Jelentés - A8-0176/2016Jelentés
A8-0176/2016
Európai Parlament

JELENTÉS az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (Oktatás és képzés 2020) nyomon követéséről

11.5.2016 - (2015/2281(INI))

Kulturális és Oktatási Bizottság
Előadó: Zdzisław Krasnodębski

Eljárás : 2015/2281(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A8-0176/2016
Előterjesztett szövegek :
A8-0176/2016
Viták :
Szavazatok :
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (Oktatás és képzés 2020) nyomon követéséről

(2015/2281(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 14. cikkére,

–  tekintettel a Tanácsnak az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről szóló, 2009. május 12-i következtetéseire (Oktatás és képzés 2020)[1],

–  tekintettel a Tanácsnak és a Bizottságnak az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének végrehajtásáról szóló 2012. évi közös jelentésére (Oktatás és képzés 2020) – Oktatás és képzés az intelligens, fenntartható és befogadó Európában (2012/C 70/05)[2].

–   tekintettel a Bizottságnak „A Tanács és a Bizottság 2015. évi közös jelentéstervezete az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (Oktatás és képzés 2020) végrehajtásáról – Az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés új prioritásai” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett 2016. augusztus 26-i közleményére (COM(2015)0408)[3],

–  tekintettel a Tanácsnak és a Bizottságnak az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének végrehajtásáról szóló, „Az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés új prioritásai (Oktatás és képzés 2020)” című 2015-ös közös jelentésére (2015/C 417/04)[4],

–  tekintettel a Tanácsnak a tanulási célú mobilitás referenciaértékéről szóló 2011. november 28–29-i következtetéseire[5],

–  tekintettel a Tanácsnak a fenntartható fejlődést szolgáló oktatásról szóló 2010. november 19-i következtetéseire[6],

–  tekintettel a Tanácsnak a „Beruházás az oktatásba és képzésbe - válasz a „Gondoljuk újra az oktatást: beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében” című közleményre válaszként adott 2014. február 17-i következtetéseire és a 2013. évi éves növekedési jelentésre (2013/C 64/06)[7],

–  tekintettel a Tanácsnak a hatékony tanárképzésről szóló 2014. május 20-i következtetéseire[8],

–  tekintettel a Tanácsnak az oktatást és képzést támogató minőségbiztosításról szóló 2014. május 20-i következtetéseire[9],

–  tekintettel a Tanácsnak a „Vállalkozói készségek az oktatásban és képzésben” című következtetéseire[10],

–  tekintettel a Tanácsnak a kisgyermekkori nevelésnek és az alapfokú oktatásnak a kreativitás, az innováció és a digitális kompetencia előmozdításában betöltött szerepéről szóló következtetéseire (2015/C 172/05)[11],

–  tekintettel a Tanácsnak a korai iskolaelhagyók arányának csökkentéséről, valamint az iskolai tanulmányok eredményességének előmozdításáról szóló következtetéseire (2015/C 417/05)[12],

–  tekintettel a Bizottságnak a Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Gondoljuk újra az oktatást: beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében” című közleményére (COM(2012)0669)[13],

–  tekintettel Tanácsnak a nem formális és az informális tanulás validálásáról szóló, 2012. december 20-i ajánlására (2012/C 398/01)[14],

–  tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i 2006/962/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra[15],

–  tekintettel az európai uniós oktatási miniszterek 2015. március 17-i nem hivatalos ülésén elfogadott, a polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetésmentességnek az oktatás által történő előmozdításáról szóló nyilatkozatra (a „párizsi nyilatkozatra”)[16],

–  tekintettel a szakképzésért és képzésért felelős miniszterek által 2015. június 22-én elfogadott „Rigai következtetésekre”[17],

–  tekintettel a Bizottság „Migráció és mobilitás: kihívások és lehetőségek az EU oktatási rendszerei számára” című 2008. július 3-i zöld könyvére (COM(2008)0423)[18],

–  tekintettel az új munkahelyekhez szükséges új készségekkel foglalkozó szakértői csoport Bizottságnak készült „Az új munkahelyekhez szükséges új készségek: most kell cselekednünk” című, 2010. februári jelentésére[19],

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 18-i, „A Közösségen belüli, oktatási és képzési célú transznacionális mobilitásról: az európai mobilitásminőségi charta” című ajánlására[20],

–  tekintettel a 2015. márciusi hatodik egyetemek és vállalkozások közötti fórum jelentésére[21],

–  tekintettel a CEDEFOP „Jövendő készségkínálat és készségkereslet Európában” című 2012-es készség-előrejelzésére[22],

–  tekintettel a fiatalok vállalkozói készségének oktatás és képzés révén történő előmozdításáról szóló 2015. szeptember 8-i állásfoglalására[23], valamint a bolognai folyamat végrehajtásának nyomon követéséről szóló 2015. április 28-i állásfoglalására[24],

–  tekintettel a szükséghelyzetekben és elhúzódó válságokban élő gyermekek oktatásáról szóló, 2015. november 26-i állásfoglalására[25],

–  tekintettel „Az Erasmus+ program és a szakképzési mobilitás támogatásának más eszközei – az egész életen át tartó tanulás perspektívájából” című, 2016. április 12-i állásfoglalására[26],

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A8-0176/2016),

A.  mivel a továbbiakban az „oktatás és képzés” fogalmára történő valamennyi hivatkozás úgy értendő, hogy kiterjed a formális, nem formális és informális formákra is, tekintettel azok kiegészítő jellegére a tanuló társadalom felé vezető úton, valamint szerepükre az egyedi célcsoportok kezelésében, ezáltal megkönnyítve a kevesebb oktatási lehetőséggel rendelkező emberek beilleszkedését;

B.  mivel az oktatásnak és képzésnek nem kizárólag a munkaerőpiac igényeit kell kielégítenie, hanem önmagában is értéket kell jelentenie, hiszen az oktatás egyformán fontos szerepet játszik az uniós alapszerződésekben rögzített erkölcsi és polgári értékek, valamint a szélesebb értelemben vett emberi értékek kialakításában és az Európa alapját képező demokratikus elvek megerősítésében;

C.  mivel az oktatásnak hozzá kell járulnia a fiatalok személyes egyéni fejlődéséhez, egymás kölcsönös tiszteletéhez és anyagi érvényesülésükhöz, nagyobb kezdeményezőkészséggel és felelősségtudattal rendelkező, állampolgári, szociális és interkulturális kérdésekben egyaránt jártas polgárokká és képzett szakemberekké formálva őket;

D.  mivel az oktatást alapvető emberi jognak és közjónak kell tekinteni, amelynek mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie;

E.  mivel az oktatás és képzés fontos szerepet játszik a szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdésében, és az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférés kiterjesztése új lehetőségeket nyithat meg az alacsony szakmai képzettségű, az állás nélküli, a sajátos szükségletekkel rendelkező személyek, az idős emberek és a migránsok előtt;

F.  mivel a befogadó jellegű és magas színvonalú oktatás és képzés alapvető fontosságú Európa kulturális, gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából;

G.  mivel Európában az oktatásnak és képzésnek hozzá kell járulnia az uniós stratégiákhoz és kezdeményezésekhez, köztük az Európa 2020 stratégiához, a digitális egységes piac létrehozására irányuló kezdeményezéshez, az európai biztonsági stratégiához és az európai beruházási tervhez;

