Eljárás : 2008/0250(NLE)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0365/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0365/2010

Viták :

PV 17/01/2011 - 17
CRE 17/01/2011 - 17

Szavazatok :

PV 19/01/2011 - 6.6
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0012

AJÁNLÁS     ***
PDF 188kWORD 118k
2010. december 9.
PE 450.953v02-00 A7-0365/2010

az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről

(05078/2010 – C7-0036/2010 – 2008/0250(NLE))

Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság

Előadó: David Martin

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Halászati Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről

(05078/2010 – C7-0036/2010 – 2008/0250(NLE))

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi határozatra irányuló tervezetre (05078/2010),

–   tekintettel az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok között megkötendő átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás tervezetére (05558/2/2009),

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (4) bekezdése és 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontjának értelmében a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0036/2010),

–   tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikke (8) bekezdésére,

–   tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására és a Halászati Bizottság véleményére (A7-0365/2010),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a csendes-óceáni államok kormányainak és parlamentjeinek.


INDOKOLÁS

Gazdasági partnerségi megállapodások

2000-ben az AKCS és az EU olyan új, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályaival összeegyeztethető kereskedelmi megállapodások megkötésében állapodott meg, amelyek az AKCS-országokból származó importokra az EU által abban az időszakban nyújtott egyoldalú preferenciális kereskedelmi rendszer helyébe lépnek.

Az új gazdasági partnerségi megállapodásokra (GPM-ek) irányuló tárgyalások 2002-ben kezdődtek azzal a céllal, hogy azokat 2007. december 31-ig megkötik, tudatában annak, hogy az AKCS és az EU között meglévő kereskedelmi megállapodásokra vonatkozó WTO-mentesség 2008. január 1-jén lejár. Mivel a GPM-ek célja a regionális integrációs folyamatokra való alapozás és azok megerősítése az AKCS-országokban, a tárgyalások regionális szinten folytak hat önkéntesen alakult regionális GPM-csoportosulással.

A GPM tárgyalási folyamata a széles körű, átfogó kérdések meghatározása vonatkozásában az összes AKCS-ország szintjén zajlott, míg a tárgyalások konkrét kérdésköreit nemzeti és regionális szinten határozták, illetve határozzák meg.

Mindeddig a CARIFORUM az egyetlen olyan regionális csoportosulás, amely átfogó gazdasági partnerségi megállapodást írt alá.

Figyelembe véve, hogy a többi tárgyalás keretében valószínűtlennek tűnt átfogó GPM-et kötni mindegyik AKCS-partnerrel/-régióval, átmeneti GPM-ek megkötésére esett a választás, előtérbe helyezve az árukereskedelmet és a WTO-val való összeegyeztethetőséget 2007 végére, és azzal a szándékkal, hogy 2008 folyamán sor kerüljön az átfogó GPM-ekről szóló tárgyalásra.

A csendes-óceáni régióban csak a régió legnagyobb gazdaságai – a Fidzsi-szigetek és Pápua Új-Guinea – kötöttek átmeneti megállapodást.

Átmeneti gazdasági partnerségi megállapodások

Az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodások olyan árukereskedelmi megállapodások, amelyek az AKCS-országok és Európa közötti kereskedelem megszakadásának megelőzésére irányulnak. Az átmeneti megállapodások a folyamat első lépcsőfokának tekinthetők, jogi értelemben azonban teljesen független nemzetközi megállapodások, amelyek nem feltétlenül vezetnek teljes körű GPM-hez.

Meg kell jegyezni azt is, hogy még ha a Parlament egyet is értene egy átmeneti GPM-mel, ez nem vetíti előre a Parlament álláspontját az átfogó GPM-mel való egyetértést illetően, mivel a megállapodáskötési folyamatban két különböző nemzetközi megállapodásról van szó.

Fidzsi-szigetek

A Fidzsi-szigetek 854 000 lakosú szigetállam 322 szigettel, lakosainak 87%-a a két legnagyobb szigeten él. Az ország a múltban több politikai válságon ment keresztül, ideértve a katonai puccsokat, valamint többször alakultak ki feszültségek az őslakos fidzsik és a 19. században letelepedett indiaiak között.

