Eljárás : 2009/2201(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0317/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0317/2010

Viták :

PV 24/11/2010 - 20
CRE 24/11/2010 - 20

Szavazatok :

PV 25/11/2010 - 8.14
CRE 25/11/2010 - 8.14
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0446

JELENTÉS     
PDF 256kWORD 212k
2010. november 11.
PE 448.821v02-00 A7-0317/2010

a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról

(2009/2201(INI))

Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság

Előadó: Harlem Désir

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról

(2009/2201(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12., 21., 28., 29. 30. és 31. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3. és 6. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9., 10., 48., 138., 139., 153., 156., 191., 207. és 218. cikkére,

–   tekintettel az OECD multinacionális vállalatokról szóló iránymutatásaira, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) multinacionális vállalatokról és szociálpolitikáról szóló háromoldalú nyilatkozatára, valamint a nemzetközi szervezetek, mint például a FAO, a WHO és a Világbank égisze alatt elfogadott magatartási kódexekre, illetve az UNCTAD támogatását élvező erőfeszítésekre a vállalkozások fejlődő országokban végzett tevékenysége vonatkozásában,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek által 2000 szeptemberében indított „Globális Megállapodás” elnevezésű kezdeményezésre és az ENSZ főtitkárának „Út a globális partnerséghez – Fokozott együttműködés az ENSZ és az összes érintett partner, különösen a magánszféra között” című 2005. augusztus 10-i jelentésére (05-45706 (E) 020905), az ENSZ Globális Megállapodásáról és Globális Jelentéstételi Kezdeményezéséről tett 2006. október 9-i bejelentésre, valamint a felelősségteljes befektetésre vonatkozó, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának Pénzügyi Kezdeményezése és az ENSZ „Globális Megállapodás” elnevezésű kezdeményezése által koordinált, az ENSZ által 2006 januárjában közzétett elvekre,

–   tekintettel az ENSZ által 2003 decemberében elfogadott , a transznacionális társaságokra és egyéb vállalkozásokra vonatkozó emberi jogi normákra(1),

–   tekintettel az 1997-ben indított Globális Jelentéstételi Kezdeményezésre (GRI)(2), a fenntarthatósági jelentésekre vonatkozó, 2006. október 5-én közzétett felülvizsgált harmadik generációs irányelvekre és a GRI keretében jelenleg előkészítés alatt álló negyedik generációs irányelvekre,

–   tekintettel az ENSZ 2002. évi, fenntartható fejlődésről tartott johannesburgi csúcstalálkozójának kimenetelére, különösen a vállalati társadalmi felelősségvállalás területén indítandó kezdeményezések szorgalmazására, illetve a Tanács 2002. december 3-i következtetéseire a csúcstalálkozó nyomon követéséről(3),

–   tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a transznacionális vállalatok és a kapcsolódó üzleti vállalkozások emberi jogok tekintetében fennálló felelősségéről szóló, 2005. február 15-i jelentésére (E/CN.4/2005/91, 2005),

–   tekintettel az „emberi jogok az üzleti életben” területért felelős ENSZ-különmegbízott 2008. április 7-i, „Minden emberi, civil, politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális jog, köztük a fejlődéshez való jog támogatása és védelme” című jelentésére (A/HRC/8/5 2008), és a 2011-re tervezett következő jelentésével kapcsolatos jelenlegi munkálatokra,

–   tekintettel John Ruggie-nak, az ENSZ-főtitkár „emberi jogok az üzleti életben” területért felelős különmegbízottjának „Az üzleti vállalkozások és az emberi jogok: További lépések a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó keretrendszer működőképessé tétele irányába” című 2010. április 9-i jelentésére (A/HRC/14/27),

–   tekintettel azokra a referenciákra és tanúsítási és címkézési mechanizmusokra, melyek a vállalkozások magatartásával foglalkoznak a fenntartható fejlődés, az éghajlatváltozás vagy a szegénység csökkentése területén, mint például a gyermekmunka tilalmát érintő SA 8000 szabványra, valamint a fenntartható fejlődésre vonatkozó AFNOR és ISO szabványra,

–   tekintettel a nyers gyémántokkal való kereskedést ellenőrző kimberley-i folyamatra,

–   tekintettel a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) előmozdítására irányuló különböző tagállami kezdeményezésekre, és különösen a Dániában létrehozott kormányzati CSR-központra, amely a CSR-t ösztönző kormányzati jogalkotási kezdeményezéseket koordinálja, és gyakorlati eszközöket dolgoz ki a vállalkozások számára(4),

–   tekintettel a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló, 1966. évi nemzetközi egyezményre, a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. évi egyezményre, az őslakosok jogairól szóló, az ENSZ-közgyűlés 2007. szeptember 13-i 61/295. sz. határozata által elfogadott ENSZ-nyilatkozatra és a gyermekek jogairól szóló, 1989. évi ENSZ-egyezményre,

–   tekintettel az olyan, környezettel kapcsolatos nemzetközi egyezményekre, mint az ózonréteget lebontó anyagokról szóló, 1987. évi montreali jegyzőkönyv, a veszélyes hulladékok országhatárokon túlra történő szállításának és elhelyezésének ellenőrzéséről szóló, 1999. évi bázeli egyezmény, a biológiai biztonságról szóló, 2000. évi Cartagena Jegyzőkönyv és az 1997. évi Kiotói Jegyzőkönyv,

–   tekintettel a Régiók Bizottságának 2003. március 14-i véleményére a vállalati társadalmi felelősségvállalás európai keretének előmozdításáról szóló bizottsági zöld könyvről,

–   tekintettel a vállalati társadalmi felelősségvállalással foglalkozó európai egyeztető fórum 2004. június 29-i zárójelentésére és ajánlásaira, beleértve a megfelelő jogi keretrendszer felállítását célzó intézkedések támogatásáról szóló hetedik ajánlást,

–   tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletben egységes szerkezetbe foglalt 1968. évi Brüsszeli Egyezményre(5), és a 44/2001/EK rendelet felülvizsgálatára vonatkozó 2009. április 21-bizottsági zöld könyvre,

–   tekintettel a vállalati társadalmi felelősségvállalás európai keretének előmozdításáról szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2001)0366), amelyet később beépítettek „A vállalatok társadalmi felelőssége: a vállalatok hozzájárulása a fenntartható fejlődéshez” című bizottsági közleményről szóló fehér könyvbe (COM(2002)0347),

–   tekintettel a környezetvédelmi témák elismeréséről, felméréséről és a vállalatok éves beszámolóiban és éves jelentéseiben való közzétételéről szóló, 2001. május 30-i bizottsági ajánlásra (az értesítés a C(2001)1495. számú dokumentummal történt)(6),

–   tekintettel a Bizottságnak „A globalizáció szociális dimenziója – Az EU-politika hozzájárulása ahhoz, hogy az előnyök mindenki számára érezhetők legyenek” című, 2004. május 18-i közleményére (COM(2004)0383),

–   tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak címzett, „A növekedési és munkahely-teremtési partnerség megvalósítása: Európa mint kiválósági központ a vállalatok társadalmi felelőssége terén” című, 2006. március 22-i bizottsági közleményére (COM(2006)0136),

–   tekintettel a Bizottságnak a „Tisztességes munka mindenki számára – Az Európai Unió hozzájárulása a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásához” című, 2006. május 24-i közleményére (COM(2006)0249),

–   tekintettel a 2006. január 1-je óta hatályban lévő általános preferenciarendszerre (GSP), amely egyre több terméknek biztosít vámmentes hozzáférést vagy vámcsökkentést, és amely egy új ösztönzőt is tartalmaz a sérülékeny helyzetű országok számára, amelyeknek különleges kereskedelmi, pénzügyi és a fejlődésbeli igényeik vannak,

–   tekintettel az Európai Unió és Dél-Korea között 2009 októberében aláírt szabadkereskedelmi megállapodás 13. fejezetére, amely szerint „a felek törekednek arra, hogy megkönnyítsék és előmozdítsák az olyan áruk kereskedelmét, amelyek hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez, beleértve azokat az árukat, amelyek a tisztességes és etikus kereskedelembe illeszkednek, és azokat, melyek a vállalatok társadalmi felelősségéhez és elszámoltathatóságához kapcsolódnak”,

–   tekintettel az Európai Unió és Kolumbia és Peru között 2010 márciusában aláírt szabadkereskedelmi egyezmény 270. cikkének (3) bekezdésére, amely szerint „a felek megállapodnak abban, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz kapcsolódó bevált gyakorlatokat támogatják”, valamint 270. cikkének (4) bekezdésére, amely szerint a felek „felismerik, hogy a rugalmas, önkéntes, és ösztönző erejű mechanizmusok hozzájárulhatnak a kereskedelmi gyakorlatok és a fenntartható fejlődés céljai közötti összhanghoz”,

–   tekintettel a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló zöld könyv nyomon követésére vonatkozó, 2001. december 3-i tanácsi állásfoglalásra(7),

–   tekintettel a Tanács vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló 2003. január 10-i állásfoglalására(8),

–   tekintettel a Tanács vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló 2003. február 6-i állásfoglalására(9),

–   tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2005. július 12-i 2005/600/EK tanácsi határozatra(10), amely javasolja a tagállamoknak, hogy ösztönözzék a vállalkozásokat a vállalati társadalmi felelősségvállalás fejlesztésére,

–   tekintettel a Tanácsnak a gyermekmunkára vonatkozó, 2010. június 14-i következtetéseire(11),

–   tekintettel a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló, 2001. március 19-i 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12),

–   tekintettel a meghatározott jogi formájú társaságok, a bankok és más pénzügyi intézmények, illetve biztosítóintézetek éves és összevont (konszolidált) éves beszámolóiról szóló, 2003. június 18-i 2003/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(13),

–   tekintettel az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(14),

–   tekintettel „A fejlődő országokban tevékenykedő európai vállalatok számára felállítandó közösségi normák: egy európai magatartási kódex felé” című, 1999. január 15-i állásfoglalására(15), amely javasolja egy európai végrehajtási mechanizmussal támogatott magatartásikódex-minta létrehozását,

–   tekintettel a nemzetközi kereskedelmet érintő nyitásról és demokráciáról szóló, 2001. október 25-i állásfoglalására(16), amelyben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető munkaügyi normáinak WTO általi tiszteletben tartását, és az ILO határozatainak WTO általi elfogadását kéri, beleértve az alapvető munkaügyi normák súlyos megsértéséhez kapcsolódó szankciókra való felhívásokat,

–   tekintettel a Bizottságnak „Az alapvető munkaügyi normák és a szociális kormányzás javítása a globalizáció összefüggésében” címmel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett közleményéről szóló, 2002. július 4-i állásfoglalására(17),

–   tekintettel „A vállalatok társadalmi felelőssége: a vállalatok hozzájárulása a fenntartható fejlődéshez” című bizottsági közleményről szóló, 2003. május 13-i állásfoglalására(18),,

–   tekintettel a „Gyermekek fejlődő országokban történő kizsákmányolása, különös tekintettel a gyermekmunkára” című, 2005. július 5-i állásfoglalására(19),

–   tekintettel a globalizáció szociális dimenziójáról szóló, 2005. november 15-i állásfoglalására(20),

–   tekintettel a tisztességes kereskedelemről és fejlesztésről szóló, 2006. július 6-i állásfoglalására(21),

–   tekintettel „A vállalatok társadalmi felelőssége: új partnerség” című, 2007. március 13-i állásfoglalására(22),

–   tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására(23), amelyben a tisztességes munka előmozdítása érdekében kéri a társadalmi normák belefoglalását az Európai Unió kereskedelmi megállapodásaiba, különösen a kétoldalú megállapodásokba,

–   tekintettel az Európai Parlament „A vállalkozások társadalmi felelőssége a nemzetközi kereskedelemben” című, 2010. február 23-i meghallgatására,

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0317/2010),

A. mivel a vállalatok és leányvállalataik a gazdasági globalizáció és a nemzetközi kereskedelem fő szereplői közé tartoznak,

B.  mivel az OECD multinacionális vállalatokhoz intézett 2000-es irányelvei és ezen ajánlások 2010-es frissítése, melyeket a kormányok a vállalkozásokhoz intéznek, az alkalmazandó jogszabályok figyelembevételével a felelősségteljes magatartás önkéntes normáit állítják fel, különösen a foglalkoztatás, a szociális partnerekkel való kapcsolatok, az emberi jogok, a környezetvédelem, a fogyasztók érdekei, valamint a korrupció és az adókikerülés elleni küzdelem tekintetében,

C. mivel az ILO multinacionális vállalatokról szóló háromoldalú nyilatkozatának célja, hogy útmutatást nyújtson a kormányok, a multinacionális vállalatok, valamint a foglalkoztatás, képzés, munkakörülmények és szakmai kapcsolatok területén dolgozók számára, és e nyilatkozat része egy kötelezettségvállalás az államok részéről arra, hogy tiszteletben tartják és előmozdítják a négy alapvető munkaügyi normát: az egyesülés szabadsága és a kollektív tárgyaláshoz való jog; a kényszermunka minden formájának eltörlése; a gyermekmunka megszüntetése; valamint a foglalkoztatás területén a hátrányos megkülönböztetés megszüntetése,

D. mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás önkéntes és önszabályozó jellegű, és a Bizottság kezdeményezéseinek a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz kapcsolódó tevékenységek támogatására, nem pedig azok szabályozására kell irányulnia,

E.  mivel az ENSZ Globális Megállapodása tíz olyan elvet foglal magában, amelyeket a vállalkozásoknak fel kell karolniuk, támogatniuk kell, és saját befolyási övezetükben olyan alapvető értékekként kell megvalósítaniuk az emberi jogok, az alapvető munkaügyi normák, a környezetvédelem, valamint a korrupció elleni küzdelem terén, amelyekre nézve a vállalatok kötelezettséget vállalnak, és amelyeket önkéntes alapon belefoglalnak üzleti tevékenységeikbe,

F.  mivel folyamatban van az OECD multinacionális vállalatokhoz intézett 2000-es irányelveinek frissítése, különös tekintettel a nemzeti kapcsolattartó pontok javításására és az ellátási láncok szereplőire vonatkozó felelősségi rendszerre,

G. mivel a nemzetközi hivatkozási rendszerek – mint például a Globális Jelentéstételi Kezdeményezés, valamint a tanúsítási és címkézési mechanizmusok, mint az ISO 14 001 és különösen a legutóbbi ISO 26 000 szabvány, amely összesíti az összes szervezettípusra vonatkozó irányvonalakat – a fenntartható fejlődés eszméjét szem előtt tartva segítik a vállalatokat tevékenységeik gazdaságra, társadalomra és környezetre gyakorolt hatásainak értékelésében, ám csak akkor lehetnek hatékonyak, amennyiben ténylegesen alkalmazzák és ellenőrzik őket,

H. mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás az ISO 26 000 szabványban meghatározott definíciója szerint „egy szervezet felelősségvállalása döntéseinek és tevékenységeinek a társadalomra és a környezetre gyakorolt hatásaira vonatkozóan, ami átlátható és etikus magatartásban nyilvánul meg, mely: hozzájárul a fenntartható fejlődéshez és egyúttal a társadalom egészségéhez és jólétéhez; figyelembe veszi az érdekelt felek elvárásait; tiszteletben tartja a hatályos törvényeket és összhangban van a nemzetközi normákkal; valamint az egész szervezeten belül és annak kapcsolataiban is megnyilvánul”, és mivel e fogalommeghatározást a civil társadalom és a nemzetközi szakszervezeti mozgalom nagy része támogatta,

I.   mivel az Európai Bizottság 2006. évi közleménye célul tűzi ki, hogy az Európai Unió kiválósági központtá váljék a vállalatok társadalmi felelőssége terén, a vállalati társadalmi felelősségvállalást pedig az európai szociális modell egyik aspektusának tekinti, amely a szolidaritás, a kohézió és az esélyegyenlőség védelmének egyik eszköze a fokozódó globális verseny közepette,

J.   mivel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a kereskedelem és forgalmazás piacának felügyeletéről szóló, „A kereskedelem és forgalmazás hatékonyabb és tisztességesebb belső piacáért 2020-ra” című jelentés(24), illetve annak melléklete hangsúlyozza, hogy „a fogyasztó gyakran kevés információval rendelkezik a kereskedő társadalmi felelősségvállalását illetően. Nincs tehát módja arra, hogy a különböző vásárlási lehetőségek között a megfelelő tájékozottság birtokában döntsön”,

K. mivel a Szerződések értelmében a kereskedelmpolitikát az Európai Unió összes céljával összhangban kell folytatni, ideértve a szociális, környezeti és fejlesztéstámogatási célokat is,

L.  mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybabelépése kiszélesítette az EU kereskedelemmel kapcsolatos hatáskörét, különösen a befektetés területén, melynek most összhangban kell lennie az EU által vállalt, vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos előírásokkal; mivel az új közös befektetési politikának a jogok és kötelezettségek egyensúlyba hozatalához fő eszközként szolgáló, érvényesíthető feltételeket kell meghatároznia az uniós befektetők számára,

M. mivel az Európai Unió bizonyos kereskedelmi kedvezményeket jó ideje ahhoz a feltételhez köt, hogy partnerei ratifikálják a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet főbb egyezményeit, és 2006 óta azt is vállalja, hogy külpolitikájának teljes spektrumában – ideértve a kereskedelempolitikát is – előmozdítja a tisztességes munka tiszteletben tartását,

N. mivel az Európai Unió kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásai egy ideje külön fejezetet tartalmaznak a fenntartható fejlődésre vonatkozóan, amely kiterjed számos környezeti és társadalmi célra, valamint a szabályok betartására ezeken a területeken,

O. mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveinek be nem tartása egyfajta szociális és környezeti dömpinget jelent, amely különösen az európai vállalkozásokat és munkavállalókat érinti hátrányosan, akiknek szigorúbb társadalmi, környezeti és adóügyi előírásoknak kell megfelelniük; és mivel hatékony intézkedést jelentene a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveinek folyamatos megszegésére vonatkozó büntetési tételek bevezetése,

P.  mivel normális lenne, ha azok az európai vállalatok, amelyek olyan, alacsonyabb bérszínvonalú országokba helyezik át gyártásukat, ahol kevésbé szigorúak a környezetvédelmi előírások, az illetékes bíróságok előtt felelősségre vonhatóak lennének bármely környezeti és szociális kárért, vagy más, a helyi közösségek által tapasztalt negatív külső hatásért, amelyet leányvállalataik okoztak ezekben az országokban,

Q. mivel rendkívül sokféle kapcsolatok állhatnak fenn egyrészről az anyavállalat és annak leányvállalatai, másrészről egy vállalat és annak beszállítói között; és mivel nemzetközi szinten pontosítani kell a befolyási övezet, valamint a „kellő gondosság” fogalmát,

R.  mivel a vállalatok nem tartoznak közvetlenül a nemzetközi jog hatálya alá, és bár a nemzetközi egyezmények, különösen az emberi jogokkal, a munkajogokkal és a környezetvédelemmel kapcsolatosak az aláíró országokra kötelező érvényűek, a szóban forgó országokban székhellyel rendelkező vállalatokra nézve közvetlenül nem kötelezőek; mivel ugyanakkor a szóban forgó országoknak biztosítaniuk kell, hogy a területükön székhellyel rendelkező vállalatok tiszteletben tartják jogi kötelezettségeiket és kellő gondossággal járnak el, az ezzel ellenkező esetekre pedig megfelelő szankciókról kell rendelkezniük,

S.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 8. cikke megerősíti a hatékony jogorvoslathoz, illetve a semleges és független bírósági eljáráshoz fűződő alapvető jogokat,

T.  mivel a Brüsszeli Egyezmény és a 44/2001 rendelet által megerősített igazságügyi együttműködés alapelve alapján felszólítják a Bizottságot, hogy kövesse a zöld könyv által tett előrelépéseket, amely a területenkívüliség kapcsán tesz javaslatokat, mégpedig a harmadik országok alperesei ellen irányuló perekre vonatkozó szabályozás hatályának kiterjesztése érdekében,

U. mivel az Európai Unió és Dél-Korea közötti szabadkereskedelmi megállapodás 13. fejezete, és az Európai Unió és Kolumbia és Peru közötti többoldalú szabadkereskedelmi megállapodás 270. cikke (3) bekezdése ugyan említést tesz a vállalati társadalmi felelősségvállalásról, ez nem és nem teljes mértékben veszi figyelembe a környezet és a szociális, valamint emberi jogok védelmének európai célját, és mivel az ezzel ellentétes célkitűzésekkel szemben a gyakorlatban még az emberi jogok, a munkaügyi normák vagy környezetvédelmi rendelkezések vállalatok általi folyamatos megszegése sem befolyásolja az ilyen kereskedelmi megállapodások fennmaradását,

V. mivel az eddig létrejött CSR-megállapodások különösen a bányászati szektorban és a beszállítói ipar számos területén elégtelennek bizonyulnak,

W. mivel már léteznek közösségi jogszabályok a mikro-, kis- és középvállalkozásokról, mégpedig a 2003. május 6-i 2003/361/EK ajánlás, valamint a 2008. júniusban elfogadott, európai „small business act” (európai kisvállalkozói intézkedéscsomag) formájában,

X. mivel a CSR-megállapodásokat nem lehet a hatékony törvényhozás akadályozására használni; mivel a CSR-megállapodások eredménytelensége vagy végrehajthatatlansága esetén a jogalkotónak szabályozást kell bevezetnie,

Y.  mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás olyan koncepció, amelynek révén a vállalatok önkéntesen társadalmi és környezetvédelmi problémákat is üzleti stratégiájuk részévé tesznek az érdekelt felek átfogó jóléte érdekében azáltal, hogy aktív módon részt vesznek a közpolitika alakításában, amely az értékvezérelt társadalmi változás egyik fontos aspektusa,

Z.  mivel a CSR az európai szociális modell egyik alapvető fontosságú összetevője, amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés hatálybalépése, valamint annak horizontális szociális záradéka erősít, és mivel a CSR elősegítésének szükségességét az Európai Bizottság Európa 2020 stratégiáról szóló közleménye a hosszú távú foglalkoztatás és fogyasztói bizalom biztosításának fontos elemeként ismerte el,

AA. mivel a CSR-nak jelentős befolyása van az emberi jogok fejlődő országokban meglévő helyzetére,

AB. mivel a CSR-nak nem szabad átvennie az államok alapvető közszolgáltatások nyújtása terén fennálló felelősségét, , illetve nem mentesítheti az államokat ez alól,

AC. mivel a CSR kulcsszerepet játszhat a hátrányos helyzetű közösségek életszínvonalának javításában,

AD. mivel a szakszervezeteknek fontos szerepük van a CSR elősegítésében, mivel a munkavállalók jól fel tudják mérni az őket foglalkoztató vállalatok valós helyzetét,

AE. mivel a CSR-t a vállalatirányítási reformok mellett, illetve azokkal összhangban meg kell vizsgálni,

AF. mivel jelentős a kkv-k szerepe az egységes európai piacon és a Bizottság által finanszírozott projektek eredményei terén a CSR gyakorlatának különösen a kkv-k által történő elfogadásának előmozdítása érdekében,

AG. mivel egyfelől a vállalati társadalmi felelősségvállalás, másfelől a kereskedelmi megállapodásokba épített szociális és környezetvédelmi záradékok ugyanazokat a célokat szolgálják: olyan gazdaság létrehozását, amely tiszteletben tartja az emberi és a környezeti szükségleteket, egy igazságosabb, szociálisan kiegyensúlyozottabb, emberibb globalizáció híve, és a fenntartható fejlődést hatékonyan szolgálja,

AH. mivel az eddig a kereskedelmi szabályok és a vállalatok szociális felelőssége nem vagy csak kevéssé kapcsolódtak össze, de sokat profitálhatnának abból, ha sikerülne összeegyeztetni a kereskedelem szabályait a vállalati társadalmi felelősségvállalás célkitűzéseivel,

1.  megállapítja, hogy a gazdasági válság és annak társadalmi következményei fokozták a globális kihívásokat, és világszerte vitához vezetettek a világgazdaság, és azon belül a nemzetközi kereskedelem új szabályozási megközelítésével és irányítási kérdéseivel kapcsolatosan; úgy véli, hogy az új, hatékonyabb és jobban betartott szabályoknak hozzá kell járulniuk a társadalmi és környezeti kérdéseket is valóban szem előtt tartó, fenntarthatóbb politikák kialakításához;

2.  megállapítja továbbá, hogy a globalizáció növelte a külföldi befektetőkért zajló versenynyomást az országok között, amely néha az emberi és munkajogok súlyos sérelmének, valamint a környezeti károknak a kormányok általi toleráláshoz vezetett a kereskedelem és a befektetők vonzása érdekében;

3.  emlékeztet arra, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás meghatározó elvei, amelyeket nemzetközi szinten teljes mértékben elismernek, akár az OECD által, akár az ILO vagy az ENSZ által, a vállalkozások felelősségteljes magatartására vonatkoznak, és elsődlegesen feltételezik a hatályos jogszabályok tiszteletben tartását a foglalkoztatás, társadalmi kapcsolatok, az emberi jogok, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem és a fogyasztók számára biztosított átláthatóság, valamint a korrupció és az adókikerülés elleni küzdelem tekintetében;

4.  emlékeztet arra, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdítása az Európai Unió által támogatott cél, és az Európai Bizottság véleménye szerint az Uniónak biztosítania kell, hogy az általa végrehajtott külső politikák hatékonyan hozzájáruljanak a fenntartható fejlődéshez és a társadalmi fejlődéshez ezekben az országokban, valamint hogy az európai vállalatok tevékenysége – bárhol is ruháznak be, illetve működnek – összhangban álljon az európai értékekkel és a nemzetközileg elfogadott normákkal;

5.  emlékeztet arra, hogy a kereskedelempolitika célkitűzéseit teljes mértékben össze kell hangolni az Európai Unió globális céljaival, és az EUMSz. 207. cikke értelmében a közös kereskedelempolitikát „az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni”, és az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke értelmében többek között hozzá kell járulnia „a Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához”;

6.  úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak mérlegelnie kell az úgynevezett anyavállalat és a vele függőségben levő vállalatok – akár leányvállalat, akár beszállítók vagy alvállalkozók – közötti viszonyok harmonizált meghatározásának lehetőségét, hogy ezáltal könnyebben meghatározható lehessen az egyes vállalatok jogi felelőssége;

7.  annak fényében, hogy a nagyvállalatok, leányvállalataik és ellátási láncaik vezető szerepet töltenek be a nemzetközi kereskedelemben, úgy véli, hogy a vállalkozások társadalmi és környezetvédelmi felelősségvállalása szerves része kell, hogy legyen az Európai Unió kereskedelmi megállapodásainak;

8.  úgy véli, hogy a kereskedelmi megállapodások szociális záradékait ki kell egészíteni a vállalati társadalmi felelősségvállalás fogalmával, mely a vállalkozások magatartását érinti, miközben a kereskedelmi megállapodásoknak azon rendelkezései, melyek az elvek végrehajtásának ellenőrzésére vonatkoznak, a vállalati társadalmi felelősségvállalást támogatják meg;

9.  kéri, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos elveket és kötelességeket vegyék figyelembe és integrálják a Bizottság „Új európai kereskedelempolitika az Európa 2020 stratégia keretében” című jövőbeli közleményébe, a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2011-re tervezett bizottsági közleménybe, illetve a kereskedelempolitika megvalósítása során;

10. úgy véli, hogy a CSR hatékony eszköz a versenyképesség, a készségek és a képzési lehetőségek, valamint a munkahelyi biztonság és a munkakörnyezet javítására, illetve a munkavállalók, illetve a helyi és bennszülött közösségek jogainak védelmére, a fenntartható környezetvédelmi politika előmozdítására, illetve a jó gyakorlatok helyi, nemzeti, európai és világszinten történő kicserélésének előmozdítására, noha egyértelműen nem helyettesítheti a munkajogi szabályozásokat, illetve az általános vagy szektoriális kollektív megállapodásokat;

11. felszólítja a vállalatokat, hogy alkalmazzák a CSR-t a fizikai integritás és biztonság, valamint a lelki jólét, a munkavállalói jogok és mind a saját, mind más munkavállalók emberi jogainak biztosítása érdekében azon befolyás révén, amelyet a szélesebb környezetükben lévő vállalatokra gyakorolnak; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy támogatni és ösztönözni kell az ilyen gyakorlatok elterjedését a kkv-k körében a költségek és a következésképpen megnövekedett bürokrácia korlátozása mellett;

12. rámutat arra, hogy a CSR-nak olyan új területeket kell érintenie, mint a munkaszervezés, az esélyegyenlőség és a szociális integráció, a diszkriminációellenes intézkedések, az egész életen át tartó tanulás és a képzés fejlesztése; hangsúlyozza, hogy a CSR-nak ki kell terjednie például a munka minősége, a fizetések egyenlősége és a karrierkilátások, valamint az innovatív projektek előmozdítására annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a fenntartható gazdaság irányába történő elmozdulásban;

13. nyomatékos ajánlás tesz arra, hogy a tagállamok és az Unió mozdítsák elő a jó CSR-gyakorlatokat minden cég révén függetlenül azok működési helyétől, és hogy ösztönözzék a CSR-kezdeményezéseken alapuló jó gyakorlatok terjesztését, mégpedig azáltal, hogy az ilyen kezdeményezéseket szélesebb körben teszik ismertté;

14. megjegyzi, hogy a CSR-ra irányuló napirendet hozzá kell igazítani a régiók és az egyes országok sajátos szükségleteihez annak érdekében, hogy hozzá lehessen járulni a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődéshez;

15. úgy véli, hogy az önkéntes CSR-kezdeményezések hitelessége azon múlik, hogyan építenek be nemzetközileg elfogadott szabványokat és elveket, mint például a globális jelentési kezdeményezés III-at, valamint attól függ, hogy a vállalati érdekelt felektől független monitoring és átlátható hitelesítés alá tartoznak-e;

16. úgy véli, hogy hangsúlyt kell fektetni a vállalaton belüli minden érdekelt fél aktív bevonására, a vezetők képzésére, valamint a civil társadalom fejlesztésére, különös tekintettel a fogyasztói tudatosságra;

17. fontosnak véli a CSR kultúrájának elősegítését és terjesztését a képzésen és a tudatosság növelésén keresztül egy üzleti megoldás keretében, valamint a felsőfokú és egyetemi oktatás azon ágaiban, amelyek elsősorban az igazgatás tanulmányozására koncentrálnak;

18. úgy véli, hogy a társadalmi párbeszéd és az európai üzemi tanácsok konstruktív szerepet játszottak a jó gyakorlatok kialakításában a CSR terén;

19. határozottan úgy véli, hogy több figyelmet kell fordítani a CSR-nak az európai foglalkoztatási iránymutatásokban;

A vállalati társadalmi felelősségvállalás beépítése az általános preferenciarendszerekbe (GSP és GSP+)

20. kéri, hogy az általános preferenciarendszerek rendeletének (GSP és GSP+) következő felülvizsgálatakor építsék be a rendeletbe a vállalati társadalmi felelősségvállalás alapelveit; kéri, hogy a Bizottság ügyeljen arra, hogy azok a transznacionális vállalkozások – akár az Unióban van a bejelentett székhelyük, akár nem –, amelyek leányvállalatai vagy ellátási láncai a GSP-ben, és különösen a GSP+-ban részt vevő országokban találhatóak, tegyenek eleget nemzeti és nemzetközi emberi jogi kötelezettségeiknek, valamint a szociális és környezetvédelmi szabályoknak; reméli, hogy az Európai Uniónak és az általános preferenciarendszer részes feleinek és kedvezményezettjeinek mint államoknak biztosítaniuk kell, hogy ezek a vállalatok megfelelnek ezeknek a kötelezettségeknek; kéri, hogy a GSP legyen kötelező erejű;

21. úgy véli, hogy egy megújított GSP+ rendszernek a „host country agreements”-féle megállapodásokat, azaz az egyes multinacionális vállalatok és olyan, a GSP+ rendszer kedvezményezett országaihoz tartozó befogadó országok közötti titkos megállapodásokat (melyek célja kikerülni ezen országok jogszabályi követelményeit) is meg kell tiltania, mivel azok egyértelműen ellenkeznek a CSR elveivel;

Új hatástanulmányok

22. felhívja az Európai Bizottságot, hogy szükség esetén javítson fenntarthatósági hatásvizsgálati modelljén annak érdekében, hogy a kereskedelmi tárgyalások gazdasági, társadalmi, emberi jogi és környezeti hatásait, köztük az éghajlat változási célokat megfelelően tudja értékelni; kéri a Bizottságot, hogy az egyes kereskedelmi megállapodások aláírása előtt és után hatásvizsgálati tanulmányok elkészítésén keresztül kövesse nyomon az EU partnerországaival kötött kereskedelmi megállapodásokat, különös tekintettel a sérülékeny ágazatokra;

23. hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után a Parlamentet teljes körűen tájékoztatni kell arról, hogy hogyan foglalják bele a tárgyalásokba a megállapodásokra vonatkozó fenntarthatósági hatásvizsgálatok eredményeit azok lezárása előtt, és hogy e megállapodások mely fejezetein változtattak a fenntarthatósági hatásvizsgálatok során azonosított negatív hatások elkerülése érdekében;

24. kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen hatástanulmányokat a kereskedelmi megállapodások európai kkv-kra gyakorolt hatásainak értékelésére („kkv-teszt”), különös tekintettel a vállalati társadalmi felelősségvállalásra, a kisvállalkozói intézkedéscsomaggal összhangban;

Vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó záradékok az Európai Unió által kötött valamennyi kereskedelmi megállapodásban

25. általánosabban javasolja, hogy az Unió által megtárgyalandó jövőbeli kereskedelmi megállapodások tartalmazzanak külön fejezetet a fenntartható fejlődésről, az OECD multinacionális vállalatokhoz intézett iránymutatásának részben a 2010-es frissített kiadásán alapuló vállalati társadalmi felelősségvállalás elveire támaszkodva;

26. javasolja, hogy ez a „vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló záradék” a következőkre terjedjen ki:

a) a két fél kölcsönös kötelezettségvállalása arra, hogy a megállapodás, valamint a köztük folyó kereskedelem keretében előmozdítják a vállalati társadalmi felelősségvállalás nemzetközileg elfogadott eszközeit;

b) annak ösztönzése, hogy a vállalkozásokat buzdítsák a vállalati társadalmi felelősségvállalásra irányuló kötelezettségvállalásokra, amelyek megtárgyalásában a vállalkozás valamennyi érdekelt fele részt vesz, ideértve a szakszervezeteket, a fogyasztói szervezeteket és az érintett helyi közösségeket és civil társadalmi szervezeteket is;

c) az OECD keretén belül létrehozottakhoz hasonló „kapcsolattartó pontok” megnyitása a vállalati társadalmi felelősségvállalásról való tájékoztatás és az átláthatóság elősegítésére, valamint a vállalati társadalmi felelősségvállalás be nem tartásának eseteire vonatkozó esetleges panaszok befogadására, a civil társadalommal együttműködve, valamint ezeknek az illetékes hatóságok számára történő továbbítása;

d) legalább két vagy háromévente CSR beszámoló közzétételi kötelezettség a cégek számára, amely figyelembe veszi a kkv-k sajátos helyzetét és képességeit a 2003. májusi 2003/361/EK ajánlás keretén belül és a „induljunk el az alapoktól” alapelv szerint; úgy véli, hogy ez a követelmény meg fogja erősíteni az átláthatóságot és a jelentéstételt valamint ösztönözni fogja a gyakorlatban megvalósuló vállalati társadalmi felelősségvállalás láthatóságát és hitelességét a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos információk valamennyi érdekelt fél – köztük a fogyasztók, a befektetők és a nagyközönség – részére történő célzott rendelkezésre bocsátása révén;

e) a vállalkozásokra és a vállalatcsoportokra vonatkozóan a körültekintő magatartásra vonatkozó kötelezettség előírása, azaz megelőző intézkedéseket kell hozniuk az emberi jogok és a környezeti jogok megsértésének, a korrupciónak és az adókikerülésnek az észlelésére és megelőzésére, leányvállalataikat és ellátási láncaikat, azaz teljes befolyási övezetüket is beleértve;

f)  azon kötelezettségvállalás előírása a vállalatok számára, hogy a valamely helyi közösséget érintő projektek megkezdése előtt folytassanak szabad, nyílt, és tájékoztatáson alapuló előzetes konzultációt a helyi és független érdekelt felekkel;

g) külön figyelem összpontosítása a gyermekek alkalmazása, illetve a gyermekmunka hatásaira;

27.  úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló záradékot egyéb rendelkezéseknek is kísérniük kellene; megítélése szerint

a) a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos kötelezettségvállalások bizonyított megsértésének esetén lehetővé kell tenni, hogy az illetékes hatóságok vizsgálatokat folytassanak, és a kötelezettségvállalások súlyos megsértése esetén a felek megnevezhessék és pellengérre állíthassák a felelősöket;

b) a két félnek vállalnia kell a határokon átnyúló igazságügyi együttműködés előmozdítását, a vállalkozások üzelmeinek befolyási szférájukban áldozatul esett személyek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének megkönnyítését, valamint ennek érdekében a megfelelő igazságügyi eljárások és bíróságon kívüli jogorvoslati mechanizmusok kialakításának támogatását és a társaságok által okozott jogsértések szankcionálását;

28. javasolja, hogy a kétoldalú uniós megállapodások részeként az igazságügy megerősítésére irányuló programok keretében rendelkezzenek a kereskedelmi joggal foglalkozó bírók és törvényszékek emberi jogokkal, a nemzetközi munkaügyi egyezményeknek való megfeleléssel és a környezetvédelemmel kapcsolatos képzéséről;

29. javasolja, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokban rögzítettek mintájára valamennyi szabadkereskedelmi megállapodás számára hozzanak létre egy közös parlamenti monitoring bizottságot, amely az Európai Parlament és a partnerország képviselőinek tájékoztatási és vitafóruma lenne; hozzáfűzi, hogy e monitoring bizottságok a fenntartható fejlődésről szóló fejezet és a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó záradék végrehajtását is megvizsgálhatnák, továbbá – elsősorban a hatástanulmányokra vonatkozóan, valamint az emberi jogok, a munkajogok és a környezetvédelmi egyezmények bizonyított be nem tartása esetén – ajánlásokat fogalmazhatna meg a szabadkereskedelmi megállapodás vegyes bizottsága számára;

30. javasolja egy összehasonlítást célzó rendszeres fórum létrehozását az ENSZ Globális Megállapodásának aláírói számára, ahol a nyilvánosság általi vizsgálat céljából bemutathatják a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos programjaikat, összehasonlításra szolgáló eszközt biztosítva a fogyasztók számára, és megteremtve a magas minőség és a szakértői értékelés kultúráját; az ilyen átláthatóság ösztönözné a vállalatokat arra, hogy önként magasabb szintre lépjenek a vállalati társadalmi felelősségvállalás terén, vagy pedig vállalják a média és a nyilvánosság általi vizsgálat költségeit;

A vállalati társadalmi felelősségvállalás multilaterális szintű előmozdítása a kereskedelempolitikában

31. kéri a Bizottságot, hogy segítse elő a vállalati társadalmi felelősségvállalás figyelembevételét a multilaterális szintű kereskedelempolitikában a vállalati társadalmi felelősségvállalást támogató nemzetközi fórumokon, különösen az OECD-n és az ILO-n belül, valamint a WTO Doha utáni időszakára való tekintettel;

32. kéri a Bizottságot, hogy a fenti fórumok keretében szorgalmazza egy nemzetközi egyezmény kidolgozását – amelyben meghatározzák a „befogadó országok”(25) és a „származási országok”(26) felelősségi körét, és amely beleilleszkedik az emberi jogok multinacionális vállalatok általi megsértése elleni küzdelembe –, valamint a területenkívüliség elvének alkalmazását;

33. kéri a Bizottságot, hogy támogassa a szociális és környezetvédelmi normákkal foglalkozó multilaterális ügynökségek és a WTO közötti új kapcsolatok létrehozását annak biztosítása érdekében, hogy nemzetközi szinten nagyobb összhang legyen a kereskedelempolitika és a fenntartható fejlődés célkitűzései között;

34. ismételten támogatja, hogy a WTO-n belül a Kereskedelmi és Környezetvédelmi Bizottság mintájára létrejöjjön egy kereskedelemmel és tisztességes munkával foglalkozó bizottság, amelyben a nemzetközi kereskedelemmel összefüggésben megvitathatnák különösen a munkaügyi normákkal, elsősorban azok gyermekmunkát érintő vonatkozásaival és a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos kérdéseket; újfent javasolja a vitarendezési eljárás kiigazítását annak lehetővé tétele érdekében, hogy azon esetekben, amikor a nemzetközi egyezményekkel összefüggő környezetvédelmi vagy szociális kérdések vetődnek fel, a különleges testületek (panelek) vagy a fellebbviteli testület kikérjék az illetékes nemzetközi szervezetek véleményét, és e véleményt nyilvánosságra hozzák;

35. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottságnak, az Európai Unió nemzeti parlamentjeinek, a WTO parlamenti közgyűlésének és a Nemzetközi Munkaügyi Konferenciának.

(1)

Az ENSZ E/CN.4/Sub.2/2003/12/Rev.2 (2003). számú dokumentuma.

(2)

www.globalreporting.org.

(3)

http://daccess-dds-ny.un.org/doc/UNDOC/GEN/N08/636/94/PDF/N0866694.pdf?OpenElement

(4)

http://www.csrgov.dk.

(5)

HL L 12., 2001.1.16., 1. o.

(6)

HL L 156., 2001.6.13., 33. o.

(7)

HL C 86., 2002.4.10., 3. o.

(8)

HL C 39., 2003.2.18., 3. o.

(9)

HL C 39., 2003.2.18., 3. o.

(10)

HL L 205., 2005.8.6., 21. o.

(11)

10937/1/10.

(12)

HL L 114., 2001.4.24., 1. o.; jelenlegi változat: 2001R0761— EN— 01.01.2007.

(13)

HL L 178., 2003.7.17., 16.o.

(14)

HL L 134., 2004.4.30., 114. o.

(15)

HL C 104., 1999.4.14., 180. o.

(16)

HL C 112. E, 2002.5.9., 326. o.

(17)

HL C 271. E, 2003.11.12., 598. o.

(18)

HL C 67. E, 2004.3.17., 73. o.

(19)

HL C 157. E, 2006.7.6., 84. o.

(20)

HL C 280 E, 2006.11.18., 65. o.

(21)

E napon elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0320.

(22)

HL C 301. E, 2007.12.13., 45. o.

(23)

HL C 102. E, 2008.4.24., 321. o.

(24)

COM(2010)355 végleges.

(25)

Azon államok, amelyekben az anyavállalattal függőségi viszonyban álló vállalatok székhelye található.

(26)

Azon államok, ahol az anyavállalatok találhatók.


INDOKOLÁS

Kereskedelempolitika az Európai Unió globális céljainak szolgálatában

Az éghajlati, energia- és élelmiszerválság után a világszerte szociális válságot is kiváltó nemzetközi pénzügyi válság csak még szükségesebbé tette az olyan szigorú szabályok meglétét, amelyek célja, hogy a világgazdaság jobban szabályozottabb legyen, és ne a társadalmak kárára fejlődjék. A globalizáció magvát képező nemzetközi kereskedelem nem mentesülhet e követelmény alól.

A világon mindenütt a nemzetközi kereskedelem fellendülése a polgárok szemében valójában csak akkor indokolt, ha hozzájárul a gazdaság fejlődéséhez, a foglalkoztatáshoz és az életszínvonal emelkedéséhez. A kereskedelem megnyitását kizárólag e feltétel teljesülése esetén látják pozitívnak és fogadják el. Amennyiben viszont azt vonja maga után, hogy munkahelyek szűnnek meg, vagy az életkörülményeket, a szociális és környezeti jogokat veszélyezteti, igen erős ellenállásba ütközik.

A kereskedelempolitika tehát nem korlátozódhat pusztán néhány gazdasági szereplő közvetlen érdekeire. Európa számára a kereskedelempolitikának összhangban kell állnia az Unió célkitűzéseinek összességével, különösen pedig a külpolitika céljaival, amelyben az egyik olyan hajtóerőt képezi, amellyel az Unió a globalizáció szabályozására vonatkozó elképzelését előmozdíthatja. Nem alaptalan tehát, hogy Európa elsősorban arra ügyel, hogy kereskedelempolitikája ne ártson, hanem – éppen ellenkezőleg – hozzájáruljon a szociális modelljének és környezetvédelmi politikájának védelméhez.

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az Európai Unió a harmadik országoknak nyújtott kereskedelmi kedvezményeket már jó ideje ahhoz a feltételhez köti, hogy ezen országok ratifikálják a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet főbb egyezményeit, valamint az ENSZ több emberi jogi egyezményét (a Polgári és politikai jogok nemzetközi egységokmányát, a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányát, a kényszermunka felszámolásáról szóló egyezményt stb.). 2006 óta azt is vállalja, hogy külpolitikájának teljes spektrumában – ideértve a kereskedelempolitikát is – elősegíti a „tisztességes munkát”, az ILO és az ENSZ egyik célkitűzését. Kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásai továbbá egy ideje külön fejezetet tartalmaznak a fenntartható fejlődésre vonatkozóan, amely fejezet számos környezetvédelmi és társadalmi célt ölel fel. Az EU által aláírt kereskedelmi megállapodások egyre gyakrabban illeszkednek nagyobb terjedelmű partnerségi vagy társulási megállapodásokba, amelyek a fenntartható fejlődéssel és az emberi jogokkal kapcsolatos politikai együttműködésre és kötelezettségvállalásokra is kiterjednek. Nyilvánvaló tehát, hogy a kereskedelem elvi szinten nem válhat el teljesen az Európai Unió többi belső vagy külső politikájától.

E megközelítés egyik – nem kizárólag Európára jellemző – oka különösen azon a megfontoláson alapul, hogy a kereskedelmi liberalizációnak nagymértékben különböző gazdasági és társadalmi kihatásai vannak, amelyeket kezelni, sőt néha ellensúlyozni is kell, mivel mindig vannak nyertesei és vesztesei egyaránt. A nemzetközi kereskedelem fejlesztése csak akkor jár kölcsönös előnyökkel, ha bizonyos feltételek teljesülnek, mivel az egyes országokon belüli haszon sohasem egyenletesen oszlik meg a különböző társadalmi rétegek vagy gazdasági ágazatok között. Ebből ered a kereskedelem megnyitásának, módozatainak és ritmusának szabályozására vonatkozó szükségszerűség, amely a globalizáció felgyorsulásával még határozottabban megjelent.

A nemzetközi kereskedelem liberalizációjához emellett társul még az országok közötti erőteljes verseny a külföldi befektetők megszerzéséért, valamint a vállalkozások közötti verseny fokozódása is. Ez túlságosan gyakran vezetett visszaélésekhez a munkakörülmények, a demokratikus szabadságjogok és a környezettel kapcsolatos várakozások terén. Számtalan ilyen példa létezik.

Európával és a nemzetközi közösséggel szemben is egységes elvárás tehát, hogy a kereskedelmi szabályokba a fenntartható fejlődésre és a szociális jogokra vonatkozó tényleges garanciákat építsenek be. Ez az ENSZ és az Európai Unió célkitűzéseivel összhangban lévő követelmény megfelel az európai polgárok határozott várakozásának is. Magában foglal egy, a vállalkozások társadalmi és környezeti felelősségével kapcsolatos elgondolást.

A vállalkozások között a világkereskedelemben a transznacionális társaságok játsszák a legjelentősebb szerepet. Ezek a piacok megnyitását az alacsony gyártási költségekkel és kevésbé szigorú szabályozással bíró országok révén termelési tevékenységük egy részének kiszervezésére, valamint ellátási láncuk diverzifikálására tudták kihasználni. A tőlük a vállalati társadalmi felelősségvállalás terén elvárt magatartás ezért az ezen országokban működő leányvállalataikra és alvállalkozóikra is kiterjed, amelyeken keresztül az Európával való kereskedelem nagy részét lebonyolítják.

Ugyanaz a cél – háromszoros tét

A vállalkozások társadalmi és környezeti felelősségvállalásának kereskedelmen belüli előmozdítása alapvetően három szempontból bír jelentőséggel Európa számára:

Erkölcsi szempont: gyakran saját vállalkozásaink magatartását kell megváltoztatni azért, hogy társadalmi és környezeti tekintetben nagyobb felelősséget vállaljanak, különösen ha fejlődő harmadik országokban tevékenykednek.

Gazdasági és társadalmi szempont: a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveinek be nem tartása a szociális és környezeti dömping egyik formájának minősül, amely az európai termelést és a fejlettebb társadalmi és környezeti normák hatálya alá eső európai munkavállalókat sújtja.

Politikai szempont: politikánk egységessége a globalizáció közepette, valamint az Európai Unió szerepe, amelytől a polgárok azt is elvárják, hogy a fellazult szabályok jellemezte világban védelmet nyújtson számukra.

A nemzetközi kereskedelmi szabályok és a vállalati társadalmi felelősségvállalás elegyítésének sikere

Ez idáig a kereskedelem és a vállalati társadalmi felelőssévállalás nem vagy szinte nem esett egybe. Ennek oka könnyen belátható: a nemzetközi kereskedelmet államok közötti megállapodások szabályozzák, amelyek ezen államokra nézve kötelező erejű jogi szabályokat állapítanak meg; a vállalati társadalmi felelősségvállalás olyan, nem kötelező erejű szabályokon nyugszik, amelyek mellett a vállalkozások önkéntes alapon kötelezik el magukat.

Ha sikerülne egyesíteni a kereskedelmi szabályokat és a vállalkozások által a vállalati társadalmi felelősségvállalás címén vállalt kötelezettségeket, az hatalmas mozgatóerő lehet, amely előmozdíthatja mind a vállalkozások megfelelőbb magatartását, mind pedig a társadalmi és környezeti normáknak az EU-val kereskedelmi megállapodásokat kötő részes államok általi betartását.

A vállalati társadalmi felelősségvállalás mint terjedőben lévő fogalom

A vállalati társadalmi felelősségvállalás immár nagy múltra tekinthet vissza azóta, hogy az OECD a szakszervezeti mozgalom támogatásával 1976-ban erre vonatkozó iránymutatásokat fogadott el, amit előbb az ILO által a multinacionális vállalatokról kiadott háromoldalú nyilatkozat, majd az ENSZ globális paktuma és a 2000-ben Kofi Annan által kezdeményezett Globális Megállapodás követett. Az iránymutatások a kormányok által a multinacionális vállalatokhoz intézett ajánlásokat határoztak meg, amelyek elsősorban a foglalkoztatásra és a szociális partnerekkel való kapcsolatokra, az emberi jogokra, a környezetre, a korrupció elleni küzdelemre, a fogyasztók érdekeire, a versenyre és az adókikerülésre vonatkoznak.

Azóta számtalan kedzeményezést indítottak e magatartási kódex ellenőrzési mechanizmusainak, valamint a vállalkozások vállalati társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos tanúsítványok kidolgozására.

Az Európai Unió egy 2001-ben közzétett zöld könyvben foglalkozott e kérdéssel, amelyet egy fehér könyv és a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló többoldalú fórum megalakítása követett, amelynek célja a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos európai keret és stratégia előmozdítása. A Jacques Delors kezdeményezésére 1995-ben létrehozott „CSR Europe” keretén belül számos európai vállalkozás vállalt kötelezettségeket.

Ma az erről szóló 2006. évi közlemény értelmében a Bizottság a vállalati társadalmi felelősségvállalást az európai szociális modell egyik aspektusának tekinti, amely a szolidaritás, a kohézió és az esélyegyenlőség védelmének egyik eszköze a fokozódó globális verseny közepette. A kitűzött cél az, hogy az EU a társdalmi felelősségvállalás tekintetében „kiválósági központtá” váljék, és hogy az általa végrehajtott külső politikák és a harmadik országokban beruházásokat végző európai vállalkozások ténylegesen hozzájáruljanak a társadalmi fejlődéshez.

A maga részéről a Parlament számos jelentést és részletes javaslatot fogadott el a CSR megerősítésének céljából (például 1999-es és 2003-as állásfoglalásait és különösen a 2007. márciusban elfogadott Howitt jelentést), valamint azzal a céllal, hogy biztosítsák a munkajogi és környezetvédelmi szabványokkal való megfelelőséget, ami az uniós kereskedelmi megállapodások jelentősebb összetevője (különösen a 2001 októberében elfogadott Désir jelentés és a 2007. májusban elfogadott Désir és Panayatopoulos jelentés)

.... és amelynek az EU kereskedelmi megállapodásainak központi elemét kell képeznie.

A vállalati társadalmi felelősségvállalás, illetve a kereskedelmi megállapodásokba foglalt szociális és környezeti záradékok ugyanazt a célt szolgálják: az igazságosabb, szociálisabb, emberibb és a fenntartható fejlődést szolgáló globalizációt. Eddig azonban két párhuzamos, mégis elkülönült megközelítést tükröztek.(1)

Ha a két megközelítést ötvözni lehet, azok erősíteni fogják egymást, és semmiképpen nem lesznek egymás kárára. A kereskedelmi megállapodások szociális záradékait a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak a vállalkozások magatartását befolyásoló hozadékai erősítik. Ami a vállalati társadalmi felelősségvállalást illeti, azt a kereskedelmi megállapodások, különösen az általuk az alapjukul szolgáló elvek végrehajtására létrehozott felügyeleti keret fogják támogatni.

E jelentés nem azokra az Európai Parlament és más nemzetközi fórumok által kifejtett javaslatokra kíván visszatérni, amelyek egyfelől a vállalati társadalmi felelősségvállalás elősegítését, másfelől a szociális és környezeti normák kereskedelmi megállapodásokban való megjelenését szolgálják. Ehelyett azokra a javaslatokra összpontosít, amelyek az Európai Unió kereskedelempolitikájának keretében teszik lehetővé a vállalkozások társadalmi felelősségvállalásának elősegítését. Ez volt az állásfoglalásra irányuló indítványban meghatározott javaslatok mögött, amelyek különösen az alábbiakra vonatkoznak:

–   az általános preferenciarendszer felülvizsgálata;

–   az Európai Unió kereskedelmi megállapodásainak megtárgyalásával és nyomon követésével kapcsolatos hatástanulmányok;

–   vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó záradékok az Európai Unió szabadkereskedelmi megállapodásaiban és egyéb kereskedelmi és beruházási megállapodásaiban;

–   parlamenti monitoring bizottság létrehozása valamennyi szabadkereskedelmi megállapodás számára, különösen a szociális és környezeti dimenzió – többek között a vállalati társadalmi felelősségvállalás – vonatkozásában;

–   az EU és a partnerországok multinacionális vállalatainak kötelezése arra, hogy éves jelentést tegyenek közzé tevékenységük, valamint leányvállalataik és ellátási láncuk tevékenységének társadalmi és környezeti hatásairól;

–   az EU és a partnerországok közötti igazságügyi együttműködési mechanizmusok, ideértve annak lehetőségét, hogy a multinacionális vállalatok ellen az általuk vagy leányvállalataik által a környezetet vagy az alapvető jogokat érintően elkövetett súlyos hibák miatt mind Európában, mind ezen országokban eljárást lehessen indítani;

–   a közbeszerzési szerződések odaítélése;

–   a vállalati társadalmi felelősségvállalás elősegítését célzó nemzetközi fórumok és a WTO közötti kapcsolatok;

–   az Európai Bizottság új kezdeményezése.

(1)

Noha a Koreával kötött szabadkereskedelmi megállapodás említi a vállalati társadalmi felelősségvállalást, azt csak igen korlátozó jelleggel teszi, nélkülözve a közvetlen kapcsolatot a kereskedelmi kötelezettségvállalások végrehajtásával.


VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (4.6.2010)

a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részére

a vállalati társadalmi felelősségvállalásról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban

(2009/2201(INI))

Előadó: Pervenche Berès

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) az a fogalom, amely révén a vállalatok önkéntesen társadalmi és környezetvédelmi szempontokat foglalnak bele üzleti stratégiájukba az érdekelt felek általános jóléte érdekében, tevékenyen együttműködve a közpolitikával mint az értékközpontú társadalmi változás fontos tényezőjével,

B.  mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás az európai szociális modell alapvető eleme – melyet megerősített az EUMSz. hatálybalépése, és különösen annak horizontális szociális záradéka –, és mivel az Európai Bizottság az EU 2020 stratégiáról szóló közleményében elismerte a vállalati társadalmi felelősségvállalás – mint a hosszú távú foglalkoztatás és a fogyasztói bizalom biztosításának fontos tényezője – előmozdításának szükségességét,

C. mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás jelentős befolyással bír az emberi jogokra a fejlődő országokban,

D. mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás egyike a nem bejelentett munkavállalás és az adóelkerülés ellen felhasználható eszközöknek,

E.  mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás nem léphet az államnak az alapvető közszolgáltatások nyújtása terén fennálló kötelezettségei helyébe, illetve nem mentheti fel az államot azok teljesítése alól,

F.   mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás központi szerepet játszhat a hátrányos helyzetű közösségek életszínvonalának javításában,

G. mivel a szakszervezetek kulcsfontosságú szerephez jutnak a vállalati társadalmi felelősségvállalásban, tekintve, hogy a munkavállalók azok, akik a legjobban ismerik vállalatuk tényleges körülményeit,

H.  mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalást a vállalatirányítási reformokkal párhuzamosan és azokkal kölcsönösen együttműködve kell figyelembe venni,

I.    tekintettel a kkv-k szerepére az egységes európai piacon, és a Bizottság által finanszírozott, a vállalati társadalmi felelősségvállalás – többek között a kkv-k körében történő – bevezetését ösztönző projektek eredményeire,

J.   mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa üzleti és emberi jogi megbízásának és a jelenleg John Ruggie professzor felelőssége alá tartozó „Protect, Respect and Remedy” (a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó) keretrendszerének – amelynek zárójelentése 2011-ben lesz esedékes – célja, hogy konkrét iránymutatással szolgáljon az államok, a vállalkozások és az egyéb szociális szereplők számára arra vonatkozóan, hogy miként tarthatják tiszteletben az emberi jogokat a tevékenységük gyakorlása során,

1.  úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás hatékony eszköze a versenyképesség, a képesítések és képzési lehetőségek, a munkahelyi biztonság és a munkakörnyezet javításának, mivel védi a munkavállalók jogait, valamint a helyi és őslakos közösségek jogait, előmozdítja a fenntartható környezetpolitikát és ösztönzi a bevált gyakorlatok helyi, nemzeti, európai és világszintű cseréjét, bár nem helyettesítheti a munkajogi szabályokat vagy az általános, illetve ágazati kollektív szerződéseket;

2.  felszólít arra, hogy a vállalatokat – figyelemmel saját munkavállalóik és általában a munkavállalók testi épségének és biztonságának, fizikai és mentális jólétének, munkavállalói jogainak és emberi jogainak védelmére –, nyomatékosan kérjék a vállalati társadalmi felelősségvállalás alkalmazására azáltal, hogy befolyást gyakorolnak üzleti partnereik szélesebb körére; kiemeli az ilyen gyakorlatoknak a kkv-k körében történő terjesztése támogatásának és ösztönzésének szükségességét, azok költségeinek és bürokratikus terheinek korlátozása mellett;

3.  rámutat arra, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak olyan új területekkel kell foglalkoznia, mint a munkaszervezés, az esélyegyenlőség és a társadalmi integráció, a diszkrimináció elleni intézkedések, valamint az egész életen át tartó tanulás és oktatás fejlesztése; hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak tartalmaznia kell például a foglalkoztatás minőségét, az egyenlő bérezést és karrierlehetőségeket és az innovatív projektek előmozdítását a fenntartható gazdaság felé történő elmozdulás elősegítése céljából;

4.   nyomatékosan ajánlja a tagállamoknak és az Európai Uniónak, hogy mozdítsák elő a vállalati társadalmi felelősségvállalás bevált gyakorlatainak alkalmazását minden vállalatnál azok tevékenységi helyétől függetlenül, és ösztönözzék a vállalati társadalmi felelősségvállalás kezdeményezéseiből származó bevált gyakorlatok terjesztését, elsősorban oly módon, hogy szélesebb körben ismertetik ezek eredményeit;

5.   megjegyzi, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos menetrendet hozzá kell igazítani a régiók és az egyes országok egyedi igényeihez annak érdekében, hogy hozzájárulhasson a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés fokozásához;

6.   úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás terén az önkéntes kezdeményezések hitelessége függ a nemzetközileg elfogadott szabályok és elvek – mint a III. átfogó jelentéstételi kezdeményezés („Global Reporting Initiative III.”) – átvételétől, valamint a vállalati szereplőktől független felügyelet és átlátható ellenőrzés létrehozásától;

7.  úgy véli, hogy hangsúlyt kell fektetni a vállalaton belüli valamennyi érdekelt fél aktív bevonására, a vezetők képzésére, a civil társadalom fejlődésére, és különösen a fogyasztók tudatosságának fejlesztésére;

8.   véleménye szerint az oktatás és a tudatosság fejlesztése segítségével kell kialakítani és elterjeszteni a vállalati társadalmi felelősségvállalás kultúráját, mind vállalati, mind a felsőbb és egyetemi szintű – elsősorban vállalatirányításhoz kapcsolódó – oktatás szintjén;

9.  úgy véli, hogy a társadalmi párbeszéd és az európai üzemi tanácsok konstruktív szerepet töltöttek be a vállalati társadalmi felelősségvállalás legjobb gyakorlatainak kidolgozásában;

10. üdvözli a vállalati társadalmi felelősségvállalás nemzetközi szinten való előmozdítását, és kéri a Bizottságot, hogy jobban integrálja a vállalati társadalmi felelősségvállalást kereskedelmi politikáiba arra törekedve, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás nemzetközileg elismert szabályait tükröző szigorú záradékokat csatoljanak minden, a környezeti, társadalmi és irányítási beszámolási standardokról szóló kétoldalú, regionális és többoldalú megállapodásokhoz a jobb és szélesebb körű közzététel előmozdítása céljából a fejlődő országokban közvetlenül vagy ellátási láncaikon – melyek magatartásáért szükségszerűen felelősséget kell vállalniuk – keresztül tevékenykedő európai vállalatok számára, kiemelve különösen a munkavállalók képviselőinek szerepét és a társadalmi párbeszéd fontosságát; kéri a Bizottságot, hogy gyakoroljon határozott felügyeletet az említett záradékok beillesztése felett, és erről folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet;

11. meggyőződése, hogy az európai foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokban nagyobb figyelmet kell szentelni a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

2.6.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

41

3

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Regina Bastos, Edit Bauer, Jean-Luc Bennahmias, Mara Bizzotto, Milan Cabrnoch, David Casa, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Derek Roland Clark, Sergio Gaetano Cofferati, Marije Cornelissen, Frédéric Daerden, Karima Delli, Proinsias De Rossa, Frank Engel, Sari Essayah, Richard Falbr, Ilda Figueiredo, Pascale Gruny, Marian Harkin, Roger Helmer, Nadja Hirsch, Liisa Jaakonsaari, Martin Kastler, Ádám Kósa, Jean Lambert, Patrick Le Hyaric, Olle Ludvigsson, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Elisabeth Morin-Chartier, Csaba Őry, Siiri Oviir, Konstantinos Poupakis, Sylvana Rapti, Licia Ronzulli, Jutta Steinruck, Traian Ungureanu

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Georges Bach, Françoise Castex, Marielle Gallo, Joe Higgins, Franz Obermayr, Evelyn Regner, Birgit Sippel, Emilie Turunen, Cecilia Wikström

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Rosa Estaràs Ferragut, Oldřich Vlasák


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

26.10.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

22

4

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

William (The Earl of) Dartmouth, Kader Arif, David Campbell Bannerman, Daniel Caspary, Marielle De Sarnez, Harlem Désir, Christofer Fjellner, Joe Higgins, Yannick Jadot, Bernd Lange, Vital Moreira, Tokia Saïfi, Helmut Scholz, Gianluca Susta, Keith Taylor, Jan Zahradil, Pablo Zalba Bidegain

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Catherine Bearder, George Sabin Cutaş, Béla Glattfelder, Małgorzata Handzlik, Elisabeth Köstinger, Jarosław Leszek Wałęsa

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Jean-Pierre Audy, Ricardo Cortés Lastra, Jelko Kacin, Vytautas Landsbergis, Evžen Tošenovský

Utolsó frissítés: 2010. november 23.Jogi nyilatkozat