JELENTÉS a homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről

7.1.2014 - (2013/2183(INI))

Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
Előadó: Ulrike Lunacek


Eljárás : 2013/2183(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A7-0009/2014
Előterjesztett szövegek :
A7-0009/2014
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről

(2013/2183(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. és 10. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 21. cikkére,

–   tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezményre,

–   tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága CM/Rec(2010)5 számú, a szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló, tagállamoknak címzett, 2010. március 31-i ajánlására,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2010)0573),

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló 2012. évi bizottsági jelentésre (COM(2013)0271) és az azt kísérő munkadokumentumokra,

–   tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2008)0426) és a Parlament erre vonatkozó 2009. április 2-i állásfoglalására[1],

–   tekintettel az Európai Unió Tanácsának 2013. június 24-i ülésén elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítését és védelmét szolgáló iránymutatásokra,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2010. novemberi, „Homofóbia, transzfóbia, valamint szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetés” című jelentésére,

–   tekintettel az Európai Unió leszbikus, homoszexuális, biszexuális és transznemű személyekre irányuló felmérésére, amelyet az Alapjogi Ügynökség (FRA) végzett el és adott ki 2013. május 17-én,

–   tekintettel a FRA 2013. október 1-jei, 10 évvel az esélyegyenlőségre vonatkozó irányelvek kezdeti végrehajtása után az esélyegyenlőség európai uniós helyzetéről szóló véleményére,

–   tekintettel a homofóbia elleni európai küzdelemről szóló 2012. május 24-i állásfoglalására[2],

–   tekintettel 2012. december 12-i állásfoglalására az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2010–2011)[3],

–   tekintettel a rasszizmus, az idegengyűlölet és a gyűlölet-bűncselekmények elleni küzdelem erősítéséről szóló, 2013. március 14-i állásfoglalására[4],

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7‑0009/2014),

A. mivel az Európai Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul;

B.  mivel politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Európai Uniónak küzdenie kell mindenfajta nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen;

C. mivel az Európai Unió Tanácsa 2013 júniusában határozott iránymutatásokat fogadott el az LMBTI személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítésére és védelmére az Európai Unión kívül, és biztosítania kell, hogy hatékony védelemben részesülnek az Unión belül;

D. mivel az Európai Unió átfogó politikákon keresztül már koordinálja a fellépését az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség terén a „Megkülönböztetésmentesség és esélyegyenlőség mindenki számára – Keretstratégia”, a nemek közötti egyenlőség terén „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015”, a fogyatékosság terén az „Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020”, a romák egyenlősége terén pedig „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” eszközökön keresztül;

E.  mivel „Az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégia” című közleményében a Bizottság elismerte konkrét szakpolitikák kidolgozásának szükségességét az egyes alapjogok vonatkozásában;

F.  mivel az LMBT személyekkel kapcsolatos 2013-as uniós felmérés során az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) úgy találta, hogy a felmérést megelőző évben Unió-szerte minden második megkérdezett LMBT személy élt már át szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést vagy zaklatást, minden harmadikat ért megkülönböztetés az árukhoz vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférés során, minden negyediket ért fizikai támadás, és minden ötödiket ért már megkülönböztetés munkahelyi vagy szakmai környezetben;

G. mivel a FRA ajánlása szerint az Uniónak és a tagállamoknak cselekvési terveket kellene kidolgozniuk az LMBT személyek tiszteletben tartásának elősegítésére és alapvető jogaik védelmére;

H. mivel 2013 májusában tizenegy egyenlőségi miniszter[5] felszólította a Bizottságot, hogy alakítson ki átfogó uniós szakpolitikát az LMBT-személyek egyenlőségére, és már tíz tagállam[6] fogadott el hasonló szakpolitikákat vagy kezdte meg róluk az egyeztetést nemzeti és regionális szinten;

I.   mivel az Európai Parlament már tíz alkalommal kérte átfogó európai uniós politikai eszköz létrehozását a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló egyenlőség céljából;

Általános megfontolások

1.  határozottan elítéli a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetést, és mélyen sajnálja, hogy a leszbikus, homoszexuális, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek alapvető jogai még nem érvényesülnek mindig teljes mértékben az Európai Unióban;

2.  úgy véli, hogy az Európai Unióban jelenleg nincs átfogó szakpolitika az LMBTI személyek alapvető jogainak védelmére;

3.  elismeri, hogy az alapvető jogok védelme az Európai Bizottság és a tagállamok közös felelőssége; felszólítja a Bizottságot, hogy szélesebb körben éljen hatásköreivel, például a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjének támogatására; felszólítja a tagállamokat, hogy teljesítsék az uniós jog és az Európa Tanács ajánlása szerint rájuk háruló kötelezettségeket a szexuális irányultságon vagy a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem eszközei vonatkozásában;

A menetrend tartalma

4.  felszólítja az Európai Bizottságot, a tagállamokat és az érintett ügynökségeket, hogy dolgozzanak közösen az LMBTI-személyek alapvető jogait védelmező átfogó többéves szakpolitika kialakításán, ami egy menetrend, egy stratégia vagy egy cselekvési terv formájában öltene testet, és tartalmazná az alábbiakban felsorolt témákat és célokat;

A. Horizontális fellépések a menetrend végrehajtására

i.         a Bizottságnak a meglévő jogok biztosításán kell dolgoznia munkája során és valamennyi területen, ahol hatáskörrel rendelkezik az LMBTI személyek alapvető jogaihoz köthető kérdések érvényesítésével, valamennyi érintett területen – például jövőbeli szakpolitikák és javaslatok kidolgozása vagy az uniós jog végrehajtásának nyomon követése során;

ii.         a Bizottságnak támogatnia és koordinálnia kell a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között a nyitott koordinációs módszer segítségével, illetve nyomon is kell követnie azt;

iii.        az érintett ügynökségek, mint az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA), a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete, az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound), az Európai Rendőrakadémia (CEPOL), az Európai Igazságügyi Együttműködési Egység (Eurojust), az Európai Igazságügyi Hálózat (EIH) és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) feladata, hogy érvényesítsék a szexuális irányultsághoz és a nemi identitáshoz köthető kérdéseket a munkájukban, és hogy továbbra is bizonyítékon alapuló tanácsokkal lássák el a Bizottságot és a tagállamokat az LMBTI-személyek alapvető jogaival kapcsolatban;

iv.        a Bizottságot és a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy az érintett ügynökségekkel és az Eurostattal együtt rendszeresen összegyűjtsék a vonatkozó és összehasonlítható adatokat az LMBTI-személyek helyzetéről az Unióban, miközben teljes mértékben tiszteletben tartják az uniós adatvédelmi szabályokat;

v.        az érintett ügynökségekkel együtt a Bizottságnak és a tagállamoknak ösztönözniük kell a nemzeti esélyegyenlőségi szervek, a nemzeti emberi jogi intézmények és az LMBTI-személyek alapvető jogainak előmozdításával és védelmével megbízott egyéb szervezetek számára nyújtott képzést és kapacitásépítést;

vi.        az érintett ügynökségekkel együtt a Bizottságnak és a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy a polgárok megismerjék az LMBTI-személyek jogait.

B. Általános rendelkezések a megkülönböztetésmentesség terén

i.         a tagállamoknak konszolidálniuk kell a meglévő uniós jogi keretet a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelv elfogadásával, valamint annak hatályának és a rendelkezései járulékos költségeinek tisztázásával;

ii.         a Bizottságnak, a tagállamoknak és az érintett ügynökségeknek különös figyelmet kell fordítaniuk a leszbikus nőket érintő többszörös – nemen és szexuális irányultságon alapuló – megkülönböztetésre és erőszakra, és ennek megfelelően kell megkülönböztetésellenes szakpolitikákat kidolgozniuk és végrehajtaniuk;