Emellett az ország több más nehézséggel is szembesült a cukor- és a textilipar válsága, a képzett munkavállalók agyelszívást jelentő elvándorlása, valamint különböző természeti katasztrófák – többek között ciklonok – miatt.

Az EU Fidzsi-szigetekkel fenntartott kapcsolatai a múltban elsősorban a vidéktámogatás és az oktatás területére összpontosultak. A cukorreform kísérő intézkedései keretében nyújtott támogatás révén a Fidzsi-szigetek előnyös hozzáférést élvez a cukorpiachoz. Az ország kötelezettségeket vállalt az Európai Unióval szemben az emberi jogok, a demokratikus alapelvek és a jogállamiság alapvető elemeivel kapcsolatban. A Tanács határozott a két csoport közötti fokozott politikai párbeszédről, és megalkotta a jövőbeli együttműködés kereteit.

Pápua Új-Guinea

Pápua Új-Guinea a régió legnagyobb szigetállama, lakosainak száma, illetve az Európai Unióval folytatott kereskedelmének volumene egyaránt eléri a régió összlakosságának, illetve kereskedelmi volumenének 70%-át. Az etnikailag sokszínű állam 344 szigetből áll, mintegy 800 beszélt nyelvvel. A lakosság nagy része hagyományos létfenntartó gazdaságokban él. A természeti erőforrások kizsákmányolása környezeti károkat okozott az ország területén. A fejlesztési együttműködést erősíti a Pápua Új-Guinea kormánya és Ausztrália mint az ország legfőbb pénzügyi támogatója közötti szorosabb együttműködés. Az EU és Pápua Új-Guinea közötti fejlesztési együttműködés mindeddig elsősorban a vidékfejlesztésre és az ahhoz kapcsolódó területekre összpontosult. Az emberi erőforrás fejlesztése, a természeti erőforrások kezelése és az oktatás előmozdítása hasznot hozó törekvésekként kiemelt figyelmet érdemelnek a szolgáltatások javítása és a jövedelemtermelés érdekében.

Az Európai Közösség és a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodás

A Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigetek, valamint az Európai Közösség közötti átmeneti megállapodást 2007. december 14-én parafálták. A csendes-óceáni régióban csak ez a két ország kötött megállapodást, a csendes-óceáni regionális csoportosulás többi országa – az EU-val folytatott árukereskedelmének alacsony szintje miatt – úgy döntött, hogy nem ír alá megállapodást.

A Fidzsi-szigetek és Pápua Új-Guinea főleg azért kötöttek megállapodást, mert így remélték megvédeni cukoriparukat és tonhalhalászati iparukat, amelyek nagy kárt szenvedtek volna az általános preferenciális rendszerben.

Az átmeneti megállapodás a származási szabályokra és a piaci hozzáférés kérdéseire tér ki. A származási szabályok tekintetében a megállapodás a halászatra, a textiliparra és a mezőgazdaságra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, amelyek beruházásokat eredményeznek és foglalkoztatási lehetőségeket nyitnak meg. A piaci hozzáférést illetően biztosított lenne a vám- és kvótamentes hozzáférés, ami szintén beruházásokat eredményezne és foglalkoztatási lehetőségeket nyitna meg. A kereskedelemmel és fejlesztéssel kapcsolatos kérdésekkel szélesebb regionális keretek között kell foglalkozni. A kormányoknak emellett az átmeneti megállapodáshoz szabályozási hatásköreik tekintetében bizonyos politikai mozgásteret is fel kellett adniuk.

Bírálatok

Az átmeneti megállapodásra irányuló tárgyalásokat erős bírálatok érték a civil társadalom tagjai és a csendes-óceáni térség politikusai részéről. Az EU tárgyalási stratégiája elsősorban a Fidzsi-szigetekre és Pápua Új-Guineára az átmeneti megállapodás aláírása érdekében gyakorolt nyomás és az európai piacokhoz való preferenciális hozzáférésük elvesztésével való fenyegetés miatt vált bírálatok célpontjává. Civil társadalmi csoportok azt rótták fel, hogy az EU fellépése csökkentette a csendes-óceáni államok közötti szolidaritást. A bírálatok szerint az EU pusztán azért törekszik a gazdasági partnerségi megállapodásokra, hogy biztosítsa magának a nyersanyagokhoz való hozzáférést, és gondoskodjon arról, hogy az olyan vetélytársai, mint Kína ne juthassanak hozzá azokhoz, illetve hogy ezeket a nyersanyagokat származási országukban ne dolgozzák fel értéknövelő eljárásokkal.

