AJÁNLÁS az Európai Unió és az Örmény Köztársaság közötti, az engedély nélkül tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről

23.9.2013 - (05859/2013 – C7‑0113/2013 – 2012/0332(NLE)) - ***

Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
Előadó: Edit Bauer

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

az Európai Unió és az Örmény Köztársaság közötti, az engedély nélkül tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről

(05859/2013 – C7‑0113/2013 – 2012/0332(NLE))

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (05859/2013),

–   tekintettel az Európai Unió és az Örmény Köztársaság közötti, az engedély nélkül tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló megállapodás tervezetére (05860/2013),

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 79. cikke (3) bekezdésének és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának értelmében a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7–0113/2013),

–   tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikke (7) bekezdésére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására és a Külügyi Bizottság véleményére (A7–0289/2013),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és az Örmény Köztársaság kormányának és parlamentjének.

INDOKOLÁS

Az Európai Unióról szóló szerződés szerint az „Unió nemzetközi szintű fellépése azon elvekre épül, amelyek létrehozását, fejlődését és bővítését vezérelték, és arra irányul, hogy ezek érvényesülését a világ többi részén is előbbre vigye”. Ezt a kötelezettségvállalást a harmadik országokkal folytatott kapcsolatok kialakítása és javítása révén kell teljesíteni, fő hangsúlyt fektetve a demokrácia, a jogállamiság és a jó kormányzás térségének kiterjesztésére. A 2004-es és 2007-es bővítések után megváltoztak az EU külső határai, és egyértelmű igény jelentkezett az EU új „szomszédaival” ápolt kapcsolatok erősítésére.

Ebben a tekintetben nagyon fontos eszközt jelentettek a partnerségi és együttműködési megállapodások, amelyek már az említett bővítési hullámok előtt is kezdték irányítani az EU és egyes harmadik országok közötti kölcsönös kapcsolatokat. Az 1990-es évek vége óta az Európai Unió tíz partnerségi és együttműködési megállapodást kötött – egyet közülük Örményországgal –, amelyek 1999. május 31-én léptek hatályba. A megállapodás számos területen rendelkezett az együttműködés keretéről, beleértve az illegális bevándorlásról szóló cikket (72. cikk), amelyben a két fél megállapodik arról, hogy együttműködnek az illegális bevándorlás megakadályozása és ellenőrzése, illetve a másik fél területén illegálisan tartózkodó állampolgáraik visszafogadása érdekében.

Az európai szomszédságpolitika (ENP) kialakítása egyértelmű jelzés volt az új szomszédos országok, köztük a Dél-Kaukázus felé is, amelyek most sokkal közelebb vannak az EU-hoz, mint a bővítés előtt. Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia belefoglalása az európai szomszédságpolitikába azt is jelentette, hogy a partnerek hajlandóak mélyíteni a partnerségi és együttműködési megállapodásban foglalt együttműködésüket. Az új európai szomszédságpolitika Örményország számára szóló cselekvési terve új partnerségi kilátásokat nyitott meg, beleértve a személyek mozgásával kapcsolatos ügyekben folytatott párbeszéd megnyitását, többek között a visszafogadás és a vízumpolitika terén. Ebben a szakaszban a cél azonban csak a vízumkérdésekkel kapcsolatos információk cseréje volt, mert sokat kellett tenni az eljárásnak az európai normákhoz való hozzáigazítása érdekében.

A keleti partnerség fontos lépés, amely különleges dimenziót ad az európai szomszédságpolitikának. Ennek az új keretnek a célja az EU és Örményország, Azerbajdzsán, Belarusz, Grúzia, Moldova és Ukrajna közötti további gazdasági és politikai integráció felgyorsítása.

2011. december 19-én a Tanács hivatalosan meghatalmazta a Bizottságot, hogy kezdjen tárgyalásokat az Európai Unió és Örményország közötti visszafogadási megállapodásról, amely végül 2013. április 19-én került aláírásra, de hatálybalépése előtt az Európai Parlament egyetértésére van szükség. Az EU már kilenc EU-n kívüli országgal kötött visszafogadási megállapodást. A Dél-Kaukázus országai közül eddig még csak Grúziával került sor ilyen megállapodás megkötésére, de az Azerbajdzsánnal folytatott tárgyalások már megkezdődtek.

Az EU és Örményország közötti mobilitási partnerségről szóló, 2011. október 27-i közös nyilatkozatban a felek úgy határoztak, hogy viszonosságon alapuló mobilitási partnerséget hoznak létre azzal a céllal, hogy jobban tudják kezelni a jogszerű és a munkaerő-migrációt, beleértve a körkörös és az ideiglenes migrációt is.

Az előadó meg van győződve arról, hogy az Európai Bizottság és a Tanács véleményével összhangban több tárgyalási kör után Örményország már készen áll a megállapodás megkötésére.