H.  mivel az uniós tagállamoknak nem egyazon típusú és szintű kihívásokkal kell megbirkózniuk, ennélfogva az oktatás és a képzés tekintetében javasolt minden ajánlásnak rugalmasnak kell lennie, figyelembe kell vennie a sajátos nemzeti és regionális gazdasági, társadalmi, demográfiai, kulturális és egyéb tényezőket, és egyszersmind az egész EU helyzetének javítására kell törekednie;

I.  mivel az „Oktatás és képzés 2020” keretében folytatott együttműködésnek a tagállamok hatásköreinek tiszteletben tartása mellett ki kell egészítenie a nemzeti intézkedéseket, és támogatnia kell a tagállamokat az oktatási és képzési rendszerek fejlesztésére irányuló erőfeszítéseikben;

J.   mivel a gazdasági fejlődés és a társadalmi kohézió számára egyenlő feltételeket kell biztosítani egy olyan politikai eszközcsomag által, amelynek célja a tudás igazságosabb elosztása a lakosság rétegei között annak érdekében, hogy megoldás szülessen a jövedelmi szakadék szélesedésének problémájára, ami szemmel láthatóan a készségekre rendkívüli módon építő technológiai növekedés egyik mellékhatása;

K.  mivel a minőségi oktatásba és képzésbe való hatékony beruházás a fenntartható növekedés egyik forrása;

L.   mivel az ismeretek és alapvető készségek jelenlegi alacsony szintje aggasztó, ezért az alap- és középfokú oktatásnak meg kell teremtenie a továbbtanuláshoz és a munkaerő-piaci integrációhoz szükséges alapot;

M.  mivel a jelenlegi tendenciák miatt a felnőttek készségszintje is alacsony, tehát a készségfejlesztő és átképző eszköznek tekinthető felnőttoktatást is meg kell erősíteni;

N.   mivel a 2014-es éves növekedési jelentésben a Bizottság arra az álláspontra helyezkedik, hogy a tagállamoknak oly módon kell kiadásaikat szervezniük, hogy megvédjék vagy előmozdítsák az oktatással, kutatással, innovációval, energiaüggyel és éghajlatpolitikával kapcsolatos hosszabb távú beruházásokat, valamint elengedhetetlen, hogy befektessenek az oktatási és képzési rendszerek korszerűsítésébe, az egész életen át tartó tanulást is beleértve;

O.   mivel az állami költségvetésekre továbbra is súlyos nyomás nehezedik, emiatt több tagállam megnyirbálta oktatási és képzési kiadásait, így e téren újabb befektetések szükségesek a termelékenység, a versenyképesség és növekedés szempontjából az egyik döntő fontosságú tényező, a hatékonyság fokozásához;

P.  mivel annak ellenére, hogy javultak az „Oktatás és képzés 2020” keretében folytatott együttműködés felsőoktatási célkitűzéseinek elérésével kapcsolatos eredmények, aggodalmát fejezi a tagállamok oktatásba való befektetéseinek hatékonyságát illetően, mindenekelőtt a mennyiségi mutatók, a tanítási feltételek, a tanulás minősége, a tudományos élet szabadságának hanyatlása, a bolognai folyamat bizonyos vonatkozásait érintő szkepticizmus és e folyamat végrehajtása tekintetében az Európai Felsőoktatási Térség (EHEA) bizonyos országaiban;

Q.   mivel az „Oktatás és képzés 2020”-ra vonatkozó Oktatási és Képzési Figyelő azt mutatja, hogy napjaink fő kihívása az oktatási szegénység és az alacsony társadalmi-gazdasági hátterű személyek gyenge integrációja, ezért az „Oktatás és képzés 2020” céljainak elérése, valamint az oktatási és képzési rendszerek befogadó jellegének és minőségének javítása érdekében erősíteni kell az intézkedések szociális dimenzióját;

Az „Oktatás és képzés 2020” stratégiai keretrendszer

1.   üdvözli az „Oktatás és képzés 2020” valamennyi elemének számba vételét, és hangsúlyozza, hogy következtetéseit a keretrendszer hozzáadott értékének növelése és hatékonyságának optimalizálása érdekében figyelembe kell venni és gyorsan végre kell hajtani, megerősítve az országspecifikus vonatkozást és a kölcsönös tanulást;

2.   sajnálja, hogy az oktatásban és képzésben a minőség, a hozzáférhetőség és a társadalmi-gazdasági megkülönböztetés terén továbbra is hatalmas problémák vannak, és úgy véli, hogy nagyra törő, összehangolt és hatékony szakpolitikai intézkedéseket kell kialakítani európai és nemzeti szinten egyaránt;

3.   ismételten felhívja a figyelmet a polgári szerepvállalásnak, valamint a szabadság, a tolerancia és a megkülönböztetésmentesség közös értékeinek az oktatás által történő előmozdításáról Párizsban, 2015 márciusában elfogadott nyilatkozat jelentőségére;

4.   üdvözli az „Oktatás és képzés 2020” hat kiemelt meghatározott intézkedési területre tesz javaslatot, amelyek közül a tagállamok szükségleteik és körülményeik függvényében választhatják ki a teljesítendőket, de megjegyzi, hogy az „Oktatás és képzés 2020” működési vonatkozását javítani kell és munkaprogramot kell elfogadni;;

5.   üdvözli a munkaciklus 3 évről 5 évre történő kiterjesztésére tett javaslatot, így ugyanis alaposabb munkát lehet végezni a hosszú távú stratégiai célok teljesítésén, és jobban kezelni lehet olyan problémákat, mint például a tanulók jellemző alulteljesítése egyes tantárgyakban, az alacsony részvételi arány a felnőttoktatásban, a korai iskolaelhagyás, a társadalmi befogadás és a polgári szerepvállalás fogyatékosságai, a nemek közötti szakadék és a végzettek alacsony foglalkoztathatósági aránya;

6.   üdvözli az „Oktatás és képzés 2020” munkacsoportok új generációját, és kéri a Bizottságot, hogy több oktatási szakértő, ifjúságsegítő, a civil társadalom képviselői, tanárok és az oktatói kar tagjainak bevonása révén tökéletesítse a különböző érdekelt felek képviseletét e csoportokban, mert helyi tapasztalataik alapvetők az „Oktatás és képzés 2020” célkitűzéseinek megvalósításához; kiemeli a csoportokra bontás gyakorlatának jobb terjesztésének szükségességét helyi, regionális, nemzeti és uniós szinten;

7.   üdvözli az informális testületek vezető szerepének megerősítését az „Oktatás és képzés 2020” keretében, valamint a magas szintű csoportot, a főigazgatók csoportját és a munkacsoportokat összekötő visszajelzési hurkokat; elismeri a civil társadalmi szervezetek szerepét a helyi, regionális és nemzeti érdekelt feleknek az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködésről nyújtott tájékoztatásban, és szorgalmazza, hogy e szervezetek részesüljenek pénzügyi támogatásban az Erasmus+ (KA3) programból és az Európai Szociális Alapból;

