Eljárás : 2008/2530(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B6-0279/2008

Előterjesztett szövegek :

B6-0279/2008

Viták :

PV 04/06/2008 - 20
CRE 04/06/2008 - 20

Szavazatok :

PV 05/06/2008 - 6.16
CRE 05/06/2008 - 6.16

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0256

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 153kWORD 90k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B6-0277/2008
2008. május 28.
PE407.478v01-00
 
B6‑0279/2008
a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Pierre Jonckheer, Cem Özdemir, Angelika Beer és Kathalijne Maria Buitenweg
a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
az EU–USA csúcstalálkozóról

az Európai Parlament állásfoglalása az EU-USA csúcstalálkozóról 
B6‑0279/2008

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a transzatlanti kapcsolatokról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a 2007. április 25-én elfogadott állásfoglalásra(1),

–  tekintettel az éghajlatváltozásról szóló állásfoglalásaira, különösen a 2005. november 16-i(2), a 2006. október 26-i(3) és a 2007. február 14-i(4) állásfoglalásokra,

–  tekintettel a 2008. június 10-én a szlovéniai Brdo-ban megrendezésre kerülő EU-USA csúcstalálkozóra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a béke, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság, valamint a nemzetközi jog, a fenntartható gazdaság és a fenntartható fejlődés olyan közös értékek, amelyek az EU külpolitikájának sarokkövét képező transzatlanti kapcsolatok fejlődésének alapjául szolgálnak,

B.  mivel a világban betöltött domináns gazdasági szerepük miatt a transzatlanti partnerek osztoznak a globális gazdasági irányítás helyzetével és a globális gazdasági kihívások megoldásával kapcsolatos felelősségében, különösen a kulcsfontosságú pénzügyi piacokon jelenleg zajló válságokat, a valutaügyeket és a kereskedelmi kapcsolatokat érintő növekvő bizonytalanságot, a legszegényebb országok némelyikében végbemenő vagy visszatérő hitelválságokat, illetve az országok közötti, illetve azokon belüli egyre mélyülő jóléti szakadékot illetően,

C.  mivel az EU és az Egyesült Államok közötti szoros és jól működő kapcsolatok elengedhetetlen eszközei a közös értékek mentén, valamint a tényleges multilateralizmus és a nemzetközi jog alapján kibontakozó globális fejlődésnek;

D.  mivel a béketeremtésre, a konfliktusmegelőzésre, a konfliktusmegoldásra, a további fegyverkezés megakadályozására és a leszerelésre irányuló összehangolt politikáknak a megújult EU-USA partnerség középpontjában kell állniuk,

E.  mivel a közelmúltban tapasztalt jelentős fejlődés ellenére a feleknek további erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy az óceán két partja közötti kapcsolatokat egyre inkább a bizalmi légkör jellemezze,

F.  mivel megújult, megerősített és összehangolt közös erőfeszítésekre van szükség a világban fennálló krízishelyzetek kezelése érdekében, különösen ami az Annapolisban történteknek köszönhetően a közel-keleti átfogó rendezésre nyíló lehetőséget illeti,

G.  mivel a nemzetközi terrorizmus elleni harc során hangsúlyozni kell az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat szabályozó nemzetközi jog és egyezmények teljes tiszteletben tartásának fontosságát annak érdekében hogy a terrorizmusellenes jogalkotás mindenkor parlamenti ellenőrzés és bírói felülvizsgálat mellett folyjon,

H.  mivel az USA titkos fogvatartási programja keretében több száz foglyot, főként afgánokat, továbbra is őrizetben tartanak különféle börtönlétesítményekben, például a bagrami katonai támasztponton és Guantanamóban, megszegve ezáltal a nemzetközi humanitárius és emberi jogi szabályozást,

I.  mivel az Európai Parlament több ízben javasolta, hogy a transzatlanti partnerségi megállapodás váltsa fel az 1995. évi új transzatlanti cselekvési programot,

