AJÁNLÁS a Tanács és az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott határozattervezet egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Kanada közötti légiközlekedési megállapodás megkötéséről

2.3.2011 - (15380/2010 – C7‑0386/2010 – 2009/0018(NLE)) - ***

Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság
Előadó: Silvia-Adriana Ţicău

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a Tanács és az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott határozattervezet egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Kanada közötti légiközlekedési megállapodás megkötéséről

(15380/2010 – C7‑0386/2010 – 2009/0018(NLE))

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott határozattervezetére (15380/2010),

–   tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Kanada közötti légiközlekedési megállapodás tervezetére (08303/10/2009),

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikke (2) bekezdése, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontja, valamint 218. cikke (8) bekezdésének első albekezdése alapján a Tanács által benyújtott egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0386/2010),

–   tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (8) bekezdésére,

–   tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A7‑0045/2011),

1.  jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Kanada kormányának és parlamentjének.

INDOKOLÁS

Bevezetés

A 2009. december 1-jén hatályba lépő Lisszaboni Szerződés szélesebb körben tette szükségessé nemzetközi megállapodás megkötéséhez a Parlament egyetértését. A légiközlekedési megállapodások is idetartoznak, mivel ezen a téren a rendes jogalkotási eljárás alkalmazandó.[1] Korábban az ilyen megállapodásokkal kapcsolatban a Parlamentnek csak konzultációs szerepe volt.

Bár az EU és Kanada közötti gazdasági és politikai kapcsolatok hosszú távra nyúlnak vissza, a légi közlekedés területe a jelenlegi megállapodás előtt az EU 19 tagállamával megkötendő kétoldalú megállapodások körébe tartozott. E megállapodások nagy része korlátozó jellegű volt és nem kínált teljes hozzáférést az adott piacokhoz. Az Európai Bíróság 2002 novemberében kimondta, hogy ezek a kétoldalú megállapodások olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek összeegyeztethetetlenek a közösségi joggal. A Tanács ezért 2007 októberében megbízta a Bizottságot, hogy a hatályos kétoldalú megállapodások helyébe dolgozzon ki egy átfogó légiközlekedési megállapodást. Abban az évben 9 millióan utaztak az EU és Kanada között.

A tárgyalási felhatalmazás nyitott légiközlekedési terület (OAA) létrehozását tűzte ki célul az EU és Kanada viszonylatában. Ezáltal egységes légiközlekedési piac jönne létre, amelyben szabadon áramolhatnak a beruházások, és amelyben az európai és a kanadai légi fuvarozók korlátozás nélkül működtethetnek légi járatokat, akár a két fél belföldi piacán is. A felhatalmazás teljes mértékű teljesítése jelentős jogszabályi változtatásokat követelne Kanadában, különösen a külföldiek tulajdonjogára, a kanadai légi fuvarozók ellenőrzésére, valamint a kabotázsra vonatkozó hatályos jogi korlátozások tekintetében. Ezért a felhatalmazás kifejezetten lehetőséget biztosított a megállapodás szakaszos végrehajtására. Az EU a tárgyalások során elfogadta, hogy a befektetések teljes megnyitása nem valósulhat meg közvetlenül a hatálybalépést követően, hanem azt egy átmeneti időszak során több szakaszban, fokozatosan vezetik majd be.

Az EU és Kanada közötti légiközlekedési megállapodást 2008. november 30-án parafálták, 2009. május 6-án az EU–Kanada-csúcstalálkozón hagyták jóvá és 2009.december 17–18-án írták alá. Az EU és Kanada egy, a légi közlekedés biztonságáról szóló megállapodásról is tárgyalt. Ez egy különálló ajánlás (A7-0298/2010) tárgyát képezi.

A megállapodás tartalma

A megállapodás a forgalmi jogok és a befektetési lehetőségek fokozatos bevezetését foglalja magában, valamint többek között a biztonság, a védelem, a szociális kérdések, a fogyasztói érdekek, a környezet, a légiközlekedési irányítás, az állami támogatások és a verseny területén folytatott kiterjedt együttműködést. Az EU valamennyi légitársasága közvetlen járatokat üzemeltethet majd Kanadába, bárhonnan Európából. A megállapodás megszünteti az összes korlátozást az útvonalak, árak vagy a Kanada és az EU közötti heti járatok számát illetően. A légitársaságok szabadon köthetnek majd olyan kereskedelmi megállapodásokat, mint például a kódmegosztásos megállapodások, ami rendkívül fontos a sok célállomásra repülő légitársaságok számára, valamint a versenyjoggal összhangban határozhatják meg áraikat.

