A származási ország vagy az eredet helyének kötelező feltüntetése bizonyos élelmiszerek esetében
25.2.2016
Szóbeli választ igénylő kérdés: O-000031/2016
a Bizottság számára
az eljárási szabályzat 128. cikke
Renate Sommer, Glenis Willmott, Julie Girling, Anneli Jäätteenmäki, Lynn Boylan, Michèle Rivasi, Piernicola Pedicini, Matteo Salvini, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében
A fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 2011. október 25-i 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 26. cikke (5) bekezdésének megfelelően a Bizottság 2015. május 20-án két jelentést nyújtott be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az egyik a tej, a tejtermékek összetevőjeként felhasznált tej, valamint a marha-, a sertés-, a juh-, a kecske- és a baromfihústól eltérő hústermékek származási országának vagy eredethelyének kötelező megjelölése megvalósíthatóságának értékelése (COM(2015)0205), a másik a feldolgozatlan élelmiszerek, valamint az egyetlen összetevőből álló termékek és az egy-egy élelmiszer több mint 50%-át kitevő összetevők származási országának vagy eredete helyének kötelező feltüntetése megvalósíthatóságának értékelése (COM(2015)0204). Mikor szándékozza a Bizottság bemutatni és megbeszélni a Parlamenttel e megvalósíthatósági jelentések eredményeit?
A 2013. évi Eurobarométer felmérés[1] szerint a fogyasztók 84%-a szükségesnek tartja a tej származási helyének feltüntetését, függetlenül attól, hogy tejként vagy tejtermékek összetevőjeként kerül-e forgalomba. A feldolgozott hústermékeket illetően a Bizottság 2013. december 17-i jelentése[2] kimutatja, hogy a fogyasztók 90%-a tudni akarja a feldolgozott élelmiszerekben használt hús származási helyét.
Mindezek ellenére a tejről és a tejtermékekben összetevőként használt tejről szóló jelentésében a Bizottság arra a következtetésre jut – különösen abból a megfontolásból, hogy e termékek esetében a származási ország címkén való kötelező feltüntetése milyen gazdasági hatással járna az élelmiszer-vállalkozókra nézve –, hogy e termékek tekintetében a jelenlegi állapot fenntartása (azaz az önkéntes címkézés) lenne a legmegfelelőbb megoldás. A feldolgozott hústermékeket illetően a Bizottságnak még nyomon kell követnie a jogalkotási javaslatokat.
A tejről és a marhahústól stb. eltérő hústermékekről szóló jelentést kísérő felmérés szerint a tej és a tejtermékekben összetevőként használt tej kötelező eredetjelölésének a költségei a gyártási folyamat összetettségének növekedése szerint emelkednek. Mivel azonban a meglévő élelmiszerjog csak a nem feldolgozott és a feldolgozott élelmiszerek között tesz különbséget, következtetéseiben a Bizottság nem tesz különbséget a kevéssé és jelentősen feldolgozott termékek között. Meg tudja-e a Bizottság határozni a „kevéssé feldolgozott” élelmiszer fogalmát, különös tekintettel a tej- és hústermékekre? Mivel a kötelező eredetjelölés költségei várhatóan jelentősen csökkennek, ha annak hatálya a fogyasztói tejre és a kevéssé feldolgozott tejtermékekre, mint sajtra és tejszínre, valamint bizonyos kevéssé feldolgozott hústermékekre, mint kolbászra és szalonnára korlátozódik, meg fogja-e a Bizottság vizsgálni annak lehetőségét, hogy a származási ország címkén való kötelező feltüntetésének hatályát kezdetben olyan élelmiszerekre korlátozza, amelyeknél a fogyasztók érdeke ellensúlyozza a költségeket, mint például a fogyasztói tej vagy a kevéssé feldolgozott tej- és hústermékek esetében?