Eljárás : 2006/2133(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0471/2006

Előterjesztett szövegek :

A6-0471/2006

Viták :

PV 12/03/2007 - 18
CRE 12/03/2007 - 18

Szavazatok :

PV 13/03/2007 - 8.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2007)0062

JELENTÉS     
PDF 274kWORD 261k
2006. december 21.
PE 380.802v02-00 A6-0471/2006

a vállalatok társadalmi felelőssége: új partnerség

(2006/2133(INI))

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság

Előadó: Richard Howitt

HIBAJEGYZÉKEK/ KIEGÉSZÍTÉSEK
EURÓPAI PARLAMENTI ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
 ELJÁRÁS

EURÓPAI PARLAMENTI ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY

a vállalatok társadalmi felelőssége: új partnerség

(2006/2133(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a vállalati magatartásra vonatkozó két leginkább irányadó, nemzetközileg elfogadott szabványra, a multinacionális vállalatokról és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) -nyilatkozatra és az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásaira és a nemzetközi szervezetek, mint például a FAO, a WHO ( Egészségügyi Világszervezet) és a Világbank égisze alatt elfogadott magatartási kódexekre, illetve az UNCTAD támogatását élvező erőfeszítésekre a fejlődő országok vállalkozásainak tevékenysége vonatkozásában,

–   tekintettel az ILO-nak a munkahelyen alkalmazott alapelvekre és jogokra vonatkozó 1998. június 18-i nyilatkozatára és az egyetemes alapvető munkaügyi normákról szóló megállapodására: A kényszermunka megszüntetése (29. és 105. sz. egyezmény), Az egyesülési szabadság és a kollektív szerződés joga (87. és 98. sz. egyezmény), A gyermekmunka megszüntetése (138. és 182. sz. egyezmény), és a megkülönböztetés-mentesség a foglalkoztatásban (100. és 111. sz. egyezmény),

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Nyilatkozatára, különösen annak azon cikkére, amely minden egyént és minden társadalmi szervezetet az emberi jogok egyetemes betartásának biztosításában való szerepvállalásra szólít fel, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára (1966), a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányára (1966), a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló ensz egyezményre (1979), az őslakosok jogairól szóló ensz nyilatkozattervezetre (1989) , a gyermekek jogairól szóló ENSZ egyezményre (1989),

–   tekintettel az OECD Korrupcióellenes egyezményére (1997),

–   tekintettel az 1977-ben hatályba lépett globális jelentési kezdeményezésre (GRI)(1), és a 2006. október 5-én hatályba lépett felülvizsgált G3 fenntarthatósági jelentés alapelveire,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2000. szeptemberében elfogadott Egyetemes Szerződésére,

–   tekintettel az ENSZ globális szerződése és a globális jelentési kezdeményezése által 2006. október 9-én tett bejelentésre, amely szerint „stratégiai szövetséget” hoztak létre,

–   tekintettel az emberi jogi, transznacionális társaságokra és egyéb üzleti vállalkozásokra vonatkozó normákról szóló ENSZ tervezetre (2003. december),

–   tekintettel az ENSZ 2002. évi fenntartható fejlődésről szóló johannesburgi világ-csúcstalálkozójának kimenetelére, különösen a vállalatok elszámoltathatóságának kérdésére vonatkozó kormányközi kezdeményezések szorgalmazására, illetve a Tanács 2002. december 3-i határozatára a csúcstalálkozó nyomon követéséről,

–   tekintettel az ENSZ főtitkárának a globális kompakt csoport munkájáról szóló, „Út a globális partnerséghez – Fokozott együttműködés az ENSZ és az összes érintett partner, különösen a magánszféra között” (2005. augusztus 10., 05-45706 (E) 020905) című jelentésére,

–   tekintettel az ENSZ főtitkár által kirendelt vállalati és emberi jogi különmegbízottra, és annak 2006. február 22-i időközi jelentésére (E/CN.4/2006/97), illetve az általa 2006. június 26-27-én Bangkokban, illetve 2006. március 27-28-án Johannesburgban tartott regionális konzultációkra,

–   tekintettel az európai megfigyelő platform által támogatott európai mintaleírások létrehozását javasoló, „A fejlődő országokban működő európai vállalkozásokra vonatkozó uniós standardok: úton egy európai magatartási kódex felé” című, 1999. január 15-i határozatára(2),

–   tekintettel a 2000. december 22-i, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK tanácsi rendelet által egységes szerkezetbe foglalt 1968. évi brüsszeli egyezményre(3),

–   tekintettel a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló 2001. március 19-i 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–   tekintettel a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló zöld könyv nyomon követéséről szóló 2001. december 3-i tanácsi állásfoglalására(5),

–   tekintettel a vállalatok társadalmi felelősségének európai keretrendszerét támogató bizottsági zöld könyvről szóló 2002. május 30-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel „A vállalatok társadalmi felelőssége: a vállalatok hozzájárulása a fenntartható fejlődéshez” című2003. május 13-i állásfoglalása(7),

–   tekintettel a környezetvédelmi témák elismeréséről, felméréséről és a vállalatok éves beszámolóiban és éves jelentéseiben való közzétételéről szóló 2001. május 30-i bizottsági ajánlásra (az értesítés a C(2001)1495. számú dokumentummal történt)(8),

–   tekintettel a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak szóló, „Az alapvető munkaügyi normák támogatása és a társadalmi irányítás javítása a globalizációval összefüggésben” című bizottsági közleményére vonatkozó 2002. július 4-i állásfoglalására(9),

–   tekintettel a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló, 2003. február 6-i tanácsi állásfoglalására(10),

–   tekintettel „Az irányítás és fejlesztés” című bizottsági közleményre (COM(2003)0615),

–   tekintettel a meghatározott jogi formájú társaságok, a bankok és más pénzügyi intézmények, illetve biztosítóintézetek éves és összevont (konszolidált) éves beszámolóiról szóló 2003/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11),

–   tekintettel az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(12),

–   tekintettel az Európai Érdekelt Felek Csoportjai Fórumának CSR-ről szóló 2004. június 29-i végleges jelentésére és ajánlásaira, beleértve a helyes jogi keretrendszer elérését célzó intézkedések támogatásáról szóló 7. ajánlást,

–   tekintettel a Bizottság „A globalizáció szociális dimenziója – Az EU-politika hozzájárulása ahhoz, hogy az előnyök mindenki számára érezhetők legyenek” című közleményére (COM(2004)0383),

–   tekintettel az Európai Parlament és a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK tanácsi irányelvre, valamint a félrevezető reklámról szóló 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”)(13),

–   tekintettel a 2005. március 22-23-i európai tanácsi ülésre, amely újraindította a lisszaboni növekedési és foglalkoztatási partnerséget az EU és a tagállamok között,

–   tekintettel a fejlődő országokban történő kizsákmányolásról és gyermekmunkáról szóló 2005. július 5-i állásfoglalására(14),

–   tekintettel „A fenntartható fejlődés stratégiájának felülvizsgálata - Cselekvési program” című bizottsági közleményre (COM(2005)0658), és a Tanács által 2006. július 9-én elfogadott megújult EU fenntartható fejlődés stratégiájára,

–   tekintettel a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament által 2005. december 20-án aláírt „Európai konszenzus a fejlesztésről” című dokumentumra,

–   tekintettel a 2006. január 1-jén hatályba lépett új általános preferenciarendszerre (GSP+), amely nagyobb számú termék vonatkozásában biztosít vámmentességet vagy vámkedvezményt, továbbá új ösztönzőket nyújt a specifikus kereskedelmi, pénzügyi vagy fejlesztési szükségletekkel szembenéző rászoruló országok számára,

–   tekintettel a „Tisztességes munka mindenki számára - Az Unió hozzájárulása a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásához” című bizottsági közleményre (COM(2006)0249),

–   tekintettel az európai átláthatósági kezdeményezésről szóló zöld könyvre (2006. május 3.),

–   tekintettel a tisztességes kereskedelemről és fejlesztésről szóló, 2006. július 6-i állásfoglalására(15),

–   tekintettel a Bizottságnak „ A társasági jog modernizációja és a vállalatirányítás fejlesztése az Európai Unióban - terv az előrelépéshez" (EU cselekvési terv a vállalatirányításról) című közleményére (COM(2003)0284),

–   tekintettel az Európai Parlament által szervezett, 2006. október 5-i “A vállalatok társadalmi felelőssége – létezik Európai közelítés?“ címmel tartott meghallgatásra,

–   tekintettel az Eljárási Szabályzatának 45. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére illetve az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0471/2006),

A. mivel a vállalatok nem helyettesíthetik a hatóságokat, amikor az utóbbiak nem ellenőrzik a társadalmi és környezetvédelmi kritériumoknak való megfelelést,

1.  meg van győződve arról, hogy a vállalatok társadalmi és környezetvédelmi felelősségének fokozása, összefüggésben a vállalati elszámoltathatóság alapelvével, az európai szociális modellnek, Európa fenntartható fejlődési stratégiájának és a gazdasági globalizáció társadalmi kihívásainak való megfelelésnek alapvető alkotóelemét képezi;

2.  üdvözli a Bizottság közleményét, amely új lendületet adott a vállalatok társadalmi felelősségéről folytatott uniós vitának, azonban tudomásul veszi az érintett felek aggodalmait a vállalt konzultáció során a közzétételt megelőzően tapasztalt átláthatóság és egyensúly hiánya miatt;

3.  elismeri, hogy a vita továbbra is nyitott az érdekelt felek különböző csoportjai között a CSR pontos fogalmáról, és hogy a „betarthatatlanság” koncepciója néhány vállalat számára lehetővé teszi a társadalmi felelősség hangoztatását, miközben ugyanakkor nem tartják tiszteletben a helyi vagy nemzetközi jogszabályokat; úgy véli, hogy a harmadik országok kormányai számára a nemzetközi egyezményeknek megfelelő szociális és környezetvédelmi jogszabályok végrehajtása tekintetében nyújtott európai uniós támogatások – hatékony ellenőrzési rendszerek mellett – szükségszerű kiegészítő elemei az európai vállalkozások társadalmi felelősségének világszerte történő előmozdításában;

4.  úgy véli, hogy a CSR-politikákat a saját érdemeik alapján kell előmozdítani, nem pedig más területekre vonatkozó megfelelő szabályozások helyettesítésével vagy ilyen szabályozásra vonatkozó burkolt megközelítéssel; az önkéntes vagy a kötelező megközelítés támogatása nélkül felhív a CSR-ről szóló uniós szintű vita „depolarizálására”; alapvetően hangsúlyozza az önkéntes megközelítést, egyúttal – kötelezettség nélkül –lehetővé téve az egyértelmű társadalmi és környezeti célkitűzéseken alapuló kutatást, illetve nem zárja ki a további párbeszédet és a kötelező erejű kötelezettségvállalásokra irányuló kutatásokat;

5.  tudomásul veszi, hogy az önkéntes CSR-kezdeményezések elterjedése képezheti a CSR-politikák több vállalat, különösen a kisvállalkozások általi elfogadásának akadályát, és gátolja továbbá a vállalatokat a hitelesebb CSR-tevékenységek folytatásában, ugyanakkor szemlélteti annak jelentősségét és az ambiciózusabb CSR politikák létrehozásának szükségességét; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze az önkéntes CSR-kezdeményezésekből eredő helyes gyakorlatok elterjedését; úgy véli, hogy a Bizottságnak figyelembe kellene vennie továbbá a felelősnek nyilvánított vállalkozások által betrtaandó kritériumok listájának létrehozását;

6.  úgy véli, hogy az önkéntes CSR-kezdeményezések hitelessége függ továbbá a nemzetközileg elfogadott normák és alapelvek átvételére vonatkozó elkötelezettségtől és az Európai Érdekelt Felek Csoportjainak Fóruma (MSF) által ajánlott több érdekelt félre kiterjedő megközelítési módtól, valamint a független felügyelet és ellenőrzés alkalmazásától; javasolja ilyen mechanizmusok európai szinten történő létrehozását;

7.  úgy véli, hogy a CSR-ről folytatott uniós vita már lassal eljut arra a pontra, ahol a hangsúlyt a „folyamatok” helyett az „eredményekre” kell helyezni, amely által mérthetővé és átláthatóvá válik a vállalkozások hozzájárulása az Európában és szerte a világon tapasztalható társadalmi kirekesztés és környezetkárosítás elleni küzdelemhez;

8.  felismeri, hogy számos vállalat már jelentős és egyre növekvő mértékű erőfeszítést tesz, hogy eleget tegyen társadalmi felelősségének;

9.  tudomásul veszi, hogy egész Európát tekintve a piacok és a vállalatok eltérő fejlettségi szinteken állnak; ezért úgy véli, hogy a vállalati magatartásra egyetlen modellt alkalmazni kívánó egységes módszer nem helyénvaló, és hatására nem fog jelentős számú vállalat CSR-t folytatni; ezenkívül úgy véli, hogy hangsúlyt kell fektetni a civil társadalom fejlesztésére, és különösen a felelős termeléssel kapcsolatos fogyasztói tudatosságra, hogy támogassák a vállalati felelősség terjedését, amely tartós és jelentősségel bír az adott nemzeti vagy regionális kontextusban;

10. rámutat arra, hogy – az ipari átalakulás és szerkezetátalakítás irányításának kiegészítő eszközeként való felhasználása érdekében – a vállalatok társadalmi felelősségének olyan új területekkel is foglalkoznia kell, mint például az élethosszig tartó tanulás, a munkaszervezés, az esélyegyenlőség, a társadalmi integráció, a fenntartható fejlődés és az etika;

Uniós vita a CSR-ről

11. tudomásul veszi a Bizottság döntését egy a vállalati társadalmi felelősségre vonatkozó európai szövetségnek számos vállalati hálózattal együttműködve történő létrehozásáról; javasolja, hogy a Bizottság biztosítson egy egységes koordinációs csomópontot a szövetség tagságának és tevékenységeinek tudatosítására, továbbá hogy állapodjanak meg világos célkitűzésekről, ütemtervekről és a tevékenységét elősegítő stratégiai elképzelésekről; ösztönzi az európai, illetve Európában működő nagyobb és kisebb vállalatokat, hogy támogassák e kezdeményezést, illetve hogy más érintett felek részvételével bővítsék tovább a szövetséget;

12. úgy véli, hogy a társadalmi párbeszéd ez idáig hatékony eszköze volt a CSR-kezdeményezések támogatásának, és az európai üzemi tanácsok szintén építő szerepet játszottak a CSR-rel kapcsolatos legjobb gyakorlatok kidolgozásában;

13. javasolja, hogy a CSR-gyakorlat uniós vállalatok közötti alkalmazásának jelentős növelése, a legjobb gyakorlat új modelljeinek a CSR különböző vonatkozásaiban a valóban élen járó vállalatok és szakszervezeti szervek általi fejlesztése, a kifejezetten a CSR támogatására irányuló uniós intézkedések és szabályozás azonosítása és előmozdítása, valamint az ilyen kezdeményezéseknek a környezetre és az emberi és társadalmi jogokra gyakorolt hatásának értékelése alkothassák a szövetség által elért eredmények alapvető mércéit; illetve hogy határozzanak meg egy kétéves határidőt a szövetség védőernyője alatt felállított „laboratóriumok” munkájának befejezésére, ahogy azt a CSR Európa javasolta;

14. tudomásul veszi, hogy az MSF ismételt összehívása a közlemény későbbi kiegészítésére szolgált, és hogy intézkedéseket kell hozni a különböző érdekelt felek abba vetett bizalmának fokozására, hogy nyílt párbeszéd fog folyni, amely az uniós politikák és programok ösztönzésének és a CSR uniós üzleti vállalkozásokban való alkalmazásának valódi eredményéhez vezet; úgy véli, hogy le kell vonni az MSF működésének korábbi két évével kapcsolatos tanulságokat, különösen „a hírnév nélkül nincs felelősség” szabály, és kifejezetten a független előadók alkalmazása tekintetében; rámutat azonban arra, hogy fejlesztésekre van szükség a konszenzus-kialakítás tekintetében; sürgeti továbbá a Bizottság képviselőit, hogy aktívabban vegyenek részt a vitában;

15. felhívja a Bizottságot, hogy kérjen fel több, a CSR fejlesztése érdekében közbeszerzés és egyéb közpolitiai eszközök alkalmazása mellett elkötelezett nemzeti, regionális és helyi kormányzatot arra, hogy a „szövetség” keretében hozzák létre saját „laboratóriumukat”, és jövőbeni munkájuk során egyesítsék tapasztalataikat;

16. támogatja a Bizottságnak az MSF tagságának bővítésére irányuló erőfeszítéseit, hogy befektetők, az oktatás és a hatóságok is a fórum részesei lehessenek, ugyanakkor kitart amellett, hogy meg kell maradnia a hosszan tartó párbeszéd lehetőségének a megállapodás szerinti célok elérése érdekében;

17. felszólítja a Bizottságot, hogy miközben figyelemmel kíséri a vállalatok társadalmi felelőssége ügyének előmenetelét, bátorítsa a nők fokozott szerepvállalását a többoldalú fórumokon, továbbá az információ, valamint a bevált gyakorlatok cseréjét a nemek egyenlősége terén.

18. támogatja a vállalati és egyéb érdekérvényesítők kötelező közzétételére és az uniós politika-alkotáshoz vezető üzleti csoportosulások és egyéb érdekelt felek csoportjai közötti kiegyensúlyozott hozzáférésre vonatkozó felhívásokat;

A CSR és a versenyképesség közötti kapcsolat

19. üdvözli a közlemény azon célkitűzését, hogy a CSR-t a lisszaboni menetrend gazdasági, társadalmi és környezeti céljaihoz kapcsolja, pontosan mivel úgy véli, hogy a vállalatok által folytatott CSR tekintetében alkalmazott megfontolt megközelítés hozzájárulhat egyrészt a munkahelyek számának növeléséhez és a munkakörülmények javításához, másrészt a munkavállalói jogok tiszteletben tartásának biztosításához, valamint a technológiai újításokkal kapcsolatos kutatás és fejlesztés támogatásához;támogatja a „felelős versenyképesség” elvét, mint a Bizottság innovációs és versenyképességi programjának szerves részét; felhívja az európai vállalatokat, hogy építsék be jelentéseikbe azt, hogy milyen módon járulnak hozzá a lisszaboni célkitűzésekhez;

20. felismeri, hogy a hatékony versenyszabályok – Európában és azon kívül – alapvető elemek a felelős vállalati gyakorlat biztosításában, különösen azáltal, hogy lehetővé teszik a méltányos bánásmódot és a hozzáférést a helyileg tevékenykedő KKV-k számára;

21. megismétli, hogy olyan felelős és megkülönböztetéstől mentes személyzet-felvételi gyakorlatok alkalmazása – a CSR-en belül –, amelyek előmozdítják a nők és a hátrányos helyzetűek alkalmazását, hozzájárulnak a lisszaboni célok megvalósításához;

22. tudomásul veszi a rugalmasság és a költségek terén való állandó fejlesztéseket szorgalmazó vállalatok általi versenyképes beszerzési stratégiák, illetve a kizsákmányoló foglalkoztatási gyakorlatok elkerülését és a szállítókkal való hosszú távú kapcsolatok előmozdítását szorgalmazó önkéntes CSR-kötelezettségvállalások közötti ellentmondást; e tekintetben üdvözli a további párbeszédet;

23. e tekintetben javasolja, hogy a felelős vállalatként elismert európai vállalatok értékelését és ellenőrzését terjesszék ki az általuk vagy alvállalkozójuk által az Európai Unión kívül végzett tevékenységekre is, ily módon megbizonyosodva arról, hogy a CSR jótékony hatásaiból harmadik országok, és különösen a fejlődő országok is részesülnek összhangban azon ILO-egyezményekkel, amelyek különösen a szakszervezetek alakításának szabadságára, a gyermekmunka és a kényszermunka tilalmára, és kifejezetten a nőkre, a migránsokra, a bennszülött népekre és a kisebbségekre vonatkoznak;

24. a CSR-t fontos üzleti hajtóerőnek tekinti, és társadalmi politikák, úgymint a munkavállalók jogainak tiszteletben tartása, méltányos bérpolitika, a megkülönböztetés megszüntetése, élethosszig tartó tanulás stb., valamint a kifejezetten a fenntartható fejlődés dinamikus támogatását előtérbe helyező környezetvédelmi témakörök integrálására szólít fel mind az új termékek és eljárások támogatásában az uniós fejlesztéseken és a kereskedelmi politikákon keresztül, mind az ágazati, a szubregionális és a városi versenyképességi stratégiák felvázolásában;

25. hangsúlyozza, hogy a társadalmi felelősségről tanúbizonyságot tett vállalatok jelentősen hozzájárulnak a munkaerőpiacon a bejutás, szakképzés, szakmai előmenetel és fizetések terén a nőket és a hátrányos helyzetűeket, köztük a fogyatékkal élőket sújtó egyenlőtlenségek felszámolásához; hangsúlyozza, hogy a vállalkozásoknak a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi rendelethez(16) kellene igazítaniuk munkaerő-felvételi politikájukat;

A CSR eszközei

26. üdvözli az utóbbi években jelentkező tendenciát, amely szerint a nagyobb vállalatok önkéntes társadalmi és környezetvédelmi jelentéseket tettek közzé, tudomásul veszi azonban, hogy míg 1993 óta e jelentések száma emelkedett, mostanra e szám közel állandóvá vált, és csak nagyon kevesen alkalmaznak nemzetközileg elfogadott szabványokat és alapelveket, illetve fedik le a vállalat teljes ellátási láncát vagy vonnak be független ellenőrzést és felülvizsgálatot;

27. ismételten hangsúlyozza a Parlament támogatását a szabályozás alanyait képező vállalatok integrált társadalmi, környezetvédelmi és pénzügyi jelentései vonatkozásában, egy esetleges határérték megállapításával a kisebb vállalatok aránytalan költségeinek elkerülésére; mélyreható vizsgálatra szólít fel a Bizottság környezetvédelmi közzétételről szóló 2001. évi ajánlásában, a beszámolók modernizációjáról szóló 2003. évi irányelvben és a kibocsátási tájékoztatókról szóló 2003. évi irányelvben meghatározott, a társadalmi és környezetvédelmi jelentésekre vonatkozó minimumkövetelmények implementációja tekintetében, támogatva az összes tagállamban történő hatékony átültetést és felvállalva a ezen követelmények következő felülvizsgálatuk idején történő lehetséges megerősítéséről való konzultáció folytatását, beleértve a társadalmi és környezetvédelmi kockázatok lényegességének értelmezését a meglévő közzétételi követelmények alapján;

28. felismeri a „CSR-ipar” jelenlegi korlátait a vállalati magatartás mérésével, a társadalmi audittal és tanúsítással kapcsolatban, különösen a költségek, az összehasonlíthatóság és a függetlenség terén, és úgy véli, hogy szükséges lesz egy szakmai keret kidolgozása, ideértve a kapcsolódó speciális képesítéseket;

29. javasolja, hogy a Bizottság bővítse ki a több mint 1000 alkalmazottat foglalkoztató vállalatok igazgatóinak felelősségi körét, hogy az magában foglalja maguknak az igazgatóknak azt a kötelességét, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a vállalat tevékenységeiből adódó minden, társadalmi és környezetvédelmi szempontból káros hatást;

30. ismételten hangsúlyozza a Parlament támogatását a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer vonatkozásában, különös tekintettel annak a külső felülvizsgálatra vonatkozó követelményére, valamint a tagállamoknak a rendszer támogatására vonatkozó kötelezettségére, és úgy véli, hogy lehetőség van hasonló rendszerek kidolgozására a munkával kapcsolatos jogok, valamint a társadalmi és emberi jogok védelmére vonatkozóan;

31. támogatja a Nemzetközi Szociális és Gazdasági Akkreditációs és Címkézési Szövetség helyes gyakorlatra vonatkozó kódexét, mint a legjobb példáját annak, hogyan támogatható az együttműködés meglévő címkézési kezdeményezések között, új társadalmi címkék nemzeti vagy európai szinten történő létrehozása helyett;

32. úgy véli, hogy a vásárlóknak, fogyasztóknak, alkalmazottaknak és beruházóknak lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy kiválasszanak vagy elutasítsanak termékeket/beszállítókat, állásokat és vállalatokat annak alapján, hogy azok többé vagy kevésbé felelősek a környezetvédelem és a társadalmi feltételek tekintetében;

33. sürgeti az EU-t, hogy fogadjon el egy, a termékek címkézésére vonatkozó európai szabványt, amelyben az emberi és az alapvető munkavállalói jogok a címkézési rendszer részét képezik;

34. felhívja a Bizottságot egy olyan mechanizmus létrehozására, amelyen keresztül az áldozatok – ideértve harmadik országok állampolgárait is – jogorvoslatot kérhetnek európai vállalatokkal szemben a tagállamok nemzeti bíróságain;

35. megjegyzi a közlemény társadalmilag felelős befektetésekre vonatkozó kérdéseinek figyelmen kívül hagyását, üdvözli a befektetők érdekelt félként való teljes részvételét a CSR-vitában uniós szinten, beleértve az MSF-en való részvételt, támogatja az ipar igényét az átláthatóságra, a „részvételi nyilatkozat elvének” a befektetési alapok vonatkozásában történő uniós szintű bevezetése helyett;

36. rámutat arra, hogy a fogyasztók fontos szerepet játszanak, amikor a felelős termeléssel és a felelős vállalati gyakorlattal kapcsolatos ösztönzők létrehozásáráról van szó; mindazonáltal úgy véli, hogy a helyzet jelenleg áthatolhatatlan a fogyasztók számára, mivel nincs összhang a különböző nemzeti termékszabványok és termékcímkézési rendszerek között, ami mind hozzájárul a meglévő szociális termék címkék tönkretételéhez; felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a vállalatoknál ugyanakkor jelentős költségek merülnek fel a számos különböző nemzeti követelmény és szabvány közötti váltáskor; rámutat arra is, hogy költséges dolog ellenőrző mechanizmusokat kiépíteni a szociális termékcímkézés ellenőrzésére, különösen a kisebb országok számára;

37. felhívja a Bizottságot, hogy szabályozza a közös és az egyéni felelősséget a generál vagy a fővállalkozások részéről a visszaélések megakadályozása érdekében a munkavállalók alvállalkozóként történő alkalmazása vagy kiszervezése esetén, továbbá átlátható és versenyképes belső piacot hozzon létre valamennyi vállalat számára;

38. támogatja az Európai Közösségek Statisztikai Hivatalának törekvéseit a CSR-nek az EU fenntartható fejlődési stratégiájának vonatkozásában való teljesítménye mérésére szolgáló mutatók megalkotására, és a Bizottság azon szándékát, hogy új mutatókat dolgozzon ki a tudatosság, az uniós ökocímkével ellátott termékek fogyasztása, valamint az EMAS-ban nyilvántartott vállalkozások termelési részesedésének mérésére;

39. emlékeztet a CSR-ért felelős uniós ombudsman kinevezésére vonatkozó korábbi elképzelésekre, akinek feladata a vállatoktól vagy bármely érdekeltcsoporttól érkező kérelmek alapján a CSR-vonatkozású témákat érintő egyéni kérdések megválaszolása; felhív a kérdés további vizsgálatára és a jövőben hasonló jellegű javaslatok elkészítésére;

A hatékonyabb szabályozás és a CSR

40. úgy véli, hogy a CSR-politikák a nagyobb tudatosság és a hatályos jogi eszközök végrehajtásával javíthatók; felhívja a Bizottságot a tudatosító kampányok szervezésére és előmozdítására, illetve a közvetlen külföldi felelősség brüsszeli egyezmény szerinti alkalmazásának nyomon követésére, valamint felhív a félrevezető reklámról illetve a tisztességtelen üzleti magatartásról szóló irányelvek alkalmazására annak érdekében, hogy a vállalatok beépítsék az önkéntes CSR magatartási kódexeikbe;

41. ismételten hangsúlyozza az egyszerű, könnyen érthető nyelvezet alkalmazását, ezzel ösztönözve a vállalatokat a CSR támogatására;

42. ismételten hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és az uniós kormányoknak jelentős erőfeszítéseket kell tenniük nemzeti, regionális és helyi szinten a közbeszerzésről szóló irányelv 2004. évi felülvizsgálata által kínált lehetőségek kiaknázása érdekében, hogy a CSR támogatását elősegítendő és amennyiben szükséges – többek között korrupció esetén –, egyes vállalatok kizárása érdekében szerződéseiket társadalmi és környezetvédelmi záradékokkal egészítsék ki;a Bizottságnak, az Európai Beruházási Banknak és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak továbbá szigorú és egyértelmű panaszmechanizmusokkal biztosított társadalmi és környezetvédelmi kritériumok alkalmazására kell törekednie a magánszektor vállalatainak juttatott összes támogatás és hitel vonatkozásában; olyan példákra kel építeni, mint a közbeszerzésnek és a megfelelésnek az ILO központi egyezménnyel, illetve az OECD iránymutatásokkal történő hollandiai összekapcsolása vagy az SA8000 CSR szabvánnyal egyes olasz tartományokban történt összkapcsolása; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak lépéseket kell tenni annak biztosítására, hogy az exporthitel-garancia minden esetben megfeleljen a legmagasabb környezetvédelmi és társadalmi kritériumoknak, és ne legyen felhasználható olyan projektekben, amelyek ellentétesek a például az energiára vagy a fegyverkezésre vonatkozóan megállapított uniós szakpolitikai célokkal;

43. ismételten hangsúlyozza, hogy a puha jog területén hatékony szabályozást és jogszabályokat dolgoztak ki, és az ilyen jogszabályok ösztönzőket biztosítanak a CSR-elveknek megfelelő vállalatok számára, ugyanakkor a CSR-elvekhez még nem csatlakozott vállalatoknak biztosítják az alkalmazkodáshoz szükséges időt;

A CSR elismerése az uniós politikákban és programokban

44. üdvözli a Bizottságnak szóló közleményben ismételten feltűnő kötelezettségvállalásokat a CSR támogatása és előmozdítása vonatkozásában, annak valamennyi tevékenységi területe tekintetében, és komoly erőfeszítésekre hív fel annak érdekében, hogy e kötelezettségvállalásokat minden téren konkrét cselekvésekké ültessék át;

45. úgy véli, hogy a CSR-vitát nem lehet elválasztani a vállalati elszámoltathatóság kérdéseitől, és hogy a vállalkozások társadalmi és környezetvédelmi hatásainak, az érdekelt felekkel való kapcsolatoknak, a kisebbségben lévő érdekelt felek jogai védelmének és a vállalati igazgatók kötelezettségeinek témáját ebben a tekintetben teljes mértékben integrálni kell a Bizottság Vállalatirányítási Cselekvési tervébe; rámutat arra, hogy az ilyen kérdéseknek a CSR-ről folytatott vita részévé kell válniuk; arra kéri a Bizottságot, hogy e konkrét pontokat tegye megfontolás tárgyává, és dolgozzon ki határozott javaslatokat azok megoldására;

46. üdvözli a CSR-kezdeményezések közvetlen anyagi támogatását a Bizottság részéről, különösen az újítások ösztönzése, az érdekelt felek részvételének lehetővé tétele és az állítólagos jogellenes gyakorlattal, többek között a tömeges elbocsátásokkal kapcsolatban a lehetséges áldozatok csoportjainak támogatása céljából; ösztönzi a Bizottságot, hogy fejlesszen ki olyan mechanizmusokat, amelyek különösen azt biztosítják, hogy az európai vállalatok által érintett közösségek számára megfelelő és elérhető igazságügyi folyamatokat biztosítsanak; hangsúlyozza a kísérleti projektek, mint például a Munkatársak Közösségi Tevékenységét magában foglaló projekt céljára szolgáló B34000 EU költségvetési tétel, a Bizottság versenyképesség és innováció programjában a CSR-t támogató, jelzáloggal megterhelt pénzalapok, valamint a társadalomtudományi és humán kutatások 3%-ának a vállalatok társadalomban betöltött szerepének vizsgálatára való felhasználása fontosságát a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogramban; fokozottabb erőfeszítésekre hívja fel a Bizottságot, hogy külső segítségnyújtási programjain keresztül támogassa a CSR-t a harmadik országokban tevékenykedő uniós vállalatok tekintetében;

47. üdvözli azt a kötelezettségvállalást, amely szerint az oktatást a nyolc kiemelt cselekvési terület egyikének nevezik meg, felhív a CSR a Szókratész-programba való mélyebb bevonására, számos különböző CSR-anyag rendelkezésre bocsátására a jövőbeni európai oktatási segédanyagok központjában, és az üzleti oktatást nyújtó iskolák és egyetemek egy európai online szótára kidolgozására a CSR és a fenntartható fejlődés témájában;

48. ösztönzi azokat az uniós és tagállami szintű kezdeményezéseket, amelyek célja a felelős irányítás és termelés oktatásának javítása az európai üzleti iskolákban;

49. rámutat, hogy a társadalmi és környezetvédelmi felelősség ugyanúgy vonatkozik a kormányzati és nem kormányzati szervezetekre, mint a vállalkozásokra, és felhívja a Bizottságot azon kötelezettségvállalása teljesítésére, hogy éves jelentést adjon ki saját közvetlen tevékenységeinek társadalmi és környezetvédelmi hatásairól, továbbá hogy politikákat dolgozzon ki, amelyekkel ösztönözheti az uniós intézmények alkalmazottait önkéntes közösségi feladatok vállalására;

50. úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelősségének keretén belül a vállalatok védnökséget vállalhatnának kulturális és oktatási tevékenységek felett, ami az európai politika számára a kultúra és az élethosszig tartó tanulás terén értéktöbbletet hozhatna létre;

51. felszólítja a Bizottságot, hogy a WTO szabályok tiszteletben tartása mellett és indokolatlan akadályok támasztása nélkül teljes mértékben integrálja a CSR-t a kereskedelmi politikáiba és ösztönözze valamennyi kétoldalú, regionális illetve többoldalú megállapodás kötelező rendelkezéseinek bevezetését összhangban a nemzetközileg elfogadott CSR-normákkal, többek között az OECD iránymutatásaival, a háromoldalú ILO-nyilatkozattal és a Riói alapelvekkel, továbbá fenntartja a kötelező erő fenntartásával az emberi jogok és a társadalmi és környezetvédelmi felelősség témájában; üdvözli az ezen célkitűzéseknek a tisztességes munkáról szóló közleményben biztosított támogatást; ismételten felszólítja a Bizottság harmadik országokban lévő küldöttségeit a multinacionális vállalatokról szóló OECD iránymutatások támogatására és a kapcsolattartási pontként való funkcionálásra ezek vonatkozásában; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a nemzeti kapcsolattartó pontok működését, különösen európai vállalatok az egész világra kiterjedő tevékenységei és ellátási lánca tekintetében jelentett állítólagos jogsértések konkrét esetei megoldása tekintetében;

52. megjegyzi a nemzetközi méltányos kereskedelem mozgalom hatvan évig tartó úttörő jellegű hozzájárulását a felelős üzleti gyakorlatokhoz, amellyel bizonyította, hogy az ilyen gyakorlatok életképesek és fenntarthatók az egész ellátási láncon keresztül; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a méltányos kereskedelem mozgalom tapasztalatait, és alaposan vizsgálja meg, hogy e tapasztalatok miként hasznosíthatók a CSR keretében;

53. annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy az uniós székhelyű, a GSP+ rendszerben részt vevő országokban termelőegységgel rendelkező transznacionális vállalatok feleljenek meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet központi szabványainak illetve a társadalmi és környezetvédelmi egyezségokmányoknak és nemzetközi megállapodásoknak annak érdekében, hogy világszerte egyensúly alakuljon ki a gazdasági növekedés és a magas társadalmi és környezetvédelmi normák között;

54. üdvözli az Európai konszenzus a fejlesztésről kötelezettségvállalását a CSR mint kiemelt tevékenység támogatására; felhívja a Bizottság Fejlesztési Főigazgatóságát, hogy vállaljon aktív szerepet a CSR-ről folytatott vitában; hogy vizsgálja ki a munkakörülményeket a fejlődő országokban, valamint azt, hogy milyen feltételek mellett termelik ki természetes erőforrásaikat, valamint működjön együtt hazai vállalkozásokkal, és uniós vállalatok tengerentúli üzemeivel és azok érdekeltjeivel a fejlődő országokban, a szegénység leküzdése és méltányos növekedés megteremtése érdekében;

55. javasolja, hogy a Bizottság a KKV-k CSR-ben való részvételére a Kereskedelemi Kamarákkal és egyéb közvetítő testületekkel való közös munkán keresztül összpontosítson, speciális támogatást nyújtva a szövetkezetek/társadalmi gazdasági vállalkozások részvételéhez a szakosodott szervezeteiken keresztül, az Európai Információs Központok hálózatát a CSR-kezdeményezések közvetlen támogatására használja, és a CSR-küldött kinevezését hasonlónak véli a Vállalkozási Főigazgatóságon belül működő KKV-küldöttével;

56. javasolja a Bizottságnak, hogy készítsen egy egész Európára kiterjedő, mélyreható tanulmányt arról, hogy a KKV-k milyen módon vehetnének részt a CSR-ben, valamint a KKV-k által a CSR-elvek önkéntes és egyéni alapon történő alkalmazása érdekében nyújtható ösztönzőkről, továbbá vonja le a megfelelő tanulságokat az e téren szerzett tapasztalatokból és helyes gyakorlatokból;

57. üdvözli a közlemény kötelezettségvállalását az alkalmazottak és szakszervezeteik szerepének fokozása vonatkozásában a CSR-ben és ismételten felhívja a Bizottságot és a társadalmi partnereket, hogy építsenek az 50 nemzetközi keret-megállapodás és a 30 európai keret-megállapodás alkotta sikeres tárgyalásokra főleg az önálló vállalatok vagy szektorok alapvető munkaügyi normái vonatkozásában, a vállalati felelősség fejlesztésének egyik megközelítéseként Európában és világszerte; utal az európai üzemi tanácsokra, amelyek különösen alkalmasak a CSR előmozdítására, és különösen arra, hogy a multinacionális vállalatoknál eredményeket érjenek el a munkavállalók alapvető jogait illetően;

58. hangsúlyozza a szociális partnerek fontosságát, a nők foglalkoztatottsága, illetve a hátrányos megkülönböztetés elleni harcban; arra bátorítja őket, hogy a vállalatok társadalmi felelőssége jegyében kezdeményezzenek olyan tevékenységeket, amelyek elősegítik a nők nagyobb arányú szerepvállalását a vállalatok vezetőségén belül, a vállalati bizottságokban és a szociális párbeszéd fórumain;

59. javasolja, hogy a jövőbeli CSR-kutatás mutasson túl a CSR egyszerű „üzleti ügyein”, összpontosítson a versenyképesség és a fenntartható fejlődés közötti makrogazdasági szintű (EU és a tagállamok), középső szintű (ipari ágazatok és ellátási láncok), és mikrogazdasági szintű (KKV-k) összefüggésre , a közöttük lévő kapcsolatokra, valamint a jelenlegi CSR-kezdeményezések hatásaira illetve a CSR-alapelvek esetleges megsértésére; támogatja az Európai Társadalmi Üzleti Főiskola vezető szerepét e vonatkozásban ; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé független szakértők és kutatók által összeállított, a meglévő információkat összegző, az új tendenciákat leíró és a jövőbeli cselekvésekhez ajánlásokat biztosító kötelező éves jelentést a CSR-ről;

Európa hozzájárulása a vállalatok globális társadalmi felelősségvállalásához

60. úgy véli, hogy a CSR-politikák lehetséges hatása a vállalatok globális ellátási lánca, a vállalatok felelősségteljes beruházásának a fejlődő országokban a szegénység elleni harc érdekében való lehetővé tétele, a tisztességes munkakörülmények előmozdítása, a tisztességes kereskedelem és a felelősségteljes kormányzás alapelveinek támogatása, továbbá a nemzetközi normák, többek között a munkaügyi szabványok vállalatok általi, a gyenge szabályozási rendszerű vagy azzal nem rendelkező országokban való megsértése előfordulásának csökkentése vonatkozásában a legnagyobb;

61. felhívja a Bizottságot, hogy kezdjen célzott kutatásokat e hatásra vonatkozóan, és dolgozzon ki javaslatokat a vállalatok felelős beruházásai, illetve a vállalatok felelőssége növelésére;

62. felismeri, hogy számos nemzetközi CSR-kezdeményezés gyökerei mélyebbre nyúlnak, és új fejlettségi szintet értek el, ideértve a Globális Beszámolási Kezdeményezés által a közelmúltban kiadott „G3” iránymutatásokat, 200 vállalat kizárását az ENSZ Globális Szerződése által, és egy üzleti és emberi jogi különleges képviselő kinevezését az ENSZ főtitkára által;

63. felhívja a Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet a társasági jog reformjára való globális felhívások tekintetében, ami alapvető feltétele a hiteles és általánosan alkalmazott CSR-nek;

64. csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem helyezett nagyobb hangsúlyt a globális kezdeményezések támogatására a közleményében, és felhívja Bizottságot, hogy a tagállamokkal és az érdekelt felekkel együttműködve alakítson ki stratégiai elképzeléseket és hozzájárulást a CSR-kezdeményezések fejlesztésére globális szinten, tegyen továbbá jelentős erőfeszítéseket az uniós vállalatok ilyen kezdeményezésekben való részvételének nagymértékű növelése érdekében;

65. felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassák és mozdítsák elő a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető szabályainak tiszteletben tartását, mint a vállalatok társadalmi felelősségéhez tartozó, a vállalatok tevékenységi helyszínétől független tényezőt;

66. úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelőssége nemzetközi vetületének az egész világon ösztönöznie kell az ilyen jellegű politikák kidolgozását előmozdító iránymutatások létrehozását;

67. felhívja a Bizottságot, hogy az egyéb érdekelt felekkel együttműködve 2007-re, a fenntartható fejlődésről szóló világ-csúcstalálkozó ötödik évfordulóján elfogadott, a vállalati elszámoltathatóság területén való kormányközi kezdeményezésekre vonatkozó kötelezettségvállalás tiszteletére szervezzen egy jelentős nemzetközi kezdeményezést;

68. felhívja a Bizottságot, hogy építsen a CSR-ről az 1990-es években folytatott Transzatlanti Üzleti Párbeszéd sikereire az EU és Japán közötti hasonló gyakorlat megszervezésén keresztül;

69. ösztönzi a teljes bevétel átláthatóságára irányuló nemzetközi kezdeményezések továbbfejlesztését az európai vállalatok által, a harmadik országokban végzett tevékenységeik tekintetében, hogy a konfliktusövezetekben folytatott tevékenységeik során teljes mértékben tiszteletben tartsák az emberi jogokat, és elutasítsanak az ilyen országokban érvényes szabályozási követelmények aláásásának vagy megkerülésének céljával, vállalatok által a „fogadó országgal kötött megállapodásokat” magukban foglaló érdekérvényesítési cselekvéseket;

70. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá az OECD iránymutatásainak támogatásához és erősítéséhez, különösen az európai nemzeti kapcsolattartó pontok (NKP-k) hatékonyságára, illetve az érdekeltek között a konfliktusok megoldása érdekében végzett hatékony közvetítésben betöltött szerepükre vonatkozó felülvizsgálat elvégzésével; modell kidolgozására hív fel az európai NKP-k számára, amely tartalmazza az intézményi felépítésükkel kapcsolatos helyes gyakorlatot, láthatóságot, a hozzáférést valamennyi érdekelt számára és a panaszok kezelését; felhív a beruházás meghatározásának szélesebb értelmezésére az OECD iránymutatásainak alkalmazása során annak biztosítása érdekében, hogy a végrehajtási eljárások során érintsék az ellátási lánccal kapcsolatos kérdéseket;

71. a Globális Beszámolási Kezdeményezés fejlesztésére szólít fel azáltal, hogy vezető uniós vállalatokat felhív új ágazati megközelítésekben való részvételre, olyan területeket érintve mint az építőipar, a vegyipar és a mezőgazdaság; a KKV-k részvételével kapcsolatos kutatás támogatására, a munka kiterjesztésének lehetővé tételére – különösen a közép- és kelet-európai országokban –, valamint fenntarthatósági indexek kidolgozására a tőzsdékkel együtt a kialakulóban lévő piacokon;

72. felhívja a Bizottságot, hogy a fejlődő országokkal kötendő jövőbeni együttműködési megállapodásokba foglaljon bele fejezeteket az uniós székhellyel rendelkező vállalatok harmadik országokbeli működése és ellátási lánca okán kialakult társadalmi, emberi és környezetvédelmi problémák orvoslására vonatkozó kutatásról, ellenőrzésről és segítségnyújtásról;

73. üdvözli a Nemzetközi Szabványosítási Szervezet keretében a társadalmi felelősségi normák létrehozására irányuló vitákat, és felhívja az európai képviseletet annak biztosítására, hogy minden eredmény összhangban legyen a nemzetközi normákkal és megállapodásokkal, valamint annak a lehetőségével, hogy hasonló külső értékelési és tanúsítási módszereket biztosíthassnak;

°

°         °

74. utasítja az elnökét, hogy továbbítsa a jelen határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak és a határozatban megnevezett valamennyi intézménynek és szervezetnek.

(1)

www.globalreporting.org

(2)

HL C 104., 1999.4.14., 180. o.

(3)

HL L 12., 2001.1.16., 1. o.

(4)

HL L 114., 2001.4.24., 1. o.

(5)

HL C 86., 2002.4.10., 3. o.

(6)

HL C 187 E, 2003.8.7., 180. o.

(7)

HL C 67 E, 2004.3.17., 73. o.

(8)

HL L 156., 2001.6.13., 33. o.

(9)

HL C 271E, 2003. 11. 12. 598. o.

(10)

HL C 39., 2003.2.18., 3. o.

(11)

HL L 178., 2003.7.17., 16. o.

(12)

HL L 134., 2004.4.30., 114. o.

(13)

HL L 149., 2005.6.11., 22. o.

(14)

HL C 157 E, 2006.7.6., 84. o.

(15)

Idézet, 2006.7.6., P6_TA(2006)0320.

(16)

HL L, 1976.2.14., 40. o., a 2002/73/EG irányelv (HL L 269, 2002.10.5., 15. o.) által módosított irányelv.


INDOKOLÁS

A vállalatok társadalmi felelőssége (Corporate Social Responsibility, CSR) azt jelenti, hogy a vállalatok nagyobb felelősséget vállalnak a társadalomra és a környezetre gyakorolt hatásuk kezeléséért, nyíltabban elszámoltathatóvá válnak nemcsak az alkalmazottak és azok szakszervezetei, hanem egyéb érdekelt felek számára is, beleértve a befektetőket, a fogyasztókat, a helyi közösségeket, a környezetvédelmi és egyéb érdekcsoportokat.

A CSR növekedése az utóbbi két évtized, főleg amerikai vállalatokat érintő botrányaira adott válaszként értékelhető, valamint a vállalkozások közösségén belülről, illetve azon kívülről adott közvetlen válaszként is, amely célja az olyan kihívásokkal való szembenézésre való közvetlen kötelezettségvállalás, mint például az éghajlatváltozás, a társadalmi kirekesztettség és a világméreteket öltött szegénység, amelyek a gazdasági globalizáció korában növekvő aggodalomra adnak okot.

Ez a harmadik európai parlamenti jelentés- és állásfoglalás-tervezet, amelyet 1999 óta előadóként előterjesztettem ebben a témában. A CSR „mozgalom” megszámlálhatatlan résztvevőivel való találkozás során megdöbbentőnek találtam, hogy az érdekeltek – a legjobb esetben – milyen fokú izgatottságot és lelkesedést tanúsítanak az új korszak ezen új kihívásaival való szembenézés során, hogyan alakíthatnak ki eltérő megközelítést a vállalkozások társadalmi szerepe tekintetében, milyen fokú hajlandóságot mutatnak a tradicionális korlátokat áttörő új kapcsolatok kialakítása kockázatainak vállalása vonatkozásában, és hogy hogyan kötelezik el magukat nyíltan amellett, hogy változást hozzanak egy összetett és bonyolult világba. A támogatók és kritikusok között maradnak páran, akik a CSR-t alapvetően a társadalmi vagy környezeti problémákért való vállalati felelősség elkerülésére vagy akadályozására szolgáló közönségkapcsolati eszköznek tartják. Továbbá, az üzleti közösségben sokan vannak, akik gyakorolják a CSR-t, nincsenek azonban kapcsolatban az azzal összefüggésbe hozott zsargonnal és apparátussal, ami önálló iparággá vált. Mindazonáltal a CSR bebizonyította, hogy nem egy hóbort vagy divat, azáltal, hogy mind az üzleti, mind a politikai vezetők felismerték saját felelősségünket annak előmozdítására.

Az EU CSR-ről folytatott vitára adott válasza a következő tényezőkre vezethető vissza: a Bizottság azon felhívása az 1990-es évek közepén, miszerint az üzleti életnek segítséget kell nyújtania a társadalmi kirekesztettség leküzdésében, az Európai Parlament 1999. évi határozata egy kötelező erejű magatartási kódexről az EU vállalataira vonatkozó környezeti, munkajogi és emberi jogi előírások világszerte való betartására vonatkozóan, továbbá az uniós államfők 2000. évi, vállalatoknak címzett felhívása a CSR mint a lisszaboni program része támogatása tekintetében.

A Bizottság CSR-ről szóló zöld és fehér könyve a 21. század elején az EU intézményeinek napirendjére tűzte a CSR-t, és az Európai Érdekelt Felek Csoportjai Fórumának létrehozása lehetővé tette az érdekelt felek közötti nyílt vitát, habár ezt rendszeresen gátolták a szociális partnerek hagyományos feltételezései és munkamódszerei uniós szinten. Ezek a folyamatok sikeresen elősegítették a CSR-ről folytatott uniós szintű vita kialakítását, azonban nem voltak képesek arra, amire maga az EU, hogy „értéket adjon” a vitához, vagy hogy konkrét lépéseket tegyen a felelősségteljes vállalkozás előmozdításáért.

Ezt követte a Bizottság jelentős, több mint két éves késedelme a válasza közzétételének vonatkozásában, amelyet az olyan üzleti és egyéb érdekelt felek közötti alapvető polarizációval való szembesülési hajlandóság hiánya okozott, akik a CSR-t a külső ellenőrzés és/vagy jogalkotás által meghatározott átláthatósági követelmények tárgyaként akarják látni, az érdekelt felek fontos szerepvállalásával, illetve akik a CSR-t egy kizárólag a vállalatok által irányított gyakorlatként kívánják látni, amelynek beszédeken, sajtókonferenciákon és díjkiosztó ünnepségeken túl közösségi politikai ráfordítás nélkül kell kialakulnia.

A Bizottság végül úgy döntött, hogy kilép a vitából, és létrehozott egy szigorúan a szabályozásellenes megközelítést támogató közleményt. A biztosok számos magántalálkozót tartottak válogatott vállalatok képviselőivel, hogy a közlemény tartalmáról tárgyaljanak velük, majd a vállalati szféra által „elfogadottnak” értékelték azt, és csupán az érdekelt nem kormányzati szervezetekkel találkoztak személyesen a tartalma megtárgyalása céljából annak közzétételét követően. Úgy tűnik, hogy a CSR-ért felelős, legfontosabb szerepet betöltő biztost eltávolították a pozíciójából, talán azért, hogy utat engedjen ennek az új „konszenzusnak”. Az UNICE-nak, az európai munkaadók szervezetének egy kiszivárgott feljegyzése a közleményt „igazi sikerként” értékelte, mivel „az egyéb érdekelt feleknek tett engedmények … nem fognak valódi eredményt hozni”. Ez kétségbe vonta a CSR-rel foglakozó Érdekelt Felek Csoportjai Fórumának utolsó percben történő ismételt összehívásának komolyságát, és azt sugallja, hogy a Bizottság talán a saját átláthatósági kezdeményezésével (2005. november) ellentétben álló kiterjedt vállalati érdekérvényesítést tett lehetővé.

Az Európai Parlamentnek tehát néhány stratégiai döntést kell hoznia a közleményre adott válaszának meghatározása vonatkozásában.

Habár könnyű lenne elvetni az egész folyamatot, ez összességében valószínűleg az EU CSR-vitától való meghátrálásához vezetne, tehát mit lehetne tenni annak működése érdekében?

Először is, a Vállalatok Szövetségének el kell érnie a szervezettség és átláthatóság azon minimális szintjét, amelyet a vállalati partnerei maguk is elfogadnának a saját üzleti tevékenységeik során. Tanulni kell az Érdekelt Felek Csoportjai Fórumától annak eljárási nehézségei tekintetében, és képesnek kell lennie a szabályozási válaszok kutatására és megvitatására az önkéntes és kötelező megközelítések közötti vita „depolarizálása” érdekében.

A Bizottságnak a megbeszélések teljes résztvevőjévé kell válnia, és valamennyi szereplő számára az uniós politikákon és programokon belüli speciális intézkedésekre vonatkozó ajánlásoknak kell az új kiindulópontnak lennie, a CSR különböző aspektusainak átvétele érdekében.


A lehetőséget az uniós politikaalkotás során a vállalati és egyéb érdekérvényesítőkre vonatkozó kötelező előírások támogatására kell használni Parlamentünknek a globális, kiegyensúlyozott és átlátható vita melletti elkötelezettségének kinyilvánítására.

Az Európai Parlamentnek nem szabad elutasítania a Bizottságnak a versenyképesség és a CSR közötti kapcsolatra való összpontosítását, részben, mert ez új politikai távlatokat nyújt, és részben mert a Bizottság a szabályozásellenes megközelítés támogatása során háttérbe szorította a CSR „értékteremtési”, az uniós vállalatok társadalmi és környezeti tekintetben innovatív termékeinek és eljárásainak kifejlesztésére vonatkozó üzleti lehetőségek által vezetett megközelítését.

Mindazonáltal a Parlamentnek fel kell ismernie, hogy a vállalatok a következő felekkel néznek szembe: versenytársakkal, akik kevésbé szigorú CSR-normák elfogadását szorgalmazzák, kisvállalkozásokkal, amelyek többoldalú és ellentmondásos igényekkel találkoznak az általuk ellátott vállalatok részéről, beruházókkal és fogyasztókkal, akik zavarosnak és bizonytalannak tartják azokat az információkat, amelyek alapján etikus döntéseket kívánnak meghozni – ami azt jelenti, hogy el kell utasítanunk a Bizottság által a CSR vonatkozásában elfogadott „bármi lehetséges” megközelítést, és vissza kell térnünk az általuk korábban javasolt „konvergencia” koncepciójához. Egy alapvetően önkéntes megközelítés, „a győztesek kiválasztása” támogatásával a CSR-kezdeményezések (habár nem önálló vállalatok) között, és a „mindent egy kaptafára” megközelítés elutasításával egy olyan megközelítést fogadhatunk el, amely megfelelőbb a mai vita szempontjából, azonban továbbra is jelentőst támogatással bír az üzleti közösség részéről.

Annak érdekében, hogy depolarizáljuk a kötelező és az önkéntes megközelítés között fennálló vitánkat, az Európai Parlamentnek arra kellene korlátoznia tevékenységét, hogy megerősítse a 2002-ben, illetve a 2003-ban kialakított álláspontunkat, miszerint a vállalatok — de legalább a nagyvállalatok — integrált társadalmi, környezeti, pénzügyi jelentésére vonatkozóan egységes jogi szabályozást kell kialakítani. Nem többre, és nem kevesebbre. Ez a legalapvetőbb „megfelelő szabályozás”, amely egyszerűen csak átláthatóságot követel meg, azért, hogy az önkéntes, piac-alapú válaszok megszülethessenek az új piacra lépők, a beruházók és a fogyasztók körében.

Ahelyett, hogy a Parlament ezen túlmenően a további új jogi szabályozást támogatná, inkább a meglévő jogszabályok, politikák és programok kiaknázásával segítheti elő a CSR Európai Unión belüli előmozdítását. A közlemény szintén ezeket a célokat jelöli ki, a Parlament azonban segítséget nyújthat azáltal, hogy megfogalmaz néhány olyan részletet, amely elől a Bizottság kitér.

A vállalatokat három különböző uniós vállalatirányítási rendelet keretében felhívják a társadalmi és környezeti hatások kezelésére üzleti tevékenységük felülvizsgálata során. Jelentős erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy felhívjuk a figyelmet ezen rendelkezésekre, hogy az Európai Unión belül támogassuk hatékony átültetésüket a nemzeti jogrendszerekbe, továbbá hogy konzultáljunk a fontosság elvének kérdéseiről és egyéb olyan lehetőségekről, amelyek a jövőben erősíthetik a rendelkezéseket. A CSR-t nem lehet mesterségesen elválasztani a vállalatok elszámoltathatóságától és a vállalatirányítástól.

Fontos és hiteles uniós szintű kezdeményezések indultak el a nemzetközileg elfogadott normák és az érdekeltek különböző csoportjainak teljes tiszteletben tartásával, amely kezdeményezéseket támogatni kell. A Parlamentnek ajánlott állásfoglalás-tervezet a CSR Európával, az Európai Társadalmi Befektetési Fórummal és az Európai Társadalmi Üzleti Főiskolával és számos egyéb szervezettel folytatott részletes vitát javasol.

Maga a Bizottság ösztönözve van a tudatosság fokozására éppúgy, mint a megtévesztő hirdetésekre, a más állambeli közvetlen felelősségre és a közbeszerzésre vonatkozó politikák közvetlen érvényesítésére, továbbá egy szövetségi laboratórium felállítására, ezzel jelezve az üzleti felelősség jelentőségét. Ez maradéktalanul megfelel az Európai Érdekelt Felek Csoportjai Fóruma 7. sz. ajánlásának, és az üzleti élet szereplőinek teljes támogatását élvezi annak érdekében, hogy „jogi keretet… nyújtson a vállalatok számára, amelyek előre kívánnak lépni a CSR folyamatában, azért hogy ebből profitáljanak a piac színterén, az Európai Unióban és globálisan egyaránt.”

Az intézményi válaszokat illetően, az ügy egy a CSR-ért felelős EU ombudsmani hivatal életre hívását teszi szükségessé, továbbá egy éves jelentési rendszerét a CSR-ről, a Parlament azonban az európai szociális címke „gyors létrehozása” ellen érvelt, amelynek hitelessége csorbát szenvedhetne, annak érdekében, hogy növelje az együttműködést és a konzisztenciát a már létező címkék között, ez egy másik példa a konvergenciára.

Végül egy lehetséges utat kívánok javasolni a CSR vita átalakítására, amelyet oly gyakran jellemzett nézeteltérés, halogatás, és gyanúsítgatás- egy olyan vita felé, amely izgalommal, lelkesedéssel és elkötelezettséggel teli, ahogyan azt kezdetben jellemeztem.

Az Európai Parlamentnek arra kell törekednie, hogy a vitát sokkal inkább a globális CSR stratégiák kontextusába helyezze. A vállalatok szívesebben fogadják ezt a fajta megközelítést, azért hogy enyhítse arra vonatkozó félelmeiket, miszerint az EU intézkedése hátrányos helyzetbe hozza őket a nemzetközi versenytársakkal szemben. A szakszervezetek növekvő számban kötnek nemzetközi keret-megállapodásokat felismerve a globális piacokat, amelyeken az EU vállalatai működnek. A jogvédők egyre inkább felismerik, hogy a környezetvédelem, a munkajog és emberi jogok megsértésének legjobb példái az „északi” vállalatok globális ellátási láncaitól a „déli” fejlődő országok piacaiig tetten érhetők és azt is, hogy a végső célnak a vállalatok elszámoltathatóságáról szóló kötelező erejű nemzetközi konvenció kell lennie – ahogyan azt a fenntartható fejlődésről szóló johannesburgi világ-csúcstalálkozón megvitatták.

A Bizottságnak fel kell ismernie, hogy ez a fajta megközelítés nem jelentheti az uniós szintű intézkedések elhagyását, és valójában sokkal nagyobb kihívást jelent a tagállamok politikai álláspontjainak egyeztetése meghatározó intézkedés nemzetközi szintű meghozatalához. A német, portugál, és francia elnökség az elkövetkező két évben lelkesen felvállalja ezen a területen szükséges intézkedések meghozatalát, a Parlamentnek pedig azt kell javasolnia, hogy Európa vezető szerepet vállaljon a nemzetközi vitában egy nemzetközi konferencia megszervezésével, amely 5. évfordulója alkalmából felülvizsgálná, és tovább vinné a johannesburgi kötelezettségvállalást „a „kormányközi kezdeményezések a vállalati elszámoltathatósággal” kapcsolatban. Javaslom továbbá egy kétoldalú, EU és Japán közötti párbeszéd megszervezését e tekintetben.

Ez a fajta megközelítés szintén közös erőfeszítéseket jelent a CSR-nek az EU fejlesztési és kereskedelmi politikájába történő integrálására vonatkozóan, beleértve az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásainak teljes körű működtetését – amit megígértek, de sosem tartottak be.

Amikor az ENSZ üzleti és emberi jogi különleges képviselője nyíltan fontolóra veszi a CSR- vitában adott szabályozási válaszokat, az ENSZ Környezetvédelmi Programjaiból eredő elhíresült Globális Jelentési Kezdeményezés nyíltan törekszik a CSR-eszközök vállalatokkal való konvergenciájára, amikor az ENSZ Globális Szerződése 200 vállalatot zár ki kezdeményezéséből, azért mert nem teljesítették követelményeit, a Bizottságnak szembesülnie kell a ténnyel, hogy a közleménye által képviselt „bármi lehetséges” megközelítés nemcsak idejétmúlt, hanem divatjamúlt is.

Mindamellett, amennyiben az Európai Parlamentnek sikerül olyan állásfoglalást megfogalmaznia, amely segít hatékonnyá és átláthatóvá tenni a CSR-rel kapcsolatos párbeszéd mechanizmusát az EU-n belül, és sikerül a Bizottságot arra ösztönöznie, hogy tényleges intézkedések révén állja a szavát, amelyek láthatóan bizonyítják az „értéknövekedést” célzó EU megközelítést a már meglévő EU politikák és programok keretében, és amely ugyanakkor megakadályozza azt, hogy Európa lemaradjon a nemzetközi CSR-vitában, illetve amely a globális CSR-mozgalom néhány elképzelését és szellemét átülteti saját vitáinkba - akkor az európai CSR-vita újabb lendületet vehet.


VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (6.12.2006)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a vállalatok társadalmi felelőssége: új partnerség

(2006/2133(INI))

A vélemény előadója: Gunnar Hökmark

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza a vállalatok társadalmi felelősségének a fenntartható fejlődéshez és a lisszaboni stratégiához való hozzájárulását az olyan kérdések tekintetében, mint például a természeti erőforrások racionálisabb felhasználása, az innovációból származó jobb eredmények, a szegénység csökkentése és az emberi jogok nagyobb mértékű tiszteletben tartása;

2.  támogatja a Bizottság azon kezdeményezését, hogy a különböző tagállamokból származó szereplők között fórumot hozzon létre, amely megkönnyítené a legjobb bevált gyakorlat cseréjét, és európai szinten hívná fel a figyelmet a vállalatok társadalmi felelősségére; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak nem szabadna további fölösleges, a tagállamokban nem létező szabályokat alkalmazó keretszabályzatok létrehozását kezdeményeznie;

3.  hangsúlyozza, hogy a társadalmi felelősséggel kapcsolatos tevékenységekben a vállalatok csak önkéntes alapon vehetnek részt, és hogy e részvétellel kapcsolatban figyelembe kell venni valamennyi tagállamban a piac fejlettségének jelenlegi állapotát, valamint a tagállamok üzleti kultúráját, a szociális partnerségre vonatkozó elv betartását és a politikai aspektusokat; hangsúlyozza továbbá, hogy ezek a tevékenységek nem helyettesíthetik az állami szektorbeli tevékenységeket, ahol az ilyen intézkedéseket valóban megkövetelik, továbbá az állami szektorbeli szereplőkre érvényes keretszabályzatoktól függetlenül kell lezajlaniuk;

4.  rámutat arra, hogy – az ipari átalakulás és szerkezetátalakítás irányításának kiegészítő eszközeként való felhasználása érdekében – a vállalatok társadalmi felelősségének olyan új területekkel is foglalkoznia kell, mint például az élethosszig tartó tanulás, a munkaszervezés, az esélyegyenlőség, a társadalmi integráció, a fenntartható fejlődés és az etika;

5.  bátorítja a vállalatokat, hogy önállóan döntsenek a társadalmi felelősséggel kapcsolatos ötletek értékeléséről; úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelősségével kapcsolatos olyan tevékenységek, amelyek ötlete nem a vállalatokon belül fogan meg, hanem külső kényszer hatására, negatív hatással járhatnak a vállalatok más országokban – különösen a fejlődő országokban – történő befektetési és a velük folytatott kereskedelemi szándékára, és ennélfogva gyengíthetik a gazdasági fejlődés esélyeit, illetve a szegénység felszámolására tett erőfeszítéseket;

6.  hangsúlyozza a bizalomépítés, a konszenzus és a nemzetközileg elfogadott elvek – mint például az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásai – támogatásának fontosságát, mivel a vállalatok társadalmi felelősségével kapcsolatos tevékenységeknek nincs egyetemesen elfogadott értékelési rendszere;

7.  üdvözli a vállalatokat arra bátorító párbeszédet, hogy ésszerű egyensúlyt alakítsanak ki az etikai szempontok, a profitszerzés és a versenyképesség között; visszautasítja azt a felfogást, hogy a profit növelésére irányuló tevékenységek összeférhetetlenek az etikus magatartással és elismeri a nyitott és versenyképes piacoknak köszönhető jólét és fenntarthatóság előnyeit; hangsúlyozza, hogy az alapvető emberi jogok mindenkori tiszteletben tartása etikai és kereskedelmi felelősség, amit minden európai üzleti vállalkozásnak fel kell vállalnia harmadik országbeli tevékenységei során; emlékeztet továbbá azokra a pozitív hatásokra, amiket az európai vállalatok idézhetnek elő a helyi munkafeltételek és a környezet vonatkozásában, valamint a know-how és a technológia fogadó országokban végzett külföldi befektetéseket és vállalkozási műveleteket követő átadásának fontosságára; továbbá hangsúlyozza, hogy a harmadik országokban munkáltatóként vagy érintett félként jelenlévő vállalatoknak soha nem szabad kihasználniuk a polgárokat egyébként sújtó elnyomást; osztja azt a véleményt, amely szerint a fogyasztók fontos szerepet töltenek be a gazdaságban;

8.  úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelőssége nemzetközi vetületének az egész világon ösztönöznie kell az ilyen jellegű politikák kidolgozását előmozdító iránymutatások létrehozását.

ELJÁRÁS

Cím

a vállalatok társadalmi felelőssége: új partnerség

Eljárás száma

2006/2133(INI)

Illetékes bizottság

EMPL

Véleményt nyilvánított
  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

ITRE
15.6.2006

Megerősített együttműködés – a plenáris ülésen való bejelentés dátuma

 

A vélemény előadója
  A kijelölés dátuma

Gunnar Hökmark
20.6.2006

A vélemény korábbi előadója

 

Vizsgálat a bizottságban

10.10.2006

28.11.2006

 

 

 

Az elfogadás dátuma

28.11.2006

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

27

1

0

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Jan Březina, Jerzy Buzek, Pilar del Castillo Vera, Giles Chichester, Den Dover, Adam Gierek, Norbert Glante, Umberto Guidoni, Fiona Hall, Rebecca Harms, Erna Hennicot-Schoepges, Romana Jordan Cizelj, Werner Langen, Eugenijus Maldeikis, Reino Paasilinna, Miloslav Ransdorf, Vladimír Remek, Teresa Riera Madurell, Mechtild Rothe, Paul Rübig, Andres Tarand, Catherine Trautmann, Nikolaos Vakalis, Alejo Vidal-Quadras, Dominique Vlasto

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Pilar Ayuso, Gunnar Hökmark, Lambert van Nistelrooij

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

 

Megjegyzések (az adatok egyetlen nyelven állnak rendelkezésre)

 


VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (27.11.2006)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a vállalatok társadalmi felelősségéről: új partnerség

(2006/2133(INI))

A vélemény előadója: Marie Panayotopoulos-Cassiotou

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassák és mozdítsák elő a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető szabályainak tiszteletben tartását, mint a vállalatok társadalmi felelősségéhez tartozó, a vállalatok tevékenységi helyszínétől független tényezőt;

2.   emlékeztet a szociális és ökológiai szempontból felelősségteljes vállalkozó szellem felkarolásának szükségességére a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében; bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és tevékenyen használják ki a nők lehetőségeit ezen a téren, úgy véli mindazonáltal, hogy egy vállalat csak akkor mondható társadalmi szempontból felelősségteljesnek, ha figyelembe veszi saját alkalmazottainak valamennyi jogát;

3.   emlékeztet a vállalatok alapvető szerepére az Unió alapvető értékeinek tiszteletben tartását illetően; bátorítja a vállalatokat, hogy a nemzeti és európai jogszabályokkal összhangban alkalmazzanak megfelelő és diszkriminációmentes munkaerő-felvételi módszereket a nők foglalkoztatásának elősegítése érdekében (a kereső nők arányának legalább 60%-ra történő emelése érdekében a lisszaboni stratégiával összhangban), valamint a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásának növelése céljából, beleértve a fogyatékos személyeket; kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy helyezzenek hangsúlyt e területen a vállalkozások bevált gyakorlataira, különösen díjak és más kitüntetések adományozása révén;

4.   felelősségteljes munkaerő-felvételi politikára szólít fel a hátrányos megkülönböztetésben részesülő vagy szociálisan hátrányos helyzetű csoportok és a korlátozott munkaképességű emberek vonatkozásában;

5.   kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy kötelezzék el magukat a társadalmi felelősségvállalásnak az Európai Unió területén vagy e területen kívül működő minden európai vállalatnál való előmozdítására, valamint az e társadalmi felelősség ügyéért létrehozandó európai szövetség projektjének támogatására; kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a szövetség munkájának keretén belül egy magatartási charta létrahozását, amelyet az európai vállalkozások írhatnának alá;

6.   hangsúlyozza, hogy a társadalmi felelősségről tanúbizonyságot tett vállalatok jelentősen hozzájárulnak a munkaerőpiacon a bejutás, szakképzés, szakmai előmenetel és fizetések terén a nőket és a hátrányos helyzetűeket, köztük a fogyatékkal élőket sújtó egyenlőtlenségek felszámolásához; hangsúlyozza, hogy a vállalkozásoknak a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi rendelethez(1) kellene igazítaniuk munkaerő-felvételi politikájukat;

7.   utal arra, hogy a társadalmi szempontból felelősségteljes magatartás magában foglalja az egyenlőségről és a diszkriminációmentességről szóló nemzeti és közösségi jogszabályok betartását minden vállalkozási tevékenység esetén, beleértve a vállalkozások áttelepítését;

8.   hangsúlyozza a szociális partnerek fontosságát, a nők foglalkoztatottsága, illetve a hátrányos megkülönböztetés elleni harcban; arra bátorítja őket, hogy a vállalatok társadalmi felelőssége jegyében kezdeményezzenek olyan tevékenységeket, amelyek elősegítik a nők nagyobb arányú szerepvállalását a vállalatok vezetőségén belül, a vállalati bizottságokban és a szociális párbeszéd fórumain;

9.   hangsúlyozza, hogy a vállalatok társadalmi felelőssége olyan politikai intézkedések megtételével kell, hogy járjon, amelyek elősegítik a jó munkakörülmények megteremtését, valamint a szakmai és magánélet jobb összeegyeztetését;

10. úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelősségének keretén belül a vállalok védnökséget vállalhatnának a kulturális és oktatási tevékenységek felett, ami az európai politika számára a kultúra és az élethosszig tartó tanulás terén értéktöbbletet hozhatna létre;

11. felszólítja a Bizottságot, hogy miközben figyelemmel kíséri a vállalatok társadalmi felelőssége ügyének előmenetelét, bátorítsa a nők fokozott szerepvállalását a többoldalú fórumokon, továbbá az információ, valamint a bevált gyakorlatok cseréjét a nemek egyenlősége terén.

12. a vállalatok társadalmi felelősségének átfogó megértésére szólít fel, mivel egy vállalat társadalmi felelőssége nem korlátozódik közvetlenül a munkakörülményekre, hanem az élet más területeit is magában foglalja.

ELJÁRÁS

Cím

A vállalatok társadalmi felelőssége: új partnerség

Hivatkozások

(2006/2133(INI))

Illetékes bizottság

EMPL

Véleményt nyilvánított
  A plenáris ülésen való bejelentés
  dátuma

FEMM
15.6.2006

Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma

 

a vélemény előadója
  A kijelölés dátuma

Marie Panayotopoulos-Cassiotou
11.7.2006

A vélemény korábbi előadója

 

Vizsgálat a bizottságban

5.10.2006

23.11.2006

 

 

 

Az elfogadás dátuma

23.11.2006

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

15

0

0

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Bauer Edit, Hiltrud Breyer, Ilda Figueiredo, Věra Flasarová, Gurmai Zita,Esther Herranz García, Járóka Lívia , Pia Elda Locatelli, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Christa Prets, Eva-Britt Svensson, Britta Thomsen

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Anna Hedh, Sophia in 't Veld, Heide Rühle

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

 

Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)

...

(1)

HL L, 1976.2.14., 40. o., a 2002/73/EG irányelv (HL L 269, 2002.10.5., 15. o.) által módosított irányelv.


ELJÁRÁS

Cím

a vállalatok társadalmi felelőssége: új partnerség

Eljárás száma

2006/2133(INI)

Illetékes bizottság
  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

EMPL
15.6.2006

Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)

  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

DEVE
15.6.2006

ECON
15.6.2006

ITRE
15.6.2006

IMCO
15.6.2006

JURI
15.6.2006

 

FEMM
15.6.2006

 

 

 

 

Nem nyilvánított véleményt
  A határozat dátuma

DEVE
11.7.2006

ECON
5.9.2006

IMCO
4.9.2006

JURI
11.9.2006

 

Megerősített együttműködés
  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

 

 

 

 

 

Előadó(k)
  A kijelölés dátuma

Richard Howitt
19.4.2006

 

Korábbi előadó(k)

 

 

Vizsgálat a bizottságban

13.9.2006

4.10.2006

22.11.2006

18.12.2006

 

Az elfogadás dátuma

19.12.2006

A zárószavazás eredménye

+

-

0

25

15

0

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Jan Andersson, Roselyne Bachelot-Narquin, Emine Bozkurt, Philip Bushill-Matthews, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Derek Roland Clark, Luigi Cocilovo, Proinsias De Rossa, Harald Ettl, Carlo Fatuzzo, Ilda Figueiredo, Joel Hasse Ferreira, Roger Helmer, Stephen Hughes, Karin Jöns, Ona Juknevičienė, Sepp Kusstatscher, Jean Lambert, Raymond Langendries, Thomas Mann, Mario Mantovani, Csaba Őry, Siiri Oviir, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Jacek Protasiewicz, José Albino Silva Peneda, Kathy Sinnott, Jean Spautz, Struan Stevenson, Anne Van Lancker, Gabriele Zimmer

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Udo Bullmann, Françoise Castex, Richard Howitt, Jamila Madeira, Claude Moraes, Roberto Musacchio, Elisabeth Schroedter, Patrizia Toia

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Jean-Pierre Audy

Benyújtás dátuma

20.12.2006

Megjegyzések
(az adatok egyetlen nyelven állnak rendelkezésre)

 

Utolsó frissítés: 2007. január 8.Jogi nyilatkozat