Eljárás : 2015/2635(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-1092/2015

Előterjesztett szövegek :

B8-1092/2015

Viták :

PV 28/10/2015 - 13
CRE 28/10/2015 - 12

Szavazatok :

PV 29/10/2015 - 10.3

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0388

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 304kWORD 121k
23.10.2015
PE570.926v01-00
 
B8-1092/2015

a B8-0769/2015. és B8-0770/2015. számú szóbeli választ igénylő kérdésekhez

az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján


az európai uniós polgárok tömeges elektronikus megfigyeléséről szóló 2014. március 12-i európai parlamenti állásfoglalás nyomon követéséről (2015/2635(RSP))


Claude Moraes az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében
MÓDOSÍTÁSOK

Az Európai Parlament állásfoglalása az európai uniós polgárok tömeges elektronikus megfigyeléséről szóló 2014. március 12-i európai parlamenti állásfoglalás nyomon követéséről (2015/2635(RSP))  
B8-1092/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) és különösen annak 2., 3., 4., 5., 6., 7., 10. és 21. cikke, az Európai Unió Alapjogi Chartája és különösen annak 1., 3., 6., 7., 8., 10., 11., 20., 21., 42., 47., 48. és 52. cikke, az emberi jogok európai egyezménye és különösen annak 6., 8., 9., 10. és 13. cikke és az európai bíróságok biztonságra, magánéletre és a szólásszabadságra vonatkozó ítélkezési gyakorlata által meghatározott jogi keretre,

–  tekintettel az egyesült államokbeli NSA megfigyelési programjáról, a különféle tagállamokban megfigyelést végző szervekről és az uniós polgárok alapvető jogaira, valamint a transzatlanti bel- és igazságügyi együttműködésre gyakorolt hatásukról szóló, 2014. március 12-i állásfoglalására(1) (a továbbiakban: az állásfoglalás),

–  tekintettel „Az uniós polgárok tömeges elektronikus megfigyeléséről szóló LIBE-vizsgálat nyomon követéséről” című, 2015. január 19-i munkadokumentumra(2),

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a tömeges megfigyelésről szóló 2015. április 21-i határozatára,

–  tekintettel az európai uniós polgárok tömeges elektronikus megfigyeléséről szóló 2014. március 12-i európai parlamenti állásfoglalás nyomon követéséről a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000114/2015 – B8-0769/2015 és O-000115/2015 – B8-0770/2015),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Parlament állásfoglalásában felhívta az Egyesült Államok hatóságait és a tagállamokat, hogy tiltsák be az átfogó tömeges megfigyelési tevékenységeket és a polgárok személyes adatainak nagytömegű feldolgozását, és elítélte a hírszerző szolgálatok azon nyilvánosságra került tevékenységeit, amelyek súlyosan érintették az uniós polgárok bizalmát és alapvető jogait; mivel az említett tömeges megfigyelési programok nagyságrendjéből kifolyólag az állásfoglalás rámutatott egyéb okok – többek között a politikai és a gazdasági kémkedés – esetleges létezésére;

B.  mivel az állásfoglalás nyomán létrejött a nyolc külön fellépést megfogalmazó „Európai digitális habeas corpus – az alapvető jogok védelme a digitális korszakban” című kezdeményezés, és a Parlament felszólította az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy egy éven belül foglalkozzon a kérdéssel, és értékelje, milyen mértékben valósultak meg az ajánlások;

C.  mivel a 2015. január 19-i munkadokumentum beszámolt az állásfoglalás elfogadása óta történt fejleményekről – például arról, hogy kiderült: az állítólagos tömeges elektronikus megfigyelési tevékenység folytatódik – és a javaslatban szereplő „Európai digitális habeas corpus” kezdeményezés végrehajtásának állapotáról, jelezve az intézmények, a tagállamok és a cselekvésre felszólított érdekelt felek korlátozott válaszlépéseit;

D.  mivel a Parlament állásfoglalásában az EUMSZ 265. cikkével összhangban („mulasztás megállapítása”) felszólította a Bizottságot és a többi uniós intézményt, szervet, hivatalt és ügynökséget, hogy tegyenek eleget az ajánlásoknak;

E.  mivel a Wikileaks a közelmúltban nyilvánosságra hozta, hogy a legutóbbi három francia elnök, valamint francia miniszterek és Franciaország USA-ba akkreditált nagykövetének kommunikációját célzottan megfigyelték; mivel ez az NSA által az utóbbi tíz évben folytatott nagyarányú stratégiai és gazdasági kémkedés valamennyi francia állami szervre és a legnagyobb francia vállalatokra irányult;

F.  mivel a véleményalkotáshoz és a véleménynyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadó jelentése szerint a digitális korszakban a titkosítás és az anonimitás biztosítja a személyes adatoknak a véleményalkotási és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jog gyakorlásához szükséges védelmét és biztonságát; mivel a jelentés azt is leszögezi, hogy a titkosítás és anonimitás mindennemű korlátozását a jogszerűség, a szükségesség, az arányosság és a legitim cél elveinek megfelelően szigorú keretek között kell tartani;

1.  üdvözli a német Bundestag, az Európa Tanács, az ENSZ és a brazil szenátus által indított vizsgálatokat, a számos egyéb nemzeti parlamentben lefolytatott vitákat és a civil társadalom számos szereplőjének munkáját, amely hozzájárult a tömeges elektronikus megfigyeléssel kapcsolatos általános tájékozottság növeléséhez;

2.  mély csalódottságát fejezi ki azonban amiatt, hogy sem a legtöbb tagállam, sem az uniós intézmények nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy sürgősséggel cselekedjenek és komolyan foglalkozzanak az állásfoglalásban felvetett kérdésekkel, valamint végrehajtsák az abban foglalt konkrét ajánlásokat, továbbá hiányolja a Parlamenttel szemben tanúsított átláthatóságot és a vele folytatott párbeszédet;

3.  aggodalmának ad hangot a közelmúltban néhány tagállamban elfogadott, a hírszerző szervek megfigyelési képességeit bővítő egyes törvények miatt, ideértve a Franciaországban a Nemzetgyűlés által 2015. június 24-én elfogadott új hírszerzési törvényt, amelynek a Bizottság szerint több rendelkezése jelentős jogi kérdéseket vet fel, az Egyesült Királyságban az adatmegőrzésről és a felderítési hatáskörökről szóló 2014. évi törvény elfogadását és azt a későbbi bírósági határozatot, amely szerint a törvény egyes cikkei jogellenesek és nem alkalmazandók, illetve Hollandiában a 2002. évi hírszerzési és biztonsági törvény aktualizálását célzó új jogszabályokra irányuló javaslatokat; ismételten felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a hírszerző ügynökségek tevékenységeit szabályozó jelenlegi és jövőbeli jogalkotási kereteik és felügyeleti mechanizmusaik összhangban álljanak az emberi jogok európai egyezményében és valamennyi vonatkozó uniós jogszabályban foglalt normákkal; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul kezdeményezze a francia hírszerzési törvény valamennyi rendelkezésének értékelését, és adjon számot annak az elsődleges és másodlagos uniós joggal való összeegyeztethetőségéről;

4.  üdvözli a német Bundestagban a tömeges megfigyelésekről folytatott vizsgálatot; komoly aggodalmának ad hangot az Unión belüli távközlésnek és internetes forgalomnak a BDN német hírszerző ügynökség által az NSA-val együttműködésben folytatott tömeges megfigyeléséről napvilágot látott hírek miatt; úgy tekinti, hogy ez sérti a lojális együttműködés EUSZ 4. cikke (3) bekezdése szerinti elvét;

5.  kéri elnökét, hogy kérje fel az Európa Tanács főtitkárát az 52. cikk szerinti eljárás elindítására, amelynek értelmében „az Európa Tanács Főtitkára által előterjesztett megkeresésre minden Magas Szerződő Fél tájékoztatást ad arról a módról, ahogy belső joga biztosítja a jelen Egyezmény rendelkezéseinek hatékony végrehajtását”;

