JELENTÉS a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program félidős értékeléséről

13.3.2008 - (2007/2204(INI))

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság
Előadó: Riitta Myller

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program félidős értékeléséről

(2007/2204(INI))

az Európai Parlament,

–    tekintettel a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra[1],

–    tekintettel a tengeri környezet védelmére és megőrzésére vonatkozó tematikus stratégiáról szóló 2006. november 14-i állásfoglalására[2],

–    tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározására (a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv) vonatkozó európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatáról szóló, 2006. november 14-i, első olvasatbeli álláspontjára[3],

–    tekintettel a természeti erőforrások fenntartható használatára vonatkozó tematikus stratégiáról szóló 2007. április 25-i állásfoglalására[4],

–    tekintettel a városi környezetre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló 2006. szeptember 26-i állásfoglalására[5],

–    tekintettel a talajvédelemre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló 2007. november 13-i állásfoglalására[6],

–    tekintettel a talajvédelem kereteinek meghatározására, valamint a 2004/35/EK irányelv módosítására vonatkozó európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló 2007. november 14-i álláspontjára[7],

–    tekintettel levegőszennyezésre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló 2006. szeptember 26-i állásfoglalására[8],

–    tekintettel a környezeti levegő minőségére és a Tiszta levegőt Európának elnevezésű programra vonatkozó európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló 2006. szeptember 26-i álláspontjára[9],

–    tekintettel a hulladékok újrafeldolgozására vonatkozó tematikus stratégiáról szóló 2007. február 13-i állásfoglalására[10],

–    tekintettel a hulladékokra vonatkozó európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló 2007. február 13-i álláspontjára[11],

–    tekintettel a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározására vonatkozó európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló 2007. október 23-i álláspontjára[12],

–    tekintettel a peszticidek fenntartható használatára vonatkozó tematikus stratégiáról szóló 2007. október 24-i állásfoglalására[13],

–    tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozatalára vonatkozó európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2007. október 23-i állásfoglalására[14],

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A6‑0074/2008),

A.  mivel Európa egyelőre még nem lépett a valóban fenntartható fejlődéshez vezető útra,

B.  mivel a Bizottság elismeri, hogy csak korlátozott előrehaladás történt a környezetvédelmi szempontok más politikai területekbe történő beépítésével kapcsolatos alapvető kérdések és a közösségi jogszabályok betartatásának javítása terén,

C. mivel a Bizottság rámutat arra, hogy számos környezeti nyomás valójában növekszik: az üvegházhatást okozó gázok világszintű kibocsátása nő, a biológiai sokféleség csökkenése gyorsul, a szennyezés továbbra is komoly hatást gyakorol a közegészségre, az EU-n belül keletkező hulladék mennyisége folyamatosan nő, és ökológiai lábnyomunk egyre nagyobb; mivel ez komoly kérdéseket vet fel más fő EU-politikák környezetvédelmi szempontból nemkívánatos hatásaival kapcsolatban,

D. mivel nem valószínű, hogy a fenntartható fejlődés valaha is megvalósul, amíg a környezetvédelmi szempontokat az összes fő politikai területbe teljes körűen be nem építik,

E.   mivel a tiszta és egészséges környezet elengedhetetlen az emberi jóléthez és a megfelelő szociális feltételek megteremtéséhez,

F.  mivel egy jól megtervezett környezetvédelmi politika egyéb célkitűzések megvalósításához is hozzájárulhat, így például a versenyképesség fokozásához, a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzéséhez, valamint az innovációhoz és új, biztonságos technológiák kifejlesztése révén a tudományos előrehaladáshoz,

1.  sajnálatosnak tartja, hogy a hatodik környezetvédelmi cselekvési program időközi értékelése közel egy éve késik, és hogy az Európai Unió általában véve nem időben hozza meg a cselekvési programban előirányzott intézkedéseket, ellentétben a Bizottság saját időközi értékelésében rögzítettekkel; emlékeztet arra, hogy elődjével szemben a hatodik környezetvédelmi cselekvési programot a Szerződés 251. cikkének megfelelően együttdöntési eljárás szerint fogadták el; felhívja az Uniót, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a hatodik környezetvédelmi cselekvési programban elfogadott célkitűzések megvalósítása érdekében, hiszen e területen a kudarc aláásná az Unió hitelességét többek között a környezet helyzete miatt aggódó állampolgárok szemében;

2.   megjegyzi, hogy a tematikus stratégiák új eljárási eszközként történő alkalmazása növelte a jogalkotást előkészítő folyamat jelentőségét és további lehetőséget teremtett az érdekeltek bevonására, valamint az EU jogalkotási politikájának fokozottabb stratégiai megközelítésére; ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tematikus stratégiák emellett meghosszabbították a környezeti politikát kialakító folyamatot a konkrét politikai javaslatok megfogalmazásának és az ebből következő intézkedések elfogadásának elhalasztásával;

3.   nélkülözhetetlennek tartja a hatodik környezetvédelmi cselekvési program, mint az EU fenntartható fejlődési stratégiájának környezetvédelmi dimenziója helyzetének megerősítését;

4.  rámutat arra, hogy a tematikus stratégiák nem hasznosak, amennyiben időzítésük egybeesik a nagy jogalkotási dossziékkal, mivel vagy a vonatkozó jogalkotási dokumentum megjelenése előtt vagy önmagukban bizonyulnak hasznosnak;

5.   hangsúlyozza, hogy közvetlen kapcsolat van az emberi környezet milyensége és az ember egészségi állapota között; felhívja a Bizottságot, hogy az egészségügyi szempontok valamennyi szakpolitikai területen történő figyelembevétele céljából készítsen tanulmányokat, amelyek kimutatják a környezet minőségének, illetve az emberek egészségi állapotának megváltozása közötti okozati összefüggést;

Tematikus stratégiák

6.   úgy véli, hogy az EU következetesen lépett fel a hatodik környezetvédelmi cselekvési programban foglalt éghajlat-diplomáciai célkitűzések elérése érdekében; emlékeztet azonban arra, hogy az éghajlatváltozás megállítására irányuló célkitűzések és kiemelt intézkedések tekintetében az EU-nak nem sikerült valamennyi kötelezettségvállalását teljesíteni; rendkívül aggasztónak találja a közlekedésből származó kibocsátás növekedését és az energiahatékonyság fokozására alkalmazott intézkedések lassú hatását; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy nyújtson be mennyiségileg meghatározott környezetvédelmi célkitűzéseket tartalmazó közleményt a fenntartható közlekedési rendszerre vonatkozóan; elvárja a tagállamoktól, hogy az üvegházhatást okozó gázok tekintetében 2012-re érjék el a Kiotói Jegyzőkönyvben az egyes tagállamok számára meghatározott kibocsátáscsökkentési célkitűzéseiket;

7.  sajnálatosnak tartja, hogy a biológiai sokszínűség csökkenésének feltartóztatására irányuló célkitűzések látszólag 2010-ig nem valósulnak meg, valamint hogy a tengeri környezet és a talaj védelme érdekében javasolt stratégiák 2012-ig nem hoznak kézzelfogható környezeti eredményeket; megjegyzi, hogy nagyobb erőfeszítésre van szükség a biológiai sokféleségre vonatkozó politika más politikai területekbe történő integrálásának támogatása érdekében; felhívja a figyelmet a Natura 2000 és más, szorosan kapcsolódó, prioritásként kezelt célkitűzések költségei megfelelő fedezésének szükségességére;

8.  úgy véli, hogy a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), valamint az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról szóló 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[15] előrelépésnek tekinthető az emberre és a környezetre ható veszélyek csökkentése felé a vegyi anyagok tekintetében, ám még bizonyítania kell, hogy ezt jelentős hatékonysággal fogja tenni, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a rendelet nem minden szempontból egyezik a hatodik környezetvédelmi cselekvési programban elfogadott célkitűzésekkel; sajnálatosnak tartja, hogy a peszticidek fenntartható használatáról szóló tematikus stratégia jelentősen késik, és hogy a levegőminőség és a városi környezet javítása, valamint a zaj csökkentése érdekében tett lépések messze nem felelnek meg a környezetvédelmi cselekvési program célkitűzéseinek; kéri a Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtsa be az átdolgozott nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelvre irányuló javaslatot; szükségesnek tartja a környezeti zajról szóló irányelv teljes körű alkalmazásának biztosítását;

9.  tekintettel a beltéri levegő minőségének egészségre gyakorolt hatásaira, sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az Egészségügyi Világszervezet által a beltéri levegő minősége terén végzett munkát, és kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő konkrét jogalkotási intézkedéseket a beltéri levegő vonatkozásában.

10. megállapítja, hogy a hatodik környezetvédelmi cselekvési programban foglalt egyedi vízvédelmi célkitűzések vonatkozásában nincsenek jelentős hiányosságok; felhívja ugyanakkor a Bizottságot, hogy biztosítsa a vízügyi keretirányelv maradéktalan végrehajtását, és értékelje újra az EU vízvédelmi kötelezettségeinek a többi politikába történő bevonását; emellett sürgeti a Bizottságot, hogy mihamarabb terjesszen elő irányelvjavaslatot a mezőgazdasági foszforterhelés, illetve a mosó- és tisztítószerekről szóló, 2004. március 31-i 648/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[16] 16. cikke szerint a mosó- és tisztítószerekből eredő foszforterhelés csökkentése tárgyában;

11. ismételten hangsúlyozza, hogy új vízügyi politikára van szükség, amely a takarékosságra és a fenntartható vízkészlet-gazdálkodásra koncentrál;

12. sajnálatosnak tartja, hogy a természeti erőforrásokra és a hulladékokra vonatkozó tematikus stratégia felhígította a hatodik környezetvédelmi cselekvési program célkitűzéseit; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem fogalmaztak meg uniós szintű konkrét célkitűzéseket a gazdasági növekedés és az erőforrás-felhasználás szétválasztása érdekében, egy fenntartható termelési és fogyasztási modell felé fordulva; egyetért azzal, hogy a biohulladék vonatkozásában további lépésekre van szükség a hulladéklerakóktól való eltérítésre ösztönzés érdekében és a legjobb – például az éghajlatváltozás mérséklésén alapuló – kezelési alternatívák követése biztosításához; tovább támogatja a hulladékkezelés környezetbarát formáit és intézkedéseket ösztönöz a hulladék lerakókban történő, környezetszennyező elhelyezésének komolyabb szankcionálására;

13. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadják el az összes intézkedést, hogy a természeti erőforrások ésszerű és hatékony módon kerüljenek felhasználásra, a biológiai sokféleség veszélyeztetése nélkül;

A hatályos jogszabályok végrehajtása és érvényesítése.

14. emlékeztet arra, hogy a hatályos jogszabályok teljes körű és helyes végrehajtása elsődleges fontosságú, és úgy véli, hogy a kötelező érvényű jogszabályok továbbra is központi helyet foglalnak el a környezeti kihívások kezelésében; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a Szerződés őreként végzett tevékenységeit; ezért kéri az EU költségvetési hatóságát is, hogy lássák el a Bizottságot minden szükséges pénzügyi és emberi erőforrással annak érdekében, hogy biztosítsák a hatályos jogszabályok végrehajtásának és érvényesítésének lehető leghatékonyabb ellenőrzését valamennyi tagállamban;

15. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Közösség környezetvédelmi jogszabályait hatékonyan és pontosan végrehajtsák, és különleges támogató intézkedések elfogadását javasolja azon régiók megsegítése érdekében, amelyek nehézségekbe ütköznek a közösségi vívmányok e tekintetben történő végrehajtása során; ösztönzi a tagállamok hatóságait, hogy készítsenek átültetési stratégiákat annak érdekében, hogy egyértelműen meghatározhatók legyenek a nemzeti, regionális és helyi hatóságok kötelezettségei és szerepe a közösségi környezetvédelmi jogszabályok helyes átültetésével és végrehajtásával kapcsolatban;

16. aggodalmát fejezi ki a közös rendeletek csökkentését és gyengítését, vagy akár önkéntes megállapodásokkal vagy egyéb nem kötelező erejű jogi aktusokkal történő felváltását célzó, minden irányból érkező javaslatok miatt; ezért megismétli, hogy a jobb szabályozásnak egyértelmű és átlátható, az elfogadott célkitűzésekhez és a kapcsolódó jogalkotásra alapozott szabályokra és szabványokra, valamint ezek eredményesebb végrehajtására kell összpontosítani;

17. helyesli a környezeti jogszabályok nemzeti szintű érvényesítésének az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés javítása és a szankciókat előíró jog harmonizálása révén történő erősítésére irányuló bizottsági javaslatot; megjegyzi, hogy a szankciókat előíró jogszabályok megelőző jellege hozzájárul a környezetvédelem fokozottabb érvényesítéséhez;

18. uniós környezetpolitikák kialakítására és felülvizsgálatára szólít fel annak érdekében, hogy az eszközök leírása helyett inkább a célok kitűzésére kerüljön a hangsúly, ami lehetővé teszi a tagállamok és a gazdálkodók számára, hogy megtalálják a leghatékonyabb eszközöket a kívánt célok eléréséhez;

Természet, biológiai sokféleség és éghajlatváltozás

19. úgy véli, hogy a felülvizsgálatnak kellően figyelembe kell vennie a meglévő problémákat és a számos tagállam részéről tanúsított vonakodást az élőhelyekről és a Natura 2000 hálózatról szóló irányelvek végrehajtását illetően, és ezért ösztönzők bevezetését kell fontolóra venni a földtulajdonosok és a helyi hatóságok építő hozzáállásának kialakítására, az érintett területek rehabilitációjának és megőrzésük támogatásának céljából; kellő tekintettel a szubszidiaritás elvére azt ajánlja, hogy hozzanak adóügyi intézkedéseket a legjobb gyakorlatok terjesztése, valamint a szennyezést előidéző tevékenységek folytatásától való elrettentés érdekében;

20. felhívja azonban a Bizottság figyelmét arra, hogy a büntetőjogi következmények kilátásba helyezése nem minden esetben elegendő az illegális és egyben környezetszennyező magatartás megelőzéséhez; ezért hangsúlyozza a büntetőjog szerinti utólagos szankciók fontosságát, különösen a veszélyes hulladékok másik ország területén végzett illegális lerakása esetén;

Környezeti ösztönzők és a környezetre nézve káros támogatások reformja

21. üdvözli a Bizottság környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokat szolgáló piaci alapú eszközökről szóló zöld könyvét; úgy véli, hogy a piaci alapú eszközök szélesebb körű alkalmazására van szükség, figyelembe véve minden termelési és elosztási folyamat környezeti hatását és a fogyasztási szokásokat;

22. véleménye szerint az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere a kibocsátási egységek túlzottan nagyvonalú kiosztása miatt eddig nem eredményezte a CO₂-kibocsátás csökkenését; rámutat arra, hogy az EU arra vállalt kötelezettséget, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest 20%-kal csökkenti 2020-ig; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének a 2012 utáni időszakban elegendően szigorú felső korlátot, a teljes mennyiség árverésen történő értékesítését, valamint az igazolt kibocsátáscsökkentőkre (CER) és a kibocsátáscsökkentési egységekre (ERU) vonatkozó mennyiségi és minőségi korlátokat kell alkalmaznia;

23. megjegyzi azonban, hogy a környezetvédelmi adózás szerepe továbbra is csekély és nem mutat emelkedő tendenciát; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a környezetvédelmi adóreform terén, amely többek között az adóterhet a jólétre káros (pl. a munkaerőre kivetett ) adókról a jólétet támogató (pl. a környezetre káros tevékenységekre, mint pl. erőforrás-felhasználásra vagy szennyezésre kivetett) adókra helyezi át; rámutat arra, hogy az adózás terén való egyhangú döntésre vonatkozó követelmény ellenére a szerződések lehetőséget nyújtanak a megerősített együttműködésre, és felhívja a figyelmet a nyílt koordinációs módszerre;

24. tudomásul veszi a környezetre nézve káros támogatások megszüntetésére irányuló igyekezetet; elfogadhatatlannak tartja ugyanakkor, hogy a közeljövőben nem várhatók konkrét lépések a környezetre nézve káros támogatások reformja irányába, és ezért felhívja a Bizottságot, hogy 2008 végéig terjesszen elő konkrét javaslatokat az összes, környezetvédelmi szempontból káros támogatásnak a következő öt évben történő fokozatos megszüntetésére;

A környezeti politika integrációja, nemzetközi együttműködés és innovációs ösztönzők

25. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a környezeti politika valamennyi uniós politikai döntéshozatalba történő erősebb és egységesebb beillesztését; az egészségügyi szempontok valamennyi szakpolitikai területen történő figyelembevételére vonatkozó, az Európai Unió által meghirdetett megközelítés végrehajtásának céljából arra szólít fel, hogy a környezetvédelmi és egészségvédelmi szempontokat az összes szakpolitikába építsék be, és ebbe a régiókat és a városokat is vonják be; sajnálkozik e szempontoknak a különböző környezetvédelmi jogi keretekbe és az új jogszabályok előkészítésébe történő integrációjának hiánya miatt, valamint a környezetvédelmen kívül egyéb elsődleges célt kitűző jogszabályokba történő integrálásának hiánya miatt;

26. úgy véli, hogy kötelező erejű ágazati célkitűzések és ütemtervek kidolgozására van szükség annak érdekében, hogy a környezeti megfontolások egyéb gazdasági ágazatokba történő bevonása konkrét eredményeket hozzon; hangsúlyozza ugyanakkor az egyes ipari ágazatok gazdasági szereplőinek felelősségét az éghajlat- és energiapolitika terén a hosszú távú eredmények elérésével kapcsolatban;

27. hangsúlyozza az alapvető kapcsolatot a hatékony környezetvédelmi politika és az életszínvonal javulása között, és e tekintetben hangsúlyozza a regionális dimenzió fontosságát a hatodik környezetvédelmi cselekvési program végrehajtásában, különösen az éghajlatváltozás hatásait enyhítő és az ahhoz való alkalmazkodást elősegítő cselekvések terén; hangsúlyozza a hatodik környezetvédelmi cselekvési program célkitűzéseinek és végrehajtási eljárásának ismertetését ösztönző kampány fontosságát;

28. hangsúlyozza, hogy a regionális fejlesztési programokban figyelembe kell venni a NATURA 2000 programot annak érdekében, hogy összeegyeztethető legyen az európai biológiai sokféleség védelmének elve és az életminőség fejlesztése és javítása; véleménye szerint e tekintetben széleskörű tájékoztatási és a bevált gyakorlatokat népszerűsítő kampányt kell indítani annak szemléltetésére, hogy e két, egymásnak látszólag ellentmondó cél összeegyeztethető;

29. hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi szereplők összehangoltabb hálózatára van szükség a bevált gyakorlatok kevésbé fejlett régiók számára történő továbbadása és megvalósítása érdekében; támogatja – különösen a határokon átnyúló szennyezés megelőzése céljából – a határokon átnyúló környezetvédelmi együttműködés előmozdítását mind a tagállamok között, mind az Európai Unióval szomszédos országokkal és régiókkal, például a fekete-tengeri, a balti-tengeri és a mediterrán régiókkal;

30. aggodalmát fejezi ki a különböző független tanulmányok[17][18][19][20] azon megállapításaival kapcsolatban, amelyek szerint a Bizottság hatásvizsgálatokra vonatkozó iránymutatásait a bizottsági főigazgatóságok nem tartják teljesen tiszteletben, a gazdasági hatások értékelése és számszerűsítése nagyobb hangsúlyt kap a környezeti, társadalmi és nemzetközi hatásokkal szemben, a jogalkotás költségeit jelentősen nagyobb mértékben vetik vizsgálat alá, mint annak előnyeit és a rövid távú megfontolások háttérbe szorítják a hosszú távú megfontolásokat; úgy véli, hogy az ilyen kiegyensúlyozatlan hatásvizsgálatok káros hatást gyakorolnak magára a környezetvédelmi politikára és annak más uniós szakpolitikákba történő beillesztésére; felhívja a Bizottságot, hogy lépjen fel az ilyen ismétlődő hiányosságok orvoslása érdekében;

31. elismerését fejezi ki a Bizottságnak a környezeti politika nemzetközi dimenziójának fokozása iránti erős elkötelezettsége miatt; szükségesnek tartja a környezeti politika valamennyi uniós külső fellépésbe történő integrálásának biztosítását és a nemzetközi környezetvédelmi irányítás javítását; bátorítja az EU-t, hogy például a technológia fejlődő országoknak történő átadásával és a legjobb gyakorlat velük folytatott cseréjével folytassa az ambiciózus környezetvédelmi politika és követelmények terjesztését;

32. hangsúlyozza, hogy az „éghajlati diplomáciát” nagyobb intenzitással és következetességgel kell előmozdítani az EU olyan államokkal meglévő kereskedelmi kapcsolataiban, amelyeket nem kötnek többoldalú környezetvédelmi megállapodások, ide tartozik például az Egyesült Államok, Kína és India, amely országok – különböző okok miatt – nem hajtják végre a Kiotói Jegyzőkönyvet;

33. javasolja, hogy a GATT egészüljön ki egy fenntarthatósági záradékkal, amely megfogalmazza a környezetpolitika alapelveit – mint például az elővigyázatosság elvét és a szennyező fizet elvet –, amelyek fényében a kereskedelmi intézkedések értékelhetők annak biztosítása érdekében, hogy a kereskedelmi szabályok ne hátráltassák a környezetvédelmet, és hogy a környezetvédelmi szabályozást ne protekcionista célokra használják;

34. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kétoldalú és regionális kereskedelmi megállapodásokon keresztül foglalkozzanak az olyan közvetlen környezeti előnyökkel járó kereskedelmi kötelezettségvállalásokkal, mint például a fenntartható árukkal és szolgáltatásokkal folytatott kereskedelem fellendítése, valamint a többoldalú környezetvédelmi megállapodások hatékony végrehajtása iránti kötelezettségvállalás; úgy véli, hogy az EU-nak – akár e tárgyalásokon belül, akár azokon kívül – a tagállamokkal együtt fokoznia kell a fellendülőben lévő gazdaságokkal folytatott párbeszédet annak érdekében, hogy a párbeszéd a kölcsönösen aggályos területeken – mint például az éghajlatváltozás, a hulladékgazdálkodás és az illegális kitermelés – a közös programok végrehajtásához vezessen; támogatja a Bizottságnak egy, a civil társadalom részvételére nyitott és erőteljes éghajlatváltozási összetevővel rendelkező Fenntartható Fejlesztési Fórum létrehozására irányuló javaslatát minden egyes kereskedelmi megállapodásban, és felszólít arra, hogy ezt hajtsák végre a jelenlegi tárgyalásokon;

35. felhívja a Bizottságot, hogy – olyan mechanizmusokon keresztül, mint a kapacitásépítés, a technológiatranszfer, valamint a pénzügyi és intézményi támogatások – segítsen a fejlődő országoknak a fenntartható és hatékony technológiák telepítésében; ezen túlmenően hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a hatékony és eredményes környezetvédelmi politika elveit tartsák be az összes olyan projekt – például a gazdasági partnerségi megállapodások – esetében, amely a fejlődő országokkal folytatott kereskedelem révén nyújtott fejlesztési támogatásra vonatkozik.

36. felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is törekedjen ambiciózus eredmény elérésére a dohai nyilatkozat 31. bekezdésének i) pontja értelmében folytatott tárgyalásokon, hangsúlyozva, hogy e különböző, de egyenrangú nemzetközi jogi testületeknek együtt kell működniük és párbeszédet kell folytatniuk a kereskedelmi és a környezetpolitikában a kölcsönös támogatás biztosítása érdekében;

37. felhívja a Bizottságot, hogy a dohai fordulón továbbra is törekedjen 0%-os vámmegállapodás létrehozására a környezetbarát árukra és szolgáltatásokra vonatkozóan, és konszenzus létrehozására a fogalommeghatározásukkal – amelynek fel kell vennie a fenntarthatóságot a termelési eljárásaikba – kapcsolatban, de az éghajlatváltozáshoz való egyedi kapcsolódást ajánlja kezdőpontként;

38. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az innováció és az új technológiák kiaknázásának pragmatikusabb és horizontális megközelítését valamennyi uniós politikában annak érdekében, hogy e tényezők kulcsszerepet játsszanak a környezet megőrzésének erősítésében; hangsúlyozza, hogy az EU-nak „top runner” megközelítést, egy kidolgozás alatt álló, ambiciózusabb eszközt kell a termelési és fogyasztási szokások javítására haladéktalanul bevezetnie annak biztosítása érdekében, hogy a jövőben az uniós piacon minden terméket a fenntarthatóság kritériumának megfelelően tervezzenek, állítsanak elő és használjanak fel;

39. emlékeztet arra, hogy az innovatív, környezetbarát technológiákba, valamint a környezettudatos tervezésébe, az energia-végfelhasználás hatékonyságába és az épületek energiateljesítményébe való beruházás az esetleg magas rövid távú költségek ellenére hosszú távon rendkívül előnyös, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a régiók ösztönözzék a vállalatokat e beruházások teljes mértékű kihasználására;

40. arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el valóban környezettudatos közbeszerzési szabályokat az innováció, valamint a fenntartható fogyasztási és termelési szokások előmozdítása érdekében;

41. felszólítja a Bizottságot, hogy a mérhető célkitűzések és a minőségi feltételek meghatározásának megkönnyítése érdekében nyújtson világos keretet, és ezzel segítse a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat abban, hogy közös fenntartható közbeszerzési eljárásokba kezdhessenek;

42. hangsúlyozza, hogy az energianövényeknek nem szabad veszélyeztetniük az európai és Európán kívüli élelmiszer-ellátást;

43. felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a megújuló energiaforrások tekintetében a 20%-os, a bioüzemanyag-fogyasztás tekintetében pedig a 10%-os célkitűzés elérésére irányuló erőfeszítéseit; hangsúlyozza, hogy a kidolgozási szakaszban lévő fenntarthatósági mechanizmus keretében a legszigorúbb fenntarthatósági kritériumokat kell alkalmazni a harmadik országokból behozott bioüzemanyagokra vonatkozóan;

44. hangsúlyozza, hogy az EU mezőgazdaságát egyre inkább a biztonságos és minőségi élelmiszerek termesztése jellemzi, ami hozzájárul az Unióban élő polgárok egészségének megóvásához;

45. ösztönzi a tagállamokat, valamint azok regionális és helyi hatóságait, hogy a strukturális alapok és a megújult európai szomszédságpolitika programjai által nyújtott új beruházási lehetőségeket optimálisan használják ki, annak biztosítása érdekében, hogy a többi tematikus prioritással összhangban az operatív programok és a strukturális alapok által támogatott projektek hozzájáruljanak a közösségi környezetvédelmi jogszabályok jobb végrehajtásához és a fenntartható fejlődés EU-szerte megvalósítandó hosszú távú céljához;

46. figyelembe véve a melléktermékek által előidézett problémákat, alapvető fontosságúnak tartja a helyettesítés elvére vonatkozó információk tökéletesítését és terjesztését, amelyek figyelembe veszik a helyettesítő termékek rendelkezésre állását, hozzáférhetőségét és költségeit; rámutat arra, hogy figyelembe kell venni az olyan termékek felhasználását lehetővé tévő előállítási és felhasználási folyamatokat is, amelyek nem jelentenek kockázatot az emberek életére, mivel nem kerülnek közvetlen kapcsolatba az emberekkel;

A „jobb szabályozás” elve a környezetvédelmi politikában

47. rámutat arra, hogy amennyiben valóban a jobb szabályozás a cél, felül kellene vizsgálni a jogszabályok átfedéseit, amelyek bürokratikus terhet okoznak és aláássák a versenyképességet; úgy véli, hogy a jogalkotás egyszerűsítésére irányuló új politikát kell kidolgozni, megtartva az alapvető fontosságú célkitűzéseket és alapelveket, de átgondolva az irányelvekhez és rendeletekhez csatolt mellékletek eddigi szövegezésének módját;

48. úgy véli, hogy a felülvizsgálat folyamatára alkalmazott elméleti megközelítésből hiányzik a kritikus érvelés, és nem tartalmazza a késedelmek okainak és indítékainak elemzését; úgy gondolja, hogy kizárólag e késedelmek okainak elemzésével és megvitatásával lehet a jövőben a helyes lépéseket megtenni;

49. rámutat arra, hogy amennyiben valóban a jogalkotási módszertan javítását és az illetékes hatóságok, a vállalkozások és a polgárok által könnyen alkalmazható, használható szabályok létrehozását kívánjuk elérni, elengedhetetlen a közösségi intézmények és szervek és a civil társadalom közötti együttműködés kiszélesítése, hogy az megválaszolja kérdéseiket, és figyelembe vegye a régiók, a városi tanácsok, az érintett iparágak és a kapcsolódó szövetségek döntéseit és véleményeit; hangsúlyozza továbbá, hogy figyelembe kell venni a meglévő eszközök átalakításának valós költségeit és szükségességét;

A viselkedésbeli változás elősegítése

50. rámutat arra, hogy új módszerekre van szükség a jólét mérésére az ökológiai szempontokból nyújtott reális értékek alapján; úgy véli, hogy mivel a GDP önmagában nem tükrözi a modern társadalom minden aspektusát és igényét, már nem megfelelő eszköze a jólét és a fejlődés mérésének; bátorítja az EU-t egy olyan új mutató továbbfejlesztésére és politikai felhasználására, amely magában foglalja a gazdasági fejlődés környezetre és egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatását, valamint hozzájárul a gazdasági növekedésnek a környezetre nehezedő terheléstől való elválasztása érdekében tett erőfeszítésekhez; úgy véli, hogy ennek az új mutatónak elő kell segítenie egy integrált társadalom kialakulását, valamint lendületet kell adnia a környezeti megfontolások többi politikába történő jobb bevonásának;

51. felhívja a Bizottságot, hogy az emberi egészség védelmét kezelje elsődleges fontosságú kérdésként a környezetvédelmi prioritások között;

52. úgy véli, hogy az Európai Uniónak vezető szerepet kellene játszania olyan politikai lehetőségek kialakításában, amelyek a fogyasztási és termelési szokások terén radikális viselkedésbeli változások előtt nyitnának utat;

53. hangsúlyozza a tudatosabb magatartás kialakítása terén a fogyasztóknak nyújtott támogatás fontosságát, amely – az állami jogszabályi kereteken túlmenően – pozitív hatással lehet a piaci szereplők kiterjedtebb és erőteljesebb környezetvédelmi kötelezettségvállalásaira;

54. úgy véli, hogy a polgároknak nyújtott megfelelő tájékoztatásnak elsőbbséget kell élveznie; határozottan támogatja egy világos és átfogó címkézési rendszer kialakítását, minthogy ez jelentősen elősegítené, hogy a fogyasztók helyes döntéseket hozzanak;

55. ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság, vagy a nevében eljáró kihelyezett intézet a hetedik környezetvédelmi cselekvési programra irányuló javaslat véglegesítése előtt átfogó értékelést nyújtson a hatodik környezetvédelmi cselekvési program eredményeiről;

56. álláspontja szerint a hatodik környezetvédelmi cselekvési program végső felülvizsgálatát a Bizottságtól független külső szervnek kellene elvégeznie; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság, vagy a nevében eljáró kihelyezett intézet a hetedik környezetvédelmi cselekvési programra irányuló javaslat véglegesítése előtt részletes értékelést adjon a hatodik környezetvédelmi cselekvési program valamennyi fejezetének eredményeiről;

o

oo

57. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

• [1]  HL L 242., 2002.9.10., 1.o.
• [2]  HL C 314. E, 2006.12.21., 131. o.
• [3]  HL C 314. E, 2006.12.21., 86. o.
• [4]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0154.
• [5]  HL C 306. E, 2006.12.15., 182. o.
• [6]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0504.
• [7]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0509.
• [8]  HL C 306. E, 2006.12.15., 176. o.
• [9]  HL C 306. E, 2006.12.15., 103. o.
• [10]  HL C 287. E, 2007.11.29., 168. o.
• [11]  HL C 287. E, 2007.11.29., 136. o.
• [12]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0444.
• [13]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0467.
• [14]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0445.
• [15]  HL L 396., 2006.12.30., 1. o. A legutóbb az 1354/2007/EK tanácsi rendelettel (HL L 304., 2007.11.22., 1. o.) módosított rendelet.
• [16]  HL L 104, 2004.4.8., 1. o.
• [17]  Az Európai Bizottság politikáinak hatásvizsgálata: Eredmények és kilátások, a környezettel és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó európai tanácsadó testületek, 2006. április.
• [18]  A helyes arányok megtalálása – Meddig terjedjenek az EU hatásvizsgálatai?, Institut for Miljøvurdering, 2006. április.
• [19]  Jobb lesz vagy rosszabb? Az EU jobb szabályozásra vonatkozó menetrendje és a környezet, Európai Környezetpolitikai Intézet, 2005. november.
• [20]  Fenntartható fejlődés az Európai Bizottság 2003-ra vonatkozó integrált hatásvizsgálataiban, Európai Környezetpolitikai Intézet, 2004. április.

INDOKOLÁS

A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program félidős értékelése

Az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottsága értékelést készíttetett arról, mennyire tartotta eddig tiszteletben az Európai Unió a 2002-ben elfogadott és 2012-ig tartó hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program értelmében vállalt kötelezettségeit. Ez az értékelés feltárta, hogy a cselekvési program végrehajtása vagy nagyon el van maradva, vagy – több kiemelt célkitűzés esetében – rendkívüli mértékben el van maradva a határidőktől. Az eddig végrehajtott intézkedések fényében úgy tűnik, hogy 2012-re a program kiemelt környezetvédelmi célkitűzéseit nem sikerül elérni. Így az értékelés nem támasztja alá a Bizottság saját félidős értékelésében szereplő azon állítást, hogy egészében véve a cselekvési programban tervezett intézkedések végrehajtásában az EU a tervek szerint halad.

A hatodik környezetvédelmi cselekvési program jóváhagyása előtt figyelemre méltó vita zajlott a kiemelt területekre vonatkozó uniós szintű célkitűzések megfogalmazásának módjáról. A Parlament előadója egyértelműbb mennyiségi és minőségi célkitűzéseket és ütemterveket kívánt volna a szövegbe foglalni. A Bizottság nem támogatta a világos célkitűzések és ütemtervek elfogadását. Véleménye szerint ezeket az igényeket a program alapján elfogadott tematikus stratégiáknál veszik majd figyelembe. A tematikus stratégiák azonban, sajnos, csalódást keltettek; nagyon kevés konkrét célkitűzést tartalmaznak, és még ezek sem szolgálják a hatodik környezetvédelmi cselekvési program célkitűzéseinek elérését. Példája ennek a máig befejezetlen levegőminőségről szóló irányelv.

A Parlament megbízásából készített értékelés szerint majdnem egyértelműen megállapítható, hogy a Bizottság azon döntése, hogy a tematikus stratégiákon keresztül tegyen konkrét javaslatokat, egészében nem hozta meg a remélt eredményt. Noha a tematikus stratégiák értékelhetők úgy, hogy javították az érintett felek részvételét, és fejlesztették a környezetvédelmi politika stratégiai dimenzióját, ugyanakkor az egyes jogalkotási javaslatok megfogalmazásának és elfogadásának késleltetésével el is nyújtották a jogalkotási folyamatot a környezetvédelem terén. A legnagyobb előrelépést a környezetvédelmi cselekvési program azon részein sikerült elérni, amelyekkel kapcsolatban nem készültek külön tematikus stratégiák. A nemzetközi éghajlatvédelmi kötelezettségvállalások tekintetében, például, az EU eddigi fellépése sikeresnek mondható.

A hatodik környezetvédelmi cselekvési program pénzügyi eszközökkel nyújt ösztönzést a környezetre alapvetően káros hatást gyakorló támogatási rendszerek átalakításához és a fenntartható termelési módszerek és fogyasztási modellek előmozdításához. Sajnos, csak kis előrelépést sikerült elérni ezeken a területeken, annak ellenére, hogy a piaci alapú eszközök hatékonyabb felhasználása erőteljesen kihatna a hatodik környezetvédelmi cselekvési program célkitűzéseinek elérésére. Új jogalkotási javaslatokkal folytatni kell a környezetvédelmi jogszabályokban meglévő hiányosságok kitöltését is, és megfelelő erőforrásokat kellene rendelkezésre bocsátani annak biztosítására, hogy a Közösség környezetvédelmi jogszabályait minden tagállamban megfelelően hajtsák végre.

Végül emlékeztetnünk kell arra, hogy elődjével szemben a hatodik környezetvédelmi cselekvési programot az EK-Szerződés 251. cikkének megfelelő együttdöntési eljárás szerint fogadták el. A korábbiaknál fontosabb az is, hogy az EU-nak mindent meg kell tennie a hatodik környezetvédelmi cselekvési programban jóváhagyott célkitűzések elérése érdekében. A kudarc aláásná az EU hitelességét többek között a környezet romló állapota miatt aggódó állampolgárok szemében.

VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről (19.12.2007)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program félidős értékeléséről
(2007/2204(INI))

A vélemény előadója: Sajjad Karim

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   úgy véli, hogy – a környezetvédelmi célok és célkitűzések világszintű megértése és az azoknak való világszintű megfelelés hiányában – az EU erőfeszítései az EU-beli termelés számára globális versenyhátrányt, valamint az egész világon a környezeti normáknak meg nem felelő, gyengén ellenőrzött termelési forrásokkal szembeni igen veszélyes preferenciát eredményezhetnek;

2.   javasolja, hogy a GATT egészüljön ki egy fenntarthatósági záradékkal, amely megfogalmazza a környezetpolitika alapelveit – mint például az elővigyázatosság elvét és a szennyező fizet elvet –, amelyek fényében a kereskedelmi intézkedések értékelhetők annak biztosítása érdekében, hogy a kereskedelmi szabályok ne hátráltassák a környezetvédelmet, és hogy a környezetvédelmi szabályozást ne protekcionista célokra használják;

3.   felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is törekedjen ambiciózus eredmény elérésére a dohai nyilatkozat 31. bekezdésének i) pontja értelmében tartott tárgyalásokon, hangsúlyozva, hogy e különböző, de egyenrangú nemzetközi jogi testületeknek együtt kell működniük és párbeszédet kell folytatniuk a kereskedelmi és a környezetpolitikában a kölcsönös támogatás biztosítása érdekében;

4.   felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is törekedjen 0%-os vámmegállapodás létrehozására a környezeti árukra és szolgáltatásokra vonatkozóan, és konszenzus létrehozására a fogalommeghatározásukkal – amelynek fel kell vennie a fenntarthatóságot a termelési eljárásaikba – kapcsolatban a dohai fordulón, de az éghajlatváltozáshoz való különös kapcsolódást ajánlja kezdőpontként;

5.   megjegyzi, hogy a WTO Vitarendezési Testületének (DSB) közelmúltbeli döntései a multilaterális környezeti szabványalkotás előnyben részesítésére engednek következtetni; felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen a DBS joggyakorlatának politikai jóváhagyására annak érdekében, hogy megerősítse a döntéshozók jogszerű kereskedelmi intézkedések meghozatalával kapcsolatos képességét a környezetvédelmi célkitűzések elérése végett; e tekintetben minden eddiginél sürgősebbnek tartja nyilvános párbeszéd indítását egy Nemzetközi Környezetvédelmi Ügynökség létrehozása céljából, amely a világ környezeti érdekeit illetően valamennyi lényeges ügyért felelős;

6.   hangsúlyozza, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtási mechanizmusa – amely szerint, amikor egy ország túllépi az első kötelezettségvállalási időszakban számára engedélyezett kibocsátásokat, akkor a második kötelezettségvállalási időszakban köteles ellensúlyozni a különbséget – elméletileg ugyan jó, de még tesztelni kell; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szigorúan alkalmazzák a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtási mechanizmusát, és hogy méltányos, differenciált és tisztességes célok révén történő szerepvállalással járuljanak hozzá egy ambiciózus és átfogó, a 2012 utáni időszakra vonatkozó keretrendszer létrehozásához; hangsúlyozza, hogy azoknak az államoknak, amelyek az első időszakban nem vettek részt, sürgősen csatlakozniuk kell a második kötelezettségvállalási időszakhoz, valamint hogy sürgősen meg kell vizsgálni a részvételük lehetséges jellegét a nemzeti feltételeiknek megfelelően; úgy véli, hogy a második kötelezettségvállalási időszakban a kibocsátásokat ágazati alapon, nemzetközi szinten megállapított referenciaértékeken keresztül kell szétosztani, végeredményben egyéb nemzeti elosztási célokkal kombinálva, amelyek tükrözik az egy főre jutó kiosztás elveit;

7.   elismeri, hogy a fejlődő országok nem lesznek képesek betartani a kibocsátáscsökkentési célkitűzéseket a kapacitásépítésre és a technológiai fejlesztésre irányuló jelentős segítség nélkül; megállapítja, hogy a tiszta fejlesztési mechanizmus olyan módokat kínál, amelyek mellett a kibocsátáscsökkentési befektetések a fejlődő országok felé áramoltathatók, de úgy véli, hogy emellett a fejlett államoknak arra is fel kell készülniük, hogy növeljék a Globális Környezetvédelmi Alapon keresztül rendelkezésre álló forrásokat annak érdekében, hogy segítsék a kapacitásépítést és a technológiai fejlődést;

8.   felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a megújuló energiaforrások tekintetében a 20%-os, a bioüzemanyag-fogyasztás tekintetében pedig a 10%-os célkitűzés elérésére irányuló erőfeszítéseit; hangsúlyozza, hogy a kidolgozási szakaszban lévő fenntarthatósági mechanizmus keretében a legszigorúbb fenntarthatósági kritériumokat kell alkalmazni a harmadik országokból behozott bioüzemanyagokra vonatkozóan;

9.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kétoldalú és regionális kereskedelmi megállapodásokon keresztül foglalkozzanak az olyan közvetlen környezeti előnyökkel járó kereskedelmi kötelezettségvállalásokkal, mint például a fenntartható árukkal és szolgáltatásokkal folytatott kereskedelem fellendítése, valamint a többoldalú környezetvédelmi megállapodások hatékony végrehajtása iránti kötelezettségvállalás; úgy véli, hogy az EU-nak – akár e tárgyalásokon belül, akár azokon kívül – a tagállamokkal együtt fokoznia kell a fellendülőben lévő gazdaságokkal folytatott párbeszédet annak érdekében, hogy a párbeszéd a kölcsönösen aggályos területeken – mint például az éghajlatváltozás, a hulladékgazdálkodás és az illegális kitermelés – a közös programok végrehajtásához vezessen; támogatja a Bizottságnak egy, a civil társadalom részvételére nyitott és erőteljes éghajlatváltozási összetevővel rendelkező Fenntartható Fejlesztési Fórum létrehozására irányuló javaslatát minden egyes kereskedelmi megállapodásban, és felszólít arra, hogy ezt hajtsák végre a jelenlegi tárgyalásokon;

10. hangsúlyozza, hogy az „éghajlati diplomáciát” nagyobb intenzitással és következetességgel kell előmozdítani az EU olyan államokkal meglévő kereskedelmi kapcsolataiban, amelyeket nem kötnek többoldalú környezetvédelmi megállapodások, ide tartozik például az USA, Kína és India, amely országok – különböző okok miatt – nem hajtják végre a Kiotói Jegyzőkönyvet;

11. felhívja a Bizottságot, hogy – a WTO-megállapodásokkal összefüggésben – érveljen amellett, hogy vegyék figyelembe a „fenntarthatósági hatásvizsgálati” módszert és így értékeljék, hogy hosszú távon mennyire megfelelően veszik figyelembe a kétoldalú és többoldalú megállapodásokban a környezeti áruk besorolását a megújuló energiaforrások területén;

12. felhívja a tagállamokat, hogy közbeszerzési politikáikat úgy alakítsák, hogy azok tartalmazzanak jogszerűségi és fenntarthatósági kritériumokat;

13. úgy véli, hogy az erdőirtás megfékezése igen költséghatékony módja az üvegházhatást okozó gázkibocsátások csökkentésének, és jelentős csökkentéseket képes nyújtani viszonylag gyorsan; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az EU erdészeti tárgyú jogszabályok végrehajtásával, kormányzással és kereskedelemmel kapcsolatos (FLEGT) partnerségi megállapodásainak tárgyalási folyamatát, és népszerűsítse a rendszert más fogyasztó országok felé; úgy véli, hogy hosszú távon ennek a rendszernek globális rendszerré kell válnia a fenntartható fával folytatott kereskedelem előmozdítása érdekében; úgy véli, hogy a Bizottságnak ösztönöznie kell a vállalatokat, hogy tegyenek intézkedéseket a fa és fatermékek vonatkozásában meglévő saját szállítói láncaik ellenőrzésére, beleértve egy olyan követelmény bevezetését is, amely szerint éves beszámolóikba bele kell foglalniuk a fogyasztott termékek jogszerűségével és fenntarthatóságával kapcsolatos információkat;

14. felhívja a Bizottságot, hogy – olyan mechanizmusokon keresztül, mint a kapacitásépítés, a technológiatranszfer, valamint a pénzügyi és intézményi támogatások – segítsen a fejlődő országoknak a fenntartható és hatékony technológiák telepítésében; ezen túlmenően hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a hatékony és eredményes környezetvédelmi politika elveit tartsák tiszteletben és tartsák be az összes olyan projekt – például a gazdasági partnerségi megállapodások – esetében, amely a fejlődő országokkal folytatott kereskedelmen révén nyújtott fejlesztési támogatásra vonatkozik.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	18.12.2007
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	27 1 1
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Francisco Assis, Graham Booth, Daniel Caspary, Christofer Fjellner, Ignasi Guardans Cambó, Jacky Hénin, Syed Kamall, Sajjad Karim, Alain Lipietz, Caroline Lucas, Marusya Ivanova Lyubcheva, Erika Mann, Helmuth Markov, David Martin, Vural Öger, Georgios Papastamkos, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Peter Šťastný, Robert Sturdy, Gianluca Susta, Daniel Varela Suanzes-Carpegna, Iuliu Winkler, Corien Wortmann-Kool
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Stavros Arnaoutakis, Jean-Pierre Audy, Jan Marinus Wiersma, Zbigniew Zaleski
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)	Guy Bono, Ulrich Stockmann

VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről (23.1.2008)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program félidős értékeléséről
(2007/2204(INI))

A vélemény előadója: Rumiana Jeleva

JAVASLATOK

A Regionális Fejlesztési Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   felhívja a Bizottságot, hivatkozva az EU megújult fenntartható fejlődési stratégiájának a 2006. június 15–16-i Európai Tanács általi elfogadására, hogy valamennyi polgár életminőségének javítása érdekében vegye fel az Európai Unió elsőrangú környezetvédelmi prioritásai közé a fenntartható fejlődést, és ennek megfelelően alakítsa át a hatodik környezetvédelmi cselekvési program (EAP) célkitűzéseit;

2.   hangsúlyozza, hogy közvetlen kapcsolat van az emberi környezet milyensége és az ember egészségi állapota között; felhívja a Bizottságot, hogy az egészségügyi szempontok valamennyi szakpolitikai területen történő figyelembevétele céljából készítsen tanulmányokat, amelyek kimutatják a környezet minőségének, illetve az emberek egészségi állapotának megváltozása közötti okozati összefüggést;

3.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Közösség környezetvédelmi jogszabályait hatékonyan és pontosan végrehajtsák, és különleges támogató intézkedések elfogadását javasolja azon régiók megsegítése érdekében, amelyek nehézségekbe ütköznek a közösségi vívmányok e tekintetben történő végrehajtása során; ösztönzi a tagállamok hatóságait, hogy készítsenek átültetési stratégiákat annak érdekében, hogy egyértelműen meghatározhatók legyenek a nemzeti, regionális és helyi hatóságok kötelezettségei és szerepe a közösségi környezetvédelmi jogszabályok helyes átültetésével és végrehajtásával kapcsolatban;

4.   fokozott közösségi szintű együttműködésre hív fel a katasztrófamegelőzés területén, a hatodik környezetvédelmi cselekvési programban (EAP) foglaltaknak megfelelően; felhív olyan európai erő létrehozására, amely – Barnier biztos jelentésében vázolt módon – sürgős esetben képes az azonnali reagálásra, és sajnálja, hogy e tekintetben tehetetlenség és a nyomon követés hiánya figyelhető meg; hangsúlyozza ebben az összefüggésben, hogy a tagállamok polgári védelmi egységeire alapozva – a 2006. júniusi Európai Tanács által adott felhatalmazással összhangban – folytatni kell a gyors reagálású erő kiépítését; ösztönzi a Bizottságot, hogy az éghajlatváltozás kérdésének kezelése során a célkitűzések közé vegye fel a katasztrófamegelőzést;

5.   hangsúlyozza a fogyasztóknak a tudatosabb magatartás kifejlesztése terén nyújtott támogatás fontosságát, amely – az állami jogszabályi kereteken túlmenően – pozitív hatással lehet a piaci szereplők kiterjedtebb és erőteljesebb környezetvédelmi kötelezettségvállalásaira;

6.   hangsúlyozza az alapvető kapcsolatot a hatékony környezetvédelmi politika és az életszínvonal javulása között, és e tekintetben hangsúlyozza a regionális dimenzió fontosságát a hatodik környezetvédelmi cselekvési program végrehajtásában, különösen az éghajlatváltozás hatásait enyhítő és az ahhoz való alkalmazkodást elősegítő cselekvések terén; hangsúlyozza a hatodik környezetvédelmi cselekvési program célkitűzéseinek és végrehajtási eljárásának ismertetését ösztönző kampány fontosságát;

7.   hangsúlyozza, hogy a regionális fejlesztési programokban figyelembe kell venni a NATURA 2000 programot annak érdekében, hogy összeegyeztethető legyen az európai biológiai sokféleség védelmének elve és az életminőség fejlesztése és javítása; véleménye szerint e tekintetben széleskörű tájékoztatási és a bevált gyakorlatokat népszerűsítő kampányt kell indítani annak szemléltetésére, hogy e két, egymásnak látszólag ellentmondó cél összeegyeztethető;

8.   hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi szereplők összehangoltabb hálózatára van szükség a bevált gyakorlatok kevésbé fejlett régiók számára történő továbbadása és megvalósítása érdekében; támogatja – különösen a határokon átnyúló szennyezés megelőzése céljából – a határokon átnyúló környezetvédelmi együttműködés előmozdítását mind a tagállamok között, mind az Európai Unióval szomszédos országokkal és régiókkal, például a fekete-tengeri, a balti-tengeri és a mediterrán régiókkal;

9.   emlékeztet arra, hogy az innovatív, környezetbarát technológiákba, valamint a környezettudatos tervezésébe, az energia-végfelhasználás hatékonyságába és az épületek energiateljesítményébe való beruházás az esetleg magas rövid távú költségek ellenére hosszú távon rendkívül előnyös, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a régiók ösztönözzék a vállalatokat e beruházások teljes mértékű kihasználására;

10. ösztönzi a tagállamokat, valamint azok regionális és helyi hatóságait, hogy a strukturális alapok és a megújult európai szomszédságpolitika programjai által nyújtott új beruházási lehetőségeket optimálisan használják ki, annak biztosítása érdekében, hogy a többi tematikus prioritással összhangban az operatív programok hozzájáruljanak a közösségi környezetvédelmi jogszabályok jobb végrehajtásához és a fenntartható fejlődés EU-szerte megvalósítandó hosszú távú céljához;

11. nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a strukturális alapok támogatásából részesülő projektek összhangban legyenek az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezéseket megállapító 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendelet[1] 17. cikkében szereplő, a környezet védelmére és javítására irányuló célkitűzésekkel;

12. felszólítja a Bizottságot, hogy a mérhető célkitűzések és a minőségi feltételek meghatározásának megkönnyítése érdekében nyújtson világos keretet, és ezzel segítse a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat abban, hogy közös fenntartható közbeszerzési eljárásokba kezdhessenek;

13. felhívja a Bizottságot, hogy a hatodik környezetvédelmi cselekvési program keretében hozzon létre támogatási alapot vagy terjessze ki a meglévő gazdasági ösztönzők hatályát az olyan fejlesztések támogatására, amelyek lehetővé teszik a megújuló energiaforrásokból származó energia betáplálását a fosszilis energia szállítására szolgáló meglévő szállítási hálózatba; úgy ítéli meg, hogy az Európai Uniónak arra kell törekednie, hogy a mezőgazdasági hulladékokat bioüzemanyag előállítására használják fel.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	23.1.2008
A zárószavazás eredménye	+: 51 –: 2 0: 1
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Alfonso Andria, Emmanouil Angelakas, Elspeth Attwooll, Jean Marie Beaupuy, Rolf Berend, Jana Bobošíková, Victor Boştinaru, Antonio De Blasio, Bairbre De Brún, Petru Filip, Gerardo Galeote, Iratxe García Pérez, Eugenijus Gentvilas, Ambroise Guellec, Pedro Guerreiro, Zita Gurmai, Marian Harkin, Jim Higgins, Filiz Hakaeva Hyusmenova, Mieczysław Edmund Janowski, Gisela Kallenbach, Tunne Kelam, Evgeni Kirilov, Constanze Angela Krehl, Jamila Madeira, Mario Mantovani, Sérgio Marques, Miroslav Mikolášik, James Nicholson, Lambert van Nistelrooij, Jan Olbrycht, Maria Petre, Markus Pieper, Pierre Pribetich, Wojciech Roszkowski, Grażyna Staniszewska, Catherine Stihler, Margie Sudre, Oldřich Vlasák, Vladimír Železný
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Peter Baco, Jan Březina, Brigitte Douay, Den Dover, Jill Evans, Emanuel Jardim Fernandes, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Dariusz Maciej Grabowski, Francisca Pleguezuelos Aguilar, Christa Prets, Miloslav Ransdorf, Czesław Adam Siekierski, László Surján
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)	Vladimir Urutchev

• [1]  HL L 210, 2006.7.31., 25. o.

VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről (22.1.2008)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program félidős értékeléséről
(2007/2204(INI))

A vélemény előadója: Vincenzo Lavarra

JAVASLATOK

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1    úgy ítéli, meg, hogy a környezetvédelmi feltételekhez való kötöttség a kölcsönös megfelelés rendszerében alkalmazottaknak megfelelően a mezőgazdasági és környezetpolitika integrációjának jól sikerült modellje, és a többi politika számára példaként kellene tekinteni;

2.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a KAP megfelelő működése vizsgálatának alkalmából egyszerűsítsék a környezetvédelmi feltételekhez való kötöttség alkalmazását, és vezessenek be olyan jutalmazó feltételeket, amelyek arra ösztönzik a gazdálkodókat, hogy a környezetvédelmet figyelembe vevő újításokat alkalmazzanak a termelésben és mezőgazdasági vállalkozásukban;

3.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadják el az összes intézkedést, hogy a természeti erőforrások ésszerű és hatékony módon kerüljenek felhasználásra, a biológiai sokféleség veszélyeztetése nélkül;

4.  ismételten hangsúlyozza, hogy új vízügyi politikára van szükség, amely a takarékosságra és a fenntartható vízkészlet-gazdálkodásra koncentrál;

5.  hangsúlyozza, hogy az energianövényeknek nem szabad veszélyeztetniük az európai és Európán kívüli élelmiszer-ellátást;

6    felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a beruházásokat a második generációs bioüzemanyagokba, az algatermesztésbe és a meglévő termelési hulladékok, például a borászati hulladékok energetikai célú felhasználásába;

7.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság jelentős mértékben hozzájárulhat az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, ugyanakkor azonban hatásainak szenvedő alanya is, ezért a sebezhetőség csökkentése céljából alkalmazkodási politikát kell folytatni, és növelni kell a környezeti fenntarthatóságot;

8    európai környezetpolitikák kialakítására és felülvizsgálatára szólít fel annak érdekében, hogy az eszközök leírása helyett inkább a célok kitűzésére kerüljön a hangsúly, ami lehetővé teszi a tagállamok és a gazdálkodók számára, hogy megtalálják a leghatékonyabb eszközöket a kívánt célok eléréséhez;

9.  ismételten hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági vállalkozások többfunkciós jellege hozzájárul a vidéki tájak megőrzéséhez, megvédve azokat az elnéptelenedéstől és ezáltal a tűzvészektől és más természeti katasztrófáktól;

10. hangsúlyozza, hogy az európai mezőgazdaságot egyre inkább a biztonságos és minőségi élelmiszerek termesztése jellemzi, ami hozzájárul az európai polgárok egészségének megóvásához.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	22.1.2008
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	29 - -
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Peter Baco, Niels Busk, Luis Manuel Capoulas Santos, Gintaras Didžiokas, Constantin Dumitriu, Giovanna Corda, Carmen Fraga Estévez, Ioannis Gklavakis, Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, Esther Herranz García, Lily Jacobs, Elisabeth Jeggle, Heinz Kindermann, Vincenzo Lavarra, Diamanto Manolakou, Véronique Mathieu, Mairead McGuinness, Rosa Miguélez Ramos, Neil Parish, María Isabel Salinas García, Agnes Schierhuber, Willem Schuth, Czesław Adam Siekierski, Alyn Smith
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Catherine Neris, Maria Petre, Markus Pieper, Struan Stevenson, Kyösti Virrankoski
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk, (2) bekezdés)	-

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	26.2.2008
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	50 1 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Adamos Adamou, Margrete Auken, Pilar Ayuso, Irena Belohorská, Johannes Blokland, John Bowis, Dorette Corbey, Magor Imre Csibi, Chris Davies, Avril Doyle, Mojca Drčar Murko, Edite Estrela, Jill Evans, Matthias Groote, Françoise Grossetête, Cristina Gutiérrez-Cortines, Satu Hassi, Gyula Hegyi, Marie Anne Isler Béguin, Dan Jørgensen, Christa Klaß, Eija-Riitta Korhola, Holger Krahmer, Urszula Krupa, Aldis Kušķis, Peter Liese, Jules Maaten, Linda McAvan, Roberto Musacchio, Riitta Myller, Miroslav Ouzký, Vladko Todorov Panayotov, Vittorio Prodi, Guido Sacconi, Karin Scheele, Carl Schlyter, Richard Seeber, María Sornosa Martínez, Antonios Trakatellis, Evangelia Tzampazi, Thomas Ulmer, Marcello Vernola, Anja Weisgerber, Åsa Westlund, Anders Wijkman, Glenis Willmott
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Kathalijne Maria Buitenweg, Philip Bushill-Matthews, Hélène Goudin, Genowefa Grabowska, Jutta Haug, Johannes Lebech, Lambert van Nistelrooij