Állásfoglalásra irányuló indítvány - B6-0173/2008Állásfoglalásra irányuló indítvány
B6-0173/2008

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

16.4.2008

a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Willy Meyer Pleite, Helmuth Markov, Giusto Catania, Jens Holm, Ilda Figueiredo, és Pedro Guerreiro
a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
az EU és Latin-Amerika/Karib-térség közötti, Limában megrendezésre kerülő 5. csúcstalálkozóról

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B6-0147/2008

Eljárás : 2008/2536(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B6-0173/2008
Előterjesztett szövegek :
B6-0173/2008
Elfogadott szövegek :

B6‑0173/2008

az Európai Parlament állásfoglalása az EU és Latin-Amerika/Karib-térség közötti, Limában megrendezésre kerülő 5. csúcstalálkozóról

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ez idáig négy alkalommal, Río de Janeiróban (1999. június 28–29.), Madridban (2002. május 17–18.), Guadalajarában (2004. május 28–29.) és Bécsben (2006. május 12–13.) megtartott latin-amerikai és karibi, illetve európai uniós állam- és kormányfők csúcstalálkozóinak nyilatkozataira,

–  tekintettel a 2007. április 20-án a Riói Csoport és az Európai Unió között Santo Domingóban (Dominikai Köztársaság) megtartott XIII. miniszteri találkozó közös közleményére,

–  tekintettel a Santo Domingóban (Dominikai Köztársaság) 2007. április 19-én az Európai Unió trojkája és a közép-amerikai országok miniszterei között létrejött San José-i párbeszéd miniszteri találkozójának közös közleményére,

–  tekintettel az Európai Unió és Latin-Amerika részvételével 2005. június 14–16-án Limában megtartott XVII. Interparlamentáris Konferencia végleges jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolatok fejlesztése érdekében létrehozott globális partnerségről és közös stratégiáról szóló, 2001. november 15-i állásfoglalásra[1], valamint az Európai Unió és Latin-Amerika közötti megerősített partnerségről szóló, 2006. április 27-i állásfoglalásra,

–  tekintettel a Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés 2007. december 20-i állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a latin-amerikai és karibi, illetve európai uniós állam- és kormányfők következő csúcstalálkozója, melyre hamarosan Limában kerül sor, lehetőséget kell, hogy biztosítson arra, hogy konkrét megoldásokkal álljon elő a két térség számára és erősítse tevékenységeiket,

B.  mivel az EU és Latin-Amerika a május 16–17-én Limában megrendezendő V. EU–LAK csúcstalálkozóján kiemelt figyelmet fordít a fenntartható fejlődés, az energiagazdálkodás, az éghajlatváltozás és egyéb környezetvédelmi problémák terén megvalósuló együttműködésre,

C.  mivel e források feltárását és kiaknázását az államok függetlenségének tiszteletben tartásával kell végrehajtani, azzal a céllal, hogy elkerülhető legyen az energiaforrással rendelkező országok kizsákmányolása és elszegényedése,

D.  mivel nagy arányú a szegénység, amely a neoliberális gazdaságpolitika alkalmazása következtében még tovább növekszik, és mivel a súlyos szegénységben élő 1,3 millió fő 70%-a nő; mivel a szegénység a migráció elsődleges kiváltó oka,

E.  mivel aggodalommal tölti el a világméretű pénzügyi válság, amely közben sok latin-amerikai ország továbbra is eladósodott, valamint az élelmiszerhez való hozzájutás problémája, amely az élelmiszerárak emelkedésének köszönhető,

F.  mivel a pénzügyi helyzet legújabb fejleményei igazolják, hogy a nagy veszélyekkel járó egyesült államokbeli jelzáloghitel-válság csupán az egyik tünete egy sokkal súlyosabb és mélyebb, a világ pénzügyi rendszerének egészére kiható válságnak, amelynek a világgazdaságra, beleértve az EU, Latin-Amerika és a Karib-térség gazdaságára gyakorolt következményei már ma is kiszámíthatatlanok,