8.   kéri olyan informális koordinációs testület felállítását, amelynek tagjai között szerepel a Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatóságának (DG EAC) főigazgatója, a többi főigazgatóság oktatási ügyekben felelős igazgatói, a civil társadalom képviselői, szociális partnerek és a Parlament Kulturális és Oktatási Bizottságának képviselői, és amely magas szintű értekezleteket tartana a munka jobb összehangolásának, a szakpolitika összhangjának és az „Oktatás és képzés 2020” formális és informális testületei által megfogalmazott ajánlások nyomon követésének biztosítása érdekében; úgy véli, hogy e koordináció a Bizottság és a civil társadalmi szervezetek közötti valódi párbeszéd hiányával kapcsolatos aggályok, valamint az „Oktatás és képzés 2020” keretrendszerhez kapcsolódó hatásköröknek több főigazgatóság és biztos közötti megoszlása miatt szükséges; kéri e munka alapján levolt következtetések megfelelő európai és nemzeti szintű megismertetését;

9.   megismétli, hogy a foglalkoztathatóság szempontjából fontos készségek megszerzésének jelentőségétől függetlenül is fenn kell tartani a tudás értékét és minőségét, valamint a szigor alkalmazását az egyetemi oktatásban; hangsúlyozza, hogy a tagállamok eltérő gazdasági-társadalmi helyzetére és különböző oktatási hagyományaira tekintettel el kell kerülni az egy kaptafás szemléletű megközelítéseket; hangsúlyozza, hogy az európai készségek hamarosan elkészülő menetrendjének – miközben helyesen a gazdasági és foglalkoztatási kihívásokra összpontosít – egyúttal fontosságot kell tulajdonítania a tárgyi tudásnak, a tudományos teljesítménynek, a kritikus gondolkodásnak és a kreativitásnak is; felkéri ugyanakkor a tagállamokat, azon kezdeményezések támogatására is, amelyekben a diákoknak lehetőségük nyílna készségeiknek és tudásuknak a nyilvánosság és a potenciális munkáltatók előtti bemutatására;

10.  rámutat arra, hogy a növekvő radikalizálódással, erőszakkal, bántalmazással és magatartási problémákkal kapcsolatos kockázatok már az alapfokú oktatás szintjén megjelennek; felszólítja a Bizottságot, hogy uniós szinten végezzen kutatást, és minden tagállamban adjon áttekintést a helyzetről, jelezve azt is, hogy a tagállamok milyen választ adnak az efféle tendenciákra, és hogyan építették be tanterveikbe az etikai, személyiségi és társadalmi oktatást, amely eddig sok iskolában sikeresnek bizonyult, ideértve a tanárok számára e horizontális készségekkel kapcsolatban nyújtott támogatást is; ösztönzi a tagállamokat, hogy osszák meg a bevált gyakorlatokat e területen is;

11.   kiemeli az iskolarendszerű, iskolarendszeren kívüli és informális oktatás terén a közösségi szemléletű megközelítés, valamint a tanulási környezet és a családok közötti kapcsolat értékét;

12.   felhív az összes érintett szereplő erőteljesebb részvételére az „Oktatás és képzés 2020” munkájában;

13.  úgy véli, hogy magukat a tanulókat is minden életkorban és minden tanulási típusban ösztönözni kell tanulási struktúráik irányításában való aktív részvételre;

14.   buzdítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a felsőoktatás, a szakképzés, a kutatóintézetek és a gazdasági szektor közötti kapcsolatokat, valamint biztosítsák a szociális partnerek és a civil társadalom bevonását; megjegyzi, hogy e partnerség fokozni fogja „Oktatás és képzés 2020” hatását, valamint a tanulási rendszerek jelentőségét Európa innovációs kapacitásának növelésében;

15.   hangsúlyozza, hogy az iskola és a szülők közötti kommunikációval kapcsolatos stratégiák, a jellemformálás és a tanulási környezetben a családokkal és más mérvadó szociális partnerekkel együttműködve megvalósított személyiségfejlesztő programok hozzájárulhatnak a társadalmi konvergencia növeléséhez, az aktív polgári szerepvállalás előmozdításához és a Szerződésekben rögzített értékek érvényre juttatásához, valamint a radikalizálódás megelőzéséhez; kiemeli, hogy a támogató otthoni környezet döntő fontosságú a gyermek alapvető készségekben való jártasságának formálásában, és rámutat a szülőknek tartott tanfolyamok értékére, amelyek hatékonynak bizonyultak az oktatási szegénység elleni küzdelemben;

16.  bátorítja a legjobb gyakorlatok „Oktatás és képzés 2020” stratégiai kereten belüli cseréjét;

17.   kiemeli, hogy az „Oktatás és Képzés 2020" keretében folytatott együttműködés különböző formákban – mint például az egymástól való tanulás, az adatgyűjtés, a munkacsoportok, a jó nemzetközi gyakorlatok cseréje – alapvetően kiegészítik a nemzeti fellépéseket, és átláthatóságuk, összehangoltságuk, eredményeik terjesztésének javítása révén még inkább megerősödnek majd;

18.   hangsúlyozza, hogy az iskolákba azzal a céllal belépő külső szervezetek és nem kormányzati szervezetek, hogy egyéb készségek és szociális kompetenciák elsajátítását biztosítsák a tanulóknak – például művészeti és kézműves tevékenységeket tanítsanak –, fontos szerepet töltenek be a tanulók integrációjának elősegítésében, környezetük jobb megismertetésében, a tanulásban és az életvitelben a szolidaritás előmozdítása tekintetében, valamint az egész osztály tanulási kompetenciáinak megkönnyítésében;

19.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tanárképzés és a szakmai gyakorlat minősége több tagállamban sem az elsajátítandó tananyag skálájának szélessége, sem mélysége tekintetében nem biztosítja a napjainkban a tanításhoz – például a tanulók egyre növekvő sokféleségének kezeléséhez, az innovatív pedagógiai módszerek alkalmazásához és a számítástechnikai eszközök alkalmazásához – szükséges kompetenciákat;

20.  bátorítja a tagállamokat, hogy a tanárok alapképzésére és szakmai gyakorlatára irányuló programjaikat folyamatosan igazítsák ki azzal a céllal, hogy jobban kihasználják a tagállamok közötti tanulói csereprogramok kínálta lehetőségeket, és előmozdítsák az együttműködést és a partnerkapcsolatokat a tanárképző főiskolák és más tanárképző felsőoktatási intézmények között;

21.  üdvözli, hogy az „Oktatás és képzés 2020” új kiemelt feladatként határozta meg az oktatók támogatását és társadalmi rangjuk emelését, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy elvárhassák a szükséges tiszteletet, és ezáltal a tanári szakma is vonzóbbá váljon; véleménye szerint e cél eléréséhez a tanárok jobb felkészítése és szakmai képzése, valamint munkakörülményeik javítása volna szükséges, egyes tagállamokban pedig fizetésük növelése is, tekintettel arra, hogy a tanárok fizetése gyakran alacsonyabb a felsőfokú végzettségűek átlagbérénél;

22.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a tanárképzés és az oktatás minősége bizonyos tagállamokban, különösen a nehézségekkel küzdő országokban az álláshelyek leépítése és az oktatásra fordított források megnyirbálása következtében romlott;

23.  felhívja a figyelmet a nyitott és innovatív oktatásra és képzésre mint az Oktatás és képzés 2020 prioritásainak egyik területére; hangsúlyozza az oktatás, a tanulás és az ismeretátadási módszerek tekintetében az aktív részvételt biztosító innováció és a rugalmasság kialakításának és előmozdításának jelentőségét;

