JELENTÉS a jövőbeni bővítések következményei a kohéziós politika hatékonyságára

28.3.2007 - (2006/2107(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság
Előadó: Markus Pieper

Eljárás : 2006/2107(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A6-0087/2007
Előterjesztett szövegek :
A6-0087/2007
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a jövőbeni bővítések következményei a kohéziós politika hatékonyságára

(2006/2107(INI))

Az Európai Parlament,

–    tekintettel a Bizottság 2005. évi bővítési stratégiai dokumentumáról szóló 2006. március 16-i állásfoglalására[1],

–    tekintettel a Bizottság „Bővítési stratégia és a főbb kihívások, 2006-2007” című, 2006. november 8-i közleményére (COM(2006)0649), amely mellékletében külön jelentést tartalmaz az EU új tagok felvételével kapcsolatos befogadóképességéről,

–    tekintettel a bővítési stratégiáról és a 2006–2007 közötti fő kihívásokról szóló európai bizottsági közleményről szóló, 2006. december 13-i állásfoglalására[2],

–    tekintettel az Európai Unió új tagállamok felvételével kapcsolatos befogadóképességének szempontjairól szóló 2006. december 13-i állásfoglalására[3],

–    tekintettel a Bizottság 2006. május 3-i, „Bővítés két év elteltével – gazdasági siker” (COM(2006)200) című közleményére,

–    tekintettel „A tárgyalások megkezdése Törökországgal” című, 2005. szeptember 28-i állásfoglalására[4],

–    tekintettel az Általános Ügyek és Külső Kapcsolatok Tanácsának a Horvátországgal való tárgyalások megkezdésére vonatkozó 2005. október 3-i következtetéseire[5],

–    tekintettel a 2006. június 15–17-i Európai Tanács Elnökségének következtetéseire[6],

–    tekintettel a „Törökország előrehaladása a csatlakozás felé vezető úton” című, 2006. szeptember 27-i állásfoglalására[7],

–    tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság között 2006. május 17-én létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodásra[8],

–    tekintettel a Bizottság gazdasági és társadalmi kohézióról szóló, 2004. február 18-i harmadik jelentésére (COM(2004)0107),

–    tekintettel a Bizottság 2006. június 12-i, „A növekedési és foglalkoztatási stratégia és az európai kohéziós politika reformja – Negyedik helyzetjelentés a kohézióról” című közleményére (COM(2006)0281),

–    tekintettel az 1993. június 21–22-i koppenhágai, valamint a 2004. december 16–17-i és 2006. december 14–15-i brüsszeli Európai Tanács következtetéseire,

–   tekintettel az EU-Szerződés 49. cikkére és az EK-Szerződés 158. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A6‑0087/2007),

A. mivel az EU-Szerződés 2. cikke szerint a szociális, gazdasági és területi kohézió az Európai Unió fontos célja, a polgárok számára pedig az európai szolidaritás látható jele,

B.  mivel az európai kohéziós politika jelentős sikereket ért el a szociális, gazdasági és területi kohézió megvalósítása terén, amint azt a 2006. júliusában kiadott 4. időközi jelentés is mutatja,

C. mivel az EU korábbi bővítései az Európai Unióban mint egységes területen hozzájárultak a béke, a biztonság, a stabilitás, a demokrácia és a jog biztosításához, valamint a növekedéshez és a jóléthez, segítve ezáltal az EU gazdaságát versenyképesebbé és dinamikusabbá tenni, és mivel ezért mindezt a jövőbeni bővítésekre vonatkozó döntésekben is figyelembe kell venni,

D. mivel mindemellett további jelentős erőfeszítésre lesz szükség a közép- és kelet-európai országok felzárkózásának eléréséhez, mivel ezek gazdasága a csatlakozásuk időpontjában gyengébb volt a korábbi bővítések során csatlakozott országokénál, és ezzel egy időben gyökeres politikai és gazdasági rendszerváltást is meg kellett valósítaniuk;

E.  mivel a globalizáció következményei nehezítik a felzárkózás folyamatát, és új problémáklat gerjesztenek a cégek elhelyezése tekintetében az egész EU számára,

F.  mivel a jövőbeni bővítések következményeként az EU-nak a kohéziós politika három nagy kihívásával kell majd szembenéznie, nevezetesen a fejlettségbeli eltérések súlyosbodásával, a kohéziós politika súlypontjának áthelyeződésével és a tizenötök Európájában fennálló egyenlőtlenségeinek fennmaradásával,

G. mivel az állami költségvetésekre nehezedő pénzügyi nyomás fokozódik; mivel számos tagállam megsérti a stabilitási kritériumokat; mivel a demokratikus fejlődés az állami költségvetéseket fokozottan igénybe fogja venni és megnehezíti a növekedést,

H. mivel az EU-nak nyitott közösségnek kell maradnia, és a strukturális politikai kérdések nem gátolhatják a jövőbeni bővítést, a befogadóképességet a szükséges reformok útján kell biztosítani,

I.   mivel a Közösség 2005 októbere óta csatlakozási tárgyalásokat folytat Törökországgal és Horvátországgal, határidő megjelölése nélkül, az Európai Tanács pedig 2005 decemberében tagjelölti státuszt adott Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak; mivel a Nyugat-Balkán többi állama (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Szerbia (beleértve Koszovót)) lehetséges tagjelölteknek számítanak; mivel a reformfolyamatokat a nevezett országok mindegyikében a strukturális politikai elemeket is tartalmazó előcsatlakozási programok támogatják,

J.   mivel Románia és Bulgária csatlakozásával egyedi szabályok léptek hatályba a strukturális alapokból való részesedés igénylésére, és e bővítésnek a strukturális politikára gyakorolt hatásait még nem határozták meg maradéktalanul,

