Állásfoglalásra irányuló indítvány - B8-0040/2016Állásfoglalásra irányuló indítvány
B8-0040/2016

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a 692/2008/EK rendeletnek a könnyű személy- és haszongépjárművek kibocsátásai (Euro 6) tekintetében történő módosításáról szóló, XXX-i .../.../EU bizottsági rendelettervezetről

12.1.2016 - (D042120/03 – 2015/2988(RPS))

az eljárási szabályzat 106. cikkének (2) és (3) bekezdésével és (4) bekezdésének c) pontjával összhangban benyújtva

Matthias Groote, Gerben-Jan Gerbrandy, Bas Eickhout, Merja Kyllönen, Piernicola Pedicini a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében

Eljárás : 2015/2988(RPS)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B8-0040/2016
Előterjesztett szövegek :
B8-0040/2016
Viták :
Elfogadott szövegek :

B8-0040/2016

Az Európai Parlament állásfoglalása a 692/2008/EK rendeletnek a könnyű személy- és haszongépjárművek kibocsátásai (Euro 6) tekintetében történő módosításáról szóló, XXX-i .../.../EU bizottsági rendelettervezetről

(D042120/03 – 2015/2988(RPS))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a bizottsági rendelet tervezetére (D042120/03),

–  tekintettel a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló, 2007. június 20-i 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre[1], és különösen annak 5. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a 2007/46/EK irányelv 40. cikkének (1) bekezdésével létrehozott „Műszaki Bizottság – Gépjárművek” elnevezésű bizottság (TCMV) 2015. október 28-i véleményére,

–  tekintettel a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásmérésről szóló 2015. október 27-i állásfoglalására[2],

–  tekintettel a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[3],

–  tekintettel az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló 2001. október 23-i 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[4],

–  tekintettel a Bizottság „Tiszta levegőt Európának program” című, 2013. december 18-i közleményére (COM(2013)0918),

–  tekintettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat[5] 5a. cikke (4) bekezdésének e) pontjára,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésre és (4) bekezdésének c) pontjára,

A.  mivel a légszennyezés évente több mint 430 000 idő előtti halálesetet okoz az Unióban, és az egészségre gyakorolt hatásaiból fakadó becsült költségek évi 940 milliárd euróra rúgnak; mivel a nitrogén-oxidok (NOx) a legfőbb szennyező anyagok közé tartoznak, és többek között tüdőrákot, asztmát és számos légúti betegséget okoznak, valamint a környezetkárosodás olyan eseteiért is felelősek, mint az eutrofizáció és a savasodás; mivel a dízelüzemű járművekből származó kibocsátások a nitrogén-oxidok fő forrásai az európai városokban; mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek a közelmúltbeli levegőszennyezésről készített elemzései 75 000 korai halálesetet az európai nitrogén-dioxid-kibocsátásnak tulajdonítanak, és a határértékek túllépésének 93%-a az utak közelében történik[6];

B.  mivel az Euro 5 és az Euro 6 kibocsátási szabványokat létrehozó 715/2007/EK rendelet előírja a gyártók számára, hogy lássák el a gépjárműveket olyan felszereléssel, amelyek révén rendeltetésszerű használat mellett megfelelnek a kibocsátási előírásoknak (5. cikk (1) bekezdés);

C.  mivel a 2006 decemberében elfogadott 715/2007/EK rendelet (5) preambulumbekezdése a következőképp rendelkezik: „Az EU levegőminőségi céljainak megvalósítása a járművek kibocsátásának csökkentésére irányuló folyamatos erőfeszítést igényel. Ezért az ágazatot egyértelműen tájékoztatni kell a jövőbeni kibocsátási határértékekről. Ebből a megfontolásból e rendelet az Euro 5-ös normán túlmenően az Euro 6 szakaszra előirányzott kibocsátási határértékeket is tartalmazza”; és mivel a rendelet (6) preambulumbekezdése a következőképp rendelkezik: „Különösen a dízelmeghajtású gépjárművek nitrogén-oxid kibocsátását kell jelentősen csökkenteni a levegőminőség javítása és a szennyezési határértékek betartása érdekében. Ehhez el kell érni az Euro 6 szakasz ambiciózus határértékeit, anélkül, hogy le kellene mondani a dízel motor üzemanyag-fogyasztással, valamint szénhidrogén- és szén-monoxid-kibocsátással kapcsolatos előnyeiről. A nitrogén-oxid csökkentésére vonatkozó lépés korai kitűzése már most biztosítja a járműgyártók számára, hogy terveiket hosszú távra és európai léptékben alakíthassák ki.”;

