JELENTÉS Méltányos kereskedelem és fejlődés

6.6.2006 - (2005/2245(INI))

Fejlesztési Bizottság
Előadó: Frithjof Schmidt

Eljárás : 2005/2245(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A6-0207/2006
Előterjesztett szövegek :
A6-0207/2006
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

Méltányos kereskedelem és fejlődés (2005/2245(INI))

Az Európai Parlament,

 tekintettel a méltányos kereskedelemről szóló 1998. július 2-i állásfoglalására[1],

 tekintettel a nemzetközi kávépiac válságáról szóló 2003. április 10-i állásfoglalására[2],

 tekintettel a Bizottság 2004. február 12-i, „Mezőgazdasági termékláncok, függőség és szegénység – javaslat európai uniós cselekvési tervre” című, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett közleményére (COM(2004)0089),

 tekintettel a Bizottság 1999. november 29-i „Méltányos kereskedelem” című, a Tanácshoz intézett közleményére (COM(1999)0619),

 tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. október 27-i véleményére az etikus kereskedelemről és fogyasztói garanciarendszerekről (REX/196),

 tekintettel az Afrikai Unió kereskedelmi minisztereinek 2005. november 21–23. között Arushá-ban tartott konferenciáján elfogadott, az afrikai árukról szóló nyilatkozatára és cselekvési tervére,

 tekintettel a São Pauló-i konszenzusra (az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája XI. ülésszaka, São Paulo 2004. június 13–18.),

 tekintettel az EK-Szerződés 177–181. cikkeire,

 tekintettel a Cotonou-ban 2000. június 23-án, egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportjának (AKCS) tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között aláírt partnerségi megállapodásra (Cotonou-i megállapodás)[3] és annak 2005. június 25-én, Luxembourgban kelt módosítására, különösen annak 23. cikke g) pontjára,

 tekintettel a Cotonou-i megállapodáshoz csatolt együttműködési stratégiákról szóló kompendiumra, amelyet a Bizottság 2001-ben bocsátott ki,

 tekintettel az Európai Bizottság „Zöld közbeszerzés” című 2004-es kézikönyvére a környezetvédelmi szempontú közbeszerzésről,

 tekintettel az AFNOR „A méltányos kereskedelem megvalósításának kritériumai” című, 2005. december 9-i projektjére,

 tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

 tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A6‑0207/2006),

A.  mivel a méltányos kereskedelem a fenntartható fejlődés elősegítése hatékony módjának bizonyult,

B.   mivel a méltányos kereskedelem és a társadalmi és környezeti normák javításához hozzájáruló függetlenül ellenőrzött egyéb kereskedelmi kezdeményezések közös vonása, hogy bizonyos szociális, környezeti és fejlesztési kritériumnak megfelelő termékeket akarnak piacra juttatni, eladni és népszerűsíteni,

C.  mivel a méltányos kereskedelem és a társadalmi és környezeti normák javításához hozzájáruló függetlenül ellenőrzött egyéb kereskedelmi kezdeményezések a millenniumi fejlesztési célok (MFC) elérésének fontos eszközei, különösen a szegénység felszámolása és a globális fejlesztési partnerség tekintetében,

D.  mivel a fejlődő országok főbb mezőgazdasági exporttermékei közül (mint például cukor, gyapot, kakaó és kávé) számos termék ára 1970 és 2000 között 30–60%-os mértékben csökkent, arra kényszerítve a mezőgazdasági kistermelőket, hogy áruikat az előállítás költségei alatti áron adják és csökkentve a világ legszegényebb országai közé tartozó számos ország bevételét, és erre a méltányos kereskedelem megoldást jelenthet,

E.   mivel az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XXXVI-XXXVIII. cikkei kötelezik a Kereskedelmi Világszervezet tagjait, hogy szükség esetén együttesen lépjenek fel az árucikkek árának stabilizálása céljából, és mivel az Afrikai Unió ragaszkodik ahhoz, hogy az áruk kérdésköre szerepeljen a folyamatban lévő WTO tárgyalásokon,

F.   mivel a Cotonou-i megállapodás 23. cikkének g) pontja előírja a méltányos kereskedelem fejlődésének támogatását, és a Cotonou-i megállapodáshoz csatolt együttműködési stratégiákról szóló kompendium megállapítja, hogy „[a]z együttműködésnek támogatnia kell mind a fejlődő országok termelői csoportjait, mind az uniós nem kormányzati szerveket különböző költségvetési címeken és az EFÁ-n keresztül; ezt a támogatást új termékcsaládok piaci bevezetésének, a fogyasztói tudatosságot elősegítő kampányok, oktatási tevékenység és kapacitáskialakítás finanszírozására kell fordítani.”,

G.  mivel a méltányos kereskedelem két, egymástól elválaszthatatlan célkitűzést követ, amelyek a fejlődési lehetőség biztosítása a fejlődő országok kistermelői és munkavállalói számára, valamint a nemzetközi kereskedelmi rendszer és magáncégek befolyásolása annak érdekében, hogy igazságosabban és a fenntartható fejlődést jobban elősegítve működjenek; mivel a méltányos kereskedelem nemzetközi mozgalma az utóbbi célkitűzést oly módon próbálja elérni, hogy példát mutat és nyomást gyakorol a kormányzatokra, nemzetközi szervezetekre és vállalkozásokra,

H.  mivel a társadalmi és környezeti normák javításához hozzájáruló függetlenül ellenőrzött számos más kereskedelmi kezdeményezés célkitűzése, hogy támogatja a fenntartható fejlődést a fejlődő országok termelői és a munkavállalói esetében, és lehetővé teszi a magánvállalkozásoknak, hogy aktív résztvevői és hatékony támogatói legyenek a fenntartható fejlődésnek,

I.    mivel a méltányos kereskedelem szervezetei fontos szerepet játszanak az Észak és Dél közötti kapcsolatok tudatosításában, különösen nyilvános kampányok és a polgárok közötti együttműködés erősítése, valamint a méltányos kereskedelmi városok és egyetemek elgondolása révén,

J.    mivel Európában a méltányos kereskedelemből származó eladások 2000 óta évente átlagosan 20%-al nőnek, aminek több mint egymillió termelő és családja a haszonélvezője, és ami az európai fogyasztók növekvő érdeklődését mutatja a felelős vásárlás iránt; mivel a növekedésben különbségek mutatkoznak a különböző uniós tagállamok között és a méltányos kereskedelem piaci részesedése még csekély, annak ellenére, hogy gyorsan növekszik, a nemzetközi trendek pedig hasonlóan optimizmusra adnak okot,

K.  mivel egyre több európai kiskereskedő tesz jelentős erőfeszítéseket a méltányos kereskedelem, valamint a társadalmi és környezeti normák javításához hozzájáruló függetlenül ellenőrzött számos más kereskedelmi kezdeményezés támogatása érdekében olyan módon, hogy annak értékeit közvetíti és üzleteiben méltányos kereskedelemből származó termékeket kínál,

L.   mivel több millió termelő kíván csatlakozni a méltányos kereskedelem rendszeréhez, valamint a társadalmi és környezeti normák javításához hozzájáruló függetlenül ellenőrzött más kereskedelmi kezdeményezésekhez, és mivel a további növekedésnek jelentős lehetőségei vannak, a nemzetközi kereskedelmi és mezőgazdasági politikák nehézségeket okoznak, különösen a fejlődő országok kis- és középvállalkozásai számára, beleértve a méltányos kereskedelem termelőit is,

M.  mivel fokozni kell az európai fogyasztók tudatosságát a méltányos kereskedelemnek a termelők és helyi közösségeik társadalmi-gazdasági helyzetére gyakorolt pozitív hatása tekintetében,

N.  mivel a termelőknek és a fogyasztóknak hasznára válik az egységes, azonosítható méltányos kereskedelmi tanúsítványjelzés, amely már létezik,

O.  mivel a méltányos kereskedelem kapcsán különös figyelmet kell fordítani a nők szerepére, akik a fenntartható fejlődés legfőbb gazdasági szereplői,

P.   mivel a méltányos kereskedelem az őslakosság oly módon történő támogatását célzó hatékony eszköznek bizonyult, amely lehetővé tette számukra, hogy áruikat közvetlenül az európai piacon adják el, miközben folytathatják hagyományos élet- és termelési módjukat,

Q.  mivel a méltányos kereskedelemből származó termékek két különböző úton kerülnek forgalomba: az integrált úton, amikor a termékeket (főképp kézműipari termékeket) a méltányos kereskedelem szervezetein keresztül importálják és jellemzően méltányos kereskedelemre specializálódott üzletekben (ún. Worldshop-ok) forgalmazzák, valamint címkézés útján, amikor a termékeket hitelesítésre specializálódott méltányos kereskedelmi ügynökségek címkézik, tanúsítva, hogy a termék előállítási lánca megfelel a méltányos kereskedelem elveinek,

R.   mivel az elmúlt öt évtizedben nemzetközileg harmonizált önkéntes szabványok alakultak ki a méltányos kereskedelem címkézett és nem címkézett termékeire vonatkozóan és a méltányos kereskedelem nemzetközi mozgalma kialakította az olyan nemzetközi méltányos kereskedelmi szövetségekbe tömörülő szervezeteit, mint a FLO, az IFAT, a NEWS és az EFTA,

S.   mivel figyelembe véve a méltányos kereskedelem sikerét és a jogi védelem hiányát, fennáll annak a veszélye, hogy a méltányos kereskedelem piacára belépő, a vonatkozó kritériumoknak meg nem felelő társaságok visszaélnek az elvvel; ez csökkentheti a fejlődő országok szegény és marginalizált termelőinek hasznát, csökkentheti a fogyasztói átláthatóságot és megsértheti a fogyasztók jogát a megfelelő termékinformációkhoz,

T.   mivel néhány tagállam jogalkotási folyamatot indított annak érdekében, hogy szabályozza a méltányos kereskedelem kifejezés használatát, illetve a méltányos kereskedelem szervezeteire vonatkozó feltételeket,

U.  mivel a méltányos kereskedelmet, valamint a társadalmi és környezeti normák javításához hozzájáruló függetlenül ellenőrzött más kereskedelmi kezdeményezéseket illetően nincsen világos uralkodó politika a Bizottságban, és nem létezik strukturált koordináció a különböző főigazgatóságok között,

V.  mivel a méltányos kereskedelem és a társadalmi és a környezeti normák javításához hozzájáruló függetlenül ellenőrzött más kereskedelmi kezdeményezések számára nyújtott jelenlegi segítség és támogatás behatárolt és szétszabdalt,

W. mivel méltányos kereskedelemből származó termékek egyre növekvő számban kaphatók az Európai Közösség intézményeiben,

X.  mivel rendelkezésre állnak azok a WTO-val összeegyeztethető eszközök, amelyek révén a kormányzatok támogatni tudják a méltányos kereskedelmet, feltéve, ha azok nem jelentenek diszkriminációt a WTO tagállamai között,

1.   sürgeti a Bizottságot, hogy bocsásson ki ajánlást a méltányos kereskedelemről, elismerve, hogy jelenleg a nem kötelező jogi aktus a megfelelő forma, amely elkerülhetővé tenne a túlszabályozás veszélyét; sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy, a társadalmi és környezeti normák javításához hozzájáruló függetlenül ellenőrzött más kereskedelmi kezdeményezésekről szóló ajánlás elfogadását;