24.  bátorítja a tagállamokat, hogy a tanulás és a tanítás minősége, valamint a hozzájuk való hozzáférés javítása érdekében maradéktalanul használják ki a digitális módszerek, ikt-megoldások és új technológiák – többek között a nyitott adatcsere-platformok és a virtuális szabadegyetem – által kínált lehetőségeket; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy tegyék meg a digitális és ikt-képességek fejlesztéséhez szükséges erőfeszítéseket, többek között szakképzést szervezve az ilyen eszközök használatáról az oktatók és a tanulók körében, iskolai és egyetemi közegben egyaránt; ösztönzi a bevált gyakorlatok cseréjét és a határokon átnyúló fokozott együttműködést e területen;

25.   nagyra értékeli, hogy a Bizottság szem előtt tartja a digitális készségek jelentőségét; hangsúlyozza, hogy ezek a készségek elengedhetetlenek ahhoz, hogy felkészítsék a fiatalokat a XXI. század kihívásaira;

26.  kiemeli, hogy az „Oktatás és képzés 2020” keretében nagyobb figyelmet kell kapnia annak a kérdésnek, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokhoz képest növeljék a tanulási eredményeket, különösen a felnőttképzés tekintetében;

27.  bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az uniós pénzügyi eszközökből finanszírozott oktatási és képzési programjaik értékelésére szolgáló jelenlegi szabályokat, jobban összpontosítva a mindenekelőtt a minőséget vizsgáló hatásértékelésre, valamint az „Oktatás és képzés 2020” megállapított prioritásaihoz képest elért eredményeikre;

28.   felkéri a tagállamokat, hogy ösztöndíjakkal és hitelekkel támogassák azon oktatási és tanulmányi formákat, melyek szerkezete hozzájárulna az oktatás és a gyakorlat szükségleteinek összehangolásához;

29.  hangsúlyozza, hogy a meglévő programok és kezdeményezések összevonásával és ésszerűsítésével jobban összpontosítani kell az erőfeszítéseket az oktatás és képzés területén;

30.   felhívja a Bizottságot, hogy adott esetben kezelje külön a kisebbségi csoportokat, hogy jobb választ tudjon adni az egyes csoportok sajátos problémáira;

31.   határozott meggyőződése, hogy jobban megtérül a befektetés az egyes célcsoportok megfelelő érzékenységi és érettségi foka szerint kialakított koragyermekkori nevelésbe és gondozásba, mint bármelyik másik oktatási szakaszba; rámutat, hogy az oktatás első éveibe való befektetés bizonyítottan csökkenti a későbbi költségeket;

32.  úgy véli, hogy az oktatás sikere minden szinten a jól képzett pedagógusoktól és folyamatos szakmai továbbképzésüktől függ, ezért a pedagógusképzés megfelelő befektetéseket igényel;

Az oktatás és képzés minősége

33.   nagyobb figyelmet kér az oktatás minőségére vonatkozóan, kezdve a kisgyermekkortól, és aztán végig az egész életen át;

34.   sürgeti a bevált gyakorlatok fejlesztését a minőségjavítás értékelésének tekintetében és a minőségi adatok érdekelt felek által helyi, regionális és nemzeti szinten történő használatába való befektetést, az „Oktatás és képzés 2020” stratégiai keretrendszer által használt mutatók és referenciaértékek relevanciájától eltekintve;

35.  kiemeli az olyan alapvető készségek, mint például az ikt, a matematika, a kritikus gondolkodás, az idegen nyelvek, a mobilitás stb. oktatásának és elsajátításának fontosságát, amelyek segítségével a fiatalok könnyen képesek alkalmazkodni a változó társadalmi és gazdasági környezethez;

36.  megjegyzi, hogy az iskolarendszerű oktatásban eddig soha nem látott számú tanuló vesz részt; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az EU-ban az ifjúsági munkanélküliség továbbra is magas, és hogy csökkent a felsőoktatásban végzettek foglalkoztatási rátája;

37.  kiemeli, hogy az Európa 2020 stratégiában meghatározott oktatási és képzési referenciaérték-célokat – közöttük például azt, hogy 10% alá kell csökkenteni a korai iskolaelhagyók arányát, és a fiatalabb generáció 40%-ának kell felsőfokú végzettséggel rendelkeznie –, nem az oktatás minőségének a rovására kell elérni, hanem sokkal inkább az „Oktatás és képzés 2020” első célja, azaz az „érdemleges és színvonalú készségek és kompetenciák” szem előtt tartásával kell teljesíteni; megjegyzi, hogy e cél eléréséhez vezető egyik út a duális oktatási projektek kidolgozása;

38.  felhívja a figyelmet arra, hogy a szabványosított tesztek és az oktatásbeli elszámoltathatóság céljával alkalmazott mennyiségi megközelítések legjobb esetben is a hagyományos kompetenciák szűk körét mérik, és ahhoz vezethetnek, hogy az oktatási anyagokat a tesztanyagokhoz kell igazítani, így az oktatás belső értéke elsikkad; rámutat arra, hogy az oktatás és képzés fontos szerepet játszik az etikai és polgári értékek és az emberiesség kialakításában, miközben a tesztek pontszámai figyelmen kívül hagyják a tanárok és tanulók eredményeit e téren; ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy rugalmasságra, innovációra és kreativitásra van szükség az oktatási környezetben, ami javíthatja a tanulás minőségét és növelheti az iskolázottságot;

39.   hangsúlyozza, hogy az alapvető kompetenciák fejlesztésén dolgozni kell a minőségi oktatás elérése céljából;

40.   hangsúlyozza a magas minőségű koragyermekkori nevelés biztosításának, valamint kellő időben történő korszerűsítésének jelentőségét; hangsúlyozza az egyént középpontba helyező megközelítés döntő fontosságát az oktatási és képzési rendszerekben, kedvezve a kreativitás és a kritikus gondolkodás fejlesztésének, és egyúttal a tanulók személyes érdeklődésére, szükségleteire és képességeire összpontosít;

41.  felhívja a tagállamokat, hogy ruházzanak be a társadalmi kihívásokra választ adó befogadó oktatásba annak érdekében, hogy mindenki számára biztosítsák az egyenlő hozzáférést és az esélyegyenlőséget; hangsúlyozza, hogy a minőségi oktatás és képzés, többek között az élethosszig tartó tanulás lehetőségei, valamint a hátrányos megkülönböztetés és a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek valamennyi formájának és a kirekesztés okainak felszámolására irányuló programok elengedhetetlenek a hátrányos társadalmi és gazdasági helyzetű, valamint kisebbségi csoportokból származó fiatalok életének javításához, továbbá hangsúlyozza, hogy folyamatos erőfeszítésekre van szükség a korai iskolaelhagyás csökkentése érdekében;

42.  nagyobb befogadást kér az oktatás és képzés terén a fogyatékkal élő vagy sajátos szükségletekkel rendelkező személyekre vonatkozóan, ugyanakkor sürgeti a tanárképzés javítását, felvértezve a tanárokat mindazokkal a készségekkel, amelyeknek köszönhetően képesek segíteni a fogyatékkal élő tanulókat, és gondoskodni tudnak közösségi beilleszkedésükről;

