JELENTÉS a nemek közötti egyenlőségről – 2008

28.7.2008 - (2008/2047(INI))

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság
Előadó: Iratxe García Pérez

Eljárás : 2008/2047(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A6-0325/2008

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a nemek közötti egyenlőségről – 2008

(2008/2047(INI))

Az Európai Parlament,

–    tekintettel az EK-Szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (2) bekezdésére és 141. cikkére,

–    tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájának 23. cikkére[1],         

–    tekintettel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „A nemek közötti egyenlőség – 2008” című bizottsági jelentésre (a továbbiakban: az egyenlőségről szóló bizottsági jelentés) (COM(2008)0010), és az elmúlt évek éves jelentéseire (COM(2001)0179, COM(2002)0258, COM(2003)0098, COM(2004)0115, COM(2005)0044, COM(2006)0071 és COM(2007)0049),

–    tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervre (2006–2010) (COM(2006)0092),

-     tekintettel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó közösségi keretstratégiához kapcsolódó program (2001–2005) létrehozásáról szóló 2000. december 20-i 2001/51/EK tanácsi határozatra[2],

–   tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre[3], és különösen 16. cikkének (1) bekezdésére,

–    tekintettel a brüsszeli Európai Tanács által 2006. március 23–24-én elfogadott, nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra,

–    tekintettel az EU-tagállamok nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikáért felelős miniszterei által 2005. február 4-én elfogadott közös nyilatkozatra,

–   tekintettel a munka, a család és a magánélet összeegyeztetéséről szóló, 2004. március 9-i állásfoglalására[4],

–    tekintettel a nők bevándorlása: a bevándorló nők szerepe és helye az Európai Unióban című, 2006. október 24-i állásfoglalására[5],

–    tekintettel az Európai Unióban a fogyatékkal élő nők helyzetéről szóló, 2007. április 26-i állásfoglalására[6],

–    tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervről (2006–2010) szóló, 2007. március 13-i állásfoglalására[7],

–    tekintettel az Európai Unióban a fiatal nők számára a családi élet és a tanulmányi időszak összeegyeztetését lehetővé tevő intézkedések bevezetésére vonatkozó szabályozási keretről szóló, 2007. június 19-i állásfoglalására[8],

–    tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2007” című, 2007. szeptember 27-i állásfoglalására[9],

–    tekintettel a nők által az iparban betöltött szerepről szóló, 2008. január 17-i állásfoglalására[10],

–    tekintettel az EU vidéki területein a nők helyzetéről szóló, 2008. március 12-i állásfoglalására[11],

–    tekintettel a börtönben lévő nők különleges helyzetéről és a szülők bebörtönzésének a társadalmi és a családi életre gyakorolt hatásáról szóló 2008. március 13-i állásfoglalására[12],

–    tekintettel a nők és férfiak esélyegyenlőségével foglalkozó tanácsadó bizottság által a nemek közötti bérszakadékról 2007. március 22-én elfogadott véleményre,

–    tekintettel az európai szociális partnerek által a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban 2005. március 22-én elfogadott cselekvési keretre,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

   tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A6-0325/2008),

A. mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség az EU alapelve, amelyet az Európai Közösséget létrehozó szerződés és az Európai Unió alapjogi chartája is elismer; mivel a területen elért jelentős előrelépések ellenére számos egyenlőtlenség marad a nők és férfiak között,

B.  mivel a nők elleni erőszak a nők és férfiak közötti egyenlőség egyik fő akadálya és egyben az egyik legelterjedtebb emberi jogi jogsértés, amely nem ismer földrajzi, gazdasági vagy társadalmi határokat; mivel riasztóan magas az erőszak áldozatává vált nők száma,

C. mivel a „nők elleni erőszak” kifejezés minden, a női nemmel szemben alkalmazott, testi, szexuális vagy lelki sérülést vagy szenvedést okozó, illetve arra alkalmas erőszakos cselekményeket magában foglal, beleértve az ilyen cselekményekkel való fenyegetést, a kényszerítést vagy a személyes szabadság megsértését – akár nyilvánosan, akár a magánéletben történik,

D. mivel szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelem az emberi jogok és a jogszabályok elfogadhatatlan megsértése, és a modern rabszolgaság egy formája, amely szorosan kapcsolódik más bűnözési formákhoz, és amely nagymértékben gátolja a nemek közötti egyenlőség biztosítása érdekében tett erőfeszítéseket,

E.  mivel a munkaerőpiacon a rugalmas vállalkozói politika előmozdítása nem követheti elsősorban a vállalkozások és a közigazgatás igényeit, hanem mindenekelőtt a férfiak és nők számára családi kötelezettségeik felelősségteljes teljesítéséhez szükséges időt kell figyelembe vennie,

F.  mivel az európai foglalkoztatási stratégiában nem maradnak a nemekkel kapcsolatos specifikus iránymutatások és esélyegyenlőségi pillér sem,

G. mivel a nemek között a foglalkoztatásban megmutatkozó szakadék azt jelzi, hogy mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból tartós egyenlőtlenség áll fenn a nők és férfiak között,

H. mivel a bérszakadék 2003 óta tartja a 15%-os szintet, és csak egy százalékponttal csökkent 2000 óta,

I.   mivel nem szűnik a nők és a férfiak közötti ágazati és munkahelyi szegregáció, sőt bizonyos országokban növekszik,

J.   mivel a nők döntéshozatali folyamatokban való részvétele a nemek közötti egyenlőség döntő mutatója; mivel a vállalatokban és az egyetemeken a női vezetők jelenléte továbbra is alacsony szintű, a női politikusok és kutatók száma pedig csak nagyon lassan nő,

K. mivel még mindig sztereotípiák uralkodnak a nők előtt nyitva álló oktatási és foglalkoztatási lehetőségek vonatkozásában, ami elősegíti az egyenlőtlenségek fennmaradását,

L.  mivel a növekedés serkentésére és a szociális piacgazdaság előmozdítására irányuló lisszaboni célok csak akkor teljesíthetők, ha teljes mértékben kiaknázzák a nők munkaerő-piaci potenciálját,

M. mivel fennáll a veszélye a „kényszerű” részmunkaidőnek, különösen a nők esetén, ami azt jelenti, hogy a megfizethető gyermekfelügyeleti rendszer hiányában gyakran kényszerűségből döntenek e mellett,

N. mivel számos kihívás és nehézség jobban érinti a nőket, mint a férfiakat, nevezetesen a foglalkoztatás minősége, a „kisegítő” élettársak helyzete az olyan területeken, mint a mezőgazdaság, a halászat és a kis családi vállalkozások, a munkahelyi egészség és biztonság, az anyák védelme, valamint esetükben a szegénység magasabb kockázata,

O. mivel mind a férfiak, mind a nők foglalkoztatása alacsonyabb a vidéki területeken; mivel emellett a nők nagy része sosem vállalt aktív szerepet a hivatalos munkaerőpiacon, és ezáltal munkakeresőként sem kerültek nyilvántartásba vételre és nem szerepelnek a munkanélküliekről szóló statisztikákban sem, amely különleges anyagi és jogi problémákat okoz a szülési és betegszabadság, a nyugdíjjogosultság megszerzése, a szociális biztonsághoz való hozzáférés kérdésében, valamint válás esetén; mivel a vidéki térségeket kedvezőtlenül érinti a magas színvonalú munkalehetőségek hiánya,

P.  mivel a jelek szerint romlik a nők bizonyos csoportjainak helyzete, akik több halmozott nehézséggel és kockázattal, valamint kettős megkülönböztetéssel szembesülnek, különös tekintettel a fogyatékkal élő nőkre, az eltartottakért felelős nőkre, az idősebb nőkre, a kisebbséghez tartozó és bevándorló nőkre,

Q. mivel még mindig jelentős különbség van a nők és a férfiak helyzete között a szakmai környezet minőségéhez kapcsolódó egyéb dimenziókban, például a munka és a magánélet összeegyeztetése , a szakértelmet nem teljes mértékben kiaknázó munkaszervezési módok, illetve a munkahelyi egészség és biztonság terén; mivel a gyermeket nevelő nők foglalkoztatási rátája nem haladja meg a 62,4 %-ot, míg a férfiaké 91,4 %; mivel a nők munkaerő-piaci részvételét nagyrészt, és egyre növekvő mértékben még mindig a részmunkaidős munkavégzés jellemzi (2007-ben az EU-27 tagállamaiban 31,4 %, míg a férfiaknál ez az arány csupán 7,8 %; az összes részmunkaidős dolgozó 76,5%-a nő), mivel a nők gyakrabban írnak alá határozott időtartamú munkaszerződéseket is (15,1 %, azaz egy százalékponttal többen, mint a férfiak); mivel a hosszú távú munkanélküliség továbbra is lényegesen gyakoribb a nőknél (4,5 %) mint a férfiaknál (3,5 %),

R.  mivel a nőket, különösen a 65 évnél idősebbeket a férfiakhoz képest fokozottabb mértékben fenyegeti a szegénység veszélye (21%, ami 5 százalékponttal meghaladja a férfiak arányát),

S.  mivel a szakmai, családi és magánélet összeegyeztethetősége továbbra is megoldatlan kérdés a nők és a férfiak számára is,

T.  mivel a szociális partnerek fontos szerepet játszanak a férfiak és nők közötti egyenlőséggel kapcsolatos cselekvések meghatározásában és hatékony megvalósításában európai, nemzeti, regionális, ágazati és vállalati szinten,

U. mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdításának és megteremtésének elengedhetetlen feltétele a családi és háztartási feladatkörök férfiak és nők közötti megosztása, különösen a szülői és apasági szabadság kihasználása révén; mivel diszkriminatív, és a nőket hátrányos helyzetbe kényszeríti a munkaerőpiacon az, hogy a szülési és szülői szabadság nem számít bele a munkában töltött teljes időszakba,

V. mivel a gyermek- és idősgondozási szolgáltatásokhoz, valamint az egyéb eltartottak gondozási szolgáltatásaihoz való hozzáférés létfontosságú a nők és férfiak egyenlő munkaerő-piaci, illetve az oktatásban és a szakképzésben való részvétele szempontjából,

W. mivel a strukturális alapokról szóló rendeletek rögzítik, hogy a tagállamok és a Bizottság biztosítja a nők és férfiak közötti egyenlőséget, valamint hogy az alapok végrehajtásának különböző szakaszaiban elő kell segíteni a nemi szempont integrálását,

1.  üdvözli az egyenlőségről szóló bizottsági jelentést, és megismétli a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség politikájának kettős természetét az EU szintjén: egyrészről a nők és férfiak közötti egyenlőség biztosítása valamennyi politikai területen (a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése), másrészről pedig a nőkkel szembeni megkülönböztetés csökkentésére irányuló célzott intézkedések, ideértve a tudatosságnövelő kampányokat, a bevált gyakorlatok cseréjét, a polgárokkal folytatott párbeszédet, valamint a köz- és magánszféra közötti partnerségek kezdeményezéseit;

2.  hangsúlyozza a nőkkel szembeni erőszak leküzdésének fontosságát a férfiak és nők közötti egyenlőség megvalósítása érdekében; összehangolt fellépésre szólítja fel a tagállamokat és a Bizottságot ezen a területen; sürgeti a Bizottságot, hogy mérlegelje a nőkkel szembeni erőszak leküzdésére irányuló új intézkedések bevezetésének lehetőségét;

3.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy közös erőfeszítéssel vegyék fel a harcot a szervezett bűnözéssel és a csempészhálózatokkal szemben, valamint közösen vezessenek be a prostitúció iránti kereslettel szemben új jogi, igazgatási, oktatási, szociális és kulturális intézkedéseket;

4.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hozzon létre egyértelmű jogalapot a nők elleni erőszak mindenfajta formája elleni küzdelemhez, ideértve a nőkkel való kereskedelmet is, és határozzon az emberkereskedelem elleni küzdelemre, valamint az olyan kapcsolódó területekre, mint a bevándorlás, a menekültügy, különösképpen a nemi hovatartozáson alapuló elnyomás és üldöztetés miatti menedékjogra vonatkozó politikák teljes mértékben közösségi szintűvé tételéről;

5.  felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul ratifikálják az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményét;

6.  úgy ítéli meg, hogy helyi, nemzeti és uniós szinten a nők döntéshozatalban való részvétele nem elégséges; ezért felkéri a Bizottságot, a tagállamokat és a politikai pártokat, hogy a helyzet javítása érdekében vegyenek fontolóra határozott fellépéseket; e tekintetben megjegyzi, hogy a választási kvóták alkalmazása pozitív hatással van a nők képviseletére;

7.  rámutat a nők politikai és döntéshozatali részvétele, valamint a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom tevékenységeiben való szerepvállalásuk közötti összefüggésre; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az ilyen részvétel előmozdítására irányuló intézkedéseket;

8.  hangsúlyozza a nők aktív szakszervezeti szerepvállalásának fontosságát a nők munkahelyi védelméhez és a nekik járó jogosultságok biztosításához kapcsolódó feladatok tekintetében;

9.   megjegyzi annak fontosságát, hogy a nők képesek legyenek a szexuális és reproduktív jogaik feletti ellenőrzés hathatós gyakorlására; ezért támogatja azokat az intézkedéseket és fellépéseket, amelyek a nők szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésének javítására irányulnak, és jobban tájékoztatják őket jogaikról és a rendelkezésre álló szolgáltatásokról;

10. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést a nemek közötti esélyegyenlőség valamennyi szociális, foglalkoztatási és szociális biztonsági politika – különösen a rugalmas biztonság stratégiája – terén történő általános érvényesítése érdekében, illetve hogy lépjenek fel a megkülönböztetés minden formája ellen;

11. támogatja az Európai Szociális Alapban és a PROGRESS 2007–2013 programban szereplő intézkedéseket, melyek javítják a nők munkaerő-piaci helyzetét és segítik a diszkrimináció felszámolását;

12. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az elmúlt néhány évben nem történt előrelépés a nemek közötti bérszakadék kérdése terén; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék stratégiáikat és fellépéseiket ezen a területen, és szükség esetén a szociális partnerekkel együttműködve állapítsák meg a helyzet javítását szolgáló új intézkedéseket, illetve a meglévő intézkedések végrehajtásának új megközelítéseit; ebben az összefüggésben támogatja az esélyegyenlőséggel foglalkozó tanácsadó bizottságnak azt a javaslatát, amely szerint fokozni kell a fizetések ellenőrzésére és a bérszakadék megszüntetésére alkalmas cselekvési terv elkészítésére vonatkozó munkáltatói kötelezettséget szabályozó európai jogalkotást; hangsúlyozza, hogy összehangolt fellépésre van szükség, különösen az európai növekedési és munkahely-teremtési stratégia új ciklusának összefüggésében és a rugalmas biztonság közös elveit illetően;

13. aggodalmának ad hangot a nők hátrányos munkaerő-piaci helyzete miatt, amelynek következtében kevesebb egyéni jogosultságot tudnak szerezni a nyugdíj és egyéb szociális juttatások vonatkozásában, különösen azokban a rendszerekben, ahol ezek a jogok elsősorban az érdekelt hozzájárulásaitól vagy a foglalkozásból származó jövedelmétől függnek;

14. felkéri a tagállamokat, hogy támogassák a Bizottságot a tagállami intézkedések végrehajtásának ellenőrzésében, annak felmérése céljából, hogy tiszteletben tartják-e az egyenlőség alapelvét különösen a jogosultságok, valamint a nyugdíj- és a szociális biztonsági rendszer tekintetében;

15. felkéri a közösségi intézményeket és a tagállamokat, hogy február 22. napját nyilvánítsák az „egyenlő munkabér nemzetközi napjának”;

16. aggodalmának ad hangot egyrészről amiatt, hogy tartósan nincs összhangban a nők és férfiak oktatási szintje, és a nők teljesítménye az oktatásban jobb, mint a férfiaké, másrészről pedig a munkaerő-piaci helyzet miatt, ahol a nők a férfiakhoz képest alacsonyabb béreket kapnak, munkájuk bizonytalanabb, és szakmai előmenetelük is lassabb; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tárják fel e helyzet okait, és találjanak rá megoldást;

17. úgy véli, hogy a médiában megjelenő, nemekkel kapcsolatos sztereotípiák megszüntetése, valamint az egyenlőséget támogató viselkedésminták munkahelyen és a családban történő népszerűsítése érdekében már fiatal kortól, az iskolákban szükséges ezen értékek nevelés útján történő átadása;

18. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket az oktatás és a foglalkoztatás minden szintjén a sztereotípiák kezelése érdekében, keltsék fel a média, a civil társadalom és a szociális partnerek érdeklődését ezen erőfeszítések iránt és bennük való részvételüket, valamint hangsúlyozzák a férfiaknak az egyenlőség előmozdításában betöltött szerepét;

19. javasolja a tagállamoknak, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a diákokkal szembeni egyenlő bánásmód előmozdítására, és hozzanak intézkedéseket az oktatásban érvényesülő, nemi alapú munkahelyi szegregáció ellen, mivel az óvodai és általános iskolai oktatásban a női tanárok aránya jóval meghaladja a középiskolában tanító nők arányát, ahol több a férfi tanár, és amelynek nagyobb a társadalmi és anyagi megbecsültsége;

20. javasolja a Bizottságnak, hogy fontolja meg a tudományos és műszaki pályák nők körében történő népszerűsítésére irányuló intézkedések elfogadását ezen ágazatok szakemberkínálatának növelése és a felmerülő kereslet kielégítése érdekében;

21. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak további intézkedéseket a nők munkaerő-piacra való belépésének és munkaerő-piaci részvételének – különösen az olyan alulreprezentált területeken, mint a csúcstechnológiai, a kutatási,a tudományos és a mérnöki iparág –, valamint a nők foglalkoztatása minőségének javítása érdekében, különösen az élethosszig tartó tanulás és képzés többszintű programjain keresztül; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ennek megvalósítása érdekében használják fel az európai strukturális alapokat;

22. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak figyelmet a kisegítő élettársak helyzetére, az olyan területeken mint a mezőgazdaság, a halászat és a kis családi vállalkozások, mind a nemek közötti egyenlőség szempontjából, mind pedig arra való tekintettel, hogy a nők a férfiakhoz képest kiszolgáltatottabb helyzetben vannak; felszólítja a Bizottságot, hogy a közvetett diszkrimináció megszüntetése, az egyenlő bánásmódra irányuló tevőleges kötelezettség megteremtése és a kisegítő élettársak jogi helyzetének javítása érdekében haladéktalanul módosítsa a valamely önálló vállalkozói tevékenységet, beleértve a mezőgazdasági tevékenységet is, folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, valamint az önálló vállalkozó nők terhességi és anyasági védelméről szóló 86/613/EGK irányelvet[13];

23. felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzák ki a megosztott felelősségvállalás jogi konstrukcióját a nők jogai teljes körű elismerése érdekében az agrárszektorban, továbbá a megfelelő védelem és munkájuk elismerésének biztosítása érdekében a szociális biztonság terén;

24. arra ösztönzi a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a nők vállalkozói szellemét az ipari ágazatban, és nyújtsanak pénzügyi támogatást és szakmai tanácsadást, valamint megfelelő képzést a nőknek a vállalatalapításához;

25. felszólítja a tagállamokat, hogy kísérjék különös figyelemmel, az önálló tevékenységet folytató nők számára rendelkezésre állnak-e anyasági létesítmények;

26. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak külön figyelmet azon munkavállalók növekvő számára, akik formálisan önálló tevékenységet végeznek, a valóságban azonban a „gazdaságilag függő helyzetben lévő munkavállalók” közé tartoznak;

27. felszólítja a tagállamokat, hogy ismerjék el azon vállalkozásokat, amelyek aktívan fellépnek a nők és férfiak közötti egyenlőség támogatása, a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésének előmozdítása, valamint az e téren bevált gyakorlatok terjesztése érdekében;

28. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy részesítsék előnyben a nők kiszolgáltatottabb csoportjait és fordítsanak különleges figyelmet rájuk, különös tekintettel a fogyatékkal élő, az eltartottakért felelős, az idősebb, a kisebbséghez tartozó és bevándorló, valamint a bebörtönzött nőkre, és dolgozzanak ki a szükségleteiknek megfelelő, célzott intézkedéseket;

29. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el és hajtsanak végre a fogyatékkal élő nők támogatásához szükséges intézkedéseket, hogy lehetővé váljon számukra az előmenetel a társadalmi, szakmai, kulturális és politikai élet azon területein, ahol jelenleg még igen alacsony számban vannak képviseltetve;

30. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a bevándorló nők oktatáshoz és foglalkoztatáshoz való hozzáférésének előmozdítása érdekében fogadjanak el intézkedéseket a bevándorló nőket a munkaerő-piacon kétszeresen sújtó diszkrimináció felszámolására, továbbá teremtsenek kedvező feltételeket a munkaerő-piachoz történő hozzáférésük, a munka és a magánélet kiegyensúlyozása és megfelelő szakmai képzésük biztosítása tekintetében;

31. üdvözli a Bizottság és a szociális partnerek közötti konzultációt, amelynek célja a szakmai, a családi és magánélet összeegyeztethetőségével kapcsolatos jogalkotási és nem jogalkotási keretrendszer javítása; várja a konzultáció elemzését és az arra épülő javaslatokat, különös tekintettel a szülési szabadsággal, illetve ennek a munkában töltött teljes időszakba történő beszámításával, a szülői szabadsággal, az apasági szabadsággal, az örökbefogadás után járó szabadsággal és a gondozásra szoruló családtag után járó szabadsággal kapcsolatos javaslatokra; ezenkívül úgy véli, hogy az apasági szabadságra vonatkozó keretmegállapodás a következő kérdésekkel kapcsolatban tovább javítható: az apákat az apasági szabadság igénybevételére ösztönző intézkedések, az apasági szabadságot igénybe vevő munkavállalók jogainak megerősítése, az apasági szabadságra vonatkozó szabályok rugalmasabbá tétele, az időtartam és a járadék növelése;

32. emlékeztet arra, hogy a szakmai és a családi élet összeegyeztetésére csak az egyének szabad választásának alapelve alapján, és a különböző életszakaszok figyelembevételével kerülhet sor;

33. felszólítja a tagállamokat, hogy terjesszenek elő egyedi intézkedéseket az olyan egyenlőtlenségek leküzdésére a nők és férfiak között, amelyeket a megszakított foglalkoztatási viszony okoz elsősorban a szülési szabadság vagy a gondozásra szoruló családtag után járó szabadság miatt, valamint csökkentsék ezeknek a szakmai előmenetelre, a bérekre és a nyugdíjjogosultságokra gyakorolt negatív hatását;

34. megjegyzi, hogy a munka, a magánélet és a családi élet összeegyeztethetősége a foglalkoztatás növelésének egyik kulcsa, és a felszólítja a Bizottságot, hogy gyűjtse össze és terjessze azokat a bevált gyakorlatokat, amelyek lehetővé teszik a munka és a magánélet közötti tényleges egyensúlyt és a férfiak nagyobb fokú bevonását a családi életbe;

35. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a férfiak részvételét a nemek közötti egyenlőség politikájának megvalósításában, különösen a munka és a magánélet összeegyeztetése terén;

36. felkéri a tagállamokat és a regionális és helyi hatóságokat, hogy a barcelonai célkitűzésekkel összhangban javítsák a gyermekgondozási szolgáltatások és az eltartottak gondozási szolgáltatásainak elérhetőségét, minőségét és hozzáférhetőségét, és biztosítsák, hogy e szolgáltatások elérhetősége összeegyeztethető legyen a gyermekekért és eltartottakért felelős nők és férfiak teljes munkaidős időbeosztásával;

37. felszólítja a vállalatok felelőseit, hogy munkaerő-gazdálkodási terveikbe építsenek be rugalmas családpolitikai intézkedéseket, hogy a szakmai életút megszakítása után megkönnyítsék a munkavállalók visszatérését a munkába;

38. felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét arra, hogy a szegénység egyre inkább a nőket érinti, amikor a nőket, kiváltképpen az idősebb nőket és egyedülálló anyákat a kirekesztés és a szegénység veszélyezteti, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki intézkedéseket e tendencia megelőzésére;

39. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki képzési és végrehajtási eszközöket, amelyek segítségével valamennyi érdekelt fél képes beépíteni a nők és férfiak esélyegyenlőségén alapuló szempontokat megfelelő illetékességi körébe, beleértve a politikák nőkre és férfiakra gyakorolt egyedi hatásainak értékelését;

40. sürgeti a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy biztosítsák a meglévő eszközök hatékony alkalmazását, így a nemek közötti esélyegyenlőség általános foglalkoztatáspolitikai érvényesítéséről szóló, a Bizottság által készített kézikönyvekét;

41. sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a közösségi programokat nemzeti, regionális és helyi szinten végrehajtó köztisztviselők képzésében a nők és férfiak közötti egyenlőség szempontjának figyelembevételét;

42. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki a lisszaboni növekedési és munkahely-teremtési stratégia végrehajtásának nyomon követése során használható mennyiségi és minőségi mutatókat, valamint megbízható, összehasonlítható és szükség esetén rendelkezésre álló, nemek szerinti statisztikákat, a nemi dimenzió figyelembe vétele és a politikák megfelelő végrehajtása és nyomon követése érdekében;

43. üdvözli a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének létrehozását és az intézet döntéshozatali szerveként működő igazgatóság tagjainak kinevezését; ugyanakkor aggodalmának ad hangot az intézet igazgatójának felvétele terén mutatkozó késlekedés miatt, és sürgeti a Bizottságot, hogy orvosolja a helyzetet;

44. felszólítja a Bizottságot, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének segítségével a csatlakozó és a tagjelölt országokból származó adatokat és statisztikákat foglalja bele a nemek közötti egyenlőségről szóló következő éves jelentésekbe;

45. kéri a tagállamokat, hogy a sportot és az egészséges életmódot annak figyelembe vételével népszerűsítsék a lakosság körében, hogy a sportban a nők részvételi aránya alacsonyabb;

46. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (26.6.2008)

a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részére

a nemek közötti egyenlőségről – 2008
(2008/2047(INI))

A vélemény előadója: Marian Harkin

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

-   tekintettel a dublini Európai Alapítványnak a munka és a magánélet egyensúlyával foglalkozó tanulmányaira, az Európai Tanács 2000. márciusi lisszaboni ülésének következtetéseire, mely 2010-re az Unióban a férfiak legalább 70%-os, illetve a nők legalább 60%-os általános foglalkoztatottságát tűzte ki célul; tekintettel továbbá az Európai Tanács 2001. márciusi stockholmi ülésének következtetéseire, melyek értelmében ez a célkitűzés kiegészült az általános foglalkoztatottságra vonatkozó 67%-os, illetve a nők foglalkoztatottságára vonatkozó 57%-os időközi célokkal,

A. mivel a nemek közötti egyenlőségről (2008) szóló bizottsági jelentés[1] szerint ugyan a nők munkaerő-piaci részvétele folyamatosan növekedett, továbbra is jelentős kihívásokkal kell szembenézni a női foglalkoztatás minőségét illetően, különösen a nők és férfiak között továbbra is fennálló fizetésbeli különbségek, a tartós horizontális és vertikális munkaerő-piaci szegregáció, a nők szakmai előmenetelének széttöredezettsége, valamint a szakmai és a családi élet összeegyeztetésének nehézsége tekintetében, amelyek mindegyike megakadályozza az egyenlő bánásmódot az oktatásban, valamint a munkával, illetve nyugdíjban töltött életszakasz során; mivel a részmunkaidős állások kétharmadát nők töltik be, valamint a nők általában bizonytalanabb munkaviszonnyal rendelkeznek,

B.  mivel sem a nemekkel kapcsolatos specifikus iránymutatások, sem az esélyegyenlőségi pillér nem marad meg az európai foglalkoztatási stratégiában,

C. mivel következésképpen a 27 tagállam és 3 EFTA-ország 2007-es összehasonlító felülvizsgálata szerint a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elve nagyrészt hiányzik a foglalkoztatási politikákból,

D. mivel a nőkkel szembeni diszkrimináció a szakmai gyakorlatszerzési lehetőségeknél kezdődik, különösen azokban a régiókban, ahol magas a munkanélküliség, és a nőknek magasabb végzettségük ellenére kisebb esélyük van arra, hogy magas színvonalú szakmai gyakorlatot, és így később jó állást szerezzenek,

E.  mivel a nők munkában töltött életszakaszát csonka aktív szakaszok jellemzik, ami kihat a nők munkában maradási és előrelépési lehetőségeire, potenciálisan sebezhetőbbekké teszi őket a munkaerőpiacon, és hosszú távú következményekkel jár nyugdíjazásukra nézve,

F.  mivel a rugalmas biztonság stratégiája reménykeltő, a stratégiát azonban tökéletesíteni kell a foglalkoztatás „életfázisokon” alapuló megközelítésének alkalmazása révén; mivel nem mindegyik tagállam fogja teljesíteni a barcelonai célkitűzéseket 2010-ig; mivel a gyermekeken kívüli más eltartott családtagok számára biztosított gondozási lehetőségek és a nem hivatalos végzettségek elismerése egyelőre nem szerepelnek a politikai stratégiákban,

G. mivel, bár a Bizottság jelentése átfogó statisztikákat tartalmaz az EU-ban élő nők foglalkoztatottsági rátájáról, iskolázottságukról, részvételükről a döntéshozatali folyamatokban, és szegénységi rátájukról összehasonlítva a férfiakéval, hiányoznak belőle a fogyatékosság, kor, szexuális irányultság, etnikai származás és vallás szerinti megosztásban az adatok, pedig a többszörös diszkriminációval szembesülő nők helyzete különösen nehéz,

1.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést a nemek közötti esélyegyenlőség valamennyi szociális, foglalkoztatási és szociális biztonsági politika – különösen a rugalmas biztonság stratégiája – terén történő általános érvényesítése érdekében, illetve hogy lépjenek fel a megkülönböztetés minden formája ellen;

2.  emlékezteti a Bizottságot a férfiak és nők közti egyenlőséget célzó 2006–2010-es útitervére, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt különösen a kis- és középvállalkozásokkal, hogy biztosítsák a férfiak és nők egyforma gazdasági függetlenségét, a magán- és szakmai élet összeegyeztethetőségét, a döntéshozatalban való egyenlő képviseletet, a nemi hovatartozással összefüggő erőszak minden formájának megszüntetését és a nemi sztereotípiák megszüntetését célzó specifikus politikák kidolgozását;

3.  felhívja a tagállamokat a foglalkoztatás terén a nőkkel és férfiakkal kapcsolatos egyenlő bánásmódra vonatkozó közösségi jogszabályok rendelkezéseinek teljes körű alkalmazására, ideértve a hozzáférésre, a munkafeltételekre, a rugalmas munkaidőre, a karrierfejlődésre és az előléptetésre, az egyenlő munkáért illetve egyenlő értékű munkáért egyenlő bérre, az elbocsátásra, a nemi alapú diszkrimináció esetén a bizonyítási teher megfordulására, a szexuális zaklatásra és a terhesség, anyaság és apaság védelmére, továbbá a jó minőségű, megfizethető árú javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésre és ellátásokra, így a gyermekgondozásra, továbbá az idősek és fogyatékosok, illetve más segítségre szoruló személyek ellátására vonatkozó rendelkezéseket;

4.  rámutat, hogy a nők foglalkoztatottsága terén bekövetkezett relatív számszerű növekedés ellenére a Bizottság által jelentett adatok szerint az EU-ban a férfiak és nők egymáshoz viszonyított foglalkoztatottsága terén az átlagos diszparitás magas maradt (14,4%), miközben az 55 év felettiek körében a szám jóval magasabb (17,8%), illetve egyes tagállamokban a diszparitás meghaladja a 30%-ot;

5.  hangsúlyozza, hogy sok, az EU-ban létrehozott állás határozott időre szóló szerződéssel jár és ezért bizonytalan, és ez a jelenség különösen a nőket érinti; felhívja ennek következtében a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a munkaerő-piaci bizonytalanság elleni küzdelmet szolgáló intézkedések elfogadását; hangsúlyozza, hogy a határozatlan idejű szerződések jelentik továbbra is a normát;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéséket az egyenlő bérezésről szóló irányelv minden tagállamban történő tényleges végrehajtása és a barcelonai Európai Tanács által a jó minőségű gyermekgondozás tekintetében elfogadott célkitűzés végrehajtása érdekében; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy erősítse meg a szülői szabadságról szóló irányelvet;

7.  felhívja a tagállamokat, hogy tűzzék ki célul a nők és férfiak egyforma gazdasági függetlenségét és a nők és férfiak egyforma szakmai fejlődését, valamint hogy támogassák a női vállalkozók szükségleteit megcélzó vállalkozásindítási programokat és kölcsönöket valamennyi tevékenységi területen; emlékezteti a Bizottságot a szociális partnereknek a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos intézkedési keretére annak ösztönzése érdekében, hogy a lányok a karrierlehetőségek szélesebb körét fontolják meg, különösen a műszaki és természettudományos jellegű szakmák tekintetében;

8.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a megfelelő szervekkel együttműködve alakítsanak ki olyan oktatási és képzési programokat, amelyek garantálják, hogy a magas iskolai végzettséggel rendelkező nők a végzettségüknek és képzésüknek megfelelő jobb álláshoz, jobb fizetéshez és karrierlehetőségekhez jussanak; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak célzott intézkedéseket a fiatal nőket az oktatásból a képzésbe történő, illetve a képzésből a szakmai karrierre történő átlépés szakaszai során sújtó diszkrimináció megszüntetése érdekében;

9.  javasolja az oktatási politikáknak a nők számára állítólag „elérhetetlen” karrierutakra vonatkozó előítéletek sugalmazása elkerülésével történő gondos kidolgozását, és javasolja a vezetői állások betöltésének teljes átláthatóvá tételét a nemi alapon történő diszkrimináció elkerülése érdekében;

10. hangsúlyozza a nők aktív részvételét célként kitűző projektek számára rendelkezésre álló európai és nemzeti alapokhoz történő hozzáférés fontosságát, és felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a strukturális alapok végrehajtásával összefüggésben – a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének horizontális céljával összhangban – tűzzenek ki konkrét célokat a nők támogatási programokban való részvételére vonatkozóan; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra iránymutatások kidolgozását a strukturális alapok nemi szempontú költségvetés-tervezésére, és tesztelje őket kísérleti projektek keretében;

11. támogatja az Európai Szociális Alapban és a PROGRESS 2007–2013 programban szereplő intézkedéseket, melyek javítják a nők munkaerő-piaci helyzetét és segítik a diszkrimináció megszüntetését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőség biztosítására irányuló valamennyi politikai intézkedés és cselekvés során vegyék figyelembe a fogyatékosság, életkor, szexuális orientáció, etnikai származás vagy vallási meggyőződés, illetve kapcsolataik miatt diszkriminációt elszenvedő nők, valamint a diszkriminációval szembesülő személyek szüleinek, illetve házastársának helyzetét;

12. hangsúlyozza a nők körén belüli sebezhető csoportoknak a munkaerő-piaci integrációját célzó eszközök és megfelelő mechanizmusok azonosításának fontosságát; felhív továbbá az informális tanulás jobb elismerésére e folyamat elősegítése érdekében;

13. emlékeztet a szakmai, a családi és a magánéletről szóló 2004. március 9-i állásfoglalására[2], amelyben felkérte a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy, a szakmai, a családi és a magánélet összeegyeztetésére vonatkozó keretirányelvre, amely többek között lehetővé tenné olyan kiegészítő mechanizmusok bevezetését, amelyek elősegítik, hogy a nők és férfiak egyformán vegyenek részt az eltartott családtagok gondozásában, és amely tükrözné az Európai Alapítvány által a munka és a magánélet egyensúlyáról készített tanulmányait;

14. megjegyzi, hogy a demográfiai változások következtében becslések szerint 2030-ra az aktívak és inaktívak arány 2:1-hez lesz; felhívja a Bizottságot, hogy a férfiak és nők számára a szakmai, gondozási és családi kötelezettségek közötti egyensúly megteremtését lehetővé tevő, és ezáltal a munka-, jövedelem- és nyugdíjbizonytalanságot kiküszöbölő politikai kezdeményezések kidolgozásával támogassa a gondozási tevékenységeket végzők jövőbeli szerepét, továbbá azokat, akik családi kötelezettségeik teljesítése érdekében kénytelen kilépni a munkaerőpiacról vagy részmunkaidős szerződés alapján dolgoznak; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és valósítsanak meg fenntartható szociális védelmi rendszereket, melyek figyelembe veszik a nők és férfiak ilyen speciális munkaerő-piaci helyzetét;

15. felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be mechanizmusokat annak biztosítására, hogy a nők és férfiak igazságos elbánásban részesüljenek a nyugdíjrendszerekben, illetve hogy mérjék fel a nyugdíjreformoknak a nők életére gyakorolt hatását;

16. javasolja, hogy a Bizottság folytassa a konzultációt a szociális partnerekkel a szakmai, magán- és családi élet jobb összeegyeztethetőségét célzó közösségi fellépés lehetséges irányairól, tekintettel a jelenlegi keretek javítására és kiegészítésére és az Európai Tanács barcelonai ülésén elfogadott célkitűzések megvalósítására;

17. kiemeli a munkáltatók és a szakszervezetek szerepét a tisztességes munkaszervezés nők és férfiak számára történő kialakításában, valamint a tagállamok szerepét abban, hogy elérhető és megfizethető, jó minőségű szolgáltatások álljanak rendelkezésre és megosszák a legjobb gyakorlatokat a szakmai és a családi élet jobb összeegyeztetésének, valamint a vállalatok társadalmi felelősségvállalása előmozdításának lehetővé tétele érdekében;

18. hangsúlyozza a nők aktív szakszervezeti szerepvállalásának fontosságát a nők munkahelyi védelméhez és a nekik járó jogosultságok biztosításához kapcsolódó feladatok tekintetében;

19. egyetért a szociális partnereknek a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos intézkedési keretében tett, a nem lineáris karrierutak megteremtésére vonatkozó javaslatával, melynek értelmében váltakozik a hangsúly a szakmai tevékenység és a családi felelősségvállalás között, a férfiak és nők szükségtelenül hosszú munkaideje kultúrájának alternatívájaként;

20. felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Szövetség a Családokért keretében, a szakmai, a családi és a magánélet jobb összeegyeztetése érdekében támogassa valamennyi érintett testület között az együttműködést és a partnerségi kapcsolatok fejlesztését;

21. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki a lisszaboni növekedési és munkahely-teremtési stratégia végrehajtásának nyomon követésére a nemi dimenziót figyelembe vevő minőségi mutatókat;

22. felhívja a Bizottságot, hogy indítson a nemi diszkriminációval kapcsolatban tájékoztató kampányokat, és foglalja bele a nemi dimenziót az EU oktatási programjaiba.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

25.6.2008

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

38

1

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jan Andersson, Edit Bauer, Iles Braghetto, Philip Bushill-Matthews, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Derek Roland Clark, Luigi Cocilovo, Jean Louis Cottigny, Jan Cremers, Proinsias De Rossa, Richard Falbr, Carlo Fatuzzo, Ilda Figueiredo, Roger Helmer, Karin Jöns, Ona Juknevičienė, Jean Lambert, Raymond Langendries, Bernard Lehideux, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Maria Matsouka, Elisabeth Morin, Juan Andrés Naranjo Escobar, Csaba Őry, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Pier Antonio Panzeri, Elisabeth Schroedter, Jean Spautz, Gabriele Stauner, Ewa Tomaszewska, Gabriele Zimmer

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Jean Marie Beaupuy, Petru Filip, Donata Gottardi, Marian Harkin, Rumiana Jeleva, Sepp Kusstatscher, Roberto Musacchio, Csaba Sógor, Patrizia Toia, Glenis Willmott

  • [1]  A Bizottság jelentése a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A nemek közötti egyenlőség – 2008 (COM(2008)0010).
  • [2]  HL C 102. E, 2004.4.28., 492. o.

VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről (25.6.2008)

a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részére

a nemek közötti egyenlőségről – 2008
(2008/2047(INI))

A vélemény előadója: Maria Badia i Cutchet

JAVASLATOK

A Kulturális és Oktatási Bizottság felhívja a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  úgy véli, hogy a médiában megjelenő, nemekkel kapcsolatos sztereotípiák megszüntetése, valamint az egyenlő viselkedésminták munkahelyen és a családban történő népszerűsítése érdekében már fiatal kortól szükséges ezen értékek nevelés útján történő átadása az iskolákban;

2.  javasolja a tagállamoknak, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a diákokkal szembeni egyenlő bánásmód népszerűsítésére, és hozzanak intézkedéseket az oktatásban érvényesülő, nemi alapú munkahelyi szegregáció ellen, mivel az óvodai és általános iskolai oktatásban a női tanárok aránya jóval meghaladja a középiskolában tanító nők arányát, ahol több a férfi tanár, és amelynek nagyobb a társadalmi és anyagi megbecsültsége;

3.  javasolja a Bizottságnak, hogy vizsgálja meg a tudományos és műszaki pályák nők körében történő népszerűsítésére irányuló intézkedések elfogadását ezen ágazatok szakemberkínálatának növelése és a felmerülő kereslet kielégítése érdekében;

4.  kéri a nemi alapon történő, jelenlegi fizetésbeli diszkrimináció megszüntetését az oktatás, a kultúra, valamint a sporthoz és a kommunikációhoz kapcsolódó munkahelyek esetében, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a részmunkaidőben dolgozó vagy ideiglenesen foglalkoztatott munkavállalók nagy része nő, amiből egyértelműen látszik, hogy a munka, a családi élet és a tanulás összehangolása alapvetően a nőktől függ, éppen ezért kéri a tagállamokat, hogy javítsák az eltartott személyeknek történő segítségnyújtással és a gyermekek oktatásával kapcsolatos közszolgáltatások hálózatát a munka, a családi élet és a tanulás összeegyeztethetőségének elősegítése és ezáltal a nők egész életen át tartó tanulásban és a magas szintű foglalkoztatásban való részvételének növelése érdekében;

5.  sürgeti, hogy tegyenek intézkedéseket a nők irányító testületekben való részvételi arányának növelése érdekében, különösen azokon a területeken, ahol a nemek tekintetében nem valóul meg a kiegyensúlyozott képviselet;

6.  kéri a tagállamokat, hogy a sportot és az egészséges életmódot annak figyelembe vételével népszerűsítsék a lakosság körében, hogy a nők alacsonyabb arányban végeznek sporttevékenységeket.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

24.6.2008

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

29

2

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Maria Badia i Cutchet, Katerina Batzeli, Ivo Belet, Giovanni Berlinguer, Nicodim Bulzesc, Marielle De Sarnez, Marie-Hélène Descamps, Jolanta Dičkutė, Milan Gaľa, Claire Gibault, Vasco Graça Moura, Christopher Heaton-Harris, Luis Herrero-Tejedor, Ruth Hieronymi, Mikel Irujo Amezaga, Ramona Nicole Mănescu, Manolis Mavrommatis, Ljudmila Novak, Dumitru Oprea, Zdzisław Zbigniew Podkański, Mihaela Popa, Christa Prets, Pál Schmitt, Hannu Takkula, Helga Trüpel, Thomas Wise

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Victor Boştinaru, Mary Honeyball, Elisabeth Morin, Ewa Tomaszewska, Cornelis Visser

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Elfogadás dátuma

16.7.2008

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

30

0

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Edit Bauer, Emine Bozkurt, Hiltrud Breyer, Edite Estrela, Věra Flasarová, Lissy Gröner, Esther Herranz García, Lívia Járóka, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Urszula Krupa, Roselyne Lefrançois, Astrid Lulling, Siiri Oviir, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Zita Pleštinská, Anni Podimata, Karin Resetarits, Eva-Britt Svensson, Anne Van Lancker, Corien Wortmann-Kool, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Gabriela Creţu, Lena Ek, Iratxe García Pérez, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Anna Hedh, Mary Honeyball, Marusya Ivanova Lyubcheva, Maria Petre, Zuzana Roithová, Heide Rühle