JELENTÉS a területi kohéziót és a kohéziós politika jövőbeli reformját érintő vita állásáról szóló zöld könyvről

20.2.2009 - (2008/2174(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság
Előadó Lambert van Nistelrooij

Helyesbítések/KiegészítésekKiválasztásERR01

• ERR01 (PDF - 202 KB)
• ERR01 (DOC - 36 KB)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a területi kohéziót és a kohéziós politika jövőbeli reformját érintő vita állásáról szóló zöld könyvről

(2008/2174(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Bizottság gazdasági és társadalmi kohézióról szóló, 2008. június 19-i „Növekedésben a régiók, növekedésben Európa” című ötödik helyzetjelentésére (COM(2008)0371) (ötödik helyzetjelentés),

– tekintettel a Bizottság területi kohézióról szóló „Előnyt kovácsolni a területi sokféleségből” című zöld könyvére (COM (2008)0616) (zöld könyv),

– tekintettel a „Régiók 2020-ban: – az EU régiói előtt álló jövőbeli kihívások értékelése” című bizottsági munkadokumentumra (SEC(2008)2868) (Régiók 2020-ban – bizottsági jelentés),

- tekintettel az EK-Szerződés 158., 159. és 299. cikkének (2) bekezdésére,

- tekintettel a Bizottság 2007. május 30-i, a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentésére (COM(2007)0273),

– tekintettel az EU területfejlesztési menetrendjére és a fenntartható európai városokról szóló lipcsei chartára, valamint a területfejlesztési menetrend végrehajtására vonatkozó cselekvési programra,

– tekintettel a 2008. február 21-i, a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik állásfoglalására (a negyedik helyzetjelentésről szóló állásfoglalás)[1], a területfejlesztési menetrend és „A térségfejlesztésre és a területi kohézióra irányuló európai cselekvési program felé” című lipcsei charta nyomon követéséről szóló állásfoglalására[2], valamint az irányításról és partnerségről szóló 2008. október 21-i állásfoglalására[3],

– tekintettel az Európai Területi Tervezési Megfigyelő Hálózat (ESPON) „Területi fejlődések – területi forgatókönyvek Európáért” című dokumentumról szóló jelentésére és az Európai Parlament „Regionális eltérések és kohézió: stratégiák a jövőért” című dokumentumról szóló jelentésére,

– tekintettel a területi kohézióról és a kohéziós politika jövőjéről 2008. október 30–31-én Párizsban tartott konferencia következtetéseire,

– tekintettel a területi kohézió regionális fejlődésben játszott szerepéről szóló, 2005. szeptember 28-i állásfoglalására[4],

– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére, tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0083/2008),

A. mivel a Lisszaboni Szerződést – amely a területi kohéziót a gazdasági és társadalmi kohézió mellett az Európai Unió alapvető célkitűzései között szentesíti – még nem ratifikálta valamennyi uniós tagállam;

B.  mivel a területi kohéziót a kohéziós politika elindulása óta közvetve tartalmazta, illetve fejlődésének középpontjában állt; mivel a Lisszaboni Szerződés és a zöld könyv hozzájárult e fogalom láthatóbbá és egyértelműbbé tételéhez,

C.  mivel az Unió kohéziós politikája továbbra is az európai integrációs folyamat alapvető pillére és az egyik legsikeresebb uniós politika, mely elősegíti az egyre sokszinűbb régiók közötti konvergenciát és ösztönzi a növekedést és a foglalkoztatást; mivel az Unió kohéziós politikája az európai szolidaritás és méltányosság legláthatóbb, legkézzelfoghatóbb és leginkább számszerűsíthető kifejeződése, és mivel a területi kohézió az Unió kohéziós politikájának szerves részeként ugyanezen alepelvekre épül,

D.  mivel a konvergencia tekintetében az Unióban elért haladás ellenére a kohézióról szóló legutóbbi jelentések rámutatnak arra, hogy az Unión belüli régiók közötti területi különbségek egyre mélyülnek, például az elérhetőség tekintetében, különösen a strukturálisan kedvezőtlen helyzetű régiók esetében, de a régiókon belüli szinten és az uniós területeken belül is, ami területi szegregációhoz és az Unió régióinak jóléti szintje közötti különbség elmélyüléséhez vezethet,

E.  mivel a kohéziós politika már sikeresen kialakított szinergiákat más közösségi szakpolitikák közöttazzal a céllal, hogy növelje e politikák helyi hatását és az európai polgárok számára nyújtott előnyeit, és mivel a kohéziós politika, a kutatás és az innováció közötti szinergiák létrehozása, illetve a lisszaboni stratégia és a határokon átnyúló szintű szinergiák is olyan kézzelfogható pozitív eredményeket hoztak, amelyeket meg kell szilárdítani és ki kell szélesíteni;

Az európai uniós kohéziós politika jövőjéről szóló vita állása

1.  támogatja az európai uniós kohéziós politika jövőjéről szóló nyilvános konzultáció fő következtetéseit az ötödik helyzetjelentésben bemutatottak szerint; elégedett azzal, hogy a regionális politika területén a különböző érdekelt felek, különösen a helyi és regionális hatóságok nagy érdeklődést mutattak a vita iránt;

2.  üdvözli azt a tényt, hogy e következtetések nagymértékben megegyeznek a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik helyzetjelentésről szóló állásfoglalásában kifejtett állásponttal; emlékeztet arra, hogy ez az állásfoglalás volt a Parlament első hozzájárulása a nyilvános vitához;

3.  megjegyzi, hogy a negyedik helyzetjelentésről szóló állásfoglalásában kifejtett álláspont a következő javaslatokat tartalmazza: először, az újraállamosításra tett bárminémű kísérlet elutasítása, valamint az egységes és rugalmas közösségi politika melletti elkötelezettség, amelynek olyan közös kihívásokkal is foglalkoznia kell, mint a globalizáció, az éghajlatváltozás, a demográfiai változások (ideértve az öregedés, a migráció és az elnéptelenedés kérdését), a szegénység és az energiagazdálkodás; másodszor, hangot ad annak a határozott meggyőződésének is, hogy az Unió kohéziós politikájának az EU valamennyi régiójára ki kell terjednie, beleértve a különleges földrajzi jellemzőkkel rendelkező térségeket is, és mindenki számára hozzáadott értéket kell, hogy teremtsen; harmadszor azt, hogy szükség van az EU strukturális politikájára és fellépéseire fordított kiadások terén prioritások meghatározására, valamint a „forráselkülönítési” gyakorlat – bizonyos feltételekkel történő – támogatására; negyedszer pedig, hogy a szinergiákra és a különböző ágazati politikák közötti integrált megközelítésre van szükség, ha optimális eredményeket akarunk eléri a helyi növekedés és fejlődés vonatkozásában;

4.  úgy véli, hogy a területi kohézió a gazdasági és társadalmi kohézió együttes megerősítésén keresztül központi fontosságú pillér az EU kohéziós politikája által kitűzött célok megvalósítása szempontjából; hangsúlyozza, hogy a területi kohézió hatékonyan hozzájárul mind a tagállamok és a régiók közötti, mind pedig az azokon belüli egyre mélyülő fejlődési különbségek kiegyenlítéséhez; ezért úgy véli, hogy az EU regionális politikája jövőbeli reformjának magában kell foglalnia a zöld könyvvel kapcsolatos vita következtetéseit;