43.  kiemeli, hogy meg kell vizsgálni és értékelni kell a bolognai folyamat és a hallgatói mobilitás mellékhatásait; bátorítja a tagállamokat, hogy fokozzák a célok elérésére, valamint a bolognai folyamat és a mobilitási programok keretein belül közösen egyeztetett reformok végrehajtásának biztosítására irányuló erőfeszítéseiket, és kötelezzék el magukat a hiányosságaik kijavítása terén folytatott közös munka hatékonyabbá tétele mellett annak érdekében, hogy jobban ki tudják elégíteni a hallgatók és az egész egyetemi közösség szükségleteit, valamint serkentsék és támogassák a felsőoktatás minőségének javítását;

44.  síkraszáll amellett, hogy a tudományos közösség szélesebb körben részt vegyen az „Oktatás és képzés 2020” munkaciklusában;

45.   megjegyzi, hogy a bolognai folyamat jelentős eredményekkel járt, és úgy véli, hogy az oktatási intézményeknek rugalmasabban kell alkalmazniuk az európai kreditátviteli rendszer moduljait;

46.  üdvözli az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy növeljék a STEM-tárgyakra (a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika) beiratkozók számát, ez azonban nem történhet a bölcsészettudományok kárára, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy megfelelően kihasználják a STEM-tárgyak által kínált lehetőségeket;

47.  kiemeli, hogy nem szabad a pénzügyi hozamot tekinteni minden tudományos tevékenység előfeltételének, és ezzel összefüggésben felhív olyan erőfeszítésekre, amelyek célja annak biztosítása, hogy a humán tudományok ne kerüljenek ki a kutatások köréből;

48.  síkraszáll olyan holisztikusabb megközelítés mellett, amely hangsúlyt helyez az oktatásban és kutatásban a tudományterületek sokféleségének fontosságára;

49.  síkraszáll amellett, hogy a mobilitási programokat a prioritásoknak megfelelő, a megállapított oktatási és képzési célokat szolgáló minőségi eredmények alapján állítsák össze; kéri az európai mobilitásminőségi chartában megfogalmazott javaslatok megfelelő végrehajtását és az összes olyan elérhető eszköz hatékonyabb alkalmazását, amelyek felkészítik a hallgatókat a számukra megfelelő mobilitás típusaira; bátorítja a tagállamokat, hogy maradéktalanul aknázzák ki az oktatás nemzetközivé tételéből fakadó lehetőségeket annak érdekében, hogy egyetemi tanulmányaik során azon hallgatók is megismerjék a nemzetközi környezetet, akik nem kívánják tanulmányaik egy részét külföldön végezni;

50.  megerősíti, hogy a mobilitási lehetőségekhez való hozzáférést biztosítani kell – különösen a szakképzés terén – a hátrányos helyzetű fiatalok és a megkülönböztetés különböző formáinak kitett emberek számára; hangsúlyozza a mobilitási programok, például az Erasmus+ fontos szerepét a transzverzális készségek és kompetenciák fiatalok körében történő fejlesztésének előmozdításában; kiemeli, hogy meg kell erősíteni a felnőttkori tanulásra vonatkozó megújított európai cselekvési programot;

51.  hangsúlyozza a képesítések és oklevelek elismerésére szolgáló átfogó keret jelentőségét, hiszen kulcsfontosságú a tanulók és a munkavállalók határokon átnyúló mobilitásának biztosításában;

52.  kéri a nem formális és az informális tanulás, egyebek mellett az önkéntes szolgáltatások eredményeinek érvényesítésére irányuló erőfeszítések fokozását, valamint a digitálisan szerzett tudás és képességek elismerésére szolgáló eszközök kidolgozását;

53.  megjegyzi, hogy különös figyelmet kell fordítani a szélesebb közönségnek szóló, készségekkel és képesítésekkel kapcsolatos meglévő uniós eszközök egyszerűsítésére és racionalizálására, a „készségek és képesítések európai térsége” tárgyában a Bizottság által 2014-ben végzett közvélemény-kutatás eredményeivel összhangban megerősítve a kapcsolatot a nagyközönséggel;

Migráció és oktatás

54.  hangsúlyozza, hogy az Európán belüli és kívüli migráció, valamint a jelenlegi menekültügyi és humanitárius válság olyan kihívások elé állította az európai oktatási és képzési rendszereket, amelyeket európai, nemzeti és regionális szinten egyaránt kezelni kell;

55.  hangsúlyozza, hogy mivel a migránsok, menekültek és menedékkérők számára biztosított oktatás és képzés elmaradása veszélyezteti foglalkoztathatóságukat, a fogadó ország kulturális hagyományaival és társadalmi értékeivel kapcsolatos ismeretek megszerzését, és végső soron integrációjukat és a társadalomhoz való hozzájárulásukat;

56.  jobb együttműködést szorgalmaz az EU és a nemzeti hatóságok között, hogy megtalálják a megfelelő megközelítést a menekültek és migránsok oktatási és képzési rendszerekbe történő gyors, teljes körű és tartós integrációjához;

57.  üdvözli a döntést, amely szerint az „Oktatás és képzés 2020” munkacsoportjai folyamatosan szem előtt tartják a migránsok oktatását, és hogy már e csoportok felállásától kezdve a „társaktól tanulást” megszervező programokat kell tartani;

58.   rámutat, hogy a tagállami oktatási minisztériumoknak és a Bizottság Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóságának együtt kell működniük annak érdekében, hogy egyenlő hozzáférést biztosítsanak a kiváló minőségű oktatáshoz, különösen azáltal, hogy eljutnak a leghátrányosabb helyzetű és legkülönfélébb háttérrel rendelkező emberekhez, beleértve az újonnan érkezett migránsokat is, és integrálva őket a pozitív tanulási környezetbe;

59.  kéri az Európán belüli és kívüli migráns, menekült és menedékkérő gyermekek oktatási és képzési rendszerekbe történő beilleszkedésére szolgáló intézkedések meghozatalát, amelyek segítséget nyújtanak számukra alkalmazkodni a fogadó tagállam életkörülményeihez és oktatási szabályaihoz, támogatva az innovatív tanulási módszereket és a gyermekeknek nyelvi, valamint – ha szükség van rá – szociális segítséget nyújtva és lehetővé téve számukra, hogy saját kulturális örökségük megtartása mellett megszokják a fogadó ország kultúráját és értékeit;

60.  bátorítja a tagállamokat annak feltárására, miként lehet migráns tanárokat és felsőoktatási szakembereket integrálni az európai oktatási rendszerekbe, és hasznosan felhasználni nyelvi és oktatói készségeiket és tapasztalataikat;

61.  javasolja, hogy a tagállamok és az oktatási szolgáltatók egyértelmű tájékoztatáson és jól látható kapcsolattartó pontokon keresztül nyújtsanak tanácsadást és támogatást az oktatási szolgáltatásokat igénybe venni kívánó migráns, menekült és menedékkérő gyermekeknek;