Regionális hatás és a harmadik felekre gyakorolt hatások

Az átmeneti megállapodást bírálók szerint a regionális szolidaritás nagyban csökkent. A GPM-ek akkor bontakoztak ki, amikor az egyes regionális csoportok (a CARIFORUM kivételével) az átmeneti megállapodások megkötésének és az időkorlátoknak a nyomása alatt szétestek. Az AKCS-országok csendes-óceáni regionális csoportosulása 14 szigetállamból áll, amelyek teljes népessége 7 millió fő. A csendes-óceáni országok méretük és jellegük tekintetében jobban különböznek egymástól, mint bármilyen más régió országai. Az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás nem vezethet a csendes-óceáni térség gazdasági integrációja iránti politikai érdeklődés és társadalmi támogatás csökkenéséhez.

A megállapodás hatással lehet a csendes-óceáni régió és a legközelebbi és legnagyobb kereskedelmi partnerei (Ausztrália és Új-Zéland) közötti kapcsolatokra is. A jelenlegi megállapodás árukereskedelemre vonatkozó rendelkezései akadályozhatják az ezekkel az országokkal kötendő jövőbeli kereskedelmi megállapodásokat. Ha például a jövőben kereskedelmi engedményekre vonatkozó megállapodás jönne létre a csendes-óceáni országok és legnagyobb kereskedelmi partnerük, Ausztrália között, azokat az EU-ra is ki kellene terjeszteni. A GPM ezért kihat a csendes-óceáni régió és Ausztrália, illetve Új-Zéland között a jövőben folytatandó kereskedelmi tárgyalásokra. A szorosabb gazdasági kapcsolatok érdekében létrejött csendes-óceáni megállapodás (PACER) előírja, hogy a csendes-óceáni AKCS-országoknak minden, más fejlődő országgal kötött megállapodás kapcsán konzultálniuk kell Ausztráliával és Új-Zélanddal, amelyek aligha fogadják el hátrányos megkülönböztetésüket.

A származási szabályokkal kapcsolatos egyedi rendelkezések

A halászati termékekre vonatkozó származási szabályokkal kapcsolatos egyedi rendelkezések célja a csendes-óceáni AKCS-országok szárazföldi halfeldolgozó kapacitásának fejlesztése a helyi munkahely- és jövedelemteremtés érdekében. A halászati ágazat elsődleges szerepet tölt be a foglalkoztatásban, különösen a nőket tekintve. A Bizottság szerint csekély kockázata van annak, hogy ez az uniós piacok destabilizálódását eredményezné, mivel a csendes-óceáni államok halászati flottájának halászati kapacitása, a teljes egészében létrejött vagy előállított halászati termékek kínálata, valamint a szárazföldi feldolgozási kapacitás egyaránt korlátozott. Egyes információk szerint ugyanakkor Pápua Új-Guineában a három működő üzem mellett több új helyi tonhalfeldolgozó üzem, kiegészítő iparág és kiszolgáló infrastruktúra kialakítását is megkezdték. Ezért a helyzetet alaposan figyelemmel kell kísérni, és az előadó felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen a Parlament elé egy jelentést a csendes-óceáni országok halászati ágazatának ezen egyedi jellemzőiről és a csendes-óceáni halállományokkal való gazdálkodásról, beleértve a fenntartható fejlesztési gyakorlatokat.

Átfogó GPM-tárgyalások

Az Európai Bizottság reméli, hogy átfogó gazdasági partnerségi megállapodást tud kötni a csendes-óceáni regionális csoporttal, és jelenleg tárgyalások folynak mind a 14 országgal mint egyetlen régióval.