A területi kohézióról szóló zöld könyv értékelése

5.  üdvözli a területi kohézióról szóló zöld könyv elfogadását, mivel az az Európai Parlament régóta fennálló kérésére válaszol; teljes mértékben támogatja azt a döntést, hogy kezdjenek hozzá a – regionális politikáról szóló valamennyi vita középpontjában már régóta szereplő – „területi kohézió” elemzésének, annak ellenére, hogy a Lisszaboni Szerződést még nem ratifikálták;

6.  úgy véli azonban, hogy a zöld könyv nem elég ambíciózus abban az értelemben, hogy nem szerepel benne a „területi kohézió” egyértelmű meghatározása és célkitűzése, és ezért nem segíti jelentősen elő az új fogalom megértését, amely révén az hatékonyan hozzájárulhatna a térségek közötti egyenlőtlenségek enyhítéséhez; továbbá sajnálja, hogy a zöld könyv nem szolgál magyarázattal arra vonatkozóan, hogy a területi kohézió milyen módon integrálódik a kohéziós politika fennálló keretébe, és hogy a kohéziós politika elveinek keretéből milyen módszertani eszközök és erőforrások válnak a politikai kohézióra vonatkozó beavatkozási mechanizmusok részeivé, és ezáltal hogyan válik működőképessé a következő programozási időszak során;

7.  üdvözli a zöld könyvben szereplő elemzést, amely olyan három kulcsfontosságú fogalmat határoz meg, amelyek központi fontossággal bírnak a kohéziós politika fejlődése szempontjából: koncentráció, kapcsolat és együttműködés; úgy véli, hogy ezek a fogalmak megoldást nyújthatnak néhány, az Európai Unió harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődését gátló olyan alapvető akadály leküzdésére, mint amilyen különösen egyes országos és regionális fővárosokban tapasztalható, a gazdasági tevékenység koncentrációjából eredő negatív hatások, a távolságból és az infrastrukturális hiányosságokból eredően a piacokhoz és a szolgáltatásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés, valamint a tagállamok és a régiók közötti határokból következő elkülönülés;

8.   úgy véli, hogy a zöld könyv nem veszi kellően figyelembe a területfejlesztési menetrendben és a lipcsei chartában rögzített kötelezettségvállalásokat, amelyek a területi kohézió stratégiai és operatív jelleget kölcsönöznek, különös tekintettel a többközpontúság elvére vagy az új városi-vidéki partnerségre; úgy véli, hogy e céloknak kulcsfontosságú szerepe kell, hogy legyen a területi kohézióról szóló vitában;

9.   üdvözli a területi kohézióról folyó nyilvános konzultáció zöld könyv szerinti elindítását; úgy véli, hogy bármilyen nyilvános konzultáció sikere közvetlen összefüggésben áll a különböző érdekelt felek és a civil társadalom lehető legszélesebb körben történő részvételével; felhívja az illetékes nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy az új fogalom fontosságának tudatosítása érdekében haladéktalanul terjesszék a vonatkozó információkat;

10. úgy véli, hogy valamennyi, erőteljes területi hatással bíró ágazati közösségi politika koordinálása központi fontossággal bír a kohéziós politika fejlődése, valamint a gazdasági és társadalmi kohézió megerősítése szempontjából; sajnálja ezért, hogy a zöld könyv vonatkozó elemzése ezen európai uniós politikák felsorolására szorítkozik és nem ad javaslatot arra vonatkozóan, hogyan lehet a közöttük meglévő szinergiákat javítani, illetve arra, hogy milyen módszerekkel mérjék e szakpolitikák területi kihatását;

11. Agrees with the approach of not including any references to possible budgetary and financial implications of territorial cohesion in the Green Paper or in the public debate; úgy véli, hogy egy ilyen elemzés még korai lenne mindaddig, amíg valamennyi érdekelt fél magát a fogalmat nem határozza meg egyértelműen, illetve azonos módon nem értelmezi; úgy véli azonban, hogy minden ezzel kapcsolatos eszmecsere elválaszthatatlan a jövőbeni uniós kohéziós politikával kapcsolatos átfogó tárgyalási és tervezési folyamatoktól; kéri, hogy a vita eredményei képezzék a jövőbeni kohéziós politika pénzügyi terveinek alapját;

12. úgy véli, hogy egy erős és jól finanszírozott európai regionális politika megléte nélkülözhetetlen feltétel ahhoz, hogy szembe lehessen nézni a soron következő bővítésekkel járó és a kibővített Európai Unión belüli területi, gazdasági és társadalmi kohézió megvalósításához kapcsolódó nehézségekkel;

A „területi kohézió” fogalmának elemzése                   

13. támogatja a zöld könyvben megjelenő álláspontot, mely szerint a területi kohézió célja – az esélyegyenlőség elve alapján – az Európai Unió egész területén a többközpontú fejlődés , valamint a különböző jellegzetességekkel és sajátosságokkal rendelkező területek kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődésének biztosítása, a sokszínűség megőrzése mellett; támogatja továbbá azt az álláspontot, hogy a területi kohéziónak biztosítania kell, hogy a polgárok a lehető legteljesebb mértékben kihasználhassák és fejleszthessék a régiójuk nyújtotta lehetőségeket és eszközöket; hangsúlyt fektet arra, hogy a területi kohézió horizontális fogalom, amely az Európai Unió egészének fejlődését előmozdítja; határozottan úgy véli, hogy a területi kohézió meg tudja gátolni az EU régiói között és az azokon belül fennálló különbségek további elmélyülését és az asszimetria kialakulását; kijelenti, hogy a területi kohézió szárazföldi és tengeri dimenzióval egyaránt rendelkezik;

14. véleménye szerint a területi kohézió egy olyan fogalom, amely tényleges hozzáadott értékkel egészítheti ki a gazdasági és társadalmi kohéziót és választ adhat az Unión belüli növekvő problémákra; hangsúlyozza, hogy a kohézió három (gazdasági, társadalmi és területi) alkotóelemének ki kell egészítenie és erősítenie kell egymást, megőrizve ugyanakkor saját külön küldetésüket egy egységes, integrált fogalmon belül; úgy véli ezért, hogy a célok között nem szabad fontossági sorrendet felállítani, illetve azokat egymással felcserélhetővé tenni; hangsúlyozza, hogy a területi kohéziónak illeszkednie kell a már meglévő keretekbe, és nem vezethet az uniós kohéziós politika ágazati szétforgácsolódásához;

15. üdvözli az EPSON által az európai terület 2030-ig tartó jövőbeni fejlődésének forgatókönyveiről végzett kutatás végkövetkeztetéseit, amely konkrét adatokkal szolgál az EU kialakításáról és a nemzeti politikákról szóló politikai vita támogatása tekintetében azért, hogy létrehozza a megfelelő eszközöket az olyan jelentős helyi vagy regionális hatásokkal járó új kihívások megoldása érdekében, mint a demográfiai változások, a városi koncentráció, a migrációs mozgások és az éghajlatváltozás, és optimális körülményeket hozzon létre a polgárok megfelelő életminőségének biztosítása érdekében;

16. hangsúlyozza, hogy a területi kohézió egyik fő célkitűzése annak biztosítása, hogy egy adott területen belül elért haladás és fejlődés az egész régió, illetve az európai uniós terület hasznára váljon; e tekintetben úgy véli, hogy a kiválósági központok, a kutató és innovációs klaszterek megoldásként szolgálhatnak a gazdasági siker, a tudományos felfedezések, a technológiai innováció és a munkahelyek biztosítására, és szorgalmazza e központok, az egyetemek, a gazdasági szervezetek és a vállalatok – beleértve a legkisebb vállalatokat is – közötti interakciók és ismeretátadás erősítését; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be egy értékelést a klasztereknek és a kiválósági központoknak a környező területekre gyakorolt hatásairól;

17. hangsúlyozza, hogy a területi kohézió fogalma magában foglalja a területeken belüli kohéziót is, és javasolja, hogy a fővárosokra nehezedő nyomás csökkentése és a másodlagos csomópontok kialakulásának elősegítése érdekében elsőbbségben részesüljenek a területek autentikus többközpontú fejlődését előmozdító szakpolitikák; megjegyzi, hogy ez a városi koncentráció (többek között a zsúfoltság, szennyezettség, társadalmi kirekesztés, szegénység) vagy a polgárok életminőségére is kiható ellenőrizetlen urbanizációs folyamatok leküzdésére is szolgálhat; úgy véli, hogy ebben az értelemben nem szabad megfeledkezni a vidéki területek támogatásáról és az ott található kis és közepes városok fontos szerepéről sem;

18. hangsúlyozza a belső piacnak a gazdasági, szociális és területi kohézióhoz történő létfontosságú hozzájárulását; hangsúlyozza a közszolgáltatások fontosságát a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés tekintetében, valamint az általános érdekű szolgáltatásokhoz, különösen a közoktatáshoz és egészségügyi szolgáltatásokhoz való társadalmilag és területileg méltányos hozzáférés szükségességét; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a „méltányos hozzáférés” biztosítása nem csupán a földrajzi távolságra, hanem a rendelkezésre állásra és a hozzáférhetőségre is vonatkozik, és úgy ítéli meg, hogy a szubszidiaritás elvére, valamint az európai uniós versenyjogra való tekintettel a közszolgáltatások meghatározásának, megszervezésének, finanszírozásának és felügyeletének a nemzeti, regionális és helyi hatóságok hatáskörében kell maradnia; úgy véli azonban, hogy a szolgáltatásokhoz a polgárok számára biztosított tisztességes hozzáférésről való gondolkodást is bele kellene venni a területi kohézióról szóló vitába;

19. megjegyzi, hogy a zöld könyv elismeri, hogy három, speciális földrajzi jellegzetességekkel bíró terület különleges fejlesztési kihívásokkal szembesül: a hegyvidéki régiók, a szigetek és a ritkán lakott régiók; nem csökkentve a területi kohézió jelentőségét az e területek problémáival való szembenézésben, azon az állásponton van, hogy a területi kohézió nem lehet olyan politika, amely kizárólag a földrajzi szempontból hátrányos régiók problémáival foglalkozik; úgy véli azonban, hogy az Unió egészének harmonikus fejlődéséhez történő hatékony hozzájárulásuk érdekében különös figyelmet igényel ezen régiók fejlesztése hátrányaik ellensúlyozása, valamint az értékeket és lehetőségeket teremtő regionális erőforrások átalakulásához;

20. azt is megjegyzi, hogy más régiók speciális politikai kihívásokkal szembesülnek a gazdasági és társadalmi fejlődés, az elérhetőség és a versenyképesség tekintetében; ilyen kihívások például az EK-Szerződés 299. cikke (2) bekezdésében meghatározott legkülső régiók, a határvidéki régiók, a peremterületi régiók, a partvidéki régiók, valamint az elnéptelenedő régiók; úgy véli, hogy a távolság egyedi jellegzetességét is figyelembe kell venni mint olyan sajátos földrajzi jellegzetességet, amely az adott régiók esetében speciális politikák alkalmazását igényli; felhívja a figyelmet arra, hogy a kis szigeti tagállamok, Ciprus és Málta, szintén speciális kihívásokkal szembesülnek;

21. úgy véli, hogy a területi kohéziónak nemcsak az EU területekre vonatkozó regionális politikájának hatásaira kell szorítkoznia, hanem más, erőteljes területi hatással bíró ágazati közösségi politikák területi dimenziójával is foglalkoznia kell; stresses, in the context of territorial cohesion, the importance of improving synergies between the different Community policies in order to coordinate and maximise their territorial impact on the ground; megjegyzi azonban, hogy valamennyi közösségi politika mindig is autonóm marad, valamint azt, hogy ez a folyamat nem jár együtt az egyes politikák közötti alárendeléssel;

A területi kohézió jövőjével kapcsolatos ajánlások

22. várakozásai szerint a nyilvános konzultáció során kialakul a területi kohézió egyértelmű és kellőképpen rugalmas meghatározása, amelyet közösen fogad el, értelmez és amelyet oszt minden érdekelt, és amely képes lesz felölelni az EU területeinek valamennyi sajátosságát, valamint biztosítja az egyértelműséget és átláthatóságot; e tekintetben elfogadja a Tanács francia elnöksége által javasolt fogalommeghatározást; úgy véli azonban, hogy a területi kohéziónak minden szempontból eleget kell tennie a szubszidiaritás elvének; továbbá úgy véli, hogy a területi kohézió fogalmának jobb meghatározása és megértése érdekében az olyan fogalmak mint „terület”, „vidéki térség” és „hegyvidéki térség” közös meghatározására van szükség;

23. úgy véli, hogy néhány tényező a területi kohézió jövőbeni meghatározásának fontos eleme lehet, beleértve azt az elképzelést, miszerint a területi kohézió túlmutat a gazdasági és társadalmi kohézión, illetve annak horizontális jellege és az integrált megközelítés ösztönzi a területeken és a határokon átnyúló intézkedéseket; úgy véli, hogy a területi kohézió célja a tagállamok és a régiók közti egyenlőtlenségek csökkentése, valamint a különböző jellegzetességekkel és sajátosságokkal rendelkező földrajzi területek harmonikus és fenntartható fejlődésének biztosítása annak meghatározása révén, hogy hogyan lehet az Unió kohéziós és más ágazati politikáit a leginkább a régió igényeihez igazítani; hangsúlyozza, hogy a jövőbeni fogalommeghatározást világosan kell megfogalmazni abból a szempontból is, hogy a területi kohéziónak elsősorban a helyes kormányzásra kell összpontosítania, méltányos lehetőségeket biztosítva az uniós polgároknak az életkörélmények és az életminőség tekintetében;

24. határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy a jelen konzultációs folyamatot követően adjanak ki fehér könyvet a területi kohézióról; úgy ítéli meg, hogy a fehér könyv jelentős szerepet fog játszani a területi kohézió fogalmának, valamint a jelenlegi kohéziós politikára vonatkozó hozzáadott érték egyértelmű meghatározásában, illetve olyan konkrét rendelkezéseket és politikai fellépéseket fog javasolni, amelyek hozzájárulnak az egyre növekvő problémák megoldásához, és amelyeket bele kell foglalni a 2013-as időszakot követő, a strukturális alapról szóló jogszabálycsomagba; úgy véli, hogy a területi kohézió lehetséges költségvetési és pénzügyi kihatásairól szóló bevezető nyilatkozatot is bele kell foglalni a fehér könyvbe;

25. üdvözli a „Régiók 2020-ban” című bizottsági jelentést; felszólítja a Bizottságot, hogy kohéziós jelentésről szóló következő időközi jelentésben az e munkadokumentumból származó megállapításokat, különösen a gazdasági, társadalmi és területi kohézió meghatározására vonatkozóan, foglalja bele területi kohézióról szóló fehér könyvbe;

26. úgy véli, hogy a területi kohéziót elemző zöld könyv alapjául szolgáló három fogalom – koncentráció, kapcsolat és együttműködés – további fejlesztésre szorul, és konkrét politikai alternatívaként kell megjelennie; sürgeti a Bizottságot, hogy szolgáljon magyarázattal arra vonatkozóan, hogy ezek a fogalmak hogyan kerülnek be a 2013-as időszakot követő jogalkotási keretbe;

27. felszólít az európai területi együttműködési célkitűzésnek a következő programozási időszak során történő jelentős megerősítésére; meggyőződése, hogy e célkitűzés hozzáadott értéket teremt Európa számára nem utolsósorban azért, mert a regionális és helyi hatóságokat közvetlenül bevonja a határokon átívelő, transznacionális és régiók közötti együttműködési programok tervezésébe és megvalósításába; úgy véli azonban, hogy ez nem valósulhat meg a másik két célkitűzés kárára; e tekintetben hangsúlyozza a tengermedencék integrált fejlesztésének, valamint a határokon átívelő dimenziónak és az európai szomszédsági politika erre vonatkozó operatív programjainak jelentőségét, amely a jövőbeni uniós bővítések fényében különös jelentőséggel bír;

28. véleménye szerint a területi kohéziónak horizontális elvként kellene fejlődnie, és minden közösségi politikát és fellépést elő kellene mozdítania; úgy véli, hogy a fenntartható fejlődés elvének, valamint a környezetvédelemnek a fejlődése példaként szolgálhatna arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet a területi kohéziót valamennyi közösségi politika jövőbeni fejlődésébe integrálni, minthogy a kohéziós szempontnak minden szakpolitika terén meg kell jelennie; úgy véli azonban, hogy a területi kohézió horizontális dimenziója nem korlátozódhat általános és elvont cselekvési tervre; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges kezdeményezést annak érdekében, hogy kidolgozza a területi kohézióra vonatkozó jogalkotási és politikai javaslatokat;

29. emlékeztet arra, hogy fontos a kohéziós politika végrehajtásának és értékelésének minden egyes szakaszába beépíteni a nemek közötti egyenlőséggel, az esélyegyenlőséggel, a fogyatékkal élők és az idősek különleges szükségleteivel kapcsolatos távlati szempontokat;

30. hangsúlyozza a területi kohézió tekintetében, hogy dolgozzanak ki további minőségi indikátorokat a megfelelő helyi politikák jobb kialakítása és végrehajtása érdekében, a különböző területi sajátosságok figyelembe vételével; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy késlekedés nélkül készítse el a szükséges tanulmányokat, valamint határozza meg az új és megbízható mutatók kidolgozásának lehetőségeit, illetve annak módját, hogy hogyan lehet azokat a területi különbségek értékelésére szolgáló rendszerbe beépíteni;·

31. megjegyzi, hogy a régiók 1. célkitűzés (konvergencia) keretében történő támogathatóságának megállapítása tekintetében a GDP az egyedüli feltétel, míg a regionális versenyképesség és foglalkoztathatóság célkitűzése alapján támogatható régiók esetében már más mutatókat alkalmaztak; hangsúlyozza azonban azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy az országok közötti konvergencia tagadhatatlan növekedése gyakran elrejti a régiók közötti és a régiókon belüli különbségek növekvő számát, ezért kiemeli, hogy komolyan el kell gondolkodni azon, hogy helyes-e, hogy a strukturális alapokból származó pénzügyi támogatás tekintetében továbbra is a GDP legyen a fő támogathatósági feltétel;

32. úgy véli, hogy a NUTS II térségeken belül a régiókon belüli egyenlőtlenségek problémája jobban megfigyelhető a NUTS III szinten; felszólítja ezért a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a jövőben a NUTS II térségek eltérő fejlődési sajátosságaiból eredő egyensúlyteremtési problémák milyen mértékben orvosolhatók a támogatható területek NUTS III szintű meghatározásával; a területi kohézió vonatkozásában hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok határozzák meg, mely területi egység tartozik a megfelelő végrehajtási szinthez a strukturális alapok programjainak tervezése és végrehajtása folyamán; e célból javasolja az EU egész területére kiterjedő területi elemzés végrehajtását az egyes programozási időszakok kezdetén;

33. úgy véli, hogy az ágazati közösségi politikák területi hatásának jobb koordinálásához e hatásokat jobban meg kell érteni és fel kell mérni; sürgeti ezért a Bizottságot, hogy e politikák területi hatáselemzését végezze el, és hogy a jelenleg is működő európai bizottsági hatásvizsgálati mechanizmus – mint például a stratégiai környezeti hatásvizsgálat – a területi szempontokra is terjedjen ki; felszólítja a Bizottságot, mutassa be, hogyan lehet e területi és ágazati politikák között szinergiákat létrehozni, valamint hogy készítse el a lisszaboni és a göteborgi stratégia területi kohézióhoz való hozzájárulásának értékelését;

34. megismétli azon régóta fennálló kérését, hogy hozzanak létre a sajátos földrajzi jellegzetességekkel bíró területekre vonatkozó átfogó európai uniós stratégiát, amely lehetővé teszi e területek számára a problémákra és kihívásokra való jobb válaszadást; úgy véli, hogy egy európai uniós stratégiának hangsúlyoznia kell a kohéziós politika területi dimenzióját, és azzal is foglalkoznia kell, hogy a közösségi politikákat hogyan alkalmazza e területek sajátos igényeire és eszközeire; hangsúlyozza, hogy egy ilyen stratégia végrehajtása e térségek gazdasági és társadalmi fejlődésének·elengedhetetlen feltétele; úgy véli, hogy az erre vonatkozó uniós stratégia sikeres végrehajtása érdekében rendkívül fontos, hogy új mutatókat dolgozzanak ki a helyzet és a gyakorlati problémák pontosabb meghatározása céljából;

35. hangsúlyozza azonban, hogy további mutatók kidolgozása, valamint a területi értékelés nem vezethet az új politikák és a területi kohéziót támogató fellépések végrehajtása során további bürokráciához és késedelemhez; hangsúlyozza a területi kohézió integrációjából eredő közvetlen eredmények szükségességét a következő strukturális alapprogramokban;

36. emlékeztet a kis- és közép-, illetve a mikrovállalkozások, valamint a kisipari vállalkozások fontos szerepére különösen a gazdasági, társadalmi és területi kohézió terén, a növekedés és a foglalkoztatás terén nyújtott jelentős hozzájárulásuk révén; ezért kéri a Bizottságot, hogy végezzen külön elemzést a strukturális alapok és a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó európai regionális politikák hatásai és hatékonysága, valamint azon közigazgatási és pénzügyi nehézségek tekintetében, amelyekkel a kis- és középvállalkozások szembesülnek;