J.  mivel az önző amerikai és uniós kereskedelmi politika nagyban hozzájárult a WTO-s kereskedelmi tárgyalások dohai fordulójának lezárását fenyegető kudarchoz, és ezáltal meggyengítette a tisztességes és méltányos kereskedelmi szabályok alapján működő multilateralizmus globális támogatottságát,

K.  mivel az évtizedekig, főleg az Egyesült Államokból és az EU-ból érkező exporttámogatások és élelmiszersegélyek tehetők felelőssé az önellátó és kistermelői termelés lerombolásáért, a fejlődő országokban, amelynek következtében családok milliói maradtak föld, és elégséges élelemforrás nélkül,

L.  mivel az EU-nak és az USÁ-nak, akik a fejlesztési célú segélyek legnagyobb felajánlóiként, illetve a két- és többoldalú tárgyalások keretében jelentős kereskedelmi partnerekként megfelelő súllyal rendelkeznek, felelősségteljesen kellene fellépniük olyan eszközök kifejlesztése és használata érdekében, amelyek a szociális szempontból tisztességes és környezetvédelmi szempontból hatékony kereskedelmi szabályokat támogatnak, mint amilyen például az Európai Parlament által javasolt minősített piaci hozzáférés,

1.  úgy véli, hogy tovább kell javítani az EU-USA kapcsolatokat, feltéve hogy azok az egyenlőségen alapulnak, és az EU képes egy(séges) álláspontot képviselni; úgy véli továbbá, hogy a szilárd transzatlanti kapcsolatok hozzájárulhatnak egy sor közös kihívás megoldásához, például a Nyugat-Balkánhoz, a dél-kaukázusi régióhoz, a széles értelemben vett Közel-Kelethez, Afganisztánhoz hasonló válságövezetek közös megközelítése, a terrorizmus elleni küzdelem, a jelenlegi élelmiszer-válság, az energiabiztonság, a klímaváltozás, a gazdasági recesszió, a kereskedelmi egyensúly hiánya, valamint a pénzpiacok átláthatósága és szabályozása terén;

2.  tudomásul veszi az új transzatlanti cselekvési programot felváltó új transzatlanti gazdasági partnerség elindítására irányuló kezdeményezést; megismételi, hogy ezzel a gazdasági kezdeményezéssel párhuzamosan olyan új keretmegállapodást kell kidolgozni, amely megfelelő intézményi és politikai alapként szolgálhat a közös politikai és gazdasági célok megvalósításához, valamint a XXI. század kihívásainak való, multilaterális keretben történő megfeleléshez;

3.  javasolja, hogy ebben a folyamatban az USA kongresszusa és az Európai Parlament is vegyen részt; felhívja az EU–USA-csúcsalálkozó résztvevőit, hogy támogassák a partnerség parlamenti dimenzióját, és mindkét részről szorosabban vonják be a jogalkotókat, valamint a civil társadalmat az EU és az USA kormányai közötti párbeszédbe;

Kereskedelmi kérdések és az élelmiszer-válság

4.  hangsúlyozza, hogy az egységes kereskedelmi követelmények célkitűzése, ahogyan arról a Transzatlanti Gazdasági Tanács (TGT) 2007. novemberi ülésén is szó volt azzal a céllal, hogy létrejöjjön egy ütemterv az EU-USA kereskedelmi partnerségi megállapodások kölcsönös elismerésének 2009-re történő megvalósítására, nem vezethet a szociális, környezetvédelmi és egészségügyi követelmények lefelé történő harmonizációjához; sürgeti a Transzatlanti Környezetvédelmi Párbeszéd újraélesztését és TGT-be történő integrálását annak érdekében, hogy a transzatlanti szabályozási együttműködés keretében felhasználhassák a „legjobb gyakorlatokat” a fogyasztók egészségének, biztonságának és a környezet védelmének előmozdítása tekintetében, ezáltal elősegítve a transzatlanti piac fenntarthatóságának javulását;