2.   úgy véli, hogy a visszaélések veszélyének kiküszöbölése céljából a méltányos kereskedelemnek egy sor olyan kritériumnak kell megfelelnie, amelyeket az európai tisztességes kereskedelem mozgalom az alábbiak szerint határoz meg:

a)             olyan tisztességes bért garantáló tisztességes termelői ár, amely fedezi a fenntartható termelés és a megélhetés költségeit. Ennek az árnak legalább olyan magasnak kell lennie, mint a méltányos kereskedelem nemzetközi szervezetei által meghatározott méltányos kereskedelmi minimum ár és haszon,

b)             a kifizetések egy részének előre teljesítése a termelő kívánsága esetén,

c)                        hosszú távú, stabil kapcsolatok a termelőkkel és a termelők bevonása a méltányos kereskedelem szabványainak megállapításába,

d)                        a beszállítási lánc átláthatósága és nyomon követhetősége, a megfelelő fogyasztói tájékoztatás garantálása céljából,

e)             olyan termelési feltételek, amely megfelelnek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) nyolc alapegyezményének,

f)                         a környezet tiszteletben tartása, az emberi jogok – különösen a nők és gyermekek jogainak – védelme és a gazdasági és társadalmi fejlődést elősegítő, hagyományos termelési módok tiszteletben tartása,

g)             kapacitás-fejlesztés és a felelősség átruházása a termelőkre, különösen fejlődő országok kistermelőire, marginalizált termelőire és munkavállalóira, ezek szervezeteire és különböző közösségeire a méltányos kereskedelem fenntarthatóságának biztosítása érdekében,

h)            a termelői szervezetek támogatása a termelésben és a piacra jutásban,

i)                         a méltányos kereskedelemmel, a kereskedelmi kapcsolatokkal, a méltányos kereskedelem küldetésével és céljával, valamint a nemzetközi kereskedelmi szabályok terén uralkodó igazságtalansággal kapcsolatos tudatosságot növelő tevékenységek fokozása,

j)              a jelen kritériumoknak való megfelelés folyamatos megfigyelése és ellenőrzése, amiben a déli szervezeteknek nagyobb szerepet kell játszaniuk, ami kisebb költségeket és a tanúsítási folyamatban való helyi részvétel növekedését eredményezi,

k)            a méltányos kereskedelmi tevékenységek rendszeres hatásvizsgálata;

3.   hangsúlyozza, hogy a méltányos kereskedelem keretében létrejött értékesítésekben bekövetkezett növekedés legjelentősebb része a címkézett termékek körében valósult meg, valamint hogy a méltányos kereskedelmi címkézéssel kapcsolatos kezdeményezéseket a legtöbb európai országban kidolgozták;

4.      megállapítja, hogy a globális értékesítések 60–70%-ával Európa a méltányos kereskedelem keretében forgalmazott termékek legnagyobb piaca, amelyben további növekedési lehetőségek rejlenek;

5.   emlékeztet arra, hogy a szabad és tisztességes többoldalú kereskedelmi rendszer létrehozása a legjobb eszköz a globalizáció valamennyi ember hasznára történő kezelésére; a tisztességes kereskedelmi rendszer fontos eszköznek bizonyult továbbá a szegénység csökkentése és a fenntartható fejlődés előmozdítása terén, ezért úgy gondolja, hogy a tisztességes kereskedelem a fejlődő országok számára hosszú távon megkönnyítheti a többoldalú kereskedelmi rendszerben való méltányos részvételt és garantálhatja számukra a stabil és fenntartható európai piacrajutást, illetve növelheti a fogyasztói tudatosságot;

6.   emlékeztet, hogy míg a nemzetközi kereskedelmi megállapodások nem szolgálják a szegény országok érdekeit, addig a méltányos kereskedelem rendszere hatékonynak bizonyult a szegénység csökkentésében és a fenntartható fejlődésben; úgy véli, hogy hosszú távon lehetővé teszi a fejlődő országok számára a többoldalú kereskedelmi rendszerekben való teljes részvételt;

7.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy támogassa a méltányos kereskedelmet és a társadalmi és környezeti normák javításához hozzájáruló függetlenül ellenőrzött egyéb kereskedelmi kezdeményezéseket mint az MFC-k elérésére szolgáló hatékony eszközöket, és hogy ismerje el a méltányos kereskedelem szervezeteinek, valamint a társadalmi és környezeti normák javításához hozzájáruló függetlenül ellenőrzött egyéb kereskedelmi kezdeményezések fontos szerepét a fejlődő országok kistermelőinek és marginalizált termelőinek támogatásában, valamint az európai fogyasztók méltányos kereskedelmet illető tudatosságának fokozásában, különösen az Észak és Dél közötti, fenntartható és etikus általános kereskedelmi kapcsolatok és különösen a méltányos kereskedelem terén;

8.   emlékeztet arra, hogy az európai kereskedelempolitikának javítania kell a déli országok kistermelőinek piacra jutását;

9.   felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, a tisztességes kereskedelmi rendszer hogyan válhatna a fenntartható kereskedelmi politika olyan modelljévé, amely ösztönözni képes az Észak és Dél közötti kiegyensúlyozott kereskedelmet, és azonosítani tudja azon kereskedelmi akadályokat, amelyek a legsúlyosabban érintik a szegényeket a világban;

10. felhívja a Bizottságot, hogy ismerje el, léteznek más megbízható rendszerek, amelyek a méltányos kereskedelmi mozgalom mellett és a Nemzetközi Szociális és Környezeti Akkreditációs és Címkézési Szövetség (ISEAL) oltalma alatt hozzájárulnak a szociális és környezeti szabványok meghatározásához a harmadik félre vonatkozó tanúsításban;

11. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók hozzáférhessenek a tudatos választáshoz számukra szükséges információkhoz; úgy véli, hogy a fogyasztóknak biztosítani kell a termékkel kapcsolatos információkhoz történő gyors hozzáférés jogát, amelyeknek könnyen érthetőnek és áttekinthetően feltüntetettnek kell lenniük;

12. felkéri a Bizottságot, hogy lépjen kapcsolatba a Tisztességes Kereskedelem Nemzetközi Mozgalommal (International Fair Trade Movement) a fogyasztói bizalom megerősítésére szolgáló fogyasztóvédelmi rendszerek egyértelmű és széles körben alkalmazható értékelési kritériumainak megállapítása és a tisztességes kereskedelemben részt vevő termékek piacának megerősítése céljából;

13. felkéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé a tisztességes kereskedelemre irányuló célokkal kapcsolatos konkrét ajánlattételi felhívásokat a fogyasztói tudatosság növelése és a fogyasztóvédelmi rendszerek és címkézés, valamint a rendszeres adatgyűjtés és hatásvizsgálatok szorgalmazása céljából az EU egész területén;

14.  Felhívja a Bizottságot, hogy javítsa tevékenységeinek koordinációját a méltányos kereskedelem és a társadalmi és környezeti normák javításához hozzájáruló függetlenül ellenőrzött más kereskedelmi kezdeményezések terén, a különböző területekért felelős főigazgatóságok között (fejlesztés, kereskedelem, foglalkoztatás és szociális ügyek, fogyasztóvédelem, belső piac, mezőgazdaság) és ezeken a területeke tegye a méltányos kereskedelmet és a társadalmi és környezeti normák javításához hozzájáruló függetlenül ellenőrzött egyéb kereskedelmi kezdeményezéseket politikái integráns részévé;

15. felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tanulmányozza és fontolja meg egy alacsony HÉA-kulcs bevezetését a méltányos kereskedelmi termékek esetében, és a behozatali vám eltörlését a fejlődő országok méltányos kereskedelemből származó termékei esetében; hangsúlyozza, hogy a visszaélések megakadályozása érdekében az alacsony HÉA-kulcsot szoros ellenőrzés mellett kellene bevezetni;

16. sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek jelenleg alakítják ki a méltányos kereskedelemmel kapcsolatos jogi szabályozást vagy a méltányos kereskedelem szervezeteit és a társadalmi és környezeti normák javításához hozzájáruló függetlenül ellenőrzött egyéb kereskedelmi kezdeményezéseket érintő jogszabályokat, hogy a vonatkozó feltételek kialakításakor az érintett szereplők, köztük a méltányos kereskedelem nemzetközi mozgalmának ismereteit és tapasztalatait vegyék alapul, és első lépésként teljes mértékben mérjék fel a túlszabályozás kockázatát, valamint az ilyen szabályozás lehetséges hatásait a kistermelőkre és marginalizált termelőkre;

17. sürgeti a Bizottságot, hogy hajtsa végre a Cotonou-i Megállapodás 23. cikkének g) pontját és a megállapodáshoz tartozó, együttműködési stratégiákról szóló kompendiumban foglalt rendelkezéseket, különös tekintettel a 61–64. cikkre;

18. felhívja a Bizottságot, hogy szervezetén belül jelöljön ki kapcsolat-felvételi pontot a méltányos kereskedelemmel kapcsolatos témáknak a különböző szolgálatok közötti rendszeres koordinálása céljából;

19. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson „támogatást a méltányos kereskedelemnek”:

(a) a fejlődő országokban olyan intézkedésekkel, amelyek elősegítik a méltányos kereskedelem új termékeinek kifejlesztését, technikai támogatást és kapacitás-fejlesztést biztosítanak (például az európai SPS szabványoknak, származási szabályoknak, illetve az egyre növekvő számú vállalati standardnak való megfelelés céljából), ösztönzik az ipari beruházásokat (értéknövelés), támogatják a kapacitás-fejlesztést és a felelősség átruházást segítő programokat, támogatják a méltányos kereskedelem termelőinek előfinanszírozását, segítik a méltányos kereskedelem termékeinek értékesítését a helyi piacokon, különös hangsúlyt fektetve a nők által megvalósított projektekre,

(b) az Unióban olyan intézkedésekkel, amelyek támogatják a méltányos kereskedelemmel kapcsolatos tudatosságot erősítő programokat, nyilvános kampányokat és érdekképviseleti tevékenységeket, a hatásokat érintő kutatásokat, a helyes gyakorlatot, az ellátási láncok elemzéseit, a nyomon követhetőségi és felelősségi vizsgálatokat, a méltányos kereskedelem részére nyújtott marketing támogatásokat és a „Worldshop-oknak” nyújtott gyakorlati támogatásokat,

(c) az EU-ban és a fejlődő országokban segítse elő a méltányos kereskedelem szervezeteinek munkáját és szerepvállalását;

20. felkéri a Bizottságot, hogy az érintett szereplőkkel folytatott konzultáció után tegyen javaslatot a Parlamentnek a méltányos kereskedelem és a társadalmi és környezeti normák javításához hozzájáruló függetlenül ellenőrzött egyéb kereskedelmi kezdeményezések terén megfelelő lépésekre és finanszírozásra;

21. kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a méltányos kereskedelem és a társadalmi és környezeti normák javításához hozzájáruló függetlenül ellenőrzött egyéb kereskedelmi kezdeményezések tudatosítása fejlesztésének eszközeit;

22. felhívja az európai hatóságokat, hogy ültessék át a méltányos kereskedelem szempontjait nyilvános pályázataiknál és közbeszerzési politikáiknál, és kéri a Bizottságot, hogy támogassa ezt, például méltányos kereskedelmi termék beszerzésére vonatkozó iránymutatások útján;

23. emlékeztet arra, hogy különösen a közjogi regionális hatóságok jelentős árupiaci befektetéseket hajtanak végre; ezért felszólítja ezen testületeket, hogy pályázati kiírásaikban fordítsanak különös figyelmet a méltányos kereskedelemben részt vevő árukra;

24. üdvözli különösen az Európai Parlament arra irányuló fokozott erőfeszítéseit, hogy méltányos kereskedelemből származó termékeket kínáljon, és hangsúlyozza, hogy valamennyi európai intézménynek méltányos kereskedelemből származó termékeket kellene használnia belső szolgálataiban;

