – bármilyen ürüggyel és felhatalmazással is történik – komoly következményekkel járna arra a népre, amely már most is nagy feszültségben és bizonytalanságban él; mélységesen rombolóan hatna mindazokra a líbiaiakra, akik tovább harcolnak a jogaikért, a demokráciáért, a szuverenitásért és a békéért, és súlyos instabilitást és konfliktust idézne elő a régióban.
Egy Líbia elleni katonai támadás az USA és szövetségesei részéről, amely elválaszthatatlan lenne a líbiaiak természeti erőforrásai feletti ellenőrzés céljaitól, nemcsak a líbiai nép ellen irányulna, hanem a régió minden lakosa ellen, akik fellázadtak és folytatják harcukat a szociális és politikai jogaikért, a szabadságért, a demokráciáért és országaik valódi szuverenitásáért és függetlenségéért. Támogatjuk ezeket a harcokat, ezért az állásfoglalás ellen szavaztunk.
Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Ez a nagy többséggel elfogadott állásfoglalás, amelyhez én is hozzájárultam, azt mutatja, hogy az Európai Parlament nem nézi csendben a líbiai helyzetet. Épp ellenkezőleg, állásfoglalásával arra szólítja fel az Európai Uniót, a tagállamokat és Ashton bárónőt, hogy támogassák a javaslatait. Támogatást ígér a líbiai népnek, és többek között az Átmeneti Nemzeti Tanács elismerését és repülési tilalmi övezet létrehozását ajánlja az ENSZ megbízatásának megfelelően, az Arab Ligával és az Afrikai Unióval egyeztetve. Emellett a leghatározottabban elítéli az emberi jogok megsértését a líbiai rezsim részéről, és azonnali lemondásra szólítja fel Kadhafi ezredest. Egyedül a menekültek és a migránsok ügyét sajnálom, mivel ezt szerintem nem vették kellőképpen figyelembe, holott közös kihívást jelent ezen országok és az Európai Unió számára.
Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Mellette szavaztam ennek a dokumentumnak, mert az EU-nak részt kell vennie a déli szomszédságot érintő uniós szerepvállalásban és támogatnia kell azt, különös tekintettel a térségben a jogállamiság, a felelősségteljes kormányzás, valamint a stabil, pluralista és békés demokrácia alkotmányos és választásokkal kapcsolatos előfeltételeinek kialakítására. Az Unió a Mediterrán Térségért feladata, hogy alkalmazkodjon az új korszakhoz és körülményekhez, és mérlegelje az elmúlt időszak eseményeit, tegyen ezekkel kapcsolatban lépéseket, és terjesszen elő tagállamaiban és a régióban – Líbiát is beleértve – a demokrácia, az emberi jogok előmozdítására és a lehetséges reformokra vonatkozóan leginkább alkalmas javaslatokat, hogy erősítse, valamint koherensebbé és hathatósabbá tegye saját szerepét.
Filip Kaczmarek (PPE), írásban. – (PL) Támogattam a déli szomszédságról szóló állásfoglalást, amely külön figyelmet szentel a líbiai helyzetnek. Líbiában embereket ölnek meg, akik az ország szabadságáért harcolnak. Segítenünk kell nekik. Az állásfoglalásunk segít is nekik, mert egyhangúlag elítéli a diktátort, és támogatja azokat, akik mélyreható változást akarnak elérni Líbiában.
Nem tudjuk, a polgárháború mikor és hogyan ér majd véget. Szeretnénk, ha gyorsan véget érne, és a demokráciapárti erők győzelmével zárulna. Az Európai Uniónak haladéktalanul kapcsolatba kell lépnie az Átmeneti Nemzeti Tanáccsal, és meg kell kezdeni a hivatalos elismeréséhez szükséges folyamatot. Emellett bátorítania kell a líbiaiakat, hogy indítsák el a változásokat, és lépjenek tovább a demokrácia felé. Köszönöm szépen.
David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm a demokráciáért folyó harcot Líbiában és a szomszédos országokban. Az emberi jogok teljes mértékű tiszteletben tartására szólítok fel a régióban. Az állásfoglalás ügyében azonban tartózkodtam, a repülési tilalmi övezetre vonatkozó felhívása miatt. Egy repülési tilalmi övezet kikényszerítéséhez bombáznunk kellene a légvédelmi rakétaállásokat, ami civilek életét is veszélyeztetné. Ezzel egyúttal lehetővé tennénk a rezsimnek, hogy azt állítsa, hogy a Nyugat megtámadta Líbiát, és nem azt, hogy megpróbálta megvédeni a líbiai népet.
Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) [A Líbiában] kialakult helyzet miatt szükségessé váló tárgyalásokat körültekintően és megfelelő módon kell lebonyolítani. Ezt követően további megfelelő intézkedéseket lehet hozni, a helyzet alapos elemzésére építve. Ezek az intézkedések lehetőséget kínálhatnak a közvetlen megoldásra és a szociális szféra és más területek támogatására. A cél egy olyan megoldás megtalálása, amely mögött világos, jól megalapozott, hosszú távú elképzelés áll, amely segít megőrizni az ország szuverenitását, és amely megfelelően toleráns lesz a hagyományaival szemben. A sokat tárgyalt repülési tilalmi övezet esetleges létrehozása olyan lépés, amelyet – mint már elhangzott – elsősorban a civil lakosság védelme érdekében kell megtenni. Ezzel összefüggésben fontosnak tartom, hogy a megbízatást a lehető legtöbb ország egyértelműen fogadja el, és különösen azt, hogy összhangban legyen az ENSZ Biztonsági Tanácsának megbízatásával. Amikor állásfoglalásra irányuló indítványokat készítünk, az ország természeti erőforrásainak gazdagsága nem lehet az egyedüli befolyásoló tényező.
Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Megszavaztam a szöveget és a légtérrel kapcsolatban javasolt intézkedéseket, hogy segítsük az emberek fellépését a zsarnok ellen, aki bombázza őket. A szavazatomat a következő szigorú keretek között adtam le: mindenfajta háborús cselekményről – így a repülési tilalmi övezet létrehozásáról is – csak és kizárólag az ENSZ dönthet. Ezt a fellépést az ENSZ és egyedül az ENSZ katonai parancsnokságának felügyelete alá kell helyezni. Minden döntést az Afrikai Unió és Arab Liga szervezeteivel egyeztetve kell meghozni. Teljes mértékben ellenzem a megelőző bombázásról szóló amerikai elgondolást, és ugyancsak ellenzem a NATO beavatkozását. Minden más fejlemény egy ettől eltérő szöveget és más rendelkezéseket tenne szükségessé.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Ami Líbiában történik, teljességgel elfogadhatatlan, a nemzetközi közösségnek pedig konkrétabb intézkedéseket kellene tennie, amelyek a civil lakosság elleni támadások minden típusának automatikus felfüggesztését jelentik. Úgy tűnik, hogy Líbia fenyegetően közel áll a polgárháborúhoz, és ezt mindenáron el kell kerülni. Az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia ebben a folyamatban, és közre kell működnie az olyan megoldások megkeresésében, amelyekkel megelőzhető az országban jelenleg fennálló konfliktus elmérgesedése.
Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) Ellene szavaztam az Európai Parlament Líbiáról szóló közös állásfoglalásának, mert egy repülési tilalmi övezet kialakítására szólít fel az ország felett, ami az első lépés a katonai beavatkozás felé. Semmiképpen nem támogathatjuk a líbiai válság vagy bármely más válság katonai megoldását. Irak és Afganisztán esetében hangosan bíráltuk a katonai beavatkozást, most nem szabad elkövetnünk ugyanezt a hibát. Az említett két ország példájából azt kellene leszűrnünk, hogy az erőszak csak újabb erőszakot szül, ami végül megsemmisítő következményekkel jár a polgári lakosságra nézve.
Líbia esetében én is elítélem a Kadhafi által a népe ellen alkalmazott erőszakot, és együtt érzek az emberek tiltakozó mozgalmaival. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a líbiai megoldást az erőszak beszüntetése révén, diplomáciai csatornákon keresztül kell elérni.
Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) A líbiai forradalmat a szabadság, méltóság és demokrácia nevében fiatalok indították el, az államiság érzésétől vezetve. Ezt a csodálatos, bámulatra méltó törekvést csak támogatni lehet, határozottan elítélve mindazokat, akik erővel próbálják elnyomni, és civilek ezreit ölik vagy sebesítik meg habozás nélkül.
