JELENTÉS az Unió Latin-Amerikával fenntartott kereskedelmi kapcsolatairól

7.10.2010 - (2010/2026(INI))

Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság
Előadó: Helmut Scholz


Eljárás : 2010/2026(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A7-0277/2010
Előterjesztett szövegek :
A7-0277/2010
Viták :
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Unió Latin-Amerikával fenntartott kereskedelmi kapcsolatairól

(2010/2026(INI))

Az Európai Parlament,

–    tekintettel a WTO Hongkongban megrendezendő hatodik miniszteri konferenciájának előkészületeiről szóló, 2005. december 1-i állásfoglalására[1], a WTO hongkongi miniszteri konferenciáját követő dohai forduló értékeléséről szóló, 2006. április 4-i állásfoglalására[2], a kereskedelemről és a szegénységről szóló, a kereskedelmi politikák meghatározása a kereskedelemnek a szegénység enyhítéshez való legnagyobb mértékű hozzájárulása érdekében tárgyú, 2006. június 1-i állásfoglalására[3], az Európai Unió és Latin-Amerika közötti megerősített partnerségről szóló, 2006. április 27-i állásfoglalására[4], az EU és a Mercosur közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló és az interregionális társulási megállapodás megkötésére irányuló, 2006. október 12-i állásfoglalására[5], az EU „segély a kereskedelemért” programjáról szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására[6], a TRIPS-megállapodásról és a gyógyszerekhez való hozzáférésről szóló, 2007. július 12-i állásfoglalására[7], a kereskedelemről és az éghajlatváltozásról szóló 2007. november 29-i állásfoglalására[8], a Limában megrendezett ötödik latin-amerikai és karibi államok–Európai Unió csúcstalálkozóról szóló, 2008. április 24-i állásfoglalására[9], a WTO reformjáról szóló, 2008. április 24-i állásfoglalására[10], a nyersanyagok és alapanyagok kereskedelméről szóló, 2008. május 20-i állásfoglalására[11], a pénzügyi és gazdasági világválságnak a fejlődő országokra és a fejlesztési együttműködésre gyakorolt hatásairól szóló 2010. március 25-i állásfoglalására[12] és a Latin-Amerikával ápolt kapcsolatokra vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2010. május 5-i állásfoglalására[13],

–    tekintettel az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés állásfoglalásaira, különösen az EU és a latin-amerikai országok közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok globalizációból eredő lehetőségeiről és kihívásairól szóló, 2007. december 19-i állásfoglalásra, a dohai fordulóval kapcsolatos kihívásokról és lehetőségekről szóló, 2008. május 1-jei állásfoglalásaira, a kereskedelemről és az éghajlatváltozásról szóló, 2009. április 8-i állásfoglalására, és a Világkereskedelmi Szervezet reformjáról szóló, 2010. május 14-i állásfoglalására,

–    tekintettel a Kereskedelmi Világszervezetről (WTO) tartott parlamenti konferencia üléseinek 2003. február 18-án Genfben, 2003. szeptember 12-én Cancúnban, 2004. november 26-án Brüsszelben, 2005. december 15-én Hongkongban és 2006. december 2-án és 2008. szeptember 12-én Genfben elfogadott zárónyilatkozataira,

–    tekintettel az európai uniós, latin-amerikai és karibi állam- és kormányfők eddig hat alkalommal, Rio de Janeiróban (1999. június 28–29.), Madridban (2002. május 17–18.), Guadalajarában (2004. május 28–29.), Bécsben (2006. május 12–13.), Limában (2008. május 16–17.) és Madridban (2010. május 18.) megtartott csúcstalálkozójának nyilatkozataira,

–    tekintettel az 5. EU–Mexikó csúcstalálkozó (2010, május 16.), a 4. EU–MERCOSUR csúcstalálkozó (2010. május 17.), a 4. EU–Chile csúcstalálkozó (2010, május 17.), a 4. EU–CARIFORUM csúcstalálkozó (2010. május 17.), a 4. EU–Közép-Amerika csúcstalálkozó (2010. május 19.), valamint az EU–Andok Közösség csúcstalálkozó (2010. május 19.) együttes nyilatkozataira,

–    tekintettel az Európai Unió és Brazília, Kolumbia, Costa Rica, Ecuador, Guatemala, Honduras, Mexikó, Nicaragua, Panama, Peru és Venezuela közötti „Genfi banánkereskedelmi megállapodásra”, valamint az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti „Banánkereskedelmi megállapodásra”,

–    tekintettel egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Chilei Köztársaság közötti társulás, valamint az EU–Chile Fejlesztési és Innovációs Egyesület létrehozásáról szóló megállapodásra,

–    tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és annak tagállamai, másrészről a Mexikói Egyesült Államok között megkötött gazdasági partnerségi, politikai koordinációs és együttműködési megállapodásra, és a Mexikó és az EU közti stratégiai partnerségre,

–    tekintettel az EU és Közép-Amerika közötti társulási megállapodás megkötésére,

–    tekintettel a többoldalú kereskedelmi megállapodásról folyó, az Unió, Kolumbia és Peru közti tárgyalások lezárására,

–    tekintettel a két régió közötti nagyratörő és kiegyensúlyozott – a felek kapcsolatait megerősítő, politikai és gazdasági szempontból számukra rendkívül előnyös – társulási megállapodásról szóló EU–MERCOSUR tárgyalások újraindítására,

–    tekintettel az EU és Latin-Amerika közötti banánegyezményről, valamint annak az AKCS-országok és az EU banántermelőire gyakorolt hatásairól szóló, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés által 2010. április 1-jén elfogadott nyilatkozatra,

–    tekintettel a 2009. május 11–14-én a Riói Csoport és az Európai Unió között Prágában megtartott XIV. miniszteri találkozó közös közleményére,

–    tekintettel a Bizottság 2009. szeptember 30-i, „Az Európai Unió és Latin-Amerika: Globális szereplők partnersége” című nyilatkozatára (COM(2009)0495),

–    tekintettel a 2010. június 2-i „vitaindító dokumentumra”, amellyel a Bizottság nyilvános konzultációt indított az unió kereskedelmi politikájának jövőbeni irányáról,

–    tekintettel az Európai Unió Tanácsának 2009. december 8-i következtetéseire az Európai Unió és Latin-Amerika kapcsolatairól,

–    tekintettel az általános tarifális preferenciák rendszerének 2009. január 1-jétől 2011. december 31-ig történő alkalmazásáról, illetve az 552/97/EK és az 1933/2006/EK rendelet, valamint a 964/2007/EK és az 1100/2006/EK bizottsági rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2008. július 5-i álláspontjára[14],

–    tekintettel az általános tarifális preferenciák rendszerének 2009. január 1-jétől 2011. december 31-ig történő alkalmazásáról, illetve az 552/97/EK és az 1933/2006/EK rendelet, valamint az 1100/2006/EK és a 964/2007/EK bizottsági rendelet módosításáról szóló, 2008. július 22-i 732/2008/EK tanácsi rendeletre[15],

–    tekintettel a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó marrakesi egyezményre,

