JELENTÉS a „Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé” című zöld könyvről

7.9.2011 - (2011/2107(INI))

Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság
Előadó: Marisa Matias

Eljárás : 2011/2107(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A7-0302/2011
Előterjesztett szövegek :
A7-0302/2011
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a „Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé” című zöld könyvről

(2011/2107(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), különösen a kutatással kapcsolatos cikkekre,

–   tekintettel a Bizottságnak a „Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé” című zöld könyvére (COM(2011)0048),

–   tekintettel a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik kutatási keretprogram félidős felülvizsgálatáról szóló, 2011. június 8-i állásfoglalására[1],

–   tekintettel „Az Innovatív Unióról: Európának a válság utáni világhoz való alkalmazkodásáról” című, 2011. május 12-i állásfoglalására[2],

–   tekintettel a kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítéséről szóló, 2010. november 11-i állásfoglalására[3],

–   tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletben szereplő, a kutatás és az innováció számára elkülönített összegek, illetve az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram egymást erősítő hatásainak a városokban és régiókban, valamint a tagállamokban és az Unióban való megvalósulásáról szóló, 2010. május 20-i állásfoglalására[4],

–   tekintettel a Szakértői Bizottság „Egy világszínvonalú felderítő kutatást finanszírozó szervezet felé – az Európai Kutatási Tanács struktúráinak és mechanizmusainak átvilágítása” című, 2009. július 23-i jelentésére,

–   tekintettel a kockázatmegosztási finanszírozási mechanizmus (RSFF) félidős értékelésével foglalkozó független szakértői csoport 2010. július 31-i jelentésére,

–   tekintettel a hetedik kutatási keretprogram időközi értékelésével foglalkozó szakértői csoport 2010. november 12-i végleges jelentésére,

–   tekintettel „A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram időközi értékelésével foglalkozó szakértői csoport jelentésére, valamint a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus időközi értékelésével foglalkozó szakértői csoport jelentésére megfogalmazott válaszról” című, 2011. február 9-i bizottsági közleményre (COM(2011)0052),

–   tekintettel az Európai Unió Tanácsa 3074. Versenyképességi (Belső Piaci, Ipari és Kutatási) Tanácsának a kutatási tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram (7KP), valamint a kockázatmegosztási finanszírozási mechanizmus időközi értékeléséről szóló, 2011. március 9-i következtetéseire,

–   tekintettel a „Az IKT új távlatai – A jövőbeni és kialakulóban lévő technológiák európai kutatási stratégiája” című, 2009. április 20-i bizottsági közleményre (COM(2009)0184),

–   tekintettel a Nobel-díj Marie Skłodowska-Curie-nek ítélése századik évfordulója alkalmából előterjesztett, állásfoglalásra irányuló indítványára[5],

–   tekintettel az Erőforrás-hatékony Európa – Az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő kiemelt kezdeményezésére (COM(2011)0021),

–   tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–   tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Halászati Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0302/2011),

A. mivel – a költségvetés felülvizsgálata alapján – a Bizottság úgy határozott, hogy vitát indít annak érdekében, hogy javítsa regionális, nemzeti és uniós szinten a kutatás és az innováció hatékonyságát, valamint hogy az uniós kutatási és innovációs programokhoz rendelt pénzügyi forrásokat az EU elsődleges prioritásaként kezelje;

B.  mivel az EU azt a célt tűzte ki, hogy 2020-ra az EU GDP-jének 3%-ára növeli a K+F-re fordított összegeket, és mivel sok ország még mindig messze van e cél elérésétől, ezért különösen fontos a K+F-be való állami és magánberuházások növelése;

C. mivel a jelenlegi tendenciák azt mutatják, hogy egyre nehezedik az európai költségvetés befagyasztására vagy csökkenésére irányuló nyomás a nemzeti állami költségvetéseket érintő szigorú megszorítások mellett, és mivel a kutatás, a fejlesztés és az innováció egyike azoknak a területeknek, amelyeken az európai együttműködés valódi hozzáadott értéket tudott felmutatni – szemben bizonyos más költségvetési tételekkel –, alátámasztva az EU rendelkezésre álló forrásai újraosztásának szükségességét;

D. mivel jelenleg (az EU egyes tagállamait nagyon eltérő módon érintő) gazdasági, szociális és környezeti válsággal szembesülünk, és mivel a kutatás (az alapkutatás és az alkalmazott kutatás dimenzióiban), az oktatás és az innováció alapvető fontosságú eszközei mind a gazdasági fellendülésnek, mind az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezései révén történő munkahelyteremtésnek, mind pedig a fenntartható és szolidáris növekedési modell meghatározásának;

E.  mivel az EU-nak és a tagállamoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy együttesen reagáljanak az európai népeket érintő olyan nagy társadalmi, gazdasági, környezetvédelmi, demográfiai és erkölcsi kihívásokra, mint a népesség elöregedése, az egészségügy, az élelmiszerellátás, a fenntartható fejlődés, a jelentős ökológiai kérdések stb.; és mivel az ezekkel kapcsolatos megoldásoknak arra kell motiválniuk az egyéneket, hogy még inkább felelősséget vállaljanak tetteikért;

F.  mivel a világ más régiói és országai egyre nagyobb mértékben ruháznak be a kutatásba, fejlesztésbe és innovációba, és mivel ennélfogva az e területre irányuló európai uniós beruházásnak a tudományos kapacitás megerősítésre, az ágazati beruházások ösztönzésére és általában az európai uniós versenykapacitás javítására kell irányulnia; mivel létre kell hozni – a teljes „innovációs lánc” mentén – a támogatási eszközök koherens készletét, ezzel biztosítva a megfelelő egyensúlyt az akadémiai irányultságú kutatás, az alkalmazott kutatás és az innováció között,

G. mivel – noha a kutatás, fejlesztés és innováció uniós finanszírozásának mértéke növekszik – még mindig a tudományosan és technológiailag fejlettebb európai uniós tagállamok tudják felvenni a különféle finanszírozási keretrendszerek és programok (köztük a nagy léptékű projektek) alapján rendelkezésre álló erőforrások legnagyobb részét, állandóvá téve azt, hogy egyes tagállamok és azok régiói mind a finanszírozáshoz való hozzáférés, mind pedig a részvétel tekintetében alulreprezentáltak maradnak; mivel az európai kutatási térség kiteljesítése érdekében célul kell tűzni, hogy az Unió minden részén megjelenjen a kiválóság, és mivel a Strukturális és Kohéziós Alapok jelentik a legfőbb eszközt ennek eléréséhez;

H. noha a K+F finanszírozási kapacitások, az ipari struktúrák és a felsőoktatási rendszerek nemzeti szintjei tekintetében még mindig jelentős és fokozódó egyenlőtlenségek vannak az EU-n belül, és mivel e különbségeket 7. keretprogrambeli részvétel részben tükrözi; mivel kiegyensúlyozó mechanizmusokat kell kialakítani a tagállamok és az európai régiók kutatási és innovációs kapacitásainak fokozása érdekében;

I.   mivel a közös stratégiai keretnek az európai kutatási térséggel azonos általános elveken kell alapulnia, előnyt kovácsolva a 27 különböző nemzeti kutatási stratégia és program összehangolása által biztosított kiaknázatlan lehetőségből, és csökkentve a felesleges széttagoltságot;

J.   mivel az EU kutatási, fejlesztési és innovációs alapjaiban való részvételük szintjében nem tükröződik az, hogy milyen fontosak is a kkv-k az EU gazdasága számára; mivel a kkv-k az együttműködésen alapuló kutatási, fejlesztési és innovációs projektekben való részvételének el kellene érnie a 15%-ot, és mivel az iparral való együttműködésen alapuló munka jelentős kutatási, fejlesztési és innovációs befektetésekre ösztönözte az ipart, az egyszerűsítés és a bürokrácia csökkentése e cél eléréséhez és az ipar részvételének növeléséhez alapfeltételt jelentenek;

K. mivel a szegénységgel összefüggő és kevés figyelmet kapó betegségek, különösen a fejlődő országokban, akadályozzák a gazdasági fejlődést; mivel ezek a betegségek évente több mint egymilliárd embert érintenek, és több millió esetben halált okoznak,

L.  mivel az egyetemi diplomát szerző diákok több mint 60%-a nő, ám a magasabb egyetemi (így a PhD-s és egyetemi tanári) állások többségét még mindig férfiak töltik be,

M. mivel az Európai Kutatási Tanács (ERC) 2007-ben történt létrehozása óta 1 700 projektet választottak ki az ERC általi finanszírozásra, ami körülbelül 2,5 milliárd euró támogatást jelent, és e támogatások csaknem 90%-át férfi pályázók kapták,

N. mivel úgy tűnik, hogy a női kutatók esetében létezik az igen problémás „üvegplafon”, ami azt jelenti, hogy a magasabb beosztásokban csökken a női kutatók aránya,

O.  mivel számos tagállam oktatási rendszerében a nemi sztereotípiák még mindig működnek az olyan kutatási területeken, mint például a természettudományok;

1.  üdvözli a kutatás és az innováció finanszírozásának közös stratégiai keretét meghatározó európai bizottsági zöld könyvet, és úgy véli, hogy az új közös stratégiai keretnek a közösségi kutatási és innovációs politikákon és a tagállamok kutatási programjain alapulva össze kell kapcsolnia az EU kutatási programjait és finanszírozási rendszereit; úgy véli, hogy a közös stratégiai keretnek integrált megközelítést kell alkalmaznia, amelynek célja, hogy vonzóbbá és könnyen hozzáférhetővé váljon minden résztvevő számára;

2.  úgy véli, hogy az EU kutatási alapjainak és programjainak és a strukturális és kohéziós alapoknak különböző céljaik vannak, és ennek megfelelően egymástól elválasztva kell tartani azokat;

3.  elismeri, hogy bizonyos tagállamok viszonylag alacsony szinten vesznek részt a 7. keretprogramban, valamint hogy a Strukturális Alapon keresztül a K+F-kapacitás növelése érdekében tett erőfeszítések ellenére az európai régiók között továbbra is jelentős kutatási és innovációs szakadék tapasztalható; meggyőződése, hogy ki kell aknázni valamennyi régió kiválósági potenciálját; ezért úgy véli, hogy új megközelítésekre van szükség az alulteljesítő régiók és tagállamok a téren való segítése érdekében, hogy elérjék a kiválóság szintjét, és intelligens regionális szakosodást valósítsanak meg;

4.  kéri a Bizottságot, hogy maximalizálja a közös stratégiai keret, a Strukturális Alapok, az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap és az Európai Halászati Alap közötti mindenfajta lényeges szinergiát, és fejlesszen ki több alapot felölelő megközelítést, figyelembe véve azok eltérő céljait; meggyőződése, hogy a kohéziós eszközök a regionális szintű kutatással és innovációval jobban összehangolva erősíthetik a kiválóság fejlesztését és a kapacitásépítést; úgy véli, hogy ez lehetővé teszi a kiválósághoz vezető út fejlesztését, hozzásegítve ezeket a régiókat ahhoz, hogy teljes mértékben részt vegyenek a minőségen és kiválóságon alapuló közös stratégiai keretben;

5.  javasolja, hogy ez az új megközelítés tartalmazza olyan tevékenységek finanszírozását, amelyek célja: az egyetemek modernizálása, tudományos felszerelések beszerzése, helyi technológiai transzfer, az induló és a kiváló vállalkozások támogatására, a kutatási, fejlesztési és innovációs projektek eredményeinek terjesztése, a kutatók transznacionális képzésével kapcsolatos programok kapacitásának bővítése, élvonatbeli kutatási központok alapítása, kiválósági hálózatok és klaszterek kiépítése, valamint a szakmai ellenőrzés mellett folytatott, régiók közötti együttműködésen alapuló K+F és innovációs tevékenységek kialakítása; meggyőződése, hogy a 7. keretprogramon belül bizonyos támogató intézkedések sikeres áthidaló tevékenységnek bizonyultak, és azokat meg kell tartani a közös stratégiai keretben;

6.  kéri a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra az Európai Kutatási Tanács projektjei, a Marie Curie-projektek vagy bizonyos együttműködésen alapuló projektek finanszírozását, amennyiben azok megfelelnek a kiválósági kritériumoknak, azonban azok az európai források hiánya miatt nem finanszírozhatók;

7.  hangsúlyozza, hogy a régiók számára megfelelő eszközöket kell biztosítani a kutatási és innovációs politika területén az intézményi kapacitásfejlesztés támogatására, ugyanis a regionális szint stratégiai láncszem a keretprogramból és strukturális alapokból származó finanszírozások hatékony integrációjához, valamint a helyi vállalkozásokhoz, szolgáltatásokhoz és kutatási és oktatási központokhoz fűződő szoros kapcsolatai szempontjából;

8.  kéri, hogy a kohéziós politika Európa 2020 stratégia felé mutató jövőbeli irányultságára való tekintettel mind az 1. célkitűzés, mind a 2. célkitűzés hatálya alá tartozó régiók számára kötelező jelleggel legyen kiemelt cél az „innováció”, aminek minden szinten tükröződnie kell a finanszírozásban is;

9.  úgy véli, hogy a helyi hatóságokat bátorítani kellene az innovációra, „A tudás régiói”, az „Élő laboratóriumok” és az „Intelligens városok” kezdeményezéshez hasonló kezdeményezések folytatása és erősítése révén, amelyek előmozdítják a kutatás-fejlesztés területi dimenzióját;

10. felhívja a figyelmet a konvergenciapolitikák fenntartásának fontosságára, és arra kéri a Bizottságot, hogy alakítsa ki a kiválósághoz vezető utat azon tagállamok és régiók számára, amelyek gazdaságilag gyengébbek és társadalmilag érzékenyebbek, és amelyek alulreprezentáltak a keretprogramban, mégpedig azok erősségeire alapozva, továbbá hatékony és világos, azok humántőkéjének és kutatási kapacitásainak jelentős növelését célzó kritériumok alapján;

11. úgy ítéli meg, hogy az Európai Kutatási Térség fejlesztésének alkalmas eszköze az, ha versenyt hirdetnek csúcskutatási intézetek alapítására a hátrányos helyzetű térségekben; úgy véli, hogy a támogatási források verseny formájában történő odaítélése nagyobb dinamikát és kreativitást von maga után, ami a strukturálisan gyenge régiókban is jövőorientált munkahelyeket létrehozó új kutatási és technológiai központok sikeres létrehozásához vezethet; úgy véli, hogy a versenyben olyan csapatoknak kell részt venniük, amelyek mindig egy nemzetközileg elismert kutatóintézetből és egy hátrányos helyzetű régióból állnak, és az intézetalapítási javaslatok tudományos koncepcióját mindig a kiválóság elve alapján kell megítélni; ezzel egyidejűleg egy életképes általános koncepciót kell megkövetelni a régióktól, amely például a strukturális alapok forrásai segítségével és a megfelelő keretfeltételeken keresztül kutatás- és innovációbarát infrastruktúrát és környezetet épít ki;

12. javasolja, hogy a Bizottság az együttműködésen alapuló európai kutatás előmozdítása érdekében vizsgálja meg egy a strukturális alapok által finanszírozott, egész Európára kiterjedő közös alap létrehozásának lehetőségét;

13. meggyőződése, hogy a keretprogram hitelessége a tudományos minőségen alapul, és ezért a kiválóságot a kutatásfinanszírozás legfőbb kritériumának tekinti; emlékeztet arra, hogy a kiválóság jellege a résztvevő típusától vagy a kutatási és innovációs projekt természetétől függően változik (egy kutatóintézet kiválósági kritériuma nem egyezik meg az egyedi kutató vagy a kkv kiválósági kritériumával, és eltér az alap- és az alkalmazott kutatási projektek esetében is); hangsúlyozza, hogy adott esetben az ipari és az alkalmazott kutatás fontos kritériumainak kell tekinteni a technikai fejlődést, az innovációt, a kísérleti projekteket és a piacteremtést;

14. felszólít a helyi és regionális, nemzeti és európai, határokon átnyúló kutatási és innovációs stratégiák olyan hatékonyabb összehangolására és összekapcsolására, amely figyelemmel van az eltérő kontextusok sajátosságaira, ugyanakkor megerősíti a köztük lévő kiegészítő jelleget és együttműködést; meggyőződése, hogy a finanszírozás és esetlegesen a társfinanszírozás hatékonyságának növeléséhez kulcsfontosságú az információkhoz és bevált gyakorlatokhoz való hozzáférés és azok megosztása, a közös programozási erőfeszítések hangsúlyozása, az egyszerű, rugalmas szabályok és eszközök, valamint adott esetben ez utóbbiak konvergenciája;

15. meggyőződése, hogy Európa köteles kihasználni a kutatásban, a technológiában és az innovációban rejlő jelentős potenciálját, és köteles hozzájárulni az alábbi globális társadalmi kihívások megoldásához:

§ az elöregedő európai társadalom demográfiai változásai – beleértve az életkorral összefüggő betegségeket és családpolitikát −, a világszintű népességnövekedés, a kevés figyelmet kapó betegségek, a táplálkozás/az élelmezésbiztonság, az urbanizáció, a mobilitás, a társadalmi kohézió és a migráció,

§ a szűkös erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásra való áttérés, beleértve a vízgazdálkodást, a földhasználatot és a talajgazdálkodást, az éghajlatváltozás mérséklését, a biológiai sokféleség, a tengeri ökoszisztémák és az erdők megőrzését, a megújuló energiákat, az energiahatékonyságot és az energiabiztonságot, a kritikus jelentőségű nyersanyagokat és más biológiai és fizikai természeti erőforrásokat,

§ az Európai Unió gazdaságának fellendítése és a foglalkoztatás javítása érdekében erős, stabil és méltányos gazdasági környezet megteremtése, beleértve a gazdaságélénkítést, az oktatás és képzés, valamint az alapvető és alkalmazott szaktudás erősítését a társadalomtudományoktól és humántudományoktól a biológiai és orvostudományokhoz és a polgárok és az infrastruktúra biztonságára irányuló kutatásokhoz hasonló egyéb területeken át a kulcsfontosságú technológiákig terjedő valamennyi tudományágban;

úgy véli, hogy a közös stratégiai keretnek arra kell összpontosítania, hogy egy kiegyensúlyozott, az oktatástól és képzéstől a kutatásig és az innovációig valamennyi tevékenységi kört magában foglaló eszközrendszer révén, átfogó módon foglalkozzon e társadalmi kihívásokkal;

16. emlékeztet arra, hogy különösen az együttműködési programok területén fontos a keretprogram és a közös stratégiai keret közötti sikeres eszközök folyamatos biztosítása; felkéri a Bizottságot, hogy minden programon belül megfelelő időben értékelje az egyes eszközöknek az adott politikai célok elérése tekintetében meglévő hatékonyságát, és igazítsa ki azokat, amelyek hatékonysága és a célokhoz való hozzájárulása nem egyértelműen bizonyított;

17. kéri, hogy végezzenek független ellenőrzést, például az Európai Számvevőszék bevonásával és a nemzeti számvevőszékek részvételével a tagállamok, az Európai Unió és a helyi önkormányzatok által folytatott kutatáshoz kapcsolódó állami kiadások hatékonyságát illetően;

18. felszólítja a Bizottságot, hogy növelje az Európai Unió kutatásban és innovációban rejlő hozzáadott értékének láthatóságát;

19. felszólít az állami és magánszférabeli erőfeszítésék európai és nemzeti szinten való összehangolására azért, hogy a K+F-re fordított kiadás elérje a GDP 3%-ában meghatározott, európai szintű célt; felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy további késlekedés nélkül fogadják el az e cél elérését szolgáló ütemtervet;

20. hangsúlyozza, hogy erőfeszítéseket kell tenni a közös stratégiai kereten belüli kiadásoknak az Európa 2020 stratégia átfogó politikai célkitűzéseivel történő, lehetőség szerinti összehangolására; szorgalmazza az új kezdeményezésekkel – mint például az Innovatív Unió és más vonatkozó kiemelt projektek – való koordinációt;

21. emlékeztet arra, hogy a kutatás és innováció jövőbeli finanszírozásának az EU, a tagállamok és a helyi hatóságok különböző kutatási, fejlesztési és innovációs politikái és finanszírozási programjai közötti kölcsönhatások és együttműködés erősítése révén az európai kutatási térség kiteljesítésére irányuló célt kell szolgálnia;

Az új közös stratégiai keret felé

22. hangsúlyozza, hogy a közös stratégiai keret magjának annak az elképzelésnek kell lennie, hogy az eltérő jellegű és léptékű kutatási, fejlesztési és innovációs projekteket – a finanszírozási rendszerek sokaságával együtt – olyan módon kell megszervezni, hogy biztosítva legyen a koherencia, a széles körű reprezentativitás, az összekapcsolódás, az egyszerűség és a kiegészítő jelleg, kiépítve a kiválósághoz vezető utat;

23. megjegyzi, hogy annak érdekében, hogy a közös stratégiai keret projektjeiben valamennyi kutató részt vehessen, a szerződéses eljárásokra vonatkozó adminisztratív szabályoknak figyelembe kell venniük az egyetemekre és kutatóközpontokra alkalmazandó különböző nemzeti szabályokat; kiemelten hangsúlyozza, hogy a társfinanszírozási mechanizmus nem működhet az egyetemek és kutatóintézetek kárára, és hogy az egyetemek semmilyen körülmények között nem kerülhetnek hátrányba más szereplőkkel szemben;

24. felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy, az innováció ütemét gyorsító, egyszerű és hozzáférhető rendszert, fektessen be a nagy társadalmi kihívásokkal szembeni küzdelemre irányuló K+F+I projektekbe, és alkalmazzon valóban holisztikus megközelítést, a figyelem középpontjába helyezve az innovációs és értéklánc különböző kulcsfontosságú szakaszait (az anyag előállítójától a késztermékig);

25. meggyőződése, hogy a közös stratégiai kereten belüli különböző feladatokat külön-külön, de egymással szoros kapcsolatban és partnerségben kell kezelni: az Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek főként a tudás- és innovációs közösségek hálózataként kell működnie; a versenyképességi és innovációs keretprogram innovációhoz kapcsolódó részeinek az innovatív kkv-k támogatásában való jártasságára kell összpontosítania; a következő keretprogramnak a kutatás egészét fel kell karolnia; a strukturális/kohéziós alapokat pedig szorosabb együttműködésben és célzottabb megközelítéssel kell felhasználni, de meg kell tartani azok különállóságát; úgy véli, hogy az együttműködésen alapuló projekteknek továbbra is a közös stratégiai keret gerincét kell képezniük;

26. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy növeljék a közös stratégiai keret rugalmasságát oly módon, hogy lehetséges legyen eszközöket átcsoportosítani az egyes fejezetek és pályázati felhívások között, továbbá oly módon, hogy a közös stratégiai keret elég rugalmas legyen ahhoz, hogy forrásokat bocsásson rendelkezésre a költségvetési időszak alatt mutatkozó nagy társadalmi kihívásokhoz;

27. felszólít a teljes finanszírozási rendszer egyértelmű meghatározására, valamint a kutatás, az oktatás és az innováció szorosabb integrációjára; mivel a K+F+I politika hozzáadott értéket teremt Európa számára, továbbá az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében felszólít az EU kutatási és innovációs programjai következő pénzügyi időszakra vonatkozó költségvetésének 2014-től való megkétszerezésére (a strukturális alapokon és az EBB-n belül a K+F+I-re előirányzott költségvetés kivételével) mint a mostani gazdasági válságra és nagy közös kihívásokra adott megfelelő válaszra; meggyőződése, hogy a megnövelt állami kutatási költségvetésnek a szélesebb körű társadalmi előnyök elérésére és a versenyképesség javítására kell összpontosítania; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni és tovább kell fejleszteni a K+F+I-t segítő uniós eszközöket, ideértve az EBB-vel való szorosabb együttműködést, és megkönnyítve a finanszírozáshoz való hozzájutást; ezért egy új, a stabilitás és a konvergencia megteremtésére irányuló finanszírozás három különböző rétegén alapuló szervezeti modellt javasol:

1. réteg: kapacitásépítés és infrastruktúra

28. ennek a rétegnek a (tágabb értelemben vett, az intézményi infrastruktúrát is magában foglaló) infrastruktúrával és a kapacitásépítéssel kapcsolatos uniós alapokra kell kiterjednie;

29. megjegyzi, hogy az e rétegen belüli finanszírozási rendszer a következőket foglalja magában: a keretprogramnak a „Kapacitások” programmal és a Marie Curie-kezdeményezésekkel kapcsolatos része, a kutatási infrastruktúra és projektek európai finanszírozási összetevői, az EBB kölcsöneihez való hozzáférés (amelyek az 50 millió euró feletti projektekre terjednek ki), a keretprogram fent említett összetevőihez kapcsolódó támogatások, valamint az infrastruktúrához kapcsolódó strukturális alapokkal folytatott együttműködés;

30. felhív a Közös Kutatóközpont − mint az Európa 2020-stratégiának megfelelő fejlesztési politikát szolgáló tudományos és gazdasági elemzések belső szállítója − szerepének megerősítésére;

31. hangsúlyozza, hogy a jövőbeli nagy léptékű európai beruházási projekteket (mint például az ITER-t, a Galileót és a globális környezetvédelmi és megfigyelési programot (GMES)) a keretprogramon kívül kell finanszírozni, az átlátható és megbízható finanszírozási struktúra szavatolása érdekében autonóm költségvetési tételeket hozva létre számukra − az esetleges költségtúllépések ellenőrzése és korlátozása mellett; azt javasolja, hogy ezeket részben az EBB projektkötvény-kibocsátásain keresztül kellene finanszírozni;

32. kiemeli a kiterjedt kutatási infrastruktúra kulcsfontosságú szerepét az európai kutatási térség kialakítása szempontjából, és kéri, hogy növeljék meg a kutatási infrastruktúra számára rendelkezésre álló teljes európai uniós finanszírozást, különösen azon a területen, amely a legnagyobb lehetőséget biztosítja ahhoz, hogy hozzáadott értéket teremtsen Európa számára, valamint hogy a finanszírozást terjesszék ki az előkészítő szakasz utánra, és hogy biztosítsanak ahhoz a kiválóságon alapuló hozzáférést;

2. réteg: kutatás, potenciál, együttműködés és konszolidáció

33. ennek a rétegnek az átfogó – alap- és alkalmazott – kutatásnak kell lennie, beleértve a társadalom- és a humán tudományok területét is; a koordinációs szintű résztvevőket főként az egyetemek és a kutatóközpontok/-intézetek alkotják; az ipart, különösen a kkv-ket és az innovatív nonprofit szervezeteket arra kell bátorítani, hogy vegyenek részt és működjenek együtt a tudományos körökkel és az állami kutatási központokkal, és adott esetben töltsenek be koordináló szerepet; ez a réteg a keretprogram legnagyobb részét jelenti, és annak az innováció ösztönzéséhez szükséges alap- és alkalmazott kutatás szilárd tudományos alapjának kialakítására kell irányulnia;

34. a kulcsszavak e területen az ötlet eredetisége és a jelentősége, a projektek minősége és a tudományos kiválóság elérésének lehetősége, beleértve a magas kockázattal járó kutatást és a „nem technológiai innovációval és társadalmi innovációval” foglalkozó projekteket; az üzleti tervet és a piaci potenciált pozitív tényezőként kell figyelembe venni, de azok nem tekintendők a jóváhagyáshoz szükséges feltételének;

35. az e rétegen belüli finanszírozási rendszer az uniós keretprogram támogatási rendszerének és a kutatáshoz, fejlesztéshez és az innovációhoz kapcsolódó strukturális alapokkal folytatott együttműködésnek a hatálya alá tartozik; előnyös lenne e két finanszírozási forrás közötti kölcsönhatás és az EU és a külső finanszírozó szervek által finanszírozott projektek közötti kapcsolatok egyszerűsítése; a támogatásoknak elsősorban az állami és magán kutatóintézetekre és az innovatív kkv-kra kell irányulniuk;

36. rugalmasabb finanszírozási rendszerre szólít fel annak érdekében, hogy az „Együttműködés” témakört vonzóbbá tegye a kkv-k számára, melynek révén a kkv-k – amennyiben lehetséges – a projektek végrehajtási szakaszában csatlakozhatnának az együttműködésen alapuló projektekhez, a projekt számára pedig e tekintetben nyílt költségvetési tételnek kellene rendelkezésre állnia; úgy véli, hogy ily módon a kkv-k egyértelműbben láthatják a lehetőségeket, mivel lerövidül projekt megkezdése és a piaci eredmények közötti időtartam;

37. emlékeztet arra, hogy az Európai Kutatási Tanács sikeresen mozdítja elő a tudományos kiválóságot, és erősítő eleme az európai kutatási térségnek; kéri az Európai Kutatási Tanács struktúráinak és mechanizmusainak további javítását és eszközeinek fellendítését; hangsúlyozza, hogy jelentős mértékben meg kell emelni a fiatal és női kutatóknak, valamint az innovatív kkv-k (akár csoportos, akár egyéni) kutatóinak biztosított ösztöndíjakra szánt költségvetési arányt, valamint hogy meg kell szilárdítani a Marie Curie program keretei közé tartozó tevékenységeket és kezdeményezéseket, ilyen módon – a tudás szabad mozgásának (az ún. „ötödik szabadság”) bevezetésével – megerősítve a mobilitást, az előmeneteli lehetőségeket és a tudományos világ, az állami kutatóintézetek és az ipar közötti együttműködést, valamint a főbb kutatási infrastruktúrákhoz való hozzáférést; felszólítja az ipart, hogy fokozottabban vegyen részt a doktori és posztdoktori kutatási programokban; felszólít a szükséges intézkedések meghozatalára az unió tudományos dolgozóinak biztosítandó tisztességes munkafeltételek érdekében, ily módon nemzetközi szinten vonzóbbá téve Európát a kutatók számára, megakadályozva a szakemberek elvándorlását, valamint hozzájárulva az európai kiválóság eléréséhez;

38. hangsúlyozza, hogy az európai kutatók mobilitását kiemelten kell kezelni, és szorgalmazza az olyan intézkedések megerősítését (ilyen például a nyugdíjak hordozhatósága, a szociális biztonsági szolgáltatások, a szakmai képesítések kölcsönös elismerése, a munka és a családi élet összeegyeztethetőségére irányuló intézkedések, valamint az olyan kutatási utalványok, amelyek követik a más tagállamba költöző kutatókat), amelyek hozzájárulnak az európai kutatók mobilitásához, segítik az „agyelszívás” megfékezését, és vonzóbbá teszik a kutatók karrierkilátásait az Európai Unióban; szorgalmazza adott esetben a mobilitási összetevő beépítését az Európai Kutatási Tanács ösztöndíjaiba; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a tudományos karrierek kölcsönös elismerésének gyors megvalósulásáért;

39. úgy véli, hogy az EKT koncepciójának az együttműködés keretében végzett kutatásra és multidiszciplináris kutatási projektekre való kiterjesztésére további lehetőség kínálkozik, amennyiben azok továbbra is alulról felfelé építkeznek, és a tudományos kiválóság marad az elsődleges kiválasztási kritérium;

40. üdvözli a nők és férfiak keretprogramban való kiegyensúlyozott részvétele felé tett folyamatos előrelépést; egyetért azzal, hogy a nők részvételének fellendítésére irányuló intézkedéseket a projektek valamennyi életciklusában meg kell erősíteni, valamint hogy a Bizottságnak meg kell erősítenie a női tudósok támogatására irányuló megközelítését, és azt kell célul kitűznie, hogy a tagállamokat a nemek közötti eltérések kezelésére buzdítsa, különös figyelemmel az egy-egy nemre jellemző akadályok leküzdésére; hangsúlyozza, hogy meg kell valósítani azt a célkitűzést, hogy 40 %-ra emeljék a nők arányát a programbizottságokban és tanácsadó bizottságokban; felszólítja a Bizottságot, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével együttműködve dolgozzon ki egy nemek közötti egyenlőségre irányuló cselekvési tervet a nemek közötti egyenlőséget mérő mutatókkal és célkitűzésekkel, és felügyelje annak végrehajtását;

41. hangsúlyozza, hogy – a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével összhangban – a kutatók számára minden szinten biztosítani kell annak lehetőségét, hogy elhalasszák egy ösztöndíj megkezdését vagy felfüggesszék az azzal kapcsolatos munkát szülési szabadság, apasági szabadság vagy szülői szabadság okán, olyan projektek esetében, amelyek ezt lehetővé teszik, továbbá azt, hogy – ugyanezen okokból – lehetőségük legyen meghosszabbítani a támogatási megállapodás érvényességét olyan projektek esetében, amelyeknél az idő nem fontos tényező; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák e lehetőségeket a kutatók számára;

42. hangsúlyozza, hogy az európai kutatási térség teljes megvalósulásához szükség van olyan jogalkotási intézkedésekre, amelyek biztosítják minden uniós szereplő részvételét a nemzeti programokban, mindenki előtt megnyitva az egyes államok által kiírt pályázatokat, és lépéseket téve a szabályok, az eljárások, a szerződések és az értékelési szempontok harmonizálására;

3. réteg: a piac, valamint a közös célok elérésére irányuló innováció

43. ez a réteg a piac innovatív termékek és szolgáltatások iránti felvevőképessége fejlesztésének és előmozdításának, valamint a közcélú előnyök megteremtésének területe kell, hogy legyen; itt az új termékek, szolgáltatások és folyamatok kifejlesztésével az ipar – különösen az innovatív kkv-k – tölt be kulcsfontosságú szerepet;

44. a fiatalok kutatási és innovációs tevékenységekben való részvétele ösztönzésének és a kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységekhez hozzájáruló fiatal vállalkozók támogatásának, valamint az említettek helyi vagy regionális közösségeinek gazdasági és társadalmi fejlődésének szükségességére való tekintettel az eredmények hasznosítása céljából felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – a jövőbeli többéves finanszírozási kerettel összefüggésben is – folytassák a fiatal vállalkozók Erasmus programját, és növeljék a programra elkülönített keretösszeget;

45. elismeri, hogy különös figyelmet kell fordítani a kkv-k bevonására, hogy már felmerülésükkor lehetővé váljon az új ötletek és lehetőségek rugalmas és hatékony kiaknázása, új utakat nyitva meg ezzel az innováció előtt; hangsúlyozza, hogy a kkv-k ágazatspecifikus meghatározása a közös stratégiai keretben való sikeres részvétel előfeltétele; megjegyzi, hogy az innovációs tevékenységek sikere függ az igazgatási személyzet szakértelmétől és tapasztalataitól is;

46. hangsúlyozza, hogy javítani kell a kkv-k helyi és európai hozzáférését a kutatási és innovációs szolgáltatásokhoz; véleménye szerint az olyan sikeres programok, mint például az Eurostars, fontos tapasztalatot szereztek az innovatív vállalatok igényeinek kielégítésében, ezért ezeket a programokat meg kell erősíteni; szorgalmazza, hogy valamennyi szinten tegyenek erőfeszítéseket, melyek célja innovatív megoldások nyújtása az állami szektor egyes konkrét igényeire azáltal, hogy a kisvállalkozásokat bevonják ötletversenyekbe, amelyek nyomán rövid távú fejlesztési szerződéseket kötnek e vállalkozásokkal,

47. az e rétegen belüli finanszírozási rendszert az Európai Innovációs és Technológiai Intézeten keresztül nyújtott európai uniós finanszírozás, a versenyképességi és innovációs keretprogramhoz kapcsolódó finanszírozás, az EBA hitelminőség-javító eszközeihez való hozzáférés és az EBB által nyújtott egyedi (a főként az 50 millió euró alatti projekteket finanszírozó) kölcsönök, valamint a vállalkozói szellem fokozásához kapcsolódó strukturális alapokkal folytatott együttműködés fedezi; az uniós innovációs politika finanszírozásának azonban van egy hiányzó láncszeme: a kkv-k sajátosságait tükröző, megfelelő finanszírozási eszközök; úgy véli, hogy az európai kutatási térségnek – a hatásvizsgálat megfelelő figyelembe vételét követően – nagy előnyére válna egy olyan európai uniós kkv-program létrehozása, amely az Európai Beruházási Bank kkv-k innovációs projektjeire szakosodott fiókbankjaként valósulna meg;

48. emlékeztet arra, hogy az Európai Innovációs és Technológiai Intézet sikeres és erősítő eleme volt az európai kutatási térségnek; hangsúlyozza a szűkebb hatókörű tudás- és innovációs közösségek, és ebből következően alacsonyabb költségvetésű, koncentráltabb hálózat szükségességét, amely – az alacsonyabb éves hozzájárulási költségekből adódóan – több kkv részvételét teszi lehetővé; úgy véli, hogy ezek a kisebb tudás- és innovációs közösségek az Unió valamennyi szegletében dolgozó tudósok számára találkozási helyként szolgáló egységes kapcsolattartási pontot képesek létrehozni, annak érdekében, hogy a világpiaci versenyben jobban megállják a helyüket;

49. a kkv-knak a programokban való részvételét erősítendő úgy véli, hogy meg kell fontolni néhány finanszírozási eszközt és fellépést, melyek a következők:

· kedvezményes kamatozású, a siker esetén az adminisztrációs költségek nélkül visszatérített kölcsönök;

· a kkv-k átfogó, a teljes innovációs ciklusra (különösen a tervezési és az indulási szakaszra) kiterjedő finanszírozásának biztosítására irányuló erőfeszítések, ideértve a kutatáshoz és fejlesztéshez, valamint a tanácsadáshoz való hozzáférés finanszírozását is;

· a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus oly módon történő alkalmazása, hogy a kisebb pénzösszegek kiutalása nemzeti közvetítőkön keresztül is lehetséges;

· könnyebb hozzáférés a kockázati tőkéhez;

· a kis- és középvállalkozások fokozottabb részvétele a kutatási menetrendek megállapításában;

50. az uniós projektkötvényekhez és innovációs jegyekhez hasonló új és innovatív finanszírozási módszerek kipróbálására szólít fel, melyek révén a vállalkozások a forrásokat közvetlenül a jóváhagyott kutatóközpontokban költhetnék el; ezekről a jegyekről nem kellene költségelszámolást vezetni, mert felhasználásukat azok a központok tanúsítanák, amelyeknél a jegyeket levásárolják; a központok jóváhagyása megvalósítható nemzeti vagy regionális alapon, és ezt egy európai szervezet – például a KKK – hitelesíthetné; úgy véli, hogy a keretprogramon belül a Közös Kutatóközpont innovációhoz való hozzájárulásának ki kell terjednie az iparral való fokozott együttműködésre;

51. üdvözli a Bizottság uniós kisvállalkozási innovációs és kutatási (SBIR) programját, amelynek célja a technológiát érintő közszférabeli kihívások azonosítása, valamint K+F projektek finanszírozása a régi és az újonnan megjelenő problémákra adott új megoldások kidolgozása érdekében.

*****

52. úgy véli, hogy nem minden innováció kutatásalapú, és nem minden kutatási tevékenységnek az innováció a célja; úgy véli következésképpen, hogy a javasolt átszervezésnek az innovációhoz kapcsolódó valamennyi tevékenységre ki kell terjednie, az ötlettől a piacig terjedően, magában foglalva a nem technológiai, az öko- és a szociális innovációt is; úgy véli, hogy ebbe bele kell vonni az innovatív gyakorlatok (például az innovatív és kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzés, az innovációt ösztönző díjak, a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos politikák és a vezető piaci kezdeményezések) támogatását, valamint azok széles körű terjesztésének megkönnyítését is; emlékeztet arra, hogy a jelentős kihívások kezelése és a közös stratégiai keret kiemelt területeinek kialakítása során a szabványosítást kell figyelembe venni, ami azonban nem lehet új különálló eszköz vagy tevékenység;

53. rámutat a versenyképességi és innovációs keretprogram eddigi sikerére, és kéri a program feltétel nélküli folytatását és további kiépítését, annak érdekében, hogy erősítsék különösen az innovatív kkv-kat mint az európai gazdaság motorját;

54. hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a versenyképességi és innovációs keretprogram eszközeinek egy része a majdani keretprogram természetes folytatásává válhatna, biztosítva ezáltal az európai kutatási és innovációs programok folytonosságát; úgy véli, hogy a keretprogramban kifejlesztett technológiát ki lehetne terjeszteni olyan innovatív projektekre, amelyek:

– a technológia használatát bevezetik a különböző ipari és szolgáltató ágazatokban,

– elindítják a technológia kapcsolódó vagy kiegészítő területeken való felhasználását;

55. emlékeztet arra, hogy a kutatási, tudományos, technológiai és innovációs munka rendkívül versenyképes jellege és a helyi tudományos és innovációs kapacitásépítés fenntartása a bizonyos szintű átfedések és széttagoltság meglétének függvénye, amely nélkül az együttműködő kutatás nem volna lehetséges;

56. hangsúlyozza, hogy a magánbefektetések hatékonyabb vonzása és annak biztosítása érdekében, hogy a kutatás és fejlesztés a leghatékonyabban járuljon hozzá az európai versenyképesség növeléséhez, már a kutatási folyamat korai szakaszában megfelelő intézkedéseket kell hozni a keretprogramban a szellemi tulajdonjogok védelmére vonatkozó erős és hatékony szabályozási keret létrehozása érdekében;

57. erőteljesen szorgalmazza a valamennyi potenciális résztvevőnek szóló, és különösen az igazgatási szabályok alkalmazásával foglalkozó képzési programok végrehajtását, és felhívja a Bizottságot a képzési projektek kiválasztása, értékelése és vizsgálata során alkalmazott kritériumok kidolgozására, figyelemmel többek között a kiválóság felé vezető útra; sürgeti a Bizottságot, hogy alkalmazzon proaktív megközelítést, amely vizsgálatok lefolytatásával segíti a – különösen az alulreprezentált tagállamokban működő – állami szerveket irányítási rendszerük javításában, valamint hogy nyújtson be ajánlásokat e szervek számára finanszírozási kérelmeik és projektkezelésük javítására;

58. ismételten hangsúlyozza, hogy az európai kutatásfinanszírozás irányításának egyszerűsítéséhez ugrásszerű változás szükséges; úgy véli, hogy az egyszerűsítés egyik kulcsfontosságú eleme a jelenlegi ellenőrzésalapú szemléletnek a bizalmon alapuló és kockázattűrő megközelítéssel való felváltása, ami a kkv-k számára kimondottan előnyös; szorgalmazza az új közös stratégiai keretben szereplő valamennyi egyszerűsítő intézkedés végrehajtását, például az elfogadható hibakockázat határának megnövelését, a szokásos számviteli gyakorlatok szélesebb körű elfogadását, az egyösszegű kifizetések és az átalányfinanszírozás (önkéntes alapon történő) alkalmazását, a pályázati és a szerződéskötési eljárás, az előfinanszírozási szabályok és a költségek elszámolhatóságának egyszerűsítését, a pénzügyi és tudományos jelentéstételi kötelezettség jelentős mértékű csökkentését, a szerződéskötésig eltelő időszak legfeljebb 6 hónapra történő lerövidítését és a támogatások odaítéléséhez és kifizetéséhez szükséges idő jelentős csökkentését, valamint a résztvevők számára nagyobb rugalmasság biztosítását projektjeik szervezése és irányítása, valamint partnereik kiválasztása terén;

59. meggyőződése, hogy az egyszerűsítésnek a különböző finanszírozási rendszerek esetében alkalmazott finanszírozási arányok és a közvetett költségek számítási módszerei kombinációjának leszűkülését kell eredményeznie, anélkül azonban, hogy megszűnne az egyetemek, kutatóintézetek és az ipar esetén alkalmazott különbségtétel;

60. javasolja korlátozott számú, közös, könnyen értelmezhető, valamennyi uniós kutatási, fejlesztési és innovációs program és eszköz esetében alkalmazandó (adminisztratív, pénzügyi és szervezeti) szabály kidolgozását;

61. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy könnyítsék meg az európai kutatási programokhoz való hozzáférést például egyablakos ügyintézési pont létesítésével, az „egy projekt, egy dokumentum” elvének kialakításával és a bevált gyakorlatok cseréjére irányuló fórum létrehozásával; ezzel kapcsolatban megismétli, hogy a potenciális résztvevők számára nyújtandó tanácsadás és pénzügyi támogatás céljából egy könnyen hozzáférhető kapcsolatfelvételi pontra van szükség; bírálja a kutatási projektekre irányuló közelgő pályázatokkal kapcsolatban az átláthatóság és a tájékoztatás hiányát, melynek az a következménye, hogy a kutatók és az intézetek nem tudnak megfelelően felkészülni, ami akadályozza részvételüket;

62. rámutat arra, hogy az európai tudásalapú társadalom létrehozására irányuló koherens politika magában foglalja az oktatás, a kutatás és az innováció közötti kapcsolatok erősítését; hangsúlyozza, hogy a közös stratégiai keretnek kezelnie és egységesítenie kell a teljes tudásláncot például az infrastruktúrafejlesztés, a szabványosítás, a kutatási programok, valamint a kulcsfontosságú technológiák támogatására irányuló intézkedések révén; ösztönzi az egyetemek, vállalkozások és kutatóintézetek közötti mindenfajta együttműködést, és úgy véli, hogy a képességek és a technológia átadása létfontosságú összetevő; kéri, hogy biztosítsanak gyakorlati eszközöket a kutatástól az ipari alkalmazás felé történő technológiaátadás előmozdításához mind a szolgáltatói, mind pedig a gyártási ágazatokban;

63. szorgalmazza a fokozottabb kormányközi részvételt a közös programtervezési intézkedések keretében, ami erősítené a kutatási, fejlesztési és innovációs együttműködést egész Európában;

64. kiemelve a közös technológiai kezdeményezések (JTI-k) és az európai technológiai platformok (ETP-k) jelentőségét, támogatja, hogy minden PPP-nek biztosítsanak világos és leegyszerűsített közös feltételekkel rendelkező, közös és specifikus keretet, amely egyértelműen különválasztja a köz- és a magánszféra szerepét; hangsúlyozza, hogy hatékony intézkedéseket kell hozni az átláthatóság javítása és annak érdekében, hogy a kkv-k és az állami kutatási ágazat előtt ezek az eszközök nyitva álljanak; felhívja a Bizottságot, hogy a köz- és magánszféra közötti, jelenleg is működő partnerségek különböző típusainak fejlettségi szintjéről, hatásáról és relevanciájáról készítsen mélyreható elemzést ezek megerősítése, illetve újabb partnerségek létrehozásának támogatása előtt, e partnerségek irányításának jelentős javítása érdekében, hogy többféle érintettet is bevonjanak a kutatási menetrend megállapításába és az új résztvevők hozzáférésének biztosításába; meg van továbbá győződve arról, hogy ezeket az eszközöket sokkal egyértelműbben a kiemelt közcéloknak kellene vezérelniük (értékelve a társadalmi és fenntarthatósági eredményeket), nagyobb súlyt biztosítva a valódi magánbefektetéseknek,

65. hangsúlyozza, hogy a közös stratégiai keretnek vonzó finanszírozási mechanizmusnak kell lennie a magán- és állami szektorbeli szereplők számára (beleértve a nem kormányzati szervezeteket és a civil társadalmi szervezeteket is); úgy véli, hogy a nagy hatású kutatási-fejlesztési-innovációs projektek és az európai technológiai platformok valamennyi szereplőjének szerepet kellene játszaniuk a prioritások meghatározásáról folytatott vitában, és hozzá kellene férniük a kutatási infrastruktúrákhoz;

Néhány iránymutatás a következő keretprogramhoz

66. támogatja a tudományalapú megközelítés felé való elmozdulást, és felszólít arra, hogy a kutatókkal szemben a finanszírozási rendszer valamennyi szakaszában a bizalmon alapuló, a résztvevőkkel szemben pedig fokozottan kockázattűrő hozzáállást kell tanúsítani, beleértve a tudományos értékelést és az innovációt; a következő keretprogramban megfelelő finanszírozási modell alkalmazását kéri a tudományos kutatás tekintetében;