Nagyon remélem, hogy az ENSZ az Arab Ligával és az Afrikai Unióval egyeztetve megbízatást ad a Líbia feletti repülési tilalmi övezet létrehozására, hogy megvédje a lakosságot az esetleges támadásoktól. Ugyancsak remélem, hogy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Ashton bárónő minél előbb kapcsolatba fog lépni az Átmeneti Nemzeti Tanáccsal, hogy a demokratikus választásokig legitim tárgyaló félnek lehessen elismerni.
Az elmúlt néhány hétben a geopolitikai keret látványos és ígéretes felbolydulásának lehettünk szemtanúi ebben a rendkívül érzékeny régióban. Meggyőződésem, hogy soha nem látott távlatok nyílnak meg, ami megteremti a szükséges feltételeket az Izrael és Palesztina közötti konfliktus békés rendezéséhez. Meg kell ragadnunk ezt a lehetőséget, hogy a Közel-Kelet megszabadulhasson egy olyan konfliktustól, amely már eddig is túl sok fájdalmat, tragédiát, sértődést és félreértést okozott.
Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Le vagyok nyűgözve a zajos nyilatkozatok és bírálatok számától! Önök korábban hol voltak? Kadhafi netán tegnap született? Eddig nem volt terror Líbiában? Az EU vezetőinek mostani cinizmusa egyszerűen undorító! A legnagyobb EU-tagállamok vezetői egészen a közelmúltig nem győztek törleszkedni a líbiai vezetőhöz, hogy elnyerjék a kegyeit. Ma pedig készek lennének keresztre feszíteni Kadhafit! Jobb, ha nem avatkozunk be más országok belügyeibe, vagy nem? Hagyjuk a líbiaiakat, oldják meg maguk a problémáikat, máskülönben akár teljes körű lázadást is láthatunk az arab országokban! Tartózkodtam a szavazástól.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A hatalom megtartásáért vívott harcban Kadhafi egyre nehezebb tüzérséget vet be (így például a lázadók bombázását), és a halottak nagy száma sem riasztja vissza. Ezeket az intézkedéseket a külvilág a lehető leghatározottabban elítélte, az Európai Parlament pedig repülési tilalmi övezet kialakítására szólít fel, hogy Kadhafi bombázói ne tudják tovább támadni a civileket, továbbá kéri az Átmeneti Nemzeti Tanács és a demokráciáért küzdő mozgalom elismerését a líbiai nép legitim képviselőjeként, valamint a Kadhafival való kapcsolatok teljes megszakítását. Még eztán fog kiderülni, hogy az állam- és kormányfők eleget tesznek-e ennek a felhívásnak. Számolva a migránsok esetleges európai áttelepedésével és eloszlásával, tartózkodtam a szavazástól.
Claudio Morganti (EFD), írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Igennel szavaztam a jelenlegi líbiai helyzetről szóló közös állásfoglalásra.
A Kadhafi-rezsim már túl sok visszaélést és súlyos jogsértést követett el a lakosság ellen, és úgy vélem, kötelességünk közös, határozott európai álláspontot elfogadni ez ügyben. Az elfogadott állásfoglalásban javasolt intézkedésekkel tettünk egy lépést a helyes irányba, kezdve a Líbia feletti légtér kért lezárásával, azaz egy repülési tilalmi övezet kialakításával, hogy a rezsim ne támadhassa a civil lakosságot az égből.
Érzésem szerint a nemzetközi közösségnek és mindenekelőtt az Európai Uniónak kötelessége, hogy kapcsolatokat alakítson ki a felkelők Átmeneti Nemzeti Tanácsával, hogy segítsen elindítani az ország demokratizálódásának folyamatát. Eljött az idő, amikor Európának szilárdan ki kell állnia és fel kell emelnie a szavát, hogy véget vessen ennek a drámai helyzetnek, amely az EU egész területén súlyos következményekkel járhat, mivel tömeges migrációs hullám indulhat konkrétan Olaszország és általában Európa felé.
Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A halálesetek, sebesültek és menekültek tömegét eredményező Kadhafi-rezsim erőszakos elnyomásának áldozatul esett líbiai nép most olyan súlyos helyzettel néz szembe, amely a nemzetközi közösségtől elszánt, összehangolt fellépést követel, az EU-nak pedig vezető szerepet kell vállalnia, és határozott álláspontra kell helyezkednie az elkövetett atrocitások felelőseinek elítélésében, a szankciók és megfelelő intézkedések elfogadásában és végrehajtásában, valamint a nép jogos demokratikus törekvéseinek támogatásában.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Úgy vélem, hogy ebben a szövegben különösen fontos a (módosított) 10. és 11. bekezdés:
„10. hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak a líbiai polgári személyek ellen intézett nagyszabású fegyveres támadások megakadályozása érdekében eleget kell tenniük a védelem biztosítása tekintetében fennálló felelősségüknek; rámutat arra, hogy így nem zárhatók ki az ENSZ-chartában biztosított lehetőségek; felkéri a főképviselőt/alelnököt és a tagállamokat, hogy álljanak készen az ENSZ Biztonsági Tanácsának a további intézkedésekre vonatkozó határozatára, beleértve a repülési tilalmi övezet kialakításának lehetőségét is, annak megakadályozása céljából, hogy a rezsim a civil lakosságot vegye célba; hangsúlyozza, hogy az EU és tagállamai által meghozott bármely intézkedésnek meg kell felelnie az ENSZ megbízatásának, és az Arab Ligával és az Afrikai Unióval való egyeztetésen kell alapulnia, a nemzetközi erőfeszítések irányítására bátorítva mindkét szervezetet;
11. kéri a Bizottság alelnökét / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy alakítson ki kapcsolatokat Líbia Átmeneti Nemzeti Tanácsával és kezdje meg azok hivatalossá tételét a demokrácia irányába való átmenetet elősegítése érdekében, biztosítva a líbiai társadalom széles körét képviselő személyek bevonását és a nők és a kisebbségek szerepvállalását az átmenet folyamatában, és támogassa az Átmeneti Nemzeti Tanácsot a felszabadított területen annak érdekében, hogy csökkentse a helyi lakosságra nehezedő nyomást, és eleget tegyen az alapvető humanitárius szükségleteknek, beleérte az orvosi segítségnyújtást is”.
Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Parlament ezzel az állásfoglalással arra szólítja fel az EU kormányait, hogy ismerjék el az Átmeneti Nemzeti Tanácsot mint a líbiai ellenzék hivatalos hatóságát.
A jóváhagyott állásfoglalás szorgalmazza, hogy az EU készüljön fel egy repülési tilalmi övezet esetleges létrehozására, hogy megakadályozza, hogy Kadhafi ezredes csapást mérjen a lakosságra, és támogassa az erőszak elől menekülők visszatelepülését. Úgy vélem továbbá, hogy az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Ashton bárónő számára stratégiailag fontos lehetőség, hogy kapcsolatokat alakítson ki a lázadók Átmeneti Nemzeti Tanácsának képviselőivel, hogy felgyorsítsa az említett szerv hivatalos elismerésének folyamatát. Ideje, hogy Kadhafi ezredes lemondjon a hatalomról, és véget vessen az emberi jogok szisztematikus megsértésének, ami az országában zajlik.
Ernst Strasser (PPE), írásban. – (DE) A 15. bekezdéssel kapcsolatban: ami az Európai Unió működéséről szóló szerződés 80. cikkét illeti, továbbra is az a helyzet, hogy én – az osztrák kormányhoz hasonlóan – az önkéntes alapú szolidaritás pártján vagyok. A tagállamokra kell bízni, hogy – saját képességeik szerint – döntsenek arról, meddig terjedhet ez a szolidaritás.
Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), írásban. – (FR) Igennel szavaztam az Európai Parlament Líbiáról szóló állásfoglalására, amely a líbiai forradalom iránti politikai támogatás világos üzenetét hordozza. Az Európai Parlament mindenekelőtt kifejezte a líbiai néppel való szolidaritását, és elítélte a Kadhafi-rezsim által elkövetett emberi jogi jogsértéseket és erőszakos elnyomást.
A repülési tilalmi övezetet az állásfoglalás 10. bekezdése irányozza elő annak megakadályozása céljából, hogy a rezsim a civil lakosságot vegye célba, és ezt az ENSZ keretébe helyezi, egyeztetve az Arab Ligával és az Afrikai Unióval. Ezt a bekezdést azonban többféleképpen lehet értelmezni. Egyesek számára egyszerűen arról szól, hogy meg kell akadályozni, hogy Moamer al-Kadhafi repülőgépei a civil lakosságra lőjenek. Ez az értelmezés megelőző szerepben tüntetheti fel a fellépést, ami akár odáig is terjedhet, hogy meg kell akadályozni, hogy az említett gépek orvul gyilkolják a líbiai lakosságot. Mások számára ez az első lépés egy esetleges katonai beavatkozás felé.
Tartózkodtam ennek a homályos bekezdésnek a kérdésében.
Ezért tehát üdvözlöm az állásfoglalás elfogadását, bár azt sajnálom, hogy nem ismeri el az Unió által a Líbiával való kapcsolatokban, többek között a bevándorlás kérdésében elkövetett hibákat.
Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Igennel szavaztam a közös állásfoglalási indítványra. Közvetlen szomszéd lévén, továbbá a nemzetközi jog elveinek betartására szóló kötelezettség értelmében – amelyek között a népek önrendelkezési joga is szerepel – alapvető fontosságú, hogy segítséget nyújtsunk Észak-Afrika lakosságának. Ennek módszerét azonban gondosan kell megválasztani: tiszteletben kell tartani a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanács azon kérését, hogy tartózkodjunk a közvetlen katonai beavatkozástól, azért is, hogy nehogy tovább rontsuk a civilek humanitárius helyzetét.
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom a jelentést, mivel úgy vélem, hogy az iráni kormánynak tiszteletben kell tartania népének az alapvető szabadságok, valamint a gazdasági és társadalmi feltételek javítása iránti, jogszerű igényét, továbbá az az iránti vágyat, hogy Irán együttműködjön a nemzetközi közösséggel. Az EU által elfogadandó megközelítésnek – egyfelől – alapvető fontosságú tényezőként kell kezelnie az emberi jogok kérdését, és – másfelől – azzal a feltétellel kell elismernie Iránnak a régióban betöltött stabilizációs szerepét, hogy Irán normalizálja a szomszédaival és a más nemzetközi szereplőkkel való kapcsolatait, felhagy nukleáris programjával, és javítja az emberi jogi és demokratikus feltételeket. Egyetértek a Bizottság álláspontjával a nukleáris program esetében alkalmazott kettős megközelítést illetően, azaz hogy egyfelől szankciókat kell alkalmazni, de másfelől fel kell ajánlani a párbeszédet. Záró megjegyzésként azt szeretném közölni, hogy az EU-nak nem szabad leegyszerűsítenie a dolgot azzal, hogy a kérdést kizárólag nukleáris programjára hivatkozva veti fel Iránnak, hanem figyelembe kell vennie az emberi jogi kérdéseket és az országnak a régióban betöltött stabilizációs szerepét is.
Roberta Angelilli (PPE), írásban. – (IT) Tisztelt elnök úr! Az Irán-kérdés fájdalmas részét jelenti az emberi jogok súlyos megsértése, különösen a halálbüntetés büntetési módszerként való alkalmazása.
Noha az EU 2010. május 12-én ismételten felszólította Iránt a halálbüntetés alkalmazásának felfüggesztésére – összhangban az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 62/149 és 63/168 határozatával –, továbbra is Irán tartja a világrekordot a gyermekek és asszonyok kivégzésében, valamint a szexuális irányultság alapján történő kivégzésekben.
Az ellentmondásos nukleáris program szintén komoly aggodalmat kelt az átláthatóság és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel való együttműködés hiánya, továbbá az atomsorompó-szerződés szerinti kötelezettségek betartásának elmaradása miatt.
Egy másik probléma a távközléshez és az internethez kapcsolódik, amelyek működését rendszeresen megszakítják, az információ szabadságának védelmére vonatkozó nemzetközi kötelezettségek kárára. Ennélfogva támogatom a jelentést, és remélem, hogy a helyzet nagyon rövid időn belül javulni fog.
Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Az Iráni Iszlám Köztársaság (a továbbiakban: Irán) számos kormányzási kihívással küzd – kezdve az ország uralkodó elitjében versengő frakciók közötti csatáktól a bénító társadalmi és gazdasági problémákig, a régió gondterhes biztonsági helyzetéig és a lakosság növekvő lakossági elégedetlenségéig. Az iráni rezsim által folytatott politika nem felel meg az iráni polgárok indokolható követeléseinek. A rezsim hatalmon maradása előtt álló legnagyobb kihívást a lakosság iráni kormánnyal szembeni elégedetlensége jelenti, amely a nehéz társadalmi és gazdasági helyzet eredménye, és amelyet tovább súlyosbít a szabadság és az emberi méltóság elemi tiszteletének hiánya. Ráadásul továbbra is nagyon sokszor sértik meg az emberi jogokat az országban. Az Iránban végrehajtott halálbüntetésekről szóló éves jelentések szerint a kivégzések száma 2009-ben volt a legmagasabb az elmúlt 10 évben, ami révén Irán a világon az egy főre eső kivégzések számát tekintve az országok között az első. Egyetértek azzal, hogy a jelentés felszólítja Iránt, végleg törölje el a halálbüntetést a 18 éves kor előtt elkövetett bűncselekményekért és módosítsa jogszabályait, amelyek sértik az Irán által ratifikált nemzetközi emberi jogi egyezményeket, köztük az gyermekek jogairól szóló egyezményt és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát. Azzal a felszólítással is egyetértek, hogy Irán adjon ki hivatalos statisztikákat a halálbüntetés alkalmazásáról.
Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel véleményem szerint Iránnak véget kell vetnie a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának, amelyek különösen a nőket érintik. Az emberi jogokat és az alapvető jogokat továbbra is büntetlenül sérthetik meg Iránban. Az iráni hatóságoknak a jogszabályokban és a gyakorlatban is meg kell szüntetniük a kínzás és egyéb kegyetlen, embertelen bánásmód valamennyi formáját.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Irán nagy múltú és gazdag történelmű ország, és olyan különleges identitással rendelkezik, amelyet figyelembe kell venni akkor, amikor egyre nagyobb az országban zajló politikai és szociális fejlemények miatti aggodalom. Úgy vélem, ha nem akarunk lemondani az európai értékekről és a demokráciának és az emberi jogoknak biztosított kitüntetett figyelemről, akkor nem szabad lezárnunk a Teheránnal folytatott párbeszédet, és ilyen módon kísérletet kell tennünk azoknak a változásoknak a motiválására, amelyekre ennek az országnak oly nagy szüksége van. Aggodalommal értesültem az ellenzék tagjai elleni közelmúltbeli támadásokról, és remélem, az iráni rendszer megérti, mennyire célszerűtlen ez a hozzáállás, amely valószínűleg nemzetközi elszigetelődéshez vezet.
João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Szeretnénk ismételten leszögezni, hogy nem osztjuk, hanem elítéljük az emberi jogok korlátozott és alapszintű megközelítését. Az EU – hogy a legkülönfélébb célkitűzéseit palástolni tudja – gyakran hipokrita módon jár el az emberi jogokkal kapcsolatban. Ha nem így lenne, akkor az itt felvetett szempontok és kritikai észrevételek közül sok a régió más országaira is kiterjedne, például Izraelre vagy Szaúd-Arábiára, és ugyanazok a kritériumok vonatkoznának rájuk, mint most Iránra.
Fontos megjegyezni, hogy addig nem lehet béke és biztonság a régióban, amíg Izrael folyamatosan megszállva tartja a palesztin területeket, illetve amíg Izrael támogatást kap az USA-tól és a NATO-tól, az EU pedig bűnrészességet vállal ebben. Az állásfoglalás ezt elmulasztja megemlíteni.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az emberi jogok megsértése súlyosan elítélendő cselekedet Iránban és a világ bármely más országában is. Ebben a jelentésben a Parlament többsége a szokásos képmutatását gyakorolja, amikor az emberi jogok állítólagos védelmével azt a tényt igyekszik elpalástolni, hogy célja a nagyhatalmak stratégiai gazdasági – különösen az olajhoz fűződő – érdekeinek védelme, és nem pedig az iráni nép szabadsága melletti kiállás . E szabadság számonkérése csupán ürügy. Ha a célkitűzés az emberi jogok tényleges tiszteletben tartása és a régió biztonsága lenne, akkor a térség más országai – például Izrael és Szaúd-Arábia – esetében is fel kellene tárni a helyzetet, és ugyanezeket a kritériumokat kellene alkalmazni az említett országokra.
