ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
17.4.2009
az eljárási szabályzat 115. cikke alapján
előterjesztette: Angelika Beer és Cem Özdemir
a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
az ashrafi táborban tartózkodó személyek humanitárius helyzetéről
B6‑0249/2009
az Európai Parlament állásfoglalása az ashrafi táborban tartózkodó személyek humanitárius helyzetéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a fegyveres erők jogállásáról szóló megállapodásra (SOFA), amelyet az Egyesült Államok és Irak 2008 novemberében írt alá, amely kimondja, hogy az amerikai csapatokat 2009. június 30-ig kivonják az iraki községekből és városokból, 2011 végére pedig az egész országból,
– tekintettel a menekültek jogállásáról szóló, 1951. évi genfi egyezményre és az azt kiegészítő 1967. évi jegyzőkönyvre,
– tekintettel az Európai Elsőfokú Bíróság 2008. december 4-én hozott, arra vonatkozó ítéletére, hogy az Iráni Mudzsahedinek Népi Szervezetét (PMOI) töröljék az Európai Unió terroristaszervezeteket tartalmazó jegyzékéből,
– tekintettel a Human Rights Watch „Nem kijárat: a Mujahedik-e-Khalq (MKO) táborokban folyó emberi jogi visszaélések” című, 2008. május 5-i jelentésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,
A. mivel az iraki kormány nemrégiben bejelentette, hogy fel kívánja számolni az Észak-Irakban található ashrafi tábort, azt az exklávét, ahol a PMOI vagy Mojahedin-e Khalq elnevezésű (továbbá a MEK, MKO, PMOI betűszavakon is ismert) iráni ellenzéki csoport mintegy 3400 tagja él a Szaddám Husszein által a 80-as években számukra biztosított területen kívüli státuszban,
B. mivel a MEK-nek ellenzéki erőként semmilyen szerepe nincs ma Iránban, hiszen elveszítette szavahihetőségét Szaddam Husszein rezsimével való együttműködése miatt, tekintve, hogy az iraki erőket támogatta az iraki-iráni háborúban, valamint a kurd és síita felkelők leverésében,
C. mivel Irak 2003-as megszállását követően az amerikai hadsereg lefegyverezte a csoportot, és a MEK tagjai számára „védett személyi” státuszt biztosított a polgári személyek háború idején történő védelmével kapcsolatos negyedik Genfi Egyezménynek megfelelően,
D. mivel az Irak és az Egyesült Államok közötti, a koalíciós erők általi megszállási szakasz befejezéséről szóló 2008-as megállapodás (SOFA) értelmében az ashrafi tábor ellenőrzését 2009. január 1-jétől kezdődően visszaadták az iraki biztonsági erőknek,
E. mivel az iraki kormány a közelmúltban kijelentette, hogy a még Ashrafban tartózkodó lakosoknak el kell hagyniuk Irakot és mivel komoly aggodalomra ad okot, hogy a tagokat akaratuk ellenére esetleg visszatoloncolhatják Iránba,
F. mivel a MEK azzal vádolja az iraki hatóságokat, hogy azok ismételten feltartják a táborba érkező élelmiszer- és ivóvízszállítmányokat, valamint az orvosi segítséget, míg az iraki biztonsági erők és az iraki emberi jogi minisztérium képviselői részére a MEK vezetői rendszeresen megtagadják a belépést a tábor egy jelentős részébe;
G. mivel míg a MEK továbbra is szerepel az Egyesült Államok, Irán, Ausztrália és Kanada terroristaszervezeteket tartalmazó jegyzékében, az Európai Elsőfokú Bíróság 2009. december 4-én úgy ítélkezett, hogy a MEK-et el kell távolítani a terrosistajegyzékből, mivel az Európai Tanács nem szolgált megfelelő bizonyítékkal arról, hogy a MEK továbbra is terroristaszervezetnek tekinthető lenne,
H. mivel független megfigyelők – újságírók és emberi jogi szervezetek – jelentései, valamint volt MEK-tagok beszámolói szerint – akik közül néhányan tanúskodtak az Európai Parlament Iránnal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttsége előtt – a MEK szervezetet egy iráni katonai ellenzéki csoportból szektává alakították, tagjait agymosásnak teszik ki, amely által a külvilágtól elzárva és mentális és fizikai kényszerrel a szervezethez láncolva szinte istenként tisztelik a vezető párt, Massoud és Marjiam Rajavit,
