JELENTÉS A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (*) (2.12.2010)

VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (27.10.2010)

VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (11.11.2010)

VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (12.11.2010)

VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről (3.12.2010)

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

20.4.2011 - (2010/2088(INI))

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság
Előadó: Anna Rosbach
A vélemény előadója (*): Nikolaos Chountis, Gazdasági és Monetáris Bizottság
(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 50. cikke

Eljárás : 2010/2088(INI)

A dokumentum állapota a plenáris ülésen

Válasszon egy dokumentumot :

A7-0175/2011

Előterjesztett szövegek :

A7-0175/2011

Viták :

Szavazatok :

PV 08/06/2011 - 6.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0264

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (*)
VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről
VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről
VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről
VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban

(2010/2088(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel „A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban” című, 2009. augusztus 20-i bizottsági közleményre (COM(2009)0433),

– tekintettel a Parlament, a Bizottság, a Római Klub, a WWF és az OECD által „A GDP-n túl” címmel 2007 novemberében, Brüsszelben szervezett konferenciára,

– tekintettel a Bizottságnak a gazdasági teljesítmény és a társadalmi haladás méréséről szóló, 2009. szeptember 14-én benyújtott jelentésére (Stiglitz-jelentés),

– tekintettel a G8+5-országok vezetői által 2007 júniusában elfogadott, „Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana” (TEEB) elnevezésű globális kezdeményezésre, valamint annak 2009-ben és 2010-ben közzétett eredményeire,

– tekintettel az éghajlatváltozás gazdaságtanáról szóló, 2006. október 30-án közzétett Stern-jelentésre,

– tekintettel az OECD statisztikával, tudással és politikával foglalkozó 2. világfórumán, 2007. június 30-án aláírt Isztambuli Nyilatkozatra,

– tekintettel az Európai Tanács 2009. december 10–11-i, 2010. március 25–26-i és 2010. június 17-i következtetéseire,

– tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Tanács statisztikákról szóló, 2009. november 10-i következtetéseire,

– tekintettel a Környezetvédelmi Tanácsnak a 2010 utáni lisszaboni menetrend és az EU fenntartható fejlődési stratégiájának fényében az ökohatékony gazdaságról szóló, 2009. október 23-i következtetéseire,

– tekintettel a Bizottságnak az európai környezeti-gazdasági számlákról szóló rendeletre irányuló javaslatára (COM(2010)0132),

– tekintettel a Bizottság által 2010. április 27-én javasolt, az Európa 2020 stratégia keretein belüli, az európai gazdasági és foglalkoztatáspolitikákra vonatkozó integrált iránymutatásokra,

– tekintettel a következő, európai kormányzásról szóló közleményekre: „A szabályozás javítása” (COM(2002)0275), „Az Európai Unión belüli jobb szabályozás stratégiai felülvizsgálata” (COM(2006)0689), „Az Európai Unión belüli jobb szabályozás második stratégiai felülvizsgálata” (COM(2008)0032), valamint „A jobb szabályozás harmadik stratégiai felülvizsgálata az Európai Unióban” (COM(2009)0015),

– tekintettel a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló európai uniós cselekvési tervre (COM(2008)0397),

– tekintettel a már létező olyan statisztikai eszközökre, mint az EU-SILC, a munkaerő-felmérés (LFS), az Eurobarométer, az Európai Értékrendvizsgálat és az Európai Társadalomtudományi Elemzések (EUTE),

– tekintettel az európai országokban az életminőségről és életkörülményekről átfogó képet adó, az Eurofound által koordinált és minden uniós tagállamra és tagjelölt országra kiterjedő európai életminőség-felmérésre (EQLS), amely több mint 120 mutató alkalmazásával szolgáltat az országok közötti összehasonlíthatóságot lehetővé tévő adatokat[1],

– tekintettel az Európa 2020 stratégiáról szóló 2010. március 10-i[2] és 2010. június 16-i[3] állásfoglalásaira, a 2009. szeptember 24–25-i pittsburghi G20 csúcstalálkozóról szóló 2009. október 8-i[4] állásfoglalására, a felülvizsgált fenntartható fejlődési stratégiáról szóló 2006. június 15-i[5] állásfoglalására, valamint a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről szóló zöld könyvről szóló 2008. április 24-i[6] állásfoglalására,

– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményeire (A7-0175/2011),

A. mivel valamennyi nemzetközi intézmény egyre szükségesebbnek tartja az általános társadalmi fejlődésre vonatkozó, a GDP-t kiegészítő adatok és mutatók minőségének javítását,

1. üdvözli a Bizottságnak a „A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban” című közleményét mint olyan lehetséges kiegészítő eszközt, amely hozzájárulhat a politikai elemzés és viták minőségének javításához;

2. hangsúlyozza, hogy a GDP a gazdasági piaci tevékenység mutatójaként világszerte a politikai döntéshozók által használt viszonyítási alappá vált; hangsúlyozza, hogy a GDP a termelés mérőszáma, amely nem képes számszerűsíteni a környezeti fenntarthatóságot, az erőforrás-hatékonyságot, a társadalmi befogadást és az általános társadalmi fejlődést; kiemeli továbbá, hogy a GDP félrevezető lehet abban az értelemben, hogy a bizonyos eseményeket – például a baleseteket és természeti katasztrófákat – követően hozott helyreállítási intézkedéseket költségek helyett haszonként kezeli;

3. megjegyzi, hogy a gazdasági fejlődés és a termelékenység mérésén kívül léteznek egyéb olyan mutatók, amelyek befolyásolják és megvilágítják egy adott ország életszínvonalának alakulását, és amelyeket eddig még nem számszerűsítettek, bár vonatkozó mutatók már léteznek;

4. hangsúlyozza, hogy szükség van a közép- és hosszú távú gazdasági és társadalmi fejlődést mérő további mutatók kialakítására; felszólít olyan egyértelmű és számszerűsíthető mutatók kialakítására, amelyek figyelembe veszik az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleséget, az erőforrás-hatékonyságot és a társadalmi befogadást; ezenkívül sürgeti olyan mutatók kidolgozását, amelyek jobban összpontosítanak a háztartások szintjének szempontjaira, tükrözve a jövedelmet, a fogyasztást és a vagyont;

5. üdvözli a Bizottságnak a GDP mellett olyan, a környezeti terhelés jelzésére szolgáló mutató benyújtására vonatkozó kezdeményezését, amely kezdetben a következő alapvető környezetvédelmi politikai elemeket foglalja majd magában: „az éghajlatváltozás és az energiafelhasználás”, „a természet és a biológiai sokféleség”, „a levegőszennyezés és az egészségügyi hatások”, „a vízhasználat és a szennyezés”, „a hulladéktermelés és a természeti erőforrások felhasználása”;

6. azt várja, hogy a figyelem átfogóbb és fenntarthatóbb mutatók felé történő átirányítása a társadalmi és környezetvédelmi tényezők – mint az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség, az egészség, az oktatás és a kormányzás – módszeresebb előtérbe helyezéséhez is vezet majd a fejlődő országokban, és ezáltal lehetővé teszi, hogy a fejlesztési politikák a leginkább nélkülöző és hátrányos helyzetű lakosságot célozzák meg; hangsúlyozza, hogy az ilyen mutatóknak összeegyeztethetőknek kell lenniük a már létező globális kezdeményezésekkel – például az ENSZ humán fejlettségi mutatójával –, és összhangban kell állniuk azokkal;

7. hangsúlyozza, hogy szükség van a társadalmak életminőségének mérésére; úgy véli, hogy a magas életminőség elérése és fenntartása olyan fontos, közös megegyezésen alapuló tényezőket foglal magában, mint az egészség, az oktatás, a kultúra, a foglalkoztatás, a lakhatás, a környezetvédelmi feltételek stb.; úgy véli, hogy nagyobb szerepet kell tulajdonítani az ilyen tényezők mérésére szolgáló mutatóknak; javasolja, hogy mind a minőségi, mind a mennyiségi mérések további fejlesztésekor az életminőség legfőbb területeit lefedő EQLS-mutatókra építsenek;

8. tudomásul veszi a jogalkotási kezdeményezések által a fejlődésre gyakorolt esetleges hatások mérésére és elemzésre európai szinten elfogadott intézkedéseket és eszközöket, mint amilyenek a hatásvizsgálatok, köztük a költség-haszon elemzések, a költséghatékonysági és több kritériumot vizsgáló elemzések, a kockázatértékelések, az adatgyűjtés, a statisztikák, a környezeti-gazdasági számlák, a különböző politikai szinten végzett politikai elemzések, a végrehajtást nyomon követő jelentések, valamint az uniós jogalkotás különböző területein végzett felülvizsgálatok; teljes mértékben támogatja az európai környezeti-gazdasági számlák szilárd jogi keretének kialakítását a „GDP-n innen és túl” folyamat pozitív lépéseként;

9. tudomásul veszi annak növekvő nemzetközi felismerését, hogy a GDP korlátokba ütközik a társadalmi fejlődés, a természeti erőforrások és ökoszisztéma-szolgáltatások, valamint az éghajlatváltozásból és a fenntartható fejlődésből fakadó lényeges átalakulások mutatójaként; elismeri a különböző fórumokon, például az ENSZ Fejlesztési Programjában, a Világbankban, az OECD-ben és többek között a Bizottságban az olyan mutatók kidolgozása terén tett előrelépéseket, amelyek mérik és elemzik a fejlődést;

10. hangsúlyozza, hogy meg kell állapodni az egységes „GDP-n túlmutató rendszer” bevezetésére vonatkozó rendszerszintű megközelítésről, ezzel hozzájárulva a politikai elemzés és a viták minőségének javításához;

11. hangsúlyozza, hogy a kihívást a világos és érthető mutatók kidolgozása jelenti, amelyek elméleti síkon következetesek, ugyanakkor politikai szempontból lényegesek és empirikusan mérhetők, továbbá biztosítják az országok és régiók összehasonlíthatóságát; hangsúlyozza, hogy ezt a munkát a többi érintett intézménnyel és szervezettel szorosan együttműködve kell elvégezni;

12. hangsúlyozza olyan megbízható, összehangolt és időszerű statisztikák kialakításának, valamint hosszú időszakot lefedő adatsorok és mutatók beszerzésének szükségességét, amelyek alkalmazhatók a jövőbeli fejlemények előrejelzése és a politikák tervezése során; ajánlja a közigazgatási hatóságok által fenntartott számos adatbázis fokozottabb használatát és összekapcsolását, valamint az adatok minőségének és összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében javasolja, hogy minden tagállamban alkalmazzanak hasonló módszertant, közös szabványokat, meghatározásokat, besorolásokat és elszámolási szabályokat; felszólít a szakmai függetlenség, a pártatlanság, a tárgyilagosság, a statisztikai titoktartás és a költséghatékonyság elveinek teljesítésére az adatgyűjtés és -feldolgozás során, kellő figyelmet fordítva ugyanakkor a személyi adatok védelmének kérdésére; úgy véli, az Eurostatnak fontos szerepet kell betöltenie a folyamatban;

13. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

INDOKOLÁS

A GDP (bruttó hazai termék) az összes pénzalapú gazdasági tevékenység hozzáadott értékét összesítve jeleníti meg. A GDP a makrogazdasági tevékenység legismertebb mérőszáma. Az 1930-as években kidolgozott mutatót világszerte használják a politikai döntéshozók, és a nyilvános vitákban is hivatkoznak rá.

A GDP időközben az össztársadalmi fejlődés és az általános haladás átfogó mutatójává vált. Azonban nem minden kérdésben kínál megbízható kiindulási pontot a politikai vitához. A GDP-ben például nem jelenik meg a környezeti fenntarthatóság vagy a társadalmi integráció.

Egyre erősödik az a felismerés, hogy a GDP kiegészítése érdekében jobb minőségű adatokra és mutatókra van szükség. Ez a felismerés áll egy sor nemzetközi kezdeményezés középpontjában. 2007 novemberében az Európai Parlament (az Európai Bizottsággal, a Római Klubbal, a WWF-fel és az OECD-vel közösen) konferenciát szervezett „A GDP-n túl” („Beyond GDP”) címmel. E konferencián a politikai döntéshozók, valamint a gazdasági, környezetvédelmi szakértők és a civil társadalom képviselői messzemenően egyetértettek abban, hogy a GDP-t kiegészítő mutatókat kell kidolgozni, amelyek átfogóbb információkkal támasztják alá a politikai döntéseket.

A Bizottság „A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban” című közleménye különböző intézkedéseket javasolt a GDP megfelelő kiegészítésére. Különösen olyan átfogóbb mutatók kialakítására összpontosít, amelyek megbízhatóbb tudásalapot biztosítanának.

Jelentésemben alapvetően támogatom a Bizottság kezdeményezését, amely szerint egy GDP-n túlmutató és egyértelműen meghatározott mérőrendszert kíván bevezetni, ezzel kiegészítve a GDP-t a politikai döntéshozatal és értékelés keretében. Megítélésem szerint az évek óta folyó politikai és tudományos vitában követett megközelítés célkitűzése nem tartalmaz ellentmondásokat. A problémát inkább az jelenti, hogy egyértelműen meghatározott és számszerűsíthető mutatók alkalmazásával hogyan érvényesíthető ez a megközelítés. E projekt nyilvánvalóan csak akkor lehet sikeres, ha megbízható adatok használatára helyezi a hangsúlyt.

Gyakran hiányoznak az egyértelműen megállapított információk, adatok és mutatók. Uniós és tagállami szinten számos kezdeményezés indult, hogy felszámolják a hiányosságokat ezeken a területeken. Egységes fellépés sajnos csak részben látható. A mutatókra vonatkozó nemzeti és nemzetközi szintű tevékenységek megsokszorozódásával például kezelhetetlen és áttekinthetetlen helyzet alakult ki. A mutatókról folytatott általános vitában arról sem szabad megfeledkezni, hogy önmagukban a mutatók nem járulhatnak hozzá elegendő mértékben a politikai vitához, a döntéshozatalhoz és az értékeléshez. Szükség van egy átfogó koncepcióra, amely figyelembe veszi a már létező és a gyakorlatban megvalósítható intézkedéseket.

Fontos, hogy olyan eszközt dolgozzunk ki, amely alkalmas a GDP kiegészítésére, figyelembe véve, hogy mindezt gyakorlati hasznot eredményező módon, valamint egyértelműen meghatározott mutatók felhasználásával és minőségi adatokra támaszkodva kell elvégezni.

