JELENTÉS Intelligens szakosodás: hálózatépítési kiválóság egy jó kohéziós politika számára

16.12.2013 - (2013/2094(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság
Előadó: Hermann Winkler

Eljárás : 2013/2094(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A7-0462/2013
Előterjesztett szövegek :
A7-0462/2013
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

Intelligens szakosodás: hálózatépítési kiválóság egy jó kohéziós politika számára

(2013/2094(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak XVII., XVIII. és XIX. címére,

–   tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre[1],

–   tekintettel a kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló, 2006. október 6-i 2006/702/EK tanácsi határozatra[2],

–   tekintettel a Bizottság ötödik kohéziós jelentéséről és a 2013 utáni kohéziós politikai stratégiáról szóló 2011. július 5-i állásfoglalására[3],

–   tekintettel az ERFA és a többi strukturális alap hatékonyságának növelését szolgáló jelenlegi és jövőbeli szinergiákról szóló 2011. június 23-i állásfoglalására[4],

–   tekintettel 2010. október 7-i állásfoglalására az Európai Unió 2013 utáni kohéziós és regionális politikájáról[5],

–   tekintettel a kohéziós politikának a lisszaboni és az EU 2020-célkitűzések eléréséhez való hozzájárulásáról szóló, 2010. május 20-i állásfoglalására[6],

–   tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletben szereplő, a kutatás és az innováció számára elkülönített összegek, illetve az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram egymást erősítő hatásainak a városokban és régiókban, valamint a tagállamokban és az Unióban való megvalósulásáról szóló, 2010. május 20-i állásfoglalására[7],

–   tekintettel a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2011. október 6-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0615),

–   tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és „a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházás” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2011. október 6-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0614),

–   tekintettel a Bizottság „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: „Innovatív Unió” című közleményére (COM(2010)0546),

–   tekintettel a Bizottság 2010. november 9-i közleményére, melynek címe: „A gazdasági, szociális és területi kohézióról szóló ötödik jelentéssel kapcsolatos következtetések: a kohéziós politika jövője” (COM(2010)0642),

–   tekintettel „Az Európa 2020 keretei közötti intelligens növekedéshez hozzájáruló regionális politika” című, 2010. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2010)0553),

–   tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–   tekintettel az intelligens szakosodásra vonatkozó kutatási és innovációs stratégiáról (RIS 3) szóló, 2012. márciusi bizottsági iránymutatásra,

–   tekintettel „A régiók innováció által előmozdított növekedéséről: az intelligens szakosodás szerepe” című, 2012. decemberi OECD-jelentésre,

–   tekintettel a Belső Politikák Főigazgatósága által megrendelt „A kohéziós politika előzetes feltételrendszere” című, 2012. decemberi tanulmányára,

–   tekintettel a „2012. évi helyzetértékelés az »Innovatív Unió« megvalósításáról – A változás felgyorsítása” című, 2013. március 21-i bizottsági közleményre (COM(2013)0149),

–   tekintettel „Az innovációs output mérése Európában: egy új mutató felé” című, 2013. szeptember 13-i bizottsági közleményre (COM(2013)0624),

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0462/2013),

A.  mivel az EU-nak különösen a jelenlegi gazdasági, pénzügyi és szociális válság idején fokoznia kell az Innovatív Unió kiteljesítésére és a fenntartható gazdasági növekedés megteremtésére irányuló erőfeszítéseit, és mivel az ehhez rendelkezésre álló források sok tagállam és régió, továbbá az egész EU feszített költségvetési helyzete miatt korlátozottak, és azokat különösen hatékonyan kell felhasználni;

B.   mivel az „intelligens szakosodási stratégia” fogalmának meghatározása a következő: olyan nemzeti és regionális innovációs stratégiák, amelyek prioritásokat határoznak meg annak érdekében, hogy versenyelőnyt építsenek ki a saját kutatási és innovációs erősségek fejlesztésén és ezen erősségek üzleti szükségletekkel való összehangolásán keresztül a felmerülő lehetőségek és piaci fejlemények koherens módon történő kezelése érdekében, elkerülve mindeközben a párhuzamos munkát és az erőfeszítések szétforgácsolását; ezek a stratégiák ölthetik nemzeti vagy regionális K+I stratégiai szakpolitikai keret formáját, illetve beépíthetők abba[8];

C.  mivel a kutatás, a fejlesztés és az innováció (K+F+I) támogatása a kohéziós politika egyik célkitűzése, amely a 20142020 közötti időszakra szóló Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) keretében kötelező tematikus koncentráció tárgyát képezi;