C. Megkülönböztetésmentesség a foglalkoztatásban

i.         a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelv végrehajtásának nyomon követése során a Bizottságnak különös hangsúlyt kell fektetnie a szexuális irányultságra, a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelv végrehajtásának nyomon követése során pedig a nemi identitásra;

ii.         az érintett ügynökségekkel közösen a Bizottságnak iránymutatásokat kell kiadnia arra vonatkozóan, hogy a transznemű és az interszexuális személyek is a „nemek” fogalmába tartoznak a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelvben;

iii.        ösztönözni kell az esélyegyenlőségi szerveket, hogy tájékoztassák az LMBTI-személyeket, valamint a szakszervezeteket és a munkavállalók szervezeteit a jogaikról;

D. Megkülönböztetésmentesség az oktatásban

i.         a Bizottságnak támogatnia kell az egyenlőséget és a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés tilalmát az ifjúsági és oktatási programjaiban;

ii.        a Bizottságnak támogatnia kell a formális oktatás terén a bevált gyakorlatok – beleértve az oktatási anyagok, illetve a zaklatás elleni és a megkülönböztetésellenes szakpolitikák – cseréjét a tagállamok között a nyitott koordinációs módszer segítségével;

iii.        a Bizottságnak támogatnia kell a tagállamok ifjúsági és oktatási ágazataiban – beleértve az ifjúsági jóléti szolgálatokat és a szociális munkát is – a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között a nyitott koordinációs módszer segítségével;

E.  Megkülönböztetésmentesség az egészségügyben

i.         a Bizottságnak a vonatkozó szélesebb körű stratégiai egészségügyi szakpolitikák – mint például az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, egyenlőség az egészségügyben, és az Unió globális hangja az egészségügyhöz kapcsolódó kérdésekben – keretébe kell helyeznie az LMBTI-személyek egészségügyi kérdéseit;

ii.        a Bizottságnak továbbra is együtt kell működnie a WHO-val annak érdekében, hogy a nemi identitászavarokat töröljék a mentális és magatartási rendellenességek jegyzékéből, valamint hogy gondoskodjanak róla, hogy a Betegségek Nemzetközi Osztályozása 11. verziójával (BNO-11) kapcsolatos tárgyalásokon e rendellenességeket ne betegségként osztályozzák;

iii.        a Bizottságnak támogatnia kell a tagállamokat az egészségügyi szakemberek képzésében;

iv.       a Bizottságnak és a tagállamoknak kutatást kell végezniük az LMBTI-személyekre jellemző egészségügyi kérdésekről;

v.        a tagállamoknak figyelembe kell venniük az LMBTI-személyeket a nemzeti egészségügyi terveikben és szakpolitikáikban, biztosítva, hogy a képzési tanterv, az egészségügyi szakpolitikák és az egészségügyi felmérések figyelembe vegyék az LMBTI-személyek különleges egészségügyi kérdéseit;

vi.       a tagállamoknak be kell vezetniük vagy felül kell vizsgálniuk a nemi hovatartozás jogi elismerésének folyamatait abból a célból, hogy teljes mértékben tiszteletben tartsák a transznemű személyek méltósághoz és testi épséghez való jogát;

F.  Megkülönböztetésmentesség az áruk és szolgáltatások terén

i.         a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK irányelv végrehajtásának nyomon követése során a Bizottságnak különös hangsúlyt kell fektetnie a transznemű személyek árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésére;

G. A transznemű és interszexuális személyeket érintő egyedi fellépés

i.         a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a nemi identitást is belefoglalják a megkülönböztetés tiltandó alapjai közé minden jövőbeli egyenlőségre vonatkozó jogszabályban, illetve azok átdolgozásában;

ii.        a Bizottságnak érvényesítenie kell a transznemű és az interszexuális személyekhez kapcsolódó kérdéseket az érintett uniós szakpolitikákban, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiában elfogadott megközelítéshez hasonlóan;

iii.        a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az esélyegyenlőségi szervek megfelelő tájékoztatásban és képzésben részesüljenek a transznemű és az interszexuális személyek jogairól és a hozzájuk kapcsolódó különleges kérdésekről;

iv.       a Bizottságnak, a tagállamoknak és az érintett ügynökségeknek foglalkozniuk kell az interszexuális személyek emberi jogait érintő ismeretek, kutatás és kapcsolódó jogszabályok hiányának kérdésével;