A jelentés ezenkívül hallgat a régió békéje és biztonsága felé tornyosuló fenyegetésről, amely a palesztin területek izraeli megszállásából, valamint az USA és a NATO által Izraelnek nyújtott támogatás politikájából ered.
Minden ország esetében ellenezzük a belügyekbe való beavatkozást, függetlenül attól, hogy a nemzeti szuverenitás vagy a nemzetközi jog megsértéséről van-e szó. Ennélfogva elutasítjuk a bizonyos erők, illetve az iráni ellenzéki pártok manipulációját vagy felhasználását, és elutasítjuk az olyan kampányokat, amelyek az EU és az EU szövetségesei érdekeinek megőrzésére, nem pedig az iráni nép érdekeinek védelmére irányulnak.
Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Belder úr jelentése pragmatikus módon emeli ki az összes olyan tényezőt, amelyet az EU-nak Iránnal kapcsolatban figyelembe kell vennie. Az ellenőrizetlen nukleáris kísérletekről, az alapvető szabadságok hiányáról, a külföldi beruházások ellenséges fogadtatásáról, a kormány által elkövetett visszaélésekről, valamint a vezetők és civil társadalom egymástól való eltávolodásáról van szó. Úgy vélem, ezek elegendő indokot szolgáltatnak ahhoz, hogy a mellett szavazzunk, hogy az EU pragmatikus megközelítést alkalmazzon a Közel-Kelet jelentős regionális szereplőjével szemben, és támogassuk Belder úr jelentését.
Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) A dokumentum mellett szavaztam, mivel a demokratikus változást nem lehet kívülről vagy katonai eszközökkel kikényszeríteni, hanem békés, demokratikus folyamat révén kel elérni. Amint azt Önök is tudják, a nukleáris fegyverek elterjedésének kockázata továbbra is komoly aggodalomra ad okot az Európai Unió és a nemzetközi közösség számára, ahogyan azt az Egyesült Nemezetek Szervezete Biztonsági Tanácsának számos állásfoglalása is nagyon egyértelműen fejezte ki. Az a stabilizáló befolyás, amelyet Irán visszanyerhet, hasznos lenne az egész régió számára, feltéve, hogy különösen szomszédaival normalizálja nemzetközi kapcsolatait, egyszer és mindenkorra eloszlat minden, atomprogramjának valódi céljaival kapcsolatos aggodalmat, valamint garantálja az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartását.
David Martin (S&D), írásban. – Az emberi jogok iráni helyzetét elítélő és az Irán atomhatalommá válásának megelőzésére irányuló intézkedések meghozatalára felszólító jelentés mellett szavaztam. Aggodalommal tölt el, hogy az állásfoglalás elismeri, „Iránnak joga van az urániumdúsításhoz”, ami természetesen helyénvaló a NAÜ szabályai alapján, de – figyelemmel arra, hogy a tárgyalások folyamatosan holtpontra jutnak – ellentétes az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataival.
Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Ahmedinezsád elnök rendszere továbbra is büntetlenül tiporja sárba az iráni emberek alapvető jogait, maga a kormány pedig több alkalommal is válsághelyzetbe került. A lakosság egyfelől demokratikus változásban reménykedik, másfelől pedig az iráni kormányt és a parlamentet az eliten belüli, a hatalomért versengő frakciók nyugtalanítják. Kétségtelen azonban, hogy a demokratikus változást nem lehet kívülről rákényszeríteni, az egy demokratikus és békés folyamat része kell hogy legyen, eleget téve végül a közelmúltbeli iráni tömegmegmozdulások jóléttel és szabadsággal kapcsolatos követeléseinek. Az atomkérdés továbbra is problematikus. Ami bennünket illet, az EU-nak diplomáciai megoldásra kell törekednie, a nyomást a rendes párbeszéddel ötvöző megközelítésre alapozva. Célszerű volna, például, ha az Európai Tanács hozzájárulna az Irán nukleáris és fegyverkezési programjához kapcsolódó személyek vagyonának befagyasztásához. A jövőben az EU és Irán közötti kapcsolatoknak a számos emberi jogi jogsértés elemzésére kell összpontosulniuk. Az Uniónak minden rendelkezésre álló eszközét az egyhangú európai uniós álláspontot kialakítására kell felhasználnia, és az irániak tudtára kell adnia, hogy foglalkozunk a jövőjükkel. Az ő emberi jogaik a mi emberi jogaink is.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Irán jelenlegi politikai és társadalmi helyzetének megközelítésében figyelembe kell vennünk az ország múltját és kultúrtörténetét is. Az emberi jogok folyamatos iráni megsértése aggodalomra ad okot, de nem akadályozhatják meg, hogy azzal a céllal folytassunk párbeszédet az országgal, hogy vége szakadjon az ilyen eseményeknek; proaktív módon kell megtalálnunk azokat a megoldásokat, amelyek véget vethetnek az emberi jogok megsértésének. Az ellenzék tagjai elleni közelmúltbeli támadások aggasztóak, és az iráni rezsim tudtára kell adni, hogy az ilyen viselkedés csupán még nagyobb nemzetközi elszigeteltséget eredményez.
Alajos Mészáros (PPE), írásban. – (HU) Irán az elmúlt időszakban komoly kormányzati kihívásokkal küzd, melynek eredményeként egyre növekszik a lakosság elégedetlensége. A biztonsági erők súlyos csapással válaszoltak és önkényesen letartóztatták a békés tüntetőket. A bíróság tömegével indított kirakatpereket diákok, tudósok, nőjogi aktivisták, ügyvédek, újságírók és egyházi személyek ellen. Számos iránit végeztek ki politikai okokból és számtalanok ülnek jelenleg is börtönben. Irán egyike a három azon országoknak a világon, ahol a legtöbb kivégzést hajtják végre. Mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy mihamarabb vége legyen az országban a hátrányos megkülönböztetésnek és a társadalmi elnyomásnak. Így tudjuk majd biztosítani, hogy az ország elindulhasson a demokratikus változás útján. Ezt azonban nem lehet kívülről vagy akár katonai eszközökkel elérni. Békés, demokratikus folyamat révén kell tudnunk ezt megvalósítani. Ezért is támogattam szavazatommal én is ezt a javaslatot.
Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) Annak ellenére, hogy a jelentésen számos módosítást követően kisebb módosításokat eszközöltek, ellene szavaztam, mivel a szankciók olyan politikáját mozdítaná elő, amely – véleményem szerint – nem javítaná az iráni emberek helyzetét – sőt, épp ellenkező hatást érne el. Véleményem szerint az Európai Parlament jelentésének enyhítenie, nem pedig fokoznia kellene a feszültséget, mivel ha a diplomáciai csatornák kimerülnek, az tovább súlyosbítja a már amúgy is bonyolult helyzetet Irán népe számára. Véleményem szerint a nemzetközi közösség Iránnak szóló fenyegetései nem a legjobb megoldást jelentik a nukleáris programmal kapcsolatban folytatott vita ésszerű kompromisszummal való lezárására. Ezért szavaztam nemmel a jelentésre.
Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Támogattam az állásfoglalást, mert – az atomkérdésen túl – az előadó nem riadt meg attól, hogy az ország nemzetközi helyzetével, a nép több demokrácia iránti igényével és az emberi jogi helyzettel is foglalkozzon.
Kötelességünk, hogy ne okozzunk csalódást a fiatal népességnek, amely demokráciában szeretne élni, és amely egymás gondolatainak tiszteletben tartására vágyik. Támogatnunk kell azt a népet, amelynek célja a jogállamiság kialakítása annak érdekében, hogy a tolerancián, a szabadságon, az igazságosságon és a gyarapodáson alapuló sorsot biztosíthasson a jövő generációiak. El kell ítélnünk a nemi erőszakot, gyilkosságot, az azonnali kivégzéseket, önkényes letartóztatásokat és a zaklatást.
Az emberi jogok mindennemű megsértése elfogadhatatlan. Ahmedinezsád elnök 2009. júniusi újraválasztása óta azonban az ilyen erőszakos cselekmények számának növekedését láthatjuk. Az egy főre eső kivégzések számát tekintve Irán a világon a legelsők között található. A – megkövezés általi – halálbüntetés alkalmazásában a kivégzések számát tekintve Irán a második Kína mögött, az egy főre eső halálbüntetések számát tekintve pedig az első. Itt az ideje, hogy Irán eleget tegyen a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmánya szerinti kötelezettségeinek, amelyet saját akaratából ratifikált.
Miroslav Mikolášik (PPE), írásban. – (SK) Irán, amely aláíró fele az atomsorompó-szerződésnek, hosszú ideje arrogáns módon figyelmen kívül hagyja kötelezettségvállalásait, különösen az általa folytatott nukleáris tevékenységek eltitkolásával. Amennyiben Irán jó viszonyt kíván fenntartani az EU-val és a többi demokratikus állammal, akkor minden kételyt el kell oszlatnia nukleáris programjának célját illetően.
Irán és Törökország kapcsolatainak konszolidációja arról biztosítja az Uniót, hogy Törökország az EU-tagság megszerzésére tett erőfeszítései részeként elismeri a közös értékeket, ám ugyanakkor nyílt szimpátiát mutat az iráni rezsim iránt, amelyre viszont aggodalommal tekint az EU.
Szeretném megemlíteni, hogy a világon Iránban végzik ki a legtöbb fiatalkorút, illetve Iránban a legnagyobb az egy főre eső kivégzések száma. A politikai ellenfelek kirakatperei és a megkövezés rendkívül kegyetlen büntetése – amelyre Iránban a törvény még ma is lehetőséget ad –, valamint a kínzás, vallatás és büntetés egyéb kegyetlen és embertelen formái jellemzik azt a rezsimet, amelyet nagyon határozottan, erkölcsi alapon kel elítélni.
Függetlenül a korábban említettektől, az EU prioritásai között kell szerepelnie annak, hogy következetesen ragaszkodunk a kivégzéseknek a halálbüntetés eltörléséig való felfüggesztéséhez, az emberi jogi jogsértések büntetlensége felszámolásához és – természetesen – a régió destabilizációja befejezéséhez.
Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Mulatságos és egyben nagyon szomorú dolog a jogoknak és szabadságoknak egy olyan országban való tiszteletben tartásáról beszélni, amelyet olyasvalaki irányít, aki az Egyesül Államok, Európa és Izrael lakosainak lemészárlásával fenyeget. Nincs értelme annak, hogy ezzel az emberrel az emberi jogokról, az értékekről és a szabadságokról tárgyaljunk. A hozzá hasonlók csak az erőből értenek. Itt az ideje, hogy felhagyjunk a körülményeskedéssel, és a szócséplést tettekkel váltsuk fel. A teljes elszigetelés, a szigorú szankciók, valamint az egyértelmű és következetes fellépés majd meghozza a maga eredményét. Mahmúd Ahmedinezsád veszélyt jelent a globális közösségre nézve.
Cristiana Muscardini (PPE), írásban. – (IT) Az, hogy az iráni kormány híján van az átláthatóságnak, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel pedig csak korlátozott mértékben működnek együtt a nukleáris programmal kapcsolatban, természetesen távolról sem megnyugtató.
Az alapvető emberi jogok helyzetének romlása és az, hogy a Hezbollahon és a Hamászon keresztül destabilizálni tudja a régiót, olyan további tényezők, amelyek súlyosbítják az Irán miatt világszerte érzett aggodalmat. A választási csalás, a demonstrációk erőszakos szétoszlatása és a kivégzések, amelyekből 2010-ben 680 volt (kétszer annyi, mint az előző évben), valamint az ellenzéki vezetők letartóztatása semmilyen kétséget nem hagy a hatalomnak és erőszaknak a rezsim általi alkalmazását illetően. Az EU 2010. július 26-i szankciói – az ENSZ szankcióival összhangban – helyénvalók és szükségesek voltak. Az Uniónak nagyobb figyelmet kell fordítania Irán nukleáris politikájára annak érdekében, hogy figyelemmel kísérhesse a konfliktus területén adódó fejleményeket.
Az EU-nak az emberi jogok védelme érdekében támogatnia kell a nemzetközi diplomáciát. Az ikerpályás megközelítés nyitva hagyja az ajtót a párbeszéd előtt, de a párbeszédhez legalább két fél kell, és amennyiben Irán részéről hiányzik a jó szándék, a szankciókat súlyosabbá és célzottabbá kell tenni. Nem fogadhatjuk el, hogy a kivégzések száma továbbra is ilyen mértékben növekedjen, továbbá hogy Irán nukleáris politikája kívül essen a nemzetközi közösség ellenőrzésén.
Mariya Nedelcheva (PPE), írásban. – (FR) Belder úr jelentése mellett szavaztam. Túlságosan régóta várakozunk az iráni rendszerváltásra. A jelenlegi rezsim agytrösztjei állandóan megsértik az emberi jogokat, legyen szó akár azokról a szégyenletes körülményekről, amelyek között az ellenzékiek asráfi gyűjtőtáborának lakóit tartják, akár a nők jogainak folyamatos megsértéséről, a homoszexuálisok hátrányos megkülönböztetéséről, a művészek cenzúrázásáról stb.
Európai szinten azt tehetjük, hogy hatékony szankciókat léptetünk érvénybe a rendszer vezetőivel szemben. A szankciók alkalmazása azonban nem elegendő. Az ország emberi jogainak védelme érdekében küzdelmet folytató népét is bátorítani kell. Előfordulhat-e, hogy az Európai Unió nem támogatja az emberi jogok valamennyi iráni védelmezőjét? Az Észak-Afrikában a demokrácia megteremtése érdekében kifejtett erőfeszítéseket Iránra is ki kell terjeszteni.
Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam a jelentésre, amely körvonalazza az Iránban fennálló súlyos helyzetet, elítéli az elnyomás gyakorlatát és az emberi jogoknak az iráni hatóságok által elkövetett rendszerese megsértését, és kiemeli annak szükségességét, hogy komolyan diplomáciai megoldást kell találni a nukleáris kérdésre. Szeretnék csatlakozni azokhoz, akik kimutatják az iráni néppel való szolidaritásukat, amely a 2009-es elnökválasztást követően jogosan követeli hazája demokratikus átalakulását.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A 2001-es Gahler-jelentés óta ez az első Iránnal foglalkozó jelentés a Parlamentben. Mivel az EU és Irán közötti megállapodásról folyó tárgyalások évek óta holtponton vannak, a Zöldek javaslatán keresztül elindított saját kezdeményezésű jelentés képviselte az egyedüli módját annak, hogy a Parlament kiterjedtebb módon is hangot adjon álláspontjának. A feladatot az EFD kapta. 4 képviselőcsoport (a Zöldek, az S&D, az ALDE és a GUE képviselőcsoportja) közös módosításokat készített a tervezethez, amelyet – noha csak kis többséggel – elfogadtak.
A főbb kérdések a következők: az EU kapcsolatai Iránnal ((32) bekezdés), amely esetében – az azzal kapcsolatos vita hátterét illetően, hogy az EP iráni küldöttsége számára engedélyezhető-e az Iránba való utazás – a szöveg most az előadó kívánalmaival ellentétben a küldöttségre való közvetlen hivatkozás nélkül az érdekeltek széles körével való kapcsolatteremtésre szólít fel; a szankciók ((42) bekezdés), amelyekben a szöveg az emberi jogokat a legnagyobb mértékben megsértőkkel szembeni célzott szankciókra szólít fel – eddig kizárólag a nukleáris dokumentumcsomaghoz kapcsolódó személyek elleni szankciók vannak; és az EU teheráni nagykövetségének megnyitása – az országban egyébként majdnem valamennyi tagállam rendelkezik képviselettel.
Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Támogatom a jelentés szövegét, mivel azokat a fő aspektusokat emeli ki, amelyek Iránt a nemzetközi porondon az egyik legveszélyesebb országgá teszik, mind humanitárius, mind pedig politikai értelemben.
Az országot a porba sújtja a békés tüntetőkre könyörtelenül lesújtó, a demonstrálók ezreinek letartóztatásával reagáló biztonsági erők által önkényesen alkalmazott erőszak. Az erőszak önkényes alkalmazása az iráni nép alapvető emberi jogi helyzetének folyamatos romlását okozta. Az iráni nép az ember polgári és politikai jogaira vonatkozó valamennyi egyezmény ellenére folyamatosan ki van téve egy erőszakos rendszer kényének-kedvének.
És ha ez még nem lenne elég, az országban még mindig hatályban van a megkövezés általi halálbüntetés, a kivégzések száma pedig egyre növekszik, és akkor azt a tényt még nem is említettük, hogy továbbra sem áll rendelkezésünkre az azt alátámasztó bizonyíték, hogy az ország nukleáris létesítményeit kizárólag békés célra használnák.
Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Támogatjuk a jelentést, mivel a szükséges szívóssággal és szigorral kezeli az iráni kérdést, kiemeli az országon belül meglévő ellentéteket és annak elfogadhatatlanságát, hogy ez a helyzet folytatódhat. Az iráni rendszer folyamatosan elnyomást alkalmaz mindenkivel szemben, aki lázadni mer az abszolutizmus ellen: rendszerint halálbüntetést szabnak ki rájuk.
Irán az az ország, amely első a világon kivégzett gyermekek száma, illetve az egy főre eső kivégzések száma tekintetében. Tudomásunk van arról is, hogy a halálbüntetést kisebb bűnök, például házasságtörés vagy hittagadás vádja esetén gyakran megkövezéssel hajtják végre. A jelentés kiemeli a keresztények és a bahá’i közösség elnyomását is.
Irán nemzetközi szinten is hitelét veszti alkalmazott politikai retorikája és az iszlám fundamentalizmus agresszív támogatása miatt. Szeretném kiemelni azt is, hogy az asráfi táborban élő menekültek folyamatosan lelki és fizikai erőszak éri az iráni kormány részéről.
Peter Skinner (S&D), írásban. – Megelégedésemre szolgál, hogy Belder úr a Parlament elé tudta terjeszteni ezt a jelentést, és sikerült megtartani a jelentésben az emberi jogok iráni helyzetével kapcsolatos elemeket, különösen a Mir Hossein Mousavi és Mehdi Karoubi iráni ellenzéki vezetők, valamint feleségeik fogva tartásának nagyon határozottan való elítélését.
Nem értek egyet azonban azzal, hogy Iránnak „joga van az urániumdúsításhoz”. Az urán dúsítását a NAÜ szabályai ugyan megengedik, de figyelemmel a tárgyalások folyamatos holtpontjára, ez ellentétes az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataival.
Catherine Stihler (S&D), írásban. – Támogattam a jelentést, mivel határozott meggyőződésem, hogy az iráni kormánynak kedvezően kell reagálnia az iráni nép alapvető szabadságokkal, valamint a jobb szociális és gazdasági feltételekkel kapcsolatos igényeire. A jelentés révén az Európai Parlament elítéli a halálbüntetés alkalmazását, valamint az emberi jogok számos másféle módon való megsértését.
Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Belder úrnak az EU Iránnal kapcsolatos megközelítéséről szóló jelentésének elfogadása mellett szavaztam. Osztom az európaiak többségének az iráni nukleáris programmal, valamint az iráni rendszer azon ígéreteivel kapcsolatos aggodalmát, hogy a nukleáris programot kizárólag polgári célra használják majd fel. Ennek ellenére azon a véleményen vagyok, hogy – a harmadik országokkal az energiaágazatban való együttműködése keretében – az Európai Uniónak éghajlatvédelmi célkitűzéseivel összhangban kizárólag fenntartható, környezetbarát és biztonságos energiaforrásokat szabadna felhasználnia. Támogatom képviselőtársamnak azt a véleményét is, hogy az EU-nak szélesebb körű stratégiát kell alkalmaznia Irán esetében, amely túlmutat az atomkérdésen, és kitér az emberi jogok helyzetére és más egyéb fontos kérdésekre is.
Iva Zanicchi (PPE), írásban. – (IT) Belder úr jelentése mellett szavaztam, mivel – az iráni bel- és külpolitikához kapcsolódó számtalan probléma, például az atomfegyverek esetleges használata, az egyes kormánydöntések átláthatóságának hiánya, valamint bizonyos esetekben az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának elmulasztása ellenére – én úgy vélem, hogy a kizárólag a szankciókon alapuló politika nem hozhat jelentős eredményeket.
Ennélfogva úgy vélem, hogy az Európai Unió számára fontos, hogy megőrizze és – amennyiben az lehetséges – fenn is tartsa a párbeszéd különféle formáit a teheráni kormánnyal.
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Feltétel nélkül szavazok erre a közös állásfoglalásra, amely kiemeli a kisebbségekhez tartozó személyek jogai és az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelmének előmozdítása, valamint a gyermek jogai és ugyanakkor a terrorizmus elleni küzdelem tekintetében megvitatott kérdések fontosságát. Szeretném felhívni a figyelmet a következtetésekre, és egyetértek azzal, hogy az EU-nak nagyobb teret kell adnia annak a gyakorlatnak, hogy egységes hangon szólal meg, mivel ez hangsúlyosabbá és befolyásosabbá tenné globális szereplőként, a genfi és New York-i küldöttségeknek pedig növelniük kell az Egyesült Nemzetek Szervezetének Emberi Jogi Tanácsán (UNHRC) belüli európai uniós fellépés koherenciáját, láthatóságát és hitelességét. Egyetértek az állásfoglalással, amely azt jelzi, hogy a tagállamoknak ösztönözniük kell az UNHRC-t arra, hogy fordítson azonos mértékű figyelmet a megkülönböztetés valamennyi formájára, így például a nemi, faji, kor szerinti, szexuális irányultság, vallási vagy hitbeli meggyőződés alapján történő megkülönböztetésre. Egyetértek a felülvizsgálattal is, amely kiemeli annak szükségességét, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa a korai előrejelzés és megelőzés mechanizmusaként tevékenyebbé váljon, különleges eljárásokat tartson fenn és őrizze meg az emberi jogok főbiztosa hivatalának függetlenségét, továbbá regionális irodái megtartása érdekében biztosítsa a szükséges finanszírozást.
Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Az Európai Unió és tagállamai elkötelezettek az iránt, hogy saját politikáikban garantálják az emberi jogok tiszteletben tartását. Ennélfogva nagyon fontos az EU számára, hogy a nemzetközi szervezetekben, és így különösen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában erős és befolyásos pozíciókat tudjon betölteni, így biztosítva az emberi jogi politika nemzetközi szinten történő hatékony és következetes végrehajtását. Egyetértek azzal, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának munkáját és megbízatását felül kell vizsgálni, lehetővé téve a tanács munkamódszereinek értékelését és továbbfejlesztését, hogy aztán az emberi jogok megsértésére a lehető leghatékonyabban és legkövetkezetesebben tudjon reagálni. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa a megfelelő eszközök hiánya miatt több ízben is képtelen volt sürgősen és kellő időben kezelni súlyos emberi jogi helyzeteket. Több eszköznek kellene a tanács rendelkezésére állnia ahhoz, hogy az állandósult és a sürgős helyzeteket is kezelni tudja, az emberi jogi eszköztár kiszélesítése segítségével, azáltal, hogy a bizottságok nemcsak az ülésszakok során, hanem azok között is összeülnek. Az EU-nak pedig prioritássá kell tennie az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát, továbbá növelnie kell a tagállamok közötti összhangot, ami lehetővé tenné az EU számára, hogy befolyását hatékonyabban érvényesítse az ENSZ rendszerének egészében, valamint előmozdítaná a koordinációt és a döntéshozatalt az emberi jogok területén.
Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Az állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, mivel az Európai Uniónak és tagállamainak garantálniuk kell az emberi jogok tiszteletben tartását saját politikáikban, az Európai Uniónak pedig határozottabban és hatékonyabban kell fellépnie az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában. Szükség van az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa ülésszaka prioritásainak megállapítására és a 2011-es felülvizsgálat elvégzésére, mivel csupán ezt követően tudjuk értékelni azt, hogy az Emberi Jogi Tanács hogyan látta el feladatát, illetve ekkor tudjuk meghatározni az annak érdekében továbbfejlesztendő munkamódszereket, hogy a tanács eredményesebben tudjon működni, az emberi jogok megsértésére pedig gyorsabban tudjon reagálni. Az Európai Parlament sajnálja, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa a megfelelő eszközök hiánya miatt több ízben is képtelen volt sürgősen és kellő időben kezelni súlyos emberi jogi helyzeteket, és síkraszáll amellett, hogy a tanács hozzon létre kifejezetten olyan mechanizmusokat, amelyek rendeltetése a gyors fellépés biztosítása olyan emberi jogi válsághelyzetekben, mint amelyekre például a Közel-Keleten, Iránban vagy Belaruszban került sor. Emellett nagyon fontos, hogy több eszköznek kellene a tanács rendelkezésére állnia ahhoz, hogy az állandósult és a sürgős helyzeteket is kezelni tudja, esetleg az emberi jogi eszköztár kiszélesítése segítségével, azáltal, hogy a bizottságok nemcsak az ülésszakok során, hanem azok között is összeülnek. A Parlament az EU tagállamait is felszólítja arra, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának adott megbízással való összhang megerősítése érdekében tevékenyen vegyenek részt annak 2011-es felülvizsgálatában.
Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy az Emberi Jogi Tanács tizenhatodik rendes ülésszakának napirendje különösen fontos témákat foglal magában. Szeretném kiemelni a napirend fontosságát, amelyen ott szerepel a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbséghez tartozó személyek jogairól szóló jelentés, az emberi jogok és az alapvető szabadságok terrorizmus elleni küzdelemmel egy időben történő előmozdításáról és védelméről szóló jelentés, továbbá számos, a gyermekek jogaival foglalkozó megbeszélés is.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tizenhatodik ülésszakára egy különösen viharos történelmi időszakban kerül sor, amely a tanács egészére is negatív hatással van, tekintve hogy tagjai közül néhányan távolról sem tesznek eleget az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt rendelkezéseknek, illetve nem tartják tiszteletben az emberi jogokat, és nem segítik elő azok érvényesülését, ahogy azt egyébként a tanács küldetésével összhangban tenniük kellene. Az Európai Uniónak tevékenyen kell részt vennie ezen az ülésszakon, és lehetőség szerint mindent meg kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy az egyén méltóságán alapuló emberi jogokra vonatkozó egyetemes nézetei a világ minden országában széles körben elterjedjenek és hatékonyan végrehajtsák őket. Az európai emberi jogi főképviselő kinevezése hozzájárulhat ahhoz, hogy az Európai Unió nézetei és a Tanács tagállamainak az „egyetlen, de több szólamban előadott üzenet” stratégiájához való ragaszkodása ismertebbekké váljanak, és magában hordozza annak a lehetőségét, hogy az európai uniós álláspontok nagyobb támogatást kaphatnak.
João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Parlament emberi jogi politikája már régóta egy kettős mérce mentén alakul. Közismert az is, hogy a Parlament szűklátókörűen és önösen értelmezi az ENSZ Közgyűlése által 1948-ban elfogadott nyilatkozatot, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Az, ahogyan a jelentésbe a különböző országokat beválogatták, egyértelművé teszi a megkülönböztetés alkalmazását. Azok az országok, amelyekkel az EU gazdasági és diplomáciai kapcsolatokat tart fenn, illetve amelyeknek stratégiai jelentőséget tulajdonít, az általuk szolgált stratégiai érdekek miatt annak ellenére kimaradtak, hogy súlyosan megsértik az emberi jogokat. Ezen országok közé tartozik például Izrael, Kolumbia és Marokkó – hogy csak három, különböző kontinensen találhatót említsek közülük. Ami bennünket illet, nekünk nincsenek korlátozott nézeteink az emberi jogokat illetően.
A nyilatkozat egész tartalmát komolyan vesszük, és úgy érezzük, politikai beavatkozásunkat is a nyilatkozat inspirálta. Végezetül: azon egyszerű okból utasítjuk el annak gondolatát, hogy az Európai Unió állandó tagja legyen az ENSZ Közgyűlésének, hogy ennek a szervezetnek az ENSZ Alapokmányában megfogalmazott szellemének és elveinek fényében semmi értelme nem volna. Az ENSZ független és önálló államok szervezete, és ennek így is kell maradnia.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentésben bírált országok önkényes kiválasztása és a vita önös jellege egyértelmű. A jelentés képmutató módon való felhasználása egyértelmű, mivel azokat az országokat, amelyekkel az EU jó gazdasági és diplomáciai kapcsolatokat tart fenn, és amelyek stratégiai jelentőséggel bírnak, nem éri bírálat, annak ellenére sem, hogy megsértik az emberi jogokat. Gondolok itt például Kolumbiára és Hondurasra. Nem szólít fel a jelentés a Nyugat-Szahara marokkói megszállásának, illetve Palesztina izraeli megszállásának megszüntetésére.
Emellett nem tudjuk támogatni azt az elképzelést sem, hogy az Európai Unió állandó tagja legyen az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésnek, mivel az ENSZ önálló és független államokból álló szervezet, az ENSZ Alapokmánya szerint pedig az Európai Unió nem állam.
Az emberi jogok védelme – azzal együtt, hogy az emberi jogok oszthatatlanok és nem rangsorolhatók, továbbá előfeltételét jelentik az emberek jogai tiszteletben tartásának, valamint a valódi társadalmi igazságosságnak, a békének, a szabadságnak és a demokráciának – politikai tevékenységünk keretét alkotja. Számíthatnak ránk, ha az emberi jogok védelméről van szó, de nem számíthatnak ránk, ha a képmutatást kívánják gyakorolni.
Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) A dokumentum mellett szavaztam, mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa az egyetemes emberi jogokra specializálódott egyedülálló testület, valamint az ENSZ rendszerén belül az emberi jogokkal foglalkozó speciális fórum, és mivel a tanácsot azzal a jelentős feladattal bízták meg, hogy az egész világon támogassa az emberi jogok előmozdítását, védelmét és tiszteletben tartását. Szeretném hangsúlyozni az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tizenhatodik ülésszakának, és különösen a tanács felülvizsgálatának jelentőségét, amely egyedülálló alkalmat kínál annak értékelésére, hogy a tanács hogyan látta el a feladatát, és lehetőséget biztosít a tanács számára munkamódszereinek javítására annak érdekében, hogy hatékonyabb és szisztematikusabb válaszokat tudjon adni az emberi jogok megsértésére. Üdvözlöm, hogy a tizenhatodik ülésszak napirendjén többek között szerepel a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbséghez tartozó személyek jogairól szóló jelentés és az emberi jogok és az alapvető szabadságok terrorizmus elleni küzdelemmel egy időben történő előmozdításáról és védelméről szóló jelentés, valamint számos, a gyermekek jogaival foglalkozó megbeszélés.
Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tizenhatodik ülésszaka egyedülálló alkalmat kínál annak értékelésére, hogy a tanács hogyan látta el a feladatát, és – ezzel egyidejűleg – lehetőséget biztosít a tanács számára munkamódszereinek javítására annak biztosítása érdekében, hogy hatékonyabb és szisztematikusabb válaszokat tudjon adni az emberi jogok megsértésének eseteire. Úgy vélem, hogy alapvető fontosságú egy olyan, brüsszeli központú emberi jogi munkacsoportnak – az EU Tanácsa részeként való – felállítása, amelyben mind a 27 tagállamból helyet foglalnának.
Szintén rendkívül hasznos volna az emberi jogokkal foglalkozó, magas szintű különleges képviselő kinevezése is. Remélem, hogy az EKSZ, és különösen a genfi és New York-i európai uniós küldöttségek az EU-nak az interregionális szintű beavatkozásra és együttműködésre való képességének továbbfejlesztésével a jövőben az EU-nak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsán belüli fellépése vonatkozásában elő tudják mozdítani a következetesség kérdését, láthatóbbá és hitelesebbé teszik az uniós álláspontot.
Thomas Mann (PPE), írásban. – (DE) Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tizenhatodik ülésszakára vonatkozó prioritásokkal foglalkozó európai parlamenti állásfoglalás mellett szavaztam. Állásfoglalásunk azért is különösen fontos, mert ma emlékeztünk meg a Tibet 52 évvel ezelőtti erőszakos elfoglalása elleni békés tiltakozások leveréséről. A mai napon a dalai láma bejelentette a politikai élettől való visszavonulását – ez történelmi vereséget jelent. Nagyon kevés olyan ember van, akit saját népe és a világ is ilyen nagyra becsül, és akit ugyanakkor olyannyira nagyon is szeretnek, mint őszentségét. A politikai élettől való visszavonulása ellenére a dalai láma semmiképpen nem mond le felelősségéről. Kijelentette, hogy továbbra is elkötelezett a tibeti nép szellemi vezetőjeként betöltött szerepe iránt. Őszentsége a tibeti alkotmányban megállapított politikai hatalmat a szabadon választott, száműzetésben lévő kormányra ruházza át. Ilyen módon ismételten megerősíti az elűzött, a világ különböző földrészein szétszórva élő tibeti emberek demokráciáját. Március 20-án a tibetiek új miniszterelnököt és parlamentet választanak. A Svájcban lebonyolított választásokat megfigyelőként kísérem figyelemmel. Nekünk, európaiaknak a tibeti nép érdekében tovább kell erősítenünk a demokrácia és az emberi jogok helyzetét.