D.  mivel a régiókat a 2014–2020-as programozási időszak tekintetében kötelezik először arra, hogy K+I stratégiát készítsenek, amelynek célja, hogy hozzájáruljon a regionális innovációs képesség erősítéséhez és a K+F+I területén a kiadások határozottabb összehangolásához[9] ;

E.   mivel a régióknak ennek kapcsán csak meghatározott, kis számú prioritásra kell összpontosítaniuk, amelyeknek összhangban kell lenniük saját egyéni erősségeikkel és gyenge pontjaikkal, és innovációs motorként fenntartható módon támogatniuk kell és meg kell újítaniuk a regionális gazdaságot;

F.   mivel a régióknak az intelligens szakosodás e stratégiáját (S3) kritikus önelemzés révén, a civil társadalommal és gazdasági szereplőkkel – például a kutatóközpontokkal, az egyetemekkel, a főiskolákkal és vállalkozásokkal – szoros együttműködésben kell kidolgozniuk[10];

G.  mivel a stratégia célja, hogy a K+F+I területén valamennyi eszköz és beruházás tekintetében a lehető legmagasabb fokú szinergiahatást érje el, valamint hogy különösen megerősítse a Horizont 2020 és a strukturális alapok közötti szinergiákat, éppen a régiók közötti innovációs szakadék megszüntetése érdekében;

H.  mivel a régióknak a K+F+I céljára rendelkezésre álló minden regionális, nemzeti és uniós forrás vonatkozásában beruházási tervet is ki kell dolgozniuk, amelyben azt is ki kell fejteniük, hogy miként ösztönzik a magánszektor beruházásait és azokat hogyan kell felhasználni a K+F+I területén kitűzött uniós prioritásoknak a következő években történő végrehajtása érdekében;

I.    mivel egy ilyen stratégia összefoglalásának, de legalább egy megfelelő végrehajtási tervnek szerepelnie kell a partnerségi megállapodásban és az operatív programokban;

J.    mivel ezen előzetes feltételrendszer teljesítésének elmulasztása esetén a Bizottság felfüggesztheti a K+F+I erősítésének tematikus célkitűzésére előirányzott ERFA-pénzeszközök időközi kifizetéseit;

K.  mivel a regionális politika többszintű irányítására való tekintettel az előzetes feltételrendszer teljesítése módjainak meghatározásában kiterjedt mozgásteret kell biztosítani a régiók számára;

L.   mivel a régióknak nemcsak a régión belüli összetartást, hanem az egymással való együttműködést is erősíteniük kell, hogy világszintű összehasonlításban versenyképesebbé váljanak;

Általános megjegyzések

1.   elismeri, hogy az intelligens szakosodás stratégiája esetében egy dinamikus és hosszú távú folyamatról van szó, amelynek szereplői folyamatosan tanulnak, és ennek a folyamatnak a következő programozási időszak során és azon túl is folytatódnia kell;

2.   úgy véli, hogy ezen előzetes feltételrendszer teljesítésétől függetlenül – az összehangolt megközelítés és a régiók innovációs potenciáljának intenzív vizsgálata okán – egy ilyen jellegű stratégia kialakítása közép- és hosszú távon is jelentős előnyöket nyújt egy adott régió K+F+I területén folytatott tevékenységének hatékonysága szempontjából;

3.   felszólítja az egyes régiókat, hogy ne csak törvényi kötelezettséget, hanem az e stratégia által kínált lehetőségeket is vegyék észre; felszólít ezért minden régiót és tagállamot, hogy amennyiben még nem történt meg, intenzíven mozdítsák elő az intelligens szakosodásra vonatkozó saját stratégiájuk kidolgozását, és ne engedjék, hogy e stratégia hiánya miatt a vonatkozó operatív programok uniós finanszírozása esetleg késedelmet szenvedjen;

4.   elismeri, hogy információra van szükség a régiókban, ezért rámutat a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság, a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság és más főigazgatóságok, valamint a sevillai platform által nyújtott tanácsadás és támogatás jelentőségére[11], és felszólítja az előbb felsorolt szereplőket, hogy még inkább fokozzák tevékenységeiket; felszólítja a régiókat, hogy használják nagyobb mértékben a platformot; ösztönzi a széles körű helyi kampányok kialakítását az intelligens szakosodási stratégiák terjesztése érdekében, amelyek lehetővé teszi a gazdasági szereplők és a civil társadalom részvételét;

5.   felhívja a Bizottságot, hogy értelmezhető mutatók alkalmazásával segítse a régiókat a tervezett ellenőrzési rendszer hatékony kialakításában, ennek során pedig különösen olyan adatokat szolgáltasson, amelyek uniós és nemzetközi szintű összehasonlítást tesznek lehetővé;

A „helyes” prioritások

6.   hangsúlyozza, hogy a régiók fejlettségi szintjüket tekintve jelentősen különböznek, erősségeik és gyenge pontjaik pedig nagyon eltérőek; felszólítja ezért a régiókat, hogy a regionális alapú jellegzetességekre, potenciálra és versenyelőnyökre való összpontosítás révén válasszák ki saját megfelelő fellépéseiket ahelyett, hogy más régiók sikeres stratégiáit másolnák;

7.   hangsúlyozza, hogy az új piacok meghódítása érdekében a régióknak törekedniük kell arra, hogy élen járjanak az új technológiák feltalálásában, ugyanakkor a kapcsolódó tevékenységekben már meglévő tudásra, készségekre és képességekre is építhetnek – és ezáltal változatosabbá tehetik azokat – amennyiben azok körében a legnagyobb a tudásátadás („related diversity”);

8.   hangsúlyozza, hogy a regionális gazdasági erő fokozása szempontjából nem szabad kizárólag a versenyelőny egyéni területeire összpontosítani, hanem egy olyan értékteremtési lánc kialakítása is fontos, amely az alapkutatástól kezdve az alkalmazásközpontú kutatáson és a technológiaátadáson át konkrétan hasznosítható gazdasági termékekhez és vállalatok alapításához vezet, összekötve a fejlesztés és a gyártás valamennyi szakaszát;

9.   ösztönzi a régiókat, hogy olyan ágazatokon és technológiai területeken átívelő tevékenységekbe fektessenek be, amelyek a regionális gazdaság egészében képesek horizontális hatást kifejteni („cross-cutting links”), hogy ehhez a lehető legtöbb vállalkozás hozzájárulhasson és egyúttal profitálhasson a nagyobb növekedés és a több munkahely létrehozásából; ösztönzi e tekintetben, hogy a régiók a kkv-k valamennyi típusának – vagyis a mikro-, kis- és középvállalkozások [12] – potenciálját használják ki és ösztönözzék, mivel ezek a regionális innováció motorjai és ezért alapvető jelentőséggel bírnak az egyes régiók gazdaságán belül;

10. úgy véli, hogy a régióknak prioritásaik kiválasztása során az innovációs rendszereik nagyobb fokú versenyképességre és értékteremtésre tekintettel történő erősítése mellett olyan intézkedéseket kell hozniuk, amelyek kezelik a strukturális és társadalmi kihívásokat – például a munkanélküliséget, a szegénységet, az energiabiztonságot és a demográfiai változást – a társadalomban;

11. felszólítja a régiókat, hogy ne csak a technológiai irányú innovációra összpontosítsanak, hanem az innováció lehető legtágabban értelmezett fogalmára alapozzák a stratégiáikat; reméli, hogy ennek során nem csupán a „high-tech” innovációt, hanem a „low-tech” vagy akár a „non-tech” innovációt is figyelembe veszik, így például a folyamatoptimalizálást vagy a szervezeti átalakulásokat; ezzel összefüggésben kifejezetten utal a szociális és a környezetvédelmi innovációra; hangsúlyozza, hogy az innovációs stratégiák céljául az innovatív gyakorlatok ösztönzését kell kitűzni;

12. tudatában van annak, hogy a prioritások meghatározása a régiók által végzett kockázatos folyamat; úgy véli ezért, hogy egy felülvizsgálati rendszer bevezetése lehetővé tenné a régiók számára, hogy átgondolják stratégiáikat; úgy véli, hogy már az értelmezhető, eredményközpontú mutatók kiválasztása, valamint az érintett szereplők közötti együttműködés minősége is döntően befolyásolja az intelligens szakosodási stratégiák sikerét, és a prioritások meghatározása során jelentősen csökkenti a hibák kockázatát;

A szereplők szorosabb bevonása a régiókon belül

13. úgy véli, hogy az igazgatás és a régió érintett szereplői közötti együttműködés minősége döntően befolyásolja a RIS 3 stratégia sikerét, és a prioritások meghatározása során jelentősen csökkenti a hibás fejlődési irányok kockázatát;

14. ennek kapcsán hangsúlyozza a vállalkozásokkal és különösen a kkv-kkal folytatott konzultáció fontosságát, mivel az innovációs jövőkép csak akkor lehet sikeres, ha a vállalkozások rendelkeznek a végrehajtáshoz szükséges megfelelő potenciállal;

15. hangsúlyozza, hogy a régi konzultációs folyamatokat és célcsoportokat át kell gondolni és adott esetben ki kell bővíteni a jövőbeli innovációs motorok elmulasztásának elkerülése érdekében; ezzel összefüggésben ösztönzi különösen a jövőbeli vállalkozók bevonását;

16. rámutat arra, hogy ennek kapcsán a közös jövőkép kialakításához a jövőkép befogadása és a tudatosság növelése szempontjából fontos a helyi és regionális politikai döntéshozók, az egyetemek, a kutató- és innovációs központok, a vállalkozások, valamint a civil társadalom és a társadalmi szereplő lehető legszorosabb részvétele;

17. hangsúlyozza ezért a tudásháromszögön belüli szoros együttműködés jelentőségét a tudásátadás szempontjából, amint az például az Európai Kutatási és Innovációs Intézet vagy a regionális innovációs klaszterek és központok keretében is megvalósul; ezzel összefüggésben hangsúlyozza az „emberekbe történő beruházás” jelentőségét;

18. felszólítja a köz- és magánszféra szereplőit, hogy használják ki az e tevékenységeknek a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó ERFA általi támogatására kínálkozó számos lehetőséget, többek között a regionális inkubátorházak létrehozásának támogatása, illetve az egyetemek, egyéb kutatási és felsőoktatási intézmények, innovatív és kreatív vállalkozók és vállalkozások, a vállalkozásokat támogató szervezetek és beruházók, vagyis a kreatív és kulturális iparágak közötti kapcsolatok és szinergiák létrehozása révén;

19. úgy véli, hogy e folyamathoz megfelelő struktúráknak és hatékony közigazgatásnak kell rendelkezésre állnia, valamint hogy a közigazgatási hatóságoknak és a minisztériumoknak együttműködési kultúrát kell meghonosítaniuk, mind az egymással való együttműködés, mind a vállalkozásokkal és más szereplőkkel való érintkezés terén; felszólítja a regionális és nemzeti döntéshozókat és hatóságokat, hogy az új „vállalkozói felfedezési folyamat” követelményeinek megfelelően korszerűsítsék belső munkafolyamataikat, és felkéri őket különösen arra, hogy fokozott és hosszú távú párbeszédet kezdeményezzenek az érintett szereplőkkel; arra ösztönzi a kkv-kat – különösen az ilyen vállalatokból magas részaránnyal rendelkező régiókban –, hogy az intelligens szakosodásban betöltött szerepük megerősítése érdekében folytassanak együttműködést megfelelő platformokon keresztül; javasolja, hogy a kapacitásépítésre rendelkezésre álló forrásokat szükség esetén használják fel a közigazgatások és a civil társadalmi szervezetek felelősségvállalásának fokozására;

20. úgy véli, hogy szükség esetén valamennyi, regionális szinten érintett hatóságnak és szereplőnek biztosítani kell az intelligens szakosodásra vonatkozó stratégiák előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos kérdésekre összpontosító, magas színvonalú képzésben és szemináriumokon való részvételt;

A támogatási programok közötti szinergiahatások elérése

21. üdvözli azokat a sikereket, amelyeket a Bizottság és az uniós jogalkotó ért el azzal a törekvéssel kapcsolatban, hogy javítsák az európai strukturális és beruházási alapok és más uniós programok, például a COSME és különösen a Horizont 2020 közötti szinergiák keretfeltételeit, például harmonizált átalánydíjak vagy kombinált támogatás révén[13];

22. régiókat, hogy az összes támogatási, együttműködési és beruházási lehetőséget, mint például az alulról felfelé irányuló és a felülről lefelé irányuló intézkedéseket[14] teljes mértékben használják ki arra, hogy előmozdítsák az európai strukturális és beruházási alapok és a Horizont 2020 közötti szinergiákat, és ezáltal megszüntessék az innovációs szakadékot a régiók között;

23. e tekintetben felszólítja a kutatási infrastruktúrák és kapacitások kiépítése szempontjából lemaradással rendelkező régiókat, hogy a „teaming/twinning for excellence” értelmében mozdítsák elő a kiváló kutatóintézményekkel való együttműködéseket, hogy a későbbiekben önállóan építsenek ki kiválósági központokat, amelyek az egész regionális gazdaság javára válnak;

24. felszólítja a régiókat, hogy a stratégia keretében intenzíven foglalkozzanak annak kérdésével, hogy milyen módon ösztönözhetők a magánszektorbeli beruházások, mivel ebben a szférában még lényegesen növelhető lenne a K+F+I beruházási potenciálja;