25. kiemeli, hogy a méltányos kereskedelem és a társadalmi és környezeti normák javításához hozzájáruló függetlenül ellenőrzött egyéb kereskedelmi kezdeményezések sikeres eszközei lehet a vállalatok szociálisan tudatossá és felelősségteljessé tételének;

26. hangsúlyozza a vállalatok szociális felelősségvállalásáról szóló európai politikának a több érdekelt részvételével rendezett fórumok, beleértve a méltányos kereskedelem szervezeteinek folytatása és elmélyítése révén történő kiszélesítését;

27. sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa az olyan mechanizmusokat, amelyek révén a termelők bevonhatók, és részt vehetnek az árak meghatározásában, amennyiben ez lehetséges, amint az a Cotonou-i Megállapodáshoz kapcsolódó együttműködési stratégiákról szóló kompendium (63) bekezdésében szerepel;

28. sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa az Afrikai Uniót abban, hogy a folyamatban levő globális kereskedelmi tárgyalásokon elsőrendű fontosságú témaként szerepeljen az áruk árának témaköre, megfelelve a WTO kötelezettségvállalásoknak, különösen a GATT XXXVI – XXXVIII. cikkeinek;

29. felhívja a Bizottságot, hogy a GATT XXXVIII. cikke (2) bekezdésének a) pontjával összhangban állapítson meg a kevésbé fejlett országok számára a különösen fontos alaptermékek piaci helyzetének stabilizálására és javítására irányuló intézkedéseket, beleértve az ilyen exporttermékek stabil, méltányos és jövedelmező árának biztosítására irányuló intézkedéseket;

30. üdvözli a speciális szociális és környezetvédelmi rendelkezések beiktatását a GSP+-ba, de úgy véli, hogy szükséges az ellenőrzési mechanizmus megerősítése;

31. sürgeti a Bizottságot, hogy alakítson ki koherens politikát a kis és marginalizált termelők, köztük a méltányos kereskedelemmel foglalkozó termelők segítésére és védelmére, beépítve nézeteiket és a társadalmi és környezeti normák javításához hozzájáruló függetlenül ellenőrzött egyéb kereskedelmi kezdeményezések keretében dolgozó termelők nézeteit a kétoldalú, regionális és többoldalú kereskedelmi tárgyalásokon, mint például a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM);

32. felhívja a Bizottságot, hogy az Unió kereskedelmi politikájának kialakítása során vegye figyelembe a méltányos kereskedelmi megközelítést és más szociális és környezeti kereskedelmi megközelítéseket;

33. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az ILO-nak, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának, az UNCTAD-nak és a WTO-nak.

  • [1]  HL C 226., 1998.7.20., 65. o.
  • [2]  HL C 64.E, 2004..3.12., 47. o.
  • [3]  HL L 317., 2000.12.15., 3. o.

EXPLANATORY STATEMENT

1. Why is a European policy framework for Fair Trade needed?

1.1      Because Fair Trade contributes to fulfil the EU’s commitment for sustainable development and poverty reduction

Fair Trade contributes to the European Union’s commitments as laid down in Article 177 of the EC Treaty, which states that the EU’s development policy will foster “the sustainable economic and social development of developing countries, and more particularly the most disadvantaged among them, - the smooth and gradual integration of the developing countries into the world economy, - the campaign against poverty in the developing countries.” Fair Trade has been repeatedly recognized by European Institutions as a key tool for sustainable development and poverty reduction[1].

A European policy framework and support for Fair Trade are excellent tools to fulfil these commitments and to reach the Millennium Development Goals.

1.2      Because the European Union has entered into legal commitments

By signing the Cotonou Agreement in 2000, the European Union committed to support Fair Trade. However, current support to Fair Trade and Fair Trade Organisations is limited and fragmented. The European Union's legal commitments are found in Art. 23 g) and the Compendium of the Cotonou Agreement.

1.3      Because Fair Trade has a huge potential to grow

Recent research shows that Fair Trade sales in Europe have been growing at an average 20% per year since 2000. European consumers are increasingly interested in purchasing products that were produced and traded under fair conditions. However, this demand varies widely among EU Member States.

Overall sales of Fair Trade in Europe have arrived at 660 million euros in 2005. Typical Fair Trade products reach now considerable market shares in some countries: 20% of ground coffee in the United Kingdom and about 2% of all coffee sales in Austria, Denmark, Ireland, Belgium and Germany carry the Fair trade label. Fair Trade bananas reach market shares of up to 5.5% in Austria, Belgium, Finland and the United Kingdom. However, in some EU Member States like Greece, Hungary, the Baltic States and Slovenia, Fair Trade is hardly known.

With a coherent EU-wide policy framework and sufficient support to Fair Trade and Fair Trade Organisations, consumer awareness and demand for Fair Trade could be boosted, particularly in those countries where it is not yet well established.

1.4      Because national Fair Trade legislation could hinder the free movement of Fair Trade goods within the European Union

In some European Member States, related legislation is currently being developed. A European framework, sketched out in a recommendation, could be helpful to avoid that legislation differs between Member States und thus hinders the free movement of goods within the European Union.

1.5      Because European consumers need to be protected against misleading Fair Trade claims

The Fair Trade system is based on voluntary standards for labelled and non-labelled products and organisations. These standards have been developed over the last five decades by the international Fair Trade movement. They are constantly being reviewed and assessed in cooperation with the producers who are at the heart of the Fair Trade system. Fair Trade Organisations are responsible for fulfilling these standards and the related criteria. The compliance with the standards is regularly monitored and assessed. Fair Trade Organisations actively work with other companies such as retailers and other commercial partners.

