ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a női nemi szervek megcsonkításának felszámolásáról
11.6.2012 - (2012/2684(RSP))
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Ana Gomes, Véronique De Keyser, Sylvie Guillaume, Britta Thomsen, Claude Moraes, Emine Bozkurt, Minodora Cliveti az S&D képviselőcsoport nevében
Rebecca Harms, Isabelle Durant, Marije Cornelissen, Raül Romeva i Rueda, Franziska Katharina Brantner, Nicole Kiil-Nielsen, Ana Miranda, Ulrike Lunacek, Jean Lambert, Malika Benarab-Attou, Barbara Lochbihler, Catherine Grèze a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Mikael Gustafsson, Kartika Tamara Liotard, Inês Cristina Zuber, Patrick Le Hyaric, Willy Meyer, Marie-Christine Vergiat, Jacky Hénin a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Renate Weber, Cecilia Wikström, Sophia in 't Veld, Antonyia Parvanova, Edward McMillan-Scott, Sarah Ludford, Gesine Meissner, Frédérique Ries, Izaskun Bilbao Barandica, Louis Michel az ALDE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0304/2012
B7‑0307/2012
Az Európai Parlament állásfoglalása a női nemi szervek megcsonkításának felszámolásáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezmény (CEDAW) és annak fakultatív jegyzőkönyve, valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezmény alapján benyújtott jelentésekre,
– tekintettel 2009. március 24-i állásfoglalására a női nemi szervi csonkítás elleni küzdelemről az EU-ban[1],
– tekintettel az ENSZ-főtitkár 2012. december 5-i „A női nemi szervek megcsonkításának felszámolása” című jelentésére,
– tekintettel a nők elleni erőszak Európai Unióban való felszámolásáról szóló, az EPSCO-Tanács által 2010. március 8-án elfogadott következtetésekre, melyek nemzetközi megközelítésre szólítanak fel a női nemi szervek megcsonkítása elleni küzdelemben,
– tekintettel az Európa Tanács a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló, 2011. április 12-i egyezményére,
– tekintettel a nők elleni erőszakra, valamint a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemre vonatkozó, az Általános Ügyek Tanácsa által 2008. december 8-án elfogadott uniós iránymutatásokra,
– tekintettel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló, 2011. április 5-i állásfoglalására[2],
– tekintettel „Az emberi jogok helyzete a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája, ideértve az Unió emberi jogokkal kapcsolatos stratégiai politikájára gyakorolt hatásait is” című, 2012. április 18-i állásfoglalására[3],
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a női nemi szervek megcsonkítása jóvátehetetlen bántalmazás, melynek során egészségügyi indok nélkül szándékosan változtatnak vagy okoznak sérülést a női nemi szerveken, a világban jelenleg 140 millió nőt és leányt érintő visszafordíthatatlan következményekkel, és mivel minden évben további 3 millió leányt fenyeget annak veszélye, hogy elszenvedik ezt a beavatkozást;
B. mivel Európában 500 000 nő él megcsonkított női nemi szervvel, és 180 000 leány van kitéve ugyanennek a veszélynek, és mivel szakemberek szerint e számadatok elmaradnak a valóságtól és nem terjednek ki a második generációs vagy iratokkal nem rendelkező bevándorlókra;
C. mivel a női nemi szervek megcsonkításának bármely formája a vallás részének nem tekinthető káros hagyomány, amely a nők és lányok ellen elkövetett erőszakos cselekedet lévén alapvető jogaik – elsősorban a személyes biztonsághoz, a személyi sérthetetlenséghez, a testi és lelki egészséghez, illetve a szexuális és reproduktív egészségükhöz való jog – megsértésének minősül, ugyanakkor gyermekbántalmazásnak is minősül a kiskorú lányok esetében; mivel az ilyen erőszakos cselekedetek semmilyen esetben sem indokolhatók a különböző jellegű kulturális hagyományok vagy beavatási szertartások tiszteletben tartásával;
D. mivel a női nemi szervek megcsonkítása önmagában az emberi jogok megsértését jelenti, nem jár bizonyított egészségügyi előnyökkel, de rövid és hosszú távon is súlyosan és visszafordíthatatlanul károsítja az annak kitett nők és lánygyermekek testi és lelki egészségét, kimerítve a személyi és testi sérthetetlenséget veszélyeztető súlyos erőszak fogalmát, és egyes esetekben akár halálos kimenetelű is lehet; mivel a kezdetleges eszközök alkalmazása és a fertőtlenítést célzó óvintézkedések hiánya további káros hatásokkal, így a szexuális érintkezés vagy szülés alkalmával fellépő fájdalommal, az érintett nemi szervek visszafordíthatatlan károsodásával, komplikációk – vérzés, sokkos állapot, fertőzés, AIDS-vírus átadása, tetanusz, jóindulatú tumorok – kialakulásával és a terhesség vagy szülés ideje alatt jelentkező súlyos komplikációkkal jár;
E. mivel a női nemi szervek megcsonkítása az egyenlőtlen erőviszonyok kifejeződése, és – a nemi alapú erőszak súlyos egyéb formái mellett – a nők elleni erőszak egyik megnyilvánulási formája, és mivel a női nemi szervek megcsonkítása elleni küzdelmet mindenképpen általános és koherens megközelítésbe kell ágyazni a nemi alapú erőszak és a nők elleni erőszak leküzdése érdekében;
1. üdvözli a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság 2012. március 8-i 56. ülésének arra vonatkozó határozatát, hogy a női nemi szervek megcsonkításának kérdésével az ENSZ-közgyűlés soron következő, 67. ülésén is foglalkozni kell;
2. felhívja az ENSZ-közgyűlést, hogy 67. ülésén – az Afrikai Unió 2011. július 2-i csúcsértekezlete kérésének megfelelően – fogadjon el egy határozatot a női nemi szervek megcsonkításának egész világon való felszámolása céljából a tagállamok fellépéseinek összehangolása, valamint a regionális és nemzetközi jogi eszközök, illetve a nemzeti jogszabályok kidolgozására és megerősítésére vonatkozó ajánlások és iránymutatások kiadása révén;
3. határozottan támogatja az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának alábbi ajánlását: „Az államoknak folytatniuk kell a nemzetközi eszközök ratifikálását és a nemzeti jogi és politikai kereten keresztül történő végrehajtását. A nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban olyan átfogó jogszabályok elfogadására lenne szükség, amelyek tiltják a női nemi szervek megcsonkításának valamennyi formáját, és büntetik a beavatkozás elvégzőit. A jogszabályoknak a női nemi szervek megcsonkítását elszenvedett vagy annak kitett nőket és lánygyermekeket védő, teljes körű megelőzési és védőintézkedésekről is rendelkezniük kell. A jogszabályoknak a törvények – és a költségvetési előirányzatok – hatékony végrehajtására, valamint a jogalkalmazást koordináló, nyomon követő és értékelő mechanizmusokra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazniuk kell. A törvényeknek hathatós szankciókat kell előírniuk, többek között a beavatkozást elvégző egészségügyi szakemberek vonatkozásában, vagy azon esetekre, amikor a női nemi szervek megcsonkítása olyan országban történik, ahol ennek elvégzése nem tilos. Meg kell erősíteni a jogszabályok végrehajtását, például széles körű elterjesztésük és a bűnüldöző szervek tagjainak tartott képzések révén. Javítani kell azon feltételeket, melyek lehetővé teszik a nők és lánygyermek számára, hogy jelentsék a női nemi szervi megcsonkítás eseteit.”
4. felhívja a nemzetközi közösséget, az ENSZ illetékes szerveit és a civil társadalmat, hogy megfelelő pénzügyi források biztosításával aktívan támogassák a célzott, innovatív programokat, valamint terjesszék a – például a női nemi szervek megcsonkítása által – veszélyeztetett, és a szolgáltatásokhoz és programokhoz nehezen hozzáférő leányok szükségleteihez és prioritásaihoz igazodó legjobb gyakorlatokat;
5. kéri, hogy az ENSZ főtitkára biztosítsa, hogy az ENSZ valamennyi illetékes szervezete és szerve – elsősorban az ENSZ Gyermekalapja, az ENSZ Népesedési Alapja, az Egészségügyi Világszervezet, az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO), a nemek közötti egyenlőségnek és a nők szerephez juttatásának kérdésével foglalkozó ENSZ-szervezet, az ENSZ nőket célzó fejlesztési alapja, az ENSZ Fejlesztési Programja, valamint az ENSZ emberi jogi főbiztosának hivatala – országos programjaikban egyénileg és együttesen is vegyék figyelembe a női nemi szervek megcsonkításával szemben a leányok jogainak – megfelelő módon és a nemzeti prioritásokkal összhangban történő – védelmét és támogatását erre irányuló erőfeszítéseik további fokozása érdekében;
6. hangsúlyozza, hogy figyelemfelkeltésre, a közösség mozgósítására, oktatásra és képzésre van szükség annak biztosításához, hogy valamennyi kulcsszereplő, a kormányhivatalnokok (például a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek munkatársai), az egészségügyi dolgozók, a vallási és közösségi vezetők, a tanárok, az alkalmazottak, a médiában dolgozó szakemberek és a lánygyermekekkel közvetlenül foglalkozók, valamint a szülők, a családok és a közösségek a lányokat hátrányosan érintő magatartásformák és ártalmas gyakorlatok felszámolásán dolgozzanak;
7. hangsúlyozza, hogy támogatni kell a civil társadalom tagjait, elsősorban az ilyen közösségekben tevékenykedő női szervezeteket abban, hogy felszámolják a nők elleni erőszakot, köztük a női nemi szervek megcsonkítását;
8. sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a nemi alapú erőszak és a nők szerepének erősítése legyen általános prioritás valamennyi uniós fejlesztési politikában és programban a nemek közötti egyenlőségre irányuló 2010-es cselekvési terve révén; hangsúlyozza, hogy fontos a partnerországokban a regionális és a helyi hatóságok, valamint a civil társadalom bevonása;
9. sürgeti a Bizottságot, hogy a nők elleni erőszak leküzdésével kapcsolatos átfogó stratégiája keretében fordítson különös figyelmet a női nemi szervek megcsonkításának, többek között közös fellépéssel a női nemi szervek megcsonkítása ellen; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek határozott lépéseket ezen illegális gyakorlat felszámolására; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye prioritássá a nők és lánygyermekek elleni erőszak felszámolását, és megfelelő pénzügyi források biztosításával támogassa a célzott és innovatív programokat az EU-ban és harmadik országokban;
10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az ENSZ főtitkárának, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] HL C 117. E, 2010.5.6., 52. o.
- [2] Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0127
- [3] Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0126