JELENTÉS az általános érdekű szociális szolgáltatások jövőjéről

22.6.2011 - (2009/2222(INI))

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
Előadó: Proinsias De Rossa


Eljárás : 2009/2222(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A7-0239/2011
Előterjesztett szövegek :
A7-0239/2011
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az általános érdekű szociális szolgáltatások jövőjéről

(2009/2222(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, különösen annak 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére, továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, különösen annak 9., 14., 106., 151. cikkére, 153. cikke (1) bekezdésének j) és k) pontjára, 159., 160., 161. és 345. cikkére, valamint 26. jegyzőkönyvére,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 36. cikkére[1],

–   tekintettel a fogyatékkal élők jogairól szóló, az Európai Közösség által 2009. november 26-án aláírt ENSZ-egyezményre[2],

–   tekintettel a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról szóló, 2007. október 23-i 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre[3],

–   tekintettel a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre, különösen 1. cikkének (3) bekezdésére[4],

–   tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéről (2010) szóló, 2008. október 22-i 1098/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra[5],

–   tekintettel „A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása – Az általános érdekű szociális szolgáltatások az Európai Unióban” című bizottsági közleményre (COM(2006)0177 végleges) és az azt kísérő, „Az általános érdekű szociális szolgáltatások az Európai Unióban” témájú bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2006)0516),

–   tekintettel az „Általános érdekű szolgáltatások, beleértve az általános érdekű szociális szolgáltatásokat: új európai kötelezettségvállalás” című bizottsági közleményre (COM(2007)0725),

–   tekintettel a „Gyakran ismétlődő kérdések az EK-Szerződés 86. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások teljesítésével megbízott vállalkozások számára a közszolgáltatás nyújtásának ellentételezéseként folyósított állami támogatásokra való alkalmazásáról, valamint a közszolgáltatás nyújtásáért folyósított ellentételezés formájában nyújtott állami támogatásra vonatkozó közösségi keret alkalmazásáról szóló, 2005. november 28-i bizottsági határozattal összefüggésben” című bizottsági munkadokumentumra (SEC(2007)1516), valamint a „Gyakran ismétlődő kérdések a közbeszerzési szabályok általános érdekű szociális szolgáltatásokra történő alkalmazásával kapcsolatban” című bizottsági munkadokumentumra (SEC(2007)1514),

–   tekintettel az „Útmutató az állami támogatásokkal, a közbeszerzéssel és a belső piaccal kapcsolatos európai uniós szabályoknak a gazdasági jellegű általános érdekű szolgáltatásokra, különösen az általános érdekű szociális szolgáltatásokra történő alkalmazásáról” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2010)1545),

–   tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020), és az e közleményről szóló 2010. június 16-i állásfoglalására[6],

–   tekintettel a Bizottságnak az általános érdekű szociális szolgáltatásokról szóló első kétéves jelentésére (SEC(2008)2179), valamint az általános érdekű szociális szolgáltatásokról szóló második kétéves jelentésére (SEC(2010)1284)[7],

–   tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i bizottsági ajánlásra (2008/5737/EK)[8],

-    tekintettel a pénzügyi szektor megadóztatásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2010)0549), és a kapcsolódó szolgálati munkadokumentumra (SEC(2010)1166),

–   tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé – A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért” című bizottsági közleményre (COM(2010)0608),

–   tekintettel az „Úton a szolgáltatások jobban működő egységes piaca felé – a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatának eredményeire építve” című bizottsági közleményre (COM(2011)0020) és az ezt kísérő, a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatáról szóló bizottsági munkadokumentumra (SEC(2011)0102),

–   tekintettel az „Éves növekedési jelentés: az EU válságra adott átfogó válaszlépéseinek előmozdítása” című bizottsági közleményre (COM(2011)0011 végleges),

–   tekintettel Andor biztosnak a Lisszaboni Szerződés szociális rendelkezéseire vonatkozó felszólalására[9],

–   tekintettel „Az egységes piac új stratégiája – az európai gazdaság és társadalom szolgálatában” című 2010. május 9-i Monti-jelentésre[10],

–   tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság által 2008-ban készített, a közösségi jogszabályok általános érdekű szociális szolgáltatásokra történő alkalmazásáról szóló jelentésre[11],

–   tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság által 2010-ben készített, a szociális szolgáltatások önkéntes európai minőségi keretrendszeréről szóló jelentésre[12],

–   tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság által 2010-ben készített, „A szociális védelemről és a társadalmi befogadásról szóló 2010. évi közös jelentés” című dokumentumra[13],

–   tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság által 2011-ben kidolgozott, „Az Európa 2020 stratégia szociális dimenziójának értékelése” című jelentésre,

–   tekintettel az általános érdekű szociális szolgáltatásokról 2007 szeptemberében Lisszabonban, 2008 októberében Párizsban és 2010 októberében Brüsszelben tartott fórumok következtetéseire és ajánlásaira[14],

–   tekintettel az EPSCO-Tanács 2008. december 16–17-i, 2009. június 8–9-i és 2010. december 6–7-i üléseinek következtetéseire[15],

–   tekintettel az Európai Unió Bíróságának alábbi ítéleteire:

– a C-295/05 sz. Tragsa ügyben 2007. április 19-én hozott ítélet,

– a C-532/08 sz. Bizottság kontra Írország (ír mentőszolgálatok) ügyben 2007. december 18-án hozott ítélet,

– a C-324/07. sz. Coditel Brabant ügyben 2008. november 13-án hozott ítélet,

– a C-480/06. sz. Bizottság kontra Német Szövetségi Köztársaság (Stadtwerke Hamburg) ügyben 2009. június 9-én hozott ítélet,

– a C-206/08 sz. Eurawasser ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítélet,

– a C-573/07. sz. Sea s.r.l. ügyben 2009. október 9-én hozott ítélet,

– a C-196/08. sz. Acoset ügyben 2009. október 15-én hozott ítélet,

– a C-275/08 sz. Bizottság kontra Német Szövetségi Köztársaság (Datenzentrale Baden-Württemberg) ügyben 2009. október 15-én hozott ítélet,

– a C-451/08. sz. Helmut Müller ügyben 2010. március 25-én hozott ítélet,

–   tekintettel a Régiók Bizottságának 2006. december 6-i véleményére „A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása – Az általános érdekű szociális szolgáltatások az Európai Unióban” című bizottsági közleményről[16],

–   tekintettel az „Európai szociális modell a jövő számára” című 2006. szeptember 6-i állásfoglalására[17],

–   tekintettel az általános érdekű szolgáltatásokról szóló bizottsági fehér könyvről szóló, 2006. szeptember 27-i állásfoglalására[18],

–   tekintettel az Európai Unióban nyújtott általános érdekű szociális szolgáltatásokról szóló, 2007. március 14-i állásfoglalására[19],

–   tekintettel az EU-ban a társadalmi integráció előmozdításáról és – a gyermekszegénységet is ideértve – a szegénység elleni küzdelemről szóló, 2008. október 9-i állásfoglalására[20],

–   tekintettel a szociális gazdaságról szóló, 2009. február 19-i állásfoglalására[21],

–   tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2009. május 6-i állásfoglalására[22],

–   tekintettel a közbeszerzéseket érintő új fejleményekről szóló, 2010. május 18-i állásfoglalására[23],

–   tekintettel a kölcsönös önsegélyező egyesületek, társaságok és alapítványok európai statútumának létrehozásáról szóló 84/2010. sz. írásbeli nyilatkozatra,

–   tekintettel az Eurofound 2003. és 2007. évi életminőség-felméréseinek eredményeire[24],

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A7-0239/2011),

A. mivel az EUSZ 3. cikke megerősíti a tagállamok részéről az élet- és munkafeltételek folyamatos javítására, valamint az Unió részéről a területén élő emberek jóllétére vonatkozó célkitűzéseknek Európa fenntartható fejlődésén keresztül történő megvalósítását, ami a kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen és a kis- és középvállalkozások támogatását célzó, magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságon alapul majd a teljes foglalkoztatottság és a társadalmi haladás, a környezet védelme és minőségének javítása, a társadalmi kirekesztés, a megkülönböztetés és az egészségügyi ellátáshoz való egyenlőtlen hozzáférés elleni küzdelem, a társadalmi igazságosság és védelem előmozdítása, a nők és férfiak közötti egyenlőség, a generációk közötti szolidaritás és a gyermekek jogainak védelme érdekében,

B.  mivel az EUMSZ 9. cikke előírja, hogy politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Uniónak figyelembe kell vennie a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket,

C. mivel az EUMSZ 14. cikke és 26. jegyzőkönyve kifejezetten rendelkezik az általános érdekű szolgáltatásokról, amelyek magukban foglalják az általános érdekű szociális szolgáltatásokat; és mivel bebizonyosodott, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok alapvető szereppel és széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásában, más által való ellátásában és megszervezésében, és mivel a szerződések nem érintik a tagállamok azon hatáskörét, hogy általános érdekű nem gazdasági szolgáltatásokat nyújtsanak, azok más által való ellátásáról gondoskodjanak, valamint azokat megszervezzék,

D.  mivel az általános érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában elismert gazdasági, szociális és kulturális jogok részét képező alapjog,

E.  mivel az egyetemesen elérhető, kiváló minőségű, hozzáférhető és megfizethető – az általános érdekű szolgáltatásokról szóló, 2007. évi bizottsági közlemény értelmében vett – általános érdekű szociális szolgáltatások nyújtása ezért az európai szociális modell alapvető pillérének, valamint a jó életminőség és az uniós foglalkoztatási, szociális és gazdasági célkitűzések megvalósítása alapjának tekinthető,

F.  mivel az általános érdekű szociális szolgáltatások, és különösen a gyermek- és idősgondozási, valamint az egyéb hozzátartozók gondozását nyújtó szolgáltatásokhoz való hozzáférés nélkülözhetetlen a nők és a férfiak munkaerőpiacon, oktatásban és képzésben való egyenlő részvételéhez,

G. mivel a nemek közötti – ágazati és foglalkoztatási – megkülönböztetés a szociális szolgáltatások terén káros hatást gyakorol a munkakörülményekre és a bérszintekre, és mivel a nem fizetett házimunkát, gyermek- és idősgondozást elsősorban nők végzik,

H. mivel az általános érdekű szociális szolgáltatások bővítése a nők munkaerőpiacon való nagyobb arányú megjelenésének hajtóerejét jelenti,

I.   mivel az EUSZ 4. cikkének (2) bekezdése és 5. cikkének (3) bekezdése helyi szinten a szubszidiaritás elvét alkalmazza, hivatalosan elismeri a regionális és helyi önkormányzatokat, és mivel az EUMSZ (26.) jegyzőkönyvének 1. cikke elismeri a nemzeti és regionális hatóságok elengedhetetlen szerepét a tekintetben, hogy a lehető legjobban a felhasználók igényeire szabott módon gondoskodnak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásáról, mások által való elvégeztetéséről és megszervezéséről,

Alapvető jogok és egyetemesség

1.  úgy véli, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások, azok felhasználói és nyújtói az általános érdekű szolgáltatások szokásos jellemzőin túl több sajátos jellemzővel is rendelkeznek; a tagállamok meghatározása szerinti, általános érdekű szociális szolgáltatások jogszabályban előírt és kiegészítő szociális biztonsági rendszereket, valamint olyan egyetemesen elérhető szolgáltatásokat ölelnek fel, amelyeket közvetlenül nyújtanak az egyének számára, és amelyek célja minden ember életminőségének javítása; ezek megelőző, társadalmi kohéziós és befogadó szerepet játszanak, valamint megvalósítják az Európai Unió Alapjogi Chartájában, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben kihirdetett alapvető jogokat;

2.  elismeri, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások esetében két olyan tényező ütközik, melyek összeegyeztetése elengedhetetlen: egyrészt a szubszidiaritás elve, amely kimondja, hogy a tagállami hatóságok szabadon határozzák meg, szervezik és finanszírozzák az általános érdekű szociális szolgáltatásokat, az arányosság elvével összefüggésben, másrészt a Közösséget és a tagállamokat a Szerződés alapján a saját hatáskörükbe tartozó területekért terhelő felelősség;

3.  sürgeti a tagállamokat, hogy ugyanúgy tartsák fenn a hozzáférhető, megfizethető, magas színvonalú szociális szolgáltatások rendelkezésre állását, mint a gyors gazdasági növekedés időszakában, és nemtől, jövedelemtől, faji vagy etnikai származástól, vallástól vagy meggyőződéstől, fogyatékosságtól, életkortól, szexuális irányultságtól vagy foglalkoztatási feltételektől függetlenül biztosítsanak egyenlő hozzáférést ezekhez a szolgáltatásokhoz; úgy véli, hogy a szociális szolgáltatások alapvető szerepet játszanak a nemek közötti egyenlőség biztosításában, mivel az egészségügyi szolgáltatások és a gyermekgondozási létesítmények mellett ezek a nők foglalkoztatási aránya – és általánosságban az egyenlőség – növelésének fő pillérei;