25. felszólítja a RIS3 stratégia, a Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fóruma (ESFRI) kutatási infrastruktúra kiépítésére vonatkozó menetrendje, az európai strukturális és beruházási alapok és a Horizont 2020 kialakítását és végrehajtását irányító összes regionális és nemzeti szereplőt, hogy működjenek szorosabban együtt a tervezés és a koordináció során, és ahol szükséges, alakítsanak ki megfelelő struktúrákat az állami cselekvési szintek hálózatba kapcsolása érdekében; felkéri a tagállamok az e struktúrákkal kapcsolatos legjobb gyakorlatok cseréjére;

26. felszólítja a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságot és a Kutatási és Innovációs Főigazgatóságot, hogy a szinergiák kialakítása érdekében a továbbiakban se mérsékeljék a programok összeegyeztethetősége terén folytatott erőfeszítéseiket; hangsúlyozza, hogy közös támogatást kell nyújtani a nemzeti és regionális hatóságok számára a stratégiáik tervezésében és végrehajtásában; elvárja, hogy a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság és a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság fokozza az e téren folytatott együttműködését, különösen azáltal, hogy útmutatási dokumentumokat adnak ki a résztvevő szereplők számára;

27. üdvözli a tanácsadói szolgáltatás nyújtására irányuló valamennyi erőfeszítést; úgy véli, hogy a Horizont 2020 program forrásainak lehetséges kedvezményezettjeit, valamint a megfelelő tanácsadó szerveket, mint például az EEN-t, megfelelő módon be kell vonni ebbe a cserébe;

A régiók szoros együttműködése: a külső dimenzió

28. felszólítja a régiókat, hogy ne csupán az oktatási és kutatási intézmények, a vállalkozások és a közigazgatás közötti belső kapcsolataikat javítsák, hanem hozzanak létre szövetségeket más régiókkal is saját értékteremtési láncuk kiegészítése érdekében;

29. hangsúlyozza, hogy a lehetőségeket tovább erősíti, ha szoros együttműködés jön létre a régiókban működő tudás és innovációs közösségi (TIT) partnerek, valamint a 2011/0276 (COD), C7-0335/2011 jogalkotási eljáráshoz tartozó COM(2011)0615 dokumentum IV. mellékletében leírt RIS3 stratégiák tervezésében és kidolgozásában részt vevő hatóságok és szervezetek között, ideértve a meglévő és lehetséges helymegosztási központoknak – például a regionális innovációs és végrehajtási közösségeknek (RIC) – otthont adó régiókkal folytatott partnerséget is;

30. úgy véli, kulcsfontosságú, hogy a regionális szakosodási stratégiák elősegítsék új európai kiválósági hálózatok létrehozását a különféle ágazatokban, ezáltal hozzájárulva az Európai Unió versenyképességének és nemzetközi pozíciójának erősítéséhez;

31. úgy véli, hogy a különböző régiók közötti együttműködés esetén a tudás- és technológia átadás révén óriási haszonra tehetnek szert mind a régiók a helyi gazdasági erejük vonatkozásában, mind pedig az EU; e tekintetben felhívja a figyelmet a nagyon sikeres együttműködésekre, például a „tudás régiói” kezdeményezés keretében folytatott együttműködésre;

32. felhívja a figyelmet arra, hogy sok régió még visszariad az összetett elemzésre és egyeztetésre irányuló erőfeszítésektől; ezért arra ösztönzi a régiókat, hogy éljenek a jogalkotó által biztosított lehetőséggel, miszerint a program forrásainak legfeljebb 15%-át a programterületen kívüli beruházásokra fordítják[15];

33. rámutat arra, hogy a határ menti régiókban gyakran azonos típusú kihívásokkal szembesülnek a határ mindkét oldalán, a közös területi jellegzetességekből kifolyólag; felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat, valamint a helyi és regionális hatóságokat, hogy az európai területi együttműködési előirányzatok felhasználásával dolgozzanak ki határokon átnyúló intelligens szakosodási stratégiákat és határokon átnyúló klasztereket;

34. üdvözli a közös stratégiai keretben a területi együttműködés terén meghatározott opciókat[16]; üdvözli továbbá a régiók és szereplőik „kicsiben történő nemzetközivé válásának” minden egyéb módját;

35. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.

INDOKOLÁS

I. A jelentés szakpolitikai háttere

Gazdasági recesszió és ennek következtében szigorú költségvetési korlátozások, valamint egyre élesedő globális verseny idején létfontosságú az EU számára innovációs képességének folyamatos fenntartható javítása.

