Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0730/2011Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0730/2011

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a munkavállalók Európai Unión belüli szabad mozgásáról (2011/2958(RSP))

13.12.2011

a B7‑0673/2011. és B7‑0674/2011. számú szóbeli választ igénylő kérdésekhez
az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése alapján

Marian Harkin, Renate Weber, Filiz Hakaeva Hyusmenova az ALDE képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0727/2011

Eljárás : 2011/2958(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B7-0730/2011
Előterjesztett szövegek :
B7-0730/2011
Elfogadott szövegek :

B7‑0730/2011

Az Európai Parlament állásfoglalása a munkavállalók Európai Unión belüli szabad mozgásáról (2011/2958(RSP))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a munkavállalók Európai Unión belüli mobilitásának előmozdításáról szóló 2011. október 25-i állásfoglalására[1],

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 21., 45. és 47. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 15., 21., 29., 34., és 45. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 151. cikkére,

–   tekintettel a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, a 492/2011/EU rendelettel[2] kodifikált 1612/68/EGK tanácsi rendeletre,

–   tekintettel a „Mobilitás – eszköz a több és jobb munkahely érdekében: Az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési terv (2007–2010)” című, 2007. december 6-i bizottsági közleményre (COM(2007)0773),

–   tekintettel „A munkavállalók szabad mozgásának hatása az EU-bővítés összefüggésében” című, 2008. november 18-i bizottsági közleményre (COM(2008)0765),

–   tekintettel „A munkavállalók szabad mozgásának megerősítése: jogok és jelentősebb fejlemények” című, 2010. július 13-i bizottsági közleményre (COM(2010)0373),

–   tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásra irányuló indítványára az EU munkaerőpiacán a munkavállalók szabad mozgását korlátozó átmeneti rendszerről,

–  tekintettel a Bizottságnak a Tanács számára készült, a Bulgáriából és Romániából származó munkavállalók szabad mozgására vonatkozó átmeneti rendelkezések működéséről szóló jelentésére (COM (2011)729 végleges),

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A mobilitás meglévő korlátainak meghatározása a belső munkaerőpiacon” című véleményére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az Unió valamely más országában élni és dolgozni az alapvető szabadságok egyike az Unióban, az uniós polgárság egyik alapvető eleme, amelyet a szerződések is elismernek, mégis két tagállam továbbra is akadályokkal szembesül a valamely más tagállam területén való munkavállaláshoz való jog terén;

B.  mivel a 2010 végén készült, legfrissebb statisztikák szerint egy másik tagállam területén letelepedett bulgáriai és romániai utazó munkavállalók az EU összlakosságának 0,6%-át teszik ki;

C. mivel 2010 végén a román és bolgár munkavállalók hosszú távon 25 uniós tagállamban a GDP 0,3%-os növekedéséhez járultak hozzá, míg Spanyolország esetében ez az érték 1,7%, Olaszország esetében pedig 1,3%;

D. mivel a romániai és bulgáriai munkavállalók beáramlása pozitív hatást gyakorolt a befogadó országok piacaira, mivel olyan munkakörökben és ágazatokban helyezkedtek el, amelyek munkaerőhiánnyal küszködtek;

E.  mivel a Bizottság legutóbbi közleményében megállapította, hogy a román és bolgár utazó munkavállalók a befogadó ország állampolgárainál nagyobb valószínűséggel vannak életük gazdaságilag termékeny időszakában, abból eredően, hogy e két EU-tagállam 35 évnél fiatalabb utazó munkavállalói a gazdaságilag aktív korúak 65%-át teszik ki, míg a 15 régi tagállamban ez az arány 34%;

F.  mivel az Eurostat legfrissebb adatai szerint a román és bolgár utazó munkavállalók nem gyakorolnak jelentős hatást a befogadó országok béreire, illetve munkanélküliségi rátájára;

G. mivel a mobilitási áramlásokat főként a munkaerő iránti kereslet motiválja, és amennyiben a munkaerő-kínálat és -kereslet európai szinten nem fedi egymást, az ideiglenes korlátozások akadályozhatják az európai vállalatok gazdasági fejlődését, valamint a valamely más tagállam területén történő munkavállaláshoz és letelepedéshez való jogot;

H. mivel a munkavállalók szabad mozgása mind az EU, mind a tagállamok számára társadalmi-gazdasági értelemben pozitív példát jelent, lévén az uniós integráció, a gazdasági fejlődés, a társadalmi kohézió és az egyéni szakmai fejlődés egyik mérföldköve, amely ellensúlyozza a gazdasági válság kedvezőtlen hatásait és a világszintű kihívásokkal való szembenézésre felkészült, erősebb gazdasági hatalmat hoz létre;