4.  ragaszkodik ahhoz, hogy meg kell előzni, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság, illetve a jövőbeli gazdasági kilátások veszélyeztessék az általános érdekű szociális szolgáltatások fejlesztését, mivel ez hosszú távon károsan hatna a foglalkoztatottság növekedésére, az EU gazdasági növekedésére, a költségvetési hozzájárulások növekedésére, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítására;

5.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy végezzék el a különböző általános érdekű szociális szolgáltatások nemi szempontokon alapuló hatásvizsgálatát, és biztosítsák, hogy a javasolt uniós fellépések nemek közötti egyenlőség szempontjából történő értékelése rendszeres és átlátható, kézzelfogható eredményekkel járó folyamattá váljon, és hogy valamennyi uniós és nemzeti program és politika költségvetésébe beépüljön a nemek közötti egyenlőség szempontja; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy ellenőrzési jelentéseibe foglalja bele a nemek közötti egyenlőség kérdését;

6.  felszólítja a tagállamokat, hogy a magán- és szakmai élet összeegyeztethetőségére irányuló politikák keretében biztosítsanak hozzáférést az elérhető, megfizethető, jó minőségű, sokszínű gyermekgondozási szolgáltatásokhoz a barcelonai célkitűzésekben leírtaknak megfelelően, és javítsák az időseknek és egyéb hozzátartozóknak nyújtott gondozási szolgáltatásokat, mivel ez alapvető lépés a nők és férfiak közötti egyenlőség felé, mivel a gyermekgondozási szolgáltatások nemcsak megkönnyítik a nők munkaerő-piaci részvételét, hanem munkalehetőséget is kínálnak; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedést a szociális rendszerek fenntarthatóságában nagyon fontos szerepet játszó, nem fizetett háztartási, gyermek- és idősgondozást nyújtó személyek – többségükben nők – elismerése érdekében;

7.  hangsúlyozza, hogy egy adott szociális szolgáltatás általános érdekű jellege nem a szolgáltatási területtől függ, hanem attól, hogy azt milyen módon nyújtják, tekintetbe véve egy sor olyan különböző tényezőt, mint a nonprofit jogállás és a kedvezményezettek kiválasztásának hiánya;

8.  hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatásokra vonatkozóan a szubszidiaritás elvének elsőbbséget kell élveznie a belső piaci szabályokkal szemben;

9.  hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások kialakításával, finanszírozásával és nyújtásával kapcsolatos döntéseknek alapvetően a tagállamok és a helyi hatóságok hatáskörébe kell tartozniuk; tiszteletben tartja és támogatja ezt az alapelvet, és sürgeti az európai intézményeket, hogy csatlakozzanak ezen állásponthoz;

10. hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások betöltsék szerepüket, az azokhoz való hozzáférés nem korlátozódhat a hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott emberekre, hanem általánosnak és vagyoni helyzettől vagy jövedelemtől függetlennek kell lennie, miközben a leginkább kiszolgáltatottak méltányos hozzáférést kell biztosítani a tagállami jogszabályokkal és gyakorlatokkal összhangban;

11. hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások alapvetően struktúraépítő és befogadó jellege releváns, hasznos és hatékony módon hozzájárul minden régió fejlődéséhez, lehetővé téve az állam és a helyi vagy regionális közösségek számára, hogy köz- és magánfinanszírozás felhasználásával tölthessék be szerepüket; úgy véli, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatásokat különösen fontos fenntartani a vidéki és sérülékeny régiókban, és egyúttal hangsúlyozza azok létfontosságú szerepét a széttöredezett és a társadalom peremére szorult közösségek szegregációja tekintetében fennálló kockázat korlátozása szempontjából is;

12. hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások finanszírozását főként a tagállamok látják el, ezért azok mindenekelőtt az ő hatáskörük részét képezik; úgy véli azonban, hogy az Európai Unió fontos szerepet játszhat, és segítheti a tagállamokat az ilyen szolgáltatások modernizálásában és az új feltételekhez történő hozzáigazításában, és végső soron közvetítheti a polgárok igényeit a szolgáltatások minőségére és alkalmazási körére vonatkozóan;

13. hangsúlyozza, hogy sürgősen értékelni kell a társadalmi fejlődés szempontjából alapvető fontosságú ágazatok (közlekedés, energia- és vízellátás, posta, távközlés stb.) liberalizációjának szociális következményeit, illetve az emberek életére gyakorolt hatásait, és felszólítja a Bizottságot, hogy az említett értékelés elkészültéig gondoskodjon a további liberalizációs intézkedések leállításáról;

14. hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az egységes piac társadalmi dimenzióját, továbbá jobban figyelembe kell venni az általános érdekű szociális szolgáltatások sajátosságait egy olyan gyakorlatias megközelítés előtérbe helyezésével, amely e szolgáltatások elérhetőségét, egyetemességét, méltányosságát, minőségét és hatékonyságát állítja középpontba;

15. támogatja a Monti-jelentésben foglalt ajánlást, miszerint a szélessávú internetet és az alapvető banki szolgáltatásokat az európai jogszabályokban olyan szolgáltatásokként kell elismerni, amelyeket a tagállamok biztosíthatnak, és amelyeknek egyetemesen elérhetőknek és mindenki számára hozzáférhetőknek kell lenniük;

Gazdasági hozzájárulás

16. annak hangsúlyozása mellett, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatásokat nem szabad gazdasági hatásuk alapján meghatározni, tudomásul veszi a Bizottság második kétéves jelentését, és megerősíti, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások a munkahelyek, a gazdasági tevékenység és a vásárlóerő tekintetében jelentős mértékben hozzájárulnak a gazdasághoz, illetve hogy az egészségügyi és szociális szolgáltatások ágazata a gazdasági teljesítmény 5%-át teszi ki, és 21,4 millió embert foglalkoztat; megjegyzi, hogy a CEEP „Közszolgáltatások feltérképezése” című jelentése is megerősítette, hogy a szociális tevékenységek részesedése az EU foglalkoztatotti létszámában 9,6 %-os, az uniós GDP-ben pedig 9,4%-os; megjegyzi, hogy a 2008-as munkaerő-felmérés szerint az egészségügyi szolgáltatások területén dolgozók 79%-a, a bentlakásos ellátási szolgáltatások területén dolgozók 81%-a, a nem bentlakásos szociális szolgáltatások területén dolgozóknak pedig 83%-a nő; továbbá megjegyzi, hogy egy kkv-kat képviselő szervezet, az UEAPME véleménye szerint a kkv-knak sikeres működésükhöz jó minőségű, hatékony általános érdekű szociális szolgáltatásokra van szükségük; felhívja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a nemek közötti egyenlőség elveit is; megjegyzi, hogy a befogadó munkaerőpiacok, a megelőzés és a rehabilitáció előmozdítása hosszabb távon költségmegtakarításokhoz és jobb minőségű szolgáltatásokhoz vezet;

17. kiemeli, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások elősegítik a polgárok számára jogaik gyakorlását, és céljuk a társadalmi, területi és gazdasági kohéziónak a szolidaritás különböző formáin keresztül történő biztosítása;

18. hangsúlyozza, hogy a tagállamok szociális szolgáltatási és szociális védelmi rendszereinek keretén belül a helyi és regionális hatóságok alapvető szerepet játszanak az általános érdekű szociális szolgáltatások meghatározásában, finanszírozásában, nyújtásában és odaítélésében: a becslések szerint a helyi és regionális kormányzati szféra a 27 tagú EU GDP-jének 15,9%-át teszi ki, a helyi önkormányzatok pedig önmagukban elérik a 12,9%-ot, szociális védelmi kiadásaik pedig a 3%-ot (378,1 milliárd EUR);;

19. úgy véli, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak ki kellene terjeszteniük a köz- és magánszféra közötti partnerségeket az általános érdekű szociális szolgáltatásokra annak érdekében, hogy növeljék azok hatékonyságát és hozzáférhetőségét;

Társadalmi hozzájárulás

20. rámutat arra, hogy az Eurofound életminőség-felmérései[25]1 igazolták, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatásokat is magukban foglaló általános érdekű szolgáltatások nyújtása és fejlesztése az egyik legfontosabb módja annak, hogy javítsák a polgárok életminőségét, biztosítsák a teljes körű társadalmi integrációt, valamint gondoskodjanak a területi és társadalmi kohézióról; hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások az európai szociális modell alapvető pillérét jelentik és az európai társadalmak szerveződési módjának részét képezik, és hogy céljuk a szociálpolitikai célkitűzések megvalósítása és az egyének és a közösségek szociális jogainak kézzelfoghatóvá tétele, gyakran a tagállamok társadalombiztosítási rendszerei révén;

21. kiemeli a liberalizációs politikák felülvizsgálatának szükségességét, egy olyan szociális fejlesztési politika előmozdítása érdekében, amely minőségi közszolgáltatásokhoz biztosít teljes körű hozzáférést, kiemelt figyelmet fordítva a hátrányos helyzetű csoportokra: egyedülálló anyákra, nőkre, idősekre, gyermekekre, bevándorlókra és a bármiféle fogyatékkal élőkre;

22. hangsúlyozza, hogy nem helyénvaló, ha az általános érdekű szociális szolgáltatásokra kiosztott állami pénzeszközöket a szolgáltatás céljától eltérő célra használják fel, és e pénzeszközök – a szolgáltatás tejesítése során felmerülő ésszerű személyzeti és általános költségeken kívül – részben sem fordíthatók más célra; úgy véli, hogy a profitmaximalizálás jogos célkitűzése, ami a kereskedelmi szolgáltatások magánjellegű üzleti alapon történő biztosítása mögött meghúzódik, teljes mértékben ellentétes az általános érdekű szociális szolgáltatásokra vonatkozó elvekkel és célkitűzésekkel; véleménye szerint az általános érdekeket védeni kell, ha a tagállamok hatóságai az általános érdekű szociális szolgáltatások közvetett biztosítása mellett döntenek, valamint a minőség, innováció, hatékonyság és költséghatékonyság biztosítása mellett a tagállamoknak támogatniuk kell a szociális gazdaság vállalkozásait, ahol a többletet újra beruházzák szolgáltatásokba és innovációba, illetve ösztönözniük kell e vállalkozásokat, hogy szolgáltatókként működjenek;

23. hangsúlyozza az állam hagyományos szerepét az általános érdekű szociális szolgáltatásokat nyújtó félként, azonban úgy véli, hogy a terület magánszolgáltatók előtti megnyitása a szolgáltatások nagyobb fokú elérhetőségéhez és jobb minőségéhez vezet, valamint a felhasználók választási lehetőségeinek kibővítéséhez;

24. ismételten megerősíti elkötelezettségét a modern, minőségi általános érdekű szociális szolgáltatások mellett, melyek az egyenlőség, a szolidaritás, a törvényesség és az emberi méltóság tisztelete értékeire összpontosítanak, valamint az elérhetőség, az általános szolgáltatás, a hatékonyság, a források gazdaságos kezelése, a folyamatosság, a felhasználóhoz való közelség és az átláthatóság elvére;

Szabályozási korlátozások az általános érdekű szociális szolgáltatások nyújtásával kapcsolatban

25. hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások nyújtásáról vagy azok más által való ellátásáról gondoskodó nemzeti és helyi hatóságoknak jogbiztonságra van szükségük szolgáltatásaik és kiadásaik vonatkozásában, és jóllehet örömmel fogadja a tájékoztatási szolgálat létrehozását, továbbá a nemrégiben közzétett bizottsági útmutatót, ezek nem nyújtanak megfelelő jogbiztonságot, ami gátolja e szolgáltatókat megbízatásuk végrehajtásában;

26. kiemeli, hogy a nemzeti és regionális hatóságok felelősek az általános érdekű szociális szolgáltatások megfelelő – magas színvonalú – működésének biztosításáért;

27. úgy véli, hogy nem hatékony, demokratikus szempontból pedig elfogadhatatlan, hogy a jelenlegi jogszabályok értelmezése oda vezet, hogy folyamatosan az Európai Bíróságtól várják, hogy az általános érdekű szolgáltatások – köztük az általános érdekű szociális szolgáltatások – tekintetében határozzon az egységes piacra vonatkozó szabályozás határairól, ami egyértelműen jelzi a jogbiztonság hiányát; rámutat az érdekeltek között ebben a kérdésben régóta folyó párbeszédre, és felkéri a Bizottságot az intézkedésre;

Gazdasági és költségvetési politika

28. hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások elengedhetetlen befektetések Európa gazdasági jövője szempontjából, és a gazdaságot és a bankokat sújtó válság, valamint a kormányzati megszorító programok miatt egyes tagállamokban súlyos nyomás nehezedik rájuk, ami tovább fokozza az irántuk való keresletet; az általános érdekű szociális szolgáltatások – különösen a társadalombiztosítási rendszerek révén – automatikus társadalmi-gazdasági stabilizátorokként működnek, így nélkülözhetetlenek e válságok idején;