–    tekintettel a WTO miniszteri konferenciájának Dohában 2001. november 14-én és Hongkongban 2005. december 18-án elfogadott nyilatkozataira, valamint a 2009. december 2-án Genfben elfogadott elnöki összefoglalóra,

–    tekintettel a Peter Sutherland elnökletével ülésező Tanácsadó Testület 2005. januári jelentésére[16] a WTO jövőjéről,

–    tekintettel az ENSZ 2000. szeptember 8-i Millenniumi Nyilatkozatára, amely a millenniumi fejlesztési célokat (MFC-ket) mint a nemzetközi közösség által a szegénység felszámolása érdekében közösen kialakított kritériumokat határozza meg,

–    tekintettel a millenniumi fejlesztési célokról szóló, 2009-es jelentésre, és az ENSZ főtitkárának a millenniumi nyilatkozat végrehajtásáról szóló, 2010. februári jelentésére, amelynek címe: „Az ígéret betartása: előretekintő elemzés a millenniumi fejlesztési célok 2015-ig való elérését célzó, elfogadott akcióterv elősegítésére”,

–    tekintettel az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre, valamint az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményében részes felek 2009 decemberében, Koppenhágában tartott 15. konferenciájának eredményeire[17],

–    tekintettel az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye aláíróinak 16., Mexikóban tartandó konferenciájára,

–    tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az Emberi Jogok Nemzetközi Egyezségokmányaira és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (IOCPR), valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICESCR),

–    tekintettel a Lisszaboni Szerződésre, különösen annak 3. és 21. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–    tekintettel az EU külső megállapodásaiban szereplő emberi jogi záradékokra,

–    tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a 2009. június 19-i Nemzetközi Munkaügyi Konferencián globális konszenzussal elfogadott, a tisztességes munkára vonatkozó programjára és globális foglalkoztatási paktumára,

–    tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, az ENSZ közgyűlése által 1979-ben elfogadott egyezményre, valamint az ahhoz csatolt fakultatív jegyzőkönyvre,

–    tekintettel a Stiglitz-jelentésre és a Világméretű pénzügyi és gazdasági válságról és annak a fejlődésre tett hatásáról szóló 2009. június 24–26-i konferencia záródokumentumára,

–    tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–    tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7–0277/2010),

A.  mivel Latin-Amerika és az Európai Unió nemcsak közös értékekkel, történelmi múlttal és kultúrával rendelkezik, hanem stratégiai partnerséget is alkot,

B.   mivel az elmúlt három évtizedben Latin-Amerikában a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok jelentős diverzifikálódási folyamaton mentek át, azon törekvés jegyében, hogy csökkentsék a térség függőségi szintjét,

C.  mivel az Európai Unió szorosabbra fűzte gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait Latin-Amerikával, annak második legfontosabb kereskedelmi partnerévé, továbbá a Mercosur és Chile fő kereskedelmi partnerévé válva; mivel, az Eurostat szerint 1999 és 2008 között a kereskedelmi forgalom megkétszereződött, az EU Latin-Amerikából származó behozatalának értéke 96,14 milliárd euróra nőtt, és a régióba exportált áruk értéke 76,81 milliárd euró volt, ugyanakkor a szolgáltatások kereskedelme folyamatosan emelkedő tendenciát mutatott; mivel a pénzügyi és gazdasági válság drámai hatásának köszönhetően ezek a számok 2009-ben 70,11 milliárd euróra csökkentek az importok, és 61,57 milliárd euróra az exportok vonatkozásában, de 2010-ben ismét növekedésnek indultak; mivel az európai országokból érkezik a latin-amerikai országok külföldi közvetlen beruházásainak (FDI) legnagyobb része,

D.  mivel annak ellenére, hogy Latin-Amerika természeti erőforrásokban gazdag, azon régiók közé tartozik, amelyek nem tudták növelni részesedésüket a világkereskedelemben, és lemaradtak a nyitottabb, versenyképesebb és dinamikusabb ázsiai gazdaságokkal szemben,

E.   mivel az éghajlatváltozás szempontjából a világ három legsebezhetőbb országa között több latin-amerikai ország is szerepel, és figyelembe véve az elsivatagosodáshoz és az erdők pusztulásához vezető folyamatok erős hatását, a Latin-Amerikát nagymértékben sújtó jelenségek – például a ciklonok és az állatfajok kipusztulása – gyakoribbá válását, valamint az éghajlatváltozás mint globális fenyegetés konkrét, riasztó és rendkívüli jelentőségű megnyilvánulásait, többek között az Amazonas menti esőerdők állapotát és az andokbeli gleccserek olvadásában rejlő veszélyt,

F.   mivel az ECLAC szerint a szegénység csökkentése terén fontos sikereket lehetne elérni, mert a szegénység aránya Latin-Amerikában a 2003-ban megállapított 44,4%-ról 2010-re 33%-ra csökkent, míg a szegények és a migránsok között egyre több a nők aránya, és mivel az ECLAC és az UNICEF adatai szerint a latin-amerikai gyerekek és fiatalok legalább 63%-át sújtja a szegénység,

G.  mivel a fejlettség eltérő szintjeivel magyarázható, hogy egyes EU-tagállamok kereskedelme a latin-amerikai és karibi régióval (LAC) az exportált javak típusait tekintve aszimmetrikus; mivel a két régió közti kereskedelmi forgalom nagymértékben koncentrált és – jóllehet 1990 óta megkétszereződött – lassabb fejlődést mutat, mint a két régió és a világ többi része közti kereskedelem,

H.  mivel a 2008-as limai EU–Latin-Amerika–Karib-térség csúcstalálkozó eredményeképpen meghatározták a biregionális stratégiai partnerség fő tengelyeit annak érdekében, hogy társulási megállapodások hálózatát hozzák létre az Unió és a különböző szubregionális integrációs csoportok között, mivel a 2010 májusában, Madridban rendezett EU–Latin-Amerika–Karib-térség csúcstalálkozó nagy előrelépést jelentett e megközelítés mentén, és EU, Latin-Amerika és a Karib-térség közötti, az elmúlt néhány évben szünetelő kereskedelmi tárgyalások újjáéledéséhez vezetett,

I.    mivel a már hatályban lévő, véglegesített vagy a latin-amerikai országok különböző csoportjaival még tárgyalás tárgyát képező átfogó megállapodások hálózatának létrehozása mögött az a szándék rejlik, hogy hozzájáruljon a két földrész közötti együttműködés fokozásához, miközben lehetővé teszi, hogy a regionális integrációs folyamatok különböző sebességgel folyjanak,

J.    mivel a térségben az egy főre eső GDP tartománya igen széles, Haititól (1 211 USD) vagy Nicaraguától (2 635) Brazílián át (11 225 USD) Argentínáig, Chiléig és Mexikóig (durván 15 000 USD),

K.  mivel az államadósság kezelése tekintetében elért jelentős haladás ellenére Latin-Amerika több országában a gyakran az előző korszakból megörökölt adósságteher továbbra is az egyik legkomolyabb akadálya a kereskedelemmel kapcsolatos beruházásoknak, a fejlesztésnek és az államháztartás egyensúlyban tartásának,