67. úgy véli, hogy a közös stratégiai keretnek nem szabad kizárólag a kutatás által meghatározott vagy a technológiaalapú innovációra összpontosítania, hanem különböző innovációforrásokat kell támogatnia; rámutat, hogy számos vállalat – különösen a kkv-k – az innováció egyéb forrásait veszik igénybe, ilyenek pl. az ügyfelek, a piacok, a felhasználók és nem utolsósorban a munkavállalók, és az innováció e formája sokszor gyakorlatiasabb jellegű, és folyamatokhoz, szolgáltatásokhoz vagy termékekhez kapcsolódó konkrét problémák megoldására irányul, mivel a javasolt megoldásokat gyakran a munkavállalók találják meg, hiszen ők állnak a legközelebb a termelési folyamathoz, a piacokhoz és az ügyfelekhez; ezért úgy véli, hogy az Uniónak erősítenie kellene a gyakorlatközpontú, munkavállalók által kezdeményezett innovációt;

68. sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a HORIZON 2020 általános költségeinek felülvizsgálatát; ezért kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen százalékarányt képviselnek az általános költségek a hetedik keretprogramban, és javasoljon megoldásokat arra, hogyan lehetne e költségeket a lehető legalacsonyabban tartani;

69. felszólít az együttműködés keretében végzett kutatásnak (a jelenlegi együttműködési programnak) a keretprogram központi elemeként való megtartására, megerősítve ezzel a szinergiákat a kiváló globális (akár uniós, akár Unión kívüli) partnerekkel együttműködésben folytatott kutatási projektek hatásának és terjesztésének növelésére és meggyorsítására; úgy véli, hogy az együttműködés keretében végzett kutatásnak nagyobb tematikus rugalmassággal (szélesebb körű ajánlatkérések), valamint felhasználóbarát finanszírozási megoldásokkal kellene rendelkeznie annak érdekében, hogy vonzza a kiváló tudósokat, és hogy a nagy konzorciumok és a kisebb csoportok igényeit egyaránt kielégítse; úgy véli, hogy a felderítő kutatástól a nagyléptékű kísérleti projektekig és demonstrációkig a teljes innovációs láncot le kell fedni, és adott esetben elhatárolt költségvetéseket kell meghatározni azon ágazatok részére, amelyek hosszú távú befektetési ciklusokkal működő stratégiai elképzelést dolgoztak ki a társadalmi kihívások kezelésére;

70. hangot ad a kiváló kutatói hálózatok létrehozására, konferencia- és rendezvényszervezésre nyújtott pénzeszközök hatékony felhasználásával kapcsolatos szkepticizmusának, és felszólít a kutatási és innovációs elektronikus hálózatokkal kapcsolatos intézkedések megerősítésére, és a kutatási eredmények interneten keresztül történő terjesztésére;

71. kifejezi szkepticizmusát azzal kapcsolatban, hogy gyakran előfordul, hogy pályázati felhívásonként csupán egyetlen pályázat finanszírozható, ami a pályázati felhívások előkészítéséhez és értékeléséhez felhasznált erőforrások pazarlását és kiváló ötletek finanszírozásának elmulasztását eredményezi; arra kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kiváló, nem kiválasztott pályázatok kiegészítő kutatási költségvetésen (a kutatási finanszírozási források egyesítésén) keresztül, a tagállamok, valamint a regionális és a strukturális alapok bevonásával történő finanszírozásának lehetőségét;

72. felszólít a multidiszciplináris és transzdiszciplináris kutatás konszolidálására és a kutatás szociális dimenziójának elismerésére; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a nagy társadalmi kihívásokat – a technológiai válaszlépéseken kívül – a társadalom- és humán tudományokkal foglalkozó európai kutatással és szociális innovációval kellene rendezni, melyek továbbra is kulcsfontosságú eszközei e kérdések sikeres rendezésének; ezért úgy véli, hogy a közös stratégiai keretben egyaránt gondoskodni kellene a „társadalmi, gazdasági és humán tudományokat” magában foglaló független témakörről és annak a menetrend által meghatározott valamennyi cselekvésbe történő fokozott beépítéséről;

73. a polgárok és a civil társadalom kutatás iránti érdeklődésének felkeltése és a kutatásba történő fokozott bevonása érdekében felszólít a „Tudomány a társadalomban” téma folytatására önállóan és a nagy társadalmi kihívásokra horizontálisan kiterjesztve is; ezenkívül úgy véli, hogy a Bizottságnak támogatnia kellene az etikai iránymutatások továbbfejlesztését és szélesebb körben való terjesztését, valamint a civil társadalmi szervezetek részére alkotott eszközök továbbfejlesztését;

74. szorgalmazza, hogy a kutatási prioritások és célkitűzések meghatározása átláthatóbb és szélesebb részvételen alapuló módon, a szereplők – köztük a tudományos közösség, a kutatók (a kisebb kutatóintézetekből is), az állami szektor, a civil társadalmi szervezetek és a kkv-k – kiegyensúlyozott bevonásával történjen; szorgalmazza tudományos platform létrehozását az egyes konkrét ágazatokban a kiemelt kutatási területek megvitatásával kapcsolatos, a civil társadalmi szervezetek és a kutatók közötti párbeszéd céljára; úgy véli, hogy a kkv-k és a kutatók szorosabb együttműködése érdekében külön platformok létrehozását is elő kell mozdítani;

75. úgy véli, hogy az egyes kutatási programok tekintetében nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi, erkölcsi és fenntarthatósági vizsgálat és értékelés is fontos, és ezt az eljárást – európai és tagállami szinten egyaránt – javítani és szélesebb körben népszerűsíteni kell; támogatja a Bizottság e téren született kezdeményezéseit, így például a felelős kutatás és innováció elveinek fejlesztését, és ösztönzi azok további népszerűsítését és fellendítését;

76. felszólít az alulról felfelé építő megközelítés (például a jelenlegi „FET – nyílt terület” program) és a felülről lefelé építkező megközelítés („nagy társadalmi kihívások”) szerinti projektek közötti egyensúly megőrzésére, valamint az alulról felfelé építő megközelítés szerinti kisebb projektek és az alulról felfelé építkező, együttműködés keretében végzett kutatások elősegítésére; úgy véli, hogy az együttműködési projektekre vonatkozó alacsonyabb belépési korlátok a tudományos kapacitás erősödését eredményeznék; úgy véli, hogy a stratégiai prioritásokat össze kell hangolni a felmerülő problémákkal; arra kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza az alulról felfelé és a felülről lefelé építkező projektek közötti egyensúlyt, és azt mind társadalmi, mind pénzügyi szempontból vizsgálja meg; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a kutatási menetrendek összeállításakor a kutatókkal, az iparral és a civil társadalmi szereplőkkel együttműködésre és konzultációra kerüljön sor;

77. kiáll amellett, hogy a kis és közepes projektek képezzék a jövőbeli kutatási támogatás súlypontját; úgy véli, hogy a felsőoktatási intézmények és kkv-k kis és közepes projektjei kisebb ráfordítással irányíthatók, és ezek révén növelhető a sikeres pályázatok eddig nem kielégítő aránya;

78. úgy véli, hogy mivel a jelenlegi innovációs modellek nem felelnek meg bizonyos társadalmi igényeknek, új állami engedélyezési rendszerek és innovációt ösztönző kutatói/innovációs díjak alkalmazása vethető fel annak érdekében, hogy a kutatást ezekre a területekre irányítsák, és biztosítsák az állami kiadások hatékonyságát; felhívja a Bizottságot, hogy az egészségügyi ágazatban a lehető legrövidebb időn belül indítson kísérleti kezdeményezést a kutatói/innovációs díjakkal kapcsolatban;

79. szorgalmazza a teljes kutatási, fejlesztési és innovációs lánc koherens lefedését, ami átláthatósági szabályok végrehajtásával és a Bizottság kutatás- és innovációfinanszírozással foglalkozó különböző főigazgatóságai közötti egyértelmű koordinációval valósul meg;

80. a globális kihívások eredményesebb kezelése érdekében felszólít adott esetben az Európai Unió stratégiai partnereivel – például a gyorsan növekvő országokkal (pl. BRIC-országokkal) – zajló nemzetközi együttműködés viszonossági alapon történő intenzívebbé tételére; emlékeztet arra, hogy az egyszerűsített eljárások és a kérelmek átfutási idejének jelentős mértékű csökkentése ösztönöznék a harmadik országokból származó kutatók részvételét; hangsúlyozza, hogy a közös stratégiai keret és az uniós szomszédságpolitika eszközei közötti összhang javítása alapján meg kell erősíteni a tudományos kapacitás kiépítését a szomszédos országokban. úgy véli, hogy a kapacitásépítés hatékony megerősítése és a fejlődő országokkal folytatott tisztességes és átfogó partnerségek létrehozása alapvető fontosságú ezen országok fenntartható fejlődésének fellendítése szempontjából;

81. úgy véli, hogy az esetlegesen kettős felhasználású kutatás területén nem kívánatos az együttműködés olyan harmadik országgal, amely nem tarja tiszteletben az emberi jogokat, az ENSZ határozatait és a nemzetközi jogot;

82. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

INDOKOLÁS

1. Keret

Az Európai Bizottság egy zöld könyv kiadását kezdeményezte, amelynek célja a 2013 utáni időszak kutatás- és innovációfinanszírozási közös stratégiai keretének meghatározása. A közös stratégiai keret összehangolja az uniós programokat – nevezetesen a kutatási keretprogramot (FP), az Európai Innovációs és Technológiai Intézet tevékenységét (EIT) és a versenyképességi és innovációs keretprogramot– a kutatáshoz és innovációhoz rendelt strukturális és kohéziós alapokkal.

Véleményem szerint a finanszírozási eszközök és programok összességének közös keretére irányuló javaslat, eltérő finanszírozási és beilleszkedési szintjük ellenére, lehetőséget nyújt az Európai Kutatási Térség megszilárdítására, továbbá egy olyan javaslat megfogalmazására, amely lehetővé teszi az említett erőfeszítés és egy világos konvergenciastratégia hatékony összehangolását.

A jelentésben, válaszul az Európa előtt álló kihívásokra, a meglévő eszközök és programok átszervezésére teszek javaslatot. Ezenkívül egy új eszköz, a Kis- és Középvállalkozások Európai Beruházási Bankjának létrehozását, valamint a Bizottság által előterjesztett keret kiegészítéseképpen projektkötvények kibocsátását is javaslom az egyedi esetek kezelése érdekében.

A bemutatott javaslat fő célkitűzése a stabilitás és a konvergencia. Egyetlen közös stratégia sem kecsegtethet sikerrel, ha továbbra is folyton változtatgatjuk a játékszabályokat; egyetlen, a jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzet megoldására kidolgozott stratégia sem számíthat biztosan a kutatásra, fejlesztésre és innovációra fordított beruházásra, ha továbbra is fennállnak a rendelkezésre álló uniós alapokhoz való hozzáférésben tapasztalható általános egyenlőtlenségek és aszimmetriák.

2. A szerkezet és az azt alátámasztó elemek

Európa a világ leggazdagabb régiója, ami azonban nem tükröződik a kutatásra, fejlesztésre és innovációra fordított általános beruházásokban. Az Egyesült Államok, Japán és a BRIC-országok beruházásai magasabb összegűek voltak. Kétségtelen, hogy az európai beruházások összessége utóbbi években növekedést mutatott, ez azonban nem eredményezett nagyobb kohéziós erővel rendelkező Európát, az egyes országok között továbbra is jelentős eltérések tapasztalhatók. Az egyenlőtlenségeknek két fő megnyilvánulási formája van. Az első, amelyben a tudományos és technológiai szempontból legfejlettebb országok továbbra is élvezik a meglévő európai szintű programok előnyeit. Példa erre a hetedik keretprogram forrásaiból eddig részesülő első 50 kedvezményezett felsorolása. Az látjuk, hogy az új tagállamok és a legkülső régiók gazdaságai – az akadémiai intézetek és az ipar területén egyaránt – rendkívül alulreprezentáltak ezeken a felsorolásokon, már ha egyáltalán szerepelnek rajtuk. Másrészt hatalmas eltérések tapasztalhatók az egyes országok beruházásai terén. Jóllehet az Európai Unió bejelentette azt a célkitűzést, hogy a 2020-ra az összes beruházás eléri a GDP 3%-át, jelenleg mindössze 6 ország – Németország, Ausztria, Dánia, Finnország, Franciaország és Svédország– kutatásra és innovációra fordított beruházásai haladják meg a 2%-t, 10 ország beruházásai ugyanakkor nem érik el az 1%-t, 11 ország pedig 1-2% között mozog. Amennyiben az egy főre eső beruházást vesszük alapul, a lista élén ismét a legmagasabb beruházási aránnyal büszkélkedő országokat látjuk viszont. Más országok, például Luxembourg, amelyek mind a beruházások abszolút értékét, mind a GDP százalékos arányát tekintve szerényebb beruházásokat mutatnak fel, előkelő helyet foglalnak el, ha az egy főre eső beruházást vizsgáljuk. A sort az új tagállamok és a legkülső régiók gazdaságai zárják.

Ebben az Európában tehát, amely a meglévő egyenlőtlenséget további egyenlőtlenséggel súlyosbítja, szavatolni kell, hogy a jobb helyzetben lévőkhöz való felzárkóztatás és az együttműködés megerősítése legyen a követendő út, annak érdekében pedig, hogy ez valóban megtörténjen, elengedhetetlen, hogy a kohéziós alapok – önállóságuk megőrzése mellett – kiegészítsék a közös keretet.

Az itt bemutatott javaslat egy olyan közös keretet igyekszik elővezetni, amely figyelembe veszi, hogy az ismeretekre nem szabad csupán mint áruba bocsátható értékre tekinteni, tiszteletben kell tartani köztulajdoni jellegét, továbbá hogy az innováció nem kizárólag a kutatás eredménye, és hogy nem minden kutatás vezet innovációhoz, hogy létre kell hozni a különböző rendelkezésre álló források összehangolását biztosító alapot, annak biztosítása érdekében, hogy így egy olyan keretet kapjunk, amely összeegyeztethető a finanszírozási források és a projektek jellege és nagyságrendje között kialakított összefüggésekkel. Nem szabad megfeledkezni továbbá a társadalmi dimenzióról, a kutatás és az innováció társadalmi hatásairól, valamint magának a társadalomnak a tanulmányozásáról, hiszen nem tudunk hatékonyan lépéseket tenni olyan társadalmak esetében, amelyeket nem is ismerünk.

Függetlenül attól, hogyan látjuk magát az ipari projektet, az Airbus példája azt igazolja, hogy ez egy olyan projekt, amelyben Európa egyértelműen megerősödve jött ki a vitából. Ez egy hosszú távú, kiemelkedően innovatív projekt, amely különböző forrásokat hangol össze, és elérte, hogy világszerte sikertörténetként könyveljék el. Úgy vélem, a Bizottság által javasolt átszervezés sikere azon áll vagy bukik, hogy sikerül-e az ilyen jellegű projekteket összehangolni más nagyságrendű vagy jellegű projektekkel, ezzel egyidejűleg fokozva a helyi, regionális és nemzeti különbségeket tiszteletben tartó és áthidaló együttműködést.

3. A post-it jelenség

Spencer Silver 1968-ban feltalált egy különleges ragasztót, amely nem hagyott nyomot és többször is fel lehetett használni. A termék e tulajdonságai nem vezettek sikerhez. A feltaláló öt éven keresztül próbálta bebizonyítni találmánya előnyeit, de nem járt sikerrel. Később, 1974-ben az történt, hogy Art Fry, egy templomi kórus tagja elkezdte használni a barátja által feltalált, de kudarcot vallott ragasztót, mert elege volt abból, hogy az énekes könyvből folyton kiestek a megjelölni kívánt oldalra berakott könyvjelzők. Spencer Silver találmánya, amelyet csak 1977-ben kezdtek el forgalmazni, alig egy évvel később kedvező fogadtatásra talált a piacon. Mára már tudjuk mi az a post-it, sőt sikerével is tisztában vagyunk. Tíz év telt el. A post-it példája egyértelműen azt igazolja, nem szabad csak azokat az innovációkat vagy projekteket támogatnunk, amelyek azonnali sikert ígérnek.

Pontosan ezért szükséges, hogy jellegük szerint egyértelműen különbséget tudjunk tenni a támogatások és projektek között: a már kialakult struktúrával rendelkező hálózatokra, a képzési és kutatási projektekre, a megszilárdítást igénylő infrastruktúrákra vagy a kutatási projektekre irányuló támogatások között. Ha képesek vagyunk különbséget tenni, lehetővé válik az összehangolt, stratégiai összefogás. A fent említett példa alátámasztja továbbá, hogy a rövid és középtávnál távolabbra tekintő közös erőfeszítésben kell gondolkodnunk.