6.  úgy véli, hogy – a napvilágra került esetek nagyságrendjének ismeretében – a Bizottság ez idáig egyáltalán nem megfelelő módon reagált az állásfoglalásra; felszólítja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2015 decemberéig tegyen lépéseket az állásfoglalásban megfogalmazott felhívások nyomán; fenntartja a jogot, hogy mulasztás megállapítása iránti keresetet nyújtson be, vagy hogy a Bizottság bizonyos költségvetési forrásait tartalékba helyezze mindaddig, amíg az valamennyi ajánlással nem foglalkozik megfelelően;

7.  hangsúlyozza az Európai Unió Bírósága (EUB) 2014. április 8-i ítéletének jelentőségét, amely érvénytelennek nyilvánította az adatmegőrzésről szóló 2006/24/EK irányelvet; emlékeztet arra, hogy a Bíróság kimondta, hogy az ezen eszköz által a magánélethez való jogba való beavatkozást a szigorúan szükséges mértékre kell korlátozni;

Adatvédelmi csomag

8.  üdvözli az általános adatvédelmi rendelet tervezetéről folytatott informális intézményközi tárgyalások megindítását, és hogy a Tanács az adatvédelmi irányelv tervezetével kapcsolatban általános megközelítést fogadott el; ismételten kijelenti, hogy 2015-ben le kívánja zárni az adatvédelmi csomagról folytatott tárgyalásokat;

9.  emlékezteti a Tanácsot azon kötelezettségvállalására, hogy a bizottsági javaslatokhoz benyújtott módosításaiban tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartáját; ismételten leszögezi, hogy a kínált védelem szintje nem maradhat el a 95/46/EK irányelvben már megállapított szinttől;

10.  hangsúlyozza, hogy az adatvédelmi rendeletre és az adatvédelmi irányelvre egyaránt szükség van az egyének alapvető jogainak védelméhez, ezért e kettőt egyetlen csomagként kell kezelni és egy időben kell elfogadni annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi uniós adatfeldolgozó tevékenység magas szintű védelmet biztosítson minden körülmények között; hangsúlyozza, hogy a csomag elfogadásával teljesíteni kell a személyek személyes adataik feldolgozásával összefüggő jogainak és védelmének megerősítésére irányuló célkitűzést;

EU–USA keretmegállapodás

11.  megállapítja, hogy az állásfoglalás elfogadása óta lezárultak az USA-val az EU és az Egyesült Államok közötti, a személyes adatok bűnüldözési célból történő továbbítására és feldolgozására vonatkozó adatvédelmi megállapodásról (a továbbiakban: keretmegállapodás) folytatott tárgyalások, és a megállapodás tervezetét parafálták;

12.  üdvözli az amerikai kormány arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a keretmegállapodás révén helyreállítsa a bizalmat, valamint hogy a Kongresszus elé terjesztették a 2015. évi bírósági jogorvoslati törvényt; azt kiemelkedő jelentőségűnek tartja annak biztosítása szempontjából, hogy azon uniós polgárokat/magánszemélyeket, akiknek személyes adatait az Unióban feldolgozzák és az USA-nak átadják, a hatékony bírósági jogorvoslat tekintetében az uniós és az amerikai állampolgárok közötti megkülönböztetés nélkül minden körülmények között ugyanazon jogok illessék meg; felhívja a Kongresszust, hogy olyan jogszabályt fogadjon el, amely ezt garantálja; hangsúlyozza, hogy a keretmegállapodás aláírásának és megkötésének egyik előfeltétele a bírósági jogorvoslatról szóló törvény amerikai Kongresszus általi elfogadása;

Védett adatkikötő (Safe Harbour)

13.  emlékeztet arra, hogy az állásfoglalás felhív a védett adatkikötőről szóló határozat azonnali felfüggesztésére, mivel az nem biztosít megfelelő védelmet az uniós polgárok személyes adatai számára;

14.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság 2013. november 27-i közleményében 13 ajánlást fogalmazott meg az Egyesült Államok számára a védett adatkikötő működéséről a megfelelő védelmi szint biztosítása érdekében;