H. Állampolgárság, családok és a szabad mozgás

i.         a Bizottságnak iránymutatásokat kell kiadnia az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv, valamint a családegyesítési jogról szóló 2003/86/EK irányelv olyan módon történő végrehajtásának biztosítása céljából, amely tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti jogszabályai által jogilag elismert családok valamennyi formáját;

ii.        a Bizottságnak sürgősen javaslatokat kell előterjesztenie a családi állapotot – köztük a bejegyzett élettársi kapcsolatot, a házasságot és a nemi hovatartozás jogi elismerését – igazoló valamennyi dokumentum joghatásának az egész Unióban való kölcsönös elismerésére, a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló polgárok és családjaik elé gördített megkülönböztető jogi vagy közigazgatási akadályok felszámolása érdekében;

iii.        a Bizottságnak és a tagállamoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a családi állapotot és az identitást igazoló dokumentumok megváltoztatására vonatkozó jelenlegi megszigorítások a transznemű személyek számára nem veszélyeztetik-e a szabad mozgáshoz való joguk érvényesítését;

iv.       az azonos nemű párok élettársi közösségére, bejegyzett élettársi kapcsolatára és házasságára vonatkozó jogszabályokkal rendelkező tagállamoknak el kell ismerniük a más tagállamokban elfogadott hasonló rendelkezéseket;

I.   A gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadsága

i.         a tagállamoknak biztosítaniuk kell a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülését, különösen ami a büszkeség meneteit és a hasonló eseményeket illeti, azáltal, hogy biztosítják ezen események jogszerű lebonyolítását, illetve a résztvevők hatékony védelmét;

ii.        a tagállamoknak nem szabad olyan jogszabályokat elfogadniuk, illetve újra kell gondolniuk azokat a jogszabályokat, amelyek korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát a szexuális irányultság és a nemi identitás vonatkozásában;

iii.        a Bizottságnak és az Európai Unió Tanácsának meg kell fontolnia, hogy azok a tagállamok, amelyek a szexuális irányultság és a nemi identitás vonatkozásában a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó jogszabályokat fogadnak el, megsértik az Európai Unió alapértékeit, és megfelelően kell reagálniuk;

J.  A gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények

i.         a bűncselekmények áldozatainak jogairól, támogatásáról és védelméről szóló 2012/29/EU irányelv végrehajtása során a Bizottságnak nyomon kell követnie a szexuális irányultsághoz, a nemi identitáshoz és a nemi önkifejezéshez kapcsolódó különleges kérdéseket, és e téren támogatást kell nyújtania a tagállamok számára, különösen akkor, amikor a bűncselekményeket az áldozat személyes tulajdonságaihoz köthető előítélet vagy megkülönböztetés alapján követték el;

ii.        a Bizottságnak javaslatot kell előterjesztenie a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló tanácsi kerethatározat átdolgozására, amelynek értelmében az az előítéletes bűncselekmények és a gyűlöletre való uszítás más, többek között a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló formáit is magában foglalná;

iii.        az érintett ügynökségekkel együtt a Bizottságnak támogatnia kell a tagállamok között a bevált gyakorlatok cseréjét a rendőri szervek, az ügyészségek, a bírák, illetve az áldozatok támogatói szolgálatainak képzése és oktatása terén;

iv.       az Alapjogi Ügynökségnek segítséget kell nyújtania a tagállamok részére, hogy hatékonyabban tudjanak összehasonlítható adatokat gyűjteni a homofób és transzfób gyűlölet-bűncselekményekről;

v.        a tagállamoknak nyilván kell tartaniuk és ki kell vizsgálniuk az LMBTI-személyek elleni gyűlölet-bűncselekményeket, és büntetőjogi szabályokat kell elfogadniuk a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló gyűlöletre való uszítás tiltására;

K. Menedékjog

i.         az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatallal (EASO) és az érintett ügynökségekkel közösen, illetve az érvényes uniós jogszabályoknak és joggyakorlatnak megfelelően, a Bizottságnak bele kell foglalnia a szexuális irányultsághoz és a nemi identitáshoz kapcsolódó különleges kérdéseket a menekültügyi jogszabályok, többek között a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló 2013/32/EU irányelv, valamint a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére vonatkozó szabályokról szóló 2011/95/EU irányelv végrehajtásába és nyomon követésébe;

ii.        az érintett ügynökségekkel közösen a Bizottságnak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell a menekültügyi szakemberek, köztük a kérdezők és a tolmácsok megfelelő képzését (a már meglévő képzéseket is beleértve), hogy képesek legyenek a kifejezetten az LMBTI-személyeket érintő kérdések kezelésére;

iii.        az EASO-val közösen és az Európai Külügyi Szolgálattal együttműködésben a Bizottságnak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az LMBTI-személyek jogi és szociális helyzete rendszeresen dokumentálva legyen a származási országokban, és hogy a menekültügyi döntéshozók hozzáférhessenek ezekhez az információkhoz a származási országra vonatkozó információk részeként;

L.  A bővítés és a külső tevékenységek

i.         a Bizottságnak továbbra is folytatnia kell a szexuális irányultsághoz és a nemi identitáshoz kapcsolódó kérdések nyomon követését a csatlakozásra váró országokban;

ii.        a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az EU emberi jogi különleges képviselőjének és a tagállamoknak rendszeresen alkalmazniuk kell az LMBTI-személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítésére és védelmére vonatkozó tanácsi iránymutatásokat, és egységes álláspontot kell képviselniük e jogok megsértése esetén;

iii.        a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak át kell adnia az Unió küldöttségeitől az LMBTI-személyeknek a harmadik országokban érvényes helyzetéről érkező információkat az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal és a tagállamok részére;

5.   hangsúlyozza, hogy ezen átfogó szakpolitikának tiszteletben kell tartania az Európai Unió, illetve ügynökségei és tagállamai hatáskörét;

o

o   o

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Unió Tanácsának, az Európai Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a fent felsorolt valamennyi ügynökségnek és az Európa Tanácsnak.

  • [1]  HL C 241. E, 2009.10.08., 68. o.
  • [2]  Elfogadott szövegek, P7_TA-PROV(2012)0222.
  • [3]  Elfogadott szövegek, P7_TA-PROV(2012)0500.
  • [4]  Elfogadott szövegek, P7_TA-PROV(2013)0090.
  • [5]  Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Luxemburg, Málta, Olaszország és Svédország.
  • [6]  Belgium, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország.

INDOKOLÁS

Tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Európai Uniónak küzdenie kell a megkülönböztetés ellen (az EUMSZ 10. cikke). Ez a kötelezettség a nemen (A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015), illetve a fogyatékosságon alapuló (Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020), és a romákat illető (A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig) megkülönböztetés elleni küzdelemre vonatkozó már létező átfogó szakpolitikákban nyilvánul meg.

Az Európai Parlament azon a véleményen van, hogy szükség van egy ilyen átfogó szakpolitikai eszközre a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemben. 2011 januárja óta tíz alkalommal kérelmezte ezt különböző állásfoglalásokban, a homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni menetrend elkészítésére kérve az Európai Bizottságot. E jelentés meghatározza egy ilyen átfogó szakpolitika főbb pontjait.

Egy ilyen menetrendnek három erős jogi, politikai és szakpolitikai indoka van. Jogi szempontból, politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Európai Uniónak küzdenie kell a megkülönböztetés ellen (az EUMSZ 10. cikke), illetve tilos minden megkülönböztetés (az Alapjogi Charta 21. cikke). Ez a jogi követelmény már megnyilvánul a nemek közötti egyenlőség, a fogyatékosság és a romaintegráció terén kialakított átfogó szakpolitikákban; most a szexuális irányultságra és a nemi identitásra vonatkoztatva kell ugyanezt elérni.

Politikai szempontból mind az Európai Parlament, mind a tagállamok részéről érezhető a támogatás, tizenegy tagállam 2013 májusában hivatalosan is kérte egy ilyen menetrend kidolgozását. Az Európai Bizottság azt válaszolta, hogy már folyamatban vannak a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló egyenlőség biztosítását célzó fellépések, bár ezek a fellépések nem olyan erősek, mint a többi csoportnál érvényesülő átfogó megközelítések. A tagállamok emellett sorra fogadnak el hasonló terveket nemzeti szinten (Belgium, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Olaszország, és már elkezdődtek róla a viták Lettországban), szélesebb nemzeti egyenlőségi tervek részeként (Horvátország, Portugália) vagy regionális szinten (Belgium, Németország, Spanyolország).

Végezetül, szakpolitikai adatok is arra utalnak, hogy szükség van egy ilyen menetrendre. Az Alapjogi Ügynökség által 2013-ban kiadott, LMBT személyekkel kapcsolatos felmérés szerint az előző évben az LMBT személyek 47%-a élt át szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést vagy zaklatást, ezen belül a leszbikus nők (55%), a fiatalok (57%) és a szegényebb LMBT személyek (52%) voltak leginkább kitéve a megkülönböztetésnek; 26%-ukat érte támadás vagy erőszakkal történő fenyegetés szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt (a transznemű személyek 35%-át); mindössze 10% érez magában bátorságot ahhoz, hogy rendőrségi bejelentést tegyen a megkülönböztetésről, és csak 22% jelenti be az erőszakot vagy a zaklatást; 32%-ukat éri megkülönböztetés a lakhatás, az oktatás vagy az egészségügyi ellátáshoz, az árukhoz vagy a szolgáltatásokhoz való hozzáférés során; emellett 20%-ukat éri megkülönböztetés munkahelyi vagy szakmai környezetben (a transznemű személyek 29%-át).

VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (6.12.2013)

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről
(2013/2183(INI))

A vélemény előadója: Minodora Cliveti

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a transznemű személyek elleni megkülönböztetés a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó jogszabályok alá tartozik, őket azonban társadalmi mozgalomként látják, a civil társadalmi szervezetek szempontjából pedig a transznemű személyek inkább az LMBTI-mozgalom (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális), mint a nemek közötti egyenlőség mozgalmának részei;

B.  mivel a transznemű személyek súlyos nemi alapú megkülönböztetésnek vannak kitéve a munkaerőpiacon és azon kívül, míg számos tagállamban a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó vagy a nemi alapú megkülönböztetés elleni küzdelem iránt elkötelezett, vagy a nemi alapú megkülönböztetés egyedi eseteivel foglalkozó szervezetek nem elérhetők, vagy nem rendelkeznek megfelelő információkkal és készségekkel a transznemű személyek érdekeinek érvényesítésére vagy panaszaik kezelésére, az igazságszolgáltatásban dolgozók pedig nincsenek megfelelően felvértezve vagy tájékoztatva a transzemű személyek elleni nemi alapú megkülönböztetés eseteinek kezelésére;

1.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy sem a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó civil társadalmi szervezetek, sem az esélyegyenlőségi szervek nem kezelik megfelelően a transznemű személyek jogait és érdekeit; felszólítja a tagállamokat, hogy a transznemű személyeket érintő megkülönböztetés elleni küzdelemhez kapcsolódó feladatokat bízza államilag támogatott civil társadalmi szervezetekre és esélyegyenlőségi szervekre, és biztosítsa, hogy az igazságszolgáltatásban dolgozók megfelelően fel legyenek vértezve és tájékoztatva legyenek a transznemű személyek elleni nemi alapú megkülönböztetés panaszainak kezelésére;

2.  felszólítja a Bizottságot és a Parlament bizottságait, hogy munkájuk során érvényesítsék a transznemű személyeket érintő kérdéseket, például a polgári jogok, az egészségügy, az oktatás és a foglalkoztatás terén;

3.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az emberek közötti, a nemüktől, nemi identitásuktól és nemi önkifejezésüktől, fajuktól vagy szexuális irányultságuktól független egyenlőség elvét, és annak meg kell felelni;

