Eljárás : 2011/2147(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0409/2011

Előterjesztett szövegek :

A7-0409/2011

Viták :

PV 14/12/2011 - 23
CRE 14/12/2011 - 23

Szavazatok :

PV 15/12/2011 - 9.11
CRE 15/12/2011 - 9.11
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


JELENTÉS     
PDF 300kWORD 241k
2011. december 1.
PE 469.808v03-00 A7-0409/2011

az egészségre és a munkabiztonságra vonatkozó, 2007-2012 közötti európai stratégia középtávú értékeléséről

(2011/2147(INI))

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság

Előadó: Karima Delli

HIBAJEGYZÉKEK/ KIEGÉSZÍTÉSEK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az egészségre és a munkabiztonságra vonatkozó, 2007-2012 közötti európai stratégia középtávú értékeléséről

(2011/2147(INI))

Az Európai Parlament,

–       tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak preambulumára, illetve 3. és 6. cikkére,

–       tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 3., 6., 9., 20., 151., 152., 153., 154., 156., 159. és 168. cikkére,

–       tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 1., 3., 27., 31., 32. és 33. cikkére(1),

–       tekintettel az 1996. május 3-i Európai Szociális Chartára, és különösen annak I. részére, valamint II. részének 3. cikkére,

–       tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet célkitűzéseiről és céljairól szóló, 1944. május 10-i Philadelphiai Nyilatkozatra,

–       tekintettel a munkahelyi egészségvédelem és biztonság területére vonatkozó ILO-egyezményekre és -ajánlásokra,

–       tekintettel a népegészségre és a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó közösségi statisztikáról szóló, 2008. december 16-i 1338/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2);

–       tekintettel a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelvre (keretirányelv) és annak egyedi irányelveire(3),

–       tekintettel a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–       tekintettel a gyakorlati megvalósításra vonatkozó jelentések egyszerűsítése és ésszerűsítése érdekében a 89/391/EGK tanácsi irányelv, az abban említett egyedi irányelvek, valamint a 83/477/EGK, 91/383/EGK, 92/29/EGK és 94/33/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2007. június 20-i 2007/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–       tekintettel a kórházakban és az egészségügyben előforduló, éles vagy hegyes eszközök által okozott sérülések megelőzéséről a HOSPEEM és az EPSU között létrejött keretmegállapodás végrehajtásáról szóló, 2010. május 10-i 2010/32/EU tanácsi irányelvre(6),

–       tekintettel „A munka minőségének és termelékenységének javítása: a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia 2007–2012 között” című bizottsági közleményre (COM/2007/0062),

–       tekintettel „Megújított szociális menetrend: Lehetőségek, hozzáférés és szolidaritás a XXI. századi Európában” című bizottsági közleményre (COM(2008)412),

–       tekintettel a szociális partnerek által elfogadott, a munkahelyi stresszről szóló megállapodás megvalósításáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2011)0241),

–       tekintettel az „EURÓPA 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című közleményre (COM(2010)2020), és annak fő célkitűzésére, amely a foglalkoztatási szint 75%-osra növelése az évtized végére az Európai Unióban,

–       tekintettel a munkahelyi biztonság és egészségvédelem elősegítéséről szóló, 2005. február 24-i állásfoglalására(7),

–       tekintettel a Bizottsághoz intézett ajánlásokkal az európai egészségügyi dolgozóknak a tűszúrás által okozott sérülésekből adódó, vér útján terjedő fertőzéssel szembeni védelméről szóló, 2006. július 6-i állásfoglalására(8),

–       tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására(9),

–       tekintettel a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2007-2012 közötti közösségi stratégiáról szóló, 2008. január 15-i állásfoglalására(10),

–       tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2009. március 26-i állásfoglalására(11),

–       tekintettel az aktív időskor európai évéről (2012) szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2011. július 7-i álláspontjára (2012)(12),

–       tekintettel az Európai Bizottság szolgálatainak 2011. április 24-i, „Az egészség és a munkabiztonságra vonatkozó, 2007-2012 közötti európai stratégia középtávú értékelése” című munkadokumentumára (SEC(2011)0547),

–       tekintettel a munkahelyen történő zaklatásról szóló állásfoglalására(13),

–       tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–       tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0409/2011)

A.     mivel az egészséghez fűződő jog alapvető jog, és mivel minden munkavállalóra kiterjednek az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételeket garantáló jogi biztosítékok;

B.     mivel az Európa 2020 stratégia célja, hogy a népesség 20–64 éves korú csoportjában 2020-ra 75% legyen a foglalkoztatási arány, a nők, a fiatalok, az idősebb munkavállalók, a kevésbé képzett személyek és a legális bevándorlók foglalkoztatásának elősegítésével, valamint hogy növelje a társadalmi kohéziót;

C.     mivel a technológiai fejlődés, illetve a gazdasági és társadalmi viszonyok változása folyamatosan módosítják a munkahelyeket és a munkahelyi gyakorlatokat, és mivel a magas szintű munkahelyi egészségvédelem és biztonság biztosítása érdekében gyors politikai, közigazgatási és műszaki válaszokra van elengedhetetlenül szükség;

D.     mivel a kockázatmegelőzés elengedhetetlen a munkával összefüggő balesetek és megbetegedések arányának csökkentése érdekében; mivel a munkahelyi egészségvédelem és biztonság megfelelő kezelése pozitív hatást gyakorol mind nemzeti, mind európai szinten, továbbá a vállalkozásokra is;

E.     mivel a munkavállalók tekintetében alkalmazott megfelelő megelőzés elősegíti a jólétet, a munkaminőséget és a termelékenységet; mivel a foglalkozási megbetegedések és a munkahelyi balesetek költségei a vállalkozások és a társadalombiztosítás számára becslések szerint a GDP 5,9%-ának(14) megfelelő kiadást jelentenek;

F.     mivel a munkaerőhiány miatt kívánatos az idősebb munkavállalók aktív munkában töltött idejének meghosszabbítása, és mivel a közeljövőben a munkahelyi egészséget és biztonságot szolgáló intézkedéseknek kell hatályba lépniük;

G.     mivel a fiatal munkavállalók védelme lehetővé teszi azoknak a munkával összefüggő egészségügyi problémáknak az elkerülését, amelyek az élet során később jelennek meg;

H.     mivel a szolgáltatási ágazatban a fiatal munkavállalókra és a nőkre nem kellően terjednek ki a reintegrációs és a munka megtartására irányuló politikák(15);

I.      mivel a munka alvállalkozónak történő kiadására és ideiglenes munkaerőre építő kiszervezése olykor alacsonyan képzett vagy nem bejelentett munkaerő alkalmazásával járhat és lazább munkakapcsolatokat eredményezhet, ami megnehezíti a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági (OHS) rendelkezésekkel kapcsolatos felelősség megállapítását;

J.      mivel a 89/391/EGK keretirányelv a munkáltatókra helyezi annak felelősségét, hogy olyan szisztematikus megelőző politikákat hozzanak létre, amelyek kiterjednek valamennyi kockázatra a munkavállaló jogállásától függetlenül, valamint hogy biztosítsák, hogy a munkavállalók ne szenvedjenek kárt a foglalkoztatással összefüggésben, beleértve a munkahelyi zaklatás hatásait is;

K.     mivel a munkahelyi egészségvédelem és biztonság terén az európai vállalkozások aggodalmának legfőbb okai a munkával összefüggő balesetek, a váz- és izomrendszeri megbetegedések (MSD) és a stressz(16);

L.     mivel az EU 2020 stratégia a 20 és 64 év közötti népesség tekintetében 75%-os általános foglalkoztatási rátát céloz meg; mivel a krónikus vagy elhúzódó megbetegedésben szenvedő munkavállalók gyakran nem térnek vissza a munkaerőpiacra, noha ezt egészségi állapotuk lehetővé tenné,

M.    mivel a munkával kapcsolatos olyan egészségügyi problémák, mint például a váz- és izomrendszeri megbetegedések (MSD) és a pszichoszociális kockázatok hatása egyre nő;

N.     mivel a pszichoszociális kockázatok alatt a munkahelyi stresszel, a szimbolikus erőszakkal és a munkahelyi zaklatással összefüggő kockázatokat kell érteni; mivel a stressz a munkahely bizonytalanságával, morális konfliktusokkal, a munka rossz szervezésével (például a határidők jelentette nyomással vagy a többletmunkával), az ügyféllel történt konfliktusos kapcsolattal, a munkahelyi támogatás hiányával, a munkakapcsolatok bizonytalan jellegével, valamint a szakmai és a magánélet közti egyensúly megbomlásával függ össze,

O.     mivel az EU-ban öregszik a népesség, a szakmai élet egyre inkább meghosszabbodik és igény van a jó egészségben eltöltött, várható élettartam emelkedésének biztosítására; mivel a társadalmi és foglalkozási kategóriákra vonatkozó várható élettartam és a munka nehézségi foka között egyenlőtlenségek vannak; mivel a váz- és izomrendszeri megbetegedéseken (MSD) túlmenően az 55 évnél idősebb munkavállalók különösen érzékenyek a rákos megbetegedésekre, a szívbetegségekre, a légzőszervi betegségekre és az alvászavarra(17);

P.     mivel az éjszakai munkával járó szakmákat gyakorló munkavállalók időbeosztásában nincs szabályosság, ami gyakran olyan zavarokat idéz elő, amelyek foglalkozási megbetegedéseket válthatnak ki;

Q.     mivel évente 168 000 európai polgár hal meg munkával kapcsolatos balesetben vagy betegségben(18) , és 7 millió sérül meg balesetben, és mivel nincs még lehetőség az új technológiák és új foglalkoztatási formák alkalmazásához kapcsolódó balesetek hatásának pontos értékelésére;

R.     mivel nem nyert bizonyítást, hogy összefüggés lenne a balesetek száma és a vállalkozások mérete között; mivel azonban ilyen összefüggés áll fenn az alkalmazott termelési mód és az ágazat vonatkozásában, amelyben az adott vállalkozás tevékenykedik, és az összefüggés az olyan ágazatokban a legszorosabb, amelyekre főleg a kézi munkavégzés és az ember és gép közötti szoros kapcsolat jellemző;

S.     mivel a technológiai fejlődés olyan újabb kockázatokat rejt magában a munkavállalók egészsége és biztonsága szempontjából, amelyeket értékelni kell;

T.     mivel a munkavégzéshez kapcsolódóan a különböző rákos megbetegedések jelentik az elsődleges halálokot, az ér- és szívrendszeri, valamint légzőszervi betegségek pedig a másodikat, miközben munkahelyi balesetek miatt elhanyagolható számú elhalálozásra kerül sor(19);

U.     mivel a nők a munka típusától függetlenül több, a munkával kapcsolatos egészségügyi problémáról számolnak be, mint a férfiak(20); ezért a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági intézkedések a nemek közötti különbségen és az életcikluson alapuló megközelítést igényelnek,

V.     mivel a nőket egyformán, ha nem súlyosabban érintik a váz- és izomrendszeri megbetegedések, még akkor is, ha a szolgáltatási szektorban dolgoznak;

W.    mivel az idősödő nőket különösen veszélyeztetik az életkorral összefüggő megbetegedések, amelyekkel a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági politikákban megfelelően foglalkozni kell;

X.     mivel a környezetszennyezés és a munkakörnyezetben jelenlévő kockázati tényezők által a leendő szülőre és a magzatra gyakorolt hatásokhoz esetlegesen kapcsolódó egészségügyi problémák veszélyeztethetik a nemzőképességet;

A stratégia középtávú értékelése

1.      emlékeztet arra, hogy az európai egészségügyi és munkabiztonsági referenciakeret (OHS) önmagában nem teszi lehetővé a munkafeltételek automatikus javítását, mivel kulcsfontosságú a munkavállalói részvétel útján történő megfelelő helyszíni végrehajtás, a háromoldalú párbeszéd-mechanizmusok, az adatgyűjtés és -terjesztés, a figyelemfelkeltő kampányok, valamint a képzési és tájékoztatási szolgáltatások hálózatba szervezése és a jogszabályok tagállami alkalmazásának ellenőrzése; felkéri a Bizottságot, hogy a jogszabálysértések megállapítása esetén járjon el gyors ütemben, és szükség esetén erősítse meg a szankciókat;

2.      emlékeztet rá, hogy a 2007–2012 közötti közösségi stratégia fő céljai között szerepel mind az uniós jog megfelelő alkalmazásának garantálása, mind a meglévő jogszabályok fejlesztése és egyszerűsítése, többek között nem kötelező erejű eszközök alkalmazása révén; emlékeztet továbbá arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4. cikke értelmében a foglalkoztatás és a közegészségügy területén az Európai Unió csak a tagállamokkal megosztott hatáskörrel rendelkezik, és hogy a Bizottság 2007-es közleményében a nemzeti stratégiák kidolgozásának és végrehajtásának fontosságát hangsúlyozta; következésképp továbbra is hangsúlyozza, hogy az európai szabályozást koherens módon a társadalmi változásokhoz kell igazítani, és mellőzni kell a felesleges európai szintű jogalkotást;

3.      sajnálattal tölti el, hogy 2009-ben több tagállam nem az uniós stratégia három prioritására összpontosította nemzeti stratégiáját: ezek a munkahelyi stressz és a kiégés, RSI, valamint az új kockázatokra vonatkozó kutatás és rendszeres adatgyűjtés; úgy véli, hogy a nemzeti stratégiáknak több erőfeszítést és eszközt kell fordítaniuk a megelőzésre;

4.      úgy véli, hogy a nemzeti stratégiák kidolgozása, elfogadása és végrehajtása során figyelembe kell venni az egyes tagállamok sajátos helyzetét, és a munkahelyi balesetek által leginkább sújtott ágazatokra és vállalatokra kell összpontosítani;

5.      úgy véli, hogy mind európai, mind nemzeti szinten össze kell hangolni az OHS-politikákat, és azokat be kell építeni az olyan, egyéb közpolitikákba, mint az egészség-, foglalkoztatás-, ipar-, kutatás-, környezet-, közlekedés-, közúti közlekedésbiztonsági, oktatás-, energia-, regionális fejlesztés-, közbeszerzési és belső piaci politika; a női munkavállalókat érintő sajátos kockázatok jobb tükrözése érdekében szükséges a nemi szempontok általános érvényesítése valamennyi politikában;

6.      emlékeztet arra, hogy a vállalkozás jó hírén és a gazdasági tényezőkön kívül a jogi követelmények és a munkavállalói követelések jelentik azon két, igen fontos tényezőt, amelyek a munkáltatókat intézkedések elfogadására ösztönözhetik;

7.      fontosnak tartja, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélése során fokozottabb mértékben vegyék figyelembe a biztonsági szinteket és a balesetek megelőzésére irányuló gyakorlatokat;

8.      úgy véli, hogy a vegyi kockázatokkal kapcsolatos európai politikának, a munkával összefüggésbe hozható rákos megbetegedések megelőzésének, valamint a nemzőképesség védelmének nagyra törőbbnek kell lennie, illetve élénkebben kellene reagálnia;

9.      hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a REACH-et maradéktalanul végre kell hajtani, illetve hogy nagyobb szinergiára van szükség az OHS-politikák és a REACH-politikák között mind európai szinten, mind a különböző tagállamok szintjén;

10.    kéri, hogy a következő európai stratégia mérhetőbb célokat határozzon meg kötelező érvényű menetrendekkel és időszakos értékeléssel együtt; támogatja, hogy az ILO ajánlásának megfelelően kötelezővé váljon az a célkitűzés, hogy minden 10 000 munkavállalóra jusson egy ellenőr;

11.    megjegyzi, hogy a gazdasági válság által előidézett megszorító intézkedések nem jelenthetik a munkahelyi egészségvédelem és biztonság elhanyagolását, és hangsúlyozza, hogy a megszorító költségvetések kialakítása és a szociális kiadások csökkentése nem történhet a munkahelyi biztonság és egészség javítását célzó intézkedések kárára;

12.    úgy véli, hogy a hatások, amelyeket a válság gyakorol a gazdaságra és az egyes tagállamokban megfigyelhető súlyos gazdasági visszaesés nem szolgálhatnak ürügyként a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok kevésbé körültekintő alkalmazására, és nem veszélyeztethetik a szakmai kockázat-megelőzési politikákat;

13.    úgy véli, hogy a tagállamoknak és a vállalkozásoknak többet kell beruházniuk kockázatmegelőzési politikákba, és garantálniuk kell a munkavállalók abban való részvételét; úgy véli, hogy a befektetés megtérülését a munkatermelékenység növekedése, a vállalkozások versenyképességének fokozása és a társadalombiztosítási költségek csökkenése biztosítaná, és hogy ezenfelül ez lehetővé teszi a szociális védelmi rendszerek életképességének biztosítását;

14.    úgy véli, hogy a ténylegesen hatékony balesetmegelőzésnek már a tervezési szakasztól el kell kezdődnie, annak biztosítása érdekében, hogy az innováció révén a termék és a teljes gyártási szakasz biztonságosabb legyen; ezért felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és ösztönözzék az ezzel kapcsolatos kutatásokat;

15.    úgy véli, hogy a munkabiztonsági kérdés megoldásához olyan, kétszintű stratégia megvalósítására van szükség, amely a környezeti kockázatok leküzdésére irányul, ugyanakkor kísérletet tesz a pszichoszociális munkakörnyezet javítására; úgy véli, hogy egy ilyen stratégia sikerének záloga a munkavállalók, illetve a szociális partnerek nemzeti, helyi és munkahelyi szinten való bevonása e stratégiába; felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa és fokozza a szociális partnerekkel folytatott párbeszédet és konzultációt a konkrét ügyekkel kapcsolatos közös és összehangolt fellépés céljából;

16.    hangsúlyozza, hogy a munkahelyi stresszt a termelékenység egyik jelentős akadályaként ismerik el Európában; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a munkavállalók körében egyre több a pszichoszociális problémáknak betudható betegség és baleset; emlékeztet a munkahelyi öngyilkosságok növekvő számára, valamint arra, hogy a munka körüli bizonytalanságnak tényleges hatása van a stresszre; sajnálattal tölti el a munkával kapcsolatos stresszről szóló 2004. október 8-i keretmegállapodás nem egységes alkalmazása az EU-n belül; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa e megállapodás valamennyi tagállamban való végrehajtását, és felhívja a szociális partnereket, hogy tegyenek többet azért, hogy a munkahelyi stresszel kapcsolatban felkeltsék a figyelmet, és növeljék az ismereteket a munkáltatók, a munkavállalók és képviselőik körében;

17.    tudomásul veszi a nem bevett foglalkoztatási formák (ideiglenes munka, idénymunka, vasárnapi munka, félmunkaidő, távmunka) elterjedését, amelyek a munkavállalói védelem szempontjából célzottabb és egyedibb megközelítést igényelnek;

18.    bírálja, hogy a Bizottság sem az egészségre és a munkabiztonságra vonatkozó közösségi stratégiában, sem annak középtávú értékelésében nem fordított elegendő figyelmet a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére; ezért támogatja a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy a munkahelyi biztonság és egészségvédelem hatásvizsgálatának egyedi módszerei kerüljenek kidolgozásra a nemi szempontok figyelembevételével; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a munkával összefüggő halálos és nem halálos kimenetelű megbetegedésekre vonatkozó, nemek szerint bontott statisztikák közösségi szintű rendelkezésre állását; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a megelőző politikákban és a kockázatértékelési módszerekben vegyék figyelembe a női munkavállalókat érintő sajátos kockázatokat;

19.    úgy véli, hogy mivel évente átlagosan mintegy 1%-kal kell növelni a foglalkoztatási szintet az Európai Unióban, kiemelt fontosságú az idősödő és/vagy a fogyatékossággal élő vagy fogyatékossá vált munkavállalók egészségvédelmének biztosítása, illetve a megváltozott állapotukhoz igazodó munkakörülmények kialakítása;

20.    megjegyzi, hogy sem a köz-, sem a magánszféra nem készült fel igazán arra, hogy szembenézzen a demográfiai helyzettel és valós lehetőségnek tekintse több fogyatékossággal élő, hosszú távú egészségügyi problémákkal (krónikus betegségekkel) küzdő vagy csökkent munkaképességű személy alkalmazását; úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a munkahelyek e munkavállalók számára hozzáférhetők és biztonságosak legyenek;

21.    sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság késlekedik a munkavállalók elektromágneses terek hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló új jogalkotási javaslat bemutatásával a 2004/40/EK irányelv végrehajtásának elhalasztása után, és a vonatkozó jogszabályok gyors megvalósítására szólít fel azok elfogadása után;

22.    úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás a biztonságosabb munkakörülmények megteremtésének, valamint a munkakörnyezet fejlesztésének is egyik fontos és hatékony eszköze, ezért úgy véli, hogy azt támogatni kell;

23.    szükségesnek véli megerősíteni az EU, az ILO és a WHO közötti együttműködést annak érdekében, hogy megoldásokat találjanak az európai munkavállalók és a harmadik országok munkavállalói közötti „szociális versengésre”;

Statisztikai adatok gyűjtése

24.    hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a nemek kérdését és az életkort figyelembe vevő statisztikai módszereket kellene kifejlesztenie arra, hogy ne csak a balesetek szempontjából értékeljék a megelőzést, hanem a betegségek, valamint a vegyi, fizikai vagy biológiai anyagoknak és a munkaszervezés folytán veszélyes helyzeteknek kitett munkavállalók aránya szempontjából is;

25.    hangsúlyozza a nemi alapú intézkedések és az életciklus szempontú megközelítés fontosságát az egészségügyi problémák miatti előrehozott nyugdíjazás kockázatának megszüntetése érdekében;

26.    hangsúlyozza az adatgyűjtéssel számos tagállamban járó nehézségeket; kéri, hogy az EU-OSHA és az Eurofound (Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért) ügynökség munkáját erősítsék meg és eredményeit széles körben terjesszék;

27.    kéri, hogy az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) gyűjtse össze a rákkeltő anyagoknak való kitettség nemzeti mutatóit, és tekintse át a különösen sérülékeny munkavállalók kitettségére vonatkozó ismeretanyagot;

28.    hangsúlyozza az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség és az Európai Bizottság különleges bizottságai – így például a vezető munkaügyi felügyelők bizottsága és a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi tanácsadó bizottság – közötti együttműködés fontosságát a jobb eredmények elérése és javaslatok benyújtása érdekében;

29.    felszólítja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy fejlesszenek ki egy, a 27 tagállamban közös egészségügyi mutatókon, definíciókon és epidemiológiai eszközökön alapuló európai programot a munkahelyi kockázatok figyelemmel kísérésére (különös tekintettel az izom- és vázrendszeri bántalmakra és a pszichoszociális problémákra); hangsúlyozza egy integrált megfigyelési rendszer kiépülésének fontosságát, amely egyaránt nyomon követi a munkavállalók munkahelyi pályafutását és a nyugdíjba vonult munkavállalók egészségi állapotát;

30.    megállapítja, hogy az EU-ban csökkent a munkabalesetek száma, és kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy ez mennyiben vezethető vissza a csökkenő foglalkoztatási rátára, illetve arra, hogy a szolgáltató szektor egyre nagyobb szerepet tölt be a gazdaságban; reméli, hogy az európai és nemzeti szinten megállapított célkitűzések és azok megvalósításának értékelése jobban figyelembe veszi majd ezen makrogazdasági dimenziót;

31.    tudomásul veszi a Bizottság „Scoreboard 2009” elnevezésű projektjének eredményeit, amelyek képet adnak a tagállamok teljesítményéről; úgy véli, hogy annak a 2007-2012-es európai stratégia valamennyi területére ki kell terjednie; sajnálattal tölti el, hogy az adatok pontosságát és kimerítő voltát nem mindig pártatlan módon ellenőrzik és csak fakultatív alapon szolgáltatják őket; felszólítja a Bizottságot a megbízható és átfogó tagállami adatszolgáltatás, valamint annak biztosítására, hogy ezeket az adatokat nemzeti szinten független hatóságok ellenőrizzék;

32.    bírálja, hogy nem minden tagállam határozott meg mérhető célokat nemzeti munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági stratégiáival kapcsolatban, és hogy a tagállamok nagy többsége nem határozott meg célértékeket a foglalkozási megbetegedések, a munkával kapcsolatos egészségügyi problémák és betegségek, a foglalkozási kockázati tényezők, valamint a nagykockázatú ágazatok tekintetében; felhívja a figyelmet arra, hogy sem a középtávú értékelés, sem a közösségi munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági stratégia 2009-es eredménytáblája nem ad lényeges információkat arra vonatkozóan, hogy hol tartanak a tagállamok az uniós stratégia egyetlen számszerűsített célját illetően, amely a munkahelyi balesetek számának 25%-os csökkentése 2012-ig; kéri, hogy a jövőbeni értékelési jelentések jobban mérjék fel, hogy a tagállamok a gyakorlatban milyen mértékben feleltek meg az uniós egészségvédelmi és biztonsági jogszabályoknak;

33.    hangsúlyozza, hogy elsősorban az a fontos, hogy világosan meghatározzák a munkahelyi balesetet és a foglalkozási megbetegedést, az úton (a lakóhelytől a munkahelyig történő) történt baleseteket is beleértve, valamint a munkahelyi stresszt, amelynek pontos mutatók alapján mérhetőnek kell lennie;

34.    különösen szükségesnek tartja a munka közbeni szenvedés és a munkaszervezés, ezen belül a munkaidő kialakítása közötti kapcsolat tanulmányozását; kéri, hogy az egészségügyi problémákkal kapcsolatos vizsgálatok elvben olyan holisztikus megközelítésen alapuljanak, amely a munkaszervezésre, a statisztikai tényezőkre és egyéni sebezhetőségre egyaránt kiterjed;

35.    felkéri a Bizottságot, hogy készítsen és szolgáltasson a tervezési szakasszal kezdődő statisztikai adatokat arra vonatkozóan, hogy a megelőzéssel kapcsolatos kutatások milyen hatást gyakorolnak a balesetek csökkentésére;

36.    hangsúlyozza, hogy a munkahelyi biztonság és egészség tárgyában meglévő jogszabályok végrehajtása problémát jelent az olyan munkavállalók esetében, akiket be nem jelentett tevékenységekben foglalkoztatnak; úgy véli, hogy ez a jogszerűtlenség csak szigorúbb ellenőrzésekkel és megfelelő szankciókkal előzhető meg, és sürgeti, hogy tegyenek szigorú intézkedéseket az ilyen típusú tevékenységek szervezése ellen; hangsúlyozza, hogy az OHS a munkavállaló jogállására tekintet nélkül egy jogosultság, és ezt a jogot a jelenlegi jogszabályok jobb végrehajtása révén érvényre kell juttatni;

37.    rámutat a tudományos adatok vállalkozások számára történő továbbításának fontosságára, az új és a felmerülő kockázatok megelőzése érdekében;

38.    megállapítja, hogy azok az európai országok, amelyekben a legalacsonyabb a munkahelyi balesetek aránya, egyben a legversenyképesebbek is(21); úgy véli, hogy még több olyan adatot kell gyűjteni, amely a megfelelő kockázatmegelőzésnek a vállalkozások versenyképességére gyakorolt hatását értékeli;

39.    felhívja az EU-OSHA-t és az Eurofound alapítványt, hogy elemezzék a korengedményes nyugdíjazás okait és a nők és a férfiak körében;

40.    felhívja az EU-OSHA-t, hogy folytasson kutatást a „kettős műszak” női munkavállalók egészségére gyakorolt hatásainak tárgyában, vagyis amikor a nőknek a szokásos és elismert fizetett munkájuk után otthon nem fizetett munkával kell folytatniuk a munkavégzést;

41.    felszólít a továbbfejlesztett, határokon átnyúló információcserére a különböző nemzeti hatóságok között azzal a céllal, hogy hatékonyabbá váljanak az ellenőrzések a munkavállalók egy másik uniós országba történő áthelyezése esetén;

A megelőzés kultúrájáért

42.    sajnálattal tölti el, hogy a munkavállalók, a munkáltatók, a szociális partnerek, sőt az egészségügyi szolgálatok is kevés információval rendelkeznek a felmerülő kockázatokkal és megoldásokkal kapcsolatban; emlékeztet arra, hogy a munkavállalók részvételének és képviseletének e tekintetben pozitív szerepe van;

43.    úgy véli, hogy a munkavállalók képviselete pozitív hatást gyakorol az OHS-re, különösen a kkv-kban és akkor, ha a képviselet formális; úgy véli, hogy az alkalmazottak részvétele további kulcstényező az OHS-kockázatok sikeres kezelése szempontjából(22);

44.    emlékeztet arra, hogy a munkahelyi megelőzés szükségszerűen multidiszciplináris, mivel magában foglalja többek között a foglalkozás-egészségügyet, a biztonságot, az ergonómiát, a járványtant, a toxikológiát, az iparhigiéniát és a pszichológiát;

45.    úgy véli, hogy fontos a hatályos jogszabályok végrehajtásának kötelező erejű eszközök révén való javítása, ilyen például a helyes gyakorlatok cseréje, a figyelemfelkeltő kampányok és jobb tájékoztatás;

46.    felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó szabályok aláásása nélkül hozzanak létre a gyakorlatban könnyebben alkalmazható útmutatókat a munkavállalók védelmére;

47.    rámutat arra, hogy az EU-ban a munkavállalók mintegy 50%-a még mindig nem fér hozzá megelőző szolgáltatásokhoz, különösen ami a kkv-kat és az alvállalkozói láncokat illeti; felhívja a figyelmet arra, hogy a létező szolgáltatások többsége nem teljes mértékben multidiszciplináris, és sok közülük nem tükrözi megfelelően a megelőző intézkedések keretirányelvben meghatározott hierarchiáját; úgy véli, hogy a kockázatmegelőzési előírásoknak és a hatékony megelőzési politikáknak (többek között a hozzáférhetőségről szóló megállapodásoknak, a munkavállalóknak szánt képzéseknek és workshopoknak) valamennyi munkavállalót – a közszférában és a magánszférában dolgozó munkavállalókat is – védeniük kell, és külön figyelmet kell fordítani a veszélyeztetett munkavállalók helyzetére, ideértve azokat, akiknek előzetes képzés és a szükséges ismeretek nélkül kötelező munkavégzési programokban kell részt venniük; úgy véli továbbá, hogy figyelembe kell venni a foglalkoztatás új formáit annak érdekében, hogy a megelőző és ellenőrző intézkedések minden munkavállalóra – különösen a veszélyeztetett munkavállalókra – kiterjedjenek, függetlenül attól, hogy milyen jellegű munkát végeznek, milyen foglalkoztatási formában; azon célkitűzés rögzítését óhajtja, hogy minden 3000 munkavállalóra egy biztonsági tanácsadó jusson;

48.    úgy véli, hogy a vállalkozások szociális felelősségének szerepet kell játszania a munkahelyi egészségvédelem és biztonság előmozdítása területén;

49.    úgy véli, hogy megelőző szolgálatok függetlenségét garantálni kell a munkáltatókkal szemben; úgy véli, hogy a munkahelyi egészségvédelem esetében az ellenőrzést, a riasztásokat, az egészségügyi szakértői vizsgálatokat és az ezekből következő hozzáértő tanácsadást csak független egészségügyi szakértők végezhetik el; sajnálattal tölti el, hogy egyes tagállamokban a munka-egészségügyi szolgálatok irányítása továbbra is munkáltatói szervezetekre tartozik, amelyek érintett felek és egyben az elbírálást is végzik, és amelyek közgyűlése képezi a tényleges döntéshozatali fórumot;

50.    hangsúlyozza, hogy az egészségügy területén elért kutatási eredmények, a társadalmi-gazdasági környezet állandó változása, az új technológiák fejlődése és a munkaerőpiac változása miatt az európai és a nemzeti hatóságoknak körültekintőeknek kell lenniük az új szakmai kockázatok megjelenésével kapcsolatban, és ügyelniük kell arra, hogy kellő időben tegyék naprakésszé a vonatkozó jogszabályokat, azok alkalmazását, valamint a nehéz és egészségkárosító szakmák listáját;

51.    emlékeztet arra, hogy a munkafelügyelet elengedhetetlen szerepet játszik az oktatáson, a meggyőzésen és az ösztönzésen keresztül, valamint a hatályos jogszabályok végrehajtásának ellenőrzésében, és ezáltal a megelőzésben, különösen azzal, hogy az érzékeny munkavállalói csoportok vagy a feketén is végezhető szakmák esetében ellenőrzi a tisztességes munkakörülményeket; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak garantálniuk kell a munkaügyi ellenőrök képzésének és továbbképzésének magas minőségi színvonalát; ösztönzi a tagállamokat, hogy erősítsék meg a munkafelügyeleti személyzeti állományukat és erőforrásaikat, annak érdekében, hogy elérjék az ILO ajánlásainak megfelelően a 10 000 munkavállalóra jutó egy munkafelügyelő célkitűzését; ösztönzi, hogy erősítsék meg a szankciókat azon vállalatok tekintetében, amelyek nem tartják tiszteletben kötelezettségeiket az alapvető jogok tekintetében, és úgy véli, hogy ezeknek a szankcióknak hatékonyaknak, visszatartó erejűeknek és arányosaknak kell lenniük;

52.    sürgeti a tagállamokat, hogy a munkahelyi egészségvédelem és biztonság, valamint a munkafelügyelet területén küzdjenek a nehézkes bürokrácia és a bonyolult nemzeti ellenőrzési mechanizmusok ellen azáltal, hogy megerősítik azok dinamikáját és egyszerűbbé teszik a nehézkes belső eljárásokat, hogy több és hatékonyabb ellenőrzést lehessen végezni;

53.    kéri a tagállamokat, hogy szigorúbban ellenőrizzék a be nem jelentett munkahelyi baleseteket;

54.    kéri a Bizottságot, hogy javasoljon azon személyek védelméről szóló irányelvet , akik jogos indokból felhívják a figyelmet el nem ismert OHS-kockázatokra, nevezetesen azáltal, hogy bejelentést tesznek az illetékes munkaügyi felügyelőségen keresztül; ezeket a személyeket meg kell védeni attól, hogy bármilyen nyomást gyakoroljanak rájuk (elbocsátással való fenyegetés, stb.); e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy szüntesse meg e munkavállalók feketelistára kerülését azáltal, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók révén biztosítják az alapvető munkaügyi jog efféle megsértésének megelőzését;

55.    kéri, hogy a magánszektorban és a közszektorban azonos figyelmet fordítsanak a munkahelyi egészségügyi és biztonsági problémák megelőzésére; felhívja a figyelmet arra, hogy a megkülönböztetésmentesség elve kötelező erejű;

56.    sajnálattal tölti el, hogy számos tagállamban nem hangolják össze a közegészségügyi politikákat és a munkahelyi egészségvédelmi politikákat;

57.    kéri a tagállamokat, hogy jobban határozzák meg az időszakos orvosi ellenőrzések és az eredmények elemzésének keretét, hogy olyan egészségügyi állapotot biztosítsanak a munkavállalók részére, amely megfelel a foglalkozásukhoz kapcsolódó követelményeknek;

58.    kéri az Európai Bizottságot, hogy a témával kapcsolatban készítsen útmutatókat az ezen a területen meglévő helyes gyakorlatokról; hangsúlyozza, hogy a munkavállalók munkahelyi hatékonyságának növelése érdekében szükség van arra, hogy a tagállamok megosszák egymással a helyes gyakorlatokat;

59.    úgy véli, hogy a tagállamokat a hetedik kutatási és innovációs keretprogram révén támogatni lehetne az új kockázatok kutatásában és az olyan új gyakorlatok bevezetésében, amelyek hozzájárulnak a biztonsági szabályok hatékonyabb alkalmazásához;

60.    úgy véli, hogy a kockázatértékelésnek multidiszciplinárisnak kell lennie és a munkavállalók részvételén kell alapulnia;

61.    megjegyzi, hogy a vállalkozások többsége végez kockázatértékelést, azonban a kisvállalkozásoknál és egyes tagállamokban kevésbé(23);

62.    úgy véli, hogy a kkv-k önmagukban nem kevésbé biztonságosabbak, hanem a kockázatok inkább a rossz munkaszervezéssel, valamint az OHS-re fordított kevesebb forrással állnak összefüggésben; úgy véli, hogy segítséget kell nyújtani a kkv-knak a kockázatmegelőzési politikáik bevezetéséhez; hangsúlyozza, hogy az olyan kezdeményezések, mint az OiRA, valamint a gazdasági ösztönzök hasznos szerepet játszanak; felszólítja a tagállamokat, hogy cseréljék ki a legjobb gyakorlataikat;

63.    fontosnak tartja, hogy a tagállamokban a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok végrehajtásáért felelős hatóságok minden tőlük telhetőt tegyenek meg, hogy segítsenek az összes kockázat felmérésében és minimálisra szorításában, és hogy gondoskodjanak a munkavállalók megfelelő védelméről; fontosnak véli a kkv-knak történő segítségnyújtást abban, hogy kialakítsák kockázatmegelőző politikáikat; hangsúlyozza olyan kezdeményezések, mint pl. az OiRA pozitív szerepét, mert ezek egyszerűek, ingyenesek és célzottak; úgy véli, hogy a vállalati szintű kockázatok értékelését rendszeresen el kell végezni és azt az új körülmények és a felmerülő kockázatok alapján fokozatosan ki kell igazítani;

64.    felhívja a figyelmet arra, hogy a tájékoztatás és a figyelemfelkeltő kampányok fontosak ahhoz, hogy a vállalkozások, és különösen a kkv-k tudatosítsák a kockázatokat, és végrehajthassák a megfelelő megelőző intézkedéseket;

65.    aggodalommal tölti el az alvállalkozók alkalmazásának hatása, például ha a polgári és katonai nukleáris létesítmények esetében, és hangsúlyozza, hogy valamennyi munkáltató – köztük az alvállalkozók – felelősek saját dolgozóiért és a megelőző intézkedéseknek rájuk kell irányulniuk;

66.    úgy véli, hogy a munkahelyi biztonság javítása érdekében valamennyi munkavállaló – különösen az ideiglenesen és részmunkaidőben alkalmazottak és az alvállalkozók – számára biztosítani kell a konkrét és naprakész egészségvédelmi és biztonsági képzést; aggodalmát fejezi ki a stresszel összefüggő betegségek növekvő száma miatt, és megállapítja, hogy hiányzik a munkahelyi stressz kezelésére vonatkozó oktatás; felszólít megelőző intézkedések mindenki – de különösen a fiatalok – tekintetében a szociális partnerek bevonásával történő alkalmazására stresszkezelési képzések formájában, ideértve a szociális készségek – köztük a kommunikációs készségek, valamint a konfliktuskezelési képesség – fejlesztését célzó képzéseket, valamint az iskolákban és a munkahelyeken folytatott figyelemfelkeltő kampányok formájában; ösztönzi a tagállamokat, hogy ebből a célból hatékonyabban használják az Európai Szociális Alapból nyújtott támogatást

67.    ösztönzi a tagállamokat, hogy fektessenek a munkával kapcsolatos tudományokba; azt óhajtja, hogy közösségi és nemzeti szinten még több legyen a kutatás ezzel a témával kapcsolatban;

68.    hangsúlyozza, hogy a munkahelyi pszichoszociális kockázatok figyelembevételének fő akadályait a kérdés érzékeny volta, a tudatosítás hiánya, a forráshiány, valamint a szakértelem hiánya jelentik(24);

69.    sürgeti a Bizottságot, hogy segítse elő az európai munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági normák fejlesztését; e tekintetben kiemeli a tagállamok közötti együttműködés szükségességét mind a munkahelyi balesetek okainak kivizsgálása, mind a bevált gyakorlatok cseréje terén;  kéri a tagállamokat, hogy az OHS-t az alapképzéstől kezdve, később pedig az egész életen át tartó képzés segítségével integrálják; kívánatosnak tartja, hogy a kockázatokra való oktatást egyes technológiai, tudományos, művészeti és sportoktatási programok, valamint a vállalatirányítási képzések részévé tegyék; ösztönzi, hogy a jövőbeli mérnökök, építészek, üzletemberek és üzletasszonyok, ügyvezetők stb. elérése érdekében a tagállamok építsék be az OHS-t az egyetemi oktatásba;

71.    úgy véli, hogy a munkahelyi stressz csökkentése érdekében speciális képzéseket kell bevezetni és kialakítani, melyek célja, hogy növeljék a stresszhelyzetekben történő munkavégzésre való képességet, valamint workshopokat, melyek célja a csapatmunkára és egy meghatározott munkavállalói csoport beilleszkedésének javítására való képesség fejlesztése;

72.    felszólítja a tagállamokat, hogy értékeljék ügyvezetőiknek a munkahelyi kockázatok megelőzésével kapcsolatos képzésének minőségét, és támogatja, hogy egymás között kicseréljék a bevált gyakorlatokat;

73.    fenntartja, hogy képzési programokat kell indítani, illetve meg kell erősíteni a már létezőket a közösségi politikák jobb összehangolásával a kockázatmegelőzési kultúra fejlesztésének érdekében figyelemmel a helyi, regionális és nemzeti tapasztalatokra;

74.    hangsúlyozza, hogy az új foglalkoztatási formák megjelenése (például a zöld munkahelyek) új lehetőségeket kínál a munkavállalók védelmére(25) és a szakképzés kiigazítására;

75.    úgy véli, hogy a tartós megbetegedés kockázatának megelőzéséhez a beteg- és szülési szabadságra vonatkozó jogszabályok szigorú betartására is szükség van, mivel az ezekben az időszakokban a munkáltató által gyakorolt nyomás az ilyen jellegű szabadságok meghosszabbodását idézheti elő;

76.    emlékeztet arra, hogy a munkahely az Európai Unió és a tagállamok fertőző és nem fertőző betegségek megelőzésre irányuló stratégiáinak elsődleges helyszíne, és a munkáltatók, a munkavállalói szervezetek és egyéb szociális partnerek jelentős szerepet töltenek be az egészséges életmód és az egészségismeret népszerűsítésében a gazdaságilag aktív népesség körében;

77.    felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívabban lépjenek fel az egészséggel kapcsolatos egyenlőtlenségek elleni harcban és törekedjenek azon különbségek mérséklésére, amelyek a munkahelyi körülmények között, valamint a munkavállalók egészségének, a megelőzésnek és a foglalkoztatás-egészségügynek a javítására irányuló szolgáltatásokhoz való hozzáférésben mutatkoznak meg,

Védelemre szoruló munkavállalók és specifikus kockázatok

78.    hangsúlyozza, hogy – a nehéz munkát végző munkavállalókon kívül – a migránsok, a fiatalok, az idősek, a szülőkorú nők, a fogyatékossággal élők, az etnikai kisebbségek tagjai, az alacsony képzettségű munkavállalók, az alkalmi munkát végzők, a bizonytalan munkafeltételekkel rendelkezők, és a munkaerőpiacra visszatérő hosszabb ideje munka nélkül lévők a kockázatoknak különösen kitett személyek kategóriájába tartoznak; hangsúlyozza, hogy olyan intézkedéseket kell előírni, amelyek a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági szabályok hatékonyabb alkalmazását mozdítják elő, különösen e munkavállalói kategóriák esetében; úgy véli, hogy adott esetben e munkavállalók foglalkoztatása előtt külön előzetes képzésre van szükség;

79.    megállapítja, hogy a 15 és 24 év közötti fiatal munkavállalók esetében különösen nagy a sérülés kockázata(26), és hogy a fiatal korban bekövetkező betegség vagy sérülés jelentős hosszú távú következményekkel járhat; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy mérlegelje, hogy a 18 év feletti fiatal munkavállalók számára is védelmet biztosít a 94/33/EK irányelv alapján; hangsúlyozza továbbá annak szükségességét, hogy integrálják a munkahelyi egészségvédelem és biztonság témáját a már létező uniós programokba, mint amilyen például a „Mozgásban a fiatalság”;

80.    felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a demográfiai változást kísérjék a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági intézkedések idősebb munkavállalók szükségleteihez való jobb hozzáigazításával; hangsúlyozza az egész életen át tartó tanulás kedvező hatásait a munkával kapcsolatos motiváció fenntartásában, valamint azoknak az intézkedéseknek a kedvező hatásait, amelyek megelőzik a testi erő elapadását, például a munkahely ergonomikus kialakítása révén; hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek közötti keretmegállapodás konstruktív ösztönzést jelentene;

81.    úgy véli, hogy a képzéssel nem rendelkező és a hosszabb ideje munka nélkül lévő munkavállalókat nem szabad a munkahelyi egészségügyi és biztonsági kockázatokra vonatkozó, szükséges előzetes képzés nélkül foglalkoztatni;

82.    aggodalommal tölti el, hogy nő a nem tipikus, kikényszerített munkavégzési formák száma, vagyis a részmunkaidős foglalkoztatás, a távmunka, a rövidített munkaidő és a vasárnapi munka; támogatja a kikényszerített munkavégzési formák és a többféle munkavégzés által különösen a nőkre gyakorolt kockázatok tudományos vizsgálatát, de megjegyzi, hogy önkéntes döntés alapján a munkavállalók egy része számára ezek a megállapodások igencsak megfelelőek lehetnek;

83.    sajnálattal tölti el, hogy nincsenek olyan kezdeményezések, amelyek az önfoglalkoztató munkavállalók, a határozott idejű munkát vállalók, a háztartási alkalmazottak vagy a rövid időtartamú szerződéssel dolgozók helyzetével foglalkoznának, ugyanis nekik is joguk van ahhoz, hogy az OHS-hoz való jogukat tiszteletben tartsák;

84.    emlékeztet arra, hogy az ideiglenes foglalkoztatási formák az olyan ágazatokban elterjedtek, mint az építőipar vagy a mezőgazdaság, ahol magas a foglalkozási balesetek és megbetegedések száma, és a szolgáltatási szektorban, ahol korlátozott a tudás(27);

85.    úgy véli, hogy a részidős munkának a legidősebb munkavállalók körében történő előmozdítása szakaszos átmenetet tenne lehetővé a nyugdíj felé, és javíthatná az idősebb munkavállalók jólétét és képességeit;

86.    átveszi az európai HIRES-jelentés ajánlását, amelynek célja annak biztosítása, hogy az ideiglenes munkavállalók és a vállalkozásokban dolgozók az egészségvédelem terén azonos jogokat élvezzenek, amikor a jellegét tekintve a munkájuk hosszú távú és azt a fő munkáltató irányítása alatt végzik;

87.    hangsúlyozza, hogy a férfiakat és a nőket eltérően érintik a munkahelyi kockázatok, legyen szó akár pszichoszociális, akár fizikai kockázatokról (pl. izom- és vázrendszeri bántalmak); felhívja a figyelmet arra, hogy van összefüggés a bizonytalan munkaviszony, köztük az átmeneti jellegű és a részidős foglalkoztatás, valamint a fizikai és pszichoszociális munkahelyi kockázatok növekedése között; ezért felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti stratégiáikban vegyék figyelembe a nemi szempontokat és a különböző munkaszerződésekkel összefüggő kockázatokat;

88.    aggodalmát fejezi ki a várandós nők munkahelyi kockázati küszöbértékeinek vizsgálatát illetően; javasolja, hogy készüljön részletes tanulmány arról, milyen következményekkel járhat a várandós nők bizonyos munkakörülményeknek (pl. vegyi anyagoknak, ionizáló sugárzásnak, elektromágneses sugárzásnak, stressznek, túlzottan magas hőmérsékletnek, túlzott terhek emelésének stb.) való kitétele; kéri a vetélések, a szülési komplikációk és a születési rendellenességek, illetve a várandós nők szempontjából kockázatot jelentő munkakörülmények közötti összefüggések vizsgálatát;

89.    kéri, hogy készüljön hatástanulmány az új technológiák, káros anyagok és kockázati tényezők – többek között a munkaszervezés – potenciális kockázatairól; úgy véli, hogy a további kutatás, az ismeretek cseréje és az eredmények gyakorlati alkalmazása segít a lehetséges új kockázatok jobb felismerésében és értékelésében; jogalkotási intézkedéseket szorgalmaz annak biztosítása érdekében, hogy a jelenlegi európai munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok teljes mértékben lefedjék a nanoanyagokat;

90.    úgy véli, hogy a túl hosszú munkaidő és a nem megfelelő pihenőidő, valamint az aránytalan eredménykötelezettségek kulcsfontosságú tényezők a munkahelyi balesetek és megbetegedések növekvő számában; hangsúlyozza, hogy e rendelkezések megsértik az OHS alapvető elveit; szót emel a szakmai élet és a magánélet közti megfelelő egyensúly mellett; felszólítja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a 2003/88/EK irányelvet;

91.    úgy véli, hogy a munkaidőről szóló uniós jogszabályban pihenőnapként elő kellene írni a vasárnapot, amennyiben tudományosan bizonyítható, hogy a munkavállalók egészségvédelme érdekében a hét minden másik napjával szemben előnyben kell részesíteni a vasárnapot;

92.    úgy véli, hogy sürgős szükség van a vasárnapi munka munkavállalók egészségére gyakorolt hatásainak szilárd tudományos vizsgálatára; az EU Bizottságának rövidesen megbízást kellene adnia egy pártatlan tanulmányra, amely felülvizsgálja az összes eddigi eredményt, és szilárd tudományos következtetésekre jut;

93.    sajnálja, hogy a morális zaklatás jelenségére nincs európai szinten közös és egységes definíció; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a morális zaklatás 27 tagállamban azonos fogalommeghatározására építve dolgozzanak ki hatékony nemzeti stratégiákat a munkahelyi zaklatás elleni küzdelem területén; úgy véli, hogy a stressz – amelyet gyakran a morális zaklatás idéz elő – a váz- és izomrendszeri megbetegedések, valamint a pszichoszociális kockázatok megnövekedésének egyik tényezője, és hogy kívánatos lenne, hogy a Bizottság mélyreható vizsgálatnak vesse alá ezeket a tényezőket;

95.    támogatja, hogy a váz- és izomrendszeri megbetegedésekről szóló jövőbeli jogszabályi javaslat terjedjen ki valamennyi munkavállalóra;

96.    támogatja a munkavállalókat a munkahelyi dohányzástól megvédő jogszabályi kezdeményezést, mert jelenleg nem garantált az átfogó védelem; kéri a Bizottságot, hogy 2012-ben terjesszen elő javaslatot a Parlamentnek és a Tanácsnak a dohányzás minden munkahelyen, ideértve a zárt vendéglátó-ipari létesítményekben, továbbá az EU minden tömegközlekedési eszközén és minden zárt középületében történő megtiltására vonatkozóan;

98.    felkéri a Bizottságot, hogy indítson széles körű konzultációt az európai szociális partnerekkel a foglalkozási betegségek jegyzékéről, a ma ismert legfőbb veszélyekre (különösen a pszichés kórképekre és az azbesztre) vonatkozó alapos tudományos és orvosi elemzés alapján; felkéri a Bizottságot, hogy alaposan értékelje a foglalkozási megbetegedések európai ütemtervéről szóló 2003/670/EK ajánlás napra késszé tételének és kötelező erejűvé emelésének a munkavállalók egészsége tekintetében vett jótékony hatásait;

99.    úgy véli, hogy tovább kell mélyíteni a kutatásokat az egyes tevékenységek egészségre gyakorolt – akár hosszú távú – hatásait illetően, a lehető legnagyobb hangsúlyt fektetve azon betegségekkel kapcsolatos esetekre, amelyek a munkavégzés után csak egy bizonyos idő elteltével jelentkeznek; úgy véli, hogy a szociális partnerek legfőbb prioritását figyelembe kell venni azoknak a foglalkozásoknak a meghatározásakor, amelyekhez több egészségvédelmi és biztonsági kutatásra van szükség;

100.  felszólítja a Bizottságot, hogy amennyiben új tanulmányok vagy a tudomány bebizonyítják, hogy bizonyos foglalkozások nagy egészségügyi és biztonsági kockázatokat hordoznak, azonnal tegye meg a megfelelő intézkedéseket a munkavállalók biztonságának és egészségének védelme érdekében;

101.  úgy véli, hogy a betegség vagy baleset utáni rehabilitáció és újbóli munkahelyi beilleszkedés alapvető fontosságú és ezért támogatni kell;

102.  felkéri a tagállamokat, hogy minél gyorsabban hajtsák végre a 2010/32/EU az egészségügyi dolgozók éles vagy hegyes eszközök által okozott sérüléseiről szóló irányelvet, és nyújtsanak magas szintű védelmet mind a betegeknek, mind az egészségügyi dolgozóknak az egészségügyi ellátással kapcsolatos fertőzésekkel szemben;

103.  riasztónak tartja, hogy az egy-egy adott foglalkozás gyakorlásával kapcsolatos rákos megbetegedések száma nem csökken; sajnálattal tölti el, hogy még mindig nagy számú munkavállaló van kitéve az azbeszt veszélyének, különösen a karbantartási és a csatornázási ágazatban; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy indítson kezdeményezést és szervezzen meghallgatást az épületekben és más létesítményekben, mint például hajókon, vonatokon és gépekben lévő azbeszttel kapcsolatos jelentős foglalkozási egészségügyi és biztonsági problémákról; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy folytassák az azbeszt kivonását, többek között az épületekben lévő azbeszt feltérképezése és az azbeszt biztonságos eltávolításának biztosítása révén;

104.  hangsúlyozza, hogy a vegyi anyagokra vonatkozó közösségi politika hozzáadott értéket képvisel, és hogy a munkával kapcsolatos rákos megbetegedések megelőzésében kiaknázandók a fejlesztési lehetőségek;

105.  hangsúlyozza, hogy a rákkeltő kockázatok elsősorban az ipari, kisipari és mezőgazdasági ágazatokban dolgozó munkásokat, valamint a szolgáltatási szektorban dolgozó, többféle kitettségnek kitett nőket érintik(28); kéri, hogy mérjék fel a mezőgazdasági dolgozók vegyi anyagoknak való kitettségének hatását;

106.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a REACH végrehajtását és különösen váltsák ki a leginkább aggodalomra okot adó vegyi anyagokat;

107.  úgy véli, hogy a 2013–2020-ra szóló, új közösségi munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági stratégiának a következőkre kell összpontosítania: a REACH lehetőségeinek kihasználása a munkavállalók vegyi anyagokból eredő veszélyekkel szembeni védelmének javítása érdekében; a munkával összefüggő megbetegedések megelőzésére és a munkavállalók munkahelyi életminőségének javítására irányuló megújított erőfeszítés; a munkaügyi felügyeletek nyomon követési és végrehajtási felelősségeinek megerősítése és a munkavállalók részvétele a megelőzési politikák megtervezésében, nyomon követésében és végrehajtásában; a foglalkozási megbetegedések elismerésének javítása és a rugalmasság, a bizonytalanság, az alvállalkozás, stb., mint a megfelelő kockázatmegelőzés akadályainak kezelése;

108.  kéri az Európai Bizottságot, hogy 2012 vége előtt készítse el a rákkeltő és mutagén anyagokról szóló 2004/37/EK irányelvre vonatkozó felülvizsgálati javaslatot annak érdekében, hogy a REACH leginkább aggodalomra okot adó anyagaival való analógia alapján hatályát kiterjesszék a reprotoxikus anyagokra is, valamint erősítsék meg a helyettesítés elvének alkalmazását; támogatja, hogy állapítsák meg a reproduktív egészséggel fennálló kapcsolatot;

109.  felkéri a Bizottságot, hogy a munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló jövőbeli jogszabályokban szükség esetén támogassa azon technológiák használatát, amelyek csökkentik a veszélyes anyagok által okozott kockázatot a munkahelyi balesetek esetén, és amennyiben lehetséges, helyettesítsék ezekkel a technológiákkal a kémiai és radioaktív anyagok használatát;

110.  kéri, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok javasoljanak intézkedéseket annak érdekében, hogy a rákban vagy a munkával összefüggő más betegségekben vagy krónikus betegségekben szenvedő személyek munkakörülményeit jobban ki lehessen igazítani;

111.  megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy a jogszabályok egyszerűsítési lehetőségeinek megvizsgálásakor kerülje el az európai munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági irányelvekben elért védelmi szint veszélyeztetését;

112.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1)

HL C 303., 2007.12.14., 1. o.

(2)

HL L 354., 2008.12.31., 70. o.

(3)

HL L 183., 1989.6.29., 1. o.

(4)

HL L 299., 2003.11.18., 9. o.

(5)

HL L 165., 2007.6.27., 21. o.

(6)

HL L 134., 2010.6.1., 66. o.

(7)

HL C 306. E, 2005.12.1., 400. o.

(8)

HL C 306. E, 2006.12.13., 754. o.

(9)

HL C 102. E, 2008.4.24., 321. o.

(10)

HL C 41. E., 2009.2.19., 14. o.

(11)

HL C 117. E., 2010.5.6., 176. o.

(12)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0332.

(13)

HL C 77. E, 2002.3.28., 138. o.

(14)

Ausztrál kormány: The Cost of Work-Related Injury and Illness for Australian Employers, Workers and the Community. Australian Safety and Compensation Council, Commonwealth of Australia 2009, 41 p., March 2009.

(15)

EU-OSHA, ‘Young Workers – Facts and Figures’ (http://osha.europa.eu/en/publications/reports/7606507/view) és a kapcsolódó tájékoztató (http://osha.europa.eu/en/publications/factsheets/70), 2007; ‘Facts and Figures – Musculoskeletal disorders’, 2010 (http://osha.europa.eu/en/publications/reports/TERO09009ENC/view); and ‘Facts and Figures – The Transport Sector’, 2011

(16)

EU-OSHA, Esener felmérés 2009, http://osha.europa.eu/sub/esener/en/front-page/document_view?set_language=en

(17)

Eurofound: „Az idősödő munkaerő munkakörülményei”

(18)

Hämäläinen P, Saarela KL, Takala J: Global trend according to estimated number of occupational accidents and fatal work-related diseases at region and country level. Journal of Safety Research 40 (2009) 125–139. Elsevier B.V.

(19)

Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, 2005, becslés az EU-27-ek számára; http://www.ilo.org/public/english/protection/safework/wdcongrs17/index.htm.

(20)

A legkiszolgáltatottabb munkavállalókat érintő munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági kockázatok, EP, A. Tematikus Főosztály, Gazdaság- és Tudománypolitika, 2011, 40. o.

(21)

EU-OSHA és a 2011. évi Nemzetközi Gazdasági Fórum

(22)

EU-OSHA, Esener-tanulmány.

(23)

EU-OSHA, Esener-tanulmány.

(24)

EU-OSHA, Esener-tanulmány.

(25)

EU-OSHA, „Foresight of new and emerging risks to occupational safety and health associated with new technologies in green jobs by 2020”, 1. szakasz: (http://osha.europa.eu/en/publications/reports/foresight-green-jobs-drivers-change_TERO11001ENN/view), illetve 2. szakasz: (http://osha.europa.eu/en/publications/reports/foresight-green-jobs-key-technologies/view); valamint NIOSH http://www.cdc.gov/niosh/topics/PtD/greenjobs.html

(26)

Verjans M., de Broeck V., Eckelaert L., Munkahelyi egészség és biztonság számokban: Fiatal munkavállalók – Tények és adatok, Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség, az Európai Kockázatfigyelő Központ jelentése, Luxembourg, 2007, 133. o.

(27)

„Egészségvédelem és biztonság az európai munkahelyen (1999–2007) – statisztikai portré” (http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-31-09-290/EN/KS-31-09-290-EN.PDF); „A munkahelyi balesetek okai és körülményei”, Európai Bizottság, 2008., http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/product_details/publication?p_product_code=KS-SF-09-063

(28)

ETUI, 2010., http://hesa.etui-rehs.org/uk/publications/pub54.htm


INDOKOLÁS

I. A jogszabályok végrehajtásának javítása,

Következetes közösségi vívmányok alakultak ki a munkahelyi egészségvédelem és biztonság (OHA) terén az 1989-es keretirányelv, valamint a kockázatokról, illetve az egyes ágazatokról szóló irányelvek révén, nem beszélve a REACH-ről. Ez a jogszabályhalmaz, amely lehetővé teszi a munkahelyi egészség terén az európai Szerződések és az Alapjogi Charta végrehajtását, garantálja az egészséghez fűződő alapvető jog tiszteletben tartását.

A stratégia azonban aláhúzza, hogy ez nem elegendő. E jogszabályokat tovább kell fejleszteni annak érdekében, hogy tovább igazodjanak az új – például a pszichoszociális – kockázatokhoz. A 2007–2012-es stratégia nem foglalkozik elegendő mértékben a pszichoszociális kockázatokkal és egyes tagállamokban is ez a helyzet. Márpedig ebben az esetben a munkahelyi egészséget fenyegető egyik fő kockázatról van szó.

A vállalatok általában úgy kezelik a pszichoszociális kockázatokat, hogy képzéseket tartanak, a munkavállalók azonban elsősorban a munkaszervezés vagy a vezetési stílus miatt szenvednek. Ez tehát az a kapcsolat a munkahelyi szenvedés és a munkaszervezés között, amelyet mélyrehatóbban kellene tanulmányozni, ha tartós megoldásokat akarunk találni a pszichoszociális kockázatok terjedésére.

Szintén előre kell lépni az európai harmonizáció terén, ahol ez szükséges. A jogszabályok ugyanakkor nem képesek mindent megoldani. Szükség van arra is, hogy a tagállamok maradéktalanul betartsák a keretirányelv és az ágazati irányelvek betűjét és szellemét e jogszabályok végrehajtása során. Az OHA körében alkotott jogszabályok helyes végrehajtásának ellenőrzése kulcsfontosságú szerepet ró a munkahelyi ellenőrzésekre a megelőzés és a kockázatfelügyelet terén. A felügyeleti tevékenységek szintén pozitív szerepet játszanak a vállalaton belüli tájékoztatás és szakértelem javításához. A tagállamoknak meg kellene erősíteniük a munkafelügyeletekre vonatkozó erőforrásokat és azok személyzetét, és meg kellene valósítaniuk, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet ajánlásainak megfelelően minden 10 000 munkavállalóra jusson egy felügyelő. Ezt a célkitűzést már az Európai Parlament 2007–2012-es közösségi stratégiájáról szóló jelentésben is megfogalmazták. Az Európai Bizottság ugyanakkor szintén szerepet játszik a jogsértési eljárások útján, amelyet a tagállamok ellen indíthat. Végül szükség van arra, hogy a közvetlenül érintett szereplőknek, azaz a munkavállalóknak és a munkahelyen megforduló minden személynek meglegyen a lehetősége a kockázatok meghatározásának és megelőzésének folyamatában való részvételre.

Végül említést kell tenni azon közérdekű bejelentők által játszott pozitív szerepről, akik legitim módon bejelentik az adott szervezeten belül el nem ismert kockázatokat. A bejelentési folyamatot védelemben kellene részesíteni, mint ahogy arra Európa és a világ több országában van is példa. Az Egyesült Királyságban a Public Interest Disclosure Act (közérdekű közzétételről szóló törvény) 1998 óta védelemben részesíti a közérdekű bejelentőket az elbocsátással és az ellenük alkalmazott nyomásgyakorlással szemben. Az Egyesült Államokban az 1989-es Whistleblower Protection Act szabályozza a közérdekű bejelentők védelmét attól függően, hogy mi a bejelentés tárgya, illetve milyen a bejelentő jogállása.

Fontos pontosítani, hogy az előadó számára az OHA javítása kapcsán tett erőfeszítések egy mindenki számára előnyös kimenetelű logikát feltételeznek. A munkahelyi egészségügy javításával kapcsolatos politikák és gyakorlatok végrehajtása négy területen idéz elő pozitív eredményeket: gazdasági, társadalmi, személyi téren, valamint a vállalat imázsa tekintetében:

II. A megelőzési politikákba valamennyi munkavállalót be kell vonni

A megfelelő válaszlépések megtétele érdekében mindenekelőtt fontos meghatározni a kockázatnak kitett munkavállalók kategóriáit, valamint azon munkavállalókat, akikre a megelőzési politikák nem terjednek ki. Lépéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi munkavállalóra kiterjedjenek a megelőzési politikák, illetve arra is szükség van, hogy tiszteletben tartsák az egészséghez fűződő alapvető jogukat.

Elsősorban az alábbi, kockázatnak kitett munkavállalói csoportok azonosíthatók: a kkv-k alkalmazottai, az olyan különösen veszélyes ágazatokban foglalkoztatott munkavállalók, mint az építőipar, a fogyatékossággal élő munkavállalók és a nők. A szegény munkavállalók között jóval nagyobb arányban vannak nők, mégpedig azért, mert nem megfelelő részmunkaidőt kínálnak nekik, a munkaidőt napi két-három műszakra osztják fel, illetve nem biztonságos szerződéseket kínálnak nekik, ami különösen a nagykereskedelmi és a takarító ágazatban, a személyi szolgáltatásokban, valamint az idősotthonokban végzett munka esetében jellemző.

A kkv-kban foglalkoztatott munkavállalók védelme további kihívást jelent, mivel a munkavállalók védelme terén igencsak van mit javítani. Az előrelépés egyik módja a kkv-k kockázatértékelési eljárásának egyszerűsítése. Az EU-OSHA által terjesztett szoftver ebben szerepet játszhat. Másrészt az Esener európai tanulmány azt mutatja, hogy a munkáltatók elismerik, hogy egyrészt elsősorban nekik nincsenek információik és erőforrásaik, másrészt pedig mindenekelőtt a jogi kötelezettségek ösztönzik őket a megelőző intézkedések végrehajtására.

Másodsorban vannak olyan csoportok, amelyekre a megelőzési politikák nem terjednek ki, mivel kiszorítottak őket a megelőzés hatóköréből: ilyenek az alvállalkozásban dolgozó munkavállalók, a be nem jelentett munkavállalók, a háztartási munkát végzők, a kényszervállalkozók, az alkalmi munkát végzők... Meg kell állapítani, hogy az európai munkaerőpiacra egyre inkább jellemező a munka kiszervezése: alvállalkozói láncok alakulnak ki, áthelyezik a munkavállalókat, megbízási szerződéssel alkalmaznak stb. A határozott idejű szerződések bizonyos hányada megfelel az egyén választásának, más esetekben viszont rákényszerítik azt az egyénre. Mindenesetre azonban mindig problémás a kockázatokkal kapcsolatos tájékoztatás és képzés. Ez különösen a nukleáris ágazatra jellemző.

Tekintettel azon potenciálisan végzetes hatásokra, amelyeket egy-egy emberi hiba okozhat a radioaktív hulladék és a használt fűtőanyag kezelése során, alapvetően fontos, hogy szigorú normák álljanak fenn a kiképzés, illetve a munkahelyi biztonság, valamint a független jogalanyok által végzett felügyelet tekintetében. Konzultálni kell magukkal a munkavállalókkal és azok képviselőivel, és be kell őket vonni a biztonsági eljárások kialakításába és végrehajtásába. További képzést kell nyújtani a veszélyes anyagokat tároló helyszíneken dolgozó vagy ilyen anyagok szállítását végző valamennyi munkavállaló számára: ez nem csak a technikai személyzetet jelenti, hanem minden munkavállalót, függetlenül a szerződés időtartamától, valamint a munkahelyen betöltött szerepétől.

III. A vegyi és biológiai kockázatok felmérése

A vegyi és biológiai kockázatok összetettek és még mindig nem áll rendelkezésre elegendő adat, azonban nincs kétség afelől, hogy rendkívül negatív hatással vannak a munkavállalókra. Gyors intézkedéseket kell hozni az azbeszt, a kvarc és egyéb, jól ismert rákkeltő anyagok tekintetében. Értékelni kell és meg kell határozni azokat a termékeket, amelyek a rákkeltő anyagok helyébe léphetnek, és ellenőrzési eljárásokat kell kifejleszteni azokra, amelyek nem helyettesíthetők. A REACH rendkívül fontos szerepet játszik a rákos megbetegedések és a munkával kapcsolatos egyéb krónikus megbetegedések megelőzésében: e rendelkezéseket aktualizálni kell, illetve maradéktalanul végre kell hajtani. Végül különös figyelmet kell fordítani a szülőkorú nőkre a méhmagzatra gyakorolt hatás miatt.


VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (27.10.2011)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2007–2012 közötti európai stratégia félidős értékeléséről

(2011/2147(INI))

A vélemény előadója: Karin Kadenbach

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.       hangsúlyozza, hogy a munkahelyi egészségvédelem és biztonság előmozdítása során az Európai Uniónak és a tagállamoknak a megelőzést kell elsőbbségi feladatként kezelniük, és lehetővé kell tenniük valamennyi munkavállaló számára a munka és a magánélet teljes körű összehangolását, és azt érvényre kell juttatni a munkahelyi egészség, higiénia és biztonság területén működő közszolgáltatók által végrehajtott, a munkavállalók egészsége és a munkahelyi körülmények védelmét célzó nemzeti prevenciós tervekben;

2.  felszólítja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy fejlesszenek ki egy, a 27 tagállamban közös egészségügyi mutatókon, definíciókon és epidemiológiai eszközökön alapuló európai programot a munkahelyi kockázatok figyelemmel kísérésére (különös tekintettel az izom- és vázrendszeri bántalmakra és a pszichoszociális problémákra); hangsúlyozza egy integrált megfigyelési rendszer kiépülésének fontosságát, amely egyaránt nyomon követi a munkavállalók munkahelyi pályafutását és a nyugdíjba vonult munkavállalók egészségi állapotát;

3.  emlékeztet arra, hogy a munkahely az Európai Unió és a tagállamok fertőző és nem fertőző betegségek megelőzésre irányuló stratégiáinak kiemelt fontosságú helyszíne, és a munkáltatók, a munkavállalói szervezetek és egyéb szociális partnerek jelentős szerepet töltenek be az egészséges életmód és az egészségismeret népszerűsítésében a gazdaságilag aktív népesség körében;

4.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívabban lépjenek fel az egészséggel kapcsolatos egyenlőtlenségek elleni harcban és törekedjenek azon különbségek mérséklésére, amelyek a munkahelyi körülmények között, valamint a munkavállalók egészségének, a megelőzésnek és a foglalkoztatás-egészségügynek a javítására irányuló szolgáltatásokhoz való hozzáférésben mutatkoznak meg,

5.  hangsúlyozza, hogy egyes csoportok – mint például a fiatal vagy idősebb korú munkavállalók, migránsok, bizonytalan munkakörülmények között (többek között határozott idejű vagy ideiglenes szerződéssel és részidőben) dolgozó munkavállalók – gyakrabban vannak kitéve munkahelyi kockázatoknak; hangsúlyozza, hogy külön figyelmet kell fordítani a veszélyeztetett munkavállalók helyzetére, ideértve azokat, akiknek előzetes képzés, illetve a szükséges szakismeretek nélkül kötelező munkavégzési programokban kell részt venniük; ezért felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak specifikusabb, kifejezetten e csoportokra irányuló megelőző intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy külön figyelmet kell fordítani a nőkre és az anyaság kérdésére, és emlékeztet rá, hogy a stabil és munkavállalói jogokat biztosító munkahely kulcstényező a munkahelyi egészség és biztonság szempontjából;

6.  hangsúlyozza a fiatalok biztonságával és a munkavégzés első hónapjában történő felügyeletével kapcsolatos képzési programok kiemelkedő jelentőségét; e tekintetben úgy véli, hogy kulcsszerepet játszanak az érintett ágazattal kapcsolatban célzott információkat kínáló képzési programok, csakúgy, mint a minőségi munkahelyi felügyelet, amely közvetlen hatással van a munkavállalók biztonságára;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy a 2012-es év vége előtt terjesszen elő kötelező erejű jogszabályokat annak biztosítása érdekében, hogy az egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok minden szinten és teljes mértékben vonatkozzanak az alvállalkozókra is, hogy vége szakadjon annak az egyes munkáltatók által alkalmazott gyakorlatnak, hogy saját munkavállalóik esetében nem alkalmazzák a megelőző intézkedéseket;

8.  emlékeztet rá, hogy a 2007–2012 közötti közösségi stratégia fő céljai között szerepel mind az uniós jog megfelelő alkalmazásának garantálása, mind a meglévő jogszabályok fejlesztése és egyszerűsítése, többek között nem kötelező erejű eszközök alkalmazása révén; emlékeztet továbbá arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4. cikke értelmében a foglalkoztatás és a közegészségügy területén az Európai Unió csak a tagállamokkal megosztott hatáskörrel rendelkezik, és hogy a Bizottság 2007-es közleményében a nemzeti stratégiák kidolgozásának és végrehajtásának fontosságát hangsúlyozta; következésképp továbbra is hangsúlyozza, hogy az európai szabályozást koherens módon a társadalmi változásokhoz kell igazítani, és mellőzni kell a felesleges európai szintű jogalkotást;

9.  hangsúlyozza, hogy a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2007–2012 közötti stratégia a munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések folyamatos, fenntartható és egyenlő mértékű csökkentése esetén tekinthető sikeresnek, többek között a munkahelyi balesetek konkrétan 25%-kal való visszaszorítása révén, és megjegyzi, hogy az uniós szintű munkahelyi balesetekkel és megbetegedésekkel kapcsolatos tendenciákat alá kell támasztani a megfelelő mennyiségi adatokkal.

10. sürgeti a Bizottságot, hogy segítse elő az európai munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági normák fejlesztését; e tekintetben kiemeli a tagállamok közötti együttműködés szükségességét mind a munkahelyi balesetek okainak kivizsgálása, mind a bevált gyakorlatok cseréje terén;

11. megjegyzi, hogy a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló keretirányelv (89/391/EGK) már 20 éves és eddig még nem módosították érdemben, és ezért hozzá kell igazítani a munka megváltozott világának – például a pszichés megbetegedések, valamint az izom- és vázrendszeri bántalmak gyakoribbá válásából eredő – új kihívásaihoz és a betegellátás irányítása terén beállt változásokhoz, a munkavállalók foglalkoztathatóságát, egészségét és jó közérzetét előmozdító foglalkoztatási politikák ösztönzése érdekében;

12. felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a munkahellyel összefüggő depresszió és kognitív megbetegedések növekvő mértékére tekintettel a stratégia és az európai egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok felülvizsgálatakor kezelje prioritásként a mentális betegségeket, például a depressziót;

13. felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2004/37/EK irányelvet alkalmazási körének a reprodukciós toxicitású anyagokra történő kibővítése érdekében; megállapítja, hogy csak néhány anyag esetében határozták meg ténylegesen az egészségre káros anyagok egészségügyi határértékét. A munkavállalók érdekében felszólít a REACH-rendelet gyors végrehajtására, különösen a 2004/37/EK irányelvben rögzített helyettesítési követelmények tényleges alkalmazására;

14. Aggodalmát fejezi ki a várandós nők munkahelyi kockázati küszöbértékeinek vizsgálatát illetően; javasolja, hogy készüljön részletes tanulmány arról, milyen következményekkel járhat a várandós nők bizonyos munkakörülményeknek (pl. vegyi anyagoknak, ionizáló sugárzásnak, elektromágneses sugárzásnak, stressznek, túlzottan magas hőmérsékletnek, túlzott terhek emelésének stb.) való kitétele; kéri a vetélések, a szülési komplikációk és a születési rendellenességek, illetve a várandós nők szempontjából kockázatot jelentő munkakörülmények közötti összefüggések vizsgálatát;

15. megállapítja, hogy a Parlament 2007-ben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az izom- és vázrendszeri bántalmakra vonatkozó jelenlegi jogszabályok nem megfelelőek, és ezért kérte a Bizottságot annak átgondolására, hogy terjesszen elő egy irányelvre vonatkozó javaslatokat; megállapítja, hogy négy év elteltével az izom- és vázrendszeri bántalmakra vonatkozó jelenlegi jogszabályok még mindig nem megfelelőek, mivel a Bizottság elhalasztotta az új irányelvre irányuló javaslatainak előterjesztését;

16. sajnálja, hogy az erkölcsi zaklatás jelenségére nincs európai szinten közös és egységes definíció; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a morális zaklatás 27 tagállamban azonos fogalommeghatározására építve dolgozzanak ki hatékony nemzeti stratégiákat a munkahelyi zaklatás elleni küzdelem területén;

17. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság késlekedik a munkavállalók elektromágneses terek hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló új jogalkotási javaslat bemutatásával a 2004/40/EK irányelv végrehajtásának elhalasztása után, és a vonatkozó jogszabályok gyors megvalósítására szólít fel azok elfogadása után;

18. hangsúlyozza, hogy a férfiakat és a nőket eltérően érintik a munkahelyi kockázatok, legyen szó akár pszichoszociális, akár fizikai kockázatokról (pl. izom- és vázrendszeri bántalmak); felhívja a figyelmet arra, hogy van összefüggés a bizonytalan munkaviszony, köztük az átmeneti jellegű és a részidős foglalkoztatás, valamint a fizikai és pszichoszociális munkahelyi kockázatok növekedése között; ezért felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti stratégiáikban vegyék figyelembe a nemi szempontokat és a különböző munkaszerződésekkel összefüggő kockázatokat;

19. sürgeti a munkaügyi felügyelet forrásainak biztosítását, a munkaügyi felügyeleti tisztviselők minőségi képzését és továbbképzését, illetve a vizsgálatok intenzívebbé tételét; sürgeti, hogy garantálják a vállalkozások munkaügyi felügyeletének függetlenségét.

20. örömmel fogadja, hogy a rendelkezésre álló adatok megerősítik a munkahelyi balesetek csökkenő tendenciáját; ugyanakkor megállapítja, hogy a munkahelyi balesetek száma még így is túl magas;

21. megállapítja, hogy 2007-es közleményében a Bizottság kijelentette, hogy egyik célja a kis- és középvállalkozások támogatása az uniós jogszabályok és a kockázatmegelőzési politikák végrehajtásában;

22. megjegyzi, hogy a munkavállalók megfelelő képzése jelentősen hozzájárul a munkahelyi egészségvédelemhez és biztonsághoz, és ezért erre a jövőben fokozottabb hangsúlyt kell helyezni;

23. felkéri a Bizottságot, hogy a munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló jövőbeli jogszabályokban szükség esetén támogassa azon technológiák használatát, amelyek csökkentik a veszélyes anyagok által okozott kockázatot a munkahelyi balesetek esetén, és amennyiben lehetséges, helyettesítsék ezekkel a technológiákkal a kémiai és radioaktív anyagok használatát;

24. felszólít a foglalkozási megbetegedések kötelező erejű uniós listájának létrehozására, amely a tagállamok számára minimumkövetelmény lenne, és amely az olyan betegséget okozó foglalkozási stresszt is elismeri foglalkozási megbetegedésként, mint a munkával összefüggő mentális betegségek és az izom- és vázrendszert érintő betegségek;

25. felkéri a tagállamokat, hogy minél gyorsabban hajtsák végre a 2010/32/EU az egészségügyi dolgozók éles vagy hegyes eszközök által okozott sérüléseiről szóló irányelvet, és nyújtsanak magas szintű védelmet mind a betegeknek, mind az egészségügyi dolgozóknak az egészségügyi ellátással kapcsolatos fertőzésekkel szemben;

26. hangsúlyozza, hogy az adatgyűjtés folyamatos fejlesztésére van szükség, hogy garantálni lehessen az adatok uniós szintű összehasonlíthatóságát;

27. felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó szabályok aláásása nélkül hozzanak létre a gyakorlatban könnyebben alkalmazható útmutatókat a munkavállalók védelmére;

28. támogatja a munkavállalókat a munkahelyi dohányzástól megvédő jogszabályi kezdeményezést, mert jelenleg nem garantált az átfogó védelem;

29. megjegyzi, hogy a gazdasági válságban a megtakarítások nem jelenthetik a munkahelyi egészségvédelem és biztonság elhanyagolását;

30. hangsúlyozza, hogy a munkaadók felelősek a munkavállalók testi és szellemi egészségének előmozdításáért; kéri, hogy a vállalatok fogadjanak el olyan egyezményeket, melyek kötelező erővel előírják a munkahelyi egészségvédelem előmozdítását egy olyan tanúsított munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági rendszer keretében, amely eleget tesz a Munkahelyi Egészségfejlesztés Európai Hálózata által meghatározott kritériumoknak;

31. felszólít a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos uniós szintű szociális párbeszédre, illetve az alkalmazottak részvételének fokozására;

32. felszólít a továbbfejlesztett, határokon átnyúló információcserére a különböző nemzeti hatóságok között azzal a céllal, hogy hatékonyabbá váljanak az ellenőrzések a munkavállalók egy másik uniós országba történő áthelyezése esetén.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

26.10.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

55

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Áder János, Elena Oana Antonescu, Kriton Arsenis, Sophie Auconie, Pilar Ayuso, Sergio Berlato, Martin Callanan, Nessa Childers, Chris Davies, Bairbre de Brún, Esther de Lange, Anne Delvaux, Bas Eickhout, Edite Estrela, Jill Evans, Karl-Heinz Florenz, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Julie Girling, Françoise Grossetête, Satu Hassi, Jolanta Emilia Hibner, Dan Jørgensen, Karin Kadenbach, Jo Leinen, Peter Liese, Linda McAvan, Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė, Miroslav Ouzký, Gilles Pargneaux, Antonyia Parvanova, Andres Perello Rodriguez, Mario Pirillo, Pavel Poc, Anna Rosbach, Oreste Rossi, Daciana Octavia Sârbu, Carl Schlyter, Richard Seeber, Theodoros Skylakakis, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Salvatore Tatarella, Anja Weisgerber, Åsa Westlund, Glenis Willmott, Sabine Wils, Marina Yannakoudakis

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Matthias Groote, Romana Jordan Cizelj, Philippe Juvin, Jiří Maštálka, Michail Tremopoulos, Kathleen Van Brempt, Andrea Zanoni

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Peter Šťastný


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

23.11.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

36

2

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Regina Bastos, Heinz K. Becker, Jean-Luc Bennahmias, Philippe Boulland, Milan Cabrnoch, David Casa, Alejandro Cercas, Derek Roland Clark, Sergio Gaetano Cofferati, Marije Cornelissen, Frédéric Daerden, Karima Delli, Sari Essayah, Ilda Figueiredo, Thomas Händel, Marian Harkin, Liisa Jaakonsaari, Danuta Jazłowiecka, Jean Lambert, Olle Ludvigsson, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Elisabeth Morin-Chartier, Csaba Őry, Konstantinos Poupakis, Sylvana Rapti, Licia Ronzulli, Jutta Steinruck, Traian Ungureanu, Andrea Zanoni

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Georges Bach, Raffaele Baldassarre, Jürgen Creutzmann, Jelko Kacin, Ria Oomen-Ruijten, Evelyn Regner, Csaba Sógor, Emilie Turunen

Utolsó frissítés: 2011. december 2.Jogi nyilatkozat