A megállapodás a mindkét fél által biztosított nagyobb beruházási szabadsághoz kapcsolódó fokozatos piacnyitással kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaz:

Az első fázis alkalmazandó, amikor a légitársaságok külföldi tulajdoni hányada 25%-ra korlátozódik; ez volt a helyzet, amikor a megállapodásról szóló tárgyalások lezárultak. A légitársaságok korlátlan szabadsággal rendelkeznek közvetlen járatok üzemeltetésében Európa bármely pontja és Kanada bármely pontja között. A továbbiakban nem lesznek korlátozások sem az EU és Kanada közötti repülőjáratok számát, sem a bármely légitársaság által üzemeltetett szolgáltatások számát illetően. A teherfuvarozók továbbrepülhetnek harmadik országok felé.

A második fázis akkor kezdődik, amikor Kanada megteszi a szükséges lépéseket ahhoz, hogy az európai beruházók számára lehetővé váljon a kanadai légi fuvarozók szavazatra jogosító részvényeinek 49%-ig történő birtoklása. Ez további kiegészítő jogokat jelent, többek között a légifuvarozók azon jogát, hogy szolgáltatásokat biztosítsanak a másik fél területéről harmadik országokba a származási helyükhöz való csatlakozás nélkül (az úgynevezett hetedik szabadság szerinti jogok). Kanada ezt a lehetőséget 2009 márciusában be is vezette.

A harmadik fázis akkor kezdődik, amikor mindkét fél lehetővé teszi a beruházók számára, hogy egymás piacain új légitársaságokat hozzanak létre és ellenőrizzenek. Ekkor a személyszállító társaságok továbbrepülhetnek harmadik országok felé.

A negyedik fázis az utolsó lépés, amely teljes jogokat biztosít a két fél piacai között, azokon belül és túl történő üzemeltetésre, többek között a másik fél területén levő pontok között is (kabotázs). Ennek a jognak a megadására akkor kerül sor, amikor mindkét fél lépéseket tesz a másik fél területén illetőséggel rendelkező személyek számára, hogy teljes tulajdonjoguk legyen, és teljes ellenőrzést gyakoroljanak légitársaságaik felett.

Mindkét fél vállalta, hogy szorosan együttműködik a légi közlekedés által az éghajlatváltozásra gyakorolt hatások enyhítése érdekében. A biztonság és a védelem tekintetében a megállapodás a szabványok és az egyszeri védelmi ellenőrzés (azaz az átszálló utasok, poggyászok és teherszállítmányok mentesítése a kiegészítő védelmi intézkedések alól) kölcsönös elismerését irányozza elő. A megállapodás a fogyasztók érdekeit javító kifejezett intézkedéseket is tartalmaz, többek között a konzultáció melletti kötelezettségvállalást – a lehető legteljesebb mértékben összeegyeztethető megközelítések elérése érdekében – az olyan kérdéseket illetően, mint az elutasított beszállással kapcsolatos kártérítés, a hozzáféréssel kapcsolatos intézkedések és a visszatérítés az utasok felé. A szöveg hatékony mechanizmusról rendelkezik annak biztosítása érdekében, hogy a légitársaságok az infrastruktúrához vagy az állami támogatásokhoz való hozzáférés tekintetében ne szenvedjenek megkülönböztetést.

Értékelés

Ez a megállapodás az EU és egy jelentős világpartner között megkötött legambiciózusabb légiközlekedési megállapodásnak tekinthető. Nagy mértékben fogja javítani az adott piacok és az emberek közötti összeköttetéseket, valamint a külföldi tulajdonjogokra vonatkozó szabályok liberalizációja révén új lehetőségeket fog teremteni a légiközlekedési ágazat számára. A forgalmi jogok, a tulajdonjogok és az ellenőrzés szempontjából ez a megállapodás ambiciózusabb és pontosabb az EU–USA között kötött megállapodásnál, még a módosító jegyzőkönyv (2. szakasz) átmeneti alkalmazását követően is.

A Bizottság által végzett tanulmány szerint egy Kanadával kötött nyílt megállapodás következtében további fél millióval nőne az utasok száma az első évben, a következő néhány évben pedig várhatóan 3,5 millió további utas élne a megállapodás kínálta lehetőségekből eredő előnyökkel. A megállapodás az alacsonyabb díjaknak köszönhetően legalább 72 millió euró nyereséget eredményezhetne a fogyasztóknak, ezenkívül új munkahelyeket is teremtene.

A piachoz való hozzáférés szempontjából ez a megállapodás ambiciózusabb az USA-val kötött megállapodásnál, a szociális dimenzió fontosságának elismerése tekintetében azonban kevésbé egyértelmű. Bár mindkét fél kérheti a vegyes bizottság összehívását a megállapodás munkaügyre, foglalkoztatásra és munkafeltételekre gyakorolt hatásainak megvizsgálása céljából, nincs egyértelmű kijelentés arra vonatkozóan, hogy „a megállapodás teremtette lehetőségeknek nem célja a munkaügyi előírások aláásása”[2], illetve a vegyes bizottságot sem kérik, hogy vegye figyelembe„a megállapodás alkalmazása során jelentkező társadalmi hatásokat, és megfelelő válaszokat dolgozzon ki a jogosnak talált aggályokra”[3].

Ezért fontos, hogy a Bizottság használja fel a megállapodást, és különösen a vegyes bizottságra való hivatkozás lehetőségét arra, hogy szorgalmazza a szociális jogokra vonatkozó nemzetközi jogszabályokkal való összhangot, különös tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO, 1930–1999) alapvető egyezményeiben szereplő munkajogi normákra, a multinacionális vállalatokra vonatkozó OECD-iránymutatásokra (1976, felülvizsgálva 2000-ben) és a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló római egyezményre (1980).

Kétségtelenül szükséges a biztonsággal kapcsolatos konzultáció és együttműködés fokozása, különös tekintettel a jelenlegi nemzetközi helyzetre. Ez azonban nem vezethet túlságos vagy összehangolatlan, megfelelő kockázatértékelés híján lévő intézkedésekhez. Kívánatos lenne tehát, ha a Bizottság és Kanada a biztonsági láncban mutatkozó gyengeségek és átfedések elkerülése érdekében felülvizsgálná a 2001 óta elfogadott további biztonsági intézkedések hatékonyságát. Ebben az összefüggésben üdvözlendő a megállapodás egyszeri védelmi ellenőrzésre vonatkozó célkitűzése, lehetővé téve így az átszálló utasok és bőröndök újbóli ellenőrzésének elkerülését.

Következtetés

Tekintve a vegyes bizottságra ruházott fontos szerepet, amely politikailag érzékeny területekre, mint környezetvédelmi és munkaügyi normákra is kiterjed, fontos, hogy a Bizottság teljes mértékben tájékoztassa a Parlamentet és konzultáljon vele a vegyes bizottság munkájáról az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásba[4] foglalt rendelkezéseknek megfelelően. Fontos az is, hogy a Parlament nyomon kövesse „A megállapodás tartalma” című fejezetben (lásd fent) vázolt piacmegnyitás különböző fázisait.

E fenntartások dacára a jelen megállapodás ambiciózus jellege mindenképpen üdvözlendő. A jelenleg zajló tárgyalások számára célkitűzésként kell szolgálnia. Az előadó ezért javasolja, hogy a Parlament járuljon hozzá az EU és Kanada közötti légiközlekedési megállapodáshoz.

• [1]     Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke (6) bekezdése a) pontjának v. alpontja.
• [2]     Lásd az EU–USA közötti megállapodás 17. cikkének b) pontját.
• [3]        A jegyzőkönyv általi módosítást követően a 18. cikk (4) bekezdésének b) pontja.
• [4]        ^{P7_TA-PROV(2010)0366}

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	28.2.2011
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	27 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Georges Bach, Antonio Cancian, Saïd El Khadraoui, Carlo Fidanza, Knut Fleckenstein, Jacqueline Foster, Mathieu Grosch, Jim Higgins, Dieter-Lebrecht Koch, Georgios Koumoutsakos, Eva Lichtenberger, Hella Ranner, Olga Sehnalová, Brian Simpson, Dirk Sterckx, Keith Taylor, Giommaria Uggias, Thomas Ulmer, Peter van Dalen, Artur Zasada, Roberts Zīle
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Philip Bradbourn, Frieda Brepoels, Spyros Danellis, Ádám Kósa, Janusz Władysław Zemke
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Karin Kadenbach