4.  kiemeli az interszexuális személyek láthatatlanságát az európai és a nemzeti jogszabályokban, illetve a tudás és kutatás hiányát e területen; felszólít ezzel összefüggésben, és különösen a nemi identitáshoz kapcsolódóan az egyenlőségi jogalkotás hatékonyságára irányuló erőfeszítések fokozására;

5.  felkéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy az LMBTI-személyek védelmet élvezzenek a homofób gyűlöletbeszéddel és az erőszakkal szemben, valamint hogy az azonos nemű partnerek ugyanolyan tiszteletben, méltóságban és védelemben élhessenek, mint ahogy az a társadalom többi részében érvényesül; hangsúlyozza az LMBTI-személyek gyakran negatív közmegítélését, és a média szerepét ennek megszüntetésében; hangsúlyozza nemzeti és európai szintű tudatosító kampányok szervezésének szükségességét az LMBTI-személyek jogait illetően;

6.  hangsúlyozza, hogy a leszbikusok gyakran halmozott megkülönböztetésnek vannak kitéve (mert nők és mert leszbikusok), és hogy az LMBTI-személyek egyenlőségét támogató fellépéseket a nők és lányok egyenlőségére irányuló fellépéseknek kell kísérniük annak érdekében, hogy a leszbikusok egyenlőségben, megkülönböztetésmentességben, illetve erőszak nélküli életben részesülhessenek;

7.  kiemeli, hogy népszerűsíteni kell a szexuális irányultságon vagy a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelmet célzó szakpolitikákat és gyakorlatokat, a munkahelyi sokszínűséget erősítő szakpolitikákat, valamint az LMBTI-személyek munkahelyi környezetbe való teljes befogadását és tiszteletét elősegítő kezdeményezéseket;

8.  hangsúlyozza, hogy az LMBT-személyek számára megkülönböztetésmentes keretben kell nyújtani a reproduktív döntéseket és a termékenységi szolgáltatásokat;

9.  kiemeli, hogy a fiatal LMBTI-személyek jogainak hatékony támogatása és védelme érdekében a szexuális oktatásnak magában kell foglalnia az LMBTI-személyekre vonatkozó, hátrányos megkülönböztetéstől mentes tájékoztatást és róluk pozitív kép közvetítését;

10. kiemeli, hogy a szociális és egészségügyi szakemberek oktatása és képzése során hangsúlyt kell fektetni – a megfelelő tantervek részét képező célzott programok kialakításával – az LMBTI-személyek méltósága, illetve egyedi egészségügyi szükségleteik és választásaik tiszteletben tartásának fontosságára;

11. felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket annak biztosítására, hogy különösen a transznemű személyek hatékonyan hozzáférhessenek a megfelelő nemi átalakító szolgáltatásokhoz, beleértve a pszichológiai, endokrinológiai és sebészeti szakértelmet a transzneműek egészségügyi ellátása terén, anélkül, hogy indokolatlan követelményeket kellene teljesíteniük;

12. elítéli a transznemű személyek kényszersterilizációját, ami még mindig előfordul néhány tagállamban, és felszólít az emberi jogok e megsértésének azonnali megszüntetésére;

13. felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket az LMBTI-személyek iránti tisztelet, illetve iskolai befogadásuk elősegítése érdekében, valamint hogy erősödjön a szexuális irányultságot, a nemi identitást és a nemi önkifejezést érintő kérdésekkel kapcsolatos objektív tudás az iskolákban és az egyéb oktatási létesítményekben; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fiatal LMBTI-személyek – és azok, akiket annak tartanak – a zaklatás nagyobb veszélyének vannak kitéve; hangsúlyozza, hogy biztonságos környezetet kell létrehozni minden fiatal számára, nemüktől, fajuktól vagy szexuális irányultságuktól függetlenül;

14. kiemeli az LMBTI-személyek polgári jogai elismerésének fontosságát, a szexuális irányultságon vagy a nemi identitáson alapuló megkülönböztetéstől mentesen; sürgeti a tagállamokat, hogy az uniós szabályoknak megfelelően ismerjék el a határaikon belül lakóhellyel rendelkezők vagy dolgozók máshol szerzett házassági, partnerségi és szülőségi státuszát, és felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket az ezt be nem tartó tagállamok ellen;