29. kiemeli, hogy a mai, a növekedés és a foglalkoztatás területén érzett bizonytalanság által meghatározott közhangulatnak köszönhetően egyre nagyobb igény mutatkozik az általános érdekű szociális szolgáltatások iránt, továbbá a demográfiai változások miatt új igények jelentkeznek; hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások biztosítása terén pillanatnyilag a legfontosabb igény azok minőségének és hatókörének fenntartása, valamint e szolgáltatások megerősítése – tekintettel fontosságukra és nélkülözhetetlenségükre–, hogy továbbra is képesek legyenek betölteni fontos szerepüket az EU 2020 szociális és gazdasági célkitűzései terén a foglalkoztatás és a szegénység csökkentése érdekében;

30. kiemeli, hogy a gazdasági és pénzügyi válság, valamint a tagállamokban bevezetett megszorító intézkedések nem eredményezhetik az általános érdekű szociális szolgáltatásokra fordított beruházások csökkenését, hanem éppen ellenkezőleg, tekintettel az említett szolgáltatások jelentőségére és nélkülözhetetlenségére, ezek fokozott megszilárdítására van szükség a lakosság szükségleteire való reagálás érdekében;

31. felhívja a figyelmet arra, hogy fontos biztosítani, hogy a nemzeti, a regionális és a helyi hatóságok megkönnyítsék a rászoruló vagy kirekesztés által fenyegetett, valamint a nemi alapú erőszakot elszenvedett nők számára – mindkét esetben különösen akkor, ha eltartott gyermekük van – a szociális lakhatáshoz való hozzáférést;

32. rámutat arra, hogy jobban el kell ismerni a szociális szolgáltatások ágazatában foglalkoztatott személyek – többségükben nők – által végzett munkát, mivel a munkájuk nehéz, gondoskodó hozzáállást és hatalmas személyes elkötelezettséget igényel, ugyanakkor nem övezi társadalmi elismertség;

33. úgy véli, hogy a szolidaritás elve és az Európai Unió megszilárdítása megköveteli, hogy a növekvő munkanélküliséggel és szegénységgel járó válságra uniós és nemzeti szinteken a költségek hatékonyabb és eredményesebb kezelésével, a strukturális alapok – és különösen az Európai Szociális Alap hatékonyságát szabályozó mechanizmusok – megerősítésével és új források, például projektkötvények alkalmazásával válaszoljanak;

34. úgy véli, hogy a minőségi általános érdekű szociális szolgáltatások nyújtása érdekében a tagállamok kormányainak az általános érdekű szociális szolgáltatások számára megfelelő pénzügyi keretet kell biztosítaniuk, amely garantálja a szolgáltatások folyamatosságát, a kiegyensúlyozott finanszírozást, valamint a megfelelő munkafeltételeket és képzést a szolgáltatók számára;

35. kiemeli továbbá, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatásokhoz kapcsolódó hatáskörök tagállamokról regionális és helyi hatóságokra történő átruházása esetén szükség van koordinációs mechanizmusra a különböző területeken nyújtott szolgáltatások minőségbeli egyenlőtlenségeinek kivédése érdekében, és ennek együtt kell járnia a források átcsoportosításával, lehetővé téve a jó minőségű, egyetemesen elérhető és a felhasználók jogaira és igényeire hatékony választ adó szolgáltatások nyújtását;

36. úgy véli, hogy – nem utolsósorban a minőségi általános érdekű szociális szolgáltatások nyújtásának fenntartása érdekében – a tagállamoknak új bevételekre van szükségük, ezért felszólítja a Bizottságot, hogy minél hamarabb készítsen megvalósíthatósági tanulmányt az európai államfők 2011. március 11-i határozata[26] alapján;

Hiányosságok az általános érdekű szociális szolgáltatások szabályozási keretében

Általános észrevételek

37. úgy véli, hogy széles körben európai konszenzus alakult ki abban, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások elengedhetetlenek polgáraink jólléte és a gazdaság hatékonysága szempontjából, illetve annak ellenére, hogy történt némi előrelépés az általános szociális érdekű szolgáltatások nyújtása és fejlesztése terén működő szolgáltatók által tapasztalt nehézségek kezelésében, nincs egyetértés a Bizottságon és a Tanácson belül, illetve e két intézmény között az érintett felek által azonosított akadályok leküzdésére irányuló további gyakorlati intézkedések végrehajtásáról;

38. kiemeli, hogy a Szerződések kötelezik az EU-t és a tagállamokat, hogy szociális piacgazdaságot hozzanak létre, és tartsák fenn az európai szociális modellt; hangsúlyozza, hogy a tagállamok és a helyi hatóságok szabadon dönthetnek az általános érdekű szociális szolgáltatások finanszírozásának és nyújtásának módjáról, közvetlenül vagy egyéb módon, felhasználva valamennyi rendelkezésre álló eszközt – különösen a tendereljárás alternatíváit – annak biztosítása érdekében, hogy az Unió szociális célkitűzéseit ne gátolja piaci szabályok nem piaci szolgáltatásokra való alkalmazása; hangsúlyozza, hogy olyan támogató környezet kialakítására van szükség, amely e szolgáltatások nyújtása során előmozdítja a minőséget, a hozzáférhetőséget, a megfizethetőséget és a hatékonyságot, miközben megkönnyíti a szolgáltatók számára kezdeményezőkészségük fejlesztését, amely lehetővé teszi számukra a társadalmi igények előzetes felbecsülését;

39. aláhúzza, hogy a minőségi szolgáltatások feltétele a felhasználók véleményének rendszeres és teljes körű kikérése, mivel a szolgáltatásoknak mindenekelőtt az ő igényeiket kell kielégítenie;

40. felkéri a Bizottságot és tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben az általános érdekű szociális szolgáltatások szerveződéseinek és irányításának sokféleségét, valamint e szolgáltatások finanszírozási forrásait és módjait; felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy vonják vissza a piaci alapú, versenyhelyzetben lévő és pályáztatási kötelezettség alá eső szociális védelmi modelleket intézményesítő „reformokat”, továbbá hagyjanak fel az állami és a magánszektor közötti partnerségi kapcsolatok és a szociális szolgáltatások magánszektorba való kiszervezésének szorgalmazásával, mivel ezek valójában a szociális szolgáltatások „modernizálására” irányuló, csalárd stratégiák; úgy véli, hogy az általános érdek, valamint a hatékony, minőségi szolgáltatások közszféra, valamint közhasznú vagy szociális gazdasági „harmadik szektor” általi biztosítása jelenti a legmegfelelőbb stratégiát a minőségi, integrált és átfogó szociális szolgáltatások biztosításához;

41. tudomásul veszi a kölcsönös önsegélyező egyesületek, társaságok és alapítványok európai statútumának létrehozásáról szóló 84/2010. sz. írásbeli nyilatkozatot és a szociális piacgazdasági szereplők nagyobb elismerésére – többek között az általános érdekű szociális szolgáltatások nyújtása és a szociális gazdaság szervezése és működése terén tevékenykedő társaságokhoz hasonló modellekre – irányuló igényt, felkéri a Bizottságot, hogy tegye meg a megfelelő a nemzeti és európai uniós szintű hatásvizsgálatokon alapuló lépéseket, nyújtson be javaslatokat a társaságok, kölcsönös önsegélyező egyesületek és alapítványok transznacionális alapon történő működését lehetővé tévő európai statútumokra vonatkozóan;

Állami támogatás

42. üdvözli az állami támogatás Almunia biztos által végzett felülvizsgálatát és felszólít az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó alapelvek tisztázására a jogbiztonság és az átláthatóság megerősítése céljából az olyan fogalmak egyértelműsítése céljából, mint például a „hivatalos megbízatási aktus” és a „hatóságok”; a szabályok differenciálásának bevezetésére; a közszolgálati kötelezettség ellentételezésének kiszámítására vonatkozó kritériumok felülvizsgálatára, amelynek többek között figyelembe kellene vennie a társadalmi szempontokat, a szolgáltató speciális jellemzőit és számos – a szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó – külső vonatkozást, mint a hozzáadott szociális értéket és a közösség bevonását;

43. üdvözli a 2005. évi Monti–Kroes-csomag bizottsági értékelését; felszólít e csomag felülvizsgálatára a jogbiztonság erősítése, a szabályok – például az általános érdekű szociális szolgáltatások terén működő szolgáltatók túlkompenzálásának ellenőrzésére vonatkozó szabályok – egyszerűsítése és alkalmazásuk rugalmasságának javítása, valamint annak érdekében, hogy fontolóra vegyék a bejelentéstől való eltérések körének kibővítését a kórházak és a szociális lakhatás példáinak megfelelően; felkéri a Bizottságot, hogy értékelje újra a közérdekű szociális szolgáltatásokra vonatkozó de minimis küszöböt, és tegyen javaslatot olyan rendszerre, amely figyelembe veszi a tagállam GDP-jét a de minimis küszöb kiszámítása során azért, hogy minden egyes tagállam számára saját de minimis küszöböt lehessen megállapítani, megelőzve ezáltal a versenynek az egységes európai uniós küszöb okozta esetleges torzulását; kéri, hogy a túlkompenzálás ellenőrzését csak akkor alkalmazzák, ha bizonyíthatóan fennáll a verseny súlyos megsértésének veszélye;

44. rámutat, hogy nem az ágazat, nem a szolgáltatást nyújtó jogalany jogállása és nem is a jogalany alapításának módja dönti el, hogy az adott jogalany tevékenysége gazdasági vagy nem gazdasági jellegű, hanem a döntő szempont a tevékenység jellege és annak megelőző hatása;

45. emlékeztet arra, hogy nem a gazdasági és nem gazdasági jellegű általános érdekű szociális szolgáltatások közötti különbségtétel a legfontosabb kérdés, inkább az, hogy egyértelműen a hatóságok felelőssége legyen – a szolgáltatás megvásárlása során – az, hogy az ilyen szolgáltatások teljesítésével megbízott vállalkozások elvégezzék adott általános érdekű feladataikat;

46. felszólít a hatályos uniós jogszabályok keretében a gazdasági és nem gazdasági jellegű általános érdekű szociális szolgáltatások megkülönböztetésére alkalmazott osztályozási szempontok reformjára és fogalmainak pontosítására, valamint az általános érdekű szolgáltatások egységes értelmezésére rendeltetési céljaik elérésének biztosítása érdekében;

Közbeszerzés

47. üdvözli az uniós közbeszerzési szabályok modernizálásával kapcsolatos legutóbbi konzultációt, amely a közpénzek hatékonyabb felhasználására, valamint az EU társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi céljainak elérésére irányul; hangsúlyozza, hogy egyszerűsíteni kell a közbeszerzési szabályokat az általános érdekű szolgáltatásokkal összefüggő kötelezettségek hatékony és eredményes teljesítése érdekében; megjegyzi, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások terén a pályáztatás a szolgáltató kiválasztásának elfogadható módja lehet, de hangsúlyozza, hogy a szolgáltató kiválasztásának egyéb, átlátható formái nagyobb rugalmasságot, testreszabottabb szolgáltatásokat és magasabb fokú innovációt tehetnek lehetővé, ami alapvető fontosságú a szociális szolgáltatások minősége szempontjából; hangsúlyozza, hogy a pályáztatást úgy kell kialakítani, hogy a minőség fenntartása mellett csökkenjenek a költségek;

48. felszólítja a Bizottságot, hogy ismerje el a közbeszerzés alternatíváit az általános érdekű szolgáltatások – köztük az általános érdekű szociális szolgáltatások – teljesítésére vonatkozóan, így a „házon belüliség” (in-house) és a „szolgáltatási koncesszió” módszereit, és kifejezetten tulajdonítson azonos jogi értéket az általános érdekű szociális szolgáltatásokra vonatkozó szerződések és finanszírozásuk valamennyi módjának; felhív a „házon belüli” fogalom kiterjesztésére annak érdekében, hogy az a sajátos közérdekűségi kritériumoknak megfelelő szolgáltatókat is felölelje; felhív továbbá a bevált tagállami gyakorlatok elismerésére, amelynek alapja az, hogy a szolgáltatásnyújtás valamennyi olyan szolgáltató számára engedélyezett, aki képes megfelelni a jogszabályban rögzített feltételeknek, jogi formától függetlenül, amennyiben ennek során tiszteletben tartják az egyenlő bánásmód, a megkülönböztetésmentesség és az átláthatóság elsődleges jogban rögzített elveit;

49. támogatja az általános érdekű szolgáltatások – köztük az általános érdekű szociális szolgáltatások – vonatkozásában a gyakorlatban alkalmazott „házon belüli” beszerzési opció jogszabályi rögzítését, ami a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról szóló, felülvizsgált 1370/2007/EK rendelet mintáján alapulna, és előírná, hogy bármely illetékes helyi hatóság dönthet úgy, hogy maga nyújtja a szolgáltatásokat, illetve hogy a közbeszerzési szerződéseket olyan elkülönült jogi egységnek ítéli oda, amely felett az illetékes helyi hatóság – a saját szervezeti egységei feletti ellenőrzéshez hasonló – ellenőrzést gyakorol, és semmiképpen sem akadályozhatja az átláthatóságot a nyilvános pályáztatás terén;

50. úgy véli, hogy a helyi és regionális hatóságokat a civil társadalommal és a szociális partnerekkel konzultálva be kell vonni a közbeszerzési szabályok kidolgozásának és értékelésének folyamatába, annak érdekében, hogy elkerüljék a szabályok és a szervezési módok, illetve a helyszínen alkalmazott tényleges gyakorlat közötti ellentmondásokat; emellett megjegyzi, hogy a régiók közötti területi együttműködés elősegítheti a legjobb gyakorlat tisztázását;

51. hangsúlyozza, hogy hiányzik az egyértelműség a tagállamok azon joga tekintetében, hogy a közbeszerzési pályázatokban és szerződésekben szociális, környezetvédelmi és minőségi szempontokat kössenek ki, és felhívja a figyelmet a Lisszaboni Szerződés és az Európai Unió Alapjogi Chartája által a jogi keretrendszerben hozott változásokra; a tisztességes kereskedelem, a lefelé húzó verseny és a minőségi szolgáltatások összefüggésében felszólít a „gazdasági szempontból legelőnyösebb ajánlat” fogalmának oly módon történő kiterjesztésére, hogy az ajánlati felhívások és a közbeszerzési szerződések, valamint az általános érdekű szolgáltatások – köztük az általános érdekű szociális szolgáltatások – nyújtására vonatkozó alvállalkozói szerződések tartalmazzák az érintett tagállam nemzeti és/vagy helyi szociális, környezetvédelmi és a szolgáltatások minőségére vonatkozó kritériumait, amelyeknek kapcsolódniuk kell a legjobb nemzetközi gyakorlathoz; hangsúlyozza, hogy a színvonal fenntartása érdekében nem indokolt, hogy az ár legyen az ajánlatok elfogadására vonatkozó kritériumok kizárólagos alapja; sürgeti, hogy a reformok vegyék figyelembe a nonprofit és a szociális szolgáltatók sajátos jogállását;

hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások tagállamokban való megszervezése történelmi fejlődési folyamat, és különböző kulturális hagyományok eredménye, ezért lehetetlen és nem kívánatos egységes európai modellt kidolgozni, hanem rugalmas megközelítést kell elfogadni, amely a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett kellően figyelembe veszi a regionális és helyi hatóságok önkormányzáshoz való jogát, és kellő teret enged a tagállamok különböző szervezeti formáinak megfelelő egyedi fejlődésnek;

Kezdeményezés a reform előmozdítására

53. elismeri az egymástól való tanulás és a bevált gyakorlatok kicserélésének nagy értékét az általános érdekű szociális szolgáltatások különböző tagállamokban történő további modernizálásának ösztönzésében és előmozdításában, és sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is proaktívan kezdeményezze és támogassa az említett tevékenységeket a regionális és helyi hatóságokkal együtt – a számukra nyújtott képzést is ideértve – az általános érdekű szociális szolgáltatásokra vonatkozó uniós szabályok alkalmazása terén; hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások nyújtói és felhasználói által azonosított problémák pragmatikus megközelítésen alapuló, azonnali megoldásokat kívánnak;

54. sürgeti, hogy a Bizottság az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 2007-es közlemény, valamint a közbeszerzésre és az állami támogatásokra vonatkozó szabályok jelenlegi felülvizsgálata nyomán kezdje meg egy olyan reformra, kiigazításra, pontosításra irányuló program végrehajtását, amely támogatja és elismeri az általános érdekű szociális szolgáltatások sajátos, nem piaci jellegzetességeit annak érdekében, hogy biztosítsa az egységes piacra vonatkozó rendelkezések mellett a Szerződésekből fakadó társadalmi kötelezettségeknek való teljes körű megfelelést; úgy véli, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások egyes kategóriáira vonatkozóan meg kell vizsgálni a kötelező keret lehetőségét;

55. úgy véli, hogy általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó, az EUMSZ 14. cikke által lehetővé tett uniós keretrendelet jelenleg nem központi kérdés;

56. úgy véli, hogy a szociális védelemmel foglalkozó bizottság, ahogy a múltban, a jövőben is jelentős mértékben hozzájárul az általános érdekű szociális szolgáltatások egységes értelmezéséhez és szerepük kibontakoztatásához; ugyanakkor megjegyzi, hogy a Szerződésben foglalt megbízatása (az EUMSZ 160. cikke) tisztán tanácsadói szerepet határoz meg, és nem teszi lehetővé tagságának a civil társadalom, az Európai Parlament, a szociális partnerek és mások bevonásával történő kiszélesítését;

57. javasolja egy számos érdekelt felet tömörítő magas szintű munkacsoport létrehozását – az általános érdekű szociális szolgáltatásokról tartott harmadik fórum ajánlásainak megfelelően –, amely nyitott, rugalmas és átlátható módon működne, az érdekelt felek széleskörű képviseletére épülne, és a reformok megvalósítására összpontosítana, mint például az e jelentésben és a csatolt véleményekben, a harmadik fórum ajánlásaiban, a Bizottság második kétéves jelentésében, a szociális védelemmel foglalkozó bizottság jelentéseiben megfogalmazott és minden egyéb vonatkozó javaslatban esetlegesen felmerülő szakpolitikai kezdeményezésekre; javasolja, hogy a társelnöki tisztséget az Európai Parlament és a szociális ügyekért felelős biztos töltse be, és a munkacsoportot a Parlament, az illetékes biztosok, a Tanács, az általános érdekű szociális szolgáltatások felhasználóit és nyújtóit képviselő szociális partnerek és civil társadalmi szervezetek, a Régiók Bizottsága, a helyi hatóságok és más érintett érdekelt felek képviselői alkossák;

     A munkacsoport

· megvizsgálhatná az általános érdekű szociális szolgáltatások európai megfigyelőközpontja vagy forrásközpontja létrehozásának relatív értékeit, amely különböző tagállami forrásokból gyűjtene információkat, és lehetővé tenné az általános érdekű szociális szolgáltatásokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjét nemzeti, regionális és helyi szinten;

· törekedhetne a széleskörű konszenzus megteremtésére az általános érdekű szociális szolgáltatásokkal kapcsolatos jogi bizonytalanságok és kétértelműségek tisztázására irányuló lépésekkel kapcsolatban;

· értékelhetné, hogy szükség van-e az általános érdekű szociális szolgáltatásokat hátrányosan érintő európai belső piaci szabályok átalakítására annak érdekében, hogy ezek tiszteletben tartsák és támogassák a tagállamok felelősségét az általános érdekű szociális szolgáltatások meghatározása, finanszírozása és biztosítása terén, figyelembe véve a szabályok jelenleg zajló bizottsági felülvizsgálatát;

· a szociális védelemmel foglalkozó bizottság segítségével átfogó tanulmányt készíthetne az általános érdekű szociális szolgáltatások működéséről;

· megvizsgálhatná, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások meghatározásakor a tagállamok hogyan tudják figyelembe venni a kifejezetten férfiakat vagy nőket célzó szolgáltatásokat, például a kifejezetten nőknek szóló tanácsadói és szociális szolgáltatásokat, valamint azokat a fontos szolgáltatásokat, amelyek hozzájárulnak a nők életminőségéhez és az egyenlőséghez, például az egészségügyi szolgáltatásokat – különösen szexuál- és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat, az oktatást és az idősgondozást;

· előmozdíthatná az újításokat, például az általános érdekű szociális szolgáltatásokra vonatkozó tagállami nyilvántartást, az idősgondozás kísérleti programját, valamint az önkéntes európai minőségi keretrendszeren (VQF) alapuló cselekvési programokat;

· megvizsgálhatná, hogy a tagállamok hogyan segíthetnék a férfiak és nők által biztosított otthoni segítségnyújtás – ezen belül az idősek és a veszélyeztetett személyek számára nyújtott támogatás – formáinak kialakítását, és hogyan csökkenthetnék az eltartott családtagok gondozását végző személyeket sújtó foglalkoztatási és nyugdíjhátrányokat;

58. felhív az általános érdekű szociális szolgáltatásokról szóló negyedik európai fórum megrendezésére annak érdekében, hogy folytassák a 2007. évi Ferreira-jelentéssel indított kezdeményezést, és felülvizsgálják a reform előrehaladását; felhívja továbbá a javasolt munkacsoportot, hogy a negyedik fórumra nyújtson be egy elért haladásról szóló jelentést, ily módon biztosítva a fórum számára a folytonosságot, az irányt és a lényegi tartalmat;

Önkéntes európai minőségi keretrendszer

59. üdvözli az önkéntes európai minőségi keretrendszert, és ragaszkodik ahhoz, hogy az elveket a javasolt minőségi kritériumok segítségével kell alkalmazni és nyomon követni, nyitott koordinációs módszert követő eljárással, amelybe be kell vonni az érdekelt feleket;

60. üdvözli, hogy az Európai Bizottság a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni európai platformhoz csatolt kiemelt célkitűzésekben javasolja az önkéntes európai minőségi keretrendszer ágazati szinten történő kidolgozását a szociális szolgáltatásokra vonatkozóan, beleértve a tartós ápolás-gondozás és a hajléktalanság területét; javasolja, hogy a keretrendszer a gyermekgondozás, a fogyatékosság, és a szociális lakáshoz jutás területével is foglalkozzon, és hogy alkalmazza az egyenlő esélyeket indikátorként;

61. felkéri az Európai Bizottságot, hogy az esetleges átfedések elkerülése érdekében tegye egyértelművé a kapcsolatot az önkéntes minőségi keretrendszerben és a Prometheus programban leírt minőségi keretrendszer között; sürgeti a tagállamokat, hogy az önkéntes európai minőségi keretrendszert használják fel a meglévő minőségi akkreditációs és nyomon követési rendszereknek az egyes tagállamok szükségleteinek megfelelő kialakítására és tökéletesítésére; véleménye szerint a tagállamoknak az Alapjogi Chartával és az EUMSZ 26. jegyzőkönyvével összefüggésben értékelniük kell az önkéntes európai minőségi keretrendszer működését;

62. hangsúlyozza, hogy a rendszeres minőségi képzéssel és a felhasználók részvételével és jogainak kiteljesítésével – amely figyelembe veszi a nemek közötti egyenlőség szempontjait – párosuló kiegyensúlyozott, a férfiak és a nők számára biztosított tisztességes, a tagállami jogszabályoknak és gyakorlatnak megfelelő munkakörülmények alapvető fontosságúak a minőségi szociális szolgáltatások biztosítása szempontjából; hangsúlyozza, hogy az önkéntesek értékes szerepet tölthetnek be az általános érdekű szociális szolgáltatások ágazatában, de nem helyettesíthetik a megfelelő számú, szakképzett szakembert, például a szociális munkásokat és az általános személyzetet;

63. felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a munkahelyteremtést és a szociális, egészségügyi és oktatási szolgáltatások ágazatának növekedési potenciálját azzal, hogy megfelelő munkakörülményeket kínálnak a migránsoknak és az uniós polgároknak, valamint hozzáférést biztosítanak számukra az átfogó szociális védelmi rendszerekhez;

64. úgy véli, hogy a szociális munkások által végzett feladatok között különleges hangsúlyt kell fektetni azokra a tevékenységekre, amelyek az önállóvá és önellátóvá válás érdekében a munkavállalásra, a képzettség megszerzésére vagy a gazdasági aktivitásra ösztönöznek;

65. úgy véli, hogy az önkéntes európai minőségi keretrendszer alapelveit fel lehetne használni a pályázatokra és szerződésekre, ezen belül az alvállalkozói szerződésekre vonatkozó felülvizsgált közbeszerzési szabályokra alkalmazandó minőségi kritériumok meghatározásában;

66. javasolja, hogy az önkéntes európai minőségi keretrendszer további tökéletesítése során a finanszírozásra és a szolgáltatók jogállására való hivatkozást is emeljék be a rendszerbe;

67. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok és tagjelölt államok kormányainak és parlamentjeinek, a Régiók Bizottságának, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak.

INDOKOLÁS

Az általános érdekű szociális szolgáltatásokkal foglalkozó 2007. évi Hasse Ferreira-jelentés óta megváltozott a világ. Először is az év végén látványosan összeomlott az a lazán szabályozott gazdasági modell, amelyet a Bizottság és a Tanács sok éven át kitartóan szorgalmazott. Másodsorban, és ez már kedvezőbb irányú változás, a Lisszaboni Szerződés új szabályozási és politikai környezetet hozott létre az általános érdekű szociális szolgáltatások támogatására és fejlesztésére. Az általános érdekű szociális szolgáltatások társadalmaink alapvető szociális és gazdasági pillérei. Meg kell találni a módját megfelelő finanszírozásuknak. E jelentés felvázolja azon lehetőségeket, amelyek révén haladó szellemben és határozott módon kezelhetők az általános érdekű szociális szolgáltatásokat nyújtók és felhasználók problémái. Különösen fontos, hogy létrejöjjön egy olyan elkötelezett és alulról felfelé építkező hivatalos szerv, amely az összes érdekelt felet bevonja a szükséges reformok meghatározásának és végrehajtásának folyamatába.

A gazdasági válság

Az összeomlás hatalmas gazdasági és társadalmi költségekkel járt, beleértve a gazdaság stagnálását, valamint a munkanélküliség és a szegénység nagymértékű növekedését is. A tagállamok adóssága és költségvetési hiánya egyes esetekben válságszinteket ért el a magánbankok adósságainak államosítása miatt. Az előállt helyzetből adódó költségvetési nyomás komoly terheket ró az általános érdekű szociális szolgáltatások finanszírozására, és mindez csak súlyosbítja azt a nyomást, amelyet a neoliberális gazdasági modell helyez az említett szolgáltatásokra, opcionális többletszolgáltatásoknak tekintve azokat. Mindez csak súlyosbította az általános érdekű szociális szolgáltatások nyújtói és a polgárok részéről régóta fennálló aggodalmakat azzal kapcsolatban, hogy a Szerződések Bizottság általi értelmezése milyen korlátozásokat von maga után az ilyen szolgáltatások finanszírozásának és biztosításának módozataira vonatkozóan.

A Tanács és a Bizottság jelenlegi politikája a költségvetési konszolidációra helyezi a hangsúlyt, azaz a stabilitási és növekedési paktumban (SNP) az adósság és a költségvetési hiány vonatkozásában meghatározott kritériumok visszaállítására, jóllehet a válság megmutatta, hogy az SNP teljességgel alkalmatlan arra, hogy az egészséges gazdaság mércéjeként szolgáljon. A problémák kezelésének módjáról folytatott vita egyben arról is szól, hogy miként óvjuk meg az európai szociális modellt attól, hogy végzetes sebeket kapjon. Ahelyett, hogy az egyes tagállamok számára megkeresnék az általános érdekű szolgáltatásokra fordított kiadások, az adózás és a gazdaságaink fenntartható növekedését elősegítő ösztönzők megfelelő kombinációját – ezáltal lehetővé téve, hogy az adósság és a hiány ésszerű időn belül kezelhető méretűre csökkenjen –, inkább egy merőben ideológiai program mellett döntöttek. Mindmáig javarészt elsiklanak afelett, hogy ebben az időszakban az általános érdekű szociális szolgáltatások biztonsági hálóként és a növekedés ösztönzőjeként is fontos szerepet játszhatnának.

A Lisszaboni Szerződés

A Lisszaboni Szerződésben rejlő új szabályozási és politikai lehetőségek azonban – ha azokkal bölcsen élnek – segíthetnek az európai szociális modell ezen alapvető alkotóelemének megújításában. A válságra adott válasz lehetőséget nyújthat az egyetemes általános érdekű szociális szolgáltatások társadalmi és gazdasági szerepe iránti politikai elkötelezettség megújítására.

Az új szerződéses rendelkezések (az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdése és az EUMSZ 9. cikke) felhatalmaznak bennünket egy modern szociális piacgazdaság kialakítására. Az EUMSZ 14. cikke elismeri, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások az európai szociális modell szerves részét képezik. A 26. jegyzőkönyv egyértelműen kimondja, hogy a tagállamok felelősek ezen szolgáltatások nyújtásáért, míg az Európai Unió Alapjogi Chartája elismeri a polgárok általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférésének jogát.

E jelentés felvázolja azon lehetőségeket, amelyek révén haladó szellemben és határozott módon kezelhetők az általános érdekű szociális szolgáltatásokat nyújtók és felhasználók problémái. A jelentés ismerteti mindazon jogszabályokat és politikákat, amelyek kidolgozhatók annak biztosítására, hogy mind a gazdasági, mind pedig a nem gazdasági jellegű, általános érdekű szociális szolgáltatások betölthessék hagyományos szerepüket, mindeközben elősegítve a válságból való kilábalást, és hozzájárulva a 2020-ig terjedő szociális és gazdasági stratégia megvalósításához, amint azt 2010 decemberében az Európai Szociális Ügyek Tanácsa is felismerte.

Az általános érdekű szociális szolgáltatások társadalmi szerepe

Az általános érdekű szociális szolgáltatások (SSGI) az általános érdekű szolgáltatások (SGI) alcsoportját képezik, és azokat az uralkodó értelmezések alapján időnként – tévesen – a „gazdasági” szolgáltatások körébe sorolják. Az általános érdekű szociális szolgáltatások és azok felhasználói az általános érdekű szolgáltatások általános jellemzőin túl több sajátos jellemzővel is rendelkeznek. Az általános érdekű szociális szolgáltatások az egészségügyi szolgáltatásokon felül olyan, mind jogszabályban előírt, mind pedig egyetemesen elérhető kiegészítő szolgáltatásokat ölelnek fel, amelyeket közvetlenül nyújtanak az egyének számára, és amelyek megelőző, társadalmi kohéziós és befogadó szerepet játszanak, valamint kézzelfoghatóvá teszik az alapvető szociális jogokat.

A kiváló minőségű egyetemes szolgáltatások – mint az egészségügy, az oktatás és a gyermekgondozás –, valamint az alapvető hálózati szolgáltatások – mint a közlekedés, az energia és a távközlés – az egészséges, aktív, összetartó és befogadó társadalom biztosítékai, és elengedhetetlenek a magasabb munkaerő-piaci részvétel és egy versenyképes szociális piacgazdaság kialakítása szempontjából.

Az általános érdekű szociális szolgáltatások gazdasági szerepe

Az általános érdekű szociális szolgáltatások összességében jelentős mértékben hozzájárulnak a gazdasághoz a munkahelyek, a gazdasági tevékenység és a vásárlóerő szempontjából egyaránt. A Bizottság általános érdekű szociális szolgáltatásokról szóló második kétéves jelentése rámutat arra, hogy az egészségügyi és szociális szolgáltatások a gazdasági teljesítmény 5%-át teszik ki, és mintegy 21,4 millió embert foglalkoztatnak ebben az ágazatban.

A CEEP[27] becslése szerint az Unióban az általános érdekű szolgáltatásokat nyújtók közvetlenül 26%-os arányban (2412 milliárd EUR) járulnak hozzá az Unió GDP-jéhez, és 64 millió személynek adnak munkát, akiknek egyharmada az egészségügyi és szociális szolgáltatások terén tevékenykedik.

Az Eurofound Research életminőség-felmérések keretében végzett kutatásai (Quality of Life Survey)[28] kimutatták, hogy az általános érdekű szolgáltatások/általános érdekű szociális szolgáltatások nyújtása és fejlesztése az egyik legfontosabb módja annak, hogy javítsák a polgárok életminőségét, biztosítsák a teljes körű társadalmi integrációt, valamint gondoskodjanak a társadalmi és területi kohézióról, azokat akár állami minisztériumok és hivatalok vagy helyi hatóságok, akár szociális gazdasági vállalkozások és olyan szereplők nyújtják, mint például a kölcsönös önsegélyező társaságok, szövetkezetek és önkéntes szervezetek.

Finanszírozás

A szolidaritás közösségi megközelítése, a gyengébb gazdaságok támogatása érdekében jelentősen megnövelt uniós költségvetés, az Európai Beruházási Bank nagyobb szerepe és az adósságterhek stabilizálása érdekében létrehozandó európai adósságkezelő ügynökség gyorsabb fellendülést biztosítana, és megerősítené az Európai Uniót egy olyan időszakban, amikor egyre növekvő széthúzó erők gyengítik azt. A Berès-jelentésben foglalt megállapodásnak megfelelően a pénzügyi műveletekre Európa-szerte kivetendő, 0,5%-ot meg nem haladó adó évi 200 milliárd EUR bevételt eredményezne.

A reform előmozdítására tett kezdeményezés

Az általános érdekű szociális szolgáltatásokat nyújtó vagy azok más által történő ellátásáról gondoskodó állami hatóságoknak egyértelmű jogalapra van szükségük, amelyre szolgáltatásaikat és kiadásaikat alapozhatják. A Bizottság által kialakított tájékoztatási szolgálat elengedhetetlen a szolgáltatók számára, ezért örvendetes lenne az említett szolgáltatás korszerűsítése. Az egyes kérdések Bizottság általi tisztázása azonban nem szüntette meg a jogbizonytalanságot. Az Európai Bíróság kénytelen ítélkezni a szóban forgó kérdésekben, jóllehet azokat jogszabályokban kellene tisztázni. Ez nem kielégítő a demokratikus és hatékony döntéshozatal szempontjából.

Az általános érdekű szociális szolgáltatásokat nyújtó önkéntes és szociális gazdasági vállalkozások – amelyek kevés forrással vagy gyenge irányítási struktúrával rendelkeznek – fizetésképtelenné válhatnak a közbeszerzések bürokratikus követelményei és az állami támogatásra vonatkozó szabályok mázsás terhe alatt. Mindez korlátozza kapacitásukat, valamint a helyi hatóságok hajlandóságát arra, hogy ilyen vállalkozásokat vegyenek igénybe a szolgáltatások biztosítására és az innovatív szolgáltatások kísérleti jellegű beindítására.

A kihívás abban áll, hogy a rendelkezésünkre álló valamennyi eszköz felhasználásával egy megbízható és rugalmas keretet alkossunk és nyújtsunk az általános érdekű szociális szolgáltatások számára, ezáltal biztosítva az Unió szociális célkitűzéseinek támogatását ahelyett, hogy a kereskedelmi vállalkozások szabályozására irányuló szabályokkal hátráltatnánk azok elérését.

Az előadó úgy véli, hogy a reformcsomagnak – az EUMSZ 14. cikkét alkalmazva – magában kell foglalnia az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra[29] vonatkozó keretrendeletet, meghatározva az általános érdekű szolgáltatások fogalmát és korlátok közé szorítva az egységes piaci szabályok hatását. A rendelet különbséget tehetne a gazdasági és nem gazdasági jellegű, általános érdekű szolgáltatások között, valamint e szolgáltatások sikeres működése érdekében megszilárdíthatná és tisztázhatná az általános elveket és a közös feltételeket. A Tanács és a Bizottság politikai összetétele azonban valószínűtlenné teszi, hogy a közeljövőben elfogadjanak egy ilyen jogszabályt, megoldásokra pedig most van szükség.

E jelentés olyan reformprogramot vázol fel, amely többek között foglalkozik a közbeszerzési eljárásokra és az állami támogatásra vonatkozó szabályokból adódó nehézségekkel az általános érdekű szociális szolgáltatások nyújtása szempontjából, valamint javaslatokat tesz arra vonatkozóan, hogy miként érhető el rugalmas megközelítés a nemzeti és helyi hatóságok számára az általános érdekű szociális szolgáltatások finanszírozása és odaítélése terén. A reformoknak többek között az alábbi területeket is érinteniük kell: a szociális gazdasági vállalkozások és szereplők, valamint az önkéntes szervezetek szerepe az általános érdekű szociális szolgáltatások nyújtásában; a beszerzési szerződésekben – beleértve az alvállalkozói szerződéseket is – a nemzeti és helyi szociális és minőségi követelményeknek való kötelező megfelelés; az általános érdekű szociális szolgáltatások nyújtása során a színlelt önfoglalkoztatás kérdésének kezelése; a kölcsönös önsegélyező társaságok transznacionális alapon történő működését lehetővé tevő uniós alapokmány kidolgozása.

Számos érdekelt felet tömörítő munkacsoport

Az általános érdekű szociális szolgáltatásokra vonatkozó, nagyra törő reformprogramnak legfőképpen egy hivatalos keretre van szüksége, amely a megfelelő reformok végrehajtására irányul. E jelentés egy „számos érdekelt felet tömörítő magas szintű munkacsoport” létrehozását javasolja, amit az általános érdekű szociális szolgáltatásokról szóló harmadik, kétévente megrendezett fórum ajánlásai is támogatnak. A munkacsoport feladata lenne, hogy széles körben konszenzust érjen el a különféle javaslatokról, ideértve az Európai Parlament, a Bizottság, a szociális védelemmel foglalkozó bizottság, a szociális partnerek, valamint a szolgáltatók és felhasználók képviseleti szerveinek javaslatait is, továbbá hogy meghatározza azokat a politikai és jogszabályi kiigazításokat, amelyek szükségesek a magas színvonalú előírások és olyan jogbiztonság kialakításához, amely révén teljes mértékben érvényesíthető az a társadalmi és gazdasági szerep, amelyet az általános érdekű szociális szolgáltatások betölthetnek az európai társadalomban. Tagsága a fent említett szervezetekből állna, elnöki tisztségét a Szociális Főigazgatóságnak kell betöltenie, tagjai között pedig a Versenypolitikai Főigazgatóságnak, a Belső Piaci Főigazgatóságnak, a Környezetvédelmi Főigazgatóságnak, valamint az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságnak is szerepelnie kell. A munkacsoport megbízatása kezdetben két évre szólna, azzal a célkitűzéssel, hogy jelentést készít az elért haladásról az általános érdekű szociális szolgáltatásokról szóló negyedik, kétévente megrendezett fórumra, amelyre ez a jelentés szintén javaslatot tesz.

Az UNIOPSS-tól[30] származik egy további ötlet, amelyet a javasolt munkacsoportnak érdemes lenne megfontolnia, mivel javasolja az „általános érdekű szociális szolgáltatások európai forrásközpontjának” létrehozását. Ez a tagállamok, a Bizottság és a civil társadalom közötti európai szintű szakmai platformként működhetne. A központ elősegítené egy hatékony európai jogi keret kialakítását, megkönnyítené a befektetést, lehetővé tenné a bevált módszerek cseréjét, statisztikákat gyűjtene és összehasonlító tanulmányokat szervezne. Bármely olyan jogalkotási kezdeményezésről konzultálhatnának vele, amely kihat az általános érdekű szociális szolgáltatásokra. Az egységes piac megvalósításáról (2010) szóló Monti-jelentés kifejti, hogy az általános érdekű szolgáltatások gazdasági és társadalmi szempontból is fontos szerepet játszanak, majd arra a következtetésre jut, hogy szükség van a széles sávú hozzáféréshez és a banki szolgáltatásokhoz fűződő új egyetemes jogra. Mindez, a már meglévő aggodalmak mellett – amelyek az egységes piacról szóló jogszabályoknak az általános érdekű szociális szolgáltatásokra gyakorolt hatására vonatkoznak – szükségessé teszi a jogalkotók fellépését.

Önkéntes európai minőségi előírások

A kiváló minőségű általános érdekű szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés minden polgár joga. E kérdésben többek között már a civil társadalom is figyelemre méltó munkát végzett, és meglehetősen közel állunk egy önkéntes európai minőségi keretrendszer (VQF) elfogadásához. A VQF-ben azonban vannak hiányosságok, amelyekkel e jelentés is igyekezett foglalkozni. A minőséghez elengedhetetlenek az alábbi tényezők: az emberi méltóság és az alapvető jogok tiszteletben tartása; továbbá a szolgáltatások ösztönözzék a részvételt; tegyék lehetővé, hogy a fogyasztók saját döntéseket hozzanak; legyenek holisztikusak és folytonosak; a szolgáltatásokat a közösségekkel és más szereplőkkel közösen biztosítsák; a szolgáltatásokat szakképzett munkavállalók nyújtsák megfelelő foglalkoztatási és munkakörülmények között; azokat átlátható módon irányítsák, és legyenek elszámoltathatók.

Összegzés

Számos egyéb javaslat is érkezett többek között az alábbi szervezetektől: EPSU, ETUC, valamint a szolgáltatóktól, például a CEEP-től, továbbá a helyi hatóságokat és a civil társadalmat képviselő számos szervezettől, amilyen például a Solidar, az Európai Szociális Hálózat (ESN), a Szociális Platform, a REVES, a BAGFW, az AIM, az MEPLF, az Eurodiaconia, a CEDAG, a REIF és az Eurocities. Gondosan áttekintettem a fent felsorolt valamennyi álláspontot. Ezek mindegyike személyes tapasztalatokon alapul, és hosszas, alapos megfontolást érdemel strukturált és integrált módon, ahogy azt a javasolt munkacsoport is tenné.

A szolgáltatók és a felhasználók által azonosított problémák sürgős megoldásokat kívánnak, a gazdasági és munkanélküliségi válság fényében pedig polgárainknak soha korábban nem volt még ilyen nagy szüksége a kiváló minőségű általános érdekű szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, miközben gazdaságainknak és társadalmunknak szintén szüksége van az ilyen szolgáltatások nyújtotta előnyökre.

_________________________

1 UNIOPSS:http://www.uriopss-picardie.asso.fr/resources/trco/pdfs/2010/J_octobre_2010//57908EuropeaManifesto_SSGIoct2010.pdf.

VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (23.3.2011)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

az általános érdekű szociális szolgáltatások jövőjéről
(2009/2222(INI))

A vélemény előadója: Sophie Auconie

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. mivel az általános érdekű szociális szolgáltatások aktívan hozzájárulnak a szerződések által meghatározott uniós célkitűzések megvalósításához, nevezetesen a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdításához, felkéri az Európai Bizottságot, hogy a Monti–Kroes-csomag értékelését és felülvizsgálatát felhasználva egy megfelelő és a szervezésben részt vevő állami hatóságok szempontjából funkcionális megközelítés segítségével továbbra is tegyen erőfeszítéseket a közösségi szabályok egyértelművé tételére és végrehajtásuk nyomon követésére az általános érdekű szociális szolgáltatások területén, figyelembe véve e szociális szolgáltatások megszervezését érintő sajátosságokat, jogállásukat és helyi jellegzetességeiket, valamint a tagállamok felelősségét e szolgáltatások megszervezésében és finanszírozásában;

2. hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások tagállamokban való megszervezése történelmi fejlődési folyamat és különböző kulturális hagyományok eredménye, ezért lehetetlen és nem kívánatos egységes európai modellt kidolgozni, hanem rugalmas megközelítést kell elfogadni, amely a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett kellően figyelembe veszi a regionális és helyi hatóságok önkormányzáshoz való jogát és kellő teret enged a tagállamok különböző szervezeti formáinak megfelelő egyedi fejlődésnek;

3. úgy véli, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó egyetlen uniós keretrendelet nem a megfelelő eszköz e terület jogbiztonságának kialakításához;

4. kéri az Európai Bizottságot egy indikatív dokumentum elfogadására, amely tartalmazza a szervezésben részt vevő állami hatóságoknak szánt metodológiát, pontosan meghatározva az európai szabályok alkalmazásával kapcsolatos eljárásokat; ebben az összefüggésben hasznosnak találja a helyi hatóságok továbbképzését a közbeszerzési eljárások terén felmerülő jogbizonytalanságok kiküszöbölése érdekében;

5. kéri az Európai Bizottságot annak mérlegelésére, hogy célszerű lenne-e egy külön az általános érdekű szociális szolgáltatásokra vonatkozó de minimis rendelet benyújtása, vagy az ilyen szolgáltatások de minimis küszöbének kiigazítása, amely az uniós ellenőrzést azokra a szociális szolgáltatásokat érintő állami támogatásokra összpontosítaná, amelyek jelentős hatással lehetnek az EU-n belüli határon átnyúló kereskedelemre;

6. kéri az Európai Bizottságot, hogy fontolja meg a kórházak és szociális otthonok jelenlegi bejelentési kötelezettség alóli mentesítésének ajánlhatóságát tekintettel arra, hogy a belső piac aktuális fejlettségi szintjén ezen ágazatok esetében a verseny torzulása nem feltétlenül arányos a bevételekkel és a kompenzáció összegével, terjessze ki azon általános érdekű szociális szolgáltatások körét, melyek küszöbérték nélkül mentesülnek a bejelentési kötelezettség alól; kéri az Európai Bizottságot, hogy mentesítse a versenytárgyalás után kötött szerződések keretében odaítélt támogatásokat a bejelentési kötelezettség alól, tekintettel arra, hogy a versenytárgyalások létező alternatívái (házon belül, engedélyezési rendszerek, megbízás stb.) sokkal inkább hozzáigazíthatók az általános érdekű szociális szolgáltatások jellegzetességeihez;

7. kéri a Bizottságot, hogy utasítsa a tagállamokat, hogy csak olyan szolgáltatások esetében írjanak ki versenytárgyalásokat, amelyek iránt valódi és természetes piaci kínálat és kereslet mutatkozik, mert ha olyan szolgáltatásokra írnak ki versenytárgyalásokat, melyeknek nincs valódi és természetes piaca, az csak felesleges kiadásokkal és adminisztratív terhekkel jár;

8. kéri az Európai Bizottságot, hogy pontosítsa, hogyan alkalmazza a gazdasági és nem gazdasági tevékenységek és a kereskedelemre gyakorolt hatás fogalmát az általános érdekű szociális szolgáltatásokra, valamint „a szükséges ellentételezés mértékét azon költségek elemzése alapján kell megállapítani, amelyet egy átlagos, jól vezetett és a szükséges közszolgáltatási követelmények kielégítéséhez közlekedési eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozásnál felmerülnének” (Európai Bíróság, C-280/00, Altmark-ügy) elv alkalmazásának konkrét feltételeit;

9. hangsúlyozza, hogy a hivatalos megbízatási aktus garantálja az átláthatóságot, melyet fent kell tartani; kéri a Bizottságtól annak vizsgálatát, hogy a megbízatásra és a túlkompenzáció ellenőrzésére vonatkozó szabályok megfelelnek-e a szociális szolgáltatások jellemzőinek és hogy tegyen lépéseket, amennyiben ezeket nem ítéli megfelelőnek; hangsúlyozza, hogy a megbízás (megbízatási aktus) alkalmazási körét – különösen a szabályok alkalmazása területén gyakorolt nagyobb rugalmasság révén – javítani kell;

10. mivel az általános érdekű szociális szolgáltatások emberközpontú szolgáltatások, és mivel a társadalom leghátrányosabb helyzetű embereinek a szükségleteit elégítik ki, így téve lehetővé az egyének számára, hogy jelentős szerepet töltsenek be a gazdasági és szociális életben (a Tanács 2010. december 6–7-i következtetései), azon a véleményen van, hogy az alapvető banki szolgáltatásokat általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak kellene tekinteni és egyetemes szolgáltatási kötelezettséget kellene előírni ezekre vonatkozóan a hozzáférhetőség, a megfizethető ár, az átláthatóság és a magas minőség garantálása érdekében;

11. kéri a Bizottságot, hogy tegyen jogalkotási javaslatot a projektkötvényekről a vonatkozó és fenntartható általános gazdasági érdekű uniós szolgáltatások hosszú távú és megfizethető finanszírozásának biztosítása érdekében, különösen a szociális lakások (az épületek energiahatékonysági szempontú felújítása) és a középületek felújítása területén;

12. hangsúlyozza, hogy a kompenzáció kiszámításakor nem kizárólag gazdasági és pénzügyi kritériumokat kell figyelembe venni, hanem szociális kritériumokat is;

13. érdeklődéssel várja a Monti–Kroes-csomag értékelésének eredményeit, amelyek megmutatják, hogy van-e, és ha igen, hol van szükség további kiigazításra;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

16.3.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

26

6

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Burkhard Balz, Sharon Bowles, Udo Bullmann, Pascal Canfin, Nikolaos Chountis, George Sabin Cutaş, Leonardo Domenici, Derk Jan Eppink, Diogo Feio, Vicky Ford, Ildikó Gáll-Pelcz, José Manuel García-Margallo y Marfil, Jean-Paul Gauzès, Sven Giegold, Sylvie Goulard, Liem Hoang Ngoc, Wolf Klinz, Philippe Lamberts, Astrid Lulling, Íñigo Méndez de Vigo, Ivari Padar, Antolín Sánchez Presedo, Edward Scicluna, Peter Simon, Peter Skinner, Theodor Dumitru Stolojan, Ivo Strejček, Marianne Thyssen, Corien Wortmann-Kool

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Sophie Auconie, Elena Băsescu, Saïd El Khadraoui, Danuta Jazłowiecka, Olle Ludvigsson, Thomas Mann, Sirpa Pietikäinen, Catherine Stihler

VÉLEMÉNY a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részéről (5.4.2011)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a közérdekű szociális szolgáltatások jövőjéről
(2009/2222(INI))

A vélemény előadója: Damien Abad

JAVASLATOK

A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  úgy véli, hogy a közérdekű szociális szolgáltatások átfogó szerepet játszanak az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkében, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. és 14. cikkében meghatározott alapelvek megvalósításában, különösen egy magas versenyképességű szociális piacgazdaság kialakításában és az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának előmozdításában;

2.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az egységes piac társadalmi dimenzióját, továbbá jobban figyelembe kell venni a közérdekű szociális szolgáltatások sajátosságait egy olyan gyakorlatias megközelítés előtérbe helyezésével, amely e szolgáltatások elérhetőségét, egyetemességét, méltányosságát, minőségét és hatékonyságát állítja középpontba;

3.  felhívja a figyelmet az Európában működő változatos közszolgáltatási modellekre, valamint arra, hogy az európai, illetve a nemzeti, regionális és helyi szintek közötti kapcsolatok tisztázását célzó eszmecserék során a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartását további megfontolások központi tárgyává kellene tenni;

4.  újfent megerősíti, hogy az újabb gazdasági, társadalmi, intézményi és technológiai fejlemények nyomán a közérdekű szociális szolgáltatások folyamatosan alakulnak; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a belső piacon zajló folyamatos változásokat és az európai polgárok alapvető szükségleteit figyelembe véve folytassák a közérdekű szolgáltatások infrastruktúrájának, szervezésének és finanszírozásának megújítására irányuló folyamatot;

A közérdekű szociális szolgáltatások politikai jelentőségének előmozdítása

5.  úgy véli, hogy e szolgáltatásoknak az Európában, különösen a gazdasági válság idején betöltött szerepére való tekintettel az EU-nak jobban el kellene ismernie azok fontosságát; ezért felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, vajon az esetlegesen felállítandó, európai szociális szolgáltatásokat megfigyelő központ megfelelő eszköz lenne-e a tagállamok különböző forrásaiból történő információgyűjtésre és az európai, nemzeti, regionális és helyi szinten bevált gyakorlatokat előmozdítására;

6.  felkéri továbbá a Bizottságot a közérdekű szociális szolgáltatásokkal kapcsolatos kérdések/válaszok honlapjának aktualizálására és egy olyan módszertan kidolgozására, amely jobban igazodik a közérdekű szolgáltatásokat működtető hatóságokhoz és az üzemeltetőkhöz, és amely érthető, közvetlenül alkalmazható, és az EU valamennyi hivatalos nyelvén elérhető;

7.  hangsúlyozza a közérdekű szociális szolgáltatások minőségére vonatkozó közös fogalmak jobb megértése szempontjából a szociális szolgáltatások önkéntes európai minőségi keretrendszerének jelentőségét, melyet a szociális védelemmel foglalkozó bizottság fogadott el 2010-ben; szorgalmazza a közös koordinációs eszközök meghatározását ezen önkéntes keretrendszer használatának optimalizálása és a legjobb gyakorlatok cseréje érdekében, összehasonlítható minőségi mutatók meghatározásának céljával;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a közérdekű szociális szolgáltatások egyedi jellemzőinek meghatározására irányuló erőfeszítéseit, és találjon egy közös, elfogadott meghatározást a közérdekű szolgáltatásokra, teljes mértékben tiszteletben tartva a tagállamok hatáskörét és figyelembe véve azokat az egyéni módokat, ahogy ezeket a szolgáltatásokat Európa-szerte alakítják;

A szociális szolgáltatások gazdasági dimenziójának figyelembevétele

9.  emlékeztet a közérdekű szociális szolgáltatások jelentős arányára az EU összfoglalkoztatásában és a tagállamok államháztartásaiban; úgy véli, hogy a gazdasági és költségvetési válság fényében a szociális szolgáltatások folyamatosságának és minőségének megőrzésén, valamint hatékonyságuk fokozásán alapuló, kiegyenlített megközelítést kell alkalmazni;

10. úgy véli, hogy egyfelől meg kell vitatni a fogalmak, különösen a megbízás fogalmának pontosítását, valamint a közbeszerzési szabályok szükséges tiszteletben tartása és az általános érdekű szociális szolgáltatások egymáshoz való viszonyát, különös tekintettel az olyan új irányítási megközelítésekre, mint például a házon belüli közbeszerzés és a helyi hatóságok között együttműködés, másfelől az ajánlatok kiválasztása során a minőségi kritériumok fokozott hangsúlyozását, biztosítva a kkv-k és más szervezetek egyenlő részvételét;

11. ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet a szolgáltatók közötti versenyt szabályozó előírásokra, és emlékeztet a Szerződés általános elveire (a megkülönböztetésmentességre, az egyenlő bánásmódra és az arányosságra) a közérdekű szociális szolgáltatásokat nyújtó állami és magánvállalatok közötti tisztességes verseny biztosítása érdekében;

A közérdekű szociális szolgáltatások keretének meghatározása

12. hangsúlyozza, hogy szükség van a közérdekű szociális szolgáltatásokat érintő jogi bizonytalanságok tisztázására; üdvözli az állami támogatásokra, a közbeszerzésekre és az egységes piacra vonatkozó szabályoknak a közérdekű szociális szolgáltatásokra kiterjedő alkalmazásáról szóló bizottsági útmutató aktualizálását, de emlékeztet arra, hogy ez nem elég, mivel a szabályok számos szereplő számára problémákat vetnek fel; felszólítja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse ezeket a szabályokat;

13. tudomásul veszi a Monti-jelentésben szereplő, és különösen az EUMSZ 14. cikke és az ahhoz csatolt 26. jegyzőkönyv alkalmazását érintő javaslatokat; kulcsfontosságúnak tartja a valós nehézségek és a potenciális megoldások felismerését lehetővé tevő gyakorlatias megközelítés követését; felszólítja a Bizottságot, hogy a Parlamenttel és a Tanáccsal közösen folytasson mélyreható vizsgálatokat a közérdekű szociális szolgáltatások valamely ágazatának működéséről, például az időseknek nyújtott szolgáltatások ágazatáról, amely igen fontos szerepet fog kapni, hiszen az Uniónak a közeljövőben alapvető demográfiai változásokkal kell majd szembenéznie;

14. arra kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a közérdekű szociális szolgáltatásokat nyújtó állami és magánvállalatok megfeleljenek a minőségi követelményeknek; felszólítja a Bizottságot, hogy a nemzeti minőségi követelményekre, valamint a tagállamokban alkalmazott bevált gyakorlatokra vonatkozóan gyűjtsön információt;

15. üdvözli a Bizottságnak az átláthatóság javítására és a tájékozottság növelésére irányuló kezdeményezését az állami támogatások, a közbeszerzések, a köz- és magánszféra közötti partnerségek és a koncessziók területén, kommunikációs eszközök fejlesztése révén a szociális szolgáltatások vonatkozásában; ugyanakkor rámutat arra, hogy számos kérdés még mindig függőben van, és a szabályokat a helyi hatóságok és kis szolgáltatók igényei szerint kell alakítani, ezért a Bizottságnak továbbra is világos jogi alapot és tájékoztatást kell biztosítania az uniós szabályok alkalmazásáról, azzal a céllal, hogy a közérdekű szolgáltatások teljesíthessék küldetésüket, és hozzájárulhassanak egy jobb minőségű élet biztosításához Európa polgárai számára;

16. hangsúlyozza a szolgáltatók és az érdekelt felek közötti szorosabb együttműködés fontosságát a közérdekű szociális szolgáltatások vonatkozásában, valamint a felhasználók fokozott bevonásának jelentőségét, az elvárások pontosabb meghatározásának és a minőség tökéletesítésének céljával;

17. rámutat arra, hogy a szociális szolgáltatások széles körét kizárták a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv alkalmazási köréből; reméli, hogy a Bizottság hamarosan mérleget készít e kizáró intézkedések átültetéséről.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

22.3.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

34

2

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Pablo Arias Echeverría, Adam Bielan, Cristian Silviu Buşoi, Lara Comi, Anna Maria Corazza Bildt, António Fernando Correia De Campos, Jürgen Creutzmann, Christian Engström, Evelyne Gebhardt, Iliana Ivanova, Philippe Juvin, Sandra Kalniete, Eija-Riitta Korhola, Edvard Kožušník, Kurt Lechner, Toine Manders, Gianni Pittella, Mitro Repo, Zuzana Roithová, Heide Rühle, Matteo Salvini, Christel Schaldemose, Andreas Schwab, Catherine Stihler, Kyriacos Triantaphyllides, Bernadette Vergnaud, Barbara Weiler

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Damien Abad, Cornelis de Jong, Ashley Fox, Constance Le Grip, Pier Antonio Panzeri, Antonyia Parvanova, Sylvana Rapti, Amalia Sartori

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Michael Gahler

VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről (13.4.2011)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a közérdekű szociális szolgáltatások jövőjéről
(2009/2222(INI))

A vélemény előadója: Luís Paulo Alves

JAVASLATOK

A Regionális Fejlesztési Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy az Európai Unió fejlődése a szociális piacgazdaságon alapul, és mivel az EUSZ 14. cikke, illetve a hozzá csatolt 26. jegyzőkönyv elismeri, hogy az általános érdekű szolgáltatások az európai szociális modell szerves részét képezik, elveiket és feltételeiket pedig az Európai Parlament és a Tanács állapítja meg, a nemzeti, regionális és helyi hatóságok hatáskörének sérelme nélkül,

B.  mivel a jó minőségű és hatékony közérdekű szociális szolgáltatások fontosak az Európa 2020 stratégia céljainak eléréséhez, és pozitív hatást gyakorolnak a gazdasági növekedésre, a foglalkoztatásra, valamint a társadalmi és területi kohézióra,

1.  emlékeztet arra, hogy a szubszidiaritás elvének megfelelően tiszteletben kell tartani a közérdekű szociális szolgáltatások tagállamonként eltérő szerveződési modelljeit; szorgalmazza a legjobb gyakorlatok és a szakértelem terjesztését és átadását azon tagállamok részéről, amelyek az közérdekű szociális szolgáltatások nyújtása terén több tapasztalattal rendelkeznek, hiszen e tényezők kulcsfontosságúak a tagállamok jövőbeli fejlődése szempontjából;

2.  rámutat arra, hogy a regionális és helyi hatóságok döntő szerepet töltenek be a szociális szolgáltatások nyújtása terén, és véleményüket figyelembe kell venni e szolgáltatások tagállamok általi meghatározásakor;

3.  kéri a tagállamokat, hogy bocsássák rendelkezésre a hatáskörök regionális vagy helyi hatóságok javára történő decentralizálásához szükséges költségvetési forrásokat, különösen olyan körülmények között, amikor a polgárok a súlyos gazdasági válság miatt fokozottan veszik igénybe a közérdekű szociális szolgáltatásokat;

4.   hangsúlyozza, hogy a közérdekű szociális szolgáltatások alapvetően struktúraépítő és befogadó jellege relevánsan, hasznosan és hatékonyan hozzájárul minden régió fejlődéséhez, lehetővé téve az állam és a helyi vagy regionális közösségek számára, hogy köz- és magánfinanszírozás felhasználásával tölthessék be szerepüket; úgy véli, hogy a közérdekű szociális szolgáltatásokat különösen fontos fenntartani a vidéki és sérülékeny régiókban, és egyúttal hangsúlyozza azok létfontosságú szerepét a széttöredezett és a társadalom peremére szorult közösségek szegregációja tekintetében fennálló kockázat korlátozása szempontjából is;

5.  hangsúlyozza, hogy a közérdekű szociális szolgáltatások között léteznek olyan nem gazdasági tevékenységek, amelyekre a belső piac szabályai nem vonatkoznak és nem is vonatkozhatnak, és amelyek hozzájárulnak az Európai Unió területi kohéziójára vonatkozó célok eléréséhez;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy a meglévő jogalkotási kereten belül tegye meg a szükséges lépéseket a közérdekű szociális szolgáltatásokat nyújtó és szervező szereplők jogbiztonságának garantálása érdekében, felhasználva ennek során például a Monti–Kroes-csomag jelenleg folyó felülvizsgálatát is a közérdekű szociális szolgáltatásokkal kapcsolatos testreszabott megoldások kialakítására; kéri a Bizottságot, hogy bocsásson az állami hatóságok rendelkezésére olyan módszertani útmutatót, amely részletesen ismerteti az Európai Unió jogszabályainak helyes alkalmazási módjait;

7.   kéri a Bizottságot, hogy a finanszírozásra vonatkozó szabályokból fakadó bármely akadály időben történő elhárítása érdekében tanulmányozza a területi együttműködés lehetőségét a közérdekű szociális szolgáltatások tekintetében;

8.  szorgalmazza a közérdekű szociális szolgáltatásokra vonatkozó önkéntes európai minőségi keret bevezetését;

9.   úgy véli, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok kiterjeszthetnék a köz- és magánszféra közötti partnerséget a közérdekű szociális szolgáltatásokra annak érdekében, hogy növeljék azok hatékonyságát és hozzáférhetőségét.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

12.4.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

37

4

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

François Alfonsi, Luís Paulo Alves, Catherine Bearder, Jean-Paul Besset, Victor Boştinaru, Alain Cadec, Tamás Deutsch, Rosa Estaràs Ferragut, Elie Hoarau, Danuta Maria Hübner, Juozas Imbrasas, María Irigoyen Pérez, Seán Kelly, Evgeni Kirilov, Constanze Angela Krehl, Jacek Olgierd Kurski, Petru Constantin Luhan, Ramona Nicole Mănescu, Riikka Manner, Iosif Matula, Erminia Mazzoni, Miroslav Mikolášik, Jan Olbrycht, Wojciech Michał Olejniczak, Markus Pieper, Monika Smolková, Georgios Stavrakakis, Nuno Teixeira, Lambert van Nistelrooij, Oldřich Vlasák, Kerstin Westphal, Hermann Winkler, Joachim Zeller, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Karima Delli, Richard Falbr, Marek Henryk Migalski, Elisabeth Schroedter, Patrice Tirolien, Derek Vaughan, Sabine Verheyen

VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (26.4.2011)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

az általános érdekű szociális szolgáltatások jövőjéről
(2009/2222(INI))

A vélemény előadója: Siiri Oviir

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel az általános érdekű szociális szolgáltatások alapvető szerepet játszanak a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés elleni küzdelemben, az emberi jogok és az emberi méltóság védelmében, a társadalmi igazságosság és védelem előmozdításában, a nők és férfiak közötti egyenlőségben, a nemzedékek közötti szolidaritásban, a gyermekek jogainak védelmében, a magán- és szakmai élet összeegyeztetésében, valamint a gazdasági, társadalmi és regionális kohézió megvalósításában,

B.  mivel a nemek közötti – ágazati és foglalkoztatási – megkülönböztetés a szociális szolgáltatások terén káros hatást gyakorol a munkakörülményekre és a bérszintekre, és mivel a nem fizetett házimunkát, gyermek- és idősgondozást elsősorban nők végzik,

C. mivel az általános érdekű szociális szolgáltatások, és különösen a gyermek- és idősgondozási, valamint az egyéb hozzátartozók gondozását nyújtó szolgáltatásokhoz való hozzáférés nélkülözhetetlen a nők és a férfiak munkaerőpiacon, oktatásban és képzésben való egyenlő részvételéhez,

D. mivel az általános érdekű szociális szolgáltatások bővítése a nők munkaerőpiacon való nagyobb arányú megjelenésének hajtóerejét adja,

1.  sürgeti a tagállamokat, hogy ugyanúgy tartsák fenn a hozzáférhető, megfizethető, magas minőségi színvonalú szociális szolgáltatások rendelkezésre állását, mint a gyors gazdasági növekedés időszakában, és nemtől, jövedelemtől, faji vagy etnikai származástól, vallástól vagy meggyőződéstől, fogyatékosságtól, életkortól, szexuális irányultságtól vagy foglalkoztatási feltételektől függetlenül biztosítsanak egyenlő hozzáférést ezekhez a szolgáltatásokhoz; úgy véli, hogy a szociális szolgáltatások alapvető szerepet játszanak a nemek közötti egyenlőség biztosításában, mivel az egészségügyi szolgáltatások és a gyermekgondozási létesítmények mellett ezek a nők foglalkoztatási aránya és az egyenlőség általános növelésének fő pillérei;

2.  ragaszkodik ahhoz, hogy meg kell előzni, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság, illetve a jövőbeli gazdasági kilátások veszélyeztessék az általános érdekű szociális szolgáltatások fejlesztését, mivel ez hosszú távon károsan hatna a foglalkoztatottság növekedésére, az EU gazdasági növekedésére, a költségvetési hozzájárulások növekedésére, a születési arány emelkedésére, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítására;

3.  rámutat arra, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások bővítése a nők munkaerőpiacon való nagyobb arányú megjelenésének hajtóerejét adja; utal a 2008-as munkaerő-felmérésre, mely szerint a humán-egészségügyi szolgáltatásban dolgozók 79%-a, a bentlakásos ellátási szolgáltatásban dolgozók 81%-a, valamint a nem bentlakásos szociális munkával foglalkozók 83%-a nő volt;

4.  felszólítja a tagállamokat, hogy modern, proaktív jóléti stratégiákat dolgozzanak ki a szociális kiadások hatékonyságának és hatásosságának biztosítására, szem előtt tartva a nemek közötti egyenlőség elveit is; megjegyzi, hogy ezek a politikák – ideértve a befogadó munkaerőpiacok, a megelőzés és a rehabilitáció előmozdítását – kezdetben jelentősebb forrásokat igényelhetnek, de hosszabb távon várhatóan költségmegtakarításokhoz és jobb minőségű szolgáltatásokhoz vezetnek;

5.  felszólít arra, hogy a szolgáltatások lehető legszorosabban a felhasználók egyéni igényeihez való alakítása és a szolgáltatási színvonal javítása érdekében fordítsanak nagyobb figyelmet a különösen sérülékeny csoportokkal – például gyermekekkel, problémás fiatalokkal és idősekkel – foglalkozó személyek képzési és előkészítő tanfolyamok iránti igényére;

6.  hangsúlyozza, hogy fontos ösztönözni az erősebb felhasználó-központúságot és a felhasználók nagyobb fokú bevonását, valamint figyelembe kell venni a nemek közötti egyenlőség szempontjait és erősíteni kell a szociális jogokhoz való hozzáférést, különösen a hátrányos helyzetű csoportok – többek között az egyedülálló anyák, a fogyatékkal élő nők, a nemi alapú erőszak áldozatául esett nők, a bevándorló nők, a kisebbségekhez tartozó nők, az alacsony képesítéssel rendelkező nők és az idős nők – esetében, mivel ezek a csoportok különösen sérülékenyek a szegénységgel szemben és esetükben nagyobb a szegénység kockázata, a szolgáltatások iránti igény pedig egyre kifinomultabbá és összetettebbé válik, felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa és védelmezze az egészségügyi ellátáshoz és szociális szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférést, és javasoljon a többszörös megkülönböztetés elleni küzdelemre vonatkozó hatékony stratégiákat;

7.  javasolja, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások meghatározásakor a tagállamok vegyék figyelembe a kifejezetten férfiakat vagy nőket célzó szolgáltatásokat, például a kifejezetten nőknek szóló tanácsadói és szociális szolgáltatásokat, valamint azokat a fontos szolgáltatásokat, amelyek hozzájárulnak a nők életminőségéhez és az egyenlőséghez, például az egészségügyi szolgáltatásokat – különösen szexuál- és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat, az oktatást és az idősgondozást;

8.  kéri a Bizottságtól, hogy az esélyegyenlőség előmozdítását használja mutatóként az általános érdekű szociális szolgáltatások teljesítményének értékelése során;

9.  rámutat, hogy a gazdasági és pénzügyi válság, valamint a tagállamok által előírt megszorító politikák nem ösztönözhetik az általános érdekű szociális szolgáltatásokból való tőkekivonást, hanem éppen ellenkezőleg, jelentőségükből adódóan az ilyen szolgáltatásokat tovább kell erősíteni annak érdekében, hogy megfeleljenek a nők igényeinek;

10. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy végezzék el a különböző általános érdekű szociális szolgáltatások nemi szempontokon alapuló hatásvizsgálatát, és biztosítsák, hogy a javasolt uniós fellépések nemek közötti egyenlőség szempontjából történő értékelése rendszeres és átlátható, kézzelfogható eredményekkel járó folyamattá váljon, és hogy valamennyi uniós és nemzeti program és politika költségvetésébe beépüljön a nemek közötti egyenlőség szempontja; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy ellenőrzési jelentéseibe foglalja bele a nemek közötti egyenlőség kérdéseit;

11. felszólítja a tagállamokat, hogy a magán- és szakmai élet összeegyeztethetőségére irányuló politikák keretében biztosítsanak hozzáférést az elérhető, megfizethető, jó minőségű, sokszínű gyermekgondozási szolgáltatásokhoz a barcelonai célkitűzésekben leírtaknak megfelelően, és javítsák az időseknek és egyéb hozzátartozóknak nyújtott gondozási szolgáltatásokat, mivel ez alapvető lépés a nők és férfiak közötti egyenlőség felé, mivel a gyermekgondozási szolgáltatások nemcsak hogy megkönnyítik a nők munkaerő-piaci részvételét, hanem munkalehetőséget is kínálnak; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzon intézkedést a szociális rendszerek fenntarthatóságában nagyon fontos szerepet játszó, nem fizetett háztartási, gyermek- és idősgondozást nyújtók – többségükben nők – elismerése érdekében;

12. megjegyzi, hogy a demográfiai változás miatt általában véve a gondozási, egészségügyi és szociális szolgáltatások olyan növekedési ágazatot képviselnek, amely képes munkahelyeket teremteni a nők és a férfiak számára egyaránt; felszólítja a tagállamokat, hogy használják ki ezt a lehetőséget, azáltal, hogy a bérek, az infrastruktúra és a szakmai képzés javítása révén megerősítik azokat az alulfizetett és alulértékelt ágazatokat, amelyekben a nők felülreprezentáltak;

13. felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsanak elő a szakmai és a magánélet összeegyeztetését szolgáló politikákról, valamint a vállalati és területi jóléti kezdeményezésekről szóló megállapodásokat a szociális partnerek között, kellően figyelembe véve az elmúlt évek szerződéses alapon hozott pozitív intézkedéseit és az Európai Szociális Alap által finanszírozott kísérleteket;

14. felhívja a figyelmet arra, hogy fontos biztosítani, hogy a nemzeti, a regionális és a helyi hatóságok megkönnyítsék a rászoruló vagy kirekesztés által fenyegetett, valamint a nemi alapú erőszakot elszenvedett nők számára – mindkét esetben különösen akkor, ha eltartott gyermekük van – a szociális lakhatáshoz való hozzáférést;

15. felszólítja a Bizottságot, hogy aktívan vegyen részt a szociális partnerek által uniós szinten megállapított szabálygyűjtemény létrehozására és elfogadására irányuló erőfeszítésekben, mely gyűjtemény célja, hogy az esélyegyenlőség tekintetében fenntartsa az alapvető jogokat, és a nemek szempontját érvényesítő jogi garanciákat kiterjessze a javadalmazási és munkakörülményekre, a magán- és szakmai élet összeegyeztethetőségére irányuló intézkedésekre, a képzésre, a szakmai előmenetelre és a biztonságra;

16. rámutat arra, hogy létfontosságú védelmezni a nők leginkább kiszolgáltatott csoportjainak a képzési és foglalkoztatási szolgáltatásokhoz való hozzáférését, annak érdekében, hogy pénzügyi függetlenségük és teljes társadalmi beilleszkedésük biztosított legyen;

17. megjegyzi, hogy a szakképzett munkaerő odavonzása, a személyzeti létszámhiány és az általános érdekű szociális szolgáltatások minőségének csökkenése összefüggésében a jövőben jelentkező nehézségek elkerülése érdekében a tagállamoknak nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az egészségügyi és szociális szolgáltatások terén foglalkoztatott személyek tisztességes javadalmazására; rámutat, hogy a közelmúltban éppen ezekben az ágazatokban hozták létre a legtöbb munkahelyet – különösen a nők számára;

18. rámutat arra, hogy jobban el kell ismerni a szociális szolgáltatások ágazatában foglalkoztatott személyek – akiknek többsége nő – által végzett munkát, mivel a munkájuk nehéz, gondoskodó hozzáállást és hatalmas személyes elkötelezettséget igényel, ugyanakkor társadalmilag nem túl tekintélyes;

19. felszólítja a tagállamokat, hogy – többek között adókedvezmények és egyedi pénzügyi támogatás révén – ösztönözzék az idősek és a veszélyeztetett személyek – különösen a nők – számára nyújtott otthoni segítségnyújtás és támogatás formáit, és csökkentsék a hozzátartozók – különösen az eltartott családtagokat gondozó nők – foglalkoztatottságára gyakorolt negatív hatást.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

20.4.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

26

0

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Regina Bastos, Edit Bauer, Emine Bozkurt, Andrea Češková, Marije Cornelissen, Silvia Costa, Edite Estrela, Ilda Figueiredo, Zita Gurmai, Mary Honeyball, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Constance Le Grip, Barbara Matera, Elisabeth Morin-Chartier, Angelika Niebler, Siiri Oviir, Antonyia Parvanova, Raül Romeva i Rueda, Nicole Sinclaire, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Eva-Britt Svensson, Marc Tarabella, Marina Yannakoudakis, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Izaskun Bilbao Barandica, Anne Delvaux, Christa Klaß, Katarína Neveďalová, Rovana Plumb

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

6.6.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

36

8

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Regina Bastos, Edit Bauer, Heinz K. Becker, Mara Bizzotto, Philippe Boulland, Milan Cabrnoch, David Casa, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Karima Delli, Proinsias De Rossa, Frank Engel, Sari Essayah, Thomas Händel, Marian Harkin, Martin Kastler, Ádám Kósa, Jean Lambert, Patrick Le Hyaric, Veronica Lope Fontagné, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Elisabeth Morin-Chartier, Csaba Őry, Rovana Plumb, Konstantinos Poupakis, Sylvana Rapti, Licia Ronzulli, Elisabeth Schroedter, Jutta Steinruck

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Georges Bach, Raffaele Baldassarre, Françoise Castex, Silvia Costa, Julie Girling, Kinga Göncz, Sergio Gutiérrez Prieto, Richard Howitt, Jelko Kacin, Jan Kozłowski, Gesine Meissner, Antigoni Papadopoulou, Evelyn Regner, Claude Turmes, Cecilia Wikström

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

John Stuart Agnew