K. mivel az előcsatlakozási támogatásban részesülő valamennyi ország, valamint Románia és Bulgária maradéktalan figyelembe vétele a strukturális politika jelenleg hatályos rendjében további 150 milliárd euró bevonását tenné szükségessé a jelen finanszírozási időszakban, mivel azonban ugyanakkor az előcsatlakozási támogatásban részesülő országok csatakozása nem egyidejűleg fog történni,

L.  mivel Románia és Bulgária csatlakozása a 25-tagú EU strukturális alapjaiból való támogatható területeket 9%-kal, illetve azok népességét 6%-kal növelte, az egy főre jutó GDP-jét pedig 5%-kal csökkentette; mivel Horvátország csatlakozása a 27-tagú EU területét 1,3%-kal, lakoságát 0,9%-kal növelné, az egy főre jutó GDP-jét pedig 0,6%-kal csökkentené; mivel Törökország csatlakozása a 27-tagú EU területét 18,3%-kal, lakoságát 14,7%-kal növelné, az egy főre jutó GDP-jét pedig 10,5%-kal csökkentené; mivel a többi nyugat-balkáni állam csatlakozása a 27-tagú EU területét 4,8%-kal, lakoságát 4%-kal növelné, az egy főre jutó GDP-jét pedig 3,5%-kal csökkentené,

M. mivel sürgősen szükséges az Európai Unió intézményeinek olyan intézményi, pénzügyi és politikai reformja, amely megerősíti az EU befogadóképességét; mivel az Európai Unióhoz való csatlakozás teljes mértékben a koppenhágai kritériumoknak való megfeleléstől, és ennek következtében az I. preambulumbekezdésben említett országok demokratikus fejlődésétől függ,

N. mivel egy 34 tagállamú Európai Unióban a jelenlegi szabályok szerint kiszámított ezen kiegészítő strukturális finanszírozásból mindössze 7% jutna Horvátországnak és 9,2 % a Nyugat-Balkán többi, jelenleg előcsatlakozási támogatásban részesülő államának, miközben Törökország egymaga 63%-ot kapna,

O. mivel a Nugat-Balkán államainak egyenként való csatlakozása még a jelenlegi költségvetési keretek között sem járna statisztikai hatással a többi tagállam régióinak támogathatóságára, és csatlakozásuk a méretükből, népességükből és gazdasági fejlettségükből adódóan nem járna drámai pénzügyi hatással a jelenlegi uniós 27-ek kohéziós politikájára; mivel Horvátország, amellyel a tárgyalások a legelőrehaladottabb állapotban vannak, és amely társadalmi-gazdasági tekintetben már most fejlettebb néhány jelenlegi tagállamnál, a többi tagjelölt országgal összehasonlítva a legkisebb pénzügyi terhet jelentené a Közösség számára, tekintettel az ország méretére és gazdasági fejlettségére, és csatlakozása sem regionális, sem nemzeti szinten nem lenne statisztikai hatással a támogathatósági övezetekre, még a folyó költségvetési időszakban sem,

P.  mivel Törökország csatlakozása merőben új arányokat teremtene az EU kohéziós politikájában, amelyet még sohasem alkalmaztak ekkora méretű, ennyire alacsony gazdasági fejlettségű és ilyen nagymértékű regionális különbségekkel rendelkező ország esetében,

Q. mivel a 2006. júniusi Európai Tanács Elnöksége következtetéseiben hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak az új tagok felvétele esetén képesnek kell maradnia az európai integráció lendületének fenntartására, és minden erőfeszítést meg kell tenni az Unió kohéziójának és hatékonyságának megóvására,

R.  mivel a Bizottság 2006. november 8-i közleményében felhívja a figyelmet arra, hogy a jövőbeni bővítések esetén azok uniós költségvetési kihatását előzetesen és részletesen elemezni kell, figyelembe véve a vonatkozó politikai területek, például a mezőgazdasági és a kohéziós politika jövőbeni fejlődését,

S.  mivel a regionális politikát mint az EU költségvetésének egyik legjelentősebb tételét az uniós költségvetési keretek 2008/2009-re tervezett felülvizsgálata keretében a hatékonysági kritériumok szempontjából is részletesen megvitatják,

T.  mivel a továbbra is bővülő Unióban a közösségi politikák hatékonyságára nagyobb szükség van, mint valaha, a kohéziós politika hatékonysága és kézzelfogható hozzáadott értéke nagymértékben függ a rendelkezésre álló költségvetési forrásoktól; mivel ebből következően kiemelt figyelmet kell fordítani a Közösség saját forrásrendszerének,

1.  úgy ítéli meg, hogy az Európai Unió befogadóképessége különösen azt jelenti, hogy az Unió költségvetési politika sajátos keretei között képes a területi, gazdasági és szociális kohézió célját követni; az a véleménye ezért, hogy minden tagjelölt ország csatlakozásakor figyelembe kell venni, hogy az Unió képes-e az adott állam integrálására;

2.  úgy ítéli meg, hogy a sürgető reformok mindenekelőtt az EU költségvetésének felülvizsgálatát teszik szükségessé; ennek kapcsán meggyőződése, hogy összehasonlítást kell végezni a különböző főbb finanszírozási eszközök (Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap, Kohéziós Alap, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap) hatása között az EU 27-ek fejlődése alapján, és létrehozni a szükséges költségvetési eszközöket;

3.  úgy ítéli meg, hogy a jövőbeni bővítések nem vezethetnek ahhoz, hogy a statisztikai hatás miatt egyre több régió kikerüljön a jelenlegi 1. célkitűzés szerint kohéziós politika finanszírozás támogathatósági köréből anélkül, hogy a meglévő egyenlőtlenségek ténylegesen megszűntek volna;