37. felhívja továbbá a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat, hogy hatékony politikát alkalmazzanak a vállalkozások innovációjának és versenyképességének támogatására, amely lehetővé teszi a vállalkozások és a közszféra, az iskolák és az egyetemek közti együttműködést, valamint biztosítja, hogy a kis- és középvállalkozásokat képviselő szervezetek közvetlenül részt vehessenek a területi politikák kialakításában;

38. sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák az Európai Unió területfejlesztési napirendjének végrehajtására vonatkozó első cselekvési program 4. fejezetében megállapított célkitűzések elérésére tett erőfeszítéseiket a területi kohézióról és a fenntartható területrendezésről való tudás kialakításával, tervek készítésével és hatáselemzéssel, valamint elismeri az EPSON-nak a folyamatban játszott központi szerepét;

39. rámutat, hogy az éghajlatváltozás jelentős következményekkel jár majd a területi kohézióra nézve; kéri, hogy a Bizottság végezzen további elemzéseket az éghajlatváltozás egyes régiókra gyakorolt negatív hatásáról, tekintettel arra, hogy a hatások eltérőek lesznek az Európai Unió különböző területein; úgy véli, hogy a területi kohéziónak figyelembe kell vennie az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseket és az Unió területein a fenntartható fejlődési modelleket kell ösztönöznie; megjegyzi azonban, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel más közösségi politikák keretében is foglalkozni kell;

40. érdeklődéssel jegyzi meg, hogy az ötödik helyzetjelentés első alkalommal használja az „átmeneti régiók” kifejezést, utalva azokra a régiókra, amelyek a „konvergencia célkitűzésben támogatott régiók” és a „versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzésben támogatott régiók” között helyezkednek el; elismeri azt, hogy külön kell kezelni ezeket a régiókat, amelyek most a két célkitűzés között mint az egyikbe fokozatosan bekapcsolódó, ún. „phasing-in”, illetve a másikból fokozatosan kikerülő, ún. „phasing-out” régiókként oszlanak meg; a területi kohézió keretében felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre átfogóbb rendszert azon régiók fokozatos átmenetének a támogatására, amelyek hamarosan átlépik a 75 %-os GDP-küszöböt annak érdekében, hogy egyértelműbbé tegye ezen régiók helyzetét és fejlődésükhöz nagyobb biztonságot garantáljon; úgy véli, hogy a kohéziós alap támogatásából kikerülő államok számára átmeneti támogatási rendszer létrehozására van szükség;

41. úgy véli, hogy integrált megközelítéssel nagyobb lesz a siker esélye, ha mind a regionális és a helyi hatóságokat, mind pedig azon érdekelt feleket, köztük a gazdasági és szociális partnereket – akik egy adott terület igényeit és sajátosságait illetően átfogó képet tudnak adni, illetve megértik azokat – az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendelet 11. cikke alapján[5] már a kezdetektől bevonják minden egyes területfejlesztési stratégiájának felépítésébe és végrehajtásába; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan iránymutatásokat, amelyek segítik a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy a lehető leghatékonyabban valósítsanak meg egy integrált megközelítést, és hatékony partnerségi együttműködéseket hozzanak létre az érintett területekre vonatkozó jövőbeni stratégiák fejlesztéséhez;

42. elismeri, hogy a területi kohéziónak elő kell mozdítania a kohéziós politika javulását; egyetért azzal a véleménnyel, hogy a különböző problémákhoz különböző területi szintekre van szükség, és ezért a valódi partnerségek valamennyi, a regionális és helyi fejlődésben érdekelt fél között történő létrehozása uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt a területi kohézió kialakításának előfeltétele, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést egy ilyen többszintű, területi kormányzás létrehozására; úgy véli, hogy a területi kohéziónak minden politika illetve intézkedés tekintetében be kell tudnia azonosítania a megfelelő területi szintet oly módon, ami a lehető legközelebb áll a polgárokhoz;

43. hangsúlyozza, hogy az európai politikák, de főképpen a kohéziós politika beindították a kormányzás átalakulásának folyamatát: a gyakran központosított rendszertől a kormányzás többszintű, egyre integráltabb rendszer felé mozdult el; felhívja valamennyi érdekelt felet, az állami hatóságokat és a polgárokat egy multiszektorális, területi és felfelé irányuló integrált megközelítésen alapuló területi kormányzási rendszer kialakítására az adott területen a polgárok vagy felhasználók közös szükségleteire adandó következetes és hatékony válasz érdekében; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az olyan közösségi kezdeményezések, mint a városi térségekre vonatkozó URBAN I és II, illetve a vidéki térségekre vonatkozó LEADER, bizonyították a módszer hatékonyságát;

44. emlékeztet arra, hogy a strukturális politika végrehajtásában mutatkozó nehézségek részben a túlságosan merev és bonyolult eljárásoknak tudhatók be, és következésképpen szükségessé válik ezen eljárások egyszerűsítése, illetve a felelősségeknek és a hatásköröknek az EU, a tagállamok és a regionális és helyi hatóságok közötti megosztásának világos meghatározása; úgy véli, hogy a területi kormányzás nagymértékben e világos szabályok kialakításán fog múlni; ismételten kéri a Bizottságot, hogy késedelem nélkül nyújtsa be erre vonatkozó konkrét javaslatait;

45. javasolja, hogy tekintettel a területi kohéziónak nem csak regionális, de egyéb ágazati közösségi politikák szempontjából is egyre növekvő jelentőségére, a területi kohéziót és a területfejlesztést a Tanácson belül oly sokáig irányító nem hivatalos struktúrák helyébe hivatalos miniszteri ülések lépjenek, amelyeket az Unión belül a regionális politikáért felelős miniszterek hívnak össze; úgy véli, hogy egy ilyen intézményi előrelépés a Tanácson belül biztosítaná a jobb információáramlást, valamint a területi kohéziós politika gyors fejlődését;

46. sürgeti a tagállamokat, hogy már most kezdjenek válaszokat adni arra, hogy nemzeti programjaikban és politikáikban hogyan lehet jobban megszilárdítani és megvalósítani a területi kohézió elképzelését; e tekintetben úgy véli, hogy területrendezési tervükbe már msot bele kell foglalni a többközpontú fejlődésre és városi és vidéki térségek közötti partnerségekre, valamint a Natura 2000-re vonatkozó alapelveket;

* *

*

47. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]       Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0068.
• [2]       Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0069.
• [3]       Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0492.
• [4]       HL C 227E., 2006.9.21., 509. o.
• [5]       HL L 210., 2006.7.30.

INDOKOLÁS

Ez a saját kezdeményezésű jelentés választ ad a területi kohézióról szóló zöld könyvre, valamint néhány általános megfontolást tartalmaz az európai uniós kohéziós politika jövőjéről szóló vita állásáról is a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló ötödik helyzetjelentésben bemutatottak szerint; Elemezni kívánja a zöld könyvet és ismerteti alapelképzeléseit ezzel a fontos szakpolitikai dokumentummal kapcsolatban. A Regionális Fejlesztési Bizottság fontosnak tartja, hogy az Európai Parlament a területi kohézió értelmezését és szerepét, valamint az EU regionális politikájának jövőjét illetően is egyértelmű álláspontot alakítson ki.

Előzmények

Az Európai Parlament a 2005. szeptember 28-i plenáris ülésen elfogadott saját kezdeményezésű, „A területi kohézió szerepe a regionális fejlődésben” című jelentésében (előadó: Ambroise Guellec) azt szorgalmazta, hogy az Európai Bizottság haladéktalanul adjon ki egy „területi kohézióról szóló fehér könyvet”. Ez akkoriban egyértelműen jelezte, hogy az Európai Parlament szerint a „területi kohézió” fontos szerepet fog játszani az EU regionális politikájának jövőbeli alakulása szempontjából. Következésképpen ezt a fogalmat pontosan meg kell határozni. Tovább erősítette ezt az elképzelést, hogy a „gazdasági és társadalmi” mellé a „területi” kohézió is bekerült a Lisszaboni Szerződésbe (EUSz 3. cikk és EUSz 174. cikk), bár némiképp továbbra is homályosak maradtak a fogalomhoz kapcsolódó definíciók, módszerek és megközelítések.

A kilencvenes évek óta ennek ellenére általános jellegű vita folyik a területi kohézióról. 1999-ben az Európai Területfejlesztési Terv (ESDP) elindított egy folyamatot, amelynek eredményeképpen az EU területrendezésért és városfejlesztésért felelős miniszterei 2007-ben elfogadták „Az Európai Unió területfejlesztési menetrendjét". Ezek a szakpolitikai dokumentumok nagy hangsúlyt fektettek arra a szerepre, amit a területi kohéziónak szántak az Unión belüli kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődés biztosításában. Az Európai Parlament „A területfejlesztési menetrend és a lipcsei charta nyomon követése" (előadó: Gisela Kallenbach) című jelentésében pozitívan viszonyult ehhez a megközelítéshez, ismételten kérve, hogy a megjelenés előtt álló területi kohézióról szóló zöld könyvben szerepeljen a területi kohézió világos definíciója.

A kohéziós politika jövőjéről szóló vita állása

Az európai uniós kohéziós politika jövőjéről szóló nyilvános konzultáció végkövetkeztetései a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló ötödik helyzetjelentésben találhatóak; A helyzetjelentés két részből áll. A Parlament támogathatja e konzultációs folyamat (amelyhez több mint 100 hozzájárulás érkezett) fő következtetéseit. Ezek teljes mértékben megfelelnek a negyedik kohéziós jelentésről készült EP-jelentésben található állásponttal (előadó: Ambroise Guellec).. Ezek közé tartozik például az újraállamosításra tett bárminemű kísérlet elutasítása, valamint az egységes közösségi politika melletti elkötelezettség, amelynek olyan kihívásokkal is foglalkoznia kell, mint a globalizáció, az éghajlatváltozás és a demográfiai változások. A jelentés hangot ad annak a határozott meggyőződésnek is, hogy ennek a politikának az EU valamennyi régiójára ki kell terjednie, mivel mindenki számára hozzáadott értéket jelent, tehát nem csak a konvergenciaprogramokban szereplő legszegényebb régiók számára. Hangsúlyozza továbbá, hogy a szinergiákra és a különböző ágazati politikák közötti integrált megközelítésre van szükség, ha optimális eredményeket akarunk eléri a helyi növekedés és fejlődés vonatkozásában.

A bizottsági zöld könyv tartalma

Az Európai Bizottság végül 2008. október 6-án elfogadta a területi kohézióról szóló zöld könyvet, amely az „Előnyt kovácsolni a területi sokféleségből” címet kapta. Ebben a dokumentumban nem szerepel a „területi kohézió” meghatározása, viszont széleskörű konzultációt indított el a regionális és helyi hatóságokkal, egyesületekkel, nem-kormányzati szervezetekkel és a civil társadalommal az új fogalomról, illetve az EU jövőbeni regionális politikájára gyakorolt hatásáról történő közös álláspont kialakításának előmozdítására. Ennek érdekében konkrét, különböző aspektusokat vizsgáló – többek között a fogalom definíciójára vonatkozó – kérdéssorral szolgál . Ez a nyilvános konzultáció 2009. február végén zárul le.

A zöld könyv szerint a területi kohézió lényege, hogy biztosítania kell az EU valamennyi területének harmonikus fejlődését, valamint annak lehetővé tétele, hogy az ott élő polgárok ezen területek adottságait a legoptimálisabban kihasználhassák. A zöld könyv szerint a sokféleségből előny és versenyelőny kovácsolható, amely hozzájárul az egész EU fenntartható fejlődéséhez. A legfőbb kihívás tehát az egyes területek támogatása ezeknek az előnyöknek a kiaknázásában. A zöld könyv ezért elismeri, hogy a hatékony megoldások sokszor integrált megközelítést és együttműködést igényelnek a különböző hatóságok és az érdekelt felek részéről. Külön említést tesz az anyag arról, hogy javítani kell a kohéziós politika irányítását a fokozottabb rugalmasság és annak érdekében, hogy képessé váljon a legalkalmasabb szinten történő szükséges beavatkozáshoz való alkalmazkodásra.

A zöld könyv kiemeli a város és a vidék kiegyensúlyozott fejlődésének fontosságát, és módszereket javasol az elnéptelenedés és a városok terjeszkedésének elkerülésére. Három fő fogalmat fejt ki részletesen, amelyek alapján konkrét politikai lépéseket kell kidolgozni: koncentráció, kapcsolat és együttműködés:

v koncentráció: olyan előnyökkel jár, mint pl. a nagyobb termelékenység és kreativitás, ugyanakkor negatív hatásai is vannak, különösen a környezetvédelmi költségek, a túlterheltség, a földterület ára és a társadalmi kirekesztés tekintetében. A területi kohézió ezért a koncentrációból fakadó előnyökre épít, ugyanakkor megakadályozza a növekedés túlzott koncentrációját és valamennyi területen elősegíti a városi koncentráció eredményezte haszonhoz való hozzáférést.

v kapcsolat: rámutat arra, hogy egy egységes Európa felé kell haladnunk, amely gyors és hatékony hozzáférést biztosít a piacokhoz, a szolgáltatásokhoz és az emberekhez. Ebbe éppúgy beletartozik a közlekedés, mint az egységes piac hatékony működését megalapozó infrastruktúrák – például amelyek szavatolják az egészséghez, az oktatáshoz, a szélessávú internethez vagy az energiahálózatokhoz való hozzáférést. Ezek a kapcsolatok jelenleg még egyenlőtlenül oszlanak el az Unióban.

v együttműködés: mindig is fontos pillére volt a kohéziós politikának. A zöld könyv azt állítja, hogy e tekintetben többet kell tenni, ha a határokon átnyúló kérdésekkel, az ingázással és a környezetvédelemmel kapcsolatos problémákkal foglalkozni akarunk. Ennek az együttműködésnek számos szinten kellene megvalósulnia, új partnereket is bevonva.

A Bizottság elismeri továbbá azokat a különleges fejlesztési kihívásokat, amelyekkel háromféle egyedi földrajzi adottságokkal rendelkező régiónak (hegyvidékek, szigetek, ritkán lakott vidékek) kell szembenéznie, és megvizsgálja, hogy szükség van-e speciális politikákra ezeknek a problémáknak a kiküszöbölésére. Végezetül a Bizottság kiemel egy sor ágazati európai uniós politikát, amely erőteljes területi hatással rendelkezik (pl. közlekedés, energia, a KAP első pillére, foglalkoztatás, környezetvédelem), rámutatva az említett politikák közötti szinergiák megteremtésének fontosságára.

Az előadó általános megjegyzései

A. A ZÖLD KÖNYV

· A zöld könyv elfogadása: Az előadó üdvözli a területi kohézióról szóló zöld könyv elfogadását, mivel az az Európai Parlament régóta fennálló kérésére válaszol. Bár a Lisszaboni Szerződést még nem ratifikálták, és így a „területi kohéziónak” jelenleg még nincsen meg a formális szerződéses alapja, a zöld könyv az első elemzését adja ennek a fogalomnak, amely a gazdasági és társadalmi kohézió mellett az Unió egyik legfontosabb prioritása lesz.

· Meghatározás: Ez a zöld könyv azonban nem túl ambiciózus olyan értelemben, hogy az eredeti várakozásokkal ellentétben ennek az új fogalomnak nem adja meg a konkrét meghatározását. Ez egészen pontosan azt vonja maga után, hogy tovább késik a „területi kohézióról” alkotott elképzelés gyakorlati megvalósítása. Hangsúlyozni kell, hogy az Európai Parlament elvárása az volt, hogy a nyilvános konzultáció során kialakul a területi kohézió egyértelmű definíciója, amelyet majd a regionális politika valamennyi területén közösen elfogad, magáénak érez és megért minden érdekelt.

· Nyilvános konzultáció: Az előadó ezért üdvözli a területi kohézióról folyó nyilvános konzultáció elindítását. A folyamat sikere közvetlen összefüggésben áll azzal, hogy a különböző érdekelt felek és a civil társadalom a lehető legszélesebb körben vegyen részt ebben a vitában, illetve az Európai Parlament tagjainak is hatékonyan részt kell venniük a területi kohézióról szóló zöld könyv európai polgárok felé történő támogatásában.

· A fehér könyv megjelenésére várva: Az előadó úgy véli, hogy az Európai Parlamentnek határozottan kérnie kell, hogy a jelen konzultációs folyamat lezárulását követően adják ki a területi kohézióról szóló fehér könyvet. Az előadó véleménye szerint egy fehér könyv kiadása megnyitná az utat az előtt, hogy a „területi kohézió” olyan konkrét rendelkezésekben is testet öltsön, amelyeket be kell venni a 2013-at követő programozási időszak következő, a strukturális alapról szóló jogszabálycsomagjába.

· Pénzügyi szempontok: Az előadó egyetért azzal, hogy a jelenlegi vita semmiféle utalást ne tartalmazzon a területi kohézió költségvetési és pénzügyi kihatásaira vonatkozóan. Úgy véli, hogy az Európai Parlament álláspontjának inkább ennek az új célkitűzésnek a politikai aspektusaira kell korlátozódnia és csak egy későbbi fázisban foglalkozhatna azzal, hogy ez az új fogalom érinti-e az EU 2013-at követő időszakra szóló költségvetését, és ha igen, hogyan és milyen mértékben.

B. A TERÜLETI KOHÉZIÓ FOGALMA

Az új fogalom elemzése: Az előadó véleménye szerint a területi kohézió egy olyan jól körülhatárolható koncepció, amely tényleges hozzáadott értékkel egészítheti ki a gazdasági és társadalmi kohéziót. A kohézió három alkotóelemének (gazdasági, társadalmi és területi) ki kell egészítenie és erősítenie kell egymást, megőrizve ugyanakkor saját külön küldetésüket egy egységes, integrált koncepción belül. A célok között tehát nem szabad fontossági sorrendet felállítani. A jelenlegi vitának nem csupán arra kell irányulnia, hogy megkísérelje meghatározni a területi kohézió hozzáadott értékét, valamint azokat a kézzelfogható előnyöket, amelyek a fogalom gyakorlati alkalmazásából várhatóan származnak majd Európa polgárai számára, hanem azzal is foglalkoznia kell, hogy ez a fogalom hogyan illeszkedik a jövőben az EU regionális politikájába.

Egy aszimmetrikus Európa lehetőségének elutasítása: Az előadó véleménye szerint az Unió harmonikus fejlődése hatékonyan járul majd hozzá az EU gazdasági versenyelőnyének fokozásához. A területi kohézió ezért csak horizontális koncepcióként értelmezhető, amely az Unió egészének a fejlődését előmozdítja. A kihívás az, hogy olyan hatékonyabb eszközökre kell összpontosítani, amelyek segítségével ez a cél megvalósítható. Ebből a szempontból különösen fontos az Európai Területfejlesztési Megfigyelő Hálózat (ESPON) munkája, mivel a szervezet megpróbálja bemutatni a különböző fejlődési modelleknek az EU területi fejlődésére gyakorolt hatásait. Ennek a munkának további, a területi sajátosságokkal foglalkozó, illetve a megfelelő helyi politikák megtervezését és végrehajtását támogató minőségi indikátorok kidolgozását is elő fogja segíteni;

Diffúziós előnyök az egész Unióban: Ez az elképzelés különösen annak tükrében kiemelkedő, hogy Unió-szerte jönnek létre azok a kiválósági központok, amelyek létfontosságúak a gazdasági siker, a tudományos felfedezések, a technológiai innováció és a munkahelyek szempontjából. Ösztönözni kell a további interakciókat és ismeretátadást a központok, kutató és innovációs csomópontok, valamint az őket körülvevő régiók között. Ezeknek a virágzó központoknak eredményeiket egyenletesen szét kell osztaniuk az EU területén, mert csak így maximalizálható a befektetett források hatása.

Minden régióból kihozni a maximumot: Nem létezik olyan „mindenkire ráhúzható" fejlődési modell az Európai Unió számára, amely valamennyi régiójában egyformán jól működne. Az Unió sokszínűsége valójában az egyik erőssége. Fontos meghatároznunk az egyes európai régiók erősségeit és építeni rájuk, hogy javíthassuk versenyképességüket és biztosíthassuk növekedésüket és virágzásukat. Az előadó ebből a szempontból rendkívül fontosnak tartja Esko Aho egykori finn miniszterelnök hozzájárulását egy nemrégiben a Financial Times című lapban megjelent cikkben (megjelenés dátuma: 2008.07.16). Aho úr véleménye szerint az Európai Uniónak nagy hangsúlyt kell fektetnie „Szilikon-völgy”- típusú klaszterek létrehozására szerte az Unióban. Létfontosságú, hogy a forrásokat néhány meglévő klaszterre koncentráljuk ahelyett, hogy a pénzt széles körben szétterítenénk, hiszen úgy korlátozott a siker esélye. Más szóval, nem minden régió rendelkezik olyan potenciállal vagy forrásokkal, hogy ott kiválósági központ jöjjön létre. nem ez az a cél, aminek az elérésére törekednünk kell. Az EU-nak e tekintetben visszafogottabb megközelítést kell alkalmaznia.

Az európai területi együttműködési célkitűzés erősítése: Ez a célkitűzés tagadhatatlanul hozzáadott értéket teremt Európa számára, és ez már minden kétséget kizáróan bebizonyosodott. A regionális és helyi hatóságok közvetlen közreműködése a határon átívelő, transznacionális és régiók közötti együttműködési programok tervezésében és megvalósításában újabb lökést ad e szakpolitikai célkitűzés jövőbeli fejlesztéséhez. A határokon átívelő dimenzió jelentőségét és az Európai szomszédsági politika idevágó operatív programjait ebben a tekintetben ugyancsak ki kell emelni. Ez az EU regionális politikájának sikertörténete, amelyet a következő programozási időszakban tovább kell erősíteni.

Különleges földrajzi adottságú régiók: A területi kohézióról szóló zöld könyv elismeri ezeknek a régióknak az egyedi fejlesztési igényeit, különös tekintettel három régiófajtára: a hegyvidéki régiókra, a szigetekre és a ritkán lakott régiókra. Az Európai Parlament már jó ideje szeretett volna egy átfogó stratégiát, amelynek segítségével ezek a régiók ellensúlyozhatnák komoly és folyamatosan fennálló természeti és demográfiai hátrányaikat. Ezeknek a régióknak a fejlesztése tehát különös figyelmet igényel, mert csak így biztosítható az Unió harmonikus fejlődése és a „területi kohézió” megvalósítása. Az előadó azonban kihangsúlyozza, hogy a területi kohézió továbbra is az EU valamennyi régióját érintő horizontális elképzelés marad; és nem értelmezhető úgy, mintha a különleges földrajzi adottságokkal rendelkező régiók számára kidolgozott új politika lenne.

Az ágazati közösségi politikák területi hatása: Az előadó csalódottságának ad hangot, hogy a zöld könyv vonatkozó fejezete csupán felsorolta az erős területi hatással rendelkező uniós szakpolitikákat anélkül, hogy a területi kohézió kiemelt célkitűzésként szerepelt volna, vagy ezen politikák kidolgozásának előfeltételeként jelölték volna meg támogatását. Az Európai Parlament számos alkalommal kiállt amellett, hogy az EU minden tevékenysége és politikája integrált megközelítést igényel. A politikákat illetően vitatható, hogy ez az elképzelés teljes mértékben összhangban van-e azzal az igénnyel, hogy hangoljuk össze egy adott terület valamennyi ágazati közösségi politikájának területi hatásait. Ezzel összefüggésben meg kell jegyeznünk: amikor az Európai Parlament a hangsúlyt az egyéb ágazati uniós politikák területi dimenziójára helyezi, ezzel nem arra tesz kísérletet, hogy az EU regionális politikájának fontosságát és autonómiáját aláássa. Ellenkezőleg: az integrált megközelítés célja, hogy a szerkezeti beavatkozások helyi hatását és az európai polgárok számára nyújtott előnyeit maximalizálja.

Területi irányítás: A zöld könyv szerint a jobb területi irányítás a kohéziós politika sikeres jövőbeli megvalósításának kulcsa. Az előadó az „Irányítás és partnerség nemzeti és regionális szinten, és alapvetés a regionális politikában megvalósított projektekhez” (előadó: Jean Marie Beaupuy) című 2008. szeptember 18-án elfogadott EP-jelentés következtetései alapján a következőket szeretné kiemelni: többszintű irányítási rendszerre van szükség, és meg kell határozni azt a megfelelő területi szintet, ahol a program tervezésének és megvalósításának különböző szakaszaiban eredményesebben lehet beavatkozni. Nem hanyagolható el az új területi partnerkapcsolatok kialakításának a jelentősége, a zöld könyv minden idevágó elemzésének kiemelten kell foglalkoznia ezzel a kérdéssel.

Átmeneti régiók: Az előadó érdeklődéssel jegyzi meg, hogy az ötödik helyzetjelentés első alkalommal használja az „átmeneti régiók" kifejezést, utalva azokra a régiókra, amelyek a „konvergencia célkitűzésben támogatott régiók” és a „versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzésben támogatott régiók" között helyezkednek el. Ez alighanem az első kísérlet arra, hogy külön kezeljük ezeket a régiókat, amelyek most a két célkitűzés között mint az egyikbe fokozatosan bekapcsolódó, ún. „phasing-in", illetve a másikból fokozatosan kikerülő, ún. "phasing-out" régiók oszlanak meg. Az előadó a területi kohézió vonatkozásában teljes mértékben támogatja ezt a megközelítést, részben mivel egyértelműbbé teszi ezeknek a régióknak a helyzetét, elsősorban pedig mert ez a megoldás elismeri azt a tényt, hogy átfogóbb rendszert kell kidolgozni és bevezetni azon régiók fokozatos átmenetének a támogatására, amelyek hamarosan átlépik a 75%-os GDP-küszöböt.

A területi kohézióról szóló zöld könyv számos más, figyelembe veendő kérdést is számba vesz, például az általános érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférést, vagy a területi kohézió jellemzőinek és alakulásának pontosabb nyomon követését lehetővé tevő további mutatók létrehozását. A jelentés ismerteti az előadó e témákkal kapcsolatos nézeteit.

Következtetés

Ez a jelentés számos megfontolást megfogalmaz a hivatkozott bizottsági közleményekkel kapcsolatban, és javaslatokat fogalmaz meg a Bizottság, a tagállamok, a regionális és helyi hatóságok számára azzal a céllal, hogy előkészítse a területi kohézió jobb megértését, illetve azt, hogy ennek milyen vonzatai lennének valamennyi, a kohéziós politika területi dimenziójának integrációjában érdekelt fél számára.

Ennél azonban fontosabb, hogy a jelentés valószínűleg konszolidálni fogja az Európai Parlament helyzetét a kohéziós politikáról szóló európai szintű vitában, mivel ez a vita nagyban befolyásolni fog egy másik, a regionális és kohéziós politika 2013 utáni jövőjéről szóló vitát és kialakítja a következő programozási időszak során a strukturális alapokat.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	12.2.2009
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	50 1 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Emmanouil Angelakas, Stavros Arnaoutakis, Elspeth Attwooll, Rolf Berend, Jana Bobošíková, Victor Boştinaru, Wolfgang Bulfon, Giorgio Carollo, Bairbre de Brún, Gerardo Galeote, Iratxe García Pérez, Monica Giuntini, Ambroise Guellec, Pedro Guerreiro, Gábor Harangozó, Filiz Hakaeva Hyusmenova, Mieczysław Edmund Janowski, Gisela Kallenbach, Evgeni Kirilov, Miloš Koterec, Constanze Angela Krehl, Florencio Luque Aguilar, Jamila Madeira, Miguel Angel Martínez Martínez, Iosif Matula, Miroslav Mikolášik, Jan Olbrycht, Maria Petre, Markus Pieper, Giovanni Robusti, Wojciech Roszkowski, Bernard Soulage, Catherine Stihler, Margie Sudre, Oldřich Vlasák
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Domenico Antonio Basile, Den Dover, Emanuel Jardim Fernandes, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Stanisław Jałowiecki, Zita Pleštinská, Samuli Pohjamo, Christa Prets, Miloslav Ransdorf, Flaviu Călin Rus, Richard Seeber, László Surján, Iuliu Winkler
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)	Wolf Klinz, Sepp Kusstatscher, Toine Manders