Az előadó Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság számos képviselőjével folytatott konzultációt követően úgy véli, hogy az Európai Parlamentnek egyetértését kell adnia az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodáshoz, amennyiben a Bizottság és a Tanács határozottan kötelezettséget vállal az alábbiak vonatkozásában:

-     a kereskedelmet célzó támogatási források arányának korai meghatározása és biztosítása; ezeknek a pénzeszközöknek kiegészítő forrásokat kell képezniük, és nem jelenthetik csupán az EFA-források átcímkézését. Emellett meg kell felelniük Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság prioritásainak. A kifizetéseket időben, kiszámíthatóan és a nemzeti és regionális stratégiai fejlesztési tervek végrehajtási ütemterveivel összhangban kell elvégezni;

-     az átfogó gazdasági partnerségi megállapodás keretében parlamenti bizottság felállítása a megállapodás végrehajtásának nyomon követésére; a bizottság összetételét az Európai Parlament részéről a CARIFORUM-EU parlamenti vegyes bizottság összetételének megfelelően kell kialakítani;

-     az átfogó gazdasági partnerségi megállapodásba felülvizsgálati záradék és globális hatásvizsgálat belefoglalása, amelyet három-öt évvel a megállapodás aláírása után kell elvégezni, a megállapodás társadalmi és gazdasági hatásának – többek között a végrehajtás költségeinek és következményeinek – megállapítása érdekében;

-     a csendes-óceáni országok halászati ágazatának fent említett egyedi jellemzőiről szóló jelentés Európai Parlament elé terjesztése.


VÉLEMÉNY a Halászati Bizottság részéről (27.10.2010)

a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részére

az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről

(0508/2010 – C7-0036/2010– 2008/0250(NLE))

A vélemény előadója: Carmen Fraga Estévez

RÖVID INDOKOLÁS

1. A javaslat tartalma

2007. november 23-án az Európai Bizottság, valamint Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigetek új átmeneti megállapodást kötöttek, amelynek célja az volt, hogy a csendes-óceáni államok részesülhessenek a közösségi piachoz történő hozzáférés Európai Unió által biztosított jobb feltételeiből a gazdasági partnerségi megállapodással kapcsolatos tárgyalások keretében. Megpróbálták elkerülni ugyanakkor a Cotonou-i Megállapodás alapján megítélt kereskedelmi kedvezmények 2007. december 31-i lejárata és az átfogó gazdasági partnerségi megállapodás hatálybalépése közötti időszakban a csendes-óceáni államok és az Európai Közösség közötti lehetséges kereskedelmi torzulásokat.

A 2008. január 1-jén ideiglenes hatályba lépő megállapodás értelmében igen kevés kivétellel eltörölték a vámtarifákat a csendes-óceáni államokból származó valamennyi termék esetében. A vámok megszüntetése az összes halászati termékre is vonatkozik.

Ezenkívül a megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv részletesen hivatkozik a származással kapcsolatos előírásokra, amelyek értelmében a nyersanyagok – azaz ebben az esetben a halászati élőtermékek – csendes-óceáni államaiban tanúsítják a származást az említett országok lobogói alatt közlekedő hajókból származó termékek esetében még akkor is, ha ezeket a felségvizeiken kívül található tengerekből fogták ki. Bizonyos feltételeket írtak elő (a hajó bejegyzési országa, a lobogó szerinti ország, a hajó tulajdonjoga tekintetében) annak megbízható megállapítása érdekében, hogy a hajók megfelelő mértékben köthetők-e a kereskedelmi kedvezményeket élvező országokhoz.

A feldolgozott halászati termékek, köztük a HR 1604 vámtarifaszám alá tartozó halkonzervek származását a jegyzőkönyvhöz csatolt listában meghatározott, a nyersanyagok úgynevezett elégséges feldolgozási feltételei alá rendelik. A feltételek értelmében a végtermék csak akkor tekinthető származónak, ha a benne foglalt nem származó nyersanyagok részaránya nem haladja meg a 15%-ot.