5.  úgy véli, hogy a TGT által – Brazília hozzájárulásával – még 2008-ban elérni kívánt, a mezőgazdasági eredetű üzemanyagokra vonatkozó közös normákról szóló megállapodás mindaddig elégtelen marad, amíg a mezőgazdasági üzemanyagok előállítására szolgáló növények termelését illetően nem tartalmazza a környezeti fenntarthatóságra vonatkozó legszigorúbb követelményeket; felszólítja a transzatlanti partnereket, hogy támogassák a mezőgazdasági eredetű üzemanyagok élelmiszerekből történő előállításának tilalmát, kivéve ha alaposan felmérték, milyen hatást gyakorol mindez a globális élelmiszerbiztonságra;

6.  kéri, hogy az alapvető közszolgáltatások, és különösen az oktatás, az egészségügy, a köztisztaság, a víz- és energiaellátás, valamint az audiovizuális és kulturális szolgáltatások élvezzenek egyértelmű mentességet a kétoldalú transzatlanti kapcsolatok és a WTO multilaterális keretében megvalósuló liberalizáció alól;

7.  úgy ítéli meg, hogy az EU-nak a vámkiigazításhoz hasonló korrekciós intézkedésekkel kell ellensúlyoznia azt a környezeti dömping formájában jelentkező komparatív kereskedelmi előnyt, amelyet az USA évez a Kiotói Jegyzőkönyv aláírásának visszautasításából eredően;

8.  felkéri az Egyesült Államok kormányát, hogy tartózkodjon a genetikailag módosított élelmiszer- és takarmánytermékek importengedélyezésére, címkézésére és nyomon követhetőségére vonatkozó uniós jogszabályok és gyakorlat további megkérdőjelezésétől;

9.  sürgeti a kanadai és az amerikai kormányt, hogy vonják vissza az EU-s importra, a hormonkezelt marhahús uniós betiltására válaszul kirótt megtorló intézkedéseiket, és fogadják el azokat a tudományos bizonyítékokat, amelyek szerint a marhahús előállításakor használt hormonok – például az Oestradiol-17 béta – karcinogén és genotoxikus természetűek, így elfogadhatatlan kockázatot jelentenek; sürgeti az Európai Bizottságot, hogy nyújtson be fellebbezést a WTO ebben az ügyben 2008. március 30-án hozott ítélete ellen, amely lehetővé teszi Amerika és Kanada számára, hogy ráerőltessék Európára a hormonkezelt marhahúst;

10.  aggodalmát fejezi ki a Verheugen biztos által a TGK legutóbbi, 2008. május 13-i ülésén tett ígéret miatt, amely szerint feloldják az USÁ-ból származó, patogéncsökkentő kezelésnek alávett szárnyasok behozatali tilalmát, mivel semmilyen újabb tudományos bizonyíték nem támasztja alá azt az állítását, hogy ezek az élelmiszertermékek biztonságosak;

11.  továbbra sincs meggyőződve a TGT által 2008. május 13-án elfogadott közös EU-USA nyílt befektetési megállapodás helyességéről, amely a fenyegető pénzügyi összeomlás korában a korlátozások nélküli befektetési szabadságot támogatja; súlyosan aggasztja az átláthatóság és az elszámoltathatóság hiánya egy sor pénzügyi és befektetési termékkel kapcsolatosan, és főként úgy véli, hogy a nemzetivagyon-alapok által eszközölt befektetéseknek politikai vita tárgyát kellene képezniük;

12.  sürgeti a G7 csoport európai tagjait, hogy kezdeményezzék a nagy hitelfelvétellel járó pénzügyi spekuláció problémájának napirendre tűzését a következő G7 csúcstalálkozón, különösen az élelmiszer- és árupiacok tekintetében; úgy véli, hogy az USA pénzügyi felügyeleti hatóságai által a másodlagos jelzálogpiaci válságra adott szabályozási válaszlépések nem elegendőek a pénzpiaci bizalom helyreállításához; figyelmeztet arra a továbbra is fennálló veszélyre, amelyet az ellenőrzés nélküli fedezeti és magántőkealapok jelentenek a világgazdaságra, a nemzetgazdaságokra és az egyes vállalatokra nézve, és határozott lépéseket sürget ezen alapok üzleti tevékenységének visszaszorítására; emlékeztet arra, hogy a fedezeti és magántőkealapok kétharmada offshore területeken van bejegyezve, ezért nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a megoldásnak az adóparadicsomok elleni hathatós intézkedéseket is magában kell foglalnia;

13.  felszólítja a Bizottságot és az USA vezetését, hogy a WTO szintjén tegyenek megerősített és összehangolt erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a szegényebb fejlődő országok lehetőséget kapjanak helyi élelmiszertermelésük védelmére, és nyomásgyakorlás révén ne kényszerítsék rá ezeket az államokat a nemzeti élelmiszer-biztonsági megfontolások miatt bevezetett exportvámok és exportmennyiség-ellenőrzések felszámolására;

14.  felszólítja az EU-t és az USÁ-t, valamint a nemzetközi pénzügyi intézményeket, hogy ne kényszerítsék a fejlődő országokat alapvető gazdasági ágazataik és a lakosság számára létfontosságú közszolgáltatásaik liberalizációjára vagy privatizációjára;

15.  üdvözi az amerikai vezetés kezdeményezését, amely szerint nem szabad feltételektől függővé tenni az élelmiszersegélyeket, és ezt az egész élelmiszerprogram reformjára irányuló első lépésnek tekinti, amely reform célja, hogy teljes mértékben vegyék figyelembe a megerősített regionális és helyi élelmiszerbiztonság proaktív támogatásának szükségességét, amelyet a múltban a feltételekhez kötött amerikai élelmiszersegélyek sok esetben aláástak;

16.  felszólítja a Bizottságot annak megfontolására, hogy az EU/USA fejlesztési segélyekre szánt költségvetésének java részét ne fordítsák-e mezőgazdasági kutatásra, képzésre és a gazdálkodók közötti tapasztalatcserére a regionális és helyi piacorientált termelés elősegítése, valamint hatékony és fenntartható növénytermesztési rendszerek (például a vetésforgó, a különböző fajták együttes termesztése, valamint a helyi viszonyokra alkalmazott, részvétel alapú, genetikailag nem módosított szervezeteket kizáró növénytermesztés és állattenyésztés) kifejlesztése érdekében, a helyi élelmiszerellátás stabilitása és a hosszú távon alacsony energiafelhasználással működő, hatékony termelési módszerek biztosítása végett;

Vízumkérdések és a terrorizmus elleni küzdelem

17.  megismétli, hogy az uniós polgároknak azonos jogot és feltételeket kell biztosítani az Egyesült Államokba történő beutazáshoz; e tekintetben üdvözli az IB-Tanács április 18-i ülésének eredményét, amely egyértelmű felhatalmazást nyújt az Európai Bizottságnak, hogy tárgyaljon az Egyesült Államokkal a vízummentességi programról, különösen az Utazási Engedélyek Elektronikus Rendszeréről (ESTA), valamint az adatok cseréjéről;

18.  leszögezi, hogy a tárgyalásoknak átlátható módon, a viszonosság elvének megfelelően, és az EU adatvédelmi rendelkezéseinek tiszteletben tartása mellett kell zajlaniuk; ezért üdvözli a közösen elfogadott 12 adatvédelmi elvet, ugyanakkor megállapítja, hogy ezek az elvek nem elegendők és túl sok kivételt tartalmaznak;

19.  szükségesnek tartja egy közös adatvédelmi hatóság felállítását, amely közös keretet nyújtana minden adatvédelmi fejezettel rendelkező EU-USA megállapodáshoz; e tekintetben tényleges EU-USA tárgyalások megkezdését kéri; a rendeltetés elvének megfelelően határozottan ellenzi az Egyesült Államoknak azt a feltételét, hogy hozzáférhessen az EU olyan adatbázisaihoz, mint pl. a SIS és a VIS;

20.  úgy véli, hogy a terrorizmus elleni küzdelem terén zajló speciális EU–USA-együttműködés során szükséges garanciák biztosítására az Egyesült Államokkal közösen mindkét fél által elfogadott keretet kell megállapítani, ideértve a terrorizmus egyértelműbb meghatározását is;

21.  sürgeti a Tanácsot, hogy egy világos és erőteljes nyilatkozat keretében szólítsa fel az amerikai kormányt a különleges letartóztatások és kiadatások gyakorlatának megszüntetésére, valamint kérjen magyarázatot az amerikai kormánytól az amerikai területeken kívüli titkos börtönök létezéséről;

22.  ezzel összefüggésben kéri az Egyesült Államokat, hogy számolja fel titkos fogvatartási programját, bontsa le az e célra használt létesítményeket, és a nemzetközi joggal és gyakorlatokkal összhangban bocsássa szabadon a még fogva tartott személyeket;

23.  úgy véli, hogy a titkos fogvatartási program keretében történt dokumentált kínzások, gyilkosságok és emberrablások elkövetőit felelősségre kell vonni, és kéri az USA kormányát, hogy nyújtson kárpótlást az ilyen bűncselekmények áldozatainak, továbbá minden jogszerűtlenül fogva tartott személynek a fogságban eltöltött idővel arányosan;

24.  kéri az EU és az USA kormányait, hogy kezdeményezzék az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül a szankciók listája meglévő gyakorlatának reformját, beleértve a tisztességes tárgyalásra, az indokolásra, a tényleges jogi védelemre és jogorvoslatra vonatkozó megfelelő eljárások létrehozását;

Biztonsági kérdések

25.  reméli, hogy ezen a csúcstalálkozón az USA vezetése hajlandó lesz elfogadni egy EU-val közös stratégiát, melynek célja a leszerelés előmozdítása mind a tömegpusztító fegyverek, mind a hagyományos fegyverek terén, visszafordítva azt a jelenleg érvényesülő tendenciát, hogy az USA többszörösére növeli hadászati kiadásait és minden rendelkezésére álló eszközzel globális haditechnikai pozícióját és nagyszabású hadászati kapacitásait erősíti;

26.  sürgeti a Tanácsot, hogy tisztázza amerikai tárgyalópartnerével azt, hogy hogyan lehetne pozitívan hozzáállni az atomsorompó-szerződés jövőbeli felülvizsgálati konferenciáit előkészítő bizottság üléseihez, amely az atomsorompó-szerződés 2010-ben megrendezendő felülvizsgálati konferenciájáig az első lehetőség a nem nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozására létrehozott globális rendszer megerősítésére; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy a csúcstalálkozón meg kell vitatni néhány nukleáris leszereléssel kapcsolatos javaslatot, amely az atomsorompó-szerződés 2000. évi felülvizsgálati konferenciáján kidolgozott „13 gyakorlati lépésre” épül; ismét hangot ad annak a véleményének, hogy ezek a lépések többek között ki tudnák mozdítani a holtpontról a hasadóanyagokat felhasználó fegyverek gyártását tiltó, ellenőrizhető szerződés létrehozásának ügyét, és megkönnyíthetnék az Átfogó Atomcsend Szerződés életbeléptetését; rámutat arra, hogy ez vonatkozhatna a nukleáris fegyverkészletek modernizálásának tilalmára az Egyesült Államokban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban, valamint az amerikai nukleáris robbanófejeknek az európai területekről történő kivonására is; sürgeti a Tanácsot, hogy az atomfegyverek globális betiltása érdekében vállaljon kezdeményező szerepet az úgynevezett “nukleáris fegyverekről szóló egyezményre” irányuló tárgyalások megindításában;

27.  ismét hangot ad azon véleményének, hogy a transzatlanti partnereknek – az Egyesült Államoknak is – ideje átvenni a vezető szerepet az ENSZ által egyértelműen elsőrendű fontosságúnak tekintett, a hagyományos fegyverek bizonyos típusainak betiltásáról szóló nemzetközi megállapodások életbeléptetésében, fejlesztésében és kidolgozásában; rámutat arra, hogy ezek a megállapodások magukban foglalják a kézi lőfegyverekre és a könnyű fegyverekre vonatkozó ENSZ cselekvési program, valamint a fegyverátadásokra vonatkozó globális megállapodás átfogó életbeléptetését, valamint a kazettás lőszerek betiltására vonatkozó több nemzet által támogatott norvég kezdeményezést és a taposóaknák betiltásáról szóló globális egyezményt (ideértve az egyezmény kiterjesztését az AP- és AT-típusú aknákra is); megismétli azon álláspontját, hogy a fehér foszfor és a gyengített uránium használata betiltásának az ún. hagyományos fegyverekről szóló egyezmény szerves részét kellene képeznie;

28.  továbbra sincs egyáltalán meggyőződve arról, hogy a latorállamok, illetve nem állami szereplők által indított ellenséges, nagy hatótávolságú, tömegpusztító fegyvereket hordozó ballisztikus rakéták elleni védekezés érdekében Európának a belátható jövőben rakétarendszer kiépítésére lenne szüksége; meggyőződése, hogy a világűrt is érintő újabb fegyverkezési verseny, a hosszú távú terrorista fenyegetettség és az Európát és a globális biztonságot fenyegető egyéb veszélyek – mint például az éghajlatváltozás – elhárítása érdekében hatalmas beruházásokra van szükség a konfliktusmegelőzés és a leszerelési kezdeményezések terén;

Éghajlatváltozás és közlekedési politika

29.  ösztönzi mindkét felet, hogy alakítsanak ki közös álláspontot arra nézve, hogy az éghajlatváltozást az iparosodás előtti szintet legfeljebb 2°C-kal meghaladó mértékűre kell korlátozni, amit úgy lehetne megvalósítani, hogy a fejlett és a fejlődő országok az üvegházhatást előidéző gázok kibocsátásához méltányos mértékben – felelősségvállalásaikhoz és képességeikhez mérten – hozzájárulnak;

30.  hangsúlyozza ebben a tekintetben a fejlett országok egyedi felelősségét a kibocsátáscsökkentést illető példamutatás terén; sürgeti az Egyesült Államokat, hogy a későbbi éghajlatváltozással kapcsolatos rendszerben való részvétel érdekében hozzon hatékony belföldi intézkedéseket és játsszon építő szerepet a már folyó nemzetközi tárgyalásokban;

31.  üdvözli a főbb elnökjelöltektől elhangzott kötelezettségvállalásokat az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és a túlzott éghajlatváltozás veszélyének elhárítására vonatkozó nemzetközi megállapodás legkésőbb 2009-ben történő megkötése tekintetében; bíztatónak tartja a közelmúltbeli amerikai fejleményeket, mint pl. a felső határérték megállapítására és kereskedelemre irányuló regionális kezdeményezéseket és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló állami, helyi és vállalati szintű erőfeszítéseket;

32.  emlékeztet arra, hogy 2020-ra az iparosodott országoknak az 1990-es szinthez képest átlagosan 30%-kal kell csökkenteniük kibocsátásukat, és 2050-re további kb. 80%-os kibocsátáscsökkentésre van szükség annak érdekében, hogy esély legyen a felmelegedés 2°C-os szintre történő korlátozására; úgy véli, hogy egy éghajlatváltozással kapcsolatos átfogó nemzetközi megállapodás megszületéséig a kereskedelemben átmeneti határérték-kiigazítási intézkedésekre van szükség a verseny torzulásának vagy az ellenőrizetlen szénkibocsátás kockázatának megelőzése érdekében;

33.  sajnálja, hogy a jelenlegi amerikai vezetés nem konstruktívan viszonyul a légi közlekedés káros éghajlati hatásának csökkentésére irányuló uniós politikához, ami az amerikai kongresszusban megvitatott, a kibocsátás korlátozásáról és kereskedelméről szóló törvényjavaslatoknak is ellentmond;

Külpolitika

34.   üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagállamai és Németország (P-5+1) közelmúltbeli kezdeményezését, miszerint egy új ösztönző csomagot kínálnak fel Iránnak, hogy rávegyék urániumdúsítási programjának leállítására; kéri az Egyesült Államokat, hogy az eredményesség érdekében az atomsorompó-egyezményben előírt szabályok és kötelezettségek határain belül teljes mértékben támogassa az Iránnal folytatott tárgyalásokat;

35.  sajnálja, hogy a békefolyamat újraindításakor tavaly Annapolisban tett nyilatkozatok optimista hangvétele távolról sem jellemzi a helyszíni várakozásokat és a helyzet valóságos alakulását; mély aggodalmának ad hangot a felek között folyó tárgyalások során tett érdemi előrelépések hiánya láttán; sürgeti az EU-t és az USA-t, hogy a Kvartetten belül dolgozzanak ki egy új kezdeményezést a jelenlegi gázai humanitárius válság kezelésére és vitassák meg a tárgyalások legfontosabb kérdéseit annak érdekében, hogy az annapolisi ütemtervnek megfelelően az év végéig sikerüljön tető alá hozni egy átfogó, két államot eredményező megoldást;

36.  kéri az USA kormányát, hogy ismertesse jövőbeli iraki szerepvállalásával kapcsolatos konkrét terveit, beleértve a kitűzött célokat, a kivonulási stratégiát, és a csapatkivonásra vonatkozó ütemtervet;

37.  kéri az USA vezetését, hogy jelentős mértékben növelje az iraki menekülteknek szánt pénzügyi támogatást és az otthonukat elhagyni kényszerülő irakiak számára kiadott amerikai beutazó vízumok számát;

38.  hangsúlyozza, hogy az USA-nak, az EU-nak és a NATO-nak az ENSZ-szel közösen sürgősen elemeznie kell, hogy milyen stratégiai és fogalmi tévedések járulhattak hozzá az afganisztáni helyzet tartós instabilitásához; úgy véli, hogy a katonai megoldás erőltetése helyett megerősített polgári újjáépítési erőfeszítésekre és a helyi biztonsági és igazságszolgáltatási rendszer fokozott támogatására van szükség; kéri az USA kormányát, hogy vessen véget Afganisztánban a “Tartós Szabadság” hadműveletnek és támogassa a nemzetközi tanács létrehozására irányuló kezdeményezést, amelyet az ENSZ afganisztáni segítségnyújtó missziója vezetne, és amelyben helyet kapnának a fő adományozók, a katonai támogatók és az ENSZ szervezetei, és amely egyetlen közös elképzelésben és döntéshozói struktúrában egyesítené a különböző afganisztáni újjáépítési törekvéseket;

39.  úgy véli, hogy az iraki megszállás során tanultakat be kell építeni a “védelmi felelősség” fogalmába, ahogyan azt az ENSZ 2005-ös csúcsértekezletén elfogadta, és különösen a “megelőzésre” és “újjáépítésre” vonatkozó felelősség fogalmába;

40.  kéri a Tanácsot, hogy még egyszer vitassa meg az USA-val a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) kérdését, mivel az a nemzetközi jog sarokköve; az NBB 2009-ben esedékes felülvizsgálati konferenciájának előkészítése keretében konstruktívabb hozzáállást vár a majdani amerikai kormánytól az NBB alapokmányának ratifikálása, valamint az agresszió mint bűncselekény továbbra is nyitott definíciójának közös véglegesítése irányában tett előrelépések tekintetében, a római alapokmány 5.2 cikkében foglaltak szerint;

41.  hangsúlyozza az iránti elkötelezettségét, hogy továbbra is hozzájáruljon a transzatlanti partnerség erejéhez és stabilitásához a transzatlanti törvényhozási dialógusban játszott szerepén keresztül; támogatja az Európai Parlament és az Egyesült Államok Kongresszusa közötti jogalkotási korai előrejelző rendszer létrehozására irányuló erőfeszítéseket;

42.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, valamint az Amerikai Egyesült Államok elnökének és kongresszusának.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0155.
(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0433.
(3) Elfogadott szövegek, P6_TA (2006)0460.
(4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0038.

Utolsó frissítés: 2008. május 30.Jogi nyilatkozat