A vízumkiadás megkönnyítéséről szóló megállapodás kiegyensúlyozása céljából hatékony intézkedésekre van szükség az illegális migrációs áramlások megakadályozásához és ellenőrzéséhez is. Már a partnerségi és együttműködési megállapodás is tartalmazott egy cikket a visszafogadásokról, amelyben a két fél megállapodik abban, hogy visszafogadják a másik fél területén illegálisan tartózkodó állampolgáraikat. A nemrégiben tárgyalt visszafogadási megállapodás célja viszonossági alapon gyors és hatékony eljárások létrehozása e személyek azonosítására, illetve biztonságos és szabályos visszatérésére.

A vízumliberalizációs és visszafogadási megállapodások megkötése nagyon fontos lépés az Örményország és az EU közötti kölcsönös kapcsolatok terén. Mindazonáltal további integrációra van szükség. Az Európai Parlament a Dél-Kaukázusra vonatkozó uniós stratégia szükségességéről szóló, 2010. május 20-i állásfoglalásában felhívta az EU-t, hogy legyen aktívabb a Dél-Kaukázus területén. Nemrégiben az integráció másik, társulási megállapodás formájában elérendő mélyebb szintjéről szóló tárgyalások kezdődtek a felek között. Ez a megállapodás erősíteni fogja az Örményország és az Európai Unió közötti együttműködést.

A visszafogadási megállapodás megkötésével kapcsolatban

- az előadó kéri a megállapodás megkötését és egyetért azzal, mert a megállapodás egyszerűsíteni fogja főleg a személyek mobilitását, ami fontos az emberek közötti kapcsolatok kialakítása szempontjából,

- az előadó felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel a két megállapodás végrehajtását az esetleges nehézkes rendelkezések feltárása érdekében, amelyeket javítani kell az egyszerűbb vízumrendszer előnyeinek teljes körű kihasználása érdekében,

- az előadó felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az ugyanezen megállapodások Azerbajdzsánnal mint a dél-kaukázusi térség utolsó országával való megkötésével kapcsolatos tárgyalásokra irányuló erőfeszítéseket,

- továbbá az előadó felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy a tárgyalások során következetesen hangsúlyozzák az EU és Örményország közötti társulási megállapodásról folytatott tárgyalásokról szóló, 2012. április 18-i európai parlamenti állásfoglalás ajánlásait.

VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről (27.6.2013)

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

az Európai Unió és az Örmény Köztársaság közötti, az engedély nélkül tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról
(05859/2013 – C7‑0113/2013 – 2012/0332(NLE))

A vélemény előadója: Tomasz Piotr Poręba

RÖVID INDOKOLÁS

A Bizottság az európai szomszédságpolitika (ENP) megerősítéséről szóló, 2006. december 4-i közleményében[1] ajánlást tett a visszafogadásról és a vízumkiadás megkönnyítéséről szóló tárgyalásoknak az európai szomszédságpolitika hatálya alá tartozó országokkal való megkezdésére. 2005 decemberében a COREPER keretében megegyezés született a tagállamok között a vízumkiadás megkönnyítésével kapcsolatos uniós politika javítására irányuló közös megközelítésről, amely alapján érvényben lévő visszafogadási megállapodás nélkül nem kerülhet sor vízumkiadás megkönnyítéséről szóló megállapodás megkötésére.

A keleti partnerséget létrehozó prágai csúcstalálkozó 2009. május 7-i közös nyilatkozata hangsúlyozta, hogy fontos az állampolgárok biztonságos környezetben való mobilitásának támogatása a vízumkiadás megkönnyítéséről és a visszafogadásról szóló megállapodások révén. A vízumliberalizációt hosszú távú célként jelölte meg, amelyet a biztonsági feltételek javulásának kell kísérnie a határokon átívelő bűnözés és az illegális migráció elleni küzdelem érdekében. A 2011. szeptemberi varsói csúcsértekezlet újra megerősítette ezeket a célokat, különösen azt hangsúlyozva, hogy a további együttműködésnek és koordinációnak ki kell terjednie az illegális migráció megakadályozására és az ellene folytatott küzdelemre, a biztonságos és jól irányított migráció és mobilitás ösztönzésére, valamint az integrált határigazgatás céljára.

A javasolt határozat figyelembe veszi és tükrözi az Örményországgal folytatott együttműködés jelenlegi keretét, különösen az 1999-ben hatályba lépett partnerségi és együttműködési megállapodást, az EU és Örményország által az európai szomszédságpolitika keretében 2006 novemberében elfogadott cselekvési tervet, a keleti partnerség csúcsértekezletén elfogadott nyilatkozatokat, valamint az EU és Örményország közötti társulási megállapodásról folyamatban lévő tárgyalásokat.

Az Örményországgal megkötendő visszafogadási megállapodásra irányuló tárgyalásokra vonatkozó hivatalos meghatalmazás 2011. december 19-én került elfogadásra. A tárgyalások 2012 februárjában kezdődtek, és az elfogadott szöveg aláírására 2012. október 18-án került sor.

A megállapodás megkötésére irányuló javasolt határozat olyan kötelező elemeket tartalmaz, amelyek az EU és a harmadik országok között kötött, visszafogadásról szóló megállapodásokba is belefoglalásra kerültek. A visszafogadási követelmények teljes mértékben viszonossági alapon kerültek kidolgozásra, és saját állampolgárokra, harmadik országok állampolgáraira és hontalan személyekre vonatkoznak, valamint meghatározzák az utóbbi két kategória visszafogadására vonatkozó kötelezettség előfeltételeit. A megállapodás meghatározza a megállapodás gyakorlati alkalmazására vonatkozó rendelkezéseket, ideértve a visszafogadási vegyes bizottság létrehozását, a gyorsított eljárás feltételeit, a költségekkel és az adatvédelemmel kapcsolatos záradékokat, valamint az egyéb nemzetközi kötelezettségekkel való viszonyt. A megállapodás Örményország és az EU területére vonatkozik, Írország, Dánia és az Egyesült Királyság kivételével.

A megállapodás tartalmaz egy záradékot, amely újra megerősíti, hogy a megállapodást az emberi jogok és a felekre alkalmazandó, kapcsolódó nemzetközi eszközökből eredő kötelezettségek tiszteletben tartásának biztosítása érdekében kell alkalmazni.

Örményország számos kapcsolódó nemzetközi egyezményt megerősített, például a menekültek státuszával kapcsolatos 1951-es genfi egyezményt és az 1967-es jegyzőkönyvet. Tagja az Európa Tanácsnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek. Örményország partnerország a keleti partnerség keretén belül, amelynek alapját a nemzetközi jog elvei és az alapvető értékek, többek között az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása iránti kötelezettségvállalás képezi, valamint 2010. július 15-én megkezdődtek a tárgyalások egy EU és Örményország között létrehozandó, új és kibővített társulási megállapodás vonatkozásában. Továbbá 2009 decemberében elindult az EU és Örményország közötti emberi jogi párbeszéd, és a mai napig négy fordulóra került sor.

A fenti tényeket figyelembe véve a vélemény előadója úgy véli, hogy Örményországban kellően szilárd keretek állnak rendelkezésre annak biztosításához, hogy a megállapodás hatálya alá tartozó személyek jogait tiszteletben tartsák. A visszafogadási megállapodást időben meg kell kötni és annak a vízumkönnyítési megállapodással egyidejűleg kell hatályba lépnie, mivel a két megállapodás kapcsolódik egymáshoz.

******

A Külügyi Bizottság felkéri az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy javasolja a Parlamentnek, hogy adja meg egyetértését.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	27.6.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	28 1 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Bastiaan Belder, Michael Gahler, Ana Gomes, Anna Ibrisagic, Liisa Jaakonsaari, Anneli Jäätteenmäki, Jelko Kacin, Tunne Kelam, Eduard Kukan, Alexander Graf Lambsdorff, Marusya Lyubcheva, Ria Oomen-Ruijten, Bernd Posselt, Hans-Gert Pöttering, Tokia Saïfi, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Nikolaos Salavrakos, Marek Siwiec, Charles Tannock, Eleni Theocharous, Geoffrey Van Orden, Boris Zala
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Antonio López-Istúriz White, Marietje Schaake, Traian Ungureanu, Ivo Vajgl, Janusz Władysław Zemke
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Leonidas Donskis, Danuta Jazłowiecka, Gabriel Mato Adrover

• [1]  COM(2006)0726.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	18.9.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	38 8 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Jan Philipp Albrecht, Roberta Angelilli, Edit Bauer, Rita Borsellino, Emine Bozkurt, Arkadiusz Tomasz Bratkowski, Salvatore Caronna, Philip Claeys, Carlos Coelho, Ioan Enciu, Cornelia Ernst, Tanja Fajon, Hélène Flautre, Kinga Gál, Kinga Göncz, Sylvie Guillaume, Ágnes Hankiss, Anna Hedh, Salvatore Iacolino, Sophia in ‘t Veld, Lívia Járóka, Timothy Kirkhope, Juan Fernando López Aguilar, Svetoslav Hristov Malinov, Clemente Mastella, Véronique Mathieu Houillon, Claude Moraes, Georgios Papanikolaou, Carmen Romero López, Judith Sargentini, Birgit Sippel, Csaba Sógor, Renate Sommer, Rui Tavares, Nils Torvalds, Wim van de Camp, Axel Voss, Renate Weber, Josef Weidenholzer, Tatjana Ždanoka, Auke Zijlstra
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Alexander Alvaro, Cornelis de Jong, Marian-Jean Marinescu, Salvador Sedó i Alabart, Janusz Wojciechowski
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Nuno Teixeira