G.  mivel érdeklődéssel szemléli a Banco del Sur és az UNASUR, valamint egyéb regionális kezdeményezések megindítását, melyek célja a társadalmi és gazdasági problémák megoldása, függetlenedve a nemzetközi pénzügyi intézményektől,

H.  mivel fontos, hogy meginduljanak olyan, a nemzeti szuverenitást és az államok közötti egyenlőséget tiszteletben tartó regionális integrációs folyamatok, amelyek ambiciózus társadalompolitikán alapulnak, olyan irányt képviselnek, amely számításba veszi az egyes, elsősorban a legkevésbé fejlett országok fejlődéséhez szükséges igényeket, és amelyek elősegítik az EU, Latin-Amerika és a Karib-térség országai közötti valódi közeledést; mivel az említett megállapodásoknak elsőbbséget kell biztosítaniuk a béke, a társadalmi demokratizálódás, a lakosság társadalmi jogainak fejlesztése, a gazdasági és pénzügyi válság megoldása, a környezetvédelem és a kulturális sokszínűség számára,

I.  mivel a Pekingi Cselekvési Platform beépítette az összes politikába a nemek közti esélyegyenlőség elvét, amely a férfiak és nők közti egyenlőség előmozdításának hatékony módja, és mivel ez a szemlélet kötelező a kormányokra és az egyéb szereplőkre nézve,

J.  mivel a nőknek a jó egészséggel, valamint a szaporodással és szexualitással kapcsolatos jogai előfeltételei a nemek közötti egyenlőség megteremtésének,

K.  mivel a közelmúltbeli “andoki válság” eseményei arra utalnak, hogy jelentős a kockázata a kolumbiai fegyveres konfliktus kiterjedésének; mivel mélységesen aggasztja e konfliktus militarizációja és elmélyülése, és az ezzel kapcsolatos számtalan gyilkosság, erőszakos – elsősorban a szakszervezeti tagokat és az emberi jogok védelmezőit érintő – eltüntetés, a civilek félkatonai szervezetek és a biztonsági erők tagjai általi lemészárlása, valamint a gerillák által elkövetett merényletek és emberrablások,

L.  mivel fontosnak tartja a biregionális párbeszéd megindítását, melynek célja a kölcsönös támogatás és a fenti témák terén történő együttműködés,

1.  reméli, hogy az EU-LAK államfőinek következő, május közepén Limában tartandó csúcstalálkozója hozzájárul ahhoz, hogy az olyan jelentős kérdésekben tegyenek konkrét lépéseket, mint többek között a békefolyamatok, a demokrácia fejlődése mindkét fél részéről, az emberi jogok, a migráció, a társadalmi adósság, a jelenlegi pénzügyi világválság, a környezetvédelem és az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség, a kulturális sokféleség megőrzése, valamint a kisebbségek jogai;

2.  úgy véli, hogy a nemzetközi pénzügyi válság, melynek középpontjában az észak-amerikai pénzügyi rendszer áll, és melynek kiváltó oka az ingatlanspekuláció volt, annak a növekvő válságnak az egyik megnyilvánulása, amely együtt jár a reálgazdaságtól elszakadt pénzügyi spekulációval, valamint a munkavállalók bérének és a legszegényebb lakosság vásárlóerejének értékcsökkenésével, továbbá amely bankhitelek felvételére kényszeríti az embereket mind az ingatlanvásárlások, mind pedig a fogyasztási cikkek esetében; elfogadhatatlannak tartja, hogy a munkavállalók és a legnehezebb helyzetben lévők fogják megfizetni a jelenlegi pénzügyi válság költségeit, ismételten kihagyva a valódi felelősöket és azokat, akik hasznot húztak a spekulatív politikából és a gazdasági finanszírozásból, azaz a nagy gazdasági és pénzügyi csoportosulásokat;

3.  visszautasítja a társadalmi tiltakozás kriminalizációját és a munkavállalók jogai elleni támadásokat nemcsak Latin-Amerikában, hanem már Európában is, és bizonyos esetekben a szólásszabadság és a politikai véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását; kéri a perui kormányt, hogy teljes mértékben garantálja az EA3 alternatív csúcstalálkozó az államfők hivatalos limai csúcstalálkozójával párhuzamos lebonyolításának lehetőségét, ahogyan az a korábbi csúcstalálkozók során is történt;

4.  határozottan elítéli az emberkereskedelmet, és felszólít annak megfelelő módon történő felszámolására, ugyanakkor élesen visszautasítja a bevándorlók büntetését, és kiáll a személyek két térség közötti szabad mozgása mellett; felszólít a két térség közötti együttműködés fokozására a migráció problémájának megoldása érdekében, méghozzá békés és társadalmilag igazságos módon, nem pedig „erődök” és falak felállításával vagy a bevándorlók elnyomásával;

5.  üdvözli a Riói Csoport államfői Santo Domingóban megtartott csúcstalálkozójának eredményeit, melynek során a résztvevő államfők megoldást javasoltak az „andoki válságra”, elítélték a harmadik országok szuverenitásának katonai támadással történő megsértését, megtagadták a terroristákról készült listák felállításának rendszerét, amely működik az Egyesült Államokban, Kanadában és az EU-ban, és felszólítottak a térség jelenlegi belső konfliktusainak tárgyalások útján történő rendezésére;

6.  úgy véli, hogy a társulási megállapodásokról szóló tárgyalásoknak tiszteletben kell tartaniuk a nemzeti szuverenitást és az államok közötti egyenlőséget, ami lehetőséget ad a két térség közötti valódi, egyenlőségen alapuló közeledésére a politikai párbeszédeik, az együttműködés és a kereskedelem fejezeteiről szóló tárgyalások során, a komplementaritáson és a szolidaritáson alapuló, igazságos és mindkét fél számára előnyös feltételek mellett, ezzel eltávolodva az Egyesült Államok által támogatott szabadkereskedelmi megállapodások modelljétől, mint amilyen például a CAFTA;

7.  kéri a Bizottságot, hogy fokozott figyelemmel forduljon egyes országok azon kérése felé, hogy ne az EU által javasolt szabadkereskedelmi övezeteket, hanem nem kölcsönös kereskedelmi megállapodásokat hozzanak létre; elutasítja a szabadkereskedelmi megállapodásokat, és kéri a Bizottságot, hogy keressen alternatívákat, például korlátozza a kereskedelem megkönnyítésének bizonyos szempontjait és fejlessze a GSP+ rendszert, ami úgy tűnik, jobban alkalmazkodik számos fejlődő ország gazdasági és társadalmi helyzetéhez;

8.  felszólít a biregionális stratégiai partnerség elmélyítésére egyrészt a lakosság jólétének támogatása, másrészt a regionális integráció megerősítése érdekében, figyelembe véve az egyes országok, valamint a két térség között fennálló aszimmetriákat;

9.  kéri az államfőket, hogy javasoljanak megoldásokat az országok lakosságát és élelmiszer-szuverenitását érintő súlyos élelmezési válságra, és hozzanak megfelelő döntéseket, mivel ma már ismeretes a bioüzemanyagok a lakosság élelmiszerellátására és az éghajlatváltozásra gyakorolt jelentős hatása;

10.  úgy véli, hogy a közműszolgáltatások alapvető fontosságúak az egyenlőtlenségek, a szegénység és a járványok elleni küzdelemben; különösen fontosnak ítéli, hogy együttműködés alakuljon ki a két régió között a közműszolgáltatások fenntartása és fejlesztése érdekében, melyek egy demokráciában alapvető szerepet töltenek be ;