15. felkéri a tagállamokat, hogy fontolják meg, hogyan tudnák a családjogi törvényeiket a mai változó családi mintákhoz és formákhoz igazítani, és belefoglalni azt a lehetőséget, hogy egy gyermeknek kettőnél több szülője (vagy törvényes gyámja) legyen, mivel ez megnyitná a lehetőséget a szivárvány családok és az LMBT-családok, valamint a patchwork családok nagyobb elismeréséhez;

16. felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák az egyedülálló és leszbikus nők számára a termékenységi kezeléshez és az asszisztált reprodukciós eljárásokhoz való hozzáférést;

17. kiemeli, hogy a gyakorlatban is tiszteletben kell tartani a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot azáltal, hogy megvédjük a szexuális irányultsághoz és a nemi identitáshoz kapcsolódó kérdésekről szóló információkhoz való jutás és azok megosztásának lehetőségét a véleménynyilvánítás minden formájában, például a sajtó, kiadványok, szóbeli és írásos nyilatkozatok, a művészetek és a média révén; hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani valamennyi LMBTI-személy békés gyülekezéshez és az egyesüléshez való jogát; úgy véli, hogy a helyi és regionális hatóságoknak ezért támogatniuk kell az LMBTI-szervezetek események, mint például a „Büszkeség menete” szervezésére irányuló erőfeszítéseit, mivel ezek felhívhatják a nyilvánosság figyelmét az LMBTI-kérdések iránt, és megerősíthetik az LMBTI-személyeket;

18. kiemeli az LMBTI-személyeket sújtó problémákról, a problémák súlyosságáról és a problémák kezelésére tett lépésekről szóló adatok és kutatás jelentős hiányát; rámutat, hogy a megfelelő szakpolitika kidolgozása és a fellépések fontossági sorrendjének megállapítása céljából alapvető fontosságú ez az információ, és felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak ezekkel a problémákkal, és cselekedjenek ennek megfelelően;

19. ösztönzi a tagállamokat annak biztosítására, hogy az LMBTI-személyek elleni visszaélésekről és áldozattá válásukról szóló rendszeres felmérések formájában összegyűjtsék és elemezzék a vonatkozó mennyiségi adatokat;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

5.12.2013

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

11

4

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Edit Bauer, Marije Cornelissen, Edite Estrela, Mikael Gustafsson, Mary Honeyball, Lívia Járóka, Astrid Lulling, Elisabeth Morin-Chartier, Raül Romeva i Rueda, Marc Tarabella, Britta Thomsen, Marina Yannakoudakis, Inês Cristina Zuber

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Izaskun Bilbao Barandica, Minodora Cliveti

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

17.12.2013

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

40

2

6

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jan Philipp Albrecht, Edit Bauer, Arkadiusz Tomasz Bratkowski, Philip Claeys, Carlos Coelho, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Ioan Enciu, Tanja Fajon, Monika Flašíková Beňová, Kinga Gál, Kinga Göncz, Sylvie Guillaume, Anna Hedh, Salvatore Iacolino, Lívia Járóka, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Timothy Kirkhope, Baroness Sarah Ludford, Monica Luisa Macovei, Svetoslav Hristov Malinov, Véronique Mathieu Houillon, Anthea McIntyre, Nuno Melo, Roberta Metsola, Claude Moraes, Georgios Papanikolaou, Carmen Romero López, Judith Sargentini, Birgit Sippel, Csaba Sógor, Renate Sommer, Nils Torvalds, Wim van de Camp, Axel Voss, Renate Weber, Auke Zijlstra

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Cornelis de Jong, Mariya Gabriel, Ana Gomes, Wolfgang Kreissl-Dörfler, Jean Lambert, Ulrike Lunacek, Jan Mulder, Raül Romeva i Rueda, Salvador Sedó i Alabart, Marie-Christine Vergiat, Janusz Wojciechowski

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Leonardo Domenici