Eljárás : 2013/2060(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0162/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0162/2013

Viták :

PV 21/05/2013 - 5
CRE 21/05/2013 - 5

Szavazatok :

PV 21/05/2013 - 6.15
CRE 21/05/2013 - 6.15

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0205

JELENTÉS     
PDF 309kWORD 256k
2013. május 3.
PE 504.066v02-00 A7-0162/2013

az adócsalás, az adóelkerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelemről

(2013/2060(INI))

Gazdasági és Monetáris Bizottság

Előadó: Mojca Kleva Kekuš

A vélemény előadója (*):

Eva Joly, Fejlesztési Bizottság

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 50. cikke

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az adócsalás, az adóelkerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelemről

(2012/0000(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a „Cselekvési terv az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére” című 2012. december 6-i bizottsági közleményre (COM(2012)0722),

–   tekintettel az agresszív adótervezésről szóló 2012. december 6-i bizottsági ajánlásra (C(2012)8806),

–   tekintettel a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelmények harmadik országok általi teljesítésének ösztönzésére irányuló intézkedésekről szóló 2012. december 6-i bizottsági ajánlásra (C(2012)8805),

–   tekintettel az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítését célzó, többek között harmadik országok viszonylatában hozandó konkrét intézkedésekről szóló 2012. június 27-i bizottsági közleményre (COM(2012)0351),

–   tekintettel a 2012. évi éves növekedési jelentésről szóló 2013. november 28-i bizottsági közleményre (COM(2012)0750),

   tekintettel a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló 2013. február 5-i bizottsági javaslatra (2013/0025 (COD)),

–   tekintettel a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) 2012. februári ajánlásaira a pénzmosás valamint a terrorizmus finanszírozása és a proliferáció elleni küzdelemről,

–   tekintettel az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelem terén teendő konkrét lépésekre irányuló felhívásról szóló 2012. április 19-i állásfoglalására (2012/2599(RSP))(1),

–   tekintettel Richard Murphy okleveles könyvvizsgáló „Closing the European Tax Gap” (Az európai adórés csökkentése) című 2012. február 10-i jelentésére,

–   tekintettel a vállalkozások adóztatásának magatartási kódexéről szóló 1997. december 1-jei tanácsi állásfoglalásra, valamint a társasági adózás magatartási kódexével foglalkozó csoport Tanácshoz benyújtott 2012. december 4-i jelentésére,

–   tekintettel az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezeléséről szóló, „Addressing Base Erosion and Profit Shifting” című OECD-jelentésre (2013),

–   tekintettel az ECOFIN következtetéseire és az egyes adóügyi kérdésekről az Európai Tanácsnak készített 2012. június 22-i ECOFIN-jelentésre,

–   tekintettel az „Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló 2012. április 19-i jogalkotási állásfoglalására(3),

–   tekintettel a G20 csoport pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek 2013. február 15–16-i, Moszkvában megrendezett találkozóját követően kiadott közleményre,

–   tekintettel a jó kormányzás adóügyek terén történő előmozdításáról szóló, 2010. február 10-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7–0162/2013),

A. mivel becslések szerint az Unióban botrányos módon évi 1 trillió euró potenciális adóbevétel veszik el adócsalás, adókijátszás, adókikerülés és agresszív adótervezés miatt, ami megfelelő válaszintézkedések meghozatala nélkül évente mintegy 2000 eurós költséget jelent minden egyes európai polgár számára(5);

B.  mivel ez a veszteség veszélyezteti az EU minőségi közszolgáltatásokon alapuló szociális piacgazdaságát, fenyegeti az egységes piac megfelelő működését, károsan hat az Unión belüli adórendszerek hatékonyságára és méltányosságára, és kockázatot jelent a gazdaság ökológiai alapú átalakítására nézve; mivel ez megteremti és tovább fokozza a társadalmilag káros nyerészkedést, ami növekvő társadalmi egyenlőtlenséghez vezet, erősíti a polgárok demokratikus intézmények iránti bizalmatlanságát, és demokráciahiányos környezetet táplál;

C. mivel bevételeink biztosítása a költségvetés fenntarthatóságának fontos eleme;

D. mivel az adócsalás és az adókijátszás az adófizetési kötelezettség megkerülésére irányuló jogellenes tevékenységeket jelent, az adókikerülés ugyanakkor az adózási rendszer jogszerű, bár helytelen kihasználása az adófizetési kötelezettség elkerülése vagy csökkentése érdekében, az agresszív adótervezés pedig az adórendszer jogi alakiságaiból fakadó előnyöket, illetve a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket használja ki az adófizetési kötelezettség csökkentése céljából;

E.  mivel a gazdaság fokozódó dematerializációja által elősegített adókikerülési gyakorlatok az európai vállalkozásokat és a növekedést károsan érintő versenytorzulásokhoz vezetnek;

F.  mivel az adócsalás és az adókikerülés mértéke aláássa a polgárok bizalmát az adóbeszedés és az adórendszer egészének méltányossága és legitimitása iránt;

G. mivel az adópolitikák koordinációjának hiánya az Unióban jelentős költségeket és adminisztratív terheket is eredményez a polgárok és az Unión belül határokon átnyúló tevékenységeket folytató vállalkozások számára, és az adóztatás nem kívánt elmaradását eredményezheti, vagy adócsaláshoz és adókikerüléshez vezethet.

H. mivel az adóparadicsomként működő joghatóságok átláthatatlan vagy káros adóztatási gyakorlatai által okozott torzulások fennmaradása mesterséges pénzmozgásokhoz és káros hatásokhoz vezethet az EU belső piacán; mivel a káros adóverseny egyértelműen ellentétes az egységes piac logikájával; mivel további erőfeszítésekre van szükség az adóalapok harmonizálására az egyre szorosabb gazdasági, adóügyi és költségvetési Unión belül;

I.   mivel a támogatási programokban részt vevő országok az utóbbi időben azt tapasztalták, hogy miután a trojka ajánlásaival összhangban fokozták az adók behajtását, és megszüntették a mentességeket, sok nagyobb vállalat elhagyta az országot, hogy más országok által kínált adókedvezményekben részesülhessen; mivel Görögország esetében a Bizottság számításai szerint 2012 eleje óta nem kevesebb mint 60 milliárd eurót utaltak át az országból svájci bankokba;

J.   mivel a gyakorlatban ezáltal az adóterhek a munkavállalókra és az alacsony jövedelmű háztartásokra hárultak, a kormányok pedig a közszolgáltatások súlyos megnyirbálására kényszerültek,

K. mivel a tagállamok adóhatóságainak többségénél az elmúlt évek megszorító intézkedései révén végrehajtott leépítések nagy mértékben veszélybe sodorták a Bizottság cselekvési tervének végrehajtását;

L.  mivel az adókikerülési gyakorlatok multinacionális vállalatok általi alkalmazása ellentétes a tisztességes verseny és a vállalati felelősségvállalás elvével;

M. mivel a tagállamok által az átláthatóság hiányának orvoslása érdekében tett lépésekre válaszul egyes állampolgárok üzleti tranzakcióikat alacsonyabb átláthatóságú joghatóságokon keresztül kezdték bonyolítani;

N. mivel a nemzeti szinten hozott egyoldalú intézkedések sok esetben hatástalannak, elégtelennek, egyes esetekben egyenesen károsnak bizonyultak, és ez összehangolt és többrétű megközelítést tesz szükségessé nemzeti, uniós és nemzetközi szinten; mivel az adócsalás, az adókijátszás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni hatékony fellépés megköveteli a határozottan megerősített együttműködést a különböző tagállamok adóhatóságai között, és szükségesség teszi az egyes tagállamokon belüli adóhatóságok más bűnüldöző hatóságokkal való megerősített együttműködését;

O. mivel az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezeléséről szóló OECD-jelentés megállapítása szerint a megoldandó szakpolitikai probléma az, hogy az adójogrendszer megosztására irányuló, nemzeti tapasztalatokból levont közös nemzetközi elvek nem tartottak lépést a változó üzleti környezettel; mivel a Bizottságnak és a tagállamoknak aktívabb szerepet kell játszaniuk a nemzetközi színtéren az átláthatóság, az információcsere és a káros adóügyi intézkedések elvein alapuló nemzetközi normákra irányuló munkában;

P.  mivel a fejlődő országok nincsenek olyan alkupozícióban, hogy kikényszerítsék az adóparadicsomok együttműködését, információmegosztását és átláthatóvá válását;

Q. mivel az oknyomozó újságírás, a nem kormányzati szektor és a tudományos közösség óriási szerepet játszott az adócsalások, az adókikerülés és az adóparadicsomok leleplezésében és a nyilvánosság ezzel kapcsolatos tájékoztatásában;

R.  mivel az adócsalás feltárását szolgáló eszközök megerősítését az adók beszedéséhez nyújtott segítségre, az adózás tekintetében biztosított egyenlő bánásmódra és a vállalkozások számára a gyakorlatiasságra vonatkozó jelenlegi jogszabályok megerősítésének kell kísérnie;

S.  mivel a G20 csoport 2013. februári, moszkvai ülésén részt vevő európai pénzügyminiszterek ígéretet tettek az adókikerülés megszüntetése tekintetében szükséges intézkedések meghozatalára, és megerősítették, hogy kizárólag nemzeti intézkedésekkel nem lehet elérni a kívánt eredményeket;

T.  mivel az adókikerülést eredményező transzferárképzés körülbelül évi 125 milliárd euróra becsült adóbevétel-kiesés kikényszerítésével – amely majdnem kétszerese a fejlődő országoknak folyósított nemzetközi segély összegének – káros hatással van a fejlődő országok költségvetéseire;

U. mivel az adóügyi jogszabályok meghozatala jelenleg tagállami hatáskör;

1.  üdvözli a Bizottság cselekvési tervét és ajánlásait, amelyek azonnali és összehangolt fellépésre szólítják fel a tagállamokat az adóparadicsomokkal és az agresszív adótervezéssel szemben;

2.  üdvözli a G20 csoport pénzügyminisztereinek eltökéltségét az adóalap eróziója és a profitáthelyezés kezelése iránt;

3.  sürgeti a tagállamokat, hogy igazolják elkötelezettségüket, fogadják el a Bizottság cselekvési tervét, és maradéktalanul hajtsák végre a két ajánlást; ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok kezdjenek komoly tárgyalásokat, zárják le az adócsalással, az adókikerüléssel, az agresszív adótervezéssel és az adóparadicsomokkal kapcsolatos kérdésekkel összefüggő összes folyamatban lévő jogalkotási javaslatra irányuló eljárást, és alkalmazzák a vonatkozó intézkedéseket területükön;

4.  sajnálja, hogy a tagállamoknak még nem sikerült egyetértésre jutniuk olyan kulcsfontosságú javaslatok ügyében, mint a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK tanácsi irányelv módosítására irányuló 2008-as javaslat vagy a közös konszolidált társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre irányuló 2011-es javaslat;