A múltbeli tapasztalatok szerint átfogó stratégia nélkül az uniós beruházások általánosságban – így a kutatás, a fejlesztés és az innováció (K+F+I) területén is – gyakran nem vezettek a kívánt eredményekre: a támogatások köre túlságosan széles, a politikai döntések túlságosan elrugaszkodtak a helyszínen kialakult konkrét helyzettől, valamint a szereplők és az egyes igazgatási szintek között hiányoznak a megfelelő hálózatok. Tekintettel a feszült költségvetési és gazdasági helyzetre, a sok, gyakran nem összefüggő terület széles körű, de elaprózott támogatása már nem célszerű. A támogatandó célok meghatározásakor ezért a jövőben különös gonddal kell eljárni. Ennek során döntő jelentőségű lesz az összes szereplő közötti, valamennyi szinten megvalósuló sikeres együttműködés.

A strukturális alapok jövőbeni hatékonyabb felhasználásának biztosítása érdekében a jogalkotó 11 tematikus célkitűzést (tematikus koncentráció) és különböző előzetes feltételeket vezetett be. Annak érdekében, hogy a régiók a jövőben az 1. tematikus célkitűzéshez ERFA-forrásokhoz juthassanak, K+F+I beruházásaikat az ún. intelligens szakosodási stratégiák (S3) alapján kell megvalósítaniuk. A 2014–2020 közötti programozási időszakra elengedhetetlenül szükséges lesz egy ilyen jellegű stratégia kialakítása (előzetes feltétel) a K+F+I céljára biztosított ERFA-forrásokhoz való hozzáférés érdekében.

II. A RIS 3 stratégia jogi kerete

Amennyiben teljességgel hiányzik az intelligens szakosodásra vonatkozó nemzeti vagy regionális kutatási és innovációs stratégia, vagy az operatív program elfogadásának időpontjában nem áll rendelkezésre olyan cselekvési terv, amely biztosítja a stratégia 2016-ig történő megvalósítását, a K+F+I tematikus célra nem történik kifizetés az ERFA-ból[1].

Ezenkívül a következő feltételeket kell betartani:

Ø a kiindulási alapot egy ún. SWOT-elemzésnek kell képeznie, hogy a forrásokat korlátozott számú kutatási és innovációs prioritásra lehessen koncentrálni;

Ø a stratégia meg kell határoznia a magánszektor KTF beruházásait ösztönző intézkedéseket;

továbbá tartalmaznia kell egy nyomon követési és felülvizsgálati rendszert[2];

Ø A tagállamok olyan keretrendszert vezetnek be, amely meghatározza a K+F+I számára rendelkezésre álló költségvetési forrásokat; ez magában foglal egy többéves tervet az elsőbbséget élvező uniós projektekkel (Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fóruma – ESFRI) kapcsolatban.

A régiók jelenleg a 2014–2020-as támogathatósági feltételek megvalósításának döntő szakaszában járnak. A tagállamok/régiók már több hónapja tárgyalnak a Bizottsággal a partnerségi megállapodások és az operatív programok tartalmáról. Az új, nagy követelményeket támasztó folyamat során már most megmutatkoznak a lehetőségek mellett a részt vevő szereplők előtt álló első kihívások is. A jelentés elkészíti az első időközi mérleget, és ennek megfelelően a közelgő 2014–2020-as programozási időszak és az azon túli időszak végrehajtása tekintetében felhívásokat intéz a különböző szereplőkhöz.

III. A stratégia kulcsfontosságú szempontjai az előadó meglátása szerint

a) A „helyes” prioritások meghatározása az innováció fogalmának tág értelmezése alapján

Az intelligens szakosodás azt jelenti, hogy valamely régió saját erősségeinek és komparatív előnyeinek figyelembevételével prioritásokat határoz meg a K+F+I támogatása során. Ennek érdekében az összes, már meglévő szempontot is vizsgálatnak kell alávetni.

A prioritások meghatározása mindazonáltal kockázatokkal jár. Előfordulhat, hogy „rossz lóra tesznek”, például a piac másképp is alakulhat, mint ahogyan előre jelezték, vagy a regionális gazdasági szereplők jelentős része „lekési a csatlakozást”. Ez nem fordulhat elő.

Minden régió más. Az intelligens szakosodás stratégiája mégis minden régió számára lehetőségeket kínál. Néhány régió élen jár az innovációban, például a kulcstechnológiák területén. Sok másik régió számára pedig az jelentheti például a „helyes utat”, ha megtalálja és támogatja az ún. kapcsolódó sokszínűséget („related diversity”). Ez olyan technológiák, termékek és szolgáltatások támogatását jelenti, amelyek szorosan kapcsolódnak a régióban már meglévő sikeres technológiákhoz és a régió kapacitásaihoz, mivel az ismeretek továbbgyűrűzése ekkor valósul meg a legsikeresebben. A tudás és a képességek regionális potenciáljára kell tehát építeni, olyan területeket véve célba, amelyek gazdasági többletértéket hordoznak, és ilyen módon kell új piacokat meghódítani.

Ideális esetben az erőfeszítéseket olyan, ágazatokon és technológiai területeken átívelő tevékenységekre kell összpontosítani, amelyek horizontális hatást fejtenek ki a teljes (regionális) – a kkv-kat is felölelő – gazdaságon belül („cross-cutting links”). A régiók ennek során nem téveszthetik szem elől az olyan társadalmi kihívásokkal való megbirkózást sem, mint az egészséges időskor, a demográfiai változás, az energiaipari váltás és az újraiparosítás.

E megfontolások alapján ezért magától értetődő, hogy a stratégiának az innováció tágan értelmezett fogalmán kell alapulnia. A régióknak nem szabad mereven ragaszkodniuk a technológiai értelemben vett innovációhoz, hanem a rejtett innovációt, a „low-tech” és a „non-tech” innovációt is figyelembe kell venniük.

b) Valamennyi lényeges szereplő szoros hálózatba szervezése

A kutatás és a képzés területén működő szereplők, valamint a vállalkozások egymással és a közigazgatás különböző szintjeivel folytatott együttműködésének az előadó véleménye szerint teljesen új minőséget kell kapnia, mivel ezen alapul a stratégia sikere.

Ennek során döntő jelentőségű a vállalkozásokkal, legfőképp a kkv-kkal annak kiderítése érdekében folytatott együttműködés, hogy a régió vállalkozói potenciálja illeszkedik-e a prioritásokhoz. Az olyan prioritások, például meghatározott technológiák területén, amelyeknek a vállalkozások nem tudnak megfelelni, nem a helyes prioritások a régió számára. Emellett a Horizont 2020-ban való későbbi részvétel szempontjából is fontos a vállalkozások potenciáljának ismerete.

Az előadó véleménye szerint úgyszintén fontos a konzultáció hagyományos megközelítésének felülvizsgálata, hogy nehogy elmenjenek az innovációs terület új fejleményei mellett. Ez korszerű hatósági szemléletmódot követel meg a hatóságok egymás közötti, illetve a hatóságok érintett szereplőkkel való érintkezése során.

c) Külön összpontosítás az összes támogatási lehetőség közötti lehetséges szinergiahatásokra valamennyi politikai szinten

A stratégiának gondoskodnia kell arról, hogy a különböző regionális, nemzeti és uniós elképzelésekből és eszközökből szinergiahatások jöjjenek létre, és emellett még több ösztönző mozdítsa elő a – helyi vagy regionális – magángazdaság, illetve a nemzetközi befektetők beruházásait. A stratégiának ezért olyan intézkedéseket is tartalmaznia kell, amelyek arra vonatkoznak, hogy miként ösztönözhető a magántőke, azaz hogyan lehet nemzetközi magánbefektetőket találni. E téren még jelentős javításokra van szükség számos S3 stratégia esetében.

A jövőben a különböző európai strukturális és beruházási alapok igénybevételét egy közös keretrendelet[3] segítségével kell elősegíteni. Emellett azonban különösen fontos megkönnyíteni az európai strukturális és beruházási alapoknak a Horizont 2020-szal való közös igénybevételét, nem utolsósorban az olyan régiók Horizont 2020-ban való részvételének megkönnyítése érdekében, amelyeknek még jelentős a kutatási infrastruktúra iránti igénye, hogy ezzel megszűnjön a jobban, illetve a kevésbé jól felszerelt régiók közötti innovációs szakadék („widening participation”/„stairways to excellence” – szélesebb körű részvétel, a kiválóság előszobája)[4].

A közös stratégiai keretről és a Horizont 2020-ról szóló rendeletek e tekintetben úgynevezett alulról felfelé irányuló és a felülről lefelé irányuló intézkedéseket határoznak meg[5]. Eszerint a strukturális alapokból származó forrásokkal olyan kapacitásokat kell kiépíteni, amelyek lehetővé teszik a Horizont 2020-ban való részvételt, majd a Horizont 2020 eredményeit ismét a strukturális alapokból származó források felhasználásával kell piacképessé tenni. Az előadó e ponton szeretné megemlíteni ezenkívül a „teaming/twinning for excellence and innovation” (a kiválóság és az innováció érdekében végzett csapatmunka) lehetőségét, amely kivált a kutatási infrastruktúra kiépítése tekintetében sok kelet-európai tagállamban célszerűnek látszik. Így olyan kiválósági központok hozhatók létre, amelyek remélhetőleg rendkívüli kedvező hatást fejtenek majd ki a regionális gazdaság egészére.

Általánosan nehéz a strukturális alapok és a Horizont 2020 program teljesen különbözőképpen kialakított megközelítéseinek az összehangolása. Ahhoz, hogy ezek a szinergiák technikailag egyáltalán létrejöhessenek, a pénzügyi rendelkezések között egyebek mellett meghatározták, hogy egy projektet bizonyos feltételek mellett több különböző alapból lehet támogatni[6]. A főigazgatóságok között e téren még sok egyeztetésre van szükség, például a költségek meghatározását illetően.

A régióknak viszont sok tanácsadásra van szükségük. A Bizottság e témával foglalkozó iránymutatása például csak 2013 őszén jelenik meg. A főigazgatóságok közötti együttműködés e téren nyilvánvalóan nehézen alakult. Ennek lényegesen javulnia kell, különös tekintettel a tervezett tanácsadó szervre[7].

Ezenfelül teljesen újfajta horizontális és vertikális együttműködést kell kialakítani az operatív programok elkészítéséről és a Horizont 2020 tagállamokban és régiókban való végrehajtásáról gondoskodó szereplők között. Nem csak a támogatási prioritásokat kell összehangolni. Ha valóban szinergiahatást kívánunk elérni, megfelelő információáramlást kell biztosítani a régiók, a nemzeti kapcsolattartási pontok és a Horizont lehetséges kedvezményezettjei között is. A már meglévő tanácsadó szerveket, például az Enterprise Europe Network (EEN) hálózatot ennek megfelelően bővíteni kell.

d) Együttműködés más régiókkal

E téren nemcsak az egyetemek, főiskolák, vállalkozások és a politika közötti, az innovációs politika keretében létrejött kapcsolatok javításának kell szerepet játszania, hanem a régióknak a stratégia értelmében „kifelé” is kell orientálódniuk. Így profitálhatnak más régiók tudásából, és egyidejűleg erősíthetik az EU-t a globális versenyben.

Létezik már néhány nagyon sikeres példa a kulcstechnológiák területén, amelyek az úgynevezett tudásrégiók keretében bontakoztak ki, mint például a „Silicon Europe”.

E sikeres modellek mindazonáltal a régiók kisebbségére jellemzők.

A közös stratégiai keret e tekintetben csak néhány lehetőséget határoz meg a területi együttműködés területén, amelyek részben a hetedik keretprogram tapasztalatain alapulnak, például az innovatív, kutatásintenzív klaszterek közötti együttműködést és a kutatóintézetek közötti cserét[8]. A makrorégiók keretében megvalósuló együttműködés is szóba jöhetne. A megfelelő technikai lehetőségek meghatározzák a projektek két operatív program keretében történő támogatását, valamint a források egy részének a programterületen kívüli felhasználását[9].

Az előirányzott korlátozás célszerűségének még a gyakorlatban be kell bizonyosodnia. A folyamat mindenesetre biztosan hosszadalmas. Sok régió mindazonáltal még visszariad attól, hogy sok elemzésre és egyeztetésre van szükség. Egyes régiók számára emiatt célszerű lehet, hogy „kicsiben” teremtsék meg a nagyobb fokú nemzetközivé válást az egyes vállalkozások közötti együttműködés során biztosított tanácsadás révén, ahogyan az EEN keretében már történik.

Mindenesetre hasznos lehetne, ha a Bizottság támogatást nyújtana a lehetséges együttműködő partnerek megkereséséhez, anélkül hogy gyámkodna a régiók felett prioritásaik és együttműködéseik megválasztása során.

e) Jól átgondolt adatok és mutatók a hatásvizsgálathoz, a felügyelethez és az értékeléshez

A regionális stratégiáknak bizonyítékokon kell alapulniuk, és jól átgondolt felügyeleti és értékelési rendszereket kell magukban foglalniuk. E téren is sok javításra és támogatásra van még szükség.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

28.11.2013

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

31

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Luís Paulo Alves, Victor Boştinaru, Nikos Chrysogelos, Rosa Estaràs Ferragut, Brice Hortefeux, Danuta Maria Hübner, Vincenzo Iovine, Seán Kelly, Mojca Kleva Kekuš, Jacek Olgierd Kurski, Petru Constantin Luhan, Iosif Matula, Erminia Mazzoni, Miroslav Mikolášik, Jens Nilsson, Jan Olbrycht, Younous Omarjee, Markus Pieper, Tomasz Piotr Poręba, Monika Smolková, Georgios Stavrakakis, Nuno Teixeira, Lambert van Nistelrooij, Oldřich Vlasák, Hermann Winkler, Joachim Zeller

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Karin Kadenbach, James Nicholson, Elisabeth Schroedter

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Jill Evans, Carmen Romero López