15.  üdvözli, hogy az EUB 2015. október 6-i ítéletében érvénytelennek nyilvánította a Bizottságnak az amerikai védett adatkikötőre vonatkozó 2000/520/EK megfelelőségi határozatát; hangsúlyozza, hogy ez az ítélet megerősítette a Parlament régóta hangoztatott álláspontját, miszerint az ezen eszköz értelmében biztosított védelem szintje nem megfelelő; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegye meg az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy az USA-nak átadott valamennyi személyes adat az Unióban biztosítottal egyenértékű, hatékony védelmi szintben részesüljön;

16.  tiltakozik az ellen, hogy a Parlament semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kapott a Bizottságtól e 13 ajánlás végrehajtásának aktuális helyzetére vonatkozóan, annak ellenére, hogy a Bizottság bejelentette, hogy azt 2014 nyaráig megadja; hangsúlyozza, hogy az EUB-nek a 2000/520/EK határozatot érvénytelenné nyilvánító ítélete nyomán a Bizottságnak sürgősen alapos áttekintést kell nyújtania az eddig folytatott tárgyalásokról és az ítéletnek a már bejelentett további tárgyalásokra gyakorolt hatásáról; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul vegye számba a védett adatkikötő alternatíváit és az ítéletnek az 1995/46/EK irányelv szerinti egyéb eszközökre gyakorolt hatásait az USA-nak átadott személyes adatok vonatkozásában, és arról 2015 végéig készítsen jelentést;

17.  megjegyzi, hogy a védett adatkikötőről szóló határozat felfüggesztését a Bizottság vetette fel megfontolandó „lehetőségként” arra az esetre, ha nem találnak kielégítő megoldást a problémára; felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a védett adatkikötőről szóló megállapodás lehetséges alternatíváit, és a kérdésről 2015 végéig készítsen jelentést;

Demokratikus felügyelet

18.  maradéktalanul tiszteletben tartva, hogy a nemzeti parlamentek teljes körű hatáskörrel rendelkeznek a nemzeti hírszerző szolgálatok felügyelete terén, felhívja a nemzeti parlamenteket, hogy amennyiben még nem tették meg, alaposan értékeljék a hírszerző tevékenységeket és hozzanak létre számukra ésszerű felügyeletet, továbbá biztosítsák, hogy e felügyeleti bizottságok/szervek elegendő erőforrásokkal, technikai szakértelemmel és jogi eszközökkel rendelkezzenek, valamint hozzáférjenek a vonatkozó dokumentumokhoz annak érdekében, hogy hatékonyan és függetlenül felügyelhessék a hírszerző szolgálatokat és az információk külföldi hírszerző szolgálatokkal való megosztását; ismételten kötelezettséget vállal arra, hogy szorosan együttműködik a nemzeti parlamentekkel a hatékony ellenőrzési mechanizmusok biztosítása érdekében, többek között a bevált gyakorlatok és közös normák megosztása révén;

19.  szándékában áll nyomon követni a 2015. május 28–29-én „A titkosszolgálatok demokratikus felügyelete az Európai Unióban” címmel megrendezett konferenciát, és a nemzeti parlamentekkel szoros együttműködésben folytatni a hírszerzési felügyeletre vonatkozó bevált gyakorlatok megosztásának biztosítását célzó erőfeszítéseit; üdvözli a konferencia társelnökeinek közös záró megjegyzéseit, amelyben kifejezik azon szándékukat, hogy két év múlva nyomonkövetési konferenciát hívnak össze;

20.  úgy véli, hogy támogatni kell a felügyeleti szervek közötti együttműködés jelenlegi eszközeit, például a Nemzeti Hírszerzési Felügyeletek Európai Hálózatát (ENNIR), és fokozottabban igénybe kell venni munkájukat, lehetőség szerint kihasználva az IPEX által – hatályának és technikai lehetőségeinek megfelelően – a nemzeti parlamentek közötti információcsere céljaira kínált lehetőségeket;