I.   mivel a társadalmaink közelmúltbeli fejlődése – különösen az ipari változás, a globalizáció, az új munkavégzési módozatok, a demográfiai változás és a közlekedési eszközök fejlődése miatt – nagyobb fokú mobilitást tesz szükségessé a munkavállalók körében;

J.   mivel a Bizottság 2011. november 11-i közleménye szerint a Bulgáriából és Romániából származó utazó munkavállalók pozitív hatást gyakoroltak az ilyen munkavállalókat befogadó tagállamok gazdaságára;

K. mivel a migráció igen kényes politikai kérdés az EU-ban, és alapvető fontosságú valamennyi európai polgárnak egyforma jogokat és kötelezettségeket biztosítani;

L.  mivel az Európai Bizottság legutóbbi közleménye szerint a nemzeti munkaerőpiacokon jelentkező zavarok különböző tényezők – így a gazdasági és pénzügyi válság és a strukturális munkaerő-piaci problémák – eredményei, nem pedig a román és bolgár munkavállalók beáramlásának következményei;

M. mivel a (15–64 év közötti) uniós munkanélküliek összlétszámából a román és bolgár munkavállalók csak 1%-ot, míg a harmadik országok állampolgárai 4,1%-ot tesznek ki;

N. mivel a jelenlegi, európai szintű gazdasági visszaesés jellemezte helyzetben az utazó munkavállalók származási országukba irányuló pénzátutalásai nettó pozitív hatást gyakorolhatnak az átutaló országok fizetési mérlegére;

1.  úgy véli, hogy a munkavállalók Unión belüli mobilitását soha sem szabad a belső munkaerőpiacok elleni fenyegetésnek tekinteni;

2. sürgeti a tagállamokat, hogy számolják fel a hatályban lévő átmeneti intézkedéseket, mivel nincs valós gazdasági indoka annak, hogy a románok és bolgárok esetében korlátozzák a valamely más tagállamban való munkavállaláshoz és tartózkodáshoz való jogot;

3.  sürgeti a Tanácsot, hogy alaposan vizsgálja meg az Európai Bizottság legutóbbi közleményét annak értékelésekor, hogy az átmeneti akadályok kedvező és szükséges intézkedések-e;

4.  sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a „munkaerőpiac súlyos zavarai” fogalom egyértelmű meghatározására;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé az olyan gazdasági és társadalmi mutatókon alapuló mutatókat és módszertant, amelyek igazolják az átmeneti korlátozások tagállamok által történő meghosszabbításának szükségességét, mivel a nemzeti munkaerőpiacaikon kialakult negatív hatásokat a román és bolgár munkavállalók okozzák;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy a lehető legátláthatóbb módon tegye közzé azokat a szempontokat, amelyek alapján valamely tagállam fenntarthatja az átmeneti akadályokat, figyelembe véve e határozatnak az Európai Unió gazdaságára, valamint az Európai Bíróságnak az alapvető szabadságok alóli eltérésekre való hivatkozásokkal kapcsolatban elfogadott értelmezéseire gyakorolt hatásait;

7.  sürgeti a tagállamokat, hogy az átmeneti akadályok bevezetésére vagy meghosszabbítására irányuló kérelemre vonatkozóan a Bizottság számára benyújtandó értesítések elkészítésekor alkalmazzanak meghatározást, módszertant, mutatókat és kritériumokat;

8.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ügyeljenek a munkajog következetes alkalmazására a valamennyi uniós munkavállalóval szembeni azonos bánásmód, a vállalatok közötti tisztességes verseny és a gazdasági és szociális dömping megakadályozásának biztosítása érdekében;

9.  felhívja az EU-25-öt, hogy mielőtt döntést hozna arról, hogy megszünteti vagy meghosszabbítja a Romániából és Bulgáriából érkező munkavállalók szabad mozgásra vonatkozó átmeneti korlátozásokat, szükség szerint folytasson konzultációt a munkaadók és a munkavállalók szervezeteivel;

10. sürgeti azon tagállamokat, amelyek fenn kívánják tartani a román és bolgár munkavállalók munkaerő-piaci hozzáférésére vonatkozó korlátozásokat, hogy egyértelműen és átlátható módon ismertessék mindazokat a társadalmi és gazdasági mutatókat, amelyek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a földrajzi mobilitás nemzeti munkaerőpiacuk súlyos zavarát eredményezi;

11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.