5.  sajnálatát fejezi ki az Euró Plusz Paktum kötelezettségvállalásai keretében az adózás területén eddig elért érdemi előrelépések hiánya miatt;

6.  üdvözli a jó adóügyi kormányzással foglalkozó platform létrehozására irányuló bizottsági kezdeményezést; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a két ajánlás tagállamok általi végrehajtását, és konzultáljon az adózással foglalkozó nemzeti munkacsoportokkal, a szociális partnerekkel és a szakszervezetekkel, és őket is vonja be a platform munkájába; felszólítja a Bizottságot, hogy évente nyújtson be jelentést a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a platform munkájáról és eredményeiről;

7.  úgy véli, hogy az International Consortium of Investigative Journalists által 2013 áprilisában közzétett, titkos off-shore bankszámlákra vonatkozó információk rávilágítanak a probléma kiterjedtségére és súlyosságára, valamint a szükséges intézkedések sürgősségére; ennek fényében ismételten szorgalmazza az átláthatóság iránti megerősített európai és nemzetközi kötelezettségvállalást, amelynek célja az automatikus adóügyi információcseréről szóló kötelező erejű, nemzetközi, többoldalú megállapodás létrehozása;

Az EU szerepe a nemzetközi színtéren

8.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak vezető szerepet kell játszania az OECD, az adóügyi átláthatósággal és információcserével foglalkozó globális fórum, a G20, a G8 és más nemzetközi fórumok keretében az adócsalás, az adókikerülés és az adóparadicsomok elleni fellépésről folyó vitában; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzetközi színtéren következetesen hangsúlyozzák a megerősített együttműködés kiemelkedő fontosságát az adócsalás, az adókijátszás, az adókikerülés, az agresszív adótervezés és az adóparadicsomok elleni küzdelem területén; hangsúlyozza, hogy az Uniónak meg kell győznie a nem uniós országokat arról, hogy az átláthatósággal, automatikus információcserével és a káros adóügyi intézkedések eltörlésével kapcsolatos uniós elvek elfogadásával építsék ki és javítsák adóbeszedési rendszereik hatékonyságát, és nyújtsanak segítséget számukra ebben; bátorítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fokozzák a fejlődő országokban folytatott technikai segítségnyújtási és kapacitásépítési erőfeszítéseiket;

9.  kiemelkedő fontosságúnak tartja, hogy az EU egésze és gyakran az érintett tagállam szempontjából is az optimálistól elmaradó eredményeket hozó kétoldalú tárgyalások jelenlegi gyakorlatának fenntartása helyett a tagállamok hatalmazzák fel a Bizottságot arra, hogy az Unió nevében adózási megállapodásokról tárgyaljon a harmadik országokkal;

10. hangsúlyozza, hogy a pénzügyi segítségnyújtásban részesülő(6) vagy ilyenért folyamodó tagállamok kötelesek adóbeszedési képességük erősítésére és javítására, valamint az adócsalás és az adókijátszás felszámolására irányuló intézkedéseket bevezetni; sürgeti a Bizottságot, hogy terjessze ki ezt a kötelezettséget a pénzmosás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés leküzdésére irányuló intézkedésekre is;

11. felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós adóügyi standardokat megsértő vállalatok számára ne nyújtson uniós finanszírozást, és gondoskodjon arról, hogy e vállalatokat a tagállamok zárják ki az állami támogatásokból, és a közbeszerzésekből; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közbeszerzési eljárásokban ajánlatot tevő valamennyi vállalat számára írják elő, hogy adjanak tájékoztatást az adózással összefüggő szabálysértéssel összefüggésben rájuk kiszabott büntetésekről vagy elmarasztaló ítéletekről; javasolja, hogy a közhatóságok – a késedelmes fizetésekről szóló irányelv szerinti megállapodásban foglalt kötelezettségek tiszteletben tartása mellett – szerepeltethessenek olyan záradékot a közbeszerzési szerződésekben, amely lehetővé teszi a megállapodás felbontását abban az esetben, ha a szállító a későbbiekben megszegi az adózással kapcsolatos kötelezettségeket;

12. felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a tagállamok és a fejlődő országok közötti adóügyi megállapodásokra vonatkozó közös standardokat ezen országok adóalap-eróziójának megelőzése érdekében;

13. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb költségvetési forrásokat és személyzetet a DG TAXUD számára annak érdekében, hogy segítse ezt a főigazgatóságot az adóztatás kettős elmaradásával, az adókijátszással és az adócsalással kapcsolatos uniós politikák és javaslatok kidolgozásában;

14. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban, különösen jövőbeli két- vagy többoldalú kereskedelmi megállapodásaikban ragaszkodjanak az adóügyekkel kapcsolatos uniós standardok szigorú alkalmazásához;

15. üdvözli az Amerikai Egyesült Államok törvényét az adójogszabályoknak a külföldi számlával rendelkező adóalanyok általi betartásáról, amely az EU és az USA közötti automatikus információcsere irányába tett első lépésnek tekinthető a határokon átnyúló adócsalás és adókijátszás elleni fellépés terén; sajnálja ugyanakkor, hogy az USA-val folytatott tárgyalások során a közös uniós tárgyalási pozíció helyett a kétoldalú/kormányközi megközelítést alkalmazták; sajnálja, hogy az információcsere tekintetében nem valósul meg a teljes körű viszonosság; ezzel összefüggésben kéri az uniós polgárok adatvédelemhez fűződő jogának tiszteletben tartását;

16. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alaposan tekintsék át és megfelelően hajtsák végre a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) 2012. februári ajánlásait;

Kiemelt cél – az adórés kezelése

17. felhívja a tagállamokat, hogy vállaljanak kötelezettséget azon ambiciózus, de reális célkitűzés teljesítésére, hogy 2020-ig legalább megfelezik az adórést, mivel ez az adókulcsok emelése nélkül fokozatosan megteremtené a jelentősen nagyobb adóbevételek lehetőségét;

18. elismeri továbbá, hogy az adókulcsok növelése vagy új adónemek bevezetése helyett inkább a meglévő adóalapok kiszélesítése generálhat többletbevételt a tagállamok számára;

19. felszólítja a Bizottságot, hogy a hatályos Szerződések keretein belül dolgozzon ki végre konkrét jogalkotási aktusokon alapuló, átfogó stratégiát az uniós adórés megszüntetésére, és gondoskodjon arról, hogy az Unióban működő valamennyi vállalat teljesítse adókötelezettségét minden olyan tagállamban, ahol tevékenységet folytat;

20. hangsúlyozza, hogy az adórés csökkentésére és az adóparadicsomok, az adókijátszás és az adókikerülés leküzdésére irányuló intézkedések tisztességes és átlátható versenyfeltételeket eredményeznének a belső piacon, segítenék a költségvetési konszolidációt, egyúttal mérsékelnék az államadósságok szintjét, növelnék az állami beruházási forrásokat, javítanák a nemzeti adórendszerek hatékonyságát és igazságosságát, és fokoznák az általános adózási fegyelmet az Unión belül és a fejlődő országokban egyaránt;

21. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az adórésre vonatkozó uniós stratégia Fiscalis programba történő beépítésével terjesszék ki a program alkalmazási körét;

22. kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza az európai adóztatás bevezetésének lehetőségét a határokon átnyúló üzleti modellekre és az elektronikus kereskedelemre;

javasolja, hogy az adórésre vonatkozó uniós stratégia középpontjában az alábbi fellépések álljanak:

Adócsalás és adókijátszás

23. sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő személyzeti, szakértői és költségvetési erőforrást nemzeti adóhatóságaik és adóellenőrzést végző személyzetük számára, valamint biztosítsanak megfelelő forrásokat az adóigazgatás személyi állományának képzésére az adócsalással és adókikerüléssel kapcsolatos határokon átnyúló együttműködésről, és vezessenek be erőteljes eszközöket a korrupcióval szembeni fellépéshez;

24. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen azonnali lépéseket a vállalkozások adófizetésével kapcsolatos átláthatóság érdekében azzal, hogy valamennyi multinacionális vállalat számára előírja, hogy egyetlen egyszerű számban tegyék közzé a működésük helye szerinti tagállamokban befizetett adó összegét;

25. hangsúlyozza a közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA) fontosságát, és felhívja a tagállamokat, hogy jussanak megállapodásra a KKTA vonatkozásába, és vezessék be azt, fokozatosan elmozdulva az önkéntes rendszertől a kötelező érvényű rendszer felé, ahogyan azt az Európai Parlament KKTA-ról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló 2012. április 19-i jogalkotási állásfoglalása is szorgalmazza;

26. véleménye szerint az illetékes hatóságoknak a tettek mezejére kellene lépniük, és fel kellene függeszteniük vagy vissza kellene vonniuk azon pénzügyi intézmények és pénzügyi tanácsadók banki engedélyét, amelyek segítik az adócsalást azáltal, hogy olyan termékeket vagy szolgáltatásokat kínálnak ügyfeleiknek, amelyek lehetővé teszik az adófizetés kijátszását vagy az adóhatóságokkal való együttműködés megtagadását;

27. üdvözli, hogy a Bizottság a pénzmosás elleni új irányelvben (2013/0025 (COD)) felvette az adózási bűncselekményeket a pénzmosással kapcsolatos alapbűncselekmények közé, és kéri az irányelv gyors végrehajtását; ösztönzi a Bizottságot, hogy terjesszen elő az adócsalás harmonizált büntetőjogi leküzdésére irányuló javaslatokat, különösen a határon átnyúló és kölcsönös nyomozások tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy fokozza az együttműködését a többi uniós bűnüldöző szervvel, különösen a pénzmosás elleni küzdelem, az igazságügy és a társadalombiztosítás terén illetékes hatóságokkal;

28. felhívja a tagállamokat, hogy adófizetőik adatainak hatékony védelmét garantálva távolítsák el nemzeti jogszabályaikból az uniós intézményekkel való, illetve a tagállamokon belüli együttműködést és információcserét gátló valamennyi akadályt;

29. felszólítja a Bizottságot azon területek azonosítására, amelyeken javítható lenne az uniós szabályozás és a tagállamok közötti közigazgatási együttműködés – többek között a Fiscalis és a Customs programok megfelelő felhasználása révén – az adócsalások visszaszorítása érdekében;

30. üdvözli, hogy a Tanács elfogadta a közigazgatási együttműködés új keretét, és kéri a tagállamokat, hogy mielőbb alkalmazzák ezt a keretet;

31. ösztönzi a tagállamokat, hogy keressenek adókijátszásra utaló egyértelmű bizonyítékokat más kormányzati nyilvántartásokban, például a gépjárművekre, a telkekre, a jachtokra és más vagyontárgyakra vonatkozó adatbázisaikban, és osszák meg ezeket az adatokat a többi tagállammal és a Bizottsággal is;

32. hangsúlyozza az új stratégiák végrehajtásának és a meglévő uniós struktúrák hatékonyabb kihasználásának fontosságát a héacsalások, és különösen az úgynevezett körhintacsalások elleni eredményesebb küzdelem érdekében; ezzel összefüggésben sürgeti a Bizottságot, hogy késlekedés nélkül fogadja el és hajtsa végre a 2006/112/EK irányelvnek a héacsalás elleni gyorsreagálási mechanizmus tekintetében történő módosításáról szóló irányelvet;

33. ösztönzi a tagállamokat, hogy az új Fiscalis 2020 program keretében folytassák és fejlesszék tovább a határon átnyúló adócsalások feltárására és felszámolására irányuló egyidejű ellenőrzéseket, valamint segítsék elő a külföldi tisztviselők jelenlétét az adóigazgatási hatóságoknál, illetve a közigazgatási vizsgálatok során; kiemeli az adóügyi hatóságok és az egyéb bűnüldöző szervek közötti szorosabb együttműködés fontosságát, különösen a pénzmosással és a hozzá kapcsolódó bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozásokra vonatkozó információk megosztása érdekében;

34. emlékeztet arra, hogy a feketegazdaság megszüntetése csak megfelelő ösztönzők felkínálása révén valósítható meg; javasolja továbbá, hogy a tagállamok az eredménymutatók segítségével tegyenek jelentést arról, hogy milyen mértékben sikerült visszaszorítaniuk a feketegazdaságot;

35. támogatja az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) arra irányuló erőfeszítéseit, hogy jogalany-azonosítókat vezessen be, ami újabb lépést jelentene a pénzügyi tranzakciók nyomon követhetőségének és átláthatóságának biztosítása felé, és kulcsfontosságú szerepet játszik az adócsalás elleni küzdelemben;

36. rámutat arra, hogy az adózási kiváltságok leépítése lehetőséget teremt az egyszerű, érthető és igazságos adórendszerhez vezető átfogó reformok számára;

37. rámutat arra, hogy az adócsalással szembeni jogi eljárások nehézkesek és hosszadalmasak, és hogy a bűnösnek talált személyek végül viszonylag enyhe ítéleteket kapnak, ami az adócsalást szinte kockázatmentes bűncselekménnyé teszi;

38. hangsúlyozza az e-kormányzat által az átláthatóság növelése és a csalás, illetve korrupció elleni küzdelem és ennek folytán a közpénzek védelmének elősegítése tekintetében nyújtott lehetőségeket; hangsúlyozza a folyamatos innovációt lehetővé tevő jogszabályok szükségességét;

39. felszólítja a Bizottságot, hogy külön foglalkozzon a tagállamok eltérő adórendszerei közötti hibridek problémájával;

40. ugyanakkor megállapítja, hogy miután a héa „saját forrás”, az adókikerülés e területen valóban közvetlenül befolyásolja a tagállamok gazdaságait és az EU költségvetését egyaránt; emlékeztet arra, hogy a Számvevőszéket idézve: „a héakijátszás sérti a tagállamok pénzügyi érdekeit, és kihat az uniós költségvetésre is, amennyiben csorbítja a héaalapú saját forrást. Ezt a kiesést a saját forrás GNI-alapú összetevőjének kell kompenzálnia, miáltal torzul az egyes tagállamok uniós költségvetési hozzájárulása. Az adócsalás akadályozza a belső piac működését és gátolja a tisztességes versenyt is”(7);

41 megállapítja, hogy az EU héarendszere az állami bevételek jelentős részét biztosítja – 2009-ben 21%-ot(8) –, de egyúttal oka annak is, hogy a megfelelésre fordított szükségtelen költségek és az adókikerülés szintje egyaránt magas;

42. rámutat arra, hogy a héa beszedési modellje bevezetése óta nem változott; hangsúlyozza, hogy a technológiai és gazdasági környezetben bekövetkezett változások következtében ez a modell elavult, és további alkalmazása jelentős kiesésekhez vezet;

43. hangsúlyozza, hogy a vámrendszer megfelelő működése közvetlen következményekkel jár a héa kiszámítása tekintetében; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Unióban a vámellenőrzések nem működnek megfelelően, ami jelentős héaveszteségeket okoz(9); elfogadhatatlannak tartja, hogy a legtöbb tagállamban az adóhatóságok nem férnek közvetlenül hozzá a vámadatokhoz, és ezért az adózási adatokkal való automatizált összevetés nem lehetséges; rámutat arra, hogy a szervezett bűnözés jól ismeri a jelenlegi rendszer gyenge pontjait;

44. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra olyan intézkedések bevezetését, amelyek révén az adócsalás és adókijátszás miatt indított büntetőeljárásokban elkobzott javakat szociális jellegű célokra lehet fordítani; ezért kéri, hogy az elkobzott javak jelentős részét szociális célokra használják fel, valamint hogy ezeket a forrásokat az adott adózási bűncselekmény által közvetlenül vagy közvetve érintett helyi és regionális gazdaságba juttassák vissza;

45. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat egy olyan környezet kialakítására, amelyben az adócsalások eseteinek feltárása és az adóparadicsomok azonosítása kapcsán a civil társadalom szerepe teljes körű védelmet élvez, ennek érdekében például hozzanak létre hatékony rendszereket az információforrások és az újságírói források védelmére;

Adókikerülés és agresszív adótervezés

46. felszólítja a tagállamokat, hogy tekintsék prioritásnak a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló módosított irányelv elfogadását és végrehajtását a jelenlegi irányelv hiányosságainak orvoslása érdekében, illetve az adókijátszás hatékonyabb megakadályozása végett;

47. üdvözli az OECD transzferárképzésre – azaz a profit adóparadicsomokba történő áthelyezésének a fejlett és a fejlődő országokban történő adófizetés elkerülése érdekében folytatott gyakorlatára – vonatkozó iránymutatásainak naprakésszé tételéről folyó nemzetközi vitát; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul cselekedjenek, és vizsgálják felül a transzferárképzésre vonatkozó hatályos szabályokat, különösen a kockázatok és immateriális javak áthárítását, az eszközök tulajdonjogának az azonos csoportba tartozó jogalanyok közötti mesterséges felosztását, és az ilyen jogalanyok közötti olyan tranzakciókat illetően, amelyekre ritkán kerül sor független vállalkozások között; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy, a transzferárképzésre alkalmazandó előlegfizetési megállapodásokkal kapcsolatos rendszert, amely új előírással bővítené az EU transzferárképzésre vonatkozó dokumentációs iránymutatásaiban szereplő jelenlegi kötelezettségeket. javasolja, hogy a feketelistán szereplő joghatóságokkal folytatott tranzakciók esetén a dokumentációval és az adóügyi nyilatkozattal kapcsolatos kötelezettségek legyenek szélesebb körűek;

48. üdvözli a számviteli és az átláthatósági irányelv szerinti országonkénti adatszolgáltatás terén elért előrelépést; felszólítja a Bizottságot, hogy következő lépésként a megfelelő transzferárképzési szabályok tiszteletben tartásának nyomon követése érdekében vezessen be országonkénti adatszolgáltatási kötelezettséget a határon átnyúló társaságok számára minden ágazatban – előírva a csoport egészére vonatkozó kereskedelmi információk, például a vállalat tevékenységeinek jellegével és földrajzi helyével, bevételével, munkavállalóinak teljes munkaidős egyenérték szerint számított számával, adózás előtti eredményével, az eredmény után fizetett adóval és a kapott állami támogatásokkal kapcsolatos, országonkénti bontásban feltüntetett adatok közlését – ezáltal fokozva a kifizetési műveletek átláthatóságát;

49. kéri a pénzmosás elleni irányelvre irányuló javaslat kiegészítését egy olyan kötelezettség bevezetésével, amely előírná nyilvánosan elérhető kormányzati nyilvántartások létrehozását a társaságok, trösztök, alapítványok és hasonló jogi struktúrák haszonhúzóiról;

50. felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódex hatékonyságát a kérdések tanácsi szinten történő felvetésével, ahol sürgető szükség van a politikai döntéshozatalra; sürgeti a Bizottságot, hogy a nemzeti adórendszerek közötti eltérések megszüntetése érdekében aktívan avatkozzon be azokban az esetekben, ahol a magatartási kódexszel foglalkozó csoport nem tud megállapodni az eljárásokról;

51. felhívja a Bizottságot egy könyvvizsgálókra és tanácsadókra vonatkozó magatartási kódex előkészítésére és támogatására; felszólítja a könyvvizsgáló cégeket, hogy értesítsék a nemzeti adóügyi hatóságokat abban az esetben, ha a vizsgált vállalkozásnál agresszív adótervezésre utaló jeleket találnak;

52. véleménye szerint nem szabad lehetővé tenni, hogy a könyvvizsgálók tiltott nem könyvvizsgálati szolgáltatásokat nyújtsanak, és a tranzakciók strukturálásával kapcsolatos adó-tanácsadási szolgáltatást és adószakértői tevékenységet ilyennek kell tekinteni;

53. megállapítja, hogy az adófizetők megfelelő azonosítása kulcsfontosságú a nemzeti adóhatóságok közötti sikeres információcsere szempontjából; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a határokon átnyúló tranzakciókban érintett valamennyi jogi és természetes személy uniós adóazonosító szám létrehozásának folyamatát; úgy véli, hogy az uniós adóazonosító számnak kapcsolódnia kellene egy, a héainformációk cseréjére szolgáló nyílt és nemzetközi rendszerhez (VIES), amely segíti a meg nem fizetett adók és egyéb kijátszott kötelezettségek azonosítását;

54. felszólítja a Bizottságot, hogy 2013-ban terjesszen be az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv és a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatot annak érdekében, hogy sor kerüljön a két említett jogszabály visszaélésekkel szembeni záradékainak felülvizsgálatára és összehangolására, és megszüntethető legyen az EU-ban az adózásnak a hibrid szervezetekkel és pénzügyi eszközökkel lehetővé tett kettős elmaradása;

55. sürgeti a tagállamokat, hogy mielőbb hajtsák végre a visszaélés elleni általános szabály bevezetésére irányuló bizottsági javaslatot az agresszív adótervezési gyakorlatok megakadályozása érdekében, és a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeikbe építsenek be az adózás kettős elmaradását megakadályozó záradékot; ösztönzi a tagállamokat, hogy ne vegyenek tudomást a mesterséges megállapodásokból eredő vagy tényleges kereskedelmi tevékenységhez nem kapcsolódó adóelőnyökről; javasolja, hogy kezdjék meg a munkát a kettős adóztatás elkerülésére szolgáló standard szabályrendszer tagállamok számára történő kidolgozása érdekében;

56. üdvözli a Bizottság által az európai adófizetők kódexével kapcsolatosan végzett munkát; úgy véli, egy ilyen kódex segíti az adott adórendszer legitimitásának és átláthatóságának növelését, fokozza az adóigazgatás és az adófizetők közötti együttműködést és bizalmat, továbbá azzal is segíti az adófizetőket, hogy nagyobb átláthatóságot biztosít jogaik és kötelezettségeik vonatkozásában;

57. ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre hatékony adóbeszedési mechanizmusokat, amelyek minimálisra csökkentik a távolságot az adófizetők és az adóhatóságok között, és a lehető legmodernebb technológiákra támaszkodnak; felkéri a Bizottságot, hogy megfelelő uniós standardok kidolgozásával csökkentse az elektronikus kereskedelem adóztatásának összetettségét;

58. felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék minél átláthatóbbá a pénzügyi szektor lobbitevékenységét, amely gyakran vezet legális adókijátszáshoz vagy agresszív adótervezéshez;

59. ösztönzi a Bizottságot, hogy szabályozza a tagállamokból adókijátszás végett harmadik országokba irányuló pénzmozgásokat, és alakítson ki kiegyensúlyozott és versenyképes adóügyi keretet;

60. sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket a társaságok agresszív adótervezéssel foglalkozó egységei vonatkozásában, különösen a pénzügyi szolgáltatások ágazatában;

61. felkéri a Bizottságot, hogy végezzen mélyreható vizsgálatot a tagállamokban a törvény által előírt és a vállalatok által ténylegesen fizetett társasági adókulcsok közötti különbségekről annak érdekében, hogy az adóharmonizálásról szóló vita objektív adatokra épülhessen;

62. felhívja a tagállamokat, hogy hozzák nyilvánosságra a nemzeti hatóságok által a határokon átnyúló társaságok tekintetében hozott egyedi adóügyi határozatokat; ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok alkalmazzanak szigorú, kötelező követelményeket azokra a határon átnyúló társaságokra, amelyek adóügyi határozatot kívánnak szerezni;

63. megállapítja, hogy bár a vagyonkezelői alapokat gyakran használják fel adókijátszási csatornaként, aggodalommal jegyzi meg, hogy az országok többséges nem írja elő a törvényes megállapodások nyilvántartásba vételét; felszólítja az EU-t, hogy vezesse be a vagyonkezelői alapok és egyéb zárt működésű jogalanyok európai nyilvántartását, amire feltétlenül szükség lenne az adókikerülés elleni fellépés érdekében;

Adóparadicsomok

64. közös uniós megközelítést szorgalmaz az adóparadicsomokkal kapcsolatban;

65. felszólítja a Bizottságot, hogy 2014. december 31-ig fogadjon el egyértelmű fogalommeghatározást és közös kritériumokat az adóparadicsomok azonosítására, és hozzon az azonosított joghatóságokra vonatkozó megfelelő intézkedéseket, és biztosítsa ezek következetes alkalmazását valamennyi uniós jogszabályban; javasolja, hogy a fogalommeghatározás az OECD átláthatóságra és információcserére vonatkozó normáin, valamint a magatartási kódex elvein és kritériumain alapuljon; e tekintetben úgy véli, hogy valamely joghatóság akkor tekinthető adóparadicsomnak, ha az alábbi mutatók közül több teljesül:

i.      az előnyöket kizárólag adóügyi illetőséggel nem rendelkező személyek számára vagy adóügyi illetőséggel nem rendelkező személyekkel folytatott ügyletekre tekintettel biztosítja,

ii.     az előnyök elkülönülnek a hazai piactól, így nem érintik a nemzeti adóalapot,

iii.    az előnyöket az adóelőnyt alkalmazó joghatóságban végzett valós gazdasági tevékenység vagy számottevő gazdasági jelenlét hiányában is biztosítják,

iv.    a haszonnak a társaságok multinacionális csoportján belüli tevékenység tükrében történő megállapítására szolgáló szabályok nem felelnek meg a nemzetközileg elfogadott elveknek, nevezetesen az OECD-n belül elfogadott szabályoknak,

v.     az adóintézkedések nem átláthatók, ideértve azt az esetet is, amikor a jogszabályi rendelkezéseket a közigazgatás nem átlátható módon enyhítette,

vi.    a joghatóság egyáltalán nem, vagy csak névleges mértékben vet ki adót az érintett jövedelemre,

vii.   a hatályos jogszabályok vagy adminisztratív eljárások a jövedelem és a vagyon adóztatásáról szóló OECD-modellegyezmény 26. cikkében foglalt normákat megsértve megakadályozzák az adómentességet vagy névleges adózást élvező adófizetőkkel kapcsolatos, adózási célú tényleges információcserét más kormányokkal,

viii.  a joghatóság nem átlátható, homályos struktúrákat hoz létre, amelyek következtében nem egyértelmű és nem átlátható a cégnyilvántartások, illetve a trösztök és alapítványok nyilvántartásának felépítése és működése,

ix.    a joghatóság szerepel a FATF nem együttműködő országokat és területeket tartalmazó jegyzékében;

66. sürgeti a Bizottságot, hogy 2014. december 31-ig állítsa össze és hozza létre az adóparadicsomok nyilvános európai feketelistáját; ezzel összefüggésben felhívja a megfelelő hatóságokat, hogy

–   függesszék fel vagy szüntessék meg a kettős adóztatás elkerüléséről szóló hatályos egyezményeiket a feketelistán szereplő joghatóságokkal, és írjanak alá kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeket azokkal a joghatóságokkal, amelyek megszűnnek adóparadicsomok lenni,

–   zárják ki az uniós közbeszerzésekből a feketelistán szereplő joghatóságban letelepedett társaságok áruit és szolgáltatásait, és utasítsák el az ilyen társaságok állami támogatások iránti kérelmeit,

–   tiltsák el az uniós és állami támogatásoktól azokat a társaságokat, amelyek továbbra is közös tevékenységeket végeznek a feketelistán szereplő joghatóságokhoz tartozó jogalanyokkal,

–   vizsgálják felül a könyvvizsgálatról és a számvitelről szóló irányelveket oly módon, hogy előírják az uniós jogalanyok feketelistán szereplő joghatóságokban található valamennyi holdingtársasága számára a haszon és a veszteségek elkülönített számvitelét és könyvvizsgálatát,

–   tiltsák meg az uniós pénzügyi intézményeknek és pénzügyi tanácsadóknak, hogy fiókintézményeket vagy leányvállalatokat hozzanak létre vagy tartsanak fenn a feketelistán szereplő joghatóságok területén, és fontolják meg azon európai pénzügyi intézmények és pénzügyi tanácsadók engedélyének bevonását, amelyek leányvállalatokat tartanak fenn és működtetnek a feketelistán szereplő joghatóságokban,

–   vezessenek be külön illetéket a feketelistán szereplő joghatóságok területére irányuló vagy onnan kiinduló valamennyi tranzakcióra,

–   biztosítsák a forrásadó alóli mentesség megszüntetését a feketelistán szereplő joghatóságokban adóügyi illetékességgel rendelkező személyek esetében,

–   vizsgálják meg a feketelistán szereplő joghatóságokban bejegyzett társaságok jogi státusa EU általi el nem ismerésének lehetőségeit,

–   emeljenek vámjellegű akadályokat a feketelistán szereplő harmadik országokkal folytatott kereskedelem elé,

–   erősítsék meg a Bizottság és az Európai Beruházási Bank közötti párbeszédet annak biztosítása érdekében, hogy a feketelistán szereplő joghatóságokból származó projektek, kedvezményezettek és közvetítők ne részesülhessenek a beruházásokból;

Nemzetközi dimenzió

67. úgy véli, hogy a harmadik országokat a jó kormányzás minimális normáinak alkalmazására ösztönző intézkedésekkel kapcsolatos bizottsági ajánlásban szereplő minimális normáknak explicit módon vonatkozniuk kellene a tagállamokra is;

68. ösztönzi a tagállamokat, hogy ajánljanak fel együttműködést és segítségnyújtást azoknak a fejlődő harmadik országoknak, amelyek nem adóparadicsomok, segítséget nyújtva az adócsalás és az adókikerülés hatékony leküzdéséhez, elsősorban kapacitásépítési intézkedések révén; támogatja a Bizottság azon kérését, hogy ennek érdekében a tagállamok korlátozott időre küldjenek ki adóügyi szakértőket az ilyen országokba;

69. felszólítja a Bizottságot, hogy teljes mértékben járuljon hozzá az OECD BEPS-projektjének (adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás) további fejlesztéséhez, megosztva a tagállamok között a problematikus adórendszerekkel kapcsolatos elemzéseket, valamint azt, hogy milyen változásokra van szükség tagállami és uniós szinten az adócsalások és az adókijátszás, valamint az agresszív adótervezés valamennyi formája elleni fellépéshez; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen tegyen jelentést e folyamatról a Tanácsnak és a Parlamentnek;

70. hangsúlyozza, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében a fejlődő országokban mozgósítani és stabilizálni kell az adóforrásokat, mivel ezek kiszámíthatóbbak és fenntarthatóbbak a külső segítségnyújtásnál, és előmozdítják az adósságcsökkentést;megállapítja ugyanakkor, hogy a legtöbb fejlődő országban az adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya alacsony, és hogy ezekben az országokban a stabil államháztartás megteremtése társadalmi, politikai és igazgatási nehézségekbe ütközik, ezért ők különösen sebezhetők az egyéni adófizetők és a vállalatok adókijátszási és adókikerülési manővereivel szemben;

71. rámutat egyrészt, hogy a fejlődő országok adóssága főként a jogszerűtlen tőkekiáramlással magyarázható, másrészt, hogy az agresszív adótervezés ellentétes a vállalatok társadalmi felelősségének elveivel;

72. megjegyzi, hogy számos fejlődő ország adórendszere nem felel meg a nemzetközi normáknak (ezzel szemben gyenge adóztatási joghatóság és alacsony hatásfokú adóigazgatás, magas szintű korrupció, a jól működő adónyilvántartás kiépítésére és fenntartására való képesség hiánya stb. jellemzi őket); kéri az EU-t, hogy a Fejlesztési Együttműködési Eszköz és az Európai Fejlesztési Alap (EFA) keretében fokozza a segítségnyújtást az adóigazgatás terén, valamint a nemzetközi adócsalás és a túlzott adóoptimalizálás elleni fellépésben azáltal, hogy megerősített adóigazgatási együttműködésen keresztül fejleszti a fejlődő országok nem helyénvaló gyakorlatok észlelésére és az ezekkel szembeni eljárásra irányuló képességét; emellett úgy véli, hogy támogatni kell az adóparadicsomként nyilvántartott fejlődő országok gazdasági szerkezetátalakítását;

73. üdvözli a globális fórum keretében az adókijátszásra vonatkozó szakértői értékelések terén megtett első lépéseket; ugyanakkor úgy véli, hogy a globális fórum normái hatástalanok lesznek az illegális pénzáramlások visszaszorítása terén, mivel az OECD keretében működő, kérésre történő információcsere rendszerén alapulnak;

74. rámutat arra, hogy a kettős adóztatással kapcsolatos megállapodások magukban hordozhatják a transzferárak és a szabályozási arbitrázs ösztönzésének kockázatát azáltal, hogy a határokon átívelő adóügyek terén nem a többoldalú, hanem inkább a kétoldalú megközelítést támogatják; ráadásul az ilyen típusú megállapodások – az osztalék-, kamat- és jogdíjkifizetéseket terhelő alacsonyabb forrásadó miatt – általában forráskiesést eredményeznek a fejlődő országok költségvetésében, ezért felszólítja a Bizottságot, hogy ezek helyett inkább az adóügyi információk cseréjére irányuló megállapodásokat ösztönözze;

75. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az OECD-nek, valamint ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködéssel foglalkozó szakértői bizottságának, az OLAF Felügyelő Bizottságának és az OLAF-nak.

(1)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0137.

(2)

HL C 199. E, 2012.7.7., 37. o.

(3)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0135.

(4)

HL C 341. E, 2010.12.16., 29. o.

(5)

http://ec.europa.eu/taxation_customs/taxation/tax_fraud_evasion/index_en.htm

(6)

Az Európai Parlament és a Tanács …/2012/EU rendelete a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euroövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről.

(7)

A Számvevőszék 13/2011. sz. különjelentése, 11. o., 5. bekezdés.

(8)

Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, „A” Tematikus Főosztály (Gazdaság- és Tudománypolitika): ‘Simplifying and Modernising VAT in the Digital Single Market’ (IP/A/IMCO/ST/2012_03), 2012. szeptember, http://www.europarl.europa.eu/committees/hu/studiesdownload.html?languageDocument=HU&file=75179

(9)

A Számvevőszék 13/2011. sz. különjelentésében megállapította, hogy csak a 42-es eljáráskódú vámeljárás 2009-ben a Számvevőszék által vizsgált hét tagállam tekintetében megközelítőleg 2200 millió euró extrapolált veszteséget okozott, amely egyenértékű annak a héaösszegnek a 29%-ával, amely héa az ebben a hét európai uniós tagállamban a 42-es eljáráskódú vámeljárás alá vont valamennyi 2009-es importügylet által képzett adóalapra elvileg kivetendő volna;


INDOKOLÁS

Botrányos európai adórés

Becslések szerint az Unióban minden évben 1 trillió euró közpénz esik ki az adócsalás és az adókikerülés miatt. Ez a riasztó méretű adórés évente mintegy 2000 eurós költséget jelent minden európai polgárnak. A kieső átlagos adóbevétel ma Európában meghaladja a tagállamok által egészségügyre fordított összeget, és több mint négyszerese az Unióban oktatásra fordított kiadásoknak.

A jelenlegi európai adórés nem csak riasztó méretű állami bevételkiesést jelent, de veszélyezteti a mindenki számára rendelkezésre álló minőségi közszolgáltatásokon alapuló uniós társadalmi modell megőrzését is. Fenyegeti az egységes piac megfelelő működését, és csorbítja az Unión belüli adórendszerek hatékonyságát és igazságosságát is. A bevételkiesés éppen a válság elleni küzdelem legfontosabb időszakában tovább növeli a tagállamok államháztartási hiányát és adósságszintjét. Az adócsalás és az adókikerülés miatt csökkennek az állami beruházásokra, növekedésre és foglalkoztatásra rendelkezésre álló pénzeszközök.

Minderre az évtizedek óta legsúlyosabb gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság idején kerül sor, amikor a növekedés és a társadalmi kohézió biztosítása érdekében a jóléti államok automatikus stabilizációs mechanizmusainak jelentősége mindennél nagyobb. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a hatékony és progresszív adózás továbbra is alapvető fontosságú az állami hatóságok számára kötelezettségeik teljesítésére és polgáraik igényeinek és elvárásainak kielégítésére vonatkozó feladataik szempontjából.

Az adózatlan pénzmennyiség nagy része lakossági fogyasztás és beruházások helyett pénzügyi kereskedési tevékenységeket táplál. Emellett az adópolitikák koordinációjának hiánya az Unióban jelentős költségeket és adminisztratív terheket is eredményez a polgárok és az Unión belül határokon átnyúló tevékenységeket folytató vállalkozások számára, és az adózás elmaradását okozhatja, vagy adócsaláshoz és adókikerüléshez vezethet. Napjainkban egyre több európai vállalkozás és magánszemély szenved versenyhátrányt azokkal szemben, akik módot találnak arra, hogy kikerüljék a közterhekből rájuk eső méltányos rész megfizetését. Következésképpen az adócsalás és az adókikerülés mértéke végül aláássa a polgárok bizalmát az adóbeszedés és az egész adórendszer méltányossága és legitimitása iránt.

A támogatási programokban részt vevő országok továbbá az utóbbi időben azt tapasztalták, hogy miután a trojka ajánlásaival összhangban fokozták az adók behajtását, és megszüntették a mentességeket, sok nagyobb vállalat elhagyta az országot, hogy más országok által kínált adókedvezményekben részesülhessen. Görögország esetében a Bizottság számításai szerint 2012 eleje óta nem kevesebb mint 60 milliárd eurót menekítettek ki az országból svájci bankokba.

Az adócsalás és az adókikerülés tehát súlyos, sokrétű problémát jelent, amely összehangolt megközelítést igényel nemzeti, uniós és nemzetközi szinten egyaránt. Mivel az adórendszerek a tagállamok illetékességi körébe tartoznak, fontos a nemzeti szintű fellépés. Napjaink globalizált gazdaságában, amelyet az adócsalás és az adókikerülés határokon átnyúló jellege, valamint a tagállamok versenyképesség megőrzése iránti törekvése jellemez, pusztán egyoldalú, nemzeti intézkedésekkel egyszerűen nem lehet elérni a kívánt hatást. Ezért minden erővel egy összetartó, konkrét és közös, valamennyi tagállam által elfogadott és megvalósított európai adóügyi stratégia létrehozására kell összpontosítani.

Kiemelt cél: az adórés 2020-ra történő megfelezése

Az adócsalásra és az adókikerülésre adott hatékonyabb uniós válaszra irányuló bizottsági cselekvési terv, valamint az adóparadicsomokkal és az agresszív adótervezéssel szembeni azonnali és összehangolt tagállami fellépéseket ösztönző ajánlások jó irányba mutató lépések. Annak érdekében azonban, hogy a tagállamok elkötelezzék magukat az adórés 2020-ra történő megfelezésére vonatkozó ambiciózus és reális célkitűzés mellett – ami lehetővé tenné számukra, hogy az adókulcsok emelése nélkül fokozatosan új, több száz milliárd eurót kitevő adóbevételre tegyenek szert – a Bizottságnak további lépéseket kell tennie, és konkrét jogalkotási aktusokon alapuló, átfogó stratégiát kell kidolgoznia az uniós adórés csökkentésére.

Az adórés visszaszorítása melletti határozott elkötelezettség különösen a reálgazdasági tevékenységhez nem kapcsolódó pénzügyi kereskedés számára rendelkezésre álló pénzmennyiség jelentős csökkentése révén hozzájárulna a pénzpiacok szükséges stabilizálásához. Emellett növelné a költségvetési konszolidációs intézkedések céljaira rendelkezésre álló állami bevételeket, és enyhítené a megszorító hatásokat. Garantálná az EU nemzetközi versenyképességének és növekedési potenciáljának erősítését célzó állami beruházások növeléséhez szükséges források biztosítását. Erősödő általános adózási fegyelem mellett javulna továbbá az Unió nemzeti adórendszereinek hatékonysága és méltányossága.

A tagállamoknak lépéseket kell tenniük a Gazdasági és Monetáris Ügyek Tanácsának 2012. november 13-i következtetéseiben szereplő azon kötelezettségvállalásuk teljesítése érdekében, amely szerint „valamennyi tagállam elismeri az adókikerülés és az adócsalás elleni küzdelem terén hozandó hatékony intézkedések jelentőségét a költségvetési megszorítások és a gazdasági válság idején is”. Első lépésként meg kell kezdeniük a komoly tárgyalásokat, és le kell zárniuk az adócsalással, az adókikerüléssel és az adóparadicsomokkal összefüggő kérdésekre vonatkozó összes nyitott jogalkotási javaslatot. Bizottsági ajánlások és cselekvési terv elfogadására is szükség van.

A kiemelt cél elérésére irányuló javaslatok

Fontos előre mutató lépés az európai szemeszter alkalmazási körének kiterjesztése az adórésre vonatkozó uniós stratégia éves nemzeti stabilitási és növekedési programokba, valamint a nemzeti reformprogramokba történő beépítésével.

Az adócsalás és az adókijátszás (az adófizetési kötelezettség megkerülésére irányuló jogellenes tevékenység) elleni intézkedések tekintetében a tagállamoknak elegendő forrást kell biztosítaniuk nemzeti adóhatóságaik és adóellenőrzéssel foglalkozó személyzeteik számára. Az előadó emellett javasolja, hogy a tagállamok vonják vissza azon pénzügyi intézmények banki engedélyét, amelyek tevékenyen segítik az adócsalást azáltal, hogy az adófizetés kijátszását lehetővé tévő termékeket vagy szolgáltatásokat kínálnak ügyfeleiknek, vagy megtagadják az adóhatóságokkal való együttműködést. Az előadó javasolja továbbá a kötelező KKTA bevezetését, valamint a héacsalás elleni küzdelemre irányuló új stratégiák kidolgozását és az adócsalás elleni szigorúbb, büntetőjogi eszközökkel történő fellépést, amelynek során a Bizottságnak meg kell erősítenie együttműködését más uniós végrehajtó szervekkel, különösen a pénzmosás elleni küzdelemért, az igazságügyért és a társadalombiztosításért felelős hatóságokkal. A harmadik pénzmosás elleni irányelv felülvizsgálata során napirendre kell venni az adózási bűncselekmények kifejezett megemlítését a pénzmosással kapcsolatos alapbűncselekmények között.