In view of the success of Fair Trade and the lack of legal protection, there is a risk that the concept may be abused by companies that enter the market without complying with the related criteria. Consumer rights and appropriate product information are at the heart of Fair Trade and low-criteria labels might mislead consumers and reduce their support to the system. A European policy framework for Fair Trade could help to clarify the use of the term “Fair Trade” and to serve as a reference for national policies on Fair Trade and Fair Trade Organisations.

ANNEX 1

The existing routes of commercialisation of Fair Trade products

Fair Trade products are commercialised under two different routes. The traditional or integrated route is the route where products (mainly crafts) are produced, imported and/or distributed by a Fair Trade Organisation. Another marketing route is through Fair Trade labelling initiatives and certification. In this case, goods are labelled by specialised Fair Trade certification agencies to testify that their production chains respect Fair Trade standards. The importers and traders can be traditional commercial companies, and the distribution channels can be regular retail outlets.

The integrated route

Fair Trade products are made available to consumers through Fair Trade Organisations which identify and source products directly from small producers and co-operatives, and import and market them in specialised outlets such as Worldshops.

All aspects of their commercial operations are based on a Fair Trade ethos, and as much of the final price as possible is passed back to the producers. In many cases profits generated are devoted to development causes. The majority of products marketed through Worldshops are not labelled as such; the purchase is done on the basis of confidence. The “brand names” or Fair Trade Mark of these organisations are in themselves a signal to consumers that the products and business practices are in accordance with Fair Trade principles.

Most of the Fair Trade Organisations and producer organisations are members of the International Fair Trade Association, IFAT. The use of a Fair Trade Organisation (FTO) Mark is granted to a Fair Trade Organisation which has successfully met the requirements of the IFAT Standards and Monitoring system.

The Fair Trade labelling route

Under this route, national labelling initiatives monitor the compliance with Fair Trade standards by producers or traders against a set of internationally harmonized standards. These organisations are all members of FLO (Fairtrade Labelling Organisations International), the Fair Trade standard-setting and certification organisation. The International Fairtrade Standards are developed and regularly reviewed and monitored independently.

The Fair Trade movement is organized in four international associations:

The International Fair Trade Association (IFAT) is the global network of Fair Trade Organizations, with 270 members in 61 countries. The members are producers, exporters, importers and retailers who all believe that trade should improve the lives of marginalized people without harming the planet.

FLO, Fairtrade Labelling Organizations International, is the world-wide Fairtrade standard setting and certification body. FLO comprises two organizations, the multi-stakeholder FLO e.V. which develops and reviews standards, and FLO Certification Ltd which ensures that those standards are met. FLO also provides the umbrella association for twenty national Labelling initiatives across 15 European countries, Japan, the USA, Canada, Mexico, Australia and New Zealand.

EFTA, the European Fair Trade Association, belongs to the international association along with its eleven members in nine European countries, all major Fair trade importers. The aim of EFTA is to support its member organizations in their work and to encourage them to cooperate and coordinate.

The Network of European World Shops is also a member of the international association. NEWS! is the umbrella network of 15 national Worldshop associations in 13 countries in Europe. Between them they have a membership of 2500 Worldshops, run by more than 100,000 volunteers and more than hundred staff, selling fairly traded products and campaigning for a fairer world trade system.

In December 2001, these four networks have developed a joint definition of Fair Trade:

Fair Trade definition

Fair Trade is a trading partnership, based on dialogue, transparency and respect, that seeks greater equity in international trade. It contributes to sustainable development by offering better trading conditions to, and securing the rights of, marginalized producers and workers – especially in the South. Fair Trade organizations (backed by consumers) are engaged actively in supporting producers, awareness raising and in campaigning for changes in the rules and practice of international trade.

ANNEX 2

The impact of Fair Trade

The impact of Fair Trade has been studied in many different ways, e.g. by measuring the economic and financial benefits to the producers, by assessing the impact on women, by studying the indirect impact and spill-over effects on the communities, etc. Fair Trade Organisations monitor the impact of their activities regularly: IFAT requires all its member organisations to report their achievements in relation to Fair Trade standards every two years, and sets targets for further improvements. FLO carries out annual inspections of producers on its registers and audits trade flows. Additionally, there is a series of independent impact studies, carried out by research centres, government bodies and universities.

The financial and economic benefits of Fair Trade can be measured relatively easily: In 2003, the extra benefits for coffee farmers, for instance, taking the World market price as defined for Arabica by the NY and for Robusta by the London stock exchange, compared with the Fair trade minimum price and premium, amounted to over 23 million euros.

However, research has shown that the impact is even more significant in non-economic areas, such as the empowerment of producers through capacity building and technical assistance, income security, direct trade and credit provision, etc. Many studies found also an improved level of education, the preservation of indigenous cultures and other social benefits.

Apart from these direct impacts there is a wide range of spill-over effects and indirect impacts to non-Fair Trade producers. The presence of Fair Trade intermediaries can bring changes in weighing practices and price information which ultimately benefits all producers in the area. The organisation of producers helps to break monopolies on prices and transportation.

Institutions that carried out Fair Trade impact assessments are DFID (Department for International Development, UK), the Colorado State University, the Sussex University, the World Bank, the International Institute for Environment and Development, etc.. Information on the impact of Fair Trade can be found in Nicholls and Opal: Fair Trade. Market-driven Ethical Consumption, SAGE publications, 2005, on www.fairtrade.net and on www. fairtraderesource.org

ANNEX 3

FIFTY YEARS OF FAIR TRADE

A brief history of the FAIR TRADE movement

The Fair Trade movement today is a global movement. Over a million small-scale producers and workers are organized in as many as 3,000 grassroots organisations and their umbrella structures in over 50 countries in the South. Their products are sold in thousands of specialised shops, so-called Worldshops, supermarkets and many other sales points in the North and, increasingly, in sales outlets in developing countries. The sale of products always went alongside with information on the production, producers and their conditions of living. Thus, the Fair Trade movement has played a pioneering role in raising the awareness of European consumers about the social, economic and environmental conditions of production in developing countries.

Where did it all begin?