I. mivel a Human Rights Watch emberjogi szervezet a közvetlenül az MKO számtalan korábbi tagja – köztük öt olyan tag, akiket az iraki biztonsági erőkhöz irányítottak, és az Abu Ghraib-i börtönben tartottak Szaddám Husszein kormánya idején – által tett vallomások alapján részletezte, hogy a másként gondolkodókat hogyan kínozták, ütötték és tartották magánzárkában éveken át az iraki katonai táborokban, miután bírálták a csoport politikáját és antidemokratikus gyakorlatát, vagy jelezték, hogy a szervezetből való kilépést tervezik,
J. mivel az Egyesült Államok védelme mellett több száz kilépő tagot csoportosítottak át egy közvetlen közelben lévő menekülttáborba, és mivel az utóbbi néhány évben az UNHCR menekültstátuszt adott nekik, biztonságos helyekre telepítette át őket Irakban vagy harmadik országokban, és mivel ezt a létesítményt 2008-ban bezárták,
K. mivel a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága az elmúlt években megszervezte több mint 250 korábbi MEK-tag Iránba való, önkéntes alapon történő visszatelepítését,
1. üdvözli a közelmúltbéli, Egyesült Államok és Irak közötti megállapodásokat, amelyek célja, hogy helyreállítsák az iraki nép és a megválasztott kormány teljes állami szuverenitását annak területe felett, és normálisnak véli, hogy az iraki jogszabályokat az ország egészére alkalmazzák;
2. tudomásul veszi az iraki kormány azon bejelentését, miszerint szándékában áll az ashrafi tábor megszüntetése, és ezzel összefüggésben aggodalmát fejezi ki lakóinak humanitárius helyzete miatt;
3. felhívja az iraki hatóságokat, hogy védjék meg az ashrafi táborban tartózkodó személyek életét, testi és lelki épségét, valamint hogy az 1951. évi genfi egyezmény szerinti kötelezettségeiknek megfelelően bánjanak ezekkel a személyekkel, azaz tartózkodjanak a fenti személyek deportálásától, kiutasításától és hazatelepítésétől, amelyek megsértik a visszaküldés tilalmának elvét;
4. komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a MEK szektában a Rajavi házaspár vezetésével állítólag szellemi és fizikai manipulációt folytatnak, és az emberi jogokat súlyosan megsértik;
5. felhívja az iraki kormányt és a MEK vezetőségét, hogy nyújtson teljes és azonnali hozzáférést a nemzetközi humanitárius és emberi jogi szervezeteknek, valamint az irkai emberi jogi minisztériumnak és a médiának a tábor minden részéhez annak érdekében, hogy végre lehessen hajtani a helyzet független értékelését;
6. aláhúzza, hogy minden ashrafi lakónak lehetővé kell tenni, hogy semleges helyen, az ashrafi táboron kívül a MEK tisztviselők távollétében az iraki hatóságok, az ICRC és az UNHCR meghallgathassa őket annak megállapítása érdekében, hogy a szervezetben szeretnének-e maradni, vagy inkább elhagynák azt.
7. felhívja az iraki kormányt és a MEK vezetőségét, hogy tegye lehetővé mindazok távozását, akik nem akarnak tovább ashrafi táborban maradni, és tegye lehetővé a családtagok számára, hogy semleges helyen találkozzanak MKO rokonaikkal hivatalos MEK jelenlétet nélkülözve;
8. felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy küldjenek értékelő küldöttséget az ashrafi táborba, és nyújtsanak segítséget az iraki kormánynak azon erőfeszítéseiben, hogy humanitárius megoldást találjon a régóta fennálló problémára, nevezetesen azáltal, hogy újbóli letelepedési lehetőséget biztosít az Európai Unióban azon MEK tagok számára, akik nem akarnak visszatérni Iránba;
9. felhívja az iraki kormányt, hogy szükséghelyzeti intézkedésként ismét hozzon létre egy biztonságos menedékhelyet azon kilépő tagok számára, akik továbbra is menekülnek az ashrafi táborból, de nincs hová menniük, miután Egyesült Államok hadserege bezárta az ashrafi menekülttábort
10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a KKBP főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az UNHCR-nek, az ICRC-nek, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, a MEK-nek és Irak kormányának és parlamentjének.