L.   mivel általános kívánság Latin-Amerikában a régió világgazdasági jelentőségének növelése, és mivel Latin-Amerika a gazdasági kapcsolatok tevékeny diverzifikálása révén csökkentette gazdasági függőségét; mivel Európának bölcsen kell eljárnia annak érdekében, hogy e tekintetben megerősítse igen fontos kereskedelmi partnerként betöltött szerepét, és mivel Európa és Latin-Amerika továbbra is elkötelezi magát a közös elveken, értékeken és érdekeken nyugvó stratégiai partnerség további erősítése mellett,

M.  mivel az Európa 2020 stratégiához alkalmazkodó új uniós kereskedelempolitikának tekintetbe kell vennie a latin-amerikai régió sajátos helyzetét,

N.  mivel az Európa 2020 stratégiában kiemelten kezelt intelligens és jó minőségű termékek eladásához fizetőképes vevőkre van szükség; mivel a Latin-Amerika és az EU közötti megállapodásoknak mindkét fél érdekében továbbra is kézzelfogható előnyöket kell hozniuk mindkét közösség számára,

O.  mivel 2004-ben a 750 millió fogyasztót számláló szabadkereskedelmi térség létrehozására irányuló tárgyalások megtorpanásának fő oka a Mercosur exportőreinek az európai mezőgazdasági piacokhoz való hozzáférésével kapcsolatos vita volt,

1.   hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés az EU kereskedelempolitikáját az Unió általános külső fellépésének szerves és fontos részeként határozza meg, amely meghatározó és pozitív szerepet játszhat a jólét megteremtésében, a népek és országok közötti gazdasági és politikai kapcsolatok megerősítésében és a környezetvédelmi és szociális célok elérésében, valamint hogy az Európai Unióról szóló szerződés egyéb célkitűzéseinek megvalósításához e politikáknak kölcsönösen ki kell egészíteniük egymást; mivel a modern európai kereskedelempolitika fontos szerepet játszhat az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak elérésében, valamint a nemzetközi emberi jogi, élelmiszer-biztonsági és környezeti fenntarthatósági kötelezettségvállalások teljesítésében;

2.   üdvözli, hogy a latin-amerikai partnerekkel fenntartott kereskedelmi kapcsolatok az Európai Unió egyik prioritásává váltak;

3.   rámutat, hogy a kereskedelempolitika fontos eszköz az Európai Unió és Latin-Amerika közötti biregionális stratégiai partnerségre irányuló célkitűzés megvalósításához; támogatja ezzel összefüggésben egy Euro–Latin-Amerika régióközi partnerség létrehozását, amelynek alapját a regionalizmus WTO-val összeegyeztethető modellje képezi;

4.   megjegyzi, hogy az európai és a latin-amerikai gazdasági térség szorosabb integrációjának célja egy mindkét fél számára előnyös helyzet kialakítása; hangsúlyozza, hogy a szorosabb és tisztességes kereskedelmi együttműködés nyomán várhatóan több és jobb munkahely létesül mindkét régióban, valamint hogy az együttműködésnek támogatnia kell az erőforrás-hatékony és zöld gazdaságot; megállapítja ugyanakkor, hogy a kereskedelem bővülése nem vezethet az erdők pusztulásához és az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedéséhez;

5.   kéri a Bizottságot, hogy aktívan támogassa a tisztességes kereskedelem rendszereinek fejlesztését, és a fenntartható gazdálkodásból származó nyersanyagok kereskedelmét;

6.   üdvözli, hogy a madridi nyilatkozat külön elismeri az államok arra vonatkozó szuverén jogának elvét, hogy természeti erőforrásaikat maguk kezeljék és szabályozzák, és egyúttal hangsúlyozza, hogy kellő figyelmet kell fordítani a fenntarthatóság kritériumaira;

7.   kitart amellett, hogy minden országnak joga van a saját élelmiszer-biztonságának megvédéséhez szükséges mechanizmusok kialakításához, valamint a kis és közepes élelmiszer-termelők túlélésének és fejlődésének biztosításához;

8.   úgy véli, hogy ahhoz, hogy kereskedelmi kapcsolataikból nagyobb előnyük származzon és a kereskedelemből eredő hasznot megfelelően osszák el népességük körében, e hasznot mindkét régió kormányzatainak a szociális jólét javítására kell mobilizálniuk, és a kereskedelempolitikát a megfelelő belső és strukturális reformok elfogadásával kell összekötniük, különösen a szociális és az adózási területen, továbbá elő kell segíteniük, hogy a kereskedelmi reformok felelősségteljesen menjenek végbe, valamint bővíteniük és növelniük kell a kereskedelemmel kapcsolatos intézményi kapacitásokat;

9.   hangsúlyozza, hogy szükséges az országspecifikus kiegészítő politikák végrehajtásának ösztönzése, az érintettek közötti kereskedelmi kapcsolatok lehetőségeinek bővítése érdekében, az egyedi fejlesztési célokkal összhangban; úgy véli, hogy a fejlesztés előmozdítása érdekében alapvetően fontos a kereskedelemösztönző támogatás mobilizálása és a kereskedelem bővülésének kihasználása;

10. üdvözli az azon latin-amerikai országban tapasztalható pozitív fejleményeket, ahol a belső reformok által kísért új kereskedelmi és erőforrás-politikák a Gini-együttható javulásának tanúsága szerint hozzájárultak az egyenlőtlenségek csökkenéséhez, és úgy véli, hogy e fejlemények jól illusztrálják azokat a körülményeket, amelyek mellett a kereskedelmi politikának progresszív disztributív hatásai lehetnek;

11. üdvözli, hogy Latin-Amerikában a gazdasági együttműködés új és ambiciózus formái jelennek meg, amelyek szociális-gazdasági politikákhoz kapcsolódnak; kéri a Bizottságot, hogy támogassa a déli országok ez irányú integrációs megközelítéseit, és kerülje az olyan záradékokat az uniós kereskedelmi megállapodásokban, amelyek akadályoznák az említett integrációs megközelítések pozitív hatásait;

12. hangsúlyozza, hogy erőforrásokat és technikai segítséget kell nyújtani olyan programok kialakítása és finanszírozása számára, amelyek az élelmiszer-biztonság szavatolása és a kirekesztett, a társadalmi-gazdasági piramis alján elhelyezkedő közösségek, valamint a kis- és középvállalkozások piacokhoz való fenntartható hozzáférése érdekében helyi és regionális termelési lehetőségeket teremtenek;

13. úgy véli, hogy a kereskedelemmel kapcsolatos segítségnyújtásnak támogatnia kell a termelőket a szabályozási és minőségi szabványoknak való megfelelés költségeinek csökkentésében, és hogy olyan programokat kell kidolgozni, amelyek az ellenőrzés, a tesztelés és a hivatalos tanúsítás során segítik a cégeket;

14. hangsúlyozza az Unió és a latin-amerikai országok közötti együttműködési megállapodások keretében az importált mezőgazdasági termékekre vonatkozóan meghatározott környezeti, nyomon követhetőségi és élelmiszer-biztonsági normák jelentőségét;

15. döntő fontosságúnak tartja, hogy Latin-Amerika tovább diverzifikálja az elsősorban nyersanyagokon alapuló kereskedelmét, és a globális versenyképesség érdekében a nagyobb hozzáadott értékkel rendelkező termékek és szolgáltatások fenntartható kereskedelme felé tegyen lépéseket; úgy véli, hogy a jelenlegi ellátási láncokhoz és nemzetközi munkamegosztáshoz kapcsolódó globális szállítmányozásnak tekintettel kellene lennie a környezetvédelmi szempontokra;

16. kéri, hogy az EU és a latin-amerikai országok szorosabban működjenek együtt annak érdekében, hogy a madridi nyilatkozatban vállalt kötelezettségekkel összhangban együttes erőfeszítéseket tegyenek a WTO dohai fordulóján elérendő méltányos, ambiciózus és átfogó megállapodás gyors elérése érdekében; hangsúlyozza, hogy egy nyitott és tisztességes szabályokon alapuló multilaterális kereskedelmi rendszer hozzájárul majd a világgazdaság gazdasági válságból való kilábalásához, illetve a növekedés és a fejlődés előmozdításához, adott esetben a vám- és nem vámjellegű akadályok progresszív és kiegyensúlyozott csökkentését alkalmazva, összhangban a fejlődő országok számára biztosított különleges és eltérő elbánás elvével, miközben hathatósan hozzájárul a szegénység csökkentéséhez is;

17. sajnálatának ad hangot az egyes latin-amerikai országok, különösen Argentína által a gazdasági válság idején hozott protekcionista intézkedések miatt; sürgeti a Bizottságot, hogy a latin-amerikai országokkal rendszeresen tűzze napirendre a piacokhoz való hozzáférés kérdését;

18. hangsúlyozza, hogy mind a nyolc ENSZ millenniumi fejlesztési cél teljesítését a jelenlegi két- és többoldalú kereskedelmi tárgyalások egyik alapvető feladatának kell tekinteni; hangsúlyozza, hogy a madridi nyilatkozatban, a millenniumi fejlesztési célok elérésével és a világszintű szegénység megszüntetésével kapcsolatban tett ígéretek betartása olyan kereskedelmi környezetet követel meg, amelyben a latin-amerikai fejlődő országok ténylegesen hozzáférnek a fejlett országok piacaihoz, megőrizhetik és fejleszthetik versenyképes gyár- és élelmiszer-feldolgozó iparukat – ez olyan környezet, amelyben igazságosabb kereskedelmi gyakorlatokat alkalmaznak, valamint a környezeti és szociális jogok védelmére szigorú és betartatott szabályozás érvényes;

19. úgy véli, hogy az Európai Uniónak törekednie kellene arra, hogy a legvonzóbb ajánlatot kínálja, amely partnerei gazdaságfejlesztési érdekeit szolgálja, így biztosítva az Egyesült Államok és Kína melletti jelenlétét a régióban; úgy véli, ennek kiegészítő ajánlatokat kellene magában foglalnia, például a kapacitásépítés és a technológia átadása tekintetében; hangsúlyozza továbbá a partnerekkel való tiszteletteljes bánásmód szükségességét és az aszimmetrikus igények elismerését;

20. ismételten hangsúlyozza, hogy a gazdasági érdekek képviseletét és az alapvető uniós értékek terjesztését egyaránt magában foglaló, egységes külső fellépés érdekében az Európai Unió és harmadik – többek között latin-amerikai – országok között létrejövő valamennyi kereskedelmi megállapodásba be kell építeni az emberi jogi záradékokat és a környezetvédelmi és szociális normákat;

21. hangsúlyozza, hogy a teljes értéklánc mentén érvényesülő pozitív piaci fejlesztéseknek arányosan kell növelniük mindenki jövedelmi szintjét, és hogy a haszonrésnek az értéklánc teljes hosszában valamennyi érintett szereplő javára kell válnia;

22. úgy véli, hogy a kereskedelmi partnerségnek valódi európai dimenziót kell adni, javítva a latin-amerikai országok és a többi ország – többek között a kelet- és közép-európai országok – közötti kereskedelmi kapcsolatokat; szükségesnek tartja, hogy a cserekapcsolatokba a gazdasági tevékenységek szélesebb körét vonják be;

23. hangsúlyozza, hogy az uniós székhelyű, Latin-Amerikában működő cégeknek építő szerepet kell betölteniük azáltal, hogy magas szintű környezetvédelmi, szociális és minőségbiztosítási normákat alkalmaznak, valamint tisztességes béreket és biztos munkahelyeket nyújtanak;

24. tisztában van azzal, hogy a múltban néhány Latin-Amerikában működő európai vállalat több esetben kötelezettségszegést követett el, amelyek közt előfordul a környezet szennyezése, a munkaerő kizsákmányolása és az emberi jogok súlyos megsértése; rámutat arra, hogy az EU teljes egészében, valamint az uniós székhelyű, Latin-Amerikában működő európai vállalatoknak példamutató magatartást kellene tanúsítaniuk a környezetvédelemmel kapcsolatos, szociális és foglalkoztatási kérdésekben, az átláthatóság és az állampolgári jogok tiszteletének szélesebb keretében működve, amely minden érintett védelmét biztosítja. hangsúlyozza, hogy az európai multinacionális cégek nagyban felelősek az Unióról kialakult képért a régióban, és terjeszteniük kell az európai értékeket, egyúttal betartva a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának szabályait

25. elismeri, hogy a banánkereskedelemre vonatkozó WTO megállapodás megkötése régóta tartó vitát zárt le Latin-Amerika és az AKCS partnerországok banánt szállító cégeivel, hozzá tudott járulni a dohai forduló tágyalásainak előrehaladásához, és hozzájárult a közép- és latin-amerikai országokkal kötött különböző megállapodások megkötéséhez; felszólít mindazonáltal, hogy tekintetbe kell venni az AKCS partnerek felé tett kötelezettségvállalásokat és az uniós termelők érdekeit; tisztességes elbánásra szólít fel a további viták elkerülése érdekében, amit Latin-Amerikában valamennyi kereskedelmi partnernek biztosítani kell, beleértve azokat, amelyek nem kötöttek kereskedelmi megállapodást az EU-val;

26. rámutat, hogy a WTO-n belül elfogadott, és bizonyos latin-amerikai országokkal kötött kétoldalú megállapodásoknak hátrányos következményei vannak a legkülső, gazdaságilag sebezhető régiókra nézve, mezőgazdasági szektoraik és a latin-amerikai földrész mezőgazdasága közötti hasonlóságok miatt; támogatja ezért azt a megközelítést, amely szerint az EU és Latin-Amerika közötti kereskedelmi kapcsolatokban a legkülső régiók stratégiai és hagyományos ágazatai mind megfelelő kompenzációt, mind különös figyelmet igényelnek azért, hogy ne ássák alá azon kötelezettségeket, amelyeket az EU e régiók vonatkozásában fogadott el a legkülső régiók 2009-re szóló európai stratégiájában;

27. rámutat, hogy minden társulási megállapodás végrehajtásának figyelembe kell vennie az érintett emberek érdekeit és azok valamennyi pillére, nevezetesen a politikai párbeszéd, az együttműködés és kereskedelem tekintetében parlamenti ratifikációt igényel;

28. tudomásul veszi az Európai Unió és Közép-Amerika közötti társulási megállapodásról szóló tárgyalások pozitív kimenetelét, és úgy véli, hogy a régiók közötti megállapodás első példájaként a megállapodás a megfelelő kísérőpolitikákkal kiegészülve nemcsak a jólét fokozásához járul majd hozzá, hanem a közép-amerikai országok integrációjának előmozdításához is; tudomásul veszi Panama azon elhatározását, hogy elindítja a közép-amerikai gazdasági integrációs alrendszerhez való csatlakozási folyamatot;

29. rámutat, hogy az Unió, valamint a Kolumbia és Peru közötti többoldalú kereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalások pozitívan zárultak le; megjegyzi, hogy Bolívia úgy határozott, hogy visszavonja az Andok Közösség Bíróságánál a többoldalú kereskedelmi megállapodást illetően benyújtott keresetét; felszólítja ezért az érintett feleket, hogy az Andok Közösség összes országával folytatott tárgyalások útján létrehozott jövőbeli társulási megállapodás felé mozduljanak el;

30. támogatja az EU-Mercosur Társulási Megállapodásról szóló tárgyalások újrafelvételét, mivel egy ilyen léptékű, rendkívüli fontossággal bíró, 700 millió emberre hatással lévő társulási megállapodás, amennyiben hamar tető alá hoznák, a világ legambíciózusabb biregionális megállapodása volna és hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentet szorosan be kell vonni a tárgyalások minden szakaszába; tudatában van annak, hogy a mezőgazdasági kérdések valószínűleg a tárgyalások során az érzékeny témák egyikét fogják képezni; hangsúlyozza, hogy a végén mindkét fél számára kielégítő megoldásra kell jutni annak biztosításával, hogy a tárgyalások maradéktalanul figyelembe vegyék a globális gazdaságban jelenleg zajló folyamatokat, az éghajlatváltozáshoz hasonló globális környezeti kihívásokat, valamint a Parlament igényeit és aggodalmait;

31. felhívja a Bizottságot, hogy szorosan vonja be a Parlamentet a Chilével és Mexikóval kötött megállapodások esedékes felülvizsgálatára irányuló tárgyalásokba;

32. hangsúlyozza, hogy az EU–Mercosur Társulási Megállapodásokra szóló tárgyalási felhatalmazásokat a 2004-es és 2007-es csatlakozások előtt szerkesztették; felhívja ezért a Bizottságot, hogy függessze fel a Mercosurral folytatott tárgyalásokat mindaddig, amíg a Tanács az új tagállamok érdekeit is maradéktalanul figyelembe vevő új megbízást nem készít;

33. határozottan támogatja a Mexikó–EU stratégiai partnerségre vonatkozó együttes végrehajtási terv jóváhagyását, valamint a kereskedelmi kapcsolatokat alapvetően modern alapokra helyező tárgyalásokat annak érdekében, hogy a hatályba lépése óta 122%-os kereskedelmi forgalmi növekedést eredményező EU–Mexikó Társulási Megállapodásban rejlő lehetőségeket a legmesszebbmenőkig ki lehessen használni;

34. határozottan támogatja a Chile–EU fejlesztési és innovációs társulás útitervét és munkaprogramját, valamint az áruk és szolgáltatások kereskedelmében bekövetkezett, a társulási megállapodás által lehetővé tett kölcsönösen előnyös volumenemelkedést, amit az is bizonyít, hogy a Chile és az Unió közötti kereskedelem 2003 óta több mint megkétszereződött;

35. hangsúlyozza a Mercosurral kötendő megállapodás által kifejtett hatás előzetes felmérésének szükségességét, tekintettel az Európába exportált hústermékek volumenének várható – marhahúsból 70%-os, baromfiból 25%-os –emelkedésére, mivel ezen termékek importja a kevésbé szigorú higiéniás, környezeti és szociális előírások miatt olcsóbb;

36. felkéri a Bizottságot és latin-amerikai partnereit, hogy a kereskedelmi megállapodásokban foglalt emberi és munkajogok tiszteletben tartásának, valamint a környezetvédelmi normák érvényesítésének értékelésébe vonja be a civil társadalmat, továbbá ösztönözze a civil társadalommal folytatandó, a társulási megállapodásokban is említett rendszeres párbeszédet;

37. mély aggodalmának ad hangot a harmadik országokból – köztük az Európai Unióból – importált élelmiszerekre vonatkozó, az argentin hatóságok által a közelmúltban elfogadott korlátozó intézkedések kapcsán; ezeket az intézkedéseket a WTO-kötelezettségekkel összeegyeztethetetlen, nem vámjellegű akadálynak tekinti; felhívja ezért az argentin hatóságokat, hogy számolják fel ezt az élelmiszerimportot sújtó jogellenes akadályt, mivel az rossz üzenetet közvetíthet, és egyértelmű akadályt gördít a folyamatban lévő EU–Mercosur tárgyalások elé;

38. felhívja a Bizottságot, hogy tegye átláthatóbbá a kereskedelmi tárgyalásokat azáltal, hogy a fontos dokumentumokhoz és megállapodás-tervezetekhez időben hozzáférést biztosít a kereskedelmi megállapodások kimenetelének lehetséges hatásaitól érintett ágazatban dolgozó összes szociális partner számára, a titoktartási követelmények alá tartozó dokumentumokkal kapcsolatos szokásos eljárások alkalmazása mellett, valamint hogy folyamatos és hivatalos keretek között konzultációt folytat velük;

39. felhívja a figyelmet arra a fontos szerepre, amelyet a Dél-Amerikai Nemzetek Uniója (UNASUR) játszik;

40. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az új latin-amerikai vasúthálózat létrehozására irányuló, a két kontinens közötti szoros együttműködés megteremtésének lehetőségét;

41. tudomásul veszi a Latin-Amerikai és Karibi Államok Közösségét (CELAC) létrehozó határozatot; rámutat, hogy a regionális integráció alapvető szerepet játszik abban, hogy Latin-Amerika az új globális kihívásokhoz alkalmazkodni tudjon;

42. véli, hogy a kereskedelemre, az energiaszolgáltatásra, valamint az éghajlatváltozásra vonatkozó keretrendszereknek kölcsönösen támogatniuk kell egymást;

43. felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a latin-amerikai partnereket a versenyképes, hozzáadott értéket létrehozó termelőegységek felállításában; javasolja regionális kereskedelmi akadémiák felállítását mind a latin-amerikai régióban, mind az uniós tagállamokban, ahol a mezőgazdasági termékek, áruk és szolgáltatások a partnerrégióval folytatott kereskedelmének előfeltételeiről tartott képzéseken keresztül a kkv-k kapacitásépítése folyna;

44. sürgeti a latin-amerikai országokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket az éghajlatváltozás elleni küzdelemre, és elsősorban az erdők pusztulásának megfékezésére;

45. támogatja a kapcsolatépítéshez és a partnerségi megállapodások kialakításához elsősorban a kkv-k számára színteret nyújtó EU–Latin-Amerika kereskedelmi vásárok európai és latin-amerikai országokban történő megrendezését;

46. úgy véli, hogy az általános preferenciarendszernek (GSP) a soron következő reformja révén hatékonyabbá és stabilabbá kell válnia, és biztosítani fogja, hogy a latin-amerikai gazdálkodók is részesülhessenek a rendszer kínálta potenciális előnyökből; úgy véli, hogy a GSP+ rendszerből már profitáló országokkal kötött kereskedelmi megállapodásokra vonatkozó tárgyalásoknak bizonyos fokú aszimetriát tesz lehetővé, amely nagy mértékben figyelembe veszi a GSP+ rendszer alapján élvezett kedvezmények szintjét; rámutat, hogy minden országnak joga van ahhoz, hogy ne kezdjen tárgyalásokat, és ezért továbbra is profitálhat a GSP+ rendszerből mindaddig, amíg teljesíti a vonatkozó feltételeket;

47. tudomásul veszi az új latin-amerikai beruházási eszköznek az EU részéről történt létrehozását is, melynek fő célul azt kell kitűznie, hogy a fejlődést előmozdító latin-amerikai befektetések palettájának szélesítése érdekében megkönnyítse további pénzeszközök mobilizálását az olyan elsőbbséget élvező területeken, mint például a megbízható tömegközlekedés és –szállítás, az energiatakarékosság, a megújuló energiák, valamint az oktatás és kutatás;

48. üdvözli az EU–Latin-Amerika alapítvány megalapítására irányuló döntést, mivel az a tudatosság fokozásával és a benne rejlő lehetőségek teljes mértékű kiaknázásával ösztönözni fogja a kereskedelmet, és meg fogja erősíteni a biregionális kapcsolatokat;

49. úgy véli, hogy a kereskedelmi megállapodásokban a beruházások védelmét illető rendelkezéseknek a beruházások jogbiztonságának megerősítését kell szolgálniuk, anélkül, hogy befolyásolnák a kormányok szükséges mozgásterét a lakosság környezeti, egészségügyi és szociális igényeinek kielégítését illetően;

50. felismeri annak fontosságát, hogy Ecuador külső adósságát egy nemzetközi bizottság ellenőrizze, és ösztönzi a többi országot is, hogy járjanak el hasonlóképpen; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mind a kétoldalú kapcsolatokon, mind a nemzetközi pénzintézeteken keresztül igyekezzenek megoldást találni néhány latin-amerikai és karibi ország külső adósságának problémájára;

51. kéri az Európai Uniót, hogy támogassa azt az új elképzelést, amely a környezetvédelmet a várt kereskedelmi bevételek megtérítésén keresztül mozdítja elő, és finanszírozza a Yasuni-ITT vagyonkezelő alap létrehozását az UNDP égisze alatt, az ecuadori kormány javaslata alapján, amely alap az ecuadori lakosság számára nyújtana kompenzációt a Yasuni Nemzeti Park területén található olajmező kitermelésétől való elállásért;

52. ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak tevékenyen és konkrét módon támogatnia kell azokat a fejlődő országokat, amelyek élnek a TRIPS-megállapodásba beépített úgynevezett rugalmas rendelkezésekkel, annak érdekében, hogy nemzeti közegészségügyi programjaik keretében megfizethető áron tudjanak gyógyszereket biztosítani;

53. kéri a Bizottságot, hogy ültesse át e jelentés javaslatait az új uniós kereskedelmi stratégiába különös tekintettel az EU és a LAC jövőbeni kereskedelmi kapcsolataira;

54. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

  • [1]  HL C 285. E, 2006.11.22., 126. o.
  • [2]  HL C 293. E, 2006.12.2., 155. o.
  • [3]  HL C 298. E, 2006.12.8., 261. o.
  • [4]  HL C 296. E, 2006.12.6., 123. o.
  • [5]  HL C 308. E, 2006.12.16., 182. o.
  • [6]  HL C 102. E, 2008.4.24., 291. o.
  • [7]  HL C 175. E, 2008.7.10.
  • [8]  HL C 297. E, 2008.11.20., 193. o.
  • [9]  HL C 259. E, 2008.10.29., 64. o.
  • [10]  HL C 259. E, 2009.10.29., 77. o.
  • [11]  HL C 279. E, 2009.11.19., 5. o.
  • [12]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0089
  • [13]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0141.
  • [14]     HL C 285. E, 2009.11.26., 126. o.
  • [15]     HL L 211., 2008.8.6., 1. o.
  • [16]     „A WTO jövője - intézményi kihívások az új évezredben” a tanácsadó testület jelentése Szupacsai Panicspakdi főigazgatónak (WTO 2005. január).
  • [17]     az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének határozattervezete -/CP.15, Koppenhágai Megállapodás, FCCC/CP/2009/L.7.

INDOKOLÁS

A Lisszaboni Szerződés az EU kereskedelempolitikáját az Unió általános külső fellépésének szerves részeként határozza meg, ezért ennek a politikának fejlesztési, környezetvédelemi és szociális célokat is követnie kell, valamint hozzá kell járulnia az Európai Unióról szóló szerződés egyéb célkitűzéseinek megvalósításához is; Az előadó meggyőződése, hogy a modern európai kereskedelempolitikának fontos szerepet kell játszania az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak elérésében, valamint a nemzetközi emberi jogi, élelmiszer-biztonsági és környezeti fenntarthatósági kötelezettségvállalások teljesítésében.

Az Európai Bizottság jelenleg készíti az EU jövőbeni kereskedelempolitikájára vonatkozó új közlemény tervezetét, és az előadó az Európai Unió, illetve a latin-amerikai és karibi térség között kialakult sajátságos kereskedelmi viszonyokra tekintettel szeretne kellő időben hozzájárulni ehhez a folyamathoz.

Az új és nagyszabású – az EU által üdvözlendő és támogatandó – társadalmi és kulturális fejlemények következtében Latin-Amerika ugrásszerű gazdasági fejlődés előtt áll. Mindez együtt jár a latin-amerikai országok önbizalmának növekedésével. Joggal várják el, hogy a nemzetközi közösségen belül teljesen egyenrangú partnerként ismerjék el őket.

Az előadó meggyőződése szerint elérkezett az alkalom, hogy az EU jelentős szerepet töltsön be Latin-Amerika jövőjében. Ezt a lehetőséget azonban el is mulaszthatja, ha nem lesz képes kapcsolati ajánlatait a modern kihívásokhoz igazítani. Az Egyesült Államokkal, Kínával és a latin-amerikai piac más szereplőivel szembeni versenyben a siker érdekében az Európai Uniónak tartózkodnia kell minden erőszakos vagy függőséget létrehozó szerződéstől, ehelyett arra kell törekednie, hogy partnerei számára a gazdasági fejlődés érdekeit szolgáló legvonzóbb ajánlatot kínálja. Ennek magában kell foglalnia a kapacitásépítést és a technológiatranszfert is, továbbá a partnereinkkel való tiszteletteljes bánásmódot.

Az EU Latin-Amerikával fenntartott kereskedelmi kapcsolatai

Latin-Amerika jelentős előrehaladást ért el a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok diverzifikálása tekintetében. Partnereink általános törekvése, hogy csökkentsék az Egyesült Államoktól való gazdasági függőségüket. E folyamatra gyakran mint „második függetlenségre” hivatkoznak, aktívan építenek ki jelentős kapcsolatokat az ázsiai és csendes-óceáni térségben, fokozzák jelenlétüket Afrikában, és felkínálják a lehetőséget az Európával fenntartott kapcsolatok elmélyítésére is.

Latin-Amerika a kereskedelmi kapcsolatok terén olyan új arculat kialakítására törekszik, amelyet nemzetközi és hazai viszonylatban egyaránt nagyobb gazdasági igazságosság jellemez majd. A térség a hidegháború korszakában rengeteget szenvedett, erős külső befolyás nyomására számos önkényuralmi rendszer került hatalomra, amelyek a régió gazdagságát kevesek zsebébe juttatták.

Ez a külső befolyás olyan problémákat okozott a társadalmi-gazdasági szerkezetben, amelyeket egyes országok mind a mai napig nem voltak képesek felszámolni. Az elmúlt két évtizedben a latin-amerikai országok nagy sikereket értek el a demokrácia megteremtése terén. Az átmenet során nem csupán a szabad és tisztán zajló parlamenti választások megszervezésére került sor, hanem a javak igazságtalan társadalmi elosztásának kérdése is napirendre került. Több országban vissza kellett állítani a kormányzati költségvetés bevételi forrásait, hogy költeni lehessen az oktatásra, az egészségügyre, a közszolgálatokra és az infrastruktúrára.

Az EU üdvözli és támogatja a demokratikus átalakulást Latin-Amerikában. A két régió közötti kereskedelmi kapcsolatoknak a jövőben meg kell teremteniük a megkezdett út folytatásához szükséges eszközöket. Jutalmazniuk kell azokat, akik keményen dolgoznak a munkajogok és az emberi jogok érvényesítéséért, a természet védelméért és az éghajlat-változás hatásainak enyhítéséért. Az EU „GSP Plus” ösztönző rendszere ezt a szellemet képviseli.

Az előadó ugyanakkor aggodalmat érez, mert a Bizottság aláaknázza ezt a megközelítést azáltal, hogy még nagyobb kereskedelmi előnyöket kínál Kolumbia számára, amelynek kormánya a legenyhébb megfogalmazás szerint is eltűri a szakszervezeti tagok és az emberi jogi aktivisták üldözését.

Az általános preferenciális rendszer (GSP) számos országnak segített az exportkínálat diverzifikálásában. Azonban a rendszer reformjára van szükség ahhoz, hogy hatékonyabbá váljon és biztosítsa, hogy Latin-Amerika azon népei arathassák le a preferenciális rendszer gyümölcseit, amelyek valóban megérdemlik.

A latin-amerikai és karibi térség által kínált hatalmas lehetőségek ellenére az EU csupán néhány tagállama mutat továbbra is élénk érdeklődést a biregionális kapcsolatok alakulása iránt. Az előrelépést ebben az ügyben mindenekelőtt Spanyolország és Portugália szorgalmazza, rajtuk kívül a latin-amerikai térség legfőbb uniós kereskedelmi partnerei Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia és az Egyesült Királyság. A legutóbbi bővítések során uniós tagállammá vált 12 ország különösen csekély szerepet játszik a biregionális kapcsolatokban További erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy ezek a kapcsolatok igazán európai dimenziót kapjanak.

A latin-amerikai és karibi térség országai kereskedelmi kapcsolataik földrajzi kiterjedésének bővítése révén serkentő hatással lehetnek a közép- és kelet-európai országok gazdasági és társadalmi fejlődésére.

Másfelől, az EU-nak a régióban csupán öt olyan fő kereskedelmi partnere van, amelyekkel érdemleges volumenben köt üzleteket: Brazília, Mexikó, Argentína, Chile és Kolumbia. Sok még a tennivaló annak érdekében, hogy az Európával folytatott kereskedelem a latin-amerikai és karibi térség többi gazdasága számára is nagyobb hasznot hozzon.

A 2008-ben Limában rendezett EU–Latin-Amerika csúcstalálkozón sikerült meghatározni a biregionális stratégiai partnerség fő tengelyeit. A cél társulási megállapodások hálózatának létrehozása volt az EU és a különféle szubregionális integrációs csoportok között. A 2010 májusában Madridban rendezett EU–Latin-Amerika csúcstalálkozó újabb lökést adott e megközelítésnek.

A pénzügyi forgalom – különösen a külföldi közvetlen beruházások forgalma – a régióközi gazdasági kapcsolatok legdinamikusabb területévé vált, miközben a nemzetközi gazdasági válság hátrányos hatásai még közvetlenebb módon sújtották a latin-amerikai és karibi térség és az EU közötti kereskedelmet.

A válságot követő erőteljes visszaesést leszámítva a két régió közötti két évtizedes kereskedelmet az elmúlt két évtizedben viszonylag alacsony fokú dinamizmusa jellemzi. Az EU és Latin-Amerika közötti kereskedelem ugyanis lassabb mértékben fejlődik, mint mindkét régió más területekkel folytatott kereskedelme.

Az EU, illetve a latin-amerikai és karibi térség közötti kereskedelem viszonylagos visszaesésének egyik oka az ázsiai országok részarányának növekedése a latin-amerikai és karibi országok kereskedelmében, jóllehet az EU továbbra is Latin-Amerika második kereskedelmi partnere. Noha az EU és Mexikó közötti társulási megállapodások a kereskedelmi volumen lényeges növekedését eredményezték, Mexikó Európával folytatott kereskedelme továbbra is csupán elhanyagolható töredéke az Egyesült Államokkal való kereskedelmi volumenének.

Az EU és Latin-Amerika közötti kereskedelem a két régió által exportált termékek típusa tekintetében aszimmetrikus. A jelenlegi kereskedelmi kapcsolatoknak csupán kevés gazdasági ágazat látja hasznát. Mindkét félnek szélesebb körben kell gazdasági tevékenységeit bevonnia a cserekapcsolatokba. A Latin-Amerikai országok EU-ból származó importjának túlnyomó része (több mint 85%-a) jelenleg ipari termék . Ugyanakkor a régió EU-ba irányuló exportjának több mint 40%-a alaptermék. Ezek közül a cukor és a banán továbbra is rendkívül érzékeny téma.

Kezdetben sokan úgy gondolták, hogy az EU és a latin-amerikai országok által a WTO keretében 2009 decemberében aláírt megállapodás megoldja az EU banánkereskedelmi rendszerével kapcsolatos, már 15 éve tartó vitát, de a WTO-szintű megállapodások és a Kolumbiával, Peruval és a közép-amerikai országokkal kötött kétoldalú megállapodások, valamint a karibi AKCS-partnerekkel szemben vállalt kötelezettségek kiegyensúlyozatlansága most új nézeteltéréseket gerjeszt.

A VI. EU–Latin-Amerika és karibi térség csúcstalálkozó (Madrid, 2010. május 18.)

Az Európai Unió, Latin-Amerika és a karibi térség állam- és kormányfői zárónyilatkozatukban hangsúlyozták eltökélt szándékukat egy nyílt, megkülönböztetéstől mentes, szabályokon alapuló többoldalú kereskedelmi rendszer létrehozása, valamint az abban foglalt előírások maradéktalan tiszteletben tartása tekintetében. Elismerték, hogy ez hozzájárul a válságból való kilábaláshoz, valamint a növekedés és a fejlesztés előmozdításához, összhangban a fejlődő országok különleges és differenciált kezelésének elvével.

A nyilatkozatban elégedettségüket fejezték ki az EU és Közép-Amerika közötti társulási megállapodásra vonatkozó tárgyalások lezárásával kapcsolatban. A parlamenteknek kell majd dönteniük arról, hogy a tárgyalók által elért megállapodás valóban az érintett nép érdekeit szolgálja-e. Az előadó e megállapodást egyértelműen vegyes megállapodásnak tekinti, amelyet jóváhagyásra az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek elé kell terjeszteni.

A nyilatkozat aláírói elégedettségüknek adnak hangot az EU, valamint Kolumbia és Peru közötti többoldalú kereskedelmi megállapodásról folyó tárgyalások lezárása miatt is, megjegyezve egyúttal, hogy „Bolívia megvizsgálta a megállapodást, és keresetet nyújtott be az Andok Közösség Bíróságánál”. Az előadó a korábbiakban az emberi jogokkal kapcsolatban már említett aggályain túlmenően osztja a Bolíviai kormány azon aggodalmát, hogy a megállapodás hátrányos hatással lehet a regionális integrációs folyamatra. Az előadó e megállapodást egyértelműen vegyes megállapodásnak tekinti, amelyet jóváhagyásra mind az Európai Parlament, mind a nemzeti parlamentek elé kell terjeszteni.

A nyilatkozat felhívja a figyelmet az EU–MERCOSOUR tárgyalások újraindításának jelentőségére is. Ez nehéz feladat, és az EP-t szorosan be kell vonni a tárgyalások valamennyi szakaszába. Az előadó úgy véli, hogy az új világgazdasági fejlemények, valamint az Európai Parlament kéréseinek és aggodalmainak figyelembe vétele érdekében frissíteni kell az EU Bizottság tárgyalási felhatalmazását.

A nyilatkozat aláírói elégedettségüknek adnak hangot a Latin-Amerikai és Karibi Államok Közösségét (CELAC) létrehozó döntés kapcsán. Az előadó a CELAC létrehozását fontos és nagy lehetőségeket magában hordozó lépésnek tartja. Egy másik projekt is figyelmet érdemel: a Dél-Amerikai Nemzetek Uniója (UNASUR)

Kereskedelem, növekedés és fejlődés

A regionális szintű, sőt gyakran az egy országon belüli kereskedelmi integráció előfeltétele a világpiaci rendszerekbe történő valódi integrációnak, ami fenntartható növekedést gerjeszt és elősegíti a fejlődést. Az európai, illetve a latin-amerikai és karibi gazdasági térség elmélyített integrációját úgy kell megvalósítani, hogy mindkét fél számára nyereséges helyzethez vezessen.

Az európai gazdaságok érdeke a latin-amerikai és karibi piacok felvevőképességének növelése. Elszegényedett néprétegek nem fogják tudni megvenni a magas minőségű európai termékeket. Ezért a legtöbb európai vállalat érdeke a latin-amerikai bérek és vásárlóerő növekedése. Latin-Amerika lakosságának ma egyharmada szegénységben él; az ECLAC és az UNICEF adatai szerint a latin-amerikai gyermekek és fiatalok csaknem 63 %-át sújtja a szegénység,

A kereskedelem és a beruházások haszna nagyobb azon országok számára, amelyek gazdasági szereplőik, intézményeik és megfelelő politikáik révén képesek előnyökhöz jutni a világpiacokon. A meglévő politikák és társadalmi-gazdasági feltételek kulcsfontosságú szerepet játszanak annak meghatározásában, hogy a kereskedelem integrációja milyen hatást gyakorol a szegénységre. Különösen a pénzügyi politika, a kisvállalkozások jelenlegi üzleti környezete és a hazai verseny befolyásolja a kereskedelem hatását, továbbá az infrastruktúra fejlettségi szintje és a közvetítők hasznának mérséklődése a termelők javára. Az előadó határozottan támogatja a méltányos kereskedelem rendszereinek megerősítését.

A kereskedelmi nyitottsághoz kapcsolódó lehetőségek bővítése érdekében elő kell mozdítani az országspecifikus, egymást kiegészítő politikák bevezetését az érintettek, például a nemzeti vagy alsóbb szintű politikai döntéshozók körében, valamint a magánszektorban, a szakszervezeteknél, a civil társadalmi szervezeteknél és a tudományos körökben.

Erőforrásokat és technikai segítséget kell mozgósítani olyan programok azonosítására és finanszírozására, amelyek a kirekesztett közösségek, illetve a kis- és középvállalkozások számára biztosítják a helyi és regionális termelési lehetőségeket, valamint a világpiacokhoz való fenntartható hozzáférést.

A latin-amerikai szegény gazdálkodók, kézművesek és kisiparosok jelenlegi termelési feltételei nem teszik számukra lehetővé, hogy éljenek a szabad kereskedelem adta lehetőségekkel.

A kereskedelemhez kapcsolódó támogatással csökkenthetők a kistermelőknek a szabályozási és minőségi előírások teljesítésekor keletkező ügyleti költségei. Programokat kell kidolgozni a cégek segítésére az ellenőrzések, próbák és hivatalos tanúsítások során.

Latin-Amerika bőséges természeti erőforrásai ellenére sem volt képes növelni részesedését a világkereskedelemben; éppen ellenkezőleg, egyre inkább teret veszít a dinamikusabb ázsiai gazdaságokkal szemben.

A madridi nyilatkozat elismeri, hogy az államok sérthetetlen joga saját természeti erőforrásaik önálló kezelése és szabályozása. Brazíliában és Bolíviában például az új kereskedelmi és erőforrás-politikák a jelek szerint hozzájárultak az egyenlőtlenségek csökkenéséhez, ami azt mutatja, hogy bizonyos feltételek mellett a kereskedelmi reformok előnyösen hathatnak a javak elosztására. Latin-Amerika számára létfontosságú a kereskedelemért nyújtott segély mobilizálása és a kereskedelmi liberalizálás összekapcsolása a fejlesztéssel.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

29.9.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

23

2

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

William (The Earl of) Dartmouth, Laima Liucija Andrikienė, Kader Arif, Daniel Caspary, Christofer Fjellner, Metin Kazak, David Martin, Emilio Menéndez del Valle, Cristiana Muscardini, Niccolò Rinaldi, Tokia Saïfi, Helmut Scholz, Peter Šťastný, Robert Sturdy, Gianluca Susta, Keith Taylor, Iuliu Winkler, Pablo Zalba Bidegain, Paweł Zalewski

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Pino Arlacchi, George Sabin Cutaş, Syed Kamall, Miloslav Ransdorf, Jarosław Leszek Wałęsa

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Franziska Keller