62.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az OECD-országokban a tanárok/oktatók fele úgy érzi, a tanárképzési rendszerek nem készítik fel őket kellőképpen a sokféleség hatékony kezelésére, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy garantálják a tanárok folyamatos szakmai támogatását ezen a területen, felvértezve őket a migrációval, az akkulturációval (a régi kultúra elvesztése, új kultúrába való beilleszkedés) és a szociálpszichológiával kapcsolatos kérdésekre vonatkozó pedagógiai kompetenciákkal, valamint képessé téve őket ara, hogy a sokszínűséget az osztálytermekben a tanulás gazdag forrásaként használják;; nyomatékosan kéri a társaktól tanulás kínálta lehetőségek tagállamközi programok révén történő jobb kihasználására;

63.  támogatja tájékoztató központok felállítását és iránymutatások kidolgozását a tanárok számára, megfelelő időben segítséget nyújtva számukra az osztályukba járó, sokszínű háttérrel rendelkező tanulókkal szembeni pozitív és a kultúrák közötti párbeszédet előmozdító tanári magatartásforma tekintetében, valamint útmutatást nyújtva nekik arra az esetre, ha olyan diákokkal kerülnének kapcsolatba, akiknél fennáll a radikalizálódás veszélye;

64.  kéri, hogy hozzanak létre differenciált szinergiákat az „Oktatás és képzés 2020” munkacsoportok és az e téren működő hálózatok, például a radikalizálódástudatossági hálózat (RAN) oktatással foglalkozó munkacsoportja között;

65.  felhív az adott kérdéssel foglalkozó szakértői csoport felállítására, amint azt a 2016–2018-as időszakra szóló uniós ifjúsági munkaterv is előírja;

66.  kiemeli a hangsúlyosabban nyelvi alapú oktatási tantervek szükségességét;

67.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket a migránsok, menekültek és menedékkérők képzettségének megértését és megállapítását javító mechanizmusok kidolgozására és bevezetésére, mivel sokan a formális végzettségüket igazoló okiratok nélkül érkeznek az EU-ba;

68.  felszólítja a tagállamokat annak megvizsgálására, hogy miként fejleszthetők a szakképesítések elismerésének meglévő formái, például megfelelő oktatási háttér-ellenőrzések révén;

69.  úgy véli, hogy az iskolarendszeren kívüli és informális tanulás hatékony eszköz lehet ahhoz, hogy sikeresen integrálják a menekülteket a munkaerőpiacra és társadalomba;

70.  hangsúlyozza a nem formális és az informális tanulás, valamint a sport- és önkéntes tevékenységekben való részvétel fontos szerepét az állampolgári, a szociális és az interkulturális kompetenciák ösztönzésében; hangsúlyozza, hogy egyes országok jelentős előrelépést tettek a megfelelő jogi keret kialakítása terén, míg mások nehézségekkel küzdenek az átfogó érvényesítési stratégiák létrehozása terén; hangsúlyozza ezért, hogy átfogó stratégiákat kell kialakítani az érvényesítés lehetővé tételéhez;

71.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférésre vonatkozó nemzeti szabályok és hatáskörök sérelme nélkül segítsék elő a migráns, menekült és menedékkérő hallgatók egyetemi szintű oktatási intézményekbe történő beiratkozására irányuló intézkedéseket; üdvözli a több európai egyetem által ezen a téren indított kezdeményezéseket, és ösztönzi a bevált gyakorlatok cseréjét ezen a területen;

72.  felhív „oktatási folyosók” létrehozására, amelyek biztosítják a menekült hallgatók vagy a konfliktusövezetekből érkező hallgatók részére, hogy felvegyék őket az európai egyetemekre akár távoktatáson keresztül is;

73.   felszólítja a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a migráns hallgatók beiratkozását az oktatás valamennyi szintjén;

74.  úgy véli, hogy értékelni kell, szükség esetén pedig tovább kell fejleszteni a „Science4Refugees” programot; síkraszáll amellett, hogy a migráns, menekült és menedékjogot kérő egyetemi hallgatókat tudományos és egyéb szakmai területeken segítő nonprofit intézmények uniós és nemzeti szintű támogatásban részesüljenek;

75.  megjegyzi, hogy az „agyelszívás” kockázatot jelent, különösen a közép-kelet- és dél-európai tagállamok számára, ahonnan egyre nagyobb számban kényszerülnek a fiatal diplomásuk országuk elhagyására; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az „Oktatás és képzés 2020” munkacsoportoknak nem sikerült megfelelően kezelniük a kiegyensúlyozatlan mobilitás koncepcióját, és hangsúlyozza, hogy ezt a problémát nemzeti és uniós szinten is kezelni kell;

76.  hangsúlyozza az oktatás és képzés döntő fontosságú szerepét a nők érvényesülésének biztosítása szempontjából az élet minden területén; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti szakadékot fel kell számolni, és el kell ismerni különösen a fiatal nők szükségleteit, a nemi szempontokat beépítve az Oktatás és képzés 2020 összefüggésrendszerébe; hangsúlyozza, hogy mivel a nők és a férfiak közötti egyenlőség az EU alapvető értékeinek egyike, ezért ezt az elvet minden oktatási intézménynek magáénak kell tennie és érvényre kell juttatnia hallgatói körében, megerősítendő a toleranciát, a megkülönböztetésmentességet, az aktív polgári szerepvállalást, a társadalmi kohéziót és a kultúrák közötti párbeszédet;

77.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

  • [1]  HL C 119., 2009.5.28., 2. o.
  • [2]  HL C 70., 2012.3.8, 9. o.
  • [3]  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?qid=1462876140944&uri=CELEX:52015DC0408
  • [4]  HL C 417., 2015.12.15., 25. o.
  • [5]  HL C 372., 2011.12.20., 31. o.
  • [6]  HL C 327., 2010.12.4,, 11. o.
  • [7]  HL C 64., 2013.3.5, 5. o.
  • [8]  HL C 183., 2014.6.14., 22. o.
  • [9]  HL C 183., 2014.6.14., 30. o.
  • [10]  HL C 17., 2015.1.20, 2. o.
  • [11]  HL C 172., 2015.5.27, 17. o.
  • [12]  HL C 417., 2015.12.15., 36. o.
  • [13]  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?qid=1389778594543&uri=CELEX:52012DC0669
  • [14]  HL C 398., 2012.12.22., 1. o.
  • [15]  HL L 394., 2006.12.30., 10. o.
  • [16]  http://ec.europa.eu/education/news/2015/documents/citizenship-education-declaration_en.pdf
  • [17]  http://ec.europa.eu/education/policy/vocational-policy/doc/2015-riga-conclusions_en.pdf
  • [18]  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:52008DC0423&from=de
  • [19]  http://eacea.ec.europa.eu/education/eurydice/documents/thematic_reports/125en.pdf
  • [20]  HL L 394., 2006.12.30., 5. o.
  • [21]  http://ec.europa.eu/education/tools/docs/university-business-forum-brussels_en.pdf
  • [22]  http://www.cedefop.europa.eu/files/3052_en.pdf
  • [23]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0292.
  • [24]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0107.
  • [25]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0418.
  • [26]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0107.

INDOKOLÁS

Az „Oktatás és képzés 2020” keretrendszer összegző értékelését a Bizottság 2014-ben készítette el a tagállamokkal együttműködve. Az érdekelt felek számos ajánlást tettek a Bizottságnak és a Tanácsnak a keretrendszer hozzáadott értékének növelése és hatékonyságának optimalizálása érdekében. Kiemelendő, hogy a Bizottság és a Tanács által 2015 novemberében kiadott közös jelentés megvilágítja az „Oktatás és képzés 2020” összetettségének problémáját, amelyet egyes résztvevők vagy a nagyközönség egyes részei nem minden esetben értett meg világosan. Megerősítették az informális irányító testületek szerepét, és visszajelzési hurkokat vezettek be a munkacsoportok, a főigazgatóságok vagy a magas szintű csoportok között. Egyes tagállamoknak még tökéletesíteniük kellene a formális és informális szervezetekkel való interakciójuk módját, azáltal, hogy a megfelelő embert küldik a megfelelő megbeszélésre, és a lehető legkisebb mértékben élnek a helyettesítéssel.

Az érdekel felek 2015. decemberi ajánlásaival összhangban a Bizottság – munkaszervezetük és az elérendő célok felvázolásával – meghatározta a munkacsoportok új generációjának mandátumát. Alapvetően fontos, hogy a munkacsoportok az egyes testületek feladataihoz illeszkedő szaktudással támogassák a különböző érdekelt feleket, ezért a tagsági jelentkezésre irányuló nyilvános felhívást európai szinten kell közzétenni az érdekelt szövetségek között. Ugyanilyen fontos, hogy a független oktatási szakértőket nagyobb mértékben vonják be a munkacsoportok és az „Oktatás és képzés 2020” egyéb testületeinek munkájába. Szorosabb párbeszédre van szükség a Bizottság, a tagállamok és az oktatási szereplők között rendszeres konzultációs és koordinációs értekezletek formájában, amelyek biztosítják a civil társadalmi szervezetek oktatásra vonatkozóan kidolgozott ajánlásainak tényleges nyomon követését. Az új munkaciklus során az európai és nemzeti kezdeményezések eredményeit hatékonyabban kell kommunikálni és terjeszteni annak érdekében, hogy az alapvető üzenetek szélesebb közönséghez juthassanak el és biztosítsák az ismeretek cseréjét.

Az oktatás és a képzés fontos szerepet játszik azon tudás és szakmai készségek megszerzése terén, amelyekre az alkalmazottak versenyképessé és innovatívvá válásához szükségesek. Ezen túlmenően fontos szerepet játszhatnak a széles látókörű, empatikus, érdeklődő emberek és felelős állampolgárok nevelésében, akik erős identitástudattal rendelkeznek, jól ismerik kultúrájukat és hagyományaikat, valamint elismerik és tiszteletben tartják a közös európai értékeket. Üdvözlendő, hogy a közös jelentés tükrözte az oktatási miniszterek 2015. március 17-i Párizsi Nyilatkozatát, és az „Oktatás és képzés 2020” kiigazítása során egyenlő hangsúlyt fektettek a foglalkoztathatósági célkitűzésekre, valamint a társadalmi kohézióra, az egyenlőségre, a diszkrimináció tilalmára és a polgári kompetenciákra.

Az elmúlt évtized során ugrásszerűen növekedett a felsőfokú oktatásban részt vevők száma, ezzel egy időben azonban Európában a fiatalok – a felsőfokú végzettséggel rendelkezőket is beleértve – példa nélküli magas munkanélkülisége tapasztalható. 2011 és 2014 között az Unió 28 tagállamának átlagos munkanélküliségi aránya különösen azon fiatalok (25-29 éves korosztály) körében nőtt, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek (+12,9%). A tudásalapú gazdaság művelésének és a társadalmi beilleszkedés előmozdítása tükröződik az „Oktatás és képzés 2020” stratégia kettős kiemelt céljában: az egyik minimális küszöböt állapít meg a végzettségek tekintetében; a másik az oktatás szintjének növelését érinti. A szakértők rámutatnak arra, hogy a felsőfokú oktatásban való tömeges részvétel egyik következménye, hogy növeli az oktatási rendszereken belüli egyenlőtlenségeket. A rendszer növekedésével párhuzamosan minden országban nő a különbség a legjobb és a legrosszabb oktatási intézmények között, ami hátrányosan befolyásolja az oktatás minőségét, a végzettek foglalkoztathatósági kilátásait és a társadalmi kohéziót. Ezért a végzettségekre vonatkozóan kitűzött specifikus referenciaértékek mellett nagy hangsúlyt kell fektetni az oktatás minőségének javítására minden szinten. A politikai döntéshozóknak ezért nem szabad abba a csapdába esniük, hogy egyes szakmákat mesterségesen végzettségekhez kössenek és erőltessék a felsőoktatásban való részvétel arányának növelését, ami egyaránt kontraproduktív és a közpénzeket pazarló eljárás.

Üdvözlendő, hogy az oktatóknak nyújtott támogatást az „Oktatás és képzés 2020” egyik kiemelt területeként határozták meg, mivel a tanárok felkészítése és szakmai továbbképzése elmarad a kompetenciák növekvő számától és összetettségétől, amelyet ma a tanítási tevékenység megkíván. Különös figyelmet kell fordítani a különböző típusú tanulókra, mint például az etnikai és vallási kisebbségeket képviselő tanulókra, az alacsony jövedelmű családokból származó vagy migráns származású gyermekekre, akik most ismét az érdeklődés középpontjába kerültek az Európán belüli megnövekedett mobilitás és a jelenlegi menekültválság miatt.

Európa problémái, mint például az egyre szélesedő jövedelmi szakadék, a kulturális szegregáció, a növekvő vallási és – mind a jobb-, mind a baloldalon – politikai radikalizálódás, az értékek eróziója és az irányvesztettség érzése nem kezelhető értelmes módon anélkül, hogy ne erősítenénk meg az iskola és a családok közötti kapcsolatokat, és ne ismernénk el, hogy elsősorban a szülők a felelősek gyermekeik neveléséért. A támogató otthoni környezet nemcsak az oktatási szegénység ellensúlyozását tudja elősegíteni, de a fiatalok körében terjedő erőszakos szélsőségek vonzerejének is gátat tud vetni. Fontos, hogy a szülők és az oktatók egyaránt mintaként szolgáljanak a gyermekek számára, fejlesszék a gyermekek erkölcsi és polgári értékeit, nyitott légkört teremtsenek otthon, felelősségteljes feladatokkal lássák el a gyermekeket és lehetővé tegyék számukra, hogy értelmes módon részt vegyenek az életüket érintő kérdésekre vonatkozó döntések meghozatalában. Hangsúlyozni kell a szülők szerepét az oktatásról folyó jelenlegi vitákban, akiknek megfelelő támogatást kapniuk a pozitív szülői szerep betöltését segítő készségek elsajátításában. Ezért rendkívül fontos a szülői szervezetek bevonása az „Oktatás és képzés 2020” munkájába, valamint az iskola és a család közötti együttműködéssel kapcsolatos bevált gyakorlatok alkalmazása.