The earliest traces of Fair Trade in Europe date from the late 1950s when Oxfam UK started to sell crafts made by Chinese refugees in Oxfam shops. In 1967, the first importing organisation was established in the Netherlands, followed by the opening of the first “Third World Shop” in 1969. Worldshops (or Fair Trade shops as they are called in other parts in the world) have played a crucial role in the Fair Trade movement. They constitute not only points of sales but are also very active in campaigning and awareness rising.

During the 1960s and 1970s, Non-Governmental Organisations (NGOs) and socially motivated individuals in many countries in Asia, Africa, and Latin America perceived the need for fair marketing organisations, which would provide advice, assistance and support to disadvantaged producers. Many such Southern Fair Trade Organisations were established and links were made with the new Fair Trade Organisations in the North. These relationships were based on partnership, dialogue, transparency and respect. The goal was greater equity in international trade.

Parallel to this citizen movement, the developing countries were addressing international political forums such as the second UNCTAD conference (United Nations Conference on Trade and Development) in Delhi in 1968, to communicate the message “Trade not Aid”. This approach put the emphasis on the establishment of equitable trade relations with developing countries, instead of returning a small part of the wealth acquired in the North in the form of development aid.

Crafts and food

At the beginning, Fair Trade Organisations traded mostly with handicrafts producers, mainly because of their contacts with missionaries. Often, crafts provide “supplementary income” to families. Most of the Northern Fair Trade Organisations focused on buying these crafts and sold them through Worldshops. In 1973, the first “fairly traded” coffee was imported to Europe from cooperatives of small farmers in Guatemala. After coffee, the food range was expanded and it now includes products like tea, cocoa, sugar, tea, wine, fruit juices, nuts, spices, rice, etc. Food products enabled Fair Trade Organisations to open new market channels, such as institutional market, supermarkets, and organic shops.

Going mainstream through Fair Trade labelling

In the 1980s, a new way of reaching the broad public was developed. Products bought, traded and sold respecting Fair Trade conditions would qualify for a label that would make them stand out among ordinary products on store shelves, and would allow any company to get involved in Fair Trade. In 1988, the “Max Havelaar” label was established in The Netherlands. The concept caught on: within a year, coffee with the label had a market share of almost three percent.

In the ensuing years, similar non-profit Fair Trade labelling organisations were set up in other European countries and in North America. In 1997, the worldwide association, Fairtrade Labelling Organizations International, was created. FLO is now responsible for setting international Fair trade standards, for certifying production and auditing trade according to these standards and for the labelling of products. Additional to food and food products, FLO has developed standards for flowers, seed cotton and sports balls.

Fair Trade labelling indeed has helped Fair Trade to go into mainstream business. Currently, over two-thirds of Fair Trade products are sold by mainstream catering and retailing.

Parallel to the development of the labelling for products, IFAT, the international Fair Trade association with 270 members in 61 countries throughout the world has developed standards and a monitoring system for Fair Trade Organisations.

  • [1]  See:        -   the European Parliament Resolution on Fair Trade, OJ C 226/73, 20.07.1998;
    - the Communication from the Commission to the Council on “Fair Trade”, COM(1999) 619 final, 29.11.1999
    - the Communication from the Commission to the Council, the European Parliament and the European Economic and Social Committee on “Policy Coherence for Development – Accelerating progress towards attaining the Millennium Development Goals”, COM(2005) 134 final, 12.04.2005
    - Speech Pascal Lamy, EU Trade Commissioner 23 March 2004
    - Speech The Fair Trade Agenda” Peter Mandelson, 22 June 2005

VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről (5.5.2006)

a Fejlesztési Bizottság részére

a méltányos kereskedelemről és a fejlődésről
(2005/2245(INI))

A vélemény előadója: Jörg Leichtfried

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   felhívja a Bizottságot, hogy a GATT XXXVIII. cikke (2) bekezdésének a) pontjával összhangban állapítson meg a kevésbé fejlett országok számára különösen fontos alaptermékek piaci helyzetének stabilizálására és javítására irányuló intézkedéseket, beleértve az ilyen exporttermékek stabil, méltányos és jövedelmező árának biztosítására irányuló intézkedéseket;

2.   emlékeztet arra, hogy a tisztességes kereskedelem egyik feltétele a vállalkozás szabadsága és a nyitott piacok, és megjegyzi, hogy a szabad és tisztességes többoldalú kereskedelmi nemcsak rendszer előnyös, de szükséges is a szegény országok fejlődése szempontjából;

3.   emlékeztet arra, hogy az európai kereskedelempolitikának javítania kell a déli országok kistermelőinek piacra jutását;

4.   kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tanulmányozzák és vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy alacsony HÉA-kulcsot határozzanak meg a tisztességes kereskedelemben részt vevő termékekre, és töröljék el az importvámot a fejlődő országokból származó, a tisztességes kereskedelemben részt vevő termékekre; hangsúlyozza, hogy a visszaélések elkerülése érdekében szigorúan ellenőrizni kell azokat az árukat, amelyekre alacsony HÉA-kulcsot állapítanának meg;

5.   megjegyzi, hogy a tisztességes kereskedelemben részt vevő termékek legnagyobb piaca Európa, a becslések szerint globális szinten az eladások 60-70%-a itt zajlik, és fennáll a lehetőség a további növekedésre;

6.   hangsúlyozza, hogy a tisztességes kereskedelem növekedésének legjelentősebb részét a címkével ellátott áruk érték el, és hogy a „tisztességes kereskedelem” címke alkalmazásának kezdeményezése a legtöbb európai országban már kialakult;

7.   felkéri a Bizottságot, hogy támogassa a termelők árképzésbe történő lehetőség szerinti bevonását, és az abban való részvételét szolgáló kereskedelmi mechanizmusokat;

8.   emlékeztet arra, hogy a szabad és tisztességes többoldalú kereskedelmi rendszer létrehozása továbbra is a legjobb eszköz a globalizáció valamennyi ember hasznára történő kezelésére; a tisztességes kereskedelmi rendszer fontos eszköznek bizonyult a szegénység csökkentése és a fenntartható fejlődés előmozdítása terén, ezért úgy gondolja, hogy a tisztességes kereskedelem a fejlődő országok számára hosszútávon megkönnyítheti a többoldalú kereskedelmi rendszerben való méltányos részvételt és garantálhatja számukra a stabil és fenntartható európai piacrajutást, illetve növelheti a fogyasztói tudatosságot;

9.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tisztességes kereskedelmi tanúsítvánnyal rendelkező áruk egyes termelői nem rendelkeznek egyesülési joggal; úgy véli, hogy az alapvető munkajogok biztosítása beleértendő a tisztességes kereskedelem fogalmába, és azt a tanúsítási folyamat részének kellene tekinteni mind az EU, mind a fejlődő országok munkavállalóinak vonatkozásában;

10. felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan válhatna a tisztességes kereskedelmi rendszer a fenntartható kereskedelmi politika olyan modelljévé, amely ösztönözni képes az észak és dél közötti kiegyensúlyozott kereskedelmet, és azonosítani tudja azon kereskedelmi akadályokat, amelyek a legsúlyosabban érintik a szegényeket a világban;

11. elismeri azokat az előnyöket, amelyeket a már használatban lévő egységes, beazonosítható „méltányos kereskedelem” tanúsítvány jelzése jelent a termelők és a fogyasztók számára;

12. felkéri a Bizottságot, hogy lépjen kapcsolatba a Méltányos Kereskedelem Nemzetközi Mozgalommal (International Fair Trade Movement) a fogyasztói bizalom megerősítésére szolgáló fogyasztóvédelmi rendszerek egyértelmű és széles körben alkalmazható értékelési kritériumainak megállapítása és a tisztességes kereskedelemben részt vevő termékek piacának megerősítése céljából;

13. felkéri a Bizottságot, hogy hozzon létre olyan „magatartási kódexet” amely világos iránymutatásokat határoz meg arra vonatkozóan, hogy milyen előfeltételekkel kaphatja meg egy termék a „méltányos kereskedelem” címkét;

14. felkéri a Bizottságot, hogy hangolja össze a méltányos kereskedelemmel kapcsolatos tevékenységeket a Bizottságon belüli illetékes szolgálatok között;

15. felkéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé a méltányos kereskedelemre irányuló célkitűzésekkel rendelkező ajánlattételi felhívásokat a fogyasztói tudatosság növelése és a fogyasztóvédelmi rendszerek és címkézés, valamint a rendszeres adatgyűjtés és hatásvizsgálatok szorgalmazása céljából az EU egész területén;

16. felkéri a Bizottságot, hogy támogassa az olyan oktatási programokat, amelyek felhívják a figyelmet a méltányos kereskedelem előnyeire az EU egész területén;

17. emlékeztet arra, hogy különösen a közjogi regionális hatóságok jelentős árupiaci befektetéseket hajtanak végre; ezért felszólítja azokat, hogy pályázati kiírásaikban fordítsanak különös figyelmet a méltányos kereskedelemben részt vevő árukra.

ELJÁRÁS

Cím

Méltányos kereskedelem és fejlődés

Hivatkozások

2005/2245(INI)

Illetékes bizottság

DEVE

Véleményt nyilvánított
  A plenáris ülésen való bejelentés
  dátuma

INTA
15.12.2005

Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma

 

A vélemény előadója
  A kijelölés dátuma

Jörg Leichtfried
25.1.2005

A vélemény korábbi előadója/előadói

 

Vizsgálat a bizottságban

21.3.2006

19.4.2006

 

 

 

Az elfogadás dátuma

4.5.2006

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

20

 

1

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Francisco Assis, Jean-Pierre Audy, Daniel Caspary, Christofer Fjellner, Erika Mann, David Martin, Javier Moreno Sánchez, Georgios Papastamkos, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Tokia Saïfi, Peter Šťastný, Zbigniew Zaleski, Johan Van Hecke

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Bastiaan Belder, Margrietus van den Berg, Danutė Budreikaitė, Filip Andrzej Kaczmarek, Jörg Leichtfried, Frithjof Schmidt, Jonas Sjöstedt, Mauro Zani

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

 

Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)

...

ELJÁRÁS

Cím

Méltányos kereskedelem és fejlődés

Eljárás száma

2005/2245(INI)

Illetékes bizottság
  Az engedélyezés plenáris ülésen való bejelentésének dátuma

DEVE
15.12.2005

Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)
  Az ülésen való bejelentés dátuma

INTA
15.12.2005

 

 

 

 

Nem nyilvánított véleményt
  A határozat dátuma

 

 

 

 

 

Megerősített együttműködés
  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

 

 

 

 

 

Előadó(k)
  A kijelölés dátuma

Frithjof Schmidt
5.10.2005

 

Korábbi előadó(k)

 

 

Vizsgálat a bizottságban

21.3.2006

25.4.2006

 

 

 

Az elfogadás dátuma

30.5.2006

A zárószavazás eredménye

mellette:

ellene:

tartózkodás:

21

0

1

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Margrete Auken, Margrietus van den Berg, Danutė Budreikaitė, Marie-Arlette Carlotti, Thierry Cornillet, Michael Gahler, Hélène Goudin, Glenys Kinnock, Gay Mitchell, Luisa Morgantini, José Javier Pomés Ruiz, Horst Posdorf, Frithjof Schmidt, Jürgen Schröder, Feleknas Uca and Mauro Zani

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Milan Gaľa, Alain Hutchinson, Linda McAvan, Manolis Mavrommatis, Zbigniew Zaleski and Gabriele Zimmer

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés)

 

A benyújtás dátuma

6.6.2006

Megjegyzések

(csak egy nyelven állnak rendelkezésre)