KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY Bangladesről: emberi jogok és a küszöbönálló választások
20.11.2013 - (2013/2951(RSP))
a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
S&D (B7‑0497/2013)
PPE (B7‑0500/2013)
ECR (B7‑0531/2013)
ALDE (B7‑0541/2013)
Verts/ALE (B7‑0544/2013)
Michael Gahler, Laima Liucija Andrikienė, Cristian Dan Preda, Filip Kaczmarek, Gay Mitchell, Ivo Belet, Mariya Gabriel, Bernd Posselt, Tunne Kelam, Philippe Boulland, Jean Roatta, Eduard Kukan, Roberta Angelilli, Monica Luisa Macovei, Elena Băsescu, Petri Sarvamaa, Eija-Riitta Korhola, Giovanni La Via, Sergio Paolo Francesco Silvestris, Sari Essayah, Jarosław Leszek Wałęsa, Bogusław Sonik, Anna Záborská a PPE képviselőcsoport nevében
Véronique De Keyser, Ana Gomes, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Liisa Jaakonsaari, Joanna Senyszyn, Mitro Repo, Richard Howitt, Antigoni Papadopoulou, Marc Tarabella, Mojca Kleva Kekuš az S&D képviselőcsoport nevében
Phil Bennion, Louis Michel, Marietje Schaake, Sarah Ludford, Charles Goerens, Robert Rochefort, Izaskun Bilbao Barandica, Jelko Kacin, Marielle de Sarnez, Hannu Takkula, Johannes Cornelis van Baalen, Ramon Tremosa i Balcells, Kristiina Ojuland az ALDE képviselőcsoport nevében
Jean Lambert, Barbara Lochbihler, Nicole Kiil-Nielsen, Judith Sargentini, Iñaki Irazabalbeitia Fernández, Raül Romeva i Rueda a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Charles Tannock, Ryszard Antoni Legutko, Adam Bielan az ECR képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása Bangladesről: emberi jogok és a küszöbönálló választások
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bangladesről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2013. május 23-i[1], 2013. március 14-i[2], 2013. január 17-i[3], 2008. június 10-i[4] és 2007. szeptember 6-i[5] állásfoglalására,
– tekintettel az Európai Unió külképviseleti vezetői által a halálbüntetés elleni európai nap alkalmából 2013. október 10-én küldött levélre,
– tekintettel a Bangladesbe indított uniós küldöttség 2013. augusztus 12-i nyilatkozatára Adilur Rahman Khan fogva tartásáról,
– tekintettel Navi Pillaynak, az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2013. november 6-i nyilatkozatára, amelynek témája, hogy Banglades 152 katonát ítélt halálra a 2009-es véres lázadásban való részvételük miatt;
– tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1998. december 9-én elfogadott, az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozatra,
– tekintettel a Bangladesről szóló 2013. évi, egyetemes időszaki felülvizsgálatra,
– tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,
A. mivel az EU-nak jó és régóta tartó kapcsolata van Bangladessel, többek között a partnerségről és a fejlesztésről szóló együttműködési megállapodás révén;
B. mivel Bangladesben a választásokkal hatalomra jutott, öt évig hivatalban lévő polgári kormány irányítását követően 2014. január 25. előtt parlamenti választásokra kerül sor; mivel az elmúlt öt év során az országban kialakult viszonylag stabil és demokratikus kormányzás megerősítése érdekében alapvető fontosságú, hogy szabad, tisztességes és átlátható választásokat tartsanak;
C. mivel a Begum Khaleda Zia, volt miniszterelnök vezette Bangladesi Nacionalista Párt (BNP), illetve szövetségese, a Dzsamáat e-Iszlámi párt által meghirdetett általános sztrájkok („hartal”) során a politikai erőszak miatt idáig 30 bangladesit öltek meg és több száz ember megsebesült, továbbá azt követelték, hogy a közelgő választásokat egy „nem pártokhoz köthető” ügyvivő kormány felügyelje, illetve lemondásra szólították fel Sheikh Hasina miniszterelnököt;
D. mivel a megmozdulások során a kormány öt magas rangú ellenzéki vezetőt tartoztatott le, és – a BNP-hoz közeli források szerint – 2013. november 8., péntek óta a vidéki területeken a BNP mintegy 1000 hívének letartóztatására került sor;
E. mivel a hivatalban lévő miniszterek hivatalukról lemondtak, és az Awami Liga párti Hasina miniszterelnök felajánlotta az „összes pártot magában foglaló” kormány megalakítását; mivel az ajánlatot a legfőbb ellenzéki párt nem fogadta még el;