Csendes-óceáni államok esetében azonban egy eltérés megengedi, hogy a HR 1604 vámtarifaszám alá tartozó olyan termékeket is származónak tekintsenek – és ennélfogva teljes vámmentességet élvezve jussanak be az EU piacaira –, amelyeket az adott csendes-óceáni állam területén található üzemben, ugyanezen állam kikötőjében kirakodott, nem származó nyersanyagokból állítottak elő. Ennek érdekében, ha egy állam élni kíván ezzel a mentességgel, értesítenie kell az Európai Bizottságot arról, hogy nem áll rendelkezésére feldolgozóipara ellátási szükségleteinek kielégítéséhez elegendő mennyiségű származó alapanyag, vagyis a lobogója szerinti hajók kiemelő képessége nem elegendő a feldolgozóipar szükségleteinek kielégítéséhez.

Ez azt jelenti, hogy a megállapodás által kedvezményezett országok feldolgozóipari ágazatai vámok megfizetése nélkül exportálhatnak az Európai Unióba olyan harmadik flottáktól vagy országokból származó, feldolgozott halászati termékeket, amelyek számára azonban a közösségi szabályozás nem teszi lehetővé a vámmentességet.

2. A vélemény előadójának megjegyzései

A vélemény előadója először is közvetíteni kívánja a közösségi halászati ágazat e helyzet miatti mélységes elégedetlenségét és felháborodását, és hangsúlyozni kívánja a megállapodás erősen kedvezőtlen hatásait a halászati ágazatra, és különösen a tonhalkonzerv-ipari ágazatra nézve, mivel a megállapodásba felvett kivétel rendkívül túlzó mértékben tér el a szokásosan alkalmazott származási szabályoktól.

A preferenciális származásra vonatkozó szabályok fő célja annak megállapítása, hogy elegendő gazdasági kapcsolat áll-e fenn az EU-ba behozott termékek és az EU által preferenciális kedvezményben részesített országok között, valamint annak biztosítása, hogy a kedvezményeket más, azokban részesíteni nem kívánt országok ne használhassák ki a saját javukra. Ez a megállapodásban rögzítetteknek pontosan az ellentéte.

Mivel a tonhalkonzerv csupán csekély hozzáadott értéket magában foglaló termék, egészen mostanáig minden megállapodás és az EU által alkalmazott autonóm preferenciális rendszer előírta, hogy a végtermék csak abban az esetben tekinthető származónak, ha az abban felhasznált nyersanyag túlnyomó része önmagában is származó, azaz olyan hajókkal végzett halászat eredménye, amelyek elégséges szinten köthetők a kedvezményezett országhoz.

A csendes-óceáni államoknak megadott, és Pápua Új-Guinea által ki is használt eltérésnek az lett a következménye, hogy az ország mindenféle származású (fülöp-szigeteki, thaiföldi, kínai, egyesült államokbeli, ausztrál stb.) tonhal hatalmas mennyiségeinek valóságos begyűjtő- és feldolgozóközpontjává vált: a halat a kikötőben kirakodják, és az érintett országok gazdasági szereplői a helyben, rövid idő alatt felállított üzemeikben feldolgozzák, amivel az egyetlen céljuk, hogy az EU részéről az átmeneti megállapodás keretében nyújtott teljes vámmentességben részesülhessenek (az ezen országokból közvetlenül végrehajtott kivitelek után egyébként vagy a legnagyobb kedvezményes vámtétel szerinti 24%-os vámot, vagy pedig az általános preferenciális rendszer keretei között egyszerűen csökkentett vámot kellene megfizetni).

Mivel ezenkívül ezen országok zöme a közösségi termelők közvetlen versenytársa, a jelenség olyan méreteket öltött, hogy komoly zavarok keletkeztek a tonhalkonzerv piacán, és egy minden tekintetben tisztességtelen konkurencia jelent meg az európai halfeldolgozó iparral szemben, amely pedig a munkaerő sokkal magasabb ára és még szigorúbb kötelezettségek – például a szigorú környezetvédelmi és egészségügyi szabályok – miatt már eleve olyannyira hátrányos gazdasági helyzetben van, hogy ebben az ágazatban ma több ezer munkahely forog komoly veszélyben. Mindez súlyosan sérelmes a többi AKCS-országgal, illetve az általános preferenciális rendszer többi kedvezményezettjével szemben is, akik nem részesülnek hasonló eltérésben, így csak saját nyersanyagaikat használhatják fel feldolgozóiparuk működőképességének fenntartására.

A Bizottság által gyakran hangoztatott érv – amely szerint a csendes-óceáni államokban végrehajtott beruházások támogatása segíti fejlődésüket – nem igazán állja meg a helyét, ha tekintetbe vesszük, hogy a származási szabályok alóli kivétel „talált pénz” effektusát kihasználva helyben felépített üzemek felszereltsége rendkívül kezdetleges, az itt alkalmazott munkaerőt nem helyi, hanem főleg a régió más országaiból hozott ázsiai munkások jelentik, a fizetések nevetségesen alacsonyak, és indokolt a feltevés, hogy a gazdasági tevékenység környezetvédelmi szempontból is káros következményekkel jár.

A Halászati Bizottság nem vitatja a csendes-óceáni államokkal kötött átmeneti partnerségi megállapodás lehetséges előnyeit, de szeretné felhívni a megállapodás szövegét jóváhagyás céljából az Európai Parlament elé terjesztő Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság figyelmét a származási szabályokról szóló II. jegyzőkönyv 6. cikkének (6) bekezdésében előírt eltérés súlyosan káros és alkalmatlan jellegére.

Az előadó kifejezi elégedettségét amiatt, hogy a Bizottság több ízben kijelentette: ilyen típusú kivételt a jövőben az EU preferenciális kedvezményben részesülő partnerei közül egyetlen számára sem ad meg, és úgy véli, hogy ezek a garanciák az elkövetett hiba elismeréseként értelmezhetők, ezért bár már túl késő helyrehozni az ideiglenes alkalmazás időszaka alatt a halászati ágazat által elszenvedett a károkat, bízik abban, hogy a rendszernek az első adandó alkalommal véget vetnek.

******

A Halászati Bizottság felkéri a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy javasolja a Parlament hozzájárulását a megállapodás megkötéséhez, a jogalkotási állásfoglalásra irányuló javaslatba azonban foglalja bele az alábbi pontokat:

1.   nyomatékosan kéri, hogy az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodáshoz csatolt II. jegyzőkönyv 6. cikkének (6) bekezdésében a feldolgozott halászati termékek származási szabályai alól eltérést előíró rendszert legkésőbb a nevezett cikk d) pontjában említett konzultációk lezárásakor függesszék fel;

2.   felhívja a Bizottságot, gondoskodjon arról, hogy a feldolgozott halászati termékekre vonatkozó származási szabályok alóli ilyen típusú kivétel ne kerülhessen be a csendes-óceáni államokkal jelenleg tárgyalási szakaszban álló végleges partnerségi megállapodások szövegébe.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

26.10.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

19

2

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Josefa Andrés Barea, Antonello Antinoro, Kriton Arsenis, Alain Cadec, João Ferreira, Carmen Fraga Estévez, Pat the Cope Gallagher, Marek Józef Gróbarczyk, Carl Haglund, Iliana Malinova Iotova, Werner Kuhn, Isabella Lövin, Gabriel Mato Adrover, Guido Milana, Maria do Céu Patrão Neves, Britta Reimers, Crescenzio Rivellini, Ulrike Rodust, Struan Stevenson, Catherine Trautmann, Jarosław Leszek Wałęsa

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Diane Dodds


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

1.12.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

20

7

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

William (The Earl of) Dartmouth, Laima Liucija Andrikienė, David Campbell Bannerman, Harlem Désir, Christofer Fjellner, Joe Higgins, Yannick Jadot, Metin Kazak, Bernd Lange, David Martin, Vital Moreira, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Tokia Saïfi, Helmut Scholz, Peter Šťastný, Robert Sturdy, Keith Taylor, Paweł Zalewski

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

George Sabin Cutaş, Małgorzata Handzlik, Salvatore Iacolino, Syed Kamall, Maria Eleni Koppa, Jörg Leichtfried, Michael Theurer, Jarosław Leszek Wałęsa

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Markus Pieper, Giommaria Uggias

Utolsó frissítés: 2011. január 5.Jogi nyilatkozat