A Bizottság közleménye egy sor egyedi és nehezen értékelhető intézkedést javasol. E kezdeményezéseket nem ágyazták bele egy olyan átfogóbb, lépcsőzetes stratégiába, amely világossá tenné, hogy az új „GDP-n túl” megközelítést milyen módon lehetne használni.

Jelentésemben felszólítottam a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy lépcsőzetes stratégiát a „GDP-n túl” megközelítés bevezetésére, amelyben bemutatja, hogy az új megközelítés miként alkalmazható gyakorlatiasan a mindennapi politikai munkában. Amíg e kérdést nem sikerül tisztázni, addig véleményem szerint aligha lehet esély előrelépésre ebben a vitában.

[1] Az EQLS az életminőség fogalmának alábbi fő területeire terjed ki: gazdasági erőforrások, nélkülözés; egészség és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés; munkavállalás és munkaminőség; a munka és a magánélet egyensúlya; családi kapcsolatok és támogatás; társadalmi integráció/kirekesztés (közösségi élet és társadalmi részvétel); oktatás és képzés; lakáskörülmények és helyi környezet; társadalmi tőke és a társadalom minősége; a közszolgáltatások minősége; szubjektív jólét (beleértve a boldogságot, az élettel való elégedettséget és a jövőbeli kilátásokkal kapcsolatos optimizmust).
[2] Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0053.
[3] Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0223.
[4] Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0028.
[5] Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0272.
[6] Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0182.

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

A GDP-n innen és túl – hogyan mérjük a haladást változó világunkban?
(2010/2088(INI))

A vélemény előadója: Nikolaos Chountis

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 50. cikke

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

– tekintettel az OECD „a társadalmak fejlődésének mérése és előmozdítása” című, 2007. június 30-án elfogadott isztambuli nyilatkozatára,

– tekintettel az európai környezeti-gazdasági számlák szabályozására irányuló bizottsági javaslatra (COM(2010)132),

– tekintettel a gazdasági teljesítmény és a társadalmi haladás méréséről szóló bizottsági jelentésre (Stiglitz, Sen és Fitoussi jelentése, 2008),

1. üdvözli a Bizottság komoly, átfogó és előrelátó, öt tevékenységből álló cselekvési terv elindítására irányuló kezdeményezését a bruttó hazai termék (GDP) mint a gazdasági teljesítmény értékelésére alkalmazott mutató javítása, és a GDP egyéb, az egyének jólétének és fejlődésének alapvető, így például gazdasági, környezeti és társadalmi dimenzióit is figyelembe vevő mutatókkal történő kiegészítése érdekében;

2. javasolja, hogy korlátozott számú, később más mutatókkal könnyen kiegészíthető, megfelelő mutatók felállítására kell törekedni, valamint olyan összesítő mutatók felállítására, melyek magukban foglalnak két kiegészítő környezeti szempontot egy pénzben kifejezett mutatón (mint például a kiigazított nettó megtakarításon) és egy fizikai mutatón (mint például az ökológiai lábnyomon, a szénlábnyomon vagy egyéb szétválasztási mutatókon) keresztül, továbbá törekedni kell a társadalmi integrációra és az emberek jólétére vonatkozó szélesebb körű mutatók (mint például a Gini-mutató, a humán szegénységi index vagy a szociális egészség index) felállítására; javasolja, hogy a GDP-t önmagában javítani kell; példaként említi a „fenntartható gazdasági jólét indexét”, a „valós fejlődés mutatóit” vagy a „nemzeti jólét mutatóját”; javasolja az Eurostat más, hasonló jellegű mutatókat már kifejlesztett kutatóközpontokkal történő szorosabb együttműködését, a mutatók pontosabbá és könnyebben végrehajthatóbbá tétele érdekében;

3. úgy véli, hogy a nemzeti és uniós politikákat a szerint kell megítélni, hogy mennyire bizonyulnak sikeresnek a szociális, gazdasági és környezeti célok elérésére irányuló előrelépések és az európai polgárok jólétének javítása tekintetében, és hogy a GDP nem veszi eléggé figyelembe a nemzeti és regionális kihívások összetett társadalmi-gazdasági realitását; hangsúlyozza, hogy az új, kiegészítő, szociális és környezeti mutatók alkalmazása teljes mértékben összhangban áll az Európa 2020-ra vonatkozó stratégiájában és egyéb nagyobb kezdeményezésekben foglalt célokkal, melyek nem valósíthatók meg a GDP kizárólagos mérceként való használatával;

4. úgy véli, hogy bár a GDP szilárd eszközt jelent a makroökonómiai tevékenység mérésére, az átfogó társadalmi fejlődés mutatójaként számos hiányossága van; különösképpen az, hogy fontos társadalmi tényezőket hagy figyelmen kívül, mint például a munkanélküliséget, az alulfoglalkoztatottságot, a várható élettartamot vagy az oktatási és egészségügyi rendszerek minőségét, a jövedelemelosztás egyenlőtlenségeit, illetve a nem piaci tevékenységek gazdasági értékteremtéshez való hozzájárulását (így például az önkéntes munkát, a háztartási munkát és az illegális tevékenységeket) és a negatív környezeti externáliákat, valamint a negatív fejleményekkel, úgymint a fokozottabb szociális problémákkal való szembenézés érdekében befektetett erőforrások megnövelik annak értékét, ezért a pusztítást (annak minden formájában) a GDP önmagában véve gazdasági nyereségként méri;

5. megjegyzi, hogy az emberek életminőségüket tekintve a biztonságos, kényelmes lakhatást és állást biztosító, gyereknevelésre alkalmas, többek között a külföldiek integrációjára fokozott figyelmet fordító, szociális szolgáltatásokat nyújtó, a természet élvezetét elérhető távolságban lehetővé tevő szociális környezetet részesítik előnyben, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ezekre a kérdésekre vonatkozó adatok nehezen összehasonlíthatóak;

6. úgy ítéli meg a gazdasági, társadalmi és környezeti kérdések közötti valaha létező legnagyobb fokú kölcsönös összefüggés fényében, hogy a GDP a legfőbb olyan mutató, mely lehetővé teszi európai szinten a különböző társadalmi-gazdasági sajátosságok számbavételét és a jövőbeli kohéziós politikában a pénzügyi juttatások szintjére vonatkozó legfontosabb kritériumának kell maradnia, ugyanakkor hangsúlyozza a környezeti és társadalmi tényezők nemzeti és regionális szinten történő fokozottabb számbavételének, és ebből a célból egy alkalmas kritérium meghatározásának szükségességét;

7. megjegyzi, hogy jelentős empirikus bizonyítékok tanúsítják egy olyan küszöb létezését, melyen túl a GDP növekedése fokozatosan elválasztódik az életszínvonal és a fenntarthatóság vele párhuzamos javulásától;

8. pozitív és fontos lépésként üdvözli a változó világunkban észlelhető haladás jobb mérésére irányuló öt intézkedés Bizottság általi indítványozását és emlékeztet azon szándékra, hogy ezeket a mutatókat új iránymutatásként és összehasonlításként használják a politikaformálás és a politikai végrehajtás értékeléséhez; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezeknek az intézkedéseknek a kidolgozása szoros nemzetközi együttműködésben történjen;