D.  mivel a dízelüzemű gépjárművek nitrogén-oxid kibocsátására vonatkozó Euro 6 szabvány szerinti határérték 80mg/km, amely 2014. szeptember 1-je óta alkalmazandó az új típusokra, illetve a 2015. szeptember 1-je óta forgalmazott valamennyi gépjárműre;

E.  mivel a 715/2007/EK rendelet 14. cikkének (3) bekezdése a következőképp rendelkezik: „A Bizottság folyamatosan felülvizsgálja az 5. cikk (3) bekezdésében említett eljárásokat, vizsgálatokat és követelményeket, valamint a kibocsátások mérésére használt mérési ciklusokat. Ha a felülvizsgálat kimutatja, hogy az említettek már nem megfelelők, illetve nem tükrözik a valós kibocsátásokat, akkor azokat ki kell igazítani oly módon, hogy azok a valós közúti vezetés által generált kibocsátásokat megfelelően tükrözzék”; mivel a rendelkezést a (15) preambulumbekezdés kíséri, amely a következőképp rendelkezik: „A Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie, hogy átdolgozásra szorul-e az Új Európai Menetciklus, amely az EK-típusjóváhagyással kapcsolatos kibocsátási szabályok alapját képező vizsgálati eljárás. Lehetséges, hogy a járműspecifikációk és a vezetői viselkedés változásai a vizsgálati ciklusok korszerűsítését vagy felváltását teszik szükségessé. Elképzelhető, hogy átdolgozásra van szükség ahhoz, hogy a valóságos kibocsátások megfeleljenek a típusjóváhagyás során mért értékeknek. Mérlegelni kell a hordozható kibocsátásmérő berendezések alkalmazását és a túllépést tiltó („not-to-exceed”) szabályozási koncepció bevezetését is.”;

F.  mivel a 715/2007/EK rendelet 5. cikkének (3) bekezdése szerint e rendelkezés alapján elfogadott végrehajtási intézkedéstervezetek az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően „az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányulnak”; mivel jelen körülmények között a Bizottság csak a 715/2007/EK rendelet kiegészítésére jogosult, a rendelet I. mellékletében megállapított kibocsátási határértékek módosítására nem;

G.  mivel a Bizottság a 692/2008/EK bizottsági rendelet módosítása céljából új végrehajtási intézkedéstervezeteket dolgozott ki[7] oly módon, hogy a vizsgálati eljárások megfelelően tükrözzék a valós közúti vezetés által generált kibocsátásokat; mivel a 715/2007/EK rendelet 5. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott, a bizottsági rendelettervezetben szereplő mindkét intézkedéscsomagot 2015. május 19-én és 2015. október 28-án jóváhagyta a „Műszaki Bizottság – Gépjárművek” elnevezésű bizottság (TCMV);

H.  mivel a 692/2008/EK rendeletnek a könnyű személy- és haszongépjárművek kibocsátásai (Euro 6) tekintetében történő módosításáról szóló (XXX) .../.../ EU bizottsági rendeletre irányuló tervezete (a továbbiakban: az intézkedéstervezet) kimondja, hogy a valós vezetési feltételek melletti kibocsátás (Real World Driving Emissions, RDE) mennyiségi követelményeinek felállítása érdekében „figyelembe kell venni a mérési eljárások statisztikai és technikai bizonytalanságait”; mivel az intézkedéstervezet is biztosít bizonyos mozgásteret, „figyelembe véve a hordozható kibocsátásmérő rendszerek (PEMS) használatából adódó mérési pontatlanságot”;

I.  mivel az intézkedéstervezet szerint a gyártóknak gondoskodniuk kell arról, hogy a típusjóváhagyáskor és a jármű teljes életciklusa során valós vezetési feltételek melletti kibocsátási teszt során történő kibocsátások nem haladnak meg bizonyos „nem túlléphető (NTE) kibocsátási határértékeket”; mivel az NTE-határértékeket a 715/2007/EK rendeletben meghatározott kibocsátási határértékek, valamint a megfelelési tényező és az átviteli funkció szorzataként adják meg;

J.  mivel a Közös Kutatóközpont (JRC) elemzése alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi átlagos hordozható kibocsátásmérő rendszer (PEMS) 18,75%-os mérési hibaaránya a maximális 1,2-es megfelelési tényezőnek megfelelően; mivel a JRC által végzett hibaelemzés arra a következtetésre jutott, hogy a valós vezetési feltételek mellett történő kibocsátásmérési vizsgálati eljárás során akár 30%-os mérési pontatlanság is előfordulhat, azaz a „legrosszabb esetben” 25 mg NOx/km az Euro 6 szabvány szerinti kibocsátási határértékre vonatkozóan, ami 1,3-as megfelelési tényezővel egyenértékű; mivel a kibocsátásmérési eljárás ilyen tűréshatárai vagy kezdeti pontatlanságai a műszaki fejlődésnek köszönhetően idővel várhatóan csökkenni fognak;

K.  mivel a „Műszaki Bizottság – Gépjárművek” elnevezésű bizottsága (TCMV) által 2015. október 28-án jóváhagyott tervezet 2,1-es „ideiglenes megfelelési tényezőt” vezetne be a célból, hogy 2019 szeptemberétől (új gépjárműtípusok estében 2017. szeptemberétől) kezdődően valamennyi új gépjárműre érvényes valós vezetési feltételek melletti kibocsátási teszt során maximum 168 mg/km nitrogén-oxid-kibocsátást tegyen lehetővé, vagyis négy évvel az Euro 6 80 mg/km határérték hatálybalépését követően; mivel a valós vezetési feltételek melletti kibocsátásmérés mennyiségi követelménye az 1,5-ös „végső megfelelési tényező” mellett 2021-től minden új járműre (új gépjárműtípusok esetében 2020-tól) érvényes valós vezetési feltételek melletti kibocsátási teszt során maximum 168 mg/km nitrogén-oxid-kibocsátást tesz lehetővé;

L.  mivel az NTE-határértékekre vonatkozó képletben szereplő átviteli funkció multiplikátor hatását nem magyarázzák meg, és nem is igazolják; mivel az átviteli funkció paraméterére vonatkozó bármely 1-nél nagyobb érték a valós vezetési feltételek melletti kibocsátási teszt során történő kibocsátási szint emelkedését eredményezné;

M.  mivel az intézkedéstervezet a valós vezetési feltételek melletti kibocsátási teszt alkalmazásáig megkérdőjelezné a 715/2007/EK rendeletben a jármű rendeltetésszerű használata során igazolt jelentős NOx-kibocsátás-túllépések tekintetében meghatározott jelenleg hatályos határértékek alkalmazását;

N.  mivel a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásmérésről szóló 2015. október 27-i állásfoglalás 14. bekezdésében a Parlament megerősítette a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottsága által elfogadott jelentés rendelkezését, amely előírja, hogy „olyan gépjármű tekintetében, amelynek típusjóváhagyására vagy nyilvántartásba vételére 2015-től kezdődően került sor”, a Bizottság „vezessen be valós vezetési körülményekre vonatkozó kibocsátásmérést a kibocsátás-ellenőrző rendszer hatékonyságának biztosítása, illetve annak érdekében, hogy a jármű megfeleljen e rendeletnek és a rendelet végrehajtási intézkedéseinek egy olyan megfelelési tényező mellett, amely csupán a legkésőbb 2017-ig érvényben lévő kibocsátásmérési eljárás lehetséges tűréshatárát tükrözi”;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi az 715/2007/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy a bizottsági rendelettervezet ténylegesen általános eltérést eredményezne az alkalmazandó kibocsátási határértékektől, és ezért nem áll összhangban az uniós joggal, mivel az nem egyeztethető össze a 715/2007/EK rendelet céljával és tartalmával;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy vonja vissza a rendelettervezetet, és késedelem nélkül nyújtson be újat, legkésőbb 2016. április 1-jéig azzal a céllal, hogy valós vezetési feltételek melletti kibocsátásmérést vezessen be a kibocsátás-ellenőrző rendszer hatékonyságának biztosítása, illetve annak érdekében, hogy a jármű megfeleljen a 715/2007/EK rendeletnek és a rendelet végrehajtási intézkedéseinek egy olyan megfelelési tényező mellett, amely csupán a legkésőbb 2017-ig érvényben lévő kibocsátás-mérési eljárás lehetséges tűréshatárait tükrözi.

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.