József Szájer (PPE), írásban. ‒ A gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. október 25-i Hágai Egyezmény olyan rendszert hoz létre, amely együttműködést tesz lehetővé a szerződő államok között, hogy megoldást találjanak a gyermekek jogellenes külföldre vitelének ügyében. Az ilyen esetekben a legnagyobb probléma az államok jogrendszerének nemzeti jellege. Az egyezmény célja az ilyen helyzetek nemzetközi szintű megoldása annak meghatározása révén, hogy a gyermek tartózkodási helye szerinti állam jogszabálya érvényesül, és az ügy ezen állam bíróságának hatáskörébe tartozik. Az egyezmény továbbá olyan rendszert hoz létre, amellyel biztosítható a jogellenesen külföldre vitt gyermek azonnali visszatérése.

Az EU e területen jelenleg kizárólagos külső hatáskörrel rendelkezik, ahogyan azt a Bíróság 1/13. számú véleményében megerősítette. A tagállamok tehát már nem járhatnak el saját hatáskörükben. A probléma abból adódik, hogy az egyezmény nem rendelkezik a nemzetközi szervezetek önálló fellépéséről, így Koreának az egyezményhez való csatlakozását követően a Tanács határozatára van szükség, amely felhatalmazza a Korea csatlakozását még el nem fogadott két tagállamot – Ausztriát és Romániát –, hogy fogadja el Korea csatlakozását. Ez lehetővé teszi majd az egyezmény hatályba lépését Korea és az Európai Unió egésze között. A fentiekre tekintettel szavazatommal támogattam a jelentést.