21.  hangsúlyozza, hogy a jogbiztonság megteremtése érdekében a “nemzetbiztonság” fogalmának közös definíciójára van szükség az Unióban és tagállamaiban; megjegyzi, hogy az egyértelmű fogalommeghatározás hiánya lehetővé teszi az Unión belüli végrehajtó és hírszerző közösségek számára, hogy önkényesen járjanak el, és megsértsék az alapvető jogokat és a jogállamiságot;

22.  arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be a hatályvesztésre, illetve -meghosszabbításra vonatkozó rendelkezéseket a személyes adatok gyűjtését vagy az európai polgárok megfigyelését lehetővé tévő jogszabályokba; hangsúlyozza, hogy e rendelkezések alapvető fontosságúak annak biztosításához, hogy a magánélethez való jogot sértő eszközöket egy demokratikus társadalomban rendszeresen ellenőrzésnek vessék alá szükségszerűségüket és arányosságukat illetően;

A bizalom helyreállítása

23.  hangsúlyozza, hogy az EU és az Egyesült Államok közötti egészséges kapcsolat fenntartása mindkét fél számára alapvetően fontos; megjegyzi, hogy a megfigyelések napvilágra kerülése aláásta e kapcsolat lakosság általi támogatottságát, és hangsúlyozza, hogy intézkedéseket kell hozni a bizalom helyreállítása érdekében, különösen annak fényében, hogy jelenleg sürgős együttműködésre van szükség számos, mindkét felet érintő geopolitikai kérdésben; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a tárgyalások során az Egyesült Államok és az EU egésze között létrejövő, az alapvető jogokat tiszteletben tartó megoldást kell találni;

24.  üdvözli az Egyesült Államokban a közelmúltban hozott, az NSA általi tömeges megfigyelések korlátozását célzó jogalkotási és bírósági határozatokat – ideértve azt is, hogy a Kongresszus kétkamarás és kétpárti kompromisszum eredményeként módosítás nélkül elfogadta az „USA Freedom Act” törvényt –, valamint a másodfokú fellebbviteli bíróság ítéletét az NSA telefonos adatokat gyűjtő programjáról; fájlalja ugyanakkor, hogy e határozatok főként az egyesült államokbeli személyekre összpontosítanak, míg az uniós polgárok helyzete változatlan;

25.  úgy véli, hogy a megfigyelési célú technológia alkalmazására vonatkozó bármely határozatnak a szükségességet és arányosságot vizsgáló alapos elemzésen kell alapulnia; üdvözli a SURVEILLE kutatási projekt eredményeit, amely jogi, etikai és technológiai szempontok figyelembevételével kínál módszertant a megfigyelési technológiák értékeléséhez;

26.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak az adatvédelem globális kereteinek létrehozása és ezen belül a nemzetbiztonsági célokból történő adatgyűjtés konkrét korlátainak megállapítása érdekében közre kell működnie olyan nemzetközi – ENSZ-szintű – normák/elvek kidolgozásában, amelyek összhangban vannak az ENSZ keretében létrejött Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával;

27.  meggyőződéssel vallja, hogy a „megfigyelési fegyverkezési verseny” csak hiteles, globális szintű normák bevezetésével kerülhető el;

Magánvállalatok

28.  üdvözli az informatikai magáncégek kezdeményezéseit a magánélet védelmének javítását szolgáló, titkosított biztonsági megoldások és internetszolgáltatások kifejlesztése terén; ösztönzi az alkalmazások felhasználóbarát beállításainak továbbfejlesztését, amelyek segítik a fogyasztókat annak beállításában, hogy milyen információkat, kivel és hogyan osztanak meg; megjegyzi, hogy különböző vállalatok szintén bejelentették, hogy a napvilágra került tömeges megfigyelési ügyekre reagálva lehetővé kívánják tenni a végpontok közötti titkosítást;

29.  emlékeztet arra, hogy a 2000/31/EK irányelv 15. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok nem állapíthatnak meg a továbbítási, tárolási és tárhelyszolgáltatást nyújtókat terhelő olyan általános kötelezettséget, amely szerint az általuk továbbított vagy tárolt információkat nyomon kellene követniük, sem olyan általános kötelezettséget, amely szerint jogellenes tevékenységre utaló tényeket vagy körülményeket kellene kivizsgálniuk; emlékeztet különösen arra, hogy az EUB a C-360/10. és C-70/10. számú ügyben hozott ítéleteiben elvetette az érintett (az egyik esetben internetes hozzáférést nyújtó, a másikban közösségi hálózatot működtető) szolgáltatások szinte összes felhasználójának „aktív nyomon követéséreˮ vonatkozó intézkedéseket, és kimondta, hogy tilos minden olyan rendelkezés, amely általános nyomonkövetési kötelezettséget ró a tárhelyszolgáltatókra;

30.  üdvözli, hogy informatikai és távközlési vállalatok átláthatósági jelentéseket tettek közzé a kormányok felhasználói adatokra vonatkozó adatigényléseiről; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek közzé statisztikákat a magánvállalatokhoz intézett, magánfelhasználói adatok iránti adatigénylésekről;

A terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó programról szóló (TFTP) megállapodás

31.  csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a Parlament arra vonatkozó egyértelmű felhívását, hogy mivel nem áll rendelkezésre egyértelmű információ a tekintetben, hogy a SWIFT-adatok a TFTP-megállapodás keretein kívül elérhetőek lehettek-e az Egyesült Államok bármely más kormányzati szerve számára, függesszék fel a TFTP-megállapodást; a fentiek figyelembevételével szándékozik határozni arról, hogy hozzájárulását adja-e jövőbeni nemzetközi megállapodásokhoz;

Egyéb személyes adatok cseréje harmadik országokkal

32.  hangsúlyozza azon álláspontját, miszerint minden olyan megállapodás, mechanizmus és megfelelőségi határozat esetében, amely személyes adatok harmadik országokkal való cseréjét is magában foglalja, a Bizottságnak – a Szerződés őreként – szigorú ellenőrzési és azonnali nyomonkövetési intézkedéseket kell hoznia;

33.  üdvözli az EU és az Egyesült Államok a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos transzatlanti együttműködés elmélyítéséről szóló, 2015. június 3-i rigai nyilatkozatát, amelyben az aláíró felek elkötelezik magukat az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló megállapodás végrehajtásának erősítése, a megállapodás által előirányzott felülvizsgálat lezárása és munkaértekezletek lefolytatása mellett az érintett kérdések illetékes nemzeti hatóságokkal történő megvitatása érdekében; hangsúlyozza, hogy a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló megállapodások jelentik azt az eszközt, amelynek alapján a tagállami bűnüldöző hatóságoknak a harmadik országok hatóságaival együtt kell működniük; ebben a tekintetben felhívja a tagállamokat és az Egyesült Államok kormányát a fent említett kötelezettségvállalások tiszteletben tartására az USA–EU kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodás felülvizsgálatának gyors lezárása céljából;

34.  felhívja a Bizottságot, hogy 2015 végéig számoljon be a Parlamentnek a harmadik országok bűnüldöző és hírszerző szolgálatainak hozzáférése tekintetében a különböző nemzetközi adattovábbítási eszközökkel kapcsolatban feltárt hiányosságokról, valamint a harmadik országokba továbbított uniós személyes adatok megfelelő védelmének folyamatos biztosítását célzó eszközökről;

A jogállamiság és az uniós polgárok alapvető jogainak védelme / a visszaélést bejelentő személyek és az újságírók fokozott védelme

35.  úgy véli, hogy az uniós polgárok alapvető jogai továbbra is veszélyben vannak, és túlságosan kevés intézkedés történt a tömeges elektronikus megfigyeléssel szembeni teljes védelmük érdekében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a visszaélést bejelentő személyek és az újságírók védelmének biztosítása terén csak korlátozott előrelépések történtek;

36.  fájlalja, hogy számos tömeges és nagyarányú megfigyelési program létrehozását többek közt az e programokat kifejlesztő és működtető vállalatok gazdasági érdeke is ösztönzi, ahogy az NSA célzott „Thinthread” programjának esetében is, amelyet lecseréltek a „Trailblazer” nagyarányú megfigyelő programra, majd ezt 2001-ben kiszervezték a SAIC vállalatnak;

37.  ismételten hangsúlyozza, hogy komoly aggályai vannak az Európa Tanács számítástechnikai bűnözésről szóló 2001. november 23-i egyezménnyel (Budapesti Egyezmény) foglalkozó bizottságának munkájával kapcsolatban az egyezmény 32. cikkének értelmezését illetően, a tárolt számítógépes adatokhoz való, engedéllyel történő határokon átnyúló hozzáférés, illetve a nyilvános adatokhoz való hozzáférés tekintetében, és határozottan ellenzi bármely olyan kiegészítő jegyzőkönyv vagy iránymutatás elfogadását, amely e rendelkezés hatályát az egyezmény által létrehozott jelenlegi rendszeren túlra is kiterjesztené, mivel ez utóbbi már jelenleg is a területiség elve alóli jelentős kivételt képez, minthogy azt eredményezheti, hogy a bűnüldöző hatóságok távolról akadálytalanul hozzáférnek a más államok joghatósága alá tartozó területen található szerverekhez és számítógépekhez anélkül, hogy a kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodásokhoz vagy az igazságügyi együttműködés más, az egyének alapvető jogainak – köztük az adatok védelméhez és a megfelelő eljáráshoz való jog – garantálása céljából létrehozott eszközökhöz kellene folyamodniuk; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió már élt a számítástechnikai bűnözés terén meglévő hatáskörével, ezért mind a Bizottság, mind a Parlament előjogait tiszteletben kell tartani;

38.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem válaszolt a Parlament azon kérésére, hogy folytassanak vizsgálatot a visszaélést jelentő személyek védelmére irányuló, átfogó európai program tekintetében, és felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2016 végéig adjon ki ilyen tárgyú közleményt;

39.  üdvözli az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által 2015. június 23-án elfogadott, „a visszaélést bejelentő személyek védelmének javításáról” című állásfoglalást és különösen annak a visszaélések bejelentésének a megfigyelésre vonatkozó jogi korlátok tiszteletben tartásának biztosítása szempontjából való jelentőségéről szóló 9. pontját és a 10. pontját, amely felhívja az EU-t, hogy léptessen életbe a visszaélést bejelentő személyek védelmét célzó jogszabályokat, amelyek kiterjednek a nemzetbiztonsági és hírszerző szolgálatok és az e területen dolgozó magáncégek alkalmazottaira is, és – amennyiben az általuk feltárt visszaélések jogosulttá teszik őket a védelemre a közgyűlés által támogatott elvek alapján – lehetőség szerint a nemzeti jog alapján biztosítson menedékjogot a visszaélést bejelentő azon személyek számára, akiket hazájukban megtorlás fenyeget;

 

40.  hangsúlyozza, hogy a tömeges megfigyelés súlyosan veszélyezteti a szabályozott szakmákra, többek között az orvosokra, újságírókra és ügyvédekre kiterjedő szakmai titoktartási kötelezettséget; hangsúlyozza különösen az uniós polgárok azon jogait, hogy megvédjék őket az ügyvédekkel való bizalmas kommunikáció mindennemű megfigyelésével szemben, ami sértené az Európai Unió Alapjogi Chartáját, nevezetesen annak 6., 47. és 48. cikkét, valamint az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról szóló 2013/48/EU irányelvet; felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2016 végéig adjon ki közleményt a titoktartási kötelezettséggel járó szakmák keretében folytatott bizalmas kommunikáció védelméről;

41.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat a tagállamok számára arról, hogy miként hozhatók összhangba a bűncselekmények – többek között a terrorizmus – megelőzését, nyomozását, felderítését és a büntetőeljárás lefolytatását szolgáló, személyes adatokat gyűjtő eszközök az Európai Unió Bírósága 2014. április 8-i, adatmegőrzésről szóló ítéletével; kiemeli különösen az ítélet 58. és 59. pontját, amelyek az adatgyűjtés számára egyértelműen célzott megközelítést követelnek meg a „teljes körű” adatgyűjtés helyett;

A nagyobb informatikai függetlenséget célzó európai stratégia

42.  csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság nem tett lépéseket az állásfoglalásban megfogalmazott, az EU informatikai biztonságának és az magánélethez való jog online védelmének növelését célzó, részletes ajánlások nyomon követése érdekében;

43.  üdvözli a Parlament informatikai biztonságának megerősítését célzó eddigi intézkedéseket, amelyek az Innovációs és Technológiai Támogatási Főigazgatóságnak az EP ikt-biztonságra vonatkozó cselekvési terve alapján kerülnek végrehajtásra; kéri ezen erőfeszítések folytatását és az állásfoglalásban megfogalmazott ajánlások mielőbbi maradéktalan végrehatását; felhív a gondolkodásmód megújítására és szükség esetén a közbeszerzési jogszabályok megváltoztatására az uniós intézmények informatikai biztonságának növelése érdekében; kéri, hogy a jogvédett szoftvereket valamennyi uniós intézményben rendszerszerűen, auditálható és ellenőrizhető, nyílt forráskódú szoftverekre cseréljék le, a jövőben minden ikt-vel kapcsolatos közbeszerzési eljárásba illesszenek be egy, a nyílt forráskódra vonatkozó, kötelező erejű kiválasztási kritériumot, valamint hogy hatékonyan biztosítsák a titkosítási eszközök rendelkezésre állását;

44.  nyomatékosítja azon felhívását, hogy a digitális egységes piachoz hasonló új kezdeményezések keretén belül dolgozzanak ki az informatikai függetlenség és a magánélet online védelmének növelését célzó európai stratégiát, amely fellendíti az EU informatikai ágazatát;

45.  további ajánlásokat szándékozik előterjeszteni e terület vonatkozásában „A magánélet védelme az interneten az informatikai biztonság és az uniós informatikai autonómia fokozása révén” című, 2015 végére tervezett konferenciáját követően, a STOA közelmúltban közzétett, az informatikai rendszerek felhasználóinak tömeges megfigyeléséről szóló tanulmánya alapján;

Az internet demokratikus és semleges irányítása

46.  üdvözli a Bizottság azon célját, hogy az EU meghatározó szereplővé váljon az internet irányítása terén, valamint a többszereplős internetirányítási modellről alkotott elképzelését, amelyet az internet irányításának jövőjéről szóló, több érdekelt fél részvételével 2014 áprilisában Brazíliában megrendezett globális konferencián (NETMundial) ismételten kifejezésre juttatott; várakozással tekint az ezen a területen – többek között az Internetirányítási Fórum keretében – jelenleg zajló nemzetközi munka eredménye elé;

47.  figyelmeztet arra, hogy a magánélethez való alapvető jog és a személyes adatok védelme nyilvánvalóan egyre jobban gyengül abban az esetben, ha az emberi viselkedéssel kapcsolatos minden információt potenciálisan hasznosnak minősítenek a jövőbeni bűncselekmények elleni küzdelem során, ami szükségszerűen a tömeges megfigyelés kultúrájához vezet, amely minden polgárt potenciális gyanúsítottként kezel, és a társadalmi kohézió és bizalom erodálódását eredményezi;

48.  figyelembe szándékozik venni az Alapjogi Ügynökség által a megfigyeléssel összefüggésben az alapvető jogok védelméről végzett részletes kutatás megállapításait, különös tekintettel az egyéneknek az ilyen gyakorlatokkal kapcsolatban rendelkezésükre álló jogorvoslat tekintetében fennálló jelenlegi jogi helyzetére;

Nyomon követés

49.  utasítja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy továbbra is kísérje figyelemmel az e téren bekövetkező fejleményeket, és kövesse nyomon az állásfoglalásban megfogalmazott ajánlások végrehajtását;

50.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Európa Tanácsnak.

 

(1)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0230.

(2)

PE546.737v01-00.

Utolsó frissítés: 2015. október 28.Jogi nyilatkozat