11.  olyan közpolitikák kialakítására szólít fel, amelyek olyan infrastruktúrák, létesítmények és közszolgáltatások kialakítását eredményezik, amelyek általános hozzáférést biztosítanak a nők számára a szexuális oktatáshoz, beleértve a saját fogamzóképességük felett való rendelkezést, és amelyek támogatják az anyaságot és az apaságot, hogy a nők megtervezhessék a családjukat és életüket, és amelyek az egyenlő részvétel minden feltételét megteremtik;

12.  üdvözli és támogatja a népek, köztük az őslakosságok harcát természeti forrásaik ellenőrzéséért, különösen a vízhez és az energiához való hozzáférésért folytatott küzdelmet, és úgy véli, hogy ezek alapvető emberi jogok;

13.  szükségesnek tartja, hogy az európai képviselők egyértelműen támogassák a latin-amerikai és karibi-térségbeli kormányok arra irányuló fellépéseit, hogy a területükön tevékenykedő európai multinacionális vállalatok és egyéb szervezetek tiszteletben tartsák az emberi, szociális és környezeti jogokat;

14.  úgy véli, hogy a legszegényebbek, köztük az őslakosok, többsége számára a mezőgazdaság továbbra is alapvető fontosságú, és hangsúlyozza a termőföldhöz való hozzáférés fontosságát, melyet agrárreform-programok révén kell megvalósítani; úgy véli, hogy a két régió részvételével tartott kétoldalú és többoldalú tárgyalásokon prioritást kell biztosítani az élelmiszer-szuverenitás és az élelmezésbiztonság kérdésének, valamint a családi vagy szövetkezeti jellegű mezőgazdaság fenntartásának;

15.  üdvözli az olyan latin-amerikai regionális integrációra tett legújabb erőfeszítéseket, mint a Banco del Sur, a Petrosur és a Petrocaribe; üdvözli az ALBA javaslatának eredményeit, amely a latin-amerikai népek életének teljes egészét felöleli egy teljes körű fejlesztési modell révén, amely a szolidaritás, az együttműködés, a komplementaritás és a népek szuverenitásának elvén alapul, és amely eszközként, s nem célként tekint a kereskedelemre, és az embert helyezi a középpontba;

16.  fontosnak véli, hogy az Európai Parlament által javasolt biregionális alap a jelenlegi társadalmi szakadékok eltüntetését szolgálja, melyek súlyos és állandó problémák forrásai;

17.  elítéli a bolíviai arisztokrácia egyes elemei által az ország kettészakítására tett kísérleteket, akik a természeti kincsek kizárólagos birtoklásában érdekeltek, holott azok valamennyi bolíviai tulajdonát képezik; emlékeztet arra, hogy az arisztokrácia e képviselői által szervezett népszavazásokat nem csak a bolíviai választási hatóságok, hanem az ENSZ különleges előadója, Rodolfo Stavenhagen is jogellenesnek nyilvánította;

18.  mélységesen aggasztja, hogy a világ biztonságát makacsul az Egyesült Államok biztonságához kötik, amely a világ minden részén katonai bázisokat tart fent és a katonai kiadásait oly mértékben növeli, hogy az 2007-ben a II. világháború óta a legmagasabb szintre emelkedett; aggodalmát fejezi ki az Egyesült Államok által vezetett katonai eszkaláció miatt, melyhez az EU is csatlakozott; ennek példája a Cseh Köztársaságban és Lengyelországban építendő rakétavédelmi pajzs; követeli a két régióban található külföldi katonai bázisok bezárását;

 19.  újra megerősíti az Egyesült Nemzetek Alapokmányában lefektetett célok és alapelvek iránti elkötelezettségét; megismétli, hogy minden erőfeszítést támogat, amely az államok szuverén egyenlőségének védelmére irányul, tiszteletben tartja területi integritásukat és politikai függetlenségüket, a nemzetközi kapcsolatokban tartózkodik a fenyegetéstől vagy az erő olyan alkalmazásától, amely nem áll összhangban az ENSZ céljaival és elveivel, és az ellentétek békés úton és a nemzetközi jog és törvényesség alapelvei szerinti megoldását szorgalmazza;

