JELENTÉS A szervadományozás és szervátültetés: az Európai Unió politikai lépései

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

INDOKOLÁS

VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről (28.2.2008)

VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről (28.2.2008)

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

1.4.2008 - (2007/2210(INI))

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság
Előadó: Adamos Adamou

Eljárás : 2007/2210(INI)

A dokumentum állapota a plenáris ülésen

Válasszon egy dokumentumot :

A6-0090/2008

Előterjesztett szövegek :

A6-0090/2008

Viták :

PV 21/04/2008 - 18
CRE 21/04/2008 - 18

Szavazatok :

PV 22/04/2008 - 5.6
CRE 22/04/2008 - 5.6
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0130

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
INDOKOLÁS
VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről
VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

a szervadományozás és szervátültetés: az Európai Unió politikai lépései

(2007/2210(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az EK-Szerződés 152. cikke (4) bekezdésének a) pontjára,

– tekintettel a „szervadományozás és szervátültetés: uniós szintű szakpolitikai fellépések” című bizottsági közleményre (COM (2007)0275), valamint a közleményt kísérő, hatásvizsgálatról szóló bizottsági munkadokumentumra (SEC(2007)0705),

– tekintettel az emberi szövetek és sejtek adományozására, gyűjtésére, vizsgálatára, feldolgozására, megőrzésére, tárolására és elosztására vonatkozó minőségi és biztonsági előírások megállapításáról szóló, 2004. március 31-i 2004/23/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[1] ,

– tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[2],

- tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[3],

- tekintettel az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel végzett klinikai vizsgálatok során alkalmazandó helyes klinikai gyakorlat bevezetésére vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 2001. április 4-i 2001/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[4],

– tekintettel az Egészségügyi Világszervezet emberi szervek átültetésére vonatkozó irányadó elveire,

– tekintettel az Európa Tanács emberi jogokról és a biogyógyászatról szóló egyezményére, valamint annak az emberi szervek és szövetek átültetéséről szóló kiegészítő jegyzőkönyvére,

– tekintettel az Európa Tanács „A szervhiány kezelése. A jelenlegi helyzet és a szervadományozás javítására irányuló stratégiák” című jelentésére (1999),

– tekintettel az Európa Tanács „Biztonsági és minőségbiztosítási iránymutatás a szervekkel, szövetekkel és sejtekkel kapcsolatban” című jelentésére[5],

– tekintettel a nemzeti szakértők szervadományozással és -átültetéssel foglalkozó, első közösségi szintű ülésén született, 2007. szeptember 13-i dokumentumra (SANCO C6 EFZ/gsc D (2007) 360346),

– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Jogi Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A6-0090/2008),

A. mivel Európában a szervátültetés iránti igény folyamatosan és gyorsabban nő, mint az adományozott szervek száma; mivel Európa-szerte több mint 60 000 beteg vár szervátültetésre különböző várólistákon, és mivel a betegek jelentős része meghal az állandó szervhiány miatt; mivel a donorok számának növekedése eredményeképpen nem rövidülnek a várólisták,

B. mivel gyorsan fejlődik a szervkereskedelem, a haszonszerző jelleg és a szervturizmus, és ez összeegyeztethetetlen az emberi méltóság tiszteletben tartásával; mivel összefüggés áll fenn a szervhiány és a szervkereskedelem között; mivel több adatra van szükség a szervkereskedelemről,

C. mivel a biztonsági kérdéseket az illegális, haszonszerzési célú szervátültetések elvégzésekor gyakran figyelmen kívül hagyják, ami az adományozó és a befogadó életét is kockára teheti,

D. mivel négy tagállam még mindig nem ratifikálta az ENSZ transznacionális szervezett bűnözés elleni egyezményét, öt tagállam nem ratifikálta az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló kiegészítő jegyzőkönyvet (Palermói jegyzőkönyv), továbbá kilenc tagállam nem ratifikálta a gyermekek jogaival, a gyermekek eladásával, a gyermekprostitúcióval és a gyermekpornográfiával kapcsolatos ENSZ-egyezmény fakultatív jegyzőkönyvét;

E. mivel – annak ellenére, hogy a jelenlegi becslések szerint a szervkereskedelem viszonylag alacsony szinten áll az összes hasonló bűncselekményhez képest – a szerv- és szövetkereskedelem egyre nagyobb globális probléma, amely a nemzeti határokon belül és kívül egyaránt jelentkezik, és keresletvezérelt (a becslések szerint Európában 150-250 eset évente);

F. mivel a szerv- és szövetkereskedelem az emberkereskedelem egyik formája, amely az alapvető emberi jogok, különösen az emberi méltóság és fizikai integritás komoly megsértését jelenti, és alááshatja a polgárok legális transzplantációs rendszerbe vetett bizalmát, ami az önkéntesen adományozott szervek és szövetek tekintetében további ellátási hiányhoz vezethet;

G. mivel a minőség, a biztonság, a hatékonyság és az átláthatóság nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a társadalom élvezhesse azokat az előnyöket, amelyeket az átültetés mint terápia nyújthat,

H. mivel a szervátültetés az egyetlen rendelkezésre álló terápiás lehetőség a végstádiumban lévő szervelégtelenségek, például a máj-, tüdő- és szívelégtelenség kezelésére, valamint a leginkább költséghatékony terápia a végstádiumban lévő veseelégtelenség kezelésére; mivel a szervátültetéssel életek menthetők meg, és jobb életminőség válik lehetővé,

I. mivel a tagállamok között és a tagállamokon belül jelentős eltérések vannak az átültetések gyakorisága és a szervek forrása (élő vagy elhunyt donor) között , a szervadományozás és -átültetés minőségi és biztonsági követelményei tekintetében pedig akár ellentmondások is felmerülnek, míg az átültetés szervezeti megközelítése országonként változik, ami Unió-szerte eltérő normákhoz vezet;

J. mivel a tagállamok eltérő jogi keretrendszerrel rendelkeznek (opt-in és opt-out rendszerek), a különböző tagállamokban szerzett tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy a jogi rendszer meglehetősen korlátozott hatást gyakorol a donorok számára,

K. mivel a szervátültetés alternatívája gyakran az intenzív ápolás, ami kellemetlen a beteg számára, és terhet ró az egészségügyi rendszerre, valamint a betegek családjára és gondozóira is,

L. mivel a szervadományozás és -átültetés érzékeny és összetett kérdés, amely nemcsak orvosi, hanem jogi és etikai szempontokra is kiterjed, amelyek kidolgozásához a civil társadalom teljes mértékű részvételére van szükség,

M. mivel a szervek terápiás célú felhasználása fertőző és egyéb betegségek átvitelének kockázatát hordozza magában,

N. mivel a tagállamok között már számos szerv cseréje zajlik, és már léteznek különböző, szervcserével foglalkozó európai szervek (pl. Scandiatransplant, Eurotransplant),

O. mivel a jelenlegi tapasztalatok (pl. a spanyol modell, a belgiumi GIFT-projekt, a DOPKI, az Alliance-O) pozitív eredményeket mutatnak fel, és ezeket figyelembe kell venni,

P. mivel a lakossági tudatosság, a konkrét és határozott tájékoztatás, valamint a szakemberek magas szintű képzése és kommunikációs készségei fontos szerepet töltenek be a szervadományozási hajlandóság növelésében;

1. üdvözli a „Szervadományozás és szervátültetés: uniós szintű szakpolitikai fellépések” című bizottsági közleményt, amely egy nagyon értékes, három pillérből álló megközelítésre tesz javaslatot;

JOGI AKTUS

2. várakozással tekint a Bizottság irányelvjavaslata elé, amely uniós szintű minőségi és biztonsági előírásokat állapít meg a szervek adományozására, beszerzésére, vizsgálatára, megőrzésére, szállítására és elosztására, valamint az e követelmények teljesítéséhez szükséges forrásokra; ennek ellenére hangsúlyozza, hogy a későbbi jogszabályi keret nem képezhet további adminisztratív terhet a tagállamok vagy a szolgáltatók számára, és nem veszélyeztetheti a meglevő helyes gyakorlat, illetve az egyes tagállamokat jellemző körülményekhez és feltételekhez igazított gyakorlat alkalmazását, illetve nem tartalmazhat olyan követelményeket, amelyek csökkenthetik a lehetséges vagy tényleges donorok számát;

3. rámutat arra, hogy az új jogalkotási dokumentumnak ki kell egészítenie és meg kell erősítenie a tagállamok által az aktív és hatékony koordinációs módszer megvalósítása érdekében tett erőfeszítéseket, anélkül, hogy megakadályozná szigorúbb intézkedések bevezetését vagy fenntartását;

4. hangsúlyozza, hogy az irányelvnek helyet kell adnia az orvostudomány által elért előrelépéseknek;

TAGÁLLAMOK KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉS

5. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem áll rendelkezésre elegendő átültethető szerv a betegek szükségleteinek kielégítésére; úgy gondolja, hogy a szervátültetés tekintetében a (donor- és) szervhiány csökkentése az EU tagállamai előtt álló legfőbb kihívás; emlékeztet arra, hogy jelenleg több ezer beteg van regisztrálva a várólistákon Európában, amelyeken nagyon jelentős az elhalálozási ráta;

6. megjegyzi, hogy a szervelosztásnak azon kell alapulnia, hogy a beteg egészségügyileg mennyire képes befogadni a szervet, az a véleménye, hogy nem szabad eltűrni a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetést, amely nincs hatással a beteg azon esélyeire, hogy befogadjon egy szervet;

7. rámutat arra, hogy a szervadományozás valójában ajándékozás; ezért hangsúlyozza, hogy bár rendkívül fontos választ találni a súlyos szervhiányra Európában, tiszteletben kell tartani, és védeni kell az azzal kapcsolatos szabad választást is, hogy egy személy adományoz-e vagy sem;

8. tudomásul veszi az EU-n belül a szervek forrása (elhunyt vagy élő donorok) tekintetében meglévő lényeges eltéréseket, a donoraik körének bővítése terén a tagállamok által elért sikerek közötti nagy eltéréseket, a minőségi és biztonsági előírások terén a tagállamok között mutatkozó különbségeket, a szervadományozásra és -átültetésre alkalmazott eltérő szervezeti megközelítéseket, valamint az orvosi és paramedicinális szakemberek oktatásában és képzésében megmutatkozó eltéréseket; úgy véli, hogy a különbségek részben gazdasági, strukturális, igazgatási, kulturális, etikai, vallási, történelmi és társadalmi tényezők összességével magyarázhatók, noha a jelek szerint a kritikus tényező az adományozáshoz és szervátültetéshez vezető folyamat egészének megszervezése;

9. ezért kifejezett meggyőződése, hogy jelentős lehetőség rejlik a szakértelem megosztásában az Unió tagállamai között, ami növelheti a donorok arányát és Unió-szerte kiegyenlítheti a szervátültetés elérhetőségét; ennélfogva várakozással tekint a Bizottságnak a tagállamok közötti együttműködés megerősítésére irányuló cselekvési terve elé, annak érdekében, hogy:

· javítsa a szervek elérhetőségét,

· növelje a transzplantációs rendszerek hatékonyságát és elérhetőségét,

· fokozza a lakosság tudatosságát,

· garantálja a jó minőséget és biztonságot;

10. következésképpen hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos megfelelően strukturált működési rendszerek létrehozása, valamint a sikeres modellek alkalmazásának előmozdítása a tagállamokban és a tagállamok között, vagy adott esetben nemzetközi szinten; azt javasolja, hogy a működési rendszerek foglaljanak magukba megfelelő jogi keretet, műszaki és logisztikai infrastruktúrát, pszichológiai és szervezésbeli támogatást, valamint megfelelő, magasan képzett személyzettel ellátott szervezeti struktúrát kórházi és kórházak feletti szinten, a nyomonkövethetőségre vonatkozó egyértelmű előírásokkal, valamint méltányos és hatékony szervelosztással és átültetéshez való hozzáféréssel;

A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ SZERVEK SZÁMÁNAK NÖVELÉSE

11. rámutat arra, hogy a tagállamok felelnek saját jogi modelljeikért; megjegyzi, hogy az EU-ban kétféle modell létezik és mindegyiknek különböző változatai vannak; szükségtelennek tekinti a jogi rendszerek közelítését vagy harmonizálását; felkéri a tagállamokat, hogy vezessék be jogszabályaikba egy jogi képviselő kinevezésének lehetőségét, aki egy személy halála után dönthet a szervadományozásról;

12. kéri a tagállamokat, hogy törekedjenek az elhalálozás utáni szervadományozásban rejlő lehetőségek teljeskörű megvalósítására; ezért sürgeti a tagállamokat, hogy fektessenek a lehető legtöbbet a szervezési rendszer javításába, a következőképpen:

· az orvosi és paramedicinális szakemberek fogékonyságának javítása, valamint oktatása és képzése;

· a kórházak pénzügyi támogatása annak érdekében, hogy jelöljenek ki „házon belüli transzplantációs koordinátorokat” (az intenzív osztályon egy orvosi csapat támogatásával dolgozó orvosok), akik feladata a potenciális donorok azonosítása és családjaik megkeresése;

· minőségjavító programok kialakítása minden olyan európai kórházban vagy kórházcsoportban, ahol bizonyítottan kimutatható a szervadományozási potenciál;

13. felkéri a tagállamokat, hogy a szervek elérhetőségének javítása céljából értékeljék a „tágabb értelemben vett” donorok (idősebb személyek, bizonyos betegségekben szenvedő donorok) igénybevételét, figyelembe véve a minőségi és biztonsági szempontokat;

14. úgy véli, hogy csak részben optimális szervek felhasználásával is végezhető átültetés; ilyen esetben az átültetésért felelős csoport a pacienssel vagy családjával konzultálva, kockázat-haszon elemzés alapján hoz döntést a szervek egyes betegek számára történő felhasználásáról;

15. szintén megjegyzi, hogy a szervek gyors azonosításának biztosítása érdekében fontos ösztönözni, hogy azok a személyek, akik nem alkalmas donorok, rendelkezzenek erről egy kártyával;

16. felkéri az élődonoros transzplantációt engedélyező tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a minőségi és biztonsági szempontokat; hangsúlyozza azonban, hogy az élődonoros transzplantációt a halál beállta utáni szervadományozás kiegészítésének kell tekinteni;

17. elismeri, hogy a donorállomány kiszélesítése aggodalomra adhat okot az orvosok körében a szervek kilökődésének nagyobb valószínűsége és az átültetett szerv működésének fokozatos csökkenése miatt, ezért felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a szervkilökődés megelőzését és kezelését szolgáló módszereket, annak érdekében, hogy a „kibővített szervállományt" az orvosok bizalommal vehessék igénybe;

18. elismeri, hogy a biotechnológia már kínál megoldásokat az átültetett szervek kilökődésének kockázatával kapcsolatban, például olyan kezeléseken keresztül, amelyek csökkentik a kilökődések arányát, ami elősegíti a szervek rendelkezésre állását azáltal, hogy az orvosok kezelni tudják vagy akár meg is tudják akadályozni a szervek kilökődését; azzal érvel, hogy ez a tágabb értelemben vett donoroktól származó szervekkel végzett programokhoz kapcsolódó kockázat csökkentése révén segíti a donorok kibővített körének támogatását;

19. felkéri a tagállamokat, hogy 2010. január előtt szüntessék meg az olyan jogszabályokat, amelyek előírják, hogy a donorok szerveit kizárólag csak egyazon országon belül szabad felhasználni;

20. felkéri a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a transzplantációs sebészek oktatása és képzése, csapatmunkája és javadalmazása terén;

21. hangsúlyozza a szervbeszerzés és -átültetés erre a célra szánt költségvetési tételben való finanszírozásának jelentőségét annak érdekében, hogy a szervátültetés ne riassza el a kórházakat;

22. ismételten hangsúlyozza, hogy biztosítani kell azt, hogy a szervadományozás továbbra is szigorúan nem kereskedelmi jellegű maradjon

23. támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek célja az élődonorok védelme orvosi, pszichológiai és szociális szempontból, valamint annak biztosítása, hogy a szervadományozás önzetlen és önkéntes módon, a donorok és átültetésre várók közötti pénzkifizetés kizárásával, szigorúan csak az adományozáshoz kapcsolódó költségek és a kellemetlenségek ellentételezésére korlátozódó költségtérítés mellett történjen; kéri a tagállamokat, hogy amennyiben nemzeti jogszabályaik ilyen adományozást lehetővé tesznek, biztosítsák a befogadóhoz genetikailag vagy érzelmileg nem kötődő, elhunyt és élő donorok névtelenségének megőrzését; sürgeti a tagállamokat, hogy határozzák meg azokat a feltételeket, amelyek mellett pénzügyi ellentételezést lehet nyújtani;

24. sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el szigorú jogi intézkedéseket a rokoni kapcsolatban nem lévő élő donoroktól származó szervátültetéssel kapcsolatban, vagy tartsák fenn azokat annak érdekében, hogy a rendszer átláthatóvá váljék és kizárják a jogtalan szervárusítást vagy a donorok kényszerítését; így a rokoni kapcsolatban nem levő élő donorok szervadományozására csak a nemzeti jogban meghatározott feltételek mellett és megfelelő független szerv engedélyét követően kerülhetne sor;

25. sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy az élő donorokat – különösen a biztosítási rendszerek – ne különböztessék meg hátrányosan;

26. sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák az élő donorok társadalombiztosítási költségeinek visszatérítését;

27. úgy véli, hogy a jövőben – amennyiben a nyomon követhetőség garantált – a biotechnológia lehetőséget nyújthat a kutatók számára, hogy – akár maguktól a betegektől, akár más szövetdonoroktól származó – meglévő szövetekből növesszenek szerveket; arra kéri a Bizottságot, hogy támogassa az ilyen kutatást, amelyet gyakran Európa felemelkedőben lévő biotechnológiai KKV-i végeznek, a tagállamok által, valamint az Alapjogi Chartában és az Európa Tanács biogyógyászatról szóló egyezményében megállapított kulturális és etikai keretek között;

A TRANSZPANTÁCIÓS RENDSZEREK HATÉKONYSÁGA ÉS ELÉRHETŐSÉGE

28. megállapítja, hogy bár számos tagállam bevezette az átültetések kötelező nyilvántartását, és néhány önkéntes nyilvántartás szintén létezik, a különböző típusú átültetésekkel és azok kimenetelével kapcsolatos adatok gyűjtésének nincs átfogó rendszere; határozottan ajánlja az élő donorok és a szervátültetésben részesülő betegek, valamint az átültetési eljárások országos nyomon követési nyilvántartásainak létrehozását; rámutat, hogy a nyilvántartásokat rendszeresen frissíteni kell; hangsúlyozza az adatok uniós tagállamok közötti összehasonlíthatóságának fontosságát;

29. felkéri a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg ajánlásokat a tagállamoknak a regisztrációra vonatkozó iránymutatásokról, annak biztosítása érdekében, hogy a nyilvántartásba vett személy megadjon bizonyos információkat a kórtörténetével kapcsolatban, továbbá hogy biztosítsa a donor szerveinek minőségét és biztonságosságát, mivel a regisztráció nem csak egy egyszerű név szerinti nyilvántartásba vétel, hanem következményekkel jár a donorra és a befogadóra nézve is;

30. felkéri a Bizottságot, hogy segítse az adományozás és átültetés keretében a szervadományozás biztonságosságának, minőségének és hatékonyságának kezelésére vonatkozó alapvető technikai és etikai normák kidolgozását, amelyek modellként szolgálhatnak a tagállamok számára; arra kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre egy EU-s mechanizmust, amely a szervadományozással és -átültetéssel kapcsolatban segítené a tagállamok közötti koordinációs tevékenységeket;

31. úgy véli, hogy az EU tagállamok közötti koordináció további, a bizottsági közlemény által nem kellően hangsúlyozott előnye a szervek EU-tagállamok közötti megosztásának gyógyászati szempontból és szakmai lehetőség tekintetében vett potenciális értéke, mindig figyelembe véve az ilyen megosztás földrajzi korlátait és a szervek életképességére gyakorolt potenciális hatásokat; e tekintetben hangsúlyozza a nemzetközi rendszerek jó eredményeit; úgy gondolja, hogy a szervek megosztása nagyon hasznos lehet, különösen ha nehéz átültetési eljárásokról van szó (pl. nagyon érzékeny vagy sürgős betegek, különleges feltételek mellett gyógyítandók, akik számára nehéz donort találni);

32. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy készítsenek tanulmányt a nem uniós lakosok tagállamokban végzett szervátültetésével kapcsolatos valamennyi ügyről, és dolgozzanak ki magatartási kódexet, amely tartalmazza azokat a szabályokat és feltételeket, amelyek mellett az elhunyt uniós donorok által adományozott szervek nem uniós lakosoknak oszthatók ki;

33. hangsúlyozza, hogy az egészségügyi szakemberek és az illetékes hatóságok között jó együttműködésre van szükség, és az hozzáadott értéket teremt; arra kéri a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamok átültetéssel foglalkozó nemzeti szervezetei közötti szövetségeket, amelyek jogi, etikai és technikai szintű együttműködéssel járnak; elismeri, hogy az orvostudomány átültetéssel foglalkozó területén vannak olyan helyzetek, amelyeket a korlátozott donorkészlettel rendelkező tagországokban nem lehet megfelelően kezelni; úgy gondolja, hogy különösen a kis tagállamoknak válna egyértelmű előnyére az európai együttműködés;

34. az európai donorkártya bevezetését kéri, amely kiegészíti a meglévő nemzeti rendszereket;

35. úgy véli, hogy kívánatos a szervek elérhetőségének és biztonságosságának elősegítésére szolgáló nemzetközi együttműködés; rámutat, hogy e tekintetben hasznosnak bizonyulnának a bevált orvosi gyakorlatokra, diagnosztikai technikákra és egészségmegőrzésre irányadó általános szabályok; arra kéri a tagállamokat, hogy aktívan támogassák az ilyen együttműködést és alkalmazzák az általános szabályoknak ezt a rendszerét;

A LAKOSSÁGI TUDATOSSÁG NÖVELÉSE

36. hangsúlyozza a szervadományozással és -átültetéssel kapcsolatos növekvő lakossági tudatosság jelentőségét, mivel az segítheti a szervdonorok azonosítását, és ezáltal növelheti a szervek hozzáférhetőségét; ezért felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a civil társadalmat, hogy strukturálisan javítsák a szervadományozás népszerűsítését, többek között a fiatalok körében az iskolákban; ezzel kapcsolatban közismert személyiségek (pl. sportolók) és oktatási csomagok igénybevételét javasolja;

37. rámutat arra, hogy a szervadományozással és -átültetéssel kapcsolatos tájékoztatást átlátható, elfogulatlan és nem utasításszerű módon kell nyújtani, foglalkozva a szervadományozás hatókörével, azaz hogy az adományozás magában foglalhatja a többszörös szervadományozást és a szövetadományozást is;

38. hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani az azzal kapcsolatos szabad választást, hogy egy személy adományoz-e vagy sem, és hogy a szervadományozást egy ember másik embernek nyújtott adományának kell tekinteni; rámutat arra, hogy ennek a választott nyelvezetben is tükröződnie kell, elkerülve a gazdasági terminológiát, amely azt sugallja, a szervek a belső piac árucikkeiként kezelhetők;

39. felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg a már létező szervadományozással kapcsolatos európai honlap, az www.eurodonor.org (és/vagy a www.eurocet.org), valamint a WHO ilyen honlapjának (www.transplant-observatory.org) összes tagállamra való kiterjesztését az EU összes hivatalos nyelvén azzal a céllal, hogy a szervadományozással és -átültetéssel kapcsolatos összes releváns információ és adat rendelkezésre álljon.

40. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a Donorok Világnapjának támogatására, és olyan cselekvéseket javasol, amelyek kiemelik az átültetés jó eredményeit és fontosságát;

41. meggyőződése, hogy a nyilvánosság helyi és regionális szinten egyaránt bővebb tájékoztatása igen hatékony módja a szervek hozzáférhetőségének növelésére; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a civil társadalmi szervezeteket, egyházakat, vallási és emberbarát közösségeket, hogy vegyenek részt a szervadományozás lehetőségével kapcsolatos lakossági tudatosság növelésére szolgáló ilyen erőfeszítésekben, figyelembe véve ugyanakkor az egyes tagállamok kulturális sajátosságait; kiemeli a nyilvántartásba vett donorok fontos szerepét a szervadományozásnak a családtagok és barátok körében való népszerűsítésében és arra bátorításában, hogy ők maguk is legyenek donorok;

42. elismeri, hogy fontos az egészségügyi szakemberek kommunikációs képességeinek javítása, például információs iránymutatások kidolgozása révén; hangsúlyozza, hogy a kommunikáció területén professzionális hozzáállásra és szakértői támogatásra van szükség; külön figyelmet kell fordítani mind az üzenetek tartalmára, mind pedig a legellentmondásosabb témák kezelésének legjobb eszközeire; hangsúlyozza a sajtó képviselőivel való rendszeres találkozók jelentőségét a szervátültetés jó eredményeinek és fontosságának népszerűsítésében;

43. támogatja egy országos, szervátültetéssel foglalkozó szervezet által működtetett „transzplantációs forródrót” létrehozását, amely egységes hívószámmal rendelkezik, és ahol a nap 24 órájában megfelelően képzett és tapasztalt szakemberek gyorsan, releváns és pontos (orvosi és jogi) tájékoztatást tudnak adni valamennyi érintett szereplőnek;

44. arra kéri a Bizottságot, hogy támogassa a nemzeti határokon átnyúló szervadományozással és -átültetéssel kapcsolatos kutatást, hogy foglalkozzanak az etnikai hovatartozásnak, a származási országnak, a vallásnak, az iskolázottság szintjének és a társadalmi-gazdasági osztálynak a szervadományozás felajánlására vonatkozó döntésekre gyakorolt hatásával; arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nyilvánosság tájékoztatása és a tévhitek megváltoztatása érdekében gyorsan terjesszék a kutatás eredményeit;

A MINŐSÉG ÉS BIZTONSÁG JAVÍTÁSA

45. elismeri, hogy alapvetően fontos a szervadományozás és -átültetés minőségének és biztonságosságának garantálása; rámutat arra, hogy ez hatással lesz az átültetéssel járó kockázatok csökkentésére, és következésképpen csökkenti a nemkívánatos eseményeket; elismeri, hogy a minőséggel és biztonsággal kapcsolatos intézkedések hatással lehetnek a szervek hozzáférhetőségére és fordítva; arra kéri a Bizottságot, segítse a tagállamokat a nemzeti szabályozások és egy keretszabály létrehozására és fejlesztésére irányuló kapacitásuk fejlesztésében a minőség és a biztonság megerősítése érdekében, anélkül, hogy ez negatív hatást gyakorolna az átültethető szervek elérhetőségére;

46. elismeri, hogy a transzplantációt és szervadományozást követő eredményeket nyomon kell követni és értékelni kell; hangsúlyozza, az eredmények optimális összehasonlíthatóságának lehetővé tétele érdekében szorgalmazni kell a tagállamok körében az adatelemzés egységes módszertanát az általuk jelenleg alkalmazott bevált gyakorlatok alapján;

47. felkéri a tagállamokat, hogy a szervátültetésben részesülő betegek nyomon követési időszakát a jelenlegi kilenc-tizenkét hónapról növeljék több évre, és lehetőleg addig folytassák, amíg a beteg él és/vagy az átültetett szerv még működik;

48. felszólítja a Bizottságot, hogy a hetedik keretprogram keretében rendeljen pénzeszközöket a jobb és érzékenyebb diagnosztikai technikák támogatásához, amelyek lehetővé teszik az olyan ártalmas körülmények, mint a HIV/AIDS, hepatitisz és más fertőzések korai és hatékony feltárását, mivel a szervátültetés egyik fontos szempontja, hogy garantálja a donorok szerveiben meglévő különböző ártalmas tényezőkkel és ágensekkel szembeni biztonságot;

SZERVKERESKEDELEM

49. rámutat arra, hogy kapcsolat van a szervhiány és a szervkereskedelem között, és a szervkereskedelem aláássa a rendszer hitelességét a potenciális önkéntes és fizetség nélkül adományozó donorok előtt; hangsúlyozza, hogy a szervek bármilyen haszonszerzési célú felhasználása etikátlannak minősül, és összeegyeztethetetlen a legalapvetőbb emberi értékekkel; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi motivációjú szervadományozás a szervadományt puszta árucikké alacsonyítja, ami az emberi méltóság megsértésének minősül, ellentétes az emberi jogokról és a biogyógyászatról szóló egyezmény 21. cikkével, és az EU alapjogi chartájának 3. cikke (2) bekezdése értelmében tilos;

50. a harmadik országok tekintetében arra kéri a Bizottságot, hogy küzdjön a szerv- és szövetkereskedelem gyakorlata ellen, amelyet egyetemesen be kellene tiltani, beleértve a fiatalkorúak, szellemi fogyatékosok és kivégzett rabok szerveinek és szöveteinek átültetését is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a nemzetközi közösség e kérdéssel kapcsolatos tájékozottságát,

51. úgy ítéli meg, hogy a szervkereskedelemnek a világ szegényebb részeiben való leküzdése érdekében hosszú távú stratégiát kell elfogadni, hogy megszüntessék az ilyen gyakorlatok gyökerét képező társadalmi egyenlőtlenségeket; hangsúlyozza, hogy a pénzért értékesített szervek gyakorlata elleni küzdelem érdekében (különösen a fejlődő világ országaiban), nyomon követési mechanizmusokat kell kialakítani, hogy megakadályozzák e szervek bejutását az Európai Unióba;

52. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a „szervturizmus” megakadályozására, iránymutatások kidolgozásával annak érdekében, hogy a legszegényebb és legsebezhetőbb donorokat megvédjék attól, hogy a szervkereskedelem áldozataivá váljanak, valamint olyan intézkedések elfogadását, amelyek növelik a jogszerűen begyűjtött szervek hozzáférhetőségét, továbbá a már létező, szervcserével foglalkozó szervezetek várólistáinak egymás közötti megosztásával, a többszörös jelentkezés elkerülése érdekében; arra kéri a Bizottságot, hogy a jog érvényesülésén, a szabadságon és a biztonságon alapuló térségen keresztül támogassanak egy olyan közös megközelítést, amelynek célja a szervkereskedelemre vonatkozó nemzeti jogszabályokkal kapcsolatos információk összegyűjtése, és azonosítsák a fő problémákat és lehetséges megoldásokat; ennek érdekében rámutat arra, hogy létre kell hozni az emberi eredetű anyagok nyomon követésének és elszámoltathatóságának rendszerét;

53. sürgeti a tagállamokat, hogy ahol szükséges, módosítsák büntető törvénykönyveiket annak biztosítására, hogy a szervkereskedelemért felelős személyeket megfelelő módon vád alá helyezzék, beleértve az olyan orvosi személyzet elleni szankciókat, akik közreműködnek a szervkereskedelemből származó szervek átültetésében, és tegyenek meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy a potenciális befogadókat eltántorítsák abbéli szándékuktól, hogy szervkereskedelemből származó szerveket és szöveteket keressenek; ennek ki kell terjednie – a harmadik országokban – azon európai polgárok büntetőjogi felelősségére, akik az Unión belül vagy azon kívül szerveket vásároltak;

54. felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy korlátozzák az egészségügyi ellátásban dolgozóknak a szerv- és szövetkereskedelem elősegítését (vagyis azt, hogy a betegeket egy olyan külföldi transzplantációs szolgálathoz küldjék, amely esetleg részt vesz a szervkereskedelemben), valamint az egészségbiztosítóknak az olyan tevékenységek megkönnyítését, amelyek közvetlen vagy közvetett módon előmozdítják a szervkereskedelmet, például azáltal, hogy megtérítik az illegális szervátültetés során felmerülő költségeket;

55. úgy véli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell a bűnüldöző ügynökségeik, valamint az egészségügyi alkalmazottak szervkereskedelemmel kapcsolatos képzését, hogy minden ismert esetet jelentsenek a rendőrségnek;

56. felkéri a tagállamokat, hogy írják alá, ratifikálják és hajtsák végre az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépéssel kapcsolatos egyezményét és a Palermói Jegyzőkönyvet, ha azt még nem tették meg;

57. felkéri a Bizottságot és az Europolt, hogy javítsák a szervkereskedelemmel kapcsolatos ügyek megfigyelését;

58. kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy aktualizálja az emberkereskedelemmel kapcsolatos cselekvési tervet, és abba foglaljon bele egy szervkereskedelem elleni küzdelemre vonatkozó cselekvési tervet is annak érdekében, hogy lehetővé tegye az érintett hatóságok közti szorosabb együttműködést;

59. ezenfelül arra szólít fel, hogy a cselekvési terv az illegális kereskedelemben gazdát cserélő szervek mennyiségét, fajtáját és eredetét tekintve helyes és ellenőrzött adatokra hivatkozzon;

0 0

60. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Egészségügyi Világszervezetnek, az Európa Tanácsnak és a tagállamok parlamentjeinek.

[1] HL L 102., 2004.4.7., 48. o.
[2] HL L 281., 1995.11.23., 31. o.
[3] HL L 201., 2002.7.31., 37. o.
[4] HL L 121., 2001.5.1., 34. o.
[5] Második kiadás, 2004.

A szervátültetés az emberi szervek terápiás felhasználását jelenti, ami egy nem működő szervnek egy másik, donortól származó szervvel történő helyettesítésével jár. A sikeres szervátültetések – feltéve, hogy megfelelő utókövetési eljárást alkalmaznak – hosszú évekre visszaadhatja olyan emberek teljes és egészséges életét, akik egyébként gyakran intenzív ellátásra szorulnának, ami a betegek számára kellemetlen, ám gyakran nemcsak a tagállamok egészségügyi rendszereire ró terhet, hanem a betegek családjára és gondozóira is.

Bár az emberi szervek átültetés céljára történő felhasználása az elmúlt évtizedekben az egész EU-ban folyamatosan nőtt, az átültetést igénylő személyek száma meghaladja az átültetéshez rendelkezésre álló szervek számát. Nyugat-Európában jelenleg közel 40 000 fő szerepel a várólistákon. A szív-, máj- vagy tüdőátültetésre várakozók halálozási aránya általában 15 és 30% között mozog.

Minőség és biztonság

A szervek terápiás felhasználása annak kockázatával jár, hogy a befogadó szervezetébe betegségeket visznek át. A kockázatok közé nem kizárólag a fertőző betegségek átvitele tartozik (vírusos, bakteriális és gombás fertőzések, humán immunhiány vírus (HIV), hepatitis B vírus (HBV), hepatitis C vírus (HCV)), hanem a rosszindulatú megbetegedések, például különböző típusú daganatos betegségek átvitele is.

A donorok vizsgálata fontos a befogadót érő kockázatok minimálisra csökkentéséhez; elengedhetetlen, hogy a donorokat szűrővizsgálatnak vessék alá, és megállapítsák, hogy fennáll vagy nem áll fenn a betegségek átvitelének kockázata. A donorbiztonság előírásos szintjének megállapítása érdekében vizsgálatok minimális körét kell elvégezni. Jelenleg azonban nincs megegyezés a tagállamok között e vizsgálatokkal kapcsolatban.

A potenciális donorok átültetés előtti vizsgálata a megalapozott szervátültetés létfontosságú része. Más szóval a donor alkalmassága az adományozás elengedhetetlen előfeltétele. A fő célok közé tartozik: a donorokat kizáró feltételek azonosítása; az átültetés előtt fennálló lehetséges fertőzések azonosítása, valamint a kockázat szintjének meghatározása az átültetés után jelentkező hatások megelőzését szolgáló stratégiák meghatározásához. Az élő donor és az elhunyt donor között a szűréskor mutatkozó különbségek nagyrészt a szűrés elvégzésének eltérő időtartamán alapulnak. Az élő donor esetében lehetőség van az aktív fertőzés kezelésére és az átültetés elhalasztására addig, amíg a fertőzés meg nem szűnik. Ezzel szemben az elhunyt donor vizsgálatára rendelkezésre álló időszak jellemzően órákban mérhető. A donor alkalmassági kritériumait a meglévő elfogadott gyógyászati előírások szerint kell megállapítani. Az átültetések után a betegek hosszú távú utókövetésére és nyomon követésére is szükség van a betegek számára legjobb kezelési kimenetel értékeléséhez. Az átültetést követő eredmények nyomon követése és értékelése kulcsfontosságú, és ezért azt közös módszertan alapján kell elvégezni, amely az összes tagállamban a legmagasabb egészségi és biztonsági előírásokat biztosítja.

A szervátültetések utókövetését jelenleg az átültetést követően csupán körülbelül 9–12 hónapig végzik. Az átültetések kimenetelének értékelését több évre kell meghosszabbítani, hogy a kimenetelt mind klinikai, mind gazdasági szempontból a legjobban értékelni lehessen.

Szervhiány

A szervdonorok súlyos hiánya továbbra is a legfőbb kihívás a tagállamok számára a szervátültetés tekintetében. A növekvő várólisták komoly problémát jelentenek. Nyugat-Európában jelenleg több mind 40 000 beteg vár vesére. A várólisták az EU összes országában, valamint a világ többi részén is egyre hosszabbak. Még a donorok számának tartós emelkedése esetén is nagyon nehéz a várólisták és várakozási idők lerövidítése.

A szervhiány leküzdésének kulcsfontosságú eleme egy hatékony rendszer létrehozása azon személyek azonosítására, akik haláluk esetén szervdonorrá válhatnak, ha a tagállamok beleegyezésre vonatkozó összes kötelező előírása teljesült. A szerv alkalmasságának értékelési folyamata több szakaszból álló esemény, amely a következőkre összpontosít: a) fertőző vagy daganatos betegségek átvitelével járó elfogadható/elfogadhatatlan kockázat meghatározása és b) a kockázatértékelési folyamat gyakorlati lépéseinek megállapítása, adott esetben figyelembe véve az átvihető betegséget, a befogadónak az átvihető betegséggel kapcsolatos konkrét állapotát, a rendelkezésre álló megelőző eszközöket és a betegség kezelését.

Egy másik fontos lehetőség a donorok körének kibővítésére, hogy mérlegeljék az élő donorok önzetlen adományozásának népszerűsítését. Az átültetésre váró betegek megbetegedési és halálozási gyakorisága szükségessé teszi azoknak a potenciális donoroknak a körültekintő mérlegelését, akiket rendes esetben nem vennének ideális jelöltként figyelembe; ezeket tágabb értelemben vett donoroknak nevezzük (azaz annak lehetővé tétele, hogy HIV-pozitív betegek szerveit más HIV-pozitív betegekbe ültessék át). Ha a donorok körét ily módon kibővítik, az orvosok a szervek kilökődésének nagyobb valószínűsége és az átültetett szerv működésének fokozatos csökkenése miatt aggódnak. Alapvetően fontos a szervkilökődés megelőzését és kezelését szolgáló módszerek támogatása, hogy a donorok kibővített körét az orvosok bizalommal vehessék igénybe. A potenciális donorok azonosításáért felelős egészségügyi szakemberek képzése és foglalkoztatása szintén hasznosnak bizonyult, és ösztönözni kell, amikor csak a források azt lehetővé teszik. A biotechnológia már megoldásokat kínál, pl. a kilökődés gyakoriságát csökkentő kezeléseket, ami viszont segíteni fogja több szerv elérhetőségét, lehetővé téve az orvosok számára a kilökődés kezelését vagy akár megakadályozását. Ez tehát a tágabb értelemben vett donoroktól származó szervekkel végzett programokhoz kapcsolódó kockázat csökkentése révén segíti a donorok kibővített körének támogatását. Érdemes megemlíteni, hogy a biotechnológia a jövőben lehetőséget biztosíthat a kutatók számára, hogy meglévő szövetekből növesszenek szerveket, akár maga a beteg szöveteiből (autológ), akár más donorok szöveteiből (allogén). Az ilyen – gyakran Európa felemelkedőben lévő biotechnológiai KKV-i által végzett – kutatás előmozdítására irányuló munkát a tagállamokban megállapított kulturális és etikai keretek között ösztönözni kell, amikor csak lehetséges.

Szervezeti szempontok

A szervezeti rendszerek nemcsak a szervek minőségére és biztonságosságára vannak hatással, hanem azok elérhetőségére is. A tagállamokon belül és azok között komoly különbségek mutatkoznak a szervadományozási és -átültetési tevékenységben. Európában az eltérő szervezeti rendszerek azok eredetének és történetének eredményei. Az országok közötti összehasonlítás azt mutatja, hogy a nemzeti adományozás végleges gyakorisága nem mindig áll összhangban azon személyek százalékos arányával, akik ezekben az országokban korábban úgy nyilatkoztak, hogy készek az adományozásra. Ez egyértelműen azt jelzi, hogy fontos hatékony átültetési rendszerrel rendelkezni annak biztosítása érdekében, hogy az adományozni kívánó személyek szervei elérhetővé váljanak.

Az e területen tett bármilyen fellépés egyik előfeltétele a megfelelő átültetési rendszer nemzeti szintű létrehozása. Egy ilyen rendszerhez megfelelő, nem piacorientált jogi keretre, jó technikai megközelítésre, valamint szervezeti támogatásra van szükség. Az illetékes hatóságok szerepe a szervezeti rendszerben kulcsfontosságú. E hatóságoknak kell az alapvető normák betartását biztosítaniuk, valamint az adományozási és átültetési tevékenységeket megszervezniük. A leghatékonyabb szervezeti rendszereket kell alkalmazni és támogatni.

Amint fentebb szerepelt, a szervátültetésekre az idő nyomása nehezedik. A begyűjtéstől az átültetésig tartó folyamatot néhány órán belül el kell végezni (a szerv életképességének megőrzése érdekében). Ezenfelül annak érdekében, hogy a szerveket átültethessék, a donornak a befogadó szempontjából megfelelőnek kell lennie. Ez a szervezeti struktúrát a szervadományozási/átültetési rendszerek kulcsfontosságú elemévé teszi. E szervezet részeként elengedhetetlen a hatékony elosztási rendszer, amely figyelembe veszi a szervek eltarthatóságának rövid időtartamát, valamint azt, hogy biztosítani kell, hogy a szervet előre meghatározott kritériumok alapján a legalkalmasabb befogadónak juttassák.

A nagyközönség tájékoztatása

A lakossági tudatosság és a közvélemény szintén fontos szerepet játszik a szervadományozás növelésében. A szervadományozás és -átültetés olyan orvosi kezelés, amelynek fejlesztéséhez a társadalom teljes körű részvételére van szükség. Számos összetett és érzékeny etikai kérdés kapcsolódik ehhez a területhez, és világossá vált, hogy a különböző országok a fő értékektől és meggyőződésektől függően eltérően kezelik e szempontok jó részét. E különböző értékeknek és szempontoknak fenn kell maradniuk, és azokat nemzeti szinten kell kezelni. A lakosság adományozás iránti növekvő hajlandóságát az egészségügyi szakemberek és a média átültetési kérdésekkel kapcsolatos ismereteinek javításával lehet támogatni. A folyamatos oktatásnak valamennyi kommunikációs stratégia fontos elemét kell képeznie. Az embereket bátorítani kell, hogy beszéljenek a szervadományozásról, és közöljék kívánságaikat a rokonaikkal. A családon belüli megbeszélés és a szervadományozás iránti hajlandóság között szoros pozitív összefüggés áll fenn.

Más szóval a lakossági tudatosságot a lehető legnagyobb mértékben növelni kell, mind a megfelelő információk kérésre történő biztosításával, mind pedig a tagállamok helyi, regionális és központi közösségeihez történő kiterjedt terjesztésével, beleértve – de nem kizárólag – az iskolákat, a klinikákat, a szociális és közösségi központokat és a templomokat. Ezenfelül figyelembe véve, hogy bizonyítottan nagyobb az emberek szervadományozás iránti hajlandósága, ha a kérdést előzőleg a családjukkal megbeszélték, átfogó tájékoztatást kell nyújtani a donor vagy potenciális donor családjának.

Egyéb kérdések

* Koordináció és más tevékenységek

Szem előtt tartva, hogy a szervcsere tekintetében nincs páneurópai koordináció, kulcsfontosságú, hogy a tagállamok közötti szervcsere terén meglévő rendelkezéseket a nemzeti szükségletek fedezése és az ilyen cserék hatékonyságának növelése érdekében célzottabb módon megerősítsék és koordinálják. A meglévő gyakorlatokat nem szabad veszélyeztetni, és az adminisztratív terhet sem szabad növelni.

* Önzetlenség

Az önzetlenségnek a szervadományozás és -átültetés központi elemét kell képeznie. A bizottsági közleményben használt gazdasági terminológia ezért nem megfelelő, különösen figyelembe véve az emberi test haszonszerzési célú felhasználása tilalmának elvét. Ezért az alkalmazott nyelvezet semmilyen körülmények között nem utalhat arra, hogy a szerveket a belső piacon áruként lehetne kezelni.

Az emberi test és részei haszonszerzési célú felhasználásának tilalmára vonatkozó fenti elvet az EU alapjogi chartájának 3. cikke (2) bekezdése egyértelműen kimondja. A bizottsági közlemény ezt az elvet csupán a szervkereskedelem kapcsán említi. Ezért kulcsfontosságúnak tartjuk hangsúlyozni, hogy ez az alapvető elv a saját szervek adományozására is vonatkozik.

Általában véve a szervadományozással kapcsolatos etikai szempontoknak a szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamok hatáskörében kell maradniuk.

* Kereskedelem

Az emberi szervek kereskedelméről rendelkezésre álló adatok, valamint a haszonszerző jelleg és a szervturizmus bizonyítottan gyors fejlődése fényében nem szabad a szervkereskedelmet másodlagos problémás területként alábecsülni. El kell ismerni, hogy a szervkereskedelmet a szegénységnek és a reménytelenségnek, a megélhetés iránti vágynak, valamint a bűnözők korruptságának és gátlástalanságának, a gazdaság globalizációjának és az emberek kihasználásának összessége okozza. Sok esetben sajnos a keleti népek a beteg nyugatiak „alkatrésztárává” válnak.

A nemzetközi szervezetekkel (például az EUROPOL-lal és az INTERPOL-lal) folytatott együttműködésre kell törekedni az EU-n és annak határain kívül zajló szervkereskedelem leküzdése érdekében. A politikák változásai nem képezhetnek további akadályokat az EU-szerte zajló együttműködés, valamint – amennyiben kívánatos – más nemzetközi és európai szervezetekkel folytatott együttműködés előtt.

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

a Szervadományozás és szervátültetés: uniós szintű politikai intézkedések című dokumentumról
(2007/2210(INI))

A vélemény előadója: Giuseppe Gargani

JAVASLATOK

A Jogi Bizottság kéri a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel a szervadományozás és szervátültetés összetett és rendkívül érzékeny téma, különösen jelentős etikai vonzatai miatt,

B. mivel a nemzeti politikák, valamint a szervadományozás és -átültetés szabályozási keretének jogi, kulturális, igazgatási és szervezési alapja tagállamonként jelentősen eltér,

C. mivel az EK-Szerződés 152. cikkének (4) bekezdése lehetővé teszi hatékonyabb és hozzáférhetőbb átültetési rendszerek biztosító közösségi intézkedések elfogadását, a szubszidiaritás elvének és következésképpen a tagállamok szervadományozásra és a szervek orvosi felhasználására vonatkozó nemzeti rendelkezéseinek teljes és maradéktalan tiszteletben tartása mellett,

1. úgy véli, meg kell vizsgálni, hogy a tagállamokkal folytatott szoros együttműködésen kívül szükség van-e közösségi szintű jogalkotási kezdeményezésre a szervadományozás és szervátültetés minőségének és biztonságosságának biztosításához, figyelembe véve az Európai Unió különböző tagállamaiban már meglévő szabályozási keretet és más nemzetközi szervezetek tevékenységét;

2. támogatja egy szervadományozásra és szervátültetésre vonatkozó, megfelelő közösségi jogi eszköz költség-haszon elemzést és átfogó hatásvizsgálatot követő létrehozását a tagállamok közötti megerősített együttműködésen túlmenően, figyelembe véve ugyanakkor a szervátültetés sajátosságait illetve az Európa Tanács által végzett munkát és tiszteletben tartva a hatályos nemzeti rendelkezéseket; hangsúlyozza, hogy semmilyen jogi szabályozás nem okozhat olyan adminisztratív többletterhet, mely elvonná a forrásokat az ellátástól, és – tekintettel az adományozható szervek terén mutatkozó hiányra – minden jogi szabályozásnak lehetővé kell tennie az orvosok számára, hogy továbbra is kockázatalapú megközelítést alkalmazzanak a potenciális szervdonorok értékelésekor;

3. hangsúlyozza, hogy annak a célkitűzésnek a megvalósítása során, hogy az átültetési rendszerek hatékonyabbak és hozzáférhetőbbek legyenek biztonságosságuk és minőségük javítása, valamint a szervek nagyobb rendelkezésre állásának biztosítása és a potenciális donorok önrendelkezési jogának tiszteletben tartása révén, nem szorulhatnak háttérbe a szervátültetéshez kapcsolódó összetett etikai kérdések;

4. hangsúlyozza, hogy döntő fontosságú a tagállamok közötti szorosabb együttműködés; javasolja a szervadományozás és -átültetés terén meglévő legjobb gyakorlatok intenzívebb cseréjét, és síkraszáll egy közösségi szintű, a szervadományozás és -átültetés céljait szolgáló adatbank létrehozása mellett; kéri a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra a szervek határokon átnyúló szállítására vonatkozó korlátozások megszüntetését, különösen azokban az esetekben, amikor egy adott országban rendelkezésre álló szerv biológiai mutatói megfelelnek egy másik ország által a szervre vonatkozóan előírt feltételeknek; úgy véli, hogy a szervátültetés, -csere, -import és -export tagállamok közötti rugalmas rendszere sok életet menthet meg azáltal, hogy az érintettek számára lehetővé teszi a megfelelő donor megtalálását;

5. helyénvalónak tartja, hogy a donort érintő kockázatok minimálisra csökkentése érdekében szigorú előírásokat állapítsanak meg azon orvosi, sebészi, pszichológiai, társadalmi, illetve etikai problémák megelőzése céljából, melyek az élő donorok esetében felléphetnek az adományozói alkalmasságuk ellenőrzéséhez szükséges vizsgálatokat, és az adományozás céljából végzett orvosi kezeléseket és sebészeti beavatkozásokat követően;

6. szükségesnek tartja annak garantálását, hogy az elhunyt donorok esetében a megfelelő módon járjanak el, biztosítva az adományozott szervekre vonatkozó biztonsági és minőségi előírásokat, ezért olyan rendszert kell elfogadni, mely mindig engedélyezi a szerv kivételét, kivéve ha ezt a donor kifejezetten megtagadta; úgy véli, hogy senki, még házastársa vagy első fokú rokona sem szállhat szembe a donor fentiekben említett akaratával;

7. felkéri a tagállamokat, hogy elemezzék a „feltételezett hozzájáruláson” alapuló szervadományozási rendszer – mint a szervátültetések számának növelésére szolgáló eszköz – bevezetésének előnyeit; úgy véli, hogy egy ilyen rendszer teljes mértékben megőrzi a donor hozzájárulási szabadságát, mivel az állampolgárok eldönthetik, hogy bennmaradnak-e a rendszerben vagy sem;

8. úgy véli, hogy a szervek pénzért való eladásának és kereskedelmének megakadályozása érdekében biztosítani kell, hogy megfelelő egyensúlyban legyen egyfelől a donor védelme az anonimitás és az adatok bizalmas kezelése tekintetében, másfelől a szervadományozás nyomon követhetősége. .

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

a szervadományozásról és szervátültetésről: Az Európai Unió politikai lépései
(2007/2210(INI))

A vélemény előadója: Bauer Edit

JAVASLATOK

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel Európa-szerte több mint 60 000 beteg vár szervátültetésre különböző várólistákon, és mivel a betegek jelentős része meghal az állandó szervhiány miatt;

B. mivel jelenleg nem áll rendelkezésre átfogó európai uniós adatbázis, amely az adományozásra és átültetésre szánt szervekről vagy az élő és elhunyt donorokról az összes szükséges adatot összegyűjti a nemzeti adatbázisokból/nyilvántartásokból és a tagállamok nemzetközi szervezeteitől;

C. mivel négy tagállam még mindig nem ratifikálta az ENSZ transznacionális szervezett bűnözés elleni egyezményét, öt tagállam nem ratifikálta az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló kiegészítő jegyzőkönyvet (Palermói jegyzőkönyv), továbbá kilenc tagállam nem ratifikálta a gyermekek jogaival, a gyermekek eladásával, a gyermekprostitúcióval és a gyermekpornográfiával kapcsolatos ENSZ-egyezmény fakultatív jegyzőkönyvét;

D. mivel bár a jelenlegi becslések szerint a szervkereskedelem viszonylag alacsony szinten áll az összes hasonló bűncselekményhez képest, a szerv- és szövetkereskedelem egyre nagyobb globális probléma, amely a nemzeti határokon belül és azokon kívül is jelentkezik, és keresletvezérelt (a becslések szerint Európában 150-250 eset évente);

E. mivel a szerv- és szövetkereskedelem az emberkereskedelem egyik formája, amely az alapvető emberi jogok, különösen az emberi méltóság és fizikai integritás komoly megsértését jelenti, és alááshatja a polgárok legális transzplantációs rendszerbe vetett bizalmát, ami az önkéntesen adományozott szervek és szövetek beszerzésében újabb fennakadást okozhat;

F. mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy a beleegyezést („opt-in” vagy „opt-out”) igénylő jogi rendszerek nem eredményeznek alapvetően más eredményeket a szervbeszerzésben és -átültetésben;

1. üdvözli a Bizottságnak az adományozás és átültetés biztonságára és minőségére vonatkozó jogi keret létrehozására irányuló kezdeményezését, és arra szólít fel, hogy a követelmények minimális normáit rugalmas módon határozzák meg, figyelembe véve, hogy a szervátültetés életmentő kezelés lehet a beteg számára, amely esetben a magasabb kockázat is elfogadható;

2. felkéri a tagállamokat, hogy írják alá, ratifikálják és hajtsák végre az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépéssel kapcsolatos egyezményét és a Palermói jegyzőkönyvet, ha azt még nem tették meg;

3. kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy aktualizálja az emberkereskedelemmel kapcsolatos cselekvési tervet, és abba foglaljon bele egy szervkereskedelem elleni küzdelemre vonatkozó cselekvési tervet is annak érdekében, hogy lehetővé tegye az érintett hatóságok közti szorosabb együttműködést;

4. ezenfelül arra szólít fel, hogy a cselekvési terv az illegális kereskedelemben gazdát cserélő szervek mennyiségét, fajtáját és eredetét tekintve helyes és ellenőrzött adatokra hivatkozzon;

5. felszólítja a tagállamokat, hogy osszák meg egymással a szervadományozással és -átültetéssel kapcsolatos legjobb gyakorlataikat és információikat, kiemelve különösen a spanyolországi szervbeszerzés és -átültetés eredményeit és az ezzel kapcsolatos pozitív tapasztalatokat;

6. sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák fenn és erősítsék meg a várólisták átláthatóságát és biztonságkezelését, a névtelenség biztosítása mellett állítsanak egyértelmű követelményeket a rendellenességek nyomon követésére és a szervek lekövethetőségére mind a donor, mind a fogadó fél számára;

7. sürgeti a tagállamokat, hogy ruházzanak proaktív szerepet a háziorvosokra a tekintetben, hogy beszéljenek betegeikkel, lehetővé téve számukra, hogy tájékozott döntést hozzanak a donorként történő nyilvántartásba vételükről, és eloszlassák indokolatlan félelmeiket, ezáltal növelve a donorok számát;

8. sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el szigorú jogi intézkedéseket a rokoni kapcsolatban nem lévő élő donoroktól származó szervátültetéssel kapcsolatban, vagy tartsák fenn azokat annak érdekében, hogy a rendszer átláthatóvá váljék és kizárják a jogtalan szervárusítást vagy a donorok kényszerítését; így a rokoni kapcsolatban nem levő élő donorok szervadományozására csak a nemzeti jogban meghatározott feltételek mellett és megfelelő független szerv engedélyét követően kerülhetne sor;

9. a harmadik országok tekintetében arra kéri a Bizottságot, hogy küzdjön a szerv- és szövetkereskedelem gyakorlata ellen, amelyet egyetemesen be kellene tiltani, beleértve a fiatalkorúak, szellemi fogyatékosok és kivégzett rabok szerveinek és szöveteinek átültetését is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a nemzetközi közösség e kérdéssel kapcsolatos tájékozottságát,

10. sürgeti a tagállamokat, hogy ahol szükséges, módosítsák büntető törvénykönyveiket annak biztosítására, hogy a szervkereskedelemért felelős személyeket megfelelő módon vád alá helyezzék, beleértve az olyan orvosi személyzet elleni szankciókat, akik közreműködnek a szervkereskedelemből származó szervek átültetésében, és tegyenek meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy a potenciális befogadókat eltántorítsák abbéli szándékuktól, hogy szervkereskedelemből származó szerveket és szöveteket keressenek; ennek ki kell terjednie – a harmadik országokban – azon európai polgárok büntetőjogi felelősségére, akik az Unión belül vagy azon kívül szerveket vásároltak;

11 arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a „donorországokkal” az Europol és az Interpol támogatásával a megfelelő kutatások elvégzése érdekében, hogy feltárják a szervkereskedelem eseteit és felszámolják a szervkereskedelmi hálózatokat;

12. felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy korlátozzák az egészségügyi ellátásban dolgozóknak a szerv- és szövetkereskedelem elősegítését (vagyis azt, hogy a betegeket egy olyan idegen transzplantációs szolgálathoz küldjék, amely esetleg részt vesz a szervkereskedelemben), valamint az egészségbiztosítóknak az olyan tevékenységek – pénzügyileg vagy más módon történő – megkönnyítését, amelyek közvetlen vagy közvetett módon előmozdítják a szervkereskedelmet;

13. felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a szövetek és sejtek élő donor általi adományozása minden esetben a donor kifejezett törvényes beleegyezése alapján történjen;

14. sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy az élő donorokat – különösen a biztosítási rendszerek – ne különböztessék meg hátrányosan;

15. sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák az élő donorok társadalombiztosítási költségeinek visszatérítését;

16. hangsúlyozza a szervbeszerzés és -átültetés erre a célra szánt költségvetési tételben való finanszírozásának jelentőségét annak érdekében, hogy a szervátültetés ne riassza el a kórházakat;

17. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék és támogassák a szerv- és szövetátültetés terén végzett kutatást;

18. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egy erre alkalmas európai szintű tudatosságnövelő kampány révén növeljék a közvélemény tájékozottságát a szervadományozás szükségességéről; üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy bevezeti az Európai Donorkártyát, ami a közfigyelem felkeltésének egyik eszköze lehet; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák ezt a kezdeményezést;

19. felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg a már létező szervadományozással kapcsolatos európai honlap, az www.eurodonor.org (és/vagy a www.eurocet.org), valamint a WHO ilyen honlapjának (www.transplant-observatory.org) összes tagállamra való kiterjesztését az EU összes hivatalos nyelvén azzal a céllal, hogy a szervadományozással és -átültetéssel kapcsolatos összes releváns információ és adat rendelkezésre álljon.

20. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak páneurópai adatbázist és kommunikációs hálózatot, vagy támogassák a meglévőt a nemzeti adatbázisok összekapcsolása érdekében, és biztosítsanak számukra fórumot a szervadományozásra és átültetésre, valamint az élő és elhunyt donorokra vonatkozó átfogó adatok gyors cseréjéhez;

21. úgy véli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell bűnüldöző ügynökségeik, valamint az egészségügyi alkalmazottak szervkereskedelemmel kapcsolatos képzését, hogy minden ismert esetet jelentsenek a rendőrségnek;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Titus Corlăţean, Monica Frassoni, Giuseppe Gargani, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Neena Gill, Piia-Noora Kauppi, Klaus-Heiner Lehne, Katalin Lévai, Antonio López-Istúriz White, Hans-Peter Mayer, Manuel Medina Ortega, Hartmut Nassauer, Aloyzas Sakalas, Francesco Enrico Speroni, Diana Wallis, Rainer Wieland

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Vicente Miguel Garcés Ramón, Sajjad Karim, Georgios Papastamkos, Gabriele Stauner, József Szájer, Jacques Toubon

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat