Eljárás : 2011/2175(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0430/2011

Előterjesztett szövegek :

A7-0430/2011

Viták :

PV 19/01/2012 - 5
CRE 19/01/2012 - 5

Szavazatok :

PV 19/01/2012 - 10.13
CRE 19/01/2012 - 10.13
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


JELENTÉS     
PDF 257kWORD 205k
2011. november 30.
PE 467.138v03-00 A7-0430/2011

Hogyan kerüljük el az élelmiszer-pazarlást: hatékonyabb élelmiszerláncra irányuló stratégiák az EU-ban

(2011/2175(INI))

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság

Előadó: Salvatore Caronna

HIBAJEGYZÉKEK/ KIEGÉSZÍTÉSEK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

Hogyan kerüljük el az élelmiszer-pazarlást: hatékonyabb élelmiszerláncra irányuló stratégiák az EU-ban

(2011/2175(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek az emberi egészség védelméről és a környezet minőségének megőrzéséről, védelméről és javításáról szóló 191. és 192. cikkére,

–   tekintettel a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 98/2008/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–   tekintettel az Európai Unió biohulladék-gazdálkodásáról szóló bizottsági zöld könyvről szóló, 2010. július 6-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel a „Tisztességes jövedelem a gazdáknak: hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc Európában” című, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló 2011. január 18-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel „A KAP jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése” című, 2011. június 23-i állásfoglalására(5),

   tekintettel a hatékonyabb és tisztességesebb kiskereskedelmi piacról szóló, 2011. július 5-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának az EU-27 élelmiszer-pazarlására vonatkozó előkészítő vizsgálatára (2010),

–   tekintettel a FAO globális élelmiszer-pazarlásról és élelmiszer-hulladékokról szóló 2011-es tanulmányára,

–   tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0430/2011),

A. mivel Európában az élelmiszerlánc teljes vertikumában – akár a fogyasztóig terjedően –, az egészséges és élelmezési célra alkalmas élelmiszereknek minden évben egyre növekvő mennyisége, egyes becslések szerint akár 50%-a is hulladékká válik és kárba vész;

B.  mivel a Bizottság által közzétett egyik tanulmány 89 millió tonnára, azaz fejenként 179 kg-ra becsüli a 27 tagállam éves hulladéktermelését, az egyes országok és a különböző ágazatok közötti számottevő eltérésekkel, a mezőgazdaság termelési szintű veszteségeinek és a kifogott majd a tengerbe visszadobott halmennyiség beszámítása nélkül; mivel ha nem hajtanak végre további megelőző fellépéseket vagy intézkedéseket, az élelmiszerhulladékok teljes mennyisége 2020-ra mintegy 126 millió tonnára (azaz 40%-kal) emelkedik majd;

C. mivel az Európai Unió területén továbbra is 79 millió ember él a szegénységi küszöb alatt, vagyis az állampolgárok 15%-a részesül lakóhely szerinti országa átlagjövedelmének 60%-ánál alacsonyabb jövedelemben; mivel közülük 16 millióan részesültek élelmiszersegélyekben jótékonysági intézményeken keresztül;

D. mivel a FAO által közzétett nyugtalanító számok szerint a világon jelenleg 925 millió embert fenyeget az alultápláltság veszélye és ez a szám egyre távolibbá teszi a szegénység és az éhínség arányának 2015-ig történő felére csökkentését előirányzó millenniumi fejlesztési célok megvalósítását;

E.  mivel a FAO vizsgálatai alapján a világ népességének 7-ről 9 milliárdra történő növekedése az élelmiszer-ellátás legalább 70%-os emelését teszi szükségessé 2050-ig;

F.  mivel a világ gabonatermelése az 1960-ban mért 824 millió tonnáról 2010-re mintegy 2,2 milliárd tonnára emelkedett, ami a termelés évi 27 millió tonnával való növekedését jelenti; mivel ha a világ mezőgazdasági termelése ezen az úton halad tovább, a gabonatermelésnek a maihoz képest 2050-re várható növekedése elegendő lesz a világ népességének élelmiszerrel való ellátásához; mivel a betakarítás utáni veszteség a teljes termés mintegy 14%-át teszi ki, és további 15% vész el a szállítás során, illetve háztartási hulladékként, a 2050-re szükséges teljes kínálati növekedés háromötöde már azzal elérhető lenne, ha egyszerűen felhagynánk az élelmiszer-pazarlással;

G. mivel az élelmiszer-pazarlás csökkentése a világban uralkodó éhínség leküzdésének, a FAO által becsült kereslet-növekedés kezelésének, valamint a népesség tápláltsági szintje javításának jelentős előfeltétele;

H. mivel a kisebb élelmiszerpazarlás hatékonyabbá tenné a földhasználatot és a vízkészletekkel való gazdálkodást, előnyökkel járna az egész mezőgazdasági ágazat számára világszerte, valamint jelentősen hozzájárulna az alultápláltság elleni küzdelemhez a fejlődő országokban;

I.   mivel az élelmiszer-pazarlás nemcsak etikai, gazdasági, szociális és táplálkozási, hanem egészségügyi és környezeti következményekkel is jár, mivel az óriási mennyiségű el nem fogyasztott élelmiszer nagyban hozzájárul a globális felmelegedéshez, az élelmiszer-hulladékból pedig metán szabadul fel, amely a szén-dioxidnál 21-szer erősebb üvegházhatású gáz;

J.   mivel a fejlődő országokban minimális a fogyasztók általi élelmiszer-pazarlás; mivel ezekben az országokban az esetlegesen előforduló élelmiszer-pazarlás elsősorban az élelmiszerlánc egészében tetten érhető pénzügyi és technikai korlátoknak tudható be;

K. mivel az elmúlt, élelmiszer-termelésben bővelkedő évtizedekben Európában és Észak-Amerikában az élelmiszer-pazarlás elleni fellépés nem tartozott a politikai prioritások közé, ami a teljes élelmiszer-ellátási láncban az élelmiszer-pazarlás általános növekedéséhez vezetett; mivel Európában és Észak-Amerikában az élelmiszer-pazarlás elsősorban a kiskereskedelmi és a fogyasztási szakaszban jelentkezik, szemben a fejlődő világgal, ahol a termelés, a betakarítás, a feldolgozás és a szállítás szakaszában fordulnak elő a főbb veszteségek;

L.  mivel a legfrissebb kutatások alapján 1 kilogramm élelmiszer előállítása átlagosan 4,5 kilogramm CO2 légköri kibocsátásával jár; mivel Európában a mintegy 89 Mt elpazarolt élelmiszer 170 Mt CO2 kibocsátásával jár éves szinten, amelynek megoszlása a következő: élelmiszeripar (59 Mt CO2 évente), háztartási fogyasztás (78 Mt CO2 évente), egyéb (33 Mt CO2 évente); mivel a 30%-nak megfelelő el nem fogyasztott élelmiszer előállítása 50%-kal több öntözővíz használatát teszi szükségessé, és egy kilogramm marhahús előállításához 5–10 tonna vizet használnak fel;

M. mivel az élelmezésbiztonságot fenyegető veszélyekkel együtt járnak más, a gazdagabb országokat sújtó problémák is, mint az elhízás, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a túlzott zsír- és fehérjebevitelen alapuló táplálkozáshoz köthető daganatos megbetegedések, olyannyira, hogy világviszonylatban a túlsúlyos személyek száma megegyezik az alultápláltakéval;

N. mivel a termelési tényezők fokozódó csökkenése ellentétes az Európai Unió élelmiszer-kínálatának növelésére vonatkozó elvárásokkal;

O. mivel a fejlődő országok részére élelmiszerláncuk hatékonyságának javításához nyújtott támogatás nem csak közvetlenül a helyi gazdaságok és e területek fenntartható növekedésének javára szolgálhat, hanem közvetett módon a világ mezőgazdasági termékeinek kereskedelmi egyensúlyát, valamint a természeti erőforrások újraelosztását is elősegítheti;

P.  mivel a legjobb gyakorlatok európai és nemzetközi szintű cseréje, valamint a fejlődő országoknak biztosított segítségnyújtás kifejezetten fontos az élelmiszer-pazarlás elleni világszintű küzdelemben;

Q. mivel egyre több tagállam indít kezdeményezéseket, hogy felhívja a közvélemény figyelmét az élelmiszer-pazarlás okaira, következményeire, csökkentésének módjaira, valamint a fenntarthatóság és a szolidaritás elve vezette tudományos és polgári kultúra előmozdítására;

R.  mivel az élelmiszer-pazarlás az élelmiszerlánc teljes szakaszán tetten érhető, a mezőgazdasági termelési szakasztól a tároláson át a feldolgozásig, a forgalmazásig, a kezelésig és a fogyasztásig;

S.  mivel elsősorban az agrár-élelmiszeripari lánc szereplői felelősek az élelmezésbiztonságért és – adott esetben – az elkerülhető élelmiszer-pazarlás kérdésének kezeléséért;

T.  mivel egyes tagállamok tiltják az élelmiszerek bekerülési költségen aluli értékesítését, és így megfosztják a kiskereskedőket attól a lehetőségtől, hogy a nap végéhez közeledve alacsonyabb áron értékesítsenek addig el nem adott friss élelmiszertermékeket, ezáltal hozzájárulnak az élelmiszerláncban tapasztalható pazarláshoz;

U. mivel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló közelmúltban elfogadott rendelet egyértelművé teszi, hogy a „fogyasztható” típusú címkével ellátott élelmiszerek a címkén szereplő dátum lejártát követően veszélyesnek tekintendők;

V. mivel az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum és a fenntartható európai élelmiszer-ipari termeléssel és fogyasztással foglalkozó kerekasztal azon dolgozik, hogy javítsa a hatékonyságot és a fenntarthatóságot az élelmiszerláncban;

1.  megjegyzi, hogy az élelmiszer-biztonság az emberiség alapvető joga, amely az egészséges, elegendő, megfelelő és tápláló élelmiszerekhez való hozzáférés, azok rendelkezésre állása, felhasználása és időbeli stabilitása által valósul meg; hangsúlyozza, hogy a világban az élelmiszer-termelés számos tényező függvénye, ideértve a természeti erőforrások korlátozott jellegét is a világ népességének növekedéséhez képest, valamint a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjainak élelmiszerhez való korlátozott hozzáférését;

2.  kéri a Tanácsot, a Bizottságot, a tagállamokat és az agrár-élelmiszeripari lánc szereplőit, hogy sürgősen foglalkozzanak a teljes szállítói és fogyasztói lánc mentén mutatkozó élelmiszer-pazarlás problémájával, továbbá dolgozzanak ki iránymutatásokat és támogassák az agrár-élelmiszerlánc hatékonyságának ágazatról ágazatra történő javításával kapcsolatos módszereket, és sürgeti, hogy ezt kezeljék prioritásként az európai politika menetrendjében; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy fokozottan hívja fel a figyelmet az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum és a fenntartható európai élelmiszer-ipari termeléssel és fogyasztással foglalkozó kerekasztal jelenlegi munkájára, az élelmiszer-pazarlás problémájának kezelésére vonatkozó ajánlások viszonylatában is;

3.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nap mint nap tekintélyes mennyiségű, tökéletesen fogyasztható élelmiszert kezelnek hulladékként, és hogy az élelmiszer-pazarlás környezeti és etikai problémát jelent, illetve gazdasági és társadalmi költségekkel jár, ami mind a vállalkozások, mind a fogyasztók számára kihívást jelent; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy elemezze annak okait és következményeit, hogy Európában évente minden évben a megtermelt élelmiszer 50%-át kidobják, elpazarolják és hulladékként dolgozzák fel, végezzen pontos becslést az élelmiszer-pazarlásról és készítsen erről gazdasági, környezeti, táplálkozási és szociális hatásvizsgálatot; ezenkívül felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét intézkedéseket az élelmiszer-pazarlás 2025-ig történő felére csökkentése és ugyanakkor a biohulladék termelésének megelőzése érdekében;

4   megjegyzi, hogy az élelmiszer-pazarlásnak különböző okai vannak: a túltermelés, a termék rossz megválasztása (nem megfelelő méret vagy forma), a termék vagy a csomagolás romlása vagy megrongálódása, a forgalmazási előírások (megjelenésbeli problémák vagy csomagolási hibák), valamint nem megfelelő készletgazdálkodás vagy marketingstratégiák;

5.  kéri a Bizottságot annak felmérésére, hogy a kényszerítő jellegű hulladékgazdálkodási intézkedések hogyan hatnának az élelmiszer-pazarlásra; javasolja, hogy a „szennyező fizet” elv alapján fogadjanak el kényszerítő jellegű hulladékgazdálkodási intézkedéseket az élelmiszerlánc minden egyes szakaszára vonatkozóan;

6.  úgy véli, hogy az élelmiszer-pazarlás maximális visszaszorítása érdekében az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi szereplőjét be kell vonni, és ágazatonként kell kezelni a pazarlás különböző okait; kéri ezért a Bizottságot, hogy az élelmiszerlánc egészét vizsgálja meg annak megállapítása érdekében, hogy melyik élelmiszer-ágazatban fordul elő leginkább az élelmiszer-pazarlás, illetve az milyen megoldásokkal előzhető meg;

7.  kéri, hogy a Bizottság működjön együtt a FAO-val, hogy az élelmiszer-pazarlás globális csökkentése érdekében meghatározzák a közös irányvonalakat;

8.  megjegyzi, hogy az élelmiszer-pazarlás kérdésével az erőforrás-hatékonyság keretében kell foglalkozni, és felszólítja a Bizottságot, hogy az erőforrás-hatékony Európa elnevezésű kiemelt kezdeményezés keretében indítson az élelmiszer-pazarlásra irányuló egyedi kezdeményezéseket annak érdekében, hogy az élelmiszer-hatékonyság kérdésének és az ezzel kapcsolatos tudatosságnövelésnek legalább akkora figyelmet szenteljenek, mint az energiahatékonyság kérdésének, mivel azok egyformán fontosak a környezet és a jövőnk szempontjából;

9.  kéri a Bizottságot, hogy a hulladékokról szóló 2008. évi keretirányelvben ajánlott, a tagállamok által 2014-ig elérendő hulladékmegelőzési célok részeként az egyes tagállamok számára dolgozzon ki az élelmiszer-pazarlás megelőzésére vonatkozó egyedi célokat;

10. úgy véli, hogy elengedhetetlen az élelmiszer-pazarlás csökkentése az élelmiszerlánc egésze mentén, a szántóföldtől egészen a fogyasztó asztaláig; kitart az összehangolt stratégia elfogadásának szükségessége mellett, amelyet uniós és tagállami szinten az élelmiszerlánc hatékonyságának javítására és a tagállamok között az élelmiszer-pazarlás elkerülése érdekében megvalósuló koordináció elmélyítésére irányuló konkrét intézkedések – köztük a bevált gyakorlatok cseréje – követnek; úgy véli, hogy ezt a termelők és a fogyasztók közötti közvetlen kapcsolatok előmozdítása, valamint az élelmiszerlánc lerövidítése révén, valamint az által lehet megvalósítani, hogy az érdekelt feleket felszólítjuk arra, hogy vállaljanak nagyobb felelősséget, és ösztönözzük őket, hogy erősítsék meg a koordinációt a logisztika, a szállítás, a készletgazdálkodás és a csomagolás javítása érdekében;

11. felkéri a Bizottságot, a tagállamokat és az érintett feleket a bevált gyakorlatok cseréjére az illetékes fórumok és platformok – például az EU Retail Forum on Sustainability (az uniós kiskereskedelmi fórum a fenntarthatóságról), a European Food Sustainable Consumption and Production Roundtable (a fenntartható fogyasztás és termelés uniós kerekasztala), a High Level Forum for a Better Functioning Food Supply Chain (magas szintű fórum egy jobban működő élelmiszer-ellátási láncért), „a fenntartható élelmiszer barátai” elnevezésű informális tagállami hálózat és a Consumer Goods Forum (fogyasztási cikkek fóruma) stb. tudását ötvözve;

12. arra kéri a Bizottságot, hogy a fejlesztési politikák kidolgozása során támogassa az élelmiszer-pazarlás csökkentésére irányuló intézkedéseket a teljes agrár-élelmiszeripari lánc mentén a fejlődő országokban, ahol a termelési technikák, a termékek betakarítást követő kezelése, az infrastruktúrák, valamint a feldolgozási és csomagolási eljárások kritikusnak és meg nem felelőnek bizonyulnak; e mezőgazdasági berendezések és infrastruktúrák korszerűsítésének ösztönzését javasolja, a betakarítás utáni veszteségek csökkentése és az élelmiszerek eltarthatóságának növelése érdekében; továbbá úgy véli, hogy az agrár-élelmiszeripari lánc hatékonyságának javítása az élelmiszer-önellátáshoz is hozzájárulhat ezen országokban;

13. szorgalmazza az Unió leghátrányosabb helyzetű polgárainak szánt élelmiszer-ipari termékek szétosztását érintő uniós szintű támogatási intézkedések, az oktatási intézményekben tanuló diákok tejjel és tejtermékekkel történő ellátására irányuló uniós segítségnyújtás és az iskolákban bevezetett, gyümölcsfogyasztást ösztönző programok átirányítását az élelmiszer-pazarlás elkerülése érdekében;

14. megjegyzi, hogy zűrzavar uralkodik az „élelmiszer-pazarlás” és a „biohulladék” kifejezések meghatározása tekintetében; úgy véli, hogy „az élelmiszer-pazarlás” mindennapi jelentése azon élelmiszerek összességére utal, amelyeket gazdasági, esztétikai okokból, vagy a lejárati idő közelsége miatt kiselejteznek az agrár-élelmiszeripari láncból, noha még tökéletesen fogyaszthatóak és potenciálisan még emberi fogyasztásra is alkalmasak, és amelyek lehetséges alternatív felhasználás hiányában kiselejtezésre és hulladékként való elhelyezésre vannak ítélve, a környezet szempontjából negatív externáliákat, gazdasági költségeket és a vállalkozások számára bevételkiesést okozva;

15. megjegyzi, hogy Európában az élelmiszer-pazarlásnak nem létezik harmonizált fogalommeghatározása; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot, amelyben meghatározza az élelmiszer-pazarlás tipológiáját, továbbá hogy ebben az összefüggésben dolgozzon ki külön fogalommeghatározást a bioüzemanyagként vagy biohulladékként történő felhasználásra szánt élelmiszer-maradványok tekintetében, amelyek elkülönülnek a hétköznapi élelmiszer-hulladéktól, mivel energetikai felhasználás céljából újrafelhasználásra kerülnek;

16. úgy véli, hogy valamennyi tagállamnak lehetővé kell tennie a kiskereskedők számára, hogy jelentősen – az előállítási ár alá – csökkentsék a friss élelmiszerek árát, ha közel van a termék forgalomba hozhatóságának határideje, annak érdekében, hogy csökkentsék az el nem adott és kidobott élelmiszer mennyiségét, és lehetőséget kínáljanak az alacsonyabb elkölthető jövedelemmel rendelkező fogyasztók számára, hogy kiváló minőségű élelmiszert vásárolhassanak kedvezőbb áron;

17. hangsúlyozni kívánja, hogy a mezőgazdaság jellemzői miatt erőforrás-hatékony, valamint kulcsfontosságú és úttörő szerepet tölthet be az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemben; ennek következtében sürgeti a Bizottságot, hogy a mezőgazdasággal, kereskedelemmel és az élelmiszerek forgalmazásával kapcsolatos új jogalkotási javaslataiba illesszen bele ebbe az irányba mutató ambiciózus intézkedéseket; együttes fellépést vár a kutatással, a tudománnyal, a technológiával, az oktatással, a tanácsadással és a mezőgazdasági innovációval kapcsolatos beruházások területén az élelmiszer-hulladékok csökkentése, valamint a fogyasztók nevelése és ösztönzése érdekében, hogy felelősségteljesebb és tudatosabb viselkedést tanúsítsanak az élelmiszer-pazarlás megelőzése érdekében;

18. úgy véli, hogy különösen a friss gyümölcsök és zöldségfélék méretét és formáját előíró európai vagy nemzeti jogszabályok vagy belső vállalati szabályok szerinti külső minőséggel kapcsolatos követelményekből adódóan sok a szükségtelen selejt, ami növeli az elpazarolt élelmiszer mennyiségét; kéri az érintett feleket, hogy a selejtesnek nyilvánított termékek csökkentése érdekében ismerjék el és magyarázzák meg a nem tökéletes mérettel/alakkal rendelkező mezőgazdasági termékek tápértékét;

19. sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat a hulladékokról szóló keretirányelv (2008/98/EK) 5. cikkének végrehajtásával kapcsolatban, amely meghatározza a melléktermékeket, mivel az uniós jogszabályokban nincs egyértelműen rögzítve, hogy mi a különbség a hulladék és a nem hulladék között, ami akadályozhatja a melléktermékek hatékony felhasználását;

20. felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat, a feldolgozókat és a kiskereskedőket, hogy dolgozzanak ki iránymutatásokat az elkerülhető élelmiszer-hulladékok kérdésének kezelése érdekében, valósítsanak meg nagyobb fokú erőforrás-hatékonyságot az élelmiszerlánc azon szakaszában, amelyben érintettek, továbbá folyamatosan törekedjenek a feldolgozás, a csomagolás és a szállítás javítására annak érdekében, hogy csökkentsék a szükségtelen élelmiszer-pazarlást;

21. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a bevált gyakorlatok kölcsönös megosztását és támogassák azokat a tudatosító kampányokat, amelyek felhívják a közvélemény figyelmét az élelmiszerek és mezőgazdasági termékek értékére, az élelmiszer-pazarlás okaira és következményeire, valamint csökkentésének módjaira, ezáltal előmozdítva a fenntarthatóság és a szolidaritás elvei vezette tudományos és polgári kultúra kialakulását; sürgeti a tagállamokat, hogy ösztönözzék az élelmiszerekkel kapcsolatos oktatás bevezetését az oktatás valamennyi szintjén, beleértve a főiskolákat, például ismertetve az élelmiszerek tárolásának, elkészítésének és kidobásának módjait a megfelelőbb viselkedési formák ösztönzése érdekében; hangsúlyozza, hogy a tömegtájékoztatáson kívül a helyi önkormányzatok és vállalkozások is jelentős szerepet játszanak az állampolgároknak az élelmiszer-pazarlás megelőzésével és csökkentésével kapcsolatos tájékoztatásában és támogatásában;

22. üdvözli a különböző tagállamokban már elindított kezdeményezéseket, melyek célja, hogy helyi szinten összegyűjtsék az eladatlan és kidobott termékeket az élelmiszerlánc minden szakaszában annak érdekében, hogy szétosszák azokat a vásárlóerővel nem bíró, a minimálbér szintje alatti jövedelemmel rendelkező állampolgárok számára; hangsúlyozza az ezzel kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjének fontosságát a tagállamok között, valamint a helyi szintű kezdeményezések fontosságát; hangsúlyozza ebben az értelemben egyrészt az önkéntesek értékes hozzájárulását a termékek osztályozásában és szétosztásában, másrészt a hivatásos szakemberekét, akik élelmiszer-pazarlás elleni rendszereket és intézkedéseket alakítanak ki;

23. felszólítja a kiskereskedőket, hogy vegyenek részt élelmiszer-újraelosztási programokban a vásárlóerővel nem rendelkező polgárok támogatása érdekében, továbbá hajtsanak végre a hamarosan lejáró szavatossági idejű termékek engedményes értékesítését lehetővé tevő intézkedéseket;

24. üdvözli a köz- és magánszférában, a tudományos körökben és a közösségi ágazatokban működő társaságok és szakmai partnerségek munkáját az összehangolt, európai szintű cselekvési programok megalkotásában és végrehajtásában az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem terén;

25. úgy véli, hogy az élelmiszer-pazarlás csökkenését eredményező módszerekbe való beruházás mérsékelheti az agrár-élelmiszeripari ágazat által elszenvedett veszteségeket, ebből adódóan pedig az élelmiszerárak csökkenését eredményezheti, ezáltal lehetőséget biztosítva a szegényebb népességi csoportok számára az élelmiszerhez való jobb hozzáféréshez; szorgalmazza, hogy a Bizottság határozzon meg olyan eszközöket és intézkedéseket, amelyek ösztönzik az agrár-élelmiszeripari vállalkozások, a nagykereskedelmi piacok, az üzletek, az értékesítési csatornák, a köz-és magánétkeztetés, az éttermek, valamint a közigazgatás és a civil szervezetek fokozottabb bevonását az élelmiszer-pazarlás elleni gyakorlatokba; ösztönzi az internet és az új technológiák felhasználását erre a célra; ennek kapcsán felhívja a figyelmet egy, az élelmiszerrel kapcsolatos tudományos és innovációs társulás (TIT) létrehozásának fontosságára, amely többek között az élelmiszer-pazarlás megelőzésével foglalkozik; sürgeti a Bizottságot, hogy kérje fel az agrár-élelmiszeripart és az egyéb szereplőket, hogy vállalják fel felelősségüket az élelmiszer-pazarlás problémájának tekintetében, konkrétan azáltal, hogy többféle méretű adagokat kínálnak, és így vegyék fontolóra az ömlesztett áruk palettájának szélesítését, és fokozottabban vegyék figyelembe az egyszemélyes háztartásokat az élelmiszer-pazarlás csökkentése és ezáltal a fogyasztók ökológiai lábnyomának csökkentése érdekében;

26. kéri a tagállamok, hogy dolgozzanak ki az élelmiszer-pazarlás korlátozását célzó gazdasági ösztönzőket;

27. hangsúlyozza, hogy a kidobott élelmiszerek előállításához, csomagolásához és szállításához kapcsolódó üvegházhatású gázok szükségtelen többletkibocsátását jelent; megjegyzi, hogy az élelmiszer-ellátási lánc hatékonyságának az élelmiszer-pazarlás megelőzését és a fogyasztásra alkalmas élelmiszer-hulladék kiküszöbölését célzó javítása kulcsfontosságú lépés az éghajlatváltozás mérséklésének irányába;

28. sürgeti a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az étkeztetési és vendéglátói szolgáltatásokkal kapcsolatos közbeszerzési szerződéseket szabályozó szabályok esetleges módosítását annak érdekében, hogy a szerződés odaítélésekor – egyéb egyenlő feltételek mellett – azokat a vállalkozásokat részesítsék előnyben, amelyek garantálják az ellátásba nem került (eladatlan) termékek ingyenes újraelosztását a vásárlóerővel nem rendelkező állampolgárok számára, és amelyek előmozdítják az elpazarolt élelmiszereknek a felhasználási lánc korábbi szintjein való csökkentését célzó konkrét intézkedéseket, előnyben részesítve – például – a fogyasztás helyéhez lehető legközelebb előállított mezőgazdasági és agrár-élelmiszeripari termékeket;

29. felhívja a Bizottságot, hogy mutasson példát és foglalkozzon az uniós intézményeken belül előforduló élelmiszer-pazarlással, valamint sürgősen hozza meg a szükséges intézkedéseket a különféle uniós intézmények étkezdéiben nap mint nap kidobott élelmiszerek rendkívül jelentős mennyiségének csökkentése érdekében;

30. felkéri a Bizottságot, hogy értékelje és ösztönözze az elpazarolt élelmiszereknek az értékesítési lánc korábbi szakaszaiban történő csökkentésére alkalmas intézkedéseket, mint például a kettős („minőségét megőrzi”, illetve „fogyasztásra alkalmas”) címkézés egyértelműsítését, valamint a hamarosan lejáró, vagy sérült termékek engedményes értékesítését; megjegyzi, hogy a csomagolóanyagok optimalizálása és hatékony felhasználása – a termék átfogó környezeti hatásának csökkentése révén – fontos szerepet játszhat az élelmiszer-hulladékok megelőzésében nem utolsósorban környezettudatos terméktervezés révén, amely olyan intézkedéseket foglal magában, mint például a különböző csomagolási méretek – amelyek segítenek a fogyasztóknak abban, hogy a számukra megfelelő mennyiséget vásárolják, és az erőforrások túlzott fogyasztása ellen hatnak –, tanácsadás a termékek tárolásával és felhasználásával kapcsolatban, illetve a csomagolás olyan módon történő kialakítása, hogy az elősegítse a termékek eltarthatóságának és frissességének meghosszabbítását, az élelmiszerek csomagolásához és tartósításához minden esetben olyan megfelelő anyagokat biztosítva, amelyek nem veszélyeztetik az egészséget és az élelmiszerek tartósságát;

31. felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve adjon ki ajánlásokat a hűtési hőmérsékleteket illetően, azon bizonyítékok alapján, melyek szerint a nem megfelelő és nem optimális hőmérséklet miatt az élelmiszerek megromlanak, és ez szükségtelen pazarláshoz vezet; hangsúlyozza, hogy a hőmérsékletszintek az ellátási lánc teljes hosszán történő harmonizálása fokozza a termékek eltarthatóságát és csökkenti az élelmiszer-pazarlást a határokon túlra szállított és értékesített termékek esetében;

32. emlékeztet a Bizottság vizsgálatának eredményeire (A fogyasztói öntudat fejlesztése az EU-ban – SEC(2011)0469), amelyek szerint a megkérdezett európaiak 18%-a nem érti a „minőségét megőrzi” kifejezést; kéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fűzzenek magyarázatot a címkéken szereplő dátumokhoz („minőségét megőrzi”, „szavatossági idő” „fogyasztható”), hogy egyrészt csökkentsék az élelmiszer fogyaszthatóságát illető bizonytalanságot, másrészt a fogyasztóknak az élelmiszerek fogyaszthatóságával kapcsolatos megalapozott döntései érdekében pontos tájékoztatást nyújtsanak a fogyasztók számára, konkrétan a tekintetben, hogy a minimális eltarthatósággal kapcsolatos „minőségét megőrzi” felirat a minőségre vonatkozik, míg a „fogyasztható” felirat a termék biztonságos voltára utal; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen közzé felhasználóbarát kézikönyvet a hamarosan lejáró szavatosságú termékek felhasználásáról, így biztosítva az élelmiszer-adományok vagy állati takarmányok biztonságát, az élelmiszerláncra vonatkozó, az érdekeltek által alkalmazott bevált gyakorlatokra építve, többek között például annak érdekében, hogy a kínálatot a kereslettel gyorsabban és hatékonyabban lehessen összehangolni;

33. sürgeti a tagállamokat, hogy ösztönözzék és támogassák a kis- és közepes üzemi, a helyi és regionális piacokhoz és fogyasztáshoz kapcsolódó fenntartható termelés ösztönzésére irányuló kezdeményezéseket; elismeri, hogy a helyi piacok környezeti szempontból fenntarthatóak és hozzájárulnak az elsődleges szektor stabilitásához; kéri, hogy a jövőben a közös agrárpolitika irányozza elő a szükséges finanszírozást az elsődleges szektor stabilitásának előmozdításához, például a közvetlen eladások, a helyi piacok és a rövid vagy nulla kilométeres élelmiszerlánc előmozdítására irányuló valamennyi intézkedés révén;

34. felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a helyi kistermelők és termelői csoportok részt vehessenek különösen a gyümölcsök és tejtermékek iskolai fogyasztását előmozdító egyedi programok végrehajtására irányuló közbeszerzési eljárásokban;

35. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy 2013-at nyilvánítsák az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem európai évének, amely kulcsfontosságú kezdeményezés az európai polgárok tájékoztatására és tudatosságuk növelésére, továbbá hogy hívják fel a nemzeti kormányok figyelmét erre a jelentős témára abból a célból, hogy a közeljövőben megfelelő forrásokat irányozzanak elő a közeljövő kihívásainak leküzdésére;

36. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

HL L 312., 2008.11.22., 3. o.

(2)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0264.

(3)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0302.

(4)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0006.

(5)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0297.

(6)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0307.


INDOKOLÁS

Az élelmiszer-pazarlás olyan méreteket öltött, hogy világméretű problémának kell tekinteni, amely – a termelőtől kezdve egészen a fogyasztók asztaláig – az élelmiszerlánc teljes vertikumában jelen van.

Az 1974-től napjainkig feldolgozott adatok alapján a becslések szerint az elpazarolt élelmiszer mennyisége a világon 50%-kal nőtt.

Pazarlás történik a mezőgazdasági szántóföldeken, a feldolgozóiparban, a forgalmazás során, a fogyasztók otthonaiban; pazarlás zajlik az iparosodott és a fejlődő országokban egyaránt. Az élelem tékozlása az előállítási ágazattal párhuzamos ágazatot hoz létre, ami negatív externáliák hosszú sorát idézi elő.

Az élelmiszer-pazarlás kérdése ellentmond az élelmiszer-ellátás alapvető problémájának, amit egy sor tényező veszélyeztet súlyosan, köztük a természeti forrásoknak a világ növekvő népességszámához viszonyított szűkössége, valamint a legszegényebb rétegek élelemhez való korlátozott hozzáférése.

Ezért számos elemzés készült és tanácskozás folyt arról, hogy hogyan használjuk fel a rendelkezésünkre álló élelmiszereket.

A FAO megbízásából nemrégiben készült tanulmány meglehetősen nyugtalanító adatokra világít rá, különösen az iparosodott világ vonatkozásában: Európában és Észak-Amerikában fejenként évente körülbelül 95–115 kg ételt dobnak ki, míg ez a szám Fekete-Afrikában 6–11 kilogramm.

A pazarlás okai nem mindig ugyanazok, mert az agrár-élelmiszeripari lánc különböző szintjei, a termék típusa és az elpazarolt élelmiszer keletkezési helye szerint változnak. Az élelmiszerláncot öt ágazatra bontva (mezőgazdasági termelés, kezelés és tárolás, feldolgozás, piaci értékesítés és fogyasztás) megfigyelhető, hogy ezek mindegyikének különböző viselkedésmódjai hogyan vezetnek a tökéletesen fogyasztható élelmiszerek kiselejtezéséhez: a betakarításkor és tároláskor keletkező veszteségektől kezdve a kevéssé biztonságos körülmények között történő szállításon és a címkézési hibákon át, egészen az élelmiszer-ipari termékek megvásárlása és használata során tanúsított helytelen végfogyasztói szokásokig.

Az iparosodott országokban elsősorban a megtermelt élelmiszerek bősége miatt az élelmiszer-pazarlás legnagyobb része az utolsó szakaszokra – azaz a piaci értékesítésre és a fogyasztásra –, míg a fejlődő országokban a korai szakaszokra összpontosul a fejlett mezőgazdasági eljárások, a hatékony közlekedési rendszerek és infrastruktúrák (például a hűtési lánc), valamint a biztonságos tárolási lehetőségek hiánya miatt.

Ezek az adatok rávilágítanak arra, hogy a napjainkban termelt élelmiszer-mennyiséget hogyan lehetne élelmezési célokra újra felhasználni ahelyett, hogy más hulladékokhoz hasonlóan kidobnák, aminek a környezet és a gazdaság szempontjából jelentős hatásai, valamint etikai vonatkozásai is vannak.

Ugyanis a fogyasztásra nem kerülő élelmiszer-felesleg termelése környezeti szempontból magas költségekkel jár, az energia és a természeti források (elsősorban víz) használatától az atmoszférába kibocsátott gázokig; a becslések szerint ugyanis az Európában kidobott körülbelül 89 millió tonna élelmiszer évente 170 millió tonna szén-dioxid egyenértékben vett kibocsátást eredményez. A később fel nem használt élelmiszerek termelésével okozott környezeti károkon kívül a hulladékkezelés és -elhelyezés költségeit és a termelő vállalkozások hasznának elmaradását is számításba kell venni.

Az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemnek prioritássá kell előlépnie az európai politika napirendjében; a Bizottságnak, a Tanácsnak és a tagállamoknak konkrét stratégiákat és intézkedéseket kell kialakítania annak érdekében, hogy az élelmiszer-pazarlás 2025-ig a teljes élelmiszer-ellátási láncban a felére csökkenjen, valamint azért, hogy hatékonyabb legyen az élelmiszerlánc és felhívják a közvélemény figyelmét egy olyan témára, amelyről még sok szempontból nem vesznek tudomást.

Rendkívül fontos a polgárok tájékoztatása nemcsak a pazarlás okairól és következményeiről, hanem csökkentésének módjairól is; emellett az erkölcsösebb magatartás ösztönzése érdekében a fenntarthatóság és a szolidaritás alapelveire irányuló tudományos és polgári kultúra előmozdítása is kiemelten fontos.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az önkéntes és hivatásos egyesületek által a pazarlás elleni kultúra népszerűsítése és megvalósítása érdekében tett spontán kezdeményezések – bárhol is került sor ezekre – rendkívül sikeresek voltak.

Ennek következtében a Parlament kéri, hogy a 2013-as évet nyilvánítsák az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem európai évének, ami amellett, hogy a tájékoztatás jelentős eszköze lehet, az európai polgárok e fontos témával kapcsolatos tudatosságának előmozdítását is szolgálná.


VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (22.11.2011)

a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részére

Hogyan kerüljük el az élelmiszer-pazarlást: hatékonyabb élelmiszerláncra irányuló stratégiák az EU-ban

(2011/2175(INI))

A vélemény előadója: Anna Rosbach

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel Európában a termelési, a betakarítás utáni és a feldolgozási szakaszban keletkező élelmiszer-veszteség, valamint a kiskereskedelmi és fogyasztási szakaszban elpazarolt élelmiszer egy főre jutó éves mennyisége 179 kg(1);

B.  mivel az európai háztartásokból származó élelmiszerhulladék 60%-a elkerülhető lenne, és az élelmiszerek 20%-át dobják ki a termékek címkéjén található dátumok körüli zűrzavar miatt(2);

C. mivel az élelmiszer-termelésben bővelkedő elmúlt évtizedekben Európában és Észak-Amerikában az élelmiszer-pazarlás nem tartozott a politikai prioritások közé, ami az élelmiszer-ellátási lánc egészén az élelmiszer-pazarlás általános növekedéséhez vezetett; mivel Európában és Észak-Amerikában az élelmiszer-pazarlás elsősorban a kiskereskedelmi és a fogyasztási szakaszban jelentkezik, szemben a fejlődő világgal, ahol a termelés, a betakarítás, a feldolgozás és a szállítás során keletkező veszteségek miatt merülnek fel a fő problémák;

D. mivel ahhoz, hogy a fogyasztói magatartás a kisebb fokú élelmiszer-pazarlás irányába elmozdulva pozitívan változzon, paradigmaváltásra van szükség, de az uniós élelmiszerláncon belül a raktározási, szállítási és elosztási szakasz irányítását már most is javítani lehet,

E.  mivel az élelmiszer-pazarlás nemcsak gazdasági költségeket vet fel, hanem etikai és ökológiai szempontból sem tartható;

F.  mivel az élelmiszer-termeléshez nagymértékű szén-dioxid-kibocsátás és erőforrás-felhasználás kapcsolódik (a föld- és vízhasználatot is beleértve);

G. mivel ráadásul a betakarítás utáni veszteségek becsült összege csupán Európában eléri az évi 4 milliárd eurót;

1.  meg van győződve arról, hogy az élelmiszer-veszteség megelőzésének a legfőbb prioritásnak kell lennie, mivel az élelmiszer az értékes és szűkös javak közé tartozik, és jelenleg is több millió embert sújt az éhínség;

2.  az élelmiszer-ipari termékek pazarlásának csökkentését célzó intézkedések meghozatalát szorgalmazza az élelmiszeriparban, a kereskedelemben, a vendéglátó-ipari egységekben, az egészségügyi intézményekben, az iskolákban és egyéb létesítményekben, mivel az egyes közösségek élelmiszerfogyasztásának eredményeként sokféle típusú biohulladék keletkezik;

3.  rámutat, hogy az élelmiszer-pazarlásra vonatkozóan nincs harmonizált fogalommeghatározás, ami uniós és nemzeti szinten súlyos egyenlőtlenségeket eredményez a statisztikai adatok gyűjtése terén, és akadályozza a hatékony fellépést;

4.  megállapítja, hogy az uniós biohulladék-politikát át kell gondolni és ki kell igazítani etikai és környezetvédelmi szempontból egyaránt;

5.  elismeri, hogy az élelmiszer-pazarlás mérséklése jelentős környezeti előnyökkel jár nem csupán abból a szempontból, hogy elkerülhetővé teszi a hulladékártalmatlanítás kedvezőtlen hatásait, hanem azért is, mert a termelési folyamatokhoz kapcsolódó energiafogyasztás, kibocsátások, illetve víz- és földhasználat mérséklődéséhez vezet, valamint elkerülhetővé teszi az esetlegesen nem fenntartható mezőgazdasági termelési gyakorlatokhoz fűződő kedvezőtlen hatásokat, mint például a vízszennyezést és a biológiai sokféleség csökkenését;

6.  úgy véli, hogy sok esetben megelőzhető az élelmiszer-pazarlás, ha az élelmiszer-ellátási lánc a lehető legrövidebb marad, és hatékony a helyi termelés és elosztás, ami hozzájárul az élelmiszer-pazarlás csökkentéséhez;

7.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a termelés környezeti költségei nem tükröződnek megfelelően a fogyasztói árakban;

8.  kéri a Bizottságot, hogy a hulladékokról szóló keretirányelvvel összefüggésben javasoljon egyértelmű célkitűzéseket az élelmiszer-pazarlás csökkentésére vonatkozóan; kéri a Bizottságot, hogy a tagállami hulladékmegelőzési programoknak, célkitűzéseknek és mutatóknak a hulladékokról szóló keretirányelv szerinti értékelése során fordítson különös figyelmet az élelmiszer-pazarlásra; szorgalmazza, hogy az összes élelmiszerrel kapcsolatos jogalkotási javaslathoz készített hatásvizsgálatban értékeljék az élelmiszer-hulladékok keletkezésére gyakorolt hatást;

9.  kéri a tagállamokat, hogy hulladékmegelőzési programjaikban fordítsanak külön figyelmet az élelmiszer-pazarlásra, valamint tegyenek jogalkotási lépéseket az élelmiszer-pazarlásnak az élelmiszerlánc egészében – többek között a kis- és a nagykereskedelmi szintjén – történő elkerülése céljából; ennek ki kell terjednie a hulladék elkerülésével, szétválasztásával és újraelosztásával kapcsolatos célok meghatározására is;

10. felhív a hulladékokról szóló keretirányelvben meghatározott hulladékhierarchia élelmiszer-hulladékok esetében is szigorú alkalmazására, azaz

 elsődlegesen a hulladékok elkerülésére, és ezáltal az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és a vízhasználat csökkentésére,

 következő lehetőségként a hulladék újrahasznosítására és újrafeldolgozására (például komposztálására),

 a hierarchiában ezt követő lépésként a hulladék biogáztermeléshez való felhasználására, illetve

 a hulladék elégetésének vagy lerakásának kizárólag végső esetben történő alkalmazására;

11. hangsúlyozza, hogy több bio-újrahasznosító létesítményre és az elkerülhetetlen élelmiszer-hulladék – így például az élelmiszerek nem kívánt komponenseinek – fokozott háztartási gyűjtésére van szükség; támogatja az olyan intézkedéseket, mint az otthoni komposztálás és a mezőgazdaságon belüli bio-újrahasznosítás;

12. úgy véli, hogy a biohulladékok kezelése és hasznosítása során az emberi egészség védelme érdekében az elővigyázatosság elvét kell a legfontosabbnak tekinteni, különösen annak fényében, hogy azok közvetett úton esetleg visszakerülhetnek az élelmiszerekbe vagy az élelmiszerláncba, illetve azokat importált élelmiszerekben vagy takarmányokban hasznosíthatják;

13. úgy véli, hogy a csomagolást optimalizálni és csökkenteni kell, az intelligens csomagolás terén pedig elő kell mozdítani a kutatást és innovációt annak érdekében, hogy feltárják az egyes termékek tényleges fogyaszthatósági idejéhez kapcsolódó jó megoldásokat;

14. határozottan úgy véli, hogy a fogyasztók körében fokozni kell a környezeti tudatosságot a környezeti erőforrások megbecsülése és megőrzése tekintetében, hogy megértsék, a fogyasztás minden egyes alkalommal környezeti hatással is jár;

15. hangsúlyozza, hogy a kidobott élelmiszerek előállításához, csomagolásához és szállításához kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás szükségtelen többletkibocsátást jelent; megjegyzi, hogy az élelmiszer-ellátási lánc hatékonyságának az élelmiszer-pazarlás megelőzését és a fogyasztásra alkalmas élelmiszer-hulladék kiküszöbölését célzó javítása kulcsfontosságú lépés az éghajlatváltozás mérséklésének irányába;

16. úgy véli, hogy az élelmiszer-áruházakban ösztönözni kell, hogy súlyra kimérve vagy személyre szabott adagokban értékesítsék a termékeket, hogy a fogyasztók kevesebbszer vásároljanak a szükségesnél több élelmiszert;

17. szorgalmazza annak tanulmányozását, hogy vajon a korábban bevezetett szabályozások miatt vannak-e érvényben olyan szükségtelen szabályok, amelyek arra kényszerítik az élelmiszer-áruházakat és élelmiszerboltokat, hogy egyébként még tökéletes élelmiszereket dobjanak ki;

18. elismeri, hogy az élelmiszerek kidobásának egyik oka a fogyasztók körében az élelmiszer-címkéken feltüntetett eltarthatósági idővel kapcsolatban tapasztalható zűrzavar, ismerethiány és félreértés; emlékeztet arra, hogy a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló jogszabály előírja a fogyaszthatósági és minőségmegőrzési dátumok alkalmazását, valamint a különleges tárolási és csomagolási feltételekkel kapcsolatos információk feltüntetését; felszólítja a tagállamokat és az élelmiszer-ipari ágazatot, hogy indítsanak tájékoztató kampányokat, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy megértsék a címkén feltüntetett információkat és helyesen értelmezzék a minimális eltarthatósági dátumokat, hogy ezek ne vezessék félre őket; tudatában van azonban annak, hogy az élelmiszer-termelők jogbiztonsági okokból különösen óvatosak a minimális eltarthatósági dátum megállapításánál;

19. ennek kapcsán felhívja a figyelmet egy, az élelmiszerrel kapcsolatos tudományos és innovációs társulás (TIT) létrehozásának fontosságára, amely többek között az élelmiszer-pazarlás megelőzésével foglalkozik;

20. tudatában van annak, hogy Európában, ahol az élelmiszer-pazarlás leginkább a kiskereskedelem és a fogyasztás szintjén jelentkezik, a pazarlás csökkenésére irányuló erőfeszítéseknek elsősorban a bevált gyakorlatok cseréjére, az élelmiszer-kezelés gyakorlatának javítására, illetve az élelmiszerlánc egészében – az elejétől a végéig – a vállalatok és az egyének magatartásának változására kell irányulniuk, hogy ezáltal jelentősen csökkenjen az élelmiszer-pazarlás, miközben kézzelfogható eredményeket csak az uniós és nemzeti szabályozók, az iparágak és a fogyasztóvédelmi szervezetek közötti összehangolt fellépéssel lehet elérni; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy irányozzanak elő támogatást olyan figyelemfelkeltő intézkedésekre és kampányokra, amelyek e célok elérését célozzák, különös tekintettel a fogyasztás, valamint a termelés, a költségek, a hulladékok, az egészség és a környezetvédelem közötti összefüggésekkel kapcsolatos tudatosság növelésére, valamint a fiatalok élelmiszerrel, élelmiszerhulladékokkal és maradékokkal való bánásmóddal kapcsolatos, kora gyermekkortól kezdődő nevelésére;

21. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közös agrárpolitika reformjáról szóló jogalkotási csomagba foglaljanak bele olyan intézkedéseket, amelyek a termelési, betakarítási, feldolgozási és szállítási szakaszon belüli élelmiszer-pazarlás megelőzésére irányulnak, továbbá javasoljanak konkrét intézkedéseket azzal a céllal, hogy a kiskereskedelmi és fogyasztási szakaszban növeljék a lakosság tudatosságát és a fogyasztók felelősségét;

22. kéri a Bizottságot, hogy az élelmiszerlánc egészét vizsgálja meg annak megállapítása érdekében, hogy melyik élelmiszer-ágazatokban fordul elő leginkább az élelmiszer-pazarlás, illetve az milyen megoldásokkal előzhető meg;

23. annak kivizsgálására is kéri a Bizottságot, hogy az összes élelmiszer-hulladéknak mekkora hányada keletkezik már a betakarításkor; úgy véli, hogy ha ez az arány jelentős, a Bizottságnak olyan megközelítéseket és intézkedéseket kell javasolnia, amelyek megkönnyítik a mezőgazdasági termelők számára ennek elkerülését;

24. úgy véli, hogy sok szükségtelen selejt keletkezik a különösen a friss gyümölcsök és zöldségfélék méretét és alakját előíró uniós vagy nemzeti jogszabályok, illetve belső vállalati szabályok szerinti, küllemmel kapcsolatos minőségi követelmények miatt, ami növeli az elpazarolt élelmiszer mennyiségét;

25. ösztönzi az állami intézményeket, a vendéglátóipart, az iskolákat, a kórházakat és az élelmiszerbankokat, hogy gyűjtsék össze és osszák szét a rászorulók között az emberi fogyasztásra még alkalmas, fel nem használt élelmiszereket, de ezt a meglévő jóléti rendszerek kiegészítéseként és ne azok helyettesítéseként tegyék;

26. úgy véli, hogy az új technológiai vívmányok – pl. az intelligens hűtőszekrények és a nanotechnológia alkalmazásával készül csomagolóanyagok – jelentős szerepet játszhatnak az élelmiszer-pazarlás mérséklésében; sürgeti a Bizottságot, hogy kutatási programjain belül fordítson különös figyelmet az élelmiszer-pazarlás csökkentésére;

27. kéri a kiskereskedőket, hogy – pl. a forgalmazási előírásokra vonatkozó követelmények enyhítésével – vegyék komolyan az élelmiszer-pazarlás csökkentésével kapcsolatos felelősségüket; kéri a Bizottságot, hogy gyűjtse össze és tegye közzé az uniós kiskereskedelmi ágazaton belüli élelmiszer-pazarlás elkerülését célzó bevált szakpolitikai gyakorlatokat, valamint a hagyományos csatornákon keresztül nem értékesíthető élelmiszerek kezelésével és forgalmazásával kapcsolatos gyakorlati megoldásokat;

28. megjegyzi, hogy az erőforrás-hatékonyság keretében foglalkozni kell az élelmiszer-pazarlás kérdésével, és felszólítja a Bizottságot, hogy az erőforrás-hatékony Európa elnevezésű kiemelt kezdeményezés keretében indítson az élelmiszer-pazarlásra vonatkozós egyedi kezdeményezéseket;

29. ezzel összefüggésben úgy véli, hogy általában véve javítani kell az uniós polgárok élelmiszerekkel és táplálkozással kapcsolatos ismereteit;

30. utal az Európai Unió biohulladék-gazdálkodásáról szóló bizottsági zöld könyvről szóló 2010. július 6-i állásfoglalására(3), különösen annak (1)–(4) bekezdésére, amelyekben az Európai Parlament sürgette a Bizottságot, hogy dolgozzon ki külön jogalkotási javaslatot a biohulladék – amelynek az élelmiszer-hulladék csak egy része – kezelésére vonatkozóan;

31. megjegyzi, hogy a tényleges élelmiszer-hulladék jelentős és fenntartható biomassza-forrásként szolgálhat, és azt a nem fenntartható fabehozatalból előállított bioenergia kiváltására lehetne használni;

32. úgy véli, hogy a biohulladék komposztálás vagy biogázüzemekben történő felhasználás útján való újrafeldolgozása messze jobb megoldás, mint az elégetés, amelyet kerülni kell, és amely csak akkor fogadható el, ha a hierarchiát követték és a hulladékot a maximális értéken hasznosították;

33. hangsúlyozza, hogy az élelmiszer-hulladékban rejlő energetikai hasznosítási lehetőségek nem érinthetik és nem késleltethetik az élelmiszer-pazarlás problémájának megoldása érdekében hozott intézkedéseket;

34. annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy az élelmiszer-hatékonyság kérdésének és az ezzel kapcsolatos tudatosságnövelésnek legalább akkora figyelmet szenteljenek, mint az energiahatékonyság kérdésének, mivel azok egyformán fontosak a környezet és a jövőnk szempontjából;

35. kéri a Bizottságot, hogy vezessen be jelentéstételi követelményeket a tagállamok számára az élelmiszer-pazarlással kapcsolatban, valamint az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében szabványosítsa a tagállami szintű élelmiszer-pazarlás mennyiségi meghatározásának módszereit;

36. kéri a Bizottságot, hogy a hulladékokról szóló 2008. évi keretirányelvben ajánlott, a tagállamok által 2014-ig elérendő hulladékmegelőzési célok részeként dolgozzon ki az élelmiszer-pazarlás megelőzésére vonatkozó egyedi célokat az egyes tagállamok számára;

37. hangsúlyozza a biohulladékokkal kapcsolatos szelektív hulladékgyűjtési rendszerek bevezetésének szükségességét, hogy ezt a típusú hulladékot – amikor csak lehet – újra lehessen hasznosítani és jó célra lehessen felhasználni, valamint felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy olyan ajánlás lehetőségét, amely szorgalmazza a tagállamok számára az élelmiszer-hulladékok szelektív gyűjtését a háztartások és/vagy az élelmiszer-ellátási ágazat esetében; emellett értékelni kell a szelektív gyűjtési és hulladékkezelési infrastruktúra kialakítására nyújtható támogatásokat is.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

22.11.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

38

0

15

A zárószavazáson jelen lévő tagok

János Áder, Elena Oana Antonescu, Pilar Ayuso, Paolo Bartolozzi, Martin Callanan, Chris Davies, Esther de Lange, Anne Delvaux, Edite Estrela, Jill Evans, Karl-Heinz Florenz, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Julie Girling, Françoise Grossetête, Cristina Gutiérrez-Cortines, Satu Hassi, Jolanta Emilia Hibner, Dan Jørgensen, Karin Kadenbach, Holger Krahmer, Jo Leinen, Corinne Lepage, Peter Liese, Kartika Tamara Liotard, Linda McAvan, Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė, Miroslav Ouzký, Antonyia Parvanova, Mario Pirillo, Pavel Poc, Vittorio Prodi, Frédérique Ries, Anna Rosbach, Oreste Rossi, Dagmar Roth-Behrendt, Carl Schlyter, Richard Seeber, Theodoros Skylakakis, Bogusław Sonik, Salvatore Tatarella, Anja Weisgerber, Åsa Westlund, Glenis Willmott, Marina Yannakoudakis

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Miroslav Mikolášik, Alojz Peterle, Birgit Schnieber-Jastram, Renate Sommer, Bart Staes, Csaba Sándor Tabajdi, Michail Tremopoulos, Andrea Zanoni

(1)

Az EU-27 élelmiszer-pazarlásáról szóló előkészítő tanulmány (Preparatory Study on Food Waste across the EU 27), Európai Bizottság, Párizs 2010., 11. o.

(2)

Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága által kiadott „Environment for Europeans” című magazin, Luxembourg 2011., 8. o.

(3)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0264.


VÉLEMÉNY a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részéről (18.10.2011)

a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részére

hogyan kerüljük el az élelmiszer-pazarlást: hatékonyabb élelmiszerláncra irányuló stratégiák az EU-ban

(2011/2175(INI))

A vélemény előadója: Anna Maria Corazza Bildt

JAVASLATOK

A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság felhívja a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy az élelmiszer-pazarlás környezeti és etikai problémát jelent, illetve gazdasági költségekkel jár, ami mind a vállalkozások, mind a fogyasztók számára kihívást jelent;

2.  hangsúlyozza, hogy politikai elhatározás szükséges ahhoz, hogy az élelmiszer pazarlásának véget vessünk; sürgeti, hogy a Bizottság az élelmiszer-pazarlás összes szempontja vonatkozásában az európai politikai menetrenden belül állapítsa meg a prioritásokat; kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködésben tűzzön ki célokat az élelmiszer pazarlásának csökkentésére, és arra kéri a tagállamokat és az összes érintett felet, hogy e célok megvalósítása érdekében vezessenek be gyakorlati intézkedéseket;

3.  kéri, hogy a Bizottság működjön együtt a FAO-val, hogy az élelmiszer-pazarlás globális csökkentése érdekében meghatározzák a közös irányvonalakat;

4.  emlékeztet a Bizottság vizsgálatának eredményeire (A fogyasztói öntudat fejlesztése az EU-ban – SEC(2011)0469), amelyek szerint a megkérdezett európaiak 18%-a nem érti a „minőségét megőrzi” kifejezést; kéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fűzzenek magyarázatot a címkéken szereplő dátumokhoz („minőségét megőrzi”, „szavatossági idő” „fogyasztható”), hogy egyrészt csökkentsék az élelmiszer fogyaszthatóságát illető bizonytalanságot, másrészt hogy pontos tájékoztatást nyújtsanak az emberek számára a minőségre utaló „minőségét megőrzi” felirat esetében a minimális eltarthatóság idejét illetően annak érdekében, hogy a fogyasztók az élelmiszerek fogyaszthatóságát illetően alapos döntést hozhassanak, mivel a „fogyasztható” felirat esetében ez a termék biztonságos voltára vonatkozik;

5.  felhívja a figyelmet, hogy a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló közelmúltban elfogadott rendelet egyértelművé teszi, hogy a „fogyasztható” típusú címkével ellátott élelmiszerek a címkén szereplő dátum lejártát követően veszélyesnek tekintendők;

6.  felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és az érdekelt feleket, hogy – az iskolásokkal kezdve – ösztönözzék az élelmiszer-pazarlás megelőzésére szolgáló tájékoztatási és oktatási kezdeményezéseket, amelyek növelik a fogyasztói tudatosságot és a felelős vásárlói viselkedést, továbbá megerősítik azt a tudatot, hogy az élelmiszer érték, illetve kifejlesztik a fogyaszthatóságra vonatkozóan a látvány, szag és íz alapján hozott ítéletet; az élelmiszer-pazarlás megelőzésére vonatkozóan konkrét intézkedéseket ösztönöz az iskolák, a közigazgatási szektor, az állami, valamint a magánvállalkozások ebédlőiben;

7.  kéri, hogy az élelmiszer-pazarlás problémájának fokozottabb figyelembe vétele érdekében a Bizottság főként a vendéglátás területén fontolja meg a közbeszerzési szabályok esetleges módosítását;

8.  felkéri az érintett feleket, hogy vállaljanak nagyobb részt a felelősségben; ösztönzi őket, hogy erősítsék meg a koordinációt az élelmiszerlánc teljes hosszán, valamint javítsák a logisztikát, a szállítást, a készletgazdálkodást és a csomagolást az ellátási lánc teljes hosszán előforduló élelmiszer-pazarlással való foglalkozás érdekében; kéri továbbá a feleket, hogy a selejtesnek nyilvánított termékek csökkentése érdekében ismerjék el és magyarázzák meg a nem tökéletes alakkal/formával rendelkező mezőgazdasági termékek tápértékét;

9.  hangsúlyozza, hogy fontos az újszerű gyártási technológiák fejlesztésébe, és ezáltal a termékek csomagolásának és konzerválásának hatékony technikáiba történő folyamatos beruházás;

10. kéri az élelmiszeripart és az egyéb szereplőket, hogy az élelmiszerek kiszerelése tekintetében álljon rendelkezésre többféle méret, hogy vegyék fontolóra az ömlesztett áruk palettájának szélesítését, és fokozottabban vegyék figyelembe az egyszemélyes háztartásokat az élelmiszer-pazarlás csökkentése és ezáltal a fogyasztók szénlábnyomának csökkentése érdekében;

11. sürgeti a kiskereskedőket és a helyi hatóságokat, hogy a fogyasztókkal való napi kapcsolatuk során hatékonyabban tájékoztassák őket az élelmiszerek tárolásának és felhasználásának módjairól, valamint ösztönözzék őket vásárlásaik megtervezésére (például figyelemfelkeltő kampányok révén); úgy véli, hogy a kedvezményes ajánlatoknak nagyobb mértékben kellene a készletfeleslegre és a nemsokára lejáró szavatosságú, megsérült élelmiszerekre irányulnia, például a szavatossági idő lejárta előtt 50%-os kedvezmény nyújtásával;

12. felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve adjon ki ajánlásokat a hűtési hőmérsékleteket illetően, azon bizonyítékok alapján, melyek szerint a nem megfelelő és nem optimális hőmérséklet miatt az élelmiszerek megromlanak, és ez szükségtelen pazarláshoz vezet; hangsúlyozza, hogy a hőmérsékletszintek az ellátási lánc teljes hosszán történő harmonizálása fokozza a termékek eltarthatóságát és csökkenti az élelmiszer-pazarlást a határokon túlra szállított és értékesített termékek esetében;

13. sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen közzé felhasználóbarát kézikönyvet a hamarosan lejáró szavatosságú termékek felhasználásáról, így biztosítva az élelmiszer-adományok vagy állati takarmányok biztonságát, az élelmiszerláncra vonatkozó, az érdekeltek által folytatott gyakorlatokra építve, többek között például annak érdekében, hogy a kínálatot a kereslettel gyorsabban és hatékonyabban lehessen összehangolni;

14. felhívja a figyelmet a selejtezés egyik alternatívájaként a biológiailag lebomló élelmiszerek komposztálásának fejlesztésére; üdvözli a tagállamok kezdeményezését, amely a polgároknak e célra kollektív teret biztosít; kéri, hogy a Bizottság bátorítsa ezt a lépést a tapasztalatok és bevált gyakorlatok európai szintű cseréjének támogatásával;

15. kéri, hogy a tagállamok az élelmiszer-pazarlás korlátozását célzó gazdasági ösztönzőket dolgozzanak ki;

16. megjegyzi, hogy a tagállamok javíthatnak hulladékgazdálkodásukon, és így hozzájárulhatnak az élelmiszerlánc hatékonyságának fokozásához; kéri, hogy a Bizottság vizsgálja meg a hulladékgazdálkodás minősége és az élelmiszer-pazarlás közötti kapcsolatot, valamint értékelje, hogy milyen intézkedésekre van szükség az élelmiszer-pazarlás csökkentése érdekében a hulladékgazdálkodás terén;

17. úgy véli, hogy a fogyasztók, a termelők, az előállítók, a kiskereskedők, a vendéglátóipari egységek, az éttermek, valamint a közigazgatási és a nem kormányzati szervek közötti együttműködés erősítése révén csökkenteni lehetne az élelmiszer pazarlását; ösztönzi az internet és az új technológiák felhasználását erre a célra;

18. felkéri a Bizottságot, a tagállamokat és az érintett feleket a bevált gyakorlatok cseréjére az illetékes fórumok és platformok – például az EU Retail Forum on Sustainability (az uniós kiskereskedelmi fórum a fenntarthatóságról), az European Food Sustainable Consumption and Production Roundtable (a fenntartható fogyasztás és termelés uniós kerekasztala), a High Level Forum for a Better Functioning Food Supply Chain (magas szintű fórum egy jobban működő élelmiszer-ellátási láncért), „a fenntartható élelmiszer barátai” elnevezésű informális tagállami hálózat és a Consumer Goods Forum (fogyasztási cikkek fóruma) stb. tudását ötvözve.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

17.10.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

32

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Cristian Silviu Buşoi, Lara Comi, Anna Maria Corazza Bildt, António Fernando Correia De Campos, Jürgen Creutzmann, Cornelis de Jong, Christian Engström, Evelyne Gebhardt, Malcolm Harbour, Iliana Ivanova, Sandra Kalniete, Hans-Peter Mayer, Gianni Pittella, Mitro Repo, Robert Rochefort, Heide Rühle, Christel Schaldemose, Andreas Schwab, Róża Gräfin von Thun und Hohenstein, Bernadette Vergnaud, Barbara Weiler

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Ashley Fox, Anna Hedh, María Irigoyen Pérez, Othmar Karas, Constance Le Grip, Emma McClarkin, Antonyia Parvanova, Konstantinos Poupakis, Olga Sehnalová, Kyriacos Triantaphyllides, Anja Weisgerber


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

23.11.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

38

1

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

John Stuart Agnew, Liam Aylward, José Bové, Luis Manuel Capoulas Santos, Michel Dantin, Paolo De Castro, Albert Deß, Herbert Dorfmann, Robert Dušek, Iratxe García Pérez, Sergio Gutiérrez Prieto, Martin Häusling, Esther Herranz García, Peter Jahr, Elisabeth Jeggle, Jarosław Kalinowski, Elisabeth Köstinger, George Lyon, Gabriel Mato Adrover, Mairead McGuinness, James Nicholson, Rareş-Lucian Niculescu, Georgios Papastamkos, Marit Paulsen, Britta Reimers, Ulrike Rodust, Czesław Adam Siekierski, Sergio Paolo Francesco Silvestris, Alyn Smith, Marc Tarabella, Janusz Wojciechowski

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Luís Paulo Alves, Salvatore Caronna, Spyros Danellis, Giovanni La Via, Astrid Lulling, Hans-Peter Mayer, Maria do Céu Patrão Neves, Valdemar Tomaševski

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Anna Maria Corazza Bildt

Utolsó frissítés: 2011. december 7.Jogi nyilatkozat