Kinga Göncz (S&D), írásban. – Amikor az első világháborúra, és a vérontásban életét vesztett 16 millió európaira emlékezünk, akkor nemet mondunk a konfliktusok erővel történő “megoldására”, a határok erőszakos megváltoztatására, a háborús retorikára, a nacionalista és soviniszta indulatokra, a népeket, embercsoportokat egymással szembeállító, megbélyegző gyűlöletkeltésre, a kirekesztésre. Igent mondunk a megbékélésre, a viták diplomáciai úton való rendezésére, a szolidaritásra, a demokráciára, az emberi jogok tiszteletben tartására. Igent mondunk az európai integrációra, amely a szűklátókörű és hatalmukat minden áron megtartani kívánó politikai elitek által gerjesztett évszázados ellenségeskedéseket oldotta tartós békévé. Mi, európaiak természetesnek vesszük, hogy békében élünk. Strasbourgról ma már keveseknek jut eszébe a francia-német megbékélés. A közelmúlt és a jelen szomorú eseményei - a balkáni háborúk, és a krími, kelet-ukrajnai konfliktus - azonban a mai generációkat is figyelmeztetik arra, hogy a békéért nap mint nap meg kell küzdeni. Az európaiak közösségéhez tartozni - minden ellenkező híresztelés dacára - mindmáig olyan vonzó cél, amely kiegyezésre sarkall egykori ellenfeleket, ellenségeket. Jólétben és demokráciában élni olyan cél, amely tömegeket, népeket buzdít arra, hogy szembeforduljanak tekintélyelvű rendszerekkel és vezetőkkel, és ha kell, a parlamenten kívül harcolják ki jogaikat. Tagokként hajlamosak vagyunk lebecsülni az európai közösség erejét. De vonzerőnket csak úgy tudjuk megőrizni, ha magunk is hűek vagyunk európai értékeinkhez.