9. hangsúlyozza, hogy a GDP a legfőbb olyan mutató, amely egyesítheti a környezeti és szociális, gazdasági és közlekedési kritériumokat a prosperitás mérésére az EU valamennyi szintjén; attól tart, hogy ha más mutatók túl nagy hangsúlyt kapnak, az önkényes és véletlenszerű döntéshozatalt, illetve túlzott bürokráciát eredményez majd, ami megnehezítheti a regionális egyenlőséggel kapcsolatos célkitűzések elérését a legszegényebb és földrajzilag leginkább hátrányos helyzetben lévő európai térségek rovására;

10. úgy ítéli meg, hogy a GDP politikaalakítási folyamatot irányító, egy gazdaság piaci kibocsátásának mérésén alapuló fő statisztikai mutatóként való javításához és kiegészítéséhez további átfogó és mélyreható változtatásokat kell végrehajtani a rendszerben és a gazdasági, környezeti és szociális politikák tervezésénél, végrehajtásánál és értékelésénél megfelelő módon figyelembe kell venni a gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi paramétereket, valamint időszerűbb adatgyűjtésre és -feldolgozásra van szükség;

11. teljes mértékben támogatja az európai környezeti-gazdasági számlák szilárd jogi keretének kialakítását a „GDP-n innen és túl” folyamat pozitív lépéseként; rendkívül fontosnak tartja, hogy amint a rendszer teljesen üzemképessé válik, az európai környezeti-gazdasági számlákat aktívan és megfelelően alkalmazzák minden érintett uniós politika kialakításakor, valamint hogy ezeket a hatásvizsgálatok, a cselekvési tervek, a jogszabálytervezetek és a politikai folyamat többi jelentős termékének meghatározó tényezőjeként kezeljék, továbbá szintén nagyon fontos a rendszer szoros koordinálása és értékelése az e téren történt további előrelépésekhez vezető út előkészítéséhez;

12. sürgeti ezért a Bizottságot, hogy tartsa meg a GDP-t mint a fellendülés és a gazdasági teljesítmény elősegítésére irányuló intézkedések tervezésekor és a térségek európai szintű támogatásra való jogosultságának megállapításakor használt legfőbb mutatót, amivel összefüggésben a nemzeti hatóságoknak továbbra is mozgásteret kell biztosítani ahhoz, hogy más, társadalmi, környezeti vagy infrastruktúrával kapcsolatos mutatókat alkalmazzanak a megfelelő szinten a különböző térségek és városok sajátos körülményeinek figyelembevétele, valamint az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése érdekében;

13. hangsúlyozza a megbízható, összehangolt és időszerű statisztikák kialakításának és a hosszú távú adatsoroknak és mutatóknak a szükségességét, melyek alkalmazhatók a jövőbeli fejlemények előrejelzésénél és a politikák tervezésénél; ajánlja a közigazgatási hatóságok által fenntartott számos adatbázis fokozottabb használatát és kombinálását, valamint hasonló módszertan, közös szabványok, meghatározások, besorolások és elszámolási szabályok alkalmazását minden tagállamban az adatok minőségének és összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében; felszólít a szakmai függetlenség, pártatlanság, tárgyilagosság, statisztikai titoktartás és költséghatékonyság elvének teljesítésére az adatgyűjtés és -feldolgozás során, miközben fokozott figyelmet kell fordítani a személyi adatok védelmének kérdésére; úgy véli, az Eurostatnak fontos szerepet kell betöltenie a folyamatban;

14. üdvözli a Bizottság más kormányzati szervekkel, civil társadalommal és kutatóközponttal való együttműködési hajlandóságát; emlékeztet az állampolgárok e kulcsfontosságú vitába történő bevonásának fontosságára és arra, hogy szabad, minden állampolgár számára könnyen elérhető információforrásokra van szükség a különböző mutatók tényleges tartalmának, létrehozásuk módjának, a köztük lévő összekapcsolódásoknak és méréseik tárgyának érthetővé tétele és fejlődésük folyamatos nyomon követésének biztosítása érdekében; felszólítja az Európai Parlamentet az ezen a téren tett jövőbeli előrelépések érdekében történő szoros együttműködésre;

15. hangsúlyozza a nem-fiskális külső és belső makroökonómiai fejlődést mérő mutatók szükségességét, melyek bizonyos körülmények között az államháztartásra is vonatkozhatnak, és megjegyzi, hogy az ilyen mutatók az aktuális egyenleget, a nettó külföldi eszközpozíciókat, a termelékenységet és fajlagos bérköltségeket, az effektív reálárfolyamot, a magánhitelt és az eszközárakat is magukban foglalhatják;

16. megjegyzi mindazonáltal, hogy a GDP egyedüli statisztikai mutatóként való megkérdőjelezése és a kiegészítő mutatók bevezetése új irányba tereli majd a nemzeti és európai szintű gazdaságpolitikákat és új szempontokat alakít ki a fejlesztés minőségével és az állampolgárok jólétével kapcsolatosan.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

„A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban” közleményről
(2010/2088(INI))

A vélemény előadója: Nirj Deva

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. hangsúlyozza, hogy a mennyiségi gazdasági mérésekre utaló növekedés fogalma nem tévesztendő össze a fejlődéssel, amely az életminőséget és az életkörülmények javítását (környezetvédelem, egészségügy, oktatás, bevételek igazságos újraelosztása, társadalmi kapcsolatok stb.) magukban foglaló minőségi kritériumokra vonatkozik; ennek megfelelően arra ösztönzi az EU-t, hogy ne kizárólag „növekedésorientált” fejlesztési politikát folytasson;

2. hangsúlyozza, hogy a jólét és a GDP közötti összefüggés nem automatikus, hanem feltételes, mivel a GDP nem foglal magában számos nem piaci tevékenységet (mint a gyermekgondozás, az idősek és betegek gondozása stb.), amelyek hatással vannak a jólétre; egyaránt kiemeli, hogy amennyiben a jólét és a GDP együtt haladhatnak a fejlődő országokban, olyan esetek is vannak, amikor a politikák hozzájárulnak a jóléthez, de egyben lelassítják a növekedést, mint az erdei ökoszisztéma megőrzésének esetében; ezért úgy véli, hogy – a fejlesztési politika összehangoltságára irányuló célkitűzésnek megfelelően – a GDP elemzéséhez alternatív mutatókra van szükség ahhoz, hogy a gazdasági, szociális és környezeti feltételekről reprezentatív kép álljon rendelkezésre;

3. reméli, hogy a teljesítmény környezetvédelmi és tisztán gazdasági mutatók alapján történő mérésére irányuló bizottsági javaslat összeegyeztethető és összehangolható lesz az olyan meglévő, átfogó kezdeményezésekkel, mint az ENSZ humán fejlettségi mutatója;

4. emlékeztet, hogy a GDP a jólét nem megfelelő mércéje; arra számít, hogy a figyelem szélesebb körű és fenntarthatóbb mutatók felé történő áthelyezése a társadalmi és környezetvédelmi tényezők – beleértve az éghajlatváltozást, az egészséget, az oktatást és az irányítást – módszeresebb előtérbe helyezéséhez is vezet majd a fejlődő országokban, és ezáltal lehetővé teszi a fejlesztési politikák számára, hogy a leginkább nélkülöző és hátrányos helyzetű lakosságot célozzák meg; hangsúlyozza, hogy a nemzetgazdasági számláknak a környezetvédelemre és a szociális kérdésekre történő kiterjesztésére van szükség ahhoz, hogy ezek a mutatók megfelelően teljesítsenek;

5. örül az európai intézmények által tett, a „GDP-n innen és túl” elnevezésű kezdeményezésnek, melynek értelmében nem korlátozzák tovább a nemzetek gazdagságának és a polgárok jólétének mérését;

6. alaposan ellenőrizni kíván minden új eszközt annak biztosítása érdekében, hogy azok nem vezetnek a fejlesztési segélyezés semmilyen mértékű csökkenéséhez, nevezetesen az EU azon kötelezettségvállalása tekintetében, hogy 2015-re a GDP 0,7%-át fordítja fejlesztésre.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

A GDP-n innen és túl – A haladás méréséről változó világunkban
(2010/2088(INI))

A vélemény előadója: Marian Harkin

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

– tekintettel az európai társadalmi haladás, a jólét és a fenntartható fejlődés néhány dimenzióját magában foglaló, létező statisztikai eszközökre, így például az EU-SILC, a munkaerő-felmérés (LFS), az Eurobarométer, az Európai Értékrendvizsgálat és az Európai Társadalomtudományi Elemzések (EUTE) elnevezésű statisztikákra,

– tekintettel az Eurofound által koordinált (minden uniós tagállamra és tagjelölt országra kiterjedő), az európai országok életminőségéről és életkörülményeiről átfogó képet adó európai életminőség-felmérésre (EQLS), amely több mint 120 mutató alkalmazásával valamennyi országgal kapcsolatosan összehasonlító adatokat szolgáltat[1],

– tekintettel a Stiglitz-jelentésre (a gazdasági teljesítmény és a társadalmi haladás mérésével kapcsolatos bizottsági jelentésre[2]), amely áttekintést nyújt arról a hét dimenzióról, melyet az új mutatók kialakítása során figyelembe kell venni,

A. mivel a GDP ugyan a gazdasági növekedés fontos mutatója, ám egyáltalán nem alkalmas arra, hogy egyetlen eszközként irányt mutasson a XXI. század kihívásaival birkózó politika számára, hanem további mutatókkal kell kiegészíteni, amelyek többek között a gazdasági és társadalmi kohézió és a környezet tekintetében szolgálnak információval;

B. mivel a pénzügyi, gazdasági és szociális válság tanúsítja, hogy a tisztán GDP-n alapuló gazdasági stratégia nem teszi lehetővé a fenntartható fejlődési modell kialakítását és következésképpen rendkívül szükségessé teszi a háztartások reáljövedelmének alakulásával kapcsolatos releváns és átfogó tájékoztatást;

C. mivel a szegénység és a társadalmi kirekesztés sérti az emberi méltóságot, az Európai Unióban a társadalmi fejlettség jelenlegi fokán a fejlődés elsősorban a mindenki által gyakorolt egyéni és kollektív politikai, társadalmi és demokratikus részvételt jelenti, mely a társadalmi megosztottság és a szegénység eltörlése révén valósul meg;

D. mivel a gazdasági jólét nem mindig jár együtt a társadalmi fejlődéssel és ezért a politikák következetes meghatározásához olyan adatkeretre van szükség, amely átfogóbb, a társadalmi és környezeti eredményeket és veszteségeket is magukban foglaló, valamint a fenntartható fejlődést és az életminőséget is mérő mutatókat tartalmaz,

1. megjegyzi, hogy mivel a javak vertikális eloszlása néha nem valósul meg, egyre nagyobb szakadék tátong a gazdaság hivatalos statisztikák szerinti teljesítménye és aközött, hogy az emberek hogyan értékelik életkörülményeiket és életük minőségét, valamint megjegyzi, hogy ez az eltérés a kormányzattal és a demokratikus folyamattal szembeni bizalmatlansághoz vezethet; megjegyzi, hogy az európai szubjektív jólétet nemcsak a jövedelem, hanem a társadalom vélt minősége[3] is befolyásolja, és ezért kéri a polgárok életminőségét hűen tükröző mutatók bevezetését;

2. hangsúlyozza, hogy a társadalmat – így a szociális partnereket és a képviseletet ellátó szervezeteket – be kell vonni a mutatók kiválasztásába, és hogy a környezet állapotára és fenntarthatóságára, a társadalmi befogadás szintjére, a társadalmi jólétre, a társadalmi integrációra és a méltányosságra vonatkozó, alternatív mutatók együttes alkalmazásával kell létrehozni a társadalmi célok közös nézőpontjának kialakításához szükséges konszenzust;

3. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy jelentős késedelem tapasztalható a legutóbbi pénzügyi, gazdasági és munkaügyi válság társadalmi következményeivel kapcsolatos adatgyűjtésben és adatszolgáltatásban; ezért kéri olyan minőségi és mennyiségi, illetve adott esetben különböző típusú háztartásokon alapuló mérőszámok kellő időben történő kidolgozását, amelyek segítik a politikák kialakításának javítását és a trendek alakulásának követését, a pénzügyi konszolidáció, a fejlődés és a társadalmi kohézió közötti lehető legjobb egyensúly elérése érdekében;

4. hangsúlyozza, hogy a mutatóknak minden tagállamban releváns, időszerű, pontos, hozzáférhető, összehasonlítható és koherens statisztikai adatokon kell alapulniuk;

5. felszólítja a Bizottságot, hogy a kérdést prioritásként kezelve, sürgősen vezessen be a GDP-t kiegészítő, a társadalmi és környezeti kérdésekre vonatkozó mutatókat, a jólét és a kohézió átfogóbb képének kialakítása érdekében, tekintettel arra, hogy a GDP kizárólag a fejlődés gazdasági aspektusaihoz kötődik;

6. felszólít az érintett szereplők (az Eurostat, a nemzeti statisztikai hivatalok, a kutatószervezetek, a nemzeti kormányok, az uniós hivatalok stb.) közötti új partnerség létrehozására a jóléttel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos mutatók kialakítása érdekében, amelyek a politikai döntéshozók számára további lehetőséget biztosítanak a jólét és az életminőség többdimenziós jelenségének mérésére;

7. úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak a hagyományos eszközök mellett alternatív mutatókat kell alkalmaznia az „EU 2020” stratégiában megfogalmazott célok elérésére irányuló előrelépések vizsgálata érdekében;

8. úgy véli, hogy az innováció céljai csak akkor érhetők el, ha azt olyan mutatók kidolgozása kíséri, amelyek révén meghatározható és értékelhető az innovációt elősegítő környezet;

9. hangsúlyozza a társadalmak – és különösen a kirekesztés kockázatának kitett csoportok – életminőségével kapcsolatos mérések fontosságát, és megjegyzi, hogy e mérésekhez rendszeres társadalmi felmérések, hatásvizsgálatok, valamint a következő kategóriákból származó mutatók szükségesek: egészség és várható élettartam, szegénység, oktatás, foglalkoztatás, közlekedés, család, bűnözés, lakhatás, szabadidő, politikai és kulturális tevékenységek, a lakosság bizalma, társadalmi kapcsolatok, anyagi és szociális jólét, mentális egészség, környezet, szociális védelem és társadalmi tőke;

10. javasolja, hogy az életminőség legfontosabb területeit magában foglaló európai életminőség-felmérés (EQLS) mutatói támaszkodjanak a minőségi és mennyiségi mutatók továbbfejlesztésére;