F. mivel az évek során az ügyvivő kormány előnyeiről a BNP és az Awami Liga párt is ellentmondásos és változó álláspontot képviselt, mivel 2011. májusban a legfelső bíróság törvénytelennek nyilvánította a 15 éve érvényben lévő alkotmányos rendelkezést, amely a választott kormányt azzal bízza meg, hogy hivatali ideje lejártával a kinevezett, pártoktól független ügyvivő kormánynak adja át a hatalmat, hogy az felügyelje az új parlamenti választásokat; mivel azonban a legfelső bíróság kijelentette, hogy az érvénytelenített rendszer az „állam és az emberek biztonsága érdekében” két további parlamenti ciklusban is fennmaradhat; mivel a rendszer 2007–2008-ban a katonaság által is támogatott ügyvivő kormány miatt hitelét vesztette, amikor mintegy két évig megtagadta a választások megtartását, és a két legnagyobb párt vezetőjét, Sheikh Hasinát és Begum Khaleda Ziát (fiával, Tarique Rahmannal együtt) börtönbe küldte;
G. mivel az ítéletet követően az Awami Liga párt bevezette az alkotmánymódosításra vonatkozó törvényjavaslatot, felszámolta az ügyvivői rendszert annak ellenére, hogy az ellenzéki BNP visszautasította a reformmal kapcsolatos együttműködést;
H. mivel amióta Sheikh Hasina van hatalmon, Bangladesben öt, az Awami Liga párt vereségével végződő regionális választásra került sor, amelyek során nem merültek fel szabálytalanságra vonatkozó kifogások;
I. mivel a sztrájkok súlyosan érintik a bangladesi lakosságnak a túléléshez szükséges napi fizetéstől függő, elszegényedett részét, és mivel Banglades törékeny gazdasága – amelynek meg kellett birkóznia a ruházati ágazatban bekövetkezett közelmúltbeli, súlyos traumát okozó balesetekkel – valószínűleg tovább fog gyengülni;
J. mivel állítólag a Dzsamáat e-Iszlámi Párt azért támogatja a sztrájkokat, hogy hátráltassa a háborús bűntettek ügyében a párt vezetői ellen indított eljárásokat;
K. mivel 2013. november 5-én, a történelem egyik legnagyobb perében, a 2009-es lázadás során elkövetett bűncselekmények – 74 ember, köztük 57 katonatiszt brutális meggyilkolásának – kivizsgálására felállított különbíróság 152 katonát ítélt halálra; mivel Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa azt követően fejezte ki aggodalmát e halálos ítéletek miatt, hogy a vádlottak megkínzásáról és a tömeges perek során az emberi jogi normák megsértéséről szóló jelentések láttak napvilágot;
L. mivel a polgári jogokat védő nem kormányzati szervezetek munkatársai, jogászok, újságírók és szakszervezeti aktivisták továbbra is nyomásnak vannak kitéve, és mivel a hatóságok nem indítottak eredményes vizsgálatot a bírósági tárgyalás nélküli kivégzések, kínzások és eltűnések ügyében, továbbá Aminul Islam szakszervezeti vezető és emberi jogi jogvédő esetében sem;
1. súlyos aggodalmának ad hangot, amiért a BNP és a Dzsamáat e-Iszlámi ellenzéki párt által szervezett általános sztrájkok és az elnökválasztást megelőző időszak során a két politikai tábor közötti konfrontáció folyamatosan megbénítja a bangladesiek mindennapjait;
2. sajnálja, hogy a bangladesi parlamentnek nem sikerült a választásokat megelőző időszakban a hatalmat gyakorló kormány kérdésében az összes pártra kiterjedő konszenzusra jutnia, figyelembe véve, hogy ezt az időszakot a legtöbb demokráciában sikerül ügyvivő kormány nélkül átvészelni, és sürgeti a bangladesi kormányt és az ellenzéket, hogy Banglades érdekeit szem előtt tartva jussanak olyan kompromisszumra, amely esélyt ad a bangladesi népnek, hogy kinyilváníthassa a demokrácia iránti akaratát;
3. elismeri, hogy a bangladesi társadalom ismert toleranciájáról, ahol több felekezet békésen él egymás mellett, elítéli azokat a csoportokat és frakciókat, amelyek saját céljaikra fokozni próbálják a közösségen belüli feszültségeket; felszólítja az összes csoportot és személyt, hogy gyakoroljanak önmérsékletet és toleranciát elsősorban a választások előtti, alatti és az azt követő időszak során;
4. felszólítja az összes pártot, hogy a választásokat ne bojkottálják, mivel ezáltal megfosztanák a polgárokat a politikai választástól és aláásnák Banglades társadalmi és gazdasági stabilitását, valamint az ország által elsősorban a millenniumi fejlesztési célok, a katasztrófakezelés, a munkajog és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése terén megtett jelentős előrehaladást;
5. felszólítja a Bangladesi Választási Bizottságot, hogy teljesen átlátható módon szervezze meg és felügyelje a következő választásokat; támogatja az olyan új politikai pártok elismerését, amelyek részt kívánnak venni a következő általános választásokon, és amelyek megfelelnek a politikai részvétel és képviselet ésszerű követelményeinek;
6. felszólítja az összes politikai pártot, hogy a választási folyamat során tartózkodjanak az erőszak bármely formájától vagy annak szításától, és előzzék meg a 2013 első felében kitört politikai indíttatású, erőszakos összecsapások megismétlődését; e tekintetben súlyos aggodalmának ad hangot, hogy a politikai indíttatású erőszak közelmúltbeli fellángolása 2013. október végén több tucat ember halálát okozta;
7. elismeri a megbékélés és az 1971-es függetlenségi háború során elkövetett bűntettekkel kapcsolatos igazságtétel és elszámoltathatóság szükségességét; hangsúlyozza és támogatja a Nemzetközi Büntetőtörvényszék e téren betöltött fontos szerepét;
8. azonban sajnálattal veszi tudomásul, hogy egyre több embert ítélnek halálra Bangladesben, valamint azt, hogy a határőrök 2009-es lázadásában részt vevők pereiben tömeges halálos ítéletekre került sor; ragaszkodik a tisztességes és jogszerű bírósági eljárásra irányadó nemzeti és nemzetközi normák alkalmazásához;
9. megismétli, hogy minden esetben és minden körülmények között határozottan ellenzi a halálbüntetést, és felszólítja az illetékes bangladesi hatóságokat, hogy a halálbüntetés eltörlése felé tett első lépésként vezessenek be hivatalos moratóriumot a kivégzésekre;
10. felszólítja a bangladesi kormányt, hogy alakítson ki újból olyan környezetet, amely lehetővé teszi a civil társadalmi szervezetek – köztük a Banglades fejlődéséhez nagyban hozzájáruló emberi jogi jogvédők – számára, hogy tevékenységüket szabadon kifejthessék;
11. sürgeti a bangladesi hatóságokat, hogy a felelősök megnevezése és bírósági felelősségre vonása érdekében az emberi jogi jogvédők jogainak megsértésével kapcsolatos eseteket – köztük a fenyegetéseket, támadásokat, gyilkosságokat, kínzásokat és a rossz bánásmódot – független és átlátható módon azonnal vizsgálják ki; hangsúlyozza elsősorban Aminul Islam szakszervezeti vezető, de Sagar Sarowar és Meherun Runi újságírók esetét is;
12. üdvözli a bangladesi kormány és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) közös kezdeményezését, amelynek célkitűzése, hogy a kormány, a munkaadók és a dolgozók képviselőinek együttműködésével javítsák a bangladesi konfekcióipar munkakörülményeit; sürgeti az európai és más nemzetközi ruházati márkákat, hogy teljesítsék a Rana Plaza épület leomlását követően tett ígéreteiket és fogadalmaikat, köztük a bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodást,
13. felszólítja a bangladesi kormányt, hogy szüntesse meg a szakszervezetek bejegyzésével kapcsolatos 30%-os képviseletre vonatkozó követelményt, terjessze ki a munka törvénykönyvének hatályát az export-feldolgozási övezetekre, valamint biztosítson a munkavállalói jóléti egyesületeknek a kollektív tárgyalásokhoz való jogot, ugyanakkor biztosítsa a munkavállalói jóléti egyesületek gördülékenyebb bejegyzését;
14. várakozással tekint az elé, hogy Banglades teljes mértékben együtt fog működni az ENSZ-egyezmény alapján létrehozott testületekkel, és állandó meghívást ad az ENSZ emberi jogi tanácsi külön eljárásai számára;
15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint Banglades kormányának és parlamentjének.
- [1] P7_TA(2013)0230.
- [2] P7_TA(2013)0100.
- [3] P7_TA(2013)0027.
- [4] HL C 294. E, 2009.12.3., 77. o.
- [5] HL C 187. E, 2008.7.24., 240. o.