A probléma másik oldala az adókikerülés, amely az adórendszer legális, de nem megfelelő módon történő kihasználását jelenti saját előny szerzése céljából az adófizetési kötelezettség csökkentése vagy elkerülése érdekében, így más fellépéseket igényel. Ez szorosan összekapcsolódik az agresszív adótervezés fogalmával, amelynek során a nagyvállalatok széleskörű adótervezést folytatnak, mesterségesen áthelyezve a profitot annak érdekében, hogy minimalizálják tényleges adókulcsukat, és mérsékeljék adófizetési kötelezettségeiket. Az előadó kívánatosnak tartja a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló irányelv hatályának kibővítését a banktitok tulajdonképpeni megszüntetése érdekében, és úgy véli, itt az ideje, hogy Luxemburg és Ausztria felhagyjon a Svájccal való tényleges megállapodást ellenző politikájával. Emellett a nagyvállalati adókikerülés felderítése szempontjából alapvető fontosságú az országonkénti adatszolgáltatási kötelezettségek előírása a határon átnyúló társaságok számára, és az előadó véleménye szerint a Bizottságnak minden ágazatban országonkénti adatszolgáltatási kötelezettséget kell előírnia a határon átnyúló vállalatok számára, megkövetelve a csoport egészére vonatkozó kereskedelmi információk közlését a megfelelő transzferárképzési szabályok tiszteletben tartásának nyomon követése érdekében. Szükség van további intézkedésekre az adófizetők azonosításának, az elektronikus kereskedelem adóztatásának, az adóbeszedési mechanizmusok hatékonyságának javítása, a cégnyilvántartások és a trösztbejegyzések nagyobb átláthatósága, valamint a vállalkozások adóztatására vonatkozó magatartási kódex hatékonyságának javítása és a könyvvizsgálókra és a tanácsadókra vonatkozó új magatartási kódex kidolgozása érdekében is.

Az adóparadicsomok kérdését illetően az előadó minden tagállam által elfogadott, közös európai megközelítést szorgalmaz az adóparadicsomokkal szemben. Azok a tagállamok, amelyeknek adóalapját károsan érintették az adóparadicsomok nem átlátható vagy káros adóügyi intézkedései, általában különböző lépéseket tesznek e negatív események megakadályozása érdekében. Ilyen esetben az adófizetők válasza az, hogy üzleti tevékenységeiket vagy ügyleteiket egy másik, alacsonyabb védelmi szinttel rendelkező államon keresztül hajtják végre. Az Unióban a tagállamok adóbevételeinek általános védelmi szintje tehát a leggyengébb tagállami válaszlépés hatékonyságának felel meg. Ezért a közös európai megközelítés jelentené az előrelépés útját. E megközelítés hatékonyságának biztosítása érdekében az előadó felhívja a Bizottságot, hogy az uniós adóréssel kapcsolatos stratégiába foglalja bele az adóparadicsomok egyértelmű fogalommeghatározását és az adóparadicsomok azonosítására szolgáló közös kritériumokat, továbbá az azonosított joghatóságokra alkalmazandó megfelelő intézkedéseket. Egy lépéssel továbblépve az előadó javasolja, hogy az adóparadicsomok fogalommeghatározása az OECD világfóruma és a magatartási kódexszel foglalkozó munkacsoport kritériumain alapuljon. Az előadó véleménye szerint az európai feketelista összeállításának a tagállamok által az adóparadicsomként azonosított és az európai feketelistán szereplő joghatóságokkal kötött, kettős adóztatás elkerüléséről szóló hatályos egyezmények felfüggesztését vagy megszüntetését kell eredményeznie. Végezetül az előadó kívánatosnak tartaná azt is, ha a Bizottság ösztönző rendszert dolgozna ki azon joghatóságok számára, amelyek feketelistára kerülésüket követően kétoldalú tárgyalásokat kezdeményeznek az Unióval, és kéri a tagállamokat, hogy töröljék az európai feketelistáról azokat a harmadik országokat, amelyek megszűntek adóparadicsomok lenni. A megelőző intézkedésekre fordított erőfeszítések is fontosak, ahol az adóparadicsomnak nem minősülő, fejlődő harmadik országokkal folytatott szorosabb együttműködés és a számukra biztosított segítségnyújtás segíti őket az adócsalás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni hatékony küzdelemben.


VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (24.4.2013)

a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

az adócsalás, az adókijátszás és az adóparadicsomok elleni küzdelemről

(2013/2060(INI))

A vélemény előadója (*): Eva Joly

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 50. cikke

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy az MFC-k elérése érdekében a fejlődő országokban mozgósítani és stabilizálni kell az adóforrásokat, mivel ezek kiszámíthatóbbak és fenntarthatóbbak a külső segítségnyújtásnál, és előmozdítják az adósságcsökkentést;megállapítja ugyanakkor, hogy a legtöbb fejlődő országban az adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya alacsony, és hogy ezekben az országokban a stabil államháztartás megteremtése társadalmi, politikai és igazgatási nehézségekbe ütközik, ezért ők különösen sebezhetők az egyéni adófizetők és a vállalatok adókijátszási és adókikerülési manővereivel szemben;

2.  rámutat egyrészt arra, hogy a fejlődő országok adóssága főként a jogszerűtlen tőkekiáramlással magyarázható, másrészt, hogy az agresszív adótervezés ellentétes a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának alapelveivel;

3.  megjegyzi, hogy számos fejlődő ország adórendszere nem felel meg a nemzetközi normáknak (gyenge adóztatási joghatóság és alacsony hatásfokú adóigazgatás, magas szintű korrupció, jól működő adónyilvántartás kiépítésére és fenntartására való képesség hiánya stb.); kéri az EU-t, hogy a Fejlesztési Együttműködési Eszköz és az EFA keretében fokozza a segítségnyújtást az adóigazgatás terén, valamint a nemzetközi adócsalás és a túlzott adóoptimalizálás elleni fellépésben azáltal, hogy megerősített adóigazgatási együttműködésen keresztül fejleszti a fejlődő országok nem helyénvaló gyakorlatok észlelésére és az ezekkel szembeni eljárásra irányuló képességét; hasonlóképp, úgy véli, hogy támogatni kell az adóparadicsomként nyilvántartott fejlődő országok gazdasági szerkezetátalakítását;

4.  üdvözli a globális fórum keretében az adókijátszásra vonatkozó szakértői értékelések terén megtett első lépéseket; ugyanakkor úgy véli, hogy a globális fórum normái hatástalanok lesznek az illegális pénzáramlások visszaszorítása terén, mivel az OECD keretében működő, kérésre történő információcsere rendszerén alapulnak;

5.  üdvözli a Bizottság elkötelezettségét az automatikus információcsere előmozdítása iránt, amely az adóügyi átláthatóság és információcsere jövőbeli európai és nemzetközi normája; még egyszer felszólít az OECD jogellenes pénzáramlások, adókijátszás és adókikerülés elleni küzdelmet célzó eszközein túlmutató fellépésre, tekintettel az említett eszközök különböző hiányosságaira; bírálja, hogy az OECD az információcserével kapcsolatos elvek betartására vonatkozó ígéretekért cserébe egyes kormányokat nagylelkűen nem vesz fel feketelistájára, anélkül, hogy meggyőződne ezen elvek tényleges érvényesítéséről; ezenkívül úgy véli, hogy az a követelmény, amelynek értelmében a feketelistáról való törléshez 12 másik országgal kell megállapodást kötni, önkényes, mivel nem hivatkozik semmiféle olyan minőségi mutatóra, amely alapján objektíven megállapítható lenne a felelősségteljes kormányzás gyakorlati megvalósulása;

6.  elítéli továbbá a globális fórum által rögzített normák lazaságát a megszerzendő információk minősége tekintetében (pl. a tényleges tulajdonos közzétételére vonatkozó követelmény hiánya; a kérésre történő adatszolgáltatás megtagadása vagy késlekedése esetén alkalmazható jogi eszközök hiánya; az információszerzés terén állami nyilvántartások helyett magánszereplőkre való utaltság stb.); úgy véli, hogy a globális fórum keretében zajló szakértői értékelési folyamat lényegesen hatékonyabb lenne, ha valamennyi szakaszában részt vennének külső szakértők is;

7.  még egyszer felszólít az automatikus adóügyi információcserére vonatkozóan egy olyan, nemzetközi szinten jogi kötőerővel bíró, többoldalú megállapodás megkötésére, amely befektetési alapokra és alapítványokra egyaránt vonatkozik, és amely szankciókat tartalmaz a nem együttműködő joghatóságokra és az adóparadicsomokkal együttműködő pénzügyi intézményekre nézve; sürgeti az EU-t, hogy fogadjon el az Egyesült Államok adóparadicsomokkal való visszaélés elleni törvényéhez hasonló intézkedéseket és fontolja meg az adóparadicsomokkal együttműködő pénzintézetek banki engedélye visszavonásának lehetőségét; felszólítja a Bizottságot, hogy – szigorú kritériumokat alkalmazva – tegyen javaslatot az adóparadicsomokat tartalmazó európai feketelistára, valamint a megfelelés vagy a fokozott együttműködés hiánya esetén alkalmazható európai szankciórendszerekre, amennyiben az uniós megközelítés nem megvalósítható;

8.  emlékeztet rá, hogy az adóügyi átláthatóság megerősítéséhez hozzátartozik a társaságok, vagyonkezelői alapok, alapítványok tulajdonosainak és haszonélvezőinek azonosítása;

9.  megjegyzi, hogy az adókijátszást és a pénzmosást megkönnyítik a vagyonkezelő és vállalati szolgáltatók, mivel lehetővé teszik olyan struktúrák létrehozását, amelyek megszüntetik a tényleges tulajdonosok tetteik és kötelezettségeik tekintetében történő, többek között adóhatóságok, hitelezők és emberi jogi jogsértések áldozatai általi elszámoltathatóságát; úgy véli, hogy a vagyonkezelő és vállalati szolgáltatókat kötelezni kellene arra, hogy átvilágítási eljárással pontosan állapítsák meg a pénzmosásra vonatkozó jogszabályokban foglalt, tényleges tulajdonosra vonatkozó információkat; úgy véli továbbá, hogy egy adott joghatóság területén társaság létesítését csak akkor szabadna engedélyezni, ha az adott joghatóság területén lényegi gazdasági tartalommal (pl. személyzettel és értékesítéssel) bír;

10. megállapítja, hogy a vagyonkezelői alapokat gyakran használják fel adókijátszási csatornaként; ugyanakkor aggodalommal jegyzi meg, hogy az országok többséges nem írja elő a törvényes megállapodások nyilvántartásba vételét; felszólítja az EU-t, hogy vezesse be a vagyonkezelői alapok és egyéb zárt működésű jogalanyok európai nyilvántartását, amire feltétlenül szükség lenne az adókikerülés elleni fellépés érdekében;

11. rámutat arra, hogy az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala szerint a világ GDP-jének 2–5%-át teszi ki az évente tisztára mosott pénz mennyisége, ami USA dollárban kifejezve 800 milliárd–2 billió dollárt jelent;

12. hangsúlyozza, hogy a korrupció elleni küzdelem az adóigazgatási kapacitásépítés szerves része; felszólít a korrupció elleni Meridai Egyezmény (2003) teljes körű végrehajtására;

13. teljes mértékben támogatja a Bizottságnak azt a javaslatát, mely szerint az adózási bűncselekményeket explicit módon fel kell sorolni a pénzmosással kapcsolatos alapbűncselekmények között, a Pénzügyi Akció Munkacsoport 2012-es ajánlásával összhangban; sürgeti az EU-t, hogy fokozza a tényleges tulajdonjoggal kapcsolatos információk átláthatóságát és a pénzmosás elleni küzdelem célját szolgáló ügyfél-átvilágítási eljárásokat; ragaszkodik a pénzmosás mint bűncselekmény meghatározásának uniós szintű harmonizációjához, és felszólít a Pénzügyi Akció Munkacsoport által megállapított normák hatékony nyomon követés és hiteles szankciók révén történő teljes körű végrehajtására;

14. hangsúlyozza, hogy a kereskedelmen belüli helytelen árazás az illegális pénzkiáramlás egyik legjelentősebb hajtóereje, ugyanakkor elismeri a probléma szokásos piaci feltételek érvényesítésével történő orvoslásának korlátait, bonyolultságát és nehézségeit, különösen a fejlődő országok esetében; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét javaslatokat annak biztosítására, hogy a G20-csoport, az OECD, az ENSZ és a WTO mutatók és módszerek szélesebb körét vegye figyelembe a helytelen kereskedelmi árazás kezelése során, amelyek körébe beletartozik az „összehasonlítható nyereség módszere”, egy amerikai módszer, amely ígéretesnek mutatkozik az ügyletek helytelen árazásának meghatározásában;

15. rámutat, hogy a kettős adóztatással kapcsolatos megállapodások magukban hordozhatják a transzferárak és a szabályozási arbitrázs ösztönzésének kockázatát azáltal, hogy a határokon átívelő adóügyek terén nem a többoldalú, hanem inkább a kétoldalú megközelítést támogatják; ráadásul az ilyen típusú megállapodások az osztalék-, kamat- és jogdíjkifizetéseket terhelő forrásadó mértékének csökkenése miatt általában forráskiesést eredményeznek a fejlődő országok költségvetésében, ezért felszólítja a Bizottságot, hogy ezek helyett inkább az adóügyi információk cseréjére irányuló megállapodásokat ösztönözze;

16. aggodalommal jegyzi meg, hogy sok fejlődő ország rendkívül gyenge alkupozícióban van egyes külföldi közvetlen befektetőkkel szemben, akik adókedvezmények és adómentességek után kutatnak; úgy véli, hogy nagy volumenű beruházások esetében a társaságokat konkrét kötelezettségvállalásokra kell kötelezni a projektek helyi és/vagy országos szintű gazdasági és társadalmi fejlődésre irányuló, pozitív tovagyűrűző hatásaira vonatkozóan;

17. hangsúlyozza, hogy a multinacionális vállalatok pénzügyi beszámolási gyakorlatának nem kellő szintű átláthatósága döntő tényezőként járul hozzá a nemzetközi adókijátszáshoz és adókikerüléshez; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU a Nemzetközi Számviteli Standard Testületnél igyekezzen elérni a jelenlegi számviteli standardok felülvizsgálatát és a rendszeres országonkénti beszámolásnak a multinacionális vállalatokra vonatkozó nemzetközi pénzügyi beszámolási standardként történő bevezetését;

18. emlékeztet rá, hogy az adóvisszaélések észlelése és az elkövetők jogi számon kérhetősége döntően függ az adatok elérhetőségétől és minőségétől; hangsúlyozza, hogy az adókijátszás adókikerülés elleni stratégiai fellépés egyszerre nemzeti és nemzetközi szintű intézkedéseket igényel, mint például egy cég helytelen árazási gyakorlatának felderítése esetében, és ez jól működő, határokon átnyúló információmegosztást feltételez a nemzeti adóigazgatások, könyvvizsgálók és a külföldi közhatóságok között;

19. felszólítja az EU-t, hogy fejlessze tovább a fejlődő országokban folytatott technikai segítségnyújtást a transzferár-manipuláció kezelése érdekében, és fokozza az adóügyi együttműködést azáltal, hogy ösztönzi az afrikai adóigazgatási fórumot (ATAF) az adóbevételek mozgósításának előmozdítására és a demokratikus kormányzás javítására Afrikában;

20. hangsúlyozza, hogy most, amikor az exportbevételek a nyersanyagár-ingadozás függvényében változnak, fontos politikai mozgásteret hagyni a fejlődő országoknak arra, hogy növeljék a külső sokkhatásokkal szembeni ellenálló képességüket, és a gazdaság élénkítése érdekében anticiklikus cselekvési terveket hajtsanak végre, például oly módon, hogy lehetővé tesszük számukra többek között az export megadóztatásának alkalmazását.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

23.4.2013

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

24

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Michael Cashman, Ricardo Cortés Lastra, Nirj Deva, Leonidas Donskis, Charles Goerens, Eva Joly, Filip Kaczmarek, Gay Mitchell, Norbert Neuser, Bill Newton Dunn, Andreas Pitsillides, Jean Roatta, Michèle Striffler, Alf Svensson, Keith Taylor, Patrice Tirolien, Ivo Vajgl, Anna Záborská, Iva Zanicchi

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Enrique Guerrero Salom, Cristian Dan Preda, Judith Sargentini, Jan Zahradil

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Victor Boştinaru


VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről (23.4.2013)

a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

az adócsalás, az adókijátszás és az adóparadicsomok elleni küzdelemről

(2013/2060(INI))

A vélemény előadója: Bart Staes

JAVASLATOK

A Költségvetési Ellenőrző Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

Átfogó megállapítások

1.  rámutat arra, hogy a Bizottság által készített becslések szerint évente körülbelül 1 trillió euró veszik el adókijátszás és adókikerülés miatt az Unióban; hangsúlyozza, hogy az Unióban az adókikerülés teljes költsége összességében meghaladja az egészségügyi ellátásokra fordított uniós költségvetési kiadások teljes összegét, és ha meg lehetne szüntetni az adókijátszást, valamennyi uniós államadósságot 8,8 év alatt vissza lehetne fizetni(1);

2.  hangsúlyozza, hogy az átlátható és nem bonyolult adórendszer révén leépíthetők a bürokratikus és adminisztratív akadályok, és ezáltal csökkenthető az adóbeszedés költsége;

3.  rámutat arra, hogy az adózási kiváltságok leépítése lehetőséget teremt az egyszerű, érthető és igazságos adórendszerhez vezető átfogó reformok számára;

4.  megállapítja, hogy az adóparadicsomok fogalmának meghatározása elveszítette aktualitását, és az adófizetési kötelezettség kikerülésének vagy csökkentésének (fél)legális módszerei egyre mindennaposabbak a tagállamokban: a „postafiókcégek” által Hollandiában vagy Hollandián keresztül végrehajtott tranzakciók például becslések szerint évente 8000 milliárd eurót tesznek ki;

5.  hangsúlyozza, hogy a nagyobb vállalatok nagy mértékű adókijátszása és adókikerülése rombolja a kisebb vállalatok, sőt a magánszemélyek adófizetési fegyelmét, mivel az adókijátszást és az adókikerülést elfogadott normaként tünteti fel, és többek között éppen ezen adókikerülés miatt kerülnek bevezetésre további, magánszemélyeket és vállalatokat terhelő adóterhek; hangsúlyozza, hogy a bonyolult, átláthatatlan adórendszerek kedveznek az adókijátszásnak és az adókikerülésnek, és hogy az áttekinthetetlen adóügyi szabályozás az adóügyi jogszabályok rugalmas értelmezése révén esélyt kínál a vállalkozások és a magánszemélyek számára, hogy mások kárára csökkentsék adóterheiket;

6.  hangsúlyozza, hogy az adókijátszást üzleti stratégiaként alkalmazó vállalatok (ezek közül sokan kisebbek és rugalmasak) tisztességtelen versenyelőnyhöz jutnak az ilyen gyakorlatot nem folytató, nyílt működésű vállalatokkal szemben, és ezáltal aláássák a tagállamok versenyképességét;

7.  egyetért az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezeléséről szóló OECD-jelentés(2) azon megállapításaival, amelyek szerint szükség van az adózás elsődleges alapjául szolgáló állandó telephely fogalmának újraértelmezésére; úgy véli, hogy az adóztatásnak általános szabályként a jövedelmet termelő gazdasági tevékenység helyén kell történnie (a „vagyon eredetének” elve);

8.  rámutat arra, hogy az adócsalással szembeni jogi eljárások nehézkesek és hosszadalmasak, és hogy a bűnösnek talált személyek végül viszonylag enyhe ítéleteket kapnak, ami az adócsalást szinte kockázatmentes bűncselekménnyé teszi;

9.  e tekintetben kitart amellett, hogy szükség van a vagyon lefoglalására és elkobzására vonatkozó uniós jogi keretrendszer megerősítésére – beleértve az elítélés nélküli elkobzás eseteit is – a polgári jogi kritériumok szerint bizonyítottan bűncselekmény elkövetéséből származó jövedelem vagy bűncselekmény elkövetésére használt tulajdon lefoglalása révén, összhangban a pénzvándorlás követésének elvével;

10. támogatja az OECD és a G20 csoport felhívását, amely az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás azonosított gyakorlatainak mélyreható elemzésén alapuló globális és átfogó cselekvési tervet szorgalmaz annak érdekében, hogy a nemzetközi standardokat az aktuális globális üzleti környezettel újra összhangba hozó konkrét megoldásokat kínáljon;

11. hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a független oknyomozó újságírást, mivel döntő szerepet játszik a csalási módszerek, a korrupció és a szervezett bűnözés feltárásában;

12. riasztónak tartja, az offshore pénzügyi tevékenységek kiterjedtségét, amint azt a közelmúltbeli kiszivárogtatások feltárták; hangsúlyozza, hogy a becslések szerint 16–25 trillió eurót rejtettek el adóparadicsomokban, kivonva ezeket az összegeket a rendes pénzügyi körforgásból; tekintettel arra, hogy e gyakorlatok milyen hatást fejtettek ki az Unió pénzügyi érdekeire, felszólítja a Tanácsot, hogy sürgősen intézkedjen és számolja fel annak lehetőségét, hogy a tagállamokból az adóparadicsomokba irányítsák a tőkét például úgy, hogy bármilyen banki tevékenységet folytató intézmény esetében kötelező előzetes engedélyeztetéshez köti pénzügyi eszközök utalását és/vagy fogadását adóparadicsomokba/adóparadicsomokból;