David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm az állásfoglalást, amely hangsúlyozza a polgári, gazdasági, szociális és kulturális jogok egymástól való függőségét, és rámutat arra, hogy a vízhez való hozzáférés emberi jog. Különösen örülök a Goldstone-jelentés nyomon követését kérő 19. módosítás elfogadásának.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) E nehéz idők közepén, különösen, ami az észak-afrikai régiókat illeti, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tizenhatodik ülésszaka kiemelkedő fontossággal bír. Az Európai Uniónak ennélfogva ténylegesen tevékeny szerepet kell játszania az ülésszak során, és minden lépést meg kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy az ember méltóságán alapuló emberi jogokra vonatkozó egyetemes nézeteit a világ minden országában kövessék. Fontos az EU számára az is, hogy az emberi jogok védelmével kapcsolatos nézeteinek minél szélesebb körben való terjesztése érdekében sor kerüljön az európai emberi jogi főképviselő kinevezésére.
Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) Sajnos nem tudtam igennel szavazni az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tizenhatodik ülésszakára vonatkozó prioritásokkal foglalkozó európai parlamenti állásfoglalásra, mivel számos olyan pontot tartalmaz, amelyekkel nem értek egyet.
Az állásfoglalás felszólít az Egyesült Államokkal az emberi jogok területén való együttműködés összehangolására, üdvözli Marokkónak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa közvetítőjeként való kinevezését, és arra bátorítja az EU-t, hogy bizonyos országok tekintetében képviseljen közös álláspontot. Állást foglal az EU pénzügyi eszközeinek előnyei mellett, amelyek pusztán annak példáját jelentik, ahogyan az EU egy olyan fontos kérdést, mint az emberi jogoké is manipulálni igyekszik az olyan csoportok finanszírozása révén, amelyek garantálják a harmadik országokbeli európai érdekeket.
Véleményem szerint a felsoroltak elegendő indokot szolgáltatnak ahhoz, hogy ne szavazzak az állásfoglalásról, ezért tartózkodtam.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A Maghreb-országokban bekövetkezett zavargások nagyon határozottan arra emlékeztetnek bennünket, hogy az emberi jogok védelme nem könnyű, és ráadásul gyakran ütközik a gazdasági és/vagy katonai érdekekkel. A terrorizmus elleni küzdelem nevében is születnek olyan intézkedések, amelyek nem összeegyeztethetők az emberi jogokkal. Ezzel összefüggésben az EU-nak át kell gondolnia saját viselkedését – például az illegális CIA-átrepülések esetében. E hiányosságok ellenére az EU számára különösen fontos marad, hogy az emberi jogok védelmének szentelje magát. A kisebbségek jogai védelmének – különösen a mohamedán országokban élő keresztények és más vallási kisebbségek helyzetének javításának – az Európai Unió különösen fontos feladatának kell maradnia, mivel különösen a keresztényeket sújtja az üldöztetés, és ők a vallási erőszak fő áldozatai. Erre figyelemmel igennel szavaztam.
Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa szerte a világon nagyon fontos szerepet játszik az emberi jogokkal kapcsolatos kérdések rendezésében. A felülvizsgálati folyamat kiváló alkalmat kínál annak értékelésére, hogy a tanács hogyan látta el feladatát. Egyetértek a javaslattal, hogy az EU-nak egyetlen, közös hangon kell megnyilvánulnia a tárgyalt kérdésekkel kapcsolatban. Emellett a tagállamoknak tevékenyen részt kell venniük a tanács munkájának felülvizsgálatában. Üdvözlöm azt, hogy a tizenhatodik rendes ülésszak napirendjén ott szerepel a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbséghez tartozó személyek jogairól szóló jelentés, a gyermek jogairól szóló jelentés és a terrorizmus elleni küzdelemről szóló jelentés. Az emberi életkörülmények javítása érdekében azonban az ülésszak folyamán foglalkozni kell a vízhez és a szennyvízelvezetéshez való joggal is. Hatékony mechanizmust kell biztosítanunk az alapvető emberi jogok érvényesítéséhez és védelméhez. Minden erőfeszítést meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy az e területen tett kötelezettségvállalásokat nemzetközi szinten is végrehajtsák, és hogy mindenki hozzáférhessen a biztonságos ivóvízhez és a higiéniás létesítményekhez.
Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az emberi jogok egyetemességének tiszteletben tartása, előmozdítása és védelme az Európai Unió jogi, etikai és kulturális vívmányainak fontos részét, valamint az európai egység és integritás egyik alapkövét képezi. Ezért minden erőfeszítést meg kell tenni az Európai Unió és a tagállamai részéről tett intézkedések láthatóságának és hatékonyságának növelése érdekében, és alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy az Európai Unió elkötelezett legyen az Emberi Jogi Tanács (UNHRC) e fontos, tizenhatodik ülésszakán, valamint az ENSZ Emberi Jogi tanácsának 2011-ben sorra kerülő felülvizsgálati folyamatában való tevékeny részvétel mellett.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ez egy jó jelentés, amelyben a Parlament – többek között – üdvözli, hogy a tizenhatodik ülésszak napirendjén szerepel a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbséghez tartozó személyek jogairól szóló jelentés és az emberi jogok és az alapvető szabadságok terrorizmus elleni küzdelemmel egy időben történő előmozdításáról és védelméről szóló jelentés, valamint számos, a gyermekek jogaival foglalkozó megbeszélés; üdvözli az e kulcsfontosságú témákkal foglalkozó idei különleges előadók kiválasztását, és felhívja a figyelmet a különleges előadók által a kínzásról és egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódról vagy büntetésről, a vallás és a hit szabadságáról, valamint az emberi jogok védelmezőinek helyzetéről készítendő jelentésekre; felszólítja az Unió tagállamait, hogy tevékenyen járuljanak hozzá ezen eszmecserékhez.
Catherine Stihler (S&D), írásban. – Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel kiemeli azt a fontos szerepet, amelyet az EU tölt be az Emberi Jogi Tanáccsal való együttműködése révén. Figyelemmel a közelmúlt líbiai eseményeire, alapvető fontosságú, hogy nemzetközi szinten is folytassuk az emberi jogok melletti kampányt, illetve megvédjük az emberi jogokat.
Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), írásban. – (FR) Tartalmi és eljárásbeli okokból is tartózkodtam az állásfoglalásról való szavazáskor.
Az állásfoglalás szövege alátámasztja azt a megközelítést, amely szerint az EU politikája kettős mércét alkalmaz az emberi jogok kérdését illetően, különösen a megszállt palesztin területeken elkövetett emberi jogi jogsértések kérdése esetében. Az e kérdéssel kapcsolatban előterjesztett néhány módosítás – amelyeket támogattam – nem titkolja azt, hogy az Unió elutasítja a Goldstone-jelentés iránymutatásainak végrehajtását.
Az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja saját, az emberi jogok egyetemességét valamennyi szociális, gazdasági és kulturális területen támogató állásfoglalást terjesztett elő.
Az állásfoglalással kapcsolatos másik problémát pedig az jelentette, hogy szavazni kellett volna az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tizenhatodik ülésszakára küldött európai uniós küldöttség mandátumáról, noha az ülésszak február 28-án már megkezdődött, Ashton bárónő pedig már több beszédet is mondott.
Az állásfoglalásról való szavazásnak akkor, amikor az Emberi Jogi tanács ülésszaka már megkezdődött, már nem sok értelme van; az Európai Parlamentnek magyarázatot kellett volna adnia a dolgok menetével ellentétes megközelítésére.
Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tizenhatodik ülésszakára vonatkozó prioritásokkal foglalkozó állásfoglalás mellett szavaztam. Osztom azt a véleményt, amely szerint az Emberi Jogi Tanács rendkívül hasznos lehet mint egyfajta előrejelző rendszer és megelőző mechanizmus, és azt várom a külügyi szolgálattól, hogy ennek megfelelően vegyen részt ebben a testületben. Ami az Emberi Jogi Tanács tevékenységének felülvizsgálatát illeti, természetesen én is támogatom a mindenre kiterjedő és – mindenekelőtt – átlátható folyamatra irányuló felhívást.
Elnök. – Ezzel lezárom a szavazáshoz fűzött indokolásokat.