20.  ismételten támogatja a kolumbiai konfliktus politikai és tárgyalásokon alapuló megoldását; támogatja az olyan államok, mint Franciaország és Venezuela a FARC túszai és foglyai cseréjének elősegítését célzó közbenjárását; felhívja a figyelmet a szervezett bűnözésnek az államhatalomra gyakorolt befolyására; elítéli a kolumbiai hadsereg Ecuador területén indított FARC elleni támadását, ami Ecuador szuverenitásának megsértése és ellentétes a nemzetközi joggal, és elfogadhatatlan regionális válsághelyzetet eredményez;

21.  üdvözli a guatemalai büntetlenség ellen fellépő nemzetközi bizottság (CICIG) 2008. januári megalakulását, mivel úgy véli, hogy ez értékes lehetőség arra, hogy ez az ország a nemzetközi közösség segítségével ismét a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelmének útjára lépjen; jelzi, hogy a CICIG követendő példa valamennyi, a büntetlenség problémája által érintett állam számára; sajnálatának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az igazságszolgáltatás egyes szektoraiban tapasztalható obstrukció következtében öt hónappal a nyomozások megkezdése után még mindig nem ismeretesek azok eredményei; jelzi annak fontosságát, hogy az EU a biregionális intézményi együttműködés példájaként támogassa a guatemalai büntetlenség ellen fellépő nemzetközi bíróság munkáját;

22.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy egyes latin-amerikai országokban, pl. El Salvadorban a választási rendszerek nem garantálják a valódi választói névjegyzéken és a személyazonosság azonosítására alkalmas megbízható igazolványokon alapuló lakossági szavazást; követeli, hogy az EU vizsgálja meg az új salvadori választási törvény hitelesítésének lehetőségét, és kövesse nyomon az országban a választási folyamatot, ezáltal hozzájárulva annak biztosításához, hogy a 2009-es választásokra az átláthatóság és igazságosság jegyében kerüljön sor;

23.  elítéli a salvadori legfelsőbb bíróságnak az ILO 87. sz., az egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelméről szóló egyezményével kapcsolatos 2007. október 16-i határozatát, melynek értelmében az egyezmény előírásai nem alkalmazhatóak; kéri a Bizottságot, hogy az EU és Közép-Amerika közti társulási megállapodás előrehaladását kösse az említett egyezmény végrehajtásához;

24.  határozottan visszautasít minden egyoldalú, területen kívüli hatályú, a nemzetközi joggal és a szabad kereskedelem általánosan elfogadott normáival ellentétes kényszerítő intézkedést; úgy véli, hogy az ilyen gyakorlat súlyosan fenyegeti a multilateralizmus ügyét; emlékeztet az AGNU A/RES/62/3 számú állásfoglalására, amely visszautasította a Helms-Burton törvény területen kívüli hatályú rendelkezéseit;

25.  kéri az öt Kubai állampolgár szabadon bocsátását, akiket önkényes letartóztatásukat követően tíz éve tartanak fogva az Egyesült Államokban, amint azt az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének Emberi Jogok Bizottsága is megállapítja; elítéli fogva tartási és elkülönítési körülményeiket, melyek oly mértékben kegyetlenek, hogy a fogva tartottakat még családtagjaik sem látogathatják, ami egyértelműen sérti az emberi jogokat és az Egyesült Államok saját törvényeit;

26.  Eutasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió tagállamai, Latin-Amerika és a Karib-térség valamennyi országa parlamentjeinek, az V. EU–ALC csúcstalálkozó elnökségének, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, a Latin-Amerikai Parlamentnek, a Közép-Amerikai Parlamentnek, az Andoki Parlamentnek és a Mercosur Parlamentnek.