A tudományos közösség által közzétett jelentés rávilágított azon aggodalmakra, hogy a bolognai folyamatot általában kedvezően fogadó egyetemi oktatók most negatívabb hozzáállást tanúsítanak ezen a téren. Az európai felsőoktatási térség (EHEA) egészéből az oktatási feltételek a megnövekedett bürokrácia miatti romlását, a tanulás minőségének az egyetemi programok töredezettségéből eredő romlását, a felsőfokú tanulmányok szélesebb skálájának megismerése helyett az egy adott szűk területen elsajátítandó „kompetenciákra” helyezett túlzott hangsúlyt és a tudományos élet szabadságának hanyatlását jelezték. Ezzel egyidejűleg a munkáltatók a diplomások készségeire panaszkodnak, és kritikusak a végzettségek új szerkezetével kapcsolatban, rámutatva arra, hogy az alapképzés hossza nem felel meg a munkaerőpiac igényeinek. A bolognai folyamat kedvező értékelésekor nem szabad szem elől téveszteni az oktatási gyakorlatok Európán belüli harmonizálásából eredő problémákat, amelyeket sürgősen kezelni kell a politikai döntéshozókkal együtt. Különös hangsúlyt kell fektetni a heti óraszám kreditpontokra történő merev átváltása kérdésének megoldására, az alapdiploma szakképzettségéként való elismerésének hiányára, a rendkívül nagyszámú szabály alkalmazása jelentette teherre.

Az Erasmus mobilitási program jelentős eredményt képvisel az európai oktatási együttműködésben, amely csak a 2013–2014-es időszakban 272 000 hallgató és 53 500 oktató számára tette lehetővé, hogy élvezzék a külföldi intézményekben megszerezhető tudás és szaktudás előnyeit, fejlesszék transzverzális készségeiket és nyelvi képességeiket. A nemzetközi hallgatói mobilitás meghatározó tényezőire vonatkozó kutatások ugyanakkor azt mutatják, hogy az Erasmus keretében történő hallgatói mobilitást elsősorban fogyasztási indokok motiválják – erre utal a melegebb éghajlatú országok jelentős vonzereje is –, ami kétségeket ébreszt a program tanulmányi céljainak elérését illetően. A szakértők rámutatnak arra, hogy a középszerű egyetemek közötti tapasztalatcsere nem vezet tanulmányi kiválósághoz, sőt akár kedvezőtlen hatást is gyakorolhat az oktatás és képzés színvonalára, valamint a mobilitásról kialakított képre, ezért olyan minőségi ugrást sürgettek a mobilitási politikákat illetően, amely a szorosan a tanulmányi célokhoz kapcsolódó mobilitást segítené elő.

Az Európán belüli megnövekedett mobilitás és a jelenlegi menekültválság jelentős kihívások elé állítja a nemzeti oktatási és képzési rendszereket. A mai iskolai osztályok példátlan mértékben sokszínűek, olyan gyermekekkel, akiknek kiegészítő segítségre van szükségük az új tantervhez, tanulmányi követelményekhez, tanítási módszerekhez, és gyakran az új nyelvhez és kulturális normákhoz való alkalmazkodásban. A tanároknak kiegészítő támogatásra van szükségük a tanári alapképzés és karrierjük során végig szakmai továbbképzés keretében, annak érdekében, amely lehetővé teszi számukra a migráns származású gyermekek hatékony oktatását a befogadó társadalomba való beilleszkedésük elősegítése, és ezzel párhuzamosan kulturális örökségük megőrzése és fejlesztése érdekében. A tanulmányi szegénység tekintetében hatalmas szakadék tapasztalható a helyben született és a külföldön született tanulók között (alulteljesítés az olvasási készségek terén: 30,7% a 16,2%-kal szemben; matematika: 36,3% a 20,5%-kal szemben; természettudományok: 29,9% a 15,1%-kal szemben), és az alulteljesítés, valamint a migráns szülők társadalmi és gazdasági helyzete közötti korreláció a széles körű politikai intézkedések szükségességére hívja fel a figyelmet, a nyelvi támogatást és a szülőknek nyújtott útmutatást is beleértve. Hangsúlyozni kell, hogy a tagállamoknak a migránsok első és második generációja közötti végzettségbeli szakadék csökkentése terén elért sikerei igen változóak, ami azt mutatja, hogy egyes tagállamokban a migráns hátterű tanulók beilleszkedése rendkívül sikeres, míg más tagállamokban csak kis előrehaladást sikerült elérni az első és a második generáció között. Az „Oktatás és képzés 2020” keretrendszer alkalmazása a célból, hogy megosszák a sokszínűség kezelése terén történelmi tapasztalatokkal rendelkező országok bevált gyakorlatait azon országokkal, ahol a migrációs beáramlás új keletű tapasztalat, hozzáadott értéket jelenthetne az európai oktatási együttműködés számára. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a társországoktól való tanulást – az „Oktatás és képzés 2020” új eszközét – sem.

Ezért nemzeti és európai szinten – az „Oktatás és képzés 2020” keretstratégia keretein belül is – sürgős intézkedésekre van szükség a közelmúltban Európába érkezett felnőtt menedékkérők oktatása és képzése terén. Az oktatás a beilleszkedés és a foglalkoztathatóság kulcsa, és a nemzeti rendszerek ez kihívásnak való megfelelés tekintetében meglévő hiányosságai egyre mélyülő társadalmi megosztottsághoz és kulturális elszigetelődéshez vezethetnek, ami felerősíti a párhuzamos társadalmak kialakulása tekintetében meglévő jelenlegi tendenciákat. A magasan képzett migránsok szakértelmének elveszítését vagy elvesztegetését meg kell akadályozni, ez e migránsok és az őket befogadó országok érdekében egyaránt fontos.

Üdvözlendő lenne, ha a Bizottság olyan határozatot hozna, amelynek értelmében horizontális lefedettséget lehetne biztosítani a migráció témájának a munkacsoportok felhatalmazása terén, és a munkacsoportok fennállásának korai szakaszában a társaktól való tanulási tevékenységeket folytatnának a migránsok hatékony beilleszkedését elősegítő bevált gyakorlatok azonosítása érdekében.

ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

26.4.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

22

3

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Isabella Adinolfi, Dominique Bilde, Andrea Bocskor, Nikolaos Chountis, Silvia Costa, Jill Evans, María Teresa Giménez Barbat, Giorgos Grammatikakis, Petra Kammerevert, Andrew Lewer, Svetoslav Hristov Malinov, Stefano Maullu, Luigi Morgano, Momchil Nekov, Michaela Šojdrová, Yana Toom, Helga Trüpel, Sabine Verheyen, Julie Ward, Bogdan Brunon Wenta, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Milan Zver, Krystyna Łybacka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Therese Comodini Cachia, Mary Honeyball, Ilhan Kyuchyuk, Martina Michels, Jadwiga Wiśniewska

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

22

+

ALDE

Maria Teresa Giménez Barbat, Ilhan Kyuchyuk, Yana Toom

ECR

Jadwiga Wiśniewska

ENF

Dominique Bilde

PPE

Andrea Bocskor, Therese Comodini Cachia , Svetoslav Hristov Malinov, Stefano Maullu, Michaela Šojdrová, Sabine Verheyen, Bogdan Brunon Wenta, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Milan Zver

S&D

Silvia Costa, Giorgos Grammatikakis, Mary Honeyball, Petra Kammerevert, Krystyna Łybacka, Luigi Morgano, Momchil Nekov, Julie Ward

3

-

EFDD

Isabella Adinolfi

Verts/ALE

Jill Evans, Helga Trüpel

3

0

ECR

Andrew Lewer

GUE/NGL

Nikolaos Chountis, Martina Michels

A jelek magyarázata:

+  :  mellette

-  :  ellenszavazat

0  :  tartózkodás

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat