JELENTÉS az európai szabványosítás jövőjéről

6.10.2010 - (2010/2051(INI))

Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság
Előadó: Edvard Kožušník


Eljárás : 2010/2051(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A7-0276/2010
Előterjesztett szövegek :
A7-0276/2010
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az európai szabványosítás jövőjéről

(2010/2051(INI))

Az Európai Parlament,

 tekintettel az európai szabványosítás jövőjéről szóló, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság által 2010. június 23-án tartott nyilvános meghallgatásra,

 tekintettel az európai szabványosítási rendszer felülvizsgálatáról szóló nyilvános meghallgatáson a Bizottságnak adott válaszokra (2010. március 23-tól május 21-ig),

 tekintettel a „szabványosítási csomag” hatástanulmányára, melyet a Bizottság Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatósága készített (2010. március 9.),

 tekintettel az európai szabványosítási rendszer felülvizsgálatával foglalkozó szakértői bizottság (EXPRESS) „Szabványosítás a versenyképes és innovatív Európáért: tervek 2020-ig” című jelentésére,

 tekintettel Mario Monti professzor 2010. május 9-i, a Bizottság elnöke számára készített, „Új stratégia az egységes piacért” című jelentésére,

 tekintettel a Bizottságnak az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményére (COM(2010)2020),

 tekintettel a kkv-k európai szabványosításhoz való hozzáféréséről szóló, az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) és az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC) által megrendelt tanulmányra, melynek címe „A kkv-k szabványokból és a szabványosításban való részvételből származó nagyobb haszna” (2009. augusztus),

 tekintettel a szabványosításhoz való hozzáférésről szóló tanulmányára, melyet a Bizottság Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatósága készíttetett el (2009. március 10.),

 tekintettel a 98/34/EK irányelv 2006 és 2008 közötti működéséről szóló, 2009. december 21-i bizottsági jelentésre (COM(2009)0690) és az azt kísérő bizottsági munkadokumentumra (SEC(2009)1704),

 tekintettel „Az IKT-szabványosítás modernizálása az Európai Unióban – Az előttünk álló út” című 2009. július 3-i fehér könyvre (COM(2009)0324),

 tekintettel a szabványosításról és innovációról szóló 2008. szeptember 25-i tanácsi következtetésekre,

 tekintettel a „Gondolkozz előbb kicsiben!” – Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: „Small Business Act” című 2008. június 25-i bizottsági közleményre (COM(2008)0394),

 tekintettel a szabványosítás európai innovációt elősegítő szerepének növeléséről szóló 2008. március 11-i bizottsági közleményre,

 tekintettel „Az európai politikák és jogszabályok keretében az európai szabványosítás szerepéről” című, 2004. október 18-i bizottsági közleményre (COM(2004)0674) és az azt kísérő „Az európai szabványosítás kihívásai” című bizottsági munkadokumentumra,

 tekintettel a Bizottság „Környezetvédelmi szempontok integrálása az európai szabványosításba” című, 2004. február 25-i közleményére (COM(2004)0130),

 tekintettel a nemzetközi szabványosítással kapcsolatos európai politikai alapelvekről szóló, 2001. július 26-i bizottsági munkadokumentumra (SEC(2001)1296),

 tekintettel 1999. február 12-i állásfoglalására az új megközelítés szerinti európai szabványosítás hatékonyságáról és elszámoltathatóságáról szóló bizottsági jelentésről[1],

 tekintettel az új megközelítés szerinti európai szabványosítás hatékonyságáról és elszámoltathatóságáról szóló, 1998. május 13-i bizottsági jelentésre (COM(1998)0291),

 tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2006. október 24-i, 1673/2006/EK határozatára az európai szabványosítás finanszírozásáról[2],

 tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 1998. június 22-i, 98/34/EK irányelvére a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról[3],

 tekintettel a Tanács 1986. december 22-i, 87/95/EGK határozatára az információtechnológia és a távközlés terén történő szabványosításról[4],

 tekintettel az 1991. júniusi bécsi megállapodásra az ISO és a CEN közötti műszaki együttműködésről és az 1996. szeptemberi drezdai megállapodásra a műszaki adatok cseréjéről a CENELEC és az IEC között,

 tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

 tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7‑0276/2010),

A.  mivel az európai szabványosítási rendszer központi eleme volt az egységes piac megvalósításának, elsősorban az új jogi keret részét képező „új megközelítés” szerinti főbb jogalkotási területeken használt szabványok révén,

B.  mivel a jelenlegi jogi keret hozzájárult az európai szabványosítás sikeréhez, lehetővé téve európai szabványok kidolgozását, melyekre minden gazdasági szereplőnek szüksége van a belső piac megfelelő működése érdekében, megkönnyítve a világkereskedelmet, valamint a piaci hozzáférést, továbbá ösztönözve a fenntartható növekedést és a versenyképességet,

C.  mivel az európai szabványosítási rendszer központi szerepet játszik az európai politika és jogalkotás olyan szabványok iránti megnövekedett igényének kielégítésében, amelyek képesek biztosítani a termékbiztonságot, a hozzáférhetőséget, az innovációt, az interoperabilitást és a környezetvédelmet,

D.  mivel a kisvállalkozói intézkedéscsomag VII. elve hangsúlyozza, hogy a szabványosításban fontos a kkv-k részvételének előmozdítása és a kkv-k érdekeinek védelme,

E.  mivel az európai szabványok kialakítása hozzájárul a globális szabványok kialakításához,

F.  mivel a modern és rugalmas európai szabványosítási rendszer létfontosságú eleme az ambiciózus és megújult európai ipari politikának;

G.  mivel az európai szabványosítás a globális ökoszisztémán belül működik és ahhoz többféle kapcsolat fűzi, és konkrét struktúrákra, valamint a CEN és CENELEC által a hatáskörök nemzeti átruházásának elve alapján, illetve az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI) által a közvetlen tagság alapján végrehajtott külön szabványkidolgozási eljárásokra támaszkodik;

H.  mivel az egységes piacon alkalmazott új stratégiáról szóló Monti-jelentés megerősíti, hogy a szabványosítás kulcsfontosságú az egységes piac irányításában, és hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni az európai szabványügyi eljárásokat, megőrizve a jelenlegi rendszer jó tulajdonságait, ugyanakkor megfelelő egyensúlyt kialakítva az európai és nemzeti dimenzió között,

I.  mivel az európai szabványosítást – az üzleti világ és a fogyasztók jövőbeli igényeinek kezelése és az állami és vállalati célkitűzések támogatása terén elérhető valamennyi potenciális előny kiaknázása érdekében – hozzá kell igazítani a globalizáció, az éghajlatváltozás, az új gazdasági hatalmak felemelkedése és a műszaki fejlődés jelentette kihívásokhoz,

J.  mivel szükség van az európai szabványosítás stratégiai megközelítésének kialakítására és a jelenlegi rendszer felülvizsgálatára, annak érdekében, hogy sikeres tudjon maradni és kielégítse az elkövetkező évtized szükségleteit, ezáltal lehetővé téve Európa számára, hogy fenntartsa vezető szerepét a szabványosítási rendszerben,

Bevezetés

1.  üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy felülvizsgálja az európai szabványosítási rendszert, hogy megőrizve annak számos sikeres elemét és kijavítva hiányosságait megfelelő egyensúlyt alakítson ki az európai, nemzeti és nemzetközi dimenzió között; hangsúlyozza, hogy a javasolt felülvizsgálatnak a meglévő rendszer erősségeit kell alapul vennie, amelyek szilárd bázist jelentenek a fejlesztéshez, és tartózkodnia kell az olyan radikális változtatásoktól, amelyek aláásnák a rendszer alapvető értékeit;

2.  sürgeti a Bizottságot, hogy a 2010. évi munkaprogramjában foglaltaknak megfelelően haladéktalanul fogadjon el és terjesszen elő javaslatot a korszerű, integrált szabványosítási politikára vonatkozóan, ideértve a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló 98/34/EK irányelv, az információtechnológia és távközlés területén történő szabványosításról szóló 87/95/EGK határozat és az európai szabványosítás finanszírozásáról szóló 1673/2006/EK határozat felülvizsgálatát;

3.  hangsúlyozza, hogy az európai szabványosítási rendszer felülvizsgálatának hozzá kell járulnia az európai innovációhoz és a fenntartható fejlődéshez, fokoznia kell az Unió versenyképességét, meg kell erősítenie a nemzetközi kereskedelemben elfoglalt helyét és elő kell mozdítania az állampolgárok jólétét;

4.  nagyra értékeli az európai szabványosítási rendszer felülvizsgálatával foglalkozó szakértői bizottság (EXPRESS) jelentését; felhívja az európai és nemzeti szabványosítási szervezeteket, a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hajtsák végre stratégiai ajánlásait, hogy az európai szabványosítási rendszer képessé váljon a társadalmi és gazdasági igények megválaszolására, és megőrizze vezető szerepét a nemzetközi szabványosítási rendszerben;

5.  felkéri a Bizottságot, hogy az európai szabványosítás jelenlegi jogi keretének felülvizsgálatára irányuló javaslathoz csatoljon egy olyan stratégiai dokumentumot, amely meghatározza az európai és nemzeti fellépés átfogó keretét és konkrét javaslatokat tartalmaz azokra a hasznos változtatásokra vonatkozóan, amelyeket a jogszabályok felülvizsgálata révén nem lehet végrehajtani; hangsúlyozza, hogy e stratégiai dokumentumnak nem kell az EXPRESS-jelentésben szereplő ajánlásokra korlátozódnia;

6.  üdvözli „Az IKT-szabványosítás modernizálása az Európai Unióban – Az előttünk álló út” című bizottsági fehér könyvet; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hajtsák végre a fehér könyv kulcsfontosságú ajánlásait, annak érdekében, hogy biztosítsák a releváns globális IKT-szabványok kialakítását az európai és nemzetközi szabványosítási rendszereken belül az uniós politikák és a közbeszerzés keretében történő végrehajtás és felhasználás tekintetében;

7.  támogatja a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy az európai szabványosítási rendszerbeli alkalmazásuk érdekében integrálja a kereskedelem műszaki akadályairól szóló WTO-megállapodás alapelveit (átláthatóság, nyíltság, pártatlanság, konszenzus, hatékonyság, alkalmazhatóság és összefüggés) az európai szabványosítás jogi keretébe; úgy véli, hogy a WTO-elvek jogi keretbe való integrációja miatt nem emelkedhet az elismert európai szabványügyi szervezetek (ESO) száma a meglévő háromnál – a CEN, a CENELEC és az ETSI – többre;

8.  úgy véli, hogy ezeket az elveket további jellemzőkkel – fenntartás, rendelkezésre állás, minőség, semlegesség és elszámoltathatóság– lehetne kiegészíteni; úgy véli, hogy ezen elvek mindegyikét jobban kell részletezni és meghatározni, és külön felügyeleti rendszert kell bevezetni annak érdekében, hogy az uniós jogszabályok és politikák támogatására szánt szabványok kidolgozása során biztosítva legyen nemzeti és európai szintű végrehajtásuk;

9.  hangsúlyozza azonban, hogy ezek az alapelvek önmagukban nem elegendőek annak biztosítására, hogy valamennyi érdekelt – különösen az egészségügyi, a biztonsági, a fogyasztói és környezetvédelmi érdekeket képviselő szervezetek – megfelelően képviselve legyenek az európai szabványosítási folyamaton belüli szabványalkotási folyamatban; úgy véli ezért, hogy rendkívül fontos a „megfelelő képviselet” elve is, hiszen – amennyiben közérdek is szerepet játszik – kiemelkedően fontos minden érdekelt fél álláspontjának megfelelő érvényesülése, különösen az uniós jogszabályok és politikák támogatására szánt szabványok kidolgozása során; mindeközben el kell ismerni azt, hogy az egyes szabványosítási projektekhez a legilletékesebb technikai szakértőket kell alkalmazni;

10. hangsúlyozza, hogy bár a kkv-k az európai piac alapvető részei, mégsem vesznek megfelelően részt a szabványosítási rendszerben és ezért nem tudják teljes mértékben kihasználni a szabványosításból származó előnyöket, úgy véli, hogy a rendszerben való képviseletük és részvételük javítása alapvető fontosságú, különösen a nemzeti szintű műszaki bizottságokban; felkéri az Bizottságot, hogy az európai szabványosítási rendszer keretében végzett hatásvizsgálat révén állapítsa meg azt a módszert, amellyel ez a cél a lehető legjobban megvalósítható és állapítsa meg a kkv-k támogatásához szükséges finanszírozást;

11. hangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy a szabványok hozzájárultak a termékek minőségének és biztonságosságának jelentős javulásához, a szolgáltatások területén elérhetőségük még egyáltalán nem mérhető az ágazat gazdasági erejéhez és lehetőségeihez képest; megjegyzi, hogy a szolgáltatások terén Európában kifejlesztett nemzeti szabványok száma az utóbbi években messze meghaladja az ebben az ágazatban kialakított európai szabványok számát;

12. elismeri, hogy a szolgáltatási szabványok gyakran nemzeti sajátosságokat tükröznek, és hogy fejlődésük a piaci igényekhez, a fogyasztók érdekeihez és a közérdekhez kapcsolódik; hangsúlyozza, hogy az európai szolgáltatási szabványok fejlődésének és Uniós szinten a szakértői szervek által a saját minőségi okleveleik és címkéik létrehozásának – amint arról a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv rendelkezik – a szolgáltatási ágazatban a harmonizáció fokozódását, az európai szolgáltatások átláthatóságának minőségének és versenyképességének a javulását, a verseny erősödését, az innovációt, a kereskedelmi korlátok lebontását és a fogyasztóvédelmet kell szolgálnia;

13. támogatja ezért a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy a szolgáltatási szabványokat beillessze az európai szabványosítás jogi keretébe, hiszen ez nem csak minden, a belső piacon esetleg a kereskedelem műszaki korlátozását jelentő nemzeti szolgáltatási szabvány bejelentését biztosítja, hanem megfelelő jogalapot jelent ahhoz is, hogy a Bizottság szabványok kidolgozását kérhesse az európai szabványosítási szervezetektől (ESO-k) – CEN, CENELEC és ETSI – a szolgáltatási ágazat pontosan meghatározott és világosan felmért területein; javasolja a Bizottságnak, hogy ösztönözze a szolgáltatókat az európai szabványosítási szervezeteken belül szabványok kialakítására annak érdekében, hogy elkerüljék a különböző nemzeti szabványok szétdarabolódását, miközben biztosítsa, hogy a szolgáltatási szabványok a piac, a fogyasztók és a közérdek igényeihez kapcsolódnak; támogatja a szolgáltatások minőségének biztosítására irányuló olyan intézkedéseket, mint amilyenek a szakmai szervezetek által kialakított minőségi oklevelek vagy címkék, és minden érintett szereplőt az európai szabványosítási folyamatban való részvételre biztat;

Az európai szabványosítási rendszer működőképessé tétele

     a) Általános megjegyzések

14. leszögezi, hogy az új megközelítés szerinti jogalkotást támogató európai szabványosítás sikeres volt és alapvető eleme az egységes piac megvalósításának; megjegyzi, hogy az utóbbi években nőtt a jogalkotást támogató szabványosítási megbízások száma azokon a területeken is, amelyekre az új megközelítés nem vonatkozik, ami jelzi, hogy számos különböző uniós politika terén elfogadták ezt a modellt; úgy véli, hogy a szabványok használatát az egységes piacon túl ki kellene terjeszteni az uniós jogalkotás és szakpolitikák más területeire is, a jobb szabályozás alapelveinek megfelelően figyelembe véve az adott terület jellegzetességeit;

15. rendkívül fontosnak tartja a jogalkotás és a szabványosítás egymástól való egyértelmű elhatárolását, hogy elkerülhető legyen bármiféle félreértelmezés a jogszabályok célja és a védelem kívánt szintje vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy az európai jogalkotónak rendkívül ébernek és pontosnak kell lenne a szabályozás alapvető elemeinek meghatározása során, és hogy a Bizottságnak a megbízásokban egyértelműen és alaposan meg kell határoznia a szabványosítási munka céljait; hangsúlyozza, hogy a szabványosítók szerepének a jogalkotó által meghatározott célok eléréséhez szükséges technikai eszközök meghatározására, valamint a védelem magas szintjének biztosítására kell korlátozódnia;

16. megismétli, hogy alapvető fontosságú, hogy az európai szabványokat ésszerű időn belül dolgozzák ki, különösen azokon a területeken, ahol az állami politikák és a gyorsan változó piaci körülmények követelményeinek való megfelelés érdekében sürgős szükség van a szabványokra; felkéri az európai és nemzeti szabványügyi testületeket, hogy továbbra is javítsák eredményességüket és hatékonyságukat, figyelembe véve, hogy a szabványosítási folyamatot nem szabad a nyíltság, a minőség, az átláthatóság és az érdekelt felek közötti egyetértés elveinek kárára felgyorsítani;

17. elismeri a szabványok létrehozására szolgáló eljárás egyszerűsítésének fontosságát; felkéri a Bizottságot, hogy az érdekeltekkel együttműködve találjon új módszereket az európai szabványok hatékony elfogadásának optimalizálására;

18. úgy véli, hogy a szabványosítási folyamatot majd részben felgyorsítja a Bizottság és az európai szabványügyi szervezetek közötti jobb konzultáció a mandátum kiadása előtt, és ezáltal gyorsabban – lehetőség szerint két hónapon belül – tudnak majd választ adni arra, hogy van-e lehetőségük szabványosítási feladat elvégzésére;

19. kiemeli a 98/34 irányelv szerinti bizottság jelentőségét, mely a Bizottság és a tagállamok között a műszaki szabályokkal és a szabványosítással kapcsolatos kérdések megvitatására szolgáló fórumként működik; úgy véli, hogy az Európai Parlament képviselőit meg kellene hívni e bizottság (vagy utódszerve) üléseire, melyeknek – fenntartva az európai és nemzeti szabványosítási szervezetek megfigyelői státuszát – adott esetben nyitottnak kell lenniük és az európai szintű érdekcsoportok szervezeteinek megfigyelőként való részvételére, különösen a szabványosítási mandátumokról szóló vita idején;

20. sürgeti a Bizottságot, hogy az európai szabványügyi szervezetekkel együttműködésben fejlesszen ki és alkalmazzon tökéletesített és következetes rendszereket a szabványosítási politikák és tevékenységek összehangolására, amelyek lefedik a szabványosítási folyamat valamennyi aspektusát, a megbízások elkészítésétől és átadásától kezdve, a műszaki bizottság munkájának felügyeletén keresztül – biztosítva, hogy az elkészült szabványok összhangban álljanak az európai uniós politikákkal és megfeleljenek a vonatkozó jogszabályok alapvető előírásainak –, a szabványok hivatalos elfogadásáig, közzétételéig és használatáig; hangsúlyozza, hogy az IKT-ágazathoz tartozó érdekelt felek tanácsadó csoportként fontos szerepet játszhatnak abban, hogy segítik a Bizottságot a harmonizált európai szabványosítási szakpolitikai platform kialakításában;

21. kéri a tagállamokat, hogy hajtsanak végre koordinált szabványosítási politikákat és fogadjanak el átfogó megközelítést a jogi szabályozást támogató szabványok alkalmazására vonatkozóan; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós szakpolitikai célok elérését ne veszélyeztessék összehangolatlan szabványosítási törekvések, egymással versengő vagy szükségtelen szabványok vagy a felesleges tanúsítási rendszerek;

22. felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül és ésszerűsítse az európai szabványügyi hivatalok mandátumai kiadásának folyamatát, hogy az tartalmazzon az érintett érdekeltekkel való konzultációs szakaszt, valamint az új szabvány meghatározására irányuló tevékenység szükségét igazoló alapos elemzést, annak biztosítása érdekében, hogy a szabványok meghatározása szükséges, valamint a megkettőzés és az eltérő szabványok és előírások elterjedésének megakadályozása érdekében;

23. felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő cselekvési tervet, amelynek célja az integráltabb uniós szabványosítási rendszer, a hatékonyabb és eredményesebb szabványosítás, a szabványosításhoz való jobb hozzáférés, különösen a kkv-k számára, az Unió szerepének erősítése a nemzetközi szintű szabványosításban, valamint a szabványok kidolgozására irányuló fenntarthatóbb finanszírozási rendszer létrehozása;

24. hangsúlyozza az új megközelítéssel foglalkozó tanácsadók fontos szerepét annak ellenőrzésében, hogy a harmonizált szabványok megfelelnek-e a vonatkozó uniós jogszabályoknak; felhívja a figyelmet, hogy e tanácsadók kiválasztása jelenleg is zajlik az ESO-k részéről, illetve azokon belül, ami jelentős adminisztratív terhet ró e szervezetekre és esetenként aggodalomra ad okot az érintettek körében a folyamat pártatlansága és függetlensége tekintetében; felhívja ezért a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, szükség van-e a jelenlegi eljárások felülvizsgálatára; úgy véli továbbá, hogy a Bizottságnak ki kellene dolgoznia egy olyan eljárást, amely biztosítja, hogy azon szabványok, amelyekre megbízást adtak, összhangban legyenek az új megközelítés körén kívüli többi uniós politikával és jogszabállyal; úgy véli, hogy ennek a szabványok kialakítása során kellene megtörténnie, hogy elkerülhetők legyenek az utólagos elutasításból eredő késedelmek és elégtelenségek;

25. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szabványokat alaposabban ellenőrizzék a megvalósítás tekintetében, annak biztosítása érdekében, hogy a szabványok megfeleljenek a mandátum követelményeinek, különösen, ha a szabványokat az új megközelítés szerinti jogszabályok céljaihoz használják, és közben biztosítsák, hogy a szabványok jóváhagyási eljárásában ne legyenek további beépített késleltetések; tervezi, hogy az európai szabványosítási rendszer elkövetkező felülvizsgálata alkalmával megvizsgálja annak a lehetőségét, hogy a Parlamentre is kiterjessze a jelenleg a Bizottság és a tagállamok által élvezett jogot, hogy kifogásoljon olyan szabványokat, amelyek nem felelnek meg teljes mértékben az adott jogszabály alapvető követelményeinek;

26. felkéri a Bizottságot, hogy az átláthatóság érdekében konszolidált módon tegye közzé a szabványok ellen emelt hivatalos kifogásokat és tegye elérhetővé a hivatalos kifogásokkal kapcsolatos összes fellépés folyamatosan frissített táblázatát; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy nyújtson be a szabványosítási mandátumokról és a teljesítésük terén elért haladásról szóló éves jelentést;

27. felkéri az európai szabványügyi szervezeteket, hogy erősítsék meg meglévő fellebbezési mechanizmusaikat, melyek akkor használandók, ha a szabványokkal kapcsolatos nézeteltérés alakul ki; megjegyzi, hogy a jelenlegi mechanizmusok esetleg nem elég hatékonyak, mivel összetételük a gyakorlatban azon személyek álláspontját tükrözi, akik jóváhagyták a szabványt; javasolja ezért, hogy bővítsék az összetételt külső független szakértők és/vagy olyan európai társadalmi érdekcsoportok részvételének lehetővé tétele érdekében, melyek jelenleg az európai szabványügyi szervezetek társult tagjai vagy együttműködő partnerei;

28. kifejezi támogatását az európai szabványoknak való megfelelést jelző Keymark tanúsítvány – a CEN/CENELEC tulajdonában lévő európai önkéntes tanúsító védjegy – iránt; hangsúlyozza, hogy a Keymark tanúsítvány értékes alternatívája a különböző nemzeti tanúsítási rendszereknek, melyekhez többszörös tesztelésre és a termékek több tagállamban való megjelölésére van szükség, éppen ezért akadályozhatják a belső piacon belüli kereskedelmet és jelentős költséggel járhatnak a kisvállalkozások számára, ami adott esetben magasabb fogyasztói árak formájában jelentkezik; ösztönzi ezért a nemzeti szabványügyi testületeket és az egyéb nemzeti tanúsítási testületeket, hogy a nemzeti tanúsítási rendszerek alternatívájaként támogassák a Keymark tanúsítványt; kéri továbbá, hogy folytassanak a Keymark tanúsítvány előnyeivel kapcsolatos tudatosságot a kereskedők és a fogyasztók körében növelő pán-európai tájékoztató kampányt;

29. tudatában van annak, hogy az európai szabványosítást támogató jelenlegi rendszer a szabályok változása, a könyvvitel hatalmas költsége és a kifizetések engedélyezésében bekövetkező késedelmek miatt sokszor feszültséghez vezet; hangsúlyozza, hogy az EU pénzügyi szabályainak figyelembevétele mellett sürgősen szükség van e költségek és a pénzügyi támogatás előnyeit néha megsemmisítő jelentős adminisztratív teher csökkentésére; felhívja a Bizottságot és minden érdekelt felet, hogy – többek között a köz- és magánszféra partnerségén és a többéves pénzügyi tervezésen keresztül – biztosítsák a rendszer pénzügyi fenntarthatóságát, ami a globális versenyhelyzetben alapvető fontosságú a hatékonyság és eredményesség biztosításához; úgy véli, hogy a Bizottság és az európai szabványügyi szervezetek javíthatnák együttműködésüket, hogy garantálhassák az európai szabványosításhoz való uniós pénzügyi hozzájárulás stabil és felhasználóbarát keretét, mely jelentősen növeli majd a rendszer hatékonyságát;

     b) A szabványosítási folyamathoz való hozzáférés javítása

30. az európai szabványosítási rendszer alapvető elemének tartja a hatáskörök nemzeti átruházását, különösen a CEN és a CENELEC szabványfejlesztési folyamatában; megjegyzi azonban, hogy – amint azt a szabványosításhoz való hozzáférésről szóló tanulmány is megerősíti – a legtöbb európai ország társadalmi érdekcsoportjai alig vagy egyáltalán nem vesznek részt a szabványfejlesztési folyamatokban;

31. arra ösztönzi ezért az európai és nemzeti szabványosítási testületeket, hogy támogassák és könnyítsék meg valamennyi érdekelt fél hathatós részvételét a szabványosítási folyamatban, különösen a kkv-k, és a közérdeket képviselő valamennyi érdekelt, vagyis a fogyasztók (beleértve a fogyatékkal élő és sebezhető fogyasztókat is), a környezetvédők, a munkások és a más társadalmi érdekeket képviselő szervezetek képviselőinek részvételét;

32. felkéri ezért a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a társadalmi érdekcsoportok és kkv-k nemzeti szintű alacsony részvételének okait, és szükség esetén támogassa a tagállamokra vonatkozó olyan intézkedéseket, melyek a társadalmi érdekcsoportok és kkv-k számára hozzáférést nyújtanak a nemzeti szabványosítási folyamathoz; üdvözli a CEN/CENELEC-nek és a nemzeti szabványosítási testületeknek (NSB-k) a kkv-k szabványosításhoz való hozzáféréséről szóló tanulmány 58 ajánlást tartalmazó eszköztárának és az EXPRESS-jelentés ajánlásainak végrehajtására irányuló, annak érdekében tett erőfeszítéseit, hogy valamennyi érdekelt számára javítsák a hozzáférést;

33. hangsúlyozza, hogy – amint azt már a '90-es évektől kezdve felismerték – közvetlen részvételt kell biztosítani az európai szintű társadalmi érdekcsoportoknak, hogy nézeteik hatékonyabban érvényesüljenek, hiszen a nemzeti technikai bizottságokban való képviseletük a legtöbb tagállamban továbbra is gyenge lábakon áll; leszögezi, hogy mivel csak nagyon korlátozott sikereket értek el a társadalmi érdekcsoportok nemzeti szintű részvételének fokozása terén, legalább a 2020-ig terjedő időszakban fenn kell tartani és meg kell erősíteni az ezen érdekcsoportokat képviselő európai szervezetek pénzügyi és politikai támogatását; kéri e szervezeteket, hogy játszanak kiemelkedő szerepet a tagállamoknak és az érdekelteket tömörítő nemzeti társulásoknak való tanácsadás terén annak érdekében, hogy megerősítsék az egyes érdekelt felek nemzeti szintű részvételét;

34. úgy véli, hogy ezeknek a társadalmi érdekeket képviselő európai szervezeteknek nagyobb szerephez kell jutniuk az európai szabványügyi szervezeteken belül; ezért kéri a Bizottságot és az európai szabványosítási szervezeteket, hogy támogassák az e cél elérését szolgáló különféle intézkedéseket, többek között – a hatáskörök nemzeti átruházására vonatkozó elv sérelme nélkül – tényleges, de szavazati jog nélküli tagságot biztosítva e szervezeteknek az európai szabványosítási szervezeteken belül, feltéve, hogy társult tagok vagy együttműködő partnerek; úgy véli továbbá, hogy a nemzeti szabványügyi szervezeteknek kulcsszerepet kell játszaniuk a szabványosítási folyamaton belül a társadalmi érdekcsoportok részvételének megerősítésében, tekintettel a hatáskörök nemzeti átruházására vonatkozó elv elsődlegességére;

35. üdvözli a Nemzetközi Szabványügyi Szervezetben (ISO) zajló fejleményeket, különösen a társadalmi felelősségvállalásról szóló ISO 26000 szabvány kialakítása során használt modellt, amely során a nemzeti szabványügyi testületek az érdekelt felek hat azonosított kategóriájának (ipar, fogyasztók, kormányzat, munkások, NGO-k, valamint szolgáltatás, háttértámogatás, kutatás és egyéb) mindegyikéből csak egy képviselőt jelölhettek a megfelelő munkacsoportba; fenntartja, hogy az európai szabványügyi szervezeteknek és a Bizottságnak valamennyi érdekelt féllel együtt gondosan fel kell mérniük egy ehhez hasonló modellnek a kivételes közérdeklődésre számot tartó területeken folyó szabványtervezés alternatívájaként való használatát, és ennek következtetéseiről tájékoztatni kell a Parlamentet; felkéri a Bizottságot, hogy javasoljon pénzügyi eszközöket ezen alternatív modell támogatása érdekében;

     c) A nemzeti delegálás elvének hangsúlyozása

36. rámutat, hogy bár a nemzeti szabványügyi testületek az európai szabványosítási rendszer központi elemét képezik, jelentős különbségek vannak közöttük az erőforrások, a technikai szakértelem és az érdekelt felek elkötelezettsége tekintetében; hangsúlyozza, hogy a meglévő egyenlőtlenségek jelentős egyensúlytalanságot okoznak az európai szabványosítási rendszerben való részvételük terén, miközben egyes nemzeti szabványügyi testületeken belül a korlátozott források akadályozzák hatékony bevonásukat a szabványok kialakításának folyamatába;

37. kéri a Bizottságot és az európai szabványügyi szervezeteket, hogy támogassanak képzési programokat és tegyenek meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy a gyengébb helyzetű nemzeti szabványügyi testületek – amelyek jelenleg nem tartanak fenn technikai bizottsági titkárságokat, és nem gazdasági struktúrájuknak megfelelő szinten vesznek részt az európai szabványosítási munkában – aktívabb szerepet játszhassanak a szabványosítási folyamatban a belső piacba vetett bizalom egyenlő körülmények biztosítása általi növelése érdekében; úgy véli, hogy a kkv-k számára képzési programokra is szükség van a szabványosítási folyamatban való részvételük fokozása, és a szabványosítás mint stratégiai marketingeszköz jelentőségének növelése érdekében;

38. nagyra értékeli a CEN és a CENELEC azon kezdeményezését, hogy szakértői vizsgálatot indítsanak annak értékelésére, hogy az NSB-k megfelelően alkalmazzák-e a WTO alapelveit (és más attribútumokat) és a folyamatos javulás és a bevált gyakorlatok cseréjének ösztönzése végett, hangsúlyozza, hogy ennek a projektnek az NSB-k megerősítése, valamint nemzeti szinten minden érintett érdekelt fél jobb részvétele hatékony eszközeként kell szolgálnia; úgy véli, hogy ebben a projektben minden NSB-nek részt kell vennie, és azt független auditokkal kell megtámogatni; felkéri a CEN-t és a CENELEC-et hogy készítsenek jelentést a szakértői vizsgálati folyamatról és hozzák azt nyilvánosságra;

39. sürgeti a tagállamokat, hogy ellenőrző és jelentési mechanizmusok létrehozása révén biztosítsák valamennyi érdekelt fél hatékony képviseletét a nemzeti technikai bizottságokban, és hatékony részvételük biztosítása érdekében biztosítsanak képzést és pénzügyi támogatást a gyengébb társadalmi érdekcsoportok, és adott esetben a kkv-k és kisipari vállalkozások számára; hangsúlyozza a felhasználók számára a szabványokról szóló információkhoz való digitális hozzáférés biztosításának jelentőségét;

40. felszólítja az ESO-kat és a tagállamokat, hogy időszakosan nyújtsanak be a Bizottság számára előrehaladási jelentést tevékenységeikről, hogy biztosítsák a kiadott szabványok kialakításáért felelős technikai testületekben valamennyi érdekelt fél megfelelő képviseletet, amelyet a jelentési kötelezettségekre kell alapozni; hangsúlyozza, hogy e jelentéseket ezután egy, az európai és nemzeti szabványosító szervezetek által tett erőfeszítésekről és az elért eredményekről szóló bizottsági jelentésbe kell bevezetni;

41. felkéri az NSB-ket, hogy a gyengébb érdekelt feleknek biztosítsanak szabad hozzáférést a szabványosító bizottságokhoz és alakítsanak ki eszközöket az érdekelt felek bevonására, köztük egy ingyenes, könnyen használható on-line konzultációs mechanizmust az összes új szabványjavaslat számára; ösztönzi ezeket a szervezeteket, hogy teljes mértékben éljenek az információs és kommunikációs technológiák (IKT) lehetőségeivel az érdekelt felek részvételének az internetalapú találkozókon és online vitákon keresztül történő erősítése érdekében; arra ösztönzi az NSB-ket is, hogy biztosítsák a kommunikációt a rendszer határain túl, különösen a közvélemény új szabványokkal kapcsolatos kérdései esetében, tekintettel arra, hogy a közvélemény kérdései általában a rendszer jelenlegi résztvevői felé irányulnak;

42. sajnálja, hogy a tagállam hatóságai csekély érdeklődést mutatnak a szabványok kifejlesztésének folyamata iránt, annak ellenére, hogy a szabványosítás fontos eszközt jelent a jogalkotás és a közpolitikák támogatása terén; sürgeti a tagállamokat – a polgárok érdekei képviselőiként – és különösen a piacfelügyeleti hatóságokat, hogy küldjenek képviselőket az európai uniós politikákat és jogszabályokat támogató szabványok fejlesztését tükröző nemzeti technikai bizottságokban való részvételre; hangsúlyozza, hogy a nemzeti hatóságok részvétele a szabványok kialakításáról folyó vitákban alapvető fontosságú a jogszabályok megfelelő működése szempontjából az „új megközelítés” részét képező területeken, és annak elkerülése érdekében is, hogy a harmonizált szabványok ellen utólag emeljenek hivatalos kifogást;

43. felszólítja az nemzeti szabványosítási testületeket, hogy az igazságos belső piaci verseny érdekében kövessék az ISO etikai kódexét annak biztosítására, hogy a szabványok pártatlanságát ne veszélyeztessék más tevékenységek, például a tanúsítás vagy az akkreditáció; hangsúlyozza ezenkívül a szabványok és a megfelelőség vizsgálatára vonatkozó iránymutatások kialakításának, valamint azok elfogadása és tisztességes használata támogatásának fontosságát, különösen az integritásra, objektivitásra és pártatlanságra vonatkozó követelményeket illetően;

     d) A szabványokhoz való hozzáférés megkönnyítése

44. elismeri, hogy az európai szabványosítás hozzásegít ahhoz, hogy egyenlő versenyfeltételek alakuljanak ki valamennyi piaci szereplő, különösen az európai gazdaság központi elemét képező, és a rendszerben alapvető szerepet betöltő kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára; elismeri azonban, hogy a szabványosításba való bevonásuk nem mindig áll arányban gazdasági jelentőségükkel, miközben a szabványok összetettsége és költségei akadályt jelenthetnek a kkv-k számára;

45. hangsúlyozza, hogy a szabványok kialakításakor és kiigazításakor figyelembe kell venni a kkv-k – különösen a kis-, mikro- és kisipari vállalkozások – jellemzőit és környezetét; üdvözli az európai és nemzeti szabványügyi testületek arra irányuló kezdeményezéseit, hogy végrehajtsák a kkv-k európai szabványosításhoz való hozzáféréséről szóló tanulmány ajánlásait és úgy véli, hogy ezeket bevált gyakorlatoknak kell tekinteni; üdvözli és ösztönzi az Európai Szabványügyi Bizottság/az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CEN/Cenelec) kis- és középvállalkozói programjaiban a szabványok kkv-k általi alkalmazásának megkönnyítésére javasolt intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy további lépéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a kkv-k teljes mértékben részt tudjanak venni a szabványok kialakításában, és azokhoz jobban és olcsóbban férhessenek hozzá;

46. különösen hangsúlyozza, hogy az Uniónak és a tagállamoknak lehetővé kell tennie azt, hogy jobban figyelembe lehessen venni a kkv-k és kisipari vállalkozások érdekeit az európai kisvállalkozói csomag stratégiai intézkedései végrehajtásával történő szabvány-kialakítás során, a csomag hetedik elve szerint: uniós pénzügyi támogatás, a szabványokhoz való hozzáférés költségeinek csökkentése, az európai szabványok kivonatainak rendszeres közzététele és a szabványügyi bizottságok igazságos összetétele;

47. felszólítja a Bizottságot, hogy lehetőség szerint egyszerűsítse az eljárásokat, és arra, hogy a jövőbeni módosításoknál vegye figyelembe a „gondolkozz először kicsiben” elvet; javasolja, hogy a Bizottság a következő „kkv-k hetén” vegye napirendre a szabványosítás kérdését;

48. fenntartja, hogy a felhasználóknak az európai uniós politikák és jogszabályok támogatásaként kifejlesztett európai szabványokhoz való hozzáférése olyan fontos kérdés, amely további vizsgálatot igényel; úgy véli, hogy a különféle árképzési rendszereket figyelembe kell venni a magán/ipari szabványoknál és a harmonizált/megbízatásra kialakított szabványoknál; kiemelten felszólítja a nemzeti szabványügyi szervezeteket, hogy kedvezményes díjak és szabványcsomagok csökkentett áron való biztosítása révén csökkentsék a költségeket, és vizsgálják meg a hozzáférés módjainak javítását, különösen a kkv-k számára;

49. emlékeztet azonban arra, hogy egy szabvány beszerzési ára csak a szabványfelhasználók teljes költségei kis részének felel meg, akiknek általában jelentősen nagyobb forrásokat kell rászánniuk, hogy a szükséges szabványt átültessék üzleti folyamatukba;

50. hangsúlyozza, hogy a szabványoknak érthetőnek, egyszerűnek és könnyen alkalmazhatónak kell lenniük, hogy azokat a felhasználók jobban végre tudják hajtani; alapvető fontosságúnak tartja, hogy szükség esetén csökkenteni lehessen a szabványok közötti kereszthivatkozások túlzott számát, és hogy megoldást találjanak egy adott termék vagy folyamat szempontjából fontos szabványcsoportok azonosítása terén jelenleg tapasztalható nehézségekre; felszólítja a nemzeti és európai szabványügyi szervezeteket és a szakmai szövetségeket, hogy nyújtsanak felhasználóbarát iránymutatásokat a szabványok alkalmazására vonatkozóan, valamint ingyenes on-line szabványkivonatokat és jobb on-line hozzáférést a konzultációs tervezetekhez és az egyszerű elektronikus keresési funkciókhoz;

51. üdvözli az ESO-k jelenleg zajló kezdeményezését, hogy készüljön minden szabványukról összefoglaló, és azok korlátozás nélkül megtekinthetők legyenek az interneten, és kéri, hogy e projektet hamar vigyék véghez; hangsúlyozza azonban, hogy ezt a projektet nemzeti szinten is végre kell hajtani annak érdekében, hogy a szabványok felhasználói számára saját nyelvükön, az NSB-k honlapján keresztül lehetőség nyíljon a tájékozódásra az egyes szabványok tartalmáról;

52. hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a szabványok az EU összes hivatalos nyelvén hozzáférhetők legyenek, hogy a felhasználók megértsék azokat; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa és egyszerűsítse a harmonizált szabványokkal kapcsolatos pénzügyi intézkedéseket és fordításukat;

Szabványosítás globalizálódó környezetben, az innováció és a fenntartható versenyképesség szolgálatában

53. elismeri, hogy az európai szabványosítás az innováció, kutatás és fejlesztés (K+F) előmozdításának fontos eszköze, amely hozzájárul az Unió versenyképességéhez és a belső piac kiteljesüléséhez; hangsúlyozza annak jelentős gazdasági előnyeit, mivel lehetővé teszi a vállalatok számára a gyorsabb tudásátadást, a költségek és a kockázatok csökkentését, a gyorsabb piacra jutást és az innovációs érték növelését;

54. elismeri, hogy bár a szabványosítás jelentős szerepet játszhat az új technológiák kiaknázásának megkönnyítésében, jelentős szakadék tapasztalható a K+F eredményeinek a szabványok kialakítása terén való alkalmazásában; ezért hangsúlyozza, hogy bővíteni kell a szabványok kialakítói, az újítók, a tudományos körök és a kutatói közösségek egymásra vonatkozó kölcsönös ismereteit, és javítani kell a közöttük fennálló együttműködést; hangsúlyozza, hogy az új – különösen a közpénzekből finanszírozott kutatási és innovációs programokból származó – ismeretek szabványokba való belefoglalása segíteni fogja az innovációt és a versenyképességet;

55. kéri a tagállamokat, hogy az NSB-kkel együttműködésben mozdítsák elő a szabványosítás egyetemi curriculumba, oktatásba (pl. gazdasági és műszaki iskolák), élethosszig tartó tanulási programokba és tájékoztató kampányokba történő bevételét, a jelenlegi és jövőbeli gazdasági operátorok és a politikák kialakítói figyelmének a szabványok jelentőségére és hasznára való felhívása végett; felkéri az NSB-ket, hogy terjesszék ki a szakmai szövetségekkel való együttműködésüket, hogy elfogadható információval lássák el a kkv-kat a szabványok alkalmazásából származó gazdasági előnyökről; felhívja ezenkívül a Bizottságot annak biztosítására, hogy a szabványosítás kérdése kerüljön napirendre az „Erasmus – Ifjú vállalkozók” program keretében; támogatja a szabványosítás gazdasági és társadalmi előnyeinek vizsgálatára, számszerűsítésére és kommunikálására irányuló fellépéseket;

56. úgy véli, hogy az európai innovációs, versenyképességi és kutatási keretprogramok fontos hozzájárulást nyújthatnak a szabványalkotási folyamathoz azáltal, hogy egy fejezetet a szabványosításnak szentelnek; úgy véli, hogy egy ilyen intézkedés lehetővé tenné a szabványok előnyeinek jobb megértését és segítené a rendszerszintű megközelítést a felsőbb szinteken a kutatás, az innováció és a szabványosítás között; felkéri a Bizottságot, hogy az EU által finanszírozott K+F-projektek kiértékelési kritériumai közé emelje be a „szabványosítás szempontjából való relevanciát”, támogassa a szabványosításhoz kapcsolódó projekteket, és innovatív eszközökkel növelje a projektek ismertségét;

57. felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki technológiafigyelő tevékenységeket azon jövőbeli K+F-eredmények azonosítására, amelyeknek a szabványosítás esetlegesen a javára válhat, valamint segítse elő a K+F piaci térnyeréséhez és működéséhez szükséges információ áramlását és átláthatóságát, valamint ezzel összefüggésben segítse elő könnyen hozzáférhető és felhasználóbarát értékelési mechanizmusok biztosítását az interneten keresztül;

58. felszólítja a tagállamokat, hogy a közbeszerzések során alkalmazzák az európai szabványokat a közszolgáltatások javítása és az innovatív technológiák támogatása érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy a szabványok alkalmazása nem vezethet további korlátok kialakulásához, különösen a közbeszerzési eljárásokban részt venni kívánó kisvállalkozások számára;

59. megismétli, hogy az éghajlatváltozással és más jövőbeni globális, energiával és környezettel kapcsolatos kihívásokkal való szembenézés tiszta technológiák és környezetbarát termékek kifejlesztését és előmozdítását vonja magával; ezért úgy véli, hogy sürgősen szükség van a környezetvédelmi szempontok minden érintett termékbe és szolgáltatásba való integrálására, és hogy az európai szabványosítási rendszernek ki kell fejlesztenie egy jobb rendszert annak biztosítására, hogy e szempontokkal megfelelőképp foglalkozzanak a szabványok kialakításakor; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a környezetvédelmi szervezetek és a környezetvédelemért felelős hatóságok szabványosítási bizottságokban való aktív részvételét nemzeti és európai szinten; hangsúlyozza, hogy a szabványosítási modellekre vonatkozó új iránymutatások kidolgozásánál is tükröződnie kell annak, hogy az európai innovációs erőfeszítéseket az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az energetikai, társadalmi és környezetvédelmi kihívásoknak való megfelelés globális stratégiáihoz kell igazítani;

60. hangsúlyozza, hogy az emberi egészség és az életkörülmények javulása olyan termékek kifejlesztését vonja magával, amely hozzá tud járulni a népesség egészséges fejlődéséhez és javíthatja a hozzáférést különösen a gyermekek és a kiszolgáltatott személyek számára; ezért úgy véli, hogy sürgősen szükség van az egészségügyi szempontok minden érintett termékbe és szolgáltatásba való integrálására, és hogy az európai szabványosítási rendszernek ki kell fejlesztenie egy jobb rendszert annak biztosítására, hogy e szempontokkal megfelelőképp foglalkozzanak a szabványok kialakításakor; e tekintetben európai szabványok kialakítására hív fel egyebek mellett az ortopédiai szempontból egészséges gyermeklábbelik terén; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az egészségügyi szakértők és az egészségügyi kérdésekért felelős hatóságok szabványosítási bizottságokban való aktív részvételét;

61. hangsúlyozza, hogy a fogyasztóvédelem további megerősítése érdekében prioritásként kell kezelni az általános termékbiztonsági irányelvhez kapcsolódó szabványok kifejlesztésének eljárását;

62. felhívja a figyelmet az Európai Parlament elektromos járművekről szóló 2010. május 6-i állásfoglalására, amely hangsúlyozza, hogy a versenyképesség és a környezetvédelem érdekében az elektromos járművek piaci bevezetésének felgyorsításához hatékony szabványosítási folyamatokra van szükség különböző területeken;

63. rámutat arra, hogy mind a szellemi tulajdonjogok (IPR), mind a szabványosítás ösztönzi az innovációt és elősegíti a technológia terjesztését; hangsúlyozza, hogy megfelelő egyensúlyt kell teremteni a szabványok felhasználóinak és a szellemi tulajdonjogok tulajdonosainak érdekei között; felszólítja az európai és nemzeti szabványügyi szervezeteket, hogy legyenek különösen éberek a szabadalmaztatott technológiákon alapuló szabványok kialakításakor, hogy biztosítva legyen a felhasználók széles körű hozzáférése; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a szabványokban megtalálható bármely lényeges IPR-t igazságos, ésszerű és diszkriminációmentes feltételekkel bocsássák rendelkezésre;

64. elismeri, hogy a különböző fórumok és konzorciumok jelentősen hozzájárulnak a szabványosítási rendszerhez azáltal, hogy olyan, globális jelentőséggel bíró előírásokat biztosítanak, amelyek gyakran fogékonyabbak az innovatív technológiákra; rámutat arra, hogy különösen az információs és kommunikációs technológiai ágazatban számos fórum és konzorcium alakult át olyan világméretű szervezetté, amely nyílt, átlátható és konszenzuson alapuló fejlesztési folyamat alapján, széles körűen alkalmazott előírásokat készít; úgy véli, hogy az európai szabványügyi szervezeteknek és fórumoknak/konzorciumoknak meg kell találniuk annak módjait, hogy tevékenységeik tervezése során együttműködjenek a szabványok legmegfelelőbb – nemzetközi vagy európai – szinten történő átadása révén a koherencia biztosítása, valamint a szétaprózódás és a párhuzamosságok elkerülése érdekében;

65. felszólítja továbbá az európai szabványügyi szervezeteket, hogy alakítsanak ki és hajtsanak végre egy, a fórumok/konzorciumok előírásainak európai szabványokként való elfogadására vonatkozó továbbfejlesztett mechanizmust, amivel a hatáskörök nemzeti átruházásának elvével összhangban az összes érintett féllel való konzultációhoz létrehozott eljárásokon keresztül garantálni kell a konszenzust minden érdekelt fél részéről; hangsúlyozza, hogy ez nem korlátozhatja annak lehetőségét, hogy azokat globálisabb státusz elérése érdekében közvetlenül benyújtsák a nemzetközi szabványügyi szervezeteknek, feltéve, hogy ez megfelel a Világkereskedelmi Szervezetnek a kereskedelem elé háruló technikai akadályokkal kapcsolatos megállapodásában foglalt alapelveknek (átláthatóság, nyíltság, pártatlanság, konszenzus, hatékonyság, alkalmazhatóság és összefüggés);

66. elismeri, hogy az interoperabilitás az innováció és a versenyképesség kulcsa, különösen az IKT-ágazatban, ahol szerephez jutnak a fórumok és konzorciumok; rámutat arra, hogy az interoperabilitás nem csupán a szabványok/előírások kialakításától függ, hanem azok felhasználók általi átültetésétől is; elismeri, hogy a felhasználók által vezérelt fórumok és konzorciumok fontos szerepet játszanak az interoperabilitás elérésében; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az IKT-fórumok és -konzorciumok és a hivatalos szabványalkotási testületek közötti koordinációt, amely által növelhető a kölcsönös átjárhatóság és csökkenthető az IKT-ágazaton belüli szabványok megkettőzésének és ellentmondásának kockázata;

67. hangsúlyozza, hogy feltétlenül szükség van az IKT-ra vonatkozó szabványosítási politika piaci és politikai fejleményekhez való hozzáigazítására, ami által elérhetőek az olyan fontos, kölcsönös átjárhatóságot igénylő európai szakpolitikai célok, mint például az e-egészségügy, a hozzáférhetőség, a biztonság, az e-üzletvitel, az e-kormányzat és a közlekedés, és ami hozzájárul a személyes adatok védelmét támogató szabványok fejlődéséhez;

68. kéri a Bizottságot, hogy a többi uniós szakpolitika támogatására hajtson végre olyan korszerű és szélesebb körű uniós szabványosítási politikát az információs technológiára vonatkozóan, amely többek között biztosítja a kölcsönös átjárhatóságot, a jogbiztonságot, valamint a megfelelő biztosítékok alkalmazását, egyúttal minimálisra csökkentve a vállalkozások többletterheit, a felhasználók kockázatait és az információs technológia szabad mozgásának útjában álló akadályokat;

69. felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazza hatékonyan az információs technológia szabványosítását lehetővé tévő meglévő jogalapokat, és azonosítsa azon további információs technológiai ágazatokat, területeket vagy alkalmazásokat, amelyek esetében az uniós szabványosítás hatékony alkalmazása az uniós szakpolitikák támogatását szolgálhatná, valamint hogy ennek fényében terjesszen elő megfelelő javaslatokat; kéri a Bizottságot, hogy adott esetben vegye fontolóra az „új megközelítés” és az „új jogi keretet” alkalmazását az uniós politikákat támogató korszerűsített IKT szabványosítási politika modelljeként;

70. hangsúlyozza, hogy a nemzetközi szabványok – az egyazon szabvány sok országban való alkalmazása révén, a teljesítményalapú megközelítés középpontba állításával és a fogyasztói megértés és a piaci bizalom ösztönzésével – a globális piac húzóelemeit jelentik;

71. hangsúlyozza, hogy a szabályozói dialógus a belső piac külső dimenziójának fontos szempontja és ezért meg kell védeni és meg kell erősíteni az európai szabványosítási rendszer pozícióját a nemzetközi szabványosítási környezeten belül a valódi globális jelentőséggel bíró nemzetközi szabványok kifejlesztésének támogatása, a kereskedelem megkönnyítése és Európa versenyképességének fokozása érdekében, közben figyelembe véve a fejlődő országok legitim érdekeit és vigyázva arra, hogy a nemzetközi szinten már elvégzett munkát ne végezzék el újra feleslegesen;

72. támogatja két európai szabványügyi szakértő Kínába és Indiába delegálását az ESO-k támogatása, az európai szabványok előmozdítása és ezen országok szabványosítási rendszereiről való visszajelzés céljából; felkéri a Bizottságot, hogy tárja fel, szükség van-e a világ más régióiba is szabványügyi szakértők delegálására az európai szabványosítási rendszer további támogatása érdekében;

73. felszólítja a Bizottságot, hogy szabványosítási tevékenységét hangolja össze nemzetközi partnereinkkel, például a transzatlanti párbeszéd keretében; ennek szellemében ösztönzi a Bizottságot a szükséges intézkedések előkészítésére és megtételére az európai szabványosítás világszintű befolyásának megerősítése érdekében, hogy ezáltal növekedjék Európa termékeinek és szolgáltatásainak versenyképessége a nemzetközi kereskedelemben;

74. kéri az európai érdekelt feleket és a nemzeti szabványügyi testületeket, hogy ismételten erősítsék meg a nemzetközi szabványosítás melletti elkötelezettségüket, Európa vezető szerepének kihasználása és a globális piacokon az első lépést megtevő szereplőnek járó előnyök kiaknázása érdekében; hangsúlyozza, hogy az európai érdekelt felek és a nemzeti szabványügyi testületek között technikai és politikai szinten is jobb koordinációra van szükség a nemzetközi szabványosítás terén;

°

° °

75. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

  • [1]  HL C 150, 1999.5.28., 624. o.
  • [2]  HL L 315., 2006.11.15., 9. o.
  • [3]  HL L 204., 1998.7.21., 37-48. o.
  • [4]  HL L 36., 1987.2.7., 31-37. o.

INDOKOLÁS

I. Háttér

E jelentés célja, hogy hozzájáruljon az európai szabványosítási rendszer felülvizsgálatáról szóló, folyamatban lévő vitához.

Az Európai Bizottság jelenleg is dolgozik egy „szabványosítási csomagon”, amely tartalmazni fog egy jogalkotási javaslatot, amelynek célja az európai szabványosításról szóló meglévő jogi keret[1] felülvizsgálata, valamint egy olyan átfogó közleményt, amely meghatározza a következő évtized szabványosítási politikáját.

„Szabványosítási csomagjának” előkészületeként a Bizottság felkérte a legfontosabb szakértőket, hogy tegyenek stratégiai ajánlásokat. E szakértők alkotják az európai szabványosítási rendszer felülvizsgálatával foglalkozó szakértői bizottságot (EXPRESS), amely 2010 februárjában benyújtotta ajánlásait „Szabványosítás a versenyképes és innovatív Európáért: tervek 2020-ig” című jelentésében.

A Bizottság nyilvános meghallgatást is tartott az európai szabványosítási rendszer felülvizsgálatáról (2010. március 23-tól május 21-ig), és hatástanulmány elkészítését is kezdeményezte (2010. március 9-én). A küszöbönálló „szabványosítási csomag” a 2009. július 3-i fehér könyvre is alapoz, amelynek címe „Az IKT-szabványosítás modernizálása az Európai Unióban – Az előttünk álló út”.

II. Az előadó általános észrevételei

Az előadó üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy felülvizsgálja az európai szabványosítási rendszert, hogy megőrizve annak számos sikeres elemét és kijavítva hiányosságait megfelelő egyensúlyt alakítson ki az európai és nemzeti dimenzió között.

Hangsúlyozza, hogy a javasolt felülvizsgálatnak a meglévő rendszer erősségeit kell alapul vennie, amelyek szilárd bázist jelentenek a fejlesztéshez, és tartózkodnia kell az olyan radikális változtatásoktól, amelyek aláásnák a rendszer alapvető értékeit. E tekintetben az előadó nem ért egyet a Bizottság hatástanulmányában foglalt számos olyan stratégiai lehetőséggel, amelyek a rendszer teljes átalakításához vezetnének.

E jelentés megszövegezésekor az előadó figyelembe vette a számos fontos ajánlást tartalmazó EXPRESS-jelentés megállapításait. Az előadó megjegyzi ugyanakkor, hogy az EXPRESS bizottságnak nem mindig sikerült eredeti ajánlásokat megfogalmaznia, illetve kulcsfontosságú kérdésekben konszenzust elérnie, ami tagjainak eltérő, és olykor ellentétes nézeteivel magyarázható.

Az előadó figyelembe vette továbbá a Bizottság nyilvános konzultációi során az európai szabványosítási rendszer felülvizsgálatára adott válaszokat, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság által 2010. június 23-án, az európai szabványosítás jövőjéről tartott nyilvános meghallgatás következtetéseit.

Az előadónak ezenkívül a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság küldöttségének genfi látogatása során (2010. május 25–26.) lehetősége volt találkozni a nemzetközi szabványosítási szervezetek képviselőivel, továbbá részletes konzultációt folytatott az európai és nemzeti szabványosítási testületek képviselőivel és a szabványok kialakításának folyamatában részt vevő legfontosabb szereplőkkel.

III. Az előadó általános álláspontja

Az egységes piacban rejlő teljes potenciált nem lehet kihasználni a modern szabványosítási eljárás támogatása nélkül. Az európai szabványosítási rendszer központi eleme az egységes piac megvalósításának, elsősorban az „új megközelítés” szerinti főbb jogalkotási területeken használt szabványok révén. Ez a jogalkotási technika kulcsfontosságú az innovációt támogató szabályozás megvalósításához, ahol is maguk az érdekelt felek fejlesztik ki és a technika mindenkori állásának megfelelően frissítik a jogi követelményeknek való megfelelést lehetővé tevő technikai előírásokat. A kölcsönös megállapodás eredményeként létrejövő önkéntes szabványok jobb szabályozást tesznek lehetővé, ösztönzőleg hatnak a vállalkozások versenyképességére és megszüntetik a kereskedelem akadályait.

A szabványosítás központi szerepet játszik az európai politika és jogalkotás olyan szabványok iránti megnövekedett igényének kielégítésében, amelyek képesek biztosítani a termékbiztonságot, a hozzáférhetőséget, az innovációt, az interoperabilitást és a környezetvédelmet. Az előadó megjegyzi, hogy az „új megközelítésen” túlmutató jogszabályokat támogató szabványok száma az utóbbi években növekedett, ami azt mutatja, hogy ezt a modellt az európai uniós politikák széles körében elfogadták. Kívánatos a szabványok alkalmazásának kiszélesítése az uniós jogszabályok és politikák új területein, figyelembe véve az érintett területek speciális jellemzőit a szabályozás javításának elveivel összhangban.

Az előadó e jelentéstervezetbe számos, a tagállamoknak, az Európai Bizottságnak és az európai és nemzeti szabványügyi testületeknek címzett egyedi ajánlást is belefoglalt, amelyek célja a jelenlegi európai szabványosítási rendszer felhatalmazásának megerősítése. Hangsúlyozni kell, hogy számos javaslat az olyan harmonizált/megbízatásra kialakított szabványokra vonatkozik, amelyek célja az európai uniós jogszabályok és politikák támogatása, és ezért azok a közérdek szempontjából kulcsfontosságúak.

Ebben az indokolásban az előadó a jelentésben foglalt bizonyos ajánlásokra kíván összpontosítani a bizottságban zajló vita megkönnyítése érdekében.

A nemzeti delegálás elvének hangsúlyozása

Bár a nemzeti szabványügyi testületek az európai szabványosítási rendszer központi elemét képezik, jelentős különbségek vannak közöttük az erőforrások, a technikai szakértelem és az érdekelt felek elkötelezettsége tekintetében. Ezek az egyenlőtlenségek jelentős egyensúlytalanságot okoznak az európai szabványosítási rendszerben való részvételük terén. A Bizottságnak, a tagállamoknak és az európai szabványügyi szervezeteknek meg kell tenniük minden szükséges lépést annak érdekében, hogy a gyengébb helyzetű nemzeti szabványügyi testületek aktívabb szerepet játszhassanak a szabványosítási folyamatban.

Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a legtöbb tagállam hatóságai csekély érdeklődést mutatnak a szabványok kifejlesztésének folyamata iránt, annak ellenére, hogy a szabványosítás fontos eszközt jelent a jogalkotás és a közpolitikák támogatása terén. A tagállamoknak – és különösen a piacfelügyeleti hatóságoknak – képviselőket kellene küldeniük az európai uniós politikákat és jogszabályokat támogató szabványok fejlesztését tükröző nemzeti technikai bizottságokban való részvételre.

A nemzeti delegálás elve az európai szabványosítási rendszer sarokköve, különösen az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) és az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC) szabványosítási folyamata terén. Ki kell azonban emelni, hogy – ahogy azt a szabványosításhoz való hozzáférésről szóló tanulmány is megerősítette – az európai országok jelentős többségében továbbra is hiányzik vagy elenyésző a társadalmi érdekcsoportok részvétele a szabványok meghatározásának folyamatában.

Néhány figyelemreméltó kivételtől eltekintve a nemzeti fogyasztói szakértelem a szabványosítás során általában számos testületben szétaprózódva van jelen, vagy egyszerűen hiányzik, míg abban a néhány országban, ahol nemzeti szinten hatékonyan működik a fogyasztók részvétele, véleményüket a nemzeti álláspont kialakítása során gyakran kiszűrik. A helyzet még kevésbé megnyugtató, ha a környezetvédelmi érdekeket képviselő érdekcsoportok részvételéről van szó: a környezetvédelmi szervezetek jelenleg mindössze két tagállamban vesznek részt rendszeresen a szabványok meghatározásának folyamatában.

A tagállamoknak biztosítaniuk kellene valamennyi érdekelt fél hatékony részvételét a nemzeti technikai bizottságokban azáltal, hogy nyomon követési és jelentéstételi mechanizmusokat alakítanak ki, és szükség esetén pénzügyi segítséget biztosítanak a gyengébb helyzetű érdekelt felek számára részvételük elősegítése érdekében.

A szabványosítási folyamathoz való hozzáférés javítása

Az egészségügyi, biztonsági, fogyasztói és környezetvédelmi érdekeket képviselő társadalmi szereplők részvétele olyan fontos tényezőket biztosít a rendszernek, mint a legitimitás és az elszámoltathatóság, továbbá javítja a konszenzus minőségét, és reprezentatívabbá teszi az európai szabványokat.

Ezért a társadalmi érdekeket képviselő európai szervezeteknek jelentősebb szerepet kell kapniuk az európai szabványügyi szervezeteken belül annak érdekében, hogy jobban tükrözzék egyes nemzeti szinten továbbra is gyenge helyzetű érdekcsoportok nézeteit. Ez magában foglalhatná e szervezetek európai szabványosítási szervezeteken belüli tényleges tagságának biztosítását, feltéve, hogy társult tagok vagy együttműködő partnerek.

Ezzel kapcsolatban alapvető fontosságú elem többek között egy olyan alternatív rendszer bevezetése, amely a szabványosítási folyamatban érdekelt valamennyi fél kiegyensúlyozottabb képviseletét biztosítaná. Az előadó üdvözli a Nemzetközi Szabványügyi Szervezetben (ISO) nemrégiben lezajlott fejleményeket, különösen a társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó ISO 26000 szabvány kifejlesztéséhez használt modellt, amely során a nemzeti szabványügyi testületek az érdekelt felek hat azonosított kategóriájának mindegyikéből csak egy képviselőt jelölhettek a megfelelő munkacsoportba. A kiemelt közérdekre számot tartó területeken az európai szabványok kialakításának alternatív megoldásaként hasonló, több érdekelt felet bevonó eljárásokat lehetne alkalmazni, amelyek során előre meghatározott számú helyet biztosítanának az érdekelt felek különböző szervezetei számára.

A szabványokhoz való hozzáférés megkönnyítése

Bár a kis- és középvállalkozások (kkv-k) alkotják az európai gazdaság központi elemét, bevonásuk a szabványosítási eljárásba nem mindig áll arányban gazdasági jelentőségükkel. Ezenkívül a szabványok kialakításakor és kiigazításakor nem mindig veszik figyelembe a kkv-k – különösen a kis-, mikro- és kisipari vállalkozások – jellemzőit és környezetét. Ezért biztosítani kell, hogy a szabványok érthetők és könnyen alkalmazhatók legyenek, hogy azokat valamennyi felhasználó jobban végre tudja hajtani. Lépéseket kell tenni továbbá annak biztosítása érdekében, hogy a kkv-k teljes mértékben részt tudjanak venni a szabványok kialakításában, és azokhoz könnyebben és alacsonyabb költségek mellett férhessenek hozzá.

Szabványosítás a szolgáltatások terén

Annak ellenére, hogy a szabványok hozzájárultak a termékek minőségének és biztonságosságának jelentős javulásához, a szolgáltatások területén elérhetőségük még egyáltalán nem mérhető az ágazat gazdasági erejéhez és lehetőségeihez. Bár a szolgáltatási szabványok gyakran a nemzeti sajátosságok szerint alakulnak és azok fejlődése a piac szükségleteihez igazodik, az európai szolgáltatási szabványok révén – a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelvnek megfelelően – a szolgáltatási ágazatban fokozódik a harmonizáció, nő az európai szolgáltatások átláthatósága, minősége és versenyképessége, fokozódik a verseny, az innováció, a kereskedelmi korlátok lebontása és a fogyasztóvédelem.

A szabványosítás az innováció szolgálatában

Bár a szabványosítás jelentős szerepet játszhat az új technológiák kiaknázásának megkönnyítésében, jelentős szakadék tapasztalható a K+F eredményeinek a szabványok kialakítása terén való alkalmazásában. Ezért bővíteni kell a szabványok kialakítói, az újítók, a tudományos körök és a kutatói közösségek egymásra vonatkozó kölcsönös ismereteit, és javítani kell a közöttük fennálló együttműködést. Az új – különösen a közpénzekből finanszírozott kutatási és innovációs programokból származó – ismeretek szabványokba való belefoglalása segíteni fogja az innovációt és a versenyképességet. Európának aktívabb szerepet kell vállalnia az innovatív termékek és technológiák – mint például az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó és ikt-szolgáltatások és -technológiák – terén az egész EU-ban interoperábilis szabványok támogatásában.

Szabványosítás a globalizálódó világban

Az európai szabványosítási rendszer elismeri a nemzetközi szabványok elsőbbségét. Azonban európai szabványokra van szükség azokon a területeken, ahol nemzetközi szabványok nem léteznek, vagy ahol azok nem szolgálják megfelelően az európai szükségleteket, különös tekintettel az európai politikák és jogszabályok által meghatározott szükségletekre. Európának meg kell erősítenie a nemzetközi szabványosítási környezeten belüli pozícióját a valódi globális jelentőséggel bíró szabványok kifejlesztésének támogatása, a kereskedelem megkönnyítése és Európa versenyképességének fokozása érdekében. Ezenkívül Európa pártolni tudná az „új megközelítés” módszertanát, vagy az egyenértékű szabvány-orientált szabályozási modelleket az EU kereskedelmi partnereivel való kereskedelemmel kapcsolatos szabályozási együttműködése során.

IV.      Következtetés

Az előadó ismételten hangsúlyozni kívánja, hogy az európai szabványosítási rendszer felülvizsgálatáról szóló, folyamatban lévő vitának a meglévő rendszer erősségeit kell alapul vennie, amelyek szilárd bázist jelentenek a fejlesztéshez, és tartózkodnia kell az olyan radikális változtatásoktól, amelyek aláásnák a rendszer alapvető értékeit. Ennek szellemében számos olyan javaslatot terjeszt elő, amelyek célja a rendszer jelenlegi határok közötti javítása, és kíváncsian várja a további javaslatokat.

  • [1]  A Tanács 1986. december 22-i 87/95/EGK határozata az információtechnológia és a távközlés terén történő szabványosításról
    Az Európai Parlament és a Tanács 1998. június 22-i 98/34/EK irányelve a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról
    Az Európai Parlament és a Tanács 1673/2006/EK határozata (2006. október 24.) az európai szabványosítás finanszírozásáról.

VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (15.7.2010)

a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részére

az európai szabványosítás jövőjéről
(2010/2051(INI))

A vélemény előadója: Reinhard Bütikofer

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   hangsúlyozza, hogy az új európai szabványosítási modellnek hozzá kell járulnia az európai innovációhoz és a fenntartható fejlődéshez, fokoznia kell az Unió versenyképességét, meg kell erősítenie a nemzetközi kereskedelemben elfoglalt helyét és elő kell mozdítania az állampolgárok jólétét;

2.   felszólítja a Bizottságot, hogy az európai szabványosítás jogi keretrendszerébe, különösen a 98/34/EK irányelvbe vagy az annak helyébe lépő jogszabályba építse be a Kereskedelmi Világszervezetnek a kereskedelem technikai akadályairól szóló megállapodásában lefektetett elvek (azaz az átláthatóság, a nyitottság, a pártatlanság, a konszenzus, a hatékonyság, a relevancia és a következetesség elveinek) betartására vonatkozó meglévő kötelezettséget, mivel ez elősegítené a szabványok kialakítását, végrehajtását, az azoknak való megfelelést és azok felügyeletét; ösztönzi a Bizottságot a kiegyensúlyozott képviselet és az elszámoltathatóság elvének előmozdítására az európai szabványosítási rendszeren belül; emlékeztet a szellemi tulajdonjogok jelentőségére, melyeknek a jövőbeni európai szabványosítási politika szerves részét kell képezniük;

3.   hangsúlyozza, hogy a nemzetközi szabványok – az egyazon szabvány sok országban való alkalmazása révén, a teljesítményalapú megközelítés középpontba állításával és a fogyasztói megértés és a piaci bizalom ösztönzésével – a globális piac húzóelemeit jelentik;

4.   kéri a Bizottságot, hogy állapítson meg világos alkalmassági kritériumokat a szabványok kialakítására jogosult szervezetek számára;

5.   felhívja a Bizottságot, hogy a 98/34/EK irányelv vagy az annak helyébe lépő jogszabály szabványosításról szóló részébe foglalja bele a tagállamok annak biztosítására vonatkozó kötelezettségét, hogy a nemzeti szabványügyi testületek tájékoztatást adjanak a szolgáltatásokkal kapcsolatos nemzeti szabványokról;

6.   elismeri, hogy az európai szabványosítás az EU versenyképessége és a belső piac kiteljesítése szempontjából alapvető fontosságú innováció előmozdításának kulcsfontosságú eszköze, és hangsúlyozza annak jelentős gazdasági előnyeit, mivel lehetővé teszi a vállalatok számára a gyorsabb tudásátadást, a költségek és a kockázatok csökkentését, a gyorsabb piacra jutást és az innovációs érték növelését;

7.   elismeri a szabványok létrehozására szolgáló eljárás egyszerűsítésének fontosságát;

8.   felhívja a Bizottságot, hogy a 98/34/EK irányelv vagy az annak helyébe lépő jogszabály szabványosításról szóló részébe foglalja bele annak kifejezett lehetőségét, hogy a Bizottság bizonyos szolgáltatási ágazatokban megbízásokat adjon;

9.   üdvözli az európai szabványügyi szervezetek és a nemzeti szabványügyi testületek erőfeszítéseit az összes érintett fél bevonására és a kiegyensúlyozott képviselet biztosítására; ösztönzi ezeket a szervezeteket, hogy teljes mértékben éljenek az információs és kommunikációs technológiák (IKT) lehetőségeivel az érdekelt felek részvételének az internetalapú találkozókon és online vitákon keresztül történő erősítése érdekében; úgy véli, hogy mérlegelni kell egy felső határ bevezetését bizonyos érdekcsoportok műszaki bizottságokban és munkacsoportokban való részvételére vonatkozóan annak érdekében, hogy biztosított legyen többek között a kkv-k megfelelő arányú képviselete; hangsúlyozza, hogy folyamatosan javítani kell az együttműködést a szabványügyi testületek, a kutatás-fejlesztés és az egyetemi szféra között, a szabványok kidolgozásának korai szakaszaitól kezdve;

10. kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy indítsanak tájékoztató kampányokat a szabványosításról és a szabványosítási eljárásokról, különösen a kutatás-fejlesztési ágazat, az egyetemi szféra és az oktatási intézmények figyelmének felhívása érdekében;

11. kéri a tagállamokat, hogy támogassák a kkv-k nemzeti/ágazati képviseleti szervezeteit és más nemzeti társadalmi érdekcsoportokat a nemzeti szabványosítási folyamatokban;

12. elismeri a közjó érdekeit szolgáló európai szintű érdekelt szervezetek, például az ANEC, az ECOS és az ETUI-REHS által játszott kiemelkedő szerepet, valamint a NORMAPME létfontosságú szerepét; elismeri, hogy forrásaik korlátozott volta akadályozhatja a szabványalkotási folyamatban való részvételüket, és felszólítja a Bizottságot, hogy az európai szabványosítás számára biztosított előirányzatokból különítsen el egy bizonyos összeget e szervezetek számára, elsősorban a szabványok kialakításában történő szakértői részvétel támogatása céljából; felkéri a Bizottságot, hogy két éven belül értékelje e szervezetek hozzájárulását annak biztosítása érdekében, hogy azok kiérdemeljék a számukra nyújtott támogatást; továbbá kéri a Bizottságot, fontolja meg, hogy vajon egyéb szervezetek számára is járhatna-e hasonló támogatás, és amennyiben igen, mérlegelje a vonatkozó finanszírozás növelését; többek között azt várja el e szervezetektől, hogy a jövőben játsszanak jelentősebb szerepet a tagállamok számára nyújtott tanácsadásban, és ezáltal biztosítsák az érdekcsoportok (fogyasztók, környezetvédők, szakszervezetek és kkv-k) részvételét az európai szabványosítási projektekkel foglalkozó nemzeti „tükörbizottságokban”;

13. szorgalmazza, hogy ezen érdekelt szervezetek mindegyike kapjon olyan megfelelő szerepet az európai szabványosítási folyamatban, amely – akár szavazati jog biztosításával – felhatalmazza őket az azon európai szabványok hivatalos jóváhagyásában való részvételre, amelyek kidolgozásához ők is hozzájárultak; olyan gyorsított konfliktusmegoldási mechanizmus kialakítását kéri, amely képes a szabványok meghatározása során felmerülő nézeteltérések hatékony feloldására;

14. felhívja a Bizottságot és minden érdekelt felet, hogy – többek között a köz- és magánszféra partnerségén és a többéves pénzügyi tervezésen keresztül – biztosítsák az európai szabványosítási rendszer pénzügyi fenntarthatóságát, ami a globális versenyhelyzetben alapvető fontosságú a hatékonyság és eredményesség biztosításához;

15. javasolja, hogy a Bizottság a következő „kkv-k hetén” vegye napirendre a szabványosítás kérdését;

16. elismeri, hogy az európai szabványosítás hozzásegít ahhoz, hogy egyenlő versenyfeltételek alakuljanak ki valamennyi piaci szereplő, különösen az alapvető szerepet betöltő kkv-k számára; ugyanakkor megállapítja azt is, hogy a szabványok összetettsége, a szabványok kidolgozásában való részvétel és a szabványok költségei akadályt jelenthetnek a kkv-k számára; üdvözli és ösztönzi az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) és az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (Cenelec) kis- és középvállalkozói programjaiban a szabványok kkv-k általi alkalmazásának megkönnyítésére előirányzott intézkedéseket;

17. felszólítja a nemzeti és az európai szabványügyi szervezeteket, hogy a kkv-k számára nyújtsanak kedvező áron szabványcsomagokat és felhasználóbarát iránymutatást, valamint könnyítsék meg az ezekhez való hozzáférést, különösen a szabványkivonatok interneten, díjmentesen történő rendelkezésre bocsátásán keresztül;

18. hangsúlyozza az európai szabványok stabilitásának és egyszerűsítésének, valamint a szabványok kidolgozására fordított idő csökkentésének szükségességét, és felszólítja a nemzeti és európai szabványügyi szervezeteket és a szakmai szövetségeket, hogy a szabványokat leíró szövegek közérthetőbbé tétele és az elektronikus keresési funkciók fejlesztése és egyszerűsítése révén nyújtsanak felhasználóbarát iránymutatásokat a szabványok alkalmazására vonatkozóan;

19. hangsúlyozza, hogy a szabványosítási modellekre vonatkozó új iránymutatások kidolgozásánál is tükröződnie kell annak, hogy az európai innovációs erőfeszítéseket az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az energetikai, társadalmi és környezetvédelmi kihívásoknak való megfelelés globális stratégiáihoz kell igazítani;

20. felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki technológiafigyelő tevékenységeket azon jövőbeli K+F-eredmények azonosítására, amelyeknek a szabványosítás esetlegesen a javára válhat, segítse elő a K+F piaci térnyeréséhez és működéséhez szükséges információ áramlását és átláthatóságát, valamint ezzel összefüggésben segítse elő könnyen hozzáférhető és felhasználóbarát értékelési mechanizmusok biztosítását az interneten keresztül;

21. kéri a megbízási folyamat és annak ütemezése reformját annak érdekében, hogy a szabványok gyors kiadásával az európai innovációk piacképessé váljanak, és ezáltal erősödjön az európai ipar versenyképessége;

22. felhívja a figyelmet az Európai Parlament elektromos járművekről szóló 2010. május 6-i állásfoglalására[1], amely hangsúlyozza, hogy a versenyképesség és a környezetvédelem érdekében az elektromos járművek piaci bevezetésének felgyorsításához hatékony szabványosítási folyamatokra van szükség különböző területeken;

23. felkéri a Bizottságot, hogy kutatási keretprogramjában, valamint versenyképességi és innovációs keretprogramjában fektessen kiemelt hangsúlyt a szabványokra, és különösen mozdítsa elő a szisztematikus, előremutató megközelítésmódot a kutatás, a kialakítás és a szabványosítás között;

24. kéri a Bizottságot, hogy mérlegelje egy olyan szakasz felvételét a Bizottság által támogatott K+F projektek értékelésébe, amely az adott projekt szabványosítás szempontjából való relevanciáját vizsgálja;

25. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a szabványosítás kérdése kerüljön napirendre az „Erasmus – Ifjú vállalkozók” program keretében;

26. üdvözli a Bizottság „Az IKT-szabványosítás korszerűsítése Európában” című fehér könyvét;

27. felhívja a Bizottságot, hogy vegye fel a jogi keretbe annak lehetőségét, hogy – kizárólag az IKT területén és a bizonyos alapvető szabványosítási elveknek való megfelelés feltétele mellett – hivatkozni lehessen fórumok és konzorciumok eredményeire;

28. kéri a Bizottságot, hogy a többi uniós szakpolitika támogatására hajtson végre olyan korszerű és szélesebb körű uniós szabványosítási politikát az információs technológiára vonatkozóan, amely többek között biztosítja a kölcsönös átjárhatóságot, a jogbiztonságot, valamint a megfelelő biztosítékok alkalmazását egyebek mellett a tanúsítás, a megfelelőségértékelő testületek és az akkreditálás tekintetében, egyúttal minimálisra csökkentve a vállalkozások többletterheit, a felhasználók kockázatait és az információs technológia szabad mozgásának útjában álló akadályokat;

29. felhívja a Bizottságot, hogy az uniós politikákat támogató korszerűsített IKT szabványosítási politika modelljeként alkalmazza az új megközelítést és az új jogi keretet;

30. felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazza hatékonyan az információs technológia szabványosítását lehetővé tévő meglévő jogalapokat;

31. felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa azon további információs technológiai ágazatokat, területeket vagy alkalmazásokat, amelyek esetében az uniós szabványosítás hatékony alkalmazása az uniós szakpolitikák támogatását szolgálhatná, valamint hogy ennek fényében terjesszen elő megfelelő javaslatokat;

32. kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós szakpolitikai célok elérését ne veszélyeztessék összehangolatlan szabványosítási törekvések, egymással versengő vagy szükségtelen szabványok, túl sok tanúsítási rendszer vagy a szabványosítás és az ellenőrzések nem megfelelő megbízhatósága stb.;

33. hangsúlyozza, hogy feltétlenül szükség van az IKT-ra vonatkozó szabványosítási politika piaci és politikai fejleményekhez való hozzáigazítására, ami által elérhetőek az olyan fontos, kölcsönös átjárhatóságot igénylő európai szakpolitikai célok, mint például az e-egészségügy, a hozzáférhetőség, a biztonság, az e-üzletvitel, az e-kormányzat és a közlekedés, és ami hozzájárul a személyes adatok védelmére vonatkozó nemzetközi szabványok fejlődéséhez;

34. hangsúlyozza, hogy az IKT-ágazathoz tartozó érdekelt felek tanácsadó csoportként fontos szerepet játszhatnak abban, hogy segítik a Bizottságot a harmonizált európai IKT-szabványosítási szakpolitikai platform kialakításában;

35. megjegyzi, hogy ágazati fórumok és konzorciumok egyre több olyan szabványt dolgoznak ki, amelyek bevett globális szabványosítási struktúrák az IKT-ágazatban; úgy véli, hogy az európai IKT-infrastruktúra nem valósítható meg az ilyen ágazati fórumok és konzorciumok szabványainak fokozott alkalmazása nélkül;

36. felszólítja a Bizottságot, hogy állítson fel mechanizmust az ágazati fórumok és konzorciumok által kidolgozott egyedi szabványok elismerésére, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak a szabványosítási hézagok megszüntetéséhez és az IKT-szabványosítás területén történő nemzetközi együttműködéshez;

37. felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az IKT-fórumok és -konzorciumok és a hivatalos szabványalkotási testületek közötti koordinációt, amely által növelhető a kölcsönös átjárhatóság és csökkenthető az IKT-ágazaton belüli szabványok megkettőzésének és ellentmondásának kockázata;

38. felszólítja a Bizottságot, hogy szabványosítási tevékenységét hangolja össze nemzetközi partnereinkkel, például a transzatlanti párbeszéd keretében;

39. ennek szellemében ösztönzi a Bizottságot a szükséges intézkedések előkészítésére és megtételére az európai szabványosítás világszintű befolyásának megerősítése érdekében, hogy ezáltal növekedjék Európa termékeinek és szolgáltatásainak versenyképessége a nemzetközi kereskedelemben;

40. sürgeti a Bizottságot, hogy a 2010. évi munkaprogramjában foglaltaknak megfelelően haladéktalanul fogadjon el és terjesszen elő javaslatot a korszerű, integrált szabványosítási politikára vonatkozóan az integráltabb európai szabványosítási rendszerről szóló közleményében, ideértve a 98/34/EK irányelv, az információtechnológia és távközlés területén történő szabványosításról szóló 87/95/EGK határozat és az európai szabványosítás finanszírozásáról szóló 1673/2006/EK határozat felülvizsgálatát;

41. felszólítja a Bizottságot, hogy lehetőség szerint egyszerűsítse az eljárásokat, és különösen arra, hogy a jövőbeni módosításoknál vegye figyelembe a „gondolkozz először kicsiben” elvet;

42. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő cselekvési tervet, amelynek célja az integráltabb uniós szabványosítási rendszer, a hatékonyabb és eredményesebb szabványosítás, a szabványosításhoz való jobb hozzáférés, különösen az innovatív és jelentős növekedési potenciállal rendelkező vállalatok számára, az Unió szerepének erősítése a nemzetközi szintű szabványosításban, valamint a szabványok kidolgozására irányuló fenntarthatóbb finanszírozási rendszer létrehozása;

43. felhívja a Bizottságot, hogy évente nyújtson be jelentést a Parlamentnek az európai szabványosítási folyamatról, a Bizottság által adott szabványosítási megbízásokról és az ezek teljesítésében történő előrelépésekről.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

13.7.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

53

0

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jean-Pierre Audy, Zigmantas Balčytis, Ivo Belet, Bendt Bendtsen, Jan Březina, Reinhard Bütikofer, Maria Da Graça Carvalho, Jorgo Chatzimarkakis, Giles Chichester, Pilar del Castillo Vera, Lena Ek, Ioan Enciu, Gaston Franco, Adam Gierek, Robert Goebbels, Fiona Hall, Jacky Hénin, Edit Herczog, Arturs Krišjānis Kariņš, Lena Kolarska-Bobińska, Béla Kovács, Philippe Lamberts, Bogdan Kazimierz Marcinkiewicz, Marisa Matias, Angelika Niebler, Jaroslav Paška, Aldo Patriciello, Anni Podimata, Miloslav Ransdorf, Jens Rohde, Paul Rübig, Amalia Sartori, Francisco Sosa Wagner, Konrad Szymański, Britta Thomsen, Evžen Tošenovský, Ioannis A. Tsoukalas, Niki Tzavela, Marita Ulvskog, Alejo Vidal-Quadras, Henri Weber

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Francesco De Angelis, Vicky Ford, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, Satu Hassi, Jolanta Emilia Hibner, Yannick Jadot, Vladko Todorov Panayotov, Mario Pirillo, Theodoros Skylakakis, Hannes Swoboda, Silvia-Adriana Ţicău, Catherine Trautmann

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

29.9.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

36

0

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Pablo Arias Echeverría, Lara Comi, Anna Maria Corazza Bildt, António Fernando Correia De Campos, Jürgen Creutzmann, Christian Engström, Małgorzata Handzlik, Malcolm Harbour, Iliana Ivanova, Philippe Juvin, Alan Kelly, Eija-Riitta Korhola, Edvard Kožušník, Kurt Lechner, Toine Manders, Hans-Peter Mayer, Gianni Pittella, Mitro Repo, Robert Rochefort, Zuzana Roithová, Heide Rühle, Christel Schaldemose, Andreas Schwab, Laurence J.A.J. Stassen, Catherine Stihler, Róża Gräfin von Thun und Hohenstein, Kyriacos Triantaphyllides, Emilie Turunen

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Ashley Fox, Anna Hedh, Constance Le Grip, Morten Løkkegaard, Sylvana Rapti, Oreste Rossi, Olga Sehnalová, Wim van de Camp

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Karin Kadenbach