11. megjegyzi, hogy a gazdasági fejlődés és a termelékenység mérésén kívül léteznek egyéb olyan mutatók, amelyek befolyásolják és megvilágítják az országok jólétét, és amelyeket eddig még nem mértek (számszerűsítettek);

12. hangsúlyozza, hogy szükséges annak mérése, mennyire „lehet kijönni a jövedelemből”, továbbá, hogy milyen mértékű az állampolgárok jóléte pénzügyi és anyagi értelemben, beleértve a minimálbért, és hogy ez milyen védelmet kínál az elszegényedéssel szemben, valamint a szociális ellátó rendszerek megfelelő működését; hangsúlyozza továbbá, hogy más kategóriákban, például az eladósodottság, a lakhatás minősége és elérhetősége, az energiaellátás megfizethetősége, valamint a közszolgáltatásokhoz, a képzéshez, a kultúrához, az információs és kommunikációs technológiákhoz, a gyermekgondozási és egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés terén is szükség van mutatókra;

13. rámutat arra, hogy léteznek megfelelő mutatók, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy a GDP-adatok mellett a szociális politikák kidolgozása, bevezetése és értékelése során vegyék figyelembe az e mutatók alapján végzett méréseket és azok eredményeit is;

14. megjegyzi, hogy a társadalmi és gazdasági kohézió átfogó uniós célkitűzések, és hogy e célkitűzések olyan mutatókat tesznek szükségessé, amelyek a gazdagság vertikális és horizontális társadalmi megoszlását tükrözik a különböző társadalmi rétegek és a régiók között, valamint hogy ezek a mutatók elősegítik a megoszlás méltányosságának elemzését, illetve a társadalmi befogadás és részvétel nyomon követését az EU-ban;

15. hangsúlyozza, hogy a fizetett és a nem fizetett otthon végzett vagy önkéntes munkát egyaránt mérni kell, és hogy a munkanélküliségi rátát is mutatóként kell használni;

16. kéri az ILO önkéntes munka felméréséről szóló kézikönyvében foglaltak jóváhagyását és tagállamokbeli előmozdítását a civil szféra tevékenységének mérhető mutatókkal történő feltérképezése és határozottabb ösztönzése érdekében.

17. tudomásul veszi a Tanács 2010. június 17-i határozatát, amelynek megfelelően a tagállamok feladata az elszegényedés és a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett lakosok számának csökkentésére irányuló nemzeti célkitűzések megállapítása a Tanáccsal közösen meghatározott három mutató közül egy vagy több alapján; úgy véli, hogy a csupán az „aktív kereső nélküli háztartás” mutatóját alkalmazó tagállamok módszeresen figyelmen kívül hagyhatják az olyan problémákat, mint az aktív keresők szegénysége, az energiaszegénység, a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

[1] az EQLS az alábbi fő területekre terjed ki az életminőség tekintetében: gazdasági erőforrások, megfosztottság; egészség és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés; foglalkoztatás és munkaminőség; a munka és a magánélet egyensúlya; családi kapcsolatok és támogatás; társadalmi integráció/kirekesztés (közösségi élet és társadalmi részvétel); oktatás és képzés; lakáskörülmények és helyi környezet; társadalmi tőke és a társadalom minősége; a közszolgáltatások minősége; szubjektív jólét (beleértve a boldogságot, az élettel való elégedettséget és a jövőbeli kilátásokkal kapcsolatos optimizmust).
[2] http://www.stiglitz-sen-fitoussi.fr/documents/rapport_anglais.pdf
[3] Az Eurofound 2007 utolsó negyede és 2009 szeptembere közötti időszakra vonatkozó kutatása alapján az élettel való megelégedettség általános szintje az EU egészében általában véve kb. 4%-kal csökkent. Az élettel való elégedettség változásai tükrözik a GDP-változásait az olyan országokban, mint a balti államok, ugyanakkor nem felelnek meg a GDP viszonylag kis mértékű csökkenésének az olyan országokban, mint Málta vagy Franciaország. (Forrás: Trends in quality of life in the EU: 2003–2009, Eurofound, 2010.)
Az országokon belüli jövedelemkülönbségeknek és a vélt korrupciónak egyaránt jelentős hatása van a politikai intézmények iránti bizalomra. (Forrás: Az Eurofound életminőségről szóló, második európai felmérése.)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

A GDP-n innen és túl – A haladás méréséről változó világunkban
(2010/2088(INI))

A vélemény előadója: Marisa Matias

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

– tekintettel az OECD „A társadalmak fejlődésének mérése és előmozdítása” című, 2007. június 30-i isztambuli nyilatkozatára,

– tekintettel Európai Bizottság által 2010. április 27-én javasolt, az európai gazdaság- és foglalkoztatáspolitikára vonatkozó EU 2020 iránymutatásokra,

– tekintettel az európai környezeti-gazdasági számlákról szóló rendeletre irányuló, 2010. április 9-i bizottsági javaslatra (COM(2010)0132),

– tekintettel a gazdasági teljesítmény és a társadalmi haladás méréséért felelős bizottság 2009. szeptember 14-én benyújtott jelentésére (Stiglitz, Sen és Fitoussi jelentése, 2008),

– tekintettel a G8+5 országok vezetői által 2007 júniusában elfogadott, Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana (TEEB) elnevezésű globális kezdeményezésre, valamint annak 2009-ben és 2010-ben közzétett eredményeire,

– tekintettel a fenntartható fogyasztással, termeléssel és iparpolitikával kapcsolatos cselekvési tervről szóló, 2008. június 25-i bizottsági közleményre (COM(2008)0397),

– tekintettel a Környezetvédelmi és Fenntarthatósági Intézet Közös Kutatóközpontjának a bontott indikátorokra, a termékkosárra vonatkozó mutatókkal és a hulladékgazdálkodási mutatókkal kapcsolatos keretről, módszertanról, adatbázisokról és frissítési eljárásokról szóló, 2010. augusztus 16-i nyilvános konzultációtervezetére,

A. mivel a GDP-nek a gazdasági teljesítmény sikere – és ehhez kapcsolódóan a társadalmi fejlődés – mérési és értékelési eszközeként való használatának korlátairól szóló vitát útmutatásokká kell alakítani;

B. mivel továbbra is a GDP marad a makrogazdasági tevékenységre vonatkozó kulcsfontosságú mutató, ám nem veszi kellő mértékben figyelembe a nem piaci szempontokat, ezért ki kell egészíteni egyéb mutatók tömör és használható csoportjával, amely jobban megfelel például a társadalmi integráció vagy a környezetvédelem célkitűzéseinek mérésére;

C. mivel a statisztikai átlagon alapuló mutatók nem képesek tükrözni a fokozottabb szociális és gazdasági különbségeket,

D. mivel különbséget kell tenni a jelenlegi és a jövőbeli jólét között; mivel hangsúlyozni kell, hogy a fenntarthatóságot is figyelembe kell venni mind annak gazdasági, mind környezeti vonatkozásában,

1. tudomásul veszi a Bizottság olyan mutatók kidolgozására irányuló javaslatát, amelyek a GDP-t kiegészítve hozzájárulnak a társadalmi haladás értékeléséhez a gazdasági, a szociális és a környezetvédelmi dimenzió hármas pillére szempontjából, és amelyeknek célja, hogy bővebb információkat biztosítsanak a politikai döntések alátámasztásához mind helyi, mind nemzeti, mind pedig regionális szinten;