A kiválóság felé vezető utat, amelynek szempontjait az érintett szereplők határozzák meg, nem lehet végigjárni a szükséges források hozzárendelése, azaz a beruházás összegének számottevő megemelése, a bürokratikus és igazgatási költségek egyszerűsítése és csökkentése melletti elkötelezettség nélkül. A fennálló problémák miatt gyakran kedvezőbb fogadtatásra talál egy javaslat kiváló megfogalmazása, mint maga a kiváló javaslat. A fent említett két tényező tehát kulcsfontosságú ahhoz, hogy az uniós programoknak minél változatosabb földrajzi adottságokkal és jelleggel rendelkező résztvevői lehessenek. Ráadásul nem lehet úgy előrelépést tenni, hogy figyelmen kívül hagyjuk a tudományágak sokféleségét, az innováció változatosságát, ha nem hagyunk teret az eredetiségnek, sőt, adott esetben a kudarc lehetőségének, ha nem vagyunk tekintettel a tudomány és az innováció társadalmi szerepére, és az egyes projektek kiforrásához jellegük és nagyságrendjük függvényében szükséges eltérő időtartamokra.

Végezetül pedig ugyancsak alapvető fontosságú a jelentős társadalmi kihívásokra választ adó és az alulról építkező projektek közötti egyensúly biztosítása, teret hagyva a kíváncsiságnak, a tudományos tevékenység megszilárdításához elengedhetetlen dimenziónak. A post-it példája arra is szolgál, hogy emlékezetünkbe idézze, attól még, hogy az ismeretek megszerzése végül is nem piaci céllal történik, időnként, váratlanul, ragyogó piaci lehetőségek adódhatnak.

4. A mi Európánk

Ez a jelentés kísérletet tesz a meglévő eszközök és programok új eszközökkel összehangoltan történő átszervezésére, célja pedig az egyes szereplők számára összességében kedvező stratégia kialakítása. Úgy véljük, a kutatás és az innováció a fenntartató és inkluzív növekedési stratégia megszilárdításának alapvető eszközei. Ez a kijelentés még lényegesebb, ha figyelembe vesszük a jelenlegi gazdasági és szociális válsághelyzetet.

A konvergencia megerősítése, valamint az Európai Unió együttműködési modellen alapuló versenyképességének megszilárdítása a gazdasági fellendülésre és a fenntartható növekedésen és a munkahelyteremtésen alapuló fejlődésre adott válasz részét képezik.

A jelenlegi Európában számtalan belső eltérés tapasztalható a tudományos és technológiai kapacitások terén, valamint az egyes országok ipari szerkezetében. Létezik azonban egy közös elem. Az európai ipar legnagyobb szeletét, amelyik legtöbbet tett a foglalkoztathatóságért, a kis- és középvállalkozások alkotják. Pontosan ezért az utóbbi években megsokszorozódtak a szelesebb körű részvételüket ösztönző eszközök. Ez a növekedés azonban nem érte el kívánt hatást, így ez a jelenlegi keret egyik gyenge pontja. Az alacsony részvételi arány egyik magyarázata a meglévő eszközök alkalmatlanságában keresendő, amelyek inkább az akadémiai intézeteknek és a nagyvállalkozásoknak kedveznek. Ezért biztosítani kell, hogy a meglévő eszközök és programok ne egyformán kezeljék azt, ami természetéből adódóan más. Pontosan ezzel a szándékkal tettem javaslatot az alábbiakban bemutatott, háromszintű szerkezeti felépítésére:

 

Ebből a szempontból például, ha egy akadémiai intézet esetében egy projekt eredményeit a publikációk vagy az idézetek számában, illetve a hasonló intézmények általi elismertségben mérjük, kis- és középvállalkozásoknál az eredmény inkább egy termék vagy szolgáltatás piaci bevezethetőségében mérhető.

A bemutatott modell célja tehát összegzésképpen a meglévő programok és rendszerek és az új rendszerek összehangolásának ösztönzése, valamint a hozzáférés és részvétel terén megfigyelhető egyenlőtlenségek áthidalása.

Az európai kutatási és innovációs rendszernek az egyetemektől a piacig terjedő koherenciája és lefedettsége, a polgárok és a folyamatból hagyományosan kimaradó szereplők hatékonyabb bevonása, átláthatóság és világos szabályok – így foglalhatjuk össze az ebben a jelentésben felvetett javaslatokat.

VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről (13.7.2011)

az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részére

a „Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé” című zöld könyvről
(2011/XXXX(INI))

A vélemény előadója: Carl Haglund

JAVASLATOK

A Költségvetési Bizottság felhívja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy a közös stratégiai keret célja a jelenleg a hetedik keretprogramon, a versenyképességi és innovációs keretprogramon, valamint az innováció területét érintő különböző uniós kezdeményezéseken, például az EIT-n keresztül nyújtott európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás teljes skálájának lefedése következetes célok és közös stratégiai célkitűzések alapján;

2.  úgy ítéli meg, hogy a strukturális és kohéziós alapoknak ki kell egészíteniük az EU kutatási és innovációs alapjait, ám nem helyettesíthetik azokat, és mivel az egyes alapok alapvető céljai eltérnek egymástól, a következő többéves pénzügyi keret idején továbbra is el kell különülniük; úgy véli továbbá, hogy az ezen alapok közötti szinergiák kialakítása az európai hozzáadott érték biztosításának létfontosságú módja;

3.  üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatait, hogy az uniós költségvetés multiplikátor hatásának fokozása érdekében bővítsék az innovatív pénzügyi eszközök alkalmazását, egyszersmind maradéktalanul tiszteletben tartva a költségvetési és a mentesítő hatóság jogait; kéri a Bizottságot, hogy javítsa a keretfeltételeket és a finanszírozáshoz való hozzáférést az elsődleges célcsoportok, így a kkv-k, és különösen az induló és a korai szakaszban lévő vállalkozások, valamint az egyetemek és kutatóközpontok számára; kéri, hogy a kifejezetten a kkv-kra irányuló tevékenységekre az EBB-csoport égisze alatt kerüljön sor, feltéve, hogy ez nem térít el pénzeszközöket a hetedik keretprogram finanszírozásától; kéri az úgynevezett „kedvezményes kamatozású kölcsönök” koncepciójának továbbfejlesztését; kételyeinek ad hangot az olyan kölcsönszerződések vonatkozásában, amelyek a kölcsön támogatássá alakításának lehetőségét tartalmazzák; kéri a Bizottságot és az EBB-t, hogy hajtsák végre a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus, mivel ez kulcsfontosságú eszköz a kutatási és innovációs projektek finanszírozása és a versenyképesség fokozása szempontjából, és ily módon biztosítható Európa hosszú távú gazdasági növekedése és a foglalkoztatás;

4.  hangsúlyozza, hogy az uniós kutatásfinanszírozás kockázatkerülő kultúrája nem teszi lehetővé a legnagyobb áttörési lehetőségeket hordozó, nagy kockázattal járó kutatási ötletek finanszírozását, ezért a tisztán eredményalapú, az innovatív tudományos kutatás lényegének ellentmondó megközelítéssel szemben kockázat- és kudarctűrőbb – a megfelelően kialakított finanszírozást nem helyettesítése, ám valamiféle díjazással járó –, bizalomra épülő megközelítés mellett száll síkra;

5.  abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy az új programozási időszak egyik legfőbb prioritásának a rugalmasságot biztosító intézkedések mellett a valamennyi kutatási és innovációs programon átívelő, horizontális egyszerűsítési tevékenységeket kell tekinteni, és felhívja a figyelmet a költségvetési rendelet jelenlegi felülvizsgálata során meghozandó, az egyszerűsítést szolgáló lényeges döntésekre, többek között az előfinanszírozási szabályok egyszerűsítése, a költségek elszámolhatósága és az elismerést jelentő kutatói díjak hatókörének szélesíte terén; hangsúlyozza, hogy a pályázati eljárások és az ellenőrzési mechanizmusok további egyszerűsítésére van szükség, az európai kutatási és innovációs programokra pályázók érdekében;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy a 7. kutatási keretprogramban alacsony részvételi arányt mutató tagállamokban építsen ki „kiválósági lépcsőt” valamennyi potenciális kutatási és innovációs szereplő számára, többek között azáltal, hogy e tekintetben ösztönzi a strukturális és kohéziós alapok hatékonyabb és rugalmasabb felhasználását, beleértve az alapok közötti szinergiák maximalizálásának módjait; kiemeli az együttműködésen alapuló projekteken keresztül történő nemzetközi együttműködés fontosságát, és hangsúlyozza a kiválóság Európa-szerte történő támogatására szolgáló, erre a célra kialakított projektek kidolgozásának szükségességét;

7.  ismételten hangoztatja azon álláspontját, hogy a 2013 utáni időre szóló többéves pénzügyi keretet illetően a terjedelmes projektek – így az ITER és Galileo – számára elkülönített pénzügyi forrásokat a programozási időszak egészére vonatkozóan kell megállapítani és elkülöníteni, azok tervezési folytonosságának és szervezeti stabilitásának biztosítása érdekében; meggyőződése, hogy a költségek mindennemű túllépését a költségvetési rugalmasság alkalmazása révén kell finanszírozni, a többi program, például a kutatás és az innováció kárára történő átcsoportosítások helyett;

8.  határozottan támogatja az EU éves költségvetésében a kutatás és innováció számára elkülönített összegek további jelentős növelését, mivel e területek bizonyítottan kiváló európai hozzáadott értéket teremtenek, és elősegítik a gazdasági válságból való kilábalást; hangsúlyozza, hogy a Tanács által elfogadott, a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló Európa 2020 stratégia egyértelműen leszögezi, hogy a kutatás és innováció számára további forrásokat kell biztosítani;

9.  hangsúlyozza az uniós és nemzeti K+F finanszírozás közötti kiegészítő jelleg további támogatásának fontosságát; e tekintetben nagyobb koordinációra szólít fel az uniós és a nemzeti szint között, fokozott közös programozási erőfeszítések, egyeztetett közös előírások, valamint a társfinanszírozás lehetővé tételét célzó gyorsabb, rugalmasabb és egyszerűbb eszközök révén;

10. felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy további késlekedés nélkül fogadják el az Európa 2020 stratégiában szereplő ütemtervet, amely annak elérésére irányul, hogy a bruttó nemzeti termék (GDP) 3%-át a K+F kiadásokra fordítsák; ebben az értelemben felhív a 3%-os célszám végrehajtásának éves értékelésére az európai szemeszter keretében, és rámutat az e célkitűzéssel járó jelentős gazdasági kötelezettségvállalásra, amely évente 130 milliárd EUR-t jelent az EU-nak és a nemzeti költségvetéseknek egyaránt, a magánszektornak pedig kétszer ennyit; hangsúlyozza e tekintetben a köz- és magánszféra közötti partnerségek fontosságát az Európai Kutatási Térség és az „Innovatív Unió” létrehozásának megvalósításában;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

13.7.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

26

1

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Damien Abad, Alexander Alvaro, Andrea Cozzolino, Göran Färm, José Manuel Fernandes, Eider Gardiazábal Rubial, Salvador Garriga Polledo, Jens Geier, Ivars Godmanis, Estelle Grelier, Carl Haglund, Lucas Hartong, Jutta Haug, Monika Hohlmeier, Anne E. Jensen, Jan Kozłowski, Alain Lamassoure, Giovanni La Via, Barbara Matera, Claudio Morganti, Miguel Portas, Dominique Riquet, László Surján, Angelika Werthmann

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

François Alfonsi, Maria Da Graça Carvalho, Frédéric Daerden, Roberto Gualtieri, María Muñiz De Urquiza

VÉLEMÉNY a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részéről (14.7.2011)

az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részére

a „Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé” című zöld könyvről
(2011/2107(INI))

A vélemény előadója: Lara Comi

JAVASLATOK

A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság felhívja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  felhív arra, hogy a közös stratégiai keret álljon összhangban az iparpolitikával, és mozdítsa elő a kutatási és innovációs programok, valamint a Kohéziós Alapok közötti koordinációt, mindazonáltal ez ne az alapokhoz rendelt források kárára történjen;

2.  véleménye szerint az Európai Unió a kutatás és innováció területén lemaradófélben van a nagyobb gazdaságok, így az USA és Japán, valamint a hatalmas feltörekvő gazdaságok, mint Kína mögött; ezért szorgalmazza, hogy a Bizottság tegyen javaslatot egy közös stratégiai keretre, amelynek célja annak biztosítása, hogy a kutatásra és innovációra fordított uniós alapokat hatékonyan használják fel; úgy véli, hogy integráltabb megközelítés szükséges az oktatás, a kutatás és az innováció további fejlesztéséhez és annak a célnak az eléréséhez, hogy a GDP 3%-át a kutatásba és fejlesztésbe fektessék be;

3.  szorgalmazza, hogy a közös stratégiai keret az uniós kutatási és innovációs programok valamennyi résztvevőjét lefedő szabványosítottabb szabálykészlet kidolgozásán keresztül valósítsa meg az adminisztratív egyszerűsítést; egyetért a Bizottsággal abban, hogy az európai szabványok fontos lépést jelentenek a kutatási eredmények piacra juttatása és a technológiák hitelesítése szempontjából, és hogy csak akkor tudják betölteni ezt a kulcsszerepet, ha lépést tartanak a technológia fejlődésével és az egyre gyorsabb termékfejlesztési ciklusokkal;

4.  kiemeli azt a szerepet, amit a szabványosítás tölthet be a kutatás és az innováció előmozdításában a versenyképességhez való hozzájárulása révén és azáltal, hogy a fogyasztók számára nagyobb biztonságot nyújt; ezért arra szólít fel, hogy a szabványosításnak tulajdonított jelentőség a programok értékelésének egyik kritériuma legyen;

5.  meggyőződése, hogy az innováció és a kreativitás alapvető a gazdasági fellendülés szempontjából, és hogy nem szabad alábecsülni annak fontosságát, hogy az Unió tudományos és technológiai áttörései új áruk és szolgáltatások formájában is testet öltsenek; elvárja, hogy elegendő forrást és új befektetést fordítsanak arra, hogy megteremtsék a tudás valódi egységes piacát, amely több innovációbarát vállalkozást és vállalkozót vonz, új, magas hozzáadott értékű munkahelyeket teremt, és választ ad a főbb társadalmi kihívásokra;

6.  hangsúlyozza a kiválósági hálózatok létrehozásának, valamint az uniós politikáknak és a tagállamok által indított stratégiáknak a regionális vagy helyi önkormányzatok szerepének megerősítése révén történő összevonásának jelentőségét; az az álláspontja, hogy a kutatásra és innovációra előirányzott tagállami pénzügyi források egyesítése nagyobb hozzáadott értéket képviselne az eredmények szempontjából, mégpedig azáltal, hogy új lehetőségeket nyitna nagy stratégiai projektek finanszírozásához;

7.  javasolja, hogy az Európai Technológiai Intézetet teljes mértékben integrálják a közös stratégiai keretbe azzal a céllal, hogy a vállalkozások és az ipar számára egy olyan európai kiválósági központot építsenek ki, amely az EU innovációs készségeinek és versenyképességének növelése és előmozdítása révén fel tudja venni a versenyt a globális tudományos szereplőkkel, az agyelszívás kezelése, a nemzetközi tehetségek idevonzása és a tudás növekedésén alapuló gazdaságba való befektetés mellett;

8.  rámutat az állami és a magánszektor együttműködése előmozdításának fontosságára; felhív a közös technológiai kezdeményezések egyszerűsítésére annak elkerülése érdekében, hogy nagy összegű finanszírozás csak egy-két projekthez kerüljön, továbbá felhív az állami szubvenciókra vonatkozó szabályoknak a teljes átláthatóság és a hatékony, de bürokráciamentes ellenőrzési mechanizmusokon keresztül történő egyszerűsítésére annak érdekében, hogy a hosszas ügyintézés ne szabjon gátat az innovációnak;

9.  szorgalmazza, hogy a közszféra a közbeszerzésen keresztül mozgósítsa vásárlóerejét az innováció fellendítése érdekében, ideértve a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzést is, amely lehetővé teheti a hatóságok számára, hogy állami támogatás bevonása nélkül megosszák a szállítókkal a kockázatokat és a hasznokat; hangsúlyozza, hogy fontos annak biztosítása, hogy az ajánlatkérők tiszteletben tartsák az innovációs megoldások bizalmas jellegét, különösen a pályázó vállalkozások által bemutatott know-how területén; a vonatkozó állami támogatási és közbeszerzési szabályok egyszerűsítését és rugalmasabbá tételét javasolja; támogatáson és képzésen keresztül megvalósuló proaktív politikára szólít fel a jogbiztonságot illetően az innovatív megoldásokat választó közigazgatási szervek és beszállítók védelme érdekében;

10. sürgeti a Bizottságot, hogy végezze el az EU következő pénzügyi keretre vonatkozó költségvetési prioritásainak pénzügyi ellenőrzését, és részesítse előnyben azokat az európai hozzáadott értéket közvetítő projekteket, melyek a kutatás, a tudás és az innováció területén fokozni tudják az EU versenyképességét és integrációját;

11. üdvözli, hogy a Bizottság javítani kívánja a vállalkozások számára az innováció keretfeltételeit, különös tekintettel a szellemi tulajdonjogokra, valamint az európai uniós szabadalom és az európai szabványosítási jogszabályok elfogadására; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a szellemi tulajdonjogok garantálják a hasznosítás és a technológiaátadás, valamint a tudományos eredményekhez való hozzáférés és azok gyors elterjedése közötti egyensúlyt; úgy véli, hogy támogatást kellene nyújtani a fiatal innovatív vállalkozások számára a szabadalmak lajstromozásához, elsősorban az európai szabadalom létrehozásán keresztül;

12. meggyőződése, hogy a középtávú állami költségvetési célkitűzések értékelésének részeként a kutatásra és fejlesztésre fordított állami kiadásokat a minőségi szempontok szerint kell értékelni;

13. ezért az a véleménye, hogy az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak el kellene ismerniük a kkv-knak az európai innováció fellendítésében betöltött szerepét, kiemeli, hogy további intézkedésekre van szükség a kkv-k kutatási tevékenységeinek támogatásához, valamint az uniós kutatási és innovációs programokban való részvételük megkönnyítéséhez; úgy véli, hogy a Bizottságnak javítania kellene a finanszírozás elérhetőségét, és a kutatási költségvetés egy részét a kis szereplők, a kis kutatóintézetek, a kutatással foglalkozó kis- és mikrovállalkozások, valamint a fiatalok és a nők által vezetett kkv-k részére kellene előirányoznia, jutalmazva a hálózatok vagy csoportosulások kialakítását;

14. az uniós projektkötvényekhez és innovációs jegyekhez hasonló új és innovatív finanszírozási módszerek kipróbálására szólít fel, melyek révén a vállalkozások a forrásokat közvetlenül a jóváhagyott kutatóközpontokban költhetnék el; ezekről a jegyekről nem kellene költségelszámolást vezetni, mert felhasználásukat azok a központok tanúsítanák, amelyeknél a jegyeket levásárolják; a központok jóváhagyása megvalósítható nemzeti vagy regionális alapon, és ezt egy európai szervezet – például a KKK – hitelesíthetné;

15. javasolja, hogy díjazzák a kockázatitőke-alapok és az Európai Unión kívüli befektetők projektekben való részvételét;

16. rámutat arra, hogy a globális kihívásoknak való megfelelés, valamint a szakpolitikai prioritások naprakésszé tételének érdekében egyszerűsíteni kell az eljárásokat, és biztosítani kell azt, hogy a rendszer rugalmas mechanizmusokkal dolgozzon;

17. elengedhetetlennek tartja a kutatás és a társadalmi igények sikeres összehangolása tekintetében a nemzeti és regionális közigazgatás, az egyetemek és kutatóközpontok, a vállalatok és a kkv-k, valamint a civil társadalom közötti szinergiákat; hangsúlyozza, hogy olyan rendszert kell kialakítani, amely aktívan ösztönzi a kutatók és tudósok mobilitását az európai egyetemek és egyetemi központok között, többek között szakmai képesítéseik kölcsönös elismerésének megkönnyítése révén; hangsúlyozza, hogy ez ösztönözné a tudás megosztását, és rendkívül előnyös lenne az innovációra és a tudásalapú európai gazdaság kibontakozására nézve;

18. felhív a Közös Kutatóközpont − mint az Európa 2020-stratégiának megfelelő fejlesztési politikát szolgáló tudományos és gazdasági elemzések belső szállítója − szerepének megerősítésére; úgy véli, hogy a keretprogramon belül a Közös Kutatóközpont innovációhoz való hozzájárulásának ki kell terjednie az iparral való fokozott együttműködésre;

19. úgy véli, hogy tekintve, hogy az EU a világ legnagyobb piaca, és hogy a világgazdaság egyre inkább tudásintenzívvé válik, a különböző uniós kutatási és innovációs eszközöknek állandóan alkalmazkodniuk kell a piac alakulásához, és reagálniuk kell arra, figyelembe véve a fogyasztói szempontot;

20. javasolja, hogy a Bizottság az összes különböző uniós kutatási és innovációs eszköz tekintetében határozzon meg az innovációs teljesítmény és előrehaladás mérésére szolgáló konkrét teljesítménymutatókat; meggyőződése, hogy az innovációs folyamat megértésének javításához és az európai polgárok, illetve a tudományos és technológiai fejlődés közötti szakadék csökkentéséhez szükség van az információk és a különböző finanszírozási programokból és projektekből nyert eredmények elterjesztésének javítására;

21. kéri az Európai Kutatási Térség területére vonatkozó szabályok és eljárások egyszerűsítését és összehangolását, tekintettel a nagyszámú létező eszközre;

22. emlékeztet arra, hogy a K+F-re vonatkozó, a GDP 3%-ának megfelelő célérték egy 2%-os (magán) és egy 1%-os (közkiadás) részből tevődik össze; megállapítja, hogy még mindig bizonyos hiányosságok állnak fenn a kutatásra fordított magánkiadások terén, amelyek csupán a vállalatok, köztük a kkv-k szabályozási környezetének kiigazításával küzdhetők le; különösen támogatja a Bizottság részéről egy új, a tényleges innovációs teljesítményen alapuló fő mutató kidolgozására irányuló tevékenységet, mivel az ilyen mutató informatívabb lenne annál, mint amikor a teljesítményt számszerű célokhoz mérik;

23. üdvözli a Bizottság uniós kisvállalkozási innovációs és kutatási (SBIR) programját, amelynek célja a technológiát érintő közszférabeli kihívások azonosítása, valamint K+F projektek finanszírozása a régi és az újonnan megjelenő problémákra adott új megoldások kidolgozása érdekében.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

12.7.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

33

0

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Pablo Arias Echeverría, Adam Bielan, Lara Comi, António Fernando Correia De Campos, Jürgen Creutzmann, Christian Engström, Evelyne Gebhardt, Louis Grech, Małgorzata Handzlik, Iliana Ivanova, Philippe Juvin, Eija-Riitta Korhola, Edvard Kožušník, Kurt Lechner, Hans-Peter Mayer, Phil Prendergast, Robert Rochefort, Zuzana Roithová, Heide Rühle, Christel Schaldemose, Andreas Schwab, Catherine Stihler, Róża Gräfin von Thun und Hohenstein, Kyriacos Triantaphyllides, Emilie Turunen, Bernadette Vergnaud, Barbara Weiler

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

María Irigoyen Pérez, Morten Løkkegaard, Emma McClarkin, Konstantinos Poupakis, Sylvana Rapti, Olle Schmidt, Wim van de Camp

VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről (12.7.2011)

az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részére

a „Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé” című zöld könyvről
(2011/2107(INI))

A vélemény előadója: Hermann Winkler

JAVASLATOK

A Regionális Fejlesztési Bizottság felhívja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  emlékeztet arra, hogy a kutatás és az innováció kulcsfontosságú hajtóerőt jelentenek az EU számára versenyhelyzetének megtartásához és megerősítéséhez, és hangsúlyozza a kohéziós politika jelentős szerepét a kutatás és innováció régiókban történő fejlesztésében; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az utóbbi évtizedekben méltán megnövekedett a regionális kutatási, innovációs és vállalkozásfejlesztési támogatások jelentősége; megállapítja, hogy ezekre a célokra mintegy 86 milliárd euró – a teljes kohéziós politikai költségvetés mintegy 25%-a – került elkülönítésre a kohéziós politikai alapokban, és felkéri a Bizottságot annak elemzésére, hogy a strukturális alapokból finanszírozott innovációs projektek számára biztosítható-e ugyanolyan szintű láthatóság, mint a jelenlegi keretprogramokból finanszírozott projektek; számára úgy ítéli meg, hogy az Európa 2020 stratégiában és az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezésben megfogalmazott alapelveknek és célkitűzéseknek megfelelően ezt a tendenciát mindenképpen fenn kell tartani, a források elosztásának tükröznie kell a (környezeti szempontból és társadalmilag) fenntartható fejlődést, amelynek előfeltétele az erős és megfelelő forrásokkal ellátott regionális politika; kéri az Európa 2020 stratégia keretében a meglévő és a jövőbeli kezdeményezések világos összehangolását, ösztönözve többek között a polgárok közreműködésével megvalósuló, köz- és magánszféra közötti partnerségeken alapuló társadalmi megújulást;

2.  hangsúlyozza, hogy regionális politika jövőbeli közös stratégiai kerete és a kutatási és innovációs programok jövőbeli közös stratégiai kerete szorosabb összehangolására és egymást erősítő jellegének ösztönzésére van szükség az európai innovációs körforgás megerősítése érdekében; felszólítja a Bizottságot a kiegészítő jelleg biztosítására és annak bemutatására, hogy erre konkrétan hogyan kerül majd sor; e tekintetben kiemeli a két politika közötti szinergiák megteremtésének lehetőségét, biztosítva azok végrehajtását; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió, a tagállamok és a régiók előtt álló egyik fő kihívás a kutatásra és innovációra fordított különböző finanszírozási eszközök közötti szinergiák megteremtése a köz- és a magánszférában egyaránt, és az ilyen projektek utófinanszírozása, az eredmények elterjesztése és láthatóvá tétele érdekében; felkéri a tagállamokat, hogy a szóban forgó programok egymást kiegészítő jellegének javítása érdekében kísérjék figyelemmel az említett politikák megvalósulását nemzeti és regionális szinten, különösen amikor a különböző uniós pénzeszközökért eltérő nemzeti hatóságok tartoznak felelősséggel;

3.  rámutat, hogy a pénzügyi forrásszűke idején a kritikus tömeg elérése érdekében kulcsfontosságú a régiókban a források megfontoltan kiválasztott prioritásokhoz való hozzárendelése;

4.  kéri, hogy a kohéziós politika Európa 2020 stratégia felé mutató jövőbeli irányultságára való tekintettel mind az 1. célkitűzés, mind a 2. célkitűzés hatálya alá tartozó régiók számára kötelező jelleggel legyen kiemelt cél az „innováció”, aminek minden szinten tükröződnie kell a finanszírozásban is; mindazonáltal emlékeztet arra, hogy a kutatásra, fejlesztésre és innovációra fordított kiadások növelésére vonatkozó célkitűzések meghatározása önmagában –a társadalmak átfogó strukturális fejlődése nélkül – nem fog eredményre vezetni;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy másik lehetőségként tegyen javaslatot a strukturális alapok támogatásainak az innováció terén való felhasználását szorgalmazó további ösztönzőkre;

6.  alulról felfelé építkező innovációt javasol és hangsúlyozza valamennyi helyi és regionális érintett fél aktív részvételét és bevonását regionális innovációs stratégiáik kidolgozásába és megvalósításába;

7.  felhívja a régiókat, hogy a „specializált, a helyi körülményekre szabott” koncepció értelmében testreszabott, a regionális készségeken, az aktuális erősségeken és eszközökön alapuló innovációs stratégiákat dolgozzanak ki; javasolja, hogy a régiók pontosítsák, hogy a strukturális alapok által nyújtott támogatás és a jövőbeli kutatási és innovációs programok közötti lehetséges szinergiákat miként lehet a gyakorlatban kihasználni erős, versenyképes nemzetközi klaszterek és regionális kiválósági központok létrehozása, valamint más régiókhoz való felzárkózás, így a regionális gazdaság erősítése céljából;

8.  rámutat azonban arra, hogy a régiók gazdasági növekedéshez fűződő egyéni érdekén túlmenően az EU egészét kellene innovációs térségnek tekinteni a régiók egymást kiegészítő jellegének fokozására, a nemzetközi szintű versenyképesség erősítése érdekében; e tekintetben nemcsak a regionális érintett felek és hatóságok, hanem a tagállami és uniós hatóságok tevékenységének jobb összehangolására és együttműködésre szólít fel; e tekintetben üdvözli a Bizottság részéről érkező segítséget, amely értékes támogatást nyújthat a régióknak, és a szubszidiaritás elvének kétségbe vonása nélkül szavatolhatja a stratégiák kiemelkedő minőségét; e tekintetben hangsúlyozza, hogy tovább kell erősíteni a területi együttműködést és annak finanszírozását;

9.  a közös programozás és az Interreg III. B. hatálya alá tartozó intézkedések tekintetében erőteljesebb kormányközi részvételre szólít fel a kutatás, a fejlesztés és az innováció terén Európa-szerte folytatott együttműködés megerősítése, valamint az új tagállamok valamennyi uniós kutatási programban való részvételének növelése és ösztönzése érdekében;

10. úgy véli, hogy a helyi hatóságokat bátorítani kellene az innovációra, „A tudás régiói”, az „Élő laboratóriumok” és az „Intelligens városok” kezdeményezéshez hasonló kezdeményezések folytatása és erősítése révén, amelyek előmozdítják a kutatás-fejlesztés területi dimenzióját;

11. hangsúlyozza, hogy ennek a szinergiateremtő, integrált stratégiának elengedhetetlen előfeltétele az, hogy minden részt vevő szervezet tisztában legyen az összes finanszírozási lehetőséggel; emlékeztet rá, hogy az ezzel kapcsolatos tájékoztatást is a strukturális alapokból lehet finanszírozni;

12. emlékeztet rá, hogy az innováció átfogó fogalom, amely mindenekelőtt a keresleten és a felhasználókon alapul, hiszen a piaccal való kölcsönhatásból fakad; tisztában van a kutatás terén elért új ismeretek és azok gyakorlati alkalmazása között tátongó szakadékkal; ezért a technológiai kutatási kiválóság szükséges kiegészítéseként javasolja a regionális támogatásnak nemcsak a regionális kiválóság – elsősorban egyetemeken és kutatóközpontokban történő – fejlesztésére, hanem az alkalmazás támogatására való összpontosítását, a vállalkozások arra való ösztönzése érdekében, hogy innovatív módszereket dolgozzanak ki, az újításokat piacképessé tegyék, és a közösség érdekében ösztönözzék a technológiaátadást és a szakismeretek cseréjét;

13. hangsúlyozza, hogy ki kell alakítani a „kiválósági lépcső” koncepcióját, amelynek szükségszerű velejárója a kutatóintézeteket, egyetemeket, kkv-ket és más lényeges szereplőket összekötő regionális hálózatoknak a klaszterek, a regionális technológiai platformok és központok létrehozása érdekében történő fejlesztése, támogatva ezeket a hálózatokat abban, hogy bekapcsolódjanak az uniós kutatási és innovációs együttműködési projektekbe és programokba;

14. a „kiválósági lépcsőhöz” kapcsolódó cselekvési terv kidolgozását kéri, a Kohéziós Alapból és az ERFA-ból támogatott kutatási infrastruktúrák kiépítéséhez, amely az érintett országokban ösztönzi a következő közös kutatási és innovációs keretprogramban való részvételt;

15. hangsúlyozza, hogy a kkv-k fontosak a helyi és regionális fejlődés, az EU gazdaságai és az Unió egészének versenyképessége szempontjából, és hogy ők teremtik a legtöbb munkahelyet; tekintettel arra, hogy biztosítani kell a kkv-k kutatás- és innovációtámogatásból való részesedésének mértékét, úgy ítéli meg, hogy az innováció regionális támogatásának a kkv-kre kellene összpontosítania, a kedvezményezetteket sújtó bürokráciát mérsékelni kellene és a finanszírozási programokat rugalmasabbá kellene tenni; hangsúlyozza e tekintetben a kohéziós politika hozzáadott értékét, amely abban rejlik, hogy fokozza a regionális szinten működő kkv-k innovációját a hagyományos üzleti tevékenységek terén, a kkv-k számára jobb hozzáférést kínálva a gyakorlati alkalmazásra összpontosító kutatáshoz, a technológia- és innovációtranszferhez, a készségfejlesztéshez, az innovációs kultúra ösztönzéséhez és különösen a különböző típusú vállalkozások nemzetközi együttműködéséhez vagy előmozdításához szélesebb körű tanácsadás és könnyen hozzáférhető támogatás révén, beleértve az egyablakos rendszerre irányuló kezdeményezéseket, a kkv-k arra való ösztönzése céljából, hogy fontolják meg az új lehetőségeket és használják ki jobban a rendelkezésükre álló regionális forrásokat; e tekintetben hangsúlyozza a kkv-k tudományos és innovációs társulásokban (TIT) való fokozott részvételéből származó lehetséges többletértéket;

16. hangsúlyozza, hogy a kohézió fokozása, valamint az európai gazdaság versenyképesebbé tétele érdekében többek között az elmaradott, távoli, illetve vidéki területeken található kkv-k kutatáshoz és innovációhoz való hozzáférését javító intézkedéseket kellene bevezetni, beleértve a részvételi eljárást egyszerűsítő, valamint tudatosító intézkedéseket;

17. elismeri, hogy a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramban és a versenyképességi és innovációs keretprogramban alkalmazott központi irányításnak és a strukturális alapok esetében alkalmazott megosztott megközelítésnek egyaránt van létjogosultsága; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az irányítási rendszerekben fennálló különbségek ellenére a különböző programokban alkalmazott eljárások és gyakorlatok összehangolására van szükség, a szükséges rugalmasság biztosítása mellett; hangsúlyozza, hogy a kutatás és innováció nemzeti és uniós szintű finanszírozásának hatékonyabbnak és eredményesebbnek kell lennie, és hogy kötelezettséget kell vállalni a finanszírozás optimalizálására, egy európai stratégiai kutatási és innovációs ütemterv kidolgozása érdekében; úgy véli, hogy a túlzott mértékű adminisztratív követelmények jelentősen akadályozzák a kohéziós politika célkitűzéseinek elérését, ezért hatékony fellépésre szólít fel a támogatási eljárások és a monitoringrendszerek folyamatának egyszerűsítése céljából;

18. üdvözli a Bizottság és az EBB korszerű finanszírozási eszközöknek (például megújuló alapoknak) a kockázatmegosztási eszközök mellett történő gyakoribb alkalmazására irányuló törekvéseit, több magánbefektető bevonása és a rendelkezésre álló közfinanszírozás hatékonyabb felhasználása érdekében; kifejezetten ajánlja, hogy a regionális szereplők éljenek ezekkel a lehetőségekkel;

19. felkéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a különböző eszközök és alapok közötti szinergiát, ösztönözze a több alapból történő finanszírozás szemléletét, vizsgálja meg a vegyes finanszírozás új lehetőségeit és terjessze ki a strukturális alapokból való keresztfinanszírozást;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

12.7.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

41

2

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

François Alfonsi, Charalampos Angourakis, Catherine Bearder, Victor Boştinaru, Zuzana Brzobohatá, John Bufton, Alain Cadec, Francesco De Angelis, Tamás Deutsch, Rosa Estaràs Ferragut, Elie Hoarau, Brice Hortefeux, Danuta Maria Hübner, María Irigoyen Pérez, Seán Kelly, Mojca Kleva, Petru Constantin Luhan, Riikka Manner, Iosif Matula, Erminia Mazzoni, Miroslav Mikolášik, Franz Obermayr, Jan Olbrycht, Markus Pieper, Monika Smolková, Georgios Stavrakakis, Nuno Teixeira, Michael Theurer, Michail Tremopoulos, Lambert van Nistelrooij, Oldřich Vlasák, Kerstin Westphal, Hermann Winkler, Joachim Zeller, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Andrea Cozzolino, Karima Delli, Ivars Godmanis, Karin Kadenbach, Marek Henryk Migalski, Vilja Savisaar-Toomast, Elisabeth Schroedter, Derek Vaughan

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Norica Nicolai

VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről (15.7.2011)

az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részére

a „Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé” című zöld könyvről
(COM(2011)0048)

A vélemény előadója: Giovanni La Via

JAVASLATOK

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felhívja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza a kutatás és a fejlesztés mint kulcstényezők szerepét Európa társadalmi és gazdasági fellendülésében, a területi kohézió megerősítése céljából; úgy véli, hogy a kutatás és a technológiai fejlődés finanszírozását nemzeti és uniós szinten egyaránt hatékonyabbá kell tenni, különösen a mezőgazdasági ágazatban, amely társadalmi-gazdasági, környezetvédelmi és élelmezésbiztonsági szempontból stratégiai jelentőséggel bír;

2.  az Európa 2020 stratégia összefüggésében egyetért azzal a meggyőződéssel, hogy teljesíteni kell a stratégia erre vonatkozóan kitűzött, az intelligens és fenntartható növekedésre irányuló céljait, valamint azt a célkitűzést, hogy a K+F-re fordított kiadásokat 2020-ig a GDP 3%-ára kell növelni;

3.  úgy véli, hogy a mezőgazdaságnak a következő évtizedekben olyan konkrét kihívásokkal kell megküzdenie, mint a növekvő népesség élelmiszerigényének kielégítése, a többek között a víz, az energia és a jó minőségű termőtalaj egyre súlyosbodó hiányára adott válaszként az erőforrásokat hatékonyabban felhasználó és környezeti szempontból fenntarthatóbb gyakorlatok révén, tekintetbe véve az éghajlatváltozás (aszályok, áradások, magasabb sótartalom) enyhítése és a hozzá történő alkalmazkodás szükségességét; úgy véli, hogy ezek a kihívások azt jelentik, hogy a jövőben az olyan fejlemények, mint a mezőgazdasági termelők jelentősen csökkenő száma és a haszonnövények sokféleségének csökkenése még inkább érintik majd a mezőgazdaságot; rámutat arra, hogy a helyi és regionális szint a megfelelő szint a kutatási és technológiai fejlesztési politikák, valamint a kohéziós politika közötti szinergia kialakításához, melynek hatása lesz a gazdasági és ipari tevékenységekre és a szociális gyakorlatokra is; hangsúlyozza a kutatás és ökoinnováció jelentőségét abban, hogy a mezőgazdaság világszinten fenntarthatóbbá, környezetbarátabbá és versenyképesebbé váljon;

4.  több kutatást szorgalmaz a biológiai erőforrások (állattenyésztés és növénytermesztés, állat- és növényegészségügy, a ráfordítások, a biomassza rendelkezésre állása, erdőgazdálkodás, hulladékgazdálkodás) és fizikai erőforrások (földhasználat, a talaj integritása, a vízhez való hozzáférés, éghajlatváltozás) intelligens felhasználásának előmozdítása érdekében, valamint a gazdaságilag és környezetileg fenntartható gazdasági tevékenységek fejlesztése érdekében; úgy véli, hogy az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap kulcsszerepet játszhat a mezőgazdasági kutatás és képzés fejlesztésében; ragaszkodik ahhoz, hogy ezt az alapot legalább a jelenlegi finanszírozási szinten tartsák fenn;

5.  a globális élelmezésbiztonság kihívásának kezelése érdekében felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy gyorsítsák fel a független biotechnikai és biotechnológiai kutatásra irányuló beruházásokat;

6.  úgy véli, hogy az állat- és növényegészségügy terén zajló kutatásnak és innovációnak figyelemmel kell lennie a betegségek lehetséges elterjedésére, valamint a például az éghajlatváltozásból eredő egyéb növekedésgátló tényezőkre; a biológiai (mikrobás, növényi és állati) erőforrások fenntartható kezelésével, előállításával és felhasználásával kapcsolatos tudományos előrehaladás alapot ad majd a biztonságosabb, környezeti szempontból hatékonyabb és versenyképesebb termékek és szolgáltatások kifejlesztéséhez a mezőgazdaság és a kapcsolódó ágazatok számára; rámutat arra, hogy az Uniónak ki kell használnia valamennyi rendelkezésre álló innovációt, ha versenyképes akar maradni a világpiacon;

7.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a mezőgazdasági kutatás és innováció lassabb fejlődése mellett csökken a mezőgazdasági termelés növekedési üteme;

8.  elismeri a kutatás és innováció döntő szerepét mind a mezőgazdasági CO2-kibocsátások csökkentésére vonatkozó célkitűzésben, mind pedig a megújuló energiaforrások fejlesztésében és a bioenergia-termelés hatékonyságának javításában, hogy csökkentsék az agrárélelmiszer-ágazatot érő hatásokat;

9.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy a tudományba történő beruházások az emberi készségek fejlesztésére irányuló beruházásokkal egészüljenek ki, annak érdekében, hogy előmozdítsák a modern mezőgazdasági termelést és a vidéki tevékenységek diverzifikációját; úgy véli, hogy az oktatás, a képzés és a tanácsadói szolgáltatások elengedhetetlenek a vidéki vállalkozások tudásalapú növekedéséhez; ezért azon a véleményen van, hogy a tanácsadói és képzési szolgáltatásokat minden szinten (a termékek, a folyamatok és az irányítás szintjén) az innovációs törekvésekre kell összpontosítani; hangsúlyozza mindenekelőtt, hogy támogatni kell a fiatal mezőgazdasági termelőket a mezőgazdasági vállalkozások adminisztrációjához és irányításához szükséges készségek kifejlesztésében;

10. megjegyzi, hogy a mezőgazdaság több tudományágat átfogó tevékenység, ezért érdekeit a multidiszciplináris kutatás szolgálja a legjobban; úgy véli, hogy a mezőgazdasági tevékenyég számos kutatási terület – például a műszaki tudományok és az élettudományok – eredményeit ötvözi, és nagymértékben függ az állami politikáktól; megjegyzi továbbá, hogy alapvető fontosságú kiemelten kezelni a tudás és a tapasztalatok európai gazdálkodók közötti átadását, mégpedig azáltal, hogy tanulmányi látogatási programokat finanszíroznak fiatal gazdálkodók számára;

11. az agrárszektor versenyképességnek javítása érdekében azt javasolja, hogy azonosítani kell és el kell távolítani az akadályokat az elől, hogy a kutatási eredmények a laboratóriumokból egyenesen az agrár-élelmiszeripari és az agráripari lánc fejlesztési, forgalomba hozatali és alkalmazási szakaszába kerülhessenek;

12. úgy véli, hogy a kutatásnak és technológiai innovációnak arra kell irányulnia, hogy az agrár-élelmiszeripari termelési lánc valamennyi résztvevője számára kiegyensúlyozott módon lehessen támogatást nyújtani;

13. emlékeztet arra, hogy a jelenlegi és a kilátásba helyezett állami politikáknak hozzá kellene járulniuk az innovációhoz; úgy véli, hogy egy merészebb, a legfontosabb célokra hangsúlyt fektető megközelítést kellene alkalmazni, és jelentős mértékben egyszerűsíteni kellene az adminisztrációt; véleménye szerint az igazgatási és pénzügyi rendszerben bevezetett esetleges változtatásoknak támogatniuk kellene az innováció multidiszciplináris, politikákon és alapokon átívelő finanszírozását.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

12.7.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

36

3

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Richard Ashworth, Liam Aylward, José Bové, Luis Manuel Capoulas Santos, Vasilica Viorica Dăncilă, Paolo De Castro, Albert Deß, Herbert Dorfmann, Lorenzo Fontana, Iratxe García Pérez, Béla Glattfelder, Sergio Gutiérrez Prieto, Martin Häusling, Esther Herranz García, Peter Jahr, Elisabeth Jeggle, Jarosław Kalinowski, Elisabeth Köstinger, Agnès Le Brun, George Lyon, Gabriel Mato Adrover, Mairead McGuinness, Mariya Nedelcheva, James Nicholson, Georgios Papastamkos, Marit Paulsen, Britta Reimers, Ulrike Rodust, Alfreds Rubiks, Giancarlo Scottà, Czesław Adam Siekierski, Sergio Paolo Francesco Silvestris, Alyn Smith, Marc Tarabella

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Luís Paulo Alves, Salvatore Caronna, Spyros Danellis, Giovanni La Via, Maria do Céu Patrão Neves

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Oreste Rossi

VÉLEMÉNY a Halászati Bizottság részéről (13.7.2011)

az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részére

a „Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé” című zöld könyvről
(2011/2107(INI))

A vélemény előadója: Jarosław Leszek Wałęsa

JAVASLATOK

A Halászati Bizottság felhívja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió 70 millió lakosának ellátása a halászati ágazattól is függ; ezzel összefüggésben felhívja a tagállamokat, hogy a versenyképesebb, fenntarthatóbb és korszerűbb halászati ágazat kialakítása érdekében ösztönözzék a kutatási és fejlesztési tevékenységeket; rámutat, hogy az EU gazdaságának alapját alkotó konszolidált közösségi politikák – közöttük a mezőgazdasági és a halászati politika – megfelelő és célzott tudományos támogatást igényelnek, főleg az Unió külső régióiban; hangsúlyozza, hogy például a környezeti hatással, a takarmányellátással, az egészségügyi ellenőrzéssel és a partmenti övezetek integrációjával kapcsolatos ágazatspecifikus problémák hagyományos módon történő kezelése már régóta nem a megoldások elsődleges és legfontosabb forrása; ajánlja, hogy a pénzügyi keret tegye lehetővé az Európai Halászati Alap felhasználhatóságát a halászat terén végzett tudományos kutatás létesítményeinek és eszközeinek finanszírozására;

2.  úgy véli, hogy létfontosságú a zöld könyv azon célkitűzésének megvalósítása, amely szerint a jövőben az uniós költségvetés középpontjába a „hozzáadott értéket képviselő” és „fokozottan eredményorientált” eszközöket kell állítani; álláspontja szerint a kiválóság ugyan alapvető tudományos szempont, de az irányítási intézkedések meghatározása és alkalmazása érdekében egyes ágazatokban, például a halászatban is elengedhetetlen az alkalmazott kutatás; rámutat, hogy az ökoszisztéma-alapú szemléleten és a legnagyobb fenntartható hozamon alapuló új KHP céljainak eléréséhez több tudományos területet ötvöző, naprakész ismeretek és értékelések szükségesek, amelyek lehetővé teszik gyors következtetések levonását, amitől számos, az üzlettel, a munkahelyekkel és a tengeri ökoszisztémával kapcsolatos intézkedés függ;

3.  ezzel összefüggésben reméli, hogy a zöld könyv változást hoz a halászattal foglalkozó tudományra vonatkozó politikában, mivel ebben az ágazatban a kiválóságra való törekvés egyszerű követése olyan kulcsfontosságú területek elhanyagolásához vezetett, mint a fajok és viselkedésük megismerése a flották általi hasznosításuk szempontjából – valamint ennek az irányítási intézkedésekkel való összefüggései –, emiatt számos tudós felhagyott az alkalmazott halászati kutatásokkal és fiatal kutatók vonultak ki erről a területtől, szakemberhiányt okozva olyan időkben, amikor az állományok állapota miatt a legnagyobb szükség lenne rájuk;

4.  úgy véli, hogy ha az új keretprogramon belül megfelelő költségvetési forrásokat különítenének el pályázati felhívásokra és a programhoz kapcsolódó fellépésekre, ez segítené az ágazat számos gyengeségének és hiányosságának felszámolását, és egyúttal hozzájárulna a halászat és az akvakultúra-szektor kérdéseivel foglalkozó kutatók helyzetének megerősítéséhez is; hangsúlyozza továbbá, hogy egy erős kutatási és innovációs bázis mind európai, mind pedig tagállami szinten való kiépítése segítené a fenntartható halászati és akvakultúra-szektor továbbfejlesztését és ösztönzését, továbbá növelné versenyképességét, stabilitását és a környezetvédelmi kihívásoknak való megfeleléséhez szükséges felszereltségét, ezáltal garantálva az európai halászati ágazat függetlenségét a világ többi részével szemben, valamint biztosítva a tengeri ökoszisztémák életképességét és a halászati ágazatban dolgozók jólétét;

5.  hangsúlyozza, hogy továbbra is komoly hiányosságok állnak fenn a tengeri ökoszisztémák állapotáról és a halászati erőforrásokról alkotott ismereteink, valamint mind a célfajokra, mind pedig a nem célzott fajokra – ideértve a mélytengeri fajokat is – vonatkozó megbízható tudományos adatok tekintetében, ami szükségessé teszi a többdimenziós ágazatközi kutatásra irányuló erőfeszítések fokozását e téren, a halászat megfelelő, különösen az ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazása révén történő szabályozása érdekében; hangsúlyozza, hogy e cél elérésében alapvető szerepet játszik egyrészt az uniós tudományos csoportok és intézetek közötti együttműködés és összhang megteremtése, másrészt az uniós tudományos csoportok és a Közösségen kívüli megfelelőik közötti együttműködés biztosítása; úgy véli továbbá, hogy a bevált gyakorlatok és az ismeretek megosztása érdekében elő kell mozdítani a halászati területek közötti együttműködést; kéri az érintett üzleti szektort, hogy megfelelően és hatékonyan használja fel a kutatások eredményeit; úgy véli, hogy a közvetlenül érintett gazdasági szereplőket és a nagyközönséget egyaránt jobban kellene tájékoztatni az elindított kutatási programokról és azok eredményeiről;

6.  üdvözli, hogy a zöld könyv hangsúlyozza az innovációs kapacitást és a versenyképességet javító kutatás szükségességét, ami az EHA által előirányzott intézkedésekkel összehangolva új lehetőségeket nyithat a halászati vállalkozások előtt új, fenntarthatóbb halászati technikák – új hajófelszerelések, kevésbé szennyező, biztonságosabb és kényelmesebb hajók – kifejlesztésére, valamint a halászati termékek felhasználását javító és értékét növelő intézkedésekre;

7.  úgy véli, hogy hatékonyabb koordinációra van szükség a kutatási keretprogramok és az Európai Halászati Alap eszközei, illetve más európai programok között;

8.  úgy véli, hogy az EU versenyképessége szempontjából döntő fontosságú a vállalatok részvételének növelése a következő keretprogramban; véleménye szerint a vállalkozókat, különösen a mikro- és kisvállalatok (például a partmenti, kisüzemi halászati vállalkozások) tulajdonosait sokkal egyszerűbb, kevésbé bürokratikus, átláthatóbb és könnyebben hozzáférhető rendszerek létrehozásával lehetne bátorítani az európai programokban való részvételre; úgy véli, hogy különböző érintett szereplők, például nem-kormányzati szervezetek, a halászok szakmai szervezetei és a regionális tanácsadó testületek számára ugyancsak biztosítani kellene a lehetőséget a kisebb, gyakorlat-központú projektek megpályázásához;

9.  megjegyzi, hogy a vizsgálati keretprogramok elsősorban alapvizsgálatokra összpontosítanak, ezért a halászat és az akvakultúra terén végzett kutatásokhoz elégséges forrásokkal rendelkező, kifejezetten e célra előirányzott alapokból finanszírozott kutatási programokra van szükség annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az ágazat és az élelmiszerláncba bevezetett halászati termékek környezetvédelmi és egészségügyi feltételeinek fenntarthatóságát;

10. rámutat, hogy a közös halászati politika reformjának célja a halászati gyakorlatok fenntarthatóságának biztosítása, ezért finanszírozni kell például a halászhajók szelektívebbé tételére vagy motorjaik üzemanyag-felhasználásának csökkentésére irányuló új technológiák kifejlesztésével kapcsolatos kutatást is;

11. úgy véli, hogy a kutatás és innováció jelenlegi uniós finanszírozási eszközei nem igazodnak kielégítően a halászati és akvakultúra-szektor kutatási igényeihez; hangsúlyozza, hogy az ágazat előtt álló kihívásokra és az ágazat szükségleteire átfogó választ kell adni, az ágazat jellegzetességeinek figyelembe vételével kiigazítva az alkalmazott kutatás céljaira biztosított eszközöket;

12. úgy véli, hogy a fenntartható halászatnak és a kisüzemi halászatnak kedvező körülmények létrehozása érdekében a flottafejlesztést is ösztönözni kell, ezért az új pénzügyi keretnek az ezzel kapcsolatos kutatásra és innovációra is összpontosítania kell;

13. megállapítja, hogy a strukturális alapoknak a kutatási infrastruktúrákba való befektetésre történő felhasználása hozzájárul a tagállamok között a tudományos kapacitás tekintetében fennálló különbségek felszámolásához, valamint egyes tagállamok és régiók közösségi kutatási programokban való részvételének javításához.

14. megállapítja, hogy a közös tengereken végzett alapélelmiszer-termelés és más tengeri tevékenységek fenntarthatósága a szomszédos országokkal egyeztetett megoldások alkalmazásától függ; hangsúlyozza, hogy a közös stratégiai keret és az uniós szomszédságpolitika eszközei közötti összhang javítása alapján meg kell erősíteni a tudományos kapacitás kiépítését a szomszédos országokban.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

12.7.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

21

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Josefa Andrés Barea, Antonello Antinoro, Kriton Arsenis, Alain Cadec, João Ferreira, Carmen Fraga Estévez, Marek Józef Gróbarczyk, Carl Haglund, Iliana Malinova Iotova, Werner Kuhn, Isabella Lövin, Gabriel Mato Adrover, Guido Milana, Maria do Céu Patrão Neves, Crescenzio Rivellini, Ulrike Rodust, Struan Stevenson, Jarosław Leszek Wałęsa

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Chris Davies, Estelle Grelier, Raül Romeva i Rueda, Nikolaos Salavrakos, Antolín Sánchez Presedo, Ioannis A. Tsoukalas

VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (18.7.2011)

az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részére

a „Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé” című zöld könyvről
(2011/2107(INI))

A vélemény előadója: Britta Thomsen

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel az egyetemi diplomát szerző diákok több mint 60%-a nő, ám a magasabb egyetemi (így a PhD-s és egyetemi tanári) állások többségét még mindig férfiak töltik be,

B.  mivel az Európai Kutatási Tanács (ERC) 2007-ben történt létrehozása óta 1700 projektet választottak ki az ERC általi finanszírozásra, ami körülbelül 2,5 milliárd euró támogatást jelent, és mivel e támogatások csaknem 90%-át férfi pályázók kapták,

C. mivel úgy tűnik, hogy a női kutatók esetében létezik az igen problémás „üvegplafon”, ami azt jelenti, hogy a magasabb beosztásokban csökken a női kutatók aránya,

D. mivel a női vállalkozók a növekvő női foglalkoztatottság kulcsfontosságú forrását jelentik, és ez az Európa 2020 stratégia céljaival is egybeesik, és mivel a női vállalkozókedv az üzleti dinamizmus és az innováció biztosítéka, illetve olyan potenciált kínál, amely az Európai Unióban messze nincs kihasználva,

E.  mivel a nők kutatásban való megcélzott részvételi aránya a 7. kutatási keretprogramban 40% volt, ugyanakkor a félidős értékelés – csalódást keltően – csupán 25,5%-ot állapíthatott meg; mivel azonban ez kismértékű javulás a női kutatók 6. kutatási keretprogramban való részvételi arányához viszonyítva,

F.  mivel az európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai keretéről szóló zöld könyvhöz kapcsolódó nyilvános konzultáció során megállapították, hogy a nemek közötti egyensúlyt a közös stratégiai keret minden aspektusába teljes körűen be kell építeni,

1.  emlékezteti a Bizottságot, hogy a 6. kutatási keretprogram zárása után elvégzett értékelés ajánlást tett a nemek közötti egyenlőségre irányuló cselekvési tervre; felszólít rá, hogy a nemek közötti egyenlőségre irányuló cselekvési terv legyen a közös stratégiai keret része;

2.  kritikával illeti, hogy a „Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé” című zöld könyv nem veszi tekintetbe a nemek szempontját, és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének kérdését sem veszi kellőképpen figyelembe;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy a közös stratégiai keretben – így a közös stratégiai keret részét képező valamennyi programban – alkalmazzon nemi alapú mutatókat a nők részvétele vonatkozásában az EU által finanszírozott kutatásokban, és nemek szerinti bontásban gyűjtsön adatokat a nők és a férfiak képviseleti arányáról és a támogatások odaítéléséről;

4.  felszólítja a Bizottságot a nemzetközi együttműködés fokozására és ezzel összefüggésben a nők szerepének előmozdítására;

5.  felszólítja az egyetemeket és a kutatóintézeteket esélyegyenlőségi stratégiák végrehajtására, valamint arra, hogy tegyék lehetővé a nők tudományos szakágakban való részvételét;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az érdemen alapuló kritériumokat, amelyek segítik a nőket abban, hogy – a férfiakkal egyenlő feltételek mellett – sikeres karriert fussanak be a kutatás, a fejlesztés és az innováció területén, és hogy dolgozza ki a pozitív diszkrimináció módszereit a kutatási projektekre vonatkozóan, hogy az összes kutató 40%-át nők tegyék ki, ami egyben célérték is lehetne a nők közös stratégiai keretben való képviselete szempontjából;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy – a közös stratégiai keret részeként – hívjon életre egy horizontális bizottságot a női kutatók arányának figyelésére és az ezzel kapcsolatos tanácsadásra;

8.  megjegyzi, hogy számos tagállam oktatási rendszerében a nemi sztereotípiák még mindig működnek az olyan kutatási területeken, mint például a természettudományok[1];

9.  szükségesnek tartja a vezető kutatói pozíciókba (pl. egyetemi tanári fokozatba) való kinevezés feltételeinek felülvizsgálatát a nemek szempontjának erőteljes érvényesítése, illetve annak érdekében, hogy orvosolják a nők ilyen pozíciókban jellemző alulreprezentáltságát;

10. felhívja a Bizottságot, hogy létesítsen világos kapcsolatokat a közös stratégiai keret és a vilniusi Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete között annak érdekében, hogy érvényt szerezzenek a nemek közötti egyenlőség elvének, valamint a női kutatók közös stratégiai keretben történő nagyobb arányú részvételének biztosítását szolgáló tudásbázist; felszólítja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy vizsgálja meg, mi az oka az ún. lemorzsolódásnak, azaz hogy az évek során a női tudósok igen nagy aránya adja fel a tudományos pályát[2];

11. felszólít az eszmei vagyon és a társadalmi elszámolás támogatására az üzleti kultúra előmozdítása érdekében;

12. felhívja a Bizottságot, hogy a versenyképességi és innovációs keretprogramban tegyen külön erőfeszítéseket a női vállalkozók számának növelése érdekében, és hogy támogassa megfelelő finanszírozáshoz jutásukat; üdvözli a Bizottság arra vonatkozó tervét, hogy női vállalkozók hálózatainak létrehozásával segíti a női vállalkozókat, azonban hangsúlyozza, hogy megfelelő finanszírozási forrásokra és számos nagyra törő intézkedésre van szükség ennek érdekében;

13. hangsúlyozza, hogy a női kutatók mobilitása szakmai előmenetelük fontos előfeltétele, és javasolja, hogy a következő keretprogram tartalmazzon megfelelő intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a női tudósok számára az mobilitás az EU egész területén, munkájuk és családi életük összeegyeztetése mellett;

14. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jobb gyermekfelügyeleti lehetőségek, szociális biztonsági szolgáltatások és szülői szabadság biztosítása révén javítsák a női kutatók és vállalkozók helyzetét; hangsúlyozza, hogy a munka és a családi élet összeegyeztetése egyszerre felelőssége a férfiaknak és a nőknek;

15. hangsúlyozza, hogy – a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével összhangban – a kutatók számára minden szinten biztosítani kell annak lehetőségét, hogy elhalasszák egy ösztöndíj megkezdését vagy felfüggesszék az azzal kapcsolatos munkát szülési szabadság, apasági szabadság vagy szülői szabadság okán, olyan projektek esetében, amelyek ezt lehetővé teszik, továbbá azt, hogy – ugyanezen okokból – lehetőségük legyen meghosszabbítani a támogatási megállapodás érvényességét olyan projektek esetében, amelyeknél az idő nem fontos tényező; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák e lehetőségeket a kutatók számára;

16. ragaszkodik ahhoz, hogy a strukturális alapokat és a kohéziós politikákat a közös stratégiai kerettel együttműködésben használják fel az egyenlő esélyek biztosítását és a nők technológia és innováció terén történő foglalkoztatásának növelését és a női kutatók képzését célzó kezdeményezések finanszírozására;

17. hangsúlyozza a nemek szerint nem szegregált kutatási területek jelentőségét; kéri az egyetemeket, az EU intézményeit és a tagállamokat, hogy az oktatás korai szakaszaitól kezdődően hívják fel a figyelmet a tudományra, mint a két nem számára egyaránt érdekes területre és ehhez példaként mutassanak be női kutatókat, és folytassanak tájékoztatási kampányokat a kutatóvá válás lehetőségeiről és a kutatás terén meglévő lehetőségekről;

18. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nők képviseltetve legyenek a kutatóintézetek vezető pozícióiban, valamint egyedi és konkrét kutatási projektekben;

19. felszólítja az egyetemeket, hogy legalább egy női egyetemi tanárt nevezzenek ki döntéshozatali szerveikbe, különösen a személyzeti kinevezésekért felelős bizottságokba;

20. üdvözli és támogatja az olyan platformok tevékenységét, amelyek lehetővé teszik a női tudósok számára, hogy tájékozódjanak és információkat cseréljenek a programokban, ösztöndíjakban és nemzetközi projektekben való részvételről, és amelyek hozzáférést biztosítanak a nők számára a tudományos hálózatokhoz és segítik őket abban, hogy kapcsolatokat teremtsenek; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy működjön együtt a közösségi hálózatokkal és támogassa azok tevékenységeit.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

13.7.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

30

0

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Regina Bastos, Edit Bauer, Marije Cornelissen, Silvia Costa, Edite Estrela, Ilda Figueiredo, Zita Gurmai, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Nicole Kiil-Nielsen, Astrid Lulling, Barbara Matera, Angelika Niebler, Siiri Oviir, Antonyia Parvanova, Nicole Sinclaire, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Eva-Britt Svensson, Britta Thomsen, Marina Yannakoudakis, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Izaskun Bilbao Barandica, Vilija Blinkevičiūtė, Christa Klaß, Mojca Kleva, Mariya Nedelcheva, Norica Nicolai, Chrysoula Paliadeli, Antigoni Papadopoulou, Sirpa Pietikäinen, Angelika Werthmann

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés

Jacek Włosowicz

  • [1]  Lásd az Európai Parlament állásfoglalását a nőkről és a tudományról, 2. bekezdés. Elfogadott szövegek: P6_TA(2008)0221.
  • [2]  Lásd a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségről (2010) szóló jelentést (COM(2009) 694).

a bizottsági zárószavazás eredménye

Az elfogadás dátuma

31.8.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

46

0

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jean-Pierre Audy, Jan Březina, Maria Da Graça Carvalho, Giles Chichester, Pilar del Castillo Vera, Christian Ehler, Lena Ek, Ioan Enciu, Vicky Ford, Gaston Franco, Norbert Glante, Fiona Hall, Jacky Hénin, Edit Herczog, Romana Jordan Cizelj, Krišjānis Kariņš, Lena Kolarska-Bobińska, Philippe Lamberts, Bogdan Kazimierz Marcinkiewicz, Marisa Matias, Judith A. Merkies, Angelika Niebler, Jaroslav Paška, Aldo Patriciello, Miloslav Ransdorf, Herbert Reul, Teresa Riera Madurell, Michèle Rivasi, Paul Rübig, Konrad Szymański, Michael Theurer, Britta Thomsen, Patrizia Toia, Evžen Tošenovský, Claude Turmes, Niki Tzavela, Vladimir Urutchev, Kathleen Van Brempt, Alejo Vidal-Quadras, Henri Weber

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Francesco De Angelis, Satu Hassi, Jiří Havel, Marian-Jean Marinescu, Alajos Mészáros, Vladko Todorov Panayotov, Mario Pirillo, Silvia-Adriana Ţicău, Lambert van Nistelrooij, Hermann Winkler