4.  hangsúlyozza, hogy hiteles és eredményes kohéziós politika nem valósítható meg az EU ráfordításainak az EU bruttó nemzeti jövedelmének 1,8%-ára való emelése nélkül, amint ezt a Parlament a „Politikai kihívások és költségvetési eszközök a kibővült Unióban 2007 és 2013 között” című 2005. június 8-i állásfoglalásában[9] is megállapította;

5.  sajnálja ezért, hogy a Bizottság 2006. november 8-i közleményében a bővítési stratégiához és a 2006-2007-es időszak legfontosabb kihívásaihoz nem nyújtja a jövőbeni bővítések pénzügyi következményeinek mélyre ható elemzését;

6.  kéri a Bizottságot, hogy mutasson be részletes hatáselemzést annak érdekében, hogy Románia és Bulgária csatlakozásának a strukturális politikára gyakorolt minden hatását megfelelően fel lehessen mérni;

7.  kéri továbbá a Bizottságot, hogy a küszöbön álló bővítésekkel kapcsolatban az egyes országokra vonatkozó külön számadatokkal konkrétan és rendszeres időközönként, az EPSON adatbázisának és elemző eszközeinek felhasználásával számolja ki, hogy milyen régiópolitikai kiadások hárulhatnak az Európai Unióra a módosított és kibővült feltételek mellett, és milyen következményekre lehet számítani a régiók eddigi támogathatóságával kapcsolatosan; úgy véli, hogy megfontolandó a különböző közösségi finanszírozási eszközök integrációjának fokozása;

8.  az a véleménye, hogy szükség van folyamatban levő tanulmányokra, amelyek alapjául a korábbi bővítések során nyert tapasztalatok szolgálnak, és kiterjednek azokra a társadalmi-gazdasági fejlesztésekre, amelyek bevezetésére a jelen tervezési időszakban kerül sor, az EU kohéziós politikájának jövőbeni finaszírozására vonatkozó forgatókönyvek kidolgozása érdekében;

9.  hangsúlyozza a strukturális alapok felhasználásának mennyiségi és minőségi értékelésére vonatkozó nagyon szigorú megközelítés fontosságát, amely magában foglalja a hatékony kezelést és megfelelő ellenőrzést, hogy az európai polgárok érdekében optimalizálni lehessen az Unió kiadásainak költséghatékonysági arányát a kohézió terén;

10. kéri a Bizottságot, hogy az új, negyedik kohéziós jelentésében szenteljen egy fejezetet a jelenlegi kohéziós politika fenntarthatóságára vonatkozó álláspontjának és azon jövőbeni intézkedéseknek, amelyek – ahol szükséges – támogathatják a kohéziós politikát;

11. úgy véli, hogy az Unió forrásrendszerének jelenlegi állapotában nehezen lennének finanszírozhatóak az esetleges jövőbeni bővítések a jelenlegi kohéziós politikák hatékonyságának veszélyeztetése nélkül;

12. kéri a Bizottságot, hogy közleményben tegyen mihamarabb javaslatot egy, a kohéziós politikával kapcsolatos, fokozatosan megvalósítandó modellre, amely további differenciálást tesz lehetővé az előcsatlakozási támogatás és az európai kohéziós politika teljes jogú tagsága között, és a csatlakozó országok politikai haladása függvényében lehetővé teszi, hogy már Európai Uniós tagságukat megelőzően is hatékony regionális fejlesztési támogatásban részesüljenek;

13. különösen Törökország esetében lát sürgősnek egy olyan fokozatos tervet, amely jobban összpontosít bizonyos támogatási típusokra (az ágazati csoportosulásra, az igazgatás felépítésére, az egyenjogúságra) és a támogatási régiókra annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az átgondolatlan pénzügyi belépési automatizmus, és pontosabb kohéziós és növekedési hatásokat célozzon meg;

14. megállapítja, hogy egy, a tagjelölt országok politikai előrehaladásától függő, fokozatosan megvalósítandó regionális politikai terv a közösségi tagság egyedi változatában is testet ölthet, illetve a javított EGT-tagság formájában is elképzelhető;

15. kéri, hogy az előcsatlakozási támogatás értékelésekor és reformjakor az Európai Parlamentet 2010-től együttdöntési eljárással vonják be a döntéshozatalba;

16. felszólítja a Bizottságot, hogy a „megerősített szomszédsági politikát” átfogóbban határozza meg és ennek keretében jobban gondolja át a strukturális támogatás eszközeit;

17. úgy véli, hogy a kohéziós politika hatékonysága érdekében elengedhetetlen a tagállamok saját felelősségének növelése, amelyet a jövőben magasabb társfinanszírozási aránnyal valósíthatnak meg, kiváltképpen azokban a régiókban, ahol számos tervezési időszakban már folyósítanak EU-alapokból támogatást;

18. javasolja, hogy jövőbeni kohéziós politikáról folytatott vita keretében az EU jobban használja ki a kölcsönfinanszírozás fellendítő hatását különösen azon országok és régiók vonatkozásában, amelyek már több éve részesülnek az EU finanszírozásból, a közösségi támogatások hatékonyságának növelése – de nem helyettesítése – érdekében;

19. úgy ítéli meg, hogy ebben az összefüggésben a kölcsön- és támogatási finanszírozásra vonatkozóan előnyösebb feltételeket kellene biztosítani az Európai Unió leghátrányosabb régiói számára;

20. felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőbeni kohéziós politikára vonatkozóan dolgozzon ki a régiók tényleges szükségleteihez szorosabban igazodó javaslatokat, mivel azok a régiók, amelyek az EU alapjaiból 10, 20 vagy 30 éve részesülnek támogatásban, nyilvánvalóan eltérő fejlettségi szinten állnak azokhoz képest, akik még nem részesültek egyik alapból sem; úgy véli, hogy az európai kohéziós politika jövőbeni kihívásaira a nagyobb mértékű differenciálás lehet a válasz;

21. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes régiókban az EU támogatások nem megfelelően igazodnak az ezekben a régiókban tapasztalható helyzethez, e régiók emiatt több éves költségvetési támogatás ellenére sem fejlődtek, ami azt jelenti, hogy a Közösség forrásait elpazarolták; a régiók strukturális támogathatóságára vonatkozó időkeret bevezetésére szólít fel abból a célból, hogy elkerülhetők legyenek az olyan helyzetek, amikor több éven át közösségi támogatásban részesülő régiók a fejlettség ugyanazon alacsony szintjén maradnak;

22. kéri, hogy a magánalapok nagyobb mértékben vegyenek részt társfinanszírozási forrásként a strukturális támogatásban, és a strukturális alapok projektjei és programjai magánszektorú társfinanszírozását jelentősen könnyítsék meg;

23. kéri, hogy a jövőbeni strukturális támogatást úgy alakítsák, hogy elkerüljék az áthelyezési hatásokat és azok EU-alapokból való finaszírozását; úgy véli, hogy a Bizottságnak a kohéziós politika keretében kritikusan meg kell vizsgálnia, hogy a cégeknek adott támogatás hogyan hat a vállalatok elhelyezésére vonatkozó döntéseire, tekintetbe véve a szóban forgó cégek méretét is;

24. megállapítja, hogy a kohéziós politika eredményessége összefügg a nemzeti gazdaságpolitikával, ezen belül pedig elsősorban a lisszaboni napirenddel kapcsolatos nemzeti cselekvési terveknek van hatásuk a kohéziós politika eredményességére;

25. kéri ezért a Bizottságot és Tanácsot annak megfontolására, hogy a jövőbeni kohéziós politika forrásaiból való juttatást az egy főre jutó nemzeti jövedelem helyett mennyiségi és minőségi mutatókkal mérhető, fenntartható nemzeti stratégiai növekedési politika feltételévé tegyék, ezáltal növelve a kohéziós politika hatékonyságát;

26. nyomatékosan kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a regionális versenyképességre és a területi együttműködésre vonatkozó jövőbeni programok költségvetésében jobban összpontosítson a regionális gazdaság európai szintre emelésére és az európai jelentőségű infrastruktúrákra;

27. kéri, hogy a strukturális alapokat a jövőben nagyobb mértékben alkalmazzák a demográfiai változások és az azok következményeként jelentkező migráció hatásainak enyhítésére;

28. az a véleménye, hogy a jövőben az Európai Szociális Alapot horizontális eszközként jobban igénybe kell venni, többek között a globalizáció szociális kihívásaival küzdő régiók támogatása, valamint a demográfiai változások hatásainak enyhítése érdekében;

29. hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika eredményeit csak akkor lehet felülvizsgálni, ha a strukturális alapok kiosztása átlátható módon folyik és ezért kéri, hogy az Európai Unió állítson szigorú követelményeket a támogatási eszközök átláthatósága tekintetében;

30. keményebb szankciókat követel a támogatási pénzekkel való bizonyított visszaélések esetére, a pénzek visszaszerzéséhez pedig hatékony eljárást;

31. tudomásul veszi, hogy a korrupció elleni eredményes fellépés, valamint a strukturális alapok programjainak hatékony és átlátható megvalósítására képes igazgatási kapacitások felépítése az európai strukturális támogatások alapvető feltétele; kéri az ellenőrzési eszközök következetes és szigorú alkalmazását;

32. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az EU jelenlegi költségvetési keretszabályozásának félidős felülvizsgálatának előkészítésekor vegyék figyelembe ezen megfontolásokat;

33. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának.

INDOKOLÁS

I. A téma körülhatárolása és a „jövőbeni bővítések” fogalmának meghatározása

A saját kezdeményezésű jelentés tervezete azt kívánja elemezni, hogy az Európai Unió jövőbeni bővítései miként hatnak majd a kohéziós politika hatékonyságára, illetve a jövőben milyen formát kell e politikának öltenie ahhoz, hogy közelebb kerülhessünk az egyensúly és a növekedés terén kitűzött célok eléréséhez.

Az Európai Parlament a közelmúltban a bővítési stratégiáról szóló jelentésében – amelyet több képviselőcsoport támogatott – úgy vélte, hogy a jövőbeni bővítések során jobban figyelembe kell venni a Közösség befogadóképességét.[1] Az Uniónak ugyanis a költségvetési politika keretében egyaránt képesnek kell lennie, a területi, a gazdasági és a szociális kohézió terén kitűzött célok elérésére.

A strukturális politikát az EU-költségvetés 2008/2009-re tervezett felülvizsgálata (a Bizottság felülvizsgálati jelentésének tervezett időpontja 2009 kezdete) is próbára teszi. A 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó intézményközi megállapodás megemlíti a hatékonyság szempontját, és ezáltal a strukturális és regionális politika is inkább előtérbe kerül, hiszen a legjelentősebb költségvetési tételek egyikéről van szó.[2] Ezért fontos megfontolni, hogy milyen eszközök és lehetőségek állnak rendelkezésre a kohéziós politika hatékonyságának növelésére.

A jelentésben elemzett jövőbeni bővítések Románia és Bulgária csatlakozására vonatkoznak, amely 2007. január 1-jén megtörtént. E két ország csatlakozása a szó szoros értelmében természetesen nem tekinthető „jövőbeni bővítésnek”, hiszen már figyelembe vették a 2007-2013-as programozási időszakra vonatkozó pénzügyi tervben is. Meg kell azonban jegyezni, hogy kifejezetten a regionális és strukturális politikára vonatkozó statisztikai következményeket mindmáig nem vették még tekintetbe, mert ezen országok gazdasági gyengeségük miatt csekély, csupán 2014-től érzékelhető hatást gyakorolnak az egyéb régiók támogathatóságára.