2. üdvözli a Bizottság „A GDP-n innen és túl - a haladás mérése változó világunkban” című 2009. augusztus 20-i közleményét (COM(2009)433 végleges), amely felhívja a figyelmet a GDP mint eszköz javítására és kiegészítésére; ezenkívül különösen támogatja a nemzeti számlák környezeti és társadalmi tényezőkre történő kiterjesztésével kapcsolatban végzett munkát;

3. elismeri az Unió éghajlat-változási célkitűzéseit és úgy véli, e célkitűzések eléréséhez a GDP növekedése mellett energia-és forráshatékonysági növekedés szükséges, ami új gazdasági modelleket eredményez; ezért úgy véli, hogy bár a gazdasági növekedés alapvető fontosságú a társadalmi jólét szempontjából, igen fontos, hogy az életminőség más szempontjait mérő kiegészítő mutatókat is kidolgozzanak és e mutatók megfelelő súlyt kapjanak;

4. úgy véli, hogy a megfelelő életminőség elérése és fenntartása olyan fontos és széles körű megegyezésen alapuló tényezőket foglal magában, mint az egészség, az oktatás, a kultúra, a foglalkoztatás, a lakhatás és a környezeti viszonyok; ezért úgy véli, az ilyen tényezőket mérő mutatók szintén fontosak és nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani nekik;

5. emlékeztet az EU 2020 stratégiában szereplő, Erőforrás-hatékony Európa elnevezésű kiemelt kezdeményezésre, és rámutat arra, hogy céljai megvalósulásának méréséhez megfelelő mutatók kidolgozására és alkalmazására van szükség;

6. hangsúlyozza a bizonyítékon alapuló döntéshozatal fontosságát, és rámutat arra, hogy a további szociális és környezeti mutatók objektív eszközt biztosítanak a megalapozott üzleti döntéshozatalhoz, ami innovációt, forrás- és energiahatékonyságot, valamint költségcsökkentést eredményez;

7. szorgalmazza olyan mutatók kidolgozását, amelyek fokozottabban összpontosítanak a háztartások nézőpontjára, figyelembe véve a jövedelmet, a fogyasztást és a tulajdont, és amelyek révén jobban kifejezésre jutnának a polgárok anyagi jóléttel kapcsolatos szempontjai;

8. úgy véli, hogy a GDP-t legfeljebb kiegészítő további mutatók használatának pontosabb képet kellett volna adni a makrogazdasági tevékenységről; hangsúlyozza, hogy a GDP az egyetlen olyan mutató, amely lehetővé teszi a különböző gazdasági-társadalmi sajátosságok megfelelő európai szintű figyelembevételét, de hangsúlyozza, hogy nemzeti és regionális szinten figyelembe kell venni a környezeti és társadalmi tényezőket is, és e célból fenntartható kritériumokat kell meghatározni, továbbá hogy e folyamat során figyelmet kell fordítani nem piaci tényezők – például a házimunka és az önkéntes munka –, illetve a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó pozitív és negatív externáliák bevonására is;

9. kéri a Bizottságot, hogy a regionális politikai támogatásra való jogosultság döntő mutatójául továbbra is a GDP-t használja; attól tart, hogy egyéb mutatók alkalmazása veszélyeztetné a kohéziós politika fő célkitűzéseit a legszegényebb és földrajzilag leginkább hátrányos helyzetben lévő európai térségek rovására; úgy véli azonban, hogy a nemzeti hatóságoknak továbbra is alkalmazhatnak a döntéshozatal megfelelő szintjén egyéb, környezeti és infrastrukturális mutatókat, amelyek az EU 2020 stratégia keretén belül figyelembe veszik a régiók, települések és városok egyedi körülményeit;

10. hangsúlyozza a közép- és hosszú távú gazdasági és társadalmi haladás mérésére szolgáló további mutatók kidolgozásának szükségességét, amelyek figyelembe veszik az éghajlatváltozást, az erőforrás-hatékonyságot és a társadalmi integrációt;

11. sürgeti olyan egyedi mutatók kidolgozását, amelyek a különböző társadalmi csoportok közötti elosztás és egyenlőtlenségek figyelembevételével kiegészítik az átlagos statisztikai méréseket;

12. sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos eredménytábla kidolgozására irányuló erőfeszítéseket, amely környezeti és gazdasági szemszögből értékeli a jövőbeli jólét biztosításához szükséges erőforrások (köztük a természeti erőforrások, valamint a fizikai és emberi tőke) megőrzését és az azokba történő beruházásokat;

13. felhív a kiegészítő mutatókra vonatkozó közös, összevethető módszertan kidolgozására és e téren az Eurostat és a meglévő nemzeti irodák, illetve az EU és G20-csoportbeli partnerei közötti kibővített együttműködésre; ezért támogatja az Európai Bizottságnak a környezetvédelmi politika főbb irányvonalait jellemző előrehaladás értékelésére és kommunikálására vonatkozó módszerek kidolgozására irányuló erőfeszítéseit és hangsúlyozza ilyen mutatók EU-n kívüli elfogadásának és összehasonlíthatóságának fontosságát;

14. támogatja a Tanács ajánlását a nemzeti számlák környezeti és társadalmi témákra történő kiterjesztéséről nemzetközileg elfogadott módszerek bevezetésével;

15. megjegyzi, hogy a statisztikai hivatalok kapacitásaival kapcsolatos folyamatos kutatásra és az ezekbe történő beruházásra van szükség az elért eredmények további javítása, a rendelkezésre álló információkban jelentkező hiányosságok azonosítása és adott esetben új mutatók kidolgozása érdekében;

16. megjegyzi, hogy nincs szükség további statisztikai hivatalokra vagy testületekre; kibővített együttműködést sürget a nemzeti hivatalok és az Eurostat között.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban
(2010/2088(INI))

A vélemény előadója: Danuta Maria Hübner

JAVASLATOK

A Regionális Fejlesztési Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. hangsúlyozza, hogy a regionális gazdasági teljesítmény és prosperitás mérése egyértelműen a kohéziós és strukturális politika részét képezi, ennélfogva a Regionális Fejlesztési Bizottság felelősségi körébe tartozik;

2. üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy vitassák meg a fő kritériumként elismert GDP-adatok mellett egyéb, a jövőbeli EU-politikák számára hozzáférhetővé teendő szociális és környezeti mutatók pozitívumait a – különösen a regionális politikát illető – döntéshozatal körülményeinek javítása és az európai polgárok problémáinak jobb figyelembevétele céljából; ennek érdekében támogatja az Eurostat tevékenységét és felkéri a Bizottságot, hogy készítsen az EU 2020 stratégiát figyelembe vevő, valamennyi hozzáférhető mutatóról szóló új közleményt;

3. rámutat, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló 1083/2006/EK tanácsi rendelet [1]II. melléklete előírja, hogy a munkanélküliségi rátára, a foglalkoztatási rátára, a munkavállalók iskolai végzettségére és a népsűrűségre vonatkozó kritériumokat használni kell „a regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzése szerinti támogatások elosztása során; hangsúlyozza, hogy a régiókban és városokban a programok célzott végrehajtása érdekében fontos nemzeti és regionális szinten a megfelelő kritériumok meghatározása és egyéb, a GDP-t kiegészítő mutatók felhasználása;

4. úgy véli, hogy a GDP a régiók gazdasági növekedésének mérésére szolgáló alapvető referencia és hatékony eszköz; véleménye szerint az EU 2013 utáni kohéziós és regionális politikájáról szóló 2010. október 7-i állásfoglalása megfelelő keretet nyújt a regionális alapokra való jogosultságról szóló vitához; ezenkívül úgy véli, hogy a környezeti és szociális kritériumokon, illetve egyéb tényezőkön alapuló kiegészítő eszközöket lehet alkalmazni a döntéshozatal megfelelő szintjein az európai uniós politikák tervezése és végrehajtása során a regionális fejlődés átfogó értékelésének megkönnyítése és a kohéziós politika megfelelő irányítása céljából, amelynek elsődleges célja az EU valamennyi régiója – köztük a peremterületek, a legkülső és határrégiók – kiegyensúlyozott fejlődésének megteremtése, figyelembe véve sajátos jellemzőiket;

5. kiemeli, hogy a strukturális alapok, a kohéziós alap, a vidékfejlesztési és halászati alap 2007–2013-as időszakra szóló összevont finanszírozása szigorúan a tagállamok GDP-jén alapszik; emlékeztet arra, hogy ez az elgondolás összhangban van az Európai Unión belüli szolidaritás elvével, tekintve, hogy a kohéziós politika célja az európai régiók közötti fejlődési szakadékok csökkentése;

6. úgy véli, hogy a regionális gazdasági szerkezet rendkívül összetett, illetve bizonyos fokú kölcsönös függőség van a gazdasági, szociális és környezeti problémák között; úgy véli, hogy noha a GDP még mindig a fejlődés fontos és pontos fokmérője a programok régiókban és városokban történő végrehajtása során, időnként csupán részleges képet nyújt és eltorzítja a regionális valóságot; úgy véli ezért, hogy alapos, pártatlan, nyitott és tudományos vitára kell sort keríteni a GDP-n kívüli egyéb mutatók pozitívumairól; hangsúlyozza, hogy miközben továbbra is a GDP-nek kell maradnia az 1. célkitűzés alá tartozó régiókra vonatkozó fő kritériumnak, a 2. célkitűzés alá tartozó régióknak nyújtott támogatások kategorizálásához és sorrendjük kialakításához az 1083/2006/EL tanácsi rendeletnek megfelelően egyéb kritériumokat is fel kell használni aszerint, hogy az egyes régiók milyen szociális, gazdasági, környezeti, demográfiai és földrajzi kihívásokkal néznek szembe; megjegyzi, hogy a tagállamok fontolóra vehetik további mutatók vizsgálatát, amelyek szélesebb képet festenének a társadalom jólétéről, az 1. és a 2. célkitűzés alá tartozó régiók és városok sajátos jellemzőiről és az európai uniós politikák által nemzeti szinten létrehozott hozzáadott értékről, azzal a céllal, hogy ne rekedjenek kívül hatalmas, alacsony fejlettségű területek a közös európai kohéziós politika által nyújtott fejlődésen;

7. emlékeztet arra, hogy az egészségügy, oktatás, az állampolgárok védelme, a közlekedési és infrastrukturális eszközök, a környezeti fenntarthatóság, az egyenlőség és a szociális integráció az európai fejlődési alapmodell szerves alkotóelemei a gazdasági kérdések mellett; hozzáteszi, hogy a kohéziós politikából származó támogatást elnyert projektek értékelése során figyelembe kellene venni a régiók életszínvonalát, valamint gazdasági, szociális, földrajzi, demográfiai és környezeti sebezhetőségét az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése és kiegyensúlyozott szociális piacgazdaság létrehozása érdekében;

8. felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is a GDP-t alkalmazza, illetve a GDP-re hivatkozzon a regionális politikai támogatásokra való jogosultság meghatározásának fő kritériumaként uniós szinten az elkövetkező, 2014–2020 közötti tervezési időszak során; rámutat, hogy e tekintetben, illetve a regionális kohéziós politikákra vonatkozó átfogóbb kép létrehozása céljából lehetőséget kell biztosítani a nemzeti hatóságok számára, hogy egyéb mutatókat alkalmazzanak a döntéshozatal megfelelő szintjén az európai uniós politikák tervezése és végrehajtása során; úgy véli, hogy a GDP-t kiegészítő, könnyen és pontosan mérhető mutatókról szóló vita és ezek alkalmazásának megfontolása átfogóbb képet nyújthat a regionális kohéziós politikák eredményéről, a szubszidiaritás elvének megfelelően tekintetbe véve a regionális programok végrehajtását, annak érdekében, hogy a nemzeti szakértelmet össze lehessen egyeztetni az uniós szintű célkitűzésekkel;

9. úgy véli, hogy ha a strukturális és kohéziós alapok felhasználása során a tagállamok sikeres és hosszú tapasztalattal rendelkeznek majd az egyes régiókra jellemző jellegzetességeket figyelembe vevő, átfogó gazdasági, környezeti és társadalmi mutatóknak a nemzeti elosztási politikában való alkalmazása terén, további vizsgálatok lesznek majd szükségesek e mutatók megbízhatóságát, alkalmasságát és esetleges alkalmazását illetően a közös európai problémák megoldásának érdekében;

10. emlékeztet arra, hogy kiegészítő kritériumok bármiféle alkalmazása során tiszteletben kell tartani azt az elvet, hogy a kohéziós politikai intézkedéseknek a fejlődésben lemaradt régiókra kell összpontosítaniuk;

11. megjegyzi, hogy a GDP kritériumának a régiók konvergencia-célkitűzés szerinti jogosultságának megállapítására való szigorú alkalmazása jelentős küszöbhatást eredményez a nem jogosult régiók rovására; ezért felkéri a Bizottságot, hogy mérje fel a „konvergencia” és a „regionális versenyképesség és foglalkoztatás” közötti közbenső célkitűzés létrehozásának lehetőségét e küszöbhatás csökkentése érdekében;

12. úgy véli, hogy az EU által finanszírozott kohéziónak nem szabad olyan beruházásokat eredményeznie, amelyek nem veszik figyelembe az európai polgárok valódi aggodalmait.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

[1] HL L 210., 2006.7.31., 25. o.

Az elfogadás dátuma

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Burkhard Balz, Udo Bullmann, Pascal Canfin, Nikolaos Chountis, George Sabin Cutaş, Leonardo Domenici, Derk Jan Eppink, Diogo Feio, Elisa Ferreira, Vicky Ford, Ildikó Gáll-Pelcz, José Manuel García-Margallo y Marfil, Jean-Paul Gauzès, Sven Giegold, Sylvie Goulard, Liem Hoang Ngoc, Gunnar Hökmark, Wolf Klinz, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Philippe Lamberts, Werner Langen, Astrid Lulling, Hans-Peter Martin, Arlene McCarthy, Alfredo Pallone, Anni Podimata, Antolín Sánchez Presedo, Peter Simon, Peter Skinner, Theodor Dumitru Stolojan, Ramon Tremosa i Balcells, Corien Wortmann-Kool

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Sophie Auconie, Sari Essayah, Robert Goebbels, Carl Haglund, Thomas Händel, Danuta Maria Hübner, Sophia in ‘t Veld, Thomas Mann

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Edvard Kožušník

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat