Eljárás : 2012/2116(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0401/2012

Előterjesztett szövegek :

A7-0401/2012

Viták :

PV 11/03/2013 - 19
CRE 11/03/2013 - 19

Szavazatok :

PV 12/03/2013 - 10.7
CRE 12/03/2013 - 10.7

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0074

JELENTÉS     
PDF 234kWORD 176k
2012. december 6.
PE 491.091v02-00 A7-0401/2012

a nemi sztereotípiák felszámolásáról az EU-ban

(2012/2116(INI))

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság

Előadó: Kartika Tamara Liotard

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a nemi sztereotípiák felszámolásáról az EU-ban

(2012/2116(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az 1995. szeptember 15-én megrendezett 4. Nőügyi Világkonferencián elfogadott pekingi nyilatkozatra és cselekvési programra, és a pekingi cselekvési platform nyomon követéséről szóló 2000. május 18-i(1), a 4. Nőügyi Világkonferencia cselekvési programjának (Peking + 10) nyomon követéséről szóló 2005. március 10-i(2), valamint a pekingi cselekvési platform (Peking + 15) nyomon követéséről szóló 2010. február 25-i parlamenti állásfoglalásra(3),

–   tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, amely a tagállamok számára közös értékeket hangsúlyoz, így például a pluralizmust, a megkülönböztetés tilalmát, a toleranciát, az igazságosságot, a szolidaritást, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőséget,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 19. cikkére, amely hivatkozik a nemen alapuló megkülönböztetés leküzdésére,

–   tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK tanácsi irányelvre (átdolgozott szöveg),(4) valamint a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre(5);

–   tekintettel férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–   tekintettel a Tanács 1998. december 2-i következtetéseire, amelyek szerint a pekingi cselekvési platform végrehajtásáról szóló éves értékelésnek mennyiségi és minőségi mutatókat és referenciaértékeket kell tartalmaznia,

–   tekintettel az európai uniós esélyegyenlőségi miniszterek 2005. február 4-i, a pekingi cselekvési platform tízéves felülvizsgálata kapcsán tett közös nyilatkozatára, amelyben többek között újra megerősítették határozott támogatásukat és elkötelezettségüket a pekingi cselekvési platform teljes körű és hatékony végrehajtása iránt,

–   tekintettel a Tanács 2005. június 2–3-i következtetéseire, amelyekben a tagállamokat és a Bizottságot felkérik a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló intézményközi mechanizmusok megerősítésére, valamint a pekingi cselekvési platform végrehajtásának értékelésére szolgáló keret kialakítására a folyamat következetesebb és módszeresebb ellenőrzése érdekében,

–   tekintettel az Európai Tanács által 2011 márciusában elfogadott, a férfiak és a nők közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020)(7),

–   tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 20102015” című, 2010. szeptember 21-én bemutatott bizottsági közleményre, valamint a stratégia végrehajtására irányuló intézkedésekről szóló, kapcsolódó szolgálati munkadokumentumra COM(2010)0491, SEC(2010)1080),

–   tekintettel a marketingnek és a hirdetéseknek a nők és férfiak közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról szóló, 2008. szeptember 3-i állásfoglalására(8),

–   tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban” című, 2012. március 13-i állásfoglalására(9),

–   tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–   tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7–0401/2012),

A. mivel az EUMSZ 8. cikke kimondja, hogy az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására;

B.  mivel a számos tagállamban elért bizonyos előrehaladás ellenére sok nő továbbra is nagyobb arányban viseli a gyermeknevelés és az egyéb eltartottakról való gondoskodás terheit, és mivel a sztereotípiák továbbélése akadályozza a családi és háztartási feladatok nők és férfiak közötti megosztását és gátolja a nemek közötti egyenlőség megteremtését a munkaerőpiacon;

C. mivel a sztereotípiák még ma is jelen vannak a társadalom minden szintjén és valamennyi korosztályban, a társadalmilag felépített normákon, gyakorlatokon és gyakran kulturális vagy vallási alapú és ezek által erősített, a háttérben rejlő hatalmi viszonyokat tükröző és állandósító meggyőződéseken alapuló, túlzottan leegyszerűsített feltételezéseken keresztül pedig kihatnak arra, hogy milyennek látjuk egymást;

D. mivel a nemi alapú megkülönböztetés minden közvetlen és közvetett formáját meg kell szüntetni, hogy biztosítani lehessen a nők egyenlő bánásmódhoz való jogát és meg lehessen változtatni azt a társadalmi vélekedést, hogy a nők sok tekintetben passzívak vagy a férfiakhoz képest alsóbbrendűek;

E.  mivel a hagyományos nemi szerepek és sztereotípiák továbbra is erős hatást gyakorolnak a férfi és női szerepkörök elosztására otthon, a munkahelyen és az egész társadalomban, mivel a nőket sokszor háztartásvezetői és gyermeknevelői szerepben ábrázolják, míg a férfiak pénzkereső és védelmező szerepben jelennek meg; mivel a nemi sztereotípiák miatt érvényesül a nemek közötti egyenlőség megvalósítása előtt álló örökölt akadályok fennálló állapotának megőrzésére irányuló tendencia, emiatt a nők foglalkoztatásának és személyes fejlődésének lehetőségei gyakran korlátozottak, ami akadályozza egyénekként és gazdasági szereplőkként történő teljes kibontakozásukat, ezért nagymértékben akadályozzák a nők és férfiak közötti egyenlőség megvalósulását;

F.  mivel a nemi szerepeket sokféle társadalmi befolyás, többek között a média és az oktatás alakítja és szabja meg, és e szerepek a gyermek- és kamaszkori szocializáció során formálódnak, ezért az emberekre egész életük folyamán kihatnak;

G. mivel a városi területeken élő nőkhöz képest a vidéki térségekben élő nők még nagyobb megkülönböztetéssel és erőteljesebb nemi sztereotípiákkal küzdenek, és a vidéki térségekben élő nők foglalkoztatási rátája sokkal alacsonyabb, mint a városokban élőké;

H. mivel a nemi sztereotípiák gyakran más sztereotípiákkal párosulnak, így például a koron, migráns státuszon, szexuális irányultságon, fogyatékosságon stb. alapuló sztereotípiákkal, ezért a többszörös identitással rendelkező nőket nagyobb mértékben érintik;

I.   mivel a nők elleni erőszak az emberi jogok megsértését jelenti, ami a kulturális és gazdasági háttértől függetlenül valamennyi társadalmi réteget érint;

Média és kultúra

J.   mivel a médiában, a kommunikáció terén és a hirdetésekben még mindig gyakori a nemen alapuló megkülönböztetés, ez pedig megkönnyíti a nemi sztereotípiák újratermelődését elsősorban oly módon, hogy a nőket mint termékek eladását segítő szexuális tárgyat láttatják; mivel például a hirdetésekben szereplő alkalmazottak és szakemberek között a nők aránya 27%, azonban a házimunkát végző vagy a gyerekekről gondoskodó szerepkörben mutatott nőké 60%; mivel a hirdetések és a média azonban hathatós katalizátorként működhet a nemi alapú sztereotípiák és előítéletek elleni küzdelemben;

K. mivel az alkoholipar az alkoholtermékek marketingjébe irányuló befektetések révén jelentősen hozzájárul a nemi sztereotípiák fenntartásához és a lányok és nők szexuális tárgyként történő ábrázolásához;

L.  mivel a televíziós sorozatokban, műsorokban és vitákban, a játékokban, a videojátékokban és a hirdetésekben, a tananyagokban és az oktatási programokban, az iskolai hozzáállásban, a családban és a társadalomban megjelenő magatartási minták révén a gyermekek már nagyon fiatalon szembesülnek a nemi sztereotípiákkal, amelyek befolyásolják arra vonatkozó elképzeléseiket, hogy a férfiaknak és a nőknek hogyan kellene viselkedniük, valamint egész életükre és a jövőre vonatkozó terveikre is hatást gyakorolnak;

M. mivel a lányokról a közterületeken megjelenő kép csökkenti a társadalom általi megbecsülésüket és elősegíti az ellenük irányuló erőszakot; mivel a média pozitív nevelő szerepet is játszhat, ugyanakkor a leánygyermekekkel kapcsolatos sztereotípiák széles körben elterjedtek a médiában és – többek között a hirdetéseken és a gyermekprogramokon keresztül – gyakran inkább felerősítik a hagyományos attitűdöket és magatartást;

N. mivel a televíziós műsorokban, számítógépes játékokban és zenés videoklipekben egyre inkább megfigyelhető – részint kereskedelmi okokra visszavezethető – az az irányzat, amely a nőket provokatív ruhákban, szexuális pózokban mutatja, ezáltal még inkább hozzájárulva a nemi sztereotípiákhoz; mivel a fiataloknak szóló dalok szövegei is szexuális töltetűek és gyakran a nők és lányok elleni erőszakot segítik elő;

O. mivel a fiatal nők és férfiak többségét érinti a pornográfia új kulturális státusza; mivel a pornográfia „főáramba” kerülése, vagyis az a jelenlegi kulturális folyamat, amely során a pornográfia univerzálisan elfogadott, gyakran idealizált kulturális elemként mindennapi életünk részévé válik, és különösen nyilvánvalóan jelenik meg a fiatalok kultúrájában, a tizenéveseknek szóló televíziós és életmód-magazinoktól a zenei videókon keresztül a fiatalokat célzó reklámokig;

Oktatás és képzés

P.  mivel a szexista sztereotípiákat mind maguk a tanárok (szándékosan vagy sem), mind pedig a tanárok rendelkezésére álló oktatási segédanyag közvetíti;

Q. mivel a formális alap-, közép- és felsőfokú oktatáshoz való hozzáférés, illetve a lányoknak és a fiúknak tanított tananyag tartalma jelentős mértékben befolyásolja a nemek közötti különbségeket és ennek megfelelően a választásokat és a jogokhoz való hozzáférést; mivel – noha úgy tűnhet, hogy a lányok és a fiúk oktatáshoz való hozzáférése kevésbé problematikus az Európai Unióban, mint a világ más részein – ki kell emelni, hogy az oktatási rendszerekhez és lehetőségekhez való hozzáférés és azok teljes körű igénybevétele terén a lányok és a fiúk nem egyenlők; mivel különösen a kisebbségi csoportokhoz tartozó, így a roma származású, a migráns, menedékkérő vagy menekült hátterű, valamint a fogyatékkal élő lányok oktatáshoz való hozzáférése egyes országokban továbbra is rendkívül problematikus;

R.  mivel az egyenlőség elismerésén alapuló nevelésnek köszönhetően a gyermekek már a legfiatalabb kortól kezdve megismerkedhetnek az egyenlőség fogalmával és megtanulhatják, miként küzdhetnek a nemi sztereotípiák ellen;

S.  mivel a nők oktatási és foglalkoztatási lehetőségeit továbbra is befolyásoló sztereotípiák elősegítik az egyenlőtlenségek fennmaradását; mivel az oktatás és a képzés továbbra is közvetíti a nemi sztereotípiákat, így a nők és a férfiak az oktatás és a képzés folyamán gyakran a hagyományos utat követik, ami a munkaerőpiacon komoly következményekkel jár és korlátozza a változatos szakmai pályák kialakulását, és aminek köszönhetően a nőknek sokszor kevésbé megbecsült és rosszabbul fizetett foglalkozások jutnak;

T.  mivel a tanulási folyamat során továbbra sem ösztönzik a fiúkat és a lányokat arra, hogy azonos szintű érdeklődést tanúsítsanak valamennyi tantárgy iránt, különös tekintettel a tudományos és műszaki tárgyakra;

U. mivel, noha a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szempontok sok európai ország pályaválasztási tanácsadó rendszerében megjelennek, ennek célja többnyire az, hogy a lányokat műszaki vagy tudományos pályák választására ösztönözze, és nincsenek olyan kezdeményezések, amelyek a fiúkat arra buzdítanák, hogy az oktatás, az egészségügy vagy a humán tudományok területéről válasszanak foglalkozást maguknak;

Munkaerőpiac

V. mivel az oktatásban és a képzésben érvényesülő nemi sztereotípiák hatása fokozottan érvényesül a munkaerőpiacon, ahol a nők a horizontális és a vertikális szegregációnak is ki vannak téve, és ez hozzájárul ahhoz, hogy bizonyos ágazatokat még mindig „férfiasnak” tartanak (a férfiak több mint 85%-ban képviseltetik magukat), ahol a bérszintek a „nőiesnek” tartott ágazatokénál (a nők több mint 85%-ban képviseltetik magukat) magasabbak; mivel általában több nőt foglalkoztatnak az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú állásokban, és ennek következtében is törékennyé válik a nők önbizalma és önbecsülése;

W. mivel a munkaerőpiacon fellelhető nemi sztereotípiák még mindig korlátozzák a nők bizonyos ágazatokhoz – például a mérnöki, tűzoltói, gyártóipari, építőipari, ácsmesteri pályához, vagy a műszaki és tudományos ágazatokhoz és az új technológiákhoz – való hozzáférését, ugyanakkor a férfiakat is gátolják a kisgyermekekhez kapcsolódó területeken (szülésznő, csecsemőgondozás stb.) való munkavállalásban;

X. mivel a munkaerőpiacon elérhető munkahelyek jobb ismerete segítené a hozzáférést valamennyi szakképzéshez;

Y. mivel a nemi sztereotípiák kontraproduktívak, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a munkaerőpiacon a szakmákat a nemek szerint osszák fel, ezáltal fokozzák a nemek közötti bérszakadékot;

Z.  mivel az EU-ban a nők 2010-ben azonos munkakörben még mindig átlagosan mintegy 16%-kal kevesebbet kerestek, mint a férfiak, és mivel a bérszakadék tagállamonként eltérő, egyes tagállamokban 2011-ben átlagosan meghaladta a 22%-ot; mivel, bár számos összetett magyarázat létezik e fizetésbeli különbségre, gyakran a nemi sztereotípiák következménye, illetve annak, hogy a nőkre kizárólag a szerepek hagyományos elosztása nézőpontjából tekintenek;

AA.     mivel a munka és a magánélet közötti egyensúlyt illetően a nők általában aránytalanul nagy számban képviseltetik magukat a „rugalmas” és a részmunkaidős állásokban, ami arra utal, hogy még ma is jelen van az a hagyományos meggyőződés, miszerint a család gondozásáért elsődlegesen a nők felelnek, ami arra kényszeríti őket, hogy részmunkaidőben, rugalmas munkaidővel vagy korlátozott időtartamra vállaljanak munkát, egyúttal pedig határt szab munkaerő-piaci lehetőségeiknek és szakmai előmenetelüknek;

AB.     mivel a nők karrierének szülési vagy gyermekgondozási szabadság miatt történő megszakításai növelik a férfiak és nők bére, valamint nyugdíja közötti különbségeket;

Gazdasági és politikai döntéshozatal

AC.     mivel egy 2012-es bizottsági tanulmány azt mutatja, hogy az Európai Unióban 2011-ben a legnagyobb jegyzett társaságok igazgatótanácsi tagságában a nők 14%-ban képviseltették magukat, ez pedig az úgynevezett üvegplafon meglétére utal, ami miatt a nők nehezen jutnak hozzá felsővezetői állásokhoz, és előmeneteli lehetőségeik korlátozottabbak;

AD.     mivel az utóbbi évek enyhe javulása ellenére a nők továbbra is alulreprezentáltak a politikai döntéshozatalban, nemzeti és uniós szinten egyaránt; mivel a nemzeti kormányokban és parlamentekben a nők képviselete a 2004-ben mért 21%-ról 2009-re 23%-ra emelkedett, miközben az Európai Parlament női képviselőinek aránya a 2004-es 30%-ról 2009-re 35%-ra nőtt;

AE.     mivel a nemi sztereotípiák és a szexizmus még mindig elterjedt a politikai a gazdasági döntéshozó szerveken belül, ahol rendszeresek a szexista megjegyzések és a zaklatás, és előfordulnak a nőkkel szembeni szexuális zaklatás és erőszak bizonyos formái is;

AF.     mivel a nemi sztereotípiákat különösen a férfiak által betöltött vezető munkahelyekkel rendelkező vállalatok szintjén fel kell számolni, mert hozzájárulnak a fiatal nők törekvéseinek korlátozásához, és csökkentik a nők arra irányuló hajlandóságát, hogy felsővezetői pozíciókra pályázzanak a pénzügyi, gazdasági és politikai döntéshozatal terén az állami és a magánszférában;

Uniós fellépés

1.  megállapítja, hogy a pekingi cselekvési platform keretében tett kötelezettségvállalások teljesítésében az előrehaladás súlyos hiánya tapasztalható mind az EU, mind számos kormányzat esetében, és hangsúlyozza, hogy a nemi sztereotípiák terén új mutatókra, az Unió szintjén pedig elemző jelentésekre van szükség, és arra kéri a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel;

2.  megjegyzi, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség iránti uniós elkötelezettség ellenére továbbra is hiányosságok mutatkoznak a szociális biztonság, az oktatás és a média, valamint a foglalkoztatás és a bérezés tekintetében a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés tilalmáról és a nemek közötti egyenlőségről rendelkező jogszabályok terén, továbbá hangsúlyozza, hogy ezeken a területeken a hatályos jogszabályok fokozott végrehajtására és új jogszabályokra van szükség; felhívja a Bizottságot, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdését tegye minden szakpolitikai terület szerves részévé, mivel ez az európai munkaerőpiac potenciáljának növekedését eredményezi;

3.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hatékony módon használják fel az Európai Szociális Alap (ESZA) forrásait hosszú távú stratégiák támogatására, amelyek segítségével növelhető olyan területek ismertsége és vonzereje a nők számára, ahol a nők a nemi sztereotípiák miatt továbbra is alulképviseltek a munkaerőpiacon; úgy véli, hogy e stratégiáknak magukban kell foglalniuk a pozitív fellépést, az egész életen át tartó tanulást és a lányokat a hagyományosan nem „nőiesnek” tekintett területeken – például az információs technológia és a mechanika területén – folytatott tanulmányokra ösztönző intézkedések révén, továbbá támogassák azokat az intézkedéseket, amelyek célja, hogy lehetővé váljék a nők és a férfiak számára a munka és a magánélet közötti egyensúly;

4.  arra kéri a Bizottságot, hogy támogassa a sztereotípiák felszámolására irányuló tagállami fellépéseket és valamennyi személy oktatáshoz és foglalkoztatáshoz való hozzáférését anélkül, hogy ebben sztereotípiákon alapuló akadályok gátolnák;

5.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak jelentős és tartós támogatást a jelenlegi DAPHNE program és a rövidesen beinduló „Jogok és polgárság” program számára, amelyek célja a nőkkel szembeni erőszak és a nemi sztereotípiák elleni küzdelem;

6.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat olyan stratégiák kialakítására, amelyek a sztereotípiákban és a nők és férfiak közötti egyenlőtlenségben gyökerező nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetést és erőszakot kiváltó okok kezelését a nemi sztereotípiák ledöntése felől közelítik meg;

7.  felhívja a tagállamokat annak elismerésére, hogy sürgősen meg kell fontolni egy olyan jogszabályi keret megalkotását, amely az alkoholipar számára megtiltaná, hogy a lányokat és nőket szexuális tárgyként ábrázolja;

Média és kultúra

8.  felhívja a figyelmet arra, hogy a gyermekeknek szóló televíziós műsorok hirdetéseiben, illetve magukban a műsorokban megjelenő nemi sztereotípiák külön problémát jelentenek, mivel ezek potenciálisan kihatnak a gyermekek nemi szocializációjára, később pedig az önmagukról, családtagjaikról és a külvilágról alkotott képükre; hangsúlyozza, hogy már a lehető legfiatalabb kortól kezdve csökkenteni kell a gyermekek nemi sztereotípiáknak való kitettségét, esetleg a kritikus médiaoktatás iskolai bevezetése révén;

9.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítése során a fiúkat is fontos megszólítani, ezért szorgalmazza a kifejezetten a sztereotípiákkal kapcsolatos tudatosság fokozására kidolgozott gyakorlatok tanítását;

10. hangsúlyozza, hogy a reklámok gyakran hátrányosan megkülönböztető és/vagy a méltóságot sértő üzeneteket hordoznak, melyek a legkülönbözőbb nemi sztereotípiákra épülnek, és ez akadályozza a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiák érvényesülését; felkéri a Bizottságot, a tagállamokat, a civil társadalmat és a reklámszakma önszabályozó testületeit, hogy szoros együttműködésben lépjenek fel az ilyen gyakorlatok ellen az emberi méltóságnak és becsületnek a marketing- és reklámszakma általi tiszteletben tartását garantáló hatékony eszközök alkalmazása révén;

11. hangsúlyozza továbbá, hogy a reklám hatékony eszköze lehet a sztereotípiákkal szembeni fellépésnek, és segítheti a rasszizmus, a szexizmus és a diszkrimináció elleni küzdelmet, amely elengedhetetlen a mai multikulturális társadalmakban; felkéri a Bizottságot, a tagállamokat és a reklámszakmát, hogy erősítsék meg a szakképzési és oktatási tevékenységeket, mivel ezek is segítik a sztereotípiákon való túllépést, a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet, és előmozdítják a nemek közötti egyenlőséget, különösen fiatalkortól kezdve; sürgeti a tagállamokat, hogy alakítsanak ki szoros együttműködést a marketing-, kommunikációs és reklámszakmai képzést nyújtó, már működő intézményekkel annak előmozdítása érdekében, hogy az ágazat jövőbeli szakemberei színvonalas képzésben részesüljenek;

12. hangsúlyozza, hogy a nemzeti hirdetési szabványügyi bizottságok, önszabályozó és szabályozó testületek számára speciális kurzusokat kell tartani a médiában megjelenő nemi sztereotípiákról annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a nemi alapon diszkriminatív képek televízióban, interneten, illetve marketing- és reklámkampányokban való megjelenésének negatív hatására;

13. kéri az EU-t, hogy dolgozzon ki a médiában tapasztalható, nőkkel és lányokkal szembeni szexista sértések vagy a nők és lányok lealacsonyító ábrázolása elleni zéró toleranciára irányuló, figyelemfelkeltő kampányokat az Unióban;

14. hangsúlyozza, hogy a média közvetítette sztereotípiák felszámolására irányuló szakpolitika semmiképpen nem választható el a digitális területen való fellépéstől; véleménye szerint e célból összehangolt európai szintű fellépéseket kell indítani a valódi internetes egyenlőségi kultúra kialakítása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy az érintett szereplőkkel partnerségben dolgozzon ki egy Chartát, amely nyitva állna valamennyi internetszolgáltató csatlakozása előtt;

15. felhívja az EU-t és tagállamait, hogy médiaszakemberek bevonásával szervezzenek a nemi sztereotípiák káros hatásairól és az e téren alkalmazott jó gyakorlatokról szóló képzéseket és figyelemfelkeltő akciókat;

16. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy előmozdítsuk a női méltóságot tiszteletben tartó nőábrázolást/nőképet, és hogy küzdjünk a kitartó nemi sztereotípiák ellen, különösen ami a lealacsonyító ábrázolások túltengését illeti, teljes mértékben tiszteletben tartva egyúttal a sajtószabadságot és az önkifejezés szabadságát;

17. felhívja az EU-t és tagállamait, hogy hozzon konkrét intézkedéseket a reklámokban a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetésről szóló 1997. szeptember 16-i állásfoglalásával kapcsolatosan, amelyben a pornográfia minden formájának, valamint a szexturizmus hirdetésének médiában történő betiltására hívott fel(10);

18. felhívja az EU-t, hogy végezzen kutatást a gyermekpornográfia és a felnőtt pornográfia közötti kapcsolatokra, a pornográfia lányokra, nőkre, fiúkra és férfiakra gyakorolt hatásaira, valamint a pornográfia és a nemi erőszak közötti kapcsolatra vonatkozóan;

19. felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre független szabályozó testületeket azzal a céllal, hogy felügyeljék a média- és reklámipart, valamint hatékony szankciókat alkalmazzanak a lányok szexualizációját elősegítő vállalkozások és egyének esetében;

20. felszólítja a Bizottságot arra, hogy segítse a tagállamokat a lányok szexualizációjával szembeni küzdelemben, és ezt ne csak a szükséges adatok összegyűjtésével, a bevált gyakorlatok népszerűsítésével és tájékoztató kampányok szervezésével tegye, hanem a tagállamok által hozott intézkedések, különösen a szexualizáció, valamint a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak ellen folytatott küzdelemmel foglalkozó női szervezetek pénzügyi támogatásával is;

21. felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre pozitív cselekvési intézkedéseket annak érdekében, hogy több nő juthasson vezető és felsővezetői pozícióba a médiában;

22. felhívja a tagállamokat, hogy végezzenek kutatásokat és vegyenek fel összehasonlító adatokat a nők és a média témakörében, többek között vizsgálják meg a speciális csoportokhoz tartozó, így például a fogyatékkal élő vagy etnikai kisebbséghez tartozó nők ábrázolását;

Oktatás és képzés

23. hangsúlyozza, hogy az általános és középiskolákban, valamint a felsőoktatási intézményekben speciális pályaválasztási tanácsadó foglalkozásokra van szükség annak érdekében, hogy tájékoztassák a fiatalokat a nemi sztereotípiák káros következményeiről, és olyan tanulmányok, illetve pályák megkezdésére ösztönözzék őket, amelyeket a múltban jellemzően „férfiasnak” vagy „nőiesnek” tartottak; kéri, hogy minden olyan intézkedés részesüljön támogatásban, amely a nemi sztereotípiák fiatal gyermekek közötti előfordulásának csökkentésére irányul;

24. kitart annak fontossága mellett, hogy a nemi alapú sztereotípiák, megkülönböztetés és erőszak elleni hatékony küzdelem érdekében a legfiatalabb kortól kezdve elő kell mozdítani a nők és férfiak közötti egyenlőséget, beleértve az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának és az Emberi Jogok Európai Chartájának iskolai oktatásba való felvételét is;

25. hangsúlyozza, hogy szükség van a nők és férfiak közötti egyenlőségre, a mások tiszteletére, a fiatalok egymás iránti tiszteletére, a másikat tiszteletben tartó szexualitásra és az erőszak valamennyi formájának elutasítására összpontosító oktatási programokra/tananyagokra, és hangsúlyozza, hogy fontos e területen a tanárok képzése;

26. hangsúlyozza, hogy az iskolákban érvényesíteni kell a nemek közötti egyenlőséget, ezért arra ösztönzi az iskolákat, hogy tudatosságnövelő gyakorlatok és gyakorlati foglalkozások kidolgozásával és végrehajtásával tegyék a tananyag részévé a nemek közötti egyenlőséget;

27. hangsúlyozza, hogy képzéseket kell kidolgozni és tartani a tanárok, a felügyelők, az igazgatók és a gyermekek oktatásában érintett minden más személy számára annak érdekében, hogy rendelkezésükre álljon a nemi alapú sztereotípiák leküzdéséhez és a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdításához szükséges minden pedagógiai eszköz;

28. kiemeli, hogy noha az EU országainak többsége rendelkezik a nemek közötti egyenlőség felsőoktatáson belüli megvalósítására vonatkozó politikákkal, szinte valamennyi ilyen politika és program a lányokat célozza meg; felkéri ezért a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a fiúkat célzó, a felsőoktatáson belüli nemi sztereotípiák elleni általános nemzeti stratégiákat és kezdeményezéseket;

29. felszólít a tanárok, valamint a formális és nem formális oktatásban részt vevő oktatók alapvető képzések révén történő megfelelő felkészítésére a nők/lányok és férfiak/fiúk közötti egyenlőség, a különböző, szexuális erőszakhoz kapcsolódó visszaélések feltárása és az azokra való reagálás területén;

30. kiemeli, hogy olyan szakpolitikákat kell kialakítani, amelyek a nemi sztereotípiák kisgyermekkortól való leépítésére és a tanárok és a diákok figyelemfelkeltő képzésére helyezik a hangsúlyt, és amelyek ösztönzik és támogatják a fiatal nők és férfiak változatos szakmai pályafutásának kialakulását;

31. felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy folytassanak aktív politikákat annak biztosítása érdekében, hogy a kisebbségi csoportokból és migráns közösségekből származó lányok hozzáférjenek az oktatáshoz és az oktatási rendszerekhez;

32. felhívja a tagállamokat, hogy értékeljék a tanmenetet és az iskolai tankönyvek tartalmát egy olyan reform érdekében, amelynek eredményeképpen a nemek közötti egyenlőség kérdése átfogó témaként jelenik meg az egész tananyagban, és amelynek célja egyrészt a nemi sztereotípiák megszüntetése, másrészt a nők történelemben, irodalomban, művészetekben stb. játszott szerepének láthatóbbá tétele az oktatás kezdeti szakaszától kezdve;

33. felhívja az EU-t, hogy támogassa az oktatás területén az európai dimenziót, például azáltal, hogy biztosítja a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztásának oktatási eszközzé tételét, és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos, az oktatás valamennyi aspektusára kiterjedő nemzeti és uniós szintű statisztikai adatokat készít és gyűjt;

34. felhívja az EU-t, hogy az európai iskolákban folyó oktatás minőségét értékelő valamennyi programban alkalmazzon a nemek közötti egyenlőséget mérő mennyiségi és minőségi mutatókat;

Munkaerőpiac

35. felhívja a figyelmet a nemi sztereotípiák által a nemek közötti 16,4%-os bérszakadékra gyakorolt negatív hatás miatti növekvő aggodalomra, továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az új szakpolitikák kidolgozásakor ezt a szempontot is vegyék figyelembe;

36. hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint a nők képesítését és tapasztalatát anyagilag a férfiakénál kevésbé díjazzák, részben azért, mert a hagyományos nézet szerint a nők által végzett munka a családi bevételek kiegészítését szolgálja, mely vélekedés jelentősen hozzájárult a nők és a férfiak bérezése közötti különbségek létrejöttéhez és fennmaradásához;

37. hangsúlyozza, hogy figyelemfelkeltő tevékenységekre van szükség annak érdekében, hogy a munkáltatókat és munkavállalókat tájékoztassák a nemi sztereotípiák és a nemek közötti bérezés és a munkaerő-piaci hozzáférés terén tapasztalható eltérések összefüggéseiről, a társadalom többi érdekelt felét pedig tájékoztassák arról, hogy a nemi sztereotípiák a munkaerőpiacon és a magánéletben egyaránt csökkentik a nők lehetőségeit, ösztönözzék az átláthatóságot az állami, illetve magánvállalatoknál és hivataloknál, és az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért biztosítsanak egyenlő díjazást;

38. felszólítja a tagállamokat, hogy a bérszakadék problémáját előidéző nemi sztereotípiák leküzdésének egyik eszközeként vizsgálják felül a bérszerkezeteket a nők uralta szakmák és foglalkozások esetében; sürgeti a tagállamokat, a munkaadókat és a szakszervezeteket, hogy dolgozzanak ki és vezessenek be a munkahelyek értékelésére szolgáló specifikus és használható eszközöket, amelyek segítségével meghatározhatók az egyenlő értékűnek tekinthető munkák, és ezáltal biztosítható a férfiak és a nők egyenlő díjazása;

39. sürgeti a tagállamokat olyan politikák kidolgozására, amelyek Európa-szerte növelik a dolgozó szülők számára elérhető olcsó és jó minőségű gyermekgondozási létesítmények számát, valamint hozzájárulnak olyan struktúrák kialakításához, amelyek lehetővé teszik a vállalatoknál foglalkoztatott szülők családi és szakmai életének összeegyeztetését, különösen azáltal, hogy támogatják a vállalkozások által biztosított gyermekgondozási szolgáltatások elindítását és fenntartását; sürgeti továbbá, hogy a tagállamok javítsák az egyéb eltartottak (idősek, fogyatékkal élők, más rászorulók) gondozási lehetőségeit, ezzel ösztönözve, hogy a nők a munka és a családi élet összeegyeztetésével aktívan részt vegyenek a munkaerőpiacon;

40. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak rugalmas munkalehetőségeket és megfelelő szabadságolási formákat mind a férfiak, mind a nők számára;

41. kiemeli, hogy a nemi sztereotípiák általában önbeteljesítő jellegűek, így ha a nők számára nem adnak bizonyítási lehetőséget, úgy soha nem sikerül áttörniük a fejlődésük útjában álló korlátokat; arra ösztönzi ezért a tagállamokat, hogy lépjenek fel a részmunkaidős foglalkoztatás ellen azáltal, hogy a munkáltatókat visszatartják annak alkalmazásától, például azzal, hogy előírják számukra a részmunkaidőben való foglalkoztatás megfelelő indokolását;

42. felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a kvóták bevezetését a másik nem számára a hagyományosan „férfiszakmának”, illetve „női szakmának” tartott foglalkozásokban, mivel a sztereotípiák abból is erednek, hogy bizonyos pozíciókban kevés nő vagy férfi van jelen; megállapítja, hogy a hagyományosan „férfiszakmának” tartott foglalkozásokban a nők fokozott jelenléte – és fordítva – gyengíteni fogja az ilyen sztereotípiák előfordulását és a nemi szempontból kiegyensúlyozott munkaerő a termelékenység növekedését fogja eredményezni; kéri tovább, hogy támogassák azokat a kezdeményezéseket és kampányokat, amelyek a női munkavállalók alacsony hatékonyságával és vezetői készségeik hiányával kapcsolatos sztereotípiák felszámolására irányulnak; ezért kéri, hogy támogassák a nőket a karrierfejlesztésben és a vezetői beosztások elérésére irányuló erőfeszítéseikben;

43. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelő képzés, finanszírozás és támogatás biztosításával ösztönözzék a női vállalkozói és önfoglalkoztatási programok végrehajtását;

44. emlékezteti a Bizottságot arra, hogy az idősebb nőket különösen erősen érinti a nemek közötti bérszakadék, amely a későbbi nyugdíjakban is tükröződik, ami pedig növeli a rendkívüli és tartós szegénység veszélyét, miután a nők elérik a nyugdíjkorhatárt;

45. megállapítja, hogy az EU új nyugdíjszabályai következtében emelkedni fog annak valószínűsége, hogy az idősebb nők a nyugdíjkorhatár elérése után elszegényednek; ezért hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fehér könyvben ne támogassanak olyan módosítást, amely növelné a férfiak és nők közötti nyugdíjkülönbséget;

46. felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a munkahelyi szexuális zaklatásról szóló uniós irányelv végrehajtását, és a tagállamok jogszabályainak és intézkedéseinek megszigorítása érdekében készítsen jelentést a hiányosságokról és az elvégzendő feladatokról;

Gazdasági és politikai döntéshozatal

47. felhívja a figyelmet arra, hogy a nők 2009-ben 23%-ban képviseltették magukat a nemzeti kormányokban, és támogatja a kötelező erejű kvóták bevezetését azzal a céllal, hogy regionális és körzeti szinten növeljék a nők számát a nemzeti kormányokban és parlamentekben, valamint az uniós intézményekben; szorgalmazza továbbá olyan figyelemfelhívó és ösztönző kampányok indítását, amelyek a nőket aktívabb politikai szerepvállalásra és a helyi önkormányzatokban és a nemzeti kormányban betöltendő pozíciók megpályázására ösztönzi;

48. emlékeztet arra, hogy a 2014-es európai választások – amelyeket a következő Európai Bizottság kinevezése és az uniós „csúcsállásokba” való jelölések követnek – lehetőséget biztosítanak az egyenlő alapokon működő demokrácia irányába való elmozdulásra uniós szinten, és arra, hogy az EU mintává válhasson ezen a területen;

49. felszólítja a tagállamokat az egyenlőség támogatására azáltal, hogy egy női és egy férfi jelöltet is állítanak az európai biztosi tisztségre; felszólítja a Bizottság jelölt elnökét, hogy a Bizottság megalakításakor törekedjen az egyenlőségre; felszólítja a jelenlegi Európai Bizottságot, hogy nyilvánosan támogassa ezt az eljárást;

50. emlékeztet arra, hogy Európában 2010-ben a nők az igazgatótanácsok tagjainak mindössze 12%-át adták; támogatja a Bizottság azon törekvését, hogy a tőzsdén jegyzett nagyobb társaságok vezető pozíciói esetében állapítsanak meg a nőkre alkalmazandó kötelező erejű kvótákat;

51. kitart az ilyen kvóták kötelező ereje mellett, hiszen ez hatékonyságuk egyedüli záloga; javasolja egy esélyegyenlőségi alap létrehozását, amelynek rendeltetése, hogy a szankciókból származó bevételeket összegyűjtse, és azt a nők helyzetének javítását és a nők védelmét célzó intézkedésekre használja fel;

Egyéb intézkedések

52. felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a férfiak és nők munkaerő-piaci hozzáférését, valamint olyan eszközök elérhetőségét, amelyek lehetővé teszik a hivatás és a családi élet összeegyeztetését, mivel a sztereotípiák növelhetik a foglalkozási szegregációt és a nemek közötti bérszakadékot;

53. felszólítja ezért a tagállamokat, hogy a nőkkel szembeni erőszakot kezeljék első számú büntetőpolitikai prioritásként; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy ennek érdekében fejlesszék az igazságügyi hatóságaik és a nemzeti rendőrség közötti együttműködést, valamint a helyes gyakorlatok megosztását;

54. hangsúlyozza, hogy küzdeni kell a nőkkel szembeni erőszak minden formája ellen; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak a nemi alapú erőszakról szóló, a közvéleményt célzó figyelemfelhívó és tájékoztató kampányokat magában foglaló összehangolt fellépést, dolgozzanak ki stratégiákat a nőkkel kapcsolatos sztereotípiáknak az oktatás és a média segítségével történő megváltoztatására, és támogassák a jó gyakorlatok cseréjét; ismételten hangsúlyozza, hogy nem csak az áldozatokkal kell foglalkozni, hanem az elkövetőkkel is, növelve ez utóbbiak felelősségtudatát és hozzájárulva azoknak a sztereotípiáknak és a társadalomban gyökerező hiedelmeknek a megváltoztatásához, amelyek elősegítik azoknak a körülményeknek a fenntartását, amelyek az effajta erőszakhoz és annak elfogadásához vezetnek;

55. arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – többek között a nők politikai, gazdasági, szociális, sport-, egészségügyi, művészeti, tudományos életben és a társadalom minden más területén játszott szerepüket és részvételüket méltató információs kampányok révén – mozdítsák elő a nemek közötti egyenlőséget és a nők függetlenné válását;

56. úgy véli, hogy jogalkotási és nem jogalkotási intézkedésekre is szükség van nemzeti és uniós szinten egyaránt a sztereotípiák felszámolása és a bérszakadék megszüntetése, a nők férfiak által uralt ágazatokban való részvételének fokozása, a nők készségei és gazdasági teljesítménye munkahelyi elismerésének előmozdítása, a horizontális és vertikális szegregáció kiküszöbölése, valamint a politikai és vállalati döntéshozó szervekben való női részvétel fokozása érdekében;

57. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el határozott politikai intézkedéseket, amelyek a nemi sztereotípiák elleni küzdelmet szolgálják és a férfiakat arra ösztönzik, hogy egyenlő arányban vegyék ki a részüket a háztartási és szülői feladatokból, különösképpen pedig hozzanak létre ösztönzőket annak érdekében, hogy a férfiak szülői és apai szabadságot vegyenek ki, ami megerősíti szülői jogaikat, biztosítja a férfiak és nők közötti nagyobb fokú egyenlőséget, a családi és háztartási feladatok megfelelőbb megosztását, és javítja a nők lehetőségeit a teljes körű munkaerő-piaci részvételre; felhívja a tagállamokat, hogy igyekezzenek rábírni a munkáltatókat családbarát intézkedések megtételére;

58. felhívja a Bizottságot és a tagállamok nemzeti kormányait, hogy ösztönözzék a nemi sztereotípiákkal foglalkozó kutatások erősítését, és a nemi sztereotípiákra vonatkozó megfelelő mutatók kidolgozásával gyűjtsenek további statisztikai adatokat a nemi sztereotípiákról;

59. emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a nemek közötti egyenlőség elvét az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikke rögzíti;

60. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a férfiak és nők foglalkoztatási lehetőségeit különböző hivatásokban, amelyek megfelelnek a munkaerő-piaci követelményeknek, és végső soron mindkét nem számára biztosítják az esélyegyenlőséget;

61. felhívja a Bizottságot, hogy küzdjön a nőkkel szembeni erőszak, a hátrányos megkülönböztetés és a sztereotípiák minden formája ellen, hogy a nők maradéktalanul élvezhessék emberi jogaikat;

62. felhívja a Bizottságot, hogy szorgalmazza a tagállamok részéről a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumban vállalt kötelezettségek teljesítését;

63. arra biztatja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó különféle nemzeti intézményeket, hogy ösztönözzék a nemi sztereotípiák eredendő okaival és a sztereotípiák nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásával foglalkozó további kutatásokat, és hangsúlyozza az új gondolatok és a bevált gyakorlatokról szóló kutatások kölcsönös megosztásának fontosságát annak érdekében, hogy a tagállamokban és az uniós intézményekben felszámolják a nemi sztereotípiákat;

64. emlékezteti a Bizottságot a marketingnek és a hirdetéseknek a nők és férfiak közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról szóló, 2008. szeptember 3-i parlamenti állásfoglalásra, és felhívja az említett állásfoglalásban előterjesztett ajánlások végrehajtására;

65. felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy szervezzenek figyelemfelkeltő, oktatási és képzési kampányokat a diszkriminatív kulturális normák leküzdésére, valamint küzdjenek a nők elleni erőszakot legitimáló és fenntartó, széles körben elterjedt szexista sztereotípiák és társadalmi megbélyegzés ellen, továbbá biztosítsák, hogy az erőszak igazolása céljából ne lehessen semmilyen szokással, hagyománnyal vagy vallással kapcsolatos szempontra hivatkozni;

66. felhívja az EU-t és tagállamait, hogy támogassák a bevált modellek megosztását, segítsék elő a tagállamok együttes tanulását, és hozzanak létre uniós szintű finanszírozási lehetőségeket és nemzeti kampányokat a nemi sztereotípiák megszüntetése érdekében;

67. felhívja az EU-t, hogy szüntesse meg a faji és a nemi alapú megkülönböztetésre vonatkozó uniós jogszabályok hatályai közötti különbséget, és tegyen javaslatot új jogszabályokra, amelyek biztosítják a nők és férfiak közötti egyenlőséget az oktatásban és médiában;

68. felhívja az EU-t és tagállamait, hogy dolgozzanak ki biztosítékokat (ez lehet egy ombudsman vagy a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szakértőket magában foglaló médiafigyelő hatóság) annak érdekében, hogy az ipari magatartási kódexek tartalmazzák és alkalmazzák a nemek közötti egyenlőség szempontjait, továbbá hogy a polgárok szükség esetén panaszt tehessenek;

69. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

HL C 59., 2001.2.23., 258. o.

(2)

HL C 320. E, 2005.12.15., 247. o.

(3)

HL C 348. E, 2010.12.21., 11. o.

(4)

HL L 204., 2006.7.26., 23. o.

(5)

HL C 373., 2004.12.21., 37. o.

(6)

HL C 269., 2002. 5.10., 15. o.

(7)

A 2011. március 7-i tanácsi következtetések melléklete

(8)

HL C 295. E, 2009.12.4., 43. o.

(9)

Elfogadott szövegek P7_TA(2012)0069.

(10)

HL C 304., 1997.10.6., 60. o.


INDOKOLÁS

1995. szeptember 15-én Pekingben rendezték meg a 4. Nőügyi Világkonferenciát, amelynek során elfogadták a pekingi nyilatkozatot és a cselekvési platformot. A konferencia célja az volt, hogy „a gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai döntéshozatalban vállalt teljes körű és egyenlő arányú közreműködés révén megszüntesse a nők aktív részvétele előtt álló összes akadályt a köz- és magánélet valamennyi területén”. A nemek közötti egyenlőség érdekében nemzetközi szinten végzett mindennemű tevékenység egyik alapvető dokumentumaként egyúttal megállapította, hogy a nemek közötti egyenlőség emberi jog, valamint az egyenlőség, a fejlődés és a béke előfeltétele. Az Európai Unió évente felülvizsgálja az 1995-ben kitűzött célok elérése felé tett előrehaladást.

A cselekvési platform menetrendet határozott meg az alábbi tizenkét területre nézve: szegénység, oktatás és képzés, egészségügy, erőszak, fegyveres konfliktus, gazdaság, hatalom és döntéshozatal, intézményi mechanizmusok, emberi jogok, média, környezetvédelem és a leánygyermekek. A probléma leszűkítése érdekében ez a jelentés az oktatás, a média, a hirdetések, a munkaerőpiac és a döntéshozatal területén foglalkozik a nemi sztereotípiák okaival.

Az Európai Parlament a konferencia nyomon követéseként 1995 óta három állásfoglalást fogadott el a nők jogairól. 2000-ben állásfoglalást fogadott el a pekingi cselekvési platform nyomon követéséről(1), 2005-ben elfogadta a Peking + 10-ről szóló állásfoglalást(2), 2010-ben pedig a Peking +15-ről szóló állásfoglalást(3). Az Európai Parlament ezenkívül 2008. szeptember 3-án állásfoglalást fogadott el a marketingnek és a hirdetéseknek a nők és a férfiak közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról(4).

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a nemek közötti egyenlőség alapvető emberi jog. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikke szerint „az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására”.

Az Európai Unióban azonban ma, több mint 15 évvel a konferencia után is gyakori problémát jelentenek a nemi sztereotípiák és a nemek közötti egyenlőtlenség. A nők munkaerő-piaci szerepéről szóló sztereotip feltételezések foglalkozási szegregációhoz és nemek közötti bérszakadékhoz vezetnek. A 2010-ben mért 16,4%-os nemek közötti bérszakadék is szemlélteti a probléma súlyosságát. A nők emellett a médiában is gyakran alulreprezentáltak vagy láthatatlanok, illetve a hagyományosan „nőinek” tekintett szerepekben jelennek meg, ami tovább erősíti a nemen alapuló megkülönböztetést a különböző társadalmi területeken és valamennyi korosztályban.

A társadalmi meggyőződéseken és attitűdökön alapuló negatív nemi sztereotípiák jelenléte kihat a nőkre, a társadalmi, gazdasági és politikai szférában pedig határt szab a lehetőségeiknek és választásaiknak. A társadalom minden szintjén foglalkozni kell a nemi sztereotípiák kitartó jelenlétével annak érdekében, hogy kezelni lehessen a nők hiányának problémáját a gazdasági és politikai döntéshozatal magasabb szintjein.

E jelentés ezért arra törekszik, hogy csökkentse a negatív nemi sztereotípiák előfordulását az EU-ban, amelyek korlátozzák a férfiak, de még inkább a nők lehetőségeit és esélyeit. Új uniós szakpolitikákra és jogszabályokra van szükség ahhoz, hogy az oktatás, a média és a hirdetések, a munkaerőpiac, valamint a gazdasági és politikai döntéshozatal területén kezelni lehessen a nemi sztereotípiák megjelenését.

A nők munkaerő-piaci részvételének, illetve a gazdasági és politikai döntéshozatalban való részvételének növelése érdekében a következő kérdésekkel kell foglalkozni:

· Az általános és középiskolákban előforduló nemi sztereotípiák befolyásolják a gyermekek és fiatalok arra vonatkozó elképzeléseit, hogy a férfiaknak és a nőknek hogyan kellene viselkedniük. Ezért speciális oktatási programokat és tananyagokat kell bevezetni, amelyekben a férfiakat és a nőket már nem a „hagyományos” szerepükben ábrázolják az egyes példákban, azaz hogy a férfi a családfenntartó, a nő pedig a gyermekeket gondozza.

· Ami a médiát és a hirdetéseket illeti, azt is meg kell jegyezni, hogy a gyermekek és a fiatalok között egyre gyakoribb az igen korán kezdődő, felügyelet nélküli televíziózás. A negatív nemi sztereotípiák ezért jelentősen befolyásolhatják a fiatal nők, különösen a tizenévesek önbizalmát és önértékelését, ami ahhoz vezet, hogy korlátozzák törekvéseiket, választásaikat és jövőbeni karrierlehetőségeiket. Mivel a média jelentős mértékben befolyásolja azt, ahogy az emberek a nemek közötti egyenlőségre tekintenek, speciális orientációs kurzusokat kell tartani annak érdekében, hogy felhívják a hirdetési szabványügyi bizottságok és önszabályozó testületek figyelmét a nem alapján történő megkülönböztetés és a médiában megjelenő nemi sztereotípiák negatív hatásaira.

· A nők aránytalan jelenléte a részmunkaidős állásokban és a nemek közötti bérszakadék világosan mutatja, hogy a nemi sztereotípiák a munkaerőpiacon nemi alapú megkülönböztetést eredményeznek. Ezért figyelemfelkeltő kampányokra van szükség annak érdekében, hogy a munkáltatókat, munkavállalókat és érdekelt feleket tájékoztassák a nemi sztereotípiák és a nemek közötti bérszakadék összefüggéseiről, valamint a részmunkaidős állások és a nyugdíjkorhatár elérésekor az alacsonyabb nyugdíjalap veszélye közötti összefüggésről.

· Hasonlóképpen erős az összefüggés a nemi sztereotípiák érvényesülése, valamint a nők politikai és gazdasági döntéshozatalban megfigyelhető alulreprezentáltsága között, az állami és a magánszférában egyaránt, beleértve a tagállamok nemzeti parlamentjeit és kormányait, illetve az uniós intézményeket is. Ez nemcsak a nők által tapasztalt „üvegplafon” meglétét jelzi, hanem azt is, hogy a sztereotípiák határt szabnak a nők karriertörekvéseinek.

A 16,4%-os bérszakadék nemcsak a munkaerőpiacon hozza hátrányos helyzetbe a nőket, hanem nyugdíjjogosultságaikra is komoly negatív hatással van. Életük során a férfiak és nők egyaránt ki vannak téve a nemi sztereotípiáknak; ez eleinte az általános és középiskolákban a fiúktól és a lányoktól elvárt viselkedést jelenti, később a pályaválasztással kapcsolatos egyedi elvárásokat, majd pedig a munkaerőpiacon betöltött szerepüket. A nők rugalmas és részmunkaidős állásokban való túlreprezentáltsága arra utal, hogy még ma is él az a hagyományos elképzelés, miszerint a gyermekek gondozása az anyák feladata, ez pedig korlátozza munkaerő-piaci esélyeiket. Az új uniós tervek, amelyek enyhítenének az elbocsátással és a munkaszerződés felbontásával kapcsolatos eljárásokon és korlátozásokon, csak még hátrányosabb és még bizonytalanabb helyzetet teremtenének a nők számára.

A nemi sztereotípiák negatív hatásai ráadásul akkor jelentkeznek a legerősebben, amikor a nők elérik a nyugdíjkorhatárt. A rugalmas munkaidő miatti bizonytalanság és a nemek közötti bérszakadék együttesen növelik annak esélyét, hogy a nők a nyugdíjkorhatár elérését követően tartós, rendkívüli szegénységbe süllyednek. A férfiak és nők közötti – nemi sztereotípiákból eredő egyenlőtlenség – ezáltal halmozódik: a nők minél jobban ki vannak téve a sztereotípiáknak, annál nagyobb az esélye annak, hogy később elszegényednek. Ezt a hatást erősítik az új uniós tervek is, amelyek takarékoskodnának az állami nyugdíjakkal, és több szabályt kívánnak bevezetni a második pillérbe tartozó nyugdíjalapokra vonatkozóan. Ha az állami nyugdíjakról a második pillérbe tartozó nyugdíjakra tevődik át a hangsúly – miközben az állami nyugdíj nem változik, a magánpillérbe tartozó nyugdíj azonban nő –, ez nemcsak a nők elszegényedésének veszélyét növeli, hanem az idős férfiak és az idős nők közötti jövedelemkülönbséget is fokozza.

(1)

HL C 59., 2001.2.23., 258. o.

(2)

HL C 320. E, 2005.12.15, 247. o.

(3)

HL C 348. E, 2010.12.21., 11. o.

(4)

HL C 295. E, 2009.12.4, 43. o.


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

6.11.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

18

2

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Regina Bastos, Edit Bauer, Emine Bozkurt, Marije Cornelissen, Mikael Gustafsson, Mary Honeyball, Sophia in ‘t Veld, Constance Le Grip, Astrid Lulling, Krisztina Morvai, Norica Nicolai, Siiri Oviir, Joanna Senyszyn, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Marc Tarabella, Britta Thomsen, Anna Záborská, Inês Cristina Zuber

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Minodora Cliveti, Silvia Costa, Mariya Gabriel, Kartika Tamara Liotard

Utolsó frissítés: 2013. február 28.Jogi nyilatkozat