A „jövőbeni várható” bővítések fogalma ezen kívül azokra az államokra vonatkozik, amelyek hivatalosan tagjelölt országok, és amelyekkel az EU már megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, még akkor is, ha azok eredményeit nem lehet előre megjósolni: Törökországra és Horvátországra.

Ezen kívül egyéb nyugat-balkáni országokat (a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot, Albániát, Bosznia-és-Hercegovinát, Montenegrót, Szerbiát (Koszovót is beleértve)) lehetséges tagjelölt országoknak kell tekinteti, amelyek az EU-előcsatlakozási támogatás keretében egyébként már ma is részesülnek az IPA-programból. Macedónia 2004. március 22-én csatlakozási kérelmet nyújtott be az Európai Unióhoz, és a Nyugat-Balkán egyetlen olyan országa, amely tagjelölt státusszal rendelkezik.[3]

A csatlakozási eljárásban részt vevő, illetve tagjelölt országokat a továbbiakban összefoglaló kifejezéssel a „tagjelölt kilenceknek” nevezzük. A jelentés a tagjelölt kilencek csoportjával foglalkozik, amelyek valamennyien – jóllehet különböző időpontokban – már középtávon csatlakozhatnak az Unióhoz. A jelentés kidolgozásához felhasznált adatok azonban a csatlakozó országonként különböznek; egyes országokat ezért a tárgyalási helyzetüktől függően külön csoportokba soroltunk.

A jelentés nem terjed ki sem azokra az államokra, amelyekkel az EU partnerségi megállapodást kötött (Ukrajnára és Oroszországra), sem az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközre (ENPI) jogosult országokra, mert azok csak igen hosszú idő elteltével tekinthetők majd potenciálisan tagjelölt országoknak.

II. A jövőbeni regionális politika keretfeltételei

A konvergencia fejlődése az EU-ban

Az európai kohéziós politika már jelentős sikereket ért el. Példa erre az EU déli bővítésének támogatása. A strukturális alapok halmozott hatása itt hozzájárult ahhoz, hogy a GDP Görögországban, Portugáliában és Írországban 10 százalékponttal emelkedett az 1989 és 1999 közötti időszakban, elérve az EU átlagának 70%-át (63,5%-ról).[4] Az akkori csatlakozó országok közül ma sokan a 75%-os, sőt a 90%-os értékhatár felett vannak.

A keleti bővítés mérlege ennél viszonylag szerényebb. Igaz, a kihívás is sokkal nagyobb, hiszen a kiinduló gazdasági szint alacsonyabb volt. A gazdasági változással egyidejűleg radikális politikai rendszerváltást is véghez kellett vinni. Az EU 15-ről 25 tagúra történő bővítésével az EU területe 23%-kal, lakossága 20%-kal nőtt, míg a hozzáadott érték csak 5%-kal emelkedett, bár a 10 új tagállam átlagjövedelmét 2005-re a régi 15 tagállam átlagjövedelmének 50%-ra sikerült növelni, szemben a 1997-es 44%-kal.[5] A Bizottság az életkörülmények harmonizálását (a 75%-os küszöb elérését) 2040-nél előbbre nem irányozza elő. Különböző kutatóintézetek szerint a 10 új EU-tagállam növekedése részben jelentősen gyengülhet, tehát a kiegyenlítési folyamat jelentősen elhúzódhat.[6]

Ugyanakkor azonban a régi 15 EU-tagállamon belül is sok strukturális – illetve a globalizáció következményeként jelentkező gazdasági – probléma van. Számos régiót sújt a vállalatok sorozatos bezárása és a magas munkanélküliség. Az új 10 EU-tagállamnak a régi 15 EU-tagállamhoz történő, fent említett gazdasági felzárkózását a régi 15 EU-tagállamban időközben tapasztalható viszonylag gyenge növekedés is hátráltatja.

A gazdasági felzárkózás a legtöbb tagállamban feszült nemzeti költségvetési helyzetben megy végbe. A tíz új tagállam közül hat (Lengyelország, Csehország, Magyarország, Szlovákia, Málta és Ciprus) esetében már most hiányosságok tapasztalhatók a stabilitási és növekedési paktum követelményeinek teljesítése terén.[7] Az utóbbi években még nagy tagállamok, például Németország és Franciaország költségvetése is a stabilitási paktumnak nem megfelelő költségvetési hiányt mutatott. Ilyen körülmények között csekély az esély arra, hogy a tagállamok képesek és hajlandók lesznek az EU költségvetéséhez, következésképpen a kohéziós politikához hozzájárulni.

Mindehhez hozzájárulnak még a demográfiai változások kezeléséhez szükséges jövőbeni állami kiadások is. A Gazdasági és Pénzügyi Tanács a 2006. február 13-i közleménye[8] szerint a lakosság elöregedésével kapcsolatos állami kiadások részaránya az EU-ban átlagosan a GDP mintegy 4 százalékával emelkedik, miközben 25 tagú EU tlagos éves növekedési aránya jelentősen csökken, méghozzá a 2004–2010 közötti 2,2%-ról 2030 és 2050 között 1,4%-ra.

Az EU befogadóképessége és a jövőbeni bővítések által támasztott kihívás

Az EU Tanácsa elnökségének következtetése szerint[9] az EU-nak az új tagok felvétele során meg kell őriznie „az európai integráció lendületét”. Ezenkívül „meg kell tenni minden erőfeszítést az Unió kohéziója és hatékonysága fenntartásának”. Ez a befogadóképesség a kohéziós politika szempontjából azt jelenti, hogy a Közösség „régi” régiói/megyéi nem veszíthetik el a regionális támogatáshoz való jogosultságukat a „statisztikai hatás” miatt úgy, hogy helyzetüket a versenyképesség és a strukturális átalakítás terén ne javítanák.

A keleti bővítést követően a strukturális támogatások megszűntek, illetve hatályuk lejárt, ami már önmagában gondot okozott a 15 régi tagállam számos régiója számára. Ha a tagjelölt kilencek ma egyidőben válnának taggá, akkor – az Európai Parlament kutatásokkal foglalkozó szolgálatának bizonyos becslései szerint – a jelenleg támogatható régiók több, mint egyharmada elveszítené az 1. célkitűzésbe tartozó régió státuszát.[10] Mindössze a Balti országok és Szlovákia régiói maradnának támogathatók. A legnagyobb kárt Olaszország, Németország, Málta, Spanyolország, Görögország és Franciaország szenvedné el. A kohéziós alapokból (90%) nem részesülne többé Görögország, Ciprus és Szlovénia. Csehország közel állna a 90%-os határ átlépéséhez.

Egyes becslések szerint a strukturális alapokból jelenleg szükségesnek ítélt beruházások megvalósíthatóságához 150,2 milliárd eurós költségvetést kellene a tagjelölt kilencek rendelkezésére bocsátani. Ez az összeg aránytalanul nagyobb a tagjelölt kilencek által a strukturális alapok költségvetéséhez való potenciális hozzájárulásánál (amely mintegy 4%-kal emelkedik)[11].

A strukturális alapok ilyen mértékű növelése politikai szempontból sem reális. Ugyanilyen kevéssé valószínű a támogatási összegek ennek megfelelő lineáris csökkentése az eddig támogatott országokban: Lengyelországnak például a jelenleg folyósított strukturális támogatás közel 50%-kal való csökkentését kellene elviselnie.

Gondoskodni kell továbbá arról, hogy a leírt bővítési forgatókönyvek ne egyszerre következzenek be. A 2007-ben csatlakozó országok, Románia és Bulgária statisztikai hatásait mindenképpen a következő finanszírozási időszakban veszik figyelembe. Ugyanakkor az előcsatlakozási támogatásban részesülő valamennyi ország célja is a mihamarabbi csatlakozás. Jelenleg azonban semmiképpen sincsen mód sem a különböző országok tervezett csatlakozási idejének kitűzésére, sem az EU gazdasági fejlődésének megjósolására. A strukturális támogatások 4%-os besorolása sem következik be azonnal minden országban. A jövőbeni bővítések kiterjedését viszont a strukturális politikára vonatkozó hatályos jogszabályok alapján kell elképzelni. E mégoly leegyszerűsített ismertetésből is egyértelműen kiderül, hogy a jövőbeni csatlakozások egészükben a jelenlegi strukturális politika látószögéből túlságosan nagy terhet rónak a Közösségre.

A számítások azonban azt is mutatják, hogy az egyes csatlakozások az Unióra kifejtett hatásaik tekintetében jelentősen különböznek. Törökország minden szempontból különleges eset. Ha Törökország már ma az EU tagja lenne, akkor becslések szerint egymaga a strukturális alapokból folyósított összegek 27,3%-át kapná. Ez az évi kb. 16 milliárd eurós összeg nagyjából megfelel az Európai Bizottság számításainak is, amelyek 2024-re 4–5%-os növekedési rátát és 4%-os abszorpció mellett évi 22,4 milliárd eurós összeget jeleznek.[12] Más számításokból pedig az derül ki, hogy Törökország csupán 2025-ben egymaga 16 milliárd eurót kapna a strukturális politika jogcímén.[13]

III. Az előadó gondolatai

A fentiekben ismertetett előrejelzések kimutatják, hogy a tagjelölt államok csatlakozása miatt a regionális életszínvonalbeli különbségek a kibővült Unióban ismét jelentős mértékben növekednének. A regionális egyensúly megteremtését célul kitűző kohéziós politika által jelentett problémát súlyosbítja, hogy az egész világon, így a 27 tagú Unió országaiban is feszült a költségvetési helyzet és egyre nő a globális verseny nyomása. Ezzel egyidejűleg növekednek az európai strukturális politikával szemben azok az elvárások, hogy hatékonyan járuljon hozzá a lisszaboni stratégiához. Az európai regionális politika előtt álló kihívások erőteljesebb mértékben fognak növekedni, mint a rendelkezésére álló források. A kohéziós politika célkitűzéseinek fenntartását kizárólag a bővítési folyamat keretében alkalmazott fokozatos előrehaladás és a hatékonyság növelésére szolgáló meglévő eszközök reformja teheti lehetővé.

Európai regionális politika: a fokozatos előrelépés rendszerei

Az Unióra kifejtett hatások enyhítése érdekében, és hogy ugyanakkor a potenciális csatlakozó országoknak a teljes jogú tagságtól függetlenül vonzó perspektívával szolgáljunk, a Bizottságnak a fokozatos előrehaladásra vonatkozó terveket kellene kidolgoznia, amelyek az előcsatlakozási támogatások és a kohéziós politikában való teljes jogú tagság között nagyobb differenciálást tesznek lehetővé. Ez különösen Törökországra érvényes. A strukturális koncepciókat a csatlakozó országok gazdasági és politikai haladásának függvényében kell kialakítani, és létre lehetne hozni az egyedi közösségi tagság vagy a „javított EGT tagság” formáját. Lehetővé kell tenni a strukturális intézkedések csökkentését, sőt felfüggesztését is. Pontosabb meghatározást kell adni a „megerősített szomszédsági politika” strukturális elemeinek.

A hatékony regionális politika összetevői

A hitelfinanszírozás serkentő hatásának köszönhetően a regionális politika hatékonysága fenntartható, sőt erősíthető volna, akár szűk pénzügyi mozgástéren belül is. Az európai támogatások hatékonysági fokát az európai programokhoz nyújtott magasabb nemzeti társfinanszírozással és magánszektor társfinanszírozási lehetőségeinek egyszerűsítésével lehetne növelni. Ezenkívül el kell gondolkozni a kohéziós politika hatékonysága és a nemzeti gazdaságpolitikák közötti összefüggésről. A Közösség a finanszírozás odaítélését egy egészséges nemzeti növekedési politika alkalmazásához köthetné.

A támogatás prioritási tengelyeit tartalmilag is alapos vizsgálat alá kellene vetni. A regionális versenyképességet támogató programoknak jobban meg kellene célozniuk a regionális gazdaság nemzetközivé tételét és az alapvető nemzetközi infrastruktúrák kiépítését, a növekedés erősebb üteművé tétele érdekében. Ezen felül a strukturális alapoknak alapvetően fontosabb szerepet kellene játszaniuk a demográfiai változások és a globalizáció hatásainak enyhítésében. A vállalatok számára nyújtott támogatások hatékonyságát kritikus módon meg kell vizsgálni, mert lokalizációs tényezőként betöltött szerepük nem lehet meghatározó.

Végül meg kell erősíteni a támogatások odaítélési folyamatának átláthatóságát. A politikai célkitűzések ellenőrzése csak akkor lehet sikeres, ha megfelelő átláthatóság áll fenn a strukturális alapokból folyósított hitelek felhasználási módja és rendeltetése tekintetében. A korrupció és a visszaélés elleni harc elengedhetetlen, és az európai kohéziós politika előnyeinek igénybe vételére irányuló bármely igény előfeltételét jelenti.

A kohéziós politika kidolgozásakor alkalmazandó feltételeket mind a 2008/2009-es költségvetés felülvizsgálatakor, mind a kohéziós politika és az előcsatlakozási támogatások jövőbeni értékelései során meg kell vitatni.

.

  • [1]  A Bizottság 2005. évi bővítési stratégiai dokumentumáról szóló jelentés P6_TA-PROV(2006)0096, 2006. 3. 16-i plenáris szavazás „A Bizottság bővítési stratégiával és a 2006-2007-es időszak legfontosabb kihívásaival kapcsolatos közleményére vonatkozó határozat”, P6 _TA-PROV(2006)568, az A6-0436/2006 alapján, 2006. december 13-i plenáris szavazás; Az Európai Unió új tagállamok befogadására való képességének intézményi szempontjairól szóló határozat P6-TA-PROV(2006)569 az A6-0393/2006 alapján, plenáris szavazás 2006. december 13-án.
  • [2]  Intézményközi megállapodás az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről (HL 2006/C 139/01)
  • [3]  A jövőbeni bővítések hatásai a kohéziós politika hatékonyságára. A strukturális és kohéziós politikai főosztály (Policy Department) 2006.7.31-i közleménye; PE 375.308
  • [4]  Új Partnerség a kohézióért. Harmadik jelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról. Európai Bizottság COM(2004)343, 2004. február
  • [5]  A bővítés két év távlatából – gazdasági értékelés. Európai Bizottság, 24. sz. alkalmi kiadvány, 2006. május
  • [6]  A közép-, kelet- és dél-európai országok aktuális gazdasági helyzete. Wiener Institut für Internationale Wirtschaftsvergleiche, 2005. július; az EUROSTAT adatai, 2006
  • [7]  Az új tagállamok és a Stabilitási és Növekedési Paktum: alkalmazkodási kényszer az euróövezethez való csatlakozás távlatában? EUROFRAME-EFN jelentés, függelék, 2006. tavasz
  • [8]  A népesség elöregedésének hatása az állami kiadásokra: a 25 tagú EU nyugdíjra, egészségügyre, krónikus ellátásra, oktatásra és munkanélküli segélyre fordított kiadásainak előrejelzése (2004-2050). Európai Bizottság, Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság, 1/2006. sz. külön jelentés, 2006.2.13.
  • [9]  Az Európai Tanács elnökségének 2006. június 15-16-i következtetései (10633/1/06 sz. dokumentum, 2006.7.17.)
  • [10]  A jövőbeni bővítések és a kohéziós politika. A strukturális és kohéziós politikai főosztály (Policy Department) jegyzete IP/B/REGI/NT/2006_08, 2006. november, lásd a 3. táblázatot a mellékletben
  • [11]  A jövőbeni bővítések hatásai az EU regionális politikájára. Számítások és magyarázatok a strukturális alapok jövőbeni elosztásához. GEFRA Gesellschaft für Finanz- und Regionalanalysen, 2006. november
  • [12]  A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma a Törökország csatlakozásának perspektívájából eredő kérdésekről. SEC(2004) 1202, 2004. október
  • [13]  „Törökország EU-csatlakozása: mennyire lesz drága a közös agrárpolitika?”, Harald Grethe. Humboldt Universität Berlin, Agrarwirtschaft 54 (2005) 2/ 2005. sz. füzet

VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről (25.1.2007)

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

a jövőbeni bővítések következményei a kohéziós politika hatékonyságára
(2006/2107(INI))

A vélemény előadója: Nathalie Griesbeck

JAVASLATOK

A Költségvetési Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  megjegyzi, hogy a jövőbeni bővítéseket illetően az Európai Uniónak a kohéziós politika három nagy kihívásával kell szembenéznie, tudniillik a fejlettségbeli eltérések súlyosbodása, a kohéziós politika súlypontjának keletre való áthelyeződése és a tizenötök Európája egyenlőtlenségeinek fennmaradása;

2.  emlékeztet, hogy a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi tervben a Bizottság 16,5 milliárd eurót irányzott elő a regionális politika fellépéseire Bulgáriában és Romániában a 2010-2013 közötti időszakra (ebből 11,858 milliárd euró a strukturális alapokra és 4,463 milliárd euró a Kohéziós Alapra)[1];

3.  úgy véli, hogy a Bizottságnak és a Tanácsnak előzetes pénzügyi forgatókönyveket kell benyújtania a kohéziós politikáról, mielőtt egy tagjelölt országgal való tárgyalások megkezdéséről dönt, valamint részletes pénzügyi forgatókönyveket a tagjelölt országgal folytatott tárgyalások során;

4.  hangsúlyozza a strukturális alapok felhasználásának mennyiségi és minőségi értékelésére vonatkozó nagyon szigorú megközelítés fontosságát, amely magában foglalja a hatékony kezelést és megfelelő ellenőrzést, hogy az európai polgárok érdekében optimalizálni lehessen az Unió kiadásainak költséghatékonysági arányát a kohézió terén;

5.  hangsúlyozza a Számvevőszék jelentéseinek, valamint a Bizottság tevékenységi jelentéseinek fontosságát, mint a strukturális alapokkal való hatékony gazdálkodás értékeléséhez hozzájáruló eszközöket, és a szükséges intézkedéseket – adott esetben – az éves költségvetési eljárás keretében szándékozik meghozni;

6.  úgy véli, hogy az Unió forrásrendszerének jelenlegi állapotában nehezen lennének finanszírozhatóak az esetleges jövőbeni bővítések a jelenlegi kohéziós politikák hatékonyságának veszélyeztetése nélkül;

7.  hangsúlyozza, hogy a félidős újratárgyalásnak figyelembe kell vennie az esetleges új bővítések lehetőségét és számszerűsítenie kell azok gazdasági és költségvetési hatásait.

ELJÁRÁS

Cím

a jövőbeni bővítések következményei a kohéziós politika hatékonyságára

Eljárás száma

2006/2107(INI)

Illetékes bizottság

REGI

Véleménynyilvánításra felkért bizottság
  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

BUDG
18.5.2006

Megerősített együttműködés – a plenáris ülésen való bejelentés dátuma

 

A vélemény előadója
  A kijelölés dátuma

Nathalie Griesbeck
20.9.2004

A vélemény korábbi előadója

 

Vizsgálat a bizottságban

25.1.2007

 

 

 

 

Az elfogadás dátuma

25.1.2007

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

28

0

1

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Laima Liucija Andrikienė, Richard James Ashworth, Reimer Böge, Salvador Garriga Polledo, Monica Maria Iacob-Ridzi, Janusz Lewandowski, Mario Mauro, Nina Škottová, László Surján, Herbert Bösch, Brigitte Douay, Neena Gill, Catherine Guy-Quint, Jutta Haug, Vladimír Maňka, Dan Mihalache, Gianni Pittella, Yannick Vaugrenard, Ralf Walter, Gérard Deprez, Nathalie Griesbeck, Anne E. Jensen, Jan Mulder, Kyösti Virrankoski, Wiesław Stefan Kuc, Wojciech Roszkowski, Gérard Onesta.

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Paul Rübig, Hans-Peter Martin.

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

 

Megjegyzések (egy nyelven rendelkezésre álló információk)

 

  • [1]  Európai Bizottság, 43 REV sz. kimutatás a 2007-2013-ra vonatkozó pénzügyi tervről.

ELJÁRÁS

Cím

a jövőbeni bővítések a kohéziós politika működésére való hatásáról

Eljárás száma

2006/2107(INI)

Illetékes bizottság
  Az engedélyezés plenáris ülésen való bejelentésének dátuma

REGI
18.5.2006

Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)
  Az ülésen való bejelentés dátuma

BUDG
18.5.2006

 

 

 

 

Nem nyilvánított véleményt
  A határozat dátuma


 

 

 

 

Megerősített együttműködés
  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma


 

 

 

 

Előadó(k)
  A kijelölés dátuma

Markus Pieper
2.5.2006

 

Korábbi előadó(k)

 

 

Vizsgálat a bizottságban

18.12.2006

23.1.2007

1.2.2007

 

 

Az elfogadás dátuma

20.3.2007

A zárószavazás eredménye

+

-

0

35

3

5

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Elspeth Attwooll, Tiberiu Bărbuleţiu, Jean Marie Beaupuy, Rolf Berend, Jana Bobošíková, Antonio De Blasio, Vasile Dîncu, Gerardo Galeote, Iratxe García Pérez, Eugenijus Gentvilas, Ambroise Guellec, Pedro Guerreiro, Gábor Harangozó, Marian Harkin, Alain Hutchinson, Mieczysław Edmund Janowski, Gisela Kallenbach, Tunne Kelam, Evgeni Kirilov, Jamila Madeira, Miroslav Mikolášik, Jan Olbrycht, Maria Petre, Markus Pieper, Wojciech Roszkowski, Elisabeth Schroedter, Stefan Sofianski, Grażyna Staniszewska, Dimitar Stoyanov, Kyriacos Triantaphyllides, Oldřich Vlasák, Vladimír Železný

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Jan Březina, Emanuel Jardim Fernandes, Ljudmila Novak, Zita Pleštinská, Richard Seeber, Czesław Adam Siekierski, László Surján, Károly Ferenc Szabó

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés)

Andrea Losco, Horst Posdorf, Thomas Ulmer

A benyújtás dátuma - A[6]

28.3.2007

 

Megjegyzések
(csak egy nyelven elérhető)