13. hangsúlyozza az e-kormányzat által az átláthatóság növelése és a csalás, illetve korrupció elleni küzdelem és ennek folytán a közpénzek védelmének elősegítése tekintetében nyújtott lehetőségeket; hangsúlyozza a folyamatos innovációt lehetővé tevő jogszabályok szükségességét; hangsúlyozza, hogy Európa – többek között a rendszerek interoperabilitásának hiánya miatt – lemaradt ipari partnerei mögött(3); hangsúlyozza, hogy az EU-nak fokoznia kell az e-kormányzat olyan új generációs formáinak bevezetésére irányuló erőfeszítéseit, amelyek biztosíthatják az államháztartás nagyobb átláthatóságát, és ösztönöznék az üzleti tranzakciók és az adóhatóságok közötti valós idejű kapcsolat létrehozását az adókijátszás leküzdése érdekében;

14. felszólítja a Bizottságot, hogy külön foglalkozzon a tagállamok eltérő adórendszerei közötti hibridek problémájával;

15. sürgeti a tagállamokat, hogy tartózkodjanak kétoldalú adóügyi megállapodások harmadik országokkal való megkötésétől, és ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa az EU egésze és harmadik országok közötti adóügyi megállapodások megkötésére irányuló erőfeszítéseit; kéri a Bizottságot annak vizsgálatára is, hogy a tagállamok és a harmadik országok közötti meglévő kétoldalú adóügyi megállapodások nem segítik-e elő más tagállamok vállalatainak adókikerülését, és nyújtson be javaslatokat e kérdés megoldására, beleértve minden ilyen megállapodás felülvizsgálatát is;

16. addig is javasolja, hogy a kétoldalú adóügyi megállapodások aláírását vagy végleges megkötését megelőzően a megállapodás szövegét nyújtsák be a Bizottságnak, amely egy hónapon belül nyilvános és indokolással ellátott véleményt fogalmaz meg;

17. ismételten hangsúlyozza a határon átnyúló tevékenységet folytató vállalatok országonkénti beszámolási kötelezettségének fontosságát, és hangsúlyozza, hogy ez a pénzügyi intézményekre is vonatkozik;

18. ösztönzi a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vitassák meg, hogy többek között az adókikerülés kérdésének megoldása érdekében miként lehetne továbbfejleszteni a társaságiadó-alapra vonatkozó jogszabályok közelítését, és tájékoztassák rendszeresen az Európai Parlamentet e megbeszéléseikről és a belőlük levonható következtetésekről;

19. felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan javaslatokat, amelyek az adókijátszásban bűnösnek talált vállalatokat kizárják a közbeszerzésekből és támogatásokból;

Hozzáadottérték-adó

20. ugyanakkor megállapítja, hogy miután a héa „saját forrás”, az adókikerülés e területen valóban közvetlenül befolyásolja a tagállamok gazdaságait és az EU költségvetését egyaránt; emlékeztet arra, hogy a Számvevőszéket idézve: „a héakijátszás sérti a tagállamok pénzügyi érdekeit, és kihat az uniós költségvetésre is, amennyiben csorbítja a héaalapú saját forrást. Ezt a kiesést a saját forrás GNI-alapú összetevőjének kell kompenzálnia, miáltal torzul az egyes tagállamok uniós költségvetési hozzájárulása. Az adócsalás akadályozza a belső piac működését és gátolja a tisztességes versenyt is”(4);

21. megállapítja, hogy az EU héarendszere az állami bevételek jelentős részét biztosítja – 2009-ben 21%-ot(5) –, de egyúttal oka annak is, hogy a megfelelésre fordított szükségtelen költségek és az adókikerülés szintje egyaránt magas;

22. rámutat arra, hogy a héa beszedési modellje bevezetése óta nem változott; hangsúlyozza, hogy a technológiai és gazdasági környezetben bekövetkezett változások következtében ez a modell elavult, és további alkalmazása jelentős kiesésekhez vezet;

23. hangsúlyozza, hogy a tagállamok adóhatóságai közötti határokon átnyúló együttműködés hiányosságai gyengítik az héával kapcsolatos uniós szabályozási keretet, segítik a csalást és a szervezett bűnözői tevékenységeket, és a 42-es eljáráskódú vámeljárás heterogén alkalmazása miatt tapasztalt veszteségekhez hasonló jelentős bevételkiesésekhez vezetnek; sajnálatát fejezi ki az egységességnek a héaazonosítók vámszinten történő feldolgozása terén mutatkozó hiánya miatt; véleménye szerint egy európai adóazonosító szám nagyobb átláthatóságot és egységességet teremtene a 42-es eljáráskódú vámeljárások lefolytatása terén; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb indítsa el hatásvizsgálatát ebben az ügyben;

24. sajnálja, hogy két, héacsalás elleni küzdelemre irányuló fontos kezdeményezés, nevezetesen a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek egy héacsalás elleni gyorsreagálási mechanizmus tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2012)0428) és a 2006/112/EK irányelvnek a fordított adókivetési mechanizmus bizonyos csalásra alkalmas termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó választható és ideiglenes alkalmazása tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2009)0511) esetében a Tanácsban kialakult patthelyzet még mindig fennáll;

25. sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan javaslatot, amely lehetővé teszi, hogy az EU és a harmadik országok között megkezdődhessenek a héa területére vonatkozó hatékony, kötelező közigazgatási együttműködésre irányuló kétoldalú megállapodásra irányuló tárgyalások;

Vámok

26. hangsúlyozza, hogy a vámrendszer megfelelő működése közvetlen következményekkel jár a héa kiszámítása tekintetében; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Unióban a vámellenőrzések nem működnek megfelelően, ami jelentős héaveszteségeket okoz(6); elfogadhatatlannak tartja, hogy a legtöbb tagállamban az adóhatóságok nem férnek közvetlenül hozzá a vámadatokhoz, és ezért az adózási adatokkal való automatizált összevetés nem lehetséges; rámutat arra, hogy a szervezett bűnözés jól ismeri a jelenlegi rendszer gyenge pontjait;

27. sajnálja, hogy a Bizottság és a tagállamok nem voltak képesek biztosítani a Modernizált Vámkódex időben történő végrehajtását; hangsúlyozza, hogy az új vámkódex bevezetésének késedelme miatt elmaradt becsült haszon az éves működési költségeknek a megfeleléssel kapcsolatos költségek terén megvalósuló megtakarítása tekintetében teljes bevezetés esetén mintegy 2,5 milliárd eurót, a tágabb nemzetközi kereskedelmi piacon pedig akár 50 milliárd eurót tesz ki(7);

28. rámutat arra, hogy az OLAF 2011-es jelentése és a 2006–2011 közötti időszak közötti fellépések ügyében zajló bírósági intézkedések előrehaladásáról szóló áttekintése alapján – amely szerint az intézkedések több mint fele bírósági határozatra vár – különös figyelmet kell fordítani a vámmal kapcsolatos csalásra, amely a legnagyobb arányú rendszerszintű korrupciót mutató területek között szerepel Európában(8);

29. sajnálja, hogy a nagy dohánycégekkel kötött megállapodások alapján az Uniónak fizetett hatalmas összegeknek mindössze 9,7%-át fordítják csalás elleni intézkedésekre és programokra, míg a fennmaradó 90,3%-ot hozzáadták a tagállamok költségvetési bevételeihez anélkül, hogy egyértelműen a csalás elleni küzdelemmel összefüggő programokra és tevékenységekre irányozták volna elő őket.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

23.4.2013

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

17

1

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Zigmantas Balčytis, Zuzana Brzobohatá, Andrea Češková, Tamás Deutsch, Jens Geier, Gerben-Jan Gerbrandy, Ingeborg Gräßle, Monica Luisa Macovei, Jan Mulder, Eva Ortiz Vilella, Monika Panayotova, Crescenzio Rivellini, Theodoros Skylakakis, Bart Staes, Michael Theurer

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Cornelis de Jong, Karin Kadenbach, Ivailo Kalfin, Derek Vaughan

(1)

Richard Murphy FCA, Tax Research UK: Closing the European Tax Gap – A report for Group of the Progressive Alliance of Socialists & Democrats in the European Parliament’, http://www.socialistsanddemocrats.eu/gpes/media3/documents/3842_EN_richard_murphy_eu_tax_gap_en_120229.pdf

(2)

OECD (2013) Addressing Base Erosion and Profit Shifting, OECD Publishing, http://dx.doi.org/10.1787/9789264192744-en

(3)

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az európai digitális menetrend (COM(2010)245).

(4)

A Számvevőszék 13/2011. sz. különjelentése, 11. o., 5. bekezdés.

(5)

Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, „A” Tematikus Főosztály (Gazdaság- és Tudománypolitika): ‘Simplifying and Modernising VAT in the Digital Single Market’ (IP/A/IMCO/ST/2012_03), 2012. szeptember, http://www.europarl.europa.eu/committees/en/studiesdownload.html?languageDocument=HU&file=75179

(6)

A Számvevőszék 13/2011. sz. különjelentésében megállapította, hogy csak a 42-es eljáráskódú vámeljárás 2009-ben a Számvevőszék által vizsgált hét tagállam tekintetében megközelítőleg 2200 millió euró extrapolált veszteséget okozott, amely egyenértékű annak a héaösszegnek a 29%-ával, amely héa az ebben a hét európai uniós tagállamban a 42-es eljáráskódú vámeljárás alá vont valamennyi 2009-es importügylet által képzett adóalapra elvileg kivetendő volna;

(7)

Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, „A” Tematikus Főosztály (Gazdaság- és Tudománypolitika): ‘Roadmap to Digital Single Market’ (IP/A/IMCO/NT/2012-13), 2012. augusztus, http://www.europarl.europa.eu/document/activities/cont/201209/20120914ATT51402/20120914ATT51402EN.pdf

(8)

Tematikus dokumentum a tagállamok közigazgatásán belüli rendszerszintű korrupcióról, valamint e jelenségnek az Unióra gyakorolt negatív hatásai elleni intézkedésekről, A Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság, 2012. november.


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

24.4.2013

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

29

1

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jean-Paul Besset, Sharon Bowles, Udo Bullmann, Nikolaos Chountis, George Sabin Cutaş, Leonardo Domenici, Diogo Feio, Elisa Ferreira, Ildikó Gáll-Pelcz, Jean-Paul Gauzès, Sven Giegold, Liem Hoang Ngoc, Gunnar Hökmark, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Philippe Lamberts, Astrid Lulling, Hans-Peter Martin, Sławomir Nitras, Ivari Padar, Anni Podimata, Antolín Sánchez Presedo, Theodor Dumitru Stolojan, Kay Swinburne, Sampo Terho, Marianne Thyssen

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Fabrizio Bertot, Herbert Dorfmann, Sari Essayah, Krišjānis Kariņš, Olle Ludvigsson, Sirpa Pietikäinen, Nils Torvalds

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

María Auxiliadora Correa Zamora, Iratxe García Pérez, Hubert Pirker

Utolsó frissítés: 2013. május 14.Jogi nyilatkozat