JELENTÉS az Európai Bizottság által az Európai Parlament részére készített, a tagállami exporthitel-ügynökségek tevékenységéről szóló első éves jelentésről
19.6.2013 - (2012/2320(INI))
Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság
Előadó: Yannick Jadot
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
az Európai Bizottság által az Európai Parlament számára készített, a tagállami exporthitel-ügynökségek tevékenységéről szóló első éves jelentésről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a hivatalosan támogatott exporthitelek terén bizonyos iránymutatások alkalmazásáról, valamint a 2001/76/EK és a 2001/77/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. november 16-i 1233/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[1],
– tekintettel a hivatalosan támogatott exporthitelek terén bizonyos iránymutatások alkalmazásáról szóló 1233/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletének módosításáról szóló, 2013. március 14-i …/…/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre irányuló javaslatra (C(2013) 1378),
– tekintettel „Az uniós kkv-k kereskedelmének és beruházásainak finanszírozása: könnyített hitelhez jutás a nemzetközivé válás támogatása érdekében” című, 2012. december 11-i állásfoglalására[2],
– tekintettel az „Új európai kereskedelmi politika az Európa 2020 stratégia keretében” című, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására[3],
– tekintettel az európai befektetési politikáról szóló, 2011. április 6-i állásfoglalására[4],
– tekintettel a „Nemzetközi kereskedelempolitika az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében” című, 2010. november 25-i állásfoglalására[5],
– tekintettel „Az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására[6],
– tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására[7],
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (2010/C 83/02),
– tekintettel az Európai Bizottság, illetve a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő 2011. december 12-i közleményére (COM(2011)0886),
– tekintettel az „Az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról” című, 2010. október 19-i bizottsági közleményre (COM(2010)0573),
– tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, 2012. június 26-i uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre vonatkozó európai tanácsi nyilatkozatra (11855/2012),
– tekintettel a tematikus főosztályának az uniós külpolitika emberi jogi mércéiről szóló tájékoztató dokumentumára (EXPO/B/DROI/2011/15),
– tekintettel az ENSZ üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó, 2011. június 16-i irányadó elveire (HR/PUB/11/04, 2011, ENSZ),
– tekintettel a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalatok és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2013. április 16-i bizottsági javaslatra (COM(2013)0207),
– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,
– tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7-0193/2013),
A. mivel a tagállamok exporthitel-programjai fontos eszközt jelentenek az európai vállalkozások kereskedelmi és üzleti lehetőségeinek bővítésében;
B. mivel a hivatalosan támogatott exporthitelek terén bizonyos iránymutatások alkalmazásáról szóló 1233/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet éves jelentéstételi követelményeket állapít meg, amelyeket a tagállamoknak a Bizottság felé teljesíteniük kell, ugyanakkor az egyes OECD-megállapodásokban bekövetkező változások uniós jogba történő mielőbbi átültetésének elérése érdekében előírja a Bizottság hatáskörökkel való felruházását;
C. mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikkének értelmében a „közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni”;
D. mivel az arra vonatkozó elveket, hogy az Unió miként alakítja a világ többi részéhez fűződő kapcsolatait, valamint az Unió nemzetközi színtéren megvalósuló fellépésére irányuló vezérelveket az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. és 21. cikke tartalmazza, amely kötelező érvényű megállapodás a tagállamok között;
E. mivel az Európai Bizottság, illetve a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő 2011. decemberi közleménye megerősíti, hogy „az európai vállalkozásokat megfelelő gondossággal történő eljárásra kell ösztönözni annak biztosítása érdekében, hogy működésük során – tevékenységük végzésének helyétől függetlenül – tartsák tiszteletben az emberi jogokat”;
F. mivel az Európai Tanácsnak az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai kerete és cselekvési terve megerősíti, hogy „az EU külső tevékenységének minden területén kivétel nélkül az emberi jogok előmozdítására fog törekedni”;
G. mivel az EU Alapjogi Chartája jogilag kötelező érvényű az uniós intézményekre és a tagállamokra nézve a kívülmaradást választó tagállamok kivételével az uniós jog végrehajtásakor, és mivel a Bizottságnak a Charta hatékony végrehajtására vonatkozó stratégiája kifejezetten elismeri, hogy a Charta alkalmazandó az EU külső fellépésére;
H. mivel az Unió és tagállamai üdvözölték az ENSZ üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó elveit, amelyek keretében az állam és a vállalkozások közötti kapcsolatokról szóló 4. elv kifejezetten hivatkozik az exporthitel-ügynökségekre;
I. mivel exporthitel-támogatást gyakran biztosítanak olyan nagyszabású projektekhez, amelyek a magas kereskedelmi, politikai, gazdasági vagy környezeti kockázatok miatt nehezen jutnak kereskedelmi hitelhez, így azt az exporthitel-ügynökségeknek ennek megfelelően kell értékelniük és beárazniuk;
J. mivel 2013. március 14-én a Bizottság javaslatot tett az 1233/2011/EU rendelet II. mellékletét módosító, felhatalmazáson alapuló rendeletre,
1. üdvözli a Bizottság erőfeszítéseit a tagállamok által az exporthitel-tevékenységeikről készített éves jelentések keretének kialakítása terén az 1233/2011/EU rendeletnek megfelelően, az uniós szintű átláthatóság növelése érdekében; hangsúlyozza, hogy e jelentéstétel fő célkitűzése annak nyomon követése, hogy a tagállamok exporthitel-ügynökségei megfelelnek-e az exporthitelekre alkalmazandó nemzetközi szabályoknak és az EU-Szerződésben foglalt kötelezettségeknek;
2. elismeri a tagállami exporthitel-ügynökségek tevékenységéről szóló, Bizottság által készített első éves jelentés 2012. december 14-i nem hivatalos átvételét, amely jelentés értékeli a 27 tagállam közül aktív exporthitel-programmal rendelkező 20 tagállam által adott válaszokat, valamint nyugtázza e tagállamok jelentéseinek beérkezését mellékletek formájában; felkéri a Bizottságot, hogy hagyja jóvá e dokumentumok nyilvános közzétételét annak érdekében, hogy teljesüljön az alaprendelet célja, miszerint növelni kell az átláthatóságot;
3. elismeréssel nyugtázza, hogy a Bizottság jelentése világosan jelzi a tagállamok 2011-ben folytatott exporthitel-tevékenységeinek léptékét és fontosságát, amelyek összesen több mint 250 milliárd eurós kitettséget jelentenek – köztük 260 olyan tranzakciót, amelyek esetében komoly környezeti hatásokról számoltak be –, és amelyek lényeges kereskedelmi és üzleti lehetőségeket testesítenek meg az európai vállalkozások számára;
4. elismeri, hogy a tagállamok éves tevékenységi jelentéseikben az 1233/2011/EU rendelet I. mellékletének első bekezdésében megfogalmazott kérés szerint a Bizottság rendelkezésére bocsátották az exporthitelekre vonatkozó pénzügyi és operatív információkat;
5. a tagállamok exporthitel-tevékenységeinek léptékével összefüggésben hangsúlyozza az 1233/2011/EU rendelet (4) preambulumbekezdésének fontosságát, amely felszólít az Unió külső fellépésre vonatkozó általános rendelkezéseinek való megfelelésre, különös tekintettel a demokrácia megerősítésére, az emberi jogok tiszteletben tartására és a politikák fejlesztési célú koherenciájára, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelemre; e tekintetben emlékeztet a rendelet I. mellékletében foglalt egyedi jelentéstételi követelmények fontosságára, amelyek arra hivatottak, hogy a Bizottság és a Parlament számára lehetővé tegyék e megfelelés értékelését;
6. hangsúlyozza, hogy a tagállamok éves jelentései és azok bizottsági értékelése alapján a Parlament egyelőre nem tudja kielégítően megvalósítani arra irányuló szándékát, hogy megállapítsa, a tagállami exporthitel-tevékenységek megfelelnek-e az Unió külpolitikai céljainak – az EUSZ 3. és 21. cikkében foglaltak szerint –, és a környezeti kockázatok kezelésére vonatkozó hatályos rendeleteknek, ami az exporthitel-ügynökségek kockázati díjainak kiszámítását illeti;
7. üdvözli a Bizottság éves jelentésben idézett, a tagállamok részéről megnyilvánuló „egyértelmű, általános hajlandóságot” arra, hogy „olyan politikákat alkalmazzanak exporthitel-programjaik esetében, amelyek célkitűzései megfelelnek a 3. és 21. cikk általános szellemének”; elismeréssel nyugtázza néhány tagállam, köztük Németország, Olaszország, Belgium és Hollandia erőfeszítéseit, amelyek igyekeznek értelmesebb jelentést tenni az Unió egyes külpolitikai céljainak való megfelelésre vonatkozóan;
8. elismeri, hogy a Bizottság számára lehetővé kell tenni annak értékelését, hogy a tagállamok exporthitel-tevékenységei összhangban állnak-e az Unió külpolitikai céljaival, és ezért azt javasolja, hogy a megfelelőségi tesztnek azt kellene vizsgálnia hogy a hivatalos támogatásban részesülő exporthitel-ügynökségek rendelkeznek-e olyan politikákkal, amelyek hatékonyan biztosítják, hogy tevékenységeik összhangban legyenek az Unió külpolitikai célkitűzéseivel;
Az exporthitel-ügynökségek értékelése az Unió külső fellépésre vonatkozó céljainak való megfelelés szempontjából
9. osztja a Bizottság éves jelentésben tett észrevételét, miszerint „nehéz pontos referenciaértéket meghatározni az uniós jognak való megfelelés mérésére”; megismétli, hogy továbbra is a 21. cikk rendelkezései szolgáltatják azt a fő viszonyítási alapot, amelyhez mérten az exporthitel-ügyletekre alkalmazott szakpolitikákat értékelni kell;
10. hangsúlyozza, hogy az Unió csak abban az esetben lesz megbízható és hathatós globális szereplő, ha a tagállamok és az európai intézmények következetes külpolitikát folytatnak;
11. javasolja, hogy a Tanács exporthitelekkel foglalkozó munkacsoportja és a Bizottság a soron következő éves jelentés előtt konzultáljon az Európai Külügyi Szolgálattal (EKSZ) a 21. cikkben foglaltaknak való megfelelőségről szóló értelmes jelentéstételre vonatkozó módszertan kidolgozásáról, valamint a hivatalosan támogatott exporthitelek területére tartozó bizonyos OECD-iránymutatások EU-ban történő alkalmazásáról; kitart amellett, hogy e folyamatnak képezze részét egy nyilvános konzultáció;
12. kiemelt fontosságúnak tartja, hogy a tagállamokat felszólítsák a hivatalosan exporthitellel támogatott projektek ellenőrzése során alkalmazott átvilágítási eljárások rendelkezésre állására, eredményére és hatékonyságára irányuló nyomon követésre és jelentéstételre, az emberi jogokra gyakorolt esetleges hatásuk vonatkozásában;
13. tudatában van annak, hogy az exporthitel-ügynökségek a projektpartnerek által nyújtott információkra hagyatkoznak; meggyőződése, hogy ha az exporthitel-ügynökségek esetében az átvilágítási eljárások strukturált megközelítését követelnék meg a projektfinanszírozásra való jogosultság előfeltételeként, a projektpartnerek szívesen végeznék el maguk az ilyen eljárásokat, ezáltal pedig csökkennének az exporthitel-ügynökségek további adminisztratív költségei;
14. úgy véli, hogy az emberi jogoknak az exporthitel-ügynökségek részéről történő tiszteletben tartásáról szóló jelentéstétel terén elért haladás előfutára az Unió külső fellépésre vonatkozó, 21. cikkben rögzített egyéb céljaival – így például a szegénység felszámolásával –, valamint a környezeti kockázatok kezelésével kapcsolatos hatékonyabb jelentéstételnek;
Jelentéstétel a környezeti kockázatoknak az exporthitel-ügynökségek kockázati díjainak kiszámítása során való figyelembevételéről
15. felszólítja a tagállami exporthitel-ügynökségeket, hogy továbbra is készítsenek jelentéseket a környezeti kockázatok értékeléséről, és úgy véli, hogy az ilyen jelentéstétel az OECD-országok és nem OECD-országok valamennyi exporthitel-ügynöksége részéről elengedhetetlen az egyenlő feltételek biztosításához;
Jelentéstétel a függő kötelezettségekről
16. megállapítja, hogy a tagállamok exporthitel-ügynökségei jelenleg különböző formában tesznek jelentést a függő kötelezettségekről; felkéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon olyan egységes meghatározásról, amely a Parlament arra vonatkozó kívánságát tükrözi, hogy tájékoztatást kapjon a mérlegen kívüli kitettségekről;
Útmutatás és értékelés a Bizottság részéről
17. felszólítja a Bizottságot, hogy adjon útmutatást a tagállamoknak a következő jelentéstételi időszakra vonatkozóan, különös tekintettel arra, hogy miként tegyenek jelentést az emberi jogi stratégiáik terén alkalmazott átvilágítási eljárások rendelkezésre állásáról és hatékonyságáról, valamint hogyan számoljanak be a környezeti kockázatok kezeléséről;
18. elvárja, hogy a Bizottság következő éves jelentésében nyilatkozzon arról, hogy megvalósult-e az Unió célkitűzéseinek és kötelezettségeinek való tagállami megfelelés értékelése, és amennyiben nem, fogalmazzon meg ajánlásokat arra vonatkozóan, hogy e cél érdekében miként javítható a jelentéstétel hatékonysága;
Bizottsági jelentés a nem OECD-országok bevonásáról
19. üdvözli a Bizottság által 2012-ben – az USA-val közösen – tett erőfeszítéseket annak érdekében, hogy bevonják Kínát, Brazíliát, Oroszországot és más fontos feltörekvő gazdaságokat a jelentős exportfinanszírozók nemzetközi munkacsoportjának (IWG) létrehozásába;
20. az IWG létrehozásához javasolja az ágazati megközelítés célszerűségének megvizsgálását annak érdekében, hogy a második szakaszban megvethessék a horizontális rendelkezések alapjait, amelyek az egyenlő feltételek megteremtése érdekében biztosítják a hatékony és magas szintű normák, valamint az exporthitel-ügynökségekre vonatkozó új nemzetközi szabályok közös elfogadását valamennyi OECD-ország és a nem OECD-ország részéről;
o
o o
21. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az OECD titkárságának.
INDOKOLÁS
2011-ben az Európai Parlament és a Tanács megállapodott, hogy átülteti az exporthitelekről szóló 2005. évi OECD-megállapodást az uniós jogba. A folyamat során megegyeztek abban, hogy a Bizottságot feljogosítják felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására az OECD-megállapodások jövőbeni változatainak átültetése céljából, hogy uniós szinten ezáltal növeljék a tagállamok exporthitel-tevékenységeinek átláthatóságát. Az így létrejött 1233/2011/EU rendelet I. melléklete tartalmazza azokat az elemeket, amelyekre a tagállamok részéről a Bizottságnak készítendő éves jelentéseknek ki kell térniük:
- eszközök és források, kifizetett kárigények és megtérülések, új kötelezettségvállalások, kitettségek és a felszámított kockázati díjak, valamint a hivatalosan támogatott exporthitel-tevékenységek nyomán felmerülő függő kötelezettségek;
- a hivatalosan támogatott exporthitel-tevékenységek során mennyiben veszik figyelembe azokat a környezeti kockázatokat, amelyek egyéb kapcsolódó kockázatokat is rejthetnek;
- értékelés az exporthitel-ügynökségek uniós célkitűzéseknek és kötelezettségeknek való megfeleléséről.
A tagállamokra vonatkozó jelentéstételi követelmények utolsó pontját a rendelet törzsszövegében a (4) preambulumbekezdés vezeti be, és ad annak különleges súlyt és irányt:
(3) A tagállamoknak a nemzeti exporthitel-rendszereik létrehozása, fejlesztése és alkalmazása, illetve a hivatalosan támogatott exporthitel-tevékenységek felügyelete során meg kell felelniük az Unió külső fellépésre vonatkozó általános rendelkezéseinek, úgy, mint a demokrácia megerősítése, az emberi jogok tiszteletben tartása és a következetes fejlesztési politika, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem.
Az Unió külső fellépésre vonatkozó általános rendelkezéseit az EUSZ 3. és 21. cikke foglalja magában.
Az I. melléklet emellett a Bizottságnak is előírja, hogy évente tegyen jelentést a Parlamentnek a hivatalosan támogatott exporthitelek területén globális szabványok kialakítása érdekében folytatott tárgyalásokról.
A 1233/2011/EU rendelet hatálya alá tartozó első jelentéstételi időszak a 2011-es évet öleli fel.
december 14-én a Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságának elnöke nem hivatalosan átvette a Bizottság éves jelentésének tervezetét a tagállamok 2011-ben végzett exporthitel-tevékenységéről. A tervezet értékeli a 27 tagállamból azon 20 tagállam jelentéseit, amelyek aktív exporthitel-programmal rendelkeznek. Mind a 20 tagállam jelentését ugyanazon a napon továbbították.
március 4-én a Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága és a Tanács Kereskedelempolitikai Bizottsága változtatások nélkül kézhez kapta ugyanazokat a dokumentumokat, amelyeket „korlátozott hozzáférésű” kategóriába soroltak, azaz amelyek „csak bizonyos személyek által, szakmai okokból megismerhető és bizottságunk tagjai körében belső felhasználásra szánt bizalmas adatokat tartalmaznak”.
március 21-én az 1233/2011/EU rendelet értelmében a Parlament kézhez kapta a Bizottságtól az exporthitelek területén a Bizottság által a 2011–2012-es időszakra vonatkozóan folytatott tárgyalásokról szóló jelentést is. Ezt a dokumentumot szintén „korlátozott hozzáférésű dokumentumként” továbbították.
Eközben 2012 decemberében a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság koordinátorainak határozatával, majd a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban 2013. február 21-én, illetve március 21-én folytatott első és második eszmecserével megkezdődött e jelentéssel kapcsolatos munka, hogy a Parlament időben hozzájárulhasson a tagállamok második éves jelentésének felülvizsgálatához. A dokumentumokat a bizottságban folytatott egyik eszmecsere alkalmával sem lehetett a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság weboldalán az érdeklődő nyilvánosság rendelkezésére bocsátani. Azok az alapdokumentumok, amelyekre ez a jelentés hivatkozik, az indokolás megírásának napján még mindig nem elérhetők a nyilvánosság számára.
Az előadó ezt rendkívül aggályosnak tartja, és vitatja a Bizottságnak ezt a bizalmas kezelést szorgalmazó megközelítését, amely teljes mértékben ellentétes az 1233/2011/EU rendelet céljával, miszerint uniós szinten növelni kell a tagállamok exporthitel-tevékenységeinek átláthatóságát. Az előadó követeléseit a jelentés első bekezdései tartalmazzák.
március 27-én a Parlament kézhez kapta a hivatalosan támogatott exporthitelek terén bizonyos iránymutatások alkalmazásáról szóló 1233/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletének módosításáról szóló, 2013. március 14-i …/…/EU első felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet. A felhatalmazáson alapuló rendelet célja, hogy az OECD-megállapodás kockázatidíj-rendszerének módosítására, a polgári légi járműveknek nyújtott exporthitelekről szóló 2011-es ágazati megállapodásra, valamint a megújuló energiák, az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése és a vízprojektek céljára nyújtott exporthitelekről szóló ágazati megállapodásra vonatkozó új OECD-megállapodásoknak megfelelően aktualizálja az 1233/2011/EU alaprendeletet.
Ugyan az előadónak semmi kifogása nincs a javasolt módosítások tartalmát illetően, azt már kevésbé tartja ésszerűnek, hogy míg lehetőség van felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, az 1233/2011/EU alaprendelet ezt ellensúlyozó átláthatósági követelményei nem teljesülnek.
Tovább súlyosbítja ezt a kiegyensúlyozatlanságot az is, hogy a tagállamok 2011-ben folytatott exporthitel-tevékenységeikről szóló jelentései, valamint a Bizottság e jelentésekről készített értékelése minőségi szempontból nem megfelelőek.
Az Európai Bizottság jelentése világosan számot ad az exporthitel-ügynökségek léptékéről és jelentőségéről. Az exporthitel-ügynökségek 2011 során folytatott tevékenységeinek a jelentésben bemutatott kitettsége több mint 250 milliárd eurónak felelt meg, ideértve 260 olyan tranzakciót is, amelyek esetében komoly környezeti hatásokról számoltak be. Amint azt az előadó az 1233/2011/EU rendelettel kapcsolatos jogalkotási eljárás során már kifejtette, méltányolja, hogy a tagállamok rendelkeznek egy ilyen eszközzel, amely hozzájárul az európai vállalkozások kereskedelmi és üzleti lehetőségeihez.
Csak hogy jobban megérthessük az arányokat: ez az összeg majdnem kétszerese az Unió éves költségvetésének. Összehasonlításképpen, „az EU mint globális szereplő” költségvetési fejezethez rendelt uniós költségvetés nem éri el a 10 milliárd eurót. Tehát az exporthitel-ügynökségek az EU költségvetésében a külső fellépésre elkülönített éves előirányzatoknak legalább 25-szörösét fordítják projektek támogatására.
Az exporthitel-ügynökségek tevékenységeinek léptéke teljes mértékben alátámasztja az 1233/2011/EU rendelet (4) preambulumbekezdésének fontosságát, amely kimondja, hogy az Unió külső fellépésre vonatkozó céljainak való megfelelést – ilyen például a demokrácia megerősítése, az emberi jogok tiszteletben tartása és a politikák fejlesztési célú koherenciája, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem – vezérelvnek kell tekintetni, amikor tagállamaink a szóban forgó eszközt alkalmazzák. Ezért hasonlóképpen fontosak a rendelet I. mellékletében megfogalmazott jelentéstételi követelmények is, mivel a Parlament ezek segítségével tudja értékelni a megfelelést.
A tagállamok éves jelentései és azok bizottsági értékelése alapján azonban a Parlament aligha tudja kielégítően megvalósítani arra irányuló szándékát, hogy a megfelelésre vonatkozó megállapításokat tegyen. Különösen igaz ez az I. melléklet nem pénzügyi jellegű tételeire vonatkozó jelentések esetében, mint például a környezeti kockázatok kezelése az exporthitel-ügynökségek kockázati díjainak kiszámítása során, vagy az Unió külpolitikai céljainak való megfelelés.
Ez a hiányosság bizonyos mértékig nem meglepő. Egyes tagállamok, például Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Dánia elismerésre méltó erőfeszítéseket tesznek, hogy jelentést készítsenek e nehezebben körvonalazható témákról. El kell azonban ismernünk, hogy még nincs bevált módszere a nem pénzügyi jellegű kérdésekre vonatkozó jelentéstételnek, a tagállamok és az európai intézmények – így például az Európai Beruházási Bank – pedig továbbra sem felelnek meg a Lisszaboni Szerződés arra irányuló követelményeinek, hogy megmutassák, megfelelnek az Unió külső fellépésre vonatkozó céljainak.
Ezért a hatékonyabb jelentéstétel elősegítése érdekében a jelentés fennmaradó része arra vállalkozik, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg a tagállamok és a Bizottság számára arra vonatkozóan, hogy a jövőben hogyan készítsenek olyan éves jelentést, amely jobban megfelel az exporthitel-ügynökségek tevékenységének nyomon követésével kapcsolatos elvárásainknak. Ez különösen érvényes a tagállami exporthitel-tevékenységeknek a Lisszaboni Szerződés 3. és 21. cikkében foglalt, külső fellépésre vonatkozó céloknak való megfeleléséről szóló jelentéstételre.
Néhány további ajánlás a környezeti kockázati díjak kiszámítására, az exporthitel-ügynökségek függő kötelezettségeire, valamint a Bizottságnak a nem OECD-országok bevonása érdekében folytatott tevékenységeire vonatkozó jelentéstételt is érintik.
A jelentés végezetül felkéri a Bizottságot, hogy szolgáljon útmutatással a tagállamok számára annak érdekében, hogy a következő éves jelentésekben a Bizottság érdemi értékelést adhasson a Parlamentnek arra vonatkozóan, hogy véleménye szerint a tagállami exporthitel-tevékenységek esetében megállapítható-e az Unió külső fellépésre vonatkozó céljainak való megfelelés.
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
|
Az elfogadás dátuma |
28.5.2013 |
|
|
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
28 1 0 |
|||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
William (The Earl of) Dartmouth, Maria Badia i Cutchet, David Campbell Bannerman, Daniel Caspary, María Auxiliadora Correa Zamora, Andrea Cozzolino, George Sabin Cutaş, Metin Kazak, Franziska Keller, Bernd Lange, David Martin, Vital Moreira, Paul Murphy, Cristiana Muscardini, Franck Proust, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Niccolò Rinaldi, Peter Šťastný, Robert Sturdy, Henri Weber, Iuliu Winkler, Jan Zahradil, Paweł Zalewski |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Catherine Bearder, Albert Deß, Elisabeth Köstinger, Mario Pirillo, Marietje Schaake, Jarosław Leszek Wałęsa |